E-számvitel. Tartalom. Tisztelt Előfizetőnk! 2013.október V. évfolyam 10. szám. A hónap témája. Olvasói kérdések. elektronikus Szakmai folyóirat

Átírás

1 E-számvitel elektronikus Szakmai folyóirat 2013.október V. évfolyam 10. szám Tartalom A hónap témája Pénzügyi lízing keretében beszerzett eszközök számviteli elszámolása Olvasói kérdések Vegyen részt rövid felmérésünkben! Tisztelt Ügyfelünk! Válaszaival komoly segítséget ad nekünk ahhoz, hogy a kiadványban csak olyan témák szerepeljenek, amelyek az Ön munkáját segítik. A kérdőív kitöltése körülbelül 5 percet vesz igénybe: EVA adózó visszalép a kettős könyvvitel, és a társasági adó hatálya alá A továbbszámlázás feltételei Támogatott által igénybe vett szolgáltatások számlázása A külföldön megfizetett adó érvényesítése a társaságiadó-bevallásban Készletnyilvántartás csúsztatott átlagár Devizában fennálló eszköz és kötelezettség Nemzeti Agrárgazdasági Kamarai tagdíj Alvállalkozói szolgáltatások elszámolása Tőkekivonásos tőkeleszállítás CHF kedvezményes kamatozású hitel forintosítási lehetősége Szerző: Botka Erika a Magyar Számviteli Szakemberek Egyesületének főtitkára Tisztelt Előfizetőnk! Szakmai folyóiratunk előfizetéséhez INGYENES TANÁCSADÓI SZOLGÁLTATÁS is jár! Számvitellel kapcsolatos kérdését az olvasoikerdesek@forum-media.hu címen tudja feltenni Botka Erikának. Kérem, hogy az tágyába írják bele, hogy E-számvitel. Honlapunkról a Segédletek közül töltheti le a szerkeszthető dokumentummintát, az Excel-alapú segédleteket. Az Ön felhasználóneve: eszamvitel Az Ön jelszava: eszv474 A kézirat lezárásának dátuma: szeptember E-számvitel október, V. évfolyam 10. szám

2 A hónap témája Pénzügyi lízing keretében beszerzett eszközök számviteli elszámolása Sok olvasói kérdés érkezett lízing elszámolásával, minősítésével kapcsolatosan. Ezért a legfontosabb tudnivalókat, jogszabályi előírásokat célszerű öszszefoglalni. A kérdések elsősorban azért merülnek fel, mert az áfatörvény vállalkozások számára kedvező változása miatt sokan kötnek személygépkocsira ún. nyílt végű pénzügyi lízingszerződést. Ezen szerződéseknél a szabályszerű elszámolásra különösen oda kell figyelni, mert a számviteli törvény és az áfatörvény eltérően kezeli az ügyletet. A számviteli törvény előírása alapján eszközbeszerzés (beruházás), míg az áfatörvény előírása alapján szolgáltatásnyújtás történik, azaz úgy adózik, mint a bérlet (ha személygépkocsit lízingelnek, akkor az üzleti célú használat arányában az áfa levonható). A számviteli törvény 3. -a (8) bekezdésének 13. pontja szerint pénzügyi lízing olyan szerződés alapján valósul meg, amely szerződés értelmében a lízingbe adó a lízingbe vevő igényei szerint beszerzett és a lízingbe adó tulajdonát képező eszközt lízingdíj ellenében, a szerződésben rögzített időtartamra a lízingbe vevő használatába, birtokába adja azzal, hogy a lízingbe vevőt terheli a használatból következően minden költség és kockázat, a lízingbe vevő jogosult a hasznok szedésére, a szerződés időtartamának végén a lízingelt eszköz tulajdonjogát a lízingbe vevő vagy az általa megjelölt megszerzi (vagy megszerezheti) a maradványérték megfizetésével vagy anélkül, illetve a lízingbe vevőt elővételi jog illeti meg a lízingbe vevő azonban ezen jogairól a szerződés megszűnése előtt le is mondhat. Így a számviteli törvény pénzügyi lízingre vonatkozó fogalma nem tesz különbséget a zárt és a nyílt végű pénzügyi lízing között. Az előbb hivatkozott fogalomból következik, ha egy eszköz használatára úgy kötnek szerződést, hogy a használati idő végén a lízingbe vevő vagy harmadik személy az eszköz tulajdonjogát megszerzi, vagy megszerezheti, illetve elővásárlási jogot kötöttek ki a szerződésben, akkor pénzügyi lízing valósul meg. Ezt a minősítést nem befolyásolja, hogy a lízingbe vevő a futamidő végén a tulajdonjog megszerzéséért fizet-e vagy sem, a tulajdonjogot a lízingbe vevő vagy harmadik személy ténylegesen megszerzi-e vagy sem. A nyílt végű pénzügyi lízingszerződések a futamidő végén lehetőséget adnak a tulajdonjog megszerzésére akár a lízingbe vevőnek vagy harmadik személynek, ezért a számviteli elszámolásban a pénzügyi lízing elszámolását kell alkalmazni. A pénzügyi lízing keretében beszerzett eszközt a számviteli törvény 23. -a (3) bekezdésének előírása szerint az eszközök között ki kell mutatnia. Amennyiben egy éven túl szolgálja az eszköz a vállalkozási tevékenységet, akkor a számviteli törvény 26. -ának (1) bekezdése szerint a tárgyi eszközök között kell kimutatni az egyéb hosszú lejáratú kötelezettségekkel szemben [számviteli törvény 42. -ának (5) bekezdése]. Mivel számviteli szempontból beruházás történik, ezért a számviteli törvény beruházás bekerülési értékére vonatkozó szabályokat melyeket részletesen a számviteli törvény 47. -a tartalmaz alkalmazni kell. Így nemcsak a lízingelt eszköz vételára kerül be a beruházás bekerülési értékébe, hanem az üzembe helyezésig felmerült járulékos költségek és ráfordítások is. A bekerülési értékében aktiválni kell a lízingdíjban fizetett kamat üzembe helyezésig felmerült időarányos részét, a felmerült illetékeket, személygépkocsi esetén a regisztrációs adót, valamint, ha van ilyen, akkor az üzembe helyezésig felmerült le nem vonható általános forgalmi adót is. Amennyiben devizában kötötték a pénzügyi lízingszerződést, akkor az üzembe helyezésig felmerült árfolyam-különbözet is a bekerülési érték része, függetlenül attól, hogy az árfolyam nyereség vagy árfolyamveszteség. Ebben az esetben árfolyam-különbözet akkor merül fel, ha az üzembe helyezést megelőzően lízingdíjfizetés (tőketörlesztés) történt. Amennyiben a pénzügyi lízingszerződés devizaalapú Ft-os szerződés, akkor a számlázott eszközérték alapján kimutatott egyéb hosszú lejáratú kötelezettséget 2

3 a kötelezettség állományba vételével egyidejűleg a számviteli politikában meghatározott árfolyamra át kell értékelni, ha a lízingszerződésben a lízingtartozás Ft értékének meghatározására a számviteli politikában meghatározott árfolyamtól eltérő árfolyamot alkalmaztak [számviteli törvény 60. -ának (7) bekezdése]. A kötelezettség állományba vételekor elszámolt átértékelési árfolyam-különbözetet minden esetben a beruházás bekerülési értékében kell figyelembe venni (mert a birtokbaadáskor az eszközt a lízingbe adónak számláznia kell, birtokbaadást megelőzően viszont nem értelmezhető a beruházás üzembe helyezése, és ezért ez az árfolyam-különbözet minden esetben az üzembe helyezést megelőzően merül fel). Ezen túlmenően, ha az üzembe helyezést megelőzően lízingdíjfizetés (tőketörlesztés) történt, akkor ennek árfolyam-különbözetét is a beruházás értékében kell aktiválni (ez azonban nem a lízingcég által közölt árfolyam-különbözet, hanem a kötelezettség számviteli politikában meghatározott árfolyama és a terhelési (fizetési) értesítő árfolyama közötti különbség). A devizaalapú Ft-os pénzügyi lízingszerződések törlesztése esetén árfolyam-különbözet a tőketörlesztéshez kapcsolódóan merülhet fel, a kamatfizetésnél nem. Ha a lízingbe adó a kamathoz kapcsolódóan mégis terhel kamat-árfolyamkülönbözetet, akkor ezt is kamatként kell elszámolni. Az aktivált eszköz után a terv szerinti értékcsökkenés elszámolása a számviteli törvény 52. -a (1)-(2) bekezdésének előírása alapján történik (azaz az általános szabályokat kell alkalmazni). Így nyílt végű pénzügyi lízingszerződés esetén az áfatörvény előírása szerint szolgáltatásnyújtás történik, a számvitelben mégsem lehet azt igénybe vett szolgáltatásként mint bérletidíjköltség elszámolni. A lízing futamideje alatt költségként az értékcsökkenési leírás, ráfordításként a lízing kamata jelenhet meg. Ha az áfa valamilyen oknál fogva nem levonható, akkor az üzembe helyezést követően felmerült, le nem vonható áfát egyéb ráfordításként kell elszámolni. Amennyiben devizás, vagy devizaalapú Ft-os a pénzügyi lízing, akkor még a pénzügyi műveletek között árfolyam-különbözetek is elszámolásra kerülnek. Amenynyiben a lízing keretében gépjárműbeszerzés történik, akkor arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy a jármű aktiválása a forgalmi engedély dátuma előtt nem lehetséges (forgalmi engedély nélkül nem lehet a járművet rendeltetésszerűen használni). Az eszköz állományba vételi bizonylata a számviteli törvény 72. -a (3) bekezdésének előírása alapján a lízingbe adó által kiállított számla lehet, mely számlán az eszköz eladási ára szerepel. Az eszköz értékesítéséről a számla akkor is szükséges, hogyha birtokba adáskor nincs áfafizetési kötelezettség, mert az áfatörvény szerint szolgáltatásnyújtás történik (ebben az esetben az eszköz értékesítéséről szóló számla nem tartalmaz áfát). Ha a használati idő végén a lízingbe vevő a maradványérték megfizetésével tulajdonjogot szerez az eszközön, a lízingbe adó által számlázott maradványértéket a futamidő végén rá kell aktiválni a tárgyi eszköz bruttó értékére. Ha a futamidő végén nem él a lízingbe vevő a tulajdonjog megszerzésével, akkor a lízingbe adónak viszsza kell vennie az eszközt a visszavétel időpontja szerinti piaci értéken, legfeljebb az eszköz eredeti eladási árán, amelyről a lízingbe adónak helyesbítő számlát kell kiállítania [számviteli törvény 50. -ának (6) bekezdése, 73. -a (2) bekezdésének d) pontja]. Ha a szerződés alapján harmadik személy szerzi meg a tulajdonjogot, akkor a lízingbe adó a tulajdonjog megszerzésére kijelölt harmadik személynek a lízingtárgyat mint eszközértékesítést számlázza. Mivel a lízingbe vevő nem tulajdonosa az eszköznek, ezért a lízingbe vevő nem számlázhatja vissza az eszközt a lízingbe adónak, illetve annak a harmadik személynek sem, aki az eszköz tulajdonjogát megszerzi. A lízingbe vevőnél az eszköz könyvekből való kivezetésének bizonylata a lízingbe adó által kiállított helyesbítő számla. E helyesbítő számla alapján kerül kivezetésre az eszköz úgy, hogy a helyesbítő számla összegét a tárgyi eszköz bruttó értékét módosító tételként kell elszámolni a kötelezettségekkel szemben. Ezek után a tárgyi eszköz értékcsökkenését át kell vezetni a tárgyi eszköz bruttó értéke számlára. Ha az átvezetés után a bruttó érték számlaegyenlege tarto- 3

4 zik egyenlegű, akkor az egyenleget terven felüli értékcsökkenésként, ha követel egyenlegű, akkor terv szerinti értékcsökkenést csökkentő tételként indokolt elszámolni. A számviteli törvény 73. -a (2) bekezdésének d) pontja rögzíti, hogy az eszközt a helyesbítő számlában a visszavételkori piaci értéken, legfeljebb az eredeti eladási áron kell visszavenni. Így a számviteli törvény előírásával ellentétes, ha az eszközt jelképes maradványértéken veszik vissza, és ezen az értéken értékesíti a lízingbe adó a harmadik félnek. Olvasói kérdések EVA adózó visszalép a kettős könyvvitel, és a társasági adó hatálya alá Egy betéti társaság a év végén az EVA adózást, és e mellett bevételi nyilvántartás vezetését választotta. A év végén megállapította és bevallotta az osztalék utáni adót kiváltó adót. A év végén úgy döntött, hogy visszalép a kettős könyvvitel, és a társasági adó hatálya alá. Az előírásoknak megfelelően könyvvizsgálóval ellenőriztetve elkészítette a január 1-jére vonatkozó nyitómérlegét, amelyben a leltár szerinti eszközök és a kötelezettségek különbségét a saját tőke részeként jegyzett tőkébe és tőketartalékba mutatta ki A év február hónapban megfizette a még hátralevő osztalékadót kiváltó adó összegét. Mivel a társaság a évben beruházott, így természetesen az adózott eredményből és bevételből nem került osztalék kifizetésére. Ez azt jelenti, hogy a korábbi években keletkezett és már eredménytartalékban lévő, valamint a és évben keletkezett és megadózott osztalék sem került kifizetésre, hanem a nyitómérleg szerint tőketartalékban került kimutatásra. Jelenleg a társaság anyagi lehetőségei megengednék, hogy a korábbi évek eredményét is felhasználják osztalékkifizetési célra, de a számviteli törvény 36. -a (2) bekezdésének előírásai alapján úgy tűnik, hogy nincs mód a korábban keletkezett, és már megadózott osztalék kifizetésére. Véleményét abban kérjük, hogy milyen módon tudják a tulajdonosok a tőketartalékba helyezett összeget osztalékként kifizetni? Továbbá arra vonatkozóan is kérjük véleményét, hogy ezt az összeget szja és eho megfizetése nélkül lehet-e kifizetni? Először is fontos hangsúlyozni, hogy a számviteli törvény előírása alapján a tőketartalék nem használható fel osztalék kifizetésre. A betéti társaság azonban helytelenül járt el a január 1-jei nyitó mérleg öszszeállítása során. A nyitómérlegben akkor szerepelhet tőketartalék, hogyha a betéti társaságot ázsióval alapították meg. Ebben az esetben a társasági szerződés szerinti ázsió összegét kellett volna a tőketartalékban kimutatni. Ha nem volt ázsió, akkor a nyitómérlegben tőketartalék nem szerepelhet. Az eszközök és a kötelezettségek különbségéből a társasági szerződés szerinti jegyzett tőke összegét jegyzett tőkeként, az ezek után fennmaradó egyenleget pedig eredménytartalékként kellett volna kimutatni. Amennyiben a 2004-es beszámolóban szereplő teljes eredménytartalékot leadózták osztalékadót kiváltó adóval, akkor a nyitómérlegben szereplő eredménytartalék evás eredménytartaléknak (Eva. tv. szerint adózott befektetésnek) minősül, így ha ezt az eredménytartalékot bármikor osztalék kifizetésére felhasználják, sem szja-, sem eho-fizetési kötelezettség nem keletkezik. Ha a 2004-es beszámolóban szereplő eredménytartalékot nem adózták le teljes összegében osztalékadót kiváltó adóval (mert pl. a mérlegben szereplő tárgyi eszközök értékével az osztalékadót kiváltó adó alapját csökkentették), akkor a le nem adózott részt az Eva tv. előírásai alapján a nyitómérlegben (pontosabban a mérleghez kapcsolódó nyitó leltárban) nem evás eredménytartalékként (nem adózott befektetésként) kell szerepeltetni. A nem evás eredménytartalékból fizetett osztalék után viszont az szja-t és az eho-t is meg kell fizetni. Összefoglalva: mivel a nyitómérleget helytelenül állították össze, ezért a hibát helyesbíteni kell, azaz jegyzőkönyvezni kell a hibát, mert a számviteli törvény 3. -a (3) bekezdésének 1-2. pontja alapján az ellenőrzés megállapításának minősül. A jegyzőkönyv alapján a tőketartalékot az eredménytartalékba át kell vezetni, majd ezután az eredménytartalék osztalékkifizetésre felhasználható. Ez a hiba a számviteli törvény előírása alapján azonban nem számít be sem a jelentős összegű, sem a nem jelentős összegű hibába, mert sem a saját tőkét, sem az eredményt nem módosítja (csak a saját tőke elemei helytelenek, de emiatt a saját tőke összege nem változik). 4

5 A kérdésben leírtak szerint a társaság a évben beruházott, ezért az adózott eredményből és bevételből nem került osztalék kifizetésére. Ehhez megjegyzem, hogy a bevételi nyilvántartást vezető betéti társaság az Eva. tv. előírása alapján nincs a gazdasági társaságokról szóló törvény hatálya alatt, valamint nincs a számviteli törvény hatálya alatt sem, ezért osztalékkifizetés sem értelmezhető. A továbbszámlázás feltételei Cégünk belföldi partnerektől eurós számlákat fogad be, melyet külföldi cégeknek számláz tovább szintén euróban. Bizonyos esetben előfordul, hogy a bejövő számla teljesítési időpontja eltér a kibocsátott számla teljesítési időpontjától, ezért a forintra történő átszámításnál más árfolyamot kell alkalmazni. Ekkor tehát könyveinkben a továbbszámlázott szolgáltatás ráfordítása és az ehhez kapcsolódó bevétel forintban el fog térni egymástól. (A 8-as számlaosztályban lévő összeg el fog térni a 9-es számlaosztályban lévő összegtől.) Ön szerint megfelelő ez így, vagy van esetleg valamilyen speciális szabály arra, hogy ennek a két értéknek meg kell egyeznie? Röviden nincs ilyen szabály, amely szerint a két értéknek meg kell egyeznie, de nem is lehet. A továbbszámlázás feltételeit, így azt is, hogy a szerződés szerinti teljesítés is mikor valósul meg, szerződésben kell rögzíteni. Így lehet olyan, hogy a továbbszámlázás teljesítési dátuma eltér a bejövő számla teljesítési dátumától (különösen igaz az akkor, ha a továbbszámlázandó összeg több tételt tartalmaz), és így a két érték Ft-ban számítva nem egyezik meg. Az Alapítvány a cél szerinti (közhasznú) tevékenysége keretében az általa támogatott célcsoportokat oly módon támogatja, hogy a célcsoportok által igénybevett szolgáltatásokat a szolgáltatást nyújtó által az alapítvány nevére kiállított számlák (pl. villany, fűtés, terembérleti díj, egészségügyi szolgáltatás stb.) alapján fizeti ki. Ezeket a számlákat a ráfordítások között a 86-os számlacsoportba könyvelték mint adott támogatásokat, cél szerinti bontásban. Felmerült a kérdés, hogy ezeknek a számláknak az 5-ös számlaosztályban lenne a helye, a megfelelő költségnemszámlán mint a célszerinti tevékenység érdekében felmerült közvetlen költségek. Melyik a helyes könyvelési eljárás? A kérdésben felvetett tényállással kapcsolatosan az a probléma, hogy a kiállított számla nem a valós gazdasági eseményt tükrözi, így az fiktív számlának tekinthető. A támogatott által igénybe vett szolgáltatásokról a támogatott nevére kellene a számlát kiállítani, mert ő a megrendelő és nem az alapítvány. A támogatott által igénybe vett szolgáltatásokat a támogatottnál kellene a nevére szóló számla alapján a megfelelő költségnemben elszámolni, az alapítvány által fizetett összeget pedig egyéb bevételek között kimutatni. Természetesen a támogatás kifizetésénél az alapítvány megkövetelheti, hogy a kifizetéseket számlával igazolják, ezen számláknak azonban a támogatott nevére kell szólniuk. Mivel nem az alapítvány veszi igénybe ezeket a szolgáltatásokat, ezért azok a költségnemek között nem jelenhetnek meg. A fiktív számla alapján fizetett összegek tartalmukban pénzeszköz végleges átadásának minősülnek, ezért azokat a rendkívüli ráfordítások között kell elszámolni. A külföldön megfizetett adó érvényesítése a társaságiadóbevallásban Támogatott által igénybe vett szolgáltatások számlázása Társaságunk árbevétele sportközvetítések jogdíjából és kapcsolódó technikai bevételekből áll össze. A vevők, illetve az ilyen jellegű bevételek 99%-a külföldi illetékességű, melyek közül néhány partner a forrásadó összegét visszatartotta (görög és lengyel illetőségű ügyfelekről van szó). Szeretnénk megtudni, hogy ezeket a visszatartott összegeket egészen pontosan hogyan kell kezelni számvitelileg, 5

6 hogyan kell pontosan számítani ezt a tételt a társasági adó számításánál, továbbá a társaságiadó-bevallás melyik sorában kell feltüntetni? Iparűzési adó szempontjából nem tudjuk, illetve a társasági adó szerint sem tudjuk egészen pontosan behatárolni ezeket a bevételeket, hogy valóban jogdíjnak minősülnek-e, ami miatt nem szerepeltettük ezen tételeket csökkentő jogcímként egyik bevallásban sem. A kettős adóztatásról szóló egyezmény többek között jogdíjakhoz kapcsolódik, és mivel ezt nem tudjuk behatárolni, a kérdés az, hogy a Tao tv ának (3) bekezdése vonatkozik-e ránk a (2)-es bekezdés helyett. A számítás menetét esetleg példával tudnák részünkre szemléltetni? A számviteli törvény változása miatt a 86-os számlaosztály helyett a 89-es számlaosztályba könyveltük [87. -a (2) bekezdése alapján], illetve az eredménykimutatás adófizetési kötelezettség sorába tüntettük fel. Helyesen jártunk el? Ahhoz, hogy a külföldön megfizetett adót érvényesíteni tudjuk a társaságiadó-bevallásban, a partnerek külföldi adóhatóságától kell kapnunk igazolást arról, hogy külföldön valóban megfizetésre került, vagy elegendő a partner és közöttünk létrejött szerződés, továbbá a bankkivonat, melyen látható az alacsonyabb összegű utalás? Egy apró megjegyzés a teljes kép érdekében: van közöttük olyan partner, aki ezt a visszatartást nem az összes részükre kiszámlázott tételre alkalmazták, illetve van olyan is, akinek az adóhatósága küldött részünkre igazolást a visszatartott összegről, holott számunkra a számla teljes összegét megfizette. A visszatartott adó, ha a vonatkozó egyezmény (görög, lengyel) a jogdíj jogcímnél a külföldön megfizetett forrásadó levonásáról rendelkezik a Tao. tv a (3) bekezdésének előírása alapján, érvényesíthető az adóbevallásban. Ehhez a beszámítható adó összegéhez meg kell állapítani a a Tao. tv ának (4) bekezdése szerinti külföldről származó jövedelmet. A Tao. tv. 4. -ának 21. pontja szerint a jövedelem az adóalapként meghatározott összeg. Ennek megfelelően a magyar számviteli és adójogszabályok alapján kell levezetni a külföldről származó (ár)bevételből kiindulva a külföldről származó adóalapot. E számításnál a külföldről származó (ár)bevételt - csökkenteni kell a megszerzéséhez közvetlenül felmerült költségekkel, ráfordításokkal és - korrigálni kell a közvetlenül hozzárendelhető adózás előtti eredményt módosító tételekkel. Azokat a költségeket, ráfordításokat, adóalap-csökkentő, -növelő tételeket pedig meg kell osztani a külföldről származó és az összes bevétel arányában, amelyek nem rendelhetőek hozzá közvetlenül az adott külföldről származó (ár)bevételhez, és más külföldről vagy belföldről származó (ár)bevételhez sem közvetlenül merültek fel. A jövedelmet jogcímenként (pl. jogdíj, kamat) és forrásállamonként (pl. görög, lengyel) külön-külön kell kimunkálni től a külföldön megfizetett adót a számviteli törvény 87. -a (2) bekezdése szerint nem egyéb ráfordításként kell elszámolni, hanem az eredménykimutatás adófizetési kötelezettség sorában fizetendő adóként kell kimutatni, azaz a 89-es számlacsoportban a társasági adóval azonosan kell elszámolni. [Így a Tao. tv-ben a kettős adózás elkerülésére vonatkozó (28. ) előírások között a külföldön megfizetett (fizetendő) adóra vonatkozó korábban előírt növelési kötelezettség megszűnt.] Ebből következően a külföldről származó bevételt sem csökkenti a külföldön megfizetett adó, azaz a külföldről származó jövedelem az adót is tartalmazza. A jogdíj összegének a kérdés végén szereplő apró megjegyzésben írtakhoz hozzáfűzve a szerződésből ki kell derülnie. Azon partner esetében pedig, amelyik a teljes számlázott összeget megfizette a társaságnak pedig kapott a külföldi adóhatóságtól igazolást az adólevonás összegéről, úgy kell a bruttó összeget megállapítani, hogy benne legyen az adó is. A magyar adóbevallásban érvényesíthető adólevonáshoz feltétlenül igazolás szükséges a külföldön megfizetett adó összegéről (ahhoz nem elég a szerződés vagy bankkivonat), de a törvény nem írja elő, hogy arra csak az adóhatósági igazolás a megfelelő. Elégséges lehet olyan igazolás is, amellyel hitelt érdemlően bizonyított, hogy a külföldi bevallotta és befizette az adót (természetesen jó az adóhatósági igazolás is). A külföldről származó jövedelem és a beszámítás alkalmazását az alábbi példa szemlélteti: 6

7 Egy magyar társaság jogdíjat kap Görögországból és Lengyelországból, továbbá kamatjövedelmet kap Lengyelországból, s a gazdálkodásának adatai a példa szerinti táblázatban foglaltak szerint alakulnak. Határozzuk meg, hogy mennyi az egyes államokból az egyes jogcímeken elért külföldről származó jövedelem [Tao. tv a (4) bekezdése szerint], s mennyi a beszámítható adó, illetve a társaság által fizetendő társasági adó összege. Példa: a külföldről származó jövedelem és a beszámítható adó meghatározására [Tao. tv ának (3)-(5) bekezdése] Sorszám Megnevezés Összeg eft-ban 1. Összes bevétel Ebből: - Görögországból származó jogdíj - Lengyelországból származó jogdíj - Lengyelországból származó kamat Az adózó által igénybe vett hitel kamata Ebből - a lengyel kölcsönnyújtáshoz közvetlenül kapcsolódó hitel kamata - belföldi tevékenységet szolgáló beruházási hitel kamata* 5. Adózónál a sportközvetítésre felmerült közvetlen költség Ebből: - a Görögországból származó jogdíjhoz közvetlenül a Lengyelországból származó jogdíjhoz 6.3. közvetlenül - belföldi közvetítéshez közvetlenül - valamennyi sportközvetítéshez** Általános költség*** Adomány közhasznú szervezetnek**** Céltartalék belföldön foglalkoztatottak korengedményes nyugdíja miatt***** 10. Adóalap Társasági adó számított összege (500 millió forintot meg nem haladó adóalapra 10%) 12. Adókedvezmény Átlagos adómérték % (1 000eFt 8% 200eFt)/10 000eFt 14. Görögországban jogdíjból levont adó (egyezmény szerint 10%) 15. Lengyelországban jogdíjból levont adó (egyezmény szerint 10%) 16. Lengyelországban kamatból levont adó (egyezmény szerint 10%) Görögországból származó jogdíjbevétel 20% aránya % (20 000eFt/ eFt) 18. Lengyelországból származó jogdíjbevétel 30% aránya % (30 000eFt / eFt) 19. Lengyelországból származó 5% kamatbevétel aránya % (5 000eFt / eFt) 20. Görögországból elért jogdíjjövedelem [ (9 500eFt x 20%+2 500eFt x 20%+200eFt x 20%)] = eFt eFt (1 900eFt +500eFt +40eFt) 21. Lengyelországból elért jogdíjjövedelem [ (9 500eFt x 30% eFt x 30% + 200eFt x 30%)] = eFt eFt (2 850eFt +750eFt +60eFt) 22. Lengyelországból elért kamatjövedelem [ (2 500eFt x 5%+200eFt x 5%)] = 5 000eFt 3 500eFt (125eFt + 10eFt) 23. Görögországból elért jogdíjjövedelemre 205 jutó adó (2 560eFt x 8%) 24. Lengyelországból elért jogdíjjövedelemre 107 jutó adó (1 340eFt x 8%) 25. Lengyelországból elért 109 kamatjövedelemre jutó adó (1 365eFt x 8%) Beszámítható adó - Görögországból származó jogdíjjövedelem alapján (14. és pont, mivel 205eFt eft) Lengyelországból származó jogdíjjövedelem alapján (15. és pont, mivel 107eFt eft) - Lengyelországból származó kamatjövedelem alapján (16. és pont, mivel 109eFt 500 eft) 27. Fizetendő adó (1 000eFt 200eFt 205eFt 107eFt 109eFt) 379 * A beruházási hitel kamata közvetlenül a belföldön végzett tevékenységhez kapcsolódik. ** A valamennyi sportközvetítéshez felmerült költség megosztandó. *** Az általános költség közvetett költség, ezért megosztandó. **** Adóalap-módosító (-csökkentő) tétel összege az adomány 20%-a, ami 200eFt, amelynek forrása a teljes nyereség, ezért megosztandó. ***** A céltartalék közvetlenül a belföldön foglalkoztatottak részére adott juttatáshoz kapcsolódik, ezért nem kell megosztani. 7

8 Készletnyilvántartás csúsztatott átlagár Készletnyilvántartással kapcsolatosan az alábbi kérdésünk van. Beszerzés könyvelése: T 261, 466 K 454. A 261. készlet számlára így a tényleges beszerzési ár (nettó) kerül könyvelésre. A készletcsökkenés könyvelése átlagár használatával történik: T 814 K 261 (átlagár). Így előfordulhat olyan eset, hogy a 261-es készletszámlán van érték, bár a készlet nulla, mert az összes értékesítésre került. A 814. számlán nem a valóságos bekerülési érték (eladott áruk beszerzési értéke) kerül kimutatásra, hiszen átlagáron történik a készletcsökkenés vezetése. Összességében megállapítható, hogy az eladott áruk beszerzési értéke (valós bekerülési érték, amit a szállító számlázott) 261., és a 814. főkönyvi számla egyenlegéből tevődik össze. Véleményünk szerint a 261. egyenlegét át kell vezetni a 814-re, hiszen a készlet elfogyott, leltározásnál a fellelhető készlet nulla. Kérdéseink: Az évközi készletkönyvelés így megfelelő-e (beszerzés tényleges, csökkenés átlagár)? Jól ítéljük-e meg, hogy a 261 egyenlegét át kell vezetni a 814-re, ha nincs készlet? Záró készlet esetén a 261 főkönyvi számlán az átlagáron kell megjelennie a készletnek (az épp aktuális átlagáron)? Év végén a 814-en a valós beszerzési értéknek kell szerepelnie abban az esetben is, ha a fent leírtak szerint év közben a 814 főkönyvi számra átlagáron történik a könyvelés? Először is fontos hangsúlyozni, hogy olyan készletnyilvántartás nem lehetséges, ahol felhasználásként többet számolnak el a beszerzésnél. A kérdésben felvetett probléma abból adódik, hogy helytelenül értelmezik az átlagárat. Minden egyes beszerzésnél, amikor a 261-es számlára könyvelnek, akkor a készletszámlán új átlagárat kell kiszámolni, és ezzel az átlagárral kell a felhasználást a 814-re elszámolni. (Másképpen fogalmazva: a 261-es számlának folyamatosan, mindig a tényleges beszerzési árak átlagát kell mutatnia.) Így nem fordulhat elő olyan, hogy a 261-es számlán van készletérték kimutatva, de a valóságban már nincs tényleges készlet. Devizában fennálló eszköz és kötelezettség Az üzleti év folyamán spot és határidős ügyletekkel vásárolok USD-t, hogy havonta egy nagy összegű szállítót minél jobb árfolyamon ki tudjak fizetni. Ezért év végén az USD egyszámlánkon kb USD fog maradni. Az lenne a kérdésem, hogy az üzleti évünk végén ezt a tételt is át kell-e értékelni? Válasz A számviteli törvény 60. -a (3) bekezdésének előírása szerint minden, a könyvekben szereplő devizában fennálló eszközt és kötelezettséget át kell értékelni (pénzt, követelést, tartozást stb), semmilyen kivétel nincs. Nemzeti Agrárgazdasági Kamarai tagdíj július 31-ig a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarának önbevallás alapján kötelezően be kellett adni/vallani évre vonatkozó tagdíjat az előző üzleti év árbevétele alapján augusztus 31-éig pedig ki is kellett fizetni. Cégünknél ez a tagdíj közel 1 millió forintot jelent. Egyéb ráfordításként kell-e könyvelni? Üzleti évünk október 1-jétől szeptember 30-áig tart. Ennek alapján a tagdíj októbertől decemberig tartó részét időbelileg el kell-e határolni? A kamarai tagdíjat a Nemzetgazdasági Minisztérium szakmai iránymutatása szerint a számviteli törvény 78. -a (4) bekezdésének előírása alapján költségként, ezen belül egyéb szolgáltatásként indokolt elszámolni. Naptári évtől eltérő üzleti év esetén is kell az összemérés elvét alkalmazni, így a tagdíj októbertől decemberig tartó arányos részét időbelileg el kell határolni. Alvállalkozói szolgáltatások elszámolása Építőipari vállalkozás egy-egy megrendeléshez igénybe vett alvállalkozói szolgáltatások értékét közvetített szolgáltatásként számolja el. Helyes-e az elszámolás? 8

9 A közvetített szolgáltatás fogalmát a számviteli törvény 3. -a (4) bekezdésének 1. pontja tartalmazza. A fogalomból következik, hogy közvetített szolgáltatásról csak akkor beszélhetünk, ha az építőipari vállalkozás a megrendelő felé szolgáltatást számláz. Amennyiben az alvállalkozó is szolgáltatást nyújt az építőipari vállalkozás felé, akkor lehet közvetített szolgáltatásként elszámolni, ha az építőipari vállalkozás által a megrendelő felé kiállított számlában külön feltüntetik közvetített szolgáltatásként az alvállalkozó által nyújtott szolgáltatást, valamint a megrendelővel kötött szerződésben szerepel, hogy az építőipari vállalkozás harmadik felet is bevonhat a szolgáltatásnyújtás teljesítésébe. Ha az építőipari vállalkozás terméket számláz a megrendelőnek, akkor nem értelmezhető a közvetített szolgáltatás sem. Tőkekivonásos tőkeleszállítás Egy társaság a december 31-ei fordulónapra készített előzetes közbenső mérleg alapján február elején tőkekivonásos tőkeleszállításáról döntött. Döntésében megállapította, számszerűsítette az összeget. A tőkekivonás rendezése készpénz kifizetésével történik. A közbenső mérlegben az eredménytartalék a mérleg szerinti eredmény figyelembevételével pozitív összegű. Az éves beszámolójában a mérleg szerinti eredmény alacsonyabb összegű lett, minimális veszteséget mutat. A tőkeleszállítás cégbírósági bejegyzésekor már az éves beszámoló is elfogadásra került. Abban az esetben, ha közbenső mérleg alapján történik a tőkeleszállítás rendezése, akkor a saját tőke a jegyzett tőke szintje alá csökken. Kérdésem, hogy a fentiekben leírt esetben tőkekivonás összegét a közbenső mérleg saját vagy az éves beszámoló adatai alapján kell-e megállapítani és kifizetni? Nincs olyan jogszabályi előírás, mely szerint a tőkekivonásos tőkeleszállításról szóló döntésben számszerűsíteni kellene a tulajdonosnak járó összeget. (Ez nem is célszerű, mert a tőkeleszállítás bejegyzése után lehet csak a tulajdonosnak kifizetést teljesíteni). A döntésnek csak a jegyzett tőke leszállításának összegét kell tartalmaznia. A Gt. tőkekivonásos tőkeleszállítás esetén nem írja elő közbenső mérleg készítését, így a tulajdonosnak járó összeg megállapítása fő szabályként mindig a legutolsó tulajdonosok által elfogadott beszámoló adatai alapján történik. Természetesen közbenső mérleg is lehet az alap, de a közbenső mérlegben akkor foglalkozni kellett volna a várható működési veszteséggel is. Mivel a tőkeleszállítás cégbírósági bejegyzésekor már az éves beszámoló is elfogadásra került, ezért a tulajdonosok a hitelezőkre is tekintettel akkor járnak el körültekintően, ha az éves beszámoló adatai alapján határozzák meg a kifizetendő összeget. CHF kedvezményes kamatozású hitel forintosítási lehetősége Egy kft. a évben felvett egy hitelintézettől beruházási hitelt CHF-ben. A kft. élt a beruházási hitel átértékelésekor elszámolható árfolyamveszteség elhatárolásával (elhatárolás, céltartalékképzés, lekötötttartalék-képzés ). A kft augusztus hónapban törvényi változások, törvényi adta lehetőségek miatt élt a CHF kedvezményes kamatozású forintosítási lehetőségével, azaz augusztus hó végén már nincsen CHF-alapú beruházási hitele. A hitelforintosítással egyidejűleg az előző években képzett céltartalékokat, aktív időbeli elhatárolásokat, lekötött tartalékokat fel kell oldani. Feloldás előtt a 39-esek egyenlege: eFt 414-esek egyenlege: eFt 42-esek egyenlege: 9 286eFt. A feloldást követően a kft. eddigi viszonylag kiegyensúlyozott saját tőkéje, eredménye nagy veszteséget fog mutatni (21 239eFt veszteség). Kérdésünk: A kft. nagy sajáttőke-vesztése miatt a tagoknak kötelező a saját tőke rendezése miatt pótbefizetést eszközölni a évi beszámoló elfogadásakor? A kft.-nek van-e lehetősége, hogy az eddig elhatárolt veszteséget ne a év terhére számolja el egy összegben árfolyamveszteségként? A kérdésből pontosan nem derül ki, hogy a CHF-hitel forintosítása hogyan történt, ezért a kérdést általánosságban lehet megválaszolni. A hitel forintosítását el kell számolni, azaz a CHF-hitelt könyv szerinti értéken ami a 2012-es mérlegfordulónapi árfolyamra 9

10 K onferenciák Gazdasági szakembe R ek klubja Szakkönyv E k A D óvilág szakfolyóirat I nformációk Könyvviteli T ovábbképzés Kredit P ont gyûjtés Letölthetõ anyag O k Ta N ácsadás T B ügyintézok klubja K O nferencia szervezés K edvezmények A Kompkonzult Kft. 23 éve az Adótanácsadó szakma élvonalát képviseli. Tevékenységi körébe tartozik továbbképzések szervezése, könyvviteli oktatás, kreditpontos továbbképzések, könyvkiadás, tanácsadás. Bovebb információért kérjük, látogasson el honlapunkra! rendeles@kompkonzult.hu Budapest, Villányi út Telefon: Fax: E-számvitel átértékelt Ft érték ki kell vezetni, a kapott Ft hitelt pedig állományba kell venni. Így a hitel ki- és bevezetéséből adódóan árfolyam-különbözetet kell elszámolni, mely a évi mérleg szerinti eredmény része. Azt, hogy a beruházási hitelhez kapcsolódó elhatárolt árfolyamveszteséget, képzett céltartalékot, illetve lekötött tartalékot fel kell-e oldani, a hitelszerződés tartalma dönti el. A számviteli törvény 33. -a (3) bekezdésének előírása szerint nem minősül a hitel visszafizetésének, ha még a fennálló hitel pénznemét (devizanemét) szerződésmódosítás keretében megváltoztatják. Ha ilyen szerződésmódosítás történt, akkor az elhatárolt árfolyamveszteséget, képzett céltartalékot, illetve lekötött tartalékot nem kell feloldani, azt majd csak a Ft hiteltörlesztése arányában kell feloldani. Ha nem ez történt, akkor az elhatárolt árfolyamveszteséget, képzett céltartalékot, illetve lekötött tartalékot is fel kell oldani, mert a hitelt visszafizették. Az ehhez kapcsolódóan feloldott árfolyamveszteség, céltartalék a évi eredményt terheli, illeti. Ha a feloldás miatt a évi mérleg szerinti eredmény veszteség lenne, és az eredménytartalék és a mérleg szerinti eredmény együttes összege is negatív, akkor lehet a 2013-as beszámoló elfogadásakor az együttes negatív összeg erejéig pótbefizetésről dönteni. Ez azonban nem kötelező, kivéve, ha a kft. veszteség miatt a saját tőke felét elveszíti, mert ekkor a tőkehelyzetet haladéktalanul rendezni kell. A tőkehelyzet rendezése pótbefizetéssel is történhet. E-számvitel című szakmai folyóiratunkban közzétett jogi szakcikkek és az egyes esetekre, kérdésekre adott válaszok Olvasóink adózási, számviteli tájékoztatásában kívánnak segíteni. A kérdésekre adott válaszok szerzőnknek a rendelkezésre álló információk alapján kialakított egyéni szakmai véleményét tükrözik. A teljes tényállás ismeretében személyesen nyújtandó jogi tanácsadás eltérő szakmai véleményhez vezethet, ezért az értelmezésbeli különbözőségekért Kiadónk felelősséget nem vállal. E-számvitel V. évfolyam tizedik szám, október Kiadja a Fórum Média Kiadó Kft Bp. Váci út 91/a Tel.: Fax: Felelős kiadó: Győrfi Nóra, ügyvezető igazgató Termékmenedzser: Szabó Attila HU ISSN Előfizethető a kiadónál. Hirdetések felvétele: Tel.: , Fax: , forum-media@forum-media.hu Internet: Nyomdai kivitelezés: Prime Rate Kft o k t ó b e r, V. é v f o l y a m 1 0. s z á m