Magyar történelem ( )

Átírás

1 Magyar történelem ( ) 1. Az ország három részre szakadásának története...3 a. Mohács után: a kettős királyválasztás...3 b. Szapolyai és Ferdinánd harca Török hódítók Magyarországon a XVI. században Török hadjáratok a XVI. században A török berendezkedése Magyarországon A végvári rendszer kiépülése és jelentősége "Az Erdélyi Fejedelemség születése"...15 a. Erdély 1541 után b. Erdély államszervezetének kialakításának kezdetei c. az erdélyi államszervezet d. János Zsigmond ( ) A nemzetközi törökellenes harcok nyitánya, a tizenötéves háború...22 a. a háború kitörése b. Báthory Zsigmond ( ) Bocskai István és a hajdúk "Erdély aranykora", Erdély Bocskai után Bethlen Gábor ( ) I. Rákóczi György ( ) Az önálló külpolitizálás lehetőségei Erdélyben (az Erdélyi Fejedelemség és a lengyel trón) Báthory István ( ) II. Rákóczi György ( ) Erdély II. Rákóczi György halála után A zweite Leibeigenschaft kérdése Magyarországon A reformáció térhódítása és az ellenreformáció Magyarországon A reformáció terjedése Magyarországon A katolikus ellenreformáció Zrínyi Miklós elméleti munkássága és hadvezéri tevékenysége A Thököly-felkelés sikerei, az ország négy részre szakadása A rendi mozgalom kibontakozása Lipót abszolutizmusa ( ) A rendek válasza, a kuruc mozgalom Thököly mozgalma "Hungaria eliberata" A társadalmi összefogás és együttműködés problémái a Rákóczi-szabadságharcban A szabadságharc előzményei II. Rákóczi Ferenc ( )

2 3. A szabadságharc kitörése Katonai események A hadszíntér Rákóczi Kuruc Állama A hadsereg Gazdaság-, és belpolitika Az ónodi országgyulés Hanyatló szakasz A szabadságharc bukása Béketárgyalások A szatmári béke A harc és béke mérlege A Rákóczi-szabadságharc helye a nemzetközi politikában Bécs és a magyar nemesség viszonya 1711 után A megosztott Magyarország a Habsburg Birodalomban (Erdély, Horvátország-Dalmácia-Szlavónia, Határőrvidékek, Temesi Bánság) Stagnálás vagy fejlődés (Gazdasági életünk a XVIII. században) Mezőgazdaság Ipar Kereskedelem A Habsburgok gazdaságpolitikája Jobbágyhelyzet a XVIII. századi Magyarországon A jobbágyparasztság állami terhei A földesúri terhek és a parasztság differenciálódása Az úrbérrendezés A felvilágosodás kifejeződése a theresianizmusban A jozefinizmus eredményei és kudarca Művelődés és kultúra a XVIII. században Magyarország demográfiai helyzetének alakulása,

3 1. Az ország három részre szakadásának története a. Mohács után: a kettős királyválasztás Mohács nem az elesettek száma, hanem az önálló magyar államiság megszünése miatt tragédia. Az életben maradt magyar nagyurak között nem volt akkora összefogás, amely egyértelműen lehetővé tette volna egy nemzeti király megválasztását. Híre kel annak is, hogy a király meghalt a csatamezőn, de halála körül - máig - sok a bizonytalanság. Mária királyné a vereség hírére Pozsony felé menekül, Báthori István nádor a csatát követően - miután kifosztotta a pécsi káptalan kincseit szállító szekérkaravánt - Babócsa várába zárkózik. A törökök szeptember 11-ére Buda alá érnek, s gond nélkül megszállják a várost, de mindössze két hétig maradnak. Szeptember 26-án kiürítik a várost, s október 9-10-én a teljes török sereg kivonul Magyarországról. Mária október elején kelt rendeletében november 25-ére Komáromba hív össze országgyűlést; Szapolyai János viszont még október közepe táján Tokajban (rész)országgyűlést tart. Az október 16-án összeülő tokaji országgyűlésen Werbőczy szónokként lép fel Szapolyai oldalán, s az 1505-ös rákosi végzés a nemzeti király választása mellet érvel. A nemesek Szapolyai Jánost ( ) kiáltják ki királlyá, s rendelkeznek a király holttestének felkutatásáról is. A király holttestének megtalálásáról több, egymásnak ellentmondó beszámoló ismeretes. Tatay Miklós káplán - aki egyébként úgy vélekedik, hogy Szapolyait rossz szellemként veszik körül tanácsadói - beszámolója szerint II. Lajost a csatából menekülve átvitték a mocsáron, majd pihenő közben Szepesi (Szapolyai) György háromélű cseh karddal, három szúrással megöli. Szepesit erre Tomori Pál öli meg, akivel viszont Szepesi hadnagya és emberei végeznek. A király holttestét a nyakában, aranyláncon függő kereszt és jeggyűrűje segítségével azonosítják. Egy másik beszámoló szerint a király 3

4 Szekcső faluban száll meg, s - az előbbi beszámolóhoz hasonló módon - ekkor öli meg Szepesi György, majd ezt követően temetik el Csele falu közelében, ahol Keresztelő Szent János napjától Márton hitvalló napjáig fekszik. Azonosítása ugyancsak a nyakában viselt lánc és gyűrűje alapján törénik meg. A harmadik - királypárti - leírás (Sárffy Ferenc győri várparancsnok jelentése Brodarics Istvánnak) szerint a királyné a király holtestének megtalálásával őt és Czettrich Ulrikot bízza meg, s valóban rá is akadnak a dunai gázlóba fulladt - és eltemetett - II. Lajos tetemére. Utóbbi leírás már semmilyen ékszerről nem tesz említést, az azonosítás a király lábán levő jegyek, ill. két foga alapján történik meg; a testen nem találnak sebeket. Szapolyai ragaszkodik ahhoz, hogy Székesfehérváron - miután az uralkodó holttestét eltemették - hivatatalosan is királlyá koronázzák, ehhez azonban új koronát kell készíttetni. A koronázást november 11-én tartják meg, Szapolyai a koronázás után újabb országgyűlést tart, melyen - a várható török támadásra hivatkozva - határoznak a mohácsi csata előtt lefoglalt egyházi tized megtartásáról, ill. egyéni - és egyszeri - vagyondézsmát rendelnek el a nemesek vagyonára. Szapolyai végül - súlyos hibát elkövetve - nem ratifikálja a határozatot végére két politikai csoport van az országban, a - főleg Werbőczy vezette - nemzeti párt, ill. a Habsburgokat támogató csoport, akik Ferdinándot szerették volna a trónra ültetni. Lassan - főleg Mária királyné tevékenységének köszönhetően - növekedni kezd a Habsburgokat támogatók tábora. Szapolyai jól tudja, hogy az országot a kettészakadás veszélye fenyegeti, ha Ferdinándot királlyá választják, ezért kétszer is megkéri az özvegy királyné kezét (elsőként még a tokaji országgyűlés alatt), aki azonban mindkétszer visszautasítja. Ferdinánd adományokkal igyekszik híveinek táborát gyarapítani, Báthori István nádort pl. Kőszeg várának ígéretével nyeri meg. A királyné újabb országgyűlést hív össze Pozsonyba, s december 16-án - a személyesen jelen sem lévő, előzőleg október végén már cseh királlyá választott - Ferdinándot ( ) a Habsburg-párt elismeri választott királyként. 4

5 b. Szapolyai és Ferdinánd harca Szapolyai március 17-ére újabb országgyűlést hív össze Budára, amelyen adókivetést próbálnak elérni a török elleni harc finanszírozására, amelyre a várt támadás elmaradása miatt nem kerül sor. Ezidőtájt jut fontos szerephez a délvidéki "Fekete Ember", azaz Cserni Jován, Szapolyai egykori lovásza, aki magát a szerb despota fiának mondva azt hangoztatja, hogy képes megtörni a mohamedánok hatalmát és visszaszerezni Szerbia függetlenségét. Hatalmas sereget gyűjt össze, s ütőképes haddá is szervezi azt. Szapolyai eleinte nem fordít különösebb figyelmet Jovánra; Bács megyében telepíti le, hogy ütközőzónát alkosson közte és a török között. Jován Szegeden rendezi be udvarát, s újab területekre vágyva zaklatja a szomszédos magyar birtokosokat. Ferdinád követei útján - és ismeretlen módon - megnyeri Jován támogatását, Szapolyai így tkp. harapófogóba kerül. Úgy véli, hogy Ferdinánd és Jován közül az utóbbi a veszélyesebb ellenfél, s előbb Perényi Pétert, majd - Perényi kudarca után - Czibak Imre váradi püspököt küldi ellene, végül utóbbinak sikerül legyőznie a Fekete Ember seregeit, s a súlyosan sérült Jovánt is megölik (állítólag maga Török Bálint végez vele). Szapolyai követeket küld a Birodalmi Tanácsba, de követeit Ferdinánd elfogja, így nem tudnak tényleges támogatást szerezni Ferdiánd ellen július 31-én Ferdinánd betör Magyarország területére. Szapolyai külföldi támogatást keres, de csak elvi segítséget kap. Nem vállalja a nyílt csatát Ferdinánddal szemben, visszavonul, majd végül Tokaj mellett ütköztik meg Ferdinánd csapataival és súlyos vereséget szenved. Előbb Erdélybe menkül, ahonnan követe, Lasky Jeromos útján megpróbálja felvenni a kapcsolatot a törökkel. Ferdiánd november 3-án Székesfehérvárott megkoronáztatja magát. Szapolyai januárjában előbb Debrecenbe, majd Kassára megy, ahol újabb vereséget szenved Ferdinánd csapaitól, s ezután kénytelen Lengyelországba menekülni tavaszán a lengyelországi Tarnow-ban csatlakozik hozzá korábbi harcostársa Martinuzzi Fráter György (apai nevén Utyeszenics) pálos 5

6 szerzetes, segítségével Szapolyai kisebb sereget gyűjthet, s csapatai élén visszatérhet Magyarországra (ez annak is köszönhető, hogy a magyarok időközben csalódnak Ferdinándban, aki nem gyűjt sereget a török ellen). Szapolyai válaszút elé kerül: tudja, hogy önmagában nem tud szembeszállni Ferdinánddal, ezért szövetségesként próbálja megnyerni a törököket, ezzel jókora megdöbbenést váltva ki a magyarokból (viszont egyáltalán nem lepve meg az európai uralkodókat). A szultán örömmel fogadja a békekötés gondolatát, s augusztus 29-én Mohácson találkozik Szapolyaival (a Szapolyai-párti visszaemlékezések szerint nem csókol kezet a szultának, csak nagyon mélyen hajol meg, ellenfelei szerint viszont kézcsókkal járul a szultán elé). A szultáni sereg Budára vonul, elfoglalja a csekély haderővl védett várost, majd Bécs alá vonulnak, de mire a várost elérik, már nem alkalmasak az ostromra - talán Ibrahim nagyvezír mesterkedéseinek is köszönhetően -, ezért kénytelenek visszavonulni. Szapolyai kormányzóvá nevezi ki Lodovico (Luigi) Grittit (Andrea Gritti velencei doge törvénytelen fia; a szultán udvari ékszerszállítója, segítségével jutott be Szapolyai követe a szultánhoz), aki később Ferdinánddal alkudozik, Erdélyt akarja megszerezni magának, ezért megöleti Czibak Imre váradi püspököt. A felháborodott erdélyiek Medgyesen elfogják, és kivégzik Grittit (1534. szeptember 29.); erdélyi vajdának Majláth Istvánt nevezik ki tavaszán II. Szulejmán vezetésével hatalmas török sereg indul - a Jurisics Miklós által védett Kőszeg érintésével - Graz és Bécs felé, de a Bécsnél összegyűlt jelentős császári sereg miatt nem próbálkoznak a város ostromával. A visszavonuló török hadatt a magyar határig üldözik, de ott megállnak (!) február 24-én Szapolyai és Ferdinánd követei megkötik a váradi békét, melynek értelmében két részre osztják az országot, s Szapolyai halála után Ferdinándé lesz a teljes ország, Szapolyai fia pedig örökli a családi birtokokat. Szapolyai 1539-ben feleségül veszi Izabellát (I. Zsigmond lengyel király és Bona Sforza lengyel királyné lányát), s 1540-ben megszületik fia, János Zsigmond is, akit azonban az apa már nem láthat, mivel Erdélybe kell 6

7 vonulnia a Balassa-Mayláth-féle összeesküvés szétoszlatására, s hamarosan, július 21-én meghal. Halála előtt még megesketi Fráter Györgyöt, hogy fiát fogják Magyarország választott királyává tenni. János Zsigmond királlyá választását - mivel fenntartaná az ország széttagoltságát - a törökök is támogatják. Ferdinánd csapatai előbb Leonhard Fels, majd 1541-ben Roggendorf generális vezetésével is megostromolják Budát június végére Buda alá érezik az eredetileg a váradi béke megtorlására útnak indult szultáni sereg, s miután elkergették Roggendorf csapatait, augusztus 29-én - csellel - elfoglalják Budát. Török Bálintot fogolyként elhurcolják (azt kívánta elérni a szultánnál, hogy János Zsigmond gyámja és Erdély kormányzója legyen, de a Szultán Fráter Györgyöt támogatta). Ezzel tkp. már három részre szakad az ország. 2. Török hódítók Magyarországon a XVI. században 1. Török hadjáratok a XVI. században A törökök a megerősített végvárrendszert között háromszor is megtámadták. Minden támadásra jellemző volt, hogy a törökök a német hódítási kísérletekre válaszoltak velük : a hadjárat előzményét Buda 1542-es, Joachim brandenburgi gróf vezette sikertelen német ostroma adta, ennek megtorlására 1543-ban a szultán személyes vezetésével indul támadás, elfoglalják Valkó, Siklós, Pécs, Sárvár, Győr, Tata, Esztergom és Székesfehérvár városát, ill. Visegrádot, Nógrádot, Hatvant és Simontornyát folyamán a törökök tovább növelik a meghódított területeket, megindul a főúri kastélyok várakká alakítása a hódoltság mentén. Új végvárendszer épül ki, melynek tagjai: Győr, Pápa, Kanizsa, Gyula, Várad, Eger, Sziszek, Temesvár és Kapronca várai ben Ferdinánd és V. Károly öt évre szóló békét köt a törökökkel. Fráter az ország újraegyesítésére 7

8 törekszik, de a törökkel való jó kapcsolatot is szeretné megtartani (évi 10 ezer arany adót fizet a töröknek) szeptember 8-án kötik meg a nyírbátori egyezményt, melynek értelmében János Zsigmond Erdély átadása fejében megtarthatja szepesi birtokait, Izabella megkapja hozományát, Fráter György pedig püspöki címet kap. Ferdinánd pénzügyi támogatást kér és kap a speyeri birodalmi gyűléstől, s a pápa is támogatja pénzzel, ill. tengeri haddal. Seregének fővezéréül Joachim brandenburgi őrgrófot választja, aki azonban tehetségtelen hadvezér, s a Buda felmentésére irányuló ostromot is esős időben kezdi meg, ezáltal nem sikerül visszafoglalni a várost : a török az 1551-es Castaldo vezette, a királyi Magyarország és Erdély egységesítésére irányuló kísérlet megtorlására indították, céljuk az, hogy a nógrádi várak és Temesvár elfoglalása után a két sereg egyesülve Szolnok és Eger elfoglalásával szabad utat nyerjen a bányavárosok felé. Két sereg indult, az elsőt Kara Ahmed másodvezír vezette, s elfoglalta Lippát, Jenőt és Temesvárt, amelyet Losonczy István védett. A segítség nélkül maradt kapitány több héten át védte a várat, ám a meglehetősen kevert etnikumú katonaság a vár feladására kényszerítette. A törökök az elvonuló sereget felkoncolták, és Ahmed Losonczyt le is fejeztette. Közben a másik sereg Hádim Ali budai pasa vezetésével elfoglalta Drégely várát, melyet Szondi György és 150 katonája haláláig véd. Ali és Ahmed seregei Szolnok alatt egyesültek. A várat "ránézésre" bevették, mivel a szolnoki várvédők rögtön feladták, látva a hatalmas oszmán sereget. Ezután Eger ellen indultak és szeptember 15-én megkezdték az ostromot. A Dobó István vezette katonák, és a környékről odamenekült lakosság több mint egy hónapig védte a várat, így a törökök kénytelenek voltak elvonulni, egyrészt mert seregük megcsappant, másrészt pedig az október végi hideg idő megviselte a mediterrán éghajlathoz szokott oszmán katonaságot. Temesvár központal kerül kialakításra a második török vilájet, : a törökök ismét Eger ellen akartak vonulni, ám a szultán változtatott tervén, és a Zrínyi Miklós 2500 katonája által védett Szigetvárat 8

9 kezdte ostromolni. A segítség nélkül maradt szigetváriak utolsó csepp vérükig védték a várat, és számos kirohanásukkal megzavarták és meg is tépázták a török sereget. Szeptember 5-én éjjel meghalt II. Szulejmán, de ezt a katonák elől eltitkolták. A magyar sereg ekkor már annyira beszorult a várba, hogy - a nem csak Magyarországot, hanem a birtokait is féltő - Zrínyi végső kirohanásra szánta el magát, ahol bajtársaival hősi halált halt. Eközben az akkori császár II. Miksa 100 ezer fős seregével Győrnél állomásozott, és tétlenül figyelte a szigetváriak elestét : Szulejmán halála után a török birodalom élére II. Szelim ( ) állt, aki nem volt annyira harcias, mint elhunyt elődje, így febuár 17-én megköthették a drinápolyi békét, amely a meglévő állapotokat szentesítette. Ez a megállapodés lezárta a török hódítás harmadik korszakát, s a fönnálló hatalmi viszonyok alapján a század végéig rögzítette hazánk területi megoszlását. A drinápolyi béke két nagyhatalom erőegyensúlya (status quo) alapján megkötött béke, bár ez az egyensúly sokkal inkább az erőtlenség egyensúlyának lenne nevezhető, hisz már mindkét hatalom feladta expanziós terveit, : tizenötéves háború. 1593: Sziszek, 1595: Esztergom, szeptember: Petrinja, október 26.: Mezőkeresztes, 1603: Sárvíz ben Győr elfoglalása után alakítják ki a - mindössze négy évig fennálló - harmadik vilájetet, majd 1596-ban az egrit, ill ban a kanizsait, ban a váradi és 1663-ban az érsekújvári vilájet kerül megszervezésre. 2. A lopakodva hódítás taktikája Ináncsik Hálil történész elmélete alapján ("türelmes öt fázis") - 1. fázis: portyák, határvidék puszítása. Kizil elma ~ aranyalma: kezdetben Konstaninápoly, majd 1453-as eleste után Buda, ill uán Bécs a hódításoik végső célja, - 2. fázis: el kell foglalni egy határmenti területet a célország belsejének meghódítása érdekében (Nándorfehérvár, 1521), - 3. fázis: egy nagy, általános ütközetben fel kell morzsolni a 9

10 megtámadot ország hadseregét, ezt követően lehet már politikai úton - törökpárt kialakíásával - biztosíani a katonai győzelmet, - 4. fázis: törökpárt; Szapolyai kapcsolatfelvétele a törökkel, teljes behódolás, erkölcsi megroppanás, a Mátyástól ajándékba kapot, családi ereklyekén tisztelt gyűrű ajándékba adása, kézcsók a szultánnak, - 5. fázis: teljes bekebelezés; a birodalomba való betagozás, iszlám hit felvétele (történelmi kényszer, Magyarországon nem ölt tömeges méreteket, ugyanakkor Boszniában pl. teljes egészében végbemegy) az iszlám hitűek adómentességet élveznek. A lopakodva hódítás taktikájával szemben áll Perjés Géza törénész akciórádiusz-elmélete: a szultán mintegy 100 ezer fős hadserege szárazföldi hadművelet esetén csak a Konstantinápolyt övező kb. 130 km-es (?) körzetben vethető be hatékonyan. A lopakodva hódítás taktikája igazolható pl. Bulgária és Havasalföld esetében, de Magyarország, Perzsia és Észak- Afrika esetében nem. A törökök tkp. nem is akatrák teljes mérékben elfoglalni Magyarországot, mivel az itteni adóbehajtás meglehetősen deficites vállalkozásnak bizonyult (az innen kieső bevételeket Egyiptomból fedezik), viszont stratégiai szempontból mégis fontos terület volt. 3. A török berendezkedése Magyarországon - végvárvonal tágítása, : drinápolyi béke, as évek: "békeévek" - az 1590-es évektől kezd leáldozni a szultán csillaga. Egyre több adót vetnek ki, vásárütés (a hetivásár utolsó napján csapnak le, elviszik a teljes bevételt (törökök és magyarok is)), kótyavetye (a vásáron rabolt javak egymás közötti felosztása, melyből az elesettek hozzátartozói is részesülnek). a. közigazgatás A meghódított területeket vilajetekre, azaz katonai célú közigazgatási egységekre osztották. Ezek közül a legelső a Budai vilajet volt, itt volt a hódoltsági terület központja, élén a budai pasa (beglerbég) állt. Később még 10

11 öt másik vilajetet is szerveztek. A vilajeteket (megyéket) szandzsákokra osztották, azokat pedig náhijékre. A szandzsákok élén a bégek, a nahijék élén pedig az agák álltak. Ezeknek a területeknek jelentős katonaságot és hivatalnoki gárdát kellett ellátnia. Az egyes egységek vezetését a főhivatalnokokból álló tanácsadó testület (díván) látta el. Ilyen főhivatalnok volt például a defterdár (adószedő), a kádi (bíró) és a mufti (törvénytudós, egyházjogász). b. földtulajdon-viszonyok A török birodalomban a meghódított területeken, minden föld és a rajta élők (ráják) a szultán tulajdonának számítottak. Ezeket a birtokokat két típusba lehet sorolni: a szultán magánkezelésű birtokaira ((k)hász-birtok), ill. az adomány- és szolgálati birtokokra. Utóbbiakból kaptak a hivatalnokok és a hűbéres lovas katonák (szpáhik). A birtokokat csak használatra kapták, és azok nem voltak örökíthetőek. Két típusa volt: a ziámet, amely ezer akcse jövedelmű birtok, ill. a tímár, amely 20 ezer akcsénál kevesebb jövedelmű birtok. A birtokokat a szultán meghatározatlan időre adta ki, ezért ott rablógazdálkodást folytattak, azaz olyan termelési módot, melynek célja, hogy a birtokos a földbirtokból a lehető legkevesebb idő alatt a legtöbbet sajtolka ki. Ez a termelési mód az ott szolgáló jobbágyokat sem kímélte. Jóval kedvezőbb volt a helyzet a (k)hász-birtokokon, ahol a termelők nagyobb szabadságot kaptak. c. adóterhek és életkörülmények A törökök a zökkenőmentes átállás érdekében figyelembe vették a korábbi magyar adózási szokásokat, és azon nem sokat változtattak. Az adókat alapvetően két kategóriába sorolhatók. Az állami adó legnagyobb eleme a harádzs (50 akcse), melyet a 300 akcse jövedelemnél nagyobbal rendelkező nem muzulmán lakosoknak (rájáknak) kellett fizetniük. Az állami adó másik eleme, a robot volt. A törökök létrehoztak egy másik adót is, a földesúri adót (50 akcse (1 Ft) és a tizedet). Ezt a települések adóköteles lakosai pénzben és terményben fizették a földesuraknak. A megvesztegetés a török hivatali rendszer egyik jellemző vonása volt, ami alól még a szultán 11

12 sem volt kivétel, ezért szinte a kötelezően elvárt ajándék (baksis) is adónak számított. A XVII. század második felében egyre több rendkívüli adót is kivetettek a törökök. A hódoltság ideje alatt az ország nagy része pusztulásnak indult. Voltak azonban kivételek. A kincstári fennhatóság alá tartozó mezővárosok (Kecskemét, Halas, Gyöngyös, Nagykőrös, Jászberény) ugyanis fejlődtek. Itt a külterjes állattenyésztés vált elterjedtté, s az itt termelt árúval Magyarország be tudott kapcsolódni a kontinentális munkamegosztásba. Az ország legnagyobb részén azonban nyomorúságos volt az élet. Különösen igaz volt ez a határmenti területekre, ahonnan, az állandó harcok miatt a lakosság nagy része elmenekült. Az elnéptelenedett pusztákra lassan beszivárogtak a környező államokban élő népek (rácok, vlach pásztorok, szlovákok, románok, stb.). A helyben maradt parasztok nyakába hatalmas terheket akasztottak, ugyanis a nemesek még mindig sajátjuknak érezték az elvett földjeiket, és ezért adót szedtek. A parasztnak ezen kívül az államnak, és nem ritkán az egyháznak is kellett adóznia. Az elköltözött parasztok vagy a városokban éltek tovább, vagy az általuk létrehozott parasztvármegyékben. A lakosság itt önvédelemre rendezkedett be. Ezek a parasztvármegyék a megszünt nemesi vármegyék helyén jöttek létre a XVI-XVII. században. Ezeket parasztkapitányok és paraszthadnagyok vezették, ők erősítették meg a közbiztonságot, de nem volt biráskodási joguk. Igazságszolgáltatásta helyi szinten a válaszott bírók végezték. Ezek felett állt a kádi, a hódoltságban összesen két ilyen volt. 3. A végvári rendszer kiépülése és jelentősége A XVI. század derekára a középkori magyar királyság végérvényesen három részre szakadt. A hajdani országterület északi egyharmad része a Habsburg-házból választott magyar királyok, a középső egyharmad rész pedig a török szultán alá tartozott, Szapolyai keleti királyságából pedig az 12

13 erdélyi fejedelemség jött létre. Mivel a török hódítás fő iránya az 1660-as évekig Erdélyt közvetlenül nem fenyegette, a hódító iszlám fő csapásait a királyi Magyarországnak kellett felfognia. A török elleni védelem azon a mintegy 100 végvárból álló várláncolaton nyugodott, amelyet a XVI. század közepétől a század végéig a Habsburg uralkodó és a magyarok közös erőfeszítéssel építettek ki. A végvárvonal gerincét néhány fővár alkotta. Ilyen volt, például, Kanizsa, Győr, Komárom, Érsekújvár, Eger vagy Várad. A középkori várakat itáliai hadmérnökök vezetésével építették át. A török ágyuk ellen védtelen magas, gótikus tornyokat lebontották, a falakat megerősítették. A falból kiugró, ún. fülesbástyákat emeltek, amelyekből a bástyákat összekötő falakat is lehetett védeni. [Körbástya, olaszbástya, füles bástya: a szomszédos bástyáról védett körbástya csúcsán olyan holt tér van, ahova nem hatnak a tűzfegyverek, tehát itt a legkönnyebb megmászni a falat. A holttér kiküszöbölésére találták ki a XVI. században a szögletes, vagy óolasz bástyákat. Hogy a bástyákban elhelyezett ágyúkat, és a tüzérek épségét jobban megvédjék, a bástyákra füleket illesztettek (újolasz bástyák). A füllel védet tüzelőállások biztosabbak, mert kevesebb ágyú tudja tűz alá venni.] A fontosabb várakban többezres őrség szolgált. A fő várak mögött több másod-, és harmadrendű várat, palánkot építettek. A palánkok falait cölöpök és vesszőfonások közé döngölt, több méter vastag földből készítették, majd kívülről betapasztották. A végvárakkal kapcsolatos ügyeket a Károlyvárosban, Varasdon, Kanizsán, Győrött, Érsekújvárott és Kassán tartózkodó főkapitányok intézték. A főkapitányok elvben a nádor alá tartoztak, de gyakorlatban a bécsi haditanács alá voltak rendelve. A magyar végvárak őrsége a XVI. században ezer fő között ingadozott, de mindig kevesebben voltak, mint a török végvárak katonái. A végvári tisztek zöme birtokát vesztett nemes volt, a legénység pedig a menekült kisnemesekből és a jobbágyokból került ki. A legtöbb katona magyar volt, de szolgáltak horvátok, rácok, osztrákok, németek, csehek, itáliaiak, lengyelek és vallonok is. A lovasság zöme könnyű fegyvezetű magyar huszár volt. A magyar gyalogosokat darabontnak 13

14 nevezték. A gyalogosok közé tartoztak a hajdúk és a vízihajdúk vagy naszádosok. Ők szállították az élelmet, a fegyvereket és a hadianyagot a folyó menti magyar várakba, de ha kellett, mint gyalogosok harcoltak. A XVI. század elején még sok volt közöttük a rác, amikor azonban központjukat áttették Komáromba, a legtöbb naszádost a komáromiak és a Csallóköz magyarjai adták. A várak élén a kapitány vagy főkapitány állott, ő felelt a reá bízott várért. A várak birtokait az udvarbíró igazgatta és ő szedte be a várhoz tartozó falvak adóit. Fontos személy volt a vár papja, orvosa és deákja, hisz néha még a kapitány sem tudott olvasni. A legtöbb várban tartottak kémeket, futárokat és kalauzokat. Ez a végvárrendszer védte meg másfél évszázadon át a keresztény Európát a törökök újabb és újabb támadásaitól. Ezért nevezték hazánkat akkoriban a kereszténység védőbástyájának. A XVI. században a magyar végvárakban szolgáló ezer főnyi katonaság évi zsoldja több mint egymillió forint volt. Megközelítőleg ugyanennyibe került a várak jókarban tartása és ellátása. Mivel a kincstár magyarországi bevételei alig haladták meg a félmillió forintot, Magyarország külföldi segítségre szorult. Ilyen segítség volt a német birodalmi török segély, az osztrák és a cseh rendek támogatása. Persze ezek a tartományok és országok nem a magyarság iránt érzett felebaráti szeretetből járultak hozzá a magyarországi végvárak fenntartásához. Nagyon is jól tudták, hogy jobb a szomszéd égő házának oltásában segíteni, semmint hagyni, hogy a tűz a saját házukra is átterjedjen. Az volt az érdekük, hogy a török támadásokat még Magyarországon sikerüljön visszaverni. A magyarok is belátták, hogy a Habsburgok segítsége nélkül nem tudják megvédeni magukat. Ezt még a Habsburgok ellen küzdő magyar urak is elismerték. E támogatásért a magyaroknak azonban nagy árat kellett fizetniük. Le kellett mondaniuk arról, hogy a hadügyeket és a pénzügyeket továbbra is ők intézzék. Ezekről a bécsi udvarban döntöttek. A király azonban csak a század közepétől vette át a fontosabb várakat a magyar nemesektől. Előtte a magyar nagybirtokosok, a 14

15 Batthyányiak, Nádasdyak, Rákócziak, Thurzók és mások várai védték az országot a töröktől. A katonákat később is sok helyütt a nemesi nagybirtok fizette és látta el élelemmel. A magyar nemesek gyakran adtak kölcsönöket is az uralkodónak. Mivel a király a kölcsönöket nem tudta visszafizetni, birtokokat adott az uraknak. Pálffy Miklós, a XVI. század legnagyobb magyar hadvezére, Győr visszafoglalója ilyen birtokadományoknak köszönhetően emelkedett köznemesi sorból az ország legelső urai közé és 1600 között 35 vár és 716 község került a magyar nagyurak kezére. A királyi birtokkal együtt tűnt tova a királyi hatalom is, ill. vette át helyét az új nagybirtok és az új magyar arisztokrácia. A XVII. század elején a Habsburgellenes rendi harcok ezekre az új birtokokra és várakra támaszkodnak majd. A nagybirtok nemcsak a királyi hatalommal szemben erősödött meg, az arisztokrata családok fokozatosan kiterjesztették befolyásukat a szomszédos kis-, és középnemesekre. A háborús időkben a kis-, és középnemesek a nagyurak szolgálatába állottak. Szolgálatukért cserébe védelmet, ellátást és fizetést kaptak. Az Európát védő magyar végvárak fenntartásának és ellátásának terheit tehát a Habsburg uralkodók és a magyarok közösen viselték. A magyar nemesek és jobbágyok áldozatvállalása nélkül aligha sikerült volna másfél századon át feltartóztatni a törököket. 4. "Az Erdélyi Fejedelemség születése" a. Erdély 1541 után Fráter György szeretné elérni, hogy János Zsigmond legyen a király, amit - mivel fenntartaná az ország széttagoltságát - a törökök is támogatnak augusztus 29-én a törökök elfoglalják Budát, ezzel tkp. már három részre szakad az ország ben országgűyűlést tartanak Miskolcon, melyen mindkét király hívei megjelennek. Fráter decemberében 15

16 hűségnyilatkozatot tesz Ferdinándnak, s még ugyanebben a hónapban, december 29-én megkötik a gyalui egyezményt, amelyben - tkp. a váradi békére épülve - megígéri Izabella és gyermeke távozását, ill. Erdély Habsburg-kézre adását, s cserébe Szepes várát és a hozzá tartozó birtokokat kéri ben a vásárhelyi országgyűlés János Zsigmond gyámjának, ill. Erdély főkapitányának és kincstartójának nevezi ki. A tordai gyűlés december 20-án megújította a három nemzet unióját (a magyar-székelyszász nemzt 1437-es kápolnai unióját) és érvénytelenítette a gyalui egyezményt. Elhatározták, hogy János Zsigmondot ismerik el fejedelmül, évi 10 ezer forint adót küldenek a szultánnak, Ferdinándot pedig megkérik, hogy ne vigye őket veszélybe, ha nem birja őket megvédeni, és engedje őket magukról gondoskodni ban a szultán személyes vezetésével indul támadás, elfoglalják Valkó, Siklós, Pécs, Sárvár, Győr, Tata, Esztergom és Székesfehérvár városát, ill. Visegrádot, Nógrádot, Hatvant. A gyalui egyezményről a szultán is tudomást szerez, de Fráter sikeresen megakadályozza a támadását folyamán a törökök tovább növelik a meghódított területeket, megindul a főúri kastélyok várakká alakítása a hódoltság mentén. Új végvárendszer épül ki, melynek tagjai: Győr, Pápa, Kanizsa, Gyula, Várad, Eger, Sziszek és Kapronca várai ben Ferdinánd és V. Károly öt évre szóló békét köt a törökökkel. A magyar rendek nehezen nyugodtak bele a török-habsburg békébe tavaszán meghalt I. Ferenc, a Habsburgok esküdt ellensége. Egy évvel később Szulejmán elindult Perzsia elleni hadjáratára. Többen is alkalmasnak találták az időt a két magyar haza egyesítésére szeptemberében Nyírbátorban Fráter György megállapodott Ferdinánd megbízottaival Erdély átadásáról. Szapolyai fiának, II. Jánosnak Erdély átadása fejében kárpótlásul két sziléziai hercegséget, Fráter Györgynek pedig püspöki címet ígértek. A titkos egyezséget azonban maga Izabella árulta be Szulejmánnak. A padisah haragosan szólította fel az erdélyieket, hogy ne tűrjék meg maguk között a barátot: "annak avagy fejét vegyétek vagy elevenen a király fia, II. János 16

17 kezébe adjátok, hogy ilyen latorért az ország el ne vesszen". Ferdinánd pénzügyi támogatást kér és kap a speyeri birodalmi gyűléstől, s a pápa is támogatja pénzzel, ill. tengeri haddal. Seregének fővezéréül Joachim brandenburgi őrgrófot választja, aki azonban tehetségtelen hadvezér, s a Buda felmentésére irányuló ostromot is esős időben kezdi meg, ezáltal nem sikerül visszafoglalni a várost. Fráter Györgynek nyarára mégis sikerült elérnie, hogy II. János és Izabella lemondott Erdélyről. Izabella a Szent koronát átadta Ferdinánd Erdélybe küldött parancsnokának, Giovanni Battista Castaldonak - aki kezdettől fogva gyűlöli Frátert, mivel a barát Lippa novemberi ostromakor szabad elvonulást enged Ulmen pasa csapatainak -, s elhagyta Erdélyt. De ekkorra már Szokolu Mehmed pasa is Nándorfehérvár alá ért az európai török seregekkel. György barát kettős játékba kezdett: sorra küldte üzeneteit Ferdinándnak, amelyben hűségéről biztosította a Habsburg uralkodót, ugyanakkor a törökök félrevezetésére úgy tett, mintha az ő oldalukon állna. Ferdinánd, aki egyre kevésbé értette a barátot, már nyarán felhatalmazta zsoldosvezérét, hogy tegyen belátása szerint. Mire a tél beköszöntött, a barát kámzsás alakja már mindenütt rettegést keltett a Habsburg-zsoldosok táborában december 16-ról 17-re virradó éjjel az alvinci kastélyában tartózkodó Frátert személyi titkára, Marcantonio Ferrari tőrszúrással megsebzi, majd Castaldo emberei lemészárolják; teste 70 napig emetetlenül hever (a pápa ezt köveően gyilkossággal vádolja Ferdinándot, s csak 1555-ben menti fel). A szultán büntetőhadjárata ez alkalommal sem maradt el. A török seregek 1552-ben bevették Veszprémet, a Szondi György által hősiesen védett Drégelyt és egy sor Nógrád megyei várat. A másodvezír egy hónapos ostrom után elfoglalta Temesvárt, majd bevonult Lippára, amelyet a spanyol zsoldosok pánikszerűen hagytak védtelenül. Szeptemberben elesett Szolnok is, Egert Dobó István és katonáinak hősies helytállása és a korán jött tél mentette meg. A történtekből az erdélyiek is levonták a tanulságot. "Kedves volt minékünk keresztény fejedelem alá menni, a római császárral 17

18 összeköttetésben lenni, de Isten nem akarta, hogy állandó legyen" - írták az erdélyiek Ferdinándnak, majd megüzenték: "vagy akkora erővel segít meg minket felséged, ami Szulejmánnak ellenállhat, vagy eskünk alól feloldozni kegyeskedik". Valójában már nem vártak válaszra. Az március 12-ei szászsebesi országgyűlés meghozta a végső határozatot. "A mai napon a mi urunk gyermekét, a János király fiát tettük magunknak fejedelmül és királyul egyenlő akarattal, kinek az ő méltósága szerint minden hívséggel, mint urunknak leszünk és vagyunk is." Innét számítja történetírásunk a külügyeiben ugyan a Fényes Portától függő, de belügyeiben önálló erdélyi fejedelemség történetét. b. Erdély államszervezetének kialakításának kezdetei Az Erdélyi Fejedelemség területén Erdélyt, a Tiszántúlt, Kassa vidékét, ill. Észak-Magyarország egy részét értjük. Lakossága székely, szász, magyar és román etnikumú. A székelyek zárt rendben élnek, katonai szervezet, sajátos harcmodor. Hét szék (közigazgatás és bíráskodás, néhol önálló fiúszékek), a székely ispán feladatát a XV. századtól a vajda látja el. A szászok önálló jog alapján éltek, székekre oszlottak, szász gróf (a XV. századtól a szebeni polgármester, a vezető szászok választották). A románok szétszórtan, kis hegyi településeken éltek, vezetőik a kenézek és a vajdák, akik letelepítik és földesúri függésbe kényszerítik őket. A hátszegi területen a románok kiváltságoltak, máshol nincsenek szabadságjogaik, nemességük. c. az erdélyi államszervezet - helytartói (fejedelmi) tanács: 22 tagú testület, tagjait az országgyűlés választotta, között több mint 50 tanácsosról tudunk. A tanácsban 7-7 tanácsos képviselte Erdély rendjeit (a székelyeket a királyi bíró és a generális, a szászokat a szász székek vezetői, a bíró és a polgármeser), ill. tagja volt még a gyulafehérvári káptalant képviselő kanonok is. A fejedelmi tanácsnak tkp. mindenhez joga volt, tagjai állandóan az uralkodó mellet voltak. A rendeletek végrehajtása a kancellária feladata volt, 18

19 - nagykancellária: az 1550-es, magyar nyelven tartott országgyűlésen az ország szokásait, ill. a rendeket ismerő kancellár kinevezését kérték. Az első kancellár az 1556-ban kinevezet Csáky Mihály lett, ettől kezdve rendesen működik a nagykancellária is. A tisztviselők között székelyek és szászok is vannak, a vezető posztokon erdélyiek állnak. A kancellária tagjai csak megfelelő tudással rendelkező személyek lehettek; a kancellár rendeleteit a főpostamester által irányított posta továbbította, - kiskancellária: írásbeli teendők ellátása, több mint 100 íródeákot alkalmaztak, akik többnyire az alsóbb néprétegekből kerültek ki, s jogász alapképzettséggel rendelkeztek, - kincstartó: a gazdaság vezetője, posztját gyakran nem tölötték be, de ez nem okozott fennakadást. Az adók behajtására külön tisztviselőket jelöltek ki, mint ahogy külön tiszt volt a tizedfőárendáter is (termények beszolgáltatása, egyházi tized beszedése). A kincstári birtokok igazgatását a prefektus látta el, megemlítendő még a (jelképes) főlovászmesteri tisztség is, - a felső bíráskodást az 1554-ben alakult Tábla tartota kezében, melynek élén az uralkodó által kinevezett - s egyben az országyűlést is vezető - elnök állt. Két ítélőmester (erdély és Magyarország), akár 10 ülnök, - országgyűlés: egykamarás; évente két vagy akár három alkalommal is összehívták; napos törvénykezési szakaszokban működött. Külön törvénynapok Magyarországnak, a hét vármegyének és a székelyeknek. Fellebbezni a fejedelemnél lehetett. Az országgyűlés ítélte el a felségsértőket, árulókat és a súlyosabb bűncselekmények elkövetőit, az országgyűléssel együtt a Tábla is működött. A döntéseknél figyelembe vették a Hármaskönyvet is. Az országgyűlésen részt vettek a székelyek és szászok képviselői is. Csak az uralkodó hívhatta össze, részgyűléseket és táblai gyűléseket is tartottak, - Lugosi bánság, Karánsebesi bánság, Fogaras vidéke, Kővár vidéke, - a birtokok kevés család kezében összpontosultak, kevés az egyházi birtok, erős a központi hatalom (a külső veszélyek miatt a fejedelem iránti hűség feltétlen), 19

20 - kincstári jövedelmek: nemesércmonopólium, só, huszad (határvám), ötvened (románok), szászok (5800 Ft), ökörsütés és portánként 1-1 Ft a székelyektől, három nemzet adója (24-24 ezer Ft). Teljes egyesítésről a közigazgatásban, pénzügyben és sereg dolgában szó sem lehet; az egyes részek történeti különállása ép oly ridegen fentartatott, mint magában Erdélyben, az unió ellenére, a három nemzet sajátos állása. Így pl. a telekadó (dica) Erdélyben 99 dénárt tett ki egy portáról (telek), a magyar részekben (Partium), egy egész forintot, 100 dénárt, - hadsereg: állandó hadsereg, a várak őrsége kb fő. Közvetlen veszély esetén hadbahívták a székely főnépet (3-5 lovas), ill. a lófőket (1 lovas) is, a haderőt a jobbágyok arányában állították ki, a kiállítás szabályait a vármegye írta elő. Továbbá egyéb segítség, - diplomácia: a porta védnöksége érvényesül, Lengyelországgal, Moldvával, Havasalfölddel és Magyarországgal tartanak fenn diplomáciai kapcsolatokat; "Tündérország" (szemfényvesztő hintapolitika), d. János Zsigmond ( ) Még születési évében 1540-ben, a rákosi országgyűlés magyar királlyá választja, de nem koronázzák meg. Hatalma a keleti országrészre terjed ki május 25-én a török szultán Erdélyt a "fiának fogadott" János Zsigmondnak adta közöt a gyermek János Zsigmond helyett Fráter György kormányoz, majd ötéves Habsburg-uralom kövekezik (anyja 1551 tavaszán a még gyermek János Zsigmondot az Erdély megszálló Ferdinánd hadai elől Lengyelországba menekíti, ahonnan szeptemberében térnek vissza). Az 1556-os országgyűlés János Zsigmond nagykorúságáig, Izabellát bízza meg a királyi teendőkkel (az okleveleket mindketten aláírják,), amit 1559-ben bekövetkezett haláláig lát el. Deklarálják, hogy Izabella és János Zsigmond szabadon rendelkezhet a kincstári várakkal, birtokot megkötés nélkül adományozhatnak, kincstartói állás betöltéséről viszont nem rendelkezhetnek. A lengyelek miatt általános az elégedetlenség, az ellenállás vezetője Bebek Ferenc lesz, aki a vajdaság 20

21 megszerzésére törekszik - mivel János Zsigmond még nincs felkészülve az uralkodásra -, de a törökök ellenszegülése miatt végül meghódol Izabella előtt. A tanácsosok számát 12-re akarták kiegészíeni, de ez nem valósul meg. Izabella hozzájárult, hogy kincstarót nevezzenek ki. Az országgyűlés kérte, hogy küldjenek követeket Franciaországba, ill. a keresztény országokba. A követeket kedvezően fogadták, de segítséget nem kaptak. Az 1558-as gyulafehérvári gyűlésre meghívják Bebeket, ill. az ellenállás másik vezetőjét, Kendit is, majd - mivel Izabella szerint az életére törtek - Balassa Mihály katonáival - nagy felháborodást keltve - lekaszabolja őket. Izabella szepemberében maghal, ettől kezdve János Zsigmond - "választott királyként" - egyedül uralkodik. Dávid Ferenc hatására vallászabadságot hírdetett és megszüntette a törvényes államvallást. Az 1568-ban összeült tordai országgyűlés kimondja a vallásszabadságot, a templomok közös használatát, ezzl tkp. kiteljesedik az erdélyi reformáció és kialakul a négy elfogadott vallás rendszere. A törvényhozás nyelve a magyar lett! János Zsigmond igen művelt ember, nyolc nyelven olvas és beszél, szenvedélyes könyvbarát volt, támogatta Bakfark Bálint erdélyi tartózkodását. Katolikusnak született, a reformáció hatására áttért lutheránusnak, később reformátusnak, s végül unitáriusként halt meg ban Szulejmán szultántól szövetséglevelet szerzett, amely tartalmazta Erdély számára a szabad fejedelemválasztás jogát. Az augusztus 16-án megkötött speyeri egyezmény kijelöli az Erdélyi Fejedelemség területét, amely nem terjed ki az Erdély felé eső hódoltsági sávra (ami azonban halgatólagosan Erdélyhez tartozik): Zaránd, Arad egy része, lugosi és karánsebesi kerület és a Partium (magasrendű állattenyésztés, bortermelés, só és nemesfémek). A Partium több mint tízezer adózó portával növeli az Erdélyi Fejedelemség területét. János Zsigmond 1570-ben lemond választott királyi címéről, és először használja az erdélyi fejedelem cimet. A speyeri egyezmény ratifikálása után négy nappal János Zsigmond március 14-én 31 évesen, utód nélkül elhunyt, sírjánál Dávid Ferenc búcsúztatta a dévai várban. Jelentősége, hogy Erdély számára 21

22 kijelölte az utódai által is járható külpolitikai irányt: Erdély akkor élhet békességben, ha egyrészt a német, másrészt a török barátságát is bírja. Fejedelmsége idején alakult ki a fejedelmi hatáskör, s a fejedelemség sajátos intézményei is ezalatt születtek meg. 5. A nemzetközi törökellenes harcok nyitánya, a tizenötéves háború a. a háború kitörése Szulejmán szultán évi utolsó hadjáratában Gyula és Szigetvár elfoglalásával tovább növelte a török hódoltság területét. Halála után utóda, a jóval békésebb természetű II. Szelim azonban már 1568-ban békét kötött a Habsburgokkal. A drinápolyi békében Miksa elismerte az és évi török foglalásokat. A század végéig Magyarországon a két birodalom között már nem voltak nagyobb katonai összecsapások. Ez részben annak volt köszönhető, hogy a törökök között pusztító háborút vívtak a perzsákkal, s ezt követően súlyos janicsárlázadás tört ki. Bár a birodalom igen kimerült a háborúban, de - mivel a törököknek tkp. a fennmaradáshoz volt szükséges a hódítás és a zsákmányszerzés ban az új nagyvezír, Kodzsa Szinán pasa újabb háborúra készült. A török seregek ezúttal ismét Magyarország ellen indultak. A háború a török és magyar végvári katonák horvátországi és délvidéki, kezzdetben kisebb, de egyre súlyosabbá váló csatározásaiból nőtt ki. Hasszán (Rabló Hasszán) boszniai pasa 1591-ben és 1592-ben is megostromolja Sziszek várát. 22 ezer fős serege június 22-én súlyos vereséget szenved Sziszek alatt Erdődy Tamás horvát bán csapataitól, a vereség hírére Szinán pasa kb. 150 ezeres sereggel támadást indít, ezzel tkp. kezdetét veszi a 15 éves háború. Szinán elfoglalja Veszprémet és Palotát, majd téli szállásra vezeti hadait. Az I. Rudolfot ( ) támogató pápa 22

23 segítségével Szent Liga alakult, amely a német fejedelemségeket tömörítette. Rudolfot támogatta továbbá Vitéz Mihály (Mihai) havasalföldi vajda is. Báthory Zsigmond - nagybátya, Bocskai István ösztönzésére - szintén bekapcsolódott a harcokba. A háború első esztendeje magyar sikereket hozott: a Komáromban összegyűlt Habsburg-sereg viszzafoglalta Székesfehérvárat, a pákozdi csatában pedig legyőzte a vár felmentésére siető budai pasa csapatait telén a keresztények Pálffy Miklós vezetésével több várat is (Fülek, Kékkő, Divény, Hajnácskő, Buják, Hollókő) visszafoglaltak ben a császáriak Mátyás főherceg (alkalmatlan) vezetésével sikertelenül kísérleteznek Esztergom visszafoglalásával - itt esik el Balassi Bálint is -, ráadásul Ferdinand Haggerd parancsnok feladja a Szinán pasa 100 ezres serege által megostromolt Győrt, Németország kapuját ben komoly sikereket értek el: a Karl Mansfeld vezette csapatoknak sikerült bevenniük Esztergomot és a budai pasa felmentő serege felett is gyzelmet arat (a táborban kitörő vérhasba az ostrom alatt Mansfeld is belehal). Pálffy Miklós Vörösvárnál legyőzi a pasa újabb felmentő seregét, majd Visegrádot és Vácot is sikerül visszafoglalni október 29- én Gyurgyevónál Báthory Zsigmond és Vitéz Mihály seregei - Bocskai István vezetésével - óriási győzelmet aratnak, amelyet azonban nem sikerül kiaknázni, és a következő évben fordulat következik be ban maga III. Mehmed szultán vezette seregeit (30 év óta először fordult elő, hogy a szultán személyesen állt a hadak élére) és októberben elfoglalta Egert, Felső- Magyarország kulcsát és Nagykanizsa várát is október 26-án a mezőkeresztesi csatában, amely Mohács óta a legvéresebb összecsapás volt, ismét a törökök győztek. A csata után 12 ezer keresztény és 20 ezer török holtteste borította a mezőkeresztesi síkot. Ezzel tkp. lezárult a háború első szakasza. A későbbiekben nagy mezei ütközetekre már nem került sor, jelentős eredmény volt viszont, hogy a szövetségesek Pálfy Miklós és Schwarzenberg tábornok vezetésével ban visszafoglalták Győr várát, majd Tata, Veszprém és Palota is Pálffy kezére kerül (Tata és Győr ostrománál is alkalmazták a Catarabat Peccata 23

24 nevű fegyvert: szekérre kötött robbanószerkezet, melyet a várkapunak vezetnek, hogy berobbantsák) októberében sikertelenül próbálkoznak Buda visszafoglalásával. A kezdeményezés átcsúszott az oszmánok kezébe és 1600-ban a délnyugati területekkel együtt elfoglalták Kanizsa várát. A Habsburgok ekkor keményebb politikába kezdenek: a lemondott Báthory Zsigmond helyére Giorgio Bastát küldte, aki átvette Erdély irányítását. Báthory Zsigmond híveit elűzték, s Basta később a kezdetben vele együttműködő Mihály vajdát is megölette. Erdélyben felemelték az adókat, a parasztság és nemesség jelentős része elszegényedett. Nem választottak nádort, ezzel korlátozták az országgyűlés működését. Ellenreformációs törekvésekkel is találkozunk: Kassa templomát elvették az evangélikusoktól, illetve az 1604-es országgyűlésen törvénybe iktatták, hogy az országgyűlés nem foglalkozhat vallási ügyekkel (ld. hamis artikulus). Az osztrákok külföldieknek adták a főhivatalokat, ekkor került poszjára pl. Belgiojoso (Giacomo Barbiano) (Felsőmagyarország főkapitánya) és Kolonich Siegfrid (Alsómagyarország főkapitánya) is. Az ország bevételeit a leggazdagabb földesurak nyakába varrt fiskális perekkel (koholt vádak alapján indított eljárások, amelyek általában fő-, és jószágvesztéssel végződtek) egészítették ki. Országos főméltóságokat is perbe fogtak, mint például Rákóczi Zsigmondot és Illésházy Istvánt. Az elégedetlenség országos méreteket öltött. Mivel 1603-ban kiújult a török-perzsa háború és Kis-Ázsiában felkelések törtek ki, 1604-ben pedig kitört a Bocskai-szabadságharc, a törökök és a Habsburgok is hajlottak a békére november 11-én Bocskai közvetítésével a Duna és Zsitva folyók között lévő táborban megkötötték a 20 évre szóló török-habsburg békét. A zsitvatoroki béke elismerte a háború foglalásait (15. pont): a nógrádi várak magyar, Eger és Kanizsa pedig török kézen maradtak. A szultán először ismerte el a császárt vele egyenrangú uralkodónak. A megegyezés véget vetett az ország 13 esztendeje tartó szenvedésének s hosszú évtizedekre megteremtette a békésebb élet feltételeit. 24

25 b. Báthory Zsigmond ( ) májusában a kolozsvári országgyűlés kiskorúként (kilenc évesen) erdélyi vajda címmel választotta fejedelemmé, de hatalmát csak 1588-tól gyakorolta, mikor a medgyesi országgyűlés a 16 éves fejedelmet nagykorúsította. Ugyanezen az országgyűlésen kitiltja a jezsuitákat Erdélyből (akiket később ismét támogat) ban, III. Murád szultán, felrugva a drinápolyi békét hadat üzen a Habsburgoknak, és ezzel elkezdődik a 15 éves háború. Báthory Zsigmondot a szultán felszólítja a török sereghez való csatlakozásra, Zsigmond azonban - titkos tanácsadója a spanyol jezsuita Carillo tanácsára - a Szent Ligához való csatalkozás mellett dönt. Döntését a rendek nem fogadják el, emiatt lemond a fejedelemségről unokatestvére, Báthory Boldizsár javára. Amikor nagybátyja, Bocskai István váradi kapitány támogatásáról biztosítja, visszaveszi a fejedelemséget, kivégezteti a törökpárti vezetőket (Kendi Sándor, Kovasóczi Farkas, Báthory Boldizsár) ben szövetséget kötött Rudolf császárral és birodalmi hercegi címet kapott. Feleségül veszi Habsburg Károly főherceg leányát, Mária Krisztiernát. Hatalmát kiterjeszti a két román fejedelemségre, 25 ezer székely segítségével (akiknek oklevélben igért szabadságot) legyőzi Gyurgyevónál a török seregeket. Sajnos az erdélyi országgyűlés viszavonja a közszékelyeknek megígért szabadságot, akiknek lázadását ("véres farsang") Bocskai Isvtán veri le ban a háború menete megfordul, a közös hadak Mezőkeresztesnél vereséget szenvednek a töröktől. Báthory Zsigmond katonai és magánéleti kudarcai miatt másodszor is lemond és Oppeln és Ratibor hercegségek ellenében Prágába távozva Erdélyt átadja feleségének ban váratlanul visszatér és ismét elfoglalja Erdély fejedelmi trónját, majd 1599-ben Medgyesen Báthory András biboros, unokabátyja javára lemond. A pap-fejedelem nem nyerte el sem a Porta, sem a császár kegyeit, sőt a székelyek is - Székely Mózes udvarhelyi kapitány kivételével - ellene voltak. Héthónapos fejedelmsége a szebeni vesztes csatával ért véget, ahol Báthory és Kornis Gáspár vereséget szenvedett Mihály vajda seregeitől. A biboros Székelyföld felé menekül, ahol Csíkszentdomokos határában a 25