Az Európai Unió tógazdálkodóinak tanácskozása MAGYARORSZÁG, RÉTIMAJOR, SZEPTEMBER 3.

Átírás

1 Az Európai Unió tógazdálkodóinak tanácskozása MAGYARORSZÁG, RÉTIMAJOR, SZEPTEMBER 3. MAGYAR AKVAKULTÚRA SZÖVETSÉG, 2013 A kiadvány a Vidékfejlesztési Minisztérium támogatásával a PTKF/1652-2/2013. számú támogatási szerződés keretében készült.

2 Tartalomjegyzék I.... Összefoglalás..1 II. III. IV. Plenáris ülés 2 Munkacsoport ülések.4 A kérdőívek kiértékelése.6 V. A tógazdálkodás főbb problémáinak rangsorolása.11 VI. A tanácskozás állásfoglalása.17 Mellékletek Program - 2. Résztvevők listája - 3. Kérdőív - 4. A résztvevő országok tógazdálkodása - 5. Fotók

3 I. Összefoglalás szeptember 3-án az Aranyponty ZRt. rétimajori központjában került sor az európai tógazdasági haltermelők tanácskozására. A tanácskozás megrendezésére vonatkozó javaslatot az Európai Akvakultúra Termelők Szövetsége (FEAP) dublini közgyűlésén fogadta el a FEAP Édesvízi Bizottsága. A dublini tanácskozáson résztvevők nagy egyetértéssel fogadták Váradi Lászlónak a Magyar Akvakultúra Szövetség elnökének a javaslatát, hogy a tanácskozás Magyarországon, az Aranyponty ZRt. rétimajori központjában legyen. A szervezést négy fős szakértői team végezte, amelynek tagjai a következők voltak: Bernhard Feneis, a Német Haltermelők Szövetségének elnöke, a FEAP elnökhelyettese; Ifj. Lévai Ferenc, a FEAP Édesvízi Bizottságának alelnöke, a FEAP-ban a MAHAL és a MASZ közös képviselője; Váradi László a MASZ elnöke és Yvett White a Francia Akvakultúra Szövetség főtitkára. A tanácskozás programját az 1. sz. melléklet mutatja be. A tanácskozás történelmi jelentőségű eseménynek mondható, hiszen az európai akvakultúra ezen sajátságos szektorának a tógazdasági haltermelésnek a képviselői először tartottak ilyen széleskörű tanácskozást a tógazdálkodás sajátságos problémáinak megvitatása, a lehetőségek áttekintése, illetve a szektor hatékony képviseletének érdekében. A rendezvényen 27 fő vett részt a tógazdálkodásban meghatározó kilenc európai országból: Ausztria, Csehország, Franciaország, Horvátország, Lengyelország, Magyarország, Németország, Olaszország, Románia (2. sz. melléklet). A résztvevők elsősorban termelői szervezetek vezető szakemberei voltak. Jelen volt a rendezvényen, illetve köszöntötte a résztvevőket Arnault Chaperon a FEAP elnöke és Bardócz Tamás a VM Erdészeti, Halászati és Vadászati Főosztályának vezetője is. A tanácskozást megelőzően a tógazdálkodásban leginkább érdekelt országok egy kérdőívet kaptak, amely elsősorban tógazdálkodás fejlődését gátló tényezők felmérésére irányult. A tanácskozáson részt vevő országokon kívül Litvánia küldte vissza a kitöltött kérdőívet. A visszajelzések alapján megállapítható, hogy a tógazdasági haltermelés főbb akadályai; a szigorú (sokszor megalapozatlan) szabályozás, illetve a bürokrácia; a ragadozók (különösen a kormorán) kártétele, illetve a kompenzáció hiánya; a halastavak ökológiai szolgáltatásainak el nem ismerése, illetve a támogatás hiánya; a tavi halak (elsősorban ponty) árának stagnálása, illetve az input anyagok (főleg takarmány) árának emelkedése. Bár országonként változik, de problémaként említhető többek között a tógazdasági infrastruktúra alacsony műszaki színvonala, a vízellátással kapcsolatos magas költségek (különösen Magyarországon), az innováció hiánya, az áruház láncoknak való kiszolgáltatottság, illetve az értékesítés nem megfelelő szintű szervezése. A tanácskozáson plenáris üléseken és csoportos megbeszéléseken vitatták meg a résztvevők a problémákra adandó lehetséges válaszokat, illetve azt, hogy a szektor hogyan növelhetné képviseletének hatékonyságát annak érdekében, hogy megfelelő, illetve a szektort méltán megillető támogatást kapjon az Európai Tengerügyi és Halászati Alapból (ETHA). A tanácskozáson a résztvevők elfogadtak egy Állásfoglalás tervezetet, amelyet a szervezők a 2. Nemzetközi Ponty Konferencia (2013. szeptember 12-13, Wroclaw, Lengyelország) elé terjesztettek megvitatásra. A Ponty Konferencián elfogadott Állásfoglalást a szervezők megküldték az EU Bizottságnak, a döntéshozatalban résztvevőknek, illetve nemzetközi szervezeteknek. OLDAL 1

4 II. Plenáris ülés Köszöntő beszédek Váradi László a Magyar Akvakultúra Szövetség (MASZ) elnöke a szervezők nevében köszöntötte a résztvevőket. Megállapította, hogy a résztvevők jól reprezentálják az európai tógazdasági haltermelési szektort. Kiemelte a tanácskozás történelmi jelentőségét, hiszen az európai akvakultúra ezen sajátságos szektorának a tógazdasági haltermelésnek a képviselői először tartottak ilyen széleskörű tanácskozást a tógazdálkodás sajátságos problémáinak megvitatása, a lehetőségek áttekintése, illetve a szektor hatékony képviseletének érdekében. A részvételt illetően figyelemre méltó a fiatalabb és az idősebb szakemberek részvételének kedvező aránya, hiszen a fiatalok jelentős részvétele jelzi a szektor fenntarthatóságát. A MASZ elnöke köszönetet mondott a FEAP-nak a rendezvény támogatásáért. ArnaultChaperon az Európai Akvakultúra Termelők Szövetségének (FEAP) elnöke röviden bemutatta a FEAP szervezetét és működését, illetve az európai akvakultúra főbb kihívásait, amelyek a következők: esélyegyenlőség az EU-n kívüli termelőkkel; világos fejlesztési stratégia; a fogyasztók tájékoztatása; a szektor képviselete az Akvakultúra Tanácsadó Bizottságban (Aquaculture Advisory Commission, AAC); és a szabályozók egyszerűsítése. Kifejezte reményét, hogy hatékony lesz a tanácskozás és jó munkát kívánt a résztvevőknek. Bardócz Tamás a Vidékfejlesztési Minisztérium Erdészeti, Halászati és Vadászati főosztályának vezetője megállapította, hogy az akvakultúra megfelelő hangsúlyt kapott az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) előkészítése során. A szektort egységesen kell képviselni az előkészítő munka e stádiumában, azonban a későbbiekben (különösen az AAC működése során) külön kell megjeleníteni a tógazdasági szektor érdekeit. A kérdőívek kiértékelése (moderátor: Bernhard Feneis, Németország) A tanácskozást megelőzően Berhard Feneis német és Yvett White francia szakértők közös munkájaként egy kérdőív készült. A kérdőívek három nyelven (angol, francia és német) nyelven készültek, illetve a MASZ lefordította azt magyarra is (3. sz. melléklet). A kérdőíveket a szervezők az EU tagországok haltermelői szövetségeinek és akvakultúrával foglalkozó intézményeinek küldték ki. Tíz országból 15 kérdőív érkezett vissza, közöttük Litvániából is, amely ország nem képviseltette magát a tanácskozáson. A kérdőívek megállapításai alapvető információkat szolgáltattak a tanácskozás programjának az összeállításához. A kérdőívekben feltett kérdésekre adott válaszok összegzése a IV. fejezetben található. A tanácskozáson egy külön szekció foglalkozik a kérdőívekben említett főbb problémák fontosságának, illetve prioritásainak megállapításával. A válaszadók véleményét összegezve a szervezők a tógazdálkodást nehezítő tényezőket hat csoportba sorolták a következők szerint: általános problémák; szabályozás; természeti környezet; vízgazdálkodás; infrastruktúra; gazdálkodás, illetve marketing. A főbb problémák prioritásának összegzését az V. fejezet mutatja be. Felmerült az igény, hogy készüljön egy összefoglaló a tanácskozáson résztvevő országok tógazdálkodásáról. Ennek értelmében készült el a 4. sz. melléklet, amely a tanácskozáson részt vett 9 EU ország, illetve a kérdőívet kitöltő Litvánia tógazdálkodását mutatja be. OLDAL 2

5 Mi történt a Kazimierz Állásfoglalás kiadása óta?(moderátor: Váradi László, Magyarország) A lengyelországi Kazimierz Dolny-ban rendezett 1. Nemzetközi Ponty Konferencia egy új kezdeményezése volt egy állásfoglalás kidolgozása, amely összefoglalta azokat az igényeket, amelyek szükségesek a tógazdálkodás fejlesztéséhez. A Kazimierz Állásfoglalás főbb megállapításai az alábbiak voltak: - a szabályozók egyszerűsítése; - a tógazdálkodás elismerése vidéki közösségek foglalkoztatásában; - vadon élő állatok kártételének kompenzációja; - annak elismerése, hogy a tavi régiók halászattól függő területek ; - a tógazdálkodás megfelelő képviselete az Akvakultúra Tanácsadó Bizottságban (AAC). Az EU tógazdálkodási szektorának erőfeszítései (mint a Kazimierz Állásfoglalás is) hozzájárultak ahhoz, hogy az európai akvakultúra e sajátságos szektorát jobban elismerjék a döntéshozók, illetve, hogy a szektor sajátságos problémáival foglalkozzanak az európai akvakultúra fejlesztésre vonatkozó dokumentumok (Közös Halászati Politika; Európai Tengerügyi és Halászati Alap; Az Európai Bizottság Iránymutatása az akvakultúrára vonatkozóan; EATIP Jövőkép és Kutatási Stratégia). Így a tógazdálkodók remélik, hogy a helyzetük és a támogatásuk kedvezőbb lesz a közötti tervezési időszak során. Továbbra is vannak azonban neuralgikus pontok a tógazdálkodásban, mint például a kormorán kártétel, a korlátozások a NATURA 2000 területeken, amelyek kezelése további erőfeszítéseket igényel. Szükség van az európai tógazdálkodók nagyobb összefogására és közös akcióira (mint például a rétimajori tanácskozás) annak érdekében, hogy a szektor erősítse pozícióját az európai akvakultúra ágazaton belül. III. Munkacsoport ülések Vízgazdálkodás (moderátorok: Yvett White, Franciaország és Goran Cesnovar, Horvátország) A víz a tógazdálkodás kritikus eleme. A vízdíjak nagymértékben változnak országonként. Néhány országban nincs vízdíj, vagy legalább is nem közvetlenül vízdíjként jelentkezik a OLDAL 3

6 víz költsége (pl. Csehország, Franciaország, Németország, Lengyelország), míg más országokban magas díjat fizetnek a farmerek a vízért. Horvátországban a vízdíj kb /ha/év, Magyarországon elérheti az 50 /ha/év szintet. Olaszországban régiónként változik a vízdíj. Egy pisztrángfarm 260 -t is fizethet 1 liter/s vízszolgáltatásért, amire még regionális költségek is járulnak. Franciaországban külön problémát jelent a nagyobb völgyzáró gátak időszakos (általában 5 évenkénti) ellenőrzése, ami esetenként költséget is jelenthet a halgazdálkodó számára. A munkacsoport elhatározta, hogy egy adatbázist hoz létre, amely bemutatja a vízellátás különböző költségeit EU országonként. Gorán Cesnovar vállalta, hogy elkészít egy excel táblázatot, amit megküld a tanácskozás résztvevőinek. Halegészségügy(moderátorok: Dr. Andrea Fabris, Olaszország és Dr. Bernhard Feneis, Németország) A tógazdálkodás, annak természetbe ágyazottsága és viszonylagosan alacsony intenzitása miatt halegészségügyi szempontból eltér az európai akvakultúra más ágazataitól. Kiemelt probléma azonban a Koi Herpesz Vírus (KHV), amely mára már minden pontytenyésztő országban elterjedt, bár kártétele változó. A munkacsoport tagjai egyetértettek abban, hogy nincs értelme a továbbiakban a KHV-t a bejelentendő betegségek listáján tartani. Annak megfontolása szükséges, hogy a betegség (mint korábban a ponty tavaszi virémiája) a tagállamok szintjén legyen szabályozva. Fontos azonban, hogy a szabályozás költséghatékony legyen, és ne jelentsen indokolatlan terheket a gazdálkodók számára. A szabályozókat a vízrajzi adottságokhoz és a gazdaság adottságaihoz kell igazítani, mert esetenként (németországi példák alapján) a betegség kiküszöbölésének a költségei aránytalanok a betegség által okozott károkhoz viszonyítva. A munkacsoport javasolja, hogy a tanácskozás állásfoglalásában legyen benne a KVH-nak a bejelentendő betegségek listájáról történő levétele. Ragadozókártétel(moderátorok: Ifj. Lévai Ferenc, Magyarország és Michal Kratochvil, Csehország) A munkacsoport ülésen résztvevők beszámolóiból egyértelműen megállapítható, hogy a tógazdaságokat sújtó legnagyobb probléma a kormoránok kártétele. A kormorán probléma különösen súlyos Franciaországban, ahol a tógazdasági állományok mintegy 60 %-át károsítják a kormoránok, amely következtében több tógazdaság befejezte a haltermelést. A kormorán állományok szabályozására irányuló intézkedések országonként, illetve régióként változók, egyes országokban szigorúbbak, másokban kevésbé. Másodikként említhető a vidrák kártétele. A vidra állomány folyamatosan növekszik és ezek a védett emlősök egyre nagyobb haltömegeket fogyasztanak, különösen Németországban, Csehországban és Ausztriában. Egyes országokban gondot jelent a hódoknak a tavi infrastruktúrában okozott kártétele. A munkacsoport határozott fellépést sürget a kormorán kártétel megakadályozására. Ökológiai szolgáltatások (moderátorok: Dr. Váradi László, Magyarország és Dr. Hans Klupp, Németország) OLDAL 4

7 A munkacsoport tagjai megállapították, hogy miközben a halastavak kivételes módon élőhelyet teremtenek, nem kapnak támogatást az ökológiai szolgáltatásokért, mégpedig diszkriminatív módon más mezőgazdasági ágazatokkal szemben. További erőfeszítések szükségesek az ökológiai szolgáltatások kutatási evidenciákon alapuló számszerűsítése érdekében. Hasznos lenne más ágazatok (erdészet, legelőgazdálkodás) ilyen irányú kutatásainak, illetve értékelési módszereinek megismerése és ezen ágazatokkal való együttműködés. Fontos lenne továbbá az ökológiai szolgáltatások értékelésével foglalkozó kutatóintézetek együttműködése, illetve specifikus kutatási programok indítása. Ilyen kutatások szükségességét az EATIP Stratégiai Kutatási Programja is megállapítja. Ki lehetne használni a HORIZON 2020 keretprogram adta lehetőségeket ilyen kutatások finanszírozására. A halastavak ökológiai szolgáltatásainak szerepét még jobban meg kell ismertetni a döntéshozókkal és a társadalommal minden lehetséges eszközzel (kiadványok, videók, stb.). A tógazdálkodási ágazat fejlesztheti partnerkapcsolatait az IUCN-el és az Európai Bizottság Környezeti Főigazgatóságával. A munkacsoport ülések záró megbeszélése, illetve a munkacsoportok moderátorainak összefoglaló beszámolóit követően a tanácskozás résztvevői további három témában foglaltak állást az alábbiak szerint: Kormorán kártétel Bár a kormorán kártétellel kapcsolatos vita a Ragadozó kártétel munkacsoport programjában szerepelt, a tanácskozás kiemelten foglalkozott a kormorán kártétellel, különös tekintettel a francia delegáció kérésére, amely szerint az európai tógazdálkodás kiemelkedően legnagyobb problémája a kormorán kárétel. A FEAP Édesvízi Bizottsága részéről e téma vitáiban aktívan részt vevő Ifj. Lévai Ferenc beszámolt az Európai Bizottság által finanszírozott Corman projektről. Megállapítható, hogy a projekt sajnos nem sok olyan eredményt hozott, amely jól szolgálná a tógazdálkodók érdekeit. A kormorán probléma megoldása nagyfokú koordinációt és az EU országok határain túlmutató széleskörű nemzetközi együttműködést igényel. Szükségesek a kormorán konfliktusban érintett országok közötti tárgyalások, tekintettel arra, hogy a fészkelő helyek rendszerint nem abban az országban vannak, ahol a kártétel történik. Fontosak azonban a helyi, illetve regionális szintű intézkedések is a helyben fészkelő állományok számának csökkentése érdekében. A helyi intézkedésekre jó példa Magyarország, ahol a Vidékfejlesztési Minisztérium kerekasztal megbeszélést szervezett az érdekeltek bevonásával. A Kormorán akciócsoport munkája lassan ugyan de biztató eredményeket hozott. Akvakultúra Tanácsadó Bizottság (ACC) Bár az Akvakultúra Tanácsadó Bizottságok létrehozásának és működésének részletei nem ismertek, illetve nem tisztázottak, a résztvevők egyetértenek abban, hogy a tógazdasági szektort méltó módon kell képviselni a Bizottságban. Még ha jelenleg vannak is bizonytalanságok, és a Bizottság munkájában való részvétel feltételei nem tisztázottak, a tógazdasági halgazdálkodás egy-egy specifikus szakterületének képviselőit célszerű lenne kijelölni, akik felkészülten kapcsolódhatnának be a Bizottság munkájába akár közvetlenül, akár eseti szakértőként. OLDAL 5

8 Tógazdálkodás a Halászattól függő területeken (Fisheries dependent areas) A tógazdaságok tenger nélküli országokban, illetve számos tengerparttól távol eső régióban alapvetően járulnak hozzá a foglalkoztatáshoz és a vidékfejlesztési programokhoz. Fel kell mérni és ki kell használni az Európai Tengerügyi és Halászati Alap adta lehetőségeket a korábbi FARNET projekt során szerzett tapasztalatok figyelembe vételével. A Bizottság által is szorgalmazott jó gazdálkodási gyakorlatok cseréjére irányuló kezdeményezés adta lehetőségeket is figyelembe kell venni. Bár a tervezett több forrásból történő finanszírozás ( multi-funding scheme) pótlólagos forrásokat jelenthet várható az ezzel kapcsolatos adminisztratív terhek növekedése. IV. A kérdőívek kiértékelése A szakértői tanácskozás munkáját, illetve programjának összeállítását megalapozta egy kérdőíves felmérés. A kérdőívet Bernhard Feneis, a Német Haltermelők Szövetségének elnöke, illetve Yvett White a Francia Akvakultúra Szövetség főtitkára dolgozta ki. A kérdőív négy nyelven állt rendelkezésre (angol, francia, német és magyar), amelyet a tógazdálkodásban érdekelt EU országok termelői szervezetei, illetve nagyobb tógazdaságai kaptak meg kitöltésre a tanácskozást megelőzően. A kérdőív magyar nyelvű változatát a 3.sz. melléklet mutatja be. A tanácskozás előkészítése során 11 kérdőív válaszait tudtuk figyelembe venni. A kérdőív tematikájában három részre tagolódik. Az első részben olyan alapvető összefüggésekre vonatkozó kérdések vannak, amelyből kiderül, hogy az adott cég csak tógazdálkodással foglalkozik-e, vagy esetleg más kiegészítő tevékenységet is végez; hány darab és milyen méretű tavakban milyen termésátlaggal gazdálkodik; illetve milyen főbb problémák akadályozzák a tógazdasági haltermelést. Az általános kérdések arra is vonatkoztak, hogy ha nem a termelési szektorban dolgozik a válaszadó, akkor milyen tevékenységet végez az általa képviselt intézet, vagy szervezet, illetve milyen programokkal, feladatokkal kapcsolódnak a tavi haltermeléshez. A kérdőív második részében a kérdések a tagországok haltermelésére és a hozzá kapcsolódó adminisztrációs szabályozásokra és az ágazatot érintő problémákra vonatkoznak. Ez a rész 13 kérdést ölelt fel, amelyekre szöveges válaszokat kellett adni a megkérdezetteknek. A kérdőív harmadik részében általánosságban a halastavak funkcióira és szolgáltatásaira vonatkozó hat kérdésre kellett választ adni. I. Alapvető összefüggések: A kérdőív első részében feltett kérdésekre adott válaszok azt jelzik, hogy a tógazdálkodás igen változatos, ami a tavak méretét és gazdaságonkénti darabszámát illeti. A válaszadók információi alapján a tavak mérete 0,5 hektár és 300 hektár között változik. A hektáronkénti hozamok is nagy változatosságot mutatnak ( kg/ha). A válaszadók kb. fele-fele arányban végeznek csak tógazdálkodói tevékenységet, illetve egészítik ki OLDAL 6

9 egyéb tevékenységekkel (pl. horgásztatás, feldolgozás, stb.) a gazdálkodásukat. A tógazdálkodás eltérő dimenziói ellenére a főbb problémák igen hasonlóak, hiszen mindegyik válaszadó megemlítette a támogatás hiányát, a szabályozások és előírások szigorúsága miatti nehézségeket, a takarmányárak folyamatos emelkedését és ezzel szemben a halak piaci árának stagnálását. Az ökológiai szolgáltatások (Natura 2000-es területek) kellő el nem ismerése mellett a ragadozó madarak kártétel hiányát is kiemelték a kérdőívet kitöltők. A vízszolgáltatással és vízellátással kapcsolatos problémákat elsősorban a magyar válaszadók hangsúlyozták, azonban az innováció hiányát és az infrastruktúra alacsony színvonalát többen is megemlítették. Mindezen problémák ellenére a franciaországi válaszadón kívül a tógazdasági haltermelést alapvetően minden tagországban gazdaságosnak ítélték meg. A franciák válaszukat azzal indokolták, hogy a kormoránok olyan jelentős mértékű károkat okoznak, hogy az ellehetetleníti a tógazdasági haltermelést. II. Szabályozók, támogatások Gazdasági helyzet, a termelési költségek és bevételek, illetve halárak A halárak alacsony szintjét minden válaszadó hangsúlyozta, illetve ezzel szemben kiemelték a magas termelési költségeket. Mindezek mellett a magyar válaszadók elsősorban a magas víz- és energia költséget hangsúlyozták, a franciák a hal alacsony átlag-árát és a kormorán problémát, míg a románok az elmúlt időszakban háromszorosára nőtt takarmányárak mellett a feketepiac meglétét, valamint a rendkívül magas (24%-os áfa-kulcsot) emelték ki, mint a gazdálkodást nehezítő tényezőket. Támogatások A kérdés arra vonatkozott, milyen támogatást kapnak a tógazdálkodók a kormányzati szervektől, pl. EU támogatásokhoz való hozzájárulás. A magyarok a minőségi tenyészanyag de minimis támogatást jelölték meg, illetve megemlítették a korábban működő halgazdálkodási alapot. A románok az EHA által adott támogatások nemzeti önrészének arányát emelték ki. Litvániában és Franciaországban a halastavi gazdálkodók a víz- és környezetgazdálkodási intézkedések keretében kapnak támogatást ökológiai gazdálkodásra, az akvakultúra esetleges negatív környezeti hatásainak csökkentésére, valamint a gazdálkodáshoz kapcsolódó vízvédelmi intézkedésekre. Több válaszadó is megemlítette azonban, hogy a lehetőségek a gazdálkodók számára nem kellően ismertek, így sok esetben kihasználatlanul maradnak. Fiatal gazdálkodók támogatása A kérdésre, hogy kapnak-e támogatást a fiatal tógazdák, illetve van-e támogatás, ha a gazdálkodó a fiának adja át a vállalkozást, minden válaszadó nemmel felelt. Francia részről azonban megemlítették, hogy nevesítetten a fiatal halgazdálkodók nem kapnak támogatást, de a fiatal mezőgazdasági gazdálkodók program keretében lehetőségük van nekik is pályázni. A tógazdáknak nyújtott adminisztratív segítség, szaktanács A kérdés arra irányult, hogy kaphatnak e a tógazdák adminisztratív segítséget (pl. új tavak tervezéséhez), illetve a vállalkozás fejlesztéséhez. A segítségre nagy szükség lenne, mert sok a tógazdálkodást érintő szabályozás (pl. a vízgazdálkodásra és a vízi létesítmények tervezésére vonatkozóan), illetve azok folyamatosan változnak. Egyes esetekben a OLDAL 7

10 túlszabályozás jelent problémát, ami inkább gátolja, mint segíti a termelőket, illetve a válaszok alapján általánosságban megállapítható, hogy egyik országban sincs szervezett segítségnyújtás, illetve adminisztratív jellegű szaktanácsadás a tógazdáknak. Megállapítható azonban az is, hogy a termelői szövetségek nyújtanak eseti segítséget tagjaiknak. Az Európai Halászati Alap támogatás nemzeti szinten Általában kedvező az EHA támogatásra, illetve annak nemzeti szintű kezelésére vonatkozó vélemény. A tógazdálkodók véleménye egybehangzó abban a tekintetben, hogy halastavak számára indokolt volna a megfelelő mértékű területalapú támogatás, mint volt az a magyar Halastavi Környezetgazdálkodási Program keretében. Célszerű lenne egy a tavak ökológiai szolgáltatásaival arányos támogatási rendszer bevezetése. Egyes országokban (pl. Romániában) nincs területalapú támogatás, azonban kompenzációt kapnak madár, illetve ragadozó kártételért. Romániában ez a kompenzáció csak egyszer vehető igényben az adott ciklusban (5 év) és ez is csak a Natura 2000-es területeken, ahol mértéke Euro/ha között változik. Több országban is támogatják az ökológiai gazdálkodást, amelynek meghatározott feltételeknek kell megfelelni. A támogatás mértéke elérheti a 341 Euro/hektárt. Javaslatok a FEAP (Európai Akvakultúra Termelők Szövetsége) felé A FEAP által az Európai Bizottsághoz továbbítandó javaslatok elsősorban az adminisztratív terhek csökkentésére vonatkoztak. A válaszadók többsége célszerűnek tartaná, ha a pénzügyi, támogatási rendszer rugalmasabban alkalmazkodna a tervezési időszakhoz. Javaslatként merült fel a támogatásokhoz való hozzáférés megkönnyítése is. Minden válaszadó fontosnak tartja a halastavaknak, mint természeti értéket nyújtó vizes élőhelyeknek a méltó elismerését, illetve a vadon élő állatok által okozott kártétel kompenzációját. Esetleges piaci korlátok a tagországok között A válaszadók szerint nincsenek piaci korlátozások a tagországok között, bár a szállítási távolságok és egyes nemzeti sajátosságok jelenthetnek piaci korlátokat. Az adózási szabályozások eltérése (elsősorban az ÁFA esetében) a tagországok között jelenthet problémákat egyes országok számára. A francia válaszadók úgy gondolják, hogy a halszállítmányok szigorúbb állategészségügyi ellenőrzésére lenne szükség. A KHV európai terjedése intő példa lehet. A ragadozó kártétel okozta problémák nemzeti szintű kezelése Francia részről hangsúlyozták, hogy a minisztériumoknak jobban együtt kellene működniük a fenntarthatósági politika alkalmazása érdekében, illetve a döntés előkészítésbe jobban be kell vonni a termelőket. Általában fontosnak tartják a tógazdálkodók a ragadozók kártételére vonatkozó információk frissítését. Franciaországban 2011-ben jelent meg egy tanulmány a Nagy kárókatona hatása a haltenyésztésre címmel. Bár vannak (nem minden országban) nemzeti szintű menedzsment tervek a ragadozókra vonatkozóan (elsősorban kormorán és vidra), azonban azok végrehajtását, illetve az esetleges és időnkénti kompenzációt (már ahol van) nem tartják a tógazdálkodók elégségesnek. Általánosságban megállapítható, hogy a halgazdálkodók saját maguk vállalják a ragadozók ellen védekezés költségét, amivel csak kis mértékben tudják mérsékelni a károkat. Ez a helyzet hosszú távon nem elfogadható. OLDAL 8

11 A NATURA2000 és a Fauna és Flóra Irányelv (FHH Direktíva) okozta korlátok A kérdésre adott válaszok összesítéséből az a megállapítás vonható le, hogy minden tagországban igen merev az eljárási rend, amelynek köszönhetően a különböző engedélyek, beszerzése igén nehézkes. Az ilyen irányú költségvetési hozzájárulás hiányzik, így a természetes vizes élőhelyek fenntartása nagy terhet jelent a gazdálkodók számára. A halegészségügyre vonatkozó 88/2006 sz. rendelet hatása A kérdésre a válaszadók többsége úgy nyilatkozott, hogy a szóban forgó rendelet nem okoz jelentősebb többlet adminisztrációt, így nincs negatív hatással a termelőkre. Megfogalmazódott olyan vélemény is, hogy tógazdasági haltermelők még messze vannak attól, hogy az ilyen irányú egészségügyi előírásokat betartsanak. Felmerült ugyanakkor az a kifogás, hogy az adott szabályozás a díszhalak behozatalát például nem érinti, ami hátrányos lehet a tógazdálkodók számára. A gátak állagának megóvására irányuló szabályozók okozta hátrányok E kérdés a francia szakértő javaslata alapján került be a kérdőívbe, mert Franciaországban jelentős többlet költséget jelent a nagyobb méretű völgyzáró gátak időszakos kötelező állapotfelmérése. A környezeti hatásvizsgálatok költsége olyan magas, hogy a tógazdálkodás eredményességét veszélyeztetheti. Más országokban a völgyzáró gátakra vonatkozó rendeletek és szabályozók betartása nem jelent a franciaországihoz hasonló problémát, bár minden országban (esetenként jelentős) többlet költséget jelent a különböző szakvélemények és környezeti hatástanulmányok elkészíttetése. A portfólió bővítésének, illetve az értékesítés növelésének lehetőségei A válaszadók egyetértettek abban, hogy az értékesítés növelését a feldolgozás fejlesztésével és a termékválaszték bővítésével lehet elérni. Több válaszadó úgy látja, hogy a portfólió bővítése, illetve az értékesítés növelése a tógazdaságokban is egyre inkább csak korszerű haltermékek előállításával és értékesítésével valósítható meg. Figyelemre méltó a francia példa, ugyanis Franciaországban jelenleg kb. 12 olyan feldolgozó működik, amelyik kifejezetten halastavakból származó édesvízi halfajok feldolgozására specializálódott. A feldolgozott édesvízi haltermékek iránti kereslet dinamikusan növekszik, annak ellenére, hogy tengeri haltermékekből is nagy a kínálat. A feldolgozásés a marketing munka fejlesztése nemzeti támogatásokat igényel, amelyek azonban több esetben korlátozottak. Magyarországon a marketing fejlesztésére irányuló EHA programkomponens még nem indult be, illetve magyar részről a válaszadók hangsúlyozták az ÁFA kulcs csökkentésének fontosságát. Kapcsolat a haltermelők és az NGO-k (Nem Kormányzati Szervezetek) között A kapcsolatrendszerben különösen a tógazdálkodók és a zöld, illetve állatvédő szervezetek közötti kapcsolat lehet kritikus. A válaszadók mindegyike megemlítette, hogy a tógazdáknak sok esetben a nemzeti érdekvédelmi szövetségeken keresztül vannak kapcsolataik az NGO-kal, bár közvetlenül is kapcsolatban állnak azokkal. A kapcsolat minősége jelentős eltéréseket mutat. Több országban (így Magyarországon is) több pozitív példa van a tógazdálkodók, és az állatjóléti, illetve környezetvédelmi NGO-kjó kapcsolatára, más országokban azonban rendszeresek a konfliktusok. Franciaországban OLDAL 9

12 például ezeken a szervezeteken keresztül nagyon erős környezetvédelmi nyomás nehezedik a gazdálkodókra és ráadásul az elmúlt időszakban meg is sokszorozódott ezen szervezetek száma az országban. III. A halastavak funkciói és szolgáltatásai Arra a kérdésre, hogy melyek egy jó halastó főbb kritériumai a válaszadók a magas termelékenységhez és jó termelési mutatók eléréshez szükséges kitűnő vízellátottság, és magas színvonalú infrastruktúra mellett kiemelték tájképbe illeszkedést és a biodiverzitás fenntartását, továbbá a halastavak munkahelyteremtő képességét a hátrányos helyzetű régiókban A halastavak, illetve tógazdaságok fontos funkcióinak és szolgáltatásainak ismertetésére vonatkozó kérdésre a válaszadók a haltermelési és értékesítési funkciók mellett a következő funkciókat tartották említésre érdemesnek: a biodiverzitás fenntartása; a halastavaknak, mint értékes weatlend-eknek a kezelése; a tápanyag körforgás biztosítása; nádtermelés; a mikroklíma javítása; a tájképi érték növelése; munkahely teremtés. Arra a kérdésre, hogy milyen negatívumai lehetnek a halastó funkcióinak vagy szolgáltatásainak, a kérdőívek kitöltők mindegyike egyöntetűen azt a választ adta, hogy egy jól menedzselt halastónak nincsenek negatív hatásai. Az elmúlt 20 évben történt fontosabb változásokra irányuló kérdésre adott válaszokat összegezve megállapítható, hogy egyes régiókban (pl. Franciaországban) a tógazdálkodást sújtó körülmények hatására (amelyek közül meghatározó a kormorán kártétel) a termelők 10-20%-a felhagyott a gazdálkodással. A tógazdálkodást végző országok túlnyomó többségében azonban erősödött az ökológiai tudatosság és a változó környezeti tényezőkhöz való alkalmazkodási képesség. Így a tógazdálkodás ma is fontos eleme az élelmiszertermelésnek és a vidékfejlesztésnek. A régi építésű tavak jelentős részén rekonstrukciókra került sor, amely munkákhoz jelentős segítséget nyújtott az EHA támogatás. Negatív változás, hogy az elmúlt években folyamatosan növekedtek az adminisztratív terhek, különösen a szigorodó szabályozásoknak köszönhetően. Egyes régiókban (pl. Romániában) megfigyelhető az ágazatban dolgozók elöregedése, illetve a tógazdálkodás nem kellő ismerete és vonzerejének elveszítése. Az elmúlt 20 évben a halastavak környezetében (vidéki táj, földhasználat stb.) jelentősebb változás nem történt, azonban egyre inkább jellemző halastavaknak, mint vizes élőhelyeknek a felértékelődése. Arra kérdésre, hogy ismerős - e ön számára az ökoszisztéma szolgáltatás koncepciója mindenki igennel válaszolt, és arra, hogy milyen összefüggésben hallott róla a következő válaszokat adták a kérdőívet kitöltők: különböző tanulmányokban; programok kidolgozása során; tudományos cikkekben; illetve interneten keresztül. Bár a válaszadók ismerik az ökoszisztéma szolgáltatás koncepcióját és fogalmát, valójában az ehhez kapcsolódó tevékenységet a tógazdálkodók általában nem tekintik mindennapi feladatuknak. A tanácskozás munkájához alapinformációkat biztosító kérdőívek áttekintő értékelése során már egyértelműen megállapítható, hogy a tógazdasági haltermelés fejlődését gátló tényezők: a szigorú (sokszor megalapozatlan) szabályozás; a ragadozók (különösen a kormorán) kártétele, illetve a kompenzáció hiánya; a halastavak ökológiai szolgáltatásainak el nem ismerése; a tavi halak (elsősorban ponty) árának stagnálása; OLDAL 10

13 illetve az input anyagok (főleg takarmány) árának emelkedése. Bár országonként változik, de problémaként említhető többek között a tógazdasági infrastruktúra alacsony műszaki színvonala, a vízellátással kapcsolatos magas költségek, az innováció hiánya, az áruház láncoknak való kiszolgáltatottság, illetve az értékesítés nem megfelelő szintű szervezése. A kérdőívek által megjelenített problémacsokor részletesebb elemzését, a tanácskozáson résztvevő szakemberek megállapításait az V. fejezet mutatja be. A kérdőív megállapításait egy elektronikus adatbázisban rögzítettük, így lehetőség van annak korrekciójára, illetve bővítésére. V. A tógazdálkodás főbb problémáinak rangsorolása A tógazdálkodás főbb problémáinak rangsorolására a kitöltött kérdőívek alapján a rendezvény alatt munkacsoport ülés keretében került sor. A kérdőívek alapján, a válaszadók által megjelölt problémákat hat csoportba soroltuk az alábbiak szerint: 1. általános problémák 2. szabályozás és jogalkotás 3. környezetvédelem 4. infrastruktúra 5. vízellátás 6. ökonómia és marketing Az egyes problémacsoportokon belül specifikus problémákat határoztunk meg, amelyek fontosságát (súlyát) 1-10 közötti pontozással jelölhették meg a szakemberek. Az eredményeket az alábbiakban foglaljuk össze. Általános problémák: E problémakörön belül a kérdőívek válaszai és a munkacsoport ülésen résztvevők véleményei alapján az alábbi specifikus problémák határozhatók meg: (1) a tógazdálkodás, mint ágazat helyzete nem tisztázott az agrárágazaton belül; (2) alacsony innovációs készség; (3) rövid tenyészidő; (4) termőföldhöz jutás nehézsége; (5) halbetegségek. A specifikus problémák fontosságának megítélése nagy változatosságot mutatott. A tógazdálkodás agrár-ágazaton belüli helyzetének megítélését. A román és az olasz résztvevők tartották leginkább problematikusnak, ők adták a legmagasabb pontszámot (10 pont) és kevésbe jelent ez problémát Németországban és Ausztriában, ők adták a legkevesebbet (5 pont). A probléma súlyát kifejező átlag pontszám 7, 3. Az alacsony innovációs készségnek, mint problémának a súlyát 3 és 8 közötti pontszámmal értékelték a szakemberek. Így az alacsony innovációs készség, mint probléma 7,8 pontot kapott. A rövid a tenyészidőszakot a lengyel résztvevők jelölték meg kiemelt problémaként (9 pont), míg más országok (érthető módon a déliek) ezt egyáltalán nem tekintik problémának, így a rövid tenyészidőszak problémasúlya mindössze 6 pont. A földhöz jutás (földbérlet) a francia résztvevők szerint egyáltalán nem probléma (1 OLDAL 11

14 pont), míg Horvátországban és Ausztriában ez komoly problémát jelent (9, illetve 10 pont). Az átlagpontszám 5,6. A halbetegségek Csehországban nem jelentenek problémát (1 pont), míg az olasz és a lengyel résztvevők komoly problémaként (9-9 pont) értékelték a halbetegségek előfordulását. A halbetegségek problémasúlya 5,5 pont. Szabályozás és jogalkotás E problémakörön belül a következő specifikus problémák kerültek meghatározásra: (1) a szabályozás folyamatos változása; (2) a szabályozók, illetve azok alkalmazásának a megértése; (3) a tógazdálkodás specifikumainak nem kellő mértékű figyelembe vétele; (4) természetvédelmi szabályozások; (5) vízhasználatra vonatkozó szabályozások; (6) állategészségügyi szabályozások. A szabályozások problémakörön belül az egyes specifikus problémák súlyát magasra értékelték a szakemberek. Ez nem meglepő, hiszen a jogszabályalkotás nehézkes ügymenetét és a szabályozás adminisztratív terheit és esetenkénti indokolatlan szigorúságát mindenki kifogásolta már a kérdőívekben A szabályozás folyamatos változása, mint probléma 6,6 pontértéket kapott. A szabályozások megértésének, illetve alkalmazásának problémája is jelentős, amit kifejez a 7,5 pont átlagérték. Ennél még komolyabb problémának ítélték meg a szakemberek azt, hogy a szabályozás során a tógazdaságok sajátosságait nem kellő mértékben veszik figyelembe. Így e probléma súlya átlagosan 8 pont. Nagy egyetértés mutatkozott abban, hogy a természetvédelemre és a vízhasználatra vonatkozó szabályozások jelentik a legnagyobb problémát a tógazdaságokban. Ezt igen jól mutatja erre a két problémára adott pontszám, amit 9,5-9,5 pont. Az állategészségügyi helyzetnek, mint problémának a megítélése már nem volt ilyen egyértelmű. A cseh szakértők 3, a magyarok 5, más országok szakértői 7-10 közötti pontszámokkal jellemezték e probléma súlyát. Az átlagérték 7,5pont. Környezeti hatások Ezen átfogó problémakörön belül az alábbi specifikus problémákat azonosították be a szakemberek: (1) nincs kompenzáció a vadon élő állatok által okozott károkért; (2) nem kapnak támogatást a környezeti szolgáltatások; (3) a vadon élő állatok (kormorán, vidra, gém, nyérc) okozta kártételek; (4) a természetvédelmi hatóságoknak a halgazdálkodásra vonatkozó szigorú szabályozása; (5) a NATURA 2000 területeken lévő korlátozások; (6) a kínai növényevő halak (egzotikus fajok) termelésének korlátozása. Arra vonatkozóan, hogy nincs kompenzáció a ragadozók által okozott károkért szinte minden szekértő a 9 és 10-es pontértéket jelölte meg, kivéve Romániát (8 pont) és Horvátországot (3 pont). Az átlag 8,3 pont. Hat és tíz pont közötti értékekkel jellemezték legtöbben azt a problémát miszerint nem kapnak támogatást a halastavak környezetvédelmi szolgáltatásai. Románia tekintette ezt kiemelt problémának (10 pont), míg Ausztria kevésbé súlyosnak (6 pont). Az átlag 8,1 pont. A vadon élő állatok (kormorán, gém, vidra, nyérc) okozta kártétel, mint problémaforrás kapta a legtöbb pontot az összes értékelt probléma közül, itt ugyanis egyedül Olaszország súlyozta a problémát 9-es pont értékkel, az összes többi ország 10 pontot adott, tehát átlagban 9,9 OLDAL 12

15 pont e probléma súlya. A természetvédelmi hatóságok szigorú szabályozása a halgazdálkodásban, illetve a NATURA 2000-es területeken meglévő korlátozások, mint probléma 8-10 közötti pontot kapott a szakértőktől, így e két probléma súlya egyaránt 9,4 pont. Az egzotikus halfajok termelésének korlátozása elsősorban Franciaországban jelent gondot (10 pont), míg ez más országokban nem tűnik problémás területnek, mivel 1 és 2 pontokat jelöltek meg a szakemberek. E probléma átlag pontszámmal kifejezett súlya mindössze 3,8. Infrastruktúra Ezen általánosan megfogalmazott problémakörön belül három specifikus problémát jelöltek meg a szakemberek a következők szerint: (1) az infrastruktúra alacsony műszaki színvonala; (2) a tavak feliszapolódása (a vízgyűjtő területen lévő erózió miatt); (3) a völgyzáró gátak kötelező rendszeres ellenőrzésének költsége. Az infrastruktúra alacsony műszaki színvonalával kapcsolatban változatosak voltak a vélemények. Országonként igen eltérően 1 és 8 közötti pontokkal jellemezték a probléma súlyát a szakemberek. Az infrastruktúra alacsony színvonalának probléma súlya átlagosan 5,7 pont. A tavak feliszapolódását a cseh szakemberek tartották a legsúlyosabbnak (10 pont), ami érthető, ismerve a nagy kiterjedésű sekély csehországi tavakat. Lengyel és horvát résztől 8, illetve 7 ponttal jellemezték a problémát. A probléma súlyára a 10-es skálán egyaránt 6 pontot adtak a magyar és az olasz szakértők. Az átlag 7,7 pont. A gátak rendszeres ellenőrzése miatti többletköltség szintén megosztotta a véleményeket mivel 3-10 között szinte minden értéket megjelöltek a szakértők. Románia volt, aki ezt a leginkább problémának tartotta (10 pont), míg Csehország ítélte meg legkevésbé problematikusnak a gátak ellenőrzésének költségterhét (3 pont). E specifikus problémát jellemző átlag 7,5 pont. Vízellátás E problémakörben beazonosított specifikus problémák a következők: (1) a tógazdák kiszolgáltatottak a vízellátóknak, akik diktálják az árakat; (2) a befolyó víz minősége szabályozatlan, ugyanakkor elvárják a tógazdától, hogy jó minőségű vizet bocsásson ki a farmról; (3) magas vízdíjak; (4) vízhiány (a vízért folytatott verseny miatt). A vízszolgáltatók által egyoldalúan meghatározott vízárakat a magyar-és a horvát szakértők kifogásolták a legnagyobb mértékben (10 pont), míg Csehországban és Franciaországban ezt nem tartották problémának, így mindkét ország 1 ponttal jellemezte a probléma súlyát. Az átlagpontszám ebben a kategóriában az egyik legalacsonyabb (4.8) az összes között. A táplálóvíz ellenőrizetlensége (sok esetben szennyezettsége), illetve ezzel szemben a vízminőségi és vízszint szabályozási előírások szinte minden országban komoly gondot jelentenek. A lengyel szakértők 7, a horvátok 9 ponttal súlyozták ezt a problémát, míg a többi ország a legmagasabb 10 ponttal jellemezte a probléma jelentőségét. Az átlagpontszám 8,4. A vízdíjak mértéke, mint probléma legtöbb országban jelentős, így e probléma súlyát jelentő átlag pontszám is viszonylag magas, 8,4. Egyedül Csehországban értékelték e problémát elhanyagolhatónak (1 pont). A víz hiányának, mint problémának az értékelése megoszló eredményt adott, OLDAL 13

16 a pontszámok 2 és 9 között változtak. A cseh szakértők adták a legkevesebb pontot (2), míg a horvátok 9, a lengyelek 10 ponttal jellemezték a probléma súlyát. Az átlag pontszám így 7,3-nak adódott. Ökonómia és a marketing Öt specifikus problémát azonosítottak be a szakértők e problémakörben a következők szerint: (1) tőkehiány; (2) a halgazdálkodás támogatása diszkriminatív az állattenyésztéshez viszonyítva; (3) a halgazdaságok kiszolgáltatottak a nagy szupermarketeknek; (4) a magas input árak; (5) stagnáló ponty árak. A tőkehiányt legkevésbé a cseh szakértők hangsúlyozták (4 pont), míg a többi ország 8-10 pont közötti értékekkel súlyozta ezt a problémát, így az átlag 9,0 pontnak adódott. Annak a problémának a megítélésében, hogy a halgazdálkodási ágazat diszkriminált helyzetben van a többi állattenyésztési ágazathoz képest nagy volt az egyetértés. A probléma súlya 8,9 ponttal jellemezhető. A legkevesebb pontot adó Olaszország is 7 ponttal súlyozta a problémát. A román és cseh szakértők a legmagasabb 10 pontot adták. Az a megállapítás, hogy a halgazdálkodók értékesítési tevékenysége nagyban függ a nagyméretű szuper és hipermarketek árszabályozásától, megosztotta a résztvevők véleményét. Francia részről ezt egyáltalán nem tartották problémának (1 pont), de a szakemberek szerint ez nem nagy gond Csehországban és Romániában sem (2-2 pont). A magyar és olasz szakemberek ugyanakkor jelentősnek ítélték meg ezt a problémát (9 és 10 pont). Az átlagpontszám 4,9-nek adódott. A magas alapanyagárak és a stagnáló halárak esetében a szakemberek igen egységesen nyilatkoztak és minden résztvevő 8-10 pont közötti értékkel jellemezte a probléma súlyát. Az átlagpontszám a magas input költségek esetén 9 pont, a stagnáló halárakra vonatkozóan 8 pont volt. A munkacsoport szakértőinek megállapításai alapján a tógazdálkodást sújtó tíz fő probléma az alábbiakban összegezhető: Kategória Specifikus probléma Pontszám Környezet Vadon élő állatok (kormorán, vidra, gém, nyérc) kártétele 9,9 Szabályozás Természetvédelmi szabályozások 9,5 Szabályozás Vízhasználatra vonatkozó szabályozások 9,5 Környezet A természetvédelmi hatóságoknak a halgazdálkodásra vonatkozó 9,4 szigorú szabályozása Környezet A NATURA 2000 területeken lévő korlátozások 9,4 Ökonómia Tőkehiány 9 Ökonómia Magas input költségek 9 Ökonómia A halgazdálkodás támogatása diszkriminatív az állattenyésztéshez 8,9 viszonyítva Vízellátás A befolyó víz minősége szabályozatlan, de elvárják a tógazdától, hogy 8,4 jó minőségű vizet bocsásson ki a farmról Vízellátás Magas vízdíjak 8,4 OLDAL 14

17 A problémák fenti táblázatban bemutatott rangsora egyben az egyes országok szakértőinek vélemény azonosságát is reprezentálja. A fő problémák alapvetően az erőforrás használattal (természeti környezet, víz) kapcsolatosak, illetve gazdasági jellegűek. A környezeti problémák között kiemelhető a vadon élő állatok (különösen a kormorán) okozta kártétel. Problémát jelentenek az erőforrás használatot indokolatlanul korlátozó szabályozók. Az ökonómiai jellegű problémák közül kiemelhető a tőkehiány, a magas input költség (különösen takarmány) és a diszkriminatív támogatás az állattenyésztés más ágazataihoz viszonyítva. Az egyes specifikus problémák megítélésében a vélemények megoszlóak voltak, például a földbérlet, vagy a halbetegségek esetében, a halastavak ökológiai szolgáltatásainak el nem ismerése kapcsán, vagy a tógazdasági infrastruktúra alacsony műszaki színvonalára vonatkozóan. Ez a tény jelzi az európai tógazdálkodás sokszínűségét, az eltérő nemzeti szabályozásokat, illetve a vízrajzi és klimatikus eltérőségeket. Bár a vélemények számszerűsítése tartalmaz kockázatokat, de a számok jól tükrözik a problémák súlyát. Amit nem lehet, illetve nehéz számszerűsíteni, de a rendezvényen. többek részéről elhangzott az, hogy az EU-ban nagyon csekély a súlya és az elismertsége a hagyományos akvakultúrának, a tógazdálkodásnak, amely európai értéket képvisel. Fontos lenne még jobban hangsúlyozni a tógazdasági haltermelés társadalmi, gazdasági és környezeti szerepét, illetve hozzájárulását egyes vidéki régiók fejlődéséhez. A főbb problémák értékelése során a jelenlévő szakemberek megkapták a lehetőséget arra is, hogy kiemeljenek néhány problémát, illetve javaslatot tehessenek egyes a problémák felszámolására irányuló tevékenységre. Az egyes országok képviselői az alábbi megállapításokat tették: Ausztria: Szükség van az ágazatban olyan aktivistákra, akik harcolnak a tógazdálkodás jogaiért és elismertségéért. Csehország: Kiemelten kell foglalkozni az invazív halfajok és a kormorán problémával. Franciaország: A kormorán probléma megoldása mindenek előtt a legfontosabb. Horvátország: Az új Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) nagyobb támogatást kell, hogy biztosítson a nem intenzív, fenntartható tógazdálkodásnak. Lengyelország: Nem egyenlő a lehetőségük/esélyük az állami és a magán tógazdaságoknak. Ugyanakkor az állami területek kivásárlása nagyon sokba kerül. Németország: Alacsony az ismertsége, illetve elismertsége a hagyományos tógazdálkodásnak az EU-ban Olaszország: Hangoztatni kell a tógazdálkodásnak azt a szerepét, amely hozzájárul a vizes élőhelyek és wetland-ek, illetve a szociális, kulturális és gazdasági értékek megőrzéséhez. Egyes régiókban egyedül a tógazdálkodás tölti be ezt a szerepet. OLDAL 15

18 VI. A tanácskozás állásfoglalása A tanácskozáson a résztvevők elfogadtak egy Állásfoglalás tervezetet, amelyet a szervezők a 2. Nemzetközi Ponty Konferencia (2013. szeptember 12-13, Wroclaw, Lengyelország) elé terjesztettek megvitatásra. A Ponty Konferencián elfogadott Állásfoglalást, amely szövegének véglegesítésében a FEAP is részt vett, a szervezők megküldték az EU Bizottságnak, a döntéshozatalban résztvevőknek, illetve nemzetközi szervezeteknek. ÁLLÁSFOGLALÁS, 2. Nemzetközi Ponty Konferencia, Szeptember Wroclaw, Lengyelország Háttér Több erőfeszítés történt korábban arra vonatkozóan, hogy az édesvízi tógazdálkodás az európai akvakultúra fontos és egyenlő jogú szektoraként legyen elfogadva. Ezek között említhető az Európai Akvakultúra Termelők Szövetsége (FEAP) 1, Édesvízi Bizottságának tevékenysége, illetve olyan szakmai rendezvények, mint az Európai Technológiai és Innovációs Platform (EATiP) 2 Aquainnova 3 projekt meetingje Varsóban (2011 június), a "Közös Halászati Politika: Milyen jövőt az akvakultúrának? című konferencia Salzburgban 4 (2012 május) és az Európai Parlament Halászati Bizottságának workshopjai. Az EU tógazdálkodóinak szeptember 3.-án Magyarországon, Rétimajorban megrendezett tanácskozásán egy állásfoglalás tervezetet fogadtak el a résztvevők, amelynek vitájára a 2. Nemzetközi Ponty Konferencia 5 plenáris ülésén került sor Wroclawban, Lengyelországban. Édesvízi tógazdálkodás A 2. Nemzetközi Ponty Konferencia résztvevői egyhangúan fogadták el a következőekben ismertetett állásfoglalást, amely az édesvízi tavi tógazdálkodás fenntartható fejlesztésére vonatkozó legfontosabb megállapításokat tartalmazza: Általános megállapítás Az édesvízi tógazdálkodás elismert, mint egy kihasználatlan lehetőség, hogy növekedést és foglalkoztatást biztosítson Európa tengerpartoktól távoli területein, azonban a tavi halgazdálkodók úgy érzik, hogy a tógazdálkodásnak megfelelő támogató jellegű szabályozásra van szüksége, hogy a felismerés fenntartható fejlesztés. Az édesvízi tógazdálkodást úgy is el kell ismerni, mint amelyik alapvetően járul hozzá vidéken élő közösségek megélhetéséhez számos tengerparttól OLDAL 16

19 távol eső régióban, illetve, az európai társadalmi és kulturális értékek megőrzéséhez és gazdagításához. Környezeti szolgáltatások A tavi halgazdálkodás nagymértékben járul hozzá vidéki térségek vízgazdálkodásához, úgy mennyiségi, mint minőségi értelemben. A hagyományos halastavak víztározóként működnek, amelyek fontos kiegyensúlyozó szerepet játszanak szélsőséges időjárási körülmények között (pl. árvíz, aszály). Ugyanakkor jól menedzselt halastavak biológiai szűrőként funkcionálnak, amikor az elfolyó víz minősége mindig jobb, mint a befolyóé. A halastavaknak e sajátságos szerepét el kell ismerni, illetve támogatni kell megfelelő szabályozókkal. Az édesvízi tógazdálkodás hagyományosan hozzájárul értékes vízi élőhelyek létesítéséhez, fenntartásához és megőrzéséhez, fenntartható haltermelés révén biztosítva ökológiai szolgáltatásokat. Haltermelés nélkül ezeken a területeken a biodiverzitás lényegesen csökkenne. A halastavaknak a nem-termelési jellegű funkciója azonban nem kap támogatást. A tavi haltermelés egyenlő elbírálás alá kell, hogy essen, mint más mezőgazdasági szektorok, amelyek a környezeti szolgáltatásaikért támogatásban részesülnek, még ha azok értéke alacsonyabb is a halastavakénál. A fejlesztés korlátai Az édesvízi tógazdálkodás fejlesztésének egyik fő akadálya sok esetben az EU szakpolitikák és rendeletek közötti kölcsönhatások figyelembevételének hiánya, ami inkoherens és indokolatlanul korlátozó szabályozáshoz vezet nemzeti, illetve regionális szinten A vadon élő állatok okozta kártétel igen jelentős probléma az édesvízi akvakultúrában.. Ezek magukban foglalják a hódok, a vidrák, gémek, de különösen a kormoránok kártételeit. Az édesvízi halgazdálkodás egyik legnagyobb problémájává vált a kormorán kártétel. A kormorán állományok a halgazdaságokban megtermelt és természetes vizekben élő halállományok jelentős részét pusztítják el, de hozzájárulnak a biodiverzitás csökkenéséhez is. A kártétel elleni védekezés, mint amilyen a derogáció, illetve a riasztás ahol ez megengedett- költséges és nem hatékony megoldás helyi szinten. Ez egyenes következménye a nem megfelelő és nem hatékony EU és nemzeti szintű intézkedéseknek, amelyek eddig nem hoztak közvetlen eredményt. Ha az Európai Unió valóban fejleszteni kívánja az édesvízi tógazdálkodást amely szándékot a Közös Halászati Politika is kifejez - nem hagyhatja figyelmen kívül a növekvő kormorán problémát és a tagországokkal együttműködve gyorsan OLDAL 17

20 és koordináltan kell fellépnie a kártétel okozta negatív hatások jelentős mértékű csökkentése érdekében. Tudományosan és pénzügyileg is indokolt a Koi Herpesz Vírusnak (KHV) a levétele a 2006/88/EC sz. Bizottsági Irányelvben 6 foglalt bejelentendő betegségek listájáról Az édesvízi tógazdálkodás fejlesztése A tógazdálkodásnak jó lehetőségei vannak, hogy hozzájáruljon a Kék Gazdasághoz, a növekedés révén innovációval, illetve a fenntartható intenzifikáció elvének alkalmazásával. Támogatni kell azokat az innovatív törekvéseket, amelyek a hagyományos értékeket modern koncepciókkal kombinálják. Az Európai Bizottság által kidolgozott Stratégiai Irányelvek az Európai Akvakultúra Fenntartható Fejlődéséhez 7 ösztönzi a tógazdákat, hogy kicseréljék tapasztalataikat és legjobb gazdálkodási gyakorlataikat. Ez hozzájárulhat az EU tógazdálkodási szektora egészének a fejlődéséhez, ezért az ilyen csere programokat a tagországoknak támogatniuk kell. A tavi haltermelésnek kihasználatlan piaci lehetőségei vannak, amely innovációt és befektetést igényel. A tavi halgazdálkodás fejlesztése növekedést és foglalkoztatást biztosít, ezért azt az Európai Tengerügyi és Halászati Alapnak a szektort megfelelő súllyal kell kezelnie, illetve támogatnia kell. A tavi haltermelési szektor egyedi értékei és speciális jelentősége miatt a tógazdálkodók igényt tartanak arra, hogy megfelelő képviseletük legyen az újonnan létrehozott Akvakultúra Tanácsadó Bizottságban (AAC) OLDAL 18

21 Mellékletek - 1. Program - 2. Résztvevők listája - 3. Kérdőív - 4. A résztvevő országok tógazdálkodása - 5. Fotók OLDAL 19

22 1. sz. melléklet Európai Tógazdálkodók Tanácskozása szeptember 3. Rétimajor, Magyarország szeptember 2. hétfő: A résztvevők érkezése Program 18:00 Vacsora, üdvözlés és a résztvevők rövid bemutatkozása (üdvözlőbeszédet mond Ifj. Lévai Ferenc és Bernhard Feneis szeptember 3. kedd: 8:30-10:30 Plenáris ülés (elnök: Dr. Váradi László) Üdvözlő beszédek: Váradi László, MASZ; ArnaultChaperon, FEAP; Bardócz Tamás. 9:00 10:00 A kérdőíves felmérés bemutatása és a tanácskozás ezzel kapcsolatos munkájának ismertetése (Bernhard Feneis) Kérdések és hozzászólások 10:00 10:30 A Kazimiers Állásfoglalás óta eltelt időszak értékelése és újabb állásfoglalás kidolgozása (Váradi László) Kérdések és hozzászólások 10:30-10:45 Kávészünet 10:45-13:00 Munkacsoport ülések (elnök: Ifj. Lévai Ferenc) 10:45 12:15 Párhuzamos Munkacsoport ülések (Vízgazdálkodás; Halegészségügy, Ragadozók kártétele; Ökológiai szolgáltatások). 12:15 13:00 A munkacsoportok megállapításainak és javaslatainak összegzése 13:00-14:00 Ebédszünet 14:00-16:30 Munkacsoport ülések folytatása (elnök: (Bernhard Feneis) 14:00-16:00 A kérdőívek által beazonosított fő problémák fontosságának meghatározása; kiemelt problémák megvitatása; az Állásfoglalás tervezetének ismertetése 16:00 16:30 Az Állásfoglalás tervezet vitája 16:30-17:00 Kávészünet 17:00-17:30 Az Állásfoglalás ismertetése és véglegesítése 17:30-18:30 Farm látogatás és csoportkép készítése 19:00 Vacsora borkóstolóval szeptember 4. szerda: Reggeli és a résztvevők távozása OLDAL 20

23 Résztvevők listája: 2. sz. melléklet Ausztria Johann Kölb, Osztrák Haltermelők Szövetsége Csehország MichalKratochvíl, igazgató, Cseh Haltermelők Szövetsége, Martin Urbánek, igazgatóhelyettes, Cseh Haltermelők Szövetsége, Franciaország Yvette White, főtitkár, Francia Akvakultúra Szövetség (FFA) Bertrand De La Riviére, FFA, Jean-DominiqueTruchot, elnökhelyettes, FFA Jean-Pierre Darreau, igazgató tanács tagja, FFA Paul-Francois Bachelier, FFA ArnaultChaperon, elnök, FEAP, Horvátország ZelimirFilic,Marimirna Halgazdaság, Rovinj, Milan Bozic, Poljana Halgazdaság, GoranCesnovar,export menedzser,orahovica Halgazdaság, Lengyelország Igor Wawrzyniak, Lengyel Haltermelők Szövetsége, Anna Pyc, Lengyel Haltermelők Szövetsége, MarekFerlin, Lengyel Haltermelők Szövetsége, Magyarország Váradi László, elnök, Magyar AkvakultúraSzövetség (MASZ), Ifj. Lévai Ferenc, Aranyponty Lévai Ferenc, Aranyponty Trenovszky Magdolna, Szent István Stündl László, Debreceni Németország Bernhard Feneis, Német Haltermelők Szövetsége (VdBi), NicoleSchaillée, VdBi, SächsischerLandesfischerei, Hans Klupp, VdBi, Wolfgang Stiehler, VdBi, SächsischerLandesfischerei, Olaszország Pier Antonio Salvador, elnök, Olasz Haltermelők Szövetsége (API), Andrea Fabris, API, Románia EugenCatalinPlaton, elnök, Román Haltermelők Szövetsége (ROMFISH), OLDAL 21

24 3. sz. melléklet Kérdőív a szeptember 3-án Magyarországon megrendezett halastógazdálkodási tanácskozás előkészítéséhez A kérdőív célja a szeptember 3-án Magyarországon megrendezett halastógazdálkodási tanácskozás előkészítése. Az önök visszajelzései alapján készítjük el azt a határozat tervezetet, amit megvitatunk a tanácskozáson. A végleges szöveget azután eljuttatjuk az Európai Bizottsághoz. Ezen túlmenően a kérdőív végén van néhány kérdés a halastavak funkcióira, illetve szolgáltatásaira vonatkozóan. Ezek a kérdések kapcsolódnak egy európai kutatási projekthez (TIPPINGPOND) amely európai halastó rendszerekkel foglalkozik különösen Belgiumban és Franciaországban. Ez a projekt úgy is működik, mint egy platform más olyan EU tagországokkal, ahol halastavak üzemelnek. Alapvető összefüggések A tavi halgazdálkodás gazdaságos tevékenység még napjainkban? Igen Nem Melyek a tavi haltermelés főbb problémái az ön régiójában?... Ha ön egy tavi halgazdálkodó: - Hány halastavat működtet? - Az ön tavainak átlagos mérete? - Hektáronkénti hozam? A haltermelés az egyetlen bevételi forrás? Igen Nem Ha nem, milyen más fontosabb tevékenységek vannak?... Ha ön egy intézetben vagy szervezetnél dolgozik: - Milyen intézetben dolgozik? - Mi az intézet tevékenysége? Mi az ön intézményének programja/politikája a tavi haltermelést illetően?... A haltermelés a tagországban: szabályozók, problémák 1. Gazdasági helyzet? Termelési költségek, bevételek, halárak, halastavak bérleti díja? 2. Milyen támogatást kapnak a tógazdálkodók a kormányzati szervektől, pl. EU támogatásokhoz való hozzájárulás? 3. Kapnak támogatást a fiatal tógazdák? Van e támogatás,ha a gazdálkodó a fiának adja át a vállalkozást? 4. Milyen adminisztratív segítséget, tanácsot kaphat a tógazda új tavak tervezéséhez, illetve a vállalkozás fejlesztéséhez? OLDAL 22

25 5. Hogyan értékeli a Európai Halászati Alapot nemzeti szinten? Milyen a társfinanszírozás, illetve milyen típusú támogatás van tófelületre vetítve (terület alapú támogatás)? 6. Milyen kérdések fogalmazhatók meg a FEAP felé, amelyek továbbíthatók az Európai Bizottsághoz? 7. Vannak e piaci korlátok a tagországok között? 8. Van e nemzeti program a ragadozó kérdés kezelésére vonatkozóan? Milyenek a tapasztalatai ezen a területen, illetve milyen javaslata van a helyzet javítására irányulóan? Kérem, ismertesse javaslatait különböző ragadozókra vonatkozóan.. 9. Milyen korlátokat jelentenek a NATURA2000 és a Fauna és Flóra Irányelv (FHH Directive), illetve milyen hatással vannak ezek a halastavak értékeinek megőrzésére? 10. Mi a véleménye a 88/2006 adminisztrációs szabályról, illetve mennyi többlet adminisztrációt jelent ez az ön számára? Milyen volt a diagnosztikai előírások nemzeti végrehajtása? 11. Milyen többlet költséget jelentettek az új szabályozók: a gátak statikája, víz fogyasztás, lecsapolás? 12. Mi a lehetősége a portfólió bővítésének, illetve az értékesítés növelésének? Milyen nemzeti támogatások vannak erre? 13. Milyen a kapcsolat a haltermelők és az NGO-k (Nem Kormányzati Szervezetek, pl. zöld, illetve állatvédő szervezetek) között? A halastavak funkciói és szolgáltatásai Tudna minősíteni egy jó halastavat három jellemzővel?... Az ön véleménye szerint melyek egy halastó fontos funkciói és szolgáltatásai?... Ön szerint milyen negatívumai lehetnek a halastó funkcióinak vagy szolgáltatásainak?... Az elmúlt 20 évben milyen fontosabb változáson mentek keresztül a halastavak?... Az elmúlt 20 évben milyen fontosabb változások történtek a halastavak környezetében (vidéki táj, földhasználat stb.)? OLDAL 23

26 ... Ismerős ön számára az ökoszisztéma szolgáltatás koncepciója? Igen Nem Ha igen, milyen öszefüggésben hallott róla?... Használja ezt a kifejezést néha? Igen Nem Ha igen, milyen összefüggésekben? Mi kerül szóba ilyenkor?... OLDAL 24

27 A Tanácskozáson résztvevő országok tógazdálkodása 4. sz. melléklet A tanácskozáson részt vevő kilenc ország, plusz a kérdőívet kitöltő, továbbá a tanácskozás munkájához hozzájáruló Litvánia, így összesen 10 EU tagország édesvízi akvakultúra termelése kiteszi az EU édesvízi akvakultúra termelésének 84%-át, illetve a pontyfélék termelésének 95%-át. Így ezen országok akvakultúrájának rövid bemutatása jó keresztmetszetét adja az EU édesvízi akvakultúrájának, illetve kiemelten a tógazdálkodásnak. Az információk forrása alapvetően a FAO FishStat Plus (2011 évi adatok), illetve Ausztria esetén a StatisticsAustria, illetve Magyarország estén a Vidékfejlesztési Minisztérium (2012 évi adatok). Ausztria Összes akvakultúra termelés: Összes édesvízi haltermelés: 3128 t 3128 t Összes édesvízi haltermelés az összes akvakultúra termelés %-ban: 100% Pontyfélék összes termelése: Pontyfélék termelése az összes édesvízi haltermelés %-ban: 19% Halastóterület: Főbb tavi halfajok: 590 t 2600 ha A tavi termelésben meghatározó ponty (350 t) mellett jelentősebb szerepe van a harcsának (150 t). Az egyéb fajok (fehér- és pettyes busa, amur és compó) termelése 17 tonna volt. Főbb technológiák, ágazati sajátosságok: Ausztriában a pisztráng mellett kisebb jelentőségű, de nagy hagyományokkal rendelkező a tavi pontytermelés. Az országban viszonylag kisméretű halgazdaságok működnek ben 449 farmot tartottak számon, amelyek összes termelése 3128 t volt (átlagosan 7 t/farm). A 2011 évihez képest a pisztrángtermelés 5,2%-os növekedést, a pontytermelés 1%-os csökkenést mutatott. Ausztria volt az első európai országok egyike, amelyik az 1990-es években elkezdte a biohal termelést. A BioAustria osztrák minősítő szervezet 1995-ben dolgozta ki a biohal termelési szabványt, többek között pontyra is. OLDAL 25

28 Csehország Összes akvakultúra termelés: Összes édesvízi haltermelés: t t Összes édesvízi haltermelés az összes akvakultúra termelés %-ban: 100% Pontyfélék összes termelése: t Pontyfélék termelése az összes édesvízi haltermelés %-ban: 92% Halastóterület: Főbb tavi halfajok: ha A meghatározó ponty ( t)mellett jelentősebb fajok az amur (412 t), a pettyes busa (349 t), a fehér busa (197 t) és a compó (180 t). A ragadozók (harcsa, csuka és süllő) termelése mintegy 228 t. Főbb technológiák, ágazati sajátosságok: Csehország az egyik legrégibb pontytermelő ország Európában (X-XI századtól), ahol a XVI és XVII század fordulóján kb ha halastó működött. A mezőgazdaság térhódításával a tóterület csökkent, de mára még mindig jelentős területen folyik halgazdálkodás különösen a Dél-Bohémia régióban, ahol a tavak 70%-a van. Ma 25 tógazdaság működik az országban, amelyek területe 143 ha és 7428 ha között változik. Csehország Európa vezető pontytermelő országa, amely a saját ellátáson kívül pontyot exportál a környező országokba. A több tógazdaságot magában foglaló Treboni Halászati Holding állítja elő az összes pontytermelés 35%-át. A viszonylag nagyméretű tavakban folytatott termelés a természetes táplálék hasznosításán alapul, amit gabonával egészítenek ki. A felhasznált összes takarmánynak átlagosan, mintegy 10%-a táp. Környezetvédelmi előírások újabban korlátozzák a szerves trágya használatát. A Trebon Halászati Holding üzemelteti Közép Európa legnagyobb halastavát a 489 hektáros Rozemberk tavat, amely a XVI. században épült és árvíztározóként is szolgált. OLDAL 26