A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédõ Iroda beszámolója

Átírás

1 FEHÉR FÜZET 2005 A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédõ Iroda beszámolója

2

3 FEHÉR FÜZET 2005 A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédõ Iroda beszámolója Felelõs kiadó: DR. BODROGI BEA Szerkesztette: IVÁNYI KLÁRA Olvasószerkesztõ: MIKLÓSI GÁBOR Esetleírások: DR. BIHARY LÁSZLÓ DR. BODROGI BEA IVÁNYI KLÁRA KÖVÉR ANDRÁS DR. MUHI ERIKA VERESSNÉ DR. BOROVSZKY TÍMEA A MÁSSÁG ALAPÍTVÁNY kiadványa MÁSSÁG ALAPÍTVÁNY, NEKI, FEHÉR FÜZET 2005, BUDAPEST A kiadvány létrejöttét a Szerencsejáték Rt. támogatta.

4

5 Tartalom Elõszó... 7 Az év Az Iroda által képviselt ügyekben született 2005-ös ítéletek Foglalkoztatás körében elkövetett hátrányos megkülönböztetés miatt indított eljárások Közszolgáltatás körében elkövetett hátrányos megkülönböztetés miatt kezdeményezett eljárások Kártalanítási eljárásokban született ítéletek Önkormányzatok által elkövetett jogsértések miatt indított eljárásokban született ítéletek Egyéb ügyekben született ítéletek Programok, események a 2005-ös évben I. Bíróképzés II. Nemzetközi tapasztalatcsere III. Honlapfejlesztés IV. Törvénykommentár V. Emberi jogok napja Az Esélyegyenlõségi törvény hatása a jogvédelemre Munkaügyi diszkriminációs esetek MÁV Rt D. Diana ügye M. Ildikó ügye T. Csaba ügye B. István ügye Lakhatással kapcsolatos ügyek Rasszista lakáshirdetés B. Sándorné ügye K. Jenõ ügye Közszolgáltatásokhoz való hozzáférés P. József ügye D. Berisa ügye Egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés B. Éva ügye Személyhez fûzõdõ jogok megsértése R. József ügye H. Sándor ügye Rendõrök által elkövetett jogsértések R. Rudolf ügye Ifj. F. Géza ügye L. Sándor ügye... 91

6 Statisztika A diszkrimináció A NEKI A szervezet A jogvédelemrõl Támogatók 2005-ben

7 Elõszó Roma fiatalokat nem engednek be szórakozni a település diszkójába; rendõrök bántalmazzák a roma férfit, aki nem akarja beismerni a nem általa elkövetett bûncselekményt; az állásinterjúra jelentkezõ, tipikusan roma nevet viselõ férfit már be sem hívják, mondván, éppen most telt be az állás a korábbi években számos hasonló történettel találkozhattak már a Fehér Füzet hasábjain. Ismerõs helyzet az is, amikor a kisebbségi önkormányzat elnökét cigányozza le nyíltan és alázza meg a település polgármestere. A cigányellenesség és faji diszkrimináció logikája 2005-ben sem változott, csak a helyszínek, az áldozatok és az elkövetõk. Habár 2003-ban hatályba lépett az esélyegyenlõségi törvény, politikusaink és közszereplõink körében pedig a kilencvenes évek közepéhez képest elterjedni látszik a nyílt diszkrimináció elleni szóbeli fellépés gyakorlata, a sértettek közül még mindig kevesen keresnek jogorvoslatot különbözõ fórumokon, vagy fordulnak a hatóságokhoz. Bár a diszkriminált kisebbségek számára egyre több lehetõség adott, hogy jogaikat érvényesítsék, a gyakorlatban sokszor bele sem vágnak a fárasztó, és eredményre csak ritkán vezetõ procedúrába. Egyik ügyfelünk hiába perelhette volna be például az egyik televíziót egy erõsen vitatható szerzõdés miatt, inkább nem vállalta a konfrontációt. A NEKI tapasztalatai sajnos azt mutatják, hogy az elkövetõk egyre óvatosabbak és rafináltabbak, az elõítéletes gondolkodás és annak megnyilvánulásai pedig mind burkoltabb formát öltenek az elmúlt évek során. Az idei Fehér Füzet azonban az ismétlõdõ esetek bemutatása mellett tartalmaz egy olyan fejezetet is, amellyel a reménytelennek és kilátástalannak tûnõ képet szeretnénk kicsit árnyalni. Beszámolunk ugyanis azon korábbi esetek sorsáról, amelyekben az idén bírósági vagy más hatósági döntés született. Az ügyek többségében az elkövetõknek egyre komolyabb árat kellett fizetni cselekedetükért, az emberi méltóság sárba tiprásáért köszönhetõen a sértettek kitartásának, a jogszabályok kedvezõ változásának, és nem utolsósorban Irodánk munkájának. DR. BODROGI BEA igazgató 7

8

9 AZ ÉV

10

11 Az Iroda által képviselt ügyekben született 2005-ös ítéletek

12 FEHÉR FÜZET 2005 Foglalkoztatás körében elkövetett hátrányos megkülönböztetés miatt indított eljárások I. A Pest Megyei Bíróság május 11-én helybenhagyta a Pest Megyei Munkaügyi Bíróság elsõfokú ítéletét, amely az egyenlõ bánásmód követelményének megsértése miatt elmarasztalta a Dagályõr Vagyonvédelmi Kft.-t. A cég ellen még 2004-ben kezdeményeztünk eljárást, mivel annak képviselõje három alkalommal is megtagadta a roma származású Cs. Gyula foglalkoztatását. 1 Cs. Gyula rendelkezett a meghirdetett vagyonvédelmi állás betöltéséhez szükséges végzettséget és alkalmasságot igazoló valamennyi okirattal, azonban roma származása miatt a cég képviselõje még azt sem engedte, hogy a felvételi tesztlapokat kitöltse. Késõbb, a munkaügyi felügyelõség által lefolyatatott vizsgálat során arra hivatkozott, hogy a megrendelõk nem tartanak igényt cigány származású biztonsági õrökre. Az elsõ fokon eljáró munkaügyi bíróság ítéltében megállapította, hogy a cég megsértette az egyenlõ bánásmód követelményét, amikor Cs. Gyulát roma származása miatt elzárta attól a lehetõségtõl, hogy a felvételi eljáráson részt vegyen. A bíróság ötszázezer forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte az alperest. Ítéletének indoklásában kifejtette: Önmagában az a körülmény, hogy az alperes a felperest a származása miatt nem alkalmazta, megalapozta a jogsértést. Az alperes azzal a magatartásával, hogy a felperest anélkül utasította el kizárólag a származására tekintettel, hogy vizsgálta volna a szakmai végzettségét és emberi alkalmasságát, a felperest megalázta, és elzárta a többi jelentkezõvel azonos feltételek melletti alkalmazási lehetõségtõl. A bíróság álláspontja szerint minden további bizonyítás nélkül is megállapítható, hogy az alperes ezzel felperesnek kárt okozott. A bíróság a nem vagyoni kártérítés tekintetében is fontos megállapítást tett, amikor leszögezte, hogy a felperes személyét ért hátrányos megkülönböztetés kompenzálására mint az általános személyiségvédelem eszköze a nem vagyoni kártérítés alkalmas. Az ítéletet igen jelentõsnek tartjuk, hiszen hátrányos megkülönböztetés miatt indított munkaügyi eljárásban ilyen magas összegû kártérítést korábban senki nem kapott. Üdvözlendõ a bíróság indokolásának azon része is, amely szerint az egyenlõ bánásmód követelményének megsértése esetén minden további bizonyítás nélkül meg kell állapítani a károkozás tényét. II december 2-án vált jogerõssé a Miskolci Városi Bíróság elsõfokú ítélete, amellyel kétmillió-ötszázkilencvenkétezer forint vállalkozói díj megfizetésére kötelezte a BETOMARK Kft.-t, annak késedelmi kamataival együtt. Az eljárást kezdeményezõ B. József roma származású vállalkozót nyarán bízták meg, hogy toborozzon embereket, majd segédkezzenek egy gázcsõ fektetésénél. 2 A gázrekonstrukciós munkálatok elvégzéséért a BETOMARK Kft. volt a felelõs, azonban õ a munkát alvállalkozónak, a C. Kft.- nek adta ki. Magát a munkát aztán B. József és az általa naponta a helyszínre fuvarozott roma segédmunkások végezték el. Amikor azonban fizetésre került volna sor, a két cég egymásra mutogatott, így végül B. Józsefnek sem a munkabért, sem a költségeket nem fizette ki senki. Bár a bíróság a roma vállalkozó keresetének helyt adott, fennáll a veszély, hogy a megítélt vállalkozói díjat nem fogjuk tudni behajtani. Az alperes cég ugyanis az eljárás során eltûnt, 3 helyette ügygondnok járt el. Az elsõfokú ítélet ellen nem fellebbez- 1 Bõvebben lásd: Fehér Füzet 2002, 2004; Cs. Gyula (munkaügyi diszkrimináció). Ítéletek: Pest Megyei Munkaügyi Bíróság 1.M.471/2004/3. számú ítélete, Pest Megyei Bíróság 8.Mf /2004/3. számú ítélete. 2 Bõvebben lásd: Fehér Füzet 2004, B. József (munkaügyi diszkrimináció). Ítéletek: Miskolci Városi Bíróság 38.P /2004/54. számú ítélete. 3 A cég képviselõi egy idõ után nem jelentek meg a tárgyaláson, magukat nem mentették ki, az ítélet ellen fellebbezést nem nyújtottak be. A cégbíróságon arra vonatkozó adatot viszont nem találtunk, hogy felszámolás indult volna ellenük. 12

13 AZ IRODA ÁLTAL KÉPVISELT ÜGYEKBEN SZÜLETETT 2005-ÖS ÍTÉLETEK tek, de nem is fizettek. Jelenleg folyamatban van az a végrehajtási eljárás, amelyet az ítélet alapján kezdeményeztünk, ennek kimenetele azonban kérdéses. III. A Legfelsõbb Bíróság szeptember 5-én hozott határozatában megállapította, hogy a Nógrád Megyei Bíróságnak az Sz. Rozália keresetét elutasító ítélete megalapozatlan és törvénysértõ, ezért a bíróságot új eljárás lefolytatására utasította. A roma származású Sz. Rozália és két másik roma asszony képviseletében 2003-ban indítottunk munkaügyi pert a Besser Hungaria Mûanyagipari Kft.-vel szemben arra hivatkozva, hogy mindhárom felperest cigány származása miatt nem vették fel a cég által meghirdetett állásra. 4 A három felperes egy helyi újságban megjelent hirdetés alapján gépkezelõi, raktárosi állásokra jelentkezett a cégnél. A három asszony közül kettõt már a kapuban megállítottak, mondván az állás már betelt, ne is menjenek fel. A késõbb érkezõ Sz. Rozália a portán ugyan túljutott, a személyes találkozás után azonban vele is közölték, hogy nincs hely a számára. (Sz. Rozália egyébként nem elõször járt a cégnél, ugyanis a munkaügyi központ korábban kiközvetítette õt egy megüresedett állásra. A cég ekkor rögzítette az asszony adatait, felvételére azonban nem került sor.) Mindhárom felperes még aznap felkereste a helyi jogvédõ irodát, hogy panaszt tegyenek a cég ellen. Az iroda egyik alkalmazottja hogy meggyõzõdjön a hivatkozott indok valóságtartalmáról felhívta a céget az állás iránt érdeklõdve. Tájékoztatták, hogy még lehet jelentkezni, van szabad hely. Hosszú bizonyítási eljárás eredményeképpen a Salgótarjáni Munkaügyi Bíróság keresetünknek helyt adott, és nem vagyoni kártérítés címén fejenként százötvenezer forint megfizetésére kötelezte az alperest. Az alperes által benyújtott fellebbezést követõen azonban a Nógrád Megyei Bíróság az elsõfokú bíróság ítéletét részben megváltozatta. Míg a két másik felperes (P. Marianna és T. Istvánné) keresetét megalapozottnak találta és a céget elmarasztalta hátrányos megkülönböztetés miatt, Sz. Rozália keresetét elutasította. Indokolásában arra hivatkozott, hogy az asszony esetében nem egyértelmû a hátrányos megkülönböztetés ténye, hiszen a felperes adatai megtalálhatóak az alperesi cég nyilvántartásában. Ez a bíróság szerint az alperes védekezését támasztja alá, vagyis az asszony részt kellett hogy vegyen felvételi beszélgetésen, hogy az adatai rögzítésre kerüljenek, csak azután sok jelentkezõ közül végül nem rá esett a választás. A másodfokú bíróság nem vette figyelembe azt a bizonyított tényt, hogy felperes adatai korábban már rögzítésre kerültek, és a nyilvántartásnak ezért esetében nincs különösebb bizonyító ereje. A másodfokú ítélet érintett rendelkezése ellen felülvizsgálati eljárást kezdeményeztünk a Legfelsõbb Bíróság elõtt. Kérelmünket a bíróság megalapozottnak találta, és indokolásában rendkívül fontos megállapításokat tett a hátrányos megkülönböztetés miatt indult eljárások bizonyítási szabályainak tekintetében: A hátrányos megkülönböztetésre való puszta hivatkozás nem elégséges, azonban a bizonyítási teher megfordulásából következõen elegendõ, ha a diszkriminációra hivatkozó fél bizonyítja azt a tényt, hogy hátrány érte, ezt követõen a másik félnek kell kimenteni magát. A sajátos bizonyítási szabályok megfelelõ érvényesüléséhez a nemegyszer egymásnak ellentmondó nyilatkozatok és bizonyítékok miatt különös jelentõsége van az összes bizonyíték egyenkénti és egymással összevetett összességében történõ elbírálásának az okszerûség, az életszerûség és a logika szempontjai figyelembevételével, és nem mellõzhetõ ennek során a közvetett bizonyítékok számbavétele sem (Pp (1) bekezdés). A másodfokú bíróság mindezekkel ellentétesen egyetlen körülményt, az alperes által állított számítógépes nyilvántartást vette alapul a III. rendû felperes keresete elutasításakor, figyelmen kívül hagyva III. rendû felperes nyilatkozatát arról, hogy az alperesnél korábban már többször járt felvétel miatt, õt a munkaügyi központ közvetítette ki, és alperes már ekkor személyes adatai birtokába juthatott 5 A másodfokú bíróság új eljárására azonban már nem került sor, ugyanis az alperes cég egyezségi ajánlattal kereste meg a felperest: vállalta száznyolcvanezer forint összegû nem vagyoni kártérítés megfizeté- 4 Bõvebben lásd: Fehér Füzet 2003, A kapun se mehettek be (P. Mariannék ügye, Munkaügyi diszkrimináció). Ítéletek: Salgótarjáni Munkaügyi Bíróság, 3.M.170./2003/16. számú ítélete, Nógrád Megyei Bíróság Mf /2004/4. számú ítélete, Legfelsõbb Bíróság Mfv.I /2004/3. számú végzése. 5 Mfv.I /2004/3. szám. 13

14 FEHÉR FÜZET 2005 sét, amennyiben felperes hozzájárulása mellett közösen kérik a per megszüntetését. A megállapodást Sz. Rozália elfogadta, az eljárás ennek megfelelõen megszûnt. IV. A Miskolci Munkaügyi Bíróság november 28-án hozott ítéletében megállapította, hogy a MÁV Rt. B. Attila és B. Csaba felpereseket roma származásuk miatt adta ki jogutódlással jelenlegi munkáltatójukhoz folyamán egy kormányhatározat értelmében a MÁV Rt.-nél nagyarányú létszámleépítést hajtottak végre. Ennek eredményeként kerültek kiszervezésre az egyik Borsod megyei kisváros fõpályamesteri szakaszának munkavállalói is. Az eljárás során a karbantartói létszámból valamennyi roma származású dolgozót kiszervezték. A kihelyezett roma munkavállalók legtöbbje évtizedes munkaviszonnyal és szakképzettséggel rendelkezett, míg állományban maradhatott olyan nem roma személy, aki szarvasmarha-tenyésztõ illetve bútorasztalos képesítéssel bírt, és mindössze kétéves munkaviszonnyal rendelkezett. A Miskolci Munkaügyi Bíróság elsõfokú ítéletében megállapította, hogy a kiszervezés során közvetlen hátrányos megkülönböztetés valósult meg a roma származású munkavállalókkal szemben. Az ítélet értelmében a MÁV Rt. fejenként félmillió forint nem vagyoni kártérítést köteles fizetni a két felperesnek. Önmagában az a körülmény érvelt a bíróság -, hogy a kiválasztásnál a származás döntött anélkül, hogy a szakmai végzettséget, emberi alkalmasságot figyelembe vették volna, a felpereseket megalázta, és elzárta attól a lehetõségtõl, hogy a MÁV Rt. alkalmazottai legyenek. Minderre tekintettel további bizonyítás nélkül is megállapítható, hogy az alperes felpereseknek kárt okozott. ( ) az egyenlõ bánásmód követelménye megsértésének következményeit megfelelõen orvosolni kell, mely jelen károkozás esetén ( ) a nem vagyoni kártérítés alkalmazását jelenti. A kártérítés összegszerûségével kapcsolatban a bíróság értékelte azt a tényt, hogy álláspontja szerint az alperes magatartása alkalmas lehet arra, hogy a felperesekben erõsítse azt a feltevést, hogy a kisebbséghez való tartozás gátolja a munka nem roma származásúakhoz képesti egyenlõ értékelését. Az ítélet nem jogerõs, a MÁV Rt. fellebbezést nyújtott be ellene. 6 V október 25-én kelt ítéletével a Fõvárosi Ítélõtábla részben megváltoztatta a Pest Megyei Bíróság elsõfokú ítéleteit, amelyek elmarasztalták Pánd község önkormányzatát személyhez fûzõdõ jogok megsértése miatt. Pánd községben évek óta kialakult gyakorlat volt, hogy a település jegyzõje a rendszeres szociális segélyben részesülõ lakosokat ad hoc jelleggel berendelte dolgozni, azzal fenyegetve õket, hogy amennyiben a kijelölt munkát nem végzik el, megvonja tõlük a szociális ellátást. 7 A jegyzõ különös elõszeretettel végeztetett megalázó, nehéz fizikai munkákat roma asszonyokkal. Így történt, hogy 2004-ben a téli hólapátolást folyamatosan az idõs M. Károlynéval és H. Lászlónéval végeztette, miközben a faluban számos férfi munkaerõ is rendelkezésre állt volna. A két asszony lányait, M. Erzsébetet és H. Zsuzsannát elõrehaladott várandós állapotban több alkalommal arra kötelezte, hogy másfél méter mély árkokat takarítsanak, illetve több kilométer hosszan õk ürítsék a falu közös hulladékgyûjtõit, és takarítsák a buszmegállókat. Két eljárást indítottunk az ügyben, egyet a két idõs asszony, egyet a két várandós kismama nevében. Az elsõfokú bíróság mindkét eljárásban megállapította, hogy Pánd Község Önkormányzata megsértette a felperesek emberi méltósághoz fûzõdõ személyiségi jogát, amikor úgy kötött velük munkaszerzõdést, hogy a szociális segély megvonását helyezte kilátásba arra az esetre, ha a munkát nem vállalják el. Megsértette továbbá az alperes a felperesek egészséghez fûzõdõ személyiségi jogát, amikor terhességük, illetve az 6 Bõvebben lásd: Fehér Füzet 2005, Máv Rt. (munkaügyi diszkrimináció). Miskolci Városi Bíróság 6.M.16/2005/17. számú ítélete. 7 Bõvebben lásd: Fehér Füzet 2003, Kiszolgáltatva sorsnak, jegyzõnek (P. község, Önkormányzati diszkrimináció), Fehér Füzet 2004, P. község (Önkormányzati diszkrimináció). Ítéletek: Pesti Központi Kerületi Bíróság 11.P /2004/11. és 11.P /2004/9. számú ítéletei, Fõvárosi Ítélõtábla 2.Pf /2005/3. és 2.Pf /2005/3. számú ítéletei. 14

15 AZ IRODA ÁLTAL KÉPVISELT ÜGYEKBEN SZÜLETETT 2005-ÖS ÍTÉLETEK idõsebb asszonyok tekintetében nõi mivoltuk és életkoruk figyelmen kívül hagyásával végeztetett velük nehéz fizikai munkát, amelyhez nem biztosította az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeit. A bíróság a két kismama tekintetében fejenként százezer, az asszonyok tekintetében pedig fejenként ötvenezer forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte az önkormányzatot. Az elsõfokú ítélet ellen fellebbezést nyújtottunk be, mert álláspontunk szerint a megítélt kártérítés öszszege nem állt arányban az alperes által elkövetett cselekmény súlyával. A másodfokú bíróság osztotta a fellebbezésünkben kifejtett érveket, és a kártérítés összegét a kismamák számára fejenként kétszázezer forintra, a két asszony tekintetében pedig fejenként százezer forintra emelte. Az ítélet jogerõs, az önkormányzat a fizetési kötelezettségének eleget tett. Még zajlottak az eljárások, amikor a község a jegyzõnõtõl végleg megvált. 15

16 FEHÉR FÜZET 2005 Közszolgáltatás körében elkövetett hátrányos megkülönböztetés miatt kezdeményezett eljárások I. A Fõvárosi Bíróság augusztus 25-én született döntésével megváltoztatta a Pesti Központi Kerületi Bíróság elsõfokú ítéletét. Megállapította, hogy a Zöld Pardon Kft. és a Doorman-Sec. Kft. megsértették V. István és V. Bálint emberi méltósághoz fûzõdõ személyiségi jogát azzal, hogy jogszerûtlenül megakadályozták bejutásukat a Zöld Pardon elnevezésû szórakozóhelyre. V. István és V. Bálint roma származású fiatalemberek még szeptemberében szerettek volna a Zöld Pardonban két nem roma kolléganõjük társaságában szórakozni. 8 A bejáratnál azonban a biztonsági õrök személyi igazolványuk bemutatását kérték tõlük. Arra a kérdésre, hogy mi az igazoltatás oka, kielégítõ magyarázatot nem adtak, hangnemük, és a fiatalemberekkel szemben tanúsított magatartásuk bántó és megalázó volt. Végül közölték velük, hogy õk ketten a szórakozóhelyre nem léphetnek be, annak ellenére sem, hogy V. István felmutatta a kért okmányt. Ugyanekkor a roma fiatalemberek társaságában lévõ két nem roma lány mindenfajta igazoltatás nélkül bejutott a kapun. Az ügyben indított eljárás során az üzemeltetõ és a biztonsági szolgálatot ellátó cégek képviselõi arra hivatkoztak, hogy az igazoltatások szúrópróbaszerûek, hogy kiszûrjék a kiskorú vendégeket. A bizonyítási eljárás során egy videofelvételt is csatoltak annak bizonyítására, hogy a perbeli estén a két felperesen kívül számos más személyt is megállítottak és személyi igazolvány bemutatására köteleztek az õrök, bõrszíntõl függetlenül. Az elsõfokú bíróság, osztva az alperesi érvelést, ítéletében keresetünket elutasította. Indokolásában kifejtette, hogy a biztonsági õrök jogszerûen hívták fel a felpereseket kilétük igazolására, diszkriminatív szándék nélkül. Mivel azt senki nem vitatta, hogy az õrök nem roma személyeket is igazoltattak, nem nyert bizonyítást a hátrányos megkülönböztetés ténye. A bíróság szerint továbbá az indokolatlan igazoltatás önmagában nem sérti a felperesek emberi méltósághoz fûzõdõ személyiségi jogait, amennyiben az intézkedést nem diszkriminatív szándékkal, és nem csak a felperesekkel szemben foganatosítják. A másodfokon eljáró Fõvárosi Bíróság azonban nem osztotta ezen érvelést. Ítéletében megállapította, hogy az alperesek megsértették a felperesek emberi méltósághoz fûzõdõ személyiségi jogát akkor, amikor jogszerûtlenül megakadályozták õket a szórakozóhelyre való bejutásban. A Fõvárosi Bíróság indokolásában kifejtette, hogy a szóban forgó szórakozóhely közterületnek minõsül, így az oda bejutni kívánó vendégek igazoltatása jogszerûtlen, jelen esetben indokolatlan is volt. Az a tény, hogy más személyek igazoltatására is sor került aznap este, akik azonban nem léptek fel a jogszerûtlen intézkedéssel szemben, még nem zárja ki azt, hogy a felperesek keresete e tekintetben ne lenne alapos. A másodfokú bíróság azonban osztotta az elsõfokú bíróság álláspontját azzal kapcsolatban, hogy az etnikai alapon történõ diszkrimináció tényét nem sikerült bizonyítanunk. Mivel az eljárás még 2002-ben indult, amikor az Esélyegyenlõségi törvény még nem élt, az akkori szabályok szerint nekünk kellett volna a jogszerûtlen intézkedés rasszista motivációját bizonyítanunk. 9 Az ítélet így azt mondta ki végül, hogy az alperesek egyéb módon sértették meg a két fiatalember emberi méltósághoz fûzõdõ személyiségi jogát. A bíróság a két céget egyetemlegesen kötelezte fejenként százezer forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére annak szeptembere óta fennálló kamataival együtt. Kötelezte õket továbbá, hogy tizenöt napon belül küldjenek bocsánatkérõ levelet a felpereseknek. Az ítélet jogerõs, az abban foglaltaknak a Zöld Pardon eleget tett, a Doorman-Sec. Kft. azon- 8 Bõvebben lásd: Fehér Füzet 2002, Z. P. szórakozóhely, személyiségi jog megsértése a vendéglátás területén. Ítéletek: Pesti Központi Kerületi Bíróság 37.P /2003/23. számú ítélete, Fõvárosi Bíróság 52.Pf /2004/3. számú ítélete. 9 Az egyenlõ bánásmódról és az esélyegyenlõség elõmozdításáról szóló évi CXXV. törvény (Ebktv.) 19. (1), (2) bekezdései szerint az egyenlõ bánásmód megsértése miatt indított eljárásokban az alperesre hárul annak bizonyítása, hogy megtartotta a z egyenlõ bánásmód követelményét. A törvény hatálybalépése elõtt a bizonyítás szabályaira a Polgári Perrendtartásról szóló évi III. törvény (Pp.) 164. (1) bekezdése volt az irányadó, amely szerint a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában ann ak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. 16

17 AZ IRODA ÁLTAL KÉPVISELT ÜGYEKBEN SZÜLETETT 2005-ÖS ÍTÉLETEK ban csak részben. A kártérítés összegét kifizették, azonban bocsánatkérésre nem voltak hajlandóak. Kérdés, hogy lehet majd egy bocsánatkérésre vonatkozó kötelezést végrehajtatni velük. II. A Debreceni Ítélõtábla október 28-án kelt jogerõs ítéletével megváltoztatta a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság elsõfokú ítéletét, amely kártérítésre kötelezte a nagyhalászi Júlia Centrál Diszkó üzemeltetõjét, mivel két alkalommal nem engedték be egy roma társaság tagjait. A nagyhalászi roma származású R. Ágnes barátaival áprilisában szórakozni szeretett volna a felkapott diszkóban, azonban a bejáratnál szolgálatot teljesítõ biztonsági õr és a késõbb oda érkezõ üzemeltetõ közölte velük, hogy csak a törzsvendég-kártyával rendelkezõk léphetnek be. 10 Irodánk késõbb az ügyben tesztelést végzett a szórakozóhelyen, amely során az R. Ágnesék társaságában lévõ két roma tesztelõt ismét a törzsvendégi státusz hiányára hivatkozva megakadályozták a bejutásban, míg a mögöttük a bejárathoz érkezõ két nem roma tesztelõ gond nélkül bemehetett. A megyei bíróság elsõfokú ítéletében megállapította a jogsértést, és kötelezte az üzemeltetõt, hogy fizessen személyenként százötvenezer forint nem vagyoni kártérítést, illetve adjon elégtételt a felpereseknek oly módon, hogy az ítélet rendelkezõ részét az elõtérben jól látható helyre két hónapra kifüggeszti. A bíróság szerint az alperes azzal, hogy nem engedte be a felpereseket az általa üzemeltetett szórakozóhelyre, megsértette az egyenlõ bánásmód követelményét és a felperesek emberi méltóságát. Az alperesnek nem sikerült bizonyítania, hogy nem volt köteles megtartani az egyenlõ bánásmód követelményét érvelt a bíróság. A szórakozóhely üzemeltetõje ugyanis arra hivatkozott, hogy az elsõ alkalommal a fiatalokat részegnek vélte, és ezért nem engedte be õket, a második alkalommal pedig arra való tekintettel küldte el õket, hogy korábban volt már konfliktusuk. A tesztelõk bejöhettek volna mondta az alperes õk azonban maguk döntöttek úgy, hogy a felperesek nélkül nem fognak szórakozni. A Debreceni Ítélõtábla az alperes érvelését osztotta, és megváltoztatta a számunkra kedvezõ elsõfokú döntést. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy ha a felperesek ittassága tekintetében esetleg tévedett az alperes, abból nem következik, hogy a felperesekkel szemben etnikai hovatartozásuk miatt alkalmazott diszkriminációt. Az alperes intézkedésének a motívuma az volt, hogy felpereseket ittasnak vélte. A második alkalommal kapcsolatban, amikor a tesztelés zajlott, az ítélõtábla kifejtette, hogy a törzsvendégi státuszra való hivatkozás nyilvánvalóan nem valós, ez ürügy, de logikailag ebbõl sem követezik az az elsõfokú bíróság által megállapított tény, hogy a be nem engedés oka a roma származás lett volna. Végezetül, a tesztelés eredményét, mint bizonyítékot a bíróság visszautasította, mivel a két roma tesztelõ meg sem próbált külön bejutni. Az ítélet jogerõs, azonban felülvizsgálati eljárást kezdeményeztünk ellene. Álláspontunk szerint ugyanis a bíróság tévesen értelmezte az Ebktv. bizonyításra vonatkozó szabályait, 11 amikor elfogadta az alperes tévedésre való hivatkozását megfelelõ kimentési okként. Irodánk rendkívül veszélyesnek tartaná, ha a jövõben egy olyan bírói gyakorlat alakulna ki, amely a tévedésre való hivatkozást elegendõnek tartaná annak bizonyítására, hogy az eljárás alá vont fél kifogásolt magatartásának ésszerû indoka volt Részletesebben lásd: Fehér Füzet 2004, R. Ágnes (vendéglátó-ipari diszkrimináció). Ítéletek: Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 1.P /2004/26. számú ítélete, Debreceni Ítélõtábla Pf.II /2005/4. számú ítélete. 11 Ahogy azt fent már kifejtettük, az Ebktv. 19. (1), (2) bekezdései szerint az egyenlõ bánásmód megsértése miatt indított eljárásokban az alperesre hárul annak bizonyítása, hogy megtartotta az egyenlõ bánásmód követelményét. A felperesnek jelen esetben csak azt kell bizonyítania, hogy roma származású, és õt hátrány érte. Az eljárásban a felperesek roma származását senki nem vitatta, és az sem volt kérdés, hogy õket hátrány érte, hiszen két alkalommal is sikertelenül próbáltak meg szórakozni a diszkóban. 12 Az Ebktv. szerint hátrányos megkülönböztetés miatt eljárás alá volt személynek három módon van lehetõsége magát kimenteni: ha bizonyítja, hogy megtartotta (2. (1) a)), vagy adott jogviszonyban nem volt köteles megtartani az egyenlõ bánásmód követelményét (2. (1) b)), illetve ha bizonyítja, hogy a törvény 8. -ában felsorolt tulajdonságon alapuló rendelkezésének tárgyilagos mérlegelés szerint az adott jogviszonnyal összefüggõ, ésszerû indoka van. 17

18 FEHÉR FÜZET 2005 Kártalanítási eljárásokban született ítéletek I. A Fõvárosi Bíróság szeptember 6-án hozott jogerõs ítéletével részben helybenhagyta a Pesti Központi Kerületi Bíróság elsõfokú döntését, amely a Magyar Államot kötelezte egymillió forint és ezen öszszeg után járó, augusztusától számított késedelmi kamat megfizetésére F. László számára. A roma származású férfi több mint tizenhárom hónapot töltött elõzetes letartóztatásban, azonban a nyomozást vele szemben késõbb megszüntették, mivel nem volt megállapítható a bûncselekmény elkövetése. 13 A férfit életveszélyt okozó súlyos testi sértés bûntettével gyanúsították, õ azonban jogos védelmi helyzetre hivatkozott. A kártalanítási eljárásban kétmillió forint megfizetésére kértük kötelezni a Magyar Államot. Egymillió forintot kértünk általános kártérítésként, mert a férfi az elõzetes letartóztatás miatt nem tudta letenni a kõmûves szakvizsgáját, egymillió forintot pedig nem vagyoni kártérítés címén az elszenvedett lelki sérelmekért. A bíróság az általános kártérítésre vonatkozó egymillió forintos igényünket elutasította, mivel álláspontja szerint nem tudtuk bizonyítani, hogy a szakképesítés megszerzésére a jövõben teljes bizonyossággal számítani lehetett volna, illetve a férfi kõmûvesként biztosan munkát talált volna. A nem vagyoni kártérítés tekintetében viszont köztudomású ténynek fogadta el azt, hogy a személyi szabadság hosszabb idõtartamú, jelentõs korlátozása fizikailag és pszichikailag is megterhelõ és káros. 14 Az elsõfokú ítélet ellen fellebbezést nyújtottunk be, amelyben kértük a kártérítés összegének kétmillió forintra emelését. A Magyar Állam is kifogással élt a kamat mértékének megállapítása tekintetében. A Fõvárosi Bíróság helyben hagyta az elsõfokú ítéletet, mindössze a kamat mértékének kiszámítására vonatkozó részt változtatta meg, helyt adva az alperesi fellebbezésnek. II augusztus 9-én emelkedett jogerõre a Pesti Központi Kerületi Bíróság ítélete, amely kötelezte a Magyar Államot, hogy fizessen meg hatszázötvenezer forintot annak januárjától számított kamataival B. László számára. B. László hat hónapot töltött elõzetes letartóztatásban szeptemberétõl, majd az ellene folytatott nyomozást megszüntették azzal az indokkal, hogy a bûncselekményt nem õ követte el. A férfit erõszakos közösülés bûntettével gyanúsították. B. László fogvatartása elõtt igen szegény körülmények között, albérletben élt. Mivel a bérbeadó számára bizonytalan volt távolmaradásának ideje, az albérletet idõközben felmondta, ezért szabadulása után a férfi az utcára került, hajléktalanná vált. A börtönviszonyok mellett azt a tudatot is el kellett viselnie, hogy olyan bûncselekmény miatt tartják fogva, amelyet el sem követett, ráadásul esetleges elítélése akár nyolcévnyi börtönbüntetéssel járhatott volna. Közben olyan bûntett árnyéka vetült rá, amelyet a társadalom igen mélyen elítél. A társadalom részérõl megnyilvánuló megvetést saját bõrén is érezte: ismerõsei, rokonai elfordultak tõle, sokan megvetéssel tekintettek rá. Kereseti kérelmünkben egymillió forintos nem vagyoni kártérítésre vonatkozó igényt terjesztettünk elõ, ebbõl a bíróság hatszázötvenezer forintot ítélt meg. Az ügy érdekessége, hogy ez volt az elsõ olyan kártalanítási esetünk, melyben a Magyar Állam nem nyújtott be fellebbezést az elmarasztaló döntés ellen, így az jogerõre emelkedett. 13 Bõvebben lásd: Fehér Füzet 2002, F. László (kártalanítás). Ítéletek: Pesti Központi Kerületi Bíróság 10.P /2004/16. számú ítélete, Fõvárosi Bíróság 41.Pf.20847/2005/3. számú ítélete. 14 Pp (3) bekezdés. 18

19 AZ IRODA ÁLTAL KÉPVISELT ÜGYEKBEN SZÜLETETT 2005-ÖS ÍTÉLETEK III. A Fõvárosi Bíróság november 24-én kelt jogerõs ítéletével megváltoztatta a Pesti Központi Kerületi Bíróság elsõfokú döntését, amely kötelezte a Magyar Államot, hogy fizessen személyenként egymillió-négyszázezer forintot és annak augusztusától számított kamatait V. Attila és V. Oszkár számára. Az ítélet a kártérítés összegét egymillió forintra szállította le. V. Attila és V. Oszkár közel öt hónapot töltöttek elõzetes letartóztatásban, míg végül a bíróság bizonyítottság hiányában felmentette õket. Mindkettõjüket csoportosan elkövetett rablással gyanúsították, majd vádat is emeltek ellenük. A két roma férfi úgy került a rendõrség látókörébe, hogy egy fiatal pár, miután kirabolták õket, úgy adott személyleírást a tettesekrõl, hogy azok valószínûleg cigány származásúak. Az esetet érdekes megvilágításba helyezi, hogy V. Attiláék letartóztatását követõen néhány nappal a városnak ugyanazon a helyén, ugyanolyan módszerekkel ismeretlenek megint rablást követtek el. A felmentõ ítéletet követõ kártalanítási eljárásában az elsõfokú bíróság fejenként egymillió forintot állapított meg nem vagyoni kártérítés címén a fogvatartás során elszenvedett lelki sérelmekért, illetve négyszázezer forint kártérítést az elmaradt jövedelem miatt. Bár a két felperes korábban állandó bejelentett munkahellyel nem rendelkezett, tanúkkal tudták igazolni, hogy fõleg építkezéseken rendszeresen végeztek különbözõ feketemunkákat. Az elsõ fokon eljáró bíróság köztudomású tényként fogadta el, hogy az építõiparban sokakat bejelentés nélkül, feketén foglalkoztatnak. Elfogadta a családtagok vallomását is arra vonatkozóan, hogy a felperesek és családjuk ingatlannal rendelkeztek, azt fenntartották, illetve gyermeket neveltek. Mindebbõl következik, hogy rendszeres jövedelemmel kellett rendelkezniük. Mindezekre figyelemmel a bíróság a minimálbérnek megfelelõ havi ötvenezer forint jövedelem alapján határozta meg a felperesek kiesett jövedelmét. A másodfokú bíróság azonban az alperesi érvelést osztotta, amely szerint a bizonyítékok mérlegelése nem volt okszerû, mert sem a munkavégzés ténye, sem pedig a bér nem volt igazolt. A másodfokú bíróság tehát az elsõfokú döntés vagyoni kártérítés megállapítására vonatkozó rendelkezését megváltoztatta. Indokolásában kifejtette, hogy az ítélkezési gyakorlat töretlen és egységes abban, hogy csak a jogszerûen megszerezett jövedelem lehet a kártalanítás alapja. ( ) Az alkalmi munkavégzésre vonatkozó jogszabály rendelkezéseinek mellõzése, figyelmen kívül hagyása pedig azzal a következménnyel jár, hogy a munkáltatónak számolnia kell a szabálytalanság õt érintõ következményeivel, míg a munkavállaló az ilyen forrásból származó jövedelemre a bíróság elõtt alappal nem hivatkozhat. A bíróság a jövedelemveszteség kártalanítás címén történõ megítélésével nem legalizálhatja a jogellenes helyzetet, az nem szolgálhat a felperesek javára. A másodfokú bíróság döntését Irodánk rendkívül aggályosnak tartja. Mi az elsõfokú bíróság érvelését osztjuk a tekintetben, hogy a kártalanítási eljárás során a fekete foglalkoztatás körében szerzett kiesõ jövedelmet is meg kell téríteni. Bár erre vonatkozó statisztikai adatok nem állnak rendelkezésre, mégis hajlunk arra a feltételezésre, hogy azok körében, akik érintettek lehetnek egy kártalanítási eljárásban azaz, akiket köznyelven szólva ártatlanul tartanak fogva hosszabb-rövidebb ideig magasabb azoknak az aránya, akik nem rendelkeznek hivatalosan bejelentett munkával, és akiknek ezért a jövedelme a feketegazdaságból származik. Ugyanakkor ezek az emberek is gondoskodnak a feleségükrõl, gyermekeikrõl, és fogva tartásuk esetén elesnek attól a jövedelemtõl, amit esetleg egy építkezésen vagy valamilyen nyári szezonmunka alkalmával zsebbe megkereshettek volna. Álláspontunk szerint diszkriminatív az a bírói gyakorlat, amely kizárólag a hivatalosan megkeresett munkabért tekinti olyan kiesett jövedelemnek, amelynek kompenzálására egy kártalanítási eljárásban alappal lehet hivatkozni. Úgy gondoljuk továbbá, hogy a kártalanításban eljáró bíróság nem hivatott megítélni, hogy érdemes-e vagyoni kártérítésre az, aki nem fizeti, illetve aki után nem fizetik a társadalombiztosítási járulékokat és adókat. Annál is kevésbé, mert az a társadalmi réteg, amelyik a leginkább érintett a fekete foglalkoztatásban, kiszolgáltatottsága, elesettsége és nem megfelelõ érdekérvényesítõ képessége folytán kerül abba a helyzetbe, hogy munkáltatója hivatalos bejelentés nélkül, a vonatkozó jogszabályok megkerülésével foglalkoztatja. A feketemunka a munkáltató jogellenes magatartásának következménye, azért egy kártalanítási eljárás során a munkavállalót szankcionálni súlyos hiba. Más kérdés, hogy amennyiben valaki alkalmi munkavégzésbõl származó jövedelemre hivatkozik, a bíróságnak nehéz eldöntenie, hogy mit tekintsen irányadónak a kiesett kereset mértékére nézve. V. Attiláék ügyében az elsõfokú bíróság a mindenkori minimálbér összegét vette alapul, azonban elképzelhetõnek tartunk olyan esetet, amikor a felperes tanúkkal bizonyítja, hogy õrizetbe vételét megelõzõen hol és mennyiért dolgozott. Az ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet kívánunk elõterjeszteni. 19

20 FEHÉR FÜZET 2005 Önkormányzatok által elkövetett jogsértések miatt indított eljárásokban született ítéletek I október 18-án kelt ítéletében a Fõvárosi Bíróság megállapította, hogy Budapest II. Kerületi Önkormányzat megsértette a felperesek emberi méltósághoz fûzõdõ személyiségi jogait azzal, hogy augusztus 13-án emberhez méltatlan körülmények között távolította el õket tartózkodási helyükrõl. Az eljárás, amelyben a szóban forgó ítélet született, egy augusztusában, Budaligeten történt tömeges kilakoltatásra vezethetõ vissza. A kilakoltatási akció következtében közel negyven fõ, köztük két állapotos asszony és húsz kisgyermek került egyik napról a másikra utcára. 15 Az ügy elõzménye, hogy a II. kerületi Önkormányzat Budaliget egyik zártkerti üdülõövezetében bérbe adta területét, ahol a bérlõk fából illetve kõbõl építettek hétvégi házakat. A bérletet az Önkormányzat decemberében felmondta, de nem intézkedett az ingatlanok átvételérõl. A korábbi bérlõk egy része ekkor olyan hajléktalanná vált rászoruló roma családokra bízta a házait, akik a munkanélküliség elõl menekültek a fõvárosba. Többségük már több mint egy évtizede Budapesten élt és dolgozott, és korábban sokszor albérletekben vagy üres önkormányzati lakásokban húzták meg magukat, de többször kilakoltatták õket. Az új lakók berendezkedtek a budaligeti házakban, innen járatták gyermekeiket iskolába, óvodába, innen jártak dolgozni. Helyzetüket többször próbálták jogi úton rendezni, de az Önkormányzat minden megoldás elöl elzárkózott augusztus 12-én az Önkormányzat képviseletében eljáró ügyintézõ a délutáni órákban felszólította a Budaligeten élõ 12 családot, hogy másnap reggel 8 óráig hagyják el az általuk lakott ingatlanokat. Írásbeli felszólítást az érintett személyeknek nem adott át, a felszólítás jogalapját sem közölte, valamint jogalapot biztosító jegyzõi határozatot vagy bírósági végzést sem mutatott be. Másnap reggel 8 órakor megkezdték a házak eldózerolását. A kilakoltatás napján zuhogott az esõ, 16 C fok körüli hõmérséklet volt, a családok a gyermekeikkel egész nap kint álltak a hideg esõben, végignézve, ahogy otthonaikat elpusztítják. Az Önkormányzat kezdetben teljes mértékben elzárkózott attól, hogy az utcára kerülteknek bármilyen segítséget nyújtson, késõbb a jelen lévõ civil szervezetek, illetve a sajtó képviselõinek nyomására a kilakoltatottaknak kiutalt fejenként ötezer forintot gyorssegély címén, majd buszt vitt a helyszínre, és keresett egy munkásszállót a III. kerületben, ahol két hétre kifizette a szálló díját. Az emberek este fél 9 körül kerültek a szálláshelyre, addig kint álltak az utcán. Az elsõ fokon eljáró Fõvárosi Bíróság ítéletében kifejtette, hogy az eljárás hiánya eleve jogsérelmet jelentett a felperesek számára. Ez a sérelem pedig az egyenlõ elbánás alkotmányos kívánalmának megszegése. [ ] A perbeli esetet figyelembe véve a felperesek emberi méltósága megsérült azzal, hogy velük szemben az alperes nem kezdeményezett ugyanolyan eljárást, mint más állampolgárokkal szemben, hanem a terület elhagyására, határozott és igazolt felhívást csak szóban, a sérelmezett birtokhelyzet megszüntetésének napján tett. [ ] Úgyszintén megalázónak minõsíthetõ az is, hogy a felperesek kénytelenek voltak a területen álló felépítmények felszámolását végignézni. Függetlenül attól, hogy valamely ember ideiglenes lakásául szolgáló bármely építmény birtokolására jogot tud-e igazolni, az életének bizonyos idõre teret adó környezet elpusztulásának látványa jelentõs lelki sérelemmel jár, hiszen az ember alapvetõ szükséglete lakhatásának megfelelõ biztosítása. A bíróság ítéletének rendelkezõ részében kötelezte az alperes Önkormányzatot, hogy tizenöt napon belül fizessen fejenként százezer forintot nem vagyoni kártérítés címén mind a tizenkilenc felperes számára. Az ítélet nem jogerõs. 15 Bõvebben lásd: Fehér Füzet 2002, Budapest II. kerület (Személyiségi jogok megsértése az önkormányzat által). Ítéletek: Fõvárosi Bíróság 26.P /2005/7. számú ítélete. 20

21 AZ IRODA ÁLTAL KÉPVISELT ÜGYEKBEN SZÜLETETT 2005-ÖS ÍTÉLETEK II. A Pest Megyei Bíróság október 5-én hozott ítéletet elsõ fokon abban az eljárásban, amelyet P. község önkormányzata ellen kezdeményezett három szülõ. A két édesanya és egy édesapa azért fordult bírósághoz, mert az önkormányzat a rendszeres gyermekvédelmi támogatás iránt benyújtott kérelmüket azzal utasította el, hogy a kérelmezõk nem tesznek meg mindent gyermekük eltartása érdekében. 16 Az önkormányzat amellett, hogy jogszabálysértõen járt el, amikor a törvényben elõírt feltételeknek maradéktalanul megfelelõ kérelmezõket elutasította, az indokolásban olyan sértõ, megalázó kijelentéseket tett, amelyek azt sugallták, hogy a szülõk munka helyett gyermekeikbõl kívánnak megélni. Az elsõ fokon eljáró bíróság ítéletében megállapította, hogy a határozatok indokolása valóban alkalmas a megjelölt személyek személyiségi jogainak megsértésére. A határozatok indokolása abból a feltevésbõl indul ki, hogy az abban megjelölt személyek azért kérnek támogatást, mert nem akarnak dolgozni, holott erre lehetõségük lenne. Arra utal, hogy munkavégzés helyett a gyermek vagy a gyermekek részére folyósított segélybõl kíván a szülõ megélni, az apa ezért nem felelõs szülõ, nem akar a családjának jobb anyagi körülményeket biztosítani. A bíróság leszögezte azt is, hogy álláspontja szerint a közigazgatási hatóságtól elvárható a nagyobb gondosság és odafigyelés abban a vonatkozásban is, hogy ne történhessen meg az ügyfelek személyiségi jogainak megsértése a hozott határozatokban. A bíróság ugyanakkor arra a következtetésre jutott, hogy mivel a három felperes körül csak az egyik volt személyesen a kérelmezõ, a másik két asszony az eredeti kérelmezõk feleségeként nyújtotta be keresetét, az õ esetükben a keresetet el kell utasítani. Természetes, hogy bizonyos fokig sértõ a másik szülõ részére is az egyik szülõt ért sérelem érvelt a bíróság, de a Ptk ának (1) bekezdése egyértelmûen rögzíti, hogy ezek a jogok csak személyesen érvényesíthetõek. Annak ellenére, hogy a bíróság több helyen is kifejtette, hogy az inkriminált határozatok indokolása személyiségi jogokat sért, végül arra a következtetésre jutott, hogy a felperesek nem tudták bizonyítani, hogy ebbõl fakadóan nem vagyoni káruk származott volna, így az erre vonatkozó igényt elutasította. Az elsõfokú ítélet végül a két feleség tekintetében a keresetet elutasította, a kérelmezõ férj tekintetében pedig megállapította, hogy az alperes önkormányzat azon indokolásával, hogy az apa nem tesz meg mindent anyagi helyzetük javításáért megsértette emberi méltósághoz fûzõdõ jogait, és vele szemben hátrányos megkülönböztetést alkalmazott. A bíróság kötelezte az önkormányzatot arra, hogy kérjen bocsánatot a felperestõl a következõ szöveg megküldésével: A P. Önkormányzat határozatában megsértette B. István emberi méltóságát és hátrányosan megkülönböztette õt és ezen magatartás miatt bocsánatot kérünk tõle, P. Önkormányzat. Az ítélet nem jogerõs, ellene fellebbezést nyújtottunk be. Álláspontunk szerint ugyanis a feleségek, bár a gyermekvédelmi ellátást valóban nem maguk kérelmezték (azt férjük nyújtotta be), maguk is hátrányos megkülönböztetés áldozataivá váltak. Abból fakadt a hátrányuk, hogy olyan férfi volt a férjük, aki nem dolgozott, így a közös gyermekek után járó támogatástól a jogsértõ önkormányzati döntés eredményeként elestek. 17 Az önkormányzat határozatainak indokolása rájuk nézve is sértõ volt, hiszen a faluban elterjedt a hír, hogy azért nem kapják meg az ellátást, mert férjük az önkormányzat szerint munkakerülõ. A magánszemélyek bárminemû hátrányos megkülönböztetése pedig a személyhez fûzõdõ jogok megsértését jelenti. 18 A harmadik felperes tekintetében kifejtettük, hogy a nem vagyoni kártérítés iránti igényt önmagában megalapozza, ha emberi méltóságot sértõ kijelentések és követelések jelennek meg egy önkormányzati határozatban. A személyiségi jogsérelem orvoslásának eszköze a nem vagyoni kártérítés, amely a jogsérelem megállapításának tényével együtt, jogos igényként jelenik meg. A hátrányos megkülönböztetés kompenzálására mint az általános személyiségvédelem eszköze a nem vagyoni kártérítés alkalmas. 16 Bõvebben lásd: Fehér Füzet 2003, Kiszolgáltatva sorsnak, jegyzõnek (P. község); Fehér Füzet 2004, P. község (Önkormányzat által elkövetett jogsértés). Ítéletek: Pest Megyei Bíróság 10.P /2004/ P. községben az volt a gyakorlat, hogy aki úgy igényelt rendszeres gyermekvédelmi támogatást, hogy nem volt munkája, azt az önkormányzat kötelezte arra, hogy hozzon három munkahelyrõl igazolást arról, hogy ott önhibáján kívül nem alkalmazzák. Igazolás hiányában a kérelmet elutasították. A vonatkozó jogszabályok szerint egyébként mindenkinek meg kell adni a támogatást, amennyiben a családban az egy fõre jutó jövedelem összege nem haladja meg a mindenkori nyugdíjminimum 110%-át (1997. évi 31. tv. a gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról, (Gyvt.) 19. (2).). 18 Ptk

22 FEHÉR FÜZET 2005 Egyéb ügyekben született ítéletek Az elsõ fokon eljáró Hajdú-Bihar Megyei Bíróság december 2-án hozott ítéletet abban az eljárásban, amelyet R. József roma kisebbségi vezetõ indított a helyi polgármester ellen, mivel az több alkalommal nyilvánosan sértegette, illetve roma származásával kapcsolatban is becsmérelte õt. 19 A bíróság megállapította, hogy a polgármester megsértette a felperes roma vezetõ jó hírnevét, becsületét, és emberi méltóságát, ezért kötelezte kettõszázötvenezer forint megfizetésére nem vagyoni kártérítés címén, illetve arra, hogy az ítélet rendelkezõ részét és a bocsánatkérését tartalmazó nyilatkozatát jelentesse meg a helyi lapban. Az ítélet nem jogerõs. 19 Bõvebben lásd: Fehér Füzet 2005, R. József (személyiségi jog megsértése). Ítéletek: Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 5.P /2005/6. számú ítélete. 22

23 Programok, események a 2005-ös évben

24 FEHÉR FÜZET 2005 I. Bíróképzés Irodánk egy kétéves nemzetközi program keretében lehetõséget és pénzügyi támogatást kapott az Európai Bizottságtól, hogy emberi jogi, valamint a diszkriminációellenes szabályozás és annak gyakorlati alkalmazása tekintetében képzést szervezzen bírák számára. A programot a grazi székhelyû Európai Képzési és Emberi Jogi Kutatóközpont vezeti, Magyarország mellett Szlovákia, Szlovénia és Ausztria részvételével. A program decemberében kezdõdött, és novemberében fejezõdik be. A képzés célcsoportjai az egyenlõ bánásmódról szóló törvény alkalmazásában érintett munkaügyi, valamint személyiségi jogi perekben eljáró bírák, akik az új törvény, valamint az ahhoz kapcsolódó közösségi irányelvek (43/2000, 78/2000 EK irányelvek) alkalmazásáról bõvíthetik tudásukat. Mivel hazánkban a bírák képzése az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) feladat- és hatáskörébe tartozik, együttmûködési megállapodást kötöttünk a hivatallal. Megállapodásunk szerint programunk az OIT által elfogadott képzési tervhez kapcsolódik, amelynek értelmében a évre szervezett szemináriumok, konferenciák keretében kaptunk néhány órát a foglalkozások lebonyolítására. A program keretében a 2005-ös évben két alkalommal került sor bíróképzésre áprilisában a munkaügyi bírák számára tartott kétnapos szemináriumon egy teljes délutánt szenteltünk az Egyenlõ bánásmódról szóló törvény ismertetésére, annak gyakorlati alkalmazására. A hagyományos oktatástól eltérõen az volt a célunk, hogy fiktív esetek megvitatásán és megoldásán keresztül interaktív lehetõséget teremtsünk, hogy mindenki lehetõséget kapjon problémák felvetésére és megvitatására. Ez alkalommal hetvenöt, az ország különbözõ részeibõl érkezõ bírót képezhettünk, akik a visszajelzések alapján elégedettek voltak az általunk lebonyolított tréninggel. Második alkalommal októberében tartottunk hasonló képzést, a célcsoport ezúttal a személyiségi jogokkal foglalkozó bírói kör volt. A fiktív esetek megvitatása mellett a résztvevõk elõadásokat is hallhattak a törvényrõl, valamint az Egyenlõ Bánásmód Hatóság munkájáról. A tréningen hetven fõ vett részt, szintén az ország különbözõ pontjairól. A kétéves program keretében a képzések lebonyolítása mellett megkezdtük egy oktatási kézikönyv elkészítését, amely a hátrányos megkülönböztetés témakörét érintõ alábbi tanulmányokat tartalmazza: A diszkrimináció természete, oka és következménye. A közvetlen és közvetett diszkrimináció. A bizonyítási eljárás, különös tekintettel a fordított bizonyítási teherre. A bizonyítékok köre a diszkriminációs ügyekben. Közérdekû igényérvényesítés. Az elkészült kézikönyvbõl a terveink szerint több példányt küldünk minden megyei bíróságra. Szintén a program részeként készítjük el azt az antidiszkriminációs honlapot, amely szakmai adatbázisként szolgálhat a jogalkalmazók (bírák, hatósági elõadók, gyakorló ügyvédek, jogvédõ szervezetek) számára. A honlap tartalmazni fogja a témában releváns hazai és nemzetközi esetjogot, jogszabályokat, egyéb információkat. 24

25 PROGRAMOK, ESEMÉNYEK A 2005-ÖS ÉVBEN II. Nemzetközi tapasztalatcsere A Nemzeti Civil Alapprogram (NCA) támogatásának keretében júniusa és májusa között zajlik az a pályázati program, amelynek célja, hogy a hazai civil szervezetek megosszák, illetve kicseréljék tapasztalataikat külföldi szervezetekkel. A program keretében Irodánk a tesztelés módszerének nemzetközi gyakorlatát kívánta megismerni, illetve a partnerszervezetekkel meg kívánjuk osztani saját tapasztalatainkat. A tesztelés módszerét amerikai minta alapján, hat évvel ezelõtt kezdtük el használni a rejtett formában megnyilvánuló diszkrimináció feltárására, illetve bizonyítására. Bizonyos típusú diszkriminációs eseteknél fõként munkaügyi vagy vendéglátó-ipari diszkrimináció esetén a tesztelés az egyetlen olyan eszköz, amelylyel bizonyítható a diszkriminatív gyakorlat. A módszer lényege, hogy elõzetesen kiképzett és felkészített kisebbségi és nem kisebbségi tesztelõ párosokat küldünk ki a bepanaszolt szórakozóhelyre, étterembe vagy munkahelyre, hogy ott elõre meghatározott koreográfia szerint potenciális vendégként, más esetben munkavállalóként viselkedjenek. A tesztelést követõen a tesztelõ-koordinátor által összeállított kérdõívet valamennyi tesztelõ kitölti, illetve részletesen beszámol a megfigyeléseirõl. Amennyiben a roma tesztelõkkel való bánásmód más, vagy hátrányosabb, mint a nem roma tesztelõk esetében, a diszkrimináció gyanúja alapos. A tesztelés eredményét, illetve a tesztelési kérdõíveket a késõbbi eljárások során bizonyítékként használjuk, illetve a tesztelõk tanúként kerülnek beidézésre az adott ügyben. A tesztelés meghatározott módszertan alapján, szigorú szakmai szabályok és etikai normák betartása mellett történik. A tesztelés lefolytatásához az adott ügyben megfelelõen képzett, tapasztalattal rendelkezõ tesztelõ-koordinátorra van szükség. A diszkrimináció-feltárási és bizonyítási probléma nem csak az etnikai alapon történõ hátrányos megkülönböztetés sajátja, más védett csoportokat ért hátrányos megkülönböztetés bizonyítása is hasonló nehézségekbe ütközik. Bár Irodánk a tesztelési módszert kizárólag etnikai alapú jogsértés esetén használja, az alkalmazható lehet az egyéb, nem, életkor, szexuális irányultság, fogyatékosság, stb. alapú diszkriminációk feltárására is. A gyakorlat során a módszer folyamatosan tökéletesedik, a különbözõ esetek tesztelése során egyre több tapasztalatot gyûjtünk. Hosszú távon az a célunk, hogy az összegyûlt ismeretanyagot rendszerezzük, és egy kiadványban tegyük majd közzé az érdeklõdõk számára. Ezen tervünkhöz kapcsolódott az NCA által finanszírozott pályázati program, aminek keretében megismerhettük több külföldi szervezet tesztelési gyakorlatát, a témában szerzett tudását, tapasztalatát. A program elsõ szakaszában a Holland Faji Diszkriminációs Hivatallal (Landlijke Bureau ter bestrijding van Rassendiscriminatie, továbbiakban LBR) léptünk kapcsolatba, amelynek munkatársai ismertették a holland helyzetet. Náluk úgynevezett antidiszkriminációs ügynökségek mûködnek, amelyek fogadják az egyenlõ bánásmód sérelmével kapcsolatos panaszokat, azokat kivizsgálják, majd megkísérlik az egyeztetést. Amennyiben nem sikerül a feleknek peren kívül egyezséget kötniük, továbbítják az ügyet ügyvédi irodáknak, akik a birtokukba került tényfeltáró iratok alapján kezdeményeznek peres eljárást ügyfelük érdekében. Az antidiszkriminációs ügynökségek bizonyítékszerzõ céllal alkalmazzák a tesztelés módszerét. Az LBR javaslatára a program során három holland ügynökséget kerestünk fel, a tilburgi ADB-t, 1 az utrechti BDU-t 2 és a rotterdami RADAR-t. 3 Hollandián kívül Belgiumba utaztunk még el, ahol az ún. Emberi Jogi Liga 4 dolgozóival találkoztunk. Valamennyi szervezetnél egy még itthon összeállított kérdõív alapján készítettünk interjúkat. Elsõsorban az egyes szervezetek tesztelési gyakorlatára, koreográfiáira voltunk kíváncsiak, de szerettük volna megismerni a helyi jogalkalmazók viszonyulását is a teszteléshez. Célunk volt továbbá a nemzetközi esetjog gyûjtése is, amely esetleg iránymutató lehet a haza joggyakorlat alakulása szempontjából. 1 Anti-Discriminatie Bureau Tilburg. 2 Bureau Discriminatizaken Utrecht. 3 Rotterdamse Anti Discriminatie Actie Raad. 4 Ligue des droits de l Homme. 25