A Hajdú-Bihar megyei feln ttoktatás intézményrendszere a hazai feln ttoktatás történeti tendenciáinak tükrében

Átírás

1 Debreceni Egyetem Tudományegyetemi Karok Bölcsészettudományi Kar Interdiszciplináris Társadalomtudományok és Bölcsészettudományok Doktori Iskola Neveléstudományi Doktori Program Feln ttnevelés és közm vel dés alprogram A Hajdú-Bihar megyei feln ttoktatás intézményrendszere a hazai feln ttoktatás történeti tendenciáinak tükrében Doktori (Ph.D.) értekezés Témavezet tanár: Sári Mihály Ph.D. habil. tanszékvezet egyetemi docens PTE TTK FEEFI Készítette: Juhász Erika doktorjelölt Küls konzulens: Heribert Hinzen Ph.D. igazgató IIZ/DVV, Bonn Debrecen 2005.

2 A Hajdú-Bihar megyei feln ttoktatás intézményrendszere a hazai feln ttoktatás történeti tendenciáinak tükrében Értekezés a doktori (Ph.D) fokozat megszerzése érdekében a Neveléstudomány tudományágban Írta: Juhász Erika okleveles m vel dési és feln ttképzési menedzser Készült a Debreceni Egyetem Interdiszciplináris Társadalomtudományok és Bölcsészettudományok Doktori Iskolája (Neveléstudományi Doktori Programja) keretében Témavezet :. Dr. Sári Mihály A doktori szigorlati bizottság: Elnök: Dr... Tagok: Dr... Dr... A doktori szigorlat id pontja: Az értekezés bírálói: A bírálóbizottság: Elnök: Tagok: Dr... Dr... Dr... Dr... Dr... Dr... Dr... Dr... A nyilvános vita id pontja:

3 Én, Juhász Erika teljes felel sségem tudatában kijelentem, hogy a benyújtott értekezés a szerz i jog nemzetközi normáinak tiszteletbentartásával készült... Juhász Erika 2

4 Köszönetnyilvánítás Nehéz köszönetet nyilvánítani úgy, hogy senkit ne hagyjak ki az arra érdemesek közül, ezért elnézést kérek, ha a munka hevében valakir l elfeledkeztem. Els ként tanáromnak, témavezet mnek, kollégámnak, dr. Sári Mihálynak tartozom köszönettel mindazért a szakmai és emberi segítségért, amelyet 1993 óta t le folyamatosan kaptam és kapok disszertációmhoz és munkámhoz egyaránt. Köszönöm dr. Heribert Hinzen professzor úrnak, hogy lehet vé tette számomra, hogy bekapcsolódjak az országos kutatásba, felkeltette a feln ttoktatás iránti érdekl désemet, és folyamatosan fenntartotta azt. Emellett köszönöm a Német Népf iskolai Szövetség Nemzetközi Együttm ködési Intézete Budapesti Projektirodájának munkatársainak, különösen Horváthné Bodnár Mária projektkoordinátor asszonynak, hogy az együttm ködésünket segítették mind szakmailag, mind emberileg. Köszönöm tanáraimnak (különösen dr. Durkó Mátyás professzor úrnak), a tanszéken és az ország különböz részein dolgozó kollégáimnak azt a szakmai és emberi segítséget és bizalmat, amely segítségével képességeimet (els sorban a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karán) folyamatosan kiteljesíthetem. Köszönöm a DE BTK Nevelés- és M vel déstudományi Doktori Programjában oktató, témavezet tanároknak a folyamatos kapcsolatát és bizalmát. Különösen köszönöm dr. Kozma Tamás professzor úrnak a nagyfokú szakmai, és emberi segítséget, amit eddigi munkámhoz és a disszertációmhoz nyújtott. Köszönöm Ph.D. hallgatótársaimnak (sokuk közül kiemelve Balla Ildikó, Márkus Edina és Vincze Szilvia személyét) és hallgatóimnak (sokuk közül kiemelve Kékesi Csilla és Repka Tünde személyét) a folyamatos biztatást, bizalmat és emberi segítséget, amelyet számomra nyújtanak. Köszönöm a kutatásban részt vev egyetemi hallgatóimnak és doktorjelöltjeinknek (különösen Miklósi Mártának és Pacsuta Istvánnak) a munkámhoz nyújtott szakmai és baráti segítségüket. És mindenekel tt köszönöm családomnak: szüleimnek és testvéremnek, valamint barátaimnak (különösen Tátrai Orsolyának, Varga Edinának és Barta Dórának), hogy bíznak bennem és folyamatosan er sítik kitartásomat, szakmai és emberi fejl désemet. 3

5 TARTALOMJEGYZÉK 1. Bevezetés Az elméleti rész felépítése Az empirikus kutatás általános módszertani szempontjai A feln ttoktatás hazai történeti és elméleti alapjai A feln ttoktatás és helye az oktatási rendszerben Az oktatási rendszer Feln ttnevelés feln ttoktatás feln ttképzés Andragógiai kutatások és területeik A feln ttoktatás területei Áttekintés a magyarországi feln ttoktatás, -nevelés f bb történeti tendenciáiról az oktatás- és m vel déspolitika tükrében A hazai feln ttnevelés el zményei A m vel dési-feln ttnevelési kezdeményezések megjelenése a XVIII-XIX. század fordulóján A feln ttnevelési szervezetek körének kiszélesedése a XIX. század els felében Az alulról szervez d mozgalmak kibontakozása a XIX. század második felében A szabadoktatás kora és eszméi a XIX-XX. század fordulóján A népm velés kiszélesedése a XX. század els felében Centralizáció és közm vel dés a XX. század második felében Feln ttnevelés feln ttképzés feln ttoktatás a XX-XXI. század fordulóján Új kihívás: a munkanélküliség A hazai munkanélküliség általános jellemzése Kísérletek a munkanélküliek helyzetének javításához A munkanélküliség feln ttnevelési értelmezése 73 4

6 3. A feln ttoktatási atlasz kutatás Magyarországon A kutatás jellemzése Kutatási el zmények A kutatás fázisai Komparatív lehet ségek a kutatásban A vizsgálat szerkezete A kérd ív szerkezete A vizsgálat folyamata A megyeszékhelyek feln ttoktatási atlasza Hajdú-Bihar megye jellemzése és feln ttoktatási atlasza Hajdú-Bihar megye társadalomföldrajzi jellemzése Történeti áttekintés Földrajzi adottságok Közlekedés Településhálózat Népesség Infrastruktúra Lakáshelyzet Oktatási intézmények Kulturális intézmények Egyházak Gazdaság Hajdú-Bihar megye feln ttoktatási atlasza Hajdú-Bihar megye összesített statisztikája Településtipológiai különbségek Hajdú-Bihar megye feln ttoktatási intézményrendszerében Területi különbségek megjelenése Hajdú-Bihar megye feln ttoktatási intézményrendszerében A profit és a non-profit szervezetek Hajdú-Bihar megye feln ttoktatási intézményrendszerében 143 5

7 5. Összegzés: A feln ttoktatás helyzete és jöv je A Hajdú-Bihar megyei feln ttképzési intézmények 2001 után A feln ttképzés jöv képe 157 Bibliográfia 161 Összefoglaló 186 Summary 188 A szerz nek a dolgozat témájához kapcsolódó publikációi 189 A szerz nek a dolgozat témájához kapcsolódó konferencia el adásai 190 Rövidítések jegyzéke 191 Ábrák jegyzéke 193 Táblázatok jegyzéke 195 Mellékletek jegyzéke 196 Mellékletek 197 6

8 1. BEVEZETÉS Az 1990-es évek els felében még úgy látszott, hogy a harmadfokú képzésé a jöv. Mára ezt a kérdést már differenciáltabban látjuk. Úgy t nik, a harmadfokú képzés tömegessé válásával a képzésnek egy következ fokozata is felt nik a horizonton (Kozma 2000:5). Ez az úgynevezett negyedik fokozat a feln ttoktatás. Mi sem adhatna nagyobb aktualitást eme disszertációnak, mint az, hogy a szakemberek ennek a területnek az észrevétlen expanziójáról beszélnek. A fejlett ipari országokban a feln tt lakosság több mint fele vesz részt évente valamilyen képzésben. Ezekben az országokban nagyobb a képzésben részt vev feln ttek száma, mint ahány általános és középiskolás tanulót tartanak nyilván összesen. Így elértünk az oktatás történetének ahhoz a szakaszához, amikor a súlypont a közoktatásról a továbbképzésre helyez dik át (Belanger 1999:109) AZ ELMÉLETI RÉSZ FELÉPÍTÉSE A dolgozat er sségét, központi témáját az ún. feln ttoktatási atlasz kutatás Hajdú- Bihar megyei szakasza képezi, azonban egy doktori disszertáció nem mell zheti a téma elméleti hátterének vizsgálatát. Az elméleti rész három nagyobb szakaszra osztható, amelyekkel célunk egy rendszertani, fogalmi tisztázás és egy történeti fejl dési ív felvázolása. A kutatás alapját a szakirodalmi feldolgozások jelentik. Ezen a téren a feln ttoktatás szakirodalmi anyagai mellett a tágabb témakör neveléstudományi, történeti, szociológiai, közgazdaságtani alapirodalmai jelennek meg, rámutatva a dolgozat multi- és interdiszciplináris voltára. A feln ttoktatási kutatók körében ez az integráló nézet teljesen elfogadott. Úgy véljük, hogy a feln ttoktatási folyamatok bonyolult gazdasági, társadalmi, kulturális összefüggés rendszeréb l következik annak szükségessége, hogy ezeket a jelenségeket adekvát módon csak multidiszciplináris jelleg en lehet tudományosan elemezni, megközelíteni (Durkó Szabó 2000). Mivel a dolgozat teljes egészében a hazai helyzetre koncentrál, így a magyar nyelv források felhasználása az els dleges. Emellett f ként angol és német források jelennek meg: az angol nyelv anyagok a téma átfogóbb irodalmából, a német nyelv ek a kutatás német 7

9 el zményeib l, valamint a német mintáknak a hazai feln ttoktatásra gyakorolt hatásából következnek. Az els elméleti egység keretében elhelyeztük a feln ttoktatást az oktatási rendszerben, külön kitérve az ISCED rendszeren belüli helyére, valamint a kompetenciaalapú oktatásra. Ezt követ en a feln ttnevelés feln ttoktatás feln ttképzés gyakorlatban párhuzamosan is használt, bár különböz területekre koncentráló fogalmait határozzuk meg. A dolgozatban a feln ttoktatási atlasz kutatás révén a feln ttoktatás fogalma dominál, mégsem érvényesíthettük egységesen ezt a terminológiát. Ennek oka az, hogy a történeti áttekintés során a különböz történelmi korokban a feln ttek képzésének más-más hangsúlya érvényesült, így a korban érvényes felfogás szerint alkalmaztuk a feln ttnevelés, a feln ttoktatás, illetve a feln ttképzés kifejezést. A fogalmi alapok áttekintése során az andragógiai kutatások f elméleti irányzatait, kutatási területeit, és ennek alapján a hazai kutatásokat összegeztük. Mindezek azonban rendkívül szerteágazóak és összetettek, ezért mindössze egy vázlatos helyzetkép kialakítására vállalkozhattunk, ezek ismertetése azonban nélkülözhetetlen a téma szempontjából. Ezek az elvek érvényesek a feln ttoktatás területeinek ismertetésére is. Mivel az empirikus rész az intézményrendszer kutatását tartalmazza, így fontosnak tartjuk bemutatni, hogy hogyan jellemezhet a formális és non-formális, az iskolarendszer és iskolán kívüli, az általános és szakmai feln ttoktatás, és milyen intézményekben jelenik meg a hazai viszonylatok között. Az elméleti egység második szakaszában a feln ttoktatás történeti folyamatainak megragadására törekedtünk, amely már módszertani elvek kialakítását igényelte. A hazai andragógiai (feln ttnevelési) kutatások zöme egy-egy részterület mélyebb feltárására vállalkozik, bár kétségtelen, hogy számos átfogó történeti elemzés is fellelhet, amelyek azonban sok esetben vázlatosak, néhány jelent sebb eseményt, személyt kiemelve. Ezeknek a kutatásoknak az összegzésére vállalkozott október 6-8. között Debrecenben egy konferencia, amely ezt címében is jelzi: A magyar feln ttoktatás története (Maróti Rubovszky Sári 1998). Ezen a konferencián Durkó Mátyás, aki a hazai feln ttoktatás egyetemi alapszakként való kialakításának egyik alapítója, felvázolt egy lehetséges hálótervet az andragógiai kutatások történetének elméleti összegzéséhez. Ebben egy koordinátarendszert állított fel, amelynek függ leges tengelyén korszakokat, vízszintes tengelyén pedig vizsgálati paramétereket sorolt fel. Durkó az andragógiai kutatások történetének öt korszakát különítette el. Az els 8

10 korszakot, amely felöleli a XVIII. és a XIX. századot is, a felvilágosodás és a reformkor alkotja. Ezt követi a két világháború közötti id szak ( ), majd az alig három esztendeig tartó szabadm vel dés kora ( ). Az 1948-at követ négy évtizedet, a szocializmus id szakát, Durkó további szakaszokra bontja. Az els szakaszt kézi vezérlés szocialista népm vel désnek ( ), a másodikat szocialista népm velésnek ( ), a harmadikat szocialista közm vel désnek ( ) nevezi. Az 1989-t l napjainkig terjed ötödik nagyobb egység megjelölésére pedig a rendszerváltás feln ttnevelése és szabad (köz)m vel dése címkét alkalmazza. A koordinátarendszer függ leges tengelyét képez korszakok felsorolása után Durkó rátér a vizszintes tengelyen elhelyezked vizsgálati paraméterekre is. Ezek a paraméterek között említi a fontosabb történeti korszakokat, a korszakok jellemz it, jelent sebb kutatóit, az andragógiai kutatást motiváló alapvet társadalmi szükséglet(ek)et, a tudományos munka szervezeti feltételeit, a kutatások tartalmi eredményeit, valamint a kutatási stratégiát. A fentiekben vázolt hálótervszer értékelés révén lehet ség adódik (függ legesen) történelmi koronkénti összehasonlításra és (vízszintesen) egy-egy korszak összegz értékelésére (Durkó 1998). A fenti hálóterv alapján kidolgoztunk egy olyan rendszert, amely a magyar feln ttoktatás történetének összefoglalására lehetne alkalmas. Ebben alapjaiban követtük Durkó Mátyás korszakonkénti beosztását, bár b vítettük, módosítottuk azt. Ennek az a f oka, hogy a magyar feln ttnevelés történetiségében való áttekintése lényegesen összetettebb, terjedelmesebb, mint a feln ttnevelési kutatások történetisége. Ezek alapján egy olyan rendszert képzeltünk el, amely id ben folytonos, bár tartalmában viszonylagos megszakítások jelentkezhetnek. Ebben a szakaszolásban némiképpen eltértünk a politikatörténeti korszakoktól, és els sorban a feln ttnevelésben történt lépések, fejl dések mentén határoztuk meg az id beli határokat. A történeti munkákban a korszakok pontos elhatárolásában és elnevezésében kisebb eltérések megfigyelhet k, ezeket is figyelembe véve alapvet en a történészek által többségében elfogadott, és a feln ttnevelés tágabb kereteit hosszú id n keresztül jelent m vel déstörténet korszakolását vettük át (vesd össze Kósa 2001b: ; Gergely 1997: ). A polgári társadalom id szakán túlmen en röviden áttekintettük a korszak el zményeit (1772-ig), valamint részletesen vizsgáltuk a rendszerváltás utáni id szakot (1989-t l 2001-ig), mivel az emprikus vizsgálat tárgyát f ként ez a kor alakította. A korszak lezárása a évvel is az empirikus kutatás lezárásának idejéhez igazodott. 9

11 Ezek alapján a vizsgált f korszakaink a jellemz feln ttnevelési tendencia megjelölésével együtt: 1. A hazai feln ttnevelés el zményei 2. A m vel dési-feln ttnevelési kezdeményezések megjelenése a XVIII-XIX. század fordulóján 3. A feln ttnevelési szervezetek körének kiszélesedése a XIX. század els felében 4. Az alulról szervez d mozgalmak kibontakozása a XIX. század második felében 5. A szabadoktatás kora és eszméi a XIX-XX. század fordulóján 6. A népm velés kiszélesedése a XX. század els felében 7. Centralizáció és közm vel dés a XX. század második felében 8. Feln ttnevelés feln ttképzés feln ttoktatás a XX-XXI. század fordulóján Ezekben a korszakokban a vizsgálati paraméterek eltérnek a Durkó Mátyás által használtaktól, mivel itt nem a feln ttnevelés kutatásának történetére, hanem magára a feln ttnevelés történetére koncentrálunk. Ezek alapján a következ legf bb tartalmi elemeket kívánjuk megvizsgálni: a. f bb politikatörténeti események, általános társadalmi jellemz k (érint legesen, amennyiben az oktatási és/vagy m vel dési helyzet értelmezéséhez feltétlenül szükségesek); b. oktatás- és m vel déspolitikai elvek, szabályozók, törvények és események a feln ttneveléshez köt dve; c. oktatási és m vel dési intézmények a feln ttnevelés szolgálatában : a feln ttnevelés intézményrendszere; d. jeles oktatás- és m vel déspolitikai személyiségek, kutatók gondolatai és munkássága a feln ttneveléshez kapcsolódóan. Ezáltal remélhet leg egységes, átfogó képet kaphatunk a magyar feln ttoktatás történetér l az el zményekt l a f bb történelmi korszakokon át napjainkig. A doktori disszertációban, amelynek központi témája Hajdú-Bihar megye feln ttoktatási intézményrendszerének empirikus vizsgálata, a történeti háttér bemutatása els sorban problématörténeti vonatkozásban fontos. Így a dolgozatban arra törekedtünk, hogy a feln ttnevelés történetében a jelesebb eseményeket, intézményeket és személyeket mutassuk be az el zményekt l napjainkig. Terjedelmi korlátok miatt ez nem jelentheti a teljességet, ezért a tárgyalt korszakoknál csak a legjelent sebb tényez ket vettük számításba, f ként azokra koncentráltunk, amelyek a feln ttnevelés mai formáinak, intézményeinek megalapozását szolgálhatták. 10

12 A harmadik elméleti egységben az el zményekt l napjainkig vázolt történet folytatódik. Napjaink feln ttoktatását leginkább befolyásoló jelenség a munkanélküliség. Ennek általános: kvantitatív, strukturális, kauzális és szociológiaipszichológiai aspektusát jellemezzük, miel tt rátérünk az Európai Unióban és hazánkban tett kísérletekre, kezelési lehet ségekre. A fejezet konklúziója azonban a munkanélküliség kezelésének egy új dimenzióját nyitja meg: a társadalmi t kébe való beruházás elviselhet bbé és kezelhet bbé teszi az emberek számára a munkanélküli helyzetet AZ EMPIRIKUS KUTATÁS ÁLTALÁNOS MÓDSZERTANI SZEMPONTJAI Az empirikus kutatás kiindulópontja az volt, hogy a magyarországi feln ttoktatás általános és szakmai, politikai és kulturális helyzetér l és szükségletér l kevés megbízható információ áll rendelkezésre. Az állami, a minisztériumi szint áttekintés általában csak egyes intézményekre vonatkozik. Ezek az adatok a m vel dési házak, a regionális továbbképz központok, a Tudományos Ismeretterjeszt Társulat szervezetei, a népf iskolák, a Magyar Népf iskolai Társaság és a civil szervez dések részére állnak rendelkezésre. Hiányzik azonban a teljes áttekintés arról, hogy milyen a feln ttoktatás szerkezete, milyen a fordulat óta kifejl dött továbbképzési piac felépítése. Ez a hiányosság érzékelhet az oktatáspolitika és az oktatásszervezés számára is. A feln ttoktatásban dolgozó partnerek a velük folytatott beszélgetések és rendezvények során utaltak ezekre a hiányosságokra, amit akadályozó tényez nek tekintenek a feln ttoktatás magyarországi továbbfejlesztése szempontjából. Mindeddig azonban nem akadt egyetlen olyan intézmény sem, amely egy erre vonatkozó kutatást elvégzett volna, illetve finanszírozni tudott volna. Pozitívan járultak hozzá bár a teljes kép kialakításához egyes kutatási tervek (puzzle vagy patchwork eljárások), amelyek már folyamatban voltak, vagy befejezés el tt álltak (Hinzen 1997b). A teljes projekt célja az volt, hogy a magyarországi feln ttoktatás intézményi szisztémáit történeti szervezetszociológiai eszközökkel feltérképezze. A feln ttoktatási atlaszok (FOA, a kiindulási alapul vett projektben Weiterbildung Atlas: WBA) készít inek az intézményre vonatkozó részletes információkat kellett 11

13 kideríteniük, összeállítaniuk és kiértékelniük szerkezet, jogi forma, finanszírozás, kínálat, személyzet és résztvev k tekintetében. Az egyes továbbképzési atlaszoknak lehet vé kellett tenniük az országos áttekintést és összehasonlítást. A szervez k az eredményeket a részt vev feln ttképzési intézmények, önkormányzatok, minisztériumok, nemzeti-, oktatási-, kulturális- és kutatási intézmények, civil szervez dések, egyetemek, f iskolák, egyesületek és más érdekl d intézmények rendelkezésére kívánták bocsátani. Kívánatosnak tartották az eredményekr l történ párbeszéd folytatását és tanácsadást. A projekt így hozzájárulhatott a továbbképzési piac fejl désének kutatásához, amely magában foglalja az általános és szakmai, politikai és kulturális feln ttképzést mind országos, mind megyei, mind helyi szinten. Indirekt módon információkat adott az intézményekben dolgozó személyekt l elvárt képesítésekr l, amelyek ismételten fontosak a hallgatók képzésének továbbfejlesztése és a már tevékenyked k továbbképzése szempontjából (célok, tartalmak, módszerek, tanmenetek stb.). Végezetül ezt új kutatási projektek kiindulási pontjaként lehetne felfogni, és egyben hozzájárulna a résztvev egyetemek és f iskolák feln ttképzési tanszékeinek továbbfejlesztéséhez. A régió továbbképzési piacának vizsgálata során minden kutató a következ kben felsorolt vizsgálati kérdéseket és hipotéziseket alkalmazta a vizsgált településekre vonatkoztatva. F bb kutatási kérdések: Mely intézmények és mióta kínálnak feln ttképzést? Milyen létszámban, státuszban és képzettséggel foglalkoztatnak munkatársakat? Milyen a feln ttképzési programok finanszírozása? Milyen keretfeltételek játszanak fontos szerepet az intézmények életében? Milyen területeken tartanak feln tt-, illetve továbbképzési rendezvényeket? Mely rendezvényformákat alkalmazzák els sorban? Milyen végzettségeket lehet megszerezni az intézményekben? Milyen csoportokat céloznak meg els sorban? Vannak olyan el feltételek, amelyeket a résztvev knek teljesíteniük kell ahhoz, hogy részt vehessenek az intézmények képzéseiben? Hogyan állítják össze a kínálatukat az egyes intézmények és milyen módon juttatják el ezeket az érdekl d k számára? Együttm ködnek-e az egyes intézmények? 12

14 A min ségellen rzés mely fajtáit alkalmazzák az intézményekben? Milyen új projekteket terveznek az intézmények a jöv ben? F bb kutatási hipotéziseink a Hajdú-Bihar megyei térségre vonatkozóan: Hajdú-Bihar megye legkülönböz bb intézményei kínálnak feln ttképzést, amelyek nagy számban a rendszerváltás, 1990 után jöttek létre. Az intézményekben az állandóan változó programok miatt nagyarányú a szabadfoglalkozású/megbízásos munkatársak száma, akiknek a szakmai kvalifikációja magas, az andragógia végzettség ek aránya azonban kisebb. A finanszírozás terén törekednek az intézmények az állami finanszírozás nagyarányú igénybevételére, de egyre jelent sebb az önfinanszírozás is a továbbképzésekhez kapcsolódóan. Az intézmények elérhet sége és technikai felszereltsége jó, a résztvev knek a lehet legjobb feltételeket teremtik meg a tanuláshoz. Lényegesen nagyobb a szakmai képzés területén tevékenyked intézmények száma, mint azoké, amelyek általános vagy politikai feln tt-, illetve továbbképzést kínálnak. A számítástechnika és a nyelv oktatása kiemelked en magas. Rendeznek egész napos elfoglaltságot igényl formában képzést (például munkanélkülieknek kimondottan jellemz ), de a délutáni, illetve esti kurzusok jellemz bbek. A végzettségek terén az ún. OKJ-s végzettség 1 el nyben részesítése dominál. A munkanélküliek magas számaránya miatt ez a réteg a legszélesebb célcsoport. A képzések jelent s többsége el feltételekhez kötött. Az igényfelmérés jellemz bb informális területen, ez dominál a kínálatok összeállításában, az érdekl d k pedig a munkaügyi központokon és a médián keresztül értesülhetnek els sorban a képzésekr l. A szakmai képzés területén dolgozó képz k szorosan együttm ködnek a munkaügyi központokkal. A min ségellen rzés egyre fontosabbá válik, de alkalmazása még sz k kör. A legtöbb intézmény folyamatosan új projekteket tervez annak érdekében, hogy megfelelhessen az igényeknek. 1 Az Országos Képzési Jegyzékben szerepl, állam által elismert szakképesítésre felkészít képzés. 13

15 A kutatási módszernél az adatgy jtés az egyes intézmények munkatársaival folytatott kérdez biztos segítségével végzett kérd ívkitöltésen alapult. A felmérésbe a következ feln ttképzési és továbbképzési intézmények kerültek be: magán feln ttképzési és továbbképz intézmények, különböz kamarák, szakszervezeti oktatási intézmények, népf iskolák, TIT egyesületek, szakiskolák és fels fokú intézmények, egyházak által fenntartott továbbképzési intézmények. A feln ttképz intézmények képvisel ivel folytatott interjúk standardizált kérd ív alapján történtek, amely segítségével kvantitatív áttekintést kaptunk a városok továbbképzési helyzetér l. A kérd ívet központilag (a szervez k által) kaptuk meg, amelyeken csak értelmezési problémák esetén módosítottunk. A kutatás mindkét fázisában ugyanazt a kérd ívet használtuk. A második fázisban elvégzett, jelenleg ismertetett eredmények azért is váltak fontosakká, mert azt tesztelik, hogy alkalmazható-e a megyeszékhelyekre adaptált kérd ív kis városokban is. A kérd ív jól tagolt, szerkezetileg áttekinthet (lásd 1. mellékletként csatolva), és mivel a kutatás alapját ez jelenti, így egy kés bbi egységben ezt részletesebben elemezzük. A vizsgálat lefolytatása és a tanulmány megírása során végig igyekeztünk irányadónak tekinteni a szervez k általi el írásokat. A kérd ívek összegzésekor azonban módosításokat kellett tennünk a válaszoknak a megadottaktól való különböz sége miatt. Az útmutató szerint (Hinzen 1997c) azokat a kérdéseket, amelyeket nem válaszoltak meg, összefoglaltuk egy nincs válasz kategóriában. Azokat a válaszokat, amelyeket a megadott kategóriákba nem lehetett beírni, felvettük, és az összegzéskor szükség esetén új kategóriákat alakítottunk ki számukra. Így tehát a módosításoknak két f típusa van: egyes kategóriákat kitöröltünk abban az esetben, ha nem szerepelt ilyen válasz, máshol viszont új kategóriákat iktattunk be, mert nagyszámú olyan válasz született, amelynek nem volt külön megadott kategóriája. (A változtatások pontos bemutatása a 2. mellékletben található.) A kérd ívek kitöltése után ezek voltak az ésszer változtatások a megadottakhoz képest, más területen nem tértünk el. 14

16 Ezek alapján az empirikus rész felépítése a kutatás jellemzésével indul. Ennek keretében bemutatjuk a kutatási el zményeket és fázisokat, illetve hogy milyen komparatív lehet ségeket választottunk a disszertációban. Ezt követ en a kérd ív részletes bemutatásával és a vizsgálati folyamat felvázolásával alapozzuk meg az eredmények bemutatását. Ezért ezekre a részegységekre jelenleg nem térünk ki. A dolgozat legjelent sebb empirikus része a Hajdú-Bihar megyei feln ttoktatási atlasz jellemzése. Ehhez azonban els ként a megye társadalomföldrajzi jellemzésére kerítünk sort: a történeti és földrajzi áttekintés után minden jellemz bb társadalomformáló elemet jellemzünk: településhálózat, népesség, infrastruktúra, lakáshelyzet, oktatás, kultúra, egyházak és gazdaság vonatkozásában. Ezt követi a megyei adatbázis eredményeinek ismertetése az összesített statisztikai adatsorok után az egyes komparatív szempontokat (településtipológiai különbségek, területi különbségek, profit és non-profit intézmények különbségei) érvényesítve. Ezen túlmen en azonban empirikus (másodelemzési) elemnek tekinthet a megyeszékhelyek feln ttoktatási atlaszának bemutatása, valamint a évi feln ttképzési törvény által el írt FMM adatbázis alapján készített összesítés is, amit az 5.1. alfejezet tartalmaz. 15

17 2. A FELN TTOKTATÁS HAZAI TÖRTÉNETI ÉS ELMÉLETI ALAPJAI Vizsgálatunk tárgya a neveléstudomány körébe sorolható, amelyen belül a pedagógia a felnövekv nemzedék nevelésének elmélete (és gyakorlata), az andragógia a feln ttek nevelése (képzése) az id skorig, a gerontagógia pedig az id sekkel való sajátos, kvázi pedagógiai foglalkozás (von Bergen 1972). A továbbiakban az andragógia tudományterületéhez tartozó fogalomértelmezési problémákra világítunk rá, amely a görög aner (~feln tt, férfi) és agogé (~vezetés, nevelés) szavakból képezve a feln ttek nevelésének-önnevelésének, tanításának, önképzésének alapelveit összefoglaló elmélet és a hozzá kapcsolódó gyakorlat (Benedek Csoma Harangi 2002:35) A FELN TTOKTATÁS ÉS HELYE AZ OKTATÁSI RENDSZERBEN A feln ttoktatás szerepének és funkcióinak értelmezéséhez szükséges áttekinteni az ezt körülvev tágabb értelmezési szint, az oktatási rendszer felépítését. Ennek meghatározásához mint a funkcionális-strukturalista paradigma érvényesítésekor (vö. Babbie 1998) az oktatási rendszer fogalmi meghatározását vehetjük alapul. Ez felveti a definiálás problémáját, nevezetesen a szakirodalmakban a fogalmak sokrét ségét. A definíciók az oktatást mint m köd rendszert értelmezik, amely csak adott (létez és konkrét) társadalmi közegben realizálódik. Ezáltal az oktatási rendszer nemzeti vagy országos szint lesz, amelybe a népesség egésze belép. Ezt országos törvények írják el és politikai közigazgatási szervek felügyelik, amelyért cserében biztosítják a rendszer központi finanszírozását (Halász 2001b:15). A modern társadalmak a kötelez iskolai részvételt éves korig kívánják kitolni. Ebben a viszonylatban id tálló Durkheim klasszikus gondolata, amely szerint minden társadalomnak megvan a nevelési rendszere, amely az egyénre általában ellenállhatatlan er vel kényszeríti rá magát (Durkheim 1980:14). 16

18 AZ OKTATÁSI RENDSZER Az el zményeket tekintve megállapíthatjuk, hogy a XVII-XIX. századot megel z en nem beszélhetünk a mai értelemben vett modern oktatási rendszerr l. Az oktatás ekkor még különböz mértékben érintette a társadalom egyes csoportjait. Az iskolázottság mértéke nagyon alacsony volt, tömegességr l nem beszélhetünk. Lassan fordmálódott meg az az elkülönült szakmai testület, amely kifejezetten az oktatásra specializálódott. F ként a papok végezték az oktató a tevékenységet más munkáik mellett; azok az intézmények, amelyek iskolákat tartottak fenn, nem alkottak egységes rendszert, hanem egymástól függetlenül m ködtek; nem volt egységes szabályozás, pontos finanszírozási politika, sem mindezekhez képzett munkaer, vagyis az államnak nem volt integráló szerepe. A XVIII-XIX. századi átalakulási folyamatok eredményeképpen egy m köd képes rendszer formálódott ki. Az eddig nem említett, mégis rendkívül fontos tényez k közé tartozik a pedagógus társadalom megjelenése, vagyis az, hogy az oktatás feladatát ezentúl egy külön erre specializálódott, szakképesítéssel rendelkez csoport látta el; illetve új elem a különböz oktatási intézmények kapcsolattartása által kialakított, oktatási szintekre és a hozzájuk kapcsolódó végzettségekre épül egységes rendszer életre hívása is (Halász 2001b:45-46). Többek között ennek is köszönhet, hogy megszületett a modern tömegoktatás, amely már képes volt a modern gazdaság igényeinek kielégítésére. A gazdaság változása a munkaer piacnak állított követelmények változását is jelenti. Ma már nem elegend csupán a szaktudás, bizonyos kompetenciákkal kell rendelkezni, amelyek befolyásolják a gazdaság fejl dését, és emellett az egyén életére is er s hatással vannak: mind személyi, mind munkakapcsolataikra és magára a munkatevékenységre is. Ezeknek a készségeknek a fejlesztését az oktatás vállalhatja fel. A modern oktatási rendszer célja az, hogy a tárgyi tudással szemben a rendszer minden szintjén megjelenítse a kompetenciákat, az általános kognitív viselkedési vagy szociális készségeket, amelyekre a munkavégzés és a társadalomba való beilleszkedés során folyamatosan szükségünk van. Ezek közül a legfontosabbak: rugalmasság és alkalmazkodóképesség: a változásokra való gyors reagálás képessége; 17

19 az önálló és társas tanulásra való képesség: a rugalmasság egyik alapfeltétele, új ismeretek befogadására, megértésére, alkalmazására való képesség; problémamegoldó képesség, kreativitás: döntéshelyzetek önálló kezelése; a bizonytalanság kezelésének képessége: az információkezeléssel és az emberek közötti kommunikációval összefügg egyéni és társadalmi cselekvésekre való készség középpontban a konfliktusok kezelésével, az alkalmazkodóképesség meghatározója; megbízhatóság és kiszámíthatóság: a magas szint szabályozottság pontos teljesítése; együttm ködési és közvetlen kommunikációs képesség: a team-munka alapja, feltétele a kommunikációs képesség; az írott kommunikáció alkalmazásának képessége: írott információk feldolgozására való képesség nemcsak olvasás, hanem információközlés szintjén is; idegennyelv és különböz kultúrák közötti kommunikáció: nem csupán nyelvi fordítás, fogalmak, értékek stb. megértése és tolerálása; az információ- és telekommunikációs technológia (ITK) alkalmazásának képessége: modern technológia (számítógép) alkalmazása és az ezáltal befolyásolt, megváltozott normák kezelésére való készség (Halász 2001a:66-77; OECD 2001). A kompetenciák tehát az oktatási rendszer minden szintjén megjelennek, így szükségessé válik a rendszer tagozódásának áttekintése. Sok nemzeti és nemzetközi elmélet létezik erre vonatkozóan, de itt most az UNESCO által kidolgozott és az OECD (Organisation of Economical Co-opoeration and Development) által továbbfejlesztett változatot követjük. Ez az 1997-ben elfogadott ISCED (International Standard Classification of Education), vagyis az Oktatás Nemzetközi Standard Osztályozási Rendszere, ami összehasonlítja a különböz oktatási rendszerek vertikális tagozódását. (A 11. mellékletben található táblázat részletesen bemutatja az egyes oktatási szinteket, illetve az azokhoz kapcsolódó (els dleges és másodlagos) kritériumokat.) Az ún. ISCED 97 rendszer összesen 9 átfogó oktatási, képzési szakterületet értelmez. Úgy, mint: általános programok (0), oktatás (1), humán tudományok és m vészetek (2), társadalomtudomány, üzleti tudomány és jog (3), természettudományok, matematika és számítástechnika (4), m szaki tudományok, 18

20 gépgyártás és épít ipar (5), mez gazdaság és állatorvos-tudomány (6), egészségügy és népjólét (7), szolgáltatások (8). Az átfogó szakterületeken belül az ISCED-97 önálló kétjegy kódszámmal látja el a sz kebb szakmai csoportokat. A sz kebb szakmai csoportokon belül háromjegy kódszám jelöli a részletes szakterületeket, amelyeken belül azonosítják a konkrét oktatási, képzési programokat (UNESCO 1997). A képzési ágak ilyen jelleg elkülönülése els sorban a harmadik, de különösen a negyedik képzési szintt l érvényesül. Ezeknek természetesen különböz kombinációi is igen gyakoriak, különösen az újabban megjelen, úgynevezett multidiszciplináris képzések és szakok esetében FELN TTNEVELÉS FELN TTOKTATÁS FELN TTKÉPZÉS A különböz országok nyelvében, szaknyelvében a fenti fogalomrendszer rendkívül összetett. Így például míg Németországban a nemzeti nevelést l a népm velés és a feln ttképzés fogalmán keresztül ma továbbképzésnek (Weiterbildung) nevezik ezt a területet (Knoll Künzel 1980), addig Franciaország számos egymással konkuráló és egymást kiegészít fogalmat teremtett (éducation populaire, éducation continue, éducation des adultes, éducation extra-scolaire, anragogie, reciclage, promotion culturelle, promotion individuelle et collective, animation, activités socio-éducatives, organisation des loisir) (Trichaud 1968:10). A terminológiai sokféleséget még az is bonyolítja, hogy a mindenkori nemzeti terminusokhoz a nemzetközi feln tt neveléstudományi és m vel déspolitikai viták során kialakult fogalmak lépnek, gondolhatunk itt az UNESCO-n és az OECD-n belül bevezetett fogalmakra (adult éducation, éducation permanente, recurrent éducation, lifelong learning) (Günther 1982). A fogalmak ezen szerteágazó sokfélesége, a különféle terminusok, amelyek gyakran csak a specifikus, egy-egy országra jellemz hagyományok ismeretében érthet k, rendkívüli mértékben megnehezítik a kutató helyzetét (Jütte 1992). A feln ttnevelés vizsgálatakor hazánkban is jelent s problémába ütközik a kutató: ezen kifejezés mellett ugyanis jelen van a feln ttoktatás és a feln ttképzés általánosan elterjedt fogalma is. Nehéz igazságot tenni a tekintetben, hogy vajon melyik a legelfogadhatóbb, ebben még a hazai szakemberek sem tudnak igazán megegyezni. A rendszerváltás után a feln ttek elméleti oktatására és gyakorlati képzésére helyezték a 19

21 hangsúlyt a képz intézmények, és igyekeztek elfelejteni azt, hogy az ilyen fajta oktatás és képzés során a feln ttnek szintén akár egész személyisége fejl dhet: a három megnevezés tehát koncepcionális hangsúlykülönbségekre utal (Zrinszky 1996:118). A tanár személyisége meghatározó élmény lehet a feln tt tanulók számára is a tudásanyag elsajátításában. Azonban mára már a feln ttoktatás és feln ttképzés fent említett különválasztásával is gondok jelentkeztek, hiszen a legtöbb képzés egyaránt tartalmaz elméleti és gyakorlati elemeket (Maróti 1998a). A fogalmi meghatározásokban segíthet számunkra a 2002-ben megjelent Feln ttoktatási és -képzési lexikon (Benedek Csoma Harangi 2002). Ennek meghatározásai alapján röviden összefoglaljuk a három kifejezés tartalmát. A feln ttnevelés A nagykorú és feln tt ember személyiségének meghatározott célok érdekében folyó, céltudatosan szervezett fejlesztés., tehát az egész személyiségre vonatkozik, amely szervezett formális és non-formális folyamatok összessége (Benedek Csoma Harangi 2002:172). A feln ttképzés sz kített értelemben a feln ttek szakmai kiképzése, továbbképzése és átképzése (Benedek Csoma Harangi 2002:163). Más jelentése szerint pedig a személyiség képességeinek, jártasságainak formálására koncentráló nevelés, oktatás (Benedek Csoma Harangi 2002:163), és így a feln ttnevelés része és a feln ttoktatás párja. A feln ttoktatás A feln ttnevelés azon területe, amely dönt en ismeretnyújtáson és elsajátításon keresztül valósul meg (Benedek Csoma Harangi 2002:172), és így a feln ttképzéssel szoros kölcsönhatásban áll. A dolgozatban, különösen annak empirikus részében a feln ttoktatás kifejezést az alábbi tartalommal használjuk, mégpedig az 1997-es hamburgi nyilatkozat 3. pontja értelmében: A feln ttoktatás jelöli azoknak a tanulási folyamatoknak összességét, legyenek azok formálisak vagy mások, amely által az embereknek akiket feln ttnek tekint az a társadalom, amelyhez tartoznak fejl dik képességük, gazdagodik tudásuk és magasabb szintre emelkedik szakmai és kvalifikációs végzettségük vagy új irányba fordítja ket, hogy kielégítsék saját és társadalmuk szükségleteit. A feln ttkori tanulás egyaránt felöleli a formális oktatást és továbbképzést, a non-formális tanulást, valamint az informális és esetleges tanulás széles spektrumát, amelyek hozzáférhet ek egy multikulturális tanuló társadalomban, ahol az elméletre és a gyakorlatra épül megközelítéseket elismerik. (Harangi Hinzen Sz. Tóth 1998:9-10). 20

22 ANDRAGÓGIAI KUTATÁSOK ÉS TERÜLETEIK Az andragógiai kutatások rendkívül széles kör ek és különböz kutatási m helyekhez köt dnek, ezért összefoglalásuk igen hosszas és nagy munka. Erre vállalkozott Zrinszky László a hazai és nemzetközi kutatások rendszerezésével. Véleménye szerint hat f elméleti irányt lehet megkülönböztetni f bb képvisel ikkel (Zrinszky 1996: ). Ezen elméleti irányok közül az egyik a feln ttoktatást min ségi fogalomként értelmezi. Franz Pöggeler, az említett irányzat neves képvisel je a feln ttképzést szervezett formában történ, a feln ttek élet-és munkatapasztalatait figyelembe vev, képzett munkatársakat foglalkoztató, mindenki által hozzávérhet, a kit zött célok elérését biztosító képzésként aposztrofálja. Joachim H. Knoll, az irányzat egy másik képvisel je viszont úgy véli, hogy az andragógia mint elmélet a cselekvés-tudományok kategóriájába tartozik, vagyis teljes mértékben a feln ttképzés gyakorlatának a szolgálatában áll. Johannes Weinberg továbbfejlesztvén az el z gondolatokat hat alapvet szempont, dimenzió szerint osztályozza az andragógiai elméleteket. (1. társadalompolitikai, antropológiai, tudományelméleti, illetve világnézeti elméletek; 2. politológiai elméletek; 3. célokra és feladatokra összpontosító elméletek; 4. objektív politikai funkción alapuló elméletek; 5. didaktikai és metodikai stratégiák; 6. m vel déspolitikai irányok.) A feln ttoktatás rendszerszemlélet megközelítése egy újabb, jelent s elméleti irányt képvisel. Ennek az irányzatnak is megvannak a legjelesebb kutatói. Közülük kiemelhet Josef Olbrich, aki szerint a feln ttképzés nemcsak a nevelés- és m vel désügy része, hanem a társadalom önszabályozásának és fejlesztésének is tényez je. Olbrich mellett meg kell még említenünk Philipp Eggers-t és W. Schulenberg-et, valamint Durkó Mátyást is. volt az, aki hazánkban a legalaposabban és legkitartóbban foglalkozott a feln ttképzés és a szorosan hozzákapcsolódó népm velés rendszerszemlélet megközelítésével. A harmadik elméleti irány a társadalomkritikai andragógia, amely olyan képvisel vel büszkélkedhet, mint Jürgen Habermas. A kritikai vagy emancipatorikus feln ttképzés elmélete azokat a szituációkat igyekszik felkutatni, amelyekben a résztvev k távolságtartó társadalombíráló beállítódásai létrejönnek és meger södnek. 21

23 Az irányzathoz tartozó kutatók vizsgálják a feln ttképzés gazdasági, politikai és szociokulturális feltételeit, az andragógiai elméleteket és oktatáspolitikát. A szellemtörténeti, életvilágra orientált irány, amelyet a negyedik elméleti vonalnak tekinthetünk, arra az életfilozófiai hagyományra vezethet vissza, amelyet Friedrich Schlegel kezdeményezett, majd a XX. század elején Wilhelm Dilthey és számos követ je vitt tovább. A szellemtörténeti megközelítés középpontjában az ember, az élet áll. Dilthey nevelés definíciója szerint a nevelés feladata az, hogy az eszközök tudatosan összeállított rendszerének felhasználásával egy olyan szintre jusson el az egyén fejl désének alakításában, mikor is képessé válik arrra, hogy önmagát önállóan meghatározza (Zrinszky 1996:134). Az életvilág elmélet a filozófiában els sorban Edmund Husserl nevéhez f z dik. Husserl tanait továbbgondolva fejlesztette ki Heller Ágnes sajátos, a mindennapi élet kritikájául szolgáló elméletét. Mivel a mindennnapi élet egészen heterogén cselekvéstipusokat igényel, ezért bontakoznak ki ebben heterogén készségek, képességek, affektusok írja A mindennapi élet cím kötetében. (Heller 1970:77) Ehhez az elméleti irányzathoz tartozik még Helleren kívül Dirk Axmacher, Lalage Bown, Werner Kudera, Gerd-Günter Voss, Lutz von Werder, Maróti Andor és Csoma Gyula is. Az ötödik, életrajzi, pályafutási megközelítés számos ponton rokonítható az el z ekben bemutatott szellemtörténeti, életvilág orientációval. Az utóbbi id ben nagy népszer ségnek örvend irányzat olyan képvisel ket tudhat sorai közt, mint Peter Alheit, Martin Kohli, Hans Thomae, Werner Loch, Jochen Kaltschmid vagy Erika Schuchardt. Ez a biográfiai megközelítésmód kezdetben vizsgálati módszerként volt jelen, a kilencvenes években azonban önálló paradigmává vált. Az andragógia egyik legfiatalabb hajtása az ún. multikulturális feln ttnevelés, amelynek manapság sincs kifejlett elmélete. Jeles szószólója Horst Siebert az integratív feln ttképzés körébe sorolta és a többkultúrájú társadalmak nélkülözhetetlen tendenciájának min sítette ezt az irányzatot. (Zrinszky 1996: ) Peter Faulstich kilencvenes években megjelent tanulmányában az elméleti kutatások újabb lehetséges irányait vázolta fel. Szorgalmazta többek között a feln ttképzési intézmények, a személyzet, a pénzügyi források és a min ség, a nemzetközi tendenciák, a továbbképzési rendszer, a n k képzésének részletes, mélyreható vizsgálatát. Hangsúlyozta a történeti kutatások fontosságát. Szót emelt a szervezés, a marketing és menedzsment, a tanítás és tanulás, a politika, gazdaság és jog, a biográfia és szocializáció, a didaktika és módszertan, a program és tanfolyamtervezés 22

24 összefüggéseinek tanulmányozásáért (Faulstich 1997: ). Mindazonáltal kijelentette, hogy a feln ttképzés területér l szóló vizsgálatok egyes fejl dési területekre, intézményekre és személyekre koncentrálnak. Átfogóbb jelleg társadalomtörténeti megközelítéssel még alig találkozunk (Faulstich 1997:205). A hazai andragógiai kutatásokat és kutatási eredményeket megjelenít anyagokat Zrinszky László munkája és ismereteink alapján a következ képpen foglalhatjuk össze (Zrinszky 1996: ): A kezdeti fontos vizsgálatok a következ személyekhez kapcsolódnak: Schneller István, Karácsony Sándor, Boros Dezs, Durkó Mátyás, Radnai Béla stb tól már m ködött feln ttképzési tanszék, illetve munkacsoport, amelyek száma folyamatosan növekedett. Ezek az intézmények rendszeresen folytatnak andragógiai kutatásokat. Napjainkban tíznél több ilyen jelent s fels oktatási m hely létezik (így Debrecenben, Pécsett, Egerben, Budapesten, Nyíregyházán, Szegeden, Jászberényben, Baján, Esztergomban, Székesfehérváron, Gy rött, Kaposváron stb.). Az egyetemek és f iskolák neveléstudományi tanszékein is folyamatosan születnek andragógiai érdek munkák. Tudományos érték produktumokkal lépett színre kezdett l és napjainkban is a M vel déskutató Intézet, a Magyar Pedagógiai Társaság, valamint a Magyar Népf iskolai Társaság. A Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Bizottsága létrehozott Feln ttnevelési Albizottságot, amelynek Andragógia cím id szakos kiadványát Durkó Mátyás és Csoma Gyula szerkesztette, míg az utód, a Feln ttképzés címet visel folyóirat f szerkeszt je Mihály Ottó volt. Jelenleg például 2003 óta szintén Feln ttképzés címmel a Nemzeti Feln ttképzési Intézet jelentet meg folyóiratot. Fels oktatási jegyzetek, szöveggy jtemények születtek és születnek, többek között Durkó Mátyás, Horváth Margit, Koltai Dénes, Maróti Andor stb. írásában, illetve szerkesztésében. Kés bb megjelentek a Német Népf iskolai Szövetség által kiadott kötetsorozatok: Nemzetközi feln ttoktatás és együttm ködés, valamint Feln ttoktatás, továbbképzés és élethosszig tartó tanulás címmel. Ezek a kutatások a különféle elméleti irányokhoz és kutatatási területekhez kapcsolódnak, többségük napjainkban is éppúgy érvényes. Ezek közül mindössze az utolsónál született magyar nyelv könyvsorozat sz nt meg, miután a Német Népf iskolai Szövetség Budapesti Projektirodája bezárt 2001-ben. 23

25 A FELN TTOKTATÁS TERÜLETEI A feln ttoktatás területeinek számos felosztása, osztályozása, csoportosítása megfigyelhet a szakirodalomban. Ezek közül a legismertebb a már idézett Feln ttoktatási és -képzési lexikonban említett: formális és non-formális típusok. Eszerint a formális feln ttoktatás, Általánosabb megjelöléssel formális képzés (az angol formal education -ból), amely az iskolai rendszeren belüli illetve a fels oktatási intézmény rendszerén belüli feln ttoktatást képzést foglalja magában. Más értelemben minden olyan képzés az el bbieken kívül is, ami intézményes keretek között végzettséget ad (Benedek Csoma Harangi 2002:218). A nem-formális feln ttoktatás, Általánosabb megjelöléssel nem-formális oktatás, amely a fiatalok és a feln ttek iskolai, illetve fels oktatási rendszeren kívüli oktatását-képzését foglalja magában. Más értelemben minden olyan képzés, ami nem ad végzettséget, hanem a szabad tanulás céljait valósítja meg. A nem formális feln ttoktatás tehát a közoktatás és a fels oktatás keretén kívüli intézményes szervezésben vagy azon kívül megvalósuló, végzettséget nem adó program (Benedek Csoma Harangi 2002:395). Ha ezt a felosztást a feln ttoktatási intézmények típusai szerint nézzük, akkor az iskolarendszerbe integrált és az iskolán kívüli (out-of school) feln ttoktatás két kategóriáját különböztethetjük meg (Zrinszky 1996:157). Ehhez az osztályozáshoz egy köztes kategória felállításával járul hozzá Durkó Mátyás, amely a tanfolyamrendszer feln ttoktatás átmeneti rendszere a kötött iskolarendszer és a kötetlen, iskolán kívüli rendszer között (Durkó 1999:60). Ezen intézmények fenntartói tekintetében az iskolarendszer oktatás terén els sorban az állam, a kormányzat és az egyház jöhet szóba, míg az iskolán kívüli formáknál a munkahelyek, a feln ttképzési vállalkozások, az általános m vel dési intézmények stb. egyaránt (Zrinszky 1996:157). Az iskolarendszer és az iskolarendszeren kívüli feln ttoktatás lényegi különbségeire mutat rá Koltai Dénes egyik, kilencvenes évek elején megjelent, tanulmányában (Koltai 1992). Az állami vagy önkormányzati finanszírozású iskolai feln ttképzést, amelyet az oktatási rendszer leképezéseként is értelmezhetünk, a túlszabályozottság, (m vel dés)politikai befolyásoltság, az állami fenntartás kényszere, rosszul fizetett tanárok jellemzik. Habár az iskolarendszer képzések olcsónak t nnek, olykor ingyenesek, a résztvev knek gyakran különféle, nem várt költséggel is 24

26 szembesülniük kell. Koltai szerint a tisztességes, megfelel ismeretátadás, a didaktikai tudatosság ellenére az efféle képzések min ségben nem tudják felvenni a versenyt az iskolarendszeren kívüli képzési formákkal. Az iskolarendszeren kívüli feln ttoktatás törvényben biztosított jogánál fogva nagyobb önállóságot élvez a tananyag kiválasztásában. Különféle válllalkozási formában (kft, bt, vegyesvállalati rendszer stb.) m köd képz intézmények közvetett állami támogatásban részesülnek, min ségi szelekcióval kiválasztott magasan díjazott oktatókat foglalkoztatnak, üzleti alapon, el re rögzített áron kínálják tanfolyamaikat, képességfejleszt foglalkozásaikat, tréningjeiket az érdekl d knek. Az ezen vállalkozások által szervezett képzések színvonala, min sége a piaci verseny függvényében változik (Koltai 1992). A feln ttoktatás nem csak ebbe a két kategóriába sorolható be, hanem tartalma szerint is felosztható. A f feln ttoktatási tartalmak a következ k lehetnek (Durkó 1999:58 59): a) Általános: az alap- és általános m veltség pótlólagos kialakítása. Szintjei: alapés középfok, dokumentuma: nemzeti érvényesség bizonyítvány. b) Szakirányú: az alap- és általános m veltségre épül, különböz szakirányú nevelés. Munkanélküliek felzárkóztató képzéséb l és új szakmákra való felkészítésb l, vezet - és menedzserképzésb l áll. c) Közéleti-közösségi, állampolgári: az egyéneknek a közösségbe való beilleszkedését, helyüknek megtalálását segíti. d) Szociális: a szociális, egészségügyi, higiéniai területen dolgozó szociális munkások képzése és nevelése. e) Kriminális: a szabadságvesztésre ítéltek reszocializálására irányul. f) Katonai: a szerz déses és hivatásos katonai állomány (korábban a sorkatonai is) képzését, továbbképzését jelenti. g) Vallásos, hitéletbeli: a különböz egyházak és felekezetek szervezésében. A Feln ttoktatási és -képzési lexikon ezeket a tartalmi területeket már csak két nagyobb területbe sorolja be: általánosan m vel -képz és szakképz tartalomba. Általános m velésként-képzésként az általános m veltséggel a személyiséget részlegesebben vagy teljesebben átfogó fejleszt -szocializáló hatásokban részesítik, ezért pótló, kiegészít és továbbképz jelleg ek. Azonban irányulhatnak végzettség megszerzésére, a szakmai képzés el készítésére, vagy szabad önkifejlesztésre is. Els sorban mégis a munkához, a közéleti-közösségi-politikai tevékenységhez, a család- és magánélethez, illetve az általános tájékozódó, megismer tevékenységhez, az 25

27 emberi lét sorskérdéseihez kapcsolódnak. (Például az érettségire felkészít oktatás, népf iskolai képzések, ismeretterjesztés, idegen nyelv oktatása) Szakképzésként a szakm veltség-képzettség részlegesebb vagy teljesebb rendszerét nyújtják valamely szakterület tudásigényének különböz fokozatain, és a személyiséget részlegesen, egy megadott irányba, korlátok között fejlesztik. Els sorban végzettség megszerzésére irányul és a munka világához kapcsolódik, és ezáltal a terület felosztható: kiképzésre (f ként els szakma megszerzésére), átképzésre (egyik szakmáról egy másikra azonos szinten) és továbbképzésre (azonos szakmán belüli ismeretb vítésre, magasabb kvalifikációra) (Benedek Csoma Harangi 2002: ). Az el z ekben felsorolt képzési tartalmak, formák számos intézményben kerülhetnek megvalósításra. Így például alap- és középfokú iskolákban (iskolarendszer feln ttoktatás), f iskolákon és egyetemeken, m vel dési házakban, otthonokban, népf iskolákban, általános m vel dési központokban, távoktatási központokban, regionális munkaer fejleszt és -képz központokban, minisztériumok, önkormányzatok szakági továbbképz intézeteiben, politikai pártok oktatási intézményeiben, szakszervezetek képz intézményeiben, egyházak hitéleti oktatási szervezeteiben, területi-önkormányzati integrált feln ttoktatási központokban, oktatási vállalatoknál, nagyvállalatok saját célú oktatási rendszereiben, külföldi oktatási intézményekben, ismeretterjeszt társulatoknál, sport- és egyéb egyesületekben, könyvkiadóknál, folyóiratokban, múzeumokban, képtárakban, rádióban, televízióban, szerkeszt ségeknél (Benedek Csoma Harangi 2002: ). A különféle képzéseknek helyt adó intézmények névsora a Feln ttoktatási és -képzési lexikon megjelenése, 2002 óta folyamatosan b vül. Ezekben az intézményekben természetesen különböz hangsúllyal szerepel a feln ttoktatás. Vannak azonban olyan intézményeink, amelyek kimondottan feln ttoktatási intézményeknek tekinthet k. Ilyenek els sorban a népf iskolák, a regionális munkaer fejleszt és -képz központok, a feln ttoktatási vállalkozások. Ide soroljuk még a továbbképz intézeteket, a pártok oktatási intézményeit, a szakszervezeti képz helyeket, a területi feln ttoktatási központokat és az ismeretterjeszt társulatokat. A többi szervezet tevékenységsorában els dleges tevékenységként más dominál, így például a közoktatás (mint az alap- és középfokú iskoláknál), vagy a fels oktatás (mint a f iskolák és egyetemek vagy a távoktatási központok esetében), illetve a kultúra (mint a könyvkiadók, könyvtárak stb. esetében). Ennek ellenére ezek sem mell zhet k, ha a feln ttoktatás teljes intézményrendszerében gondolkodunk. 26