FELÜGYELET ÉS ELLENÕRZÉS JOANNA RICHARDSON: Az Európai Unió költségvetése az integrált ellenõrzési rendszer kialakítása 100

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "FELÜGYELET ÉS ELLENÕRZÉS JOANNA RICHARDSON: Az Európai Unió költségvetése az integrált ellenõrzési rendszer kialakítása 100"

Átírás

1 Tartalom CSAPODI PÁL: A évi 1. szám elé... 5 EURÓPAI INTEGRÁCIÓ KÖLTSÉGVETÉSI ÖSSZEFÜGGÉSEK INOTAI ANDRÁS: Gondolatok az Európai Unió költségvetésének jövõjérõl és a magyar mozgástérrõl 7 KUTASI GÁBOR: Az EU8+2-országok költségvetési teljesítménye az integrációs folyamat során 23 NÖVEKEDÉS, DEMOGRÁFIAI HATÁSOK BOTOS KATALIN: Európa kettõs szorításban 42 MARJÁN ATTILA: Az öregedés és az európai nyugdíjrendszerek 53 KÖZPÉNZÜGYEK STARK ANTAL: Kultúra és finanszírozása 64 FEJLESZTÉSPOLITIKA OSMAN PÉTER: Az üzleti angyalokról 83 FELÜGYELET ÉS ELLENÕRZÉS JOANNA RICHARDSON: Az Európai Unió költségvetése az integrált ellenõrzési rendszer kialakítása 100 MÛHELY PHD-HALLGATÓK ÍRÁSAI NOVÁK ZSUZSANNA VÁMOS IMRE: Az ESA 95 módszertanának alkalmazása a költségvetésben 107 MÁRKUS GÁBOR: Marketingstratégiák adózási megítélése az autókereskedelemben 122 NAGY ZOLTÁN: A faktoring tipizálásával kapcsolatos elméleti alapvetések 130 SZAKIRODALMI SZEMLE KÖNYVEKRÕL KOVÁCS ÁRPÁD (szerk.): Az ellenõrzés rendszere és módszerei (Mészáros Tamás) 152 Kis adótani könyvszemle GALÁNTAINÉ MÁTÉ ZSUZSANNA: Adó(rendszer)tan: EU-konform magyar adók HERICH GYÖRGY: Adótan SZAKÁCS IMRE: Az adózás nagy kézikönyve VÉGHELYI MÁRIA: Az Európai Unió jogalkalmazása a forgalmi adózás területén (Botos Katalin Ivicz Mihály) 155 Kijózanító leckék az EU-fóriáról LOSONCZ MIKLÓS: A magyar EU-tagság gazdaságpolitikai kihívásai (Zsugyel János) 162

2 PÉNZÜGYI SZEMLE Közpénzügyi szakfolyóirat Megjelenik negyedévenként Alapító, laptulajdonos: Pénzügyminisztérium májustól Állami Számvevõszék júliustól A folyóirat célja, hogy hiteles képet adjon a pénzügyi rendszerrõl, valamint a legfontosabb pénzügyi összefüggések tükrében a közszféra és a nemzetgazdaság mûködésének fõbb vonásairól, a felzárkózási, jövõépítési törekvésekrõl és a kapcsolódó szakmai vitákról. A SZERKESZTÕBIZOTTSÁG TAGJAI Akar László, Asztalos László György, Auth Henrik, Báger Gusztáv, Bod Péter Ákos, Botos Katalin, Chikán Attila, Csapodi Pál (fõszerkesztõ), Erdei Tamás (társelnök), Fazekas Károly, Gidai Erzsébet, Halm Tamás, Hetényi István, Katona Tamás, Kósa Lajos, Kovács Árpád (elnök), Kupa Mihály, Mészáros Tamás, Nagy Zoltán, Palócz Éva, Parragh László, Roóz József, Schweitzer Iván, Székely Péter, Terták Elemér, Török Ádám (társelnök), Varga Mihály, Veress József, Voszka Éva A SZERKESZTÕSÉG Csapodi Pál (fõszerkesztõ), Lévai János (felelõs szerkesztõ), Asztalos László György, Báger Gusztáv, Halm Tamás, Schweitzer Iván, Török Ádám (rovatvezetõk), Nagy Ildikó (szerkesztõ), Görgényi Pálné (szöveggondozó), Palló Éva (tördelõszerkesztõ) A Pénzügyi Szemle a szerkesztõbizottság tudományos minõsítéssel rendelkezõ tagjai által lektorált cikkeket közöl. A kiadványról kereskedelmi célú másolat készítése vagy más formában való felhasználása a kiadó engedélye nélkül tilos. Pénzügyi Szemle közpénzügyi szakfolyóirat Szerkesztõség: 1052 Budapest, Bécsi u. 5., telefon: , , cím: hingljn@asz.hu Szakfordítás: L.C. Bt. Kiadja a Magyar Hivatalos Közlönykiadó, 1085 Budapest, Somogyi Béla u. 6., telefon: Felelõs kiadó: dr. Kodela László elnök-vezérigazgató Nyomja a Magyar Hivatalos Közlönykiadó Lajosmizsei Nyomdája. Felelõs vezetõ: Burján Norbert igazgató. HU ISSN X., Példányszámonkénti ár: 5775 Ft

3 E számunk szerzõi BOTOS KATALIN egyetemi tanár, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Szegedi Tudományegyetem INOTAI ANDRÁS a közgazdaságtudomány doktora, a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézetének igazgatója IVICZ MIHÁLY egyetemi adjunktus, Pázmány Péter Katolikus Egyetem KUTASI GÁBOR egyetemi tanársegéd, PhD-hallgató, Budapesti Corvinus Egyetem MARJÁN ATTILA PHD kabinettag, Európai Bizottság MÁRKUS GÁBOR egyetemi tanársegéd, PhD-hallgató, Pécsi Tudományegyetem MÉSZÁROS TAMÁS egyetemi tanár, a Budapesti Corvinus Egyetem rektora NAGY ZOLTÁN egyetemi adjunktus, PhD-hallgató, Miskolci Egyetem NOVÁK ZSUZSANNA egyetemi tanársegéd, PhD-hallgató, Budapesti Corvinus Egyetem

4 OSMAN PÉTER a közgazdaságtudomány kandidátusa RICHARDSON, JOANNA vezetõ tanácsadó, Belsõ Ellenõrzési Szolgálat, Európai Bizottság STARK ANTAL a közgazdaságtudomány doktora, miniszteri tanácsadó, Oktatási és Kulturális Minisztérium VÁMOS IMRE gazdasági szakértõ ZSUGYEL JÁNOS PHD fõiskolai docens, Heller Farkas Gazdasági és Turisztikai Szolgáltatások Fõiskolája

5 A 2008 évi 1. szám elé 2005 õszén, több mint fél évszázados hagyományait is õrizve, megújult tartalommal és formával, magyar és angol nyelven jelent meg a Pénzügyi Szemle. Az azóta eltelt idõben igyekeztünk megfelelõ problémaérzékenységgel megkomponálni az egyes lapszámok tartalmát, felépítését. Ennek jegyében foglalkoztunk egyebek mellett a konvergenciaprogrammal, a közpénzügyi rendszer korszerûsítésével, az európai integrációs kapcsolatok pénzügyi és fejlesztési összefüggéseivel és újabban tágabb horizonton közelítve a nemzetgazdaságra, valamint a pénzügyi rendszerre ható tényezõket a társadalom, a politika és a gazdaság kölcsönhatásaival is ben összesen 43 tanulmányt, cikket jelentettünk meg, 10 szakkönyvet is értékeltünk. A közpénzügyi rendszer megújításának kérdéseit, a szabályalapú költségvetési szisztéma mûködését és hatásmechanizmusát külön tematikus számban is körüljártuk. A jövõépítést szolgáló szakmai viták körében két ízben is foglalkoztunk a költségvetési felelõsség szakkérdéseit feldolgozó MNB ÁSZ PM-konferenciával. A felzárkózást elõmozdító szakmai gondolatcserét szolgálta az az újszerû kezdeményezés is, hogy szerkesztõségünk a Magyar Közgazdasági Társasággal karöltve nagy érdeklõdést kiváltó szimpóziumot is rendezett, ahol a Hogy jutottunk ide: a magyar költségvetés, címû, a költségvetéssel foglalkozó tematikus számban megjelent tanulmány szolgált vitaalapul. Nemcsak az olvasók, hanem akadémikusoktól, egyetemi tanároktól kezdve, minisztériumi szakértõkön át PhD-s hallgatókig és külföldi szakírókig terjedõ sorban a szerzõk is növekvõ érdeklõdéssel fordultak, fordulnak a mindinkább ismertté és elismertté váló közpénzügyi szakfolyóiratunk felé. Erre utal az is, hogy sorban állnak a közlésre alkalmas szakcikkek, és ezért az utóbbi idõben a tervezettet jóval meghaladó terjedelemben adtuk közre a Pénzügyi Szemlét. A közeljövõben a hazai vonatkozások, a szorosabban vett közpénzügyi, költségvetési szakkérdések mellett olyan témákra is fokozott figyelmet fordítunk majd, mint az Európai Unió költségvetésének jövõje, az amerikai hitelválság hatásai, a Nemzetközi Valutalap és a Világbank politikája, a demográfiai folyamatok kihívásai az uniós országokban stb. Szerzõinket arra kérjük, hogy lehetõleg az eddigieknél korlátozottabb terjedelemben fejtsék ki értékes gondolataikat annak érdekében, hogy a rendelkezésünkre álló keretekben minél több, sokszínû és tartalmas publikációval állhassunk olvasóközönségünk 5

6 rendelkezésére és továbbra is teljesíthessük a folyóirat alapvezetõ célját, küldetését, azaz hiteles képet adjunk a pénzügyi rendszerrõl, valamint a legfontosabb összefüggések tükrében a közszféra és a nemzetgazdaság mûködésének fõbb vonásairól, a felzárkózási, jövõépítési törekvésekrõl és a szakmai vitákról. Engedjék meg kedves olvasóink és szerzõink, hogy folyóiratunk ötvenharmadik évfolyama elsõ számának megjelenése alkalmából a szerkesztõbizottság és a szerkesztõség nevében is tisztelettel köszöntsem Önöket. Csapodi Pál fõszerkesztõ 6

7 EURÓPAI INTEGRÁCIÓ Inotai András Az Európai Unió költségvetésének jövõje és a magyar mozgástér Költségvetés készítése mindenkor és minden szinten az egyéni háztartásoktól a nagyvállalatokon át az egyes országokig az egyik legkritikusabb feladat. Nemcsak az általános célokban kell megegyezésre jutni, hanem a rendelkezésre bocsátandó pénz összegét, nem kevésbé pedig kívánatos megosztását illetõen is. Akár a célok kijelölése, akár az egyetértéshez vezetõ folyamat jellege messze túlterjed a közvetlen gazdasági kérdéseken és jó metszetét adja az adott közösség interdiszciplináris gondolkodó képességének éppúgy, mint kompromisszumkészségének. ÁLTALÁNOS MEGJEGYZÉSEK: CÉLOK ÉS ESZKÖZÖK Fokozottabban igazak a fenti megállapítások az Európai Unió költségvetésére, hiszen itt elviekben nemzetek feletti célokról kell nemzetek közötti egyezségre jutni. Közismert, hogy a nemzeti költségvetések az európai integráció számos területen elért jelentõs haladásának ellenére a tagállamok legérzékenyebb szuverén döntési szférájába tartoznak. Ezért az EUszintû költségvetés tetõ alá hozása az egyik legösszetettebb integrációs feladat. Ez azonban nem új jelenség, hiszen a közös agrárpolitika nélkül, ami leegyszerûsítve a hatvanas években kötött francia német megállapodásra vezethetõ vissza, és ami a közös költségvetés legnagyobb tételévé tette az ezzel járó kiadásokat, aligha lenne ma mûködõképes európai integráció. Más kérdés, hogy az évtizedek során, fõleg azonban a legutóbbi években megváltozott globális és európai körülmények között éppen ez a terület vált a közös költségvetés átalakításának legnagyobb fékjévé. Az EU-szintû költségvetés elkészítésének, majd elfogadásának számos buktatója van. Mindenekelõtt, egyre nagyobb hányadban olyan tagállami hozzájárulásokból kell létrehozni a bevételi oldalt, amelyek egyébként a tagállamok nemzeti költségvetését gazdagíthatnák. A szuverén saját bevételek részesedése az integráció induló idõszakának meghatározó tételébõl marginális befizetéssé vált, ugyanis a harmadik országokkal folytatott kereskedelemben kivetett vámok és lefölözések jelenleg a teljes bevétel alig 10 százalékát adják. A jelenleg legnagyobb összeget képviselõ hozzáadottérték-alapú és a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) alapján számított befizetések végsõ soron az egyes tagállamokban megtermelt jövedelem és az ott beszedett ezért elviekben otthon is felhasználható adókból tevõdnek össze. Másodszor, jelentõsen bõvült azoknak a területeknek a száma és részben finanszírozási igénye is, amelyeket az egyes tagállamok a kö- 7

8 EURÓPAI INTEGRÁCIÓ zösségi költségvetés kereteibe szeretnének utalni (vagy ott szeretnének tartani). Ez részben nyilvánvalóan annak a következménye, hogy az EU egy évtized alatt 15-rõl 25 tagúra bõvült, ami automatikusan magával hozta újabb érdekek megjelenését (mindenekelõtt a strukturális és kohéziós alapok tekintetében, hiszen az újonnan belépõk átlagos jövedelme nem érte el az EU-15 átlagát, legnagyobbrészt pedig annak 75 százalékát sem). De megjelentek a globális kihívások is, amelyek a jövõorientált feladatok kiemelt kezelésének szükségességére hívják fel a figyelmet. Hasonlóképpen új finanszírozási szükségleteket támasztanak azok a közös politikák, amelyek körvonalai az utóbbi idõben kezdtek egyre világosabban kirajzolódni. Harmadszor, jól körülhatárolható célkonfliktusok jöttek létre két vonatkozásban is. Egyrészt a kívánatos finanszírozandó célok pénzigénye és az EU-költségvetés bevételi oldala között, másrészt pedig éppen a bevételi oldal szûkösségének következtében a megfogalmazott közösségi célok között. Végül negyedszer: a közösségi költségvetés elfogadásának egyhangúlag kell történnie. Vagyis minden tagállamnak vétójoga van, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy mindegyik sajátos érdekeit legalábbis a kompromisszumképesség alsó határáig ki kell elégítenie a közös költségvetésnek. Ez a konstrukció annak következménye, hogy a költségvetést ugyan a tagállamoktól független Bizottság dolgozza ki és terjeszti elõ, a döntés a Tanács és a Parlament kezében van. A kettõ között meghatározó a Tanács súlya, hiszen itt egyhangú szavazásra van szükség. A Parlament mint végsõ jóváhagyó szervezet tehet ugyan javaslatokat kisebb változtatásokra, befolyása azonban korlátozott, hacsak nem meg akarná torpedózni a többéves pénzügyi programokat. A végsõ változatot a Parlament egyszerû többséggel fogadja el, amikor a csomag már kiállta a tagállami hozzájárulás próbáját. (Ez alapvetõ eltérés a nemzeti költségvetések elfogadási mechanizmusával szemben, hiszen ebben az esetben nem lehet egyszerû vétóval megakadályozni a költségvetés elfogadását.) Már a közötti, még inkább azonban a közötti közösségi költségvetést két új vonás jellemzi. Egyrészt a finanszírozandó célok és a finanszírozásra rendelkezésre álló eszközök között alapvetõ filozófiai váltás ment végbe. Amíg korábban az elérendõ célok pénzigénye alapján határozták meg a finanszírozáshoz szükséges bevételi oldalt, addig a legutóbbi két költségvetésben már a bevételi oldal korlátai határozták meg, hogy mit és milyen mértékben lehet közösségi eszközökkel támogatni (részletesen lásd Caesar, 2006). Ez a gondolkodási és magatartási minta, amely nemcsak a legmagasabb szinten, de a vállalatok és a potenciálisan finanszírozó bankok közötti mikroszintû együttmûködésben is megjelenik, jellemzõen európai és alapvetõen eltér az amerikaitól. Az utóbbi ugyanis mindig abból indul ki, hogy az ígéretes (profitábilis) vállalkozásoknak nem lehet pénzügyi korlátja, hiszen a jogosan várt bevételek megfelelõ fedezetet nyújtanak a hitelre. Ezzel szemben az uralkodó európai hozzáállás a bizonytalanság, a kockázatvállalástól való menekülés és a sokáig biztosnak hitt status quo preferálása (csak ne történjék semmi). Az európai költségvetés bevételmeghatározó korlátozásában és az egyébként rendkívül fontos és Európa jövõjét építõ céloknak a költségvetési korlátok alá rendelésében egyértelmûen ez a szemléletmód él tovább. Másrészt az EU abban is szakított korábbi gyakorlatával, hogy a költségvetés mérete és az integráció bõvítése közötti pozitív korrelációt nem vette figyelembe. Minden korábbi bõvítés a közösségi költségvetés jelentõs növelésével járt együtt, miután új célok finanszírozási igénye jelent meg a kibõvülõ integrációban. Ez már az évi angol dán ír belépéskor nyomon követhetõ, teljes egészében 8

9 EURÓPAI INTEGRÁCIÓ azonban a mediterrán bõvítés következtében öltött testet, amikor a kevésbé fejlett országok támogatási kereteit részben létrehozták, részben a korábbiakat tetemesen megemelték. Még a három fejlett országot (Ausztria, Finnország, Svédország) az integrációba beemelõ évi bõvítés is megnövelte a közös költségvetés kiadásait (természetesen a bevételeit is). Az EU történetének elsõ (és utolsó) tömeges bõvítése ugyanakkor kezdettõl fogva a költségvetés szûkítésének jegyében zajlott. Már a évi költségvetésen belül szükség volt a berlini kompromisszum során kialkudott kereteken belüli újraelosztásra, mivel az eredeti tervektõl eltérõen nem hat, hanem tíz ország csatlakozhatott 2004-ben (igaz, az eredetileg feltételezett 2002-nél két évvel késõbb). Emellett forrásokat kellett teremteni a közös mezõgazdasági politikán belül mûködõ közvetlen agrártámogatások számára, mégha az EU-15-öknél jóval kisebb öszszegben (25 százalékos indulóbázis) is. A közötti költségvetés pedig még fukarabbnak bizonyult, miután nemcsak a finanszírozási hajlandóság plafonja vált korán ismertté, hanem az a törekvés is, hogy a csökkenõ költségvetés fokozottabb figyelmet fordítson jövõorientált és ténylegesen közösségi feladatok támogatására. Más szóval: meg lehessen nyirbálni többek között a felzárkózást finanszírozó strukturális és kohéziós alapokat. Mindennek ellenére nem kétséges, hogy az új tagállamok viszonylag jól jöttek ki az éveken át húzódó alkuból, és modernizációs törekvéseik történelmi összehasonlításban is (de nem a korábban csatlakozott és kevésbé fejlett tagállamokhoz viszonyítva) páratlan külsõ támogatásra számíthatnak. Mindettõl függetlenül a jövõbeli uniós költségvetés alapvetõ dilemmája mit sem változott. A kulcskérdés az, hogy lehet-e a tagállamok bruttó nemzeti jövedelmének 1 százalékából a XXI. században versenyképes Európát (európai integrációt) teremteni és finanszírozni. E vonatkozásban többféle összehasonlításra lehet hivatkozni. Az egyik a föderális berendezkedésû államok költségvetése, amelyen belül tekintélyes hányadot, esetenként a nemzeti jövedelem mintegy 10 százalékát képviselik a kifejezetten közösségi, ezen belül elsõsorban az eltérõ fejlettségû régiók közötti különbségek közvetlen költségvetési kompenzálására szánt kiadások. Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy ezekben az esetekben politikai unióról van szó (USA, Ausztrália, Kanada, de Németország, Ausztria, Belgium vagy Spanyolország is). A másik lehetséges mérce az EU tagállamainak nemzeti költségvetésével való összevetés. Amíg a tagállamok bruttó nemzeti jövedelmük százalékát központosítják a nemzeti költségvetésben, majd osztják el újra különbözõ célokra, addig az EU-nak mindössze 1 százalék jut, ami a nemzeti költségvetés 2 3 százalékának felel meg. Ezen az arányon csak akkor lehetne változtatni, ha a tagállamok képesek lennének újraértékelni a nemzeti és az (ugyancsak saját célok megvalósításához hozzájáruló) uniós prioritásokat, a jövõbeli és fenntartható fejlõdés szempontjai alapján elsõbbséget biztosítva a közösségi céloknak. Harmadik összehasonlítási mérce lehetne mindazon tudományos munkáknak és szakértõi dokumentumoknak összegyûjtése és értékelése, amelyek több évtizeden át érveltek a mainál jóval magasabb közös költségvetés mellett. Ezek általában az európai integráció nemzeti jövedelmének 3-7 százalékában határozták meg a közösségi költségvetés kívánatos volumenét. Nem szükséges hangsúlyozni, hogy valamennyien az integráció közös értékeibõl és céljaiból indultak ki, nem pedig a ténylegesen rendelkezésre álló pénzbõl. Vagyis alapvetõ megközelítésük az volt, hogy a szükséges közösségi feladatoknak kell meghatározniuk a költségvetés bevételi oldalának nagyságát és szerkezetét, nem pedig a tagállamok hozzájárulási hajlandóságának. 9

10 EURÓPAI INTEGRÁCIÓ A KÖZÖSSÉGI KÖLTSÉGVETÉS ALAPVETÕ CÉLJAI A Bizottság a Tanács júniusi kérésére a közösségi költségvetés három alapvetõ kritériumát határozta meg: megvalósíthatóság (effectiveness), ami azt jelenti, hogy bizonyos esetekben csak közösségi finanszírozástól várható az adott célok elérése, hatékonyság (efficiency), vagyis az, hogy a közösségi kiadások jobb eredményhez, nagyobb értékteremtéshez vezetnek, mint amit a nemzeti költségvetések igénybevételével el lehetne érni, szinergia (synergy), ami arra utal, hogy az uniós pénzekbõl finanszírozott projektek tovagyûrûzõ hatásokat érlelnek, illetve javítják a nemzeti programok megvalósításának keretfeltételeit akár úgy, hogy ilyen programokat ösztönöznek, akár úgy, hogy nemzeti programokat kiegészítenek (European Commission, 2004). Az integráció alapvetõ dokumentumai leszögezik, hogy a közös költségvetésnek valójában olyan közösségi célokat kell finanszíroznia, amelyek vagy a tagállamok közösen vallott és képviselt alapvetõ értékeire vonatkoznak, vagy amelyeknél megvalósult a közös politika. Ugyanakkor azt is rögzítik, hogy a közös költségvetés nem szolgálhat (alapvetõen) újraelosztási célokat. A mára kialakult uniós kompetenciák alapján három terület fenntartás nélkül jogosult a fenti értelmezés szerint közösségi pénzek befogadására: az alapvetõ szabadságjogok biztosítása, beleértve az európai értékeket is, a versenypolitika, valamint a külgazdasági politika. Az európai értékek alapján idesorolható azonban a jelenlegi költségvetés második legnagyobb tétele, a különbözõ fejlettségû országok közötti eltérés mérséklése, a kevésbé fejlettek felzárkózási-modernizációs törekvéseinek támogatása, amire a strukturális és kohéziós pénzek hivatottak. Jóval kevésbé felel meg az eredeti céloknak a mezõgazdasági politika közösségi támogatása, annak ellenére, hogy itt is igazi közösségi politikáról van szó. Ez azonban az esetek nagy részében nem fejlesztést, hanem kifejezetten újraelosztást jelent. KITÖRÉSI LEHETÕSÉG AZ ÚJRAELOSZTÁSI CSAPDÁBÓL Egyrészt az eredeti célok és az uniós költségvetés ténylegesen kialakult szerkezete közötti ellentmondás, másrészt a költségvetés alárendelése a tagállamok befizetési hajlandóságának napjainkra csapdahelyzetet teremtett. Miközben több területen minõségi változások mennek végbe az európai integráció közösségi területeinek fejlõdésében, továbbá újabb és újabb kihívások jelennek meg a globalizáció következtében, az uniós költségvetés egyre kevésbé alkalmas ezek megfelelõ kezelésére. Ezért 2013 után vissza kellene térni az eredeti célokhoz. Erre azonban jelenleg semmi sem utal. Sokkal inkább az elõzõ évtizedben megszokottá vált kicsinyes politikai alku továbbélésével és esetenként további élezõdésével számolhatunk. Nem kétséges, hogy az áttörés egyik alapvetõ feltétele a költségvetés hosszú távú finanszírozásának biztosítása, ami a bevételi oldal gyökeres átalakítását követeli meg. Ebben az egyenlõségnek, a hatékonyságnak és a szolidaritásnak egyaránt tükrözõdnie kell, még akkor is, ha az elvek esetenként csak egymás rovására valósíthatók meg. Ma még a fantázia világába tartozik, mégis érdemes foglalkozni az esetleges áttörés másik tényezõjével, amit globális, európai, de tagállami fejlemények is a figyelem középpontjába állíthatnak a következõ évtizedben. Ilyen áttörés egyes országok az EU-n belül alapvetõen a skandináv országok filozófiájában az elmúlt években végbement. Lényege, hogy az állam klasszikus, hagyományos újraelosztó funkciói gyengülnek, miközben az állam messze nem vo- 10

11 EURÓPAI INTEGRÁCIÓ nul ki a gazdaságból, hanem annak fejlesztésében, hosszabb távú céljainak megvalósításában tevékeny részt vállal. Így jön létre a fejlesztõ állam modellje. Elképzelhetetlen-e, hogy az EU költségvetésében is végbemenjen ilyen változás, vagyis, hogy a klasszikus újraelosztási funkciók helyett az integráció költségvetése jövõorientálttá, fejlesztési célközpontúvá váljon? Nyilvánvaló, hogy az ehhez nélkülözhetetlen szerkezeti változások (mindenekelõtt az agrárkiadások drasztikus visszaszorítása, de a strukturális és kohéziós pénzek világosan körülhatárolt célokhoz rendelése is) nem csekély tagállami ellenállást váltanának ki. Az is kétségtelen, hogy a fejlesztõ integráció költségvetésének a mainál jóval jelentõsebb bevételi forrásokkal kellene rendelkeznie. Bár a két feltétel egyike sem adott ma, a fejlesztõ költségvetés irányába való elmozdulást kikényszerítõ tényezõk több szinten erõsödõben vannak. Tagállami szinten mindenekelõtt azokról a törekvésekrõl van szó, amelyeket a nettó befizetõ államok fogalmaztak meg nem elsõsorban a költségvetéshez való hozzájárulás befagyasztására, mint inkább a kiadási szerkezet lényegi átalakítására vonatkozóan. A lisszaboni célokkal összhangban szükség lenne az innovatív környezet integrációszintû erõsítésére, az oktatás és képzés minõségi javítására, valamint a kutatás-fejlesztés közös költségvetésbõl való egyre jelentõsebb támogatására. Hozzá kell tenni: ezeket a célokat nemcsak a nettó befizetõknek kell támogatniuk, hanem mindazon tagállamoknak, amelyek alapvetõ érdeke az európai versenyképesség erõsítése. További jogos igényként jelenik meg a kevésbé fejlett országok dinamikus felzárkóztatása, hiszen ez éppoly fontos eleme a fenntartható versenyképességnek és stabilitásnak, mint az elõbbiekben felsoroltak. Ugyanakkor nem kétséges, hogy a felzárkóztatási pénzeknek alapvetõen nem újraelosztási, hanem fejlesztési jelleget kell kapniuk, vagyis éppen azon célokhoz való gyorsított közeledést kell biztosítaniuk, amelyeket a lisszaboni program megfogalmaz. A kevésbé fejlett új tagállamokban meglévõ innovatív erõforrásokat nemcsak a felzárkózás, hanem az összeurópai versenyképesség érdekében is célszerû mozgósítani és mielõbb bekapcsolni az integráció vérkeringésébe. Harmadik egyelõre leginkább spekulatív elemként egyes tagállamok nemzeti költségvetésének (államháztartásának) reformja, pontosabban ezek részben közösségi pénzekbõl való természetesen átmeneti jellegû finanszírozása említhetõ. Ez elsõ látásra ellentmond a fejlesztõ integráció alapvetõ célkitûzésével, mert az újraelosztás látszatát kelti. Ugyanakkor egyes esetekben éppen ez mozdíthatja ki a tagállamok költségvetését a hagyományos újraelosztó funkcióból és gyorsíthatja fel az átmenetet a fejlesztõ tagállam felé. Közismert, hogy a nagyszabású reformok (nyugdíj, oktatás, egészségügy, közigazgatás) a megvalósítás elsõ idõszakában nem hoznak még többletbevételt, de még a kiadásokat sem feltétlenül csökkentik. Ellenkezõleg, esetenként a kormányzati kiadások növekedésével lehet számolni, részben a változások következtében jogilag kötelezõ, ezért teljesítendõ kifizetések (végkielégítés stb.) miatt, részben pedig azért, mert a társadalom bizonyos részeinek a reformmal szembeni ellenállását csak bizonyos többletterhek átmeneti vállalásával lehet megtörni (ha ez nem következik be, nagy a valószínûsége annak, hogy a reform megbicsaklik vagy végérvényesen kudarcot vall). Nem kétséges, hogy az EU-ban több olyan tagállam van, amelynek államháztartása átfogó, gyors és radikális reformra szorul. Ha ezek a reformok elmaradnak vagy felemásan és igen lassan valósulnak meg, fennmaradnak a fejlesztõ integráció térhódítását akadályozó tényezõk. Az európai integráció szintjén egész sor olyan jövõorientált feladat adódik, amelynek megvalósításában kívánatos vagy kifejezetten nélkülözhetetlen a közösségi költségvetés szerepvállalása. Ezek két nagy területen azonosíthatók. 11

12 EURÓPAI INTEGRÁCIÓ Az egyik a folyamatban lévõ integrációs (közösségi) politikákhoz kötõdik, amennyiben ezek fejlõdésük során újabb és újabb közösségi vívmányokkal gazdagodnak, illetve rokon területek fokozottabb közösségesítését követelik meg. Ebben a folyamatban, részben az ellentmondások és konfliktusok feloldásában, részben a folyamat egészének felgyorsításában, továbbá az esetleges és átmeneti többletköltségek vállalásában meghatározó szerephez juthatnak a közösségi források. Ilyen egyrészt az egységes belsõ piac fejlõdése, a liberalizáció kiterjesztése a ma még mindig nemzeti szent tehénként kezelt területekre, mint az energia, a közlekedés-szállítás vagy a pénzügyi szolgáltatások egyes vonatkozásai. Másrészt és mindenekelõtt lényegi változások szükségesek a monetáris unió környezetében. Egyfelõl aligha tartható hosszabb távon az a kettõsség, ami ma az európai integrációt pénzügyi vonatkozásban jellemzi, nevezetesen, hogy egyrészt 13 tagállam részvételével mûködik a monetáris unió, miközben a fiskális politikák változatlanul nemzetállami fennhatóság alá tartoznak. A közös pénz fenntarthatósága egyre inkább igényli a fiskális politikák koordinációját, olyan gazdaságpolitikai konvergenciát, amelynek lényegi elemei messze túlterjednek a maastrichti (belépési) kritériumok nominális konvergenciamezõjén. A legnagyobb kihívás azonban az lehet a közösségi költségvetés számára, ha a monetáris unióban részt vevõ országok közötti reálkonvergencia nem következik be, vagyis az egyes tagállamok közötti versenyképesség-különbség eljut arra a kritikus szintre, amikor az integráció választási kényszer elé kerül: vagy létrehoz egyfajta kompenzációs mechanizmust annak érdekében, hogy a monetáris unió ne bomoljon fel, vagy legalábbis egy vagy néhány (jelentõsebb gazdasági súlyú) ország ne lépjen ki belõle, vagy vállalja a felbomlás kockázatát, aminek beláthatatlan következményei lennének az európai integráció jövõjére éppúgy, mint Európa világgazdasági szerepére. (A legutóbbi néhány évben a német és az olasz egységnyi termelési költségek között kialakult, egyes számítások szerint 20 százalékos különbség figyelmeztet arra, hogy ez a kritikus szint belátható idõn belül jelentkezhet.) Miután valamennyi monetáris unió különbözõ fejlettségû és versenyképességû országokat tömörít, a különbségek kezelésére nem minden esetben alkalmasak kizárólag piaci mechanizmusok. Ezért szükség lehet kompenzációkra, amit a szövetségi államok költségvetési gyakorlata is alátámaszt. Márpedig az utóbbiak politikai uniót is képviselnek, amibe a monetáris unió ágyazódik. Másrészt viszont igaz, hogy éppen a politikai unió és az ezzel együtt járó közös költségvetés meg is könnyíti a kompenzációs transzferek alkalmazását. Összefoglalóan azt jelezzük, hogy a monetáris unió jövõje lehet az egyik olyan idõzített bomba, amely az EU költségvetésének alapvetõ újragondolását kényszerítheti ki. A másik területet, ahol fokozódik a közösségi költségvetéssel szembeni támogatási igény, a közösségi politikák erõsödése. Ez természetesen magában foglalja a további bõvítés(ek) várható költségeit is. Ennél lényegesebb és idõben is reálisabb igények fogalmazódhatnak meg olyan kérdésekben, mint a környezetvédelem, a közös energiapolitika, a bel- és igazságügyi együttmûködés erõsítése, a közös határõrizet, a szomszédságpolitika felértékelõdése, a közös kül- és biztonságpolitika tartalmi bõvítése, esetleg akár közös védelmi politika elsõ lépcsõinek kiépítése, nem is beszélve a több tagállam részérõl már korábban megfogalmazott és részben a évi pénzügyi kerettervben is megjelenõ kutatás-fejlesztésrõl, oktatásról, képzésrõl vagy a sorozatosan mostohagyerekként kezelt transzeurópai közlekedési hálózat gyors ütemû kiépítésérõl. A közösségi költségvetés jövõjével kapcsolatos vélemények és viták nem hagyhatják figyel- 12

13 EURÓPAI INTEGRÁCIÓ men kívül a globális kihívások egyre nagyobb szerepét. A költségvetési vonzatokat is érlelõ európai válaszok két szinten valószínûsíthetõk. Egyrészt passzív alkalmazkodás formájában, ami bizonyos negatív jelenségek vagy válsághelyzetek kezelését jelenti, legyen szó gazdasági krízishelyzetrõl vagy a nemzetközi migrációval szembeni egységes fellépésrõl. A passzív lépések sorába tartozik a évi költségvetésben máris helyet kapott szolidaritási alap, amely évi 500 millió euró összeghatárig hivatott finanszírozni azoknak a vállalatoknak a gyors átalakítását, amelyekrõl egyértelmûen megállapítható lenne, hogy a globalizáció fõ vesztesei. Nem kevésbé fontosak azonban az aktív lépések, amelyek egyre inkább elvárhatók attól az integrációtól, amely gyenge növekedése ellenére a világgazdaság egyik meghatározó pillére, a nemzetközi kereskedelem, tõkeáramlás és segélypolitika kulcstényezõje. Ha az EU meg kívánja õrizni világgazdasági pozícióját a jövõben, úgy ennek óhatatlanul tükrözõdnie kell a közös költségvetésben is. Vagyis számottevõen erõsítendõ azon közösségi feladatok finanszírozása, amely a global player státusz megõrzését, sõt erõsítését ígérik. Idetartozik a speciális európai értékként számon tartott soft biztonságpolitika, a nemzetközi segélypolitika újraértékelése, az elõbbiekben említett környezetvédelem és szomszédságpolitika, amelynek természetszerûen vannak globális vonatkozásai is. De idesorolható az európai értékek világméretû terjesztésével kapcsolatos feladatok finanszírozása éppúgy, mint egy sajátos európai imázs kialakításának igénye. Összefoglalva: számos tagállami, közösségi és globális tényezõ határozható meg, amely elõsegítheti a közös költségvetésnek a fejlesztõ integráció irányába történõ áttörését. A régi rendszer fenntartásához ragaszkodó struktúrák, valamint a közösségi költségvetés bevételi oldalát gúzsba kötõ parciális ( nemzeti ) érdekek ismeretében azonban nem lehet megjósolni, hogy erre az áttörésre egyáltalán sor kerül-e, és ha igen, mikor és milyen mélységben. Mindenesetre Európának ezen belül pedig Magyarországnak alapvetõ érdeke lenne e folyamat felgyorsítása és sikerre vitele. VESZÉLYFORRÁSOK MAGYARORSZÁGRA (ÉS A NETTÓ HASZONÉLVEZÕKRE) NÉZVE Akár a ma valószínûbbnek tetszõ muddling through forgatókönyvnél maradunk, akár a fejlesztõ integráció pozitív meglepetést rejtõ szcenáriója alapján képzeljük el a közösségi költségvetés jövõjét, Magyarországnak (és a többi nettó haszonélvezõ országnak) számos veszélyforrással kell szembenéznie és ezekre megfelelõ válaszokat kell adnia abból a célból, hogy jelenlegi pozícióját legalább középtávon fenn tudja tartani. Ezzel kapcsolatban bizonyos reálfolyamatokra és azok következményeire éppúgy választ kell adni, mint számos ország és szakértõ szerintünk téves következtetéseire, ajánlásaira, esetenként pedig a nettó befizetõként nyilvántartott országok társadalmának, közvéleményének hiedelmeire, sõt nem egy esetben berögzõdött hitelemeire. Az elsõ kérdés, amely tisztázást igényel, az hogy mennyire hatékony és egyáltalán hatékony-e a kevésbé fejlett országok felzárkóztatására kialakított közösségi finanszírozás. Több szakértõ, jöjjön akár az EU-ból, még inkább pedig egyéb nemzetközi szervezetektõl (jelesül a Világbanktól), úgy véli, hogy a jelenlegi forrás-újraelosztás kifejezetten rossz hatékonyságú, nem segíti a felzárkózást, helyette azonban széles körben szubvenciós mentalitást és viselkedést alakít ki. Több évtized tapasztalata szerint a források felhasználásaként célpontként meghatározott régiók között a fejlettségi különbségek a tetemes transzferek ellenére alig változtak, sõt nem egy esetben a korábbi állapotok rögzõdtek (Extremadura és Katalónia között, Észak-Olaszország és a Mezzogiorno között, nem is beszélve Kelet- 13

14 EURÓPAI INTEGRÁCIÓ Németország sajátos helyzetérõl). Vagyis a regionális transzferek megszüntetendõk, a programok renacionalizálására van szükség. Ezért a radikális átalakítást követelõk álláspontja szerint minden tagállam legyen felelõs saját fejlesztési politikájáért abban a keretben, amit a nemzeti költségvetés és a fejlettségi szint éppenséggel megenged. A másik, jóval kiegyensúlyozottabb nézet azt hangsúlyozza, hogy a regionális pénzeket (vagy azok csökkentett hányadát) mindenfajta feltétel teljesítése nélkül kapja meg az arra rászoruló ország, és használja fel úgy, ahogy akarja. A renacionalizáció eredeti gondolata ugyan az agrárkassza tapasztalataiból származtatható, de kétségtelen, hogy mára már átterjedt a közösségi költségvetés egyéb, újraelosztással kapcsolatos területeire is. A regionális kiadások radikális átalakítása melletti további érv a keletnémet területek rendkívül gyenge felszívóképessége, hiszen másfél évtizede évente gyakorlatilag olyan mennyiségû német német transzferben részesülnek, mint az EU teljes éves költségvetése (természetesen és pótlólagosan az utóbbiból is részesednek), miközben strukturális és versenyképességi szempontok figyelembevételével alig mutatják a felzárkózás jeleit. Magyarország alapvetõ feladata annak cáfolata, hogy a regionális és kohéziós pénzeket nem lehet hatékonyan felhasználni. Ennek kapcsán utalni szükséges arra, hogy: egyes országok és egyes régiók igenis jelentõsen tudtak profitálni az uniós forrásokból (Írország, Burgenland, Katalónia, Lisszabon és környéke stb.); amíg adott ország régiói között esetenként valóban nem csökkent a különbség, a tagállamok közti fejlettségbeli szakadék (legalábbis az egy fõre jutó jövedelemben mérve) érezhetõen csökkent, vagyis az unió jövedelmi (és valószínûleg társadalmi) kohéziója erõsödött; az egyes országok és régiók erõforráshasznosítási képességét nem szabad egy szinten kezelni, hiszen közöttük számos ok miatt alapvetõ különbségek lehetnek; bizonyítandó, hogy Magyarország (és egyes régiói) jóval nagyobb és hatékonyabb erõforrás-felszívó kapacitással rendelkezik (rendelkeznek) mint más országok és régiók. E vonatkozásban külön hangsúlyozandó minden összehasonlítás eleve elhibázottsága a keletnémet régiókkal. Másodszor: konkrét adatokkal kell bizonyítani, hogy a nettó haszonélvezõ új tagállamok hatékonyabban tudták már eddig is felszívni az EU-forrásokat, mint a korábban csatlakozott kevésbé fejlett országok. Ki kell ennek során térni arra, milyen tényezõk tették lehetõvé a hatékonyabb pénzfelhasználást (és arra is, melyek csökkentették a hatékonyságot). Külön érdemes megvizsgálni a gazdasági nyitás jellegét és gyorsaságát, az átalakulás sebességét, a társadalom tûrõképességét, a külföldi tõke rendkívül hatékony értékesülését (ez egyes években messze meghaladta a GDP 4 százalékát, amelyben az EU meghatározta a közösségi transzferek felsõ szintjét, mondván efeletti összegeket az egyes országok úgyis képtelenek lennének hatékonyan felszívni). Minden nettó forrásfelhasználó ország közös felelõssége a leghatékonyabb forrásfelszívás, az intézményrendszer mûködtetésétõl a vállalati szféra felkészültségén keresztül a programok multiplikátor-hatásainak lehetõ leggyorsabb és legszélesebb körû érvényre juttatásáig. Bármely ország bukna el ezen a vizsgán, negatív következményei lehetnének a többiekre nézve is. Ne legyen illúziónk: a nettó befizetõ, valamint az új tagállamok irányában megnövelt transzferek következtében relatív vesztesnek számító korábbi nagy haszonélvezõk alig várják, hogy ilyen példákat tudjanak találni, amelyekkel alátámaszthatnák a költségvetés regionális és kohéziós alapjának csökkentése melletti érveiket. Harmadszor: az elosztási-hatékonysági vitában mindvégig hangsúlyozni kell, hogy a kettõ nem feltétlenül és nem minden esetben 14

15 EURÓPAI INTEGRÁCIÓ egymás ellentéte. Ellenkezõleg, sokszor éppen egymást feltételezõ két követelményrõl van szó. Továbbmenve: a hatékonyság relatív kategória, eredménye mindig attól függ, milyen más célok elérhetõségének függvényében mérjük. Legegyszerûbb és legsarkosabb megközelítésben mérhetõ közvetlen vállalati megtérülés formájában, ami azonban alapvetõen különbözhet a makrogazdasági, nem is beszélve a nem gazdasági hatékonyságtól. Másik mérési mód a transzferek gazdaságon túlmutató, társadalmi hatékonysága. Ha a fejlesztések jelentõsebb jövedelemnövekedéssel, ezen keresztül pedig fogyasztásbõvüléssel is járnak, úgy az nemcsak a társadalmi kohéziót és a fenntartható fejlõdést erõsíti, de pótlólagos piacot is teremt a nettó befizetõ országok cégei számára (is). Ezzel pedig az integráció egészének jólétét növelheti. Még nehezebben kvantifikálhatók a pénzügyi transzfereknek a politikai stabilitásra és biztonságra kifejtett hatásai. Nem kétséges, hogy egyes transzferek könnyen idézhetnek elõ olyan szubvenciós mentalitást, amely az EU-n belül is szerzett tapasztalatok szerint a hosszabb távú fejlõdés komoly gazdasági-társadalmimentális gátjává válhat. Ugyanakkor a minimálisan szükséges politikai-társadalmi stabilitás hiánya jóval jelentõsebb válságmenedzselési összegeket igényelne, valójában mindenfajta reális kibontakozási lehetõség nélkül (lásd a Nyugat-Balkán eddigi történetét és tapasztalatait). Végül, de nem utolsósorban a transzferek a globális kihívások összefüggésében is elemzendõk. Minden olyan transzfer, amely a negatív hatásokat kiszûri, ugyanakkor hatékony felkészülést jelent a globális versenyre, támogatandó, függetlenül attól, hogy azt fejlettebb vagy kevésbé fejlett EU-tagállam veszi igénybe. Negyedszer: megfelelõ választ kell találni arra az érvre, amely szerint igaz ugyan, hogy a közösségi költségvetés szerény, de éves növekedési üteme még mindig meghaladja több tagállam nemzeti költségvetésének bõvülési ütemét, vagyis a növekedés üteme visszafogandó, ezzel pedig a nemzeti hozzájárulás mértéke csökkenthetõ. Ezzel kapcsolatban egyrészt hangsúlyozni kell, hogy a közösségi és nemzeti költségvetés márcsak az eltérõ összegek, még inkább pedig a GDP-arányok miatt is két összehasonlíthatatlan kategória. A közösségi költségvetés alacsony összegének gyorsabb növelése mellett abszolút számokban az EU-költségvetés jóval kevésbé bõvül, mint a nemzeti. Másrészt hivatkozni lehet az ismertetett új közösségi célokra, valamint az EU belsõ kohéziójának fontosságára a globális verseny körülményei között. Ötödször: minden alkalommal tudatosítani kell a különbözõ célcsoportokban, hogy a nettó befizetõi (és haszonélvezõi) pozíciók szûk látókörû értelmezése alapvetõen hibás kiinduló szemléletbõl táplálkozik. Egyfelõl az integráción belül sokcsatornás jövedelem-újraelosztási folyamatok zajlanak, amelyeknek csak egyik, igaz nagyon is látható és a nyilvánosság számára különbözõ színezettel és üzenetekkel leginkább kommunikálható formája a nettó költségvetési pozíciók bemutatása (ezt érdekes módon, bár különbözõ célzattal, a nettó befizetõ és nettó haszonélvezõ országok politikusai egyaránt messzemenõen kihasználják). Nem lehet azonban elfeledkezni a jóval fontosabb egyéb csatornákról, mint a kereskedelem, a külföldi tõkeberuházások, egyéb magántranszferek (fõleg a jelentõs emigrációt tükrözõ országokban), de akár a nemzeti borítékokban le nem osztott EU-pénzek felhasználása is. A kereskedelemmel kapcsolatban egyetlen megjegyzés: Magyarország 7 év alatt folyósítandó transzferígérvénye 22,6 milliárd euró, ami egyharmada az egyéves importnak és fele az EU-ból származó éves behozatalnak! Egyrészt tehát konkrét számításokra van szükség az egyes országok, ezen belül Magyarország minden lényegi pénzáramlásra kiterjedõ transzferhelyzetét illetõen. Másrészt pedig végig hangsúlyozni kell, hogy az európai integráció 15

16 EURÓPAI INTEGRÁCIÓ win-win-game, amelyben mindenki nyer, és aki ebbõl a játékból ki akarna maradni, nagy valószínûséggel jelentõs makrogazdasági (és egyéb) veszteségeket lenne kénytelen elkönyvelni. Hatodszor: a közös költségvetés bevételi oldalát, ezúton pedig mozgásterét jelentõsen szûkítette már az elmúlt években is a maastrichti kritériumok betartására való hivatkozás. Érdekes módon azonban ebben a decemberi levelet jegyzõ hat nettó befizetõ ország ugyancsak eltérõen volt érdekelt. Ezért a hivatkozás közös jogalapja erõsen kétségbe vonható. Igaz, hogy Franciaország és Németország küszködött a maastrichti költségvetési kritérium betartásával (pontosabban tetemes nem betartásával), de Ausztriának és Hollandiának ilyen problémája nem volt, Nagy-Britannia és Svédország pedig eleve kimaradt a monetáris unióból, miközben minden maastrichti kritériumot folyamatosan teljesített. Vigyázni kell arra, hogy egyetlen EU-ország se moshasson egybe olyan tényeket vagy trendeket, amelyek között vagy semmiféle konkrét viszony/kölcsönhatás nincs, vagy ilyen helyzet bekövetkezte eleve elhibázott uniós politikák következménye. Hetedszer: minden lehetséges esetben elkerülendõ, hogy a nettó haszonélvezõ országok az uniós pénzeket kifejezetten szociális újraelosztásra, ne pedig fejlesztésre fordítsák. Minden esetben hangsúlyoznunk kell, hogy az uniós források nemcsak a fejlettségi rés szûkítésében segítenek (ezt ugyanis statisztikai alapon egyszerû újraelosztással is el lehet érni, lásd a volt NDK ékes-éktelen példáját), de olyan modernizációs folyamatokat indítanak be, amelyek egyrészt a hosszabb távú fejlõdés fenntartását biztosítják, másrészt és ettõl nem függetlenül hozzájárulnak az egész európai integráció globális versenyképességének növeléséhez. Ezért (is) fontos a legtöbb transzfer közvetlen vagy közvetett hozzákötése a lisszaboni célokhoz, és ennek a filozófiának mindennapos kommunikálása a nettó befizetõ országok és az EU nemzetközi versenyképességének erõsítésében érdekelt vállalati szektor, üzleti közösségek felé. Nyolcadszor: csak konkrét, hosszabb távú és világos koncepciót (illetve különbözõ, de mindenképpen világos szcenáriókat) tartalmazó dokumentumokkal, javaslatcsomagokkal érhetõ el, hogy a 2014-tõl induló költségvetési vita ne váljon túszává az elõzõ két periódus szatócsüzleti alkuinak. Már most világossá kellene tenni valamennyi tagállam számára, hogy az ilyen dicstelen politikai játékok egyetlen ország helyzetét sem erõsítik (még ha az éppen aktuális politikusok gyõzelmi jelentésekkel térnek haza egy-egy tárgyalásról), miközben az EU egészének nemzetközi hitelét, az integrációval szemben táplált ma még széles körû, sõt esetenként erõsödõ bizalmat is aláaknázhatják. Kilencedszer: az új tagállamok, köztük Magyarország egyik legbonyolultabb feladata, hogy ne váljon az uniós költségvetés hagyományos haszonélvezõi struktúrájának foglyává, még akkor sem, ha néhány évig az adott struktúrából nem csekély hasznot is tudott húzni. Ez alapvetõen a közös mezõgazdasági politikára, azon belül is a közvetlen támogatásokra vonatkozik, amelyet idõbeli késéssel, ugyanakkor egyre nagyobb mértékben éppen a jelenlegi költségvetési idõszak vége felé fognak a leginkább érezni a gazdák. Vagyis éppen akkor, amikor a 2014 utáni költségvetéssel kapcsolatos hivatalos tárgyalások megindulnak. Nem kétséges, hogy ennek leginkább ingó (mozgatható) eleme a közvetlen támogatások fenntartása, amire még radikális költségvetési reform hiányában is a 2013 utáni idõszakban minimális esély látszik. Alapvetõen elhibázott lenne, ha a nettó haszonélvezõ Magyarország éppen e területen szeretné megtartani 2013-ig automatikusan kiteljesedõ egyenrangú pozícióját, ahelyett, hogy a közösségi költségvetés egyéb és sokkal fontosabb tételeire összpontosítana, beleértve természetesen a jelentõs nettó haszonélvezõi státusz fenntartását (de nem a mezõgazdasági kifizetések oldaláról). 16

17 EURÓPAI INTEGRÁCIÓ LEHETSÉGES VARIÁNSOK A 2014 UTÁNI KÖLTSÉGVETÉS MOZGÁSTERÉRE ÉS SZERKEZETÉRE Az EU jelenlegi költségvetési idõszakában sor kerül ugyan egy úgynevezett felülvizsgálati szakaszra ( ben), ez azonban jelenlegi ismereteink szerint aligha változtatja érdemben a 2013 végéig érvényes struktúrákat és keretösszegeket. A felülvizsgálat eredményei sokkal inkább kihathatnak a 2014-gyel kezdõdõ új költségvetési periódusra. Ezért célszerû már a felülvizsgálati tárgyalások során is elsõsorban ezeket, a 2013-on túlmutató elképzeléseket, célokat és lehetséges eszközöket vita tárgyává tenni. Ez pedig azt jelenti, hogy a felkészülést már most meg kell kezdenünk. Ehhez keretül szolgálhatnak a következõ feltételezések és javaslatok. Abból indulunk ki, hogy a jelenlegi költségvetést újabb ország vagy országok belépése nem változtatja érdemben. A felvételi tárgyalások, illetve a bõvítési elképzelések alapján egyedül Horvátország csatlakozása tûnik reálisnak 2013 elõtt, ennek pénzügyi fedezete pedig éppúgy adott, mint a évi bolgár román csatlakozásé, mégha a 2009 utáni idõszakra ez utóbb sincs nemzeti borítékokba leosztva. Az erõsödõ kritikák ellenére nem várjuk, hogy a jelenlegi költségvetési perióduson belül érdemi váltás következik be a közös mezõgazdasági politika jelenlegi és a francia német kompromisszumként 2013-ig kialkudott rendszerében. Egyébként az agrárpolitika mindenfajta és teljes körû renacionalizációja Magyarország számára annál elõnyösebb lenne, minél korábban következne be. Ez ugyanis azt jelentené, hogy a régi tagállamok akkor vesztenék el a direkt támogatásokat, amikor Magyarország még nem érte el annak EU-konform határát (70 százalék plusz a maximum 30 százalékos nemzeti kofinanszírozás). Valószínû, hogy relatív (bár az utóbbi években erõsen lemorzsolódó) agrárszektorbeli versenyelõnyeink ebben a helyzetben lennének a leginkább legalábbis rövid távon kihasználhatók. Ez azonban aligha reális feltételezés, így azzal kell számolnunk, hogy az agrárszektor költségvetési szempontból értékelt teljes vagy részleges renacionalizációjára csak 2013 után kerülhet sor (a következményeire azonban már most fel kell készülnünk). Ma úgy látszik, hogy a 2014 utáni költségvetés két alapvetõ, az EU hosszabb távú stratégiáját meghatározó kérdésben vár tisztázást: a rendelkezésre álló pénz elosztása határozza-e meg a célokat, avagy a részben új célok megvalósításához rendelõdjön hozzá a költségvetés jövõbeli befizetési rendszere, mit finanszírozzon a közös költségvetés, mit hagyjon, illetve utaljon vissza nemzeti költségvetési keretekbe. Milyen idõtávot fogjon át a 2014 utáni költségvetés: maradjon meg a legutóbbi két évtized hét éves menetrendje mellett vagy térjen át rövidebb, ötéves periódusra? Milyen feltételek alapján kell újraszerkeszteni az automatikus pénzhez jutás szabályrendszerét? Maradhat-e a jelenleg érvényes 75, illetve 90 százalékos jogosultsági küszöb (a regionális, illetve a kohéziós pénzek igénybevételére), avagy többek között a bevételek alakulásától, az újabb közösségi célok megállapításától, valamint az egyre nagyobb súlyt képviselõ kevésbé fejlett országtól és régiótól függõen a kritériumok változtatásra szorulnak? Ez részben annak függvénye, milyen alapokon fog szervezõdni a közös költségvetés bevételi oldala, vagyis hogy sikerül-e megfelelõ és stabil (fenntartható) kereteket biztosítani a hosszabb idõn át tervezhetõ bevételek esetében. Minden jogos kritika (és nem kevésbé jogos elvi ellenkezés) ellenére nyitottnak tartom azt az opciót, hogy meghatározott esetekben az EU költségvetése nettó hitelfelvevõvé váljék, amennyiben ezeket a hiteleket az integráció házibankja, az EBB nyújtja. 17

18 EURÓPAI INTEGRÁCIÓ A nettó támogatott országoknak kettõs stratégiát kell kialakítaniuk. Egyrészt természetesen nem mondhatnak le a minél jelentõsebb támogatások fenntartásáról. Ugyanakkor azt is mérlegelniük kell részben már a 2007 utáni tapasztalatok függvényében, hogy milyen hatékonysági függvény áll fenn az elviekben igénybe vehetõ támogatások és azok igénybevételének feltételei között. Könnyen lehetséges ugyanis, hogy a pénzhez jutás feltételeinek javítása nagyobb haszonnal kecsegtet, mint a kialkudott nagyobb összeg nehezebb lehívási feltételek mellett. Amit nem sikerült keresztülvinni (még megpróbálni sem) a évi költségvetés tárgyalásakor, meghatározó pénzfelhasználási (újraelosztási) szemponttá teendõ a 2014-gyel kezdõdõ költségvetés már legkorábbi tárgyalási szakaszában. Arról van szó, hogy a 2004-ben, majd ezután belépett országok nemcsak kevésbé fejlettek, mint az EU- 15, hanem arról is, hogy az európai integrációnak nem a földrajzi perifériáját képezik (mint valamennyi korábban csatlakozott és legalábbis a csatlakozás idõszakában még gyengébben fejlett ország), hanem összefüggõ, többszörös közös kontinentális határokkal rendelkezõ országcsoportról van szó. Ezért a felzárkóztatás nem korlátozódhat nemzeti borítékokra, hanem szükség van egy olyan regionális, határokon átnyúló fejlesztési alap létrehozására az EU új költségvetésében, amely kifejezetten ezeket a nagyszabású infrastrukturális és részben környezetvédelmi beruházásokat támogatja. Mindaddig, amíg a transzeurópai közlekedési folyosók fejlesztése az EU-költségvetés perifériáján marad, nagy a veszélye annak, hogy a szükségessé vált kurtítások elsõsorban ezeket a fel nem osztott alapokat érintik kedvezõtlenül. Ennek többek között egy ilyen regionális fejlesztési alap létesítésével és annak az EUköltségvetésbe való szerves beépítésével (vagyis új, független költségvetési tétel teremtésével) lehetne elejét venni. Ez az alap csökkenthetné ugyan a nemzeti borítékokban lévõ pénzeket, de több szempontból is pótlólagos hasznot érlelne. Egyrészt növelné a korábban nemzeti keretekben folyó infrastrukturális fejlesztések hatékonyságát, ami kedvezõbb kereteket teremtene az EU-n belüli kereskedelmi és tõkemozgások számára. Másrészt erõsítené az új tagállamok közötti kohéziót, aminek kétségtelen összeurópai kedvezõ hatásai is vannak, a gazdasági multiplikáto-reffektusoktól a társadalmi-politikai stabilitás szilárdításáig. Harmadszor nehezen lenne megkérdõjelezhetõ más tagállamok részérõl, hiszen itt olyan föld-rajzi-történelmi-gazdasági szituációról van szó, ami az EU-ban a múlt alapján példa nélküli, a jelenben pedig megismételhetetlen. Végül negyedszer, a regionális infrastruktúra-fejlesztés márcsak földrajzi, de stratégiai megfontolásból is magában foglalná azokat a nyugat-balkáni országokat, amelyek felé Brüsszel ugyan csatlakozási ígéretet tett, de amelyek teljes jogú tagságának idõpontja legalábbis kérdõjeles. Éppen ezen a hálózaton keresztül lehetne nemcsak a csatlakozási reményeket ébren tartani, hanem annak konkrét feltételeit (például kereskedelem, beruházások) is érezhetõen javítani. Ebbõl a projektbõl egész Európa profitálhatna, messze nem csak azok az országok, amelyek közvetlen részesei a beruházásoknak, hiszen és éppen ez adja meg a projekt különleges jelentõségét olyan szárazföldi határokkal jellemezhetõ országokról van szó, amelyek alapvetõen tranzitszerepet töltenek be az európai integráción belül éppúgy, mint az EU és a szomszédos országok közötti kereskedelmi és tõkekapcsolatokban (döntõen Kelet-Európa, de a Közel-Kelet felé is). A felkészülési idõszak egyik fontos elemzési területe lehet a közvetlen átutalások rendszerére való esetleges áttérés elõnyeinek és hátrányainak felmérése. Ma nem lehet egyértelmûen állást foglalni azzal a javaslattal kapcsolat- 18

19 EURÓPAI INTEGRÁCIÓ ban, amely felvetette a jelenlegi regionális költségvetési rendszer közvetlen támogatási struktúrává való átalakítását. Azt sem tudjuk, egyáltalán milyen támogatásra találna a tagállamok részérõl ez a javaslat. Mégis érdemes lenne vele elõny hátrány-mérleg felállításának keretében foglalkozni. Végül Magyarországnak is ki kell dolgoznia a költségvetés bevételi oldalával kapcsolatos elképzeléseit. Célszerû elemezni az európai fórumokon eddig megismert javaslatokat arra vonatkozóan, hogyan lehetne az uniós költségvetést minél nagyobb mértékben függetleníteni a nemzeti költségvetésektõl (pontosabban az utóbbiak szempontjából lényeges két jelenlegi befizetési formától, az áfaalapú és a GNI-alapú hozzájárulástól). RÖVIDEN A LEHETSÉGES ÉRDEKSZÖVETSÉGEKRÕL Nyilvánvaló: a 27-tagú EU-ban egyetlen ország sem rendelkezik olyan mozgástérrel, hogy elképzeléseit el tudja fogadtatni, még kevésbé pedig olyannal, hogy rá tudná erõltetni a többiekre. Ugyanakkor, miután a költségvetés elfogadását tekintve egyelõre a nemzeti vétórendszer van érvényben, bármelyik ország meg tudja akadályozni az esetenként 26 ország által kidolgozott és egyeztetett tervezetek elfogadását is. Egy-egy nagy országtól eltekintve (akár a nettó hozzájáruló Németország és Nagy-Britannia, akár a nettó támogatott Spanyolország vagy Lengyelország kivételével) aligha valószínûsíthetõ ilyen forgatókönyv. Az eddigi tapasztalatok és az EU-ban kialakult kompromisszumkultúra alapján már a következõ költségvetés kidolgozásának kezdeti idõszakában is arra számítunk, hogy különbözõ érdekszövetségek jelennek meg. Ezek alapvetõen néhány meghatározó ismérv mentén azonosíthatók. Változatalanul megjelennek a fejlett-fejlõdõ, vagyis a nettó költségvetési pozíció alapján szervezõdõ érdekcsoportok. Nem biztos azonban, hogy ezek homogének lesznek. Egyrészt ugyanis az azonos elõjelû nettó pozíciók között is tetemes eltérések vannak, hiszen egyes országok jóval nagyobb mértékben nettó befizetõk, mint mások, és hasonló a helyzet a nettó támogatottak oldalán is. Arról nem is szólva, hogy egyik ország nettó pozíciója sincs kõbe vésve, sõt nagyon valószínû, hogy a 2014-ben kezdõdõ idõszakban lesznek változások (mindenekelõtt a jelenlegi nettó támogatotti körnél). Másrészt az uniós költségvetés szerkezetének megváltoztatása jelentõs mértékben árnyalja a nettó pozíciók alapján kialakuló szervezõdéseket. A kibõvült EU-ban a korábbiaknál jóval nagyobb szerephez juthatnak a regionális alapra építkezõ érdekközösségek. Regionális szempontok az uniós politika szintjén a mediterrán kibõvülés után jelentek meg (lásd az EU mediterrán politikáját, valamint a Barcelona-folyamatot). Második regionális kör a finn svéd belépés után rajzolódott ki (északi együttmûködés). A keleti bõvülés két hulláma újabb regionális kooperációs formációk kialakulásához vezetett. Idetartozik a visegrádi együttmûködés, de a Duna-medencei országok jóval lazább formában tapasztalható kooperációs szándéka is. Számos országot fog át a szélesen értelmezett közép-európai kezdeményezés. A következõ években részben globális, részben európai fejlõdés eredményeként további olyan tartós vagy taktikai érdekszövetségek létrejötte várható, amelyek regionális alapon szervezõdnek (például az atlanti irányzat megerõsödése, a Nyugat-Balkánnal kapcsolatos érdekek kikristályosodása). További szövetségalakításokat generálhatnak a különbözõ közösségi célok mentén meghúzódó tagállami érdekek. Ennek legismertebb és a 2014 utáni költségvetés struktúráját nagymértékben meghatározó eleme a mezõgazdasági politika fenntartásában, illetve megszüntetésében érdekelt csoportok küzdelme. E kérdés 19

20 EURÓPAI INTEGRÁCIÓ azonban egyre kevésbé önmagában, hanem más költségvetési prioritásokhoz, mindenekelõtt a lisszaboni programhoz (mindenekelõtt annak versenyképességi csomagjához) köthetõ célokhoz kapcsolódva alakít ki érdekcsoportokat. Ahogy a közösségi politikák fejlõdnek, és ahogy az egyes politikaterületek acquis communautaire-je gazdagodik akár az integráció önmozgásának eredményeként, akár globális, külsõ hatások következményeként, úgy várható újabb és újabb érdekcsoportok és -szövetségek megjelenése. Jelenlegi ismereteink szerint erre elsõsorban a következõ területeken kerülhet sor: a közös energiapolitika, az egyre erõteljesebb (fõként déli irányú) migráció kezelése, a schengeni határokkal érintett országok közötti együttmûködés, környezetvédelem, végül, de mindenekelõtt pedig a lisszaboni stratégiához köthetõ valamennyi prioritás (a kutatás-fejlesztéstõl az oktatáson át a szociális kérdésekig és a munkaerõ-piaci reformokig). Mindezek alapján aligha lehet olyan érdekszövetségeket azonosítani, amelyek tagsági összetétele viszonylag állandó lenne. Az egyes területeken igen eltérõ összetételû szövetségek jöhetnek létre, ami fõként a költségvetés tervezésének kezdeti idõszakában megnehezítheti a tisztánlátást. Ugyanakkor éppen ez a tarka struktúra teszi lehetõvé, sõt kötelezõvé az értelmes kompromisszumkeresést. Ez a kijelentés természetesen arra alapozódik, hogy valamennyi ország pontosan fel tudja mérni rövid és hosszabb távú érdekeit, és jól ismeri a partnerek hasonló vagy eltérõ érdekeit is. A taktikai és stratégia érdekszövetségek kialakítása során nem lehet elfeledkezni a Bizottság tevékenységérõl, amely a költségvetés átfogó reformjában, ezen belül a bevételek stabilizálásában (a nemzeti költségvetésektõl való lehetõ legnagyobb mértékû függetlenítésében), valamint a jövõorientált és szolidaritási (kohéziós) célok prioritásában érdekelt. Magyarországnak is alapvetõ érdeke, hogy érdekeinek védelméhez és megvalósításához messzemenõen igénybe vegye a Bizottság támogatását. ITTHONI FELADATOK A közösségi költségvetés vonatkozásában Magyarországnak két alapvetõ és idõben csak részben elkülönülõ feladata van. Az egyik a évi költségvetéssel kapcsolatos és az abban rendelkezésre álló pénzügyi erõforrások leghatékonyabb felhasználását jelenti. A másik a 2013 utáni költségvetés kialakítására vonatkozik, amelyben Magyarországnak kezdeményezõ (aktív) szerepet célszerû vállalnia. Nemcsak azért, mert a nettó kedvezményezetti pozíció fenntartása alapvetõ érdekünk, hanem azért is, mert a 2014-ben kezdõdõ újabb pénzügyi keretterv elsõ konkrét változatai éppen a évi magyar elnökség idején jelenhetnek meg. A legfontosabb feladatok a következõkben összegezhetõk. Nem csak a magyar társadalmi-gazdasági felzárkózás és a modernizáció sikere miatt fontos alapvetõen az uniós források lehetõ legnagyobb mértékû lehívása és leghatékonyabb felhasználása. Ez gyengítheti a strukturális és kohéziós pénzek feleslegességével kapcsolatos nézeteket és erõsítheti az ilyen jellegû támogatások fenntartása melletti érveket. Ebben az összefüggésben valamennyi nettó támogatott ország egy hajóban evez, bármelyik sikere kedvezõen, sikertelensége pedig kedvezõtlenül hathat a strukturális alapok jövõjére. Magyarországnak azt kellene bizonyítania, hogy az uniós pénzek nem egyszerûen felszívhatók, hanem hogy segítségükkel átfogó fejlesztések valósulnak meg, amelyeknek egyértelmû és pozitív kisugárzása van a gazda- 20

Az Európai Unió regionális politikája a 2007-13-as időszakban

Az Európai Unió regionális politikája a 2007-13-as időszakban dr. Ránky Anna: Az Európai Unió regionális politikája a 2007-13-as időszakban I. A 2007-13-as időszakra vonatkozó pénzügyi perspektíva és a kohéziós politika megújulása A 2007-13 közötti pénzügyi időszakra

Részletesebben

Tartalomjegyzék HARMADIK RÉSZ ESETTANULMÁNYOK ÉS EMPIRIKUS FELMÉRÉSEK

Tartalomjegyzék HARMADIK RÉSZ ESETTANULMÁNYOK ÉS EMPIRIKUS FELMÉRÉSEK Tartalomjegyzék HARMADIK RÉSZ ESETTANULMÁNYOK ÉS EMPIRIKUS FELMÉRÉSEK (I) A pénzügyi integráció hozadékai a világgazdaságban: Empirikus tapasztalatok, 1970 2002.................................... 13 (1)

Részletesebben

Dr. Halm Tamás. 2014. május 8. Források: dr. Ferkelt Balázs (Budapesti Gazdasági Főiskola) és dr. Hetényi Géza (Külügyminisztérium) prezentációi

Dr. Halm Tamás. 2014. május 8. Források: dr. Ferkelt Balázs (Budapesti Gazdasági Főiskola) és dr. Hetényi Géza (Külügyminisztérium) prezentációi Az Európai Unió pénzügyei Dr. Halm Tamás 2014. május 8. Források: dr. Ferkelt Balázs (Budapesti Gazdasági Főiskola) és dr. Hetényi Géza (Külügyminisztérium) prezentációi Éves költségvetések és több éves

Részletesebben

Az EU gazdasági és politikai unió

Az EU gazdasági és politikai unió Brüsszel 1 Az EU gazdasági és politikai unió Egységes piacot hozott létre egy egységesített jogrendszer révén, így biztosítva a személyek, áruk, szolgáltatások és a tőke szabad áramlását. Közös politikát

Részletesebben

Az Európai Unió kohéziós politikája. Pelle Anita Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kar

Az Európai Unió kohéziós politikája. Pelle Anita Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kar Az Európai Unió kohéziós politikája Pelle Anita Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kar Kohéziós politika az elnevezés néhány év óta használatos korábban: regionális politika, strukturális politika

Részletesebben

AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓ REGIONÁLIS KÉRDÉSEI A KÖZÖS REGIONÁLIS POLITIKA KIALAKULÁSA ÉS SZABÁLYOZÁSI KERETE

AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓ REGIONÁLIS KÉRDÉSEI A KÖZÖS REGIONÁLIS POLITIKA KIALAKULÁSA ÉS SZABÁLYOZÁSI KERETE AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓ REGIONÁLIS KÉRDÉSEI A KÖZÖS REGIONÁLIS POLITIKA KIALAKULÁSA ÉS SZABÁLYOZÁSI KERETE ELŐADÓ: DR. KENGYEL ÁKOS EGYETEMI DOCENS JEAN MONNET PROFESSZOR 1 TARTALOM A KOHÉZIÓS POLITIKA FONTOSSÁGA

Részletesebben

Közlekedésfejlesztési aktualitások Magyarországon (a Kohéziós Politika tükrében ) Kovács-Nagy Rita

Közlekedésfejlesztési aktualitások Magyarországon (a Kohéziós Politika tükrében ) Kovács-Nagy Rita Közlekedésfejlesztési aktualitások Magyarországon (a Kohéziós Politika tükrében 2014 2020) Kovács-Nagy Rita Balatonföldvár 2013. május 15. 2007-2013 időszak általános végrehajtási tapasztalatai Az operatív

Részletesebben

Cselekvési forgatókönyvek és a társadalmi gazdasági működés biztonsága - A jó kormányzás: új, intézményes megoldások -

Cselekvési forgatókönyvek és a társadalmi gazdasági működés biztonsága - A jó kormányzás: új, intézményes megoldások - Dr. Kovács Árpád egyetemi tanár, a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke Cselekvési forgatókönyvek és a társadalmi gazdasági működés biztonsága - A jó kormányzás: új, intézményes megoldások - 1 Államhatalmi

Részletesebben

Ez a dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű, az intézmények semmiféle felelősséget nem vállalnak a tartalmáért

Ez a dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű, az intézmények semmiféle felelősséget nem vállalnak a tartalmáért 2006R1084 HU 01.07.2013 001.001 1 Ez a dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű, az intézmények semmiféle felelősséget nem vállalnak a tartalmáért B A TANÁCS 1084/2006/EK RENDELETE (2006. július 11.) a

Részletesebben

Lisszaboni stratégia és a vállalati versenyképesség

Lisszaboni stratégia és a vállalati versenyképesség Lisszaboni stratégia és a vállalati versenyképesség 46. Közgazdász-vándorgyűlés Czakó Erzsébet Eger, 2008. június 27. 1/17 Témakörök 1. Versenyképesség az EU szintjén 2. A Lisszaboni Stratégia és metamorfózisai

Részletesebben

AZ EURÓPAI UNIÓ KOHÉZIÓS POLITIKÁJÁNAK HATÁSA A REGIONÁLIS FEJLETTSÉGI KÜLÖNBSÉGEK ALAKULÁSÁRA

AZ EURÓPAI UNIÓ KOHÉZIÓS POLITIKÁJÁNAK HATÁSA A REGIONÁLIS FEJLETTSÉGI KÜLÖNBSÉGEK ALAKULÁSÁRA AZ EURÓPAI UNIÓ KOHÉZIÓS POLITIKÁJÁNAK HATÁSA A REGIONÁLIS FEJLETTSÉGI KÜLÖNBSÉGEK ALAKULÁSÁRA Zsúgyel János egyetemi adjunktus Európa Gazdaságtana Intézet Az Európai Unió regionális politikájának történeti

Részletesebben

Az Európai Unió agrártámogatásainak átalakulása és annak várható hatásai

Az Európai Unió agrártámogatásainak átalakulása és annak várható hatásai Az Európai Unió agrártámogatásainak átalakulása és annak várható hatásai Kis Miklós Zsolt Agrár-vidékfejlesztésért felelős államtitkár Miniszterelnökség Lízing Szakmai Napok Mátraháza - 2017. november

Részletesebben

Előadás vázlata. Általános jellemzők Bevételek Kiadások Ellenőrző kérdések

Előadás vázlata. Általános jellemzők Bevételek Kiadások Ellenőrző kérdések Az EU költségvetése Előadás vázlata Általános jellemzők Bevételek Kiadások Ellenőrző kérdések Általános jellemzők Az országok közötti erőforrás-újraelosztási rendszer legfontosabb fóruma a közösségi költségvetés.

Részletesebben

% M.o. 42,0 18,1 15,4 75,6 24,4 EU-27 20,9 18,9 17,8 57,6 42,4. M.o. 20,2 15,6 17,6 53,4 46,6. (ezer euro/fogl.) M.o. 48,1 86,0 114,1 70,7 190,6

% M.o. 42,0 18,1 15,4 75,6 24,4 EU-27 20,9 18,9 17,8 57,6 42,4. M.o. 20,2 15,6 17,6 53,4 46,6. (ezer euro/fogl.) M.o. 48,1 86,0 114,1 70,7 190,6 KKV-k jelene és jövője: a versenyképesség megőrzésének lehetőségei Dr. Parragh Bianka Óbudai Egyetem Keleti Károly Gazdasági Kar Vállalkozásmenedzsment Intézet A KKV-szektor főbb jellemzői A mikro-, kis-

Részletesebben

Az EU következő többéves pénzügyi kerete és a magyar érdekek

Az EU következő többéves pénzügyi kerete és a magyar érdekek Az EU következő többéves pénzügyi kerete és a magyar érdekek Győri Enikő EURÓPAI ÜGYEKÉRT FELELŐS ÁLLAMTITKÁR KAP REFORM 2014-2020 AGRÁRGAZDASÁGI KIHÍVÁSOK Budapest, 2012. július 3. 7 éves Keretköltségvetés:

Részletesebben

MTA Regionális Kutatások Központja

MTA Regionális Kutatások Központja A vidékfejlesztés kívánatos helye, szerepe a következő programozási időszak stratégiájában és szabályozásában Dr. Finta István Ph.D. finta@rkk.hu 1 Alapkérdések, alapfeltételezések Mi szükséges ahhoz,

Részletesebben

A DUNA-STRATÉGIA FINANSZÍROZÁSÁNAK IDŐSZERŰKÉRDÉSEI

A DUNA-STRATÉGIA FINANSZÍROZÁSÁNAK IDŐSZERŰKÉRDÉSEI A DUNA-STRATÉGIA FINANSZÍROZÁSÁNAK IDŐSZERŰKÉRDÉSEI MRTT Generációk diskurzusa a regionális tudományról Győr, 2012. november 23. 1 Duna-stratégia 2011. júniusi Európai Tanács 4 cselekvési, 11 prioritási

Részletesebben

11170/17 ol/eo 1 DGG1B

11170/17 ol/eo 1 DGG1B Az Európai Unió Tanácsa Brüsszel, 2017. július 11. (OR. en) 11170/17 AZ ELJÁRÁS EREDMÉNYE Küldi: Címzett: Tárgy: a Tanács Főtitkársága a delegációk EF 162 ECOFIN 638 UEM 230 SURE 29 A Tanács következtetései

Részletesebben

KISTARCSA VÁROS ÖNKORMÁNYZAT POLGÁRMESTERE

KISTARCSA VÁROS ÖNKORMÁNYZAT POLGÁRMESTERE KISTARCSA VÁROS ÖNKORMÁNYZAT POLGÁRMESTERE 2143 Kistarcsa, Szabadság út 48. Telefon: (28)- 507-133 Fax: (28)-470-357 E L Ő T E R J E S Z T É S A Képviselő-testület 2015. november 25.-i ülésére Nyílt ülésen

Részletesebben

Ajánlás A TANÁCS AJÁNLÁSA. a Horvátországban fennálló túlzott költségvetési hiány megszüntetéséről. {SWD(2013) 523 final}

Ajánlás A TANÁCS AJÁNLÁSA. a Horvátországban fennálló túlzott költségvetési hiány megszüntetéséről. {SWD(2013) 523 final} EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, 2013.12.10. COM(2013) 914 final Ajánlás A TANÁCS AJÁNLÁSA a Horvátországban fennálló túlzott költségvetési hiány megszüntetéséről {SWD(2013) 523 final} HU HU Ajánlás A TANÁCS

Részletesebben

Környezetvédelmi Főigazgatóság

Környezetvédelmi Főigazgatóság Környezetvédelmi Főigazgatóság Főbiztos: Stavros Dimas Főigazgató: Mogens Peter Carl A igazgatóság: Kommunikáció, Jogi Ügyek & Polgári Védelem B igazgatóság: A Természeti Környezet Védelme Osztály: Természetvédelem

Részletesebben

Az eurózóna 2017-ben: a Gazdasági és Monetáris Unió előtt álló kihívások. Dr. Ferkelt Balázs (Budapesti Gazdasági Egyetem)

Az eurózóna 2017-ben: a Gazdasági és Monetáris Unió előtt álló kihívások. Dr. Ferkelt Balázs (Budapesti Gazdasági Egyetem) Az eurózóna 2017-ben: a Gazdasági és Monetáris Unió előtt álló kihívások Dr. Ferkelt Balázs (Budapesti Gazdasági Egyetem) Kiindulási pontok I. Az eurózóna tagsági feltételeinek tekinthető maastrichti konvergencia-kritériumok

Részletesebben

Engelberth István főiskolai docens BGF PSZK

Engelberth István főiskolai docens BGF PSZK Engelberth István főiskolai docens BGF PSZK Gazdaságföldrajz Kihívások Európa előtt a XXI. században 2013. Európa (EU) gondjai: Csökkenő világgazdasági súly, szerep K+F alacsony Adósságválság Nyersanyag-

Részletesebben

Közlekedés és térségfejlesztés kapcsolata

Közlekedés és térségfejlesztés kapcsolata A közlekedés helyzete, jövője ma Magyarországon Szakmai Konferencia 2008. május 13-15, Balatonföldvár Közlekedés és térségfejlesztés kapcsolata Dr. Szegvári Péter c.egyetemi docens Stratégiai Igazgató

Részletesebben

Területi fejlettségi egyenlőtlenségek alakulása Európában. Fábián Zsófia KSH

Területi fejlettségi egyenlőtlenségek alakulása Európában. Fábián Zsófia KSH Területi fejlettségi egyenlőtlenségek alakulása Európában Fábián Zsófia KSH A vizsgálat célja Európa egyes térségei eltérő természeti, társadalmi és gazdasági adottságokkal rendelkeznek. Különböző történelmi

Részletesebben

0. Nem technikai összefoglaló. Bevezetés

0. Nem technikai összefoglaló. Bevezetés 0. Nem technikai összefoglaló Bevezetés A KÖZÉP-EURÓPA 2020 (OP CE 2020) egy európai területi együttműködési program. Az EU/2001/42 SEA irányelv értelmében az OP CE 2020 programozási folyamat részeként

Részletesebben

Gerlaki Bence Sisak Balázs: Megtakarításokban már a régió élmezőnyéhez tartozunk

Gerlaki Bence Sisak Balázs: Megtakarításokban már a régió élmezőnyéhez tartozunk Gerlaki Bence Sisak Balázs: Megtakarításokban már a régió élmezőnyéhez tartozunk A magyar gazdaság növekedési modellje az elmúlt években finanszírozási szempontból alapvetően megváltozott: a korábbi, külső

Részletesebben

Az Európai Unió Tanácsa Brüsszel, október 7. (OR. en) Jeppe TRANHOLM-MIKKELSEN, az Európai Unió Tanácsának főtitkára

Az Európai Unió Tanácsa Brüsszel, október 7. (OR. en) Jeppe TRANHOLM-MIKKELSEN, az Európai Unió Tanácsának főtitkára Az Európai Unió Tanácsa Brüsszel, 2016. október 7. (OR. en) 13015/16 FIN 631 FEDŐLAP Küldi: Az átvétel dátuma: 2016. október 7. Címzett: Biz. dok. sz.: Tárgy: az Európai Bizottság főtitkára részéről Jordi

Részletesebben

AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS PARTNEREK 2012-2014-ES MUNKAPROGRAMJA

AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS PARTNEREK 2012-2014-ES MUNKAPROGRAMJA AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS PARTNEREK 2012-2014-ES MUNKAPROGRAMJA MEGKÖZELÍTÉSÜNK Az Európai Unió eddigi történetének legsúlyosabb válságát éli. A 2008-ban kirobbant pénzügyi krízist követően mélyreható válság

Részletesebben

9645/17 ac/ms 1 DG E 1A

9645/17 ac/ms 1 DG E 1A Az Európai Unió Tanácsa Brüsszel, 2017. május 24. (OR. en) 9645/17 AZ ELJÁRÁS EREDMÉNYE Küldi: a Tanács Főtitkársága Dátum: 2017. május 23. Címzett: a delegációk ENV 540 FIN 326 FSTR 42 REGIO 62 AGRI 286

Részletesebben

Mit nyújt a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program a vállalkozásoknak 2014-2020 között

Mit nyújt a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program a vállalkozásoknak 2014-2020 között Mit nyújt a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program a vállalkozásoknak 2014-2020 között Buzás Sándor Főosztályvezető Nemzetgazdasági Tervezési Hivatal Tematika Felkészülés a 2014-2020-as időszakra

Részletesebben

A Közös Agrárpolitika megváltoztatására irányuló javaslatok

A Közös Agrárpolitika megváltoztatására irányuló javaslatok A Közös Agrárpolitika megváltoztatására irányuló javaslatok Szentirmay Zoltán főosztályvezető Földművelésügyi Minisztérium Agrárakadémia Merre tovább Közös Agrárpolitika? Herman Ottó Intézet Nonprofit

Részletesebben

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA. Brüsszel, február 19. (25.02) (OR. en) 6669/09 JEUN 12 EDUC 35 SOC 124 POLGEN 27

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA. Brüsszel, február 19. (25.02) (OR. en) 6669/09 JEUN 12 EDUC 35 SOC 124 POLGEN 27 AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA Brüsszel, 2009. február 19. (25.02) (OR. en) 6669/09 JEUN 12 EDUC 35 SOC 124 POLGEN 27 AZ ELJÁRÁS EREDMÉNYE Ülés: Tanács Dátum: 2009. február 16. Tárgy: Kulcsfontosságú üzenetek

Részletesebben

Az európai térszerkezet változásai. Topa Zoltán PhD hallgató

Az európai térszerkezet változásai. Topa Zoltán PhD hallgató Az európai térszerkezet változásai Topa Zoltán PhD hallgató Topa.zoltan.szie@gmail.com Mi a térszerkezet? Egy ország gazdaság és társadalmi folyamatainak térbeli kerete Intézmények rendszere, települések

Részletesebben

7655/14 ek/agh 1 DG B 4A

7655/14 ek/agh 1 DG B 4A AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA Brüsszel, 2014. március 12. (14.03) (OR. en) 7655/14 SOC 194 FELJEGYZÉS Küldi: Címzett: Tárgy: a Tanács Főtitkársága a delegációk A szociális helyzet az EU-ban A Tanács következtetései

Részletesebben

Válságkezelés Magyarországon

Válságkezelés Magyarországon Válságkezelés Magyarországon HORNUNG ÁGNES államtitkár Nemzetgazdasági Minisztérium 2017. október 28. Fő üzenetek 2 A magyar gazdaság elmúlt három évtizede dióhéjban Reál GDP növekedés (éves változás)

Részletesebben

Az egészség nemzeti érték helyzetünk nemzetközi nézőpontból

Az egészség nemzeti érték helyzetünk nemzetközi nézőpontból Az egészség nemzeti érték helyzetünk nemzetközi nézőpontból Prof. Dr. Orosz Éva egyetemi tanár ELTE Egészség-gazdaságtani Kutatóközpont vezetője, az OECD szakértője Alapvető kérdések Merre tart Európa?

Részletesebben

14127/16 ea/kz 1 DGG 2B

14127/16 ea/kz 1 DGG 2B Az Európai Unió Tanácsa Brüsszel, 2016. november 8. (OR. en) 14127/16 AZ ELJÁRÁS EREDMÉNYE Küldi: a Tanács Főtitkársága Dátum: 2016. november 8. Címzett: a delegációk Előző dok. sz.: 13265/16 Tárgy: FIN

Részletesebben

Felkészülés a as EU-s tervezési időszakra

Felkészülés a as EU-s tervezési időszakra Felkészülés a 2014-2020-as EU-s tervezési időszakra Towards an Effective Regional Resource Allocation TERRA Nyitó konferencia Szeged, 2012. augusztus 9. Tóth Róbert, fejlesztési szakértő Tartalom A 2014-2020-as

Részletesebben

A területi tervezés megújításának szempontjai a időszakra szóló kohéziós politika tükrében

A területi tervezés megújításának szempontjai a időszakra szóló kohéziós politika tükrében A területi tervezés megújításának szempontjai a 2014-2020 időszakra szóló kohéziós politika tükrében Kajdi Ákos XVII. Országos Urbanisztikai Konferencia, 2011. október 27., Pécs Kohéziós politika területi

Részletesebben

UKRAJNA SZEREPE A MAGYAR KÜLGAZDASÁGI STRATÉGIÁBAN MISKOLC, MÁJUS 19.

UKRAJNA SZEREPE A MAGYAR KÜLGAZDASÁGI STRATÉGIÁBAN MISKOLC, MÁJUS 19. UKRAJNA SZEREPE A MAGYAR KÜLGAZDASÁGI STRATÉGIÁBAN MISKOLC, 2009. MÁJUS 19. A magyar külgazdasági stratégia alapkérdései Az EU csatlakozás, a közös kereskedelempolitika átvétele módosította a magyar külgazdasági

Részletesebben

A TÖBBÉVES PÉNZÜGYI KERET

A TÖBBÉVES PÉNZÜGYI KERET A TÖBBÉVES PÉNZÜGYI KERET Ez idáig öt többéves pénzügyi keretet alakítottak ki. A Lisszaboni Szerződés a többéves pénzügyi keretet intézményközi megállapodásból jogilag kötelező erejű aktussá változtatta.

Részletesebben

FEJLESZTÉSI LEHETŐSÉGEK 2014-2020. NETWORKSHOP 2014 Pécs

FEJLESZTÉSI LEHETŐSÉGEK 2014-2020. NETWORKSHOP 2014 Pécs FEJLESZTÉSI LEHETŐSÉGEK 2014-2020 NETWORKSHOP 2014 Pécs A FEJLESZTÉSPOLITIKA UNIÓS SZABÁLYRENDSZER 2014-2020 EU EU Koh. Pol. HU Koh. Pol. EU 2020 stratégia (2010-2020) 11 tematikus cél >> 7 zászlóshajó

Részletesebben

RESTREINT UE. Strasbourg, COM(2014) 447 final 2014/0208 (NLE) This document was downgraded/declassified Date

RESTREINT UE. Strasbourg, COM(2014) 447 final 2014/0208 (NLE) This document was downgraded/declassified Date EURÓPAI BIZOTTSÁG Strasbourg, 2014.7.1. COM(2014) 447 final 2014/0208 (NLE) This document was downgraded/declassified Date 23.7.2014 Javaslat A TANÁCS RENDELETE a 2866/98/EK rendeletnek az euró litvániai

Részletesebben

A közigazgatási szakvizsga Az Európai Unió szervezete, működése és jogrendszere c. V. modulhoz tartozó írásbeli esszé kérdések (2017. augusztus 01.

A közigazgatási szakvizsga Az Európai Unió szervezete, működése és jogrendszere c. V. modulhoz tartozó írásbeli esszé kérdések (2017. augusztus 01. A közigazgatási szakvizsga Az Európai Unió szervezete, működése és jogrendszere c. V. modulhoz tartozó írásbeli esszé kérdések (2017. augusztus 01.) Az írásbeli vizsgák részét képezik tesztfeladatok (mondat-kiegészítés,

Részletesebben

Az EU regionális politikája

Az EU regionális politikája Az EU regionális politikája 2017. 12. 07. Mit értünk régió alatt? A régió alatt egyedi sajátosságokat felmutató, valamilyen közös jellemzőket magában foglaló s ezek alapján földrajzilag elhatárolható területi

Részletesebben

Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, 2016.12.21. COM(2016) 818 final 2016/0411 (COD) Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE a Közösségben a légi járatok működtetésére vonatkozó közös szabályokról szóló

Részletesebben

KUTATÁS-FEJLESZTÉSI TEVÉKENYSÉG

KUTATÁS-FEJLESZTÉSI TEVÉKENYSÉG Központi Statisztikai Hivatal Miskolci Igazgatósága KUTATÁS-FEJLESZTÉSI TEVÉKENYSÉG Miskolc, 2006. május 23. Központi Statisztikai Hivatal Miskolci Igazgatóság, 2006 ISBN 963 215 973 X Igazgató: Dr. Kapros

Részletesebben

TANTÁRGYI ÚTMUTATÓ. Közösségi (EU) pénzügyek. tanulmányokhoz

TANTÁRGYI ÚTMUTATÓ. Közösségi (EU) pénzügyek. tanulmányokhoz III. évfolyam Pénzügy és számvitel szakirány BA TANTÁRGYI ÚTMUTATÓ Közösségi (EU) pénzügyek tanulmányokhoz TÁVOKTATÁS Tanév (2014/2015) I. félév A KURZUS ALAPADATAI Tárgy megnevezése: Közösségi (EU) pénzügyek

Részletesebben

A többéves pénzügyi keret (MFF) és a kohéziós politika jövője 2020 után

A többéves pénzügyi keret (MFF) és a kohéziós politika jövője 2020 után A többéves pénzügyi keret (MFF) és a kohéziós politika jövője 2020 után Molnár Balázs helyettes államtitkár Európai Uniós Ügyekért Felelős Államtitkárság Politikai környezet MINISZTERELNÖKSÉG Az Európai

Részletesebben

BAGER GUSZTÁV. Magyarorszá] =1828= AKADÉMIAI KIADÓ

BAGER GUSZTÁV. Magyarorszá] =1828= AKADÉMIAI KIADÓ BAGER GUSZTÁV Magyarorszá] =1828= AKADÉMIAI KIADÓ TARTALOMJEGYZÉK ELŐSZÓ I. RÉSZ - HÁTTÉR 1. BEVEZETÉS, 1.1. Az elemzés célja 5 1.2. A könyv szerkezete 6 2. A NEMZETKÖZI VALUTAALAP SZEREPVÁLLALÁSA, TEVÉKENYSÉGE

Részletesebben

Gazdálkodási modul. Gazdaságtudományi ismeretek III. EU ismeretek. KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI MÉRNÖKI MSc TERMÉSZETVÉDELMI MÉRNÖKI MSc

Gazdálkodási modul. Gazdaságtudományi ismeretek III. EU ismeretek. KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI MÉRNÖKI MSc TERMÉSZETVÉDELMI MÉRNÖKI MSc Gazdálkodási modul Gazdaságtudományi ismeretek III. EU ismeretek KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI MÉRNÖKI MSc TERMÉSZETVÉDELMI MÉRNÖKI MSc Jogforrások, költségvetés 139. lecke A közösségi jog Az EGK Szerződésnek

Részletesebben

Európai Agrárpolitika és Vidékfejlesztés

Európai Agrárpolitika és Vidékfejlesztés Európai Agrárpolitika és Vidékfejlesztés A vidékfejlesztés koncepciója és a fejlesztésekhez rendelhető források Gáti Attila Egy kis történelem avagy a KAP kialakulása Mezőgazdaság Élelmiszerellátás Önellátás

Részletesebben

Gazdaság és felsőoktatás Egymásrautaltság együttműködés lehetőségei, távlatai. 2013. Április 18-19. Bihall Tamás MKIK alelnök

Gazdaság és felsőoktatás Egymásrautaltság együttműködés lehetőségei, távlatai. 2013. Április 18-19. Bihall Tamás MKIK alelnök Gazdaság és felsőoktatás Egymásrautaltság együttműködés lehetőségei, távlatai 2013. Április 18-19. Bihall Tamás MKIK alelnök Életszínvonal, életminőség Magyarország versenypozícióját a magyar gazdaság

Részletesebben

Innováció és stratégia Dr. Greiner István MISZ, általános elnökhelyettes

Innováció és stratégia Dr. Greiner István MISZ, általános elnökhelyettes Innováció és stratégia Dr. Greiner István MISZ, általános elnökhelyettes 2013. február 07. Magyar Innovációs Szövetség Tevékenység: műszaki, technológiai innováció érdekképviselete, érdekérvényesítés innováció

Részletesebben

Dr. Kaposi József 2014

Dr. Kaposi József 2014 Dr. Kaposi József 2014 A változások hajóerői és korlátai A változások jelentős része európai/nemzetközi trendek hazai megjelenése: Bologna-folyamat és Lisszaboni folyamat emberi képességek felértékelődése,

Részletesebben

OPERATÍV PROGRAMOK

OPERATÍV PROGRAMOK OPERATÍV PROGRAMOK 2014-2020 Magyarország 2020-ig 12 000 milliárd forint fejlesztési forrást használhat fel az Európai Unió és a hazai költségvetés támogatásával. A Kormány által benyújtott és az Európai

Részletesebben

SZOCIÁLIS ÉS MUNKAERŐPIACI POLITIKÁK MAGYARORSZÁGON

SZOCIÁLIS ÉS MUNKAERŐPIACI POLITIKÁK MAGYARORSZÁGON ÁTMENETI GAZDASÁGOKKAL FOGLALKOZÓ EGYÜTTMŰKÖDÉSI KÖZPONT MUNKAÜGYI MINISZTÉRIUM NÉPJÓLÉTI MINISZTÉRIUM ORSZÁGOS MŰSZAKI INFORMÁCIÓS KÖZPONT ÉS KÖNYVTÁR SZOCIÁLIS ÉS MUNKAERŐPIACI POLITIKÁK MAGYARORSZÁGON

Részletesebben

A 2008. évi költségvetés, a költségvetési fegyelem és a fiskális szabályrend

A 2008. évi költségvetés, a költségvetési fegyelem és a fiskális szabályrend A 2008. évi költségvetés, a költségvetési fegyelem és a fiskális szabályrend dr. Bathó Ferenc főosztályvezető Pénzügyminisztérium X. Jubileumi Pénztárkonferencia, Siófok 2007. november 20. Költségvetés

Részletesebben

Közgazdaságtan műszaki menedzsereknek I. SGYMMEN226XXX. Tantárgyfelelős: dr. Paget Gertrúd főiskolai docens

Közgazdaságtan műszaki menedzsereknek I. SGYMMEN226XXX. Tantárgyfelelős: dr. Paget Gertrúd főiskolai docens Közgazdaságtan műszaki menedzsereknek I. SGYMMEN226XXX Tantárgyfelelős: dr. Paget Gertrúd főiskolai docens Tárgyelőadó: dr. Paget Gertrúd főiskolai docens Gyakorlatvezető: dr. Paget Gertrúd Tantárgyi leírás

Részletesebben

KÖZÖSEN AZ UNIÓS FEJLESZTÉSI FORRÁSOK FELHASZNÁLÁSÁÉRT Környezetpolitikai Fórum Budapest, Március 20. Partnerség és fenntarthatóság

KÖZÖSEN AZ UNIÓS FEJLESZTÉSI FORRÁSOK FELHASZNÁLÁSÁÉRT Környezetpolitikai Fórum Budapest, Március 20. Partnerség és fenntarthatóság KÖZÖSEN AZ UNIÓS FEJLESZTÉSI FORRÁSOK FELHASZNÁLÁSÁÉRT Környezetpolitikai Fórum Budapest, 2008. Március 20. Partnerség és fenntarthatóság Dr. Szegvári Péter c. egyetemi docens A regionális politika szakaszai

Részletesebben

A évi uniós költségvetési tervezet a pénzügyi korlátok ellenére is támogatja Európa gazdasági növekedését

A évi uniós költségvetési tervezet a pénzügyi korlátok ellenére is támogatja Európa gazdasági növekedését EURÓPAI BIZOTTSÁG SAJTÓKÖZLEMÉNY Brüsszel, 2014. június 11. A 2015. évi uniós költségvetési tervezet a pénzügyi korlátok ellenére is támogatja Európa gazdasági növekedését A múlt örökségének és a válság

Részletesebben

Budapest, Február 7-9. Dr. Lengyel Márton Heller Farkas Főiskola, Budapest

Budapest, Február 7-9. Dr. Lengyel Márton Heller Farkas Főiskola, Budapest Desztinációs Menedzsment Nemzetközi Konferencia Budapest, 2007. Február 7-9. Desztinációs Menedzsment Koncepció és Magyarország esete Dr. Lengyel Márton Heller Farkas Főiskola, Budapest Koncepció Desztinációs

Részletesebben

BEVEZETÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANULMÁNYOZÁSÁBA

BEVEZETÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANULMÁNYOZÁSÁBA FARKAS BEÁTA VÁRNAY ERNŐ BEVEZETÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANULMÁNYOZÁSÁBA A, Szeged 1997 TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETES 1 I. BEVEZETÉS A REGIONÁLIS INTEGRÁCIÓ ELMÉLETI HÁTTERÉBE... 3 1. INTEGRÁCIÓS ELMÉLETEK 3 1.1.

Részletesebben

A Régiók Bizottsága véleménye az európai közigazgatások közötti átjárhatósági eszközök (ISA) (2009/C 200/11)

A Régiók Bizottsága véleménye az európai közigazgatások közötti átjárhatósági eszközök (ISA) (2009/C 200/11) C 200/58 Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2009.8.25. A Régiók Bizottsága véleménye az európai közigazgatások közötti átjárhatósági eszközök (ISA) (2009/C 200/11) A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA üdvözli az előző programoknak

Részletesebben

Szubszidiaritás az EU és tagállamai regionális politikájában

Szubszidiaritás az EU és tagállamai regionális politikájában KENGYEL ÁKOS 1 Szubszidiaritás az EU és tagállamai regionális politikájában A tanulmány az Európai Unió kohéziós (regionális fejlesztési) politikája vonatkozásában vizsgálja meg a szubszidiaritás elvének

Részletesebben

3. SZÁMÚ KÖLTSÉGVETÉS-MÓDOSÍTÁSI TERVEZET A ÉVI ÁLTALÁNOS KÖLTSÉGVETÉSHEZ

3. SZÁMÚ KÖLTSÉGVETÉS-MÓDOSÍTÁSI TERVEZET A ÉVI ÁLTALÁNOS KÖLTSÉGVETÉSHEZ EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, 2017.5.30. COM(2017) 288 final 3. SZÁMÚ KÖLTSÉGVETÉS-MÓDOSÍTÁSI TERVEZET A 2017. ÉVI ÁLTALÁNOS KÖLTSÉGVETÉSHEZ Az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés (IFK) költségvetési

Részletesebben

A8-0380/3. A vidékfejlesztési programok időtartamának meghosszabbítása

A8-0380/3. A vidékfejlesztési programok időtartamának meghosszabbítása 6.12.2017 A8-0380/3 Módosítás 3 Czesław Adam Siekierski a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság nevében Jelentés A8-0380/2017 Albert Deß A mezőgazdaság és a vidékfejlesztés területén érvényben lévő

Részletesebben

PROF. DR. FÖLDESI PÉTER

PROF. DR. FÖLDESI PÉTER A Széchenyi István Egyetem szerepe a járműiparhoz kapcsolódó oktatásban, valamint kutatás és fejlesztésben PROF. DR. FÖLDESI PÉTER MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA 2014. JANUÁR 31. Nemzetközi kitekintés Globalizáció

Részletesebben

KÖSZÖNTJÜK HALLGATÓINKAT!

KÖSZÖNTJÜK HALLGATÓINKAT! 2011. február 9. KÖSZÖNTJÜK HALLGATÓINKAT! Önök Dr. Losoncz Miklós egyetemi tanár, Jean Monnet professzor Az EU előtti kihívások és a magyar elnökség előadását hallhatják! Az EU előtti kihívások és a magyar

Részletesebben

A spanyol közszféra a válság idején: a szociális párbeszéd szerepe. SZAKSZERVEZETI MŰHELYBESZÉLGETÉS 2012.szeptember

A spanyol közszféra a válság idején: a szociális párbeszéd szerepe. SZAKSZERVEZETI MŰHELYBESZÉLGETÉS 2012.szeptember A spanyol közszféra a válság idején: a szociális párbeszéd szerepe SZAKSZERVEZETI MŰHELYBESZÉLGETÉS 2012.szeptember 24-25. Berlin/Potsdam 1 2 A megszorító programok hatása a közszférára Spanyolországban:

Részletesebben

Összefoglalás Magyarországnak a 2014 2020-as időszakra vonatkozó partnerségi megállapodásáról

Összefoglalás Magyarországnak a 2014 2020-as időszakra vonatkozó partnerségi megállapodásáról EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, 2014. augusztus 26. Összefoglalás Magyarországnak a 2014 2020-as időszakra vonatkozó partnerségi megállapodásáról Általános információk A partnerségi megállapodás öt alapot

Részletesebben

Az EU regionális politikája

Az EU regionális politikája Alapvető célkitűzések, fogalom Az EU regionális politikája Előadás vázlat Sonnevend Pál Az EK-n belüli fejlettségi különbségek kiegyenlítése Nem segélyezés, hanem a növekedés feltételeinek megteremtése,

Részletesebben

KOHÉZIÓS POLITIKA 2014 ÉS 2020 KÖZÖTT

KOHÉZIÓS POLITIKA 2014 ÉS 2020 KÖZÖTT INTEGRÁLT TERÜLETI BEFEKTETÉS KOHÉZIÓS POLITIKA 2014 ÉS 2020 KÖZÖTT Az EU kohéziós politikájának következő, 2014 és 2020 közötti időszakával kapcsolatos új szabályokat és jogszabályokat 2013 decemberében

Részletesebben

Tematikus füzetek. Az uniós tagállamok időarányos abszorpciós teljesítménye

Tematikus füzetek. Az uniós tagállamok időarányos abszorpciós teljesítménye Az uniós tagállamok időarányos abszorpciós teljesítménye Tartalomjegyzék Bevezetés... 4 Időközi kifizetések időbeni alakulása a 2007-2013-as időszakban uniós szinten... 6 Időközi kifizetések országcsoportonként....

Részletesebben

Kóczián Balázs: Kell-e aggódni a Brexit hazautalásokra gyakorolt hatásától?

Kóczián Balázs: Kell-e aggódni a Brexit hazautalásokra gyakorolt hatásától? Kóczián Balázs: Kell-e aggódni a Brexit hazautalásokra gyakorolt hatásától? Az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkat követően jelentősen nőtt a külföldön munkát vállaló magyar állampolgárok száma és

Részletesebben

EURÓPAI BIZOTTSÁG AZ EURÓPAI UNIÓ ÁLTALÁNOS KÖLTSÉGVETÉSE A 2007-ES PÉNZÜGYI ÉVRE. Számadatok JANUÁR

EURÓPAI BIZOTTSÁG AZ EURÓPAI UNIÓ ÁLTALÁNOS KÖLTSÉGVETÉSE A 2007-ES PÉNZÜGYI ÉVRE. Számadatok JANUÁR EURÓPAI BIZOTTSÁG AZ EURÓPAI UNIÓ ÁLTALÁNOS KÖLTSÉGVETÉSE A 2007-ES PÉNZÜGYI ÉVRE Számadatok 2007. JANUÁR 1. BEVEZETÉS A 2007. évi költségvetés az első, amely a 2013-ig tartó időszakra szóló új többéves

Részletesebben

Építési Piaci Prognó zis 2017.

Építési Piaci Prognó zis 2017. Építési Piaci Prognó zis 2017. Világgazdaság Nemsokára az eddigi egymilliárd helyett három milliárd ember fog fejlett országban élni. Az lenne a csoda, ha egy ilyen folyamat nem járna megrázkódtatásokkal.

Részletesebben

2014/21 STATISZTIKAI TÜKÖR

2014/21 STATISZTIKAI TÜKÖR 1/1 STATISZTIKAI TÜKÖR 1. március 5. 13 negyedévében,7%-kal nőtt a GDP EMBARGÓ! Közölhető: 1. március 5-én reggel 9 órakor Tartalom Bevezető...1 13 negyedév...1 13. év... Bevezető Magyarország bruttó hazai

Részletesebben

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1783/1999/EK RENDELETE (1999. július 12.) az Európai Regionális Fejlesztési Alapról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1783/1999/EK RENDELETE (1999. július 12.) az Európai Regionális Fejlesztési Alapról AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1783/1999/EK RENDELETE (1999. július 12.) az Európai Regionális Fejlesztési Alapról AZ EURÓPAI PARLAMENT, AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Közösséget létrehozó

Részletesebben

Nyugdíjpénztári rendszerek tapasztalatai Közép-Kelet Európában

Nyugdíjpénztári rendszerek tapasztalatai Közép-Kelet Európában Local knowledge. Global power. Nyugdíjpénztári rendszerek tapasztalatai Közép-Kelet Európában Dr.Kepecs Gábor Hogyan tovább Nyugdíj, Egészségügy, Pénztárkonferencia Budapest 2009. október 14. Local knowledge.

Részletesebben

Pénzügyek a globalizációban. Szerkesztette: Botos Katalin

Pénzügyek a globalizációban. Szerkesztette: Botos Katalin Pénzügyek a globalizációban Szerkesztette: Botos Katalin JATEPress, Szeged 2004 Szerkesztette: Dr. Botos Katalin, a közgazdaságtudomány doktora, tanszékvezető egyetemi tanár, Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi

Részletesebben

A BIZOTTSÁG (EU).../... FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE (2015.5.11.)

A BIZOTTSÁG (EU).../... FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE (2015.5.11.) EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, 2015.5.11. C(2015) 3035 final A BIZOTTSÁG (EU).../... FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE (2015.5.11.) az 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a méhészeti ágazatban

Részletesebben

Az európai integráció gazdaságtana

Az európai integráció gazdaságtana Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Közgazdaságtan Tanszék TANTÁRGY ADATLAP és tantárgykövetelmények Az európai integráció gazdaságtana The Economics of

Részletesebben

Amit a zöld beszerzésről tudni kell. Bevezetés. Varga Katalin Energiaklub Budapest, 2013. december 11.

Amit a zöld beszerzésről tudni kell. Bevezetés. Varga Katalin Energiaklub Budapest, 2013. december 11. Amit a zöld beszerzésről tudni kell Bevezetés Varga Katalin Energiaklub Budapest, 2013. december 11. Tartalom Az Energiaklubról A zöld beszerzés definíciója A zöld beszerzés előnyei Buy Smart+ projekt

Részletesebben

Új Ú ra r t a e t r e v r e v z e és é Vértes András elnök GKI Gazdaságkutató Zrt. Budapest 2011. december 8. GKI Zrt., www.gki.hu

Új Ú ra r t a e t r e v r e v z e és é Vértes András elnök GKI Gazdaságkutató Zrt. Budapest 2011. december 8. GKI Zrt., www.gki.hu Újratervezés Vértes András elnök GKI Gazdaságkutató Zrt. Budapest 2011. december 8. Miért kell új gazdaságpolitika? Európában is sok változás kell, de nálunk is Magyarország: hitelesség-vesztés, finanszírozási

Részletesebben

EURÓPAI PARLAMENT. Gazdasági és Monetáris Bizottsága. 2005.02.17.. PE 355.341v01-00

EURÓPAI PARLAMENT. Gazdasági és Monetáris Bizottsága. 2005.02.17.. PE 355.341v01-00 EURÓPAI PARLAMENT 2004 ««««««««««««2009 Gazdasági és Monetáris Bizottsága 2005.02.17.. MÓDOSÍTÁSOK 18-26 Véleménytervezet (PE 350.217v01-00) Corien Wortmann-Kool z energia-végfelhasználás hatékonyságáról

Részletesebben

KOMPLEXVIZSGA KÉRDÉSEK EURÓPA FŐSZAKIRÁNY (NEMZETKÖZI TANULMÁNYOK SZAK) február

KOMPLEXVIZSGA KÉRDÉSEK EURÓPA FŐSZAKIRÁNY (NEMZETKÖZI TANULMÁNYOK SZAK) február KOMPLEXVIZSGA KÉRDÉSEK EURÓPA FŐSZAKIRÁNY (NEMZETKÖZI TANULMÁNYOK SZAK) 2010. február 1. Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) Mutassa be az ESZAK által létrehozott intézményeket és azok feladatait! Mutassa

Részletesebben

SAJTÓKÖZLEMÉNY. A fizetési mérleg alakulásáról. 2015. I. negyedév

SAJTÓKÖZLEMÉNY. A fizetési mérleg alakulásáról. 2015. I. negyedév SAJTÓKÖZLEMÉNY A fizetési mérleg alakulásáról NYILVÁNOS: 2015. június 24. 8:30-tól 2015. I. negyedév 2015 I. negyedévében 1 a külfölddel szembeni nettó finanszírozási képesség (a folyó fizetési mérleg

Részletesebben

A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai és hazai szemmel

A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai és hazai szemmel A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai és hazai szemmel A szociális védelemről és társadalmi befogadásról szóló 2008. évi Közös Jelentés A szegénység 78 millió embert, köztük

Részletesebben

Tartalom. Dr. Bakonyi Péter c. docens. Midterm review: összefoglaló megállapítások. A A célkitűzések teljesülése 2008-ig

Tartalom. Dr. Bakonyi Péter c. docens. Midterm review: összefoglaló megállapítások. A A célkitűzések teljesülése 2008-ig Tartalom i2010 - Midterm review Lisszaboni célok és az információs társadalom Az i2010 program főbb célkitűzései A A célkitűzések teljesülése 2008-ig Dr. Bakonyi Péter c. docens Legfontosabb teendők 2010-ig

Részletesebben

Dr. Bakonyi Péter c. docens

Dr. Bakonyi Péter c. docens i2010 - Midterm review Dr. Bakonyi Péter c. docens Tartalom Lisszaboni célok és az információs társadalom Az i2010 program főbb célkitűzései A A célkitűzések teljesülése 2008-ig Legfontosabb teendők 2010-ig

Részletesebben

Gazdaságra telepedő állam

Gazdaságra telepedő állam Gazdaságra telepedő állam A magyar államháztartás mérete jóval nagyobb a versenytársakénál Az állami kiadások jelenlegi szerkezete nem ösztönzi a gazdasági növekedést Fókusz A magyar államháztartás mérete

Részletesebben

Új EU-s és hazai regionális fejlesztési programok

Új EU-s és hazai regionális fejlesztési programok Új EU-s és hazai regionális fejlesztési programok EU: Kohéziós és regionális politika 2014-2020 Alapelvek: cél a munkahely-teremtés, a versenyképesség, a gazdasági növekedés, az életminőség javítása és

Részletesebben

MTVSZ, 2013.10.01. Versenyképes Közép- Magyarország Operatív Program bemutatása

MTVSZ, 2013.10.01. Versenyképes Közép- Magyarország Operatív Program bemutatása MTVSZ, 2013.10.01 Versenyképes Közép- Magyarország Operatív Program bemutatása A közép-magyarországi régió és a VEKOP speciális helyzete A KMR és a régió fejlesztését célzó VEKOP speciális helyzete: Párhuzamosan

Részletesebben

EURÓPAI ÉS NEMZETKÖZI IGAZGATÁS MESTERKÉPZÉSI SZAK ZÁRÓVIZSGA TÉTELSOR

EURÓPAI ÉS NEMZETKÖZI IGAZGATÁS MESTERKÉPZÉSI SZAK ZÁRÓVIZSGA TÉTELSOR A nemzeti, az uniós és a globális nemzetközi intézményrendszer (az államtudományi és közigazgatási szempontból) 1. Az államtudomány fogalma. Az állam fogalmának alakulása kezdetektől napjainkig. 2. Az

Részletesebben

AZ UNIÓS KÖLTSÉGVETÉS JÖVŐJE

AZ UNIÓS KÖLTSÉGVETÉS JÖVŐJE AZ UNIÓS KÖLTSÉGVETÉS JÖVŐJE #EUBudget #EURoadSibiu #FutureofEurope 08. február 4. MILYEN EURÓPÁT SZERETNÉNK A JÖVŐBEN? Az EU vezetői hétévente eldönthetik, milyen Európát szeretnének és egyhangúlag meghatározhatják,

Részletesebben

SZOCIÁLIS ÉS MUNKAÜGYI MINISZTÉRIUM. Szóbeli vizsgatevékenység

SZOCIÁLIS ÉS MUNKAÜGYI MINISZTÉRIUM. Szóbeli vizsgatevékenység SZOCIÁLIS ÉS MUNKAÜGYI MINISZTÉRIUM Vizsgarészhez rendelt követelménymodul azonosítója, megnevezése: 2658-06/3 Egy aktuális gazdaságpolitikai esemény elemzése a helyszínen biztosított szakirodalom alapján

Részletesebben

Tartalom KÖZPÉNZÜGYEK SZAKIRODALMI SZEMLE. VERES JÁNOS: Modern állam felelõs gazdálkodás a közpénzekkel 193

Tartalom KÖZPÉNZÜGYEK SZAKIRODALMI SZEMLE. VERES JÁNOS: Modern állam felelõs gazdálkodás a közpénzekkel 193 Tartalom VERES JÁNOS: Modern állam felelõs gazdálkodás a közpénzekkel 193 KÖZPÉNZÜGYEK KITEKINTÉS NEMZETKÖZI TAPASZTALATOK KOPITS GYÖRGY: A költségvetési felelõsség keretrendszere nemzetközi tapasztalatok

Részletesebben

A magyar gazdaságpolitika elmúlt 25 éve

A magyar gazdaságpolitika elmúlt 25 éve X. Régiók a Kárpát-medencén innen és túl Nemzetközi tudományos konferencia Kaposvár, 2016. október 14. A magyar gazdaságpolitika elmúlt 25 éve Gazdaságtörténeti áttekintés a konvergencia szempontjából

Részletesebben