FÉLELEM VAGY SZERETET?

Átírás

1 FÉLELEM VAGY SZERETET? <a teljes szeretet kiűzi a félelmet. (1Jn.4:18) Demeter József 1

2 KÖSZÖNETNYÍLV[NÍT[S Köszönetemet fejezem ki ez úton is Schmied Andr{snak, a könyv tartalmi, és stílusbeli építő sz{ndékú segítségéért. Tov{bb{ Pék Bal{zsnak és Zöldi Józsefnének, a helyesír{s tekintetében nyújtott ellenőrző munk{jukért. Mindenekfelett pedig Istennek adok h{l{t, aki r{m terhelte ennek a témakörnek a fontoss{g{t. Nemcsak szívemre helyezte a közlési v{gyat, hanem minden tekintetben igazgatta ennek a könyvnek a létrejöttét. Elérhetőségek: demeterjozs@gmail.com 20/

3 ELŐSZÓ Ez a könyv olyan problém{val foglalkozik, amely egyre több ember éltét érinti, hiszen a mai kor embere nagyon sokszor küzd félelmével, szorong{saival. Ez a küzdelem felemészti az emberek életerejét, és leterheli a csal{dok életét. Az emberek úgy érzik, nincsen kiút a félelem sötét völgyéből, nincs kiút a sötét rengetegből ahol eltévedtek. Milyen jó lenne egy jelzés, csak egy kicsiny t{bl{cska, merre tal{lható a hazavezető út? A könyv, amelyet a kedves olvasó kezében tart, biblikus v{laszt keres erre a kérdésre, és bizonys{got tesz Isten megmentő szeretetéről, kegyelméről. A könyvet olvasva felismerhetjük Isten szeretetének a jelentőségét, hiszen ez az ír{s ennek a szeretetnek megismerésére hívja az olvasóit. Az író megtapasztal{sa teszi hitelessé bizonys{g{t, hiszen ő is mint keresztyén ember elmondhatja: Jézus Krisztus igazi megismerése {ltal, békességet és nyugalmat tal{lt emberré lettem. Szeretettel aj{nlom az olvasóknak ezt a könyvet, amely mint egy útjelző t{bla, Jézushoz ir{nyít, Ő az élő út aki visszavezet az Atyai h{zba, Isten szerető karjaiba. Jézus mondta: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek! <Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek én bennem. Schmied Andr{s lelkip{sztor 3

4 TARTALOM Előszó <<<<<<<<<<<<<<<<<<. 3 Tartalom <<<<<<<<<<<<<<<<<. 4 Bevezetés <<<<<<<<<<<<<<<< FEJEZET. A félelem az ember legősibb kísérőt{rsa <<< 8 Ijedtség és tartós félelem közötti különbség< FEJEZET. A félelem jelenléte a mai kor embereiben <<..18 Félelem a t{rsadalomban <<<<<<.. 19 Félelem az emberközi kapcsolatokban<21 Félelem a csal{dban <<<<<<<<<25 Időskori félelmek <<<<<<<<<.. 31 [ltal{nos emberi mechanizmusok < Politikai eszközök a félelemre <<<< 38 Félelem önmagunkban <<<<<<< FEJEZET. Orvosi programok a félelem leküzdésére <<. 50 A félelem mint betegség <<<<< A stressz <<<<<<<<<<<<< A depresszió és a félelem <<<<<<. 57 A szorong{s mint betegség <<<<<.. 64 A kényszer-szindróma <<<<<<<.. 67 A p{nikbetegségekről <<<<<<< Az agorafóbia <<<<<<<<<<<. 71 Miért nem tud az ember {tfogó megold{st nyújtani a félelemre? <<<<<<<<.79 4

5 4.FEJEZET Isten kín{lta lehetőség (teljes körű megold{s) FEJEZET. Félelem vagy szeretet? <<<<<<<<<<< FEJEZET. A teljes szeretet kiűzi a félelmet <<<<<<.. 96 Félelemold{s a t{rsadalmi élet félelmeivel szemben <<<<<<<<.. 97 Féleleműzés a csal{d tekintetében < Személyes belső félelmek old{sa << Az akaratgyengeség <<<<<<<< A félelem az egyh{zi életben <<<< FEJEZET. Teljesedjünk be szeretettel <<<<<<<<. 135 Ahol kiz{rólag miénk a felelősség<<..136 Hol van a probléma? <<<<<<<< 138 5

6 BEVEZETÉS A félelem az emberi lét egyik {llandó és kellemetlen kísérőt{rsa, amely ott van a földi élet minden aprócska mozzanat{ban. Isten félelemnélkülinek teremtette az embert, és visszavezeti a félelemnélküli élet {ldott {llapot{ba. Az Ő szeretetén keresztül v{lik valóra a félelem nélküli boldog élet. Az eljövendő mennyei boldogs{g előízeként jelenik meg az élőhitű keresztyének sz{m{ra, akik hinni mernek abban, amit m{sok megmosolyognak, vagy éppen erőszakosan tiltakoznak ellene. A félelmek között különbségtételre van szükség. Így meg kell különböztetnünk egym{stól a nem kóros félelmeket, és a félelembetegségek különböző form{it. Előrebocs{tom, hogy csak a félelmek természete között l{tok különbséget, nem a gyógyítóban. Mert teljesnek érzem ezen a területen is Isten Igéjét, amely ezt mondja nekünk: Az Úr a Te gyógyítód<. A félelembetegségek vonatkoz{s{ban hivatkozom orvosi és pszichológiai felt{r{sokra, útmutat{sokra. Nem teljes keresztmetszetében, hiszen külön könyvet lehetne írni minden egyes félelembetegségről. Ezt m{r megtették helyettem az orvostudom{ny szakemberei. Csup{n az {ttekintés szintjén teszek említést róluk a gyógykezelések megértése és elfogad{sa érdekében. Az orvosi munk{t is Isten nagy munk{ja részének tartom, az embergyógy{szat terén. Tisztelettel és megbecsüléssel 6

7 tekintek arra az őszinte törekvésre, amellyel az emberi élet jav{t kív{nja szolg{lni az orvostudom{ny. Ha igaznak hisszük, mint keresztyén emberek azt, hogy a földi hatalmass{gok is Istentől rendeltettek, és a földi törvény embereiről is azt mondja a Biblia: Isten szolg{ja ő a te javadra< (Rm.13:1-4), akkor mennyivel ink{bb Isten eszközének sz{mít az orvos, akit a test és a lélek gyógyít{s{ban egyar{nt felhaszn{l a mennyei Főorvos. Az pedig, hogy ki milyen szemléletben, és milyen lelkiséggel végzi hivat{s{t, egy külön kérdést képez. Az erre vonatkozó v{laszt mindenkinek személyesen kell megadnia önmaga előtt, az emberiség előtt, és majd egykor az Igaz Bíró előtt. Isten azt akarja, hogy az Ő félelemgyógyító programj{t megismerhessük és alkalmaz{sra is kerülhessen életünkben. Az Ő éltető szeretete nyilv{nul meg abban is, hogy értelmet adott azoknak, akik odasz{nt{k életüket, munk{ss{gukat az emberek segítésére. Teh{t mindenképpen Isten szeretete {ltal van a félelem gyógyít{sa is. De a köznapi félelmek megszűnése is. Így akar Isten egy teljes körű félelemoldó programba belevonni minden félelem között élő embert. Ezt a témakört kísérjük most nyomon együtt, Isten segítségével. 7

8 1. FEJEZET. A FÉLELEM AZ EMBER LEGŐSIBB KÍSÉRŐT[RSA (a nem kóros félelmekről) Egyik kedves csal{dban az édesapa késő estig dolgozott otthon; dolgozószob{j{ból nyílott a kisfiúk gyerekszob{ja. Egy este szok{s szerint aludni küldte az apa a kisfi{t, miközben nyitva hagyta résnyire a gyerekszoba ajtaj{t, így dolgozószob{ja megnyugv{st adó fénye {tsug{rzott a gyerekszob{ba míg a gyermek elalszik. Mikor m{r úgy gondolta, hogy csemetéjük elaludt, halkan odaosont, hogy óvatosan behajtsa az ajtót. A kisfia azonban megszólalt: Apa, ne csukd be olyan jó nézni téged<. *** Ezt a kedves csal{di epizódot egy prédik{cióban hallottam megemlíteni, és megvallom őszintén, hogy mélyen megérintett. A sötét földre {tsug{rzó kegyelmi fényre emlékeztet, amely Mennyei Aty{nk szeretetközvetítője is sz{munkra. Milyen jó, hogy Isten 8

9 megnyitotta a mennyei ajtót! Az Ő dicsfényével teli szeretetsug{r így {thatolhat az univerzumon, keresztül minden akad{lyon Földünkre, és egyenesen a gondterhelt emberi szívek felé ir{nyulhat. Jézus Krisztuson, az igaz vil{goss{gon keresztül juthat el a félelmekkel teli szívhez a megnyílt ég megnyugv{st adó l{tv{nya. Jézus vil{goss{g{n {t szemlélhetjük a szerető mennyei Aty{nk biztons{got {rasztó csod{latos lényét. Amely feloldhatja mindennemű félelmünket. Egyedül Jézus mondhatta el egykor, félelmekkel, kételkedésekkel birkózó Fülöp felé megnyugtat{sul: Aki engem l{t, l{tja az Aty{t. Egyedül Ő mondhatja a mai kor emberei felé is, hogy: Jöjjetek énhozz{m mindny{jan, akik megf{radtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugv{st adok nektek...(mt.11:28.) Milyen jó, hogy nem csak elmondhatja de készséggel el is mondja! Összességében, a félelmet olyan kellemetlen kísérőnek nevezhetjük az emberi életben, amely hívatlanul odaszegődött és szinte sohasem marad el. A megszületés pillanat{tól belép az ember életébe, és jelenléte az egész életet végigkíséri. Hol egészen rettegésben tartva az embert, hol pedig csak alig érzékelhető, bizsergető érzésként de ott van! A félelem voltaképpen nagyon régi eredetű. Egészen az emberi tragédi{ig (az édeni bűnesetig) vezethető vissza. Innentől új fejezet kezdődött az emberiség életében, és 9

10 ennek az új fejezetnek kényszerű, kelletlen velej{rója a félelemérzet. Ha a félelmet, mint érzést vizsg{ljuk, akkor gondolnunk kell arra, hogy egy érzés nem születik csak úgy mag{tól. Minden érzés mögött egy kiv{ltó okot kell keresnünk, amelyből megszületethetett a bizonyos érzés. Úgy hiszem, ha a félelem ok{t keresgetjük, akkor a félelem kezdetéig érdemes oknyomoz{sba fogni. Az ember történetében azt l{tjuk, hogy a félelem a bűn megjelenésével köszöntött be az emberi életbe, mint egy kellemetlen vendég. Így h{t most igen rövid úton kiderült, hogy a félelmünk a bűn megjelenésével szorosan összefügg. Elmondhatjuk teh{t, hogy ahol a bűn ott van, ott a félelem is megjelenik, mint sötét {rnyék. Mint ahogyan a saj{t {rnyékunkat nem tudjuk {tlépni, vagy {tugrani, b{rmennyire is szeretnénk ugyanígy a félelem is kikerülhetetlen azon a területen, ahol a bűn megjelenik. Az édeni elbuk{s óta a bűn {t meg {tszövi az ember életét keresztben, hossz{ban. Ha a különböző korok, hoznak is v{ltoz{sokat, de a félelem marad. Hiszen az emberi gyarlós{g, az egyetemes bűn öröklődik Így az aty{inktól örökölt hi{bavaló élettel együtt örököljük ezt a nem kív{natos örökséget is, a félelem jelenlétét. A félelmek egy bizonyos része v{ltozik az idők múl{s{val, de a legtöbbnek jellemvon{sa ismétlődik gener{ciókrólgener{ciókra. 10

11 IJEDTSÉG ÉS TARTÓS FÉLELEM KÖZÖTTI KÜLÖNBSÉGEK Különbséget kell tennünk a megijedés, és a tartós félelemérzet között. Az értelmező lexikon a következőképpen nevezi meg a különböző v{ltozatokat: A félelem: a bekövetkezhető baj elgondol{s{ból sz{rmazott nyugtalanító érzés. A félelem kisebb foka: elfogód{s; nagyobb foka főképp, ha testi szorongat{ssal j{r: aggodalom; ha hirtelen {ll be: ijedtség, ha a testet és lelket egyar{nt megbénítja: rémület. Vegyük elsőként, az ijedtség jellemzőit vizsg{lat al{. [ltal{ban az ijedtség egy hirtelenül bekövetkezett, v{ratlan, spont{n reakció. A kiv{ltó ok is v{ratlanul érkezik, ezért mindig felkészületlenek vagyunk vele szemben. Sohasem lehet az ijedségre felkészülni. Egyik alkalommal magam elé merengve bandukoltam a j{rd{n. Egy épületsarokn{l kis híj{n egym{snak üköztünk egy m{sik j{rókelővel, aki szintén gondolataiba mélyedt. Mindketten nagyon megijedtünk, alig kaptam hirtelen levegőt az ijedségtől, majd kölcsönösen bocs{natot kértünk, és fejcsóv{lva tov{bb mentünk utunkon. De komolyabb ijedtségek is tarkítj{k életünket. Péld{ul, ha az úttesten {thaladva r{nk dud{l egy közeli autó, 11

12 amely a semmiből ott terem hirtelen. Vagy amikor v{ratlan baleset éri az embert. Történt m{r olyan is, hogy egy jelentéktelenebb balesetnél, úgy megijedt az illető, hogy alig tért mag{hoz, nagyobb volt az ijedtség, mint a baj. Vagyis, az ijedtség volt a nagyobbik baj. Megtörtént esetként említettek olyat is, hogy este a temető gyalogútj{n {thaladó le{nyt hal{lra rémített egy férfi. Mikor a sötét temetőben érzett félelméről beszélt a férfinek, ő ezt v{laszolta vissza: Én is féltem, míg éltem. Erre a l{ny eszméletlenül zuhant a földre< Szívgörcsöt kapott a hirtelen rémülettől, amely pillanatok alatt végzett vele. Nem bírta elviselni a hirtelen r{zúduló lelki és pszichikai túlterheltséget. Volt m{r olyan férfi is aki a megunt, vagyonos feleségét úgy tette el l{b alól, hogy hal{lra rémítette egy jól kiagyalt alantas terv alapj{n. Többen vannak, akiknél életre szóló jegyeket hagy egy-egy {télt rémültség a maga p{nikszerű stresszhat{s{val. Egyik gyerekkori bar{tom mindig dadogott, ha hirtelen akart mondani valamit ezért gyakran megmosolyogt{k. Sokan nem tudt{k róla, hogy kisgyermekkor{ban saj{t lovuk bekapta a fejét j{tékból. Nem sérült meg ugyan testileg, de az ijedtség örök nyomot hagyott a beszédén. De a lelkében is, kisebbrendűségi érzés alakult ki, mert nem tudott egyenrangúan t{rsalogni beszédhib{ja miatt. 12

13 Megijedünk olyankor is, ha egy vill{m hirtelen nagyot dördülve lecsap és szinte visszhangzik bele a környék. Megrettenünk, pedig tudjuk, hogy vihar van. Mégis v{ratlan ijedtséget idéz elő bennünk a vill{ml{s. A kisfiam akkor is meg szokott ijedni, ha a fényképező vakuja r{villan, mindig becsukja a szemét, ezért szinte lehetetlen róla jó fényképet készíteni közelről. Hosszasan sorolhatn{m az ijedtség megnyilv{nul{sait, fokozatait. Összességében elmondhatjuk, hogy a nagyobb jelentőségű ijedtségek mindig reakciókat v{ltanak ki testünkből és lelkünkből egyar{nt. Ilyenkor összer{ndulunk és pulzussz{munk, megszaporodik, az adrenalin szintünk hirtelen felszökik. [ltal{ban: hirtelen mozdulatot teszünk, ami legtöbbször logik{tlan, vagy pedig lemerevedünk földbegyökerezett l{bbal. Olyan ez, mint amikor rövidz{rlat keletkezik a villamosh{lózatban. Amiben volt is részünk a közelmúltban. A szolg{lati lak{sunk elektromos h{lózata elavult {llapotban volt, és a mikrohull{mú sütő bekapcsol{sakor nem bírta tov{bb a terhelést. Összeégett a vezeték rövidz{rlatot okozva, és így rögtön lecsapta a biztosítékot. Hasonló reakció zajlik bennünk ilyenkor, és nem tudjuk kisz{mítani önmagunkat. A hirtelen ijedtség pillanat{ban rövidre z{runk és ösztönösen cselekszünk, vagy megbénulunk {tmenetileg. Ez a jelenség nem kerüli el a hívő embereket sem és rendszerint nincs különbség a reakciókban. Csak az ijedtség ut{ni szakaszban. Amikor is fontoss{ v{lik a 13

14 feloldód{s jelentősége. A feloldód{st {ltal{ban megoldja a saj{t szervezetünk, megnyugszunk magunktól idővel. Esetenként lehet, hogy szükséges m{sik személynek a jelenléte, vagy megnyugtató beszéde vagy simogat{sa. De előfordulhat az is, hogy mindez kevésnek bizonyul. Ilyenkor orvoshoz kell fordulni, aki megfelelő ir{nyba tereli a rémült beteget. A keresztyén emberek abban az {ldott helyzetben vannak, hogy ők lecsillapodhatnak az Úrban. Isten közvetíti sz{mukra az Ő megnyugtató jelenlétén keresztül: szav{t, vagy biztons{got adó simogat{s{t. Fontos, hogy megijedés ut{n rögtön im{dkozzunk, amikor felocsúdtunk a rémületünkből. Ha lehet, hívjuk fel a lelkip{sztorunkat, vagy testvéreket, akik együtt im{dkoznak velünk. Fontos, hogy ne maradjunk sok{ig az ijedtség hat{sa alatt! Sz{moljunk azzal a lehetőséggel, hogy a mi szeretett Jó P{sztorunk személyes gondviseléséhez, hozz{tartozik a megriadt b{r{nyk{k utólagos megnyugtat{sa is. Beszélhetünk ijedtségről kissé késleltetett form{ban is, amikor némiképp r{ tudunk készülni a kiv{ltó ok megjelenésére. Egy rövidke időnk van még a veszély bekövetkeztéig. Ezt a rövid időszakot {ltal{ban a p{nikhangulat gyors kialakul{sa jellemzi, majd hirtelen cselekvés. Ez lehet hirtelen kigondolt, de lehet ösztönös is, ha nincs épkézl{b gondolat kéznél. Egy gyermekkori történet jut eszembe ezzel kapcsolatban. Úgy négy-öt éves lehettem, amikor 14

15 elbarangoltam egyedül a szomszédos utc{ba, miközben édesany{m a keresésemre indult. A községnek, ahol akkoriban éltünk, még volt saj{t ménese. A lovak ez alkalommal megvadulva v{gtattak be a falu utc{iba és arra tartottak, ahol éppen sét{lgattam a saj{t kis felfedező utamon. Egy néni is arra j{rt az utc{n, de neki sikerült kerékp{rj{val együtt az {rokba vetnie mag{t. Én viszont egyedül {lltam a közeledő porfelhő előtt, amit a megvadult lovak kavartak. Édesany{m nagyon megijedt, mert l{tta, hogy tehetetlen a hirtelen veszéllyel szemben. A reakciója az volt, hogy a fut{s helyett hirtelen letérdelt, és kezeit a magasba emelve Istenhez ki{ltott végső kétségbeesésében< Uram, mentsd meg a kisfiamat<! im{dkozta igen rövid, de hirtelen szükségből fakadó segélykérésében. Az Úr meghallotta, és rögtön cselekedett is. Szinte abban a pillanatban a vezérmén megtorpant, és a mögötte torlódó többi riadt {llat is kezdett lelassulni. Az apa{llat körülj{rt és megszagl{szott engem, majd csendesebben ügetve tov{bb nyargalt a ménes többi tagj{nak kíséretében. Előfordulhat, hogy van némi időnk r{, hogy egy-két gondolat végig suhanjon elménken. Ilyenkor a legjobb v{laszt{s az Isten-közelség keresése. A Zsolt{rosnak is ez a lelki igénye az Isten felé: Ó Uram, ne légy t{vol, erősségem, siess segítségemre! Zsolt. 22:20. Jó tudnunk, és sz{molnunk azzal az {llandósult valós{ggal, hogy közel van az Úr az Őt félőkhöz. Egy szempillant{s alatt oda tudja nyújtani védelmező karj{t a nem v{rt 15

16 eseményeknél is. Amikor megijedtünk osszuk meg az Úrral utólagosan is riadts{gunkat, amikor m{r úgy érezzük, felocsúdtunk megdöbbenésünkből, és lenyugv{st tal{lunk N{la! Így megszűnhet rövid időn belül az ijedelem okozta lelki zaklatotts{gunk és nem {llandósul félelemmé. A hosszantartó félelem viszont jellegében m{s, mint az ijedtség. Először is időtartam{t illetően különbözik. Hosszabb ideig tart. Van elő-félelem, amikor tenni akarunk valamit, de félünk a kivitelezéstől. Vagy éppen, ha valami előre fenyeget minket. Utó-félelemről is beszélhetünk, amikor m{r megtettünk valamit és félünk a kimenetelétől. Sokszor nem is az a nagyobbik baj, hogy félelem keletkezett bennünk, hanem az, hogy hagyjuk {llandósulni magunkban. Ne engedjük, hogy a félelem megülje az életünket. Ezért gyakran mi vagyunk az elsősz{mú felelősek. Meglehet, hogy nem tehetek semmit az ellen, mikor egy mad{r a fejem fölött elrepülve valamit a fejemre pottyant, de azt azonban megakad{lyozhatom, hogy fészket rakjon a fejem tetejére. A félelemmel is hasonló a helyzet. Gyakran nem tehetek róla, hogy megijedtem, de arról m{r igen, hogy félelemben éljek, mert van r{ megold{s. Csak éppen 16

17 belőlünk hi{nyzik az alkalmaz{si készség. Nem szabad, és nem kell {llandósult félelmek között élnünk, mert Isten adott a kezünkbe lehetőséget. Csakhogy ez a lehetőség a hit nélkül, nem lép működésbe. Az isteni segítséget hit {ltal nekünk kell magunkév{ tennünk. Hinnünk kell a Segítőben ahhoz, hogy a segítség aktiv{lódhasson az életünkben nevezetesen, az Ő szeretete. 17

18 2. FEJEZET. A FÉLELEM JELENLÉTE A MAI KOR EMBEREIBEN. Úgy tűnik, hogy a félelem nem veszített aktualit{s{ból a mai korra nézve sem. Tal{n egyre ink{bb egy növekvő tendencia érzékelhető a félelem területén. Ha körültekintünk környezetünkben, l{thatjuk, hogy mennyire növekszik a bűn életünk körül. Ez a jelenség a keresztyén gondolkod{sú embereket nem lepi meg hiszen a Szentír{s r{mutat erre a negatív ir{nyú tendenci{ra, amikor kimondja az utolsó időkre nézve; Mivel pedig megsokasodik a gonoszs{g, a szeretet sokakban meghidegül. Mt.24:12. A jelenben teh{t olyan kort élünk, amikor a félelem fokozottan {tj{rja az életünket, és igen elszomorító, hogy ebben pozitív v{ltoz{s nem fog be{llni a jövőben sem. Azt hiszem, ezt minden túlzó pesszimizmus nélkül {llíthatom, hiszen ez a mai kor re{lis vil{gképhez sajnos hozz{ tartozik. Vizsg{ljunk most meg néh{ny területet a mindennapi életből, hogy r{l{thassunk némileg a félelem k{ros, jelenlétére. 18

19 FÉLELEM A T[RSADALOMBAN. Ha vil{gviszonylatból kezdjük lebontani a félelem jelenlétét, akkor a következőt l{thatjuk: Földünkön sokszor feszült a politikai helyzet különböző térségekben. Ez h{borús félelmet von mag{val sok esetben. Az emberek tömegesen rettegnek az életükért, gyermekeik életéért a holnapért. A mai korban megjelent új félelmet keltve a nemzetközi terrorizmus veszélye, amely rejtetten, alattomosan és ezért ki nem védhetően t{mad és pusztít a t{rsadalmakban. Az ÚJ EXODUS c. teológiai és hitéleti folyóirat 14. évfolyam 2. sz{m{ban ez {ll a terrorizmusról: Az európai emberekben tal{n még ma sem teljesen tudatosult, hogy békésnek tűnő hétköznapjainkat gyakorlatilag közvetlen, {llandó h{borús veszély fenyegeti. Vannak, akik viszont ezt mondj{k: a harmadik vil{gh{ború m{r elkezdődött. [m ez a fegyveres konfliktus a h{borúnak egy egészen új form{j{t hozta el: nem regul{ris hadseregek között, nyílt szembenézéssel, betartva a szab{lyokat, kímélve a polg{ri lakoss{got hanem alattomosan, h{tulról, minden becsületet felrúgva, {rtatlan, fegyvertelen civileket, nőket, gyermekeket, öregeket gyilkolva. Ha pedig valaki sz{ndékosan tör felebar{tja ellen, hogy azt orvul megölje, 19

20 olt{romról is elvidd azt a hal{lra parancsolja Isten Törvénye (2Móz 21:14). A terrorizmus a polg{rokon gyakorolt sz{ndékos, módszeres erőszak, mely az {ltala kiv{ltott félelmen keresztül politikai célokat kív{n megvalósítani< Erőszak alkalmaz{sa {rtatlan embereken, akik legitimnek nyilv{nított konfliktusterületen kívül tartózkodnak hangzik Benjamin Netanjahu, egykori izraeli miniszterelnök meghat{roz{sa. Az Egyesült [llamok Külügyminisztériuma szerint a terrorizmus előre kitervelt és politikailag motiv{lt erőszakos cselekmény, melyet civilekkel szemben félkatonai szervezetek vagy ügynökök hajtanak végre, {ltal{ban egy célcsoport befoly{sa célj{ból. Nem csoda, ha úgy érzi az ember, hogy a békét szimboliz{ló galamb, amely olaj{ggal a csőrében repült szerte a vil{gon, m{ra lassan h{ttérbe kerül, és észrevétlenül a feledésbe merül. Helyette a terrorizmus sötét madara lendült akcióba, a fenyegetettség és a hal{l üzenetét hordozza szét a föld minden t{j{ra. Ez rendkívül döbbenetes képet mutat sz{munkra, amelynek valós alapja új félelmet kelt az {rtatlan emberi szívekben. Félnek az emberek a különféle j{rv{nyoktól, betegségektől is, amelyeknek nagy sz{zaléka összefügg valamilyen jellegű környezetszennyezéssel. A környezetvédelmi szab{lyok {th{g{sa is félelemkeltő 20

21 alaphelyzeteket szül a t{rsadalomban. A közvetlen környezetünkben is. Gyakran hallhatjuk, hogy milyen nagymértékben k{rosul környezetünk, esetenként jóv{tehetetlenül, egy-egy szab{ly semmibevétele miatt. Félelemkeltő tényező lehet még t{rsadalmi szinten az egyre romló közbiztons{g. Nincs teljes biztons{gban az ember sehol sem. Emlékszem r{, hogy katonakoromban gyakran stoppoltam hazafelé az orsz{gúton. Ennek m{r húsz éve. Akkoriban még meg{lltak az emberek az autójukkal, de ma m{r nem divat a stopposokat fölvenni. Nem csup{n azért, mert jobb a közlekedés, sokkal ink{bb azért, mert félnek az emberek egym{stól. Az emberközi kapcsolatok terén is egyre szaporodnak a félelemkeltő jelenségek. Régebben megkérdezte tőlem egyik lelki bar{tom Józsi, tudod-e mi a szeretet ellentéte? mire én kap{sból azt v{laszoltam H{t a harag! Rossz v{lasz volt. Ma m{r tudom, hogy a szeretet ellentéte az, ha nincs. Vagyis a közöny, a szeretetlenség. Assisi Ferenc úgy tartotta, hogy: A szeretet mértéke a mértéktelen szeretet. H{t bizony ebből egyre kevesebb van az emberek közötti kapcsolatokban. Sajnos, nem mérhetetlenül sok, hanem megmérhetetlenül kevés van belőle. Szinte nem is érzékelhető az igazs{g-mérleg serpenyőjében. Isten szava szerint: Az utolsó időkben a bűn megsokasodik, a szeretet pedig sokakban meghidegül. Bizony, kihűlőben van 21

22 a szeretet. Ha úgy is érezzük sokszor, hogy jéghegyen ülünk, a mi feladatunk az, hogy melegünkkel felolvasszuk az alattunk lévő jégdarabot. Bőven van mit melengetnünk ezen a kihűlőfélben lévő vil{gon. Persze, csakis az Istentől nyert szeretet hőmérsékletével sikerülhet némi melegséget {rasztanunk a saj{t környezetünkben. P{l apostol nem éppen idillikusnak mondható jövőképet fest a fiatal Timótheus szemei elé az utolsó időkről. Megdöbbentő, hogy szinte a mi huszonegyedik sz{zadi bizonytalan és összekusz{lt, poszt-modern vil{gunkra ismerhetünk r{ az Ige tükrében. P{l a következőket mondja szeretett lelki fi{nak : Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek. Az emberek ugyanis önzők, pénzsóv{rak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenk{romlók, szüleikkel szemben engedetlenek, h{l{tlanok, szentségtelenek; szeretetlenek, kérlelhetetlenek, r{galmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, {rulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik ink{bb az élvezeteket szeretik, mint az Istent. Az ilyenek a kegyesség l{tszat{t megőrzik ugyan, de megtagadj{k annak erejét. Ebből a képből szembeszökően t{rul elénk a mai kor vil{ga. Az a vil{g amelyben az ember a bűnökkel, és félelmekkel {tszőtt, élettelen életét éli< (úgy ahogyan). A szeretetlenség, és a közömbösség jegyében. Az utc{n alig mer az ember a közalkalmazottakon kívül m{ssal szóba {llni. Mert szokt{k mondani: nem tudni, kiben mi lakik - és ez teljesen így is van. Nincs bizalom 22

23 az emberekben egym{s ir{nt. Nem is lehet, hiszen a gonoszs{g növekedése miatt a kölcsönös bizalom alapja megingott. Félnek, és ezzel együtt elhidegülnek az emberek egym{stól. Megtörtént m{r nem egyszer az is, hogy valaki rosszullét következtében összeesve hal meg az utc{n. Mindössze azért, mert a j{rókelők nem mertek hozz{nyúlni, hogy segítsenek rajta. Előfordult, hogy még a mobiltelefonjukat sem vették elő, hogy mentőt hívjanak. Úgy gondolj{k félelmükben; jobb ebből kimaradni vagy éppen annyira sietős a dolguk, hogy nem érnek r{ m{ssal foglalkozni. Még ha egy utc{n haldokló emberről is van szó. Olyat is hallottam egyik munkat{rsamtól, hogy egy buszmeg{llóban egy fiatal di{kot h{rom m{sik fiatalember addig ütött és rugdosott fényes nappal, hogy az a helyszínen belehalt sérüléseibe. A megdöbbentő az volt sz{momra, hogy az ott {csorgó tömegből senki nem volt, aki közbeavatkozzon, és rendre utasítsa a dühöngő di{kokat. Ebbe nem voltak hajlandók beleavatkozni az utcai emberek. Bezzeg, amibe nem kellene, abba kérés és kérdés nélkül ütik bele az orrukat. Egym{s, és a közéleti személyiségek mag{nügyeibe. De ebbe m{r ne menjünk bele. Lényeg, hogy az emberek félnek egym{stól, és egym{ssal közös félnivalóluk is akad jócsk{n a t{rsadalmon belül. Egy m{sik döbbenetes esetet most hallottam, amelyben egy tizenéves l{ny haj{t gyújtott{k 23

24 meg szórakozott fiatal sr{cok. Ők egy életre szóló sérülést okoztak egyetlen szórakoz{sukkal. Gyakran a saj{t bűnünk, de a m{sok bűne is félelemkeltő hat{ssal van r{nk. Mérgezzük magunkat és egym{st is. Megfigyelhető az, hogy a bűn mindig félelmet kelt az emberek életében. Nem véletlenül figyelt föl r{ Reinagle Alexandar Robert sem, (aki egy kedves lelki ének írója), amikor megvil{gosodott benne a következő gondolat: A bűnben kín van, s félelem. Mi m{st, s m{s minket öl< Majd ekképpen folytatja a következő sort: Öröm köt egybe, s szeretet Krisztus szívén belöl. Krisztusban lenni azt is jelenti; hogy olyan szfér{ban élni, ahol a bűn kezelése tökéletes megold{st nyerhet. A jövőre nézve is. Ezért a bűnökből eredő félelmek oldód{s{t is itt lehet a legre{lisabban elképzelni. Isten megold{sa túlmutat a békés egym{s-mellett élésen, ami az emberiség ősrégi v{gy{lma. Krisztusban a szeretetre ir{nyul figyelmünk, amely az emberek közötti jó kapcsolatok lényegévé v{lik. Sajnos, mégis kevesen v{lasztj{k ezt a lehetőséget. Pedig sok félelem meg sem születne. A meglévők pedig nagyban oldódhatn{nak az emberi kapcsolatokban. 24

25 FÉLELEM A CSAL[DBAN. A félelem nem ismer hat{rokat, így a csal{di kör hat{rait is {ttöri kegyetlenül és g{tl{stalanul. Kezdjük azzal, hogy a csal{dfőnek is megvannak a maga félelmei, hi{ba ő a csal{d feje. Tal{n éppen őt éri ezért a r{nehezedő felelősségéért a legtöbb stresszhat{s. Félelem a munkanélküliségtől szorosan a jelenkor hat{sa régiónkban, hiszen úgy harminc évvel ezelőtt ez a fogalom ismeretlen volt, sőt, büntetéssel j{rt. De ha van is munkahely, akkor a munkahelyi stressz jelenléte okoz félelemteljes érzést. Vagy éppen a munkahely elveszítésétől való félelem. Aggodalom a lét bizonytalans{g{tól. Félelem a gyermekek jövőjét illetően. Vajon tudja-e őket megfelelően iskol{ztatni? Vajon sikerül-e megtartani gyermekeit erkölcsileg a helyes úton? Mi lesz belőlük, ha felnőnek? Sorolhatn{nk még hosszasan ezeket a filozof{lgató kérdéseket. Ennyiből is l{tható, hogy egy csal{dfő élete telve van kényes kérdésekkel, amelyeknek megv{laszol{s{t az élet adja. De vajon ki tudja milyen v{lasz érkezik majd?! Fontos dolog minden egyéb mellett, hogy egy édesapa jó példa lehessen a gyermekei előtt. Akit követhetnek, és felnézhetnek r{. Ez is bizonyos félelmeket kelthet a felelősségteljesen gondolkodó apa szívében. Nem kicsi a kock{zat ezen a területen, mert gyermekeink, akarva akaratlanul is, r{nk kezdenek hasonlítani. A későbbi 25

26 jellemform{lód{sukat nagyban befoly{solja az édesapa személyisége. Idővel megjelennek az édesapa személyiségjegyei a gyermekek életében tőle tanulnak élni. Ez sokszor tudat alatt is működik a gyermeki szívben, értelemben. Ezt a valós jelenséget hűen reprezent{lja előttünk a következő csal{d története, ahol egy fiatal ap{nak kedves felesége és egy aranyos kisfia volt. Egy ideig boldogan éltek együtt, és örvendeztek szép otthonukban. [m azut{n megtörtént a baj a férj megtörte a h{zass{got, megcsalta a feleségét. Elindult a lejtőn, kicsapongó életet élt, kétes t{rsas{gokba keveredett. Nagyon ritk{n azért megl{togatta csal{dj{t, a hat éves kisfia legnagyobb örömére. A gyermek örvendezve ugrott édesapja ölébe egyik l{togat{s alkalm{val is a következőket mondva: Te vagy a legjobb apuka a vil{gon! Mi igazi bar{tok vagyunk, igaz, apu? Sokkal jobb, mikor itthon vagy, és nem vagyok olyan egyedül anyuval. Mikor elérkezett a lefekvés ideje, a kisfiú apuk{j{val szeretett volna szob{j{ba menni, aki el is kísérte, miközben azt mondta a kisfiúnak: Most pedig nyom{s az {gyba! Szépen betakarlak, lekapcsolom a l{mp{t, azut{n lemegyek anyuhoz. Csakhogy a kisfiú tiltakozott, merthogy anyuk{j{val im{dkozni szoktak lefekvés előtt. Szok{s szerint elmondta a kis im{ds{got, amit az anyuk{ja tanított meg neki, de a megtanult im{ds{g ezúttal kiegészült a következő kéréssel a kicsi gyermekszívből: 26

27 Kedves Istenem, mondta hangosan tegyél engem olyann{, mint az apuk{m! Tudom, hogy Te meg tudod tenni! [men! Azut{n vid{man bebújt az {gyba, abban a gyermeki hitben, hogy Isten meghallgatta egyszerű im{ds{g{t. Majd édesapja betakargatta, de ahelyett, hogy lement volna, ott {lldog{lt, és mélyen eltűnődött kisfia im{ds{g{n. [tgondolta lecsúszott helyzetét. Szab{lyosan megundorodott egész elrontott életétől. A szégyenérzet és bűnv{d felv{ltva marcangolta f{jdalommal és félelemmel telt szívét. Majd l{bujjhegyen az {gyhoz lépett, és egy darabig ném{n szemlélte gyermekét. Azut{n letérdelt, pontosan ott, ahol az imént kisfia térdepelt, és halkan így im{dkozott: Kedves Isten, tégy engem olyann{, amilyen a kisfiam, olyan tiszt{v{ és jóv{. Igen, tégy engem olyann{, mint a kisfiam! [men! *** Először nekünk, keresztyén ap{knak, kell megtanulnunk az Istennel szembeni gyermekies bizalmat. Azért, hogy gyermekeink is mélt{n bízhassanak abban, hogy jó ir{nyba mutatunk. Az Isten hozz{nk való atyai szeretete tanít meg minket igaz{n ap{v{ lenni, ugyanakkor adhat megnyugv{st sz{munkra a meg nem feleléstől való félelem -mel szemben is. 27

28 Hasonló aggodalmakkal, és félelmekkel van megtelve egy {tlag csal{danya is, mert a mindennapi élet gondjaiból bőven kijut neki is. A régebbi csal{dmodellek m{ra gyökeres v{ltoz{sokon mentek keresztül. Valamikor az édesanya dolga a gyermeknevelésben és h{ztart{sban kimerült. A mai kor jóval több terhet jelent az anya sz{m{ra is. A megélhetési gond az ő v{ll{ra is jócsk{n {tterhelődött. Nem ritkas{g, hogy két vagy h{rom gyermek nevelése mellett még négyór{s, vagy alkalmi munk{t kénytelen v{llalni. Mert a csal{d érdekei kőkeményen megkív{nj{k. Nem akarja, hogy gyermekei h{tr{nyt érezzenek m{s gyermekekkel szemben az iskol{ban, óvod{ban. A maximumot szeretné nyújtani csemetéinek, férjének. Ez azonban, nem kis megterhelést jelent fizikai és szellemi vonatkoz{sban egyar{nt. [llandó stressz és {llandó félelem. A nem megfelelőség okozta szenvedéstől való félelem is jellemzi az {tlag csal{danya belső {llapot{t. <félek, hogy nem fogok megfelelni csal{domnak, és ez szenvedést fog okozni nekem, amely szenvedéstől ugyancsak félek< Röviden ez lehet az a dilemma, ami megkötözheti az édesanya belső, lelki vil{g{t. Nem kerüli el a gyermekeket sem a félelem. Ott van a mindennapjaikba bele{gyazva. Félelem a tanulm{nyt illetően, amikor a saj{t jövőjét l{tja jó esetben a gyermek a tanulm{nyai eredményén keresztül. Ez sajnos, a 28

29 ritk{bbik eset. De van egy m{sik fajta félelem a tanulm{nnyal kapcsolatban, amikor attól fél a di{k, hogy mit mond majd a szülő?! Tal{n elszomorítja vele szüleit. Félhet attól is, hogy tal{n megszidj{k vagy tettlegesen is b{ntalmazz{k ha rossz jeggyel megy haza?! Itt szeretnék különbséget tenni a következetes szülői fegyelmezés és a csal{don belüli erőszak között. Azt mondja a Biblia ezzel kapcsolatosan: A szabadj{ra hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyj{t Péld Ne vond el a gyermektől a fenyítéket; ha megvered őt vesszővel, meg nem hal. Te vesszővel vered meg őt: és az ő lelkét a pokolból ragadod ki. Péld.23: Fontos különbséget tenni, mert a fenyítés elmulaszt{sa is, és a fenyítésben történő túlkap{s is egyar{nt hiba szülői részről. Sok gyermek hajlott el rossz ir{nyba, amelynek okai között ott szerepelt a szülői túlzott engedékenység. Ugyanakkor megdöbbentő, értelmetlen kegyetlenkedéseket is hall az ember csal{dokon belül. Sajnos, előfordul a szülő, vagy még rosszabb esetben mindkét szülő alkoholos befoly{solts{ga, amelynek következtében saj{t gyermekükben okoznak maradandó sérüléseket. Testi és lelki sérüléseket egyar{nt. Pszichológusok kimutatt{k, hogy a felnőttkori félelembetegségek eredete igen nagy sz{zalékban a gyermekkorba nyúlik vissza. Sok csal{dban mindennapos az erőszak. A lelki terrortól elkezdve, (és sajnos meg kell említenem a nemi úton elkövetett 29

30 erőszakos cselekményeket is), a testi brutalit{s sz{mtalan v{lfaj{ig. Elszomorító tény; hogy az erőszaknak sok esetben a gyermekek szenvedő és rettegő alanyai. Ők pedig tov{bb hordozz{k magukba z{rva ezeket a sérüléseket. A legfélelmetesebb tragédi{nak tekintem, hogy az ilyen csal{dban megnőhet az esély arra is, hogy a gyermek hasonló szülővé v{lik majd! Mint ahogyan szokt{k mondani egy-egy esetben az emberek valakiről: Az alma nem esett messze a f{j{tól! 30

31 IDŐSKORI FÉLELMEK. Az időskori félelmekről is említést kell tennem, amely beköszönt szinte mindenki életébe az idő előrehaladt{val. Az öregkort úgy is emlegetik, mint az élet elvonókúr{ja. Amikor az ember élettere egyre ink{bb beszűkül minden tekintetben. Az élet szépségei mintha mindink{bb csak fogyn{nak, és egyre sz{mosabb területen. Mindez pedig egy gyorsuló tendenci{t mutatva halad előre az idő sor{n. Egyébir{nt a német Angs = félelem, az eng = szűk szoros szóból ered, erre utal a magyar szorong{s szó is, a félelem rokon értelmű szinonim{ja is. Ezek közül egyik jellegzetesség az egyedülléttől való félelem, amikor leszűkül minden az ember körül. Amikor az ember {térzi, hogy öregszik és egyre gyengül. Időközben elveszíti szüleit, majd esetleg szeretett élete t{rs{t is. Észreveszi, hogy gyermekei, unok{i sem figyelnek r{ eléggé, nincs idejük, és ő pedig annyira egyedül érzi mag{t. Egyre közelebb érzi mag{hoz férkőzni a szomorú, és félelmekkel telítődött mag{ny érzését. A mag{ny, a fölöslegessé v{l{s, és a tehetetlenség érzése, v{ltakozva szomorítja meg a csökkenő képességű embereket. A szükség érzet, mint anyagi félelem is jelentkezhet {ltal{ban idős asszonyok esetében, akik 31

32 igyekeznek mindenből besp{jzolni. Rosszul vannak, ha a lisztes edény csak félig van, mert ők megéltek régebben nehezebb, szűkösebb napokat is. Teh{t a nélkülözéstől és az elszegényedéstől való félelem is fokozottabb. Szükségérzet form{j{ban hat az idős emberekre. Főleg, akik a vil{gh{ború idején vagy az 56-os forradalom idején {télték a szükség napjait. Egy bibliai idézetet tudnék aj{nlani a mindennemű szükség-érzet félelmeire. A Zsolt{ríró szabads{gtól duzzadó, boldog szívvel ki{ltja az egek Istene felé h{la himnusz{t: Szűkségemben segítségül hív{m az Urat, meghallgatott és t{gas térre tett engem az Úr.(Zsolt. 118:5. K{roli ford.) Szeretném a csal{dtagok figyelmét is felhívni arra, hogy nem csup{n unalom kérdése a szükség és a mag{ny érzése. Sok esetben az ilyesmit egy legyintéssel el szokt{k intézni a fiatalok. Szomorkodik nagyapa vagy nagymama, mert unatkozik< mondj{k {ltal{ban a gyermekek, unok{k, akik rendszerint ki sem l{tszanak a munk{ból, vagy a vizsgaidőszakok feladatai közül. Úgy szólva, ők még magas fordulatsz{mon élnek, ezért képtelenek beleélni magukat az idősek aktu{lis problém{iba. Pedig egy nagyon is komoly dolog az elhagyatotts{g érzet, amely gyakorta mélyen marcangoló félelemérzetté torzul. Nem véletlenül inti a Biblia a gyermekeket, a viszont-tartoz{s megad{s{ra, hiszen a szülőnek 32

33 egyszer ugyanolyan szüksége lesz gyermeke gondviselésére, mint ahogyan az fordítva történt, jó néh{ny évvel előtte. Az időskor beköszöntével előtérbe kerül a legnagyobb félelem aktualit{sa, a hal{lfélelem, amellyel fel lehet venni ugyan a küzdelmet, de győzni felette önerőből nem lehet. Mindig vissza-visszatér a mag{nyos pillanatokban. A beteg{gyakon, a kórh{zi kezelések sor{n. Rabul ejti szorosan gúzsba kötve az idősek lelkét, ez a szörnyű félelemfajta is. A meghal{s senkinek sem mindegy. Ezért gyógyító módon sokat jelenthet az örök, tökéletes példa: Jézus, amint felkészül a hal{lra. Megrendítő őszinteséggel írj{k le az evangéliumok, hogy az Embernek Fia (Jézus) is félt kereszt-hal{la előtt. Ezt is {t kellett élnie, mint embernek. Jóllehet nem a saj{t, hanem az emberiség bűnei miatt, amelyet mag{ra v{llalt önként. Egyedül akart lenni, de nem egészen egyedül. Szerette volna, ha közelében de csak a közelében virrasztan{nak legkedvesebb tanítv{nyai, akiknek megmondotta: Szomorú az én lelkem mindhal{lig< Azt{n rettegni és gyötrődni kezdett, im{dkozott és verejtékezett. De kapcsolatban maradt az Aty{val és környezetével is. Se p{nikba nem esett, se letargi{ba, hanem keresztjével és hal{l{val szembefordulva, azt mondta: Menjünk! Így halni jó hal{l<. 33

34 Követendő példa előttünk a mi Megv{ltónk, aki előttünk ment, s kitaposta az ösvényt a hal{l bozótos rengetegén keresztül is utat tört nekünk. De a Szentek- Szentélyének k{rpitj{n is {thatolva bevitte a saj{t vér{ldozat{t engesztelésül az emberiségért. Mert meg akarta törni a hal{l hatalm{t a Benne bízók életében. Így az Őt követők R{tekintve könnyedén {thaladhatnak a hal{l {rnyék{nak völgyén is. Ahogyan a Zsolt{rok 23. fejezetében megénekli D{vid: <nem félek, mert Te velem vagy<. De az Úr folyamatosan gy{molítgatja is bizalomra a hívő lelkeket, engedi és kéri, hogy bízz Benne! Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal t{mogatlak. Idős testvérem, embert{rsam! Ez a lehetőség mindny{junk sz{m{ra adatott. Ne feledkezzük meg erről a mag{ny, a gyengeség ór{iban sem, hiszen éppen akkor emelkedik ki ezeknek csod{latos jelentősége! Mert az elköltözésünk közeledésével nem elt{volodunk az élettől. Ellenkezőleg! Az örök-életünk kiteljesedésének küszöbéhez érkezünk meg. A végső pillanatban van a legközelebb hozz{nk az üdvösség. Sokkal közelebb, mint a hívő életünk eddig eltelt idejében. 34

35 [LTAL[NOS EMBERI MECHANIZMUSOK A FÉLELEMMEL SZEMBEN A félelemold{sra a legkülönfélébb eszközöket haszn{lja fel az ember a mindennapjai sor{n. Van, aki a tudat{llapota megv{ltozat{s{ban l{tja a megold{st. Pl. alkoholba foltja b{nat{t, félelmét. Izgult egy kicsit vizsga előtt a di{k és felhajtott egy féldecit a sarki talpon{llóban. Majd úgy érezte, b{trabb lett, bejött ez a saj{t módszer. Később m{r minden esetben ezt haszn{lta. Észre sem vette, de évekkel ut{na m{r a v{lóperes bírói döntés előtt kellett ugyancsak lenyugtatnia mag{t. A saj{tosan jól begyakorolt módszerével, a gallér mögé hajtott féldecivel, amelyet minden {ldott (vagy ink{bb {tkozott) nap, kénytelen volt újra és újra gyakorolni... Időközben bizony alkoholista lett. Ha nem iv{ssal kezdte a napot, remegett és rossz volt a közérzete. Közben, mivel csal{dja is szétesett, teljesen a létbizonytalans{g érzésében élt. Lassan a t{rsadalom periféri{j{ra vetődött. Lecsúszott emberként kéregetett, koszos, sov{ny tenyerét a j{rókelők felé nyújtogatva, hogy újabb b{torítót vehessen mag{nak az egyre növekvő félelmeire. De ha jobban összejött a kéregetés, vagy ha kétes szeszcimbor{ival esetleg sikerült egy nagyobb fog{s akkor még keményebb eszközökhöz, drogokhoz nyúlhatott. Remélte a feloldód{st, hisz a félelmei egyre jobban gyötörték és így egyre ütősebb anyagra kényszerült. 35

36 Sok mindenbe lehet még menekülni a félelem elől: az evésbe, a munk{ba, a sikerhajh{sz{sba a szexbe, vagy éppen a különböző vall{spótlékokba. Van olyan ember is, aki egy adott szitu{cióban még kifelé és előre törni is fél, így önmaga ellen fordítja agressziój{t, és öngyilkos lesz. A lényeg, hogy b{rmiben keresse az ember a megold{sokat, könyörtelenül mindenütt kőfalnak ütközik. Csup{n annyi a kérdés, mikor és milyen utat bej{rva vall kudarcot? Szinte a huszonkettes csapd{j{ban van az ember, mert fél félni, tesz valamit ha tesz valamit, arról utólag bizonyosodik be, hogy nem jó, ezért mégiscsak tov{bb kell félnie. Így ezen a meccsen csak öngólt rúghat saj{t mag{nak. Az igazs{g az, hogy görbe csövű pusk{val lövöldözünk a félelemre, amely mindig visszafelé sül el és magunkat lőjük szit{v{, miközben elkeseredetten egyre csak tüzelünk< Prób{l az ember ellen{llni, és megnyugtató v{laszt adni önmag{nak. Ezért gyakran szembefordul a félelmei forr{s{val elé {ll. Ha fakardokkal is, de megprób{l küzdeni. Esetenként a félelem, menekülés helyett késztetést ad a kiv{ltó okkal való szembefordul{sra. Olvastam egy történetben, hogy egy megijedt kisfiú szembefordult hirtelen az őt üldöző nagytestű kuty{val, és visszaugatott r{< Majd a kutya megtorpant, és eloldalgott. A gyermek szinte tudat alatt cselekedett ijedtében. M{sok nevettek ugyan a jeleneten, de ő verejtékezett a félelemtől. 36

37 A félelem, mint egy késztető rugó működik, és védelmi mechanizmusokat indít be bennünk. Ez reakcióként jelenik meg, és az ember cselekedeteinek motiv{ciója is lehet. Pozitív péld{k: Az ember fél az {rvíztől, ezért g{takat épít; Retteg a j{rv{nyoktól, betegségtől, ezért védőolt{sokat és gyógyszereket tal{l fel. Legpozitívabb értelemben az istenfélelem Isten felé fordul{st eredményez (de helyes értelemben vett félve tisztelő, engedelmes magatart{st). Negatív péld{k: Fél az ember az ellenségeitől, ezért fegyverkezik, és ő t{mad először. De túlz{sokra is késztethet, és beteges kényszercselekményekre is ösztönözhet. Bekövetkezhet bizonyos túlvédekezés is egy-egy félelemforr{ssal szemben. Sajnos, néha vannak előttünk megdöbbentő emberi péld{k is. Olyan szerencsétlenek, akiket a félelem egyenesen suicid{lis (öngyilkos) hangulatba húzott. Az életet fenyegető krízisben végzetes tragédiaként z{rult az egyén akciója a félelemmel szemben. Sajnos, előadódik, amikor az ember nem tud szembesülni félelmei 37

38 forr{s{val, és furcsa, de félelmei elől belemenekül a hal{l kebelébe. Tal{n a Jézust el{ruló, Isk{riótes Júd{s öngyilkoss{ga is hasonlóan szövődhetett össze. Akit a tettével való szembesülésekor, iszonyatos rettegés fogott el. Ink{bb a kötelet v{lasztotta, a s{t{n erőteljes késztetésére. A lélek ellensége, mindig rossz mechanizmust sugall a félelemmel szemben. Hiszen ő emberölő volt kezdettől fogva, és csakis gyilkos tan{csokat osztogatott az édentől napjainkig, a félelemben szenvedőknek. Politikai eszközökkel is próbálják az emberi félelmek bizonyos típusait (nem kóros félelmeket) egyensúlyban tartani, amikor a békét hirdetik a médiákon keresztül, és a globalizációt gazdasági és katonai tekintetben egyaránt. Választások alkalmával előtérbe kerül a biztonság és a jólét fogalma a politikai pártprogramokban. Ezek mind bizonyos félelmek megnyugtatására irányulnak. Egységben az erő mondat húzódik meg mottóként ezek mögött az emberi törekvések mögött. Lehet az is, hogy jó szándékkal. De teljes megnyugvást és teljes lelki békét nem lehet kívülről mondva előidézni. A Bibliában a következőt olvashatjuk; Jer. 6:14. Népem romlását úgy gyógyítják, hogy könnyelműen mondogatják: Békesség, békesség! De nincs békesség. 38

39 FÉLELEM ÖNMAGUNKBAN, (személyes belső félelmek) A félelem jelenlétéről szóló fejezetünknek a legszűkebb kategóri{j{hoz érkeztünk most, amikor egyéni tekintetben folytatjuk a vizsg{lód{st. Tulajdonképp, az előző gondolatok is személyesen érinthetnek minket, közvetett vagy közvetlen form{ban. Azonban ennél a résznél az eddigieknél mélyrehatóbban prób{ljuk megtekinteni a félelem jelenlétét az emberi lélekben. Az eddigiekben leírt félelemkeltő jelenségek együttese hat az ember lelkületére. Sokrétű és összetett a félelemforr{sok jellege és sz{ma. Egy napunk sőt egy ór{nk sincs, hogy ne félnénk valamitől, vagy valakitől. Teh{t elmondhatjuk, hogy a félelem teljesen {tszövi az ember életének minden mozzanat{t anélkül, hogy még, mint betegségről beszélnénk a félelemről. Vagyis a félelmek egy bizonyos mértékig természetessé v{ltak az ember sz{m{ra. John Powell S. J. a chikagói Loyola egyetem professzora Miért félek Attól, Aki Vagyok c. könyvében érdekes tém{t vet fel sz{munkra. Többek között arról ír, hogy az ember a személyiségében hordoz bizonyosfajta félelmeket. Mint pl. az elutasít{stól való félelmet, vagy hogy megtudj{k m{sok a belső titkaikat. A szerző megrajzol néh{ny személyiségtípust a jellemző 39

40 von{saival együtt, a maga saj{tos problémakörében. Azzal a szerepj{tékkal, amelyet az emberek azért j{tszanak el, hogy védjék magukat. Néh{nyat felidézek közülük a következő sorokban: A TÉVEDHETETLEN Ezek az emberek ritk{n, vagy sohasem veszítenek a vit{kban. Ha kezdenek fölhalmozódni az ellenük szóló érvek, a nézeteik ir{nti kétség, még akkor is képesek megmenteni tekintélyüket. Nem igaz{n figyelnek m{sokra, és azt a benyom{st keltik, hogy sz{mít{saik szerint semmit, vagy igen keveset tanulhatnak a többiektől. Alapj{ban véve az önbecsülésük forog kock{n. Mint a túlzott gyöngédség, a dogmatizmus is reakcióképződés eredménye. Kétszeres biztons{ggal cselekszenek, hogy felvértezzék magukat azokkal a mardosó kétségekkel szemben, amelyek tudatalattijukban kavarognak, és arra készülnek, hogy al{{ss{k magabiztoss{gukat. Viselkedésük a l{tszólagos igazs{g ellenkezőjére enged következtetni. Komoly, hab{r tudatalatti kétségeik vannak önmagukkal és saj{t véleményükkel kapcsolatban. A SZÉPTESTŰ A testi hiús{g {ltal{ban az ember személyiségében rejlő, pusztító kisebbrendűség kompenz{ciója. A j{tszm{t j{tszó szép vagy csinos emberek folyton saj{t képm{sukat keresik, mind a falon lévő tükörben, mind a 40

41 többi ember szemének tükrében (és valamennyi fényes felületen). Azért teszik, mert ennél mélyebb vigasztal{st nem tal{lnak. Az ilyen hiús{got valamiféle szomorús{g lengi körül. Harmincötön túl az életnek biztosan vége van. Végletes esetben ezek az emberek a testükkel azonosítj{k a személyiségüket. A Ki vagy te? kérdésre azt v{laszoln{k: Szép vagyok. De ha nyíltak és őszinték tudn{nak lenni, hozz{tennék: <semmi több, csak szép. A HENCEGŐ Ez a j{tszma gyerekes kísérlet az ember felsőbbrendűségének bizonyít{s{ra. A visszamaradt érzelmi fejlődés sz{mos megnyilv{nul{sa közül az egyik. A hencegő, ha a körülmények engedik, egyben erőszakos is. A kérkedők uralkodni akarnak m{sok fölött, ak{r szavakkal, ak{r ha elég biztosak önmagukban fizikai erejükkel is. Mindez az önbecsülés hi{ny{ra utal. Fontosnak akarj{k érezni magukat, és nem tal{lnak önmagukban semmit, ami ezt az igényt kielégítené. Néha szívesen megkérdeznénk: Engem akarsz meggyőzni vagy magadat? A v{lasz: mindkettőt. A BOHÓC A megrögzött bohócok éppúgy, mint közülünk legtöbben valamiféle elismerésre és figyelemre v{gynak. Szomorú, hogy azt gondolj{k: m{sok figyelmét csak akkor kelthetik fel, ha a bolondot j{tssz{k. Lehet, 41

42 hogy személyiségük mélyebb rétegében azonosulnak a szerepükkel, és úgy prób{lnak elmenekülni a valós{g elől, hogy semmit sem vesznek komolyan. A bohóckod{s néha menekülési kísérlet. A bohócok a komoly helyzetekben nem tudnak magukkal mit kezdeni, és nem tudj{k, hogyan reag{ljanak m{sok szomorús{g{ra; ezért a felelőtlen jókedvű magatart{s{t öltik magukra. M{sokkal való kapcsolatukban a bohóckod{suk kellő védelmet biztosító {larcként szolg{l (mint a cirkuszi bohóc {larca); nem engedi, hogy megtudj{k, kik is ők valój{ban. Ink{bb nevetnek és viccelődnek, semhogy szembenézzenek az élet szigorú valós{g{val. Ink{bb színészkednek, semhogy prób{ra tegyék önmagukat. AZ INGERLÉKENY Az ingerlékeny embereket a neurotikus hajlam és az alacsony frusztr{ciós tolerancia jellemzi. Rosszul tűrik a feszültségekkel j{ró stressz-helyzeteket. Programoz{suk a versengőkéhez hasonlóan {ltal{ban mag{ban foglalja a gyermekkori érzelmi nélkülözést, ami végül is ellenséges érzelmekhez vezet. Hi{nyzik belőlük a személyes biztons{gérzet. Ha rosszul mennek a dolgok, elbizonytalanodnak önmagukban, és hosszú list{t tartogatnak kedvenc, m{sok bosszant{s{ra kital{lt j{tékaikból, amelyet időről időre t{rsaikkal űznek. A környezetükben lévők tudj{k, hogy ezek közül b{rmelyiktől meg tudnak pukkadni, és éppen ez adja az 42

43 egésznek a j{tszma jelleget. A kívül{llóknak pedig a legkülönbözőbb módon adj{k tudom{s{ra, hogy az ingerlékenyeket nem szabad frusztr{ciónak kitenni. A PLETYK[S E j{tszma résztvevői a többi j{tszma j{tékosaihoz hasonlóan érzékenységük és személyes érdekeik miatt kezdenek j{tszani. Nem tudj{k képességeiket teljes mértékben kiakn{zni, és szívük mélyén a vesztesek önsajn{lat{val mert nem tudnak felnőni személyes énide{ljukhoz prób{lj{k m{sok becsületét al{{sni, és ezzel önbecsülésüket növelni. Adler becsmérlő kritik{nak nevezi az ilyet. Sokkal könnyebb m{sokat lehúzni, mint teljesítményünk révén önmagunknak fölemelkedni. Minthogy a felsőbb- és alsóbbrendűség relatív fogalom, m{sok lekicsinylése emelni l{tszik saj{t st{tuszunkat. Benjamin Franklin mondta egyszer, hogy ha meg akarjuk ismerni valakinek a hib{it, dicsérjük őt t{rsai előtt. A pletyka gyógyírként hathat bűntudat{ra is. Szívesen előhozakodik m{sok vétségeivel, hogy könnyebben elviselje a mag{ét. Emiatt van, hogy olyan türelmetlenül v{rja az újs{gok, magazinok és egyéb hírforr{sok botr{nyait. A média kész kielégíteni ezeket az igényeket. Ha péld{ul kegyetlen gyilkoss{gról olvas, gúnyolód{sa és indulatoss{ga m{r nem is l{tszik olyan szörnyű gonoszs{gnak. A j{tszma nyeresége: énje fölértékelése és az önsajn{lat{val való együttélés megkönnyítése. 43

44 ÉN< ÉN< ÉN Szinte {ltal{nos törvény, hogy az ember egocentrizmus{nak mértéke a benne lévő f{jdalommal ar{nyos. Minden a figyelmen múlik. Ha nagy figyelmet fordítunk önmagunkra, nem vagyunk képesek ugyanakkor m{sokra figyelni. Figyelmünk mértéke korl{tozott. A f{jdalom romboló vagy leépítő jellege abban {ll, hogy figyelmünket önmagunkhoz és f{jdalmunk területéhez vonzza. Mindenki, aki ak{r fogf{j{stól, ak{r az öregkor mag{ny{tól szenved, hajlamos az önzésre. Akik kiz{rólag önmagukkal törődnek, gyakran hipochondri{ss{ (egészségük miatt túlzottan aggodalmaskodóv{) v{lnak. Ha arra rendezkedik be, hogy ő a vil{g közepe, akkor nem tud megbékélni azzal a ténnyel, hogy m{sok nem fogadj{k el annak. B{rmilyen f{jdalmakat hagyott is benne múltbéli programoz{sa (bűntudat, kisebbrendűségi érzés, szorong{s stb.), ezek a f{jdalmak elkerülhetetlenül az önzés valamely csapd{j{ba vezeti őt. Az egoist{knak mindegy, miről folyik a beszélgetés, ha az valami módon velük kapcsolatos. Végül is érzelmi depresszióba esnek, hiszen ennyire beszűkült vil{gban élni annyit jelent, mint börtönben élni. Még azokn{l is többet fognak szenvedni, mint akiknek velük együtt kell élniük vagy dolgozniuk. 44