Kárpátaljai Kortárs Művészeink Manajló Iván ( )

Átírás

1 Kárpátaljai Kortárs Művészeink Manajló Iván ( ) A sors misztikuma Manajló Iván bemutatásánál elkerülhetetlen megemlíteni több, nemzedékeken keresztül értékeket bizonyító festőművész dinasztia egyik kiváló alakját, édesapját Manajló Fedort. Manajó Iván, édesapja nyomdokain haladva, a kárpátaljai táj, és környező világának, lelkiségének, szellemiségének mélységét, változatosságát egyéni stílusában ábrázolja. Iván ebben a művészileg oly gazdag világban nőtt fel. Festőművész alkotó élete mellett Manajló Iván szervezői, tanári, vezetői feladatokat is ellátott. Bizonyos mértékben saját vagyonát is feláldozva, édesapjának Manajló Fedornak, Emlékmúzeumot alapított Ungváron. Az egyik szépen kivitelezett katalógusának bevezetőjében az alkotó így vall önmagáról: Születése pillanatától mindenki hallja a maga Én -jét. A napok és az évek múlásával megváltozik az érzelmi, morális és anyagi tényezők mértéke Szüleim és környezetem hozzáértően korrigálták azt, ennek eredménye az egyik gyűjteményes kiállításom, amelyet a hangok, a zene világának szentelek, valamint a festményeim színei asszociatív kapcsolatának a kompozíciókkal, formákkal, zenével, hanggal A fenn idézett szavak is azt bizonyítják, hogy Manajló Iván alkotásai mindig érzelmileg determináltak, a lelkével fest. Egykori beszélgetésünk során Manajló Iván elmondta, hogy sokat olvas, rengeteg zenét Önarckép, hallgat, meditál. Meditációja az alkotáshoz vezető utat jelenti, ez számára a teremtés időszaka. Úgy véli, hogy minden, amit kívül keresünk, az önmagunkban van. Szerinte mindenkinek a sorsa szubjektív, minden történet egyszemélyes, megismételhetetlen. Zene és képzőművészet, a hagyomány és a modern törekvések egyensúlya valósult meg már fiatalon is alkotói életében. Egy ideig Kijevben élt családjával, majd 30 éven át, művészeti és tanári diplomával igazgatta az ungvári Művészeti Szakiskolát, amelyet a Kárpátaljai nagyok (közöttük édesapja is) alapítottak. A népi építészet, a parasztházak, fatemplomok az ő munkásságában is megjelentek. A könnyebb műfajhoz szokott nézők is megértik, hogy a művész olyan kérdésekről gondolkodik, amelyek mindenkit érintenek. Érzékenyen tapint rá a lényegre, a tudatalattira, fölfejti a jelenségek rejtett világát. Alkotásainak tömör gondolati és érzelmi közlései vannak. Véleményében megfogalmazta, hogy szereti a natúr, akadémikus, realista ábrázolást, de mellette alkalmazza festészetében a nonfiguratív, absztrakt kifejezési eszközt, egészen az asszociációig, a mélységig. A portrékhoz, női arcokhoz, testhez is különleges a hozzáállása. Nem a szépséget festi elsősorban. A modell, a róla készült kép csak ürügy, a testen viszont rajta vannak az esendőség, a vágyak, érzelmek nyomai. Pannon Világ

2 Akt, A jó és a rossz világérzését az élet iskolájának, a környezetünknek és szüleinknek köszönhetjük. Tartozom az ungvári Művészetek Szakiskolájának, a kijevi Festészeti Akadémiának, de mindenekelőtt Fedor Manajónak, édesapámnak, a nagy festőnek, a sok kárpátaljai alkotó egyéniség létrejötte segítőjének - vallotta Manajló Iván. Neves művészettörténészek is kihangsúlyozzák, hogy Manajló Iván nem csupán kiemelkedően tehetséges művész volt, de az oktatásban, a művészeti közéletben is jelentős érdemei vannak ban megszervezte a Kárpátaljai Professzionális Művészek Társulatát, amely szervezetnek 10 esztendőn át elnöke volt. Több szakmai kitüntetése mellett, Manajló Iván festőművészt, magas szintű alkotói tevékenysége és a magyar-ruszin barátság, testvériség erősítésében szerzett érdemei alapján, a Magyarok Világszövetsége a VII. Világkongresszus alkalmából kibocsátott MVSZ ezüstéremmel tüntette ki áprilisában, Budapesten. Manajló Iván a kitüntetés átvétele után köszöntőjében elmondta, hogy szeretné, ha a magyar nemzet a ruszinsággal több mint egy évezredes békés együttélése és testvérisége tovább folytatódna a Kárpát-medencében Befejezésként bizonytalanságát fejezte ki, hogy vajon ő megérdemelte e ezt a nagyon magas, a Világkongresszus alkalmából kibocsátott, a nemzet és a nemzetiségek egységét bizonyító MVSZ ezüstérmet. Nem tudom, megérdemeltem-e? Az édesapám igen! - fejezte be, családjára is emlékező, háláját kifejező mondatait. Manajló Fedor 1910-ben született és váratlanul ban hunyt el. Az akkor 68- éves művész, kiemelkedő, jelentős művészetet hagyott maga után. Már életében hazájának jelentős művésze lett. Fia, Manajló Iván, aki szinte mindenben örökölte édesapja kiváló képességeit. Iván, 1942-ben született és a sors misztikuma ugyancsak 68-évesen érte a halál, 2010-ben. - foglalta össze gondolatait Feledy Balázs művészeti író. Nemhiába jelképértékű volt, hogy Manajló Iván szinte mindegyik gyűjteményes kiállításán a fő helyen, a centrumban, az egyetemes művészeti értékű festőművész Manajló Fedor, kitartást és szeretetet sugárzó portréja volt jelen, figyelve a ruszinság és a család sorsát, fentről segítve a kizökkent folyamatok helyreállítását. Iván, sajnálatos korai elvesztése óta, útjuk egy irányba vezet: a realitás világából a mennybe! Isten fénye ragyogja be emléküket! Budapest július Ortutay Mária N. Paganini zeneszerző és hegedűvirtuóz, Pannon Világ 2015

3 Mit tanultam Hodinka Antaltól? én találkoztam vele. Ó, de büszkén írom le e sorokat: igen, én találkoztam vele. Én találkoztam Hodinka Antallal. De nemcsak találkoztam vele, hanem leültetett az íróasztal mellé, majd személyesen elkísért a levéltárba. Beajánlott mint tanítványát és búcsúzáskor megismételte: gyere be hozzám bátran és bármikor, fiam, mintha apádhoz jönnél. Elmentem hozzá többször is. Hallgattam őt és jegyzeteltem.., és megtanultam tőle tanulni és olvasni, mert aki fiam, nem tud figyelmesen olvasni és okosan tanulni, az és legyintett. Ő talán boldogabb volt, mint én, mikor a disszertációmat elfogadták. Ne várjanak tőlem, Uraim, tudományos beszámolót, hogy mit tanultam tőle, azaz, hogy elismételjem disszertációmmal kapcsolatos gondolatait, irányvonalát. Nem, nem erről akarok beszélni. Beszédemnek fő gondolata: visszaemlékezés. Egy hálás diák visszaemlékezik tanárára. Nemcsak azért, mert döntően segítségére volt, hogy minél előbb megírhassa disszertációját. De hálával emlékszik vissza reá, mert mintha csak úgy mellékesen tenné és valahogy úgy egy olyan utánozhatatlan egyszerűséggel tanítgatta: okosan tanulni, fejjel és rendszeresen mindent átrágni, megemészteni és csak utána írni, cselekedni, alkotni és (érdekes, ezt mindig hozzátette) emberebb emberré lenni. Mert tudod fiam, lehetsz magasröptű gondolatoknak is a tolmácsolója, de ha nem leszel becsületes ember, ha nevedet, mint ember és tudós beszennyezed szavad, írásod, beszéded csak üres szólam marad így tanítgatott. Prófétai előérzettel (vagy isteni sugallatra?) így készítgetett az elkövetkező 1949-es eseményekre, hogy majd legyen erőm helytállni és hogy méltó maradjak, hogy valamikor büszkén mondhassam: igen, én találkoztam vele! Én Hodinka Antal tanítványa voltam. És erre a sok jóra, okos és nemes dolgokra ő oly egyszerűen, oly természetes szavakkal és gesztusokkal tanított, mintha csak egykorú, egyenrangú társaival beszélgetne Bocsáss meg Pregun István, hogy tőled most ellopom szavaidat, gondolatodat, melyet Pirigyi István egyik könyvének ajánlásában írtál: ilyen egyszerűséggel csak igazi tudósok tudnak megszólalni. Mikor is történt mindez? november 2-án este hallottuk a magyar miniszterelnök szavát: Ungvár, Munkács, Beregszász újra magyar, újra a miénk! Így kerültem én, a munkácsi egyházmegyés kispap, ki tanulmányát a morvák földjén Olmütz városában végeztem, Budapestre a Központ Szemináriumba. Én voltam az első felvidéki. IV. éves kispap voltam és az egyházjog volt a kedvenc tárgyam. A tanárom Baranyai Jusztin egyszer így szólt hozzám: nézze fiam, maga felvidéki, így magát bizonyára fogadni fogja Hodinka professzor. Keresse fel, adok magának ajánló sorokat. Főnyeremény lenne, ha készülő disszertációját ily nagy nevű tudós átnézné, tanácsaival, tudásával és főképpen nevével ajánlaná. De hogyan jutok be hozzá? Köztudott volt, hogy nyugdíjas korában, már jóval túl a hetvenen és közel a nyolcvanhoz már nem fogadott senkit. Sietnem kell, hogy még befejezhessem emlékirataimat, (és szégyellem magamat, ne dobjanak reám Uraim követ, akkor hallottam ezt a kifejezést először) igetáramat és rendezzem irataimat.., nincs időm másokkal társalogni, fecsegni ) így válaszolt azoknak, akik telefonon próbáltak bejutni hozzá. De összeült a haditanács, hogy kidolgozza haditervét: Hodinka Antal bejutni a nagy Ő-höz és meghódítani Hodinka professzort. Ó, hol vagytok ti régi játszótársak? Hol vagytok, ti aranyos ötödikesek, akik felkaroltak engem, az első fecskét, az első felvidékit? Becézgettek, bátorítottak, oktatgattak, hogyan viselkedjem majd, ha sikerül bejutnom HOZZÁ. Ezt olyan áhítattal ejtették ki. Csóka, a főgörög lelkemre kötötte, hogy aztán dicsőséggel köszönj és ne dicsértessékkel. Cselényi Pista, a feledhetetlen Simon Sanyi oly gondosan öltöztettek, mintha első áldozó lennék.., hogy egy porszem sem legyen a reverendámon. Kopácsi Miki, Miklós Béla pedig így oktattak: aztán ha sikerül bejutnod, méltóságos úrnak szólítsd és ne Hodinka úrnak.., és már szédült a fejem.., de oly jól esett szeretetük. Elindultam. Szorongó szívvel, öreg társaim búcsúzó szavaival a fülemben: aztán rendesen, illedelmesen mutatkozz be és nem beceneveddel, az Öcsivel Becsengettem. Nyílt az ajtó. Ilyent én akkor még nem láttam: egy bűbájos, csodálatos tündér nyitott ajtót, fehér, ragyogó fehér bóbitás kendővel, amilyent akkor a szobalányok hordtak. De én csak a tündért láttam és mintha a túlvilágról hangzott volna a hang: kit tetszik keresni?.., jó, kedves kispap diák úr. Nem jött ki hang a torkomon, de valahogy kinyögtem: bo-bocsánat, apukáját keresem. No jöjjön be, szinte berántott.., de Pannon Világ

4 azért nem haragszom, hogy összetévesztett, én csak egy szobalány vagyok. Elvette névjegyemet és visszajött. De csak öt percig lehet bent! Jöjjön fiatalember, de gyorsan, gyorsan. Mit akar és ki maga? Nincs időm sokat fecsegni. Hisz látja, hogy dolgozom és fel sem nézve sürgetett egy idős úr az asztal mellől. Nyeltem egyet. Majd még egyet.., de nem jött ki hang a torkomon. Hogy is mondta Csóka, a főgörög? Hogy köszönjek? Dicsértessék? Vagy Dicsőség? Hogy is szólítsam? Hogy mutatkozzam be? Ortutay? Elemér? Vagy Öcsi?.. és zúgott a fejem és csak azt láttam, hogy az ajtóból a szobalány integet, nyitogatja szép száját és bátorít, hogy szólalj meg hát!.. Én akkor valami kábulatban voltam. Elfelejtettem, hogy Budapesten vagyok, egy méltóságos úr otthonában. Szinte olyan hihetetlen volt, mint egy mesében, hogy én, a kis beregszászi diák és kiscserkész itt állok remegő térdekkel.., de miért remegek? Kezdett tisztulni az agyam, hisz nemrég olvastam, hogy a kárpátaljai ruszin diákok főcserkészévé Hodinka Antalt választották meg. De én is cserkésztiszt vagyok és ez a tudat bátorságot öntött belém, már nem remegett a térdem, kiegyenesedett a hátam is, és fejemet kissé meghajtva, így mutatkoztam be: Jó munkát Antal bátyám! Tiszteletem tanár úr! Ortutay IV. éves hittudományi hallgató, az újra magyar Felvidékről, Ungvárról, tisztelettel jelentkezem. Uraim! Önök mind komoly, tudós férfiak. Nem azért jöttek, hogy mesét hallgassanak vagy ilyen értekezleteken részt vegyenek. De most kérem, higgyenek nekem, nem mesélek! Egy csodálatos eseménynek lehettem szemtanúja. Mint a mesében a szezám tárulj-ra kinyílt a csodabarlang, úgy az én szavaimra kinyílt a komornak tetsző professzor szívelelke.., és már nem rideg méltóságteljesen, de szinte fiatalosan felugorva átölelt Ő, a nagy Hodinka és atyai szeretettel kérdezte, miben lehet segítségemre. Ó, régen elmúlt az ötperces határidő. Három és fél Jobbról Ortutay Jenő feleségével és fiaival (balról Elemér) órája, hogy beszél és kérdez és én válaszolgatok, válaszolgatok. Ó, kedves Udvari István, ne félj, nem követelőzöm, hogy az általad kiadott Igetárnak társszerzője legyek, de már akkor hallottam, hogy ez születendőben van, hisz állandóan kérdezgette: és ez így van, így mondják nálunk Kárpátalján? Ragyogott a szeme, mikor bólintottam, hogy igen, így van. hallom most is, és oly büszke vagyok erre, ahogy fiatal feleségét és szobalányát ingerülten leinti: nem látjátok, hogy munkám van! Személyesen elvitt a levéltárba és ha egy-két napig nem jelentkeztem, már ő csengetett a Központba. Javítgatott, bátorított és odavetve mindig tanított. Fiam, az agyad legyen mindig olyan, mint egy tiszta, rendes patikai raktár! Raktárod sose legyen üres! Hangyaszorgalommal gyűjtsd az árút, a kincset, amely talán emberi életet ment meg. Hasonlóan gyűjtsd az agyad raktárába a szellemi kincseket, hogy a rászorulóknak adhass belőle! De tedd ezt szorgalmasan és rendszeresen! És légy és maradj mindig olyan, mint a becsületes bankár, akinek becsületéhez semmi szenny nem tapadhat! Legyen mindig szavad: igen- igen vagy nem nem! Elveidet, meggyőződésedet ne add el és ne bocsásd áruba soha! Egy tanár, tudós, pap, egy hittudományi doktor legyen szakmájának becsületes őre, tanítója, továbbadója. És maradj és légy mindig fiam becsületes ember! és én hallgattam, hallgattam és szinte megbűvölve csüngtem ajkán szótlanul, mint a gyümölcs a fán. Hangja, tanítása nem gyengült és nem halkult el soha. Én hallottam hangját 1949-ben is, amikor félve, esti imám után azt kérdeztem tőle: Antal bátyám, Hodinka tanár úr, onnan az Égből üzenj nekem és üzenj nekünk szülőfölded, Kárpátalja görög katolikus papjainak: mit tegyünk és hogyan cselekedjünk? és mi meghallottuk és megértettük, elfogadtuk szavait: adott szavunkhoz, eskünkhöz hűségesnek kell maradni, mindhalálig! Engem erre tanított Hodinka Antal! Ungvár,1992. március 29 (Nyíregyházi Emlékkonferencián) Dr. Ortutay Elemér 4 Pannon Világ 2015

5 Le kell venni minden álarcot és eladni a hiszékenyeknek! A Labirintus Titkai Zsófi egy nagy csalódáson volt túl. Érzelmi előrejelzései hibásak voltak és a nagy romantikával átélt kapcsolata széthullott. Miután a nem várt események bekövetkeztek, viszonylag rövid idő alatt visszatért normális lelkiállapota. Új székhely, otthon, munkahelyi változás mind mind segítették a mentális gyógyulásban. Az új életvitel az újságírás felé terelték figyelmét. Érzékeny pontjai voltak megélt életsorsa kapcsán is: az eddig elhallgatott történelem feltárása emberi portrérajzok által, a politikai foglyok hiteles vallomása és a pszichológia. Váratlanul jött a siker, ráérzett, hogy ez az igazi hívatása, útja, boldog volt egy-egy riport, újságcikk megjelenése láttán. Értékes emberekkel találkozott és jó érzéke volt a portréinterjú alanyok kiválasztásában is. Andrással való első találkozása egy tudományos konferencián történt. Egyik riportalanya hívta meg és ő boldogan elfogadta az igen neves előadókból álló konferenciai jelenlétet. András igen élénk figyelmet tanúsított első pillanattól kezdve új ismerősére, Zsófi kísérő partnerének nem kis bosszúságára. Melléjük ült a széksorba, minden tolakodás nélkül. A kölcsönös érdeklődés jelen volt, hiszen András is a politikai foglyok volt táborához és pszichiátriai szakemberek hívatásához tartózónak mutatkozott be. Ez volt valójában. Külsőségben nem tett Zsófira semmi hatást, csupán értelmes, szuggesztív szeme vonzotta. Még arra sem gondolt, hogy esetleg felveszi a riportjelöltek sorába. Így is történt. Egy rövid időszakú levelezés után Zsófi felkereste őt budai otthonába interjúkészítés céljából. A beszélgetés szokásos, udvarias módon kezdődött, nem volt az elején semmi rendkívüli. Annál is inkább, mivel, élete tapasztalatai során, jól ismerte a témát. Érdeklődő kérdéseire mind szenvedélyesebben reagált. Teljesen belemélyedtek a beszélgetésbe, nem is interjú volt ez, hanem egy mélyről jövő vallomás. Emlékek, érzések, tapasztalatok kerültek felszínre egy pszichiáter agyából. Eddig mindig ő ült a páciensével szembe, most megfordult a helyzet. A kérdező próbálta megérteni minden gondolatát, szenvedését, örömét, bánatát Érzelmi intelligencia sugárzott minden mondatából, szinte hipnotikusan állt fel a végén, ösztönösen átölelve. Az 5-éves korában váratlanul elveszített anyjáról szóló vallomása érintette meg, a búcsú ölelés is mintha tőle származott volna Hónapok Zsófi teltek el anélkül, hogy találkoztak volna, csupán a levelezés sűrűsége jelezte a közös szimpátiát. Újabb találkozásuk kapcsán a cselekvés irányát, még mielőtt az okozati és az erkölcsi kérdéseket latolgatták volna, a kölcsönös szenvedély vette át. Közös utazási terveik voltak, élvezték egymás társaságát, igazi szerelem volt, legalábbis Zsófi úgy érezte. A gondolkodó agyuk szinte háttérbe szorult, nem gondoltak az együtt töltött kockázatos jövőre, csupán egymás szellemi-testi társaságát élvezték. Mélyen vésődött beléjük a két hetes európai-körút minden boldog pillanata, egymásra találtak Az eddigi levelezési, racionális időszakot megerősítették az érzelmi, nem verbális testi-lelki kommunikációk. Zsófi mindent hitelesnek, őszintének ítélt, talán túlzottan is naivnak, hiszen a javára írható 13-éves korkülönbséget sem lehet mentségére adni. A gyönyörű, igaznak érzett szerelemnek egy véletlenül előkerült cetli szabott véget. András autóját, hazatérése után, a felesége átkutatta, autómosási indokkal. Ott találta meg a szállodai számlát és kitört a hisztérikus botrány Erős, elkényeztetett, luxus körülményekhez szokott felesége nagy ribilliót csapott, mozgósította az egész családot, férjének Pannon Világ

6 András hűtlensége miatt. Öngyilkossággal fenyegetőzött, amennyiben András nem szakít a magyar szerelmével. Családi és társadalmi kényszer hatására a józan ész és a kellemesen kiépített anyagi jólét elvesztésének réme, legyőzte a szenvedélyt. A szeretet, a gyöngéd érzelmek Zsófi irányába megváltoztak. A feleség, empátiát, megértést mímelve, belátta a férje előtt, hogy ő is hibát követett el. Pótolni szeretné bizonygatta minduntalan. András elengedte Zsófi kezét egyik napról a másikra. Mély depresszió időszaka következett Zsófi részéről. Nem akarta ő sohasem elszakítani Andrást a családjától, hiszen mindig tudta, hogy már az életkörülmények különbsége miatt sem lehet a feleségének vetélytárs. Zsófi egy felsőbb középosztályi deklasszált családból érkezvén, nehéz körülmények között élt. Szeretetben, szellemi értékek környezetében, óriási történelmi, emberi tapasztalatokkal rendelkezve, de anyagilag hozzá képest, nagyon mélyen. Magyarország helyzete, életkörülményei sem vetélkedhettek soha Svájc jólétével, harmóniájával. Zsófi kereste az érzelmi kapaszkodókat, a kilábolás lehetőségét nagy szenvedélyéből. A cél, nem az elfojtás volt, hanem az egyensúly megteremtése, ezért is kereste Andrással a további, ha nem is testi, de szellemi-érzelmi kapcsolatot. Depresszióját is azzal próbálta kezelni, hogy az okozatokat kereste, hiszen tapasztalatai folytán tudta, minden érzésnek (még ha fáj is) megvan a saját értéke, jelentősége. Naivan azt hitte, hogy ha tudomására hozza szerelmének az elvesztés miatt érzett fájdalmát, ezzel bizonyságot is ad, valóban nagyon szerette. Zsófi nehezen tudta hangulatait, érzelmeit rendben tartani, kapaszkodót kért Andrástól. Vigasztalást keresett, kérve szerelme figyelmének egy részét, legalább addig, míg ez a fájdalom intenzitása nem csökken. Hiszen a radikális szakítás pont az érzelmek a leghevesebb időszakában tört rájuk, nem csillapodhattak le ily rövid időn belül. Ezért csapódott át Zsófinál, még sohasem tapasztalt depresszióba. Andrásnál az érzelmi önszabályozás képessége könnyebben ment, hiszen szakembere volt e témának és ott volt mellette az empatikus felesége, aki még bűntudatot is színlelt, csak hogy visszaszerezze férjének gondoskodását és szeretetét. Nehéz időszak következett kettőjük kapcsolatában. Zsófi, segítséget kérő leveleinek válaszaiból sok mindent nem értett. Kereste a labirintusba került érzelmi életének titkait. Hogyan lehetett ilyen közömbösen ebből a szerelmi kapcsolatból radikálisan kilépni? Miért kellett Andrásnak a feleségét és Zsófit egy találkozóra, látszólag megértő beszélgetést segítő randevúra összehívni? Zsófit egy újabb megalázó szituációba helyezni, amikor a nyílván luxus ruhába és plasztikai sebészek által szépé varázsolt feleség tudtára adhatja rendelkezéseit: haragjának okozatát és az érzelmi vetélytárs eltűnésének szükségességét. Nem volt összhang a feleség és a vetélytárs kommunikációjában. Zsófi, megalázottan ott ülve, az utolsó pénzén vett új ruhájában, be akarta zárni a harag, a gyűlölet áramkörét, magyarázva, hogy ő sohasem akarta a férjét elvenni a családjától és a kivonni a megszokott környezetéből. Szeretni akarta, csupán ennyi.., tiszta, őszinte szerelemmel. Senkinek sem akart rosszat és senkit sem akart birtoklásától megfosztani. Zsófi, természetesen nem talált empatikus megértésre. A legjobban mégis András válasz levelei fájtak Zsófinak: Ne haragudj, kérlek, hogy olyan vagyok, mint amilyen. A lángba borulást nem én kerestem, s mint az általában lenni szokott, nem lehet, - főleg ebben a korban egykönnyen befolyásolni.., de ez nem csökkenti mind azt a rokoni szeretetet, amit irányodba érzek írta. Véleménye szerint az empátia Zsófi részéről nem 6 Pannon Világ 2015

7 működött. Lehetséges, hogy érzelmeit heves reakciók motiválták (hiszen talán ő volt eddigi kapcsolatában az egyetlen, akinek biztonságában és hűségében bízva, bátran vállalta volna közös gyermeküket, amennyiben az utolsó biológiai órájuk megengedi). Az empátiához pedig kell annyi nyugalom és fogékonyság, hogy a másik ember finom érzelmi jeladásai érzékelhetők legyenek. Ez a nyugalom 8-évi teljes elszakítottság révén, megteremtődött számukra. A hosszú elszakítottság évei Zsófit karrierjének építése felé irányították. A szerelemről és csalódásának okainak kereséséről egy másfajta életfelfogásra összpontosított: az alkotás és a szívós munka útját választotta. Intuíciójára támaszkodott és személyes döntéseit követte. Saját elképzelése alakult ki a kapcsolatairól, munkájáról, életviteléről. Függetlenségre és önállóságra törekedett, a racionális szemléletet gyakorolta, a naivság, hiszékenység helyett. Andrásról csak ritkán jöttek hozzá közvetített hírek. Arról értesült, hogy ragyogó, szellemileg igen aktív életét, kreatív kezdeményezéseit itthon is folytatja, boldogan él megszokott, komfortos környezetében. Zsófi mindig örömmel fogadta ezeket a mozaik híreket Andrásról, hiszen szeretete nem múlt el, csupán szunnyadt, mint Csipkerózsika álma. Traumájából sikeres hívatásának is köszönhetően felépült, meggyászolva a szakítás miatt érzett veszteséget, helyreállítva a férfiakkal való kapcsolatában, önbizalmát. Amikor már berendezkedett a normális életvitelre, az őt körülvevő emberek szeretetét és elismertségét élvezve, érkezett hozzá egy kósza bizonytalan hír Andrásról. Megmagyarázhatatlan érzelmi riadó érintette meg Zsófit. Ellenállhatatlan kényszer késztette őt arra, hogy telefonáljon Báselbe (pedig még tartott attól, hogy hívásával kellemetlenséget is okozhat a családi nyugalomnak), de az intuíció győzött, nem hagyta nyugodni. Kiderült, hogy András súlyos szívműtéten esett át, életmentő műtéte volt, miután váratlanul összeesett az utcán. A hosszú testi nyugalom lehetőséget adott az addigi érzelmi életének is az átgondolására. Ráébresztette mindkettőjüket, hogy nincs szükségük a múlt érzelmi riadóira, szélsőséges szenvedélyükre. Az érzelmi kiszolgáltatottságot mellőzve, rájöttek, hogy szerelmük volt olyan erős, amely folytatásra képes, nagyobb, tapasztaltabb biztonságukat megteremtve. Az érzelmi életüknek ez a sokatmondó lecke új szakaszában, érthetőbbé és kezelhetőbbé vált kapcsolatuk. Az időnként visszatérő valamikor fájdalmat előidéző tünetek utóhatása jelen van kapcsolatukban, de ez nem okoz zavart az érzelmi újraélésben. Kapcsolatuk nem rekedt meg a múltbeli pillanatban. Képesek előrelátni, bizakodni, a fiatalkori traumát kiküszöbölve új életet kialakítani, szélsőséges szenvedélyek nélkül..., magatartásukkal hatékonyabban érvényesítve igényüket. Budapest október 2. András születésnapján Pannon Világ

8 Az élet egyik kiváló tanítómestere dr. Harsányi István Honeste vivere! Dr. Harsányi Istvánról (1908. január május 10.) már sokan, sokat elmondtak. A Pannon Világ is megemlékezett róla. Nagy tisztelettel és nagyrabecsüléssel emlékeznek rá tanítványai, kollégái (mint legutóbb a neves pszichológus- filózófus G. Dónáth Blanka). Sokat gondolkoztam azon, én, mint szerkesztő, mit is emelhetnék ki értékálló múltjából, mitől is gazdagodhatnánk szellemileg a legjobban. Végül is a pedagóguspszichológus írásainak adtam most publikálási lehetőséget, talán sorozat formájában is. Írásai, könyvei, tanulmányai ismeretében bátran mondhatom, hogy bölcsész-tudós mivolta mellett, elsősorban nevelő volt. A nehéz sorban élő gyermekek, fiatalok, értelmiségiek és az egész magyar társadalom műveltsége, művelődési helyzete és lehetőségei foglalkoztatták. Honeste vivere! - becsületesen, korrektül, jellemesen élni, megbízható ember lenni, akire lehet számítani ez volt nevelői, művelődési iránya. Kortársai közül talán ő ismerte legjobban: a vidéki, tanyasi és városi fiatalokat, az értelmiség értékeit, hiányosságait, s ezekre tágas volt a kilátása. Emlékezzünk csak szavaira: Már régóta vágytam arra, ki kellene egészíteni azt a világszerte elterjedt gondolatot, hogy a tehetségnek két faktora van: az egyik az általános tehetségi faktor a G faktor (generális faktor), a másik az S vagyis a speciális tehetség faktora (pld. zenei, matematikai,sakk vagy, ha valaki akkorát ugrik, mint a szöcske, stb.) Erre én azt mondom: Nem elég! Nem elég! Föl kell venni még egy harmadik faktort, amely nélkül nekünk még a tehetségekre sincs szükségünk. (Tehetséges maffiózókra, betörőkre, tolvajokra ) Mert közöttük is vannak óriási tehetségek. Szükség van még az E (etikai) faktor bevezetésére. A tudomány felérhet az égig és bölcs lehetsz, fel a bölcsek kövéig, de ha ugyanakkor etikai nulla vagy, vagy még annál is kevesebb, akkor a tehetség sem számít Vallom, politikusoknak is olyan embert kell választani, akikbe ez a faktor is megvan a G és az S- faktor mellett. Mennyire aktuálisak a gondolatai! Írásaiból válogatva azokat közöljük, amelyek a legjobban bizonyítják az érzelmi, etikai intelligencia sorsfordító erejét. Esettanulmányokkal alátámasztva láttatja, hogy az az ember állja meg az életben a helyét, aki nem nélkülözi: a társas kapcsolatokban való jártasságát, a társadalmi törvényszerűség ismeretét, az önuralmat, a kitartást, a beleérző képességet, a honeste vivere -t! Előzzük meg a csalódásokat! Nincs olyan ember, akit az élet mindenféle csalódástól megkímél. A csalódások éppen úgy hozzátartozik az ember életéhez, mint a felvillanó örömök, sikerek. Az azonban bizonyos, hogy a csalódások lelki hatása tekintetében ember és ember között óriási különbségek vannak. Akadnak, akik a kívülről egészen jelentéktelennek látszó csalódásokon vég nélkül keseregnek, míg másokat meg sem rendítenek olyan csapások, amelyek miatt némelyek öngyilkosok lesznek. Akár nehezen, akár könnyen dolgozzuk fel csalódásainkat, mindenképpen jogos és természetes emberi törekvés, hogy amennyire csak lehet elkerüljük őket, az elkerülhetetlennek ártó hatását tőlünk telhető módon csökkentsük. Az alábbiakban szeretnénk olvasóink életvezetését megkönnyíteni, hogy őket a csalódások okozta kínzó élményektől mennyire csak lehet megkíméljük. A tanulás Értelmes ember számára a tanulás, a tudatosítás számtalan feladat eredményes megoldásának lehetőségét kínálja. Érzékszerveink és gondolkodásunk révén az életünket meghatározó tényezők hatását jó előre kiszámíthatjuk. A kisgyermeknek elég egy 8 Pannon Világ 2015

9 tapasztalat, s többé nem nyúl hozzá a tüzes kályhához, vigyáz a tű hegyére, a kés élére. Ugyancsak egyetlen tapasztalat elég ahhoz, hogy kinyújtsa kezét a jóízű gyümölcs, csokoládé után. Fokozatosan megtanulja, hogy milyen mozdulatokat kell elsajátítania, ha le akar mászni egy lépcsőn, hogyan kell viselkednie családja felnőtt tagjaival, hogy biztosítsa vágyainak, kívánságainak kielégítését. A tanulás, a tudatosítás könnyíti meg életét, kerülteti el vele a fájdalmakat és keresi a kellemes érzéseket okozó viselkedésformákat. Az okos más kárából tanul, de a saját kárán még a nem teljesen villanó eszű is okul. A kudarcokat kiváltó körülmények elkerülése érdekében, tehát mindenekelőtt meg kell tanulnunk, hogy a csalódások, milyen előzmények után szoktak előfordulni: föl kell ismernünk a történések törvényszerűségét. Ha ezt nem tesszük szinte szakadatlan láncolatban újra és újra előfordulnak életünkben. A buta ember legfőbb ismertetőjegye közé tartozik, hogy képtelen felismerni a történések okozati összefüggéseit, az események logikáját. Többször is, sőt akár sokszor is nekimegy ugyanannak a falnak. Élénk fantáziájú emberekkel meg gyakran az történik, hogy mindenféle reális ellenőrzés nélkül lebegtetik magukat száguldó képzeletük szárnyán. Mihelyt eszükbe jut egy ötlet, nyomban megvalósításához fognak, mit sem törődve az illető területen jártasabbak intelmeivel. Nem a sikeres újítók, feltalálók nagy tudáson alapuló merész kezdeményezésekről van itt szó, mert az ő munkájuk nélkül alig haladt volna odáig az emberiség, ahol most tart. Az ő érdemeikből az sem von le semmit, ha egyik- másik Sárospatak régi látképe elgondolásuk tüzetesebb elemzése, a tervezés, a kivitelezés során kiderül: ötleteiket el kell vetniük vagy módosítani kell azokat. Azokról a fantasztákról, légvár építőkről, a valóságra fittyet hányó makacs ábrándszövőkről van szó, akik saját maguk idézik saját fejükre a kudarcokat, a rossz közérzetet szülő, boldogtalanná tevő családosokat. A kudarcok, a csalódások elkerülését, megelőzését azzal biztosíthatjuk legeredményesebben, ha jól emlékezetünkbe véssük, hogy ilyen és ilyen körülmények között valami kellemetlen történés történik. Akár külső körülményeinkben, akár saját magunkban: gondolat- és érzelem világunkban. Ez utóbbiakkal is számolnunk kell lelki egészségünk érdekében. Mert a kellemetlen rossz érzések, a lelkiismeret-furdalás, a bűntudat, önócsárlás, félelem és szorongó mind-mind kínzóan képes gyötörni bennünket egy-egy át nem gondolt, elhamarkodott, s így csalódást, kudarcot eredményező vállalkozásunk nyomán. A ránk váró csalódások, kudarcok csökkentésének legjobb módszere tehát, a megelőzésük, a kikerülésük. Mindez nem jelenti azt, hogy a fal mellé lapulva éljünk. Az élet sokszor megköveteli tőlünk, hogy olyasmibe fogjunk, ahol kudarc érhet bennünket.de ilyenkor tudatosan, előre is vállaljuk a sikertelenséget, lelkünk egyensúlyának különösebb felborulása nélkül igyekszünk azt elviselni. Önismeret, önmegvalósítás Az ember gondolatvilága tele van elérni kívánt és tervezett célokkal. Ezek egy része a legfontosabb életszükségletek kielégítésére, a puszta létfenntartásra, valamint a fajfenntartási funkciók elvégzésére irá- Pannon Világ

10 nyul. De már itt is óriásiak a különbségek ember és ember között. Van, akit teljesen kielégít a testi erejét fenntartó étel és ital, a legegyszerűbb ruházkodás és lakás. A másik egészen magas szinten kívánja fizikai és társadalmi létfenntartását megvalósítani. Egyeseket kielégít a nyers szexuális ösztönkésztetés lecsillapítása, mások életében a szexuális élménnyel is fűszerezett magasrendű, teljes, érzelem gazdag kapcsolatok játsszák a főszerepet. Az embernek azonban ezeken túl is rengeteg, sőt korlátlan számú pszichológiai, társadalmi, kulturális szükségletei is lehetnek. Természetes, ha minél több az ember szükséglete, s azok minél nehezebben kielégíthetők, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy kudarcok, csalódások érik a kívánt és tervezett életcélok megvalósítására irányuló törekvések közben. Jelentheti-e ez azt, hogy gyermekeinkbe és magunkba is azt az életfelfogást kell belenevelnünk, hogy földi ember kevéssel beéri, vágyait, ha kevesebbre méri? Semmi esetre sem. Való igaz, hogy minél jelentéktelenebbek valakinek a vágyai, tervei, életcéljai, annál könnyebben elégítheti ki azokat. De ez a szemlélet az egyes ember és társadalom haladásának egyaránt káros kerékkötője lenne, az emberi életekben lehetőségként meglévő roppant gazdagodástól fosztaná meg a társadalmat. Mi hát a helyes út? Tárgyi és személyi lehetőségeink minél hitelesebb bemérése, helyzet és önismeretünk minél tökéletesebb kifejlesztése. Szokrátész óta oly sokat hangsúlyozott önismeret nélkülözhetetlen feltétele tehát a ránk váró csalódások, kudarcok csökkentésének. Minden eszközt meg kell ragadnunk, hogy tisztába jöjjünk teljesítőképességünk felső határával. Minél több területen, annál jobb. S erre nem csak azért van szükség, hogy túl ne lépjünk a számunkra ezer tényező által meghatározott határokat, hanem azért is, hogy megfelelő célkitűzésekkel és tevékenység-sorokkal, sőt ha kell nagy erőfeszítést kívánó küzdelmekkel meg tudjuk közelíteni azt a felső határt, amely még elérhető számunkra. És ezt a határt ne tekintsük egyszer és mindenkorra meghatározottnak, hanem egy-egy cél elérése után újra és újra mérjük fel: mire vagyunk még képesek. Az ember egyik leggazdagabb örömforrása a sikerhez, az eredményhez vezető aktivitás, a megdolgozott önkifejtés, önkifejezés, önmegvalósítás. Társadalmi szükségleteink között a valakihez, a valakikhez tartozás élménye utána legelején jár a sikerélmény, a társadalmi elismertetés utáni vágy. Ez teszi az embert versenyző, vetélkedő lénnyé. Ez sarkantyúz leginkább arra, hogy ne elégedjünk meg vágyaink minél kevesebbre mérésével, hanem aminek az elérésére alkalmasnak tartjuk magunkat, azt igyekezzünk is elérni. Hogyan reagálunk a csalódásra? Volt idő, amikor azt hitték, hogy a csalódások elviselését törvényszerűen támadó magatartás: agresszió követi. Bár kétségtelen, hogy a csalódást, kudarcot elviselő ember leginkább a kéznél levő fegyvere a mások, olykor az önmaga ellen irányított agresszió. A válasznak más fajtái is vannak. A csalódások, kudarcok pszichikus feldolgozásának bonyolultabb, legtöbbször a feldolgozó személyben sem tudatosodó módjai közé tartozik a visszaesés egy kezdetlegesebb fokra, tudományos műszóval: regresszió. Ez történek, amikor egy gyermek környezetének érdektelensége miatt - nem tudja kielégíteni érzelmi szükségleteit (nem érzi a rá sugárzó szeretetet, biztonságot, védettséget) és visszaesik egy korábbi fejlődési szintre, amelyet például az egy időre már elhagyott: ágybavizelés vagy ujjszopás jelez. A felnőtt ember regressziós állapotban az értelem tanácsolta megoldás helyett sírni kezd, hisztériázik. Más esetben az ember hajlamos arra, hogy kielégíthetetlennek látszó, vagy kielégítetlen vágyait visszaszorítsa tudata küszöbe alá. Ez az elfojtás. Ilyen például a szexuális vágynak, a bosszúvágynak az elfojtása, tudatból való kiutasítása, elfelejtése. Racionalizálás névén tartja számon a pszichológia a kudarcélmény, a csalódás nyomasztó hatása alól való menekülésnek azt a formáját, amikor a kárvallott utólag újrafogalmazza, értelmezi a kudarcot okozó 10 Pannon Világ 2015

11 helyzetet. A közismert rókamesében is ez történik, amikor nem tudta elérni a szőlőt, nem érdemes érte nagy erőfeszítéseket tenni. Ezt a mechanizmust alkalmazza az az ember is, aki a várt kinevezés után az óhajtott munkakör nehézségeinek felsorolásával csitítgatja keserűségét. Az ábrándvilágba való menekülés is kárpótlás lehet a csalódásokért. Sokan ezért ragaszkodnak ifjú- és felnőttkorban is, az igazságot szolgáltató népmesék, a problémátlan szépirodalmi művek olvasásához. Az a fontos, hogy eltereljék figyelmüket a könnyes, sőt olykor a véres valóság élményeiről, mások sikereinek átélésével könnyítsenek lelkük terhén. Projekció a neve annak a pszichológiai mechanizmusnak, mellyel a csalódott egyén a saját hibáit túlzó mértékben rávetíti másokra. Még az övénél is nagyobb mértékben tulajdonítja nekik a benne meglévő negatív tulajdonságokat. A gyáva, hazudozó ember könnyen gyávának és hazugnak minősíti a másikat. A reakcióformálás olyan pszichológiai módszere a csalódás, kudarcélmény megkönnyítésének, melyben az egyén úgy viselkedik, mintha valódi érzésének, indulatának, - például gyűlöletének éppen az ellenkezője élne benne, és túlzottan kedves azzal szemben, akit gyűlöl vagy utál. A csalódások lelki feldolgozásai közül a legépítőbb a gondolati feldolgozást követő erőösszeszedés, a kínálkozó lehetőségek kihasználásának újabb kipróbálása. De ugyanennyire pozitív megoldás az is, ha teljes tárgyi, társadalmi, személyi helyzet vagy mező felmérése után megtörténik a cél- és a vágyrendszer szükséges ellenőrzése, a kitűzött feladatoknak a realitáshoz való igazítása. Ezzel szemlénket be is fejezhetnénk, de néhány jó tanácsot úgy gondoljuk még érdemes elmondanunk. Nem sorscsapás! Mindenekelőtt tudatosítanunk kell magunkban, hogy minden élet szükségszerű velejárója az időnkénti csalódás, kudarcélmény. Jó, ha már a gyermekek hozzászoknak a csalódások elviselésének gondolatához. Anélkül, hogy folytonosan szoronganánk, félnénk a várható csalódások bekövetkezésétől, kiegyensúlyozott nyugodt lélekkel kell felkészülnünk időnkénti átélésükre. Még olyanokra is, amelyeknek okozói - meggondolatlanságunkkal, nem elég önismeretünkkel saját magunk voltunk. Mennyivel inkább így kell fogadnunk a tőlünk függetlenül, a küldő tárgyi körülmények összejátszása folytán bekövetkezett kudarcokat. Ilyenkor kincs a gyorsan áttekintő bölcsesség, mely megkímél minket a tépelődéstől, hiábavaló vádaskodástól. A megtörtént kudarcot már nem lehet meg nem történtté tenni, de igenis lehet enyhíteni negatív utóhatását hozzá-állásunkkal. A valóra nem vált elvárások, a nem telje-sült vágyak szinte folyamatos láncolattá alakulhatnak életünkben, ha tekintetünket mindig rájuk szegezzük. Persze tudomásul kell venni ezeket, csak éppen ne engedjük, hogy a miattuk való töprengés elhatalma-sodjon egész gondolat és érzésvilágunkon. Sokan babonásan, valamiféle sorscsapásnak neveznek minden kudarcot, csalódást, s úgy érzik, vannak szerencsés emberek és vannak olyanok, akiket a szerencse folyamatosan elkerül. Ők a peches emberek táborába tartoznak, s ettől a terhes örökségtől senki és semmi nem szabadíthatja meg őket. Pedig ilyen eleve elrendelés nincs. A pech-sorozattól megszabadulhatnak, s ez leginkább önmagukon, hozzáállásukon múlik. Csak jól oda kell figyelni a dolgokra, keresniük kell a jelenségek összefüggését, s nem kell várniuk azt, hogy magatartásuk átállítása, pozitív hozzáállásuk kialakítása után nyomban minden másképpen lesz. Türelmesen, céltudatosan dolgozniuk kell azon, hogy minél több kudarcot eleve elkerüljünk, a megtörténteket pedig reális, okos végig gondolással, tegyük igazi helyükre, s ne engedjük, hogy szerencsétlenségünk, pechességünk tudata kiszakíthatatlanul belénk gyökerezzék, s így alkalmat kapjon arra, hogy valóban elrontsa életünket. (Megjelent: Élet és Tudomány Kalendáriuma 1974) dr. Harsányi István Pannon Világ

12 Jó volt így együtt lenni! Manajló András születésének 45. jubileumi évfordulóját ünnepelte, családja és barátai körében az Aquaworld Resort szállodája galériájában, január 17-én Vegyes nemzetiségű területeket és művészeti közösségeket egyesítve hozták létre a Kárpátok Régió Kultúráért Közhasznú Egyesület és a Ramada Resort Aquaworld ZRT Budapest közös projektjét, egyúttal megalakítva a Pannon Világ Kulturális és Ismeretterjesztő Központot. A szálloda gyönyörű aulájában először az ünnepelt Manajló András köszöntötte a vendégeket és megköszönte azt a segítséget, amely lehetővé tette a művészeti közösségek régió szintű összefogását, az alkotók bemutatkozási lehetőségét, valamint név szerint említette családjának, kollégáinak, barátainak, támogatóinak alkotói kibontakozását segítő tevékenységét. Erre az alkalomra szánt festményeit bemutatva, egy kamara kiállítás keretén belül, láttatni kívánta tematikai, téma választási újdonságait. Festményeinek többsége az eddigiekben leginkább csendéleti-, tájkép témák és felejthetetlenül szép portrék voltak. Legújabban témaválasztásában megjelentek: a filozófiai, történelmi, figurális alakok realista ábrázolása, akadémikus stílusban. A meleg, tiszta színek utáni vágya, az impresszionizmus iránti rajongása, különböző technikával való kísérlete e témaválasztásban is erősen érvényesül. A világhírű Szent-Pétervár -i mesterek tanítása, akadémikus stílusa és a táncművészet dinamikája, mozdulatainak szépsége erőteljes hatását érzékeljük az új bemutatkozásán. Igen, gyönyörű leszel, mint egy hattyú 80 x 120 cm, olaj / vászon, Pfandler Katalin úrnő, az Aquaworld Resort ZRT elnök-igazgató asszonya külön köszöntötte az ünnepeltet és a vendégeket. Mindenki figyelmébe ajánlotta a galéria kiállításait és méltatta eddigi együttműködésüket a művészeti közösségekkel. Megjegyezte Manajló András kiemelkedő tevékenységét a Kárpát-medencei festőművészek összefogását, támogatását illetően, valamint a hazai és külföldi kiállítások sikereit (pld: Amerika, Svájc, Egyesült Arab Emírség, Olaszország, Németország stb.,). Manajló András festményeinek népszerűségét és művészeti hatását is véleményezte. Elmondva, hogy 12 Pannon Világ 2015

13 András képei erőteljes érzelmi, esztétikai élményt eredményeznek, megteremtve a derűs légkört. Az erős érzelmi hatás, a kisugárzó rezgés, a gondolatokérzelmek harmóniája mindegyik alkotásánál tapasztalható. További alkotói sikereket kívánva köszöntötte az ünnepeltet Katalin asszony, remélve hírnevének világ színvonalú folytatását. A továbbiakban Ortutay Mária köszöntötte az ünnepeltet. Köszöntő szövegét az alábbiakban közöljük: Nagyon köszönöm, hogy megadtátok nekem azt a lehetőséget, hogy Andrást először én köszöntsem. Talán csodálkozni fogtok, de amikor erre a jubileumi születésnapra készültem, legelőször András nagyapja és édesapja emléke villant fel előttem. Talán meg tudom magyarázni, miért. Manajló Fedort és Ivánt Kárpátalján mindenki ismerte. Én pedig Fedor nagyapjára 10-éves korom óta emlékszem, komoly, szuggesztív és tekintélyt parancsoló arcára, amikor az általa alapított és vezetett Művészeti Iskolájában gyerekeket modellt ülni. Így lettem egy pár hétre családfenntartó, Manajló Fedor jóvoltából. Arcát, tekintetét, a tanítványok közötti mozgását, azóta sem tudom felejteni. Édesapjához már erőteljes munkakapcsolat fűzött. Már felnőtt fejjel csodáltam művészetét, hűségét a ruszin magyar hagyományokhoz, kultúrához, az édesapja értékeinek megmaradásáért küzdő erős akaraterejét. A szovjet rendszerben ez nem volt könnyű feladat, de leleményessége mindig átsegítette a nehézségeken. Csupán villanásnyira említeném az édesapja országos vándorkiállítását! A régi és az új Kárpátalja, amely bejárta a nagy Szovjetuniót, vagy az emlékmúzeum körüli szívós elhárító munkáját a rendszerváltás vad kapitalista időszakában. Repülni tudott a cél érdekében, szárnyszegetten is. Sokat beszélgettem vele, mielőtt eltávozott tőlünk a szentlélek birodalmába. Mondta nekem egyszer, egy bizalmas beszélgetésen, amikor még a felesége által feltálalt csábító ételhez sem nyúlhattunk, annyira koncentráltan fogalmazta meg gondolatait: Tudom, A madarak sem azonnal szállnak fel x 120 cm, olaj / vászon, modellt ültem. No nem a szépségemet festették, eljön az idő, amikor már nem leszek, de a gyermekeim, hanem ruszin népművészeti ruhába öltöztetve, egy unokáim tovább viszik az ügyet, apám értékeit nem mesealakot ábrázoltam (volsebnája skátulká még a hagyják el kótya-vetélni és András nagy művész lesz, mai napig is emlékszem a nevére). Biztosan soka mert megvan hozzá a tehetsége. Én hozzátenném az tudjátok közülünk, hogy akkor így segítettek az apa Univerzum által is kapott tehetsége. András ezt nekem nélkül maradt nagycsaládosoknak, hogy meghívták a egyik beszélgetésen vissza is igazolta, mondván: Pannon Világ

14 Pfandler Katalin, Manajló András, Ortutay Mária Érzem, hogy segítenek, energiájuk sugárzik felém, mintha mellettem lennének. Az általam szeretett és tisztelt Iván kiállításán mindig első festményként ott volt Édesapjáról készített portréja. Kívánom Andrásnak is, hogy ezt az erőt, amiről nekem említést tett, mindig legyen meg. Apjához hasonlóan, saját vagyonának egy részét nagyapja emlékmúzeumának alapítására és működtetésére fordította. Nem azért tette, hogy dicsfényt vonjon a feje köré, hanem, mert gyökerei, Kárpátaljához való kötődése, kapcsolatai, hűsége a ruszinsághoz és szeretteihez ezt megköveteli. Érett festőművésszé lett és a Kárpát-medencei művészeti közösségek összefogó kezdeményezője ban létrehozta a Kárpátok Régió a Kultúráért Közhasznú Egyesületet, amelynek elnökeként a ruszin magyar több mint 1000 éves együttélésének kérdéseivel, hagyományaival, művészetével és a nemzetközi képzőművészeti hírnevünk visszaállításával foglalkozik ben pedig a Ramada szálloda közös projektjeként, Budapest egyik legszebb aulájában létrehozta a Kárpát-medence kiemelkedő művészeinek tárlatát. András művészete felfelé ívelő. Az alkotás folyamata hozza meg neki a boldogságot, a harmóniát. Szeretettel festek, mintha ajándékot készítenék szeretteimnek mondta nekem egyszer. Keményen, koncentráltan, ösztönös elhívatottsággal fest. Segítségére van művészetét értő családja, szintén festő, iparművész felesége Andika. Aki még szakmai átképzések sorozatára is képes, csak hogy megteremtse az alkotáshoz nyugodt családi hátteret. Két nagyfia tanulmányi, művészeti ambíciói is reményteljesek, céltudatosak. Most tekintsünk a képeire! Egyszer egy keszthelyi Manajló András megnyitón, egy TVriporter megkérdezte tőlem, miért ajánlanám a közönségnek ezeket a festményeket. Erre én csak a következőket javasoltam: Álljon a festmények közelébe és rögtön megérzi a hatókörét. Színeiből árad az erő, látásmódjának líraisága, természetessége. Képein megjelennek a mindennapi látványélménye, érzések. Közelebb is húzódott a riporter, láttam, hogy az arcán megjelentek a színek kavalkádjától és mégis harmóniába komponált festmények erős érzelmi hatása, rezgése. A különböző évszakokban feltűnő tájak, hegyek, patakok, erdők, házak mögül a gondolatok, az érzelmek harmóniája nem marad el. A napsütötte, fénnyel átitatott alkotásait látva, bizonyítható, hogy Andrást erőteljesen érdeklik a fényproblémák festői megoldása. A táj, a fák rozsdaszínű sárga-lila-zöld látomása természeti tüneménnyé válnak. Harmonikus festőecset játékával szinte megszabadítja a fákat a bokrokat, a virágokat a gravitáció törvénye alól. Kompozíciója és művészeti kifejező eszköze látványosan fejlődik, nem csak a természet sokszínűségében, hanem témaválasztásban. A gyönyörű természeti, szabadtéri festményei mellett mind gyakrabban találkozunk filozófiai, történelmi témák, kompoziciók, figurális alakok realista ábrázolásával, akadémikus stílusával. Ebben bizonyosan közrejátszanak világhírű tanárai, nemzetközi tapasztalatai, továbbképzései, az általa vezetett alkotótáborok. Kiadja a Kárpátok Régió Kultúráért Közhasznú Egyesület. Felelős kiadó: Manajló András - az egyesület elnöke. Főszerkesztő: Ortutay Mária. Telefon: Szerkesztőség címe: 2600 Vác, Bulcsú u pannon.vilag@gmail.com Készült: AMG experts Bt HU ISSN Pannon Világ 2015