Mivel utaztak a diktátorok? 1.

Átírás

1 2013 május 30. Flag 0 Értékelés kiválasztása Még nincs értékelve Give 1/5 Give 2/5 Mérték Give 3/5 Give 4/5 Give 5/5 A politikai vezetők egyik fő tulajdonsága a reprezentációra való hajlam volt, vagyis meg akarták mutatni a világnak, hogy uralmuk alatt mekkora fejlődésen ment keresztül államuk. Ennek egyik eszköze a korabeli közlekedési lehetőségek legmodernebb változatainak birtoklása volt. Napóleon A franciák császárának, Napóleonnak természetesen még nem álltak rendelkezésére a száz évvel később már elérhető technikai vívmányok, így 80 (egyes források szerint 150) fős hátaslóállományából válogathatott. A császár ménese nagyrészt szürke arab és berber telivérekből állott, amelyek elvileg könnyebben kezelhetőek voltak európai társaiknál. 1. oldal (összes: 8)

2 Napóleon Marengo hátán az Alpok előterében Napóleon kedvenc lovát Marengónak hívták, amely legtöbb hadjáratában elkísérte a császárt. A nevét az 1800-as győztes marengói csata után kapó hatéves csődört 1799-ben Egyiptomból importálták, a szürke arab telivért a világhírű El Naseri méntelepen tenyésztették. Habár méretét tekintve igen kicsi volt (marmagassága csupán 143 centiméter), stabil, könnyen kezelhető és bátor lóként írták le a történetírók. 2. oldal (összes: 8)

3 Marengo csontváza a londoni National Army Museumban Az élete során nyolc alkalommal megsérülő telivér gazdáját az austerlitzi, a jénai, a wagrami és a waterlooi csatába is elkísérte, sőt Napóleon a Valladolidból Burgosba való vágtára is kedvenc lovát választotta, amikor öt óra alatt több mint 100 kilométert kellett megtennie a császárnak. A mén az orosz hadjáratot, a moszkvai csatát és a gyilkos visszavonulást is túlélte, azonban a császár utolsó csatájában, a waterlooi csatamezőn fogságba került, s Angliába szállították ben lehelte ki lelkét, csontvázát jelenleg a londoni National Army Museumban őrzik. Lenin Vlagyimir Iljics Lenin, a Szovjetunió első vezetője (a Népbiztosok Tanácsának első elnöke) akit a People Magazin beválasztott a 20. század legbefolyásosabb száz embere közé egész életében odavolt a Rolls Royce-okért, regnálása idején összesen kilenc autót fogyasztott el. Kedvence a cár Rolls-Royce Silver Ghostja volt, amelyet jelentősen átalakított: például mivel az orosz polgárháború idején jóval nehezebben lehetett beszerezni a gépkocsi működéséhez szükséges gázolajat, futóművét átalakítatta, hogy az olcsóbban előállítható alkohollal is működhessen. 3. oldal (összes: 8)

4 A hagyományos Rolls Royce a cseppet sem gépkocsibarát szovjet éghajlathoz nehezen szokott hozzá, és Lenin azt is nehezményezte, hogy az autó nem tudott megbirkózni a havas utakkal. A mérnökei azonban megtalálták a megoldást: az első kerekeit kicserélték sítalpakra, a hátsó futóművekre pedig lánctalpakat szereltek. Mivel a Harmadik Birodalom a német Mercedeseket részesítette előnyben, a szovjet elvtársak az angol Rolls Royce-okat választották kormányzati gépkocsiknak. Az állami és a Vörös Hadsereg tisztségviselői mind az 1906-ban Manchesterben alapított autógyár termékein utazgattak. Mivel a néhai cár gépkocsiállományának jelentős része megsemmisült, illetve maguk a bolsevikok pusztították el, a Népbiztosok Tanácsa 1919-ben 70 darab Rolls Royce-t rendelt az Egyesült Királyságból. 4. oldal (összes: 8)

5 Sztálin Joszif Visszarionovics Sztálin előtt a gyorsan fejlődő autóiparnak köszönhetően elődjéhez képest már jóval több választási lehetősége adódott. Habár a Rolls Royce iránti szenvedély nem halt ki Leninnel együtt, a véreskezű diktátor kollekciója kissé megnövekedett: a garázsban Packardok, Lincolnok és Cadillacek is álltak. A visszaemlékezések szerint Sztálin kedvence az 1937-es Packard V12 volt, amelyet Roosevelt amerikai elnöktől kapott ajándékba. A kocsi egyike azon 25 darab amerikai luxus automobilnak, amely valaha kigördült a detroiti gyárból. A színezés is "diktátori" módon volt kialakítva, ugyanis a külseje tengerészkék, a teteje barna, míg a belseje vérvörös volt. A grúz Packardok iránti amelynek gyára egyébként elsőként hozott létre V12-es motorral rendelkező autót 1912-ben rajongása vezetett a ZIS-110-es létrejöttéhez. A 110-es egy szovjetek által tervezett gépkocsi volt, amely jelentős koppintás nyomán készült el az 1942-es Packard Super Eight alapján. A szovjet csodát egy hatliteres, nyolchengeres motor hajtotta, amely 140 lóerőnek volt megfeleltethető, a végsebessége pedig a 140 km/órát is meghaladta. 5. oldal (összes: 8)

6 Egy 1937-es Packard Hitler A Führer a diktátorok közül elsőként építette be az erőt tükröző politikai imázsába a gépkocsit, amely mi más lehetett volna, mint a Mercedes. Hitler felvonulásaihoz vagy egyszerű utazásai alkalmával főként a Mercedes Benz márkacsaládba tartozó autókat használt. Első Mercedesét 1925-ben még hitelre vette. Állítólag akkor szeretett bele végleg a márkába, amikor egy balesete során épp bőrrel szállhatott ki a kocsiból; ekkor döntött úgy, a Merci végig fogja kísérni pályafutását. Így is történt: 1945-ig összesen kilenc Mercedest használt, s a stuttgarti székhelyű autógyár a Harmadik Birodalom fő beszállítójává vált. 6. oldal (összes: 8)

7 Felvonulási célból legszívesebben az 1939-es évjáratú Mercedes 770K-t (közkeletű nevén: Grosser Mercedes) használta, amely 7,6 literes, nyolchengeres motorral volt meghajtva, s ötfokozatú sebességváltóval felszerelve. A 155 lóerős gépkocsi csupán 80 km/órás végsebességgel büszkélkedhetett, s a fogyasztása sem volt valami családbarát : 100 kilométeren 30 liter üzemanyagot "evett", ha pedig még páncélozva is volt, fogyasztása a 40 litert verdeste. Hitler imádta az autóversenyeket, több államilag támogatott versenyprogramot is indított. Kedvenc 7. oldal (összes: 8)

8 versenyautója a 12 hengeres Auto Union Typ D volt, kedvenc pilótája pedig Hans Stuck. Érdekes módon, habár részben neki köszönhették a németek a Volkswagent, a nép autóját, vezetni a Führer egyáltalán nem szeretett, állambiztonsági okokból kifolyólag ezért általában sofőröket alkalmazott. folytatjuk... mult-kor.hu Tweet (adsbygoogle = window.adsbygoogle []).push({}); Ajánló 8. oldal (összes: 8)