A szervezeti kapcsolatot a könyvtár nevének változásai is híven tükrözték. Az alábbiakban ezeket mutatjuk

Átírás

1 24 2. A KÖNYVTÁR SZERVEZETI HELYE, JELLEGE, FUNKCIÓI 2.1. A könyvtár a törvényhozó hatalom szervezetében A könyvtár belső, zárt jellegű, intézményi szakkönyvtárként a törvényhozói munka támogatására jött létre. Megalapításától kezdve 1952-ig a magyar parlament részeként működött: könyvtári hivatalként egyenrangú szerepet töltött be a képviselőház 8 10 hivatalával, és mint a törvényhozás belső "szakmai" információs intézménye, hármas felügyelet alá tartozott. Politikai és szakirányítását a képviselőház könyvtári bizottsága, e felett a Ház (1887-től egyben a könyvtári bizottság) elnöke és végső fokon a képviselőház plenáris ülése végezte, meghatározva és ellenőrizve minden tevékenységét. be. A szervezeti kapcsolatot a könyvtár nevének változásai is híven tükrözték. Az alábbiakban ezeket mutatjuk A könyvtár elnevezései A legrégibb névhasználat még a könyvtár nevének köznévi változata volt: a képviselőház könyvtára vagy más szóhasználattal képviselőházi könyvtár, illetve röviden a Ház könyvtára. Ezeket az elnevezéseket a múlt század végétől kezdve már nagy kezdőbetűkkel, tulajdonnévként is alkalmazták, váltakozó jelleggel. Az említett elnevezések 7 8 évtizeden át a mindennapi életben és a publikációkban is elsőbbséget kaptak, de a történelmi mozgások és a törvényhozás szervezeti változásai meghatározták a könyvtár nevének "szülőanyjához" való igazítását-igazodását is november 16-án, a Habsburg-ház trónfosztása és a polgári forradalom győzelme után megszűnt a főrendiház, és a képviselőház is feloszlott. A könyvtár elveszítette régi "gazdáját", és az Országházi Könyvtár nevet kapta, amelyet megszokásból és a régi kötödéshez kapcsolódva a "volt képviselőházi könyvtár" elnevezéssel felváltva használtak. A tanácsköztársaság leverését (1919. augusztus 1.) követően hamarosan megindult a régi képviselőház újjászervezésének előkészítése, ezért a könyvtár újra a Ház Könyvtára névvel lépett a nyilvánosság elé. A választások után a törvényhozói munkát egykamarás parlament (a nemzetgyűlés) végezte között. Erre az időre a könyvtár miután visszanyerte régi szervezeti kereteit, hiszen a nemzetgyűlés valójában a képviselőházat helyettesítette hivatalos neve a Nemzetgyűlés Könyvtára lett, ugyanakkor a Ház Könyvtára névhasználat is gyakori volt ben az 1918 előtti főrendiház helyére a törvényi szabályozás értelmében a felsőház került, s az országgyűlés megint "két házzal" ülésezett. A könyvtár ezután is a képviselőházhoz tartozott, de hivatása az egész törvényhozás, a parlament mindkét házának támogatása lett. E tényt az is alátámasztja, hogy az 1920-as évek végétől egyre gyakoribbá vált az Országgyűlés Könyvtára, az Országgyűlési Könyvtár elnevezés. Ezt először 1872-ben HORVÁTH Mihály, a könyvtári bizottság első elnöke használta (Képviselőházi Irományok, köt p.), de a név akkor még nem tudott gyökeret verni.

2 A mai név használata még a 30-as években sem vált általánossá és véglegessé, mert a képviselőházzal való szervezeti kapcsolatot és funkciót legtöbbször ezután is a Képviselőházi Könyvtár, a Ház Könyvtára intézménynév jelölte a II. világháború végéig, bár az 1943-as szervezeti szabályzat (l. M.2.1.) a mai nevet használta decemberében miközben a nyilas képviselőház Sopronban még 1945 márciusáig folytatta egyre szűkebb körű tevékenységét Debrecenben az Ideiglenes Nemzetgyűlés a szovjet fennhatóság alá jutott keleti országrész legfőbb államhatalmi szerveként megkezdte működését. Ekkor, körülbelül fél évig, a könyvtár is az Ideiglenes Nemzetgyűlés Könyvtára néven igyekezett rendbehozni a háború ezen intézményt sújtó, káros következményeit őszén ismét egykamarás parlamentet, nemzetgyűlést választottak. A könyvtár neve, mivel szervezetileg a nemzetgyűlés hivatala maradt, automatikusan a Nemzetgyűlés Könyvtárává változott, amit két évig tartott meg. A nemzetgyűlési ciklus befejeztével szeptember 16-tól a változatlanul egykamarás törvényhozás országgyűlésként ült össze, ami azt jelentette, hogy a könyvtár az Országgyűlés Könyvtára nevet kapta. Bár még évekig érvényesült a birtokviszonyt kifejező elnevezés (pl. az 1948-as könyvtári ügyrendben is), egyre gyakrabban emlegették a mai intézménynevet: Országgyűlési Könyvtár (különösen a könyvtári és múzeumi bizottság 1950-es megszüntetését követően, amikor megkezdődtek a könyvtár nyilvánossá tételének és a szervezeti keretek megváltoztatásának előkészületei). A parlament könyvtára a hosszú időn át kiforrott és a történelmi hagyományokhoz kötődő mai hivatalos (birtokviszony nélküli) nevét a Népművelési Minisztérium felügyelete alá rendelése (1952), nyilvánossá válása és szervezeti különválása az országgyűléstől (1953. január 1.) szilárdította meg a magyar könyvtári rendszerben. E hivatalos névhasználatot az azóta kiadott könyvtári ügyrendek (M.2.1.) megerősítették, és miután a történelmi hagyományokon a névhasználat nem ejtett csorbát az Országgyűlés szervezetébe történő január 1- jei visszahelyezés sem változtatta meg. A név változatlanul hagyása hűen fejezi ki azt a kettős tényt, hogy a könyvtárnak ismét hivatása a legfőbb államhatalmi szerv, vagyis az Országgyűlés (képviselők, bizottságok, hivatalok) sokoldalú információs ellátása, ugyanakkor nyilvános jelleggel, az országos tudományos jogi, politikai, történelmi és gazdasági szakkönyvtár funkcióit is maradéktalanul teljesíti A könyvtár, mint a Ház egyik hivatala A könyvtár, mint hivatal, a képviselőház (1920-tól 1926-ig nemzetgyűlés, ben ideiglenes nemzetgyűlés, 1945-től 1947-ig ismét nemzetgyűlés, 1947-től országgyűlés) hivatalai között végezte tevékenységét. A Ház hivatali szervezete hosszú fejlődésen ment keresztül. Az 1865-ben összeülő országgyűlés képviselőháza még ideiglenes hivatalokat szervezett, és az ügyek intézésével ideiglenes hivatalnokokat bízott meg június 23-án a költségvetési bizottság javaslatot tett (Képviselőházi Irományok, sz.) a hivatali rendszer és a hivatalnokok állandósítására, amit a Ház ülésének július 20-i utasítására november 24-én részletes "véleményes jelentés"-ben (Képviselőházi Irományok, sz.) továbbított újra a Ház elé. A jelentés a könyvtár kezelését a képviselőház levéltárára bízta (ekkor már hatályba léptek az 1868-as házszabályok, amelyek a könyvtár megalapítását hivatalosan rögzítették). Az alábbi hivatali felosztást tartalmazó dokumentumot (Képviselőházi Irományok, köt p.) a képviselők május 24-én fogadták el és 15 évig volt érvényben: elnöki iroda, levéltár (amely a könyvtárt is kezeli), kiadói és gyorsírói hivatal, pénztár és számvevőség,

3 26 háznagyi iroda. Az első, állandónak minősített hivatali rend tehát már számol a még meg sem alakult könyvtár jövendőbeli létével. A képviselőház újabb hivatali szervezetét a gazdasági bizottság május 12-i jelentése taglalja (Képviselőházi Irományok, sz.): 1. elnöki hivatal, 2. pénztári hivatal, 3. a képviselőház levéltára, 4. képviselőházi iroda, 5. háznagyi hivatal, 6. a képviselőház könyvtára, 7. gyorsiroda, 8. posta- és távírdahivatal. A hivatali rend könyvtárra vonatkozó része a házelnöknek és a könyvtári bizottságnak juttat meghatározó szerepet, hiszen "a könyvtár hivatalnokait a ház elnöke nevezi ki, a könyvtári szolgálat és személyzet a könyvtári bizottság felügyelete alatt áll" (Képviselőházi Irományok, köt. 42. p.). A könyvtárnok pedig alárendeltjével, a segédkönyvtárnokkal köteles a bizottság által megállapított ügyrend szerint közvetlenül kezelni és gondozni a Ház könyvtárát. Miután a képviselőház az Országházba költözött (1902), ismét napirendre került a szervezeti rend megállapítása. Az július 4-i ülésen elfogadott szolgálati szabályzat (l. M.2.1.) az új szükségleteknek megfelelően módosította a korábbi kereteket: 1. elnöki hivatal, 2. háznagyi hivatal, 3. képviselőházi iroda, 4. gyorsiroda, 5. naplószerkesztőség, 6. könyvtár, 7. gazdasági hivatal, 8. számvevőség, 9. pénztári hivatal. Ugyanezt a szervezeti felépítést követi az június 28-i képviselőházi ülésen elfogadott szolgálati szabályzat, amelynek a könyvtárt érintő szakaszai 1884-hez és 1907-hez viszonyítva csak annyiban változtak, hogy a felelős vezető személyére bevezette a könyvtárigazgatói beosztást (ezt a funkciót addig a könyvtárnok látta el). A Ház hivatali szervezetének az április 26-i ülésen megszavazott szervezeti szabályzata (M.2.1.) alapján a könyvtári hivatal szervezeti helye változatlan maradt. Később ez a hivatali felépítés is módosult: az 1935-ös szervezeti szabályzat (M.2.1.) kisebb változásokat hajtott végre. Új hivatalként lépett be az 1929-ben megnyílt Parlamenti Múzeum, amelynek felügyeletét a könyvtárral együtt a könyvtári és múzeumi bizottság látta el.

4 A könyvtár besorolása az Országgyűlés fennhatósága alatti időszakában az utolsó szervezeti szabályzat elfogadásakor, a képviselőház december 23-i ülésén történt. Ekkor a következő hivatali szervezeti felépítést hagyták jóvá a törvényhozók: 27 A képviselőház hivatalai: 1. elnöki hivatal, 2. háznagyi hivatal, 3. naplószerkesztőség. Az Országgyűlés mindkét háza részére szolgálatot teljesítő hivatalok: 1. Országgyűlési gyorsiroda, 2. Országgyűlési könyvtár, 3. Országgyűlési múzeum, 4. Országgyűlési műszaki hivatal, 5. Országgyűlési számvevőség és pénztár, 6. Országgyűlési gazdasági hivatal. A fentiekből is kitűnik, hogy a képviselőház és a felsőház a párhuzamosságok megszüntetése érdekében együttműködve, ésszerűbb gazdálkodást vezetett be nem utolsósorban takarékossági szempontok miatt. A hivatalok mibenlétét, jogait és kötelességeit tehát a Ház elé terjesztett és elfogadott szolgálati, illetve szervezeti szabályzatok rögzítették. Az említett szabályzatok végrehajtása minden hivatal és tisztviselő számára törvény volt, és ezek rendelkezéseit a hivatali ügyrendek (pl. könyvtári ügyrend), fegyelmi, tűzbiztonsági szabályok, házrend és (nem szabályozott esetekben) szolgálati utasítások egészítették ki kötelező jelleggel. A szervezeti szabályzatok minden képviselőt és alkalmazottat a képviselőház elnöke rendelkezési jogkörébe utaltak, amelyet az elnök az elnöki hivatal élén álló hivatalvezető jogtanácsos segítségével gyakorolt. A Ház elnökét akadályoztatás esetén hivatali ügyekben a háznagy helyettesítette. A szervezeti szabályzatok a hivatalok szervezeti rendjén, jog- és feladatkörén túl meghatározták a tisztviselők és alkalmazottak jogait, kötelességeit, a betölthető állások megnevezését, címét, jellegét, a szükséges képesítés fokát, a fizetési besorolásokat stb. A könyvtár kezelését, feladatait a szervezeti szabályzatok a könyvtári bizottság által megállapított, és a Ház határozatával jóváhagyott könyvtári ügyrend szabályozó körébe utalták A könyvtár mint a törvényhozás szakmai információs intézménye A könyvtári ügyrendek tanulmányozása világossá teszi, hogy a könyvtár alapvető feladata a törvényhozás maximális és feltétel nélküli támogatása volt. Elsősorban a törvényhozók sokoldalú és gyors tájékoztatása, aktív részvételük előmozdítása a parlamenti életben, a törvényjavaslatok előkészítésében, megtárgyalásában és az egyéb vitákhoz szükséges ismeretek nyújtása kapott hangsúlyt. A legfrissebb és a legrégibb eseményekre, a legkülönbözőbb jogi, politikai, történelmi, közgazdasági, statisztikai, földrajzi vagy egyéb lexikális kérdésekre vonatkozó tényanyagok rendelkezésre bocsátása volt a fontos, hogy az elméleti felkészültség megszerzése a képvi-

5 28 selők politikai-gyakorlati tevékenységében realizálódjék. Így válik érthetővé, hogy a Ház könyvtára a törvényhozás "szakmai" intézményeként, szakkönyvtárként végezte hivatását, amelyre maga a képviselőház, illetve a könyvtári bizottság, valamint (1887-től) e kettőnek közös elnöke és az általa kinevezett könyvtárigazgató (1911- ig könyvtárnok) ügyelt kötelességszerű felelősséggel. Ugyanakkor a könyvtárnak az is kötelessége volt, hogy a törvényhozók kulturális tudományos érdeklődését, valamint szépirodalmi igényeiket is kielégítse. E célok megvalósítása érdekében besorolták a képviselőház szervezeti rendszerébe, és működéséhez a szükséges pénzügyi, személyi és tárgyi kereteket folyamatosan biztosították. A parlament könyvtára intézményi könyvtárként nem tartozott a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium felügyelete alá, mint jónéhány más könyvtár Magyarországon. Irányítása, sőt a szakmai felügyelet ellátása is a Ház szerves feladatai közé tartozott. Mint már említettük, az irányítás három szinten valósult meg: a könyvtári bizottság, a Ház elnöke és a Ház ülései voltak a könyvtár irányításának a legfőbb szervei A könyvtári bizottság mint a könyvtár közvetlen felügyeleti szerve A könyvtári bizottság részletes bemutatása előtt szükséges röviden a bizottságokról általában szólni A képviselőház bizottságai Az állandó bizottságok az ismétlődő, visszatérő jellegű országgyűlési feladatokat látták el, előkészítő, véleményező, javaslattevő és ellenőrző funkciót is betöltöttek (részletesen l. a Képviselőház házszabályait, M.2.1.). Általában állandó bizottság tartozott a képviselőházhoz, egy-egy bizottság munkájában pedig 5 33 képviselő tevékenykedett. A megválasztott bizottsági tagok első, alakuló ülésükön általános többséggel elnököt és jegyzőt választottak. A megválasztás tényéről tájékoztatták a képviselőház elnökét, aki a soron következő képviselőházi ülésen a bizottsági tisztségviselőket a képviselőházban is bejelentette. A bizottságok rendszeresen üléseket tartottak. Ezeken bár a többi képviselő számára is nyilvánosak voltak többnyire csak a bizottság tagjai vettek részt. Egy-egy fontosabb, vagy speciális kérdés megvitatásához szakértőket is hívhattak. A Képviselőházi Könyvtár irányítására a Ház külön bizottságot létesített: a könyvtári bizottságot. Ez a képviselőház állandó bizottságaként több mint nyolc évtizeden át folytatta ma már kultúrtörténeti szempontból sem elhanyagolható tevékenységét, amit az alábbiakban tekintünk át A könyvtári bizottság létrehozásának előzményei, okai 1865 őszén Ferenc József császár a magyarokkal való mielőbbi megegyezés reményében felfüggesztette az évi, februári pátenshez kapcsolódó alaptörvényt, amely a birodalmi képviseletet szabályozta. Az ún.

6 provizórium időszaka véget ért, Magyarországon újra tarthattak országgyűléseket november 10-e és december 11-e között lezajlottak a képviselőválasztások, s az új országgyűlés hároméves ciklusát december 14-én az uralkodó személyesen nyitotta meg. Ezzel párhuzamosan, hírneves építészünk, YBL Miklós megkezdte a képviselőház felépítését a Sándor utcában, ahol a honatyák április 14-én üléseztek először. Nem sokkal a parlamenti ciklus kezdete után az a javaslat született a képviselőházban, hogy a törvényhozói munka támogatására könyvtárt hozzanak létre. Ez részben abból a tényleges szükségből fakadt, amely a képviselőket a sokoldalú törvényalkotói tevékenység sikeres elvégzése érdekében több és jobb politikai, jogi, gazdasági stb. információ megszerzésére ösztönözte, másrészt pedig követte az európai országok képviselőházainak példáját. Jelentős részük erre az időre már megalapította saját könyvtárát csak képviselők használatára. A javaslatot elfogadva, a képviselőház költségvetési bizottsága 1866 május havi költségvetésében "törvénykönyvek, országgyűlési irományok és a szükséges statisztikai munkáknak a beszerzésére" 1000 forintot utalványozott, és bizottság kiküldését javasolta "egy képviselőházi könyvtár megalapítása iránt" (Képviselőházi Napló, köt p.). A képviselőház március 18-i ülésén öttagú könyvtári bizottságot választott a létrehozandó könyvtár részére szükséges könyvek beszerzésének véleményezésére. Az november 6-án tárgyalt házszabályok (M.2.1.) 217. paragrafusa pedig kimondta, hogy "a Ház tagjainak használatára könyvtárt állít". A következő ciklusban végül is NYÁRY Pál (az első könyvtári bizottságnak is tagja volt) május 24-én tett indítványára (Képviselőházi Napló, köt p.) újabb öttagú bizottságot választottak, amelynek valóban jelentős szerepe volt a könyvtár megalapításában. A bizottság döntött a beszerzendő könyvekről, a könyvtár elhelyezéséről, valamint személyi és pénzügyi kérdésekről is. Így kezdte meg tevékenységét a könyvtári bizottság, melyet ezentúl ciklusról ciklusra a képviselőház belső, zárt jellegű szakkönyvtárának irányítására és ellenőrzésére rendszeresen megválasztottak A könyvtári bizottság jog- és feladatköre, szervezeti fejlődése A könyvtári bizottságnak a Képviselőházi Könyvtár minden jelentősebb tevékenységébe beleszólási joga volt. Feladatait, kötelességeit a házszabályok és könyvtári ügyrendek írták elő (l. M.2.1. alatt). A könyvtár létrejöttétől kezdve valamennyi házszabály leszögezi, hogy kezelése a könyvtári bizottság vezetése, felügyelete alatt áll. A bizottság állítja össze a könyvtári ügyrendet, amely részletesen meghatározza saját feladatait, a könyvtárvezető, valamint a beosztottak tevékenységi körét és a különböző szabályzatokat (pl. a kölcsönzési szabályzat). A könyvek és folyóiratok megszerzése a sürgős eseteket kivéve szintén a könyvtári bizottság megrendelésére történt, s ehhez, illetve a könyvtár működéséhez szükséges pénzösszeget a Ház minden ülésszak elején megszavazta. A bizottság előbb ülésszakonként, később évenként köteles volt a képviselőháznak jelentést tenni a könyvtár tevékenységéről és használatáról. A könyvtári ügyrendek a házszabályok által rögzített jogokat és kötelezettségeket részletezték, pontosították, konkretizálták. Ezek lényegét az 1909 évi ügyrend 5., az 1937 évi ügyrend 4/g. paragrafusa tartalmazza: kizárólag a könyvtári bizottság határozata alapján történhet intézkedés minden olyan kérdésben, amely a könyvtár állományának elhelyezési rendszerére, a katalógus szerkesztésének módjára, a könyvek kiselejtezésére, elajándékozására, eladására, a könyvtári tisztviselők változására vonatkozik és olyan esetekben is, amikor a Ház (és így a könyvtári bizottság) elnöke saját hatáskörén belül nem intézkedik. Az eddigiekből is látható, és a korabeli kéziratos jegyzőkönyvek is arról tanúskodnak, hogy a könyvtári bizottság a könyvtár költségvetésétől kezdve, a könyv- és folyóiratmegrendeléseken át egészen a kölcsönzési reklamációkig minden számottevő szakmai, politikai és gazdasági kérdésben állást foglalt, határozatot hozott, munkáját figyelemmel kísérte és ellenőrizte is. A bizottság történetének első két évtizedében havonként, majd (az első világháborúig) negyedévenként, 1920-tól évenként az előírt módon legalább egyszer összeült, megvizsgálta a könyvtár helyzetét, a tervezett és az ad

7 30 hoc jellegű feladatok végrehajtását, ugyanakkor meghatározta a következő időszak tennivalóit és anyagi kereteit (l. a könyvtári bizottság jegyzőkönyveit és jelentéseit, M.2.2.). A könyvtári bizottság első megszervezésétől a működésére vonatkozó határozatoknak a házszabályokban történt rögzítésén át, tevékenységének részletes meghatározásáig jelentős utat tett meg. A Ház 1867-ben a könyvtári bizottság tagjait a képviselőház elnökének javaslatára szavazta meg. Ez az esemény az évi május 25-i képviselőházi ülésen, valamint az évi és az évi országgyűlésen a házszabályok értelmében már választással történt. Az 1875-ben elfogadott házszabályok a könyvtári bizottságot állandó bizottsággá nyilvánították (M.2.1.). A könyvtári bizottság elnöki tisztségének betöltése, a bizottságok többségéhez képest, eltérően alakult. Elnökét 1887-ig saját tagjaiból választotta meg, akár a többi parlamenti bizottság (kivétel csak a gazdasági bizottság volt, amelynek elnöki tisztét a képviselőház mindenkori elnöke töltötte be). Az évi házszabályok 256. paragrafusa értelmében, a képviselőház a könyvtári bizottság elnöki tisztségét hivatalból a képviselőházi elnökre ruházta (M.2.1.) ben a könyvtári bizottság hatékonyabb működése érdekében két albizottság szervezésével szervezeti módosítást hajtott végre: a) egy elnök és három tag részvételével létrehozta az ügyrendi albizottságot; b) megalakult a könyvtár felett általános felügyeletet gyakorló és szerzeményezési albizottság. A két albizottság megalakítása a könyvtári bizottságban ésszerű munkamegosztást tett lehetővé. Különvált és kellő hangsúlyt kapott a könyvtár belső szakmai irányítása, s ugyanakkor jelentőssé vált a könyvtári, s ezen belül kiemelten az állományfejlesztési feladatok teljesítésének ellenőrzése is. Az albizottságok eleinte általában havonta tartottak ülést, később szükség szerint és egyre ritkábban. Az 1920-as évektől kezdve csak évi egy vagy két alkalom a jellemző, de mindig a könyvtári bizottság ülése előtt, amelyen tevékenységükről jelentést tettek. Az ügyrendi albizottság csak az 1909-ben elfogadott könyvtári ügyrend megalkotásáig működött, a könyvtár felügyeletére kiküldött albizottság viszont a könyvtári bizottság megszűnéséig megmaradt (l. a bizottság jegyzőkönyveit, M.2.2.). A könyvtári bizottság tagjainak száma is változott az idők folyamán között a bizottság 5, 1875-től 1887-ig 7 taggal működött. Eddig az időpontig az országgyűlést háromévenként választották újra től vezették be az ötévenkénti ciklust, s ezzel egy időben a könyvtári bizottság tagjainak száma 11-re emelkedett. Ez a szám egészen 1910-ig volt érvényben, ekkor 13, július 5-én pedig 15 tagú bizottságot választottak ban a tagok száma 16-ra, 1929-ben pedig a könyvtári és múzeumi bizottság létrejöttekor 21-re emelkedett és ettől kezdve hivatalból a háznagy is tagja a bizottságnak. Az 1930-as évek végétől a bizottsági létszámok, köztük a könyvtári is, még többször változtak: 1939-ben 26, 1941-ben 30, majd 1942-től 33 fő. A II. világháború befejezése után, 1945-től megszűnéséig (1950-ig) a bizottság az elnökkel és a háznaggyal együtt 17 taggal működött (l. F.1.). A könyvtári bizottság albizottságainak létszáma sem maradt változatlan. Az ügyrendi albizottság az évi országgyűlés alatt tevékenykedett csupán (az 1909-es könyvtári ügyrend elfogadásáig), egy elnök és három tag közreműködésével. A könyvtár felett általános felügyeletet gyakorló és szerzeményezési albizottság 1905-től 1917-ig azonos maradt (1 elnök és 4 tag), ekkor az albizottság tagjainak száma 3-ra csökkent. A könyvtári bizottság 1920-tól évente rendszerint csak egy ülést tartott, az albizottság működésére tehát még nagyobb szükség volt. Ezért a pénzügyi kérdéseket is érintő könyvvásárlások, folyóirat- és hírlapmegrendelések

8 meghatározásán kívül 1923-tól joga volt a könyvtár állományába be nem illeszthető cserenyomtatványok elhelyezéséről intézkedni. A könyvtár általános felügyeletét ellátva, intenzívebben részt vállalt a könyvtár életének, munkájának figyelemmel kísérésében, ellenőrzésében. Az albizottságot általában egy ülésszakra választották, a bizottság elnökének javaslata alapján. Az albizottság felépítése megegyezett a könyvtári bizottságéval, hiszen ugyancsak volt elnöke, jegyzője. Az 1920-as években két tagból, 1929-től pedig (a Parlamenti Múzeum megnyitásától kezdve, amikor a könyvtári és múzeumi bizottság külön könyvtári és külön múzeumi albizottságot választott) 3 tagból állt (l. a könyvtári bizottság jegyzőkönyveit) A könyvtári bizottság működése, ülései ( ) Az 1870-es években a bizottság az országgyűlési ülésszakok elején megtette javaslatait a könyvtári költségvetés összegeire, az ülésszakok végén pedig az országgyűlési irományok között megtalálható jelentésben számoltak be a könyvtár fontosabb adatairól, az állomány alakulásáról, a beszerzésekről, a kölcsönzésekről, számadásairól és kiadásairól június 19-től a bizottsági ülésekről jegyzőkönyvet (adatait l. M.2.2.) is vezettek azzal a céllal, hogy a bizottság teljes tevékenységéről, határozatairól folyamatos, valósághű nyilvántartás álljon rendelkezésre. Erre a ciklusonként, illetve ülésszakonként cserélődő bizottsági tagok, a megválasztott új képviselők, a változó képviselőházi elnökök és könyvtári személyzet folyamatos és visszamenőleges tájékozódása miatt igen nagy szükség volt. Az egyes üléseket tartalmazó jegyzőkönyvek példányait praktikus okokból, bizonyos időszakonként be is kötötték a hosszú távú megőrzés biztosítása érdekében. A jegyzőkönyvekben elvi határozatok, a bizottság irányítási, felügyeleti funkciói és a könyvtári adminisztrációs tevékenység kérdései egyaránt tükröződnek. A jegyzőkönyvek alapján állapítható meg, hogy az első évtizedekben a bizottság az országgyűlések idején havonta tartotta üléseit. Az ülések első napirendi pontjaként az előző ülés jegyzőkönyvét olvasták fel és hitelesítették. Ez a gyakorlat azonban egy idő után nehézkessé vált, hiszen a jegyzőkönyvi határozatokat a két ülés közötti időben hitelesítés nélkül hajtották végre. A könyvtári bizottság elnökének indítványára minden ülésen két bizottsági tagot jelöltek ki, akik az ülést követő napokban aláírták a jegyzőkönyvet, amelyet a következő bizottsági ülésen az elnök és a jegyző saját kezűleg is hitelesítettek. Az ülések rendszeresen visszatérő napirendi pontjai a könyvtári bizottság jegyzőkönyvei alapján, 1918-ig a következők voltak: A képviselőháznak adandó jelentés a könyvtár állapotáról. A könyvtár költségvetési keretére vonatkozó javaslattétel előkészítése. A könyvtár pénztári bevételeinek és kiadásainak felülvizsgálata. (A bizottság havonként ellenőrizte a könyvtár pénzügyi számadásait, fizetendő számláit. Ezeket előzetesen a bizottsági jegyző látta el kézjegyével, majd a Ház elnöke elé terjesztette, aki engedélyezte az utalványozást.) A kívánatkönyv felolvasása. A képviselők a kívánatkönyvbe írták be azokat a hiányzó műveket, amelyekre szükségük volt a parlamenti viták során. A (többször a könyvtárnok ösztönzésére) bejegyzett kérelmek teljesítését a könyvtári bizottság a gyűjtőkör figyelembevételével a rendelkezésre álló költségvetési keretek között döntötte el. Határozat a beszerzésre ajánlott könyvekről. A könyvtár személyzete, valamint az illetékes albizottság által megvételre javasolt könyvek jegyzékét sokszorosították, és a könyvtári bizottsági tagoknak előzetesen bemutatták.

9 32 Könyvajándékok, könyvadományok ismertetése. Ha volt ilyen az eltelt időszakban, határozatot hoztak az ajándék elfogadásáról és levélben, illetve a bizottsági jegyzőkönyvben köszönetet mondtak. A könyvtárnokok fizetésére vonatkozó javaslatok megtárgyalása és továbbítása a gazdasági bizottságnak. A könyvtári bizottság az ülésekről, illetve a könyvtár állapotáról, gyarapodásáról, forgalmáról, számadásairól stb. készített jelentéseit (l. M.2.2.) a parlament plenáris ülése elé terjesztette. Ezt a képviselőház megtárgyalta, határozattal elfogadta, módosította vagy elutasította. A javaslat elfogadásával olyan törvényerőre emelt határozat lépett életbe, amelynek végrehajtása a Ház keretén belül mindenki számára kötelező volt ig a bizottság általában havonta ült össze az évnek azon hónapjaiban, amikor a Ház ülést tartott. A nyári és téli szünetek miatt, ez évi 7 8 alkalmat jelentett. Az 1891-től vezetett jegyzőkönyvek tanúsága szerint az ülések száma a házelnöki-képviselői elfoglaltságok következtében csökkent és 1918-ig szükség szerint váltakozva alakult. Előfordult, hogy egy évben csak egyszer hívták össze a könyvtári bizottság ülését (pl ben, 1897-ben, 1898-ban, 1906-ban, 1908-ban). Az 1909 októberében elfogadott könyvtári ügyrend (M.2.1.) szentesítette a kialakult gyakorlatot: szükség szerint, de évenként legalább egyszer (lehetőleg decemberben) kell összehívni a bizottságot. A félévenkénti ülések után 1912-től már ezt követték. Az ülések száma tovább csökkent az I. világháború idején ben és 1915-ben nem tartottak ülést, a következő két évben is csak egyet-egyet, majd 1920-ig, érthető okokból (háborús összeomlás, forradalom, proletárdiktatúra), hosszabb kényszerszünet bénította mind a könyvtári bizottság, mind a Képviselőházi Könyvtár munkáját tól a könyvtári bizottság az ügyrend előírásait betartva a kéziratos jegyzőkönyvek tanúsága szerint évenként legalább egyszer összeült, általában december hónapban. A Parlamenti Múzeum megnyitásától kezdve, 1929-től a bizottság neve könyvtári és múzeumi bizottságra változott. Rendes (év végi) ülésen kívüli üléseket csak sürgős napirendi pontok megtárgyalása, vagy rendkívüli események következtében iktattak be. A II. világháború kitöréséig a Ház könyvtári bizottsága 18 alkalommal tartott rendes ülést a decemberi hónapokban, majd között hasonlóképpen évente egyet. Kétévi szünet után újabb három év végi ülés következett 1948-ig (ekkor volt a bizottság utolsó ülése, l. Kbiz. jkv november 24.). Az ülések előkészítése 1920-tól is (ezt megelőzően már 1911-től) a könyvtárigazgató előírt feladata volt, aki az ülés összehívása előtt összeállította az ügyrend által meghatározott, a könyvtár előző évi működéséről szóló jelentéseket, a következő évi tervet és a megoldandó problémák körét. Ezután a házelnökkel, mint a bizottság elnökével egyeztette az összehívandó ülés időpontját, amelyről értesítette a könyvtári bizottság tagjait. A fontosabb, illetve a nagyobb terjedelmű jelentésekről, javaslatokról a bizottság tagjai is kézhez kaptak egy-egy példányt. A könyvtári bizottság üléseit meghatározott az igazgató összeállította napirendi pontok szerint tartották. Ezeket a bizottságot alkotó képviselők szintén kézhez kapták. A könyvtári munka folyamatossága, állandó munkaterületeinek figyelemmel kísérése a bizottság működésének utolsó évtizedeiben is az ülés ún. állandó napirendi pontjaiban fejeződött ki, és minden rendes ülésen visszatérő jelleggel szerepelt (l. a könyvtári bizottság üléseinek jegyzőkönyveit): az igazgató jelentése a könyvtár előző évi helyzetéről; az igazgató jelentése a következő évi költségelőirányzatról;

10 az igazgató előterjesztése a jövő évi hírlapok és folyóiratok megrendeléséről és szállításáról; az igazgató jelentése a kölcsönzésről, az időben vissza nem hozott könyvekről és reklamációk állásáról; igazgatói jelentés a parlamenti csere helyzetéről, forgalmáról. 33 A fentieken kívül természetesen mindig kerültek napirendre más, aktuális kérdések is (pl. könyvajándékozások, megemlékezések bizottsági tagok vagy könyvtári tisztviselők halálakor, személyi kérdések, idegenek részére létesítendő olvasóterem kérdése stb.). Közülük nem egy probléma több éven át nem került le a napirendről (könyvtárrendezési munkálatok, a szakkatalógus szerkesztése és megjelentetése, a GHYCZY-gyűjtemény elajándékozott részének visszaszerzése stb.). A könyvtári bizottság üléseit változatlanul a házelnök vezetése alatt tartották. Az ülésekről készült jegyzőkönyveket a bizottság elnöke és a jegyző írta alá, és a hitelességet az ülés elején megválasztott két bizottsági tag aláírásával igazolta. Ezek a hitelesített jegyzőkönyvek az Országgyűlési Könyvtár történetének fontos forrásai. Az ülés előadói tisztét a könyvtár igazgatója töltötte be, aki az előzetesen szétküldött napirendi pontok szerint megtette jelentéseit, elmondta részletes beszámolóját a Ház könyvtárának elmúlt évben teljesített feladatairól, a hosszabb munkák állásáról, a könyvtár helyzetéről és fejlődéséről. Ezt követően az igazgató előadta javaslatait, előterjesztéseit, elképzeléseit, a jövő évi feladatokról és egyéb aktuális kérdésekről. A bizottság tagjai véleményezték, megvitatták, vagy egyetértő hallgatással tudomásul vették a jelentéseket, az igazgatói előterjesztések, javaslatok ügyében pedig állást foglaltak, olykor ellenjavaslattal, vagy módosítással éltek. Mindezek figyelembevételével a bizottság határozatot hozott, amelyet a könyvtárigazgató a könyvtári személyzettel együtt köteles volt végrehajtani. Természetesen a bizottság tagjai önálló javaslatokat is tehettek. Ezek általában a képviselők tényleges vagy potenciális politikai-szakmai érdekeit vagy a felszólaló egyéni érdekeit, illetve speciális érdeklődési körét tükrözték. E javaslatok általában könyvek és folyóiratok megrendelésére vagy lemondására, illetve aktuális politikai célkitűzések megvalósítására vonatkoztak, és többnyire ha a házelnök-bizottsági elnök nem ellenezte meg is szavazták őket a bizottsági üléseken. A tagok javaslataival, kérdéseivel kapcsolatban amelyek olykor laikusak, értelmetlenek vagy gyakorlatilag megvalósíthatatlanok voltak a könyvtár mindig jelenlevő igazgatója általában kifejtette egyetértő vagy ellentétes véleményét, még a határozat meghozatala előtt (l. a könyvtári bizottsági ülések jegyzőkönyveit). A könyvtári albizottság az I. világháború után február 28-án, röviddel a nemzetgyűlés összehívása után tartotta első ülését. Később is rendszeresen (évente legalább egy alkalommal) ülésezett, bár az ülésekről készült feljegyzéseket a könyvtári bizottság kéziratos jegyzőkönyvei csak elvétve tartalmazzák. Szükség szerint irányították a könyvtár munkáját, intézték a hatáskörükbe tartozó, jelentősebb, feladatokat; az igazgatóval pedig folyamatosan együttműködtek (ezt a bizottsági üléseken elhangzott hivatkozások is tükrözték) A könyvtári bizottság összetétele és tagjai ( ) NAGY Miklós, a Képviselőházi Könyvtár igazgatója írta 1929-ben a könyvtárról szóló történeti áttekintésében (M.3.3.), hogy általában a tudományos vagy írói pályán elismert képviselők kerültek be a Ház könyvtári bizottságába (a bizottság tagjainak teljes felsorolását 1867 és 1950 között időbeli sorrendben, országgyűlési ciklusonként az 1. számú Függelék tartalmazza). A beválasztás ténye maga is kulturális elismerést jelentett. Ez az első világháború végéig terjedő időket tekintve még igaz volt, mert egy-két kivételtől eltekintve a bizottságban tevékenykedő képviselők jelentős, de legalábbis említésre méltó kulturális vagy tudományos tevékenységet végeztek. A két világháború közötti időszakban ez fokozatosan megváltozott: Az első nemzetgyűlés időszakában ( ) a két ülésszak 27 bizottsági tagja közül 15, között 25-ből 12 tag, között 25-ből 13, között 25-ből 11, 1935 és 1940 között 32-ből 9, az es ciklus idején 58-ból mindössze egyötödnyi a kulturális-tudományos életben eredményesen műkö-

11 34 dő képviselők száma a könyvtári bizottságban. Az 1945 és 1950 közötti években a 48 bizottsági tagnak a fele tekinthet ilyen múltra. A ciklusonként megjelent országgyűlési almanachok és egyéb életrajzi lexikonok (felsorolásukat l. az M.2.5 alatt) segítségével nyomon követhető, hogy a bizottságba való beválasztásnál a fenti szempont egyre kevesebb szerepet játszott, a 30-as évek második felében ugrásszerűen csökkent. Egyre inkább a politikai megbízhatóság és a párturalmi szempontok kaptak jelentős szerepet. A képviselőházi bizottságok, így a könyvtári bizottság öszszetétele is tükrözte a választások során kialakult parlamenti erőviszonyokat, a mindenkori kormánypárt döntő többségét. A kulturális tudományos érdemek fontossága csak ezen belül kapott így már valójában másodrendű szerepet. A könyvtári bizottság tagjainak száma 1869-től 1918-ig 180, a két világháború között (5 országgyűlési ciklus alatt) 170, 1939 és 1950 között pedig 130 fő volt összesen. E számadatok egyben azt is érzékeltetik, hogy az országgyűlési ciklusonként és ülésszakonként újraválasztott könyvtári bizottság szüntelenül cserélődött, a könyvtárt irányító felügyeleti szerv egyik lényeges jellemzője tehát az állandó változás. Kérdés: milyen hatással volt a Ház könyvtárára, hogy léte az egymást váltó könyvtári bizottságok működéséhez kötődött, azoktól függött? Mi tette mégis lehetővé, hogy munkája állandó, folyamatos, zökkenőmentes legyen? (Egy intézmény irányításában nem lehet egészséges a sok változás, s a könyvtár, amely maga is egy kicsit az állandóság, a nyugalom, a múlt és a jelen megőrzésének a szimbóluma, feltűnően szemben áll a szüntelen mozgással, amely mintegy a labilitás, a viszonylagosság érzetét kelti.) Több tényező együttes ellensúlyozó hatását figyelhetjük meg: A könyvtár közvetlen vezetősége sokkal stabilabb. Az egyes vezetők működési ideje általában az országgyűlési ülésszakok és ciklusok idejénél jóval hosszabb volt (1875-től 1949-ig 7 vezető közül kettő 20 éven át, három egy évtizeden át vezette a képviselőház könyvtárát). Hozzáértő személyük nagyon fontos volt az egyenletes fejlődés szempontjából. Ők voltak a könyvtári bizottsági ülések előadói, a változó bizottsági tagok mellett az ő személyük állandó. Szakmai tekintélyüket a képviselők elismerték, véleményük, javaslataik legtöbbször jelentős hangsúlyt kaptak az üléseken. A könyvtári bizottsági ülések rendje. Az első világháborúig évenként többször, de utána is legalább egyszer (decemberben szinte törvényszerűen) összeülő ülés a folyamatosságnak, a rendszeres munkának egyik pillére, amely biztosította, hogy évről évre rendben haladhattak az ügyek és fontosabb kérdések nem maradhattak megválaszolatlanok. A könyvtári bizottságok tagjainak cseréje sohasem volt teljes körű. A cserélődés mértéke különbözött attól függően, hogy az országgyűlési ciklusokon belüli ülésszakonkénti változásról volt-e szó, vagy ciklusváltozásról. A bizottság összetétele egyik ülésszakról a másikra lényegesen nem változott: általában csak néhány új tagot kellett választani a lemondott, esetleg elhalálozott képviselő helyére, a többség azonos maradt. Az országgyűlési időszakok között már jelentősebb mozgásokat észlelhetünk, hiszen ezeket mindig új választások előzték meg. Sok korábbi képviselőt nem is választottak újra, így bizottsági tagságuk automatikusan megszűnt. Általában a bizottsági tagoknak körülbelül egyharmada-fele maradt változatlan. Ez a parlamenti naplókban, bizottsági jegyzőkönyvekben jól követhető gyakorlat, miután lehetővé tette a könyvtári tapasztalatok, szakmai és helyi ismeretek továbbvitelét, átmenetet biztosított a bizottságok működése között, folytatólagossá és folyamatossá téve a könyvtár feletti felügyeleti és irányító tevékenység ellátását. A bizottságnak így kialakult viszonylagosan állandó magja tovább erősödött azáltal, hogy több képviselő bizottsági munkája olykor három-négy ciklusra is "prolongálódott". Ilyen volt pl. PULSZKY Ágost ( és ig), ROMÁN Sándor ( ), KAMMERER Ernő ( ), MIKSZÁTH

12 Kálmán ( és ), ESZTERHÁZY Kálmán ( ), HERCZEG Ferenc ( és ), PEKÁR Gyula ( , és ), JANKA Károly ( ), SZINYEI-MERSE Jenő ( ), MADAI Gyula ( ), SOMOGYVÁRY Gyula ( ), JUSTUS Pál ( ) és RUDAS László ( ), akik általában három országgyűlési ciklus munkájában is részt vettek. Ők és többnyire a hosszabb ideje bizottsági tagként szereplő képviselők alkották a könyvtár felügyeletét ellátó albizottságot. A leghosszabb "szolgálati időt" PEKÁR Gyula töltötte el a könyvtári bizottságban, aki négy ciklusban folyamatosan ( ) haláláig látta el az említett albizottság elnöki tisztségét (sőt, 1918 előtt is hosszú ideig tagja, illetve előadója volt a könyvtári bizottságnak). 35 A könyvtári bizottság elnöki funkciójának gyakorlása. A könyvtári bizottság (és 1887-től a Ház) elnökének személye nem kötődött szorosan az ülésszak változásaihoz. Ülésszakonként a bizottság elnöke nem feltétlenül változott, és többször ha ismét megválasztották képviselőnek a következő ciklusban is újraválasztották. A könyvtári bizottság "legerősebb" embere stabilabb a változékonyabb tagokhoz képest. Kiterjedt jogkörénél és hatalmánál fogva a bizottsági ülések között is irányítja a könyvtár munkáját, közvetlenül "rövid úton" rendelkezik, engedélyez és tilt a könyvtárt érintő és az igazgató jogkörét meghaladó ügyekben. A kapcsolat tehát állandó és folyamatos. Természetesen a tiszavirág-életű, hirtelen távozásra kényszerülő elnökök a könyvtár életére sem voltak kedvező hatással. Az elnökök szerepét, változásuknak negatív hatását is, a későbbiekben részletesen vizsgáljuk. A bizottsági munka írásos rögzítése, dokumentálása és megőrzése. A könyvtári bizottság ülését amelyen minden jelentősebb, könyvtárral kapcsolatos kérdés napirendre került, s amely egyben a bizottság működésének alapvető formája volt 1891-től hitelesített jegyzőkönyvben örökítették meg. Ugyancsak fontos dokumentumtípus a könyvtári bizottság éves jelentése a képviselőháznak, amelyet a képviselők számára sokszorosítottak, és az előbbivel együtt gondosan megőriztek. Az írásos feljegyzések az új bizottsági tagok számára is lehetővé tették, hogy visszamenőleg tájékozódjanak a könyvtári életről, problémákról, a bizottság addigi tevékenységéről, a legutóbbi tervekről, feladatokról. Mindezen fontosabb tényezők együttes hatása tette lehetővé, hogy a folyamatos, rendszeres tevékenység nem szakadt meg, a könyvtári bizottság változásai miatt a fejlődés nem szenvedett törést. Azt is érdemes a következőkben megvizsgálni, hogy a könyvtári bizottság tagjaiként nyilvántartott képviselők hogyan, milyen aktivitással vettek részt a könyvtári bizottság s ezzel együtt a könyvtár munkájában. Átnézve a könyvtári bizottság 1948-ig vezetett kéziratos jegyzőkönyveit (M.2.2.) megállapíthatjuk, hogy a képviselők könyvtárügyi ténykedése változó, ingadozó. A bizottsági üléseken való részvétel erősen hullámzott: előfordult a csaknem teljes létszám, nem egyszer viszont alig érte el a határozatképességet (határozathoz a tagok egyharmados jelenléte volt a minimum). Az üléseken általában 50%-os volt a tagok részvételi aránya (néha kevesebb, de a kétharmados jelenlét is előfordult). Minden ciklusban akadt viszont több olyan képviselő, aki egyetlen ülésen sem vett részt. Ezek vagy másirányú elfoglaltságuk vagy közönyük miatt érdektelenséget mutattak a Ház könyvtárának tevékenysége iránt, és valószínűleg nem ismerték sem a könyvtári bizottság, sem a könyvtár munkáját. Miután egy-egy képviselő sokszor három-négy parlamenti bizottság munkájában is részt vett, a távolmaradó képviselők nyilvánvalóan más bizottságokat részesítettek előnyben. Az érem másik oldalához tartozik viszont, hogy ugyanakkor jónéhány olyan bizottsági tagot is tudunk említeni, akik szinte kivétel nélkül minden ülés tevékenységébe bekapcsolódtak: elsősorban PULSZKY Ágost, KAMMERER Ernő, ESZTERHÁZY Kálmán gróf, HEGEDŰS Lóránt, PEKÁR Gyula, HERCZEG Ferenc, VASADY-BALOGH György, SZINYEI-MERSE Jenő, MADAI Gyula, SOMOGYVÁRY Gyula, FARAGÓ Ede, PADÁNYI- GULYÁS Jenő, JUSTUS Pál nevét említhetjük meg (időbeli sorrendben), és általában a könyvtári bizottság tag-

13 36 jainak sorából választott albizottság tagjait. Ugyancsak ők azok, akik hozzászólásukkal, javaslataikkal, gyakori véleménynyilvánításaikkal ténylegesen segítették és előbbre vitték a bizottság munkáját: a legaktívabbnak a bizottsági tagok közül PEKÁR Gyulát tekinthetjük, aki , és között csaknem valamennyi ülésen jelen volt, és szinte minden ülésen többször felszólalt vagy javaslatokat tett a legkülönbözőbb, könyvtárt érintő kérdésekben, és indítványait az esetek többségében a bizottság elfogadta. A bizottságok összetételének vizsgálata keretében a már említett források és kézikönyvek segítségével végül néhány jeles, vagy valamilyen szempontból kiemelkedő képviselőt mutatunk be az alábbiakban (időbeli sorrendben). A könyvtári bizottságnak azon tagjairól van szó, akik korábbi vagy későbbi politikai szereplésük, vagy jelentős kulturális-tudományos munkásságuk miatt külön is fontosak, érdekesek lehetnek számunkra: PULSZKY Ferenc ( ): Kossuth pénzügyi államtitkára (1848), politikus, régész, művészettörténész, az MTA tagja, a könyvtárak és múzeumok országos főfelügyelője között a Nemzeti Múzeum igazgatója, 1895-től 1897-ig az MTA másodelnöke ig országgyűlési képviselő, 1869 és 1872 között a könyvtári bizottság tagja. KAUTZ Gyula ( ): közgazdász, egyetemi tanár, akadémikus, az Osztrák-Magyar Bank főkormányzója ( ), az MTA másodelnöke ( ). A képviselőháznak 1865-től 1883-ig, a főrendiháznak 1886-tól haláláig tagja. A könyvtári bizottságban 1869-től 1875-ig tevékenykedett. PULSZKY Ágost ( ): egyetemi tanár, akadémikus, vallás- és közoktatásügyi államtitkár Eötvös Loránd miniszter mellett ( ), híres jogfilozófus és szociológus, a Társadalomtudományi társaság egyik alapítója és elnöke. Országgyűlési képviselő ( ), a könyvtári bizottság tagja és jegyzője ( , előbbi 1887-ben is). A könyvtár tevékenységének egyik legodaadóbb támogatója később a képviselőház alelnökeként is. SZILÁGYI Dezső ( ): neves jogász, egyetemi tanár, igazságügyminiszter ( ), az MTA tagja. Korának egyházpolitikai reformjaiban is kiemelkedő szerepet vállalt től 1901-ig országgyűlési képviselő, 1875 és 1878 között a könyvtári bizottság tagja. PESTY Frigyes ( ): történész, akadémikus, a Magyar Történeti Társulat egyik alapítója. A képviselőház tagja (1861, ), a könyvtári bizottságban ban vállalt szerepet. IRÁNYI Dániel ( ): politikus, az 1848-as forradalom egyik szervezője, később a 48-as Párt, majd a Függetlenségi Párt elnöke tól 1892-ig képviselő, ben a könyvtári bizottság tagja. ODESCHALCHI Arthur herceg ( ): történész, politikus. Képviselő 1878-tól 1887-ig, majd a főrendiház tagja. A könyvtári bizottságban három évig ( ) tevékenykedett. LÁNCZY Gyula ( ): történész, egyetemi tanár, jónéhány történelmi mű szerzője. A törvényhozó testületnek 1881-től 1884-ig tagja. Ugyanebben az időszakban a könyvtári bizottság jegyzője. RADVÁNSZKY Béla báró ( ): koronaőr, történetíró, az MTA tagja, jeles művelődéstörténeti munkássággal között országgyűlési képviselő, majd 10 évig főispán. A könyvtári bizottságnak 1881-től 1883-ig volt tagja. GRECSÁK Károly ( ): ügyvéd, bíró, jogi író. Igazságügyi államtitkár, majd miniszter ( ) és között képviselő, ben a könyvtári bizottság tagja.

14 37 BEKSICS Gusztáv ( ): történész, író, műfordító, lapszerkesztő, jelentős történetírói munkássággal. Országgyűlési képviselő ( ), ig a könyvtári bizottságnak a tagja. ORBÁN Balázs báró ( ): író, néprajzkutató, az MTA tagja. Kiemelkedő műve a Székelyföld leírása től tagja a törvényhozásnak (1890-ig). A könyvtári bizottságban 1884-től haláláig tevékenykedett. ÁBRÁNYI Kornél ( ): író, újságíró, lapszerkesztő, számos regény, vers, politikai karcolat szerzője és 1901 között a Nemzeti Párt országgyűlési képviselője, 1887-ben és 1888-ban a könyvtári bizottság tagja. ARANY László ( ): nagy költőnk fia, maga is költő, műfordító, közgazdasági és politikai író, az MTA tagja ben a Szabadelvű Párt képviselője, ugyanebben a ciklusban, végig a könyvtári bizottság tagja. KAMMERER Ernő ( ): jogász, majd történész, az Országos Képtár és Történeti Képcsarnok kormánybiztosa. Éveken át vezetője a Szépművészeti Múzeum megszervezési munkálatainak. Jelentős szerepet játszott a Magyar Történelmi Társulatban s az Országos Régészeti Társulatban és 1905 között képviselő, 1887-től 1894-ig és 1896-tól 1904-ig a könyvtári bizottság egyik igen aktív tagja, 1899-ig jegyzője (előadója). MIKSZÁTH Kálmán ( ): klasszikus írónk 1887-től haláláig képviselőként is tevékenykedett. Hosszú időn át ( és között) volt a könyvtári bizottság tagja. Sok humorral és kritikusan írt az országgyűlésről, a képviselőkről (l. A tisztelt ház című kötetét) és a képviselőház első tényleges könyvtárnokáról is az ő írása alapján szerezhetjük a legtöbb információt (Az én halottaim című művében A derék Bazsó címmel). HOCK János ( ): politikus, író ban Károlyi Mihály híveként a Nemzeti Tanács elnöke. Országgyűlési képviselő 1887-től 1918-ig ig és ig a könyvtári bizottság tagja. BEÖTHY Ákos ( ): politikus, publicista, az MTA tagja, a Nemzeti Párt vezetője és kiemelkedő szónoka, az angol alkotmányosság kiváló ismerője és szorgalmazója. Országgyűlési képviselő ( ig és 1884-től). A könyvtári bizottságnak 1892-ben volt a tagja. ESZTERHÁZY Kálmán gróf ( ): nagybirtokos, hírlaptudósító, majd politikus, főispán. A színházés múzeumügyek lelkes támogatója és között országgyűlési képviselő, a könyvtári bizottság egyik legaktívabb tagja volt ( ). ALMÁSY Imre gróf ( ): nagybirtokos, politikus, főispán ( ). Országgyűlési képviselő ( ), majd 1918-ig a főrendiház, 1927-től haláláig a felsőház tagja. A könyvtári bizottság munkájában rövid ideig vett részt (1896). HERCZEG Ferenc ( ): neves író, újságíró, az Új Idők című lap alapítója és szerkesztője ( ), hosszú ideig a Petőfi Társaság elnöke és más társaságok illusztris tagja, vezető személyisége tól 1918-ig képviselő, 1927-től a felsőház tagja. A könyvtári bizottságnak, az közötti éveket kivéve, 1918-ig volt agilis résztvevője. HEGEDŰS Lóránt ( ): gazdaságpolitikus, író, az MTA tagja től a GYOSZ igazgatója, ben pénzügyminiszter, 1925-től a TÉBE elnöke és között országgyűlési képviselő, 1899-től 1905-ig a könyvtári bizottság tagja.

15 38 ERNSZT Sándor ( ): katolikus pap, lapszerkesztő, a magyarországi keresztényszocialista mozgalom egyik vezető személyisége tól a Katolikus Népszövetség vezetője, 1918-ban a Keresztény Szociális Párt megalapítója, 1922-től pápai prelátus ben népjóléti és munkaügyi, valamint vallás- és közoktatásügyi miniszter. Kisebb megszakítással 1901 és 1938 között képviselő, a könyvtári bizottságnak 1901-től 1904-ig volt a tagja. RÁKOSI Viktor ( ): író, újságíró, lapszerkesztő, jelentős irodalmi munkássággal. A képviselőháznak és a könyvtári bizottságnak egyaránt között volt tagja. PEKÁR Gyula ( ): író, az MTA tagja, politikus, miniszter (1919 augusztustól novemberig), 1921-ben vallás- és közoktatásügyi államtitkár tól a Petőfi Társaság elnöke között képviselő, és között a könyvtári bizottság jegyzője (előadója). Az 1920-as években a képviselőház külügyi bizottságának elnöke. Vezető szerepet játszott a Magyar Külügyi Társaságban, amelyben széles körű propagandatevékenységet fejtett ki ig a könyvtári bizottság legaktívabb tagja és a könyvtári albizottság elnöke. KAAS Ivor báró ( ): politikus és újságíró, jelentős irodalmi munkássággal től országgyűlési képviselő és ben könyvtári bizottsági tag. BALLAGI Aladár ( ): történész, egyetemi tanár, az MTA tagja és 1910 között országgyűlési képviselőként vett részt a Parlament munkájában. A könyvtári bizottságban 1905-től 1907-ig tevékenykedett. SIMONYI-SEMADAM Sándor ( ): ügyvéd, politikus től képviselő, 1920-ban miniszterelnök, között a nemzetgyűlés alelnöke. A könyvtári bizottságnak 1905-től 1908-ig és ban tagja, 1905-ben jegyzője volt. UGRON Gábor ( ): neves politikus között és 1901-től 1910-ig képviselő, ben a könyvtári bizottság tagja. A Ház az ő javaslatára hozott határozatot a magyar parlamenti dokumentumok visszamenőleges könyvtári gyűjtéséről 1893-ban. ZICHY Jenő gróf ( ): politikus, híres Ázsia-kutató, az MTA tagja. Irodalmi működése számottevő. Országgyűlési képviselőként (1861, ) a könyvtári bizottság munkájában is rész vett ( ). THALY Kálmán ( ): történetíró, politikus, költő, akadémikus, a Magyar Történelmi Társulat egyik alapítója és első titkára, a Századok című folyóirat első szerkesztője volt ( ) között és 1906-tól haláláig képviselő ben a könyvtári bizottság tagja. FARKAS Pál ( ): író, szociológus. A Magyar Társadalomtudományi Egyesület egyik alapítója és főtitkára, az Új Idők egyik szerkesztője és 1918 között országgyűlési képviselőként a könyvtári bizottság tagja. JANKOVICH Béla ( ): közgazdász, egyetemi tanár, az MTA tagja. Előbb politikai államtitkár, majd vallás- és közoktatásügyi miniszter ( ) között képviselő, 1911-ben a képviselőház alelnöke, a könyvtári bizottságnak 1910-től 1912-ig tagja, 1927-től felsőházi tag. Részt vett a könyvtári szakrendszer véleményezésében, a B8 Közgazdaság szak kialakításában. KOZMA Andor ( ): költő, műfordító, újságíró és akadémikus től 1918-ig volt parlamenti képviselő, az 1912 és 1918 közötti években a könyvtári bizottságban is vállalt szerepet.

16 LÁNG Lajos báró ( ): statisztikus, politikus, lapszerkesztő, egyetemi tanár, akadémikus. Pénzügyminisztériumi államtitkár ( ), kereskedelmi miniszter ( ), a Magyar Közgazdasági Társaság alapítója és elnöke tól képviselő, ig a képviselőház alelnöke és 1912 között a könyvtári bizottság tagja. 39 GIESSWEIN Sándor ( ): politikus, író, publicista, az MTA tagja, pápai prelátus. A magyar keresztényszocialista mozgalom egyik megalapítója, a Szent István Akadémia elnöke ban a Károlyi-féle Nemzeti Tanács tagja től haláláig képviselő ben, ban és között a könyvtári bizottság tagja, 1920-ban a könyvtári albizottság elnöke. TELEKI Pál gróf ( ): nemzetközi hírű földrajztudós, egyetemi tanár, az MTA tagja. Többszörös miniszter, két alkalommal ( , ) Magyarország miniszterelnöke. Számtalan szervezet és egyesület megalapítója és elnöke től kisebb megszakítással haláláig képviselő (illetve 1927-től 1938-ig a felsőház tagja). A könyvtári bizottságnak ban előadója, 1922-től 1926-ig tagja ben mint közismert öngyilkos lett. NÉGYESY László ( ): a korabeli kulturális élet kiemelkedő személyisége, irodalomtörténész, esztéta, egyetemi tanár, az MTA tagja. A Magyar Irodalomtörténeti Társaságnak 1921-től haláláig elnöke, a magyar verstan egyik elméleti megalapozója volt ig kisgazdapárti programmal nemzetgyűlési képviselő, s mint a könyvtári bizottság illusztris tagja, ben a könyvtári albizottság elnökeként tevékenykedett. SZÁDECZKY-KARDOSS Lajos ( ): egyetemi tanár, az MTA tagja, nagy hírű történész. Jelentős szerepet játszott 1919-ig Kolozsvár és Erdély társadalmi, tudományos és közművelődési mozgalmaiban, mint a kolozsvári egyetem magyar történelem tanára. Nagyszámú történelmi munkájának többsége szintén Erdély történetével foglalkozik ig nemzetgyűlési képviselő, ben a könyvtári bizottságnak és albizottságának tagjává választották. RAKOVSZKY István ( ): Habsburg-hű politikus, elnöke volt a Katolikus Népszövetségnek között képviselő, ig a Ház alelnöke, 1920-ban a nemzetgyűlés és a könyvtári bizottság elnöke lett. A keresztény nemzeti irányzat egyik megalapítója. IV. Károly 1921 októberében, a második királypuccs idején miniszterelnöknek nevezte ki. A puccs bukása után 1922-től 1926-ig a könyvtári bizottság tagjaként tevékenykedett. KÁLLAY Tibor ( ): konzervatív politikus, ig pénzügyminiszter, Bethlen István miniszterelnök híve 1928-ig. Képviselő 1922-től 1935-ig, a könyvtári bizottságnak 1924-től 1926-ig volt a tagja. LUKÁCS György ( ): jogász, főispán, ban a Fejérváry-kormány kultuszminisztere től 1931-ig képviselő, 1927-től a Magyar Revíziós Liga ügyvezető elnöke. A könyvtári bizottságnak től 1926-ig volt tagja. MADAI Gyula ( ): költő, a Petőfi Társaság főtitkára, a Protestáns Szemle szerkesztője, 1923-tól 1937-ig kormánypárti képviselő között aktív tagja és (1933-ig) előadója a könyvtári bizottságnak és albizottságának. SZINYEI-MERSE Jenő ( ): politikus, miniszter től 1944-ig képviselő, 1927 és 1939 között a könyvtári bizottság tagja, 1933 és 1939 között a könyvtári bizottság jegyzője, ig a képviselőház alelnöke, 1942 és 1944 között vallás- és közoktatásügyi miniszter a Kállay-kormányban. ZSITVAY Tibor ( ): jogász, miniszter. A Keresztény Nemzeti Párt egyik alapítója, 1919-ben től képviselő, ig a nemzetgyűlés alelnöke, között a képviselőház és a könyvtári bizottság

17 40 elnöke, 1929-től 1932-ig a Bethlen- és a Károlyi-kormány igazságügyminisztere től 1937-ig a könyvtári bizottság tagja ben Svájcba emigrált. BUCHINGER Manó ( ):szociáldemokrata politikus, hosszú időn át a Népszava munkatársa. A Tanácsköztársaság bukása után ( ) 10 évet tölt a bécsi emigrációban től 1944-ig és között országgyűlési képviselő től 1935-ig a könyvtári bizottság tagjaként is tevékenykedett. GRATZ Gusztáv ( ): miniszter, legitimista politikus, közgazdasági és történetíró, az MTA tagja. Részt vett a Huszadik Század című folyóirat és a Társadalomtudományi Társaság létrehozásában ben az Esterházy-kormány pénzügyminisztere, 1921-ben a Teleki-kormány külügyminisztere. A második királypuccs után történetírói, közgazdasági publicisztikai tevékenységet folytat. Hosszú időn át képviselő től 1939-ig a könyvtári bizottság, 1938-tól az albizottság tagja. SOMOGYVÁRY Gyula ( ): népszerű író, újságíró, 1928-tól a Magyar Telefonhírmondó és Rádió irodalmi igazgatója között kormánypárti képviselő és a könyvtári bizottság aktív tagja, hosszú ideig jegyzője. KÉTHLY Anna ( ): szociáldemokrata képviselő, munkásmozgalmi vezető, a Nőmunkás című folyóirat felelős szerkesztője től 1948-ig országgyűlési képviselő, 1928-tól 1931-ig és ig a könyvtári bizottság tagja. Az 1956-os forradalom bukásától élete végéig külföldi emigrációban élt és szociáldemokrata vezetőként tevékenykedett. BOGNÁR József (1917- ): közgazdász, egyetemi tanár, az MTA tagja, 1949-ig FKGP-politikus, 1946 és 1956 között többször miniszter. Budapest polgármestere ( ), a Kultúrkapcsolatok Intézetének elnöke ( ), az MTA Világgazdasági Kutató Intézetének igazgatója ( ), a Magyarok Világszövetségének elnöke ( ) től 1990-ig országgyűlési képviselő, ben a könyvtári bizottság tagja. ILLYÉS Gyula ( ): kiemelkedő író, költő, az MTA tagja, irodalmi folyóiratok szerkesztője, háromszoros Kossuth-díjas. Országgyűlési képviselő között, a könyvtári bizottságnak ben volt a tagja. JUSTUS Pál ( ): társadalomtudományi író, költő, műfordító, lapszerkesztő, szociáldemokrata politikus től haláláig a Corvina Kiadó felelős szerkesztője től 1949-ig képviselő, 1946-tól a könyvtári bizottság aktív tagja és előadója. PÁTZAY Pál ( ): szobrász, az MTA tagja, kétszeres Kossuth-díjas között a Képzőművészeti Főiskola tanára ben országgyűlési képviselő és a könyvtári bizottság tagja. RÉVÉSZ Mihály ( ): újságíró, történész, lapszerkesztő, szociáldemokrata politikus től 1948-ig az MTI főszerkesztője. Ugyanebben az időben országgyűlési képviselő, a könyvtári bizottságban ben tevékenykedett. RUDAS László ( ): filozófus, egyetemi tanár, az MTA tagja, lapszerkesztő, kommunista politikus. Egy ideig a Közgazdasági Egyetem rektora között országgyűlési képviselő és a könyvtári bizottság tagja. VATAI László (1914- ): lelkész, filozófus, író, irodalomtörténész, egyetemi tanár, lapszerkesztő, FKGPpolitikus ban a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium kultúrpolitikai osztályának vezetője ig nemzetgyűlési képviselő, a könyvtári bizottság tagja.

18 MÓD Aladár ( ): történész, egyetemi tanár, író, lapszerkesztő, kommunista politikus között a TIT főtitkára ig országgyűlési képviselő, ben a könyvtári bizottság tagja. 41 ECKHARDT Sándor ( ): irodalomtörténész, nyelvész, lapszerkesztő, egyetemi tanár, az MTA tagja. KDNP-, majd demokrata néppárti politikus ig képviselő, ben a könyvtári bizottság tagja. ACZÉL György ( ): kommunista politikus, művelődésügyi miniszterhelyettes ( ), az Állami Díj és Kossuth-díj Bizottság elnöke ( ), az Országos Közművelődési Tanács elnöke ( és ), a minisztertanács elnökhelyettese ( ), az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézet főigazgatója ( ). Párt- (a kultúráért felelős KB-titkárként, illetve PB-tagként) és állami funkcióiban évtizedeken át a magyar kultúra legfőbb irányítója. Országgyűlési képviselő ( , , ), a könyvtári bizottságnak 1947-től 1949-ig volt a tagja. KUNSZERY Gyula ( ): költő, újságíró, irodalomtörténész, KDNP-politikus től 1949-ig országgyűlési képviselő és a könyvtári bizottság tagja. ZSOLT Béla ( ): költő, publicista, író, lapszerkesztő, a Magyar Radikális Párt egyik vezetőjeként 1947-től haláláig képviselő és a könyvtári bizottság tagja. BÓKA László ( ): író, irodalomtörténész, egyetemi tanár, az MTA tagja ig könyvtáros, között a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium államtitkára tól 1953-ig országgyűlési képviselő, ben a könyvtári bizottság tagja. KASSÁK Lajos ( ): költő, író, festő, lapszerkesztő. A Szociáldemokrata Párt országgyűlési képviselője és a könyvtári bizottság tagja ben. SUPKA Géza ( ): régész, műtörténész, publicista, lapszerkesztő, az MTA tagja. A Polgári Demokrata Párt parlamenti képviselője ( ) és a könyvtári bizottság tagja ( ). KATONA Jenő ( ): író, újságíró, FKGP-politikus, lapszerkesztő től 1953-ig országgyűlési képviselő, ben a könyvtári bizottság tagja és 1966 között a Könyvtáros című folyóirat főszerkesztője volt. TÖRÖK Júlia ( ): újságíró, szociáldemokrata politikus, 1948-tól a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének főtitkárhelyettese tól 1956-ig a Népszava, 1957-től 1971-ig a Magyar Nemzet munkatársa. Országgyűlési képviselő ( ), a könyvtári bizottság tagja ben. ZILAHY Tibor ( ): publicista, szociológus, lapszerkesztő, FKGP-politikus előtt verseket és novellákat is írt között képviselő, ben a könyvtári bizottság tagja. NYERS Rezső (1923 ): SZDP-, MDP-, MSZMP-, majd MSZP-politikus, 1956-ban élelmiszeripari, pénzügyminiszter, ben államminiszter. Gazdaságpolitikai KB-titkárként ( ) a magyar gazdasági élet egyik fő irányítója től 1981-ig az MTA Közgazdasági Intézetének igazgatója, majd 1988-ig tudományos tanácsadója, a Közgazdasági Egyetem c. egyetemi tanára. Országgyűlési képviselő ( ban és 1958-tól), ben tagja a könyvtári bizottságnak. Az előzőkben röviden bemutatott képviselők a könyvtári bizottság tagjainak mintegy 15%-át jelentik től 1950-ig. Rajtuk kívül még jó néhány képviselőt említhetnénk, akik valamilyen szempontból jelentősebb személyek voltak. Ennyi is elegendő azonban annak illusztrálására, hogy a parlament könyvtári bizottsága és a

19 42 Képviselőházi Könyvtár élete is állandóan kötődött a mindenkori politikai-kulturális élethez, mert irányítása a legaktívabb, nem egyszer kiemelkedő politikai, társadalmi vagy kulturális szerepet játszó személyek kezében volt. Ezek döntő többsége az uralmon levő kormánypárt törekvéseit, céljait szolgálta A házelnök részvétele a könyvtári bizottság és a könyvtár irányításában A könyvtári bizottság vezető posztját, az elnöki tisztséget 1887-től hogy a Ház így is kifejezze a könyvtárnak, a törvényhozó munka információs támogatásának a fontosságát a házelnök automatikusan megkapta és ellátta Az elnök jog- és feladatköre A Ház elnöke a képviselőház legfőbb tisztviselője volt, felügyeleti, kinevezési, rendelkezési, utalványozási és fegyelmi jogkörrel. Nagyhatalmú, befolyásos tisztség, rangban a miniszterelnök és a főrendiház (felsőház) elnöke után következett. Hivatalba lépésekor a könyvtári bizottság elnöke, valamint a könyvtár legfőbb irányítója is lett. A könyvtári bizottság elnöke a bizottsági ülések között a könyvtárigazgató hatáskörét meghaladó esetekben belátása és szükség szerint döntött (a sürgősen megrendelendő folyóiratok és könyvek ügyében éppúgy, mint a nagyobb kölcsönzések, vagy az idegenek részére kiállítandó könyvtárlátogatási engedélyek kiállítása tárgyában). Bármilyen fontosabb, halaszthatatlan tennivaló meghatározásában, a megvalósítás elvi irányítása, a pénzügyi fedezet engedélyezése, a személyi ügyek lebonyolítása az elnök hatáskörébe tartozott. Vele az igazgató folyamatosan, egész éven át tartotta a kapcsolatot, a napirendre kerülő, a könyvtárt érintő ügyek gyors elintézése céljából. A könyvtári bizottság rendes és rendkívüli ülésein is természetesen ő az "első ember". Egyetértése nélkül vagy akarata ellenére döntés, határozat nem születhetett. A könyvtár előrehaladásában, fejlesztésében személye egyáltalán nem mellékes, nagyon sok minden "tőle függ". Szava nemcsak azért döntő, mert kapcsolata a könyvtárral a bizottsági tagoktól eltérően állandó és folyamatos, hanem azért is, mert nem célszerű "ujjat húzni" a Ház urával, akitől, mint a gazdasági bizottság elnökétől, elsősorban függ a könyvtár pénzügyi támogatása. Az eddigiekből is kitűnik: egyáltalán nem volt mindegy, hogy kulturális-tudományos érdeklődésű, a kultúra iránt fogékony, könyvszerető, a könyvtár fejlődését, fejlesztését szívügyének tekintő képviselő lesz-e a sokirányú jogkörrel rendelkező házelnök, vagy ellenkezőleg, mindezek iránt közömbös politikus. Személyük fontossága miatt az alábbiakban a házelnököket, mint a könyvtári bizottság elnökeit tesszük röviden vizsgálat tárgyává a különböző ciklusok képviselőházi almanachjainak és a könyvtári bizottság jelentéseinek, valamint üléseinek, illetve ezek jegyzőkönyveinek segítségével (l. M.2.) és 1950 között 32 házelnök tevékenykedett a bizottság élén hosszabb-rövidebb ideig. Voltak közöttük olyanok, akik hosszú éveket töltöttek el az elnöki poszton, de az ellenkezőjére is akad példa, mert csupán fél évig, sőt, rövidebb ideig volt házelnök. A szoros összetartozás miatt az 1887 előtti könyvtári bizottsági elnököket is akik még házelnöki funkciót nem töltöttek be (szám szerint 6-ot) e fejezetben tárgyaljuk.

20 A könyvtári bizottság elnökei ( ) HORVÁTH Mihály ( ): történetíró, kultúrpolitikus, miniszter, püspök, akadémikus, a történettudomány jeles személyisége, a Magyar Történelmi Társulat és a Kisfaludy Társaság egykori elnöke től ig országgyűlési képviselő és 1875 között a könyvtári bizottság első elnökeként hatékonyan irányította a könyvtár életét. Jelentős munkát végzett a munka megindításához alapvetően szükséges első könyvbeszerzés összeállításában ( ). Már 1872 tavaszán szorgalmazta a "könyvtár kezelési rendszerének" sürgős megállapítását, s ugyanakkor a könyvtári bizottság élén ő javasolta először, hogy "a könyvtár szélesb körökre nézve is hozzáférhetővé tétessék, azaz nyilvános könyvtárrá változtattassék", mert (1872-ben vagyunk!) "már is igen becses gyűjteményévé vált a szakmunkáknak" és "a nagyobb közönség szükségeit és igényeit is kielégítheti" írta a könyvtári bizottság évről szóló jelentése. (Képviselőházi Irományok, köt p.) HORVÁTH sokat tett a közel kötetes GHYCZY-hagyaték átvételével és elhelyezésével kapcsolatos problémák megoldásáért is, a könyvtárnak a Nemzeti Múzeumból az YBL Miklós-féle régi pesti képviselőházba költöztetéséért (1873-ban). Az általa vezetett könyvtári bizottságnak még ugyanebben az évben sikerült kialakítania a könyvtár használati és az addig tilos kölcsönzés rendjét, s bevezetnie a "kívánat és panasz" könyvet. A bizottság elnökeként a képviselőházban többször is szót emelt a könyvtár megfelelő dotálása, fejlesztése és egy állandó könyvtárnok alkalmazása érdekében, amely három évi küzdelem után, 1875-ben járt csak sikerrel, amikor július 1-jétől GHYCZY Kálmán képviselőházi elnök kinevezte BASSÓ Ármin könyvtárba osztott írnokot könyvtárnokká. HORVÁTH Mihály és nagyon aktív küzdőtársa, PULSZKY Ágost írták alá a könyvtári bizottság első jelentését a könyvtár állományáról június 13-án, kezeléséről november 12-én, valamint a bizottság első jelentését a Képviselőházi Könyvtár "állapotáról és használtatásáról" augusztus 1-jén, amelyben első ízben szerepeltek a helybenolvasási, kölcsönzési forgalom és könyvköttetési adatok. Ugyancsak ők szorgalmazták és segítették a könyvtár első és második nyomtatott kötetkatalógusának a kiadását is. TÓTH Kálmán ( ): író, költő, az MTA tagja, lapszerkesztő. Országgyűlési képviselő ( ), a könyvtári bizottságnak 1875 és 1878 között elnöke. A nehéz kezdeti lépéseken már túljutott könyvtár további fejlesztéséért ő is síkraszállt, elsősorban a könyvtári célokra korábban biztosított költségvetési keret további fenntartása 24 törvényhozási, valamint tudományos folyóirat "folytatandó előfizetéséért" és mert "a könyvtár még sok tekintetben hiányos, némely nevezetesebb törvényhozási gyűjtemény megszerzése eddig még egyáltalán lehető nem volt s a jelen országgyűlés nagyfontosságú teendői, a büntetőjog, a főrendiház rendezése, a pénzügyi, nemzetgazdasági kérdések terén... számos irodalmi mű lesz megszerzendő" (Képviselőházi Irományok, köt p.) érdekében. Sokat foglalkozott a GHYCZY-gyűjtemény állományba be nem osztott részének elhelyezési gondjaival és megoldásának lehetőségeivel is. Elnöksége alatt folytatódott a kötetkatalógus összeállítása és kiadása is (1876- ban jelent meg a betűrendes, szakosított szaporulati katalógus). TARAY Andor ( ): jogász, bíró, jeles jogi és politikai szakirodalmi munkássággal. Országgyűlési képviselő 1878 és 1881 között. Ugyanebben az időben a könyvtári bizottság elnöke. Még az ő elnökségének idejében is szükséges volt külön indokolni a költségvetési fedezet szintentartását, hogy a T. Házat és a gyanakodó honatyákat az egyetértő szavazáshoz megnyerje: "a képviselőház könyvtára sok, csaknem nélkülözhetetlen... a törvényhozási munkálkodáshoz szükséges régibb munkát nélkülöz, tekintve, hogy csak a legkitűnőbb munkákat számítva, az irodalom naponta szaporodik..., hogy könyvtárunkra csak rövid időtartam óta történnek a gyűjtések és beszerzések és hogy e könyvtárnak feladata van a jövőre nézve az eddig megszavazott 450 frtnyi havijáradék mutatkozik a könyvtár részére szükségesnek, hogy az a képviselőház igényeinek a legszerényebben is megfelelhessen" olvashatjuk a bizottság évi jelentésében (M.2.2.). A bizottság élén 1878-ban ő kezdeményezte a parlamenti cserekapcsolatok kialakítását, mert "a könyvtár lényeges hiányának tartotta, hogy abban a nevezetesebb külföldi államok részletes évi költségvetési és törvényho-