Paléták és palétások a nyíregyházi tanyákon

Átírás

1 Henzsel Ágota Paléták és palétások a nyíregyházi tanyákon Az 1753-ban újratelepített Nyíregyháza századi iratanyagában többször előfordul a paléta és a palétás kifejezés. Ezek a korabeli igazgatás szakszavai, de jelentésük és tartalmuk - bár a várostörténet kutatói megpróbálták értelmezni őket - nem egészen tisztázott. A bizonytalanság oka a források szűkszavúsága mellett az is, hogy a szavak jelentése az idők folyamán módosult, megváltozott. A paléta A magyar nyelv szótára szerint utasító nyílt levél vagy cédula, különösen a katonaságnál használták, ahol a beszállásolásra vonatkozó rendelkezést tartalmazta. 1 A Bartal-féle latin-magyar szótárban a paleta jelentése szintén cédula. 2 A paléta szó ilyen értelmű használatára a 19. század elejéig Nyíregyházán is vannak adatok. Egy, az 1760-as években történt kivizsgálás szerint Nyíregyházán házanként 2-3 kolónus (és családja) is lakott abból a célból, hogy csak egy taksát kelljen fizetni. A lakosság lélekszámára mégis következtetni lehetett a palétákból, a lakosokról készült jegyzékekből, amelyek szerint itt összesen mintegy 1000 kolónus élt. 3 A helybeli nótáriusok kötelességeiről szóló 1788-as utasításban olvasható, hogy a jegyzőnek minden lakos adójáról palétát kell készíteni és feljegyezni, hogy mennyit teljesített belőle ban egy másik tisztségviselő, a gazdálkodószék élére állított komisszárius tevékenysége kapcsán fordul elő ez a szó. Minden városi ház után 50 porció szénát és szalmát kellett kötni, s erről a komisszáriusnak palétát, valamiféle feljegyzést, nyilvántartást készíteni. 5 A paléta kifejezés más értelemben, területi és igazgatási egységként is szerepel a városi iratokban, előbb az adózáshoz, később a katonatartáshoz, majd a közmunkához kötődve. A lakosságot érintő közterheket úgy vetették ki és hajtották be, hogy ehhez a várost kisebb részekre osztották. Az éppen aktuális beosztás szerint készültek az összeírások, elszámolások, különböző kimutatások. Nyíregyháza lakosai a 18. század közepén nagyrészt evangélikus vallású, szlovák ajkú telepesek voltak, első hivatalos irataik ócseh vagy bibliai cseh nyelven készültek. Mindjárt a betelepülést követő évben, 1754-ben szerepel a bevételeket rögzítő bírói számadásban az új paléta és a Gyuris paléta kifejezés. 6 Az új paléta elnevezésből arra lehet következtetni, hogy éppen akkor formálódott a területi felosztás. A Gyuris palétát egy családnévvel jelölték, talán a paléta ügyeit intéző tisztviselőről kapta a nevét. A közigazgatási, adózási területi beosztásnak ezt a módját és a paléta elnevezést már ideérkezésükkor ismerték és alkalmazták a betelepülők. A betelepülés utáni változó viszonyokat tükrözi, hogy a paléták száma és neve időről időre változott. Az 1758-ra vonatkozó számvetés számokkal jelölte őket, és így említett a dézsmából befolyt összeg elszámolásakor első, második és harmadik palétát ben, amikor a lakosok vagyoni helyzetét, adózási képességét mérték fel, a palotákat utcanevekkel azonosították. Az első a Szarvasi Paleta, a második a Pazonyi Paleta, a harmadik pedig a 1 CZUCZOR - FOGARASI, BARTAL, KOROKNAY, KUJBUSNÉ, GALAMBOS - KUJBUSNÉ, SZSZBML, V. A. 103/b. Iratok. 5/ :6., 1757:1.

2 Debreceni Paleta elnevezést kapta ben tűnt fel az összeírásokban a negyedik paléta, ez volt a Rusznácska" vagy orosz paléta, ahol a régi nyíregyházi lakosok éltek. Az orosz elnevezést az ott lakók görög katolikus vallása vagy ruszin, rutén származása nyomán kapták. 8 Egy szűkszavú, nehezen értelmezhető és típusát tekintve egyedülálló összeírás Regyster Palétassky címen, a katonatartáshoz kapcsolódva 184 palétát említ Nyíregyházán 1790 és 1792 között. Palétánként felsorolja 5-10 családfő, a palétások nevét és a házuk számát. Megjegyzi, hogy hány személyt és lovat láttak el. 9 Megkülönbözteti a régi és az új palétásokat, de ezek tevékenységéről további adatokat nem tartalmaz. A nyíregyháziak birtokaik arányában viselték a katonai beszállásolás terheit, a módosabbakra több, a szegényebbekre kevesebb hárult. Ezzel magyarázhatók a paléták közötti különbségek. A 184 paléta talán az eltartott katonák számának felel meg, vagyis egy paléta gondoskodott egy katona és lova(i) ellátásáról. A gazdálkodószék már említett, 1818-as jegyzőkönyvében a paléta kifejezés (a szó feljegyzés, kimutatás értelmű használatán kívül) a városi közmunkával kapcsolatban is előfordul. A január 19-én tartott gyűlésen feljegyezték, hogy: Az tekintetes vármegye magazinumának manipulatiójára segítségül a város kifog nevezni két palétát, mely csupán annak szolgalatjával fog tartozni; a commissarius fog feljegyzést készíteni, gondot viselni rá." 10 A mondat úgy értelmezhető, hogy a város két körzete a megyei raktárnál végzi közmunkáját, hogy a nyíregyháziak által természetben szolgáltatott megyei adó kezelését és nyilvántartását megkönynyítse. Hasonló tevékenységről esett szó néhány év múlva, amikor a vármegyei magazinumnál tíz városi ember szolgált, akiket munkájukért mentesítettek a város közönséges terheitől és a porció fizetésétől nyarán a nyíregyháziakat paléta szerint rendelték ki a város kaszálóira, hogy a közmunkaként a lakosokat terhelő kaszálást elvégezzék. 12 Két évvel korábban ez a kirendelés tizedenként történt, megszabva, hogy melyik tizednek hol kell a munkát elvégezni. Az első tizedbe a Szarvas utca lakói tartoztak, a többit csak számmal jelölték. A nyolcadik tized nem kaszált, hanem egyéb városi dologra" vették igénybe. 13 A paléta szót ekkor a tized megfelelőjeként használták, mint egy másik, szintén közkeletű elnevezést, de nem bizonyított, hogy a tizedek területe azonos lett volna a palétákéval. A közmunkák elvégeztetése sok szervezést és figyelmet kívánt, és nem is működött elég hatékonyan ban a város szénáját nem gyűjthettek össze időben, mert csak harmada jelent meg a munkára kirendelt embereknek. Meg kellett ismételni a közhírré tevést, a távolmaradóknak pedig büntetést helyeztek kilátásba. 14 A hiányzó lakosok többsége a tanyára költözött nyíregyháziak közé tartozott. Az ő mozgósításuk a városi palotában nem lehetett sikeres, mert nyáron sokan a határban levő földjükön tartózkodtak. Az eredeti felosztás szerint a szállások abba a palétába tartoztak, ahová gazdájuk városi háza. 15 A közmunkák szervezésére a városi palétás beosztás ekkor már nem felelt meg, más megoldást kellett keresni. 7 NÉMETH, , NÉMETH, SZSZBML, V. A. 102/e. Katonai iratok. 43/ :8. 0 SZSZBML, V. A. 101/a. Jegyzőkönyvek és iratok. 1. köt. [sorszám nélkül] január Uo sz. 2 Uo sz. 3 Uo sz. 4 Uo. 2. köt sz. 5 MÁRKUS, ; NÉMETH,

3 1834 májusában a gazdálkodószék jegyzőkönyve rögzítette, hogy a kaszáitatás az erdőn, Simán és egyebütt palétások által fog megtörténni. 16 A szűkszavú híradásból nem derül ki, hogy új tisztségviselővel van dolgunk. Ezt csak a következő évi bejegyzés mutatja meg, amikor részletesebben kifejtették a palétások teendőit. A közmunkaként mindenkit érintő kaszáláskor a kirendelést a tanyákon most is fennálló palétások, bent pedig a városban minden utcákból különösen kinevezendő személyek tegyék, akik a kirendeltek közül megjelenteket a helyszínén öszveírni, és egy különös deputációnak név szerint bejelenteni"^1 tartoznak. A kaszálást a palétások ezúttal a tanyai lakosok körében szervezték. A városban ugyanaz a munka utcánként kinevezendő személyek irányítása alatt történt. Velük kapcsolatban úgy tűnik, most szándékosan nem említettek sem palétát, sem palétást. Az új palétások nem a városhoz, hanem a város határában levő tanyákhoz kötődtek, a tanyai igazgatás képviselői lettek Nyíregyházán. Megjelenésüket a tanyákon bekövetkezett változások tették szükségessé. Nyíregyháza határának felosztása az újratelepítés után, a 18. század közepén az alföldi nagyhatárú mezővárosokéhoz volt hasonló. A települést belső legelő vette körül, a nyugatra messze elnyúló határrészt szállásföldek foglalták el, külső legelőként pedig néhány év elteltével közeli pusztákat béreltek. A nyíregyházi határ egyedi vonása, hogy a szállásföldet a gazdák nem egyenként osztott parcellák szerint, hanem kisebb-nagyobb rokonsági csoportokban fogták művelés alá, és építményeiket a közös terület meghatározott részén, egymás közelében emelték. 18 így jöttek létre Nyíregyházán a szállásföldek egész területére kiterjedő csoportos szállások, a speciális településformát képviselő bokortanyák. Már az 1779-ben végzett egyházlátogatás, canonica visitatio alkalmával feljegyezték a nyíregyházi evangélikus gazdákról (akiknek ekkor éppen nem lehetett saját papjuk), hogy részben városi házukban, részben határbeli földjükön laknak, ahol se böjtöt, se ünnepnapot nem tartanak. A katolikus papnak járó díjat megadják ugyan, de azt sem mindenki személyesen, hanem egyik a másik által ben az országos összeírás alkalmával megszámozták a lakóházakat. Nyíregyházán a városi házak után folytatólagosan következtek a tanyaiak, minden ház és kunyhó, ahol ember lakhatott, meg lett jelölve. 20 АII. József kori katonai felvétel térképén részletesen ábrázolták a nyíregyházi szállásokat. Több mint 60, névvel is jelölt tanyacsoport volt már ekkor a város határában 2 1 A tanyai építmények között emberi lakhelynek alkalmasakat is emeltek, hogy ne kelljen naponta kijárni a távoli földekre. Mivel a gazdálkodás teendői nagyrészt a tanyán zajlottak, szinte soha nem maradtak egészen néptelenek. A gazdák a mezőgazdasági munkák idején tartózkodtak ott, télen állataik teleltetésére használták, miközben lakóhelyük a városi ház maradt. A határbeli szállásokon állandó jelleggel a cselédként, zsellérként foglalkoztatott népesség, többnyire férfi élt. Leginkább a tanyai cselédség és a kóborló idegenek számlájára írták a gyakran előforduló mezei kártételeket és lopásokat. Az első városi tisztviselő, akinek működési területe hangsúlyosan a város határára, így a szállásföldekre is kiterjedt, épp ezért a rendészeti feladatokat ellátó mezőbíró volt. Az 1790-es években választottak először két mezőbírót, akiknek feladatai közé tartozott a szállások és kertek vizitálása, a kémények vigyázása, SZSZBML, V. A. 101/a. Jegyzökönyvek és iratok. 5. köt sz. GALAMBOS - KUJBUSNÉ, BALOGH, KOVÁCS, BALOGH, PÓK,

4 a szállási szolgák, külső határban kóborló rosszemberek felügyelete. 22 A többi tisztségviselő csak alkalmanként fordult meg a szállásokon. A város vezetése és polgárai közötti kapcsolattartás kezdetben megoldottnak látszott. A városi ház és határbeli szállás ugyanis szoros egységet alkotott, mert csak annak lehetett szállásföldje, aki városi házat bírt. Hosszú ideig minden családnak volt városi kötődése, egy ház, ahová tartozott, ahol el lehetett érni, hogy kötelezettségeit teljesítse, részt vehessen a város életében, értesüljön a hírekről. Az 1820-as években a gazdálkodószék tevékenysége nyomán, a szállásföldek regulációja kapcsán több figyelem irányult a határ tanyákkal benépesített részére januárjában merült fel, hogy szükséges volna a kóborló zselléreket a házaknál és a szállásokon feljegyezni, akik a porciófízetés elkerülése miatt évek óta ott lappanganak. A lakosok közül többen eladták városi házukat és szakadatlanul a szállásokon laknak, így kihúzzák magukat a közterhek viselése alól. Van, akit felvettek a polgárok sorába, de taxát nem fizet. A tizedesek és esküdtek feladata legyen, hogy házanként és szállásonként vizsgálódva ezeket jegyezzék fel. A megbízás körülményes, nehézkes volt, ezért a mezőbírók és tizedesek kérték, hogy a városon kívül végzett fáradozásaik napszámát emeljék meg, de nem jártak sikerrel ben született az a rendelkezés, hogy a gazdák 2 rénes forint büntetés terhe alatt jelentsék be a náluk tartózkodó idegeneket, legyen az vidéki, szolga, fonó vagy zsellér. 23 A földesúri terhektől megszabadult, 1824-ben teljesen megváltakozott Nyíregyháza számára fontos volt az arányos teherviselés, a rendezett viszonyok kialakítása. A tanyák tekintetében azonban nem volt minden rendben. Az ott folyó gazdálkodás, az állandó tanyán lakás elkerülhetetlenül felvetett közigazgatási gondokat is. A tanyák távolsága, szétszórtsága miatt nehézségekbe ütközött a tájékoztatás, a kapcsolattartás, az adók beszedése és egyéb igazgatási teendők elvégzése. Az örökváltsággal megjelent a szabad paraszti földtulajdon, amely nagy lendületet adott a tanyás gazdálkodásnak és a tanyára költözésnek. Az ingatlanok adás-vétele szabadabbá vált, az élet felülírta a szigorú városi szabályozást a birtokolható földterület limitálásáról. A városi ház - határbeli szállás egysége felbomlóban volt, hiába próbálták rendeletekkel őrizni márciusában ismét megszabták, hogy a közszolgálatok pontos teljesítése, a jó rend érdekében fenn kell tartani az eleitől fogva érvényes statútumot, hogy szállásföldet birtokolni városi ház nélkül nem lehet. 24 Ellenkező esetben az érintett gazda vagy városi házat szerez, vagy földjét eladja. Megélhetésük biztosítása érdekében sokan rákényszerültek, hogy városi ház híján szállásföldjüket megtartsák, vagy legalább azt szerezzenek. A vagyoni differenciálódás felgyorsult. Sokaknak teljesíthetetlen terhet jelentett a váltság-összeg kifizetése. A városi gazdák egy másik csoportja az örökváltság időszakában gazdaságilag megerősödött. A tehetős gazdák befolyásukat a városi tanácsban is érvényesítették ben a Nyíregyházán is pusztító kolera miatt az emberek a tanyákon kerestek menedéket, és a járvány elmúltával sem tértek vissza a városba. Mindez olyan méreteket öltött, hogy a gazdálkodószék ülésén ismét napirendre került a szállásokon lakás. 25 A mezőbírók által kívánták a kint lakókat a városba terelni, példátlan szigorúságú intézkedésekkel, mivel a földet bíró lakosok nemcsak nyáron által a mezei munka mellett, de egész télen is, sőt éppen egészen a városból kint a szállásokon laknak". Néhányan arra vetemedtek, hogy bérbe adták 2 2 KUJBUSNÉ, SZSZBML, V. A. 10l/a. Jegyzőkönyvek és iratok. 1. köt sz. 2 4 Uo sz GALAMBOS - KUJBUSNÉ,

5 házukat, így, bár városi házuk van, mégsem laknak ott. Ebből következik, hogy nem járnak templomba, gyermekeik iskolába, a kötelezettségek alól kihúzzák magukat. A mezőbírók feladata, hogy járják be a szállásokat, az ott tartózkodóknak magyarázzák el a várható büntetést, és akár van házuk, akár nincs, két hét alatt jöjjenek be a városba. Mindezt dobszó által és az egyházakban is tegyék közzé. Egy négyfős küldöttség két hét múlva a mezőbírókkal és hajdúkkal az egész határt többször is be fogja járni, hogy a szállásokat megvizsgálja. Ahol embereket találnak, minden ablakot, kályhát be kell törni, és az ott lakókat a városba kényszeríteni. A parancs végrehajtói az engedetleneket meg is kötözhetik és a fogházba kísérhetik, sőt a helyszínen testi fenyítést is alkalmazhatnak. A szállások vizsgálatát és bejárását addig folytatják, amíg mindenki be nem megy a városba. Arról, hogy a városi ház nélküli tanyalakókat hol helyezik el tél idején, nem rendelkeztek. A tanyárúl behajtandó " személyekről tett kiegészítő intézkedés mutatja, hogy közöttük már számos nő és gyermek is élt. Ezért úgy a gazdáknak mint a szolgáknak feleségei, fejér cselédei és gyermekei, nemkülönben az özvegy asszonyok is" 26 közéjük számítandók. Megújították a városi ház - határbeli szállás együttes birtoklásának igényét, megtoldva azzal, hogy akinek nincs háza, annak nevére föld nem íratható januárjában az akcióról szóló jelentésből kiderül, hogy a küldöttség kétfelé válva bejárta a tanyákat és ott a többszöri hirdetés után is száznál több családot talált. A végrehajtás során szóbeli sértés és fegyveres erővel való támadás is történt, az ellenszegülőknek büntetést ígértek. Az erőszakos fellépés ekkora tömeg ellenében nem lehetett hatékony, nem jelenthetett megoldást. Átgondolt, mindkét fél számára elfogadható döntésre volt szükség. Az ügyben eljáró küldöttség és a mezőbírók feladatul kapták, hogy még egyszer járják be a tanyákat, és az ott élőket írják össze. Ennek a munkának az elvégzéséről csak két év múlva, 1834 februárjában történik híradás. Megállapították - maga a főbíró, Benkő István jelentette be -, hogy a lajstrom szerint 93 belső városi házas és 183 ház nélküli, összesen 276 háznép lakik a külső határban. 27 A tanyán élő népesség létszáma ennek alapján elérhette, de meg is haladhatta az ezer főt, érthető, hogy a városnak gondot okozott a hiányuk. Az 1830-as évek elején a szállítást, fuvarozást végző heti szerek" körüli rendetlenség is cselekvésre késztette az elöljárókat. A városgazdák kötelesek voltak a közmunkára kirendelt, de meg nem jelent lakosokat név szerint feljelenteni, hogy akár bíróilag is fenntarthassák a rendet és áristommal is büntethető legyen, aki engedetlen. 28 A megoldás keresésekor új lehetőségként felmerült, hogy a helybeli lakosok a heti szerek helyébe fogatokat állítanának és erre vonatkozóan egy írásbeli javaslatot nyújtottak be a gazdálkodószéknek. A javaslat megtárgyalására január 25-én a városi gazdák konferenciát tartottak az albíró, Kralovánszky András és a főjegyző, Galánek János jelenlétében. Céljuk a heti szerek helyébe fogatokat, más néven cúgokat állítani, vagyis a földdel bíró gazdákra háruló, sor szerint teljesítendő fuvarozási terhet állandóan fenntartott fogatokkal pótolni. így jött létre Nyíregyházán a Cúgos társaság" nyolc fogattal. Fenntartásukhoz földjeik arányában járultak hozzá a gazdák. Egy kötél föld után egyszeri alkalommal 8 váltóforintot fizettek, évenként harmadfél véka zabot, fél véka gabonát, 13 porció szénát adtak. Az állandó fogatok számára istállót, a kocsisoknak házat kellett biztosítani, 32 lovat, 8 szekeret és szerszámot beszerezni, a tervek szerint 7600 váltó forintért. A város támogatta a kezdeményezést, bizonyos területet, a heti szeresek füves kertjét a társaság rendelkezésére bocsátott. A működési költségeket a fogatok SZSZBML, V. A. 10l/a. Jegyzőkönyvek és iratok. 4. köt sz. Uo sz. (A lajstrom maga nem található az iratok között.) Uo sz.

6 által végzett fuvarozás bevételéből akarták fedezni. A társaság közel 400 taggal, Hankovszky András elnökletével kezdte meg tevékenységét. 29 Hankovszky befolyásos, a városi tanácsban szerepet vállaló gazda volt, aki 1823-ban tekintélyes vagyona után magas porciót és taksát fizetett. 30 A Cúgos társaság megalakulása nemcsak a fuvarozás és más közmunkák szervezésében jelentett fordulatot, hanem Nyíregyháza speciális tanyás gazdálkodása folytán a tanyai igazgatásban is. Mivel a tanyán élők többségét soraiban tudhatta, az őket érintő ügyekben évtizedekig szerepet játszott márciusában a város részére történő kaszálás, gyűjtés, hordás minden lakos által teljesítendő feladatáról született egy rendszabás, mivel korábban sokan kihúzták magukat ez alól a közmunka alól. A szabályozás szerint mentességet csak a választott közönség tagjai élvezhettek és a czúgosoknak hasonlóan közszolgálatban levő úgynevezett palotásai, mint akik kirendelendő felügyelők, más oldalról teendik szolgálatukat. " 3 I Ok a határbeli tanyákon szolgálatot teljesítő palétások, akiknek feladata lett a közmunkák felügyelete is. Nem tartoztak a választott közönség soraiba, fizetést nem kapnak, hanem mentességet e munkák alól. Az idézett bejegyzés alapján a tanyai palétások eredetileg a Cúgos társaság emberei kellett, hogy legyenek; nem véletlen, hogy 1834-ben, a társaság megalakulása után említik először őket. A társaság tagjaitól évente járó különböző termények begyűjtése és nyilvántartása pontos adminisztrációt kívánt, talán ezért alkalmazták őket. A palétások száma a kezdeti időszakból nem ismert, de az 1850-es adatokból valószínűsíthető, hogy negyvenen voltak. A határ palotákra osztásának is ekkor kellett megtörténnie. A jegyzőkönyvekben a tanyai palotásokról ebből az időszakból fellelhető néhány bejegyzés nem a Cúgos társaságbeli előfogatozással kapcsolatos munkájukról, hanem az ahhoz társult, a város érdekében végzett közmunka felügyelői tevékenységükről szól. Az 1835-ös marhavész után néhányan elhullott pusztabeli jószágaikról a palotásnak tettek jelentést, nem az ezzel megbízott küldöttségnek, így utóbb kellett tisztázniuk, hogy miért nem fizettek legelőbért. 32 A palétások ebben az ügyben nem voltak illetékesek ban az újonnan választott közmunka felügyelővel kapcsolatban megjegyezték, hogy a palotásoktól a munkások neveit átveszi", vagyis sor szerinti közmunkára a palétások rendelik ki az embereket, a ki nem állókat név szerint jelentik. Tevékenységük a.saját közmunkájukba számít, azon felül napidíjat is kapnak érte nyarán az átvonuló cári csapatok miatt Nyíregyháza lakóinak egy része a tanyákra menekült. A szabadságharc bukása utáni bizonytalanság, a kolerától való félelem, a közigazgatás átszervezése, a közterhek növekedése sokakat véglegesen ott tartott. A városvezetés akkor szembesült a nagymértékű kiköltözéssel, amikor a kerületi főkormányzó 1850-ben elrendelte a lakosok összeírását. Megtévesztő a városi jegyzőkönyv, amely új jelenségnek tünteti fel a tanyán lakást, pedig a tömeges tanyára áramlásnak nem ez volt az első hulláma. Nyíregyháza határában az 1850-ben készült összeírás szerint 902 tanya volt 40 palotába sorolva, amelyek élén palétások álltak. 34 A palétások a tekintélyesebb gazdák közül kerültek ki, néhányuk már a tanyán lakott. A 910 összeírt családfő 40%-ának, 373 családnak nem volt SZSZBML, XV. 20. Cúgos társaság iratai, CSERVENYÁK, V. A. 10l/a. Jegyzőkönyvek és iratok. 8. köt sz. Uo. 6. köt sz. Uo. 8. köt sz. HENZSEL,

7 városi háza. A terhes szolgálatok, főként a katonatartás elkerülése és a tanyás gazdálkodás nyújtotta lehetőségek ösztönözték a kiköltözést. Az összeírásból ítélve a város minden ötödik lakója, mintegy két és félezer ember élt a tanyákon. Ez a folyamat szemben állt a városvezetés törekvésével, amely arányosabb teherviselést akart megvalósítani. Felmerült a tanyán élő gyermekek oktatásának, a vallásgyakorlásnak a hiánya és ezek káros hatásai. A kiköltözési tilalom és a büntetés nem hozott megoldást. A tanyákkal kapcsolatos ügyekben Nyíregyháza felhasználta a Cúgos társaság helyismeretét, tapasztalatát ben a társaság kedvező anyagi helyzetben volt, a közös teherviselés bevezetése nyomán új tagokkal is bővült. A következő évek azonban az előfogatok túlzott igénybevétele és a pénztelenség miatt inkább panaszra adhattak okot. A társaság tevékenységéhez kötődik a határ palétákra osztása, palétások alkalmazása, a paléták szerint készült összeírások. Egy 1852-ből származó adat szerint a közmunka kötelezettségek elvégzéséhez a város belső, határa külső palétákra lett osztva. 35 A belső paléták száma és felosztása nem ismeretes. Külső paléta ekkor 40 volt; a szám nem azonos a bokortanyák számával, mert az 1827-es összeírásban 57 tanyacsoport szerepel. Feltételezhető, hogy a határ palétás felosztásánál arányosságra törekedtek, a nagyobb bokortanyák egymaguk kitettek egy palétát, a kisebbekből ehhez kettő, három kellett. Az 1850-es tanyaösszeírásból nem derül ki, hogy az egyes palotákhoz mely bokrok tartoztak, legfeljebb a személynevek alapján lehet rá következtetni. A Cúgos társaság neve időközben Nyíregyházi Előfogatozó Társulatra változott, a tanyai ügyekre érvényes befolyása azonban megmaradt ben a határban, de főképpen a tanyák közt a jó rend fenntartása " érdekében a mezei rendőri esküdt és a négy mezőbíró mellé kerülők fogadását javasolta. 36 A mezőbírók választása is a társulat jelöltjei közül történt, akiknek hatáskörét bővíteni akarták és ezzel párhuzamosan nevüket szállásbíróra változtatni. Rendészeti teendőik mellett mint kárbecslők és békebírók is működtek volna szakaszaik palotásainak segítségévél. A négy mezöbíró szakaszába (Sóskút, Kiscserkesz, Nagycserkesz, Manda és Rozsrét) tízesével besorolták a 40 külső palétást. 37 A tervezet nem nyert felsőbb jóváhagyást, ezért a mezőbírói tisztséget 1862-ig nem töltötték be, majd 1870-ben meg is szüntették. Feladataikat ekkor a palétások vették át, akiknek tevékenységi köre a mezei rendőri teendőkkel tovább bővült. 38 A határozat szerint a tanyai rendőrség törvény által megengedett gyakorlására a városnak 4L számra menő külsőpalétásai léptettetnek elő... kiknek egyes mezei rendőri károkra vonatkozó egyeztetési, becslési s egyéb rendőri és közigazgatási teendői iránt a városi kapitány törvényszéki hitelesítéssel is ellátandó utasítást nyújtani, s... őket feleskettetni is köteleztetik. " 3 9 A palétások tehát a városi kapitány felügyelete alá kerültek, közmunka vakságukat szolgálati idejük alatt a város fedezte, külső eljárásaikért napidíjat kaptak. Korábban előfordult, hogy a palétások terhes szolgálataik fejében a lakosok között osztott földekből házsoron kívül még 2 köblös földet kaphattak, máskor útépítési közmunka alkalmával felmerült, hogy napidíjat ne kapjanak, elég a munka alóli felmentés. A mezőbírói feladatok átvételével egy időben tűnt fel a palétások újabb elnevezése, a tanyabíró, de még nem vált általánossá márciusában Kralovánszky Gyula városi kapitány és társai előterjesztették a legújabban megválasztott tanyabirák, itteni elnevezés szerint palétások" névjegyzékét 41 névvel, amit eskütételük után jegyzőkönyvbe iktattak, majd SZSZBML, V. B. 142/a. Jegyzőkönyvek. 8/4a. köt sz. HENZSEL, ; SZSZBML,V. B. 142/b. Iratok. 9/ :9. SZSZBML, V. B. 142/a. Jegyzőkönyvek. 8/4. a sz. Ez a változtatás okozta azt a félreértést, amely a palétásokat a mezőbirókkal azonosította. HÁRSFALVI, ; SZSZBML, V. B köt. 2903/1870. sz.

8 közzétettek. 40 Hasonló névjegyzék maradt fenn 1886-ból, amikor Kerekréthy Miklós főkapitány és Bencs László első tanácsnok jelentésében beszámolt a városi tanácsnak a tanyai palotások választásáról. A listájukon szereplő 41 palotából, amelyeknél ezúttal azt is megjelölték, hogy mely tanyabokrok tartoznak hozzájuk, egy híján betöltötték az állást. A palétásokat mint a város közszolgálati hivatalos közegeit megerősítették, ahol elmaradt a választás, a régi palétást meghagyták. A tanyák számának gyarapodását követve javaslatot tettek két új paléta (Felső és Alsó Sima) alakítására, bizonyos lakott részeknek a hozzájuk közeli palotákhoz csatolására. Ezt követően hat év múlva, 1892 tavaszán vált esedékessé a palétások újraválasztása. Ekkor Szohor Pál adóügyi tanácsos egy javaslatot készített a tanyabírók szervezése tárgyában ", részletes adatokkal szolgálva a tisztségről és a tanyákról. 41 A határban, katasztrális holdon ekkor 61 tanya található 1675 lakóházzal, 8700 tanyai lakossal. A legtávolabbi tanya 18 km-re van Nyíregyházától, ez a városi közigazgatás működését nehezíti. A javaslat szerint a régi időtől fennálló palétás intézmény a városi közigazgatás minden ágának hasznos szolgálatot tesz", továbbra is fenntartandó, de a jelenkor viszonyaihoz igazodva át kell szervezni. Elnevezésük változzék tanyabíróra, vonják össze a tanyákat 25 járásba, az élükön álló tanyabíró kapjon évi 25 váltóforint fizetést. Feladataikat 14 pontba foglalták, ezek fele a különböző összeírások készítésekor végzendő segédkezés, közreműködés a lószemléknél, sürgős kézbesítéseknél, jelentési kötelezettség bizonyos ügyekben, és továbbra is: előfogatok kiállítása, községi közmunka felügyelete. Feladataik között ekkor már nem szerepeltek rendészeti ügyek. Palotásnak büntetlen előéletű, magyarul és írni-olvasni tudó személyt állítsanak oly módon, hogy a városi tanács mindenütt jelöljön három személyt, ebből válasszanak a helybeli birtokos adófizetők őszén az új szempontok szerinti választást megejtették ugyan, de az eredmény nem mutatja a kívánt sikert". Sokan meg sem jelentek a választáson, a megválasztottak közül többen vonakodtak tisztségüket elfogadni. Megkísérelték a tanyabírói állásokat pótlólag betölteni, de a 25 járásból végül csak 22-ben lett tanyabíró, az esküt pedig még ennél is kevesebben tették le. Az új beosztás nem állta ki a gyakorlat próbáját, talán az as téli havazások miatt. Az januárban és februárban leesett hó járhatatlanná tette Nyíregyháza nagy kiterjedésű határában az utakat, a korábbinál kb. kétszer nagyobb körzettel rendelkező tanyabírók pedig nem győzték a munka megszervezését, amit a Szabolcs megyei alispán ismételten és nyomatékosan kért a polgármestertől. Horváth Gyula városi mérnök levélben fordult a tanácshoz. A járhatatlan utakról azt írta, hogy szükségessé vált a megválasztott tanyabírákat csendbiztos és útbiztos útján felhívni arra, hogy a tanyai lakosokat a hóhányáshoz rendeljék ki, de a biztosok állítása szerint azok a szolgálatot megtagadták, azon indokon, hogy ily nagy hóban 2-3 bokorba járni nem fognak, s így nincs aki a tanyai lakosokat kirendelje. " 4 2 A tanács a rendőrség útján kényszerült mozgósítani a tanyai lakosokat, a tanyabírói kerületek felosztására pedig újabb javaslatot kért. Ez a kudarc a régi, bevált gyakorlathoz való visszatérést mozdította elő márciusában rendes képviseleti gyűlés elé terjesztették a tanyabírók létszámának és a tanyai kerületeknek 25-ről 45-re emelését, mivel a 25-ös létszám kevésnek, a hozzájuk tartozó terület pedig túl soknak bizonyult. A tanyabírók évi tiszteletdíja a tervezet szerint ismét 10 váltóforint legyen. Ezt elfogadva visszaállt, illetve néhány körzettel bővült a régi beosztás SZSZBML, V. B köt. 667/1871. sz. SZSZBML, V. B. 186/c. Igazgatási iratok. XIII. 1437/1891. és XIII. 78/1893. Uo. XIII. 78/1893.

9 Külön kerületbe sorolták Rozsrét szőlőt, Alsó Simát, Nagylapost és Felső Simát tavaszán szinte kivétel nélkül újraválasztották az egy évvel korábbi palétásokat. Az szeptember és május között szolgálatot teljesítő tanyabírók közül járandóságuk kifizetése előtt néhányat meghallgattak végzett munkájukról. Volt közöttük, aki 12 vagy 16 éve, és olyan is, aki 30 éve folyamatosan betöltötte a palétás tisztséget. Ezek előadták, hogy korábban palétási kedvezményben részesültek, ami ben megszűnt, és azóta nekik is közmunka-adót kellett fizetniük. Az utolsó időszakban legnehezebb feladatuk a hófúvások idején az emberek kirendelése volt. Az utak járhatósága fölötti felügyeleten kívül ló- és szekérösszeírásban vettek részt, kolerás megbetegedés esetén ellátták a köztisztasági felügyeletet. A tanyai palétások alkalmazására a városi háztól elszakadt és állandóan lakottá vált tanyák miatt került sor Nyíregyházán, 1834-ben. A palétások kezdetben egyszerre voltak a Cúgos társaság és a város alkalmazottai. Az előfogatok ügyével és a közmunka szervezésével foglalkoztak, majd 1870-től rendészeti és egyéb igazgatási teendőket is elláttak. Nem voltak tagjai a választott közönségnek, de közszolgálatot végeztek. A bokortanyákkal benépesített határrészt 40 palétára osztották, élükön l-l palétással. A paléták száma 1893-ban 45-re emelkedett, nevük tanyabírói körzetre változott. A palétások, újabb nevükön tanyabírók a 20. század közepéig látták el szolgálatukat a nyíregyházi tanyákon. 1. sz. táblázat Paléták és palétások Nyíregyházán Tanya neve Palétás neve P. sz Felső Badur Moravecz László Havris János Megyessy László 2. Sóskút Laczó András Lentvorszky András Gyurcsán György 3. Tokaji út 45 Helebrant Dániel Fábry János Nagy János 4. Jakustó Szuchy György Mócsán György Mócsán Pál 5. Horváth/Hornyák Hudák András Henzsely János id. Horváth György 6. Betkó, Debrószki Debrószky Ádám ifi. Henzsely István Kovács György 7. Dankó Dankó Pál id. Dankó László Kovács János 8. Pozor, Furman Jaskó György Gerbár József Gerbár János 9. Fizely Jánószky Mihály Franczel Mihály Jánószki Mihály 10. Varga Garay János Ferencz Mihály Debrószki József 11. Antal Antal András Poruben András Zomborszki György 12. Sváb, Zomborszki Bakay János Zomborszky János Zomborszki János 13. Jánószki Soltész Mihály Barzó István Barzó István A táblázat a levéltárban található palétás névsorok alapján készült. Levéltári jelzetük: SZSZMBL, V. B. 142/f. Összeírások. 24/ :28.; V. B köt. 667/1871. sz.; V. B XIII. 78/1893. Paléta sorszáma Tokaji út, Királytelki szőlő

10 Р. sz. Tanya neve Palétás neve Sajben Tamás János Vajda Mihály Vajda Mihály 15. Sztreborni, Kazár Sztreborny János Sztreborni András Pristyák János 16. Markó Racskó János Paulusz János Hrenkó János 17. Bundás Adami Pál Morauszky Márton id. Cseh Pál 18. Lakatos, Bánszki Lakatos Mihály Lakatos János Bánszky Márton 19. Mokrán Csernák András Szugyiczki Mihály Pokoraczki János 20. Tomasoszki Gáfrik András Duljánszky András Tomasoszki Mihály 21. Zelenyánszki, Bobály Zavaczky János Márfoldi János Márfoldi Mihály 22. Magyar Magyar János Magyar János id. Pelyach Mihály 23. Racskó Kis Pál Pristyák István Garay József 24. Vrbószki, Belyus Wrboszky János Grexa János ifj. Grexa András 25. Czigány Palicz András Kordován Pál István János 26. Poloma Cesztyiczki András Kovács Mihály Kovács Mihály 27. Sulány Sztruhár János Bogár György Belfi János 28. Benkó, Mahács Henzsel Mihály Vidoven István Henzsely András 29. Gerhardt Valent Mihály Bartos János Babicz János 30. Liskány Palicz András id. Palicz Mihály Palicz József 31. Polyák Simkó János Simkó Mihály Holecskó Pál 32. Závodni Miholecz Mihály Ambrusz János Zajácz János 33. Pizor, Salamon Vinkler János Vinkler András Vinkler András 34. Szélső Tornyai András Zomborszky Mihály Bencs András 35. Felső Manda Karasz Mihály Lóczy András _ Bibik Hibján Mihály Garay György Garay János 37. Koska Koska György Pampuch András id. Pampuch András 38. Alsó Manda Pazar Pál Hulvey András Valent Mihály 39. Alsó Badur Bartha András Kordován Mihály Hoc Pál 40. Rozsréti Jávor György Szurovcsák Mihály Varga Pál 41. Kisteleki, Szélső _47 Mócsán Mihály Fazekas Mihály 4 6 Ebben a palotában elmaradt a választás ben 40 paléta volt.

11 Felhasznált források SZSZBML V. A V. A V. A V. B V. B V. B V. B XV. 1. XV. 20. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Nyíregyháza mezőváros választott hites közönségének iratai, Nyíregyháza mezőváros tanácsának iratai, Nyíregyháza mezőváros főbírájának iratai, Nyíregyháza községtanácsának iratai, Nyíregyháza mezőváros közgyűlésének iratai, 1861, Nyíregyháza mezőváros tanácsának iratai, Nyíregyháza rendezett tanácsú város (1929-től Megyei Város) polgármesterének iratai, Szabolcs és Szatmár megye kéziratos nyomtatott és kataszteri térképeinek, valamint tervrajzainak gyűjteménye, Nyíregyháza város egyesületeinek és társasági iratainak gyűjteménye, Felhasznált irodalom BALOGH, BALOGH, BARTAL, CZUCZOR - FOGARASI, CSERVENYÁK, GALAMBOS - KUJBUSNÉ, HÁRSFALVI, HENZSEL, HENZSEL, KOROKNAY, KOVÁCS, KUJBUSNÉ, MÁRKUS, Balogh István: Határhasználat és gazdálkodás Nyíregyházán a XVIII-XIX. században. Ethnographia, sz Balogh István: Az újratelepített Nyíregyháza első félévszázada (A nyíregyházi bírák évkönyvei, ). In: Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás, 3-4. Szerk. Gyarmathy Zsigmond. Nyíregyháza, Glossarium mediae et infimae latinitatis regni Hungáriáé. Condidit Antonius Bartal, Lipsiae, Czuczor Gergely - Fogarasi János: A magyar nyelv szótára. 5. köt. Pest, Cservenyák László: Nyíregyháza örökváltsága. Nyíregyháza, Nyíregyháza mezőváros tanácsa által határoztatott... ( ). Szerk. Galambos Sándor - Kujbusné Mecsei Éva. Nyíregyháza, Hársfalvi Péter: Az önkormányzat Nyíregyházán a XVIII-XIX. században. Bp., Henzsel Ágota: Tanyai igazgatás Nyíregyházán ( ). In: ELTE Körösi Csorna Füzetek, Szerk. Székely György és Ágoston Gábor. Bp., Henzsel Ágota: A nyíregyházi bokortanyák évi összeírása. In: Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás, 5-6. Szerk. Gyarmathy Zsigmond. Nyíregyháza, Koroknay Gyula: 15 év az újratelepített Nyíregyházán. In: Emlékkönyv Hársfalvi Péter születésének hatvanadik évfordulójára. Szerk. Cservenyák László. Nyíregyháza, Eszterházy Károly püspök egyházlátogatásainak jegyzőkönyvei, 3. Szabolcs vármegye, Sajtó alá rend. Kovács Béla. Eger, Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza önkormányzata ( ). Nyíregyháza, Márkus Mihály: A bokortanyák népe. Bp., 1943.

12 NÉMETH, NÉMETH, PÓK, Németh Zoltán: Tirpákokra vonatkozó iratok Nyíregyháza történetéhez, In: Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás, 1-2. köt. Szerk. Gyarmathy Zsigmond. Nyíregyháza, Németh Zoltán: A kétszáz éve mezővárossá lett Nyíregyháza életéből ( ). In: Nyíregyházi szlovák ( tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek, 3. Szerk. Németh Péter. Nyíregyháza, Szabolcs vármegye, Térképalbum. Szerk. Pók Judit. Nyíregyháza, Mandabokor egy 1870-ben készült (SZSZBML, XV. 1. K. 83. részlet) térképen