IRÁN: JENKIK, NEM KELL A PÉNZETEK! GYURCSÁNY A JÓSNÕNÉL:

Átírás

1 A TARTALOMBÓL: A beteg a vevõ? Birkaiskola Gyurcsány! A beteg, az beteg és nem vevõ! Európa gyökerei III A dán gerincesség Az Alkotmány nem engedi Alibidemokrácia Bogár László: Nemzet-Program I Bush földeket vásárol Paraguayban A féltudású magyar elit A féltudású elit alternatívája Rendkívüli helyzet rendkívüli megoldás Liberális szerelem! Nincs garancia a garanciákra! Homo Besaricus Hitelrekordok dõltek meg Izraeli pénzek a magyar ingatlanpiacon Kérdések a magyarságról Elzüllött a közgazdászszakma Ölebmédia Favorit TV made by MSZP? Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

2 Tisztelt Gyurcsány Ferenc! Klasszikusoktól csak pontosan! Az MTI által kiadott hírbõl tudható az Öntõl való alábbi idézet: Gyurcsány Ferenc azt mondta, ennek egyik feltétele, megszüntetni az ingyenesség illúzióját. Ez az elosztás a szocialista jegyrendszerre hasonlít, amikor az elosztásban érdekelt elitek összekacsintanak, vagyis a fõorvos úr segíti a professzor urat. A vizitdíj és a kórházi napidíj nemcsak a pénzrõl szól, hanem arról, hogy a beteg a vevõ hangoztatta. A miniszterelnök szerint a parlament meg fogja szavazni az egészségügyi reformhoz kapcsolódó törvényjavaslatokat. Ha az egészségbiztosítási törvényjavaslatot elfogadják, akkor lezárul a kiigazítás elsõ, legnehezebb szakasza vélekedett." Idézet vége. A cikk címe szerint az Ön és tettestársai elképzelése alapján a beteg a vevõ. Vevõ? Mire? Megvilágítom másképpen, hogy ne kössem le milliárdokat ígérõ idejét. Arra kérem Önt, legyen szíves adni bármelyik magyar betegnek két kilogramm, vagy három méter, esetleg négy liter egészséget. Meg tudja tenni? Ne magyarázzon! Meg tudja tenni, vagy nem? Ugye, hogy nem? És tudja miért? Azért kérem, mert Magyarország, amely Szent Hazánkat olyan egyszerû nyegle artikulációval volt bõr az arcán kurvának nevezni, nos kérem, ez az ország nem szatócsbolt, nem Rt vagy Zrt, mindegy mit diktál a pénzdivat. Ha én vevõ volnék betegen, az orvost, és minden egészségügyben dolgozó tisztességes embert tekintsem eladónak? Egészségeladónak? Gyurcsány Ferenc! Ön szerint az egészség eladó? Hol él Ön, Gyurcsány Ferenc? Mert én Magyarországon élek, ahol az egészséghez fûzõdõ jog az évi XX. Törvényben egyetemesen nem csupán deklarálva, hanem garantálva van. Ugye eddig érthetõ? Továbbá Magyarországon 115 éves az egészségbiztosítási rendszer. Talán tapasztalta itt-ott, hogy ezt az orvosok szíve tartja össze, meg az egyre fogyó, õket segítõ gárda. Már hogyha a gárda kifejezés olvastán egyéb szorongások nem ébrednek. Azt remélem a magyar egészségügyi dolgozók nem fogják szó nélkül tûrni az inkriminált kijelentését! Remélem, nagyon remélem!! Oly mértékig megalázta ezzel a szóval ezt a magyar társadalmi egységet, akiktõl valljuk meg gyakran az életünk függhet, hogy nem csodálkoznék rajta, ha egyikük sem volna hajlandó adott esetben Önnek segítséget adni. Utolsó kérdésem a sok közül, mit szólna egyéb becsmérlõ szószerkezet hallatán? Lepereg? Vagy táncra perdül? Utolsó idézet szintén Öntõl: El lehet menni!. Mindössze annyit kérek Öntõl, hogy nézze meg napjaink egyik legkelendõbb botrányfilmjét, ami az amerikai egészségbiztosítási rémálomról szól. A mozikban is látható film címe SICKO, ( Az interneten ennek egy feliratozott változata érhetõ el, bár önnek az angol nyelv nem jelenthet túlzott akadályt. Nézze figyelmesen, és próbálja megérteni, mitõl undorodik Magyarország népe az egészségbiztosítás nem kevés cinizmussal átalakításának nevezett hungarocaustjától. Bár ne legyen szavam, mint Cassandráé, hogy ez a törvénytervezetük egyenlõ a népirtással. Állításával ellentétben Canadában, az Egyesült Királyságban vajon miként õrizték meg az ingyenes betegellátás intézményét? Mr. Blair ezt nem említette azon a vacsorán a villájában? Ugyanis elhangzik egy mondat a filmben egy angol embertõl, miszerint ha M. Thecher merészelt volna egy betûnyi megszorítást eszközölni az angol egészségbiztosítás rendszerében, egy nap alatt elsöpörte volna a forradalom. Hát, mit ne mondjak, ezek súlyos szavak! Ugye Ön is így gondolja? Noha minden erejével leckékre emlékezteti az Önt alkalmazottként elviselõ állampolgárokat. Ugye Önnek mindkét szeme a helyén van? Ugye Önnek nem törte csontját gumibot? Ugye Önnek még nem vágott végig a hátán kardlap? Költõi kérdések voltak. Nem is várok választ, sem Öntõl, sem tettestársaitól egy pórnak. Budapest, december 1. Lengyel Károly IRÁN: JENKIK, NEM KELL A PÉNZETEK! Irán a jövõben nem dollárt, hanem más valutát kér az olajért vevõitõl jelentette be az iráni olajipari miniszter. A perzsa állam ezzel komoly csapást mér az amerikai kézben tartott gazdasági hatalomra. Gholam Hosszein Nozari szerint a dollár nem megbízható valuta, értékének csökkenése károkat okoz az iráni gazdaságnak, mert mérsékli az ország vásárló erejét. A világ negyedik, az OPEC második legnagyobb olajtermelõje a múlt hónapban jelezte, hogy olajeladásainak nagy részét már nem dollárban, hanem jó részt euróban, illetve jenben bonyolítja le. (napi.hu Barikád.hu, Nemzeti Hírháló) GYURCSÁNY A JÓSNÕNÉL: Mondd, öreganyám, mikor fogok meghalni? Jósnõ nézi az üveggömböt, némi hókuszpókusz után: Egy nemzeti ünnepen fogsz meghalni. Lárifári, de mikor, melyik évben, melyik napon? Az teljesen mindegy, fiam. Az a nap nemzeti ünnep lesz! 2 jó ha figyelünk

3 avagy A romlás embere Káosz-országban Amikor a Bibliát olvassuk, vagy misén veszünk részt a templomban, gyakorta hallunk a nyáját terelõ pásztorról. Mammon világában persze ez is, mint minden más, új megvilágításba kerül. Olykor katasztrofális szerepzavaroknak lehetünk szem- és fültanúi. A vadakat terelõ juhász, vagy a juhászokat terelõ vadak veszik át önként és dalolva a stafétabotot, kihasználva a média nagy nyilvánossága által biztosított mindegy, hogy mi, csak rólam szóljon publicitás által biztosított 15 perc hírnév mindenkinek jár típusú bulvár-hajcihõt. Ez történt most legutóbb is, amikor a minap ismét arra derült fény, hogy a háttérben a szálakat hazánk legszélsõségesebb, legtöbb pusztítást és rombolást véghez vivõ politikai csoportosulásának egyik prominens tagja mozgatta. A sors furcsán tragikomikus fintora, hogy ezt az embert Magyarnak hívják. Itt él közöttünk, itt él velünk, ebben az országban, amelyet szintén Magyarnak hínak, ráadásul, hogy tetézzük a bajt, ez a tag még magyarul is beszél, mégis, minden egyes cselekedetével, amelyet hatalomhoz jutva végrehajtott, csak pusztítást, rombolást, káoszt hagyott maga mögött. Tetszik érteni? Gyerekek! Az a nagy büdös helyzet, hogy qrvára szarul tudtok olvasni. (Középiskolában felzárkóztatót tartunk olvasásból, meg szövegértésbõl???!!! EZ AZÉ GÁZ, vazzeg!) Szóval a helyzet az, hogy kiscsákó nem nagyon tud eligazodni a Gutenberg-galaxis ákombákomokkal telitûzdelt website-jain, miközben intenzív görcsöléssel próbálkozna õ most már holmi lazán vett szörföléssel az információs szupersztrádán, de a rossebbnek se jön össze neki. (Pedig magyar a vindóz is, az Úristenit neki!:-) Mármost akkó mi tévõk legyünk? No problemo, ahogyan azt Terminatoréknál mondanák! Ugyanis nem az van, hogy akkó szedd össze magad öcsém, mer még azon a kibaszott Interneten is muszáj olvasni!, azé ott sincs ám fönn minden videjón! Á, nem! Hozzábutítjuk a tananyagot az interperszonális kommunikáció címén újmagyarul is csak makogásra képes totál urbanizált konzumidióta barom gyerekéhez! A szocialista nagyváros öntudatos polgára eddig is azon a véleményen volt, hogy a komcsik évtizedekig tartó uralkodásának legsúlyosabb következménye nem a gazdasági hanyatlás, hanem az a hihetetlen károkozás, ami a fejekben végbement. Ennek szörnyû folyománya az, amit ma a másik gyökértelen kaszt, a kozmopoliták mammonista ámokfutásában láthatunk megképzõdni, nevezetesen, hogy a múlt szellemi igénytelenségét konzerválva, tudatosan silányítják el a jövõ nemzedékeket is. Külön pikantériája az ügynek, hogy ez az intellektuális támadás olyan percemberkék sajátos érdekközösségének irányából jön, melyet, s velük együtt természetesen az általuk képviselt eszmerendszert is, 100 emberbõl 99 elutasít. Idézzünk most ide egy rövid részletet e cikk írójának egy más irányú munkájából, mely könyv alakjában ma is fellelhetõ a Gutenberg galaxis egyik hátsó szegletében a tipográfiával foglalkozó kötetek között: Az egész az írás feltalálásával kezdõdött. Az írás feltalálásával és megállíthatatlan terjedésével. Sokan sokféle véleménnyel voltak már errõl a hosszú és keserves folyamatról. Például Platón Phaidroszában arról olvashatunk, ahogy az egyiptomi Thot isten az írás feltalálásáról vitatkozik Thamosszal, az egyik istenkirállyal. Thamos szerint az írás hatalma rossz hatással lesz az emberekre, mert így nem lesz szükségük majd az emlékezetükre, bölcsek helyett csak látszólagos bölcsekké válnak, s a tudás helyett annak csak látszatát kapják meg. Valószínû, hogy Thamos panaszában van némi igazság. Az írás feltalálása elõtt az emberi tudás arra korlátozódott, amire egyetlen ember vissza tudott emlékezni. Idõrõl idõre aztán átadták ezt a tudást a következõ nemzedéknek. Ez viszont elkerülhetetlenül azzal járt, hogy az átadott információ sérült vagy elveszett. Így is tekintélyes tömegû információ megõrzésére nyílt lehetõség. Az írás feltalálása után lehetõség nyílt az emberiség addigi összes tudásának összegyûjtésére, integrálására és hasznosítására: az embereknek nem kellett többé arra hagyatkozniuk, amire õk maguk és közvetlen ismerõseik emlékeztek. Az írni-olvasni tudás révén hozzáférhetünk a történelem legnagyobb és legbefolyásosabb elméihez. ( ) Egy-egy szóbeli hagyomány számos nemzedéken át való ismételt átadása óhatatlanul az eredeti tartalom csökkenéséhez vezet az információnak ez az eltorzulása sokkal lassabban megy végbe, amikor írott beszámolókat nyomtatnak ki újra meg újra. Milyen megdöbbentõ dolog is egy könyv! Végsõ soron fából készített lapos tárgy, lapokkal, melyeken sok furcsa, fekete jel van. Tömegesen, viszonylag csekély költséggel állíthatók elõ. A könyveket könnyû tárolni. Saját tempónkban olvashatjuk õket, anélkül hogy másokat zavarnánk vele. Visszalapozhatunk a megdöbbentõ részekhez, vagy újra elgyönyörködhetünk a különösen élvezetes részletekben. És maga az olvasás is teljesen elképesztõ tevékenység: rápillantunk egy fából készült, vékony lapos tárgyra, és a szerzõ szavai elkezdenek megszólalni a fejünkben. Elég egy szempillantás, és máris egy másik személy gondolatvilágában kalandozhatunk! Akár olyanéban, aki már évezredek óta halott, és onnan szól közvetlenül hozzánk. Tisztán és hangok nélkül. Az írás felfedezését az emberi tudás és az emberi fennmaradási potenciál mérhetetlen növekedése követte. (Ez egyben az önmagunkra támaszkodás tökéletesedése is: valamely tudománynak vagy mesterségnek legalábbis az alapjait könyvbõl is meg lehet tanulni, így nem vagyunk kiszolgáltatott helyzetben akkor sem, ha nincs közelben egy mester, akihez tanítványul szegõdhetnénk.) Mindent egybevetve az írás felfedezése az emberiség történelmének egyik legjelentõsebb pillanata. Ha mindehhez még azt is hozzávesszük, hogy bolygónkon az ember az egyetlen faj, mely feltalálta a közösségi emlékezet tárházát, melyet történetesen úgy hívnak, hogy KÖNYVTÁR, nos akkor végképp nem értjük azt az állítólag liberalizmusban fogant ötletet, miért is kellene a lehetõ legtöbb honfitársunkat már gyerekkorában! elzárni és kizárni az emberiségnek a kerék mellett minden bizonnyal a másik legnagyszerûbb találmánya, az írás-olvasás örömeitõl, valamint annak áldásos hatásaitól. Azaz talán mégis tudjuk a választ. De legalábbis sejtjük. Nem csalódunk, hiszen ismét Mammon felõl fúj a passzát szél. A központból rendeleti úton levezényelt népbutítás és hülyítés paragrafusok által jól körülhatárolható apparátusi ténykedései közepette õk persze elitiskolákba járatják porontyaikat, hogy a kapcsolatok, a vagyon és a befolyás mellett az ún. elit kiváltságos csókos kasztja is zárt körön belül öröklõdjön. jó ha figyelünk 3

4 Mindeközben a sors gonosz tréfát ûzve kajánul a pofánkba röhög. Ha a hagyomány állításának hinni szabad, legalábbis egy orosz lapnak adott interjú tanúbizonysága szerint Francisco, a jelenleg regnáló mûminiszterelnök, oroszra és kínaira taníttatja gyermekeit. Lehet, hogy õ már tud valamit, amit mi még nem? S ha mindez még nem lenne elég, ezt a nyikhaj pernahajdert úgy hívják, hogy Magyar. A sors furcsán tragikomikus fintora ez. Itt él közöttünk, itt él velünk, ebben az országban, amelyet szintén Magyar-nak hínak, ráadásul, hogy tetézzük a bajt, ez a tag még magyarul is beszél, mégis, minden egyes cselekedetével, amelyet hatalomhoz jutva végrehajtott, csak pusztítást, rombolást, káoszt hagyott maga mögött. Összekeverik a szezont a fazonnal. Istent Mammonnal. Embert a pénzzel. Emberközpontúságot a pénzközpontúsággal. 1 rövid hír a Magyar Nemzettõl: Tiltakoznak az újraírt tankönyvek ellen Nyílt levélben fordult a Tanítók Egyesülete és a Tankönyves Vállalkozók Országos Testülete Hiller István oktatási miniszterhez a még Magyar Bálint által bevezetett, általa tankönyvreformnak nevezett rendelet miatt. A jogszabály többek között elõírja, hogy a könyvekben hány betûbõl állhat egy szó, és hány szó lehet egy mondatban. A tiltakozók szerint az olvasástanítás folyamatos fejlesztése elengedhetetlen, ám ezt az igényt éppen az ilyen megszorító rendeletek teszik lehetetlenné, gúzsba kötve a szerzõk és kiadók kezét. Azok az elõírások, amelyek kizárólag egy típusú tankönyvek megjelenését engedélyezik, velejéig fejlesztésellenesek, és gyökeresen ellentétesek a Nemzeti fejlesztési alaptanterv szellemiségével. A Tanítók Egyesülete leszögezte: nem kívánják, hogy módszertani szabadságukat semmibe véve helyettük mondják meg, milyennek kell lennie annak az ábécéskönyvnek, amibõl õk eredményesen tanítani szeretnének. Forrás: Magyar Nemzet Azon, hogy szokás szerint ezúttal sem kérdeztek meg senkit a témában jártas szakértõk vagy szakmai szervezetek közül, már senki sem lepõdik meg. Mindig így szokták. Itten kérem szigorú parancsuralmi rendszer van. Ez kérem tisztelettel diktatúra a javából, némi látszatdemokráciával nyakon öntve. Tudják, olyan ez, mint a kívülrõl szép primõr, ami belülrõl rohad. Amíg csak kívülrõl, tisztes távolból szemléled, addig nincs baj. Az utolsókat rúgjuk. A hatalom eltökélt szándékkal vezet végig minket a pokol felé vezetõ és igen, mondjuk ki egész nyugodtan kétségkívül rossz szándékkal kikövezett úton. Elõször könyékig beletúr a zsebünkbe, onnan minden mozdítható lóvét elvesz, majd pökhendi pofátlansággal és arroganciával arra szólít fel bennünket, hogy akkó mostantól kezdve szíveskedjünk öngondoskodni magunkról. Kisvártatva módszeres alapossággal szisztematikusan hozzákezd az öregek és betegek kiirtásához az egészségügy ellehetetlenítésén keresztül. Ja kérem, nem mi tehetünk róla, hogy az öregek beledöglenek az évekre nyúló várólistákba! De õk nem érik be ennyivel! Most már a jövõnkre is rá akarják tenni a kezüket. Már nem is csak arról van szó, hogy elzálogosítják a jövõt, már arról van szó, hogy a tudást, a tudáshoz való hozzájutást, a tudás iránti vágyat akarják kiölni a felnövekvõ nemzedékekbõl. Légy minél butább, annál könynyebben uralkodom majd rajtad! Ha a hagyomány állításának hinni szabad, hazánkban a lakosság 3%-ának kezében összpontosul a vagyon 40%-a. A gazdasági aránytalanság mellett mindannyian megtapasztaljuk azt a szellemi aránytalanságot is, amint egy már-már a mérhetetlenség hibahatáráig (1%-ig) lecsökkent törpeminoritás rátelepszik egy egész nemzetre, hihetetlen károkat okozva annak egészséges életvitelében, miközben mások munkájának gyümölcsét lefölözve gondtalanul élik világukat. Mi ez, ha nem a tipikus élõsködõ, a parazita valódi és eleven megtestesülése? A méheknél ezeket hívják heréknek. Igaz, még a herék is végeznek érdemi tevékenységet, õk termékenyítik meg a királynõt, ami ugye elengedhetetlen feltétele az utódok nemzésének, azaz a méhcsalád fennmaradásának. Sajnos azonban a herék emberi alteregói ahelyett, hogy népesebb családunk a nemzet fennmaradásának érdekében tevékenykednének, kizárólag embertársaik kollektív és bosszantó baszogatásában lelik örömüket. Nincs is mit csodálkoznunk hát azon, hogy szent célként lebegnek szemük elõtt az olvasni alig tudó diákok szintjére visszabutított tankönyvek. Momentán nem tudnám megmondani, hogy vajon az új betû-, szó- és szótagszámra vonatkozó szabályozás szerint beférne-e mondjuk a magyar irodalom tantárgyba az alábbi vers, de egy biztos, mindennél jobban és beszédesebben jellemzi a szabad demokrata szakpolitikus oktatáshoz való viszonyát. BIRKAISKOLA Egyszer volt egy nagy csoda, neve: birka-iskola. Ki nem szólt, csak bégetett, az kapott dicséretet. Ki oda se ballagott, még jutalmat is kapott, így hát egy se ment oda, meg is szûnt az iskola (Weöres Sándor) Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára Gyurcsány! Már megint fogalomzavarban vagy! Gyurcsány! A beteg, az beteg és nem vevõ! Gyurcsány! A halott, az halott és nem élõ! Gyurcsány! Az élõ, az élõ és nem halott! Gyurcsány! A vevõ, az vevõ és nem eladó! Gyurcsány! Az egészséges, az egészséges és nem beteg! Gyurcsány! A beteg, az beteg és nem egészséges! Világos? Ha nem világos, akkor megvilágítom a betegsen pénzhajhászó elmédet: 1. Amit a nyolcvanas évek végén eltüntettetek társadalombiztosítási hatalmas összegeket, azt nagyon gyorsan fizessétek vissza! Az alábbi pontokban megindokolom, hogy miért: 2. A társadalombiztosítást minden dolgozó ember úgy a kiencvenes évek elõtt, mint a kilencvenes évek után a munkabérébõl, személyes anyagi javaiból fizette járulékként azért, hogy tisztességes nyugdíja legyen öreg korára, s ha lebetegszik, az egészségének visszaállításáért tegyenek meg mindent az orvosok. 3. A társadalombiztosítási befizetések EGYÉNI BEFIZETÉSEK és NEM AZ ÁLLAM PÉNZE! 4. Gyurcsány! Úgy viselkedsz, mintha az állam pénzérõl vagy a szocialisták pénzérõl hoznál döntést. Hogy világos legyen minden álreformernek: MAGÁNPÉNZEKRÕL VAN SZÓ! Amelyrõl sem Gyurcsány, sem Ágnes asszony, sem a kormány nem dönthet, de még az országgyûlés sem Ezért azonnal vegyék le a napirendrõl! -, hanem csak, és kizárólag azok az emberek, akiké ez a megtakarítás! 4 jó ha figyelünk

5 Nomen est omen a névben van a végzet mondja a latin közmondás. A görög regék szerint valaha Európa egy kis, szende királyleányka volt (figyelem: nem tévesztendõ össze a hasonló nevû egri borral), de az irigyek rosszindulatú figyelmeztetése szerint a mesékben a csúf, kis béka is királylánnyá, sõt az echte õseurópai gyakorlat szerint istennõvé magasztosul, ha valaki hatalommal bíró tõle akarja magát származtatni. Európa olyan kis királyleányka volt, szól a rege (hej, regõ, rejtem, róka rege róka, balos libsik mesét szõnek, de hó reme róma, és így tovább, urbánnépiesen), akinek nem csak az apja, hanem még az anyja is bizonytalan. A római jog szerint ez a bizonytalanság csúcsa, mert ahogy mondták csak az anya biztos. Európa esetében még az sem. De a királyi származása ennek ellenére kétségtelen, hiszen végsõ soron a nagy és fejlett Ajrópáról van szó. Az apját egyes nagyon megbízható források szerint szerint Okeanosnak, más szupermegbízhatóak szerint Phoinixnak hívták, az anyja pedig kapaszkodjanak meg Thetis, de lehet, hogy Perimedenek volt. Kérdem én: hát akkor ki a franctól származik is Ajrópa? Mondják azt is, hogy ez egyetlen asszony, csak két neve volt. Errõl meg az a kofaasszony jutott az eszembe, akinél egyszer, éves gyerekként krumplit akartam venni. Ravaszul megkérdeztem, mert nem voltam benne biztos: Néni, tessék már mondani, ez ella krumpli? Az, az kisfiam, a legfinomabb ella. De kár mondtam mert nekem az édesanyám azt mondta, hogy rózsa krumplit vegyek. Mire az asszony: Hát ez az bogaram, ellarózsa. Biztos, hogy erre gondolt az édesanyád. Egy krumpli, egy asszony, két név. Ahogy az üzlet kívánja. Állítólag nem is Ajrópában, hanem Föniciában (ma Libanon), a kereskedõk földjén született (Arab lett volna, vagy palesztin? Ajrópa névadója? Még rá gondolni is rémálom!), ahol igazán tudták, hogy kell az olcsó árut (akár saját magát is) jó áron eladni. Élete leghíresebb tette, amivel beírta nevét a történelembe, amivel ámulatba ejtette a korabeli kultúrvilágot, az volt, hogy egy bikával, hm, hogy is mondjam, hát igen, ööö, fajtalankodott, no. Ezt a szót csak óvatosan és halkan és lábujjhegyen írom le, nehogy megsértsem vele a más szexuális orientációjúak érzékenységét. Bocsánatot is kérek tõlük és kérem, hogy segítsenek a tényhelyzetet adekvátan kifejezõ, de elavult elõítéletekkel kevésbé terhelt szó keresésében, ami nekem nem sikerült. Mióta Arthur Schwarzenegger a nõi és férfi egyenjogúság érdekében a káros nemi szegregáció ellen vívott sokfrontos harc részeként elrendelte, hogy az állami fenntartású iskolákban meg kell szüntetni az elkülönített fiú és leány öltözõket és vécéket, és koedukáltakat kell létesíteni költségek nem számítanak, mert nincs fontosabb az ifjúság jó nevelésénél és kötelezõen tanítani kell a gyerekeknek a különbözõ életstílusok, azaz nemi irányultságok teljes egyenértékûségét és az ezzel egyet nem értõ tanerõket ki kell rúgni, késõbb talán átnevelõ táborba vinni tudatformálásra, azóta nem tudom, hogy mit szabad és mit nem szabad mondani. Hiszen, ha valaki bikával szereti, az csak életstílusbeli különbség. Már várom, hogy mikor indul meg a harc az állatokkal kötött házasság jogi elismertetéséért, mikor bõvítik a melegfesztiválon bemutatott életstílus választékot, és a Popsi kultúrsziget mintájára mikor állítják fel az elsõ interaktív szexsátrat a mezõgazdasági kiállításon az ifjúság pluralizmusra és toleranciára nevelése érdekében, Táguló Szemhatár Új Kalandok és Élmények felirattal a bejárat fölött. Visszatérve Európára, el kell ismernünk, hogy nem mindennapi dolgot cselekedett. Igazán méltó volt arra, hogy a történelmi (európai történelmi) emlékezet ne feledkezzen meg róla. (Nem tudom, hogy bekerült-e már a Guiness rekordok közé, vagy ez a 21. században, a legeslegek századában, már nem is számít komoly teljesítménynek?) Persze a hagyomány aztán ezt is megnemesítette: nem is igazi bika volt az kérem, hanem maga a görög fõisten, Zeusz, csak bika képében. Az istenek ezt így szokják. Hát ki más is lehetett volna? Borzasztó, hogy ez eddig nem jutott az eszünkbe! Egy szentendrei szobrász annyira magasztosnak, szobrász vésõjére méltónak találta az ókori perverz pornónak ezt a fennmaradt esetét, hogy kõbõl megszoborta természetesen csak az elõjátékot, mert a többihez, a lényeghez -, már csekély volt a mûvészi fantáziája. Annak elképzelését interaktívan rábízta a nézõre. Ez a szobor, ami valószínûleg még a kádári szocialista állam támogatásával készült ma is díszíti Szentendre egyik parkját. Egy felgerjedt, férfiassága, bocsánat, bikasága teljében lévõ bika, a hátán egy kissé durván faragott, meztelen, de koronás (természetesen liberális és demokratikus, köztársasági koronáról van szó) hölggyel. Csoda, hogy nem ez elõtt a szobor elõtt rendezik még a rendszerváltott május elsejéket, a dolgozóknak az EU csatlakozást megünneplõ harcos seregszemléit. Hát igen. Olyan ez, mint Bill Clinton esete Lewinski Mónikával. Ugyanis a suttogó propaganda szerint õ nem egy irodai segédszemélyzettel, hanem magával Aphroditéval, a szerelem görög istennõjével hetyegett a Fehér Ház íróasztalán, a világ sorsát eldöntõ, szigorúan titkos iratoknak a feneke alá helyezésével biztosítva a kellõ geometriai helyzetet. Csak annyi történt, mint Európa esetében is, hogy Aphrodité Lewinski Monika képét vette fel, hogy orálisan enyelegjen vele. Ez utóbbi részletet egy amerikai újságban olvastam. Csak az volt a baj, hogy az a mocskos, rohadék, részrehajló és korlátolt fehér házi vizsgálóbizottság ezt nem érte fel ésszel. Errõl a sajnálatos esetrõl mármint a vizsgálóbizottság sajnálatos rövidlátásáróról jut eszembe egy másik, az európai kulturális gyökerekig hatoló csúcstörténet, de ezt majd legközelebb mondom el. Röcsöge FÚSZ Folytatjuk Az emberek által befizetett, saját, egyéni pénzérõl nem dönthet a kormány! Csak azok az emberek dönthetnek, akiké a befizetett pénz. Ezért fontos a NÉPSZAVAZÁS. 5. GYURCSÁNY! A társadalombiztosítás (EGÉSZSÉGÜGYI- ÉS NYUGDÍJJÁRULÉK) NEM ADÓ, hanem JÁRULÉK és egyéni, az állampolgárok MAGÁNpénze! VILÁGOS? 6. Gyurcsány! Nem rendelkezhet sem az állam, sem a kormány, sem a miniszterelnök, sem az egészségügyi miniszter, de az emeszpé sem ezekrõl az egyének általi, járulékfizetési megtakarításokról. Nem hatalmazták fel a járulékfizetõ emberek az államot, de senkit, hogy a saját, egyéni pénzüket, járulékként befizetett társadalombiztosítási összegüket (egészségbiztosítási- és nyugdíj járulékukat) bármire is felhasználja A KORMÁNY, az országgyûlés. NINCS EBBEN AZ ÜGYBEN DÖNTÉSI JOGA A KORMÁNYNAK ÉS AZ AZ ORSZÁGGYÛLÉSNEK! LE KELL VENNI A NAPIRENDRÕL A TÉMÁT! Gyurcsány! Világos? 7. AZ INGYENESSÉG ILLÚZIÓJA kizárt, mert az emberek befizették elõre a bérükbõl és fizetésükbõl az egészségbiztosítási és nyugdíj járulékot. 8. ALKOTMÁNYELLENES AZ EGYÉNI JÁRULÉKOKAT A BEFIZETÕK FELHATALMAZÁSA NÉLKÜL EELKÓTYAVE- TYÉLNI! 9. Gyurcsány! Nem Nagy-Britanniában és nem Amerikában élünk. Itt, magyar módszer van. Ha nem tetszik, akkor Tessék! El lehet menni! Forrás: Szõnyi Bartalos Mária jó ha figyelünk 5

6 Ne vezessük be az eurót! ezt akarta a dán népszavazók 53,2 százaléka még szeptember 28-án. Nem volt kicsi a részvétel: 87,6 százalék. Így Dániában azóta is koronával kell fizetni. A Magyar Köztársaságban például most a népszavazás lejáratását végzi a fõsodratú sajtó. Holott az Unióban a népszavazás nagyon is szalonképes. Dániában, ebben az ötmillió lelkes uniós tagállamban csak az Európai Unióról hat népszavazás zajlott: az utolsó épp az, amelyik a korona megõrzésérõl döntött. Már az Európai Gazdasági Közösségbe való belépést is voksolás elõzte meg: október 2-án a szavazásra jogosultak 90,1 százaléka járult az urnákhoz. Amikor a Magyar Népköztársaságban az alig tízéves Gyurcsány Ferenc szülei legföljebb a szavazócédulák közül választhattak, a PÁRT közül nem. Igaz, itthon akkoriban 99 százalékos volt a részvétel. A dán szavazók 63,4 százaléka akarta az ország EGK-tagságát akkor, tehát 1972-ben. Sokat kellett várni: február 27-éig, ekkor az Egységes Európai Okmány bevezetésérõl mondtak véleményt a dánok. A részvételi arány 75,4 százalék volt, Igent 56,2 százalék mondott. A maastrichti szerzõdés már jobban érdekelte a dán polgárokat: a jogosultak 83,1 százaléka voksolt június 2-án, és bátran! 50,7 százalékuk ugyanis nemet mondott. Gerincesek voltak a dánok. Megbosszulta-e ezt a moszkvai Kreml?. Bocsánat, az európai központ? Nem. Ellenkezõleg. Tisztelte a dánokat gerincességükért. A skóciai Edinburgh-ban tárgyalni kezdtek a dánok képviselõivel tehát nem a pénzvilágot képviselõ komprádor burzsoáziával -, és négy pontban a dán érdekeknek engedtek. Ezekrõl késõbb. Így május 18-án az Edinburgh-i döntésrõl voksolt a dán szavazók 86,5 százaléka, s ezt a kompromisszumot már 56,7 százalék a nemzeti érdekekkel összeegyeztethetõnek tartotta májusában a kisebb jelentõségû Amszterdami szerzõdésrõl voksoltak, 76,2 még erre is kíváncsi volt, s 55,1 százalékuk igent mondott. Ezután következett a szeptemberi eurószavazás: a dán korona megvédésével. Ami a bizonyos négy pontot illeti amelyben Dánia az Unióval szemben a nemzet érdekeit védi -, azok a következõk. Az edinburgh-i döntésben az áll, hogy az uniós állampolgárság nem léphet a nemzeti állampolgárság helyébe. A másik, amit már említettünk: Dániában a hivatalos pénznem továbbra is a dán korona. A következõ: a védelmi döntések és intézkedések ügye. Azaz a skandináv ország nem fogadja el a közös európai védelem gyakorlatát. És visszautasítja a kis ország a tagállamokon átívelõ igazságügyi együttmûködést is. A négy pont egyébként azóta is foglalkoztatja a politikai életet. Újabb népszavazást fontolgatnak a pártok, köztük az Anders Fogh Rasmussen által vezetett Venstre is. Jellemzõ módon a párt neve azt jelenti: Bal, noha egyértelmûen nemzeti, konzervatív erõ. (Idehaza a tervszerûen tudatlanságban tartott emberekkel az SZDSZ megtehette, hogy a választáson gyõztes Venstrét liberális pártnak kiáltsa ki, és ünnepelje a liberálisok nyugat-európai gyõzelmét de a populizmusnak ezzel a visszataszító jelével itt nem érdemes foglalkozni.) A dán törvényhozásban, a Folketingben a Szociáldemokrata Párt, a Konzervatív Párt, a Radikális Párt is támogatja a népszavazás ügyét eltérõen a magyarországi gyakorlattal, amelyben az önmagát demokrataként ünneplõ két baloldali párt a népszavazás lejáratásán buzgólkodik -, és a dán politikusok 2009 után szeretnék felülvizsgálni a négy pontot. Mindenesetre az ötmilliós ország példája bizonyítja: az Európai Unió nem Szovjet Birodalom. Az EU-ban nincs KGST és Varsói Szerzõdés. Azok a politikusok tehát, akik Brüsszelben is a moszkvai Kreml rémképét látják, és hanyatt homlok akarják teljesíteni az Elvtársak ki sem mondott óhajait, nem méltók uniós társadalom képviseletére. Balogh T. Gyöngyvér 6 jó ha figyelünk

7 Az egynemûek házassága a jogász szemével Több képviselõ törvényjavaslatot nyújtott be az Országgyûlésben annak érdekében, hogy más, haladó államok példáját követve, hazánk is tegye lehetõvé azonos nemû személyek házasságkötését. Érvelésük szerint nem létezhet részleges szabadság, és míg el nem érik céljukat, hazánkban nem lehet szabadságról beszélni. A benyújtott törvényjavaslat már általános indokolásában, mindjárt az elején, alapvetõ fogalomzavart mutat. Teljesen tévesen értelmezi a szabadság fogalmát, amelynek át-, illetve megéléséhez a törvényjavaslat elfogadását elengedhetetlennek tartja. A szabadság ugyanis nem jelenti azt, hogy mindent szabad. Még kevésbé jelenti azt, hogy mindent lehet. Az ember, a legtöbb szabadságot garantáló társadalomban is, alá van vetve fizikai, kémiai, biológiai törvényszerûségeknek, amelyek alól a jog õt feloldani nem hivatott, de nem is képes. A jogrend elsõsorban az annak alapját képezõ Alkotmány megszabja az egyénnel szemben kötelezõ állami szolgáltatásokat, megszabja a hatalom jogosítványait és határait, s megállapítja, hogy a le nem határolt körökben az egyén általában szabadon, a hatalom beleszólásától mentesen cselekedhet. E köröket nevezzük általában szabadságoknak. A szabadságok csak annyiban jogok, hogy az állam az egyén számára az azokon belüli mozgástér kihasználását külsõ beavatkozástól mentesen biztosítja, szükség esetén ilyen beavatkozással szemben az egyént védi. A házasság az Alkotmányban többszörösen elõnyben részesített, védett intézmény. Viszont nem szabadság mindenki számára. Az ember kétnemûsége biológiai törvényszerûség. Ilyen élettani törvény az is, hogy a társadalomban az élet továbbadása két különnemû ember személyes kapcsolata révén történik. Az embernek nem áll szabadságában a biológiai törvény megváltoztatása, legfeljebb annak figyelmen kívül hagyása vagy az azzal való visszaélés. Ám a társadalmi méretû visszaélés vagy figyelmen kívül hagyás társadalmi méretû katasztrófát eredményezhet. A társadalom a maga fennmaradását értéknek tekinti, az életet alkotmányosan védendõ értéknek minõsíti. Olyan értéknek, amelyet a társadalom létrehozta hatalom védeni, elõnyben részesíteni köteles céljai meghatározása során. Bár egyébként a közösségben együttmûködõ egyének társadalmi céljaik meghatározásában meglehetõsen szabadok, a gondolatés véleményszabadság által van módjuk e célok meghatározására, sorrendi besorolására, anyagi ellátására, az Alkotmányban kiemelt értékeknek a politikai célok meghatározásában elsõbbséget kell biztosítani. Elõnyben részesítendõ érték az élet. Elõnyben részesítendõ kapcsolat az élet továbbadását szolgáló társadalmi alapintézmény, a házasságon alapuló család. Így rendelkezik hatályos Alkotmányunk 15., 16., 66., 67. paragrafusaiban. A házasság, amelyen a család alapul, különnemû két ember férfi és nõ életközössége, olyan életközösség, amely eshetõlegesen az élet továbbadására képes. A következõ nemzedék, az élet továbbadása érdekében védi az Alkotmány e kapcsolat tartósságát, írja elõ a gyermek jogát családja részérõl védelemre és gondoskodásra, mert az megfelelõ testi, szellemi és erkölcsi fejlõdéséhez szükséges. A gyermek joga itt azt jelenti, hogy bár a család belsõ világa, a szülõk nevelõ tevékenysége, a belsõ érzelmi kapcsolat szabad, annak kibontakozását külsõ behatás ellen jogi eszközökkel is védeni, a társadalmi körülményeket e célok érdekében alakítani tartozik a hatalom, mégis, a családi kötelék szilárdságának, megóvásának a társadalom céljaiban hangsúllyal szerepelnie kell. A házasság fogalmának alkotmányos definíciója kizárja, hogy bármely, e meghatározásnak meg nem felelõ, egyébként emberek közt fennálló, érzelmi kapcsolatot jogrendünkben házasságnak lehessen minõsíteni. Mivel az élet továbbadására a társadalom érdekét szolgáló módon, bensõséggel és méltósággal csak két különnemû ember életközössége képes, egyetlen más közösség sem igényelheti a maga részére azt a kiemelt védelmet és gondoskodást, amit a házasságon alapuló családnak az Alkotmány szerint nyújtani kell. Ez ma hazánkban az alkotmányos jogi helyzet. Törvénnyel nem is változtatható. Ennek elfogadása viszont amíg az Alkotmány e tekintetben nem módosul minden magyar állampolgárra nézve kötelezõ! Minden egyéb, mégoly mély és állandó, emberek közötti érzelmi kapcsolat a jog rendjén szabad, abba a hatalom nem avatkozhat bele. Sem támogatólag, sem tiltólag ez sértené a szabadságot. Ha a felek érzelmi kapcsolatuk megerõsítését a jog eszköztárával keresik, arra a szerzõdéses szabadság alkotmányos lehetõséget nyújt. Alkotmányos kiemelést azonban az ilyen, a társadalom vonatkozásában nem gyümölcsözõ kapcsolat nem igényelhet. Fõleg nem az egyenlõ elbánás alkotmányos tétele értelmében, hiszen nem azonos társadalmi hatású kapcsolatokat kívánnak tévesen egyenlõvé minõsíttetni. Hogy a házasság épp e potenciális családi lét miatt élvez kiemelt védelmet, mutatja, hogy a szintén élet továbbadására alkalmas, noha társadalmilag kevésbé állandó kapcsolat, az élettársi viszony, ha abból gyermek származik, a házassághoz sokban hasonló jogi elõnyöket élvez. Minden más érzelmi kapcsolat lehet szabad adott társadalomban, de eleve nem kívánhat elõnyöket azon társadalmi cél szolgálatából levezetni, amely a társadalom fennmaradását szolgáló kapcsolatnak kijár. Még kevésbé tarthat igényt e képesség híján e címen kijáró elõnyökre az egyenlõségre hivatkozva. A különbözõ érzelmi kapcsolatokat ugyanis társadalmilag nem kell azonos módon kezelni az Alkotmány csak az önkényes megkülönböztetést tiltja. Nem minõsül tehát sem kirekesztésnek, sem a gyûlölet megnyilvánulásának az, ha egynemû társak kapcsolatát nem minõsítik házasságnak. Ez csupán annak a ténynek elismerése, hogy a kétfajta kapcsolat különbözik, mind jellegét, mind társadalmi jelentõségét tekintve. Az egyik valóban két ember magánügye, a másik, hatásában, közügy is. Megjegyzendõ, hogy a szabad társadalom nem avatkozhat bele jogi eszközökkel a polgárai véleményszabadságába, így a rokonszenv vagy ellenszenv érzelmi világába. Minden ilyen kísérlet visszaüt, mert sérti a szabadságot és a magánautonómiát. A társadalom elfogadó magatartásának kialakítását csak óvatosan, tájékoztatási és nevelési eszközökkel, valamint az érintett kisebbség magát elfogadtatni tudó szerény magatartásával lehet elérni. Ennek során nemcsak a kisebbség, hanem a többség jogát is figyelembe kell venni, mert a demokratikus jogállamban a többségnek is joga van véleménye kifejtésére. Még a keresztény többségnek is. (A szerzõ volt alkotmánybíró, a PPKE Jog- és Államtudományi Karának nyugalmazott dékánja) Forrás: Zlinszky János jó ha figyelünk 7

8 Rendszerváltás vagy gengszterváltás? Írásaimmal, a kérdés újragondolásához a megszokott közbeszéddel szakító és vélhetõen új, értelmezési kategóriákat kínálok fel a politikai rendszerváltás (hitegetõ) ígéretei és a szomorú valóság közötti óriási különbség okait, alaposan megvilágítva, kielemezve. A célul kitûzött valódi rendszerváltás, ami egy új társadalompolitika alapját képezheti Magyarországon a múlt és a jelen, szigorúan szakmai szempontok szerinti elemzésében érhetõ tetten. A demokráciának és az államnak a társadalmat kellene szolgálnia de nem ezt teszi, s nekünk magyaroknak az elmúlt 17 évben sem jutott a demokráciaélménybõl, sõt a helyzet egyre drámaibb. A mai magyar dráma az IMF, a Világbank, a nemzetközi tõke zsarolási lehetõségébõl és a hazai rendszerváltó elit (gátlástalan vagy naiv) hatalomvágyából adódott össze. Maga Orbán Viktor is rádöbbent arra az alapvetõ, s a jelen rendszert mûködtetõ hazugságra, hogy az alibidemokrácia rendszere beteg, sõt gyógyíthatatlan beteg. Igaz, ennek kimondására csupán burkoltan vállalkozott: Megértettük, hogy a demokrácia nem varázsszer.. A kérdés tehát nyilvánvaló: Történt-e rendszerváltás, vagy csak a nomenklatúra egyes tagjai megrémülve a Szovjetúnió legyengülésétõl bevezették a rothadó kapitalizmust azért, hogy átmenthessék puszta életüket és a koncot? Maga Orbán Viktor is tudhatja a választ a kérdésre, hiszen õ is a rendszerváltók népes társaságába tartozik, és erre a kérdésre is vannak finomra hangolt válaszai: A magát szabadnak gondoló nép nevében politizáló elit nem akarja, de talán nem is tudja beismerni, hogy.. a rendszerváltoztatás a magyarok óriási tömegei számára nem szabadságot hozott, hanem kiszolgáltatottságot. Sokat töprengtem ezeken a kinyilatkoztatásokon. Ha valóban így gondolta, ahogyan leírta, akkor miért nem állt a helyzet magaslatán, 2006 õszén? Ha felismerte a nép becsapását miért nem csatlakozott a néphez? (Hiszen én a Kossuth téren minden tisztességes magyar politikust felkértem a csatlakozásra!) Miért nem a Fidesz vezére állított fel vizsgálóbizottságot a burzsuj-kiszes kormány és rendõrsége, 2006 október 23-i bolsevik stílusú törvénytelenségének kivizsgálására és miért kellett ezt civileknek megtenniük? Higgye el a kedves olvasó, hogy nem kívánok az Orbánt démonizálók körébe csatlakozni, de bizonyos kérdésekre, választ kell találjunk! Amikor a szociálliberálisnak hazudott kormány tevékenységét is megvizsgáljuk, akkor nem tekinthetünk el a múlt vizsgálatától, sõt a valódi baloldaliság és a valódi liberalizmus szembeállítását is meg kell tennünk! Mert a kormányoknak nem az idegen tõkeérdekeknek a kiszolgálása a feladata, hanem a leszakadtak felzárkóztatásához, a középrétegek és fiatalok jövõjéhez kellene megteremtenie a szükséges feltételeket. Mindezt elsõsorban a tanulás, a munkához jutás, a felemelkedés lehetõségének biztosításával, mert ennek a hiánya az, amit számon kérünk a közvagyont eltüntetõkiszfiúkonéskiszlányokon. A politikai színészgárda tehetségesei, persze mindezt megmagyarázzák, sõt úgy csapják be saját választóikat is, hogy a csalások, hazugságok többségét észre sem veszik, mert a pénzhatalom média politikája mindent eltakar. A tudásalapú, globálisan szervezõdõ világban, olyan nagy a tudatlanság, valamint az információ elemzés képességének olyan szintû radikális visszaszorulása tapasztalható, ami szinte hihetetlen. A társadalmi tudásszint emelkedése mellett a kreatív gondolkodás és az elemzõ képesség elképesztõ méretû, leépülése, sõt lerombolása tapasztalható. Mindent leegyszerûsítõ (gondolkodási) panelek jelentek meg a jólfizetett megmondóemberek, állandó televíziós szereplései kapcsán és így, a becsapottak érzelmi indíttatású politizálása vált döntõvé. Ráadásul a gazdasági elnyomás általános eszköze immár nem a hagyományos kizsákmányolás, hanem az eladósítás és a kiszolgáltatottság kettõsébõl kialakult, globális forma. Ez az eszköz a kamatrabszolgaság lett, amit felismerni lényegesen nehezebb, mert rafináltabb és kifinomultabb módszerekkel dolgozik, sõt egyenesen elhiteti magáról a hitelrõl is, hogy az a segítség a bajbajutottaknak. A magát baloldalinak hazudó és a kádári retorikát kapitalista viszonyok közé átmentõ KISZ vezetõk zöme, csupán a gátlástalan félrevezetõ manipulációiknak köszönhetõen maradhattak a hatalomban. A megszokott életük feladására képtelen csoport, továbbra is a jövõt meghatározó döntések feletti monopólium fenntartására szövetkezett, miközben a jogos felelõségre vonástól reszketve belekapaszkodik a hatalomba. A Kossuth térieket az egyéni és közös sorsunkat befolyásoló döntések jogának meg-, illetve visszaszerzése motiválta, s nem a bosszúvágy, s nem a társadalmi anarchia vágya, ahogyan azt, a félelemtõl vezérelt politikai elit elhitette a társadalom gondolkodásra képtelen részével. Ám a hatalom gõgje és a bûnelkövetésük miatti félelem, ahhoz az október 23-i erõszakhoz vezetett, ami végképp megfosztotta õket a további hatalom átmentési lehetõségtõl. A magyarság egyéni és kollektív önrendelkezésének visszaszerzéséhez, új feltételek, képességek és szervezõdések szükségesek. Az általam felállított jövõkép két pillére az önszervezõdés és a felvilágosítás, amelyek nélkül nem lesz jövõ, s nem lehet túlélni a ránk telepedõ pénzháttérhatalmi nyomást. A felvilágosítás, szerintem nem csupán a tanulás és információhoz jutás, hanem a gondolkodás és elemzõ képesség visszaszerzése melletti magabiztosság, ami a létbiztonság érzése is! Annak a felismerésére is szükség van, hogy csak önellátó rendszerben kell gondolkoznunk hosszútávon, s a Történelmi Alkotmányhoz való visszatérés nem anakronizmus, hanem túlélés! Az önszervezõdés pedig erre épülve: egyfelõl a közbiztonság és kiszámíthatóság megteremtése a magunk számára, (Magyar Gárda,Polgárõrség,stb.ésazönkormányzatnépi felügyelete) másfelõl a kreatív, népnemzeti infrastruktúra és egészséges életmód, és környezet megteremtése. Ha mindez sikerül úgy, hogy az állam nem lesz képes az elsõ önszervezõdõ közösségeket megfélemlíteni és szétforgácsolni, akkor az erõs civil kezdeményezések vonzást fognak jelenteni a társadalom többi része számára is és a népnemzeti szervezettség, erõsödni fog ban szép példát adtunk a világnak az önszervezõdésbõl, mert a munkástanácsok órákon belül átvették a hatalmat szinte mindenütt és a bolsevik tanácsrendszer, órák alatt összeomlott. Bizonyos írásaim arról is szólnak, hogy a fentebb említett civil közösségek az emberi méltóság feltétel nélküli tiszteletére épülõ, ún. Népnemzeti Civil Mozgalmat kell hogy alkossanak, mert csak az összefogás biztosíthatja a magyarság jövõjét. (Ezért kérek mindenkit a harcter.hu honlapon található írások elemzésére és kritikájára, mert a jövõ kérdéseit tisztáznunk kell és csak a jövõ felé fordulva tudunk majd, megmaradni!) Ami pedig a vallási kérdéseket és a szeretet-kultúrát illeti, ez a feladat kapcsolódik az önszervezõdéshez, de talán még fontosabb mert szükségünk van az õstörténeti kutatásokból kiderülõ, ún. szkíta-keresztény vallásra is, amely a szeretet-kultúra Jézusi megnyilvánulásának ma ismert, legmagasabb formája. A mai világ gátlástalan Aranyborjú imádatával szemben, óriási szükségünk van az empátiáról, egymásra utaltságról és a szolidaritásról szóló gondolatokra és elemzésekre, mert a kamatkapitalizmus világa felemészt mindent, ami erkölcsös és emberi. Ráadásul csökönyösen és szenvedélyesen, csak a fenntartható fejlõdés bûvöletében él, pontosabban haldoklik. dr. Bene Gábor 8 jó ha figyelünk

9 VÁZLAT Bevezetés Ez az írás arra tesz kísérletet, hogy felvázolja azt a válság-teret, amelyben a magyar társadalom jelenlegi folyamatai zajlanak, és megfogalmazza azt a nemzet-stratégiát, amely e válságból kivezethet minket. Ez a törekvés ma még szinte leküzdhetetlen akadályokba ütközik. Ennek fõ oka, hogy olyan erõs a fõ-áramlatbeli megközelítési módok uralma, hogy új nyelven megszólalni az elszigetelõdés, sõt megbélyegzés, esetleg nevetségessé válás veszélye nélkül lehetetlennek látszik. Már pedig, mint azt megmutatni igyekszünk, új nyelven kell megszólalni, mert az uralkodó értelmezési keretek, és fogalom-készletek magyarázó ereje elapadóban van, látványosan kiderülni látszik, hogy nemcsak alkalmatlanok, de kifejezetten akadályát képezik a válság leküzdésének, mintegy tovább mélyítik azt. Ez a válság ugyanis, amelyben a magyar társadalom van, olyan komplex és olyan mély, hogy csak egészen új narratívák segítségével írható le. A káosz-elmélet szerint, ha egy in-determinisztikusan determinisztikus komplex rendszerben olyan intenzitású örvénylések zajlanak, mint amilyenek a mai magyar társadalomban, akkor ott olyan rohamosan csökken a jövõre vonatkozó prognózisok, illetve a jövõt aktívan befolyásolni kívánó tervek megbízhatósága, hogy az adott rendszer kezelhetõségének fenntartása csak az addigi paradigmák meghaladásával képzelhetõ el. Ellenkezõ esetben a rendszer gyorsuló ütemben dezintegrálódik, a szétroncsolódás öngerjesztõ mechanizmusai végzetes és visszafordíthatatlan folyamatokat indíthatnak el. Az írás arra is kísérletet tesz, hogy ne funkcionális és ágazati széttagoltságban, hanem egységes átfogó megközelítésben igyekezzen feltárni a magyar társadalmat sújtó válság dimenzióit, és fogalmazza meg a kivezetõ utakat. Mindez igen komoly módszertani nehézségeket jelent, amelyek meghaladásának esélyei ma még bizonytalanok. Külön is hangsúlyozni kívánjuk, hogy radikálisan szakítani próbálunk az uralkodó megközelítésnek azzal az evidenciájával, hogy a válság kizárólag, vagy fõként gazdasági, és így megoldásának kulcsa is a gazdaságban keresendõ. Mi ezt fordítva látjuk, a válság okainak mélyén fõként nem-gazdasági, és az uralkodó társadalomtudományi elméletek számára javarészt feltáratlan és megragadhatatlan összefüggések húzódnak meg, így a gazdaság válsága inkább már csak a felszínen jelentkezõ származtatott következmény. Egyébként is úgy véljük, hogy nincs semmiben lebegõ gazdaság, csak a társadalom komplex öko-szocio-kulturális gazdálkodási folyamata létezik, amelynek csak egyik, és megkockáztatjuk nem is a legfontosabb, eleme az, amit az uralkodó elméletek a mindenek felett uralkodó, mindent meghatározó gazdaságként írnak le. A dolgozat három fõ szerkezeti elembõl épül fel. Az elsõ rész egyfajta helyzetértékelés. Ebben egyúttal az általunk használt értelmezési keret és fogalom-készlet egysége alkotta narratívával is igyekszünk megismertetni az olvasót. Megkíséreljük szemléltetni, hogy milyen analitikusan megkülönböztethetõ rétegekre bontva próbáljuk feltárni a minket sújtó válságot, és, hogy milyen komplex megközelítési mód teszi összekapcsolhatóvá ezeket csak a modellszerû szemléltetés érdekében szétválasztott, de egyébként ezerféle szállal egymást átszövõ rétegeket. A második rész a nemzet-stratégia vázlatos kifejtését foglalja magába. A szükséges teendõket itt egyelõre úgy fogalmazzuk meg, mintha nem volnának olyan külsõ és belsõ korlátok, amelyek e törekvéseket akadályoznák. Ez tehát a szükségest igyekszik megfogalmazni, itt még nem foglalkozván azzal, hogy ebbõl mi és hogyan lehetséges. Mindez azért elõzmény nélküli kísérlet, mert minden szokványos tervezési folyamat ellentétes logikára épül, tehát mintegy a korlátozó tényezõk felõl eleve terv-lebontja a maradék lehetõségek mozgásterét. Így viszont mindig rejtve marad, hogy mi kellene minimum az egyszerû, de inkább a folyamatosan bõvülõ nemzet-újratermeléshez, hisz erre úgyis csak annyi használható fel, ami marad. Meggyõzõdésünk, hogy ez a defenzív mechanizmus döntõ szerepet játszott annak a történelmi lejtõnek a kialakulásában, amelyen a magyar társadalom, most már lassan egy évszázada mozog lefelé. És végül a harmadik rész igyekszik megfogalmazni azokat a külsõ és belsõ korlátozó körülményeket, amelyek kétségtelenül befolyásolják a nemzet-stratégiai elképzelések valóra váltását. Befolyásolják, és nem meghatározzák! Mert ezek a korlátok idõben és térben korántsem feltétlenül olyan abszolút determinisztikusak, mint amilyennek az uralkodó nézet-rendszer beállítani igyekszik. Sõt éppen az, az egyik legfontosabb törekvésünk, hogy bemutassuk, a nemzet-stratégia eredményes megvalósításának döntõ kérdése éppen az, hogy képesek leszünk-e új megvilágításba helyezni ezeket a sokszor ma még tabu-témának tekintett determinációkat. Például, hogy mit szólnak majd valamilyen lépésünkhöz a globális vélemény-hatalmak, vagy éppen fegyelmezõ-hatalmak (sokszor teljesen alaptalanul) roppant tekintéllyel felruházott intézményei. (az itt tevékenykedõ multik, az IMF, a Világbank, a hitelminõsítõk, a nemzetközi pénzügyi körök, a befektetõk, az Európai Bizottság, a globális médiumok stb.) Éppen azt próbáljuk érzékeltetni, hogy új külsõ és belsõ alku-mechanizmusok szervezeti-intézményi rendszerének felépítése nélkül egészen bizonyosan nincs kiút a jelenlegi, folyamatosan mélyülõ válságból. Az itt vázolt elképzelések, alkalmazott módszerek talán ma még utópisztikusnak tûnhetnek fel a tisztelt olvasó számára. Megértjük mindezt, de mégis arra igyekszünk felhívni a figyelmet, hogy ennél már csak az, az elképzelés utópisztikusabb, amely komolyan hiszi, jó ha figyelünk 9

10 hogy az eddig is uralkodó nézet-rendszerek talapzatán felépíthetõ bármilyen, a válságból való kivezetõ utat jelentõ, nemzet-stratégia. I. A HELYZET. A magyar társadalom történelmének egyik legsúlyosabb, legbonyolultabb válságát éli át. Egy komplex társadalmi rendszer akkor van válságban, ha a benne felmerülõ kérdések száma és ereje nagyobb, minta az ezekre adott/adható válaszok száma és ereje. Ilyenkor a rendszerben súlyos alkalmazkodási súrlódás lép fel, és ez öngerjesztõ folyamattá válván egyre jobban rontja az egyensúly helyreállításának esélyét. Fokozza az ilyenkor egyébként is jelentõs veszélyt az, hogy ha ráadásul alkalmatlan narratívák próbálják értelmezni a helyzetet, így a kudarcok egyre mélyülõ sora mintegy eleve borítékolható. Ez ugyanis a konstruktív tanulás helyett a destruktív, patologikus tanulás társadalom-lélektani mechanizmusait erõsíti. Modellszerûen ábrázolva mindezt, a minket körülvevõ válság-térben analitikusan négy fontos réteg különböztethetõ meg. A közbeszéd válsága, a rendszer válsága, a társadalmi újratermelés válsága, a globális létmód általános válságának megjelenése a magyar társadalom belsõ válság-terében. 1. A közbeszéd válsága. A társadalmi kommunikáció elemi rendszerét jelentõ közbeszéd, vagyis az a diskurzus-tér, ahol az adott emberi közösség saját folyamatainak szabályozása érdekében igyekszik a verbális érintkezés anyagi és szimbolikus intézményeit, eszközeit, eljárásait felépíteni, ma összeroncsolódni látszik Magyarországon. Túlzás nélkül állítható, hogy valójában egy folyamatosan mélyülõ verbális polgárháború részesei vagyunk, a szavak polgárháborújáé. Egyre alkalmatlanabb értelmezési keretek, és fogalom-készletek kusza káosza kavarog egyre veszélyesebb örvényeket keltve. Mindez egyre nyilvánvalóbban negatív végösszegû játszmává kezd válni, ahol valójában már mindenki veszít, sõt mindenki tudja is, hogy mindenki veszít, mégsem állítható meg az egyre rombolóbb folyamat. Ennek legmélyebb társadalom-lélektani oka az, hogy amíg minden szereplõ úgy gondolja, hogy számomra az már nyereség, ha én többet tudok ártani a másiknak, mint az nekem, addig nemcsak, hogy nem törekszik leállítani e végzetes mechanizmust, de egyenesen ösztönzést is érez arra, hogy tovább gerjessze azt. Márpedig könnyû belátni, hogy ez az emberi közösségek kollektív öngyilkosságának legbiztosabb és legtöbb szenvedéssel járó módja. Döntõ fontosságú feladat tehát, hogy megértsük, mi tartja fenn, mi gerjeszti folyamatosan a verbális polgárháború e vészjósló örvényeit? Ennek megválaszolása azonban már átvezet minket a válság második rétegéhez a rendszerváltás rendszerének válságához. 2. A rendszer válsága. Az elsõ kérdésünk mindjárt az lehetne, hogy miért csak ilyen nehézkes és hosszú kifejezéssel lehet utalni arra a berendezkedésre, amelyben 1990 óta élünk. Minden rendszer ugyanis valamilyen elegáns -izmussal szokott önmagára utalni. Aligha véletlen, hogy a közbeszélõk a kezdetektõl igyekeztek kerülni a rendszer jelzésére a kapitalizmus kifejezés, inkább a sokkal semlegesebb demokrácia és piacgazdaság kifejezéseket használták/használják szinonimaként. (Tegyük mindjárt hozzá: hibásan! Történelmileg igen sokáig létezett piac kapitalizmus nélkül, és most úgy tûnik fel, a globális kapitalizmus egyre inkább jól elvan piac nélkül. A demokrácia említésének élõ cáfolata pedig ma éppen az a Kína, amely a világtörténelem legsikeresebb kapitalizmus-kísérletét hajtja végre, mindenféle demokrácia nélkül.) De akkor valójában mi is az a valami, amit a rendszerváltás rendszereként szokás említeni? Ennek megértéséhez fontos rögzíteni azt a tényt, hogy a magyar társadalom most már lassan fél évezrede birodalmi függésben él. Elõbb a török, majd Habsburg, aztán a harmadik birodalom, a szovjet-globalitás kísérlete birodalmának, és végül most a nyugatias globalitás birodalmának alávetve. Függetlenségünket, szuverenitásunkat legfeljebb procedurális értelemben nyertük el 1990-ben, de hát ebben a formális értelemben 1920-tól kezdve folyamatosan függetlenek voltunk. A jelenlegi birodalmi függés felismerését kétségtelenül nehezíti, hogy ez a birodalom nem a földrajzi, hanem a szimbolikus térben épül fel. Nem egy országként mûködõ impérium tart minket függõ helyzetben, hanem egy országok feletti térben lebegõ, de azért nagyon is létezõ birodalom, a nyugatias globalitás hatalmi rendszere. E hatalmi rendszer fõ intézményei a kényszerítõ hatalmi, a fegyelmezõ hatalmi és a vélemény-hatalmi szimbolikus erõszak. Ezeket az intézményeket a saját lokalitásunkban közvetlenül megjelenõ multinacionális vállalatok, az IMF, Világbank, hitelminõsítõk, és a globális média testesítik meg. A valóságos hatalmat õk gyakorolják a Magyarország nevû lokalitás területén, hiszen érdekérvényesítõ képességük ma már sokkal nagyobb, mint valamennyi magyar uralmi szereplõé együttvéve (beleértve a társadalmi, gazdasági politikai, kulturális elitek mindegyik csoportját). Ez a globális struktúra gyakorolja ugyan hatalmát, de úgy, hogy se nem választjuk, se nem ellenõrizzük õket, és így értelemszerûen nem vállalhatják (nem is vállalják!) döntéseik belsõ társadalmi következményeit. Márpedig éppen az uralkodó politológia minõsíti az ilyen rendszereket diktatúrának. Vagyis ami most válságba került a rendszerváltás rendszereként, az a formálisan-procedurálisan demokráciának, jogállamnak, piacgazdaságnak feltüntetett, ám tartalmilag diktatúrának minõsíthetõ berendezkedés. Hogy milyen ereje is van ennek a lényegében ellenõrizetlen túl-hatalomnak, arra egyetlen adatként álljon itt a reálbérek és a profitok növekedési ütemében meglévõ hatalmas különbség az 1988 és 2008 közötti húsz év során. Ebben az idõszakban, amely a rendszerváltás elsõ két évtizedét fogja át, a reálbérek évi átlagos növekedése mindössze 0,7%-ot tett ki, miközben a profitok növekedési üteme kb. 23% volt. Ha figyelembe vesszük, hogy ennek nyomán ma már a magyar gazdasági térben megtermelõdõ profitok közel 90%-a a multinacionális vállalatoknál koncentrálódik, képet alkothatunk arról, hogy valójában kik is a fõszereplõi ennek az egészen szélsõséges hatalom-gazdasági asszimetriának. Az ilyen rendszerekben a hazugság mondhatni strukturálisan kódolva van, hiszen a közt, a közösséget megtestesítõ állam kénytelen azt hazudni a közösségnek, hogy az õ nemzet-stratégiai érdekeiket képviseli, miközben erre valójában már régen nem, de legalább is egyre kevésbé képes. Másfelõl viszont a globális hatalom-gazdaság domináns szereplõinek is kénytelen rendszeresen csupán hazudni azt, hogy készségesen kiszolgálja õket, mert egyébként, különösen választások elõtt, nem tudná saját formálisan, mégis csak létezõ uralmi pozícióját a választókkal újra és újra megerõsíttetni. Tekintettel azonban arra, hogy az egyre növekvõ birodalmi túl-hatalom nyomán a rendszer egyre nyilvánvalóbban képtelen a társadalom számára nemcsak a felemelkedést, de a már elért szerény élet-feltételeket is biztosítani, a társadalmi újratermelési folyamatok lepusztulásával a rendszer maradék legitimitása is szétroncsolódik. Küszöbön áll tehát a rendszer látványos összeomlása, amelynek számos intézményi elemét már nap, mint nap átélhetjük. A magyar társadalom tehát a káosz és anarchia felé halad. A rendszerváltás politikai oligarchiájának két nagy tömbje, miközben a diskurzus térben gyilkos verbális polgárháborút folytat egymás ellen, logikus módon mégis egyformán érdekelt a közbeszéd minél teljesebb szétroncsolásában. Amíg ugyanis egyre messzebbre kerülünk az alkalmas, tehát a helyzetet valóban tükrözõ narratíva uralkodóvá válásától, ezzel, legalább is egyre távolodunk a rendszerváltás bukásának bevallásától. A politikai oligarchia mindkét nagy politika-ipari holdingja ugyanis joggal tart attól, hogy a rendszer bukásának látványos bekövetkezte egyben az õ kollektív bukásukat is jelentené, és ezt érthetõ módon minden eszközzel igyekeznek megakadályozni. Ez a patologikus egyezség a végsõ oka tehát annak, hogy tovább mélyül a verbális polgárháború, és, hogy az elmúlt húsz év során 10 jó ha figyelünk

11 nemcsak, hogy válaszokat nem tudtak adni a társadalmi újratermelés már legalább egy fél évszázada mélyülõ válságára, de kollaboráns, globalo-komprádor pozíciójukból adódóan a kérdéseket sem tudták/akarták feltenni. Ez azonban már átvezet minket a harmadik válság-szinthez. 3. A társadalmi újratermelés válsága. A magyar társadalom már évtizedek óta folyamatosan halad lefelé egy olyan reprodukciós lejtõn, amelyen rövidesen kritikus pontokhoz érkezik. Lássuk melyek e reprodukciós folyamat legfõbb elemei. A továbbiakban négy olyan dimenziót szeretnénk vázlatosan bemutatni, amelyek meghatározó erõvel bírnak a reprodukció egészét illetõen. Az elsõ és legfontosabb az a dimenzió, amelyet talán a spirituális (érzelmi, morális, mentális, intellektuális stb.) talapzat megroppanásaként írhatnánk le. A másik három dimenzió inkább már csak ennek az alap-dimenziónak a kivetülése, tárgyiasulása, bár jelentõségük önmagában is döntõnek tekinthetõ. Ezek a népesedés, az egészség, és a társadalmi szolidaritás-együttmûködés rendszere. Szándékosan nem szólunk még itt sem az ökológiai rendszer válságáról és a gazdasági válságról, mert úgy véljük, hogy, nem tagadva jelentõségüket, ezek inkább csak származékai a fenti alap-dimenzióknak. Az alábbiakban így ezt az említett négy dimenziót tekintjük át. a/ A spirituális talapzat megroppanása. A magyar társadalom lelki-struktúrái végzetesen sérültnek mutatkoznak. Ennek története igen messzire nyúlik ugyan vissza, de azt fontos rögzíteni, hogy a rendszerváltás rendszere lényegében értelmezni sem tudta a problémát, megoldására pedig kísérletet sem tett. A társadalmi reprodukció itt jelzett elemeinek mindegyikénél egy sajátos csapda-helyzet alakult ki. A rendszer képtelen reagálni a közeledõ reprodukciós katasztrófára, a katasztrófa közeledését átélõ közösség, mint alany pedig képtelen reflektálni a rendszerre. Vagyis hiába érzi, tudja, látja, hogy a rendszer látványosan ( visszamenõleges hatállyal!) bizonyul képtelennek az egyébként, bár felületesen, de éppen önmaga által megfogalmazott ígéretek teljesítésére, (felemelkedés, jólét, biztonság stb.), de nem tudja leváltani a rendszert. Sõt nemcsak, hogy a radikális követelésként megfogalmazódó új rendszerváltást! jelszó volt paródiaként nevetség tárgyává tehetõ, hanem a kultúráltan megfogalmazott rendszer-korrekciós igények is állandó megbélyegzés tárgyai az uralkodó diskurzusban. A rendszer tehát önmagát teszi egyre képtelenebbé az alkalmazkodásra, aminek fõ oka történetileg az, hogy ez egy szervetlenül bevezetett rendszer, amely egyszerû másolati példánya a nyugati rendszereknek, amelyek egészen más történeti idõben és térben egészen más feladatok teljesítésére jöttek létre. A kudarc tehát történeti értelemben is logikus következménye a rendszer fogantatásának. A spirituális talapzat szétroncsolódásának egyik fõ oka, hogy 1920 és 1956 között a magyar társadalmat négy olyan iszonyú erejû trauma is érte, amelyeknek társadalom-lélektani feldolgozása nemcsak, hogy nem zárult le, de el sem kezdõdött. (Trianon, holokauszt, kitelepítés-gulág, és maga 1956) Sõt az elmúlt évtizedek során minden berendezkedés ( kurzus ) ráterítette ezekre a traumákra a maga hamis magyarázó ideológiákból legyártott értelmezõ-rétegét, folyamatosan tovább rontva ezzel a feldolgozás sikeres elkezdésének esélyét is. Minden olyan kísérlet kudarcba fulladt, amely arra irányult, hogy a magyar nemzet, mint közösség átélhesse saját eredetét, küldetését, és szenvedés-történetét, vagyis önazonosságát. A mindenkori uralkodó közbeszéd ugyanis minden ilyen törekvést megbélyegezett, vagy nevetség, gúny és megvetés tárgyává tett és tesz ma is. Ennek nyomán pusztul és roncsolódik a bizalom, együttérzés, szeretet, vagyis azoknak a döntõ fontosságú szimbolikus javaknak minden készlete, amelyek nélkül emberi közösség nem létezhet. Lássuk, hogyan jelentkezik mindez a népesség, egészség és társadalmi együttmûködés rendszereiben. b/ A népesedési válság. Egy közösség demográfiai története a legpontosabb tükör arról, hogy mi is játszódik le az adott közösség reprodukciós mély-szerkezetében. A magyar társadalom termékenysége most már több mint ötven éve az egyensúly megtartásához szükséges szint alatt van, és folyamatos süllyedés nyomán ma alig felét éri el a minimálisan szükséges szintnek. Lényegében minden évben 50%-kal többen halnak meg, mint amennyin születnek, és e tendenciák folytatódása esetén, egy évtizeden belül akár kétszer annyian is meghalhatnak, mint amennyin születnek. Bármit is állítsanak az e kérdéssel foglalkozók, ha ez bekövetkezik, onnan nincs visszatérés. A magyar társadalom demográfiai reprodukciójának roncsolódása tehát akár egyetlen évtizeden belül megpecsételheti hazánk sorsát. A legsúlyosabb fenyegetést valójában az jelenti, hogy annak ellenére, hogy mindez közel fél évszázada zajlik, és a folyamatok évrõl évre romlanak, a magyar nemzet, mint közösség, mind a mai napig nem volt képes megállítani e végzetes lejtõn való lefelé mozgását. Sõt arra sem volt képes, hogy egyáltalán olyan nemzet-stratégiát dolgozzon ki, amely felvázolja annak a minimum három évtizednek a teendõit, amelynek során, teljes egyetértést és együttmûködést feltételezve, megkezdõdhetne a visszakapaszkodás. Ráadásul, mint a továbbiakban majd kifejteni törekszünk legalább ötven éve nem voltak olyan rosszak az egyetértés és együtt cselekvés esélyei, mint éppen ma. A népesség fogyás döntõ oka a születés szám csökkenése ugyan, de a halálozások igen magas szintje is komoly szerepet játszik a folyamatos hanyatlásban. Az ötvenes évek 250 ezres évi születés száma 25 év elteltével 170 ezerre csökkent, majd újabb 25 év elteltével kb. 90 ezerre. Ha ez, az elõttünk álló 25 év során is megismétlõdik, ezzel kezdetét veszi Magyarország végleges felszámolása. Ráadásul ezek a születési csúcsokat jelentõ évek, tehát az átlagosnál rosszabb években év múlva akár a születések megszûnésével kell számolnunk? Ez képtelenségnek látszik ugyan, de egyelõre nincs határozott érv, amely cáfolatát adná. A magyar halálozási adatok Európa egyik legrosszabb helyzetben lévõ országának képét tárják elénk. A hatvanas évek végétõl 15 éven keresztül romlottak a halálozási adataink, (erre alig van példa az egész világon!), és jelenleg is igen alacsony szinten stagnálnak. De errõl részletesebben a következõ alfejezetben szólunk. c/ Az egészség ügye A címben szereplõ idézõjelek egy fontos különbség-tételre hívják fel a figyelmet. Az egészségügy és az egészség ügye egymással szorosan összefüggõ, de részben elkülönülõ kérdés-kört írnak le. A szûkebb értelemben vett egészségügy, vagy inkább betegség-ügy a már kialakult bajt próbálja orvosolni. Az egészség ügye azonban éppen a baj kialakulásának okait kísérli meg feltárni, annak érdekében, hogy a társadalom-szervezõdési mód betegség-képzõ mechanizmusaival szembeni fellépés lehetõvé váljon. A betegségeknek ugyanis minden társadalomban van egy sajátos, többnyire rejtve maradó, újratermelõdési mechanizmusa, amely szorosan kapcsolódik az adott szervezõdési mód belsõ feszültségeihez. Mindezzel persze nem kívánjuk kisebbíteni a szûkebb értelemben vett egészségügy kérdés-körének jelentõségét, csupán arra a közismert tényre utalunk, mely szerint ennek egész intézményrendszere csupán 10-15%-ban befolyásolja az adott népesség általános testi-lelki egészségét. A többit, ahogy már említettük, az a bonyolult öko-szocio-kulturális komplexum határozza meg, amelyet valójában a közösség lét-módjaként írhatunk le. A nemzet-stratégia céljait megfogalmazó fejezetben azonban részletesen foglalkozni kívánunk a szûkebb értelmû egészségügy átalakításának alapvetõ problémáival is. A hosszú távú idõsorok tanúsága szerint a magyar társadalom a 70-es 80-as évek során igen súlyos egészségromlási folyamaton ment át. És bár a romlás a 90-es években lelassult, egyes területeken lassú javulás is elkezdõdött, de hatalmas távolságra kerültünk azoktól a nyugati országoktól, amelyeket pedig a 60-as évek végén, jó ha figyelünk 11

12 70-es évek elején még megelõztünk. Különösen megrendítõ a középkorú férfinépesség állapota. Most már több mint negyven éve folyamatosan romlik ennek a korcsoportnak szinte valamennyi egészség-mutatója, megbetegedési és halálozási adatai Európában Ukrajnával és Oroszországgal együtt a legrosszabb helyen állnak. A korszak mély-szerkezetének alapos elemzése rá kell, hogy döbbentsen minket arra a fontos összefüggésre, amelyre már utaltunk, de itt nem árt újra fel hívni rá a figyelmet. Egyre nyilvánvalóbb ugyanis, hogy a negyed századon keresztül ( ) tartó súlyos egészség-romlás valójában a globális alkalmazkodásunk nyitánya. A felkészületlen magyar társadalmat úgy hajszolják át a társadalmi, gazdasági, politikai, ideológiai, kulturális, ökológiai alkalmazkodási kényszerek egymással bonyolult interferenciában lévõ tömegén, hogy közben megfosztják tradicionális kötõdésének utolsó szálaitól, lehetetlenné téve, hogy a helyzethez illõ saját közösségi szervezõdéseit létrehozza. Az atomizálódó, azonosság-képzõ intézményeitõl megfosztott nyers individuumok így teljesen kiszolgáltatottá válnak a test és lélek minden betegségével szemben. Ezzel megindulunk lefelé azon a pusztító lejtõn, amelyen egyelõre még megállni sem sikerült, a reménykeltõ visszakapaszkodás távlatai pedig egyelõre bizonytalanabbak, mint valaha. A magyar társadalom egészség-vagyona tehát az elmúlt most már lassan fél évszázad alatt egy teljes történelmi korszakkal ez elõtti szintre esett vissza. A spirituális talapzat lepusztultsága, és az ennek nyomán súlyosbodó népesedési és egészségválság egyre inkább érezteti hatását a társadalom belsõ szolidaritási kötéseinek szétroncsolódásában. A latin amerikai szintûre nõtt társadalmi egyenlõtlenségek mellett az általános újratermelési válság egy önmagában is fontos válság-képzõ elemére a nyugdíj-rendszerre kell még kicsit részletesebben is kitérnünk. Mielõtt azonban erre rátérnénk, ejtsünk néhány szót a nemzeti vagyon kérdésérõl, hiszen a magyar társadalom reprodukciós válságának mélyülése egy másik síkon folyamatos vagyon-vesztésként is leírható. Az 1989-es év volt az utolsó, amikor a KSH évkönyv még tartalmazott egy olyan fejezetet, amely a nemzeti vagyon címet viselte, és ezzel e kategória számbavétele nyomtalanul eltûnt a statisztikai rendszerbõl. A magyar társadalom tehát úgy élte/éli át legújabb kori történetének átalakulási folyamatait, hogy nem tudhatjuk mindez, hogyan érinti a lokalitásunk létalapját jelentõ vagyon-tömeget. Pedig, mint kifejteni igyekszünk, arra volna szükség, hogy az 1989-ig létezõ nemzeti vagyon-leltárt jelentõsen kibõvítsük. Az a leltár ugyanis csak az anyagi vagyonra, és annak is csak egy korlátozott szférájára vonatkozott. Részletesen ki kell azonban dolgozni az ökológiai és a humán vagyon nyilvántartásának rendszerét. Az ökológiai vagyon a tiszta levegõt (Kyotói szerzõdés), a vizet, (amelyért, mint erõforrásért, már ma is háborúk folynak a világ számos pontján!), a termõföldet, és annak változatos öko-szisztémáit jelenti, és értéke akár 4-6 évnyi GDP-nek felel meg. A humán vagyon az említett egészség-vagyont, a mentális, intellektuális, morális, spirituális vagyon (együttérzés, együttmûködés, szolidaritás, bizalom, szeretet) elemeit jelenti, amelyeknek valós értékét csak akkor értjük meg igazán, ha lepusztulásuk nyomán a negatív lenyomatukkal, hiányukkal találkozunk. A humán-vagyon összértéke akár 6-8 évnyi GDP-nek is megfelelhet. Bár roppant bonyolult módszertani nehézségek állnak elõttünk, ez azonban nem indokolhatja azt, hogy az elmúlt 18 évhez hasonlóan továbbra se kezdjük el a komplex háromdimenziós nemzeti vagyon-leltár elkészítését. d/ A nyugdíj-rendszer válsága. Évezredek óta minden társadalom mûködteti a nemzedékek közötti elemi szolidaritási kötelékek valamilyen formáját. A tradicionalitás korszakaiban ennek fõ intézménye a történelmi család volt. A nyugatias modernitás a XIX. században, Nyugat Európában végleg szétzúzza ezeket a kötelékeket, így a súlyos reprodukciós válság alakult ki. Erre válaszként Németországban és Franciaországban nagyjából egy idõben jött létre az a rendszer, amely mindezt egy, az állam által mûködtetett, de a tõke- és munkaerõ-tulajdonosok befizetéseibõl üzemelõ intézménnyel kívánta kezelni. Ez a rendszer addig kitûnõen mûködik, amíg az adott társadalom a demográfiai egyensúly állapotában van. Az olyan hosszú idõ óta egyre súlyosabb demográfiai deficittel sújtott társadalmakban azonban, mint amilyen az elmúlt fél évszázad magyar társadalma, a rendszer csak egyre nagyobb áldozatokkal tartható fenn. Valójában arról van szó, hogy, ha a társadalom egyre szélesebb rétegei a meg nem szült és fel nem nevelt gyerekek fedezetét saját folyó fogyasztásukra használják fel, akkor a folyamat végén nyújtja be a számlát a rendszer. Vagyis, ha a felhalmozott nyugdíj-járulék mellett nincsenek meg azok a korosztályok, akiknek elõ kellene állítani azokat a javakat, amelyeket a nyugdíjasok elfogyasztanak, akkor az egyensúly csak a nyugdíj korhatár jelentõs kitolásával és/vagy a nyugdíj-járulékok jelentõs emelésével állítható helyre. Nincs tehát mód arra, hogy büntetlenül kispóroljuk az új generációk felnevelésének költségeit a társadalmi reprodukció komplex rendszerébõl. Fokozza a zavart, hogy kialakult egy veszélyes mitológiai azzal kapcsolatban, hogy az un. magán nyugdíj-rendszerek megoldást jelenthetnek a hibásan felosztó-kirovónak nevezett állami rendszerrel szemben. Ez a látszat azonban csak azért jöhet létre, mert a világ nagy nyugdíj pénztárai a megtakarításokat jórészt nagy transznacionális vállalatok részvényeibe fektetik. Ezek viszont a világ olyan tereiben mûködnek, ahol bõven van demográfiai potenciál, és ennek nyomán az igen alacsony bérek miatt folyamatos extra-profit. Ami tehát a magán nyugdíj fölényének látszik, az csupán egy globális hatalom-gazdasági szivattyú sikeres mûködtetésének az eredménye. A rendszer kockázatai azonban éppen e világhatalmi struktúrák súlyosbodó instabilitása miatt nagyok és növekedõben vannak, sõt az sem elképzelhetetlen, hogy egyetlen emberöltõn belül folytathatatlanná válik a szivattyú mûködtetése, a rendszer látványosan összeomlik, maga alá temetve sok millió ember aktív életének összes megtakarítását, és az anyagilag stabil öregkor reményét. A Magyarországon 1997-ben végrehajtott nyugdíj-rendszerbeli változások így csak azt a hatalom-gazdasági célt szolgálják, hogy részben globális ellenõrzés alá helyezzék a potenciálisan legnagyobb pénz-folyamot, és hogy a radikálisan növekvõ tranzakciós költségekkel jelentõs forrást vonjanak ki az egyébként is súlyosan forrás-hiányos magyar gazdaságból. Mindennek rendkívül súlyos következményei már most is érzékelhetõk, nagy része azonban még csak a jövõben lesz érzékelhetõ. Ezzel elérkeztünk a válság harmadik rétegét áttekintõ elemzésünk végére. A bevezetõben említett negyedik rétegben a globális lét-mód általános válságát, illetve ennek a magyar lokalitásra gyakorolt hatását tekintjük át. 4. A globalitás lét-módjának válsága. A globalitás lét-módjára épülõ világunk ma fokozódó instabilitást mutat. Ennek fõ oka, hogy a globálissá váló rendszer képtelen megtalálni azokat az ökológiai és szociális egyensúlyi állapotokat, amelyek lehetõvé tennék a világ folyamatainak a stabilizálását. A tõke-viszony alap-logikája, amelyet Milton Friedman szállóigévé vált szellemes-cinikus szlogenje fejez ki a legpontosabban, egyre abszurdabb helyzetet teremt. E szerint: The business of the business is the business. Vagyis, ha valamilyen vállalkozás üzemgazdasági szinten profitábilis, akkor a tõke-tulajdonosnak nem kell törõdnie tevékenységének ökológiai és/vagy szociális következményeivel. Feltéve persze, hogy ezeket az extern költségeket sikeresen képes áthárítani más szereplõkre. A globális tõke számára ma már szabadon átjárható teret jelent a világ szinte valamennyi lokalitása. A mindezt megtestesítõ transznacionális vállalatok minél alacsonyabb béreket, adókat próbálnak elérni, és arra törekszenek, hogy a dereguláció nyomán minél kevesebb ökológiai és/vagy szociális norma szabályozza tevékenységüket. En- 12 jó ha figyelünk

13 nek következménye azonban az, ami, mint láttuk a magyar társadalom esetében is fokozódó módon válik jellemzõvé, hogy az adott lokalitás érték-mezõi folyamatosan roncsolódnak, hanyatlanak. Ennek a fõ oka az, hogy az erõfölényükkel egyre inkább visszaélõ transznacionális óriásvállalatok folyamatosan nagyobb érték-tömeget használnak le, mint amennyivel hozzájárulnak (bérek és adók formájában) a lokalitás komplex újratermelési folyamatainak zavartalan folytatásához. Vagyis szembesülnünk kell azzal, hogy a világ mind több lokalitása számára, akár csak Magyarország számára is, jelenlétük, meghatározó szerepük a folyamatosan növekvõ társadalmi, gazdasági, kulturális és ökológiai deficitek legfõbb forrása. Mindez valójában egy globális méretû hatalmi rendszerre épül, amelynek fõ intézményi elemei a már említett, kényszerítõ hatalomként mûködõ transznacionális vállalatok világméretû hálója, a fegyelmezõ hatalomként mûködõ IMF, Világbank, WTO, hitelminõsítõ intézetek, és az értelmezõ-vélemény hatalomként mûködõ globális média. A válság imént elemzett elsõ három rétege valójában ezekre az összefüggésekre épül, így a minket sújtó válság-örvényekbõl való kikerülés feltételeit is ezekben az összefüggésekben kell keresnünk. A továbbiakban az elmondottak alapján megpróbáljuk összefoglalni, hogy milyen fõbb kihívásokra is kellene válaszolnia a nemzeti programnak. 1. A nemzetnek, mint közösségnek a történelmi mélységû roncsoltsága. Egy igen rég óta tartó süllyedés nyomán történelmi mélységbe került a nemzetnek, mint közösségnek az önmagához való reflexív viszonya. Nincs ma már egyetlen olyan a nyilvánosságban tárgyalható alap-kérdés sem, amely körül minimális konszenzus volna teremthetõ, nem is beszélve az együttes cselekvés hosszú távú stratégiája körüli összefogásról. A helyzet, túlzás nélkül az 1850 és 1957 körüli idõszak görcsös, önpusztító indulatokkal teli bénultságát és tehetetlenségét idézi, pisztolyként egymásra fogott magyarként mered egymásra a hamis törésvonal mentén a két Magyarország. 2. A nemzet spirituális talapzatának lepusztultsága. A magyar nemzet önazonossága átélhetõségének rég óta növekvõ egyre súlyosabb zavarai, a nemzeti-közösség lelki-állapotát történelmi mélypontra juttatták. Ahogyan az kiszámítható volt, mindez egy bizonyos kritikus határt átlépve a hétköznapi lét elemi együttmûködési normáit is szétroncsolja. Pusztulnak a bizalom, együttérzés, szolidaritás, a társadalmi tõke felbecsülhetetlen értékû készletei. Ráadásul mindez egyre inkább öngerjesztõ lefelé tartó örvénylésben nyilvánul meg fokozva a bûntudat agresszivitás bûntudat hibás köreit, társadalom-lélektani patológiáját. 3. A nemzeti szuverenitás csonkoltsága. Az elbeszélhetetlensége miatt egyre súlyosabb következményekkel jár az, az evidens összefüggés, hogy 1990 óta ugyanúgy birodalmi függésben élünk, mint az elmúlt közel fél évezred során mindig. Csak mivel ez a birodalom nem a fizikai, hanem a szimbolikus térben épült fel, és a konstruált hamis-narratívák védik, még kevésbé kontrollálható alávetettségünk intenzitása. Számos jel utal azonban arra, hogy a társadalmi újratermelés lepusztulási lejtõje e birodalmi erõforrás szivattyúk teljes ellenõrizetlenségének köszönhetõk elsõsorban. Mindez a rendszer összeomlásához, káosz kialakulásához vezethet. 4. A nemzet önmagával folytatott diskurzusának lehetetlenülése. Magyarország egyre mélyebbre süllyed a verbális polgárháború örvényeibe. Ennek egyik fõ oka, hogy nemcsak, hogy nem alakultak ki a helyzethez illeszkedõ kommunikációs mezõk, eszközök, technikák, hanem mindezen döntõ fontosság elemek alapvetõen éppen azoknak a struktúráknak a kezében vannak, amelyek a birodalmi alávetés elmélyítésében érdekeltek. Hamis értelmezési keretek, fogalom-készletek zavaros örvényei kavarognak abban a térben, ahol a minket körülvevõ lét megértésének és a nemzet, mint közösség javára történõ felhasználásának eljárásait kellene folyamatosan újraalkotni. 5. A népesedési folyamataink lepusztulása. A magyar társadalom lassan fél évszázada egyre mélyülõ demográfiai válságban van. A népesedési folyamatok fokozódó hanyatlásának közvetlen oka a termékenységi mutatók, és ebbõl következõen a születés-szám végzetes csökkenése, de szerepet játszik benne az igen magas, és fõként leginkább a produktív korosztályokat érintõ igen magas halálozási ráta is. A demográfiai tendenciák az adott közösség legpontosabb tükrét adják, így benne összefoglalva ismerhetõ fel a bennünket sújtó szinte valamennyi társadalmi, gazdasági, politikai kulturális, ökológiai stb. ok és következmény. 6. Az egészség vagyonunk roncsolódása, az egészség ügye. A magyar társadalom az elmúlt negyven év során szinte példátlan mértékû egészség-vagyonpusztulást élt át. Mindez azt a feltételezést támasztja alá, hogy a rendszerváltás, tehát a globális birodalmi alávetésünk valójában már a hetvenes években elkezdõdött. Az egészség-vagyon roncsolódásának súlyossága abból adódik, hogy egy teljesen felkészületlen társadalmat hajszoltak át igen rövid idõn belül a birodalmi követelményekhez való alkalmazkodás valamennyi állomásán. Mindez a patologikus önpusztítás olyan rendszerét hozta létre, amely Európa egyik legrosszabb egészségû országává tesznek minket. 7. A szûkebb ártelemben vett egészségügyi rendszer. Bár a szûkebb értelemben vett egészségügyi rendszer csak kb %-ban felelõs az adott társadalom általános egészségi állapotáért, de súlyos helyzetünkbõl következõen rendkívüli jelentõsége van az ebben a rendszerben lezajló folyamatoknak is. A rendszer ma képtelen megfelelni annak a feladatnak, amelynek lényege, hogy a torz lét-módból származó minden patologikus következménnyel a szûkebb értelemben vett egészségügynek kellene megbirkóznia. Különösen úgy, hogy ma két egymást kizáró társadalom-filozófiára épülõ törekvés-nyaláb frontáll-zónájává van átalakulóban. 8. A társadalmi egyenlõtlenségek kezelhetetlen növekedése. A magyar társadalom már a 80-as évek végén is a térség legnagyobb egyenlõtlenségeket mutató társadalma volt, az azóta eltelt húsz év során pedig szintén Magyarországon növekedtek a legdinamikusabban az egyenlõtlenségek, így azok szintje ma már az átlagos latin amerikai országokét is meghaladja. Olyan végzetesen leszakadó társadalmak jöttek létre, mint az alsó 35-40%-ot kitevõ roncs-, és az alsó 10-15%-ot kitevõ pária-társadalom, a történelembõl kilökött rés-lakók társadalmai. Mindez azt jelenti, hogy a magyar társadalom létminõségükben eltérõ társadalmakra van szétesõben. 9. A nemzedéki szolidaritás roncsolódása, a nyugdíj rendszer válsága. A népesedési lejtõ és a szétroncsolódó egészség-vagyon folyamatosan pusztítja a nemzedékek közti szolidaritási kötéseket, és megjelenik a nyugdíj rendszer egyre súlyosabb válságában is. A meg nem született generációk felnevelése helyett fogyasztásra fordított összegeket az ezt elmulasztó nemzedékeken hatja be a társadalmi reprodukciós mechanizmusok mélyszerkezetének elemi logikája. Tovább rontja a helyzet értelmezését, hogy a magán nyugdíj rendszer hamis hiedelmei azt ígérik, hogy e rendszer elháríthatóvá tudja tenni a népesedési válság nyugdíj rendszerre gyakorolt végzetes következményeit. 10. Az ökológiai rendszerünk pusztulása. A külsõ természet részben magán viseli az általunk követett pusztító létmód minden következményét, más részt a rendszer lepusztultsága jó ha figyelünk 13

14 tovább torzítja a követett létmód egészét, vagyis itt is öngerjesztõ lefelé tartó spirálmozgás alakult ki. Az új három-dimenziós nemzeti vagyon leltár létre hozása teremtheti meg a külsõ természetnek a komplex társadalmi újratermelési folyamatokban játszott valóságos szerepének átértelmezését, és az egész -séges létmód irányába tett fordulat esélyét. 11. A társadalom anyagi újratermelési folyamatainak ( gazdaság ) válsága. A nemzet-stratégia legfõbb célja éppen annak a bemutatása, hogy a gazdaság és annak válsága nem alapja, illetve oka a társadalom komplex öko-szocio-kulturális újratermelési folyamatainak, hanem sokkal inkább következménye. Az általános reprodukciós válság azonban éppen amiatt alakult ki, mert a magyar társadalom elvesztette saját elemi szintû anyagi újratermelési folyamatai feletti ellenõrzés minden esélyét. A gazdaságunk valójában néhány tucat multinacionális óriás globális hatalom-gazdasági érdekeinek van alárendelve, lényegében teljesen figyelmen kívül hagyva annak társadalmunk anyagi újratermelésben játszott szerepét. 12. Az alkotmányunk alkalmatlansága. A magyar alkotmány már igen régóta képtelen eredeti történelmi funkciójának betöltésére, vagyis a nemzet-test megvédésére és gyarapítására, ehelyett utat nyit a birodalmi diktátumokat kollaboráns módon teljesítõ végrehajtó hatalmaknak. A rendszerváltás korrekciója egyben új alapokra épülõ alkotmányt is igényel tehát. Forrás: Bogár László ttfk/heti Ökopol (folytatása következik) mielõtt vádat emelnének ellene háborús bûnök miatt Orosz hírszerzõ elemzõk jelentették, hogy az amerikai elnök lánya, Jenna Bush apja és az egész Bush család számára mintegy 100,000 acre (40,000 hektár) földet vásárolt a dél-amerikai Paraguayban. Ezt a latin-amerikai hírügynökség szintén megerõsítette, közleményükben az alábbi olvasható: Egy argentin tisztviselõ meglepõnek, és a térség kormányai számára aggasztónak nevezte, hogy George W. Bush családja a Guarani Víztározónál kíván letelepedni. Luis D. Elia, az argentin tervgazdálkodási minisztérium környezetért felelõs államtitkára egy jelentésében (ez a szöveg az ifobae.com oldalon fellelhetõ) avval foglalkozik, hogy Bush 98,842 acre földet vásárolt Észak-Paraguayban, a Brazília és Bolívia között fekvõ területen. Az amerikai elnök lánya az ENSZ egyik szervezetét használta álcázásra, hogy elrejtse a hatalmas földvásárlást. Ezt megerõsíti az AP hírügynökség is, Jenna Bush csatlakozik az UNICEF programhoz Paraguayban címû cikkükben ez áll: Jenna Bush azért érkezett a szegény, tengerrel nem rendelkezõ dél-amerikai országba, hogy részt vegyen az UNICEF fiatal értelmiségieknek szervezett programjában, jelentette be hétfõn az ENSZ. Az UNICEF nem hozott nyilvánosságra részleteket George W. Bush elnök 24 éves lányának szerepével kapcsolatban, ami a biztonsági szakemberek szerint aggasztó. E jelentések azt sugallják, hogy a Bush család így szándékozik felkészülni a háborús bûnök Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága által benyújtani tervezett vádjaira. Korábban megjelent beszámolók szerint: Háborús bûnök portfoliója az Egyesült Államok elnöke, alelnöke és védelmi minisztere ellen, a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága emberiség ellenes bûnökkel vádolja õket Ezek szerint: A Kreml hírforrásai szerint a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága bizonyítékok gyûjtésébe kezdett az Egyesült Államok elnöke, alelnöke, védelmi minisztere, USA katonai parancsnokok, valamint az Egyesült Államok Kongresszusa képviselõinek és szenátorainak többsége ellen, emberiség ellenes bûntettek vádjával, az ENSZ által illegálisnak minõsített, eddig több mint 30,000 ártatlan civil áldozatot követelõ iraki háború miatt. Ez a második alkalom a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága történetében, hogy egy állam polgári és katonai vezetõi ellen háborús bûncselekmények bizonyítékait kezdik gyûjteni: az elsõ akció 1943-ban kezdõdött a Náci Német Birodalom kancellárja, Adolf Hitler és az ország más katonai és polgári vezetõi ellen." A Bush-kartell és Paraguay kapcsolatai a régmúltban gyökereznek, egészen a jelenlegi amerikai elnök nagyapjáig, Prescott Bush 14 jó ha figyelünk

15 idejéig nyúlnak vissza, aki a náci német rezsim legnagyobb amerikai pénzügyi támogatója volt. Ezeket a szálakat még szorosabbra fûzték a hetvenes években, amikor az idõsebb Bush a CIA igazgatója volt, külügyminiszterként pedig Henry Kissinger szolgált, akivel közösen szabadították Dél-Amerikára a Kondor mûvelet nevû akciót. Errõl néhány szó: A Kondor mûvelet, egy dél-amerikai orgyilkos kartell 1976-ban indult, amikor id. George Bush volt a CIA igazgatója, Nelson Rockefeller volt az USA (Gerald Ford) alelnöke, tanácsadója, Henry Kissinger pedig a védelmi miniszter. Ebben az évben Kissinger báb-diktátora, a chilei Pinochet megszervezte a Kondor mûveletet, mely Chile, Brazília, Argentína, Uruguay és Paraguay diktátorainak titkosrendõrsége által végrehajtott gyilkosságok sorozata volt. Tovább bonyolítja a dolgok jelenlegi állását az Egyesült Államok számára, hogy továbbra is megtagadják a hírhedt nemzetközi terrorista és a Kondor-mûvelet egyik irányítója, Luis Posada Carriles kiadatását. A People magazin heti világhírei között olvasható a Posada és Bush bedugult terror elleni háborúja címû cikkben: A kubai emigráns, a terrorcselekményekkel vádolt Luis Posada Carilles újra a hírekben szerepel. Posada bevallottan a kitervelõje volt a Cubana légitársaság egyik gépének október 6-ai felrobbantásának, amely 73 áldozatot követelt. A Latin-Amerika bin Ladenjének is nevezett Posada jelenlegi a texasi El Pasóban tölti büntetését a bevándorlási törvények megsértése miatt. Személye dilemmát jelent a Bush-kormányzat terror elleni háborúja miatt. Az Egyesült Államok tervei Posada kitoloncolására kudarcot vallottak. Legalább hét ország Kanada, Mexikó, Panama, Costa Rica, Guatemala Honduras és El Salvador elutasította, hogy befogadja Posadát. Ugyanekkor a Bush kormány elutasította Venezuela kiadatási kérelmét, hogy Posadát ott állíthassák bíróság elé.posada venezuelai állampolgár ben a CIA segítségével szökött meg egy venezuelai börtönbõl, a repülõgép felrobbantása miatti pere idején A képmutató gondoskodás csak az egyik probléma, amivel a Bush-kormányzatnak szembe kell néznie. Posada a CIA számára dolgozott mint robbantási szakértõ, diverzáns és erõszakos cselekmények terveinek kidolgozója. Jóval több mint száz gyilkosságot segített megszervezni szerte Latin-Amerikában és az Egyesült Államokban. Részt vett a Kontrák hadmûveleteiben Nicaraguában, az 1997-es havannai szállodarobbantásokban és egy Fidel Castro elleni merényletben 2000-ben. Emellett a nemzetbiztonsági archívum nemrég titkosítás alól feloldásra került dokumentumai szerint Posada közölte a CIA-vel, hogy õ és egy másik emigráns, Orlando Bosch (aki azóta is szabadon kószál Miami utcáin) a gép felrobbantására készülnek. A kubai nemzetgyûlés elnöke, Ricardo Alarcon kijelentette, a Bush kormánynak érdeke fûzõdik az ügy és a nyilvánosságra került információk eltüntetéséhez. A Bush-kormány mindenáron el akarja kerülni az eljárást, mert valaki mindenképp rákérdez a CIA, és 1976-os igazgatója, id. George Bush szerepére. Mindezen események legfontosabb vonatkozása az amerikai nép maga. Nem veszik észre, hogy mivé vált nemzetük valójában, és hogy napról napra jobban hasonlít a gyászos, szörnyûséges Harmadik Birodalomhoz, melynek vezetõi vereségük után hasonlóképp Dél-Amerika dzsungeleiben rejtõztek el a felelõsségre vonás elõl. Ezen emberek nemsokára ráébrednek majd, hogy micsoda rémálom létrehozásához segédkeztek. Forrás: Rózsa-Flores Eduardo A legrosszabb a legdrágább egészségügy Az angol orvosi hetilap, a British Medical Journal részletesen ismerteti azt a vizsgálatot, amiben felnõttet kérdeztek meg hét iparilag fejlett országban arról, mi a véleményük saját egészségügyi ellátásukról. A hét ország Egyesült Államok, Ausztrália, Kanada, Németország, Hollandia, Új Zéland, Egyesült Királyság lakói közül legtöbben az amerikaiak vallották azt, hogy szerintük az egészségügyi rendszerüket alapvetõen át kell alakítani. Az Egyesült Államok csaknem a dupláját költi egészségügyre, mint az európai országok jelentõs hányada, de a megkérdezett amerikaiak a legelégedetlenebbek saját egészségügyi ellátó rendszerükkel. Az USA-ban a megkérdezett felnõttek 36 százaléka vallja azt, hogy a jelenleginél valami egészen más gyógyító-megelõzõ ellátásra van szükség, és csak 16 százalékuk gondolja, hogy apróbb változtatások is elégségesek lennének. A megvizsgált hét ország közül a hollandok voltak a legelégedettebbek. A holland polgárok 42 százaléka úgy értékelte a jelenlegi helyzetet, hogy csak kisebb módosításokra volna szükség és csupán 9 százalékuk válaszolta azt, hogy alapvetõ változtatások kellenének. Az Egyesült Királyságban teljes a társadalombiztosítás, de a lakosok 26 százaléka véli úgy, hogy apróbb módosításokra szükség volna és 57 százalékuk szerint alapos átépítés kell, 15 százalék pedig úgy gondolja: az egészet teljesen újra kell tervezni. A biztosítás hiányosságai szempontjából is az amerikaiak állnak az élen. Az ott élõk egyharmada írta le, hogy évente ezer dollárnál többet kell saját zsebbõl is fizetni a különbözõ szolgáltatásokért, a mind magasabb biztosítási díjon túl. Cathy Schoen, a cikk egyik szerzõje kiemelte, hogy valamennyi országban ott volt a legjobb az ellátás, ahol állandó családorvos tartotta kézben a gondozást. Kiderült, hogy mindegyik vizsgált országban a kórházban vagy sürgõsségi osztályon kezeltek egyharmada említette: az intézeti kezelésrõl a háziorvos semmiféle tájékoztatást nem kapott. A jelentést megismerõ egészségügyi vezetõk egyetértettek abban, hogy az orvostanhallgatók oktatásában az általános orvosok, a családorvosok magas szintû tanítása a jövõ feladata, mert az egyetemek eddig fõleg a különbözõ specialisták képzését igyekeztek biztosítani. Forrás: MTI jó ha figyelünk 15

16 Szlovénia a minap bevezette az eurót. Szlovákia egy fõre jutó nemzeti összterméke az elmúlt évek gazdasági növekedésének köszönhetõen meghaladta Magyarországét. Észtország, amely tizenhat éve még a dicsõséges Szovjetunió tagja volt, most a modern piacgazdaság egyik mintaországa és tanítómestere. A román IT-szektor a világon az egyik legdinamikusabb: több ezer helyi vállalkozásból áll, és a román termékeket a világ legjobbjai közt emlegetik. És mi? Mi hogy állunk? Az eurótól fényévekre. Növekedésünk már öt éve az egyik legrosszabb a régióban. Tanítani viszont legalább tanítanak minket: a világ vezetõ gazdaságkutatói és elemzõi közt nincs sok vita arról, hogy kevés fejlõdõ ország gazdaságpolitikája volt olyan ostoba (nem elhibázott, nem téves, hanem os-to-ba), mint hazánké. És ha kényszerítenének se tudnék olyan jelentõs szektort mondani, amelyben valóban világszínvonalúak vagyunk. Nem csak a gazdaság maradt le A drámai lemaradás nem korlátozódik a gazdaságra, legfeljebb ott vehetõ legkönnyebben észre. Mi a helyzet például a külpolitikával, azzal a területtel, amiben az elmúlt tizenöt évben talán a legtöbb lehetõséget kaptuk? A régiónk feletti keleti befolyás egyik napról a másikra szétesett, a nagy birodalom helyett egy teljesen szétzilált, külpolitikailag egyelõre súlytalan szomszédot kaptunk. A Balkánt domináló délszláv középhatalom sok kicsi, kivérzett államra esett szét. A nálunk másfélszer nagyobb és lényegesen nagyobb presztízsû Csehszlovákia helyett pedig a kis Szlovákia lett északi szomszédunk. Közben odafigyeltek ránk: éltanulónak tekintettek minket, a kis Nyugat voltunk, itt, Keleten. Mit értünk el e kegyelmi állapotban? Talán az EU-tagságot? Hat év Meciar ellenére Szlovákia akkor lett EU tag, amikor mi, Romániának huszonöt év Ceausescu és nyolc év Iliescu után éppen három évvel kellett többet várnia. Ehhez az eredményhez nem kellett magyar külpolitika. Milyen számottevõ érdekünket sikerült érvényesítenünk bárki más érdekeivel szemben? Gyakorlatilag semmilyet. A Dunát elterelték a szlovákok, a régió gazdasági és kulturális központja sokkal inkább Bécs vagy Prága, mint Budapest, a határon túli magyarok pedig legfeljebb azokat a jogokat kapták meg, amiket kiharcoltak maguknak. Nem, nem akaratból volt kevés, hanem a képességbõl. Abból viszont ijesztõ mértékben. Talán azért maradtunk le a fenti területeken, mert társadalmi bajaink gyógyítása foglalta le figyelmünket és erõforrásainkat? No, az biztosan nem óta a népességfogyás felgyorsult, a társadalmi tõke szintje tovább csökkent, a cigány fiatalok iskolázottsága és foglalkoztatottsága drámaian zuhant, a korrupció növekedését mindannyian érzékeljük, a férfiak születéskor várható élettartama a legalacsonyabb az egész EU-ban, a magyar magaskultúra haldoklik, a funkcionális analfabétizmus megdöbbentõ szintet ért el. Ráadásul egyik esetben sem jutottunk el még csak az okok feltárásáig sem ben még a legígéretesebb ország voltunk az Elbától keletre. A világ elsõsorban tõlünk várta, hogy példát mutassunk a többi átalakuló országnak. Hogy lehetett ennyire elrontani mindent? Hogy nem tudtuk megõrizni és kihasználni a lépéselõnyünket? Nem az akarat hiányzott. Minden rendû és rangú ember azt kívánja, hogy hazája gazdag, befolyásos és erõs legyen. Ha nem hazaszeretetbõl, akkor önérdekbõl. Hisz mégiscsak jobb egy nagy szemétdombon kakasnak lenni, mint egy kicsin. Nem, nem akaratból volt kevés, hanem a képességbõl. Abból viszont ijesztõ mértékben. A szélsõségesen elitvezérelt ország Az országot nemcsak, sõt sokszor nem elsõsorban a politikusai vezetik, hanem az üzleti, az egyetemi, a tudományos, a kulturális élet meghatározó személyiségei is. Õket együtt elitnek szokás hívni. Hazánk pedig szélsõségesen elitvezérelt ország....ha az ország komoly bajban van, és kétség ne legyen: éppen abban van, arról elsõsorban az elit tehet. Nem is lehet más. Minden témába vágó felmérés azt mutatja, hogy nálunk nem mûködnek azok a kis közösségek, amelyek szûrnék a nagy intézményeknek az egyénre gyakorolt hatalmát és befolyását. Ez persze nem meglepõ: a szabadság legfontosabb bástyáját jelentõ helyi kisközösségeket fizikailag verték szét, semmisítették meg 1944 és 1961 között, utána majd harminc évig lehetetlenné tették újak születését. Ráadásul nemcsak ezt örököltük, hanem megannyi monopóliumot ha úgy tetszik, megannyi pici diktatúrát az élet számos területén. Elektromos áram, telefon, ADSL-bekötés, kereskedelmi tévé, bevásárlóközpont: tényleg van választási lehetõség? A monopólium az egyénnel szemben: eleve eldöntött ütközet. Ezért aztán a magyar társadalom többsége, teljesen érthetõen, az ellenállás helyett az alkalmazkodást választotta és választja máig. Azt pedig, hogy mihez alkalmazkodunk, a nagy rendszereket közvetlenül (beosztásukon, vagyonukon keresztül) vagy közvetve (tekintélyükön, befolyásukon keresztül) a vezetõ emberek határozzák meg. Azaz elit. Ennek értelmében, ha az ország komoly bajban van és kétség ne legyen, éppen abban van, arról elsõsorban az elit tehet. Egyszerûbben: a fejétõl bûzlik a hal. A mi halunk feje pedig rettentõ büdös, mert még 1981-bõl való. A tudatlanságból a féltudásba: a mai magyar elit tanulóévei Mágikus évszám. Ekkor kezdõdtek a nagy reformok, amelyekkel az ország technokratái, értelmiségiei és vállalkozói a kommunista rendszer adta kereteken belül próbálták hazánkat a Nyugathoz közelíteni. Beléptünk az IMF-be és a Világbankba, engedélyezték az évenkénti nyugati utazást (azért nem mindenkinek), és korlátozott teret adtak a magántulajdon bizonyos formáinak. Az évtized közepe felé bevezették többek közt a kétszintû bankrendszert, a személyi jövedelemadót és késõbb a kiprivatizálásoknak keretet adó társasági törvényt. A magyar tudósok, kutatók és értelmiségiek olvashattak néhány tiltott kapitalista könyvet, és néha elutazhattak fejlett országokba is. A reformok bizonyos értelemben sikeresek voltak. A géemkázók úgy érezték, hogy végre magánvállalkozást csinálnak; a professzorok úgy, hogy végre bekapcsolódtak a nemzetközi vérkeringésbe; a közigazgatásba belépõ technokraták meg úgy, hogy végre nem a marxizmus dogmáiból kell kiindulniuk, hanem a józan eszüket is használhatják. A hetvenes évek biszkubélai sötétségéhez vagy a többi kommunista országhoz képest szinte nyugatiak lettünk. De csak ezekhez képest. A nyolcvanas években Magyarországon nem piacgazdaság és nem jogállam épült, így az ország sem a Nyugathoz közeledett, hanem az akkori Keletrõl húzta le az utolsó bõrt. A gmk-k nagy része például csak azért tudott talpon maradni, mert tevékenységeik ellátásához állami vállalatok eszközeit használták ingyen. A gmk-k többsége nem klasszikus vállalkozás, hanemegyfajtaüzletiélõsködõvolt. Valóban volt kétszintû bankrendszerünk, de egyáltalán nem úgy mûködött, ahogyan egy piacgazdaságban szokott, hisz alig tíz év alatt belül kétszer kellett állami beavatkozással megmenteni az összeomlástól. A társasági törvény tényleg lehetõséget adott a privatizációra, de annak folyamata mindenre emlékeztetett, csak jogállami keretekre nem. A magyar társadalomtudós is tanult valamit a nyugati könyvekbõl, utakból, konferenciákból, de ettõl gondolkodását változatlanul a hosszú évtizedek alatt beleivódott didaktikus, mechanikus, determinisztikus világkép határozta meg. 16 jó ha figyelünk

17 Furcsa kettõség jellemezte ezt az idõszakot: a szovjet barakk perspektívájából a normális, nyugati berendezkedés kialakulásának illúzióját adta, a normálisabb világból tekintve viszont jól látszott, hogy ízig-vérig szocializmus volt. Nem kellettek a hazatérõ emigránsok A jelenlegi magyar elit meghatározó része a nyolcvanas években szerezte legfontosabb tapasztalatait a nyugati típusú berendezkedésrõl. Ekkor láttak, hallottak elõször piacgazdaságról, üzletrõl és demokráciáról, arról, hogy hogyan is kellene egy normális országnak mûködnie. Nem is lenne ezzel semmi baj, ha nem tanultak volna azóta olyan keveset, ha nem a nyolcvanas évek tapasztalatai alapján próbálnák irányítani az országot ma is. A magyar elit a nyolcvanas években megtanultaknak köszönhetõen már tudja mit és hogyan kell csinálni. Ez persze részben a korukkal magyarázható. Az akkor éves korosztály mára lényegesen idõsebb és ezzel párhuzamosan kevésbé nyitott lett. Legalább ilyen fontos azonban az a tény, hogy az akkor szerzett tudásukat máig relevánsnak érzik. Nem véletlen, hogy az összes többi posztkommunista országgal ellentétben, hazánkban egyetlen hazatérõ emigráns sem tudott számottevõ hatást elérni, vagy befolyást szerezni (kivéve természetesen Soros Györgyöt, aki egyszerûen megvásárolta). A magyar elit nem volt nyitott a körön kívülrõl érkezõ külföldi tapasztalatra, mert úgy érezte, hogy a nyolcvanas években megtanultaknak köszönhetõen már tudja, mit és hogyan kell csinálni. Nem mindenütt volt ez így, a legkevésbé Észtországban. Az észtek a kilencvenes évek elején vettek egy nagy levegõt, és kimondták, hogy nem fogadnak el semmit az elõzõ évtizedek igazságaiból. A nyugaton élõ emigráns észteket hazahívták, megannyi skandináv, német és amerikai intézménnyel indítottak csereprogramokat, a vezetõ vállalatok és állami intézmények élére szemtelenül fiatal embereket neveztek ki. E másfél millió lakosú kis ország önbizalma odáig terjedt, hogy valódi versenyhelyzetet teremtettek a legtöbb iparágukban, mondván, hogy az észt vállalkozók is akkor erõsödnek meg, ha versenyeznek. Láss csodát, az elmúlt évtizedben Észtország a kelet-közép-európai régió legdinamikusabb országa volt, a magyar gazdaságnál átlagosan közel kétszer (!) gyorsabban növekedett. Az észtek, akik tizenöt éve nem szégyelltek tanulni másoktól, mára tanítómesterekké lettek, akikhez szerte a világból járnak tanulni, ellesni a trükköt. A féltudás tort ül: a velünk élõ nyolcvanas évek Nálunk nyilvánvalóan minden máshogyan történt. Valahogy derogált tovább tanulni. Vegyük például a közgazdaságtan kérdését, hiszen ez mindenkit közvetlenül, mondhatni húsba vágóan érint. A nyolcvanas-kilencvenes években axiómaként kezeltük, hogy Kelet-Közép-Európában egyedülállóan, nemzetközi szintû szakembereink vannak e területen. Miért is lett volna máshogy, hiszen a régióban elsõként, 1982-ben beléptünk az IMF-be, és olyan legendák, mint Zseniális feketejános szárnyai alatt egy egész nemzedék tanulta meg, hogy mi az a nyugati közgazdaságtan (volt közöttük olyan, aki még angolul is tudott!)? Eltelt tizenöt év, és ez a fantasztikus gárda, ezek a világszínvonalú szakemberek egy szóval sem mondták, hogy valami nagyon-nagyon el van rontva. Volt egy-két megjegyzés hiányról, meg instabilitásról, de azt senki sem említette, hogy az egész magyar gazdaság rossz pályán lenne. Lehet, hogy nem tudták? Lehet, hogy tényleg el kellett menni a szakadék széléig, hogy lássák, közeledünk a mélység felé? Tudom én, hogy részben azért nem szóltak, mert védték az éppen kormányon lévõ barátaikat, de amikor azok ellenzékben voltak, akkor miért nem errõl beszéltek? Miért a reptérprivatizációt vagy a Széchenyi-tervet támadták, miért nem az adórendszer vagy az egészségügy átalakításának elmaradását? Mert egyszerûen nem ismerték fel, hogy ezek ekkora problémát jelentenek. Nem ismerték fel, mert az az eszközrendszer és gondolkodási keret, amit még a nyolcvanas években alakítottak ki, csak ennyire volt elég. A sort folytathatnánk a késõ Kádár-kor hazai politikai mûveltségénél megakadt riporterekkel, a marxizmus és bármilyen divatos nyugati elmélet sajátos katyvaszát tanító egyetemi professzorokkal, a nemzetközi szinten is értékelhetõ teljesítményre képtelen tudósokkal vagy a minden problémát huszonöt éve ugyanazokra az okokra visszavezetõ írókkal, költõkkel, filozófusokkal. Miközben a közemberek a kilencvenes években óriási teret nyerõ nagy külföldi cégeknél vagy azok talpon maradó hazai konkurenseinél elsajátították (mert el kellett sajátítsák) szakmájuk nemzetközi színvonalát, addig az elit döntõ többségét semmi sem kényszeríttette hasonló fejlõdésre. Itt nem csak a magukat mindenfajta önirónia nélkül nagy generációnak nevezõ kiöregedett polbeatfiúkról van szó. A jelenség éppen úgy tetten érhetõ a jelenlegi ötvenes és negyvenes korosztály megannyi tagjánál, akik megtehették, hogy a Magyarországon ez máshogy van gondolat jegyében az elmúlt tizenöt évben meg se próbálják ledolgozni a nyugati kollégáikkal szemben meglévõ szakmai és intellektuális lemaradásukat. Nincs egy szakma, amelyik folyamatosan világszínvonalat termelne. Nincs minõség, stílus és ízlés. A magyar elit tagjainak döntõ többsége, bizony, konzerválta a nyolcvanas évek világát. Nem tények, hanem benyomások alapján formálnak véleményt; imádják a nagy ívû elképzeléseket, de képtelenek kidolgozni a részleteket hozzájuk; univerzálisan fogalmaznak, de szinte semmit sem ismernek a közvetlen környezetükön kívül; folyton terveket és programokat gyártanak, de soha nem sikerült valamit igazán jól megvalósítaniuk. Mind azt gondolják, hogy az, amit akkor, az aranykorban megtanultak, ma is elég. Bizonyos értelemben, mintegy önbeteljesítõ próféciaként, igazuk is van. Mivel a megfelelõ pillanatban õk voltak helyzetben, õk tudtak vagyont, pozíciót és tekintélyt szerezni. Ma õk a Politikusok, az Írók, a Tévés Személyiségek, a Nagy Nevettetõk, a Színészek, a Filozófusok, a Tudósok és a Szakértõk. És dicsérik egymást megállás nélkül. Egymás szemében õk a világszínvonal. Ezek a pozíciók lehetõvé teszik, hogy ideig-óráig még õk szabják meg a játékszabályokat, ezzel is meghosszabbítva saját hatalmukat. Ez a tudás ehhez tényleg elég volt. Máshoz viszont nagyon is kevésnek bizonyult. Az eredmények magukért beszélnek. A magyar elit az elmúlt tizenöt évben eljátszotta az ország egyik ritka esélyét arra, hogy valami igazán nagyot alkosson. Elõnyeink java részét elvesztettük, és beolvadtunk a közép-európai masszába. Mindenütt csak a nyolcvanas évek borzalmas középszerûsége. Nincs egyetlen normális közéleti vita. Nincsenek a tényekhez ragaszkodó, bátor és következetes közszereplõk és orgánumok. Nincs, aki rámutatna, hogy annyira azért mégsem egyediek a problémáink. Nincsenek gondolatok, amik a magyar határokon túl is izgalmasnak bizonyulnak. Nincs egy szakma, amelyik folyamatosan világszínvonalat termelne. Nincs minõség, stílus és ízlés. Na és? Semmi garancia sincs arra, hogy mindez megváltozik. Argentína, amely a huszadik század elején még a világ tíz leggazdagabb országának egyike volt, száz éve nem tud szembe nézni a saját hanyatlásával. Az országot szétfeszítõ társadalmi problémákról az argentin elit nem képes széles körben elfogadott diagnózist készíteni, hogy megoldási javaslatról ne is beszéljünk. A nyilvánvaló romlásnak fittyet hánynak, és a régi dicsõségbe kapaszkodva még mindig úgy viselkednek, mintha Buenos Aires lenne Latin-Amerika központja. Ezen az úton mi is elindultunk, és nem kell száz év, hogy teljesen lecsússzunk. Aki azt gondolja, hogy ezt a problémánkat megoldhatja a politika, ne adj Isten, egy kormány, az nem érti a krízis mélységét. Féltudású elittel a háta mögött még a világ legkiválóbb politikai garnitúrája sem tudna maradandót alkotni. Elõbbiek ugyanis a szakértõk, akik elõkészítik a fontos döntése- jó ha figyelünk 17

18 ket; a kommunikátorok, akik megalapozzák vagy megtorpedózzák azok társadalmi elfogadottságát; a vezetõk, akiknek végre kell a kapcsolódó intézkedéseket hajtaniuk; és a finanszírozók, akik számon kérik a politikusok döntéseit. Arról nem is beszélve, hogy féltudású elit szükségszerûen csak féltudású politikai garnitúrát tud kitermelni. Ennek megfelelõen ahhoz, hogy elhiggyük, a mostani reformok valóban jobban át vannak gondolva és jobban lesznek végrehajtva, mint az elmúlt huszonöt év összes többi hasonló nekibuzdulása, vagy hogy kiutat jelentenek az elmúlt másfél évtized helyben járásából, azt is el kell hinnünk, hogy egykor Münchausen báró saját hajánál fogva rántotta ki magát a mocsárból. Tanulnunk kell azoktól, akik elõttünk járnak, vagy egyszerûen ügyesebbek. A mostaninál lényegesen komolyabb tudással bíró elitre van szüksége hazánknak. Ennek létrehozása természetesen hosszú idõbe telik majd, és egy egész generációnak jelenthet feladatot. Elsõ lépésben tudatosítanunk kell magunkban, hogy nem mi tudjuk a legjobban, hogyan kell demokráciát, piacgazdaságot, jogállamot és általában véve normális országot építeni. Új utat találni, de nélkülük Tanulnunk kell azoktól, akik elõttünk járnak vagy egyszerûen ügyesebbek. A tanulás természetesen nem azonos a majmolással. Magunkat, a saját erõsségeinket és hibáinkat is sokkal tisztábban kellene látnunk ahhoz, hogy valóban felhasználhassuk mindazt, amit másoktól el lehet sajátítani. Ez a jelenlegi magyar elitnek túl nagy feladat volt, az általuk kialakított tudás- és társadalommodell zsákutcának bizonyult. Új utat kell találnunk, lehetõleg nélkülük. A nyolcvanas évek hamis tanulságaival meg nem fertõzött következõ generációnak át kell lépnie a mai magyar eliten. Nem foglalkozhat az elõbbi köldöknézõ vitáival, és nem fogadhatjaelközépszerûidoljait,éselkellutasíta- nia annak megannyi rossz kompromisszumát. Ehhez azonban új tanítómesterek is kellenek. Van már néhány itthon is, de nagyszámban egyelõre csak külföldön találni méltót. El kell menni, hogy megtanuljuk kívülrõl látni magunkat, hogy a nyolcvanas évek belterjes perspektívái és félig rágott módszerei ne determinálják a mi gondolkodási kereteinket is. Ezután azonban haza kell jönni, mert rengeteg a feladat. Azok pedig, akik már újra itthon vannak, keressék egymást, segítsék egymást, és ne féljenek kimondani, hogy a helyi (kis)király meztelen. Így talán véget vethetünk a mai magyar elit siralmas országlásának. Forrás: Publius Hungaricus Index * Publius álnéven Publius Valerius Publicola római konzul emlékére az Egyesült Államok alapító atyái (Hamilton, Madison és Jay) publikálták híres, a föderális állam kialakulását alapvetõen meghatározó, alkotmánymagyarázó cikksorozatukat ban. Ez így nem mehet tovább. Ha ezen a pályán haladunk, akkor kulturális és gazdasági értelemben is periféria sodródunk. A nyolcvanas évek mutyivilágából kinõtt, és azóta több generációba is replikálódott féltudású, szûk látókörû elitet le kell váltani. Az ország, a nemzet és a magyar társadalom ügyeirõl felelõsen gondolkodók mára szinte kivétel nélkül eljutottak arra a következtetésre, hogy ez így nem mehet tovább. Nem mehet tovább, mert jelenlegi viszonyaink állandósulása tartós leszakadást, a nyugati fejlõdési modellhez való újracsatlakozási lehetõségünk elszalasztását eredményezheti. Amint azt az elmúlt másfél évtized vergõdése mutatja, a külsõ környezetünk drámai változásai nélkül is könnyen amolyan közép-európai Argentína válna belõlünk. Ezen túl azonban két olyan, az egész nyugati civilizációt átfogó folyamat is alakítja sorsunkat, amelyek súlyát nehéz lenne túlbecsülni, és amelyek drámaian felerõsíthetik víziótlan sodródásunk hosszú távú negatív hatásait. Az egyik a magyar gazdaság megállíthatatlannak tûnõ integrálódása az európaiba, a másik a kulturális globalizáció. Az európai gazdasági integráció hatására a következõ másfél-két évtizedben el fog dõlni, hogy az új tagországok csatlakozása nyomán kialakuló nagy európai munkamegosztásban milyen tevékenységek fognak hazánkban koncentrálódni. Magas szintû képzettséget igénylõ, nagy döntési szabadsággal járó és nagy nyereséget termelõ feladatok vagy elsõsorban szakmunka típusú, utasítás-végrehajtás logikájú, kevés nyereséget termelõk. Az elõbbi, ha úgy tetszik az ír változat, azt jelentené, hogy hazánk prosperáló pályára áll, képes hosszú távú perspektívát nyújtani tehetséges fiainak, és a gazdasági élet logikája megerõsíti a magabíró, az államtól és a nagy szervezetektõl független állampolgárok státuszát. Az utóbbi, a portugál modell, az állandósult rövid távú recesszió-konjunktúra ciklusok világa, ahonnan értelmes munkalehetõségek híján menekülnek a képzett fiatalok, és ahol az emberek egy meghatározó része nagy nemzetközi vállalat távoli filiáléjának bennszülött munkatársa. Ezzel párhuzamosan de jelentõs részben függetlenül felgyorsult a kulturális globalizáció, azaz a nemzetek kulturális önállóságának gyengülése. A tömegkommunikációs és kulturális piac erõteljes nemzetköziesedése az ízlés és ezzel együtt a kultúrafogyasztók által támogatott alkotások homogenizálódását is eredményezi. Ez a folyamat a gazdasági integrációhoz hasonlóan ki fogja termelni néhány nyertesét és nagyszámú vesztesét. Az elõbbiek nagy, országhatárokon átívelõ régiók kulturális centrumaivá válnak, és természetes gyûjtõhelyet és referencia pontot jelentenek az így lefedett területek tehetségei számára. Miközben az ilyen kulturális központok szükségszerûen kozmopolita nagyvárosok, paradox módon ezek képesek leginkább eltartani és megtermékenyíteni a helyi nemzeti kultúrát is (lásd Barcelona és Dublin példáját). Az alternatíva meglehetõsen lehangoló, különösen egy olyan, önmagát elsõsorban magaskultúráján keresztül meghatározó nemzet számára, mint a magyar. A kulturális globalizáció perifériáján ugyanis döntõ többségében fogyasztók laknak. Az alkotók elköltöznek, elhallgatnak, vagy a rendelkezésre álló szûkös pénzeszközökrõl folytatott szánalmas belterjes vitákba süppednek. A periférián fokozatosan leépül az értõ közeg, elfogy a pénz, és a nemzeti kultúrát önmegvalósító paprikajancsik hibernálják hosszú-hosszú idõre. Ha az elmúlt húsz év által meghatározott pályán haladunk tovább, a gazdasági és kulturális értelemben vett perifériára szorulás gyakorlatilag biztosra vehetõ. 18 jó ha figyelünk

19 Magyarul: sorsfordító idõket élünk. A következõ egy-két évtized fejleményei nagyon hosszú idõre meg fogják határozni hazánk helyzetét. Ahogyan a kiegyezés vagy a szovjet megszállás fél évszázadra kijelölte az ország mozgásterét, ugyanúgy az európai gazdasági térbe való betagozódásunk és a kulturális globalizációra adott válaszunk is hosszú idõre meghatározza jövõnket. Ha az elmúlt húsz év által meghatározott pályán haladunk tovább, a gazdasági és kulturális értelemben vett perifériára szorulás gyakorlatilag biztosra vehetõ. Az ezígy Igaza van tehát mindenkinek, aki úgy érzi, hogy ez így nem mehet tovább. Ameddig azonban nem értjük, hogy mi is az ez és az így, és még inkább, hogy mit is kellene változtatni ahhoz, hogy ne legyen ezígy, addig legfeljebb keseregni és hõzöngeni tudunk, saját árnyékunkon átlépni viszont aligha. miénk a fejlett világ egyik legnagyobbra hizlalt állami szektora Az ezígy tünetei jól ismertek. Például az, hogy miénk a fejlett világ egyik legnagyobbra hizlalt állami szektora, de az állami oktatás és egészségügy minõségi mutatói katasztrofálisak. Közben tudományos és kulturális szempontból még csak részei sem vagyunk a nyugati fõsodornak. Politikai elitünk pedig nemcsak, hogy elfogadható helyzetelemzést, ne adj' Isten, kitörési stratégiát nem tud felmutatni (aki az elõbb arragondolt,hogy nadeareformok vagy nadeanemzetikonzultáció, az kérem most hagyja abba az olvasást), de belterjességével, rövidlátásával és korrumpáltságával kifejezetten nehezíti helyzetünket. És akkor még nem beszéltünk a valóban nagy léptékû problémákról: a drámai népesedési helyzetrõl, a magyar cigányság teljes kiúttalanságáról vagy nyugati szövetségi viszonyaink erodálódásáról. Az ezígy azonban nem e jelenségek összesége. Sokkal inkább az a belsõ logika, ami összekapcsolja õket, ami biztosítja a fennmaradásukat, ami ellehetetleníti a változást, és asszimilálja vagy elkergeti a változtatni vágyókat. Az ezígy nem egy párt, nem egy érdekcsoport, mégcsak nem is egy generáció. Az ezígy normák és magatartásminták összesége. Az az íratlan szabályrendszer, ami mentén a magyar elit játszik. Az ezígy pillérei Az ezígy három, egymást erõsítõ pilléren nyugszik: a féltudás tudásként való elismerésén, a teljesítményelv ignorálásán, valamint az egyéni felelõsség tagadásán. A mai elit két évtizedes sikertelenségének egyik legfõbb oka, hogy a nyolcvanas években szerzett és gondosan konzervált féltudását valódi tudásként értelmezték. Elhitték maguknak, hogy nemzetközi szinten is értékelhetõ ismeretekkel, tapasztalatokkal bírnak, hogy nem kellene másoktól tanulniuk, hogy õk és csakis õk tudják, hogy mi kell ennek az országnak (errõl bõvebben lásd A féltudású magyar elit [1] címû cikkben). Féltudásukkal nem az az alapvetõ probléma, hogy sok mindent nem tudnak, hanem az, hogy mennyi mindenrõl nem tudják, hogy nem tudják. Képtelenek megkülönbeztetni a jó ötletet a bizarrtól, a hasznos tanácsadót a lézengõ rittertõl, általában a releváns tudást a kóklerségtõl. nekünk csak sztárjaink vannak, elismert szakembereink nem nagyon Az elit féltudása pedig lehetetlenné tette, hogy a teljesítmény meghatározó mérce legyen Magyarországon. Releváns tudás hiányában ugyanis a magyar elit nem volt és máig nincs abban a pozícióban, hogy hazai eredményeket nemzetközi kontextusban értékeljen. Ezért volt képes sikeresnek deklarálni az elmúlt két évtized különbözõ idõszakaiban a pártvagyon, a kárpótlás, a privatizáció, a nyugdíjreform, az autópálya-építés-finanszírozás vagy éppen az egészségügyi reform kezelését. Külhoni tapasztalatokkal összevetve látható, hogy koncepcionálisan el volt rontva és még rosszabbul volt végrehajtva mindegyik, de itthon örülni kellett nekik. Természetesen az egyes emberek szakmai megítélését sem a teljesítményük, hanem az eliten belüli babonák és hiedelmek vagy éppen személyes népszerûségük határozza meg. Ezért aztán nekünk csak sztárjaink vannak, elismert szakembereink nem nagyon. Teljesítményelvárás híján pedig nem lehet szó egyéni felelõsségrõl sem (persze elméletileg lehetne morális alapú felelõsségkoncepciónk, de Magyarországon ez tényleg csak elméleti alternatíva). Sokan megírták már: egy szint felett hazánkban egyszerûen nem lehet megbukni. És ez nemcsak az államhoz közel, a politikában, az akadémiai szektorban vagy a közmédiában igaz. Még a látszólag teljesítményelvû üzleti életben is mindig találni egy-egy haveri bankhitelt, egy kis állami támogatást vagy egy önkormányzati megrendelést, amivel elkerülhetõ akudarc. Az ezígy és a közérdek Amilyen rossz a féltudás, valamint a teljesítményelv és az egyéni felelõsség hiánya az országnak, annyira kellemes az elit tagjainak. Az ezígy-ben ugyanis a pozíciók megtartásához se tudással bírni, se teljesíteni nem kell, elég ha az ember a körön belül van. Az ilyen elit nem alkotásra rendezkedik be, hanem szerzésre. Az üzleti elit, a magyar mágnások döntõ többsége vagy a korábbi állami vagyon áron aluli megszerzésével (privatizáció), vagy az államnak történõ túlárazott beszállítással (állami megrendelések), esetleg a törvények nyílt kijátszásával (számlagyárak, csempészet) szerezte vagyonát. A politikai elit önnön mindennapi betevõjét az állami és önkormányzati megrendelések eufemisztikusan pártfinanszírozásnak nevezett intézményesült megcsapolásval teremti meg. A honi kulturális és tudományos elit tagjai pedig szinte kizárólag egy felkent személy vagy egy párt iránti lojalitásban versenyezve próbálják biztosítani a fõ megélhetési forrásuknak számító állami támogatásokat. a mai magyar elit nem tanult meg alkotni A köz érdeke számára elõnyös alkotó tevékenységek egyszerûen nem kifizetõdõek. Miért teremtsen valódi versenyelõnyt a vállalkozó, ha legalább annyit kereshet túlárazott állami beszerzésekbõl vagy alternatív csatornákon kompenzált állami támogatásokból? Miért gyötörje magát a politikus távlatos problémákkal, ha a média és a médiából tájékozódó szavazók nem ezt kérik számon? Miért próbáljon valódi mûvészi vagy tudományos értéket teremteni valaki, ha az állami pénzt politikailag motivált látszattevékenységért ugyanúgy megkapja? Miért foglalkozzanak a magyar elit tagjai az európai gazdasági térbe való integrálódásunk vagy a kulturális globalizáció lehetõségeivel és veszélyeivel, ha enélkül is pozícióban maradnak? Az ezígy ellentétbe állítja a köz érdekét az elit tagjainak egyéni érdekeivel. Az elit tagjai a köz kárára boldogulnak. És mostanra nem csak a motiváció a probléma. Mivel sohasem volt rákényszerítve, a mai magyar elit nem tanult meg alkotni, építkezni. Az egész nemzetet érintõ összetett kihívások kompetens kezelése minden ország elitjének nehéz feladat. Az ezígy csak szerezni tudó elitjének azonban megoldhatatlan próbatétel. Az ezígy egyenes adásban: az egészségügyi reform Az ún. egészségügyi reform története jól illusztrálja e tényt. Egy nagyvállalat teljes átalakítását legalább egy évig szokták elõkészíteni, hasonló méretû állami intézményeknél ez kicsit hosszabb idõt vesz igénybe, míg az igazán összetett nagy rendszerek (és az egészségügy vita nélkül ezek közé tartozik) esetében ez rendszerint két-három évig tart. Két-három évig. Hazánkban az egész egészségügy átalakításának elõkészítésére hat hónap jutott. Kevesebb, mint amennyit például az egyik legnagyobb jó ha figyelünk 19

20 hazai vállalat szánt adminisztrációs funkciói kiszervezésének elõkészítésére. Ki gondolhatta komolyan, hogy ilyen felkészüléssel a rövid távú költségcsökkentésen túlmutató, valódi minõségjavulást eredményezõ változtatások valósíthatóak meg? A féltudásúak együgyû magabiztosságával tették fel erre egész kormányzati ciklusuk sikerét. Csak az, aki nemcsak soha nem látott ilyesmit, de még csak nem is olvasott róla; aki még azt sem tudja, mit használjon referenciának; aki azt gondolja, hogy a vezetés a deklarációkban merül ki; és aki elhiszi, hogy a mieink (a progresszívek, a nemzetiek, a liberálisok kinek mi tetszik) tényleg mindenhez értenek. Röviden, a jelenlegi magyar elit. A kormány látványosan bízott abban, hogy ezt az ügyet ilyen megközelítéssel sikerre lehet vinni. A féltudásúak együgyû magabiztosságával tették fel erre egész kormányzati ciklusuk sikerét. Az ellenzék szerint nem is volt szükség változtatásra, esetleg több pénz kellett volna a rendszerbe. Mintha nem az lenne a helyzet, hogy más posztkommunista országok lényegesen kevesebb pénzbõl három-négy évvel magasabb várható élettartamot biztosítanak. A legrosszabbak azonban a magyar közélet hivatalos szakértõi voltak. Egy szót sem szólnak a megvalósítás esetleges nehézségeirõl, hanem csak jönnek a nyolcvanas-kilencvenes évek mozgalmi küzdelmeibõl ittragadt toposzaikkal: magán egyenlõ tökéletes; állami egyenlõ nemzeti; állami egyenlõ pazarló; magán egyenlõ kizsigerelõ. Ja, meg hogy a reformnak mindig örülni kell. Az ezígy tartalékai Bár a jelenlegi magyar elitnek köszönheti világra jöttét, az ezígy sajnos szülei nélkül is életképes. Képes ugyanis arra, hogy lassan, de biztosan szocializálja a következõ generációkat, és ezzel átörökítse, fenntartsa önmagát. Elég csak XY ifjúpolitikusra, esetleg AB-re, a mutyiból meggazdagodott fiatal BMW-sofõrre, továbbá CD-re, a politológusnak nevezett médiatitánra vagy EF-re, a magát kifejezni csak magyarul képes harminc körüli egyetemi adjunktusra gondolni. õk ugyanúgy az ezígy oszlopai, mint tizenöt vagy harmincöt évvel idõsebb mestereik. semmi garancia sincs arra, hogy egyhamar kilépünk a mutyi világából Az erõs túlélési képesség nem csak az ezígy sajátja: az egymást kölcsönösen erõsítõ, intézményesült szabályokról nagyon sokan leírták már, hogy ún. pályafüggõséget alakítanak ki, azaz könnyen túlélnek akkor is, amikor az õket létrehozó eredeti körülmények már rég nem állnak fenn. A pályafüggõség iskolapéldája a szicília maffia, ami évszázadok óta megannyi közszolgálati tevékenységet lát el: sokkal jobb módszerek is lennének ezen állami feladatokra, de olyan sokan érdekeltek a rendszer fenntartásában, hogy eddig minden változtatási kísérlet elõbb-utóbb elbukott. A mi esetünkben ez azt jelenti, hogy semmi garancia sincs arra, hogy egyhamar kilépünk a mutyi világából. Sõt tudatos és eltökélt változtatási szándék hiányában egészen biztosan hosszú idõn át megragadnánk e viszonyok közt. Az ezígy és a turáni átok A szerencsésebb történelmi fejlõdésû országokban az íratlan szabályok biztosítják, hogy az elit tagjainak érdekük legyen a közösségi célok elõmozdítása is. Nálunk is lehetne amúgy csinálni. A pályafüggõség nem azonos a turáni átokkal. A nálunk ez mindig így volt, ezért mindig is így lesz típusú érvek pusztán a tehetetlenek, a lusták és az örök megalkuvók kényelmes kifogásai a sodródásra. normálisabb közegben az õ féltudásuk csak félpénzt érne Megannyi példa van olyan nemzetekre, amelyek képesek voltak kilépni káros szabályaik, szokásaik, normáik szorításából. Az írek közel két évszázad nyomorúságát és hanyatlását rázták le magukról az elmúlt huszonöt évben, a finnek egy még hosszabb ideig tartó gyarmati és félgyarmati lét okozta szellemi rabszolgaságból emelkedtek fel alig egy emberöltõ alatt. Az ezígy-bõl való kitörés természetesen lehetséges. Mai elitünkkel azonban nem fog menni. Se nem akarnak, se nem tudnak a viszonyokon változtatni. Nem akarnak, mert egy normálisabb közegben az õ féltudásuk csak félpénzt érne. De nem is tudnak, mert már túl sok idõt töltöttek el az ezígy-ben (és általában sehol máshol) ahhoz, hogy képesek legyenek máshogy és valóban másban gondolkodni. Az ezígy legyûrése Egy másik, más szabályok szerint mûködõ elit kell tehát. Ehhez a jövõ magyar elitjébe aspiráló mai húszasoknak és harmincasoknak (és persze az idõsebb generáció ezígy-et maga mögött hagyni képes néhány tagjának) egy teljesen új szabályrendszert, az amúgy-ot kell bevezetnie és követnie. Nincs mire várni, ezt már most el kell kezdeni. Az alapoknál. (I) A féltudásból a tudás felé Újra kell fogalmaznunk, hogy mit tekintünk releváns tudásnak. Meg kell ismerni azt, amit a valódi tudás mércéjének szokás tekinteni a nyugati civilizációban: a logikát, a tények keresését és tiszteletét, valamint az egészséges kételyt önmagunkkal szemben. Ez azonban ma itthon, a mai elit tagjai által uralt iskolákban és munkahelyeken lehetetlen vállalkozás. Egyszerûen nincs kitõl megtanulni (tisztelet a nagyon ritka kivételnek). A releváns tudás felismerésének, azonosításának készségét külföldön, Nyugat-Európában vagy Amerikában lehet elsajátítani. A sikeres adaptációhoz azonban meg kellene ismerni az országot és a magyar társadalmat. Ez azonban nem elegendõ. A külhonban szerzett tudást adaptálni kell hazánkra. Miközben a nemzetközi tapasztalatok rendkívül értékesek, egyik sem alkalmazható egy az egyben Magyarországon. A sikeres adaptációhoz azonban meg kellene ismerni az országot és a magyar társadalmat. Nemcsak Budát, az V. kerületet és a fõváros körüli mûfalvakat. Legalábbis sejteni kellene, hogy mik a legfontosabb kérdések egy tanyán, egy kisvárosban vagy egy cigányputriban, hogy miért költözik el valaki Írországba, és hogy miért marad Borsodban. Az amúgy-ban csak az a tudás tekinthetõ relevánsnak, ami a megismerés nyugati civilizációban elfogadott alapjaira és a hazai viszonyok átfogó ismeretére épül. (II) A teljesítmény rangjának helyreállítása Be kell vezetnünk a teljesítményt mint kiemelt fontosságú értékmérõt. Sajnos, ezt nehéz lenne itthon megtanulni, hiszen kis szigetektõl (bizonyos sportágaktól, az üzleti élet néhány szegmensétõl) eltekintve hazánk nem e logika mentén mûködik. Megint csak 20 jó ha figyelünk