KÖZÉPKORI FALVAK ÉS MEZŐVÁROSOK RÉGÉSZETI KUTATÁSA

Átírás

1 K Pusztai.indd /6/2 11:21:08 KÖZÉPKORI FALVAK ÉS MEZŐVÁROSOK RÉGÉSZETI KUTATÁSA Pusztai Tamás Az alábbi áttekintés keretében nem csupán az elmúlt év késő középkori falusi és mezővárosi településeken folyt feltárásainak eredményeit kívánom vázlatosan a rendelkezésemre álló adatok alapján néha csak a felsorolás szintjén összefoglalni, hanem kitérek a történeti kutatás újabb eredményeire, a falvak szerkezetét tárgyaló régészeti szintézisekre is. Dolgozatom végén a két, talán mindeddig legjobban ismert középkori mezőváros, Mohi (Muhi, Borsod-Abaúj-Zemplén m.) és Ete (Decs-Ete, Tolna m.) topográfiai szempontú öszszevetésére is vállalkozom. Mindezek során először is ki kell emelnem az 1990-es évek népi építészeti konferenciáinak jelentőségét, amelyek először tájegységenként, majd összefoglalóan a régészet eredményeit is bemutatták. 1 Nem vállalkozom ugyanakkor a késő középkori, kora újkori falvak és mezővárosok háztípusainak, azok területi elterjedésének beható vizsgálatára, ehhez ugyanis még további kutatások szükségesek. A TÖRTÉNETI KUTATÁS EREDMÉNYEI Kubinyi András az 1960-as évek óta foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a sok száz magyarországi mezővárosból mi módon lehet kiemelni azokat a településeket, amelyek a piac- és központihely-funkción túlmenően a városiasodás folyamatában is elöl jártak. E cél eléréséhez először valamilyen szempontrendszer alapján osztályba kellett sorolnia az adott korszak településeit, majd ennek alapján kiválogatnia azokat, amelyek színvonala leginkább megközelítette a királyi városokét. A földrajztudomány központi hely fogalmának történeti-régészeti alkalmazása során Kubinyi András felállított egy olyan kritériumsort, mely lehetőséget adott középkori településeink egy rendszerben történő összehasonlítására, azaz a települések között egy hierarchikus térbeli rend kialakítására. E szempontok gyakorlati érvényesítésére az 1980-as, 90-es években centralitási pontrendszert dolgozott ki, amelyet először a Dunántúl, 2 majd négy északkelet-magyarországi megye 3 központi helyeinek összevetése során használt. Megállapította, hogy a városias települések urbanizációs foka csak részben függ ezek jogi helyzetétől, így a szabad királyi városok mellett a fejlettebb mezővárosokat is a középkori városhálózat részének kell tekintenünk. A Kubinyi-féle pontozásos rendszerben ez azt jelenti, hogy a főváros nélkül hetes fokozatú skálán a 3 4. helyen szereplő közepes, városjellegű mezővárosok is e rendszer részeiként értékelhetőek ben e rendszer régészeti oldalú kutatásának irányait is meghatározta. Az írott források alapján történő összevetés mellett a középkori Magyarország közép-keleti részének városfejlődését értékelve vizsgálta a települések alaprajzát, valamint az ott található épületek építési módját is, 5 amivel a régészeti módszer fontosságára hívta fel a figyelmet. A struktúra továbbfejlesztésének irányait 1999-ben, az Abaúj, Borsod, Heves és Torna megyék központi helyeivel foglalkozó tanulmányában határozta meg. Eszerint fontos szempont, hogy mennyire mutatható ki a központi helyek között valamiféle településhálózati rendszer, különös tekintettel a természetföldrajzi sajátosságokra. 6 A korábban már hangsúlyozott régészeti szempontok 1 A Nyugat-Dunántúl századi házait Kvassay Judit írta le. Kvassay A Balaton-felvidék népi építkezésében a régészeti feltárások néprajzi vonatkozásait Balassa M. Iván mutatta be. Balassa A Szolnokon 2001-ben megrendezett népi építészeti konferencia kötetében Pálóczi Horváth András foglalta össze az újabb eredményeket. Pálóczi Horváth Kubinyi Kubinyi Kubinyi 1999, 504, Kubinyi 1985, Kubinyi 1999, 516.

2 K Pusztai.indd /6/2 11:21: Pusztai Tamás érvényesítése (alaprajz, építkezés) viszont kimaradt a struktúrából. Ennek oka az adott területről rendelkezésre álló források szűkössége lehetett. Az 1999-ben meghatározott szempontokat figyelhetjük meg 2000-ben megjelent könyvében, ahol az alföldi és az Alföld széli központi helyeket a terület Blazovich László által rekonstruált 7 középkori úthálózat- és vízrajzi térképére helyezve elemezte. 8 Blazovich László 2000-ben jelentette meg a Dél- Alföld századi városait tárgyaló dolgozatát, melyet 2002-es tanulmánykötetében újra közölt. 9 A dolgozat alcíme Alaprajz, városkép, a társadalmi tagozódás térbeli rendje meghatározza a szerzőnek a téma kifejtése során alkalmazott, régészek számára is inspiratív szemléletét. Lényeges megállapítása, hogy az Alföld településhálózata elsődlegesen a domborzati viszonyoknak megfelelően alakult ki, majd a közlekedés és gazdaság hatásainak megfelelően fejlődött és változott a későbbiekben. Szeged, Hódmezővásárhely, Gyula, Makó, Békés esetében is vizsgálta a település rekonstruálható középkori képét. E rekonstrukció során teret kapott a domborzati, környezeti tényezők (vízjárta területek és kiemelkedések) településszerkezeti vonatkozásainak bemutatása is. Eszerint az általa leírt dél-alföldi mezővárosok alapformája a piaccal összekapcsolható egyutcás szerkezet volt. Ez az utca többnyire valamilyen kiterjedtebb vízfolyás közelében futott, követve a part vonalát. E főutca mellé, azzal párhuzamosan a későbbiek során új utcákat nyitottak, ezeket keresztutcák kötötték össze. 10 Blazovich László részletesen értékelte a kiemelt jelentőségű épületek (templom, vár, udvarház) településen belüli elhelyezkedését is. Érdekes, régészetileg több helyen is igazolható megállapítása, hogy a kőből készített udvarház nem minden esetben a központban helyezkedett el (pl. Csomorkányban). 11 Gyula és Szeged esetében leírta a városok társadalmi tagozódásának történeti források alapján meghatározható térbeli rendjét. 12 Megállapította, hogy az alföldi városokban, ugyanúgy, mint másutt, a város központjában laktak a módosabb polgárok: a kereskedők és az iparosok. A városok társadalmának topográfiai rajza bizonyítja, az egyes társadalmi csoportok elhelyezkedése a városon belül hasonló volt a nyugati városokéhoz. Az alföldi városok elhelyezkedése, városszerkezete, társadalmuk története azt igazolja Blazovich szerint, hogy a török hódoltság idejéig az Alföld világa a tőle nyugatabbra élő struktúrákhoz hasonlított, ha azoktól kissé lemaradva is. 13 A hódoltság kori települések szerkezeti rekonstrukciójának, a soros és az esetlegesen meglévő szálláskertes halmaztelepülések elkülönítésének lehetőségeit mutatta be Kocsis Gyula 2000-ben A hódoltság régészeti kutatása címmel rendezett konferencián, az adott településre vonatkozó, eltérő évekből származó török adóösszeírások felhasználásával. A vizsgált településeken így Szentkirály esetében a török adóösszeírások alapján is az utcás-soros településkép meglétére következtetett. 14 Takács Miklós egy 1716-os térkép alapján rajzolta meg a Szerémségben, a Duna mellett található Kamanc mezőváros topográfiáját. 15 A Duna mentén haladó, kiszélesedő főutca a kikötő közelében piactérként funkcionálhatott. Ebből az utcából három mellékutca ágazott ki. A térkép értelmezése során maximálisan támaszkodni lehetett a terület domborzati viszonyaira: a település utcahálózata a Duna melletti dombság folyóhoz vezető vízmosásaihoz igazodott. 7 Blazovich Újra közölve: Blazovich 2002, Kubinyi A Kubinyi András által kidolgozott centralitási pontrendszerhez hasonló struktúrát több történész kutató alkalmazott. Tóth Péter (Tóth 1994) vagy C. Tóth Norbert munkái (C. Tóth 2004) szintén kizárólag írott forrásokon alapulnak, ugyanakkor mindenképp fölvetik annak szükségét, hogy az általuk vizsgált települések (Tóth Péter: Sajószentpéter, C. Tóth Norbert: Szond, Báta, Cegléd, Győr, Szombathely) régészeti szemléletű elemzését is elvégezzük. 9 Blazovich 2000, 40; Blazovich 2002, Blazovich 2002, Az Alföldön nagyon kevés ma is álló, középkori-kora újkori lakóépület maradt ránk, a kisszámú régészeti forrás alapján nehéz általános következtetéseket levonni róluk. A szegedi ma már nem álló Demjén-házat külső kinézete alapján sajnos nem lehet datálni, így ebből további következtetéseket nem vonhatunk le. Vö.: Blazovich 2002, Blazovich 2002, Blazovich 2002, Kocsis Takács 2004.

3 K Pusztai.indd /6/2 11:21:17 Középkori falvak és mezővárosok régészeti kutatása 115 A KÉSŐ KÖZÉPKORI LAKÓHÁZAT, VALAMINT A KORSZAK FALVAINAK ÉS MEZŐVÁROSAINAK SZERKEZETÉT TÁRGYALÓ RÉGÉSZETI ÖSSZEFOGLALÁSOK Az elpusztult késő középkori falvainkban megfigyelt építési technikák összefoglaló elemzését, egyben e falvak településszerkezeti összevetését Pálóczi Horváth András végezte el ben Szolnokon, a Kárpát-medence népi építészetével foglalkozó konferencián a középkori és kora újkori népi építészettel kapcsolatos új fejleményekről számolt be. 17 Az 1930-as évektől az 1990-es évek végéig közzétett kutatási eredmények, valamint saját, elsősorban szentkirályi feltárási megfigyelései alapján bemutatta a Kárpát-medencei lakóházak fejlődését, a táji típusok kialakulását, a középkori és kora újkori falusi építészet falszerkezeteit. Ugyanő 2005-ben az alföldi késő középkori falusi lakóházak falazati módjait elemezte az építőanyag, építéstechnika és vázszerkezet szempontjából. Részletes, 190 épületre kiterjedő gyűjtése alapján a megismert lakóházak több mint fele cölöpvázas szerkezetű volt, tapasztott sövényfallal. 18 E dolgozatában Mohi késő középkori épületei kapcsán meglepőnek találta, hogy ott még hosszú ideig tovább éltek korszerűtlenné vált háztípusok, azaz, hogy süllyesztett szintű, egyhelyiséges épületek még a 16. század elején is léteztek. Ez a korszerűtlen megoldás a település szélén jelenik meg, 19 ráadásul úgy tűnik, hogy a kérdéses épületek nem a telek utcafronti részén, hanem attól kissé beljebb helyezkedtek el, így a telek első részén esetlegesen egy másik épület is állhatott. Magam úgy gondolom, hogy ez a jelenség az egy telekre összeköltöző szegényebb népességre utal, ami a mezővárosnak a falvakhoz képest differenciáltabb lakosságát is jellemezheti. Ezzel kapcsolatban figyelemre méltó, hogy Gyulai Éva Észak-Magyarország kora újkori szőlőművelésének értékelése során vetette föl, hogy a fejlett szőlőművelés feltétele a megfelelő számú, művelésre fogható zsellérnépesség megléte az adott településen. 20 Tíz elpusztult falu, illetve mezőváros Móric, Nyársapát, Szentkirály, Felsőszentkirály, Mohi (Muhi), Csőt (Csút), Sarvaly, Szentmihály, Perkáta- Kőhalmi-dűlő, Ete 21 területén végzett feltárások, a korábbi középkori falufeltárások publikációi, valamint néhány esetben az elpusztult település területének ismételt bejárása alapján írta le újabban Pálóczi Horváth András a késő középkori falvak morfológiai variációit. 22 A településszerkezet, utcahálózat, telekszerkezet meghatározását a szóban forgó települések egy részénél korábban már Holl Imre is elvégezte, 23 de ennél Pálóczi több ponton is továbblépett. A helyszín alapos ismerete és terepbejárása alapján, valamint a felszíni jelenségeknek a szentkirályi feltárások segítségével történő magyarázatával a Méri István által feltárt Móric középkori falu utcahálózatát és telekszerkezetét Holl Imréhez képest másképpen értelmezte. Pálóczi Horváth András szerint a késő középkori Móric feltehetően egyutcás falu volt, egy nem egyenes, hanem megtörő vonalvezetésű utcával, halmazszerű település felé mutató településképpel. 24 Csőt (Csút) középkori falu szerkezetének vizsgálata során Pálóczi Horváth András még azzal az összevont alaprajzzal dolgozott, amelyen az 1480-as évek újratelepítése előtti és utáni épületek együtt szerepelnek, 25 s még nem vette figyelembe Irásné Melis Katalin kutatási eredményeit. Csőtöt korai feltárói sajátos módszerrel kutatták, amennyiben körbeásták az egyes épületek falait, miáltal a falakat datáló, azokhoz kapcsolódó rétegek dokumentálatlanul veszendőbe mentek. A középkori Csőt falu temploma és a körülötte lévő házak maradványai az 1940-es évekig még jól látszottak a beépítetlen Duna-parton. A település javarészét lassan, de biztosan elpusztító ipari terjeszkedéshez régészeti leletmentések kapcsolódtak, ezek során a Méri István által végzett kutatás kivételével teljes egészében elmaradt a falak közötti rétegek megfigyelése és elemzése, ezért a falak jelentős részének teljesen bizonytalan a keletkezési és pusztulási ideje. Mint utaltunk rá, a 20. század 40-es, 50-es éveiben végzett feltárásokon a csőti lakóépületek különböző periódusban készült falait egyberajzolták, ami sajátos házalaprajzokat eredményezett Pálóczi Horváth 2005; Pálóczi Horváth Pálóczi Horváth Pálóczi Horváth Pusztai Gyulai Érdekes ugyanakkor az a tény, hogy Mohiban az igen nagy felületű feltáráson szinte alig került elő a szőlőműveléshez kapcsolható vaseszköz. 21 A településekre vonatkozó korábbi irodalmat lásd később. Perkáta-Kőhalmi-dűlő lelőhelyen feltárt századi leletanyaggal jellemezhető kun szállás leírása: Hatházi 2004, Pálóczi Horváth A vizsgált települések mindegyike teljesen elpusztult, területük egy adott időszakban a régészet által szabadon kutatható volt. A ma is lakott települések ilyen összevetésére is történtek kísérletek, az észak-magyarországi mezővárosok és Pápa fejlődésének összevetésére lásd: Valter Holl Pálóczi Horváth 2006, Pálóczi Horváth 2006, 385, 6. ábra. 26 E hiányos megfigyelések pótlására már nincs lehetőség, mert az 1955-ös feltárást követően a további építkezésekkel csaknem az egész falut megsemmisítették. Irásn Melis 2002, 196; Irásn Melis 2004, 174.

4 K Pusztai.indd /6/2 11:21: Pusztai Tamás Az elmúlt 50 év csőti régészeti feltárásait ben Irásné Melis Katalin értékelte újra. A településnek az 50-es években készített szintvonalas geodéziai felmérésére ráillesztette a különböző feltárások megfigyeléseit, így lehetőség nyílt a korai árokrendszer, illetve az arra épült lakóházak periodizációjára. 27 Elkülönítette a falu 1480-as újratelepítése előtt és után készült házakat. Ezzel az 1480 előtti és utáni időszak településszerkezeti változásait is jól meg lehetett ragadni. Leírása szerint az 1480 után kiosztott telkek szélessége m között váltakozott. Az 1480 előtti házak a főutcával párhuzamosan, míg az azt követő időszak házai arra merőlegesen helyezkedtek el. A kelet nyugat irányú főutca 1480 után 20 méterrel keletebbre tolódott, olyannyira, hogy az 1480 előtt a főutca keleti oldalán álló házak helye 1480 után már az utca nyugati oldalára került. A részletesebben ismert alaprajzú, elpusztult települések szerkezeti besorolása során Pálóczi Horváth András végül hat morfológiai falutípust határozott meg, ezek az alábbiak: alföldi utcás falu, állattartó-földműves település, kunsági típus (Szentkirály, Felsőszentkirály, Perkáta-Kőhalmi-dűlő) alföldi jobbágyfalu nemesi udvarházzal (Nyársapát, Baracs) Duna-parti útmenti (útféli) hospesfalu (Csőt) közép-dunántúli kisnemesi utcás falu (Sarvaly) nyugat-dunántúli erdőtelkes falu (Szentmihály) alföldi mezővárosok alaprajzi típusai (Mohi, Ete). 28 Ami az erdélyi kutatást illeti, 1997-ben jelent meg egy összefoglalás a Székelyföld középkori mezővárosairól, 29 ahol Benkő Elek a történeti háttér vizsgálatára is vállalkozott. Részben ugyanebben a témában, ugyanő készítette el 2001-ben a szolnoki népi építészeti konferencián elhangzott öszszefoglalását a középkori székelyföldi lakóházak történetéről. 30 Ezzel kapcsolatban itt azt a megállapítását emelem ki, hogy az érintett települések gyakran már jóval azelőtt központi jelentőségűek voltak egy-egy szék életében, mielőtt mezővárosnak mondanák őket. Hasonló jelenségre figyelhetünk fel Észak-Magyarországon is. Wolf Mária 1995-ben Hejőkeresztúron egy Árpád-kori, a 13. században 27 Irásné Melis 2004, 173, 183, 9. kép. 28 Pálóczi Horváth 2006, Benkő Demeter Székely Benkő Wolf 2007, Pusztai 2001, 12. kép. elpusztult falurészletet tárt fel. A feltárt veremházakban igen gazdag leletanyag került elő. 31 Ha megnézzük, hogy ugyanebből az időszakból mi maradt ránk az alig öt kilométerre található, de országos jelentőségű főút mentén elhelyezkedő Mohiban, azt látjuk, hogy ott már felszíni házak estek a pusztítás áldozatául. E házak leletanyaga a hejőkeresztúriakéhoz képest viszont lényegesen szegényesebb. A mohi építészeti formák a 13. században eltérnek a környező falvakban megismertekétől, jóval megelőzve azt az időszakot, amikortól jelentőségét tekintve az írott források alapján is kiemelhető a település a környező falvak közül. 32 A központi hely minősége az adott település építészeti formáiban is megnyilvánulhat. Hejőkeresztúr és Mohi 13. században elpusztult településrészleteinek összevetése más szempontból is tanulságos: félrevezető lehet, ha csak a tárgyi emlékanyag alapján próbáljuk azt megítélni, hogy egy adott településnek a vidék települési struktúrájában milyen szerepe volt. Elképzelhető, hogy a hejőkeresztúri házakban talált gazdag leletanyag nem feltétlenül a falu lakosságának, hanem a tatárjáráskor oda menekülőknek lehetett hagyatéka. Visszatérve a székely mezővárosokhoz, Benkő Elek több olyan történeti sajátosságot is elemzett, amelynek közvetlen régészeti vetülete is van. Ezek egy része más régiók településeinek értékelése során is felhasználható szempont. Ilyen például az a megfigyelés, hogy a kapuszám szerinti adózás következtében az adók elől egy telekre összeköltöző háztartások, családok miatt a telkek túlnépesedtek, miként ez Kézdivásárhely udvarterei esetében történt a 16. század végétől. Tanulságos az az észrevétel is, hogy a mezővárosok polgársága és a beköltözött nemesek elkülönülése a településszerkezetben is megnyilvánult, például Székelykeresztúr esetében, ahol Keresztúr mezőváros és a nemesi telkeket is magában foglaló, falusi jellegű Keresztúrfalva jogi és topográfiai-városképi elkülönülése egyaránt jól megfigyelhető. Úgy tűnik, hogy a kocsmáltatás és a mezővárosi alápincézett házak valamiképpen összefüggtek. A módosabb, pincével ellátott házak elsősorban a piactér körül találhatók. E területen is megfigyelhető, hogy a késő középkorban és a kora újkorban a székelyföldi mezővárosok közelében falvak néptelenedtek el, ami szorosan összefügg az előbbiek mezővárosi fejlődésével. Más magyar mezővárosok (Ete, Mohi) vizsgálata kapcsán ki kell emelnünk, hogy szemben a ma is lakott mezővárosainkkal az adott települések területén már nincsenek újkori épületek, emiatt igen jól kutathatóak. Benkő Elek Székelykeresztúr mezőváros esetében viszont utalva Székely Attila

5 K Pusztai.indd /6/2 11:21:17 Középkori falvak és mezővárosok régészeti kutatása 117 eredményeire éppen arról szól, hogy a mezőgazdasági művelés alá vont területekkel ellentétben, Székelykeresztúrnak a késő középkori telekosztásra visszavezethető mai telkein olykor jól megfigyelhetőek voltak a pusztulási omladékkal borított, egykori földfelszínre épült házak nyomai. Az elmúlt évek során több, ma is lakott mezővárosunkban kezdődtek meg a településközpont rekonstrukciói (többek között 2005-ben Szécsény, ban Szikszó mezővárosé), az ezekhez kapcsolódó régészeti feltárások során szintén számolhatunk felszíni épületek maradványaival. A középkori lakóház fejlődésének, változásának leírása során talán a 14. századra vonatkozóan rendelkezünk a legkevesebb régészeti adattal. Laszlovszky József egy, a tiszaugi szociális otthon mellett 1980-ban feltárt, háromosztatú, 14. századra datálható épület bemutatásánál nemcsak az épületre, hanem az alföldi háztípus kialakulására nézve is fontos megállapításokat tett. Az itt megfigyeltek alapján véleménye szerint már a század fordulóján, de biztosan a 14. század elején jelen voltak falusi környezetben azok az épületek, amelyek mintaként szolgáltak a században az átlagos falusiparaszti lakóépületek számára, és egyben korai fázisát jelentik a később általánossá váló alföldi háztípusnak. Tiszaugon ezek a jegyek a földfelszínre épített, cölöpökkel megerősített, agyagtapasztásos, felmenő falú, háromosztatú ház megléte, a középső helyiség konyha funkciója, és az egyik további helyiség fűthetősége. A tiszaugi ház területén talált, karéjos peremkiképzésű töredékek alapján véleménye szerint már a 14. században olyan fűtőberendezéssel számolhatunk, amelynél pohár alakú kályhaszemeket alkalmaztak. 34 Ez e fűtési mód falusi környezetben történő, igen korai megjelenését jelentené. Az 1990-es évek középkori településkutatása alapvető eredményeinek tekinthetőek azok a lakóház-, telek- és településszerkezet-rekonstrukciók, amelyek Sabján Tibor nevéhez fűződnek. Az építész-néprajzos kutató Pálóczi Horváth Andrással közösen a szentkirályi feltárások házainak és telkeinek rekonstrukcióját készítette el az Élet egy középkori faluban című kiállításra, 35 Holl Imre szakmai konzultációjával pedig a sarvalyi ásatások két épületének rekonstrukciós rajzát tette közzé. 36 A rekonstrukció során felmerült gyakorlati kérdések rendszerint a kutatás új irányait jelölik ki. Kétségtelen ugyanis, hogy amennyiben nem szükséges megépítenünk, rekonstruálnunk egy adott épületet, a feltárt jelenségek értelmezése során némiképp sablonos módon választhatunk a közkézen forgó magyarázatok és megoldások között. Abban az esetben viszont, ha rajzi vagy tényleges rekonstrukció keretében próbálunk választ adni arra a kérdésre, hogy az adott régészeti jelenség funkcionálisan hogyan illeszthető be az adott épületbe, már kénytelenek vagyunk e sablonokon túlmenően konkrét vizsgálatokat végezni. A tudományos igényű rekonstrukció így mindig előreviszi a kutatást. AZ ÚJABB ÁSATÁSOK, TEREPKUTATÁSOK ÉS FELDOLGOZÁSOK EREDMÉNYEI Aba-Belsőbáránd-Bolondvár (Fejér m.) Terei György a vár felmérése során, 2000-ben, a vár alatti területen középkori település szabályos, négyszögletes rajzolatú árokrendszerét figyelte meg légi felvételezés közben. A település pontosabb korhatározására további terepbejárásokra és régészeti feltárásra van szükség. 37 Abony-Régi Rékasi úti dűlő, 66. lelőhely (Pest m.) A lelőhelyen 2004-ben Dinnyés István 16. századi szárnyék alapárkai -t találta meg. 38 And Lásd Nagyrécse-Tüskevári-dűlő Baj-Öregkovács-hegy (Komárom-Esztergom m.) 1993 óta folyik ásatás a Baj község határában található Öregkovács-hegyen Petényi Sándor vezetésével. Az itt feltárt körtemplomtól délkeletre egy nemesi udvarház is állt a 15. század második felében, pusztulása a 16. század utolsó harmadára tehető. A háznak egy kősor magasságú, 40 cm széles kőalapozása volt a boronafal alatt. 39 Pincéje 5,15 6,2 m alapterületű, gazdasági épülete terméskőből épült. Az udvarház előtt a 15. században, a telken egy 5,6 5,4 m alapterületű, 1,7 m mély, tűzhellyel épült veremház állt RégKut 2005 (2006) 319. (Mordovin M. Tomka G.). 34 Laszlovszky 2006, Sabján Sabján Nováki Terei 2003, 112, 113, 116, 2 3. kép. 38 RégKut 2004 (2005) 162. (Dinnyés I.). 39 RégFüz Ser. I. No. 47. (1996) 72. (Petényi S.); RégKut 2004 (2005) 169. (Petényi S.). 40 RégFüz Ser. I. No. 47. (1996) 72. (Petényi S.); RégFüz Ser. I. No. 51. (2001) 173. (Petényi S.).

6 K Pusztai.indd /6/2 11:21: Pusztai Tamás Balatonkeresztúr-Réti-dűlő (Somogy m.) A lelőhelyen 2003-ban és 2004-ben Fábián Szilvia egy századi falu részletét tárta fel. A feltárás szántott és legelőként művelt területeket is érintett. Ahol legelő volt, ott a kevésbé pusztult épületomladékok szintkövetéses bontására is lehetőség volt. Ez a módszer az ún. autópályás ásatások feltárásai során nem minden esetben jelenik meg, ezért olvashatunk olyan nagyberuházásokhoz kapcsolódó feltárási jelentéseket is, ahol a középkori lakóépületekből csak a gödrök és cölöplyukak alját találták meg. A balatonkeresztúri feltáráson legalább öt cölöpszerkezetes, belsőosztatú ház oszlophelyeit bontották ki, közülük néhányat paticsomladék fedett. 41 Az egyik ilyen, paticsomladékkal borított oszlopszerkezetes ház külső kemencéjét, valamint elszenesedett tetőgerendáinak maradványait is megtalálták. A 9 5 méteres alapterületű épület oldalai mentén oszloplyuksor volt, középvonalában pedig három nagyméretű, mély oszlophely, az egykori szelementartó oszlopok helyei. Az épületen belül osztást szolgáló sekélyebb és kisebb karók nyomait találták. A felszíni házak mellett földbe mélyített épületek is kerültek elő. Az egyik házhoz földbe mélyített pince vagy veremól csatlakozott. 42 Balatonmagyaród-Alsó-Koloni-dűlő (Zala m.) A lelőhelyen 2002-ben Kvassay Judit Árpád- és késő középkori településrészleteket tárt fel, melyek feltehetően a középkori Kolon faluhoz tartozhattak. Az ásatás során előkerült két épületet ásatója 2006-ban tette közzé. A 45. számú épület téglalap alakú, 15,4 6,8 m alapterületű volt, cm széles, cm mély alapárkokkal készült. A sarkokon és az osztófal végein egy-egy nagyméretű, a falak síkjából kiálló cölöp tartotta a tetőt. Az alapárkokba további kisebb cölöpöket, illetve karókat állítottak. Sem padló, sem tüzelőberendezés nyomát nem találták. 43 A 124. számú épület cölöpszerkezetű, alapárkos, paticsfalú, egyosztatú gazdasági épület lehetett, trapéz alakú, 7 7,5 méteres alapterülettel. A falak alapárka cm széles és cm mély volt. A sarkokon 41 RégKut 2003 (2004) 157. (Fábián Sz.). 42 RégKut 2004 (2005) 172. (Fábián Sz.); Honti et al. 2004, 13, IV. tábla, Kvassay 2006, RégKut 2001 (2003) 139. (Belényesy K.); Honti et al. 2002, 9 15; Belényesy et al RégKut 2003 (2004) 160. (M. Aradi Cs.); RégKut 2004 (2005) 173. (M. Aradi Cs.). 46 RégKut 2004 (2005) 177. (Medgyesi P.). 47 Irásné Melis Kvassay 1996b. 49 Kvassay 2004, 333. egy-egy, a fal síkjából kiálló cölöp tartotta a tetőt. Az alapárkokba további kisebb méretű cölöpöket állítottak. Balatonszárszó-Kis-erdei-dűlő (Somogy m.) Az M7-es autópálya Somogy megyei szakaszának feltárásai keretében 2001-ben kezdte meg Belényesy Károly Balatonszárszó határában a középkori Szárszó falu erődített templomkörzetének feltárásait. A templom körül 5 m széles és 2 m mély árok volt. Az árokkal körülvett területen 14 darab, századi, cölöpváz-szerkezetes, paticsfalú ház állt. Ezek az épületek átlagban 5 15 méteres alapterületűek voltak. 44 Balatonszentgyörgy-Kútvölgyi-dűlő (Somogy m.) M. Aradi Csilla a lelőhelyen, a középkori Besenyő falu területén ben századi cölöpépítményt tárt fel. Az épület sarkainál kettős cölöpsor volt paticstöredékekkel. 45 Besenyő Lásd Balatonszentgyörgy-Kútvölgyi-dűlő Besnyő Lásd Gödöllő-Máriabesnyő Békéscsaba, volt Vidovszki-tanya (Békés m.) A lelőhelyen 2004-ben Medgyesi Pál földbe mélyített, kétosztatú házat tárt fel. Kemencéjének alja téglával volt kirakva. A ház bejárata és a fal tartóoszlopának gödrei is előkerültek. 46 Budapest-XXII. Háros utca A középkori Csőt falu területén végzett kutatásokat lásd a főszövegben. Budapest-XXIII. Soroksár, Haraszti út 42. A Budapest környéki falvak közül a középkori Szentdienes falu századi házait 2005-ben mutatta be Irásné Melis Katalin. 47 Buzád-Sárkánysziget (Zala m.) A lelőhelyen között végzett ásatások eredményeit Kvassay Judit 1996-ban közölte. Itt az Árpád-kori leletek mellett egy cölöpszerkezetes gazdasági épületet és egy többszörösen megújított, késő középkori lakóházat tárt fel. 48 A település szélén található épületet alaprajzi sajátosságai és a belőle előkerült gazdag leletanyag (óntárgyak) alapján a Sárkány család nemesi kúriájával azonosította, mely a 16. század közepén pusztulhatott el. A kúria településszéli helyzetét jól mutatja a kutatási terület légi felvétele. 49 A 15 5 méteres alapterületű

7 K Pusztai.indd /6/2 11:21:18 Középkori falvak és mezővárosok régészeti kutatása 119 hamus és faszenes rétege alapján valószínűleg fából épült ház keleti, hosszanti fala mentén 2 m széles tornác, L alakú toldalékrészében pedig ácsolt fagerendákkal bélelt kút volt. Az ásató mindkét építészeti megoldást az épület udvarházként való használatával hozta kapcsolatba. A történeti és régészeti adatok alapján az udvarház tartozékai között kell keresnünk a pincét is, melyet az ásató a telek még feltáratlan területeire valószínűsített. 50 Csesztreg-Mihomi erdő (Zala m.) 1993-ban Kvassay Judit a lelőhelyen végzett megelőző feltárás során egy téglalap alakú, paticsos folt által jelzett területen egy 8 6,5 m alapterületű épületet bontott ki. Az épületomladékból számos késő középkori vastárgy: rostély, kapa, sarló, gyertya- és fáklyatartó, szekérvasalás, ajtóvasalás, olló került elő. A lelőhely feltehetően az 1576-ban elpusztult középkori Mihon faluval azonosítható. 51 Csetény Lásd Sárszentlőrinc-Csetény Csomorkány Lásd Hódmezővásárhely-Csomorkány-puszta Csongrád-Bokros, Jováki-part (Csongrád m.) A Csongrád szomszédságában létezett Gyója falu egy részének régészeti feltárására ugyan még 1979-ben került sor Hegedűs Katalin vezetésével, de az ásatás eredményeinek feldolgozását csak 1996-ban végezte el Horváth László András és H. Simon Katalin. Öt házat, illetve házrészletet tártak fel, ebből kettő rekonstrukciójára volt lehetőség. A két jobban megfigyelhető ház nagysága 5 23 m, illetve 5,5 26 m volt. Falszerkezetüket alapozási árokba állított cölöpök adták, azaz cölöpvázas, karóközös sárfalú házak lehettek. Mindkét háznál csak valószínűsíteni tudták a többosztatú megoldást. A közfalak helyét csak feltételesen lehetett megfigyelni. A II. házban a konyha és a kamra padlója nem volt lesározva, míg a szobáé igen. A leletek alapján a házakban szemeskemencék álltak. A II. ház hosszanti oldalához kapcsolódóan külső kemencét is találtak. A leletanyag alapján publikálóik a késő középkorra datálták a házakat. A feltárás leletanyaga az egyik legrészletesebb, késő középkori faluásatásra vonatkozó leletközlés. 52 Csőt Lást Budapest-XXII. Háros utca Dalmand Lásd Dalmand-Sánc Dalmand-Sánc (Tolna m.) A Tolna megye várainak kutatásához kapcsolódó légi felvételezések során Miklós Zsuzsa Dalmandon, a középkori Dalmand mezőváros területét több alkalommal vizsgálta. Meghatározta a település templomát, főutcáját, épületeit. 53 Debrecen (Hajdú-Bihar m.) Debrecen belvárosában D. Szabó László és M. Nepper Ibolya 2004-ben a Kölcsey Központ területén több kutat tárt fel, amelyekben a kerámia mellett szerves anyagból készült leletek kerültek elő, köztük bőrcipők, faeszközök, hordó és gyalu ben és 2006-ban a Pásti utca 1 5.-ben egy kora újkori vízlevezető rendszer nyomait figyelték meg. 55 Decs-Ete (Tolna m.) Ete középkori mezőváros kutatásáról az összefoglalást lásd a főszövegben. Endrefalva-Béke út (Nógrád m.) Endrefalván, gázvezeték árkának építése során egy többosztatú, századi és egy 16. századi parasztház részleteit dokumentálta 1999-ben Majcher Tamás. A századi épület három helyiségét sikerült megfigyelnie. A 2. helyiség egy verempince volt. 56 Ete Lásd Decs-Ete Fonyód-Feketebézseny (Somogy m.) A lelőhelyen ben Gallina Zsolt és Somogyi Krisztina török kori és kora újkori településrészletet tárt fel. A századi jelenségek között alapárkos-cölöpszerkezetes, illetve tűzhelyes 50 Kvassay 2004, RégFüz Ser. I. No. 47. (1996) 75. (Kvassay J.); Kvassay 1996a. A fémtárgyak közlése: Kvassay Horváth H. Simon RégKut 1999 (2002) 193. (Miklós Zs.); RégKut 2001 (2003) 157. (Miklós Zs.); RégKut 2005 (2006) 223. (Miklós Zs.); Miklós 2004b, 131. A település területén Bertók Gábor is végzett légi fényképezést és terepbejárást 2000-ben: RégKut 2000 (2003) 123. (Bertók G.). 54 RégKut 2004 (2005) 206. (D. Szabó L. M. Nepper I.). A kutatáshoz kapcsolódó régészeti kiállítást, Múltunk a kutak tükrében címmel Szolnoki László és Ringer István rendezte. 55 RégKut 2005 (2006) (M. Nepper I. D. Szabó L.); RégKut 2006 (2007) 189. (M. Nepper I. D. Szabó L.). 56 RégKut 1999 (2002) 200. (Majcher T.).

8 K Pusztai.indd /6/2 11:21: Pusztai Tamás veremépítmények is voltak, melyeket az ásatók tüzelős ólnak, valamint pincének határoztak meg. 57 Gödöllő-Máriabesnyő (Pest m.) A területen, a középkori Besnyő falu északi részén 2004-ben Tettamanti Sarolta 15. századi, valószínűleg ipari rendeltetésű kemence maradványait találta. 58 Gyapa Lásd Paks-Gyapa Gyója Lásd Csongrád-Bokros, Jováki-part Hajdúböszörmény-Téglagyár (Hajdú-Bihar m.) Hajdúböszörményben Nagy Emese Gyöngyvér és Hajdú Zsigmond 1997-ben a középkori falu szabadtéri égetőkemencéi közül bontott ki egyet. 59 Herend Lásd Herend-Dózsa Gy. utca, 747/20. hrsz. Herend-Dózsa Gy. utca, 747/20. hrsz. (Veszprém m.) Herenden 1993-ban a 16. század második felében elnéptelenedett középkori Herend falu fazekaskemencéjét és a kemence mellett égetési selejtként értelmezhető edénytöredékeket tárt fel Regenye Judit és Rainer Pál. 60 Hódmezővásárhely-Csomorkány-puszta (Csongrád m.) Módszertanilag is figyelemre méltó a 16. század végén elpusztult 61 Csomorkány településszerkezetének értékelése. Csomorkány a középkori Hódmezővásárhely Orosháza közötti út mellé épült. A települést az azt kutató Béres Mária régész 57 RégKut 2003 (2004) 216. (Gallina Zs. Somogyi K.); RégKut 2004 (2005) 216. (Gallina Zs. Somogyi K.); Honti et al. 2004, RégKut 2004 (2005) 219. (Tettamanti S.). 59 RégFüz Ser. I. No. 51. (2001) 182. (Nagy E. Gy. Hajdú Zs.); Hajdú Nagy RégFüz Ser. I. No. 47. (1996) 78. (Regenye J. Rainer P.). 61 Csomorkány Blazovich László szerint 1596-ban pusztult el. Blazovich 2002, Béres , 29; Blazovich 2002, Béres , A vonatkozó légi felvételt, ugyan fordított tájolással, de a kutatás számára is értelmezhető minőségben Béres Mária közölte a csomorkányi egyház feltárását bemutató dolgozatában. Béres 2000, Béres , 32, és 1/a. kép. 66 Béres , 31, 3. lábjegyzet. 67 Blazovich 2000, 24, 6. kép. 68 RégKut 2006 (2007) 213. (Magyar K.). mezővárosként, míg az Alföld középkori településhálózatát bemutató Blazovich László történész óriásfaluként határozta meg. 62 Kérdés, hogy vajon a két kutató eltérő meghatározása a különböző jellegű régészeti, illetve írásos forrásokon alapuló kutatások eredménye-e? Ebből következik az is, visszatérve Kubinyi András 1995-ös dolgozatának történeti-régészeti szempontrendszeréhez, hogy a meglévő, javarészt írott történeti forrásokon alapuló kritériumok kibővíthetőek-e az eddigi terepkutatás nyomán megfogalmazható régészeti szempontokkal? Elemzendő az is, hogy a részben napjainkban is lakott, újkori házakkal beépített egykori mezővárosok és falvak ma ismerhető régészeti anyaga mennyiben alkalmas arra, hogy e településeket egy közös, a történeti szempontok mellett régészeti forrásokon is nyugvó rendszerben vizsgáljuk? Csomorkány esetében Béres Mária egy között térképészeti céllal készült légi felvétel számítógépes elemzése, az I. katonai felmérés vonatkozó térképlapja, a es topográfiai térkép, a terület vízrajzi rekonstrukciója, valamint régészeti terepbejárások és a település templománál között végzett régészeti ásatás eredményeinek összevetése alapján készítette el a településszerkezet rekonstrukcióját. 63 A légi felvétel alapján a település 16. századi szerkezete volt rekonstruálható. 64 Az azon látható felszíni mintázatok egy részét a terepen is azonosítható felszíni régészeti leletsűrűsödésekkel lehetett összekapcsolni. Átlagosan m kiterjedésű, sorokba rendezett, négy részre tagolt foltokat határozott meg, amelyeket a középkori telkekkel azonosított. 65 A telekrendszer és az utcahálózat mellett megrajzolta a piac helyét, egy udvarházként interpretálható felszíni foltot, a település templomát és a települést övező védmű nyomát. Sajnos, e kutatás első közlése során magát az általa készített rekonstrukciós rajzot nem mutatta be. 66 Egy, a régész kutatásaira alapozott és a településszerkezet megértését segítő rekonstrukciós térképet sajátos módon csak Blazovich László közölt 2000-ben. 67 E rekonstrukciós rajz már nem telkeket, hanem esetenként épületeket jelezve mutatja az egykori települést. Szerencsésebb lett volna, ha a régészeti kutatás eredményeit magának a kutatást végző régésznek lett volna lehetősége értelmezni, a terepbejárási, ásatási adatok és a domborzati viszonyok feltüntetésével ugyanis a rekonstrukció meggyőzőbb lenne. Kaposvár-Vár utca (Somogy m.) A lelőhelyen Magyar Kálmán a várhoz kapcsolódó, hódoltság kori, mocsárra épült városrész cölöp- és deszkavázas építményeit: ház, tároló és kút maradványait tárta fel 2006-ban. 68

9 K Pusztai.indd /6/2 11:21:19 Középkori falvak és mezővárosok régészeti kutatása 121 Kaszaper-Kossuth utca 39. (Békés m.) 2003-ban kezdte Lichtenstein László és Rózsa Zoltán Kaszaperen a település újabb feltárását. A kutatási szelvényeket terepbejárási eredmények és légi fotók alapján jelölték ki. A feltárás során középkori házak is előkerültek. 69 Kolon Lásd Balatonmagyaród-Alsó-Koloni-dűlő Mihon Lásd Csesztreg-Mihomi erdő Mohi Lásd Muhi-Templomdomb Monostorossáp Lásd Nagyrév-Sáp Muhi-Templomdomb (Borsod-Abaúj-Zemplén m.) A középkori Mohi kutatásairól az értékelést és öszszefoglalást lásd a főszövegben. Nagyrécse-Tüskevári-dűlő (Zala m.) Az M7-es autópálya Zala megyei szakaszán Straub Péter Nagyrécse határában Petend vagy And falu századi településrészletét kutatta ben. A feltárt terület nagysága m 2 volt. Gödrök, vermek, kemencék kerültek elő, valamint egy földbe mélyített cölöpszerkezetes épület és kút. Egy több mint 20 m hosszú, alapárkos, cölöpös, háromhelyiséges házat kemencével teljes egészében sikerült feltárni, melynek közeléből számos díszes, 16. század eleji kerámiatöredék és fémtárgy került elő. Geofizikai kutatás során sikerült meghatározni a falu templomának a helyét. Az ásató a feltárás körülményeit az alábbiakkal jellemezte: a késő középkori településen az objektumok olyan sűrűek, hogy utca, illetve telekszerkezet egyelőre nem különíthető el. 70 Nagyrév-Sáp (Jász-Nagykun-Szolnok m.) Az ELTE Magyar Középkori és Kora Újkori Régészeti Tanszéke Laszlovszky József vezetésével ben tervásatás keretében végezte a Tiszazugban található Nagyrév melletti egykori Monostorossáp falu régészeti kutatásait. Az elpusztult középkori település helykiválasztásában és a kutatási program kidolgozásában Kubinyi András is részt vett, aki olyan kutatási koncepciót szorgalmazott, melynek során az összegyűjtött terepadatok szisztematikusan szembeállíthatóak az okleveles forrásokból megismerhető adatokkal. A program elsődleges célja az volt, hogy középkori településszerkezeti és határhasználati rendszereket azonosítson a kutatott területen, emellett fel kívánták tárni a falu templomát és az 1420-as birtokfelosztó oklevélben szereplő nemesi házakat is. Késő középkori falvaink javarésze Monostorossáp faluhoz hasonlóan napjainkban is művelt terület, azok felszínét folyamatosan szántják. A falu kutatásának és az eredmények értékelésének módszertana ez okból is rengeteg tanulsággal szolgál a középkori magyar falukutatás számára. A kutatás feldolgozását Rácz Miklós végezte el szakdolgozatában. A munka eredményeit Laszlovszky Józseffel közösen, továbbfejlesztve, 2005-ben könyv formájában is megjelentette. 71 A példaértékű kutatás eredményeképp rekonstruálhatták a középkori Monostorossáp határát. A századi térképek alapján elkészült a folyószabályozások előtti természeti környezet rekonstrukciója. E rekonstrukciót a középkori források, légi felvételek és felszíni formák alapján a vízrajzi viszonyok pontosításával közelítették a középkori állapotokhoz. Mindez a határhasználattal kapcsolatos megállapításokat is lehetővé tett. A geofizikai mágneses felmérés, a fúrássorozat és a régészeti feltárás együttesen szolgált információkkal a településszerkezet értelmezéséhez, amelyet az ásatások feldolgozóinak meghatározásában a partél mentén húzódó főutca és sűrű beépítés jellemzett. 72 Feltárták a templomot, valamint egy 15. századi és egy 16. századi házrészletet. A 16. századi házrészlet területén szemeskemence kályhaszem-töredékei kerültek elő. A közölt adatok alapján egyetérthetünk a lakott terület lehatárolásával, a sűrű beépítettségre vonatkozó megállapítás azonban véleményünk szerint még további kutatást igényel, ugyanis a 4. ábrán látható légi felvételen a szerzők által megjelölt pontok feltehetően épületomladékok felszíni nyomai. Az ezek közti távolság 40 m, illetve 57 m, ami a feltételezettnél ritkásabb beépítésre utalhat. Ordacsehi-Bugaszeg (Somogy m.) Az M7-es autópálya építését megelőzően, a lelőhelyen végzett régészeti célú légi fényképezés során, az autópálya nyomvonalába eső régészeti lelőhely mellett Miklós Zsuzsa 2001-ben egy késő középkori falu főutcáját és telkeit fedezte fel RégKut 2004 (2005) 236. (Lichtenstein L. Rózsa Z.). 70 RégKut 2004 (2005) 251. (Straub P.); RégKut 2005 (2006) 278. (Straub P.). 71 Rácz Laszlovszky Rácz Laszlovszky 2005, RégKut 2001 (2003) 197. (Kiss V.); Miklós 2007, 238, és kép.

10 K Pusztai.indd /6/2 11:21: Pusztai Tamás Ópusztaszer-Szermonostor (Csongrád m.) Szer mezőváros épületeiről a település szerkezetéről az általunk vizsgált időszakot megelőzően, 1986-ban Vályi Katalin számolt be. 74 Ugyanő mutatta be később a monostor és a mezőváros régészeti leletek alapján meghatározható külföldi kapcsolatait is. 75 Vályi Katalin az eddigi kutatásokról összefoglalóan számol be jelen kötetben olvasható tanulmányában. Őcsény Lásd Őcsény-Pusztagyörke Őcsény-Pusztagyörke (Tolna m.) A határrészben 2001-ben Miklós Zsuzsa az egykori település templomának feltárása során végzett terepbejáráson, a templom mellett meghatározta a kiemelkedően sok osztrák kerámia és kályhaszemtöredék által jelzett plébánia épületét. 76 Paks-Gyapa (Tolna m.) Paks Gyapa határrészében 2004-ben a középkori Gyapa falu három, késő középkori, szabadban álló kemencéjét vágták át ivóvízvezeték árkának ásása során. 77 Pápa (Veszprém m.) Pápa település területének középkori változásait a régészeti leletek alapján Ilon Gábor írta le. 78 A régészeti leletek és a terület topográfiája alapján elvégezte a településszerkezetre vonatkozó írott történeti források kritikáját is. Leírása alapján a település struktúrájában meghatározó a város erődítése, melyen belül a 15. század végén, 16. század elején már bizonyosan álltak kő- és téglaépületek. Ezek szerkezete és elrendezése a telken falusias jellegű volt. 79 Ilon Gábor 1995-ben, gázvezeték építéshez 74 Vályi Vályi A település plébániatemplomának régészeti kutatását korábban Horváth Ferenc dolgozta fel. A templom történetén keresztül adatokkal szolgált a mezőváros történetéhez is. Horváth RégKut 2001 (2003) (Miklós Zs.). 77 RégKut 2004 (2005) 263. (K. Németh A.). 78 Ilon Ilon RégFüz Ser. I. No. 49. (1997) 114. (Ilon G.). 81 Valter RégFüz Ser. I. No. 51. (2001) 184. (Kvassay J.); RégKut 1998 (2001) 163. (Kvassay J.). 83 RégKut 2004 (2005) 272. (Farkas Zs.). 84 RégKut 2001 (2003) 212. (Miklós Zs.). 85 RégFüz Ser. I. No. 49. (1997) (Ódor J. G.). kapcsolódóan a középkori várfal-városfal szerkezetét kutatta és írta le. 80 Pásztó (Nógrád m.) Pásztó mezőváros régészeti kutatása és annak bemutatása javarészt az általunk vizsgált kutatási időszak előtt történt. Az 1980-as években Pásztó középkori mezőváros gótikus pincéinek felmérésével és térképre vetítésével Valter Ilonának lehetősége nyílt meghatározni a 15. századi mezőváros kiterjedését, struktúráját. 81 Petend Lásd Nagyrécse-Tüskevári-dűlő Pölöske-Legelő (Zala m.) A területen között Kvassay Judit feltárta a középkori település gótikus templomát. A templomtól északra, a mocsaras ártérből kiemelkedő dombháton, a legelő alatt jóformán érintetlenül húzódik a középkori mezőváros, mely a 18. század elején pusztult el. A mezőváros területén 1996 óta folynak ásatások; a munkák során Árpád-kori gödröket, késő középkori kemencéket, kályhaalapokat, egy nagyméretű, cölöpszerkezetes építményt és egy széles árok részleteit tárta fel Kvassay Judit. 82 Salgótarján-Márkházapuszta II. (Nógrád m.) A lelőhelyen 2004-ben négy késő középkori gabonásvermet találtak, melyeket még a 18. században is töltöttek. 83 Sárszentlőrinc-Csetény (Tolna m.) A Tolna megye várainak kutatásához kapcsolódó légi felvételezések során Miklós Zsuzsa 2001-ben vizsgálta a középkori Csetény falu szerkezetét. 84 Simontornya-Erzsébet tér (Tolna m.) Simontornyán, az Erzsébet téren, építkezési munkálatok során 1995-ben a középkori mezőváros sűrű települési rétegeit figyelte meg Ódor János Gábor. 85 Szárszó Lásd Balatonszárszó-Kis-erdei-dűlő Szentdienes Lásd Budapest-XXIII. Soroksár, Haraszti út 42. Szentkirály Lásd Szentkirály (korábban Lászlófalva)-Szentkirálypuszta

11 K Pusztai.indd /6/2 11:21:20 Középkori falvak és mezővárosok régészeti kutatása 123 Szentkirály (korábban Lászlófalva)-Szentkirálypuszta (Bács-Kiskun m.) A Kecskeméttől keletre található középkori Szentkirály falu között végzett régészeti feltárásainak eredményeit átfogóan a Magyar Mezőgazdasági Múzeum 1996-ban nyílt kiállítása mutatta be. A kiállításhoz kapcsolódó vezetőben Pálóczi Horváth András foglalta össze a régészeti kutatásokat, 86 legrészletesebben két, javarészt 15. századi épületet (4/a. épület, illetve a 25. számmal jelölt objektum) ismertettek. A katalógusban a lakóépület- és településszerkezet leírása mellett a feltárások archeobotanikai és archeozoológiai leleteit is közölték. 87 A régészeti tárgyak közül 123 tételt ír le a katalógus, ezek többsége századi. A településszerkezet és a lakóházak építési módjának értelmezését szolgáló rekonstrukciókat (a falu madártávlati képét és a 4. porta szerkezeti rajzát) Sabján Tibor készítette. Pálóczi Horváth András az ásatás során előkerült lakóházak és telkek szerkezetét A középkori magyar agrárium címmel rendezett konferencián rajzolta meg 1999-ben. A lakóépületek kapcsán jórészt a 15. századi viszonyokat elemezte. 88 A falukép mellett részletesen ismertette a beltelkek szerkezetét. A beltelkek és lakóépületek arányának időbeli változásait szemlélve megállapította, hogy míg a 14. századi megtelepedés időszakában általában egy család lakott egy telket, addig a 16. századra már, a népesség növekedésével párhuzamosan voltak egy, két vagy három lakóházzal rendelkező porták is. 89 Az egy-egy telken egyszerre fennálló két vagy három lakóház véleménye szerint mindenképpen együtt élő családokat jelent, akár az adóztatás elől összeköltöző családok, akár nagycsaládi szerkezet nyomaként értelmezzük a leleteket. 90 A telekszélesség meghatározásának módszertanát elemezve felhívta a figyelmet arra, hogy az az eljárás, amikor az egy sorban lévő lakóházak egymástól való távolságával azonosítják a telekszélességet, csak abban az esetben helyes, ha a telek bejárati oldalánál csak egy ház volt. A 4. számú porta szerkezete véleménye szerint egy olyan gazdasági szerkezetet tükröz, ahol a külterjes állattenyésztés módszereinek még nagy szerepe van: a külterjes állattartásra jellemző épületeket a település belsejében találjuk. 91 A szentkirályi ásatási eredmények ismertetése során nemcsak a lakóépületek egy részének leírása történt meg, hanem sor került a telkeken található, a falu lakosságának életéhez hozzátartozó, más jelenségek feldolgozására is. Aszt Ágnes 2000-ben készítette el a középkori magyar falvakban található veremólakat elemző dolgozatát, melyben két, a szentkirályi régészeti feltárásból származó példát részletesen is tárgyalt. 92 A település késő középkori határhasználatáról Pálóczi Horváth András írt. 93 Szer Lásd Ópusztaszer-Szermonostor Szécsény (Nógrád m.) Szécsény középkori településszerkezetét, építészeti megoldásait a korábbi időszak feltárásaira is hivatkozva először 1994-ben Majcher Tamás foglalta össze. 94 Szécsény belvárosában 2005-től kezdődően Tomka Gábor, Mordovin Maxim és Majcher Tamás vezetésével folytak az újabb ásatások, ezek során négy munkaterületen kutattak. A volt Forgách-kastély előtti parkolóban két 16. századi házat tártak föl. Kibontottak egy kő- és téglaalapozást, egy kettős karósor alkotta falvázat, valamint föltártak egy 1533-as éremmel keltezett szemeskályhát. A pásztói Oskolamester házban előkerült vermekhez hasonlóan Szécsényben is kerültek elő deszkával lefedett vermek, bennük csaknem ép edények és sok szerves anyagot tartalmazó szemétréteg. Megfigyelték a város déli palánkjának szerkezetét, valamint a palánk északi oldalánál századi lakóházak maradványait. E házakban a padló deszkaborítású döngölt agyag volt. Itt kőlapra helyezett talpgerendára épülő, favázas, vesszőfonatos, tapasztott falszerkezetet írtak le. 95 Szombathely (Vas m.) 2001-ben a középkori Szombathely központjának számító Kőszegi utcában előkerült egy 15. század második felére, illetve a 16. század elejére datálható leletanyagot tartalmazó gödör. A leletek Pap Ildikó Katalin szerint egy módosabb polgár háztartásához tartoztak. 96 Szombathely északi határában, 2002-ben Ilon Gábor egy nagyméretű, alapárkos épületet tárt fel. Ezt az objektumot is Pap Ildikó 86 Élet egy középkori faluban További archeozoológiai leleteket dolgozott fel Szentkirályról Kőrösi Andrea (Kőrösi 2006), valamint Nyerges Éva és Bartosiewicz László (Nyerges Bartosiewicz 2006). 88 Pálóczi Horváth Pálóczi Horváth 2000, Pálóczi Horváth 2000, Pálóczi Horváth 2000, Aszt Pálóczi Horváth Majcher RégFüz Ser. I. No. 51. (2001) 188. (Majcher T.); RégKut 2000 (2003) 211. (Majcher T.); RégKut 2005 (2006) 319. (Mordovin M. Tomka G.). 96 Pap 2002.

12 K Pusztai.indd /6/2 11:21: Pusztai Tamás Katalin mutatta be. 97 Értékelése szerint az ásatás során egy századi gazdasági udvar részlete került elő egy nagyméretű gazdasági épülettel. 98 Tikos-Nyárfás-dűlő (Somogy m.) A lelőhelyen Németh Péter Gergely és Siklósi Zsuzsanna egy Árpád- és középkori falu részletét kutatta 2003-ban, ahol a sekély oszloplyukak esetleg házakra utalnak. 99 Vác (Pest m.) Pásztó mellett Vác esetében is lehetőség volt a település középkori pincéinek felmérésével, régészeti kutatásával a településszerkezetre vonatkozó adatokat nyerni. Az 1989 és 1996 között végzett kutatások során Miklós Zsuzsa az általa felmért középkori pincék elhelyezkedését rávetítette mind a mai, mind pedig a történeti térképekre, és megállapíthatta, hogy szemben a jelenkori állapotokkal a település évi térképén ábrázolt telekkiosztás és a középkori pincék tájolása javarészt megegyezik. A középkori pincék többnyire az ott berajzolt telekhatárokon álltak. Ahol a középkori pincék nem voltak összhangban a 18. századi telekhatárokkal, annak okát a török kori pusztulást követő építési tevékenységben látta. A település 16. századi bortermelésére vonatkozó adatokat összevetette az általa felmért, 15. század második feléből, 16. század elejéről származó pincék számával, nagyságával, tárolókapacitásával. 100 Zamárdi-Papföld (Somogy m.) A lelőhelyen 2006-ban Somogyi Krisztina egy századi település 98 objektumát tárta fel, köztük két, tapasztott padlóval készült, földbe mélyített épület is előkerült. 101 KÉT KÉSŐ KÖZÉPKORI MEZŐVÁROS: ETE ÉS MOHI RÉGÉSZETI KUTATÁSÁNAK TOPOGRÁFIAI SZEMPONTÚ ÖSSZEVETÉSE 1995-ben, illetve 1996-ban indult újra két középkori mezőváros, Mohi és Ete régészeti kutatása. Mindkét településen folyt már régészeti feltárás a II. világháború előtt és alatt, Csalogovits József, illetve Leszih Andor vezetésével. Ete és Mohi sajátossága, hogy miután a 17. század első felére javarészt elpusztultak, területük nem települt újjá, így mindkét település teljes egésze a régészeti kutatás rendelkezésére áll. Az egyező földrajzi adottságok, a két település rokon jellege, valamint a hasonló módon előkészített régészeti kutatás miatt a két település jól összevethető egymással. Mohin az M3-as autópálya építését megelőző feltárások keretében folyt régészeti kutatás Pap 2004, 290, 10. ábra. 98 Pap 2004, Honti et al. 2004, Miklós RégKut 2006 (2007) 325. (Somogyi K.). 102 Az 1995-ben kezdődött feltárások kapcsán ez idáig az alábbi dolgozatok jelentek meg. A feltárások topográfiai előkészítéséről: Pusztai A településközpontot körülvevő külső gazdasági lakóövezetről: Tomka A település szélén feltárt késő középkori épületekről: Pusztai A 16. századi kutak leletanyagáról: Tomka A kutak szerkezetéről, dendrokronológiai vizsgálatáról: Grynaeus A település századi rétegsoráról és szerkezetéről: Pusztai A szerkezeti rekonstrukció módszereiről: Pusztai Ete újabb kutatásairól az alábbi publikációk születtek: Miklós Vizi 1999a; Miklós Vizi 1999b; Miklós Vizi 1997 és között. A kutatásokat a miskolci Herman Ottó Múzeum végezte, Pusztai Tamás vezetésével ban a feltárásokat az ELTE Magyar Középkori és Kora Újkori Régészeti Tanszékével közösen kezdtük, ekkor munkatársként közreműködött Laszlovszky József, Tomka Gábor, Kulcsár Mihály és Grynaeus András is ben a mezőváros területének geodéziai felmérése, a főutca szisztematikus felszíni leletgyűjtése, légi fotózása és geofizikai felmérése mellett feltártuk a településmagtól délre eső sík terület kiemelkedésein található századi árkokat, karámrészletet és századi épületet, a település déli végén három süllyesztett szintű, felmenő falú, középkori épületet, az Árpád-kori település gödreit, egy veremházat és külső kemencéjét, valamint megkezdtük a főutca középkori házainak feltárását , valamint ben a főutca századi rétegsorát kutattuk, valamint kiástuk egy 11. századi temető részletét, illetve a település északi részén egy Árpád-kori fazekaskemencét ban egy villanyoszlop áthelyezéséhez kapcsolódóan a főutca északi oldalának egy viszonylag épen maradt századi rétegsorát tártuk fel egy méteres területen. Ete feltárása 1996 óta Miklós Zsuzsa és Vizi Márta vezetésével folyik ban rétegtisztázó ásatást végeztek, 1997-ben feltárták a település 29 m hosszú gótikus templomát, között intenzív terepbejárással kutatták a mezőváros egész

13 K Pusztai.indd /6/2 11:21:20 Középkori falvak és mezővárosok régészeti kutatása 125 felületét között egy fazekasházban és környékén folytattak ásatást. Feltárták a ház raktárát: a félig földbe mélyített, cölöpszerkezetű épületben kb. 80 darab ép és igen sok töredékes, 16. századi kerámiát találtak. E raktár közelében 1999-ben kibontottak egy 9,50 5,20 m alapterületű, cölöpszerkezetű, félig földbe mélyített épületet, amely valószínűleg műhely lehetett. Ugyanebben az évben került felszínre egy 98 darabból álló századi vasdepot ben újabb házakat, valamint egy pincét találtak. Így az Etén eddig kutatott házak száma 16-ra emelkedett. A lelőhely különlegessége, hogy miután nem települt újra és teljes felületét szántják néhány száz méteres magasságból kirajzolódik a teljes településszerkezet: légi fotón jól kivehetők az utcák és házak foltjai. A város nyugati szélén állt egykor az ún. Ete vára: egy kettős árokkal és sánccal övezett, kb méteres erődítés. Az összevetés alapja Vizi Mártának és Miklós Zsuzsának e témában 2002-ben megjelent dolgozata. 104 Az Etére vonatkozó adatokat, térképeket, a légi felvételt e dolgozat alapján használtam fel. Mohi topográfiai értékelését 2001-ben, 105 illetve Mohit egy Borsod megyei középkori falu (Kisfalud) szerkezetével összevetve 2003-ban készítettem el. 106 E hivatkozások dátumai azért lényegesek, mert a folyamatos feldolgozás nyomán bizonyos eredmények változhatnak. A Duna mentén észak dél irányban haladó középkori út mellett létrejött Ete térségében volt a legjobb átkelőhely a Sárvízen. Kedvező kereskedelmi helyzetének köszönhetően Ete a Sárköz legjelentősebb mezővárosa lett. Mohi az Alföld és a Bükk hegység találkozásánál futó, északra, illetve a Tiszántúlra vezető országos út mellé települt. Ete lakott területének kiterjedése m. A település a környezetéből félszigetszerűen kiemelkedő dombon található, három-hat méterrel a vízjárta terület fölött. Mohi dombja a Hejő egykori medrei által szabdalt sík területből emelkedik ki, a vízjárta terület fölé három-öt méterrel. A tágabb környezetet tekintve mindkét település egy sík vidék és egy dombvonulat találkozási vonala mentén jött létre. Ete területe 1962-ig legelő volt, ezt követően feltörték, talajlazító gépekkel megmunkálták. Mohi területe a században szántóföld volt, ez alól csak a 19. század végén még romokban megfigyelhető temploma jelentett kivételt. Az eltérő művelési módok hatása markánsan köszön vissza a települések légi felvételein. A régészeti adatok alapján mindkét mezővárosnak ismertek az Árpád-kori előzményei. A hosszú és intenzív megtelepedés eredményeképp Mohiban a település központi területein helyenként 1,2-1,5 m vastag a rétegsor. Mindkét település a században élte virágkorát. Az ismert 16. századi öszszeírások alapján nagyságuk jól összevethető: Etén 1577-ben 155 háztartást, 1572-ben 192 háztartást írtak össze, a település lakossága fő lehetett, míg Mohi 1563-as összeírása 80 egész, 49 fél és 20 puszta telket említ. Mohi Kubinyi András Északkelet-Magyarország központi helyeit bemutató dolgozatában 107 a területen található központi helyek hetes beosztású rendszerében az 5. kategóriát, a részleges városjellegű mezővárosokat képviseli. Még szemléletesebb a kép, ha azt mondjuk, hogy e struktúrában a középkori Borsod megye Kubinyi által értékelt 19 településéből csak Miskolc és Sajószentpéter áll Mohi előtt. A két település régészeti kutatásának előkészítése hasonló struktúrában történt. Etén és Mohiban is a feltárásokat megelőzte egy részletes szintvonalas geodéziai felmérés. E felméréseket intenzív régészeti terepbejárás követte: Etén a felszíni gyűjtés 20 m oldalhosszúságú, Mohiban 10 méteres négyzetháló segítségével. A felszíni leletgyűjtés Etén gyakorlatilag az egész települést, Mohiban a település főutcáját, valamint a külső, gazdasági területeket érintette. A felszíni leletgyűjtés során a különleges leletek (üvegek, kályhacsempék, fémsalak darabok) előkerülési helyét is rögzítették. Ete publikálói különböző lelettípusok felszíni előkerülési helyeit is ábrázolták, Mohiban még csak a felszíni leletek együttes intenzitását mutattuk be. A felszíni leletgyűjtés kutatási négyzeteit Mohiban a folyamatos szántásra való tekintettel méterben határoztuk meg, ennél nagyobb egységek véleményünk szerint elnyomnák az egyes egységek (telek-telek, telek-utca) közötti mennyiségi különbségeket. A régészeti 2001a; Miklós Vizi 2001b; Miklós Vizi 2002a; Miklós Vizi 2002b; Miklós Vizi 2002c; Miklós Vizi 2002d; Miklós Vizi 2003; Miklós 2004a; Vizi Miklós Vizi 2002a. 105 Pusztai A középkori Mohi területén végzett feltárásaink, a régészeti terepbejárás, valamint a terület légi fotóinak együttes értelmezését nemcsak publikációink segítik (Pusztai 2001; Pusztai 2003), hanem a miskolci Herman Ottó Múzeum honlapján közzétett két rekonstrukciós térkép is, amelyen a terepbejárás szakadatait is feltüntettük, hogy lehetőséget adjunk másoknak is a településszerkezet behatóbb vizsgálatára (erre ugyanis a statikus adatokat tartalmazó, nyomtatott publikáció kevésbé alkalmas): illetve mohi_gis_2/index.html. 107 Kubinyi 1999,

14 K Pusztai.indd /6/2 11:21: Pusztai Tamás terepbejárások értékeléseinek összevetése során az ábrázolási módok különbsége ellenére mindkét településen meghatározhatóak a felszíni leletek alapján a főutca mentén található telkekhez kapcsolódó leletsűrűsödések. Mohiban az utcás szerkezet egyértelműen kirajzolódik, Etén viszont a teljes településre kiterjedő felmérés jóval tagoltabb képet mutat. A szisztematikusan gyűjtött felszíni leletek eloszlásának ábrázolására különböző módszerek vannak. Az 1 2. ábrán ezeket az eljárásokat vetem össze. Ete esetében az adott kutatási négyzet térképi helye fölött egy-egy, a leletek számával arányosan növő kúp szemlélteti a leletszámot. Mohiban az adott kutatási egységben előkerülő leletek számát a térképészetben használatos izovonal-szerkesztő programmal ábrázoltuk. Az így elkészült térkép előnye, hogy más térképi rétegekkel (terepmodell, ásatási felszínrajz, légi fotó, geofizikai kutatás értékelése) együtt is szemlélhető, az adott térképmű egy rétegeként. A módszer hátránya viszont, hogy az egyes négyzetekben szereplő leletszámot csak az adott négyzet közepére vonatkoztatva ábrázolja helyesen, és a köztes területek adatait interpolálja, ami az etei ábrázolási módhoz mérten azért lehet megtévesztő, mert a pontszerű adatokból ott is nagyon szép szerkezeteket rajzolhat, ahol erről szó sincs. A két ábrázolási mód ötvözésére készítettük el az említett középkori Kisfalud felszíni leletgyűjtésének értékelését, 108 ahol érvényesül az a szempont is, hogy a leletgyűjtés értékelése együtt elemezhető más rétegekkel, és a felszíni leletek intenzitását nem egy interpolált adatokat is tartalmazó térkép mutatja, hanem egy olyan pontdiagramm, ahol a térképre az adott négyzetben előkerülő leletek számával arányos, véletlenszerűen elhelyezkedő pontot rajzolunk (2. ábra). Etén a főutca déli oldalán, Mohiban a főutca mindkét oldalán végeztek magnetométeres, régészeti célú kutatásokat. 109 Mohi esetében, lehetőség 108 Pusztai 2003, Mindkét terület geofizikai kutatását Puszta Sándor (ELTE Geofizikai Tanszék; Fractal Bt.) végezte magnetométeres mérési módszert alkalmazva. 110 Itt vetődik fel a kérdés, hogy egy elszántott középkori település esetén mit jelöl a légi fotón látható, a főutca két oldalán elhelyezkedő, világos (sárga) felszíni elszíneződés őszén az elpusztult Borsod megyei Kisfalud település területét oly mélyen fölszántották, hogy a középkori kemencetapasztás-darabok is a felszínre kerültek. Ezek elhelyezkedését bemérve és a terület légi felvételeire vetítve látható, hogy közvetlenül az egykori főutca két oldalán sorakoznak a kiszántott régészeti jelenségek, melyek maguknak a 40 m szélességben az utcával párhuzamosan futó világos sávoknak a szélső pontjai is. Pusztai 2003, 417. volt a geofizikai felmérés által érintett területek nagyobbik felének feltárására, miáltal kellő régészeti referenciával rendelkezünk a geofizikai vizsgálatok értelmezéséhez. E munkának konkrét eredménye is van: a főutca mentén feltárt területtől a település temploma felé haladva legalább még két telek és ház folytatását, illetve helyét a geofizikai felmérés adatai alapján pontosan meghatározhatjuk (3. ábra). Mindkét település rekonstrukciója során felhasználtak archív, térképészeti célú, valamint recens, ferde tengelyű, régészeti céllal készült légi felvételeket. Ami a fotók alapján azonnal látható: a két településen zajló mezőgazdasági művelés eltérő mértékben pusztított. Míg Ete esetében a légi felvételen jól láthatóak a főutcára merőleges házfoltok, Mohinál ugyanezen forrástípust vizsgálva a szántás által összemosott épületomladékok m széles világos sávját kisebb egységekre lehet ugyan tagolni, de telkekre nem. 110 A mohi légi felvételen látható, összemosódott felszíni mintázatok jobb szétválaszthatósága érdekében a rendelkezésre álló fotót 256 színre bontottuk, majd e színskálán a régészetileg érintett foltok színezetét megváltoztattuk. E módon a fénykép által hordozott régészeti jellegű információ kiemelhető, és a település alapstruktúrája, a főutca mentén húzódó egy-egy épületomladék-sáv, a templom, a főutca kiszélesedése és egy épület foltja a templom közelében ábrázolható (4. ábra). A fenti kutatások alkalmasak voltak a két település szerkezetének meghatározására. A két település szerkezete egymástól eltérő: Etén a 10 m széles főutca keleti vége egy hurokban végződik, valamint a főutcához három másik utca is kapcsolódik. Mohiban egyetlen főutcát találunk, viszont az utca szélessége mind a légi felvételek, mind az ásatás tanúsága alapján is meghaladja a 10 métert, a feltárt helyeken 36 m, a település egyéb területein m. Az eltérő utcaszélességeknek számos oka lehet. Mohi útmenti falu volt, évszázadokon át keresztülhaladt rajta az ország keleti északkeleti részeibe vezető főútvonal. Ez az útszélesség már jóval a század előtt kialakult. Ete keskenyebb főutcája talán azzal is magyarázható, hogy az országos út nem ennek az utcának a nyomvonalán vezetett keresztül (útféli falu?). A kérdést a terület középkori úthálózatának rekonstrukciója válaszolhatja meg. Mindez rámutat annak a fontosságára, hogy egy adott település régészeti kutatásának eredményeit minden esetben együtt kell értékelni a környezeti adottságok, domborzat, vízrajz, úthálózat és településszerkezet elemeivel. Az ásatás Mohiban a századból többnyire a főutcára merőleges beépítést hozott felszínre.

15 K Pusztai.indd /6/2 11:21:21 Középkori falvak és mezővárosok régészeti kutatása ábra. A felszíni leletgyűjtés mennyiségi eloszlásának ábrázolása Ete és Mohi mezővárosok kutatása során. Számítógépes grafika: Ete: Réti Zsolt, Miklós Vizi 2002, Abb. 4. nyomán; Mohi: Pusztai Tamás Fig. 1. Depiction of the quantitative distribution of surface finds collected during the researching of the market towns of Ete and Mohi. Computer graphics: Ete: Zsolt Réti, after Miklós Vizi 2002, Abb. 4; Mohi: Tamás Pusztai

16 128 Pusztai Tamás 2. ábra. A felszíni leletgyűjtés mennyiségi eloszlásának ábrázolása a Borsod megyei elpusztult középkori Kisfalud település területén. Rajz: Pusztai Tamás Fig. 2. Depiction of the quantitative distribution of surface finds collected on the territory of the abandoned medieval village of Kisfalud in Borsod county. Drawing by Tamás Pusztai K Pusztai.indd /6/2 11:21:34

17 Középkori falvak és mezővárosok régészeti kutatása ábra. Magnetométeres kutatás alapján meghatározható épületek Mohi főutcájának déli házsoránál. Rajz: Pusztai Tamás Fig. 3. Buildings determinable on the basis of magnetic measurement research in the southern row of houses on Mohi s main street. Drawing by Tamás Pusztai K Pusztai.indd /6/2 11:21:45

18 K Pusztai.indd /6/2 11:21: Pusztai Tamás 4. ábra. Légi felvételek Ete és Mohi mezővárosok területéről. Fotó: Ete: Miklós Zsuzsa, Miklós Vizi 2002, 198. nyomán; Mohi: Pusztai Tamás Fig. 4. Aerial photographs of the territories of the market towns of Ete and Mohi. Photographs: Ete: Zsuzsa Miklós, after Miklós Vizi 2002, 198; Mohi: Tamás Pusztai

19 K Pusztai.indd /6/2 11:22:06 Középkori falvak és mezővárosok régészeti kutatása 131 Ete kutatói m széles telkekkel számoltak, Mohiban a feltárások alapján ennél keskenyebb, 22 m széles telkeket valószínűsítettem, de a főutcával párhuzamosan álló 80. és 102. számú épületek alapján ez a telekszélesség nem minden korszakban lehetett jellemző a településre. Etén a lakott terület kiterjedése m, Mohi beépített főutcájának a hossza a legnagyobb kiterjedés idején 720 m lehetett, a település belső, beépített területe az utcát is beleértve 7-8 ha. Mindkét település jelenségeinek értelmezésénél kérdésként merült fel az eddigi kutatás során megismert házak és a 16. századi összeírások alapján valószínűsíthető háztartások/telkek viszonya. Etén a légi felvételeken megfigyelhető darab, házra utaló folttal szemben 1557-ben 155, 1572-ben 192 ház szerepel. Magyarázatként Ete ásatói több lehetőséget is felvetettek, így egyes településrészek pusztulását, vagy azt, hogy a légi felvételek által mutatott foltok több épületet is magukban foglalhattak. Emellett utalnak a török összeírások bizonytalan értelmezésére is. Mohiban 1563-ban 80 egész, 49 fél és 20 puszta telket írnak össze. A 720 m körüli utca két oldalán 22 m telekszélességekkel számolva 65 telek fér el. Az így keletkezett telekhiányra a település végén feltárt területek, valamint a településmagtól távolabb eső kisebb dombokon található egy nagyobb területen fel is tárt felszíni leletfoltok jelölte épületek bevonásával igyekeztünk magyarázatot találni. 111 A településszél leletanyagát összevetettem a főutca mentén általunk feltárt és a központi területek Leszih-féle kutatásai során előkerült leletanyag minőségével. Megállapítható volt, hogy a régészeti leletanyag is tükrözi a településen belüli térbeli, minőségi tagolódást, amit a lakosság társadalmi tagolódásával kapcsoltam össze. Etén a templomot is feltárták, hossza 29 méternek bizonyult. A templom a főutca déli oldalának nyugati végében található, amely nem a település legmagasabb pontja. A középkori bővítésére utaló nyomok feltehetően a történeti és régészeti kutatásnak azzal a közkeletű megállapításával is összekapcsolhatóak, miszerint a 15. században a fejlődő mezővárosok templomukat átépítik. Mohiban Leszih Andor ásatása feltehetően részben érintette a főutca közepén álló templomot, alaprajzát azonban még nem ismerjük augusztus 26-án a Magyar Történelmi Társulat Hadtörténeti Bizottsága kutatott az egykori település dombján. E kutatásról több írásos beszámoló is készült. 112 A néhány napos kutatást Szendrey (Wagner) János vezette. A település templomának kiterjedését, a fűvel benőtt, de még látható romok alapján méterben határozta meg. Helyét a település főutcájának közepén légi felvételek, valamint a Miskolci Egyetem által 2004-ben készített geofizikai felmérés alapján ismerjük. Mohi 1563-as összeírása két curiát említ. Leszih Andor ásatásai során a harmincas években kőépület-maradványok is előkerültek ( a templom melletti nagy ház ). Elképzelhető, hogy a templomon túl csupán e curiák területén voltak kőből épült házak a településen. Talán a templomtól északra lévő világos folt mutathatja az egyik ilyen épület helyét. Az elmúlt tíz év középkori falu- és mezőváros feltárásai nemcsak a terepi kutatás, hanem a korábbi feltárások eredményeinek összefoglalásai, értelmezései terén is jelentős eredményeket hoztak. A történeti kutatás által megrajzolt mezővároskép régészeti szempontú vizsgálata további munkát igényel, ami nemcsak új feltárásokat jelent, hanem egységes régészeti szempontrendszer kialakítását is. A feltárási és a településkutatási módszerek kisebb kivételektől eltekintve egységesültek, s ez lehetőséget ad arra, hogy számos, régészeti módszerekkel kutatott település összevetését végezhessük el a közeljövőben. A több településen zajlott nagy felületű feltárás a szerkezeti összevetéseket is lehetővé teszi. A ma is lakott mezővárosok területén a szaporodó építkezések további feladatokat rónak a középkori települések kutatóira. A természettudományos mintavételezés, azok elemzése, a környezeti szempontok figyelembevétele jelentős mértékben terjedt. Az előzőekben tárgyalt Csongrád megyei Gyója falu leletközléséhez hasonló menynyiségű leletanyagok közreadása azonban még várat magára. 111 Tomka 1999; Pusztai A Magyar Történelmi Társulat hadtörténelmi bizottságának jelentése. [A Muhi csata helyének kutatásáról]. Századok (12) mell ; Szendrey 1879.

20 K Pusztai.indd /6/2 11:22: Pusztai Tamás IRODALOM Aszt 2005 Aszt Ágnes: Gödörólak a középkori magyar falvakban, különös tekintettel a Szentkirályon feltártakra (Pit Sties During the Middle Ages in Hungarian Villages). Arrabona 43:1 (2005) Balassa 1997 Balassa M. Iván: Sarvaly a népi építészeti értelmezés és újraértelmezés lehetőségei (Sarvaly Possibilities of Interpretation and New Interpretation of the Traditional Architecture). In: A Balaton-felvidék népi építészete. Szerk.: Cseri Miklós S. Lackovits Emőke. Szentendre Veszprém 1997, Belényesy et al Belényesy Károly Fábián Szilvia Marton Tibor Oross Krisztián: Balatonszárszó-Kis-erdei-dűlő. In: Gördülő idő. Régészeti feltárások az M7-es autópálya Somogy megyei szakaszán Zamárdi és Ordacsehi között. Szerk.: Belényesy Károly Honti Szilvia Kiss Viktória. [Kaposvár Budapest] 2007, Benkő 2001 Benkő Elek: Régészeti megjegyzések a székelyföldi lakóházak középkori történetéhez (Archaeological Remarks on the Medieval History of Dwelling Houses in Szeklerland). In: Népi építészet 2001, Benkő Demeter Benkő Elek Demeter István Székely Attila: Középkori mezőváros a Székely- Székely 1997 földön (Mittelalterliches Marktflecken im Szeklerland). Kolozsvár Béres Béres Mária: Kísérlet Csomorkány mezőváros alaprajzának meghatározására. Múzeumi kutatások Csongrád megyében , Béres 2000 Béres Mária: A hódmezővásárhely-csomorkányi egyház. In: A középkori Dél- Alföld és Szer. Szerk.: Kollár Tibor. Szeged 2000, Blazovich 1998 Blazovich László: Az Alföld századi úthálózatának vázlata. Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26 (1998) Blazovich 2000 Blazovich László: Dél-alföldi városok a században. In: A középkori Dél- Alföld és Szer. Szerk.: Kollár Tibor. Szeged 2000, Blazovich 2002 Blazovich László: Városok az Alföldön a században. Dél-Alföldi Évszázadok 17. Szeged Élet egy középkori faluban Élet egy középkori faluban. 25 év régészeti kutatása a 900 éves Szentkirályon (Life 1996 in a Medieval Village. 25 Years [of] Archaeological Research in 900-years-old Szentkirály). Szerk.: Pálóczi Horváth András. Budapest Grynaeus 2004 Grynaeus András: Középkori településeink kútjai a Muhi középkori mezőváros területén feltárt kutak vizsgálatainak tükrében (Brunnen mittelalterlicher Siedlungen in Ungarn im Spiegel der Untersuchung der im Gebiet des mittelalterlichen Marktes Muhi freigelegten Exemplare). In: Quasi liber 2004, Gyulai 1995 Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században. Miskolc Hajdú Nagy 1999 Hajdú Zsigmond Nagy Emese Gyöngyvér: A nyíri izmaeliták központjának, Böszörmény falunak régészeti leletei 2. (Die archäologischen Funden des Dorfes Böszörmény, des Zentrums der Ismaeliten der Nyírgegend 2.). A Hajdúsági Múzeum Évkönyve 9 (1999) Hatházi 2004 Hatházi Gábor: A kunok régészeti emlékei a Kelet-Dunántúlon (Die archäologischen Funde und Befunde der Kumanen im Osten Transdanubiens). Opuscula Hung 5. Budapest Holl 1985 Holl, Imre: Mittelalterliche Dorfgrundrisse in Ungarn. MittArchInst 14 (1985) , Honti et al Honti Szilvia Belényesy Károly Gallina Zsolt Kiss Viktória Kulcsár Gabriella Marton Tibor Nagy Ágnes Németh Péter Gergely Oross Krisztián Sebők Katalin Somogyi Krisztina: A tervezett M7-es autópálya Somogy megyei szakaszán ben végzett megelőző régészeti feltárások. Előzetes jelentés 2. (Rescue Excavations in on the Planned Route of the M7 Motorway in Somogy County. Preliminary Report 2). SMK 15 (2002) 3 36.