CUNOAŞTERE ŞI AUTOCUNOAŞTERE PROFESIONALĂ DISCIPLINĂ OPŢIONALĂ 3.1.

Átírás

1 UNIVERSITATEA BABEŞ-BOLYAI, CLUJ-NAPOCA FACULTATEA DE PSIHOLOGIE ŞI ŞTIINŢE ALE EDUCAŢIEI DEPARTAMENTUL DE PEDAGOGIE ŞI DIDACTICĂ APLICATĂ SPECIALIZAREA : PEDAGOGIA ÎNVŢĂMÂNTULUI PRIMAR ŞI PREŞCOLAR (ÎN LIMBA MAGHIARĂ, LA SATU MARE) EXTENSIA UNIVERSITARĂ: SATU MARE ANUL UNIVERSITAR: 2015/2016 SEMESTRUL: I. CUNOAŞTERE ŞI AUTOCUNOAŞTERE PROFESIONALĂ DISCIPLINĂ OPŢIONALĂ 3.1. Îndrumător de studiu Codul disciplinei: PLM3315 Titularul cursului: Asist. ascoiat drd. Kardos Melinda

2 BABEŞ-BOLYAI TUDOMÁNYEGYETEM PSZICHOLÓGIA ÉS NEVELÉSTUDOMÁNYOK KAR PEDAGÓGIA ÉS ALKALMAZOTT DIDAKTIKA INTÉZET ÓVODAI ÉS ELEMI OKTATÁS PEDAGÓGIÁJA SZAK SZATMÁRI KIHELYEZETT TAGOZAT OS EGYETEMI TANÉV I. FÉLÉV Szakmai önismeret választható tantárgy 3.1. Tanulmányi útmutató Tantárgy kódja: PLM3315 Tantárgyfelelős: Drd. Kardos Melinda óraadó

3 Bevezető Bizonyára mindenki emlékszik Milne klasszikus gyerekregényére, a Micimackóra. Egy éjszaka Micimackóhoz beállít a Tigris, aki éhes. Micimackó és a többiek kínálják ezzel - azzal, és a Tigris mindenre azt mondja, hogy igen, ez az, amit a Tigrisek szeretnek. Mindent megkóstol, aztán mindent kiköp, mert rá kell jönnie, hogy mégsem azt akarta. Később is a mese során számtalanszor kerül azért bajba, mert csak kezdetleges elképzelései vannak arról, hogy mit szeretnek, mire képesek a tigrisek, mi való nekik valójában. A pszichológia kifejezéseit használva azt mondhatjuk, hogy ez a Tigris igencsak homályos fogalmakkal rendelkezik önmagáról, önismerete alacsony szintű. Ha pályát kellett volna választania valószínűleg ugyanúgy jár, mint amikor ételt választott magának: hirtelen támadt lelkesedéssel mindenbe belekóstolt volna, majd mindenben csalódott volna, és csak a véletlen segíthette volna hozzá a megfelelő választáshoz. Ez a tananyag abban szeretne segíteni, hogy mi ezt elkerülhessük. A foglalkozások célja kettős: egyrészt - reményeink szerint - a kurzus elvégzője segítséget kap saját mozgatórugói, szándékai, a tanári pályával kapcsolatos mélyebb motivációi megismeréséhez. Másrészt, hogy elméleti ismereteket szerezzen az előbb felsorolt témakörökben. A kettő együtt hozzásegítheti a kurzus elvégzőjét, hogy a nevelőmunka során képessé váljon a tanítványaival megfelelő kapcsolatot kialakítani, azok személyiségét pozitív irányba befolyásolni.

4 I. A - Elméleti áttekintés Milyen folyamatok előzik meg, határozzák meg a pályaválasztási döntéseinket? És hogyan változunk a választott pályával együtt mi magunk? Mi történik, ha rosszul döntöttünk? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ ez a lecke. 1.1 A pályaorientáció, pályaszocializáció alapterületei Célkitűzés: a pályaorientáció fogalma, jellegzetességei A pályaorientáció összetett szó, aminek az előtagja közismert kifejezés. Az utótag az Idegen szavak és kifejezések szótára alapján tájékozódást, eligazodást jelent (Bakos, 1986). Ezek szerint a pályaorientáció során a különböző szakmákkal kapcsolatos tájékozódás, keresgélés, a különböző szakmák közötti eligazodás történik. A fogalom jelentése ennél azonban tágabb: tulajdonképpen azoknak a személyes kompetenciáknak, készségeknek a megszerzését jelenti, amely előkészíti az ember pálya környezet megfeleltetését (R. Bögös, V. Dávid, 2003). Ebből következik, hogy nem csupán a különböző szakmákról, de önmagunkról, és a minket körülvevő társadalmi környezetről szerzett ismereteket is magába foglalja. Így a pályaorientáció segít összhangba hozni az egyéni készségeket, a társadalmi igényekkel és a választott szakmával. A pályaorientáció nem egy egyszeri esemény, hanem egy folyamat és, mint minden tájékozódó jellegű folyamat a megfelelő döntést készíti elő. Ahhoz, hogy jó döntést hozhassunk ebben a fontos kérdésben négy dolog szükséges: Nagyjából reális kép önmagunkról. Ebben különösen azoknak a tulajdonságoknak és képességeknek a feltérképezése fontos, melyek a későbbi pálya betöltéséhez szükségesek. Széleskörű ismeretek a választható szakmákról A munkaerő piaci környezet ismerete. Nyilván érdemes figyelembe venni például azt, hogy milyen szintű a túlképzés, milyenek az elhelyezkedési lehetőségek az adott területen. A képzési lehetőségekre vonatkozó ismeretek.

5 Vajon elég elkötelezettek vagyunk akkor is, ha az adott pálya speciális képzettséget igényel, és csak otthonunktól több száz kilométerre oktatják. És ha így van meg tudjuk-e hozni az ehhez szükséges anyagi és egyéb áldozatot? (R. Bögös, V. Dávid, 2003) Pályaorientáció folyamata A pályaorientáció folyamata Szilágyi Klára (1976) szerint három nagy szakaszra bomlik: Az első megismerő szakaszban az egyén személyes tulajdonságait, mint érdeklődés, képesség, értékek stb. ismeri meg. A második fejlesztő szakaszban azoknak a tulajdonságoknak a megerősítése, fejlesztése történik, amelyek a szakmai célok elérését segíthetik. Így olyan tevékenységek végzése, ami hasznos lehet a cél érdekében, mint például a nyelvtanulás. Ebben a szakaszban már időtávlatban gondolkodik a személy: a leendő pályát, mint élet perspektívát látja maga előtt. A harmadik szintetizáló szakaszban történik egy olyan kép kialakítása önmagunkról, amely centrumában az elővételezett pályakép áll, és amihez a személynek a pályaorientáció során tudatosított valódi (rá ténylegesen is jellemző) tulajdonságai kapcsolódnak. (R. Bögös, V. Dávid, 2003) Pályaválasztás, pályaválasztási döntés, érettség A pályaorientációs folyamat eredménye a pályaválasztási érettség lesz. Ezt Rókusfalvy úgy fogalmazza meg, mint azt a szintet, amikor a személy képessé válik olyan pálya választására, ami mind a személyiségének, mind az elhelyezkedési lehetőségeknek megfelel. A megfelelő választás lehetőséget nyújt részint a szakmai képzésben való sikeres részvételre, részint a későbbi szakmai beilleszkedésre. Míg a pályaválasztási érettség elérésére az általános képzés és a szakmai képzés határán jut el a személy, addig a pályaérettség a szakmai képzés és a pályára beilleszkedés határára alakul ki (R. Bögös, V. Dávid, 2003). Ez teszi lehetővé azt, hogy az egyén később jól tudjon boldogulni választott hivatásában. Fontos látnunk, hogy napjainkban a pályaválasztás nem egy egyszeri döntést jelent. Életpályánk során számtalanszor kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy akár személyes fejlődésünk, akár a külső körülmények változása miatt változtatni kényszerülünk, esetleg új szakmát kell elsajátítanunk. Hiszen lehetséges, hogy tíz vagy húsz év múlva az, ami most

6 érdekel, ami most fontos nekünk, jelentőségét veszti, és más válik lényegessé számunkra. Másrészt külső okok is közbejöhetnek, hiszen a gazdasági és a munkaerő piaci helyzet változásai pályánkat is érinthetik. A pályaválasztás nem egy életre szóló választás, hanem egy irány, ami érdeklődésüknek, képességüknek jelenleg megfelel, és ami életpályánk alakulása során változhat. Ebben az életkornak is szerepe van: gondoljunk például arra, hogy a serdülők érdeklődése változik még, több pálya között is hezitálhatnak, míg valamelyik mellett elköteleződnek. (Szecsődi, 2003) Super pályafejlődési szakaszai gyerekkortól az ifjúkor végéig Ahogy mi és a minket körülvevő környezet is változik, úgy változik, fejlődik a pályánk is. A pályafejlődéssel kapcsolatos elméletek közül, Super elméletét szeretnénk megosztani, melynek alapjait már 1952-ben lerakta. Ennek az életünk végéig tartó folyamatnak 5 szakaszát különítette el. Nézzük először azokat a szakaszokat, amelyek gyerekkortól az ifjúkor végéig tartanak: 1. Növekedés stádiuma (születéstől 14 éves korig): Eleinte a fantázia és a vágyak, majd egyre inkább az érdeklődés és a képességek meghatározóak a gyermek számára. A folyamatnak három alszakasza van: A fantázia fázisában (4-10 év) a szükségletek és a vágyak kielégítése a fantázia segítségével történik a szerepjátékokban. Az érdeklődés fázisában (11-12 év) az érdeklődés, a kíváncsiság határozza meg a gyermek viselkedését. Végül a képességek fázisában (13-14 év) a serdülő kezdi reálisan felismerni saját képességeit. Pályaelképzeléseiben is egyre nagyobb szerepet kap a képességek és az adott pálya követelményeinek a megfeleltetése. 2. Keresés stádiuma (15-24 év): A személy igyekszik összegyűjteni a lehetséges információkat a szóba jöhető pályákról. Kipróbálja saját képességeit és határait az iskolai munkáin, a hobbyain, szünidei és részidős munkákon keresztül. Keresi az identitását, választ vár olyan kérdésekre, mint ki vagyok én?, mi a helyem a világban?, mik a lehetőségeim?. A folyamat alszakaszai:

7 A puhatolózás, kísérletezés fázisában (15-17 év) számtalan alternatívát próbál ki részint a fantáziájában, részint a realitásban, például nyári munkák, vagy szakkörök segítségével. Sokat gondolkodik a lehetőségein, amit igyekszik megbeszélni másokkal is. Az átmenet fázisában (18-21 év) kialakulnak a domináns elképzelései, amelyeket próbál megvalósítani. A kipróbálás fázisában (22-24 év) találja meg azt a területet, amit ki is próbál, megfelel-e hosszú távú elképzeléseinek, képességeinek (Szilágyi, 1993, Super, 1995, Hatvani Taskó, 2003.). A Super-féle pályafejlődési szakaszai felnőtt és időskorban Természetesen, ahogy ezt már előbb kifejtettük a fejlődés nem áll meg a pályaválasztási döntésnél a későbbiek során még jelentős változások történhetnek a pályafejlődésben. Nézzük mit gondol erről Super! 1. Felépítés (megállapodás) stádiuma (25-44 év): Miután a személy megtalálta a számára megfelelő területet, megpróbál ennek megfelelő tartós állást keresni. Különösen a szakasz kezdetén, gyakran előfordulnak váltásra, változásra törekvések. Alszakaszai a következők: A kísérleti (kipróbálási) fázisban (25-30 év) több munkahelyen kipróbálja magát választott hivatásában. A stabilizáció fázisában (31-44 év) kezd kirajzolódni előtte a választott életpálya. Megpróbál biztos helyet találni önmagának a munka világában. Ezek a legkreatívabb, szakmailag leggyümölcsözőbb évek. 2. Fenntartás stádiuma (44-64 év): Ebben a szakaszban az egyén eddig kivívott helyzetét próbálja megőrizni, új területeket, kihívásokat már inkább csak a korábbi szakmai pályafutásával kapcsolatosan keres magának. 3. Hanyatlás stádiuma (65 év felett): Ebben a szakaszban fizikai szellemi hanyatlás figyelhető meg. Alszakaszai a következők: A lelassulás fázisában (65-70 év) a munkateljesítmény csökken, kevesebb terhet bír az egyén.

8 A visszavonulás fázisa (71 felett) lehet gyors vagy fokozatos a személyiségtől, külső körülményektől függően. (Szilágyi, 1993, Super, 1995, Hatvani Taskó, 2003.) Feladat: Nézzük végig a szakaszokat és próbáljuk meg meghatározni, hogy mi melyik szakaszban járhatunk! Próbáljunk meg visszaemlékezni, a korábbi szakaszokra. Természetesen lehetnek egyéni eltérések, különösen az egyes szakaszokhoz rendelt életkorokban. Ebben az is szerepet játszhat, hogy napjainkban a szakmai képzés ideje kitolódott a korábbiakhoz képest, viszont a nyugdíjazás általában korábban következik be, mint Super rendszerében. Pályaszocializáció folyamata Az előzőekből is jól látható, hogy a pályaorientáció, és a pályafejlődés mennyire fontos része életünknek, így szocializációnknak is. A pályaszocializáció a szocializáció azon része, amelynek során azokat a viselkedési módokat, technikákat, értékeket, szerepeket, viszonyulási módokat sajátítjuk el, amelyekre az adott pálya gyakorlása során szükségünk van. Szabó István négy főszakaszra osztotta a szakmai szocializációt. Az első szakaszt a pályaorientációval a második szakaszt a szakmai képzéssel azonosította. Az első szakaszban alakul ki az elköteleződés, az adott pálya iránt. A szakmai képzés során a megfelelő elméleti és gyakorlati ismeretek elsajátítása történik. A szakmai képzés végére ideális esetben az egyén eljut a potenciális pályaérettség szintjére, ami azt jelenti, hogy képessé válik a tanult szakmában helyt állni. A harmadik, a pályakezdés szakasza. Ebben a szakaszban kiderül tényleg felkészült-e az adott pálya, jelen esetben a tanári pálya vitelére a fiatal, tényleg neki való-e az, amit választott. Ha a pályakezdőt sikerek érik, akkor várhatjuk, hogy kialakul benne a hivatásérzet, a vágy a pályán maradáshoz. A negyedik a pályavitel szakasza. Ebben a szakaszban már nem kezdő az ember, tisztában van az adott pálya előnyös és hátrányos oldalaival (Szabó, 1994). Ezek a szakaszok kétségtelenül érvényesek, Szabó azonban nem veszi figyelembe, a későbbi változás változtatás lehetőségét a pályafejlődés során. Hiszen lehetséges, hogy valaki a későbbiek során, akár egy sikeres pálya után is kénytelen változtatni, akár a személyisége, az érdeklődése, akár a külső körülmények változása miatt.

9 Daheim mutatott rá, hogy a pályaszocializáció különböző szakaszaiban más - más személyek befolyása a legjelentősebb. A folyamat elején a család, a szülők szerepe a leglényegesebb, később a tanárok és a kortársak befolyásoló hatása is egyre erősebb lesz, míg a pályakezdés és a pályavitel során a szakmai és munkacsoportok, kollégák és felettesek szocializációs hatása válik a legerősebbé (Szilágyi, 1993). Kiégés (Burn out ) fogalma, területei De mi történik akkor, hogyha a választott hivatás nem felel meg az egyén személyiségének? Vagy ha meg is felel, de később olyan élmények érik, amelyekkel nem tud megbirkózni? Azoknál a pályáknál, amelyek az emberekkel való foglalkozást igénylik, mint például a tanári pálya, ilyenkor megnő a szakirodalomban burn out szindrómaként emlegetett kiégés veszélye. Rigó Adrienn idézi Freudenberget, aki a kiégési szindrómát a fáradtság vagy frusztráció állapotaként definiálja, ami akkor jön létre, ha valamilyen célnak, életmódnak, való elköteleződés nem hozza meg az elvárt eredményt (Rigó, 1996). Kulcsár Zsuzsa a kiégést az empátiás kapacitás kimerülésével azonosítja. Szerinte a beleérző képesség csökkenése vezet érzelmi kimerüléshez (Kulcsár, 2002). Mint látjuk a kulcsszó az elköteleződés és az empátiás készség. Ha ez az elkötelezettség, a kezdeti motiváció, amely a pályaorientáció során kialakult az egyénben a pályakezdés során nem hozza meg az elvárt eredményeket, akár a külső feltételek elégtelensége miatt, akár azért mert mégsem jól választott az egyén, amikor az emberekkel való foglalkozás mellett döntött, akkor jön létre a kiégés. Ez azzal jár, hogy az egyén már nem tud kellő empátiával, beleérző készséggel fordulni a másik emberhez. A kiégést a következő tünetekből ismerhetjük fel: Fizikai tünetek, mint a krónikus fáradtság érzése, és a pszichoszomatikus tünetek, mint például fejfájás, emésztési zavar, alvászavar. Érzelmi tünetek. Ide tartozik a depresszió, a szorongás, a félelem, a reménytelenségérzés, kudarcélmény, tehetetlenségérzés, és a munkába vetett hit elvesztése. Attitűdbeli tünetek. Ez negatív cinikus hozzáállást jelent a munkához, kollégákhoz.

10 A munka morál romlása. Például a késések számának növekedése, a határidők be nem tartása stb.(rigó, 1996, Hatvani, 2001). A kiégéssel való megkűzdás lehetőségei Nézzük, milyen lehetőségei vannak az egyénnek a kiégéssel való megküzdésre! Az első és egyben legegyszerűbb megoldás, ha feladjuk, pályát módosítunk. Amennyiben a kiégés oka az, hogy a pálya nem felelt meg az illető személyiségének, akkor ez a legokosabb, amit tehetünk. Ha azonban más oka volt, akkor érdemes tovább próbálkozni. A további lehetséges megoldási módokat csoportosíthatjuk aszerint, hogy mennyire kecsegtetnek sikerrel. Valószínűleg nem sokat használ például, ha az egyén, anélkül, hogy bármi mást is tenne, szakmán belül új állást keres magának, vagy szakmán belül de adminisztratív munkakörbe helyezkedik el, ahol kevésbé kell kapcsolatba lépnie másokkal, vagy továbbtanul, hogy felmentést kapjon a munkakörével járó megterhelések alól. Ezek a módszerek csak ideig-óráig hatnak és számíthatunk a tünetek újbóli megjelenésére. Hasznosabb ezeknél, ha a krízist a személyiség erejének növelésével, aktív megküzdési technikákkal küzdi le. Például szakmai támaszt keres, felveszi a kapcsolatot hasonló helyzetű emberekkel vagy más aktivitásokba, mint például hobbyk kapcsolódik be. Esetleg megpróbál egészségesebb életstílust kialakítani. Például, elkezd jógázni, relaxálni, vagy egyszerűen tornázni, áttér a reformtáplálkozásra stb.(rigó 1996, Bagdy - Telkes 1990, Hatvani, 2001). Feladat Gondolja végig, hogy Ön főiskolai tanulmányai mellett mit tesz Önön jóérzése érdekében! Van valami hobbija? Sportol? Stb. Ezek azért is fontosak, hogy most, de akár később is segítsék Önt testi-lelki egészsége megőrzésében!

11 1.2 Az önismeret, önismereti munka és személyiségfejlesztés Célkitűzés: az önismeret fogalmának, szintjeinek, az önismerettel kapcsolatos ismertebb modelleknek a megismerése. Az előző fejezetben láthattuk, hogy mennyire fontos a pályaválasztás és a pályaorientáció szempontjából az önismeret szerepe. Hiszen részint ez segít a megfelelő választáshoz, részint ahhoz, hogy később a pályán minket ért nehézségeket, kudarcokat fel tudjuk dolgozni. Különösen olyan pályák esetén fontos az önismeret szerepe, ahol az egyén a saját személyiségét használja munkaeszközként, mint ahogy a tanárok is. A következő fejezetben ezért ennek a fogalomnak járunk egy kicsit utána. Az ókori delphoi jósda jelmondata volt ez: Ismerd meg önmagadat 1. kép Delphoi jósda napjainkban Talányos jóslataival a jósda valószínűleg valóban egyfajta befelé tekintés szükségességére hívta fel a hozzáfordulók figyelmét, arra, hogy a jövő megismeréséhez és befolyásolásához csak az önismereten keresztül vezet az út. A jósdában felismerték azt is,

12 hogy a társas, társadalmi környezetben való érvényesüléshez segítséget nyújthat a pontosabb önismeret. Így ebben a fejezetben, az önismeret fogalmát, szintjeit, az önismerettel kapcsolatos ismertebb modelleket mutatjuk be. Az önismeret fogalma, szintjei, a személyiségfejlesztés De mi is az az önismeret? Ha az önismeretet egyetlen szóval szeretnénk meghatározni, akkor azt önismeret nem más, mint az önmegértés. Arra a minden ember számára kiemelkedő jelentőségű alapkérdésre ad választ, hogy ki vagyok én, és milyen vagyok. K. Pálffy úgy definiálja az önismeretet, hogy az nem más, mint az egyén áttekintése saját személyisége összetevőiről, határairól és lehetőségeiről, betekintése saját viselkedésének a rúgóiba, hátterébe, motívumrendszerébe, képessége arra, hogy helyesen megítélje saját szerepét, hatását az emberi kapcsolatokban (K. Pálffy, p.). Az önismeret különböző szinteken valósulhat meg: Az első felszínes szint az adottságokról és a képességekről való tudás szintje. Ez a saját tudásunkról, akaraterőnkről, érdeklődési körünkről, feszültség- és kudarctűrő képességünkről stb. szerzett ismereteinket jelenti. A második szint egy mélyebb történeti szintet jelent, és a ránk korábban (például a kora gyermekkorban) ható élményekre vonatkozik. Mik voltak ezek, és hogyan befolyásolták az egyén jelenlegi törekvéseit, érzéseit, szándékait, viselkedését. Ez tulajdonképpen egyben a viselkedés és a szándékok összhangjára is vonatkozik. Arra, hogy vajon a cselekedeteink megfelelnek-e mélyebb vágyainknak, céljainknak? A harmadik szint az önismeret társas szintjét jelenti. Hogyan tudunk megfelelni a velünk szemben a különböző társas szerepeinkben támasztott elvárásoknak. Milyennek látnak mások, és ez mennyire egyezik a sajátmagunkról kialakított képpel (K. Pálffy, 1989). Az önismeret és a személyiségfejlesztés ugyanannak a dolognak a két oldala, hiszen a személyiségfejlesztő módszerek célja az egészséges emberek önismeretének a fokozása, segítése az önmegértésben (Bagdy, Telkes, 1989, Buda, 1994), valamint célja az egyén érzelmi, és kommunikációs készségeinek, képességeinek fokozása (Buda, 1998)

13 A személyiségfejlesztésre vonatkozó két legismertebb modell a Johari ablak és az önismereti kerék. A következő két alfejezetben azt láthatjuk, mi jellemzi ezeket! A johari ablak A Johari ablakot Luft és Ingham dolgozta ki. Az elnevezés a szerzők keresztnevének (Joseph és Harrington) összevonásából származik. A Johari ablak azt modellezi, amit személyiségünkből mi magunk, vagy mások ismernek. 3. kép A Johari ablak Mint az ábrán is láthatjuk a Johari ablak a személyiséget, négy nagy területre osztja aszerint, hogy a személy és/vagy a másik személy mennyire ismeri és/vagy nem ismeri. A területek a következők: Nyílt terület. Ide azok a tulajdonságaink, viselkedési módjaink, érzések tartoznak, amelyekkel mi magunk is tisztában vagyunk, és amelyeket mások is könnyen észrevehetnek. Rejtett terület. Ide azok a tulajdonságaink, viselkedésmódjaink, érzéseink tartoznak, amelyekkel ugyan mi magunk teljesen tisztában vagyunk, azonban mások elől szándékosan elrejtünk valamiért.

14 Vak terület. Ide azok a tulajdonságaink, viselkedési módjaink, érzések tartoznak, amelyeket mások ugyan észrevesznek, de amelyekkel mi magunk nem vagyunk tisztában. Ismeretlen terület. Ide azok a tulajdonságaink, viselkedési módjaink, érzések tartoznak, amelyekkel sem mink, sem mások nincsenek tisztában.(rudas, 2001) Természetesen ennek a négy területnek a határai rugalmasak. Megváltoztathatóságuk egyrészt függ a helyzettől. Hiszen nyilvánvaló, hogy más tulajdonságokat veszek észre magamban, vagy engedek meg másoknak, hogy észleljenek a társas szituációtól függően. Másrészt függ a személy és a másik személy kapcsolatának jellegétől is. Harmadrészt függ a személy korábbi pozitív vagy negatív társas tapasztalataitól is. Negyedrészt függ a személyiségtől is, hogy melyik terület mekkora. A személyiségfejlesztés célja, a nyílt terület megnövelése, ami természetesen a vak és a rejtett terület csökkenésével jár együtt (Rudas, 2001). Az önismereti kerék Az önismereti kerék Nunally és Wackman nevéhez fűződik és azokkal a területekkel foglalkozik, amelyek a személyiség fejlődése/fejlesztése szempontjából különösen jelentősnek tünnek, ők öt ilyen területet határoztak meg. 3. kép Önismereti kerék

15 Nézzük mit jelenetnek az egyes területek! Érzet. Ide az érzékszerveink által felfogott ingerekből nyert információk tartoznak. Értelmezés. Az érzet intellektuális feldolgozása tartozik ide. Érzelem. Ez érzelmi, indulati állapotaink megtapasztalását jelenti. Szándék. Ez az adott helyzetben megjelenő vágyainkat, akaratunkat jelenti. Cselekvés. Ez az adott helyzetben való viselkedést jelenti. Az önismeret annál teljesebb, minél inkább tisztában vagyunk mind az öt területtel. Ha egyik vagy másik terület hiányos, a személyiség nem lesz eléggé hatékony a társas kapcsolataiban. Az önismereti kerék hiányosságai alapján hat típust különböztethetünk meg: 1. Értelmezés, cselekvés. Az ilyen típusú ember logikusan gondolkozik, majd ennek megfelelően cselekszik. Érzéseit, szándékait nem tudatosítja. 2. Értelmezés, érzés, cselekvés. Az ilyen ember bezárkózik a saját világába, sokat foglalkozik önmagával, a saját érzéseivel nem veszi figyelembe a többi embert. 3. Érzékelés, érzés, cselekvés. Itt a logikus gondolkodás marad ki, és ennek megfelelően a tudatos szándék. Az ilyen embert érzelmei indulatai "viszik", azoknak megfelelően reagál a külvilági ingerekre. 4. Értelmezés, érzés. Nagy gondolati, lelki gazdagság jellemezheti az ilyen embert, de ezt nem fordítják át cselekedetekbe. 5. Értelmezés összekeverése az érzelmekkel. Az ilyen embereknél a gondolatok és az érzelmek összekeverednek egymással, ami kifejeződhet az érzelmi átélés túlzottan alacsony szintjében. 6. Szándék, cselekvés. Az ilyen ember nem értelmezi a másik személy üzeneteit, és nem tudatosítja a saját válaszait sem. Így a viselkedése gyakran, kiszámítottnak, manipulatív szándékúnak tűnik. Az önismeret szükségessége Az önismeretre, önismereti munkára való igény több forrásból táplálkozhat. Egyrészt célunk lehet öngyógyító törekvés, hogy saját belső harmóniánkat, nyugalmunkat megteremtsük, belső feszültségeinket csökkentsük, másrészt célunk lehet a személyes

16 hatékonyság fokozása, harmadrészt a kíváncsiság, a tudatosságra törekvés is (Bagdy, Telkes, 1990, Soós, é.n., Rudas, 2001). Az önismereti munka feltételezi az egyén aktív, tudatos önmagával foglalkozását. Bizonyos szinten minden embernek szüksége van rá, de mint az előző fejezet végén a kiégésnél láthattuk különösen fontos azoknak a szakmáknak a képviselői számára, akiknek napi munkájához tartozik a más emberekkel való kapcsolatteremtés, kapcsolattartás. Különösen igaz ez a tanári pályára. Hiszen a tanár miközben a gyermekeket neveli, óhatatlanul is saját személyiségét használja munkaeszközéül. Mik lehetnek azok a tulajdonságok, amelyek színvonala a tanári munka sikerét meghatározhatja? Milyen legyen egy jó tanár személyisége? Az, hogy a választott szakterület iránt érdeklődő, abban jelentős tudással rendelkező, ez magától értetődik. De éppen ilyen fontos a világra való nyitottság, a kíváncsiság is. Legyen képes empátiára, érzékenyen viszonyuljon a másik ember problémáira, érzéseire. Legyen tisztában saját értékeivel. Legyen képes a konfliktushelyzeteket kezelni. És végül rendelkezzen megfelelő kommunikációs készségekkel is. Ez utóbbi különösen jelentős, hiszen az iskolai munka a kommunikáción keresztül folyik.

17 1.3 A kommunikáció általános jellegzetességei Célkitűzés: a kommunikáció fogalmának és fontosabb elméleteinek áttekintése. Miért fontos, hogy a kommunikációról, annak elméleti alapjairól beszéljünk? Azért mert az emberi kapcsolatokban a zavarok legtöbbször a kommunikáció zavaraiból származnak, és ezeknek többsége orvosolható lenne csupán a kommunikáció javítása révén (Buda, 2002). Azt, hogy ki, és hogyan, milyen szinten képes kommunikálni azt az egyén korábbi tapasztalatai határozzák meg. Wieman és Giles egyenesen kommunikációs kompetenciáról beszélnek, amin a társas kapcsolatok zökkenőmentes lebonyolításához szükséges tudások és készségek készletét értik (Buda, é.n.). Az emberek azonban általában alacsony tudatossági szinten, ösztönösen kommunikálnak. Ha azonban a tudatosság foka növekedne, ezáltal növekedne a kommunikáció hatékonysága is. Ezért van szükség a kommunikációs készségek fejlesztése mellett, az elméleti ismeretek bővítésére is. Éppen ezért ebben a fejezetben áttekintjük a kommunikáció fogalmát, fontosabb modelljeit. Szó lesz a különböző típusú kommunikáció csoportosítási lehetőségeiről, az emberi kommunikáció legfontosabb jellegzetességeiről, társas meghatározó tényezőiről. Külön kiemeljük a metakommunikáció és az empátia szerepét a közvetlen emberi kommunikációban. A kommunikáció fogalma, Shannon és Utry modellje A kommunikáció legegyszerűbben megfogalmazva információcsere valamilyen jelrendszer segítségével az adó és a vevő között. Az adó, vagy kommunikátor kezdeményezi a kommunikációt, ő lesz a kommunikáció forrása. Az adó kódolja az üzenetet, gondolatait valamilyen kommunikációs csatorna, például a nyelv jeleibe ülteti át. Az üzenet a csatornán keresztül jut el a vevőhöz. A csatorna lehet nyelvi, verbális, vagy nem verbális (például mimika, gesztusok stb.). A vevő vagy befogadó dekódolja, lefordítja önmaga számára az üzenetet. Ha válaszol, a vevőből adó lesz, és a folyamat kezdődik elölről. Ebből következik, hogy a kommunikáció egy dinamikus, kölcsönös folyamat. A kommunikációs folyamatot megzavarhatja a zaj: bármi olyan külső tényező, ami nehezíti, hogy a csatornán keresztül az információ eljusson a vevőhöz. Például a nyelvi kommunikációnál a túl hangos környezet. (Csepeli, 1997, Buda, é.n., Hatvani, Varga, Taskó, 2001).

18 Ez a definíció leginkább Shannon modelljének felel meg. 4. kép Shannon kommunikációs modellje A különbség az általunk felvázolt definíció és Shanon modellje között jól látható: Shannon nem vette figyelembe, hogy a kommunikáció nemcsak egyirányú, de kétirányú folyamat is lehet (Hadházy, 2002). A következő modell, amit be szeretnénk mutatni, már figyelembe veszi a szemtől - szembe kommunikáció kétoldalúságát. Ez Utry (1999) tranzakciós modellje. 6. kép Utry tranzakciós modellje

19 Ez a modell két fontos új szempontot is figyelembe vesz: a redundanciát, ami, ami ugyanannak az információnak a többszőri megismétlését jelenti (verbális és nem verbális úton pl. köszönés verbálisan és integetéssel). A redundancia jelentősését az adja, hogy így pótlódhat a zaj miatt elvesztett információ. A másik új dolog, amit ez a modell magába foglal, az a visszacsatolás. A kommunikáció típusai, csoportosítása Látjuk tehát, hogy a kommunikáció két fél közötti információcserét jelent. Természetesen ennek, az információcserének különböző típusai lehetnek: Így beszélhetünk egyoldalú és kétoldalú kommunikációról is. Bár az esetek többségében a kommunikáció kétoldalú, vagyis az adó és a vevő szerepe időnként felcserélődik, mégis előfordulhat, hogy az adó valamiért nem kap visszajelzést, így a kommunikáció egyoldalúvá válik. Ilyen például egy rádióelőadás, ahol az előadó az előadás pillanatában nem tudhatja, hogy a rádióhallgatók hogy reagálnak a szavaira. És ezzel elérkeztünk egy másik felosztáshoz miszerint az emberi kommunikáció lehet közvetlen és közvetett is. A közvetlen kommunikáció a face to face szemtől szembe kommunikációt jelenti, míg a közvetett kommunikáció valamilyen közvetítőn például a rádióhullámokon, vagy a levélpapíron keresztül zajlik. A harmadik lehetősség az, ha a kommunikációt a résztvevő felek hatalmi helyzete alapján csoportosítjuk: így beszélhetünk szimmetrikus, egyenrangú és aszimmetrikus kommunikációról is. (Buda, é.n., Hatvani, Varga, Taskó, 2001). Az emberi kommuniikáció jellemzői Csepeli György három fontos jellegzetességét emeli ki az emberi kommunikációnak: A társadalmiasulás. A kommunikáció révén válnak az egy helyen levő személyek együtt levő személyekké. Különben, ha nem kommunikálnak, nem kerülnek kapcsolatba egymással, az hogy egy helyen vannak pusztán fizikai tény marad. A hagyományozódás: kommunikációs eszköztárunk kulturális örökségünk része, jórészt az idősebb generációtól vesszük át.

20 A kommunikáció személyes előzményei. Ez azt jelenti, hogy a kommunikációt mindig befolyásolják a részvevő felek élettörténete, előzetes tapasztalatai, és azok a kísérletek, amelyeket a kommunikációs helyzet értelmezésére tesz (Csepeli, 1997). A Palo - Altoi kommunikáció kutató iskola (Bateson, Jackson, Haley, Watzlawick, Beavin, Ferreira stb.) a közvetlen emberi kommunikációt két, szerintük döntő jelentőségű megállapítással jellemezték: Az első megállapítás a kommunikáció szükségszerűségére vonatkozik, és azt mondja ki, hogy egész egyszerűen lehetetlen nem kommunikálni. Bármit teszünk, ezzel kifejezünk, üzenünk valamit a többi ember irányába. Hiszen ha elegünk van mindenkiből, és behúzódunk a sarokba egy fejünkre húzott takaróval, ezzel is közlünk valamit, ha mást nem hát azt, hogy hagyjanak békén. A másik éppen ilyen jelentős megállapításuk szerint a kommunikáció mindig és szükségszerűen kétszintű. Az egyik a tartalmi szint, amiről szó van, a másik a viszonymeghatározó szint, ami pedig a kommunikáló felek egymáshoz való viszonyát fejezi ki. Ugyanazt a tartalmat, attól függően, hogy kinek mondjuk, jelentősen máshogy fogalmazhatjuk meg. Máshogy kérünk például egy tányér levest, az étteremben egy pincértől, és máshogy a vasárnapi ebéd közben az édesanyánktól (Csepeli, 1997, Buda, é.n., Hatvani, Varga, Taskó, 2001). Bár a Palo - Altoi iskola megállapításai kétségtelenül megállják a helyüket, mégis a kommunikáció számos lényeges aspektusát figyelmen kívül hagyják. Nem veszi figyelembe például a kommunikációs folyamat társadalmi-kulturális meghatározottságát. Előfordulhat, hogy a társadalom bizonyos alcsoportjaink a normái eltérnek egymástól, ez súrlódást okozhat különböző csoportok tagjainak az érintkezésében. Gondoljunk például arra, hogy a fiatalabb generációk körében mennyire elterjedt a tegeződés, így akár üzletekben is a fiatal eladók letegezik a betérő fiatal vásárlókat. De mi van akkor ha a betérő vásárló bár esetleg nem látszik rajta a kora - de ahhoz a generációhoz tartozik aki a magázást várná el (Buda, é.n.) Az, hogy a kommunikáció társadalmi térben zajlik azt is magával hozza, hogy a kommunikáció meghatározásban nemcsak a normáknak van jelentős szerepe, hanem a társadalmi státuszoknak és az ezekhez tartozó szerepeknek is (Buda, é.n.).

21 Nyilvánvaló, hogy a két kommunikáló fél szerepviszonylata meghatározza a kommunikáció jellegét. Akár ugyanarról a témáról folyó párbeszéd is teljesen más szabályoknak kell, hogy engedelmeskedjen, ha felek más-más szerepviszonylatban vannak egymással, máshogy beszéljük meg ugyanazt, például egy tanár - diák, mint mondjuk egy szülő gyerek viszonylatban. A metakommunikáció A kommunikációt nem csupán a tudatos, szándékos, de a tudattalanból származó, önkénytelen tényezők is befolyásolják. A metakommunikáció, kommunikáción túli kommunikációt jelent. Elsősorban a kommunikáló felek egymás közötti kapcsolatáról nyújt információt. Mit gondol a kommunikátor a vevőről, hogyan viszonyul hozzá, mennyire fogadja el, mennyire kedveli, vagy éppen nem kedveli. Másrészt információt nyújt arról is, ahogy a felek a közlés tartalmához viszonyulnak. Arról, hogy mennyire tartja igaznak, vagy nem igaznak, fontosnak, vagy jelentéktelennek a közlő azt, amiről beszél. Kifejezi a közlő viszonyát a kommunikációs helyzethez is. Hogyan érzi magát a közlő az adott kommunikációs helyzetben, és mit gondol azokról a társadalmi szükségszerűségekről és szerepviszonylatokról, amelyek befolyásolják a helyzetet (Csepeli, 1997, Buda é.n., Forgas, 1989, Hatvani, Varga, Taskó 2001). A metakommunikációt sokan a nem verbális kommunikációval azonosítják, ez azonban durva leegyszerűsítése a metakommunikáció fogalmának. Igaz ugyan, hogy a metakommunikációt általában a nem verbális csatornák hordozzák, de mint látni fogjuk, a nem verbális kommunikációnak nem csak metakommunikatív szerepe lehet, hiszen számos egyezményes jel van például a gesztusok között. A metakommunikáció hűen tükrözi a közlő belső állapotát. A metakommunikatív jelzéseket nagyon nehéz szándékosan meghamisítani, talán nem is lehet teljesen. Bár azért tompítható, például a nem verbális kommunikáció szándékos visszafogásával, vagy az arc takarásával (napszemüveg, széles karimájú kalap, stb.) (Csepeli, 1997, Buda é.n., Forgas, 1989, Hatvani, Varga, Taskó 2001). Mivel nehéz meghamisítani ezért van az, hogyha a szándékos kommunikáció és a metakommunikáció ellentmondásban van egymással, akkor sokkal inkább a metakommunikációs jelzéseket fogadjuk el igaznak.

22 Az empátia A metakommunikáció értelmezésében az empátiának van a legjelentősebb szerepe. Az empátia beleérző képességet jelent. Buda (1978) idézi Adlert, aki szerint az empátia a másik ember szemével látás, a másik ember fülével hallás és a másik ember szívével érzés képessége (Buda, 1978). Kevésbé költőien megfogalmazva az empátia nem más, mint a nem verbális kommunikáció, tulajdonképpen a metakommunikáció felfogásának és értelmezésének a képessége (Buda, 2002). Azáltal, hogy beleéljük magunkat a másik helyzetében, tudjuk felfogni az érzéseit, hangulatait. Az empátia olyan képesség, amely személyiségtől függ: vannak jó és kevésbé jó empátiás készségű emberek. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az empátiás készséget ne lehetne fejleszteni. Az empátia ugyanakkor függ a személy pillanatnyi állapotától is. Hiszen ha valaki fáradt, fáj valamije, vagy súlyos gondok nyomasztják, akkor valószínűleg a beleélő képessége is csökken. Tulajdonképpen minden olyan dolog, ami a személy figyelmét a saját énjére irányítja, csökkenti az empátia mértékét. Az empátia hiányának az énkép védelmében is szerepe lehet: hiszen, minél empatikusabbak vagyunk, annál inkább észrevesszük a másik fél ránk vonatkozó negatív gondolatait, érzéseit, ami megrendítheti az önmagunkról általunk kialakított pozitív képet (Buda, 2002). A verbális szatorna szerepe a gondolkodásban A verbális csatorna tulajdonképpen a nyelvi kommunikációt jelenti. A nyelv kulturális termék, eredete a múlt homályába veszik. Ez az a csatorna, amely csak és kizárólag az emberre jellemző: nincs olyan állati jelrendszer, amely komplexitásában felérne a nyelvvel. Hockett 1963-ban az emberi nyelv négy olyan sajátosságát írta le, amely a nyelvet megkülönbözteti minden más állati kódrendszertől. Ezek közül néhány természetesen jellemezhet bizonyos állati kódrendszereket is, mind a négy együttesen azonban csak az emberi nyelvre jellemző. 1. A leválasztottság. Ez azt jelenti, hogy a nyelv segítségével az ember képes közvetlenül nem jelenlevő, távoli dolgokról, eseményekről is kommunikálni. 2. A nyitottság. A nyelv segítségével az ember képesek új jelentéseket alkotni, és azokat a többiek felé kommunikálni. 3. A hagyományozás. A nyelvet az új generációk a korábbi nemzedékektől veszik át.

23 4. Kettős mintázottság. Bár a nyelv korlátozott számú elemből áll, mégis végtelen számú jelentést lehet belőle létrehozni (Forgas, 1989). A nem verbális csatornák korlátozott információtovábbító képességével szemben, a nyelv bármilyen információ továbbítására képes. Nem véletlen, hogy a nyelv éppen információ feldolgozó, továbbító, tároló stb. képességei miatt egyben a gondolkodás eszköze is. Valószínűleg el sem tudjuk képzelni, hogy milyen lenne a gondolkodásunk a nyelv használata nélkül. Mivel a nyelv meghatározza a gondolkodásunkat, így joggal feltételezhetjük azt is, hogy a különböző nyelveken beszélő emberek másként látják a világot, másként gondolkoznak róla. Hiszen ha egy nyelv sok-sok szót ismer például a hóra, az nyilván sokkal árnyaltabb gondolkodást tesz lehetővé, az adott tárgyról, mint ami csak egy-kettőt. Ezt nevezzük a nyelvi relativitás elvének, ami Sapir és Whorf nevéhez fűződik. Ez az elmélet ugyan tudományosan nem igazolt, mégis valószínűleg valóban létező különbségeket ír le, még ha ezek a különbségek nem is olyan erősek, mint Sapir és Whorf feltételezte ( Forgas, 1989, Buda é.n.). A verbális csatorna társas-társadalmi szerepe Az, hogy egy ember milyen nyelvet beszél, nagymértékben meghatározza az identitását, a csoporthoz tartozás tudatát. Például a magyar nyelv használata a magyar nemzeti érzésünket erősíti. De nem csak a nemzeti nyelv, hanem a különböző társadalmi szubkultúrákra jellemző szleng használata is erősíti az adott csoporthoz tartozás érzését. Elmondható, hogy minden olyan társadalmi csoport, amely szociológiai értelemben eltér egymástól, az valamennyire eltér a nyelvhasználatában is (Buda é.n, Hatvani, E. Varga, Taskó, 2001). Ebből persze az is következik, hogy a különböző szocioökonomiai státuszú társadalmi csoportok nyelvhasználata is különbözik egymástól. Bernstein 1975-ben azt feltételezte, hogy a hátrányos helyzetű, alacsony szocioökonomiai státuszú emberek egy korlátozott nyelvi kódot használnak, szemben a közép- és a felsőbb osztályok által használt kidolgozott kóddal. A korlátozott kódra kisebb szókincs, viszonylag kevés elvont fogalom használata (és ebből következően ismerete) jellemző, különösen az emberi kapcsolatok és viszonylatok területen. Ez együtt jár azzal is, hogy közvetlen környezetüktől eltekintve nehezebben értetik meg magukat. Így a korlátozott kódot használó nyelvi közegben felnőtt gyerekeknek nehézségei

24 lesznek az iskolában ahol a kidolgozott kódot használják. A kidolgozott kódra a gazdagabb szókincs, az elvont fogalmak széles körű ismerete jellemző, így gondolatait, érzéseit árnyaltabban tudja kifejezni, és természetesen könnyebben megérti a mások által kifejezett érzéseket, gondolatokat is. Valószínűleg Bernstein elmélete leegyszerűsíti a helyzetet, és az emberek inkább egy képzeletbeli egyenes mentén helyezkednek el a nyelvhasználat kidolgozottságának szempontjából a nagyon alacsony színvonalútól a nagyon kidolgozottig. És ebben a réteghelyzet mellett más tényezők, mint például az iskolázottság, vallás, lakóhely stb. is szerepet játszhatnak (Buda, 1986). Nem verbális csatornák Kétségtelenül a közvetlen emberi kommunikáció szempontjából nézve a nyelvi csatorna a leglényegesebb. Abból a szempontból legalábbis mindenképpen, hogy a verbális csatorna az, ami önmagában is a legteljesebb információt képes nyújtani. Ennek ellenére nem mondhatjuk azt, hogy a többi csatorna felesleges, hiszen nagyon sok plusz információval egészítheti ki, árnyalhatja, vagy akár meg is változtathatja a verbális csatorna információit. Gondoljunk arra, hogy a metakommunikáció döntő mértékben a nem verbális csatornákat használja. Ennek oka lehet az is, hogy a nem verbális csatornákat kevésbé tudjuk szándékosan kontrollálni, mint a verbális kommunikációt. A nem verbális kommunikációnak fontos szerepe van az Argyle és Delon (1965) nevével fémjelzett intimitás egyensúly hipotézisben is. Ez a hipotézis a minden egyes emberi kapcsolatra jellemző intimitásszintre vonatkozik. Természetesen a különböző kapcsolatok különböző intimitásszinttel, a felek különböző mértékben szoros kapcsolatával jellemezhetőek. Az, hogy egy kapcsolat az intimitás milyen fokán áll a nem verbális kommunikációban tükröződik elsősorban. Például a szemkontaktus felvételében, érintésben, mimikában, stb. Ha a kapcsolat jellege nem változik, de valami külső ok miatt valamelyik csatornában szorosabb intimitás fejeződik ki, mint amilyen az valójában, akkor a többi csatorna segítségével ezt csökkenteni igyekszünk (Forgas, 1989, Hatvani, E. Varga, Taskó, 2001). Ez az elmélet magyarázza például, hogy miért van az, hogy az emberek egy zsúfolt liftben igyekszenek elkerülni egymás tekintetét. Hiszen olyan közel állnak egymáshoz, amennyire közel csak a legközelebbi szeretteikkel szoktak, így elkerülik egymás tekintetét, hogy ezzel is egymás közti távolságot fejezzenek ki.

25 Nézzük egyenként, mi jellemzi a nem verbális kommunikáció különböző csatornáit! Mimika A mimikához a szem és a száj körüli izmok mozgását számítjuk. (Buda, é.n.) Darwin nyolc olyan alapérzelmet tételezett fel, amelyeket meghatározott arckifejezések kísérnek. Ekman ezek számát hétre csökkentette, az örömre, a meglepetésre, a félelemre, a szorongásra, a haragra, az érdeklődésre és az undorra. Számos kultúrák közti kutatás történt annak igazolására, hogy a fenti érzelmekhez tartozó mimika kultúrától független, a Föld minden pontján ugyanúgy fejeződik ki: így egy új-guineai bennszülött is felismeri ezeket, mondjuk egy európai arcon, és fordítva (Forgas, 1989, Buda, é.n., Hatvani, E. Varga, Taskó, 2001). Ennek ellenére nyilván mindnyájan tapasztaltuk már, hogy milyen nehéz megítélni a másik ember érzelmi állapotát. Ennek több oka is lehet. Az egyik ok az, hogy az emberek általában egyszerre több érzelmet, összetetten élnek át, és ezeket nehezebb felismerni. Másrészt vannak olyan kifejezések, egyezményes jelek, amelyek az adott kultúrára jellemzőek, és ezek is befolyásolják az arckifejezést, például Kínában a kinyújtott nyelv meglepetést jelent. Harmadrészt, bár az arckifejezések gyakran szándéktalanok, de azért bizonyos szintig képesek vagyunk tudatosan befolyásolni, kontrollálni őket (Forgas, 1989, Buda, é.n., Hatvani, E. Varga, Taskó, 2001). Abban, hogy valaki mennyire képes a mimikáját kontrollálni, és, hogy mennyire képes a mimikai információ felismerésére és értelmezésére jelentős egyéni különbségek lehetnek, gondoljunk például azokra az emberekre, akiket pókerarcú -nak nevez a köznyelv. Ugyanakkor jelentős különbségek vannak a különböző kultúrák között abban a tekintetben is, hogy mikor, milyen helyzetben, milyen érzelmet és milyen szinten lehet kifejezni. Japánban például nem illik a negatív érzelmeket kifejezni. Matsumoto egy 1992-es vizsgálata szerint pont ez az, ami a japánok számára megnehezíti a negatív érzelmek felismerését (Csepeli, 1997). Tekintet A tekintetnek mindig kitüntetett szerepe volt a nem verbális kommunikációban. A babonák világában is jelentős szerepe van a szemnek: a babonás ember hiszi, hogy némely

26 ember a tekintetével ártani tud, betegséget, vagy akár halált képes okozni. Ezért kell a mennyasszonyoknak is fátylat viselni, hogy az irigy szemmelverők -től megmeneküljön. A közvetlen emberi kommunikációban a hosszan kitartott szemkontaktus intimitást, bevonódást, de dominanciára törekvést, agressziót is kifejezhet. Ha valaki lesüti a szemét, az jelenthet behódolást, de szégyenkezést is. A félrenézés az érdeklődéshiány, az érdektelenség, közöny kifejezője lehet. A tekintetnek szerepe lehet a társas érintkezés kezdeményezésében is: ha valakire rátekintünk, és az visszanéz, az azt jelzi számunkra ő is kész a kapcsolatfelvételére. (Forgas, 1989, Buda, é.n., Csepeli, 1997, Hatvani, E. Varga, Taskó, 2001) Vokális csatorna Ide az emberi beszéd nem verbális jellemzői tartoznak, mint például a hangnem, hanghordozás, hangszín, a ritmus, a hangerő, a hangsúlyok. A vokális csatornának általános kommunikációs szerepe és metakommunikatív szerepe is van. Az általános kommunikációs szerep például a hangsúlyelhelyezésében vagy a mondat dallamváltásában jelentkezik: szó szerint ugyanaz a mondat, ettől függően lehet kijelentő, kérdő vagy akár felszólító is. A kulturális szabályozást mutatja az is, hogy még ha nem is halljuk a szavakat, akkor is megtudjuk mondani, hogy politikai szónoklatot, szavalatot, vagy éppen hirdetést hallunk a rádióban. Ugyanakkor a vokális csatorna belső feszültséget, izgalmat, érzelmeket is kifejezhet. Jelzi a beszélő belső feszültségének megváltozását, vagy ha valami miatt figyelme elterelődik, kizökken az előre eltervezett mederből. Jól tükröződik általa az egyén pszichés állapota, jellegzetes például a depressziós betegek vontatott, monoton beszéde (Forgas, 1989, Buda, é.n., Hatvani, E. Varga, Taskó 2001). Gesztusok A gesztusok alatt a fej a kar és a kezek mozgását értjük. Lehetnek szándéktalanok, bár a gesztusokat viszonylag könnyű szándékosan kontrollálni. Igen sok tudatos gesztus egyezményes jelnek számít, mint például az integetés, a bólogatás, fejrázás. A gesztusok segítségével lehet szabályozni a kommunikációs folyamatot, gesztusok segítségével kérhetjük a partnerünket gyorsításra, vagy lassításra, kifejezhetjük, ha a kommunikáció folyamatában zavar támad. A szándékolatlan, kontrollálatlan gesztusok, mint például a kézremegés, kifejezhetnek belső feszültségeket, izgalmakat, érzelmeket. Vannak

27 szándéktalan gesztusok, amelyek szimbolikus jelentésűek, ilyen például a karikagyűrűvel játszadozás (Forgas, 1989, Buda, é.n., Hatvani, E. Varga, Taskó 2001). A gesztusok egy része evolúciós eredetű: például a fogcsikorgatás a támadás kifejezője, amit például a gúnyos vigyor formájában, a mai ember is használ (Pease, 1990). Érintés Az érintés a gesztusokkal rokon nem verbális csatorna. Az érintés szerepe a szocializáció, a társadalmi beilleszkedés során különösen fontos. A kisbaba harmonikus érzelmi fejlődéséhez szükséges az anyával való szoros testi kontaktus (Csepeli, 1997). Az, hogy kit, ki és mikor érinthet meg, nagy mértékben kulturálisan szabályozott. Az európai kultúrában talán a kéz a legnyilvánosabb testrészünk, viszonylag idegen emberek is nyugodtan megérinthetik a másik kezét, ráadásul nagy nyilvánosság előtt is. Az arc már intimebb zóna, közeli barátaink, hozzátartozóink érinthetik meg, még mindig nyilvánosan is. Általában a ruhával fedett testrészeink már az intim zónába tartoznak, csak nagyon közeli szeretteink és a nyilvánosság kizárásával érinthetik meg. Ezzel kapcsolatosan nézze meg a következő ábrát, amit Forgas Jouard (1966) nyomán közöl könyvében (Forgas, 1989)! 1. kép Az érintés szabályai

28 A kulturális különbségeket jól mutatja, hogy például, mivel a buddhisták a fejet a lélek székhelyének tartják, így sok buddhista kultúra kifejezetten tiltja a fej megérintését (Forgas, 1989). A másik ember megérintése mint láttuk - kifejezhet intimitást, szoros emberi kapcsolatot, de dominanciát, fölényre törekvést is. Gondoljunk arra, hogy a magasabb társadalmi státuszú emberek megérinthetik olyan testrészét is az alacsonyabb státuszúaknak, amit ők fordított esetben nem engedhetnek meg maguknak. Például egy tanár vállon veregetheti tanítványait, fordítva ez már nehezen lenne elképzelhető.(csepeli, 1997, Buda, é.n.) Posztulális csatornák és térköz szabályozás A poszturális csatorna a testtartást jelenti. Bár szándékosan befolyásolható, mégis az esetek többségében a testtartás nem tudatos. A testtartás kifejezi a másik emberhez való viszonyt. Scherlen megfigyelte, hogy az érzelmileg egymáshoz közel álló emberek gyakran öntudatlanul átveszik a másik testtartását. Ezt a jelenséget nevezik poszturális tükörnek (Buda, é.n.) 13. kép A poszturális tükör

29 A testtartás a belső érzelmi állapotot is kifejezi. Például valaki büszkén kihúzhatja magát, vagy összegörnyedhet a gondok súlya alatt stb. (Hatvani, E. Varga, Taskó, 2001). A térközszabályozás az emberek közötti fizikai távolság szabályozását jelenti. Az, hogy ki milyen közel jöhet hozzánk, a két ember közötti kapcsolat szorosságától függ. Hall az észak-amerikai kultúrában a következő zónákat írta le: Nagyon közeli. Ebből a távolságból még a halk suttogás is hallható. Közeli (kb. 0.5 méter). Itt a suttogás még hallható. Viszonylag közeli (kb.1 méter). A halk beszéd hallható. Ez a három távolság az olyan közeli bizalmas kapcsolatok esetén figyelhető meg, mint például közeli barátok, szerelmesek stb. Közeli semleges. Itt a halk beszéd könnyen érthető. Ezt a távolságot a bizalmas beszélgetésekre használják az emberek, függetlenül a köztük levő kapcsolat szorosságától. Távoli semleges (kb méter). Ez a normális hangvételű beszédnek kedvez, távolabbi ismerősök semleges beszélgetéseiket szokták ebből a távolságból lebonyolítani. Nyilvános (kb. 2-3méter). A hangos normális beszédnek felel meg, általában nyilvános helyzetekben használjuk. A termen át. Ezt használják a szónokok nagyobb hallgatóság előtt Távolság nyújtása. Ez az elmenőben való közlést, odaszólást, köszönést jelenti. Az alapelv, minden kultúrára érvényes, azonban a távolságok változhatnak, az arab kultúrákban például sokkal kisebb távolság már nyilvánosnak számít, mint az európai kultúrkörben. Ha valaki nem tartja magát ezekhez a távolságokhoz, az nagyon zavaró lehet a partner számára.

30 Bár az utóvizsgálatok Hall-t nem teljesen igazolták, mégis kétségtelen tény, hogy a két ember közötti fizikai távolság jelentős szerepet tölt be a kommunikációban (Buda, é.n, Hatvani, E. Varga, Taskó, 2001). Kulturális szignálok Ilyen például a ruházat, a hajviselet, a különböző kitüntetések, rangjelzések, testdíszítő elemek stb. Ezek kifejezik az illető értékrendjét, társadalmi hovatartozását, identitását, ízlését stb. (Hatvani, E. Varga, Taskó, 2001). A kulturális szignálok szerepe különösen a merev szerkezetű régebbi társadalmakban volt fontos. A feudális viszonyok között például ruharendeletek szabályozták, hogy a különböző társadalmi osztályokhoz tartozó személyek milyen ruhát viselhetnek. A kulturális szignálok jelezhetik azt is, hogy a személy hogyan akar az interakcióba belépni, mit vár el a másik féltől. Például egy randevún mást fejezhet ki egy kihívó női öltözet, mint a farmer pulóverrel. A kulturális szignálok az identitást és egyben az identitás keresését is kifejezheti különösen serdülők, fiatalok esetében. (Buda, é.n.)