XXXVI. Halászati Tudományos Tanácskozás. Szarvas, május

Átírás

1 XXXVI. Halászati Tudományos Tanácskozás Szarvas, május Halászati és Öntözési Kutatóintézet Szarvas 2012

2 Szervezőbizottság: Elnök: Dr. Józsa Vilmos Tagok: Bozánné Békefi Emese Gyalog Gergő Gyöngyösiné Dr. Papp Zsuzsanna ISSN Copyright Published by HAKI, Szarvas, 2012 Készítette: A Körös Grafika Kft. nyomdája, Békéscsabán, 200 példányban 2

3 XXXVI. Halászati Tudományos Tanácskozás Szarvas, 2012.május PROGRAM május 23. szerda Érkezés, regisztráció Megnyitó: Dr. Jeney Zsigmond mb. főigazgató Halászati és Öntözési Kutatóintézet Plenáris előadások Elnököl: Dr. Jeney Zsigmond Bíró Péter Természetesvízi halgazdálkodás aspektusai Bardócz Tamás Tervezet a természetes vízi halgazdálkodás új szabályozási koncepciójára Plenáris előadások vitája Ebédszünet I. szekció Természetesvízi halászat I. Balaton Elnököl: Dr. Csoma Antal és Zellei Ágnes Gönczy János A balatoni busatelepítések hatása és következményei Füstös Gábor, Turcsányi Béla Mi kerül a horogra? avagy a balatoni horgászfogások elemzése Takács Péter, Erős Tibor, Sály Péter, Specziár András, Bíró Péter A balatoni vízgyűjtő halfaunájának értékelése és a befolyókon tapasztalt hidrobiológiai problémák bemutatása Józsa Vilmos, Piotr Hliwa, Boros Gergely, Tátrai István, Györe Károly, Jacek Kozłowski A balatoni busapopuláció termékenységi vizsgálatának eredményei 3

4 Pető Zoltán, Szabó Tamás A kárókatona kártétel aktuális helyzete magyarországi halas vizeken Kávé szünet II. szekció Új exportképes halfaj a hazai akvakultúrában - a barramundi Elnököl: Borbély Gyula és Dr. Stündl László Jakabné Sándor Zsuzsanna, Csengeri István, Gyöngyösiné Papp Zsuzsanna, Biró Janka, Feledi Tibor, Rónyai András Élőtáplálék szervezetek dúsítási technológiájának fejlesztése Szentes Katalin, Mészáros Erika, Szabó Tamás, Csorbai Balázs, Borbély, Gyula, Bernáth Gergely, Kása Eszter, Urbányi Béla, Horváth Ákos Zárt, édesvízi rendszerben nevelt barramundi (Lates calcarifer) ivarérésének vizsgálata Fehér Milán, Baranyai Edina, Bársony Péter, Juhász Péter, Stündl László Kobalttal, mangánnal és cinkkel, mint kedvező hatású mikroelemekkel dúsított Artemia etetésének hatása a barramundi (Lates calcarifer) lárva növekedésére és nyomelem tartalmára Csorbai Balázs, Borbély Gyula Üzemi méretű barramundi (Lates calcarifer Bloch 1790) tenyésztés hazai tapasztalatai Szűcs István, Békefi Emese, Stündl László A Barramundi fogyasztói attitűd vizsgálata Kávé szünet III. szekció Halegészségügy Elnököl: Dr. Molnár Kálmán és Dr. Láng Mária Farkas Szilvia, Hridaya S. Singh, Cech Gábor, Bányai Krisztián, Tuboly Tamás, Székely Csaba Circovírusok kimutatása tenyésztett indiai pontyfélékből Doszpoly Andor, Igor S. Shchelkunov, Benkő Mária Újabb alloherpeszvírusok kimutatása Kelet-Európában 4

5 Hafiz Borkhanuddin, Cech Gábor, Ostoros Györgyi, Molnár Kálmán, Székely Csaba Morphological and molecular biological investigation ont he actinosporean stages of fish parasitic Myxosporeany collected in Lake Balaton & Kis-Balaton reservoir in Majoros Gábor A Balaton őshonos puhatestűi és a bennük fejlődő halmételyek Poszter szekció Elnököl: Dr. Lehoczky István és Dr. Müller Tamás Bakos Katalin, Csenki Zsolt, Kovács Róbert, Kánainé Sipos Dóra, Urbányi Béla, Kovács Balázs Két módszer a zearalenon ösztrogén hatásának vizsgálatára zebradánión (Danio rerio) Bakos Katalin, Gindele Richárd, Kovács Róbert, Bencsik Dóra, Gazsi Gyöngyi, Tarcai Zsolt, Horváth Bea Réka, Urbányi Béla, Kócsó Attila, Csenki Zsolt Akut toxicitási tesztek laboron belüli ismételhetőségének vizsgálata különböző zebradánió (Danio rerio) vonalakon Bársony Péter, Fehér Milán, Csorvási Éva, Juhász Péter, Szűcs István, Borbély Gyula, Stündl László A kolin-klorid hatása a barramundi növekedésére Bernáth Gergely, Kaczkó Dániel, Hoitsy György, Dušan Jesenšek, Horváth Ákos Európában őshonos pisztrángfélék spermájának mélyhűtése és a mélyhűtött sperma felhasználása fajmegőrzési célokra Boltizár Ottó, Csenki Zsolt, Hegyi Árpád, Horváth László Új eljárás kidolgozása a halivadékra veszélyes Copepoda plankton szelektív eltávolítására Buza Eszter, Demény Ferenc, Horváth Ákos, Urbányi Béla, Kolics Balázs, Müller Tamás A réticsík (Misgurnus fossilis) szaporodásbiológiai sajátosságainak vizsgálata Fehér Milán, Juhász Péter, Stündl László, Csorvási Éva, Bársony Péter, Szűcs István Két melegigényes halfaj (afrikai harcsa, Clarias gariepinus és barramundi Lates calcalifer) termelési paramétereinek vizsgálata különböző termálvizekben 5

6 Fehér Milán Baranyai Edina Bársony Péter Juhász Péter-Stündl László A hallárvák számára élő eleségként szolgáló Artemia sp. dúsítása kobalttal, cinkkel és mangánnal, mint kedvező élettani hatású mikroelemekkel Feledi Tibor, Lengyel Svetlana, Rónyai András A barramundi (Lates calcarifer) különböző zsírtartalmú tápokkal végzett takarmányozásának eredményei Kovács Róbert, Tarcai Zsolt, Gazsi Gyöngyi, Bencsik Dóra, Bakos Katalin, Kovács Balázs, Urbányi Béla, Metka Filipič, Csenki Zsolt, Horváth Ákos Citosztatikumok hatásának vizsgálata zebra dánió (Danio rerio) modellen Lehoczky István, Urbányi Béla, Kovács Balázs A HAKI tok génbankjának molekuláris genetikai vizsgálata Lőrincz Márta, Dán Ádám, Láng Mária, Csaba György, Tóth Ádám, Székely Csaba, Cságola Attila, Tuboly Tamás Lesőharcsa (Silurus glanis) circovírus kimutatása és genetikai jellemzése Szabó Tamás Rázóasztal alkalmazása halikra duzzasztása során Tolnai Zoltán, Dennis M. Kallert, Forró Barbara, Hoitsy György és Eszterbauer Edit Hazai sebes pisztráng tenyészállomány vérvonal-vizsgálata genetikai markerekkel Vitál Zoltán, Boros Gergely, Mozsár Attila, Józsa Vilmos, Tátrai István A Balatoni busák ökológiai helyzete napjainkban Fogadás a Korona étteremben 6

7 2012. május 24. csütörtök IV. szekció Természetesvízi halászat, természetvédelem II. Elnököl: Gönczy János, Füstös Gábor Halasi-Kovács Béla, Váradi László A hazai természetes vízi halgazdálkodás és vizeinkre gyakorolt hatásának ökológiai szempontú értékelése Sallai Zoltán A selymes durbincs (Gymnocephalus Schraetser) és a halványfoltú küllő (Romanogobio Vladykovi) elterjedése a Közép-Tiszán Gy. Papp Zsuzsanna, J. Sándor Zsuzsanna, Fodor Alexandrina, Józsa Vilmos, Cupsa Diana,,Györe Károly, Adriana Petrus, Anda Petrehele, Biró Janka A "Gyógyszerek és származékaik akkumulációs tulajdonságainak vizsgálata a Körösök ökoszisztémájában" című HURO projekt első eredményei V. szekció Halgenetika Elnököl:Dr. Bercsényi Miklós és Dr. Urbányi Béla Horváth Ákos, Hoitsy György, Aleš Snoj, Klavdija Bogataj, Bernáth Gergely, Kaczkó Dániel, Kovács Balázs, Kánainé Sipos Dóra, Bakos Katalin, Bokor Zoltán, Szentes Katalin, Urbányi Béla A lillafüredi sebes pisztráng tenyész állomány genetikai vizsgálata és egy genetikai alapú egyedi azonosító rendszer kialakítása Kánainé Sipos Dóra, Bakos Katalin, Szücs Réka, Bercsényi Miklós, Urbányi Béla, Kovács Balázs A süllő (Sander lucioperca) populációgenetikai vizsgálata mikroszatellit markerekkel Kávészünet VI. szekció Haltermelési technológiák és takarmányozás I. Elnököl: Dr. Váradi László és Dr. Németh István Ifj. Horváth Zoltán, Varga Dániel, Horváth Zoltán, Andrássyné Baka Gabriella, Szabó András Diótakarmány hatása a ponty húsminőségére és fogyasztói megítélésére 7

8 Németh Sándor, Ifj. Horváth Zoltán, Felföldi Zoltán Engedélyezett parazitamentesítő eljárások összehasonlítása tavi egynyaras süllő (Sander lucioperca) intenzív rendszerbe helyezésekor Havasi Máté, Balikó Tímea, Németh Sándor, Felföldi Zoltán, Bercsényi Miklós Kísérletek a harcsa (Silurus glanis) optimális napi takarmány adagjának meghatározására Müller Tamás, Hajime Matsubara, Yuki Kubara, Urbányi Béla, Horváth Ákos, Horváth László, Juan F. Asturiano, David S. Peñaranda, Shinji Adachi, Katsutoshi Arai, Etsuro Yamaha Újabb eredmények az angolna fajok hibridizációjában (Anguilla japonica A. anguilla ) Ebédszünet VII. szekció Haltermelési technológiák és takarmányozás II. Elnököl:. Dr. Váradi László és Dr. Németh István Feledi Tibor, Lengyel Svetlana, Rónyai András Egy intraspecifikus kecsege hibrid (szibériai kecsege x kecsege) intenzív rendszerben történő nevelésének tapasztalatai Gyalog Gergő, Váradi László Az akvakultúra átalakuló profilja a világon és Európában: megváltozó faj- és technológia szerkezet Zárszó: Dr. Jeney Zsigmond, mb. főigazgató Halászati és Öntözési Kutatóintézet 8

9 K I V O N A T O K 9

10 Természetesvízi halgazdálkodás aspektusai Bíró Péter Az MTA r. tagja MTA Ökológiai Kutatóközpont, Balatoni Limnológiai Intézet, Tihany A természetesvízi halgazdálkodás (halászat) hazai folyó és állóvizeinken nagy hagyományokkal rendelkezik, hiszen a magyarok ősfoglalkozásának egyike. Manapság már csak hagyományai maradtak, s gyakorlata eltűnőben van, illetve tavainkon és főleg folyóvizeinkben még folyik kisszerszámos halászat. A halászat módszertani fejlődését, a halgazdálkodás elemeit, céljait, eszközeit leginkább a Balaton halászatának történetében követhetjük nyomon. A hazai természetesvízi halászat főleg tapasztalatokon alapult. A XX. század első felében különösen az angolszász irodalom: W.E. Ricker, Beverton & Holt, és sokan mások a halállományok struktúrájával, dinamikáival és biológiai termőképességükkel kezdett foglalkozni, amelynek módszertana számos közleményben, esettanulmányban és könyvben jelent meg. A kvantitatív ökológia/hidrobiológia (halbiológia) az 1960-as évek végétől egyre jelentősebb mértékben nyert teret a tudományos kutatásban. Ezek tanulsága azt igazolta, hogy a természetes vizeken folytatott halászati tevékenységet az adott vízterek tényleges biológiai termelőképességéhez kell alakítani. Magyarországon a természetesvízi halászat és halgazdálkodás fejlesztése az as években szervezetten folyt. Az egyre sokrétűbb és egyre erősebb emberi hatások vizeink élővilágát (halfaunáját) jelentősen megváltoztatták, s ehhez járultak az új invazív fajok megjelenése, a betelepítések, tömeges halpusztulások, stb. Sok helyütt megszűnt a halászat, módszerei feledésbe merültek. Ezzel párhuzamosan, a gazdasági halászat ellenében a horgászat iránt támasztott igény nagymértékben nőtt, de vizeink minőségének és élőviláguk átalakulásának következtében ezt a tevékenységet is szabályozni kell. Az ide vonatkozó alapismereteket számos módszertani könyv tárja elénk. 10

11 Tervezet a természetes vízi halgazdálkodás új szabályozási koncepciójára Bardócz Tamás Vidékfejlesztési Minisztérium, Erdészeti, Halászati és Vadászati Főosztály Halgazdálkodási és HOP Irányító Hatósági Osztály, Budapest Az 1997-ben létrehozott évi XLI. törvény a halászatról és a horgászatról (Hhtv.) az elmúlt években többször módosításra került, de jelenlegi formájában sem szolgálja megfelelően Magyarország természetes vizeinek környezetvédelmi, társadalmi és gazdasági szempontból is fenntartható halgazdálkodását. Halgazdálkodáson a természetes vizek halállományán alapuló valamennyi haszonvételt értjük, melyek közül a legfontosabbak horgászat és a halászat. Figyelemmel arra, hogy a természetes vizek hasznosításában egyre növekszik a horgászat szerepe és ezzel párhuzamosan a halászat feladata, szerepe is átalakul, szükségessé vált egy új törvény és a végrehajtását részletesen szabályozó rendelet megalkotása. A jogszabály alkotás első lépéseként meg kell határozni azt a koncepciót, amely lefekteti azokat a szakmai célkitűzéseket és megoldásokat, amelyeket a jogszabályi szabályozással el kívánunk érni. Jelen koncepcióban azokat az ötleteket elképzeléseket foglaltuk egységes rendszerbe, amelyeket az elmúlt években a jelenlegi törvény hatálya alapján tevékenykedő horgászok és halászok, illetve az az alapján eljáró halászati hatósági szakemberek megfogalmaztak. Az új törvény szakmai koncepcióját az Európai Unió Közös Halászati Politikájának reformjával párhuzamosan, azzal összhangban kell kidolgozni. A társadalmi vita után kialakuló végleges szakmai koncepció alapján kerül kidolgozásra az új, a halgazdálkodás minden területét szabályozó törvény, valamint annak végrehajtási rendelete. 11

12 A balatoni busatelepítések hatása és következményei Gönczy János Az Országos Halászati Felügyelőség 1972-ben a témában érintett intézményektől és szakmai potentátoktól véleményét kért a fehér busa Balatonba történő esetleges betelepítésének feltételeiről és várható következményiről. Közel 30 válasz érkezett, amelynek többsége támogatta a fehér busa betelepítését. Az ellenzők ökológiai, de főképpen horgász-politikai szempontokat hangsúlyoztak. A Balaton anyagforgalmára ebben az időben az eutróf, illetve hipertróf viszonyok voltak jellemzőek. A szakértői munkák egyetértettek abban, hogy olyan mértékű busa telepítésére a halászati szakma nem vállalkozhat, ami az eutrofizáció folyamatait megállíthatná, vagy azt egyáltalán érdemben befolyásolhatná. Minden tanulmány elfogadta, hogy a fitoplankton táplálékot fogyasztó fehér busa testszöveteiben viszonylag jelentős mennyiségű foszfor és nitrogén akkumulálódik, es ez halászattal kikerülhet a Balaton tápanyag forgalmából. Többszöri egyeztetés után, végül is 1972 októberében, az Országos Halászati Felügyelőség előterjesztésére a mezőgazdasági miniszter határozatban engedélyezte a fehér busa balatoni telepítését között összesen 1,5 millió darab, gramm átlagsúlyú busát, helyeztek ki, kerekítve 3000 tonnát. Becslések szerint a busák életük első 10 éve alatt a Balatonban mintegy kg-os súlygyarapodást érhetnek el között a halászok összesen 3000 tonna busát fogtak. Az utóbbi években a visszafogott egyedek átlagos testtömege kg, életkoruk 20 évnél fiatalabb volt. A Balaton jelenlegi busa állománya tehát nem a telepítésből származik, hanem valamilyen más úton került a tóba. Ez a tény már önmagában is meglehetősen zavarossá teszi a balatoni busák ökológiai státuszát, nem kevésbé gazdasági megítélését. Általános felfogás, hogy a busa veszélyezteti a Balaton ökológiai állapotát, ezért minél rövidebb időn belül az állományt ki kell fogni, vagy egy meghatározott szintre (?) kell csökkenteni. Kétségtelen, hogy szakmai szempontok nem indokolják a Balaton busaállományának fenntartását, de a sikeres halászati stratégia tudományosan megalapozott ismereteket feltételez: Mekkora a tó busa állománya? Mekkora az évi biomassza gyarapodás? Milyen az állomány súly és méret szerinti megoszlása? Honnan származnak a tóban élő busák? Természetes ívásból, vagy bevándoroltak, ha a Balatonban ívnak, hol, ha bevándoroltak, honnan? 12

13 Amennyiben a Balaton halállományában a busa részaránya valóban olyan magas, mint amivel a jelenlegi becslések számolnak, és amire a szelektáló halászatot dimenzionálják akkor az döntő hatással lesz a halászati társaság jövőjére. Milyen műszaki és technológiai fejlesztések szükségesek ahhoz, hogy a busa szelektáló halászata eredményes lehessen? Milyen állomány összetétel kialakítására kell törekedni a szelektáló halászat mellett? Prognosztizálhatók e, a szelektáló halászatot kísérő ökológiai folyamatok? A korlátozott halászatnak milyen gazdasági és halászat-politikai kihatásai lesznek? Milyen belátható cél érdekében kell a balatoni halászat üzemi struktúráját formálni? 13

14 Mi kerül a horogra? avagy a balatoni horgászfogások elemzése Füstös Gábor, Turcsányi Béla Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt., Siófok A horgászfogások valós mennyisége visszatérően felvetődő kérdése a természetesvízi halgazdálkodásnak, így természetesen legnagyobb vizünk, a Balaton gazdálkodásának is. Mivel a balatoni halgazdálkodás szakmai feladatai között egyre nagyobb súllyal szerepel a horgászturizmus fejlesztése, a horgászati célokat kiszolgáló gazdálkodás kialakítása, szükséges a meglévő adatok egyre részletesebb feldolgozása, elemzése. A fő kérdést azonban ott kell megfogalmazni, hogy milyen és mennyire megbízható adataink vannak a horgászfogásokról. Az elmúlt évek során ugyanis egymásnak ellentmondó következtetéseket lehetett levonni a horgászfogásokból, attól függően, hogy mely adatbázist vettük alapul. A fogási naplókra alapozott országos statisztika alapján a Balaton pontyfogása az elmúlt években 50 tonna körül alakult. Ugyanakkor az évek óta folyó jelölések azt mutatták, hogy a betelepített ponty (évi 350 tonna) döntő többségét, mintegy 90 %-át a horgász szinte azonnal, egy éven belül kifogja. Ez úgy 310 tonnás pontyfogásra utal. Bár ismerjük a fogási naplóra alapozott statisztika problémáit, ekkora különbség nem lehet a beírt és a valóban kifogott ponty között! Emellett alapkérdésként merült fel az is, hogy a Balatonon érvényes két fogási napló közül a horgász melyiket (mindkettőt?) vezette. Társaságunk ugyanis évek óta rendelkezik területi jegyre integrált fogási naplóval, de emellett a horgász egy külön általános fogási naplót is kapott az egyesületében. Mivel minél megbízhatóbb fogási adatokra volt szükségünk, és hihetetlen volt a különbség a rendelkezésünkre álló adatok között, elkezdtük a területi jegyre integrált fogási naplók részletes feldolgozását, illetve kísérletet tettünk az azokba beírt halfogás alapján a teljes fogás minél pontosabb becslésére. A év feldolgozása tavaly áprilisban zárult le, ezután dolgoztuk fel a 2010-es évet, majd a évi fogási naplókat már idén, a naplók beérkezése után összesítettük. A számok mindhárom évben a jelölésből nyert adatokhoz álltak közelebb, és néhány halfaj esetében megdöbbentő mennyiséget jeleztek. A süllő becsült fogása az összes fogás közel 15 %-a, a balin a Balaton harmadik legjelentősebb horgászhala, kifogott mennyisége közelít a teljes fogás 5%-ához. A fogásban a ragadozó halak aránya 23,7 %, magasan az országos arányok felett! Az adatok és az arányok egyértelműen igazolták a döntést, hogy 2012-től önálló fogási naplót bocsátottunk ki, hogy még pontosabb adatokat kaphassunk. Az új fogási napló az idei évtől nem csak a fogások összesítését segíti, egyrészt a halfogások Balatonban való megoszlását is tudjuk követni, másrészt a Balaton horgászati terheléséről is kapunk adatokat. Meggyőződésünk, hogy minderre szükség is van egy modern, horgászati célokat kiszolgáló gazdálkodás megvalósításához. 14

15 A balatoni vízgyűjtő halfaunájának értékelése és a befolyókon tapasztalt hidrobiológiai problémák bemutatása Takács Péter* 1, Erős Tibor 1, Sály Péter 2, Specziár András 1, Bíró Péter 1 1 MTA ÖK Balatoni Limnológiai Intézet, 8237, Tihany 2 Szent István Egyetem, Állattani és Állatökológiai Tanszék, 2103 Gödöllő *takacs.peter@okologia.mta.hu Az MTA Balatoni Limnológiai Intézete immáron közel 85 éve vizsgálja a Balaton élővilágának változásait. A tanulmányozott élőlényközösségek közül gazdasági jelentőségük, illetve indikátor tulajdonságaik miatt a vízgyűjtőn található halállományok változásainak nyomon követése kiemelt fontosságú. Jelen munkánk célja, hogy irodalmi közlések és saját adatsoraink felhasználásával bemutassuk a Balaton-vízgyűjtő halfaunájának összetételét és a halállományok utóbbi években bekövetkezett változásait. Emellett külön figyelmet fordítunk a vízgyűjtő kisvízfolyásain vizsgálataink során tapasztalt hidrobiológiai problémák bemutatására. Irodalmi közléseket és a saját kutatásaink eredményeit összevetve a Balatonból 50 halfaj előfordulása igazolt. A tó recens halfaunáját, a busa faj/fajok besorolásától függően faj alkotja. Összesen 24 olyan fajt találunk, amely önfenntartó állományokkal van jelen a Balatonban, ezek közül 19 őshonos. A vízgyűjtőn található vízterekből 55 halfaj előfordulására találunk adatokat. Az északi befolyókból 40, a déli befolyókból 35, míg a Zala vízrendszeréből 52 halfaj ismert. Az utóbbi évek intenzív faunisztikai felmérései során gyűjtött adatok a vízgyűjtőn található vízfolyásokból 42 halfaj jelenléte igazolódott, melyek közül 30 őshonos. A befolyókon végzett felméréseink tapasztalatai azt mutatják, hogy a legtöbb, a területen található vízfolyásnak csak a felső szakaszai tekinthetők természetes állapotúnak. A befolyók középső és alsó szakaszai a legtöbbször erőteljesen átalakítottak. Sok helyen tapasztaltuk a humán degradáció hatásait; amely a mederviszonyok, a vízjárás, illetve fiziko-kémiai paraméterek megváltoztatásán keresztül a halállományok összetételében és nagyságában is erőteljesen megnyilvánul. 15

16 A balatoni busapopuláció termékenységi vizsgálatának eredményei Józsa Vilmos 1, Piotr Hliwa 2, Boros Gergely 3, Tátrai István 3,Györe Károly 1, Jacek Kozłowski 2 1 Halászati és Öntözési Kutatóintézet, Szarvas 2 Warmia és Mazuria Egyetem, Környezetvédelmi és Halászati Kar, Olsztyn, Lengyelország 3 MTA ÖK Balatoni Limnológiai Intézet, Tihany Jövőre lesz ötven éve, hogy 1963-ban megérkezett hazánkba az első fehér busa lárva (Pintér 1980). A növényevő halaknak Balatonba történő telepítésének gondolata először 1968-ban merült fel részben hínárirtás és részben hozamfokozás céljából. Idén lesz negyven éve, hogy 1972-ben kísérleti jelleggel fehér és pettyes busát telepítettek a Balatonba (Bíró 1976). Az elmúlt évtizedekben számos kutatási projekt foglalkozott ezen halfajok és a vízminőség, természetes táplálék készlet közötti összefüggések vizsgálatával. Habár a hazai éghajlati és ökológiai kondíciók, az ivarérettség elérésének időszaka hasonlóak voltak egyes kínai természetes élőhelyekéhez, természetes vizeinkben a faj természetes szaporodását nem tartották lehetségesnek. Ezért arra vonatkozóan nem történtek mélyreható vizsgálatok. A Balatonban még a telepítés követő évtizedben sem volt megfigyelhető természetes szaporulat (Pintér 1980). A Balatonba eredetileg fehér busát telepítettek (Virág 1995), de a múlt század nyolcvanas éveitől kezdődően vélhetőleg a természetes szaporodás megakadályozása érdekében főként fehér és pettyes busa szülők hibrid utódai kerültek kitelepítésre természetes vizeinkbe. Morfometria vizsgálatok alapján megállapítást nyert, hogy az ezredforduló után a Balatonban élő busa populációt fenotípus szerint > 90 %-ban hibridek alkották. A halak a szűrőkészülék szerkezete, valamint morfometriai bélyegek alapján a fehér busára jellemző jegyeket hordozzák (Tátrai és mtsai 2009.). A mai napig nem tisztázott, hogy a hibridizáció, vagy a faj akklimatizációja következtében negyedszázaddal az első telepítést követően már tömegesen figyeltek meg busa ivadékot a Tisza vízgyűjtőjén. Ezen a vízterületen a természetes szaporodást igazolja, hogy a 2001-es cianid mérgezést követően kipusztult folyómedri busa állomány regenerálódott. Ebben az időszakban már a Duna szerbiai szakaszán is észlelték egyéves ivadékok megjelenését (Jankovic et all. 1992). A Balaton déli befolyóin (Zala-Somogy határárok) 2009-ben sikerült busa ivadékot fogni. Az MTA ÖK Balatoni Limnológiai Intézet és a HAKI munkatársai a busa biológiai szerepét és hatását a Balatonban 2002 óta vizsgálják közösen. A közötti időszakban elsősorban az oocita (ikra) átmérőjének szezonális vizsgálata alapján próbáltak az ívásra vonatkozó következtetéseket levonni. A petefészkek telítettségéből és az oocita átmérő változásából arra a következtetésre 16

17 jutottak, hogy a busa nagy valószínűséggel nem ívik a Balatonban (Tátrai és mtsai 2005.) Mivel továbbra is hiányoztak az egyértelmű információk és tudományos bizonyítékok a balatoni busa természetes szaporodásának bekövetkezéséről, az ezt követő időszakban a gonád szövettani képe alapján próbáltunk az esetleges ívásra vonatkozó bizonyítékot találni. A 2005-ben gyűjtött gonád minták szezonális vizsgálata során megállapítást nyert, hogy az ivari sejtek fejlődése aszinkronikus. Azonban mintázások és a minták kis száma miatt nem lehetett egyértelműen meghatározni a balatoni busa gonád fejlődésének folyamatát. Mégis biztonsággal megállapítható volt, hogy az oociták aszinkronikus fejlődése a halfaj porciós ívásának lehetőségét igazolja. Az első ívás ideje májusban lehetséges, ezt igazolja az áprilisi gyűjtési gonád minták szövettani képe valamint a posztovulációs sárgatestek jelenléte a júniusi gonád mintákban, a másodiké viszont június és július fordulóján. A vizsgálatba vont júliusi és szeptemberi gonád minták szövettani képe azonban arra utal, hogy a második porció a vizsgált szezonban nem került lerakásra, aminek oka lehetett pl. a nem megfelelő környezeti feltételek által kiváltott stressz. Összességében a gonádokban lejátszódó erőteljes reszorpciós folyamatok jelentős mértékben csökkenthették a következő szaporodási szezon eredményességét. Annak ellenére, hogy a szövettani vizsgálatok eredményei nem adtak egyértelmű választ, több közvetett jel is utalt az esetleges természetes szaporodás időnkénti bekövetkezésére. Habár az utolsó balatoni busatelepítés 1983-ban volt, a halászati fogásokból mintázott halaknál a 10 évnél idősebb (90 %) egyedek dominanciája volt a meghatározó ben 26 fehér busa ikrás gonádjának vizsgálata történt meg, az ívás előtti (március-május) és utáni (szeptember, november) időszakban. Márciusban a GSI értékek jelentős eltérést sejtettek az ikrások gonád érettségében. A szövettani vizsgálat megerősítette ezt a feltételezést. Két egyednél a pre-vitellogenetikus stádiumban lévő sejtek dominanciája volt megállapítható, melyeken kívül még megfigyelhetők voltak a vitellogenezis korai stádiumában lévő sejtek is. Szintén megfigyelhető volt a nem vakuolizált oociták számának növekedése a fejtől (kisszámú) a farok irányába (nagyszámú). Az áprilisi szövettani metszeteken az oociták érettségében hatalmas eltérés és a gonádnak aszinkronikus fejlődése volt megfigyelhető. A májusi mintákban a kései vitellogenezis stádiumában lévő oociták voltak a dominánsak, valamint a gonád hátsó traktusából származó mintákban viszonylag nagyszámú posztovulációs sárgatestek voltak megfigyelhetők. Ez utalhat az első ikra adag ovulációjára és ürítésére az ívási időszakban. A szeptemberi minták értékelése alapján feltételezhető, hogy megfelelő környezeti viszonyok között az ikrások még ebben az időszakban is képesek lennének az ívásra. A novemberi mintáknál nem volt észlelhető nagy változás a petefészkek szövettani képében. A petefészkek szeptemberi és novemberi szövettani képe a vizsgált ikrások ívási problémáját jelezheti. Ezt egyfelől igazolja az év végén a petefészekben viszonylag nagy mennyiségben előforduló szabályos alakú, érési stádiumban lévő oocita, valamint az egy-egy preovulációs sárgatestek, azaz reszorbeálódó sejtek egyidejű jelenléte. Másfelől jelentheti, hogy a stabil környezeti feltételek (hőmérséklet,trofitás) eredményeként már a balatoni fehér busánál is kialakulhatott a policiklusos szaporodású halakra jellemző peteérési mód. 17

18 A kárókatona kártétel aktuális helyzete magyarországi halas vizeken Pető Zoltán 1, Szabó Tamás 2 1 Pest Megyei Kormányhivatal Földművelésügyi Igazgatósága, Vadászati és Halászati Osztály, Gödöllő 2 Szent István Egyetem, MKK, KTI, Halgazdálkodási Tanszék, Gödöllő Míg a Magyar Vízivad Monitoring adatbázis adatai alapján a megfigyelési pontokon látott nagy kárókatonák (Phalacrocorax carbo) száma enyhén csökkenő tendenciát mutat, addig a kis kárókatonánál (Phalacrocorax pygmaeus) jelentős létszámemelkedés figyelhető meg. Mind a tógazdák, mind a természetes vizeken gazdálkodók panaszkodnak a kárókatonák által okozott károk miatt. Tekintettel arra, hogy a károsítás mértéke a tógazdaságokban jobban érzékelhető és egységes szempontok alapján történő közvélemény-kutatás e kérdésben tudomásunk szerint még nem történt, kérdőív segítségével tájékozódtunk arról, jelenleg hogyan ítélik meg a tógazdák a kárókatonák haltermelésre gyakorolt hatását. A kiküldött kérdőívre 43 tógazdaság válaszolt, lefedve az üzemelő tóterületnek több mint a felét. A minden kérdés tekintetében értékelhető választ adók által képviselt terület is csaknem ha. A felmérés eredményei között kiemelendő az, hogy a lehetséges gerinces károsítók között 36-an jelölték meg a nagy kárókatonát, mint elsőszámú károkozót és e mellett 3 olyan tóegység is akadt, aki már a kis kárókatonát rangsorolta az első helyre. A megkérdezettek nagyobb része a kárókatonák jelentős számú megjelenését március és október hónapok közötti időszakra jelölte meg, míg a Magyar Vízivad Monitoring adatai szerint általában az ősz végi tél eleji időszakban látnak a madarászok a legtöbb kárókatonát a megfigyelési helyeken. A válaszadók ¾-e szerint 120 napnál hosszabb ideig kell intenzíven védekezni a károsítás ellen. A védekezési költség több mint 1 / 3 -uk szerint 5 és 10 ezer Ft-ot emészt fel naponta, de közel ¼-ük 10 és 25 ezer Ft közötti összeget áldoz erre. A felmérésből az is kitűnt, hogy a tógazdák 62 %-a már elérte a védekezésre szánható maximális összeget, mert 26-an válaszoltak úgy, hogy akkor sem tudnának többet költeni erre, ha lenne egy olyan módszer, amellyel hatásosabban tudnák megvédeni halállományukat a kárókatonától annak ellenére, hogy több mint 50 %-uk szerint a termeléskiesés e madarak miatt % közé, pénzben kifejezve 1-5 millió forint közé tehető. 18

19 Élőtáplálék szervezetek dúsítási technológiájának fejlesztése Jakabné Sándor Zsuzsanna, Csengeri István, Gyöngyösiné Papp Zsuzsanna, Biró Janka, Feledi Tibor, Rónyai András Halászati és Öntözési Kutatóintézet, Szarvas A hallárvák korai táplálkozásában fontos szerepet töltenek be a rotatóriák (pl. Brachionus plicatilis), illetve az artémia sórák (Artemia salina). Az élőtáplálék szervezetek tápanyagtartalma az eltérő élőhelyi sajátosságok miatt széles intervallumban változik, különösen a vízoldékony vitaminok esetében, melyek hiánya a hallárvák életképességét, növekedését nagyban befolyásolja. Ezen szervezetek alacsony esszenciális zsírsav- és vitamintartalmának módosításával, megfelelő táplálással alkalmassá tehetőek hallárvák indító eleségként történő alkalmazására. Az artémia naupliuszok fejlődése során felhasznált tápanyagok (energia) pótlása esetenként gyógyszer hatóanyagok bevitele miatt is szükségessé válhat.a C-vitamin élőeleségbe való bevitelére különböző eljárásokat dolgoztunk ki, melyeket a rotatóriák és az artémia ún. bio-enkapszulációs képességének, valamint a vízben a szervezetek testfelületére történő adszorpció kihasználásával végeztünk. Ezt követően az artemiával/rotatóriával táplálkozó hallárva/zsenge ivadék szervezetébe képes beépülni a C-vitamin és az esszenciális zsírsavak. A kereskedelemben kapható aszkorbil-palmitát zsírban oldódó C-vitamin készítménynek az élőeleségbe történő beviteléhez zselatinos emulziót készítettünk Treece 2000; Teeranachaideekul et al., 2007; 2008 által ismertetett módszerek átdolgozásával. A bio-enkapszuláció során a rotatóriák és az artémia INSTAR II vagy ennél idősebb naupliuszok bekebelezik és részben metabolizálják a megfelelő méretben diszpergált aszkorbil-palmitátot tartalmazó olajemulzió cseppecskéit. Az esszenciális zsírsavakkal (EFA) történő dúsítási eljáráshoz ARA, EPA és DHA készítményeket használtunk és hasonló zselatinos emulziót készítettünk megfelelő összetételben. A második dúsítási technológia során L-aszkorbinsavban történő fürdetetést-etetést alkalmaztunk, melynek során az algapaszta felületére adszorbeálódott vitamin elfogyasztásával érhetjük el az élőtáplálék szervezetek vízben oldott vitaminokban való dúsulását. A dúsított táplálékszervezetek tápanyagtartalmának változását kromatográfiás mérésekkel ellenőriztük, és előzetes eredményeink alapján megállapítottuk, hogy úgy a C-vitamin, mint az esszenciális zsírsavak mennyisége néhány óra dúsítási folyamat után többszörösére növekedett. A dúsított élőtáplálékokkal történő takarmányozás hatásának vizsgálata a barramundi lárvák növekedésére, túlélési arányára és mesterséges tápra történő átszoktatásának sikerességére folyamatban van. Kísérleteinket az NKTH BARRA_09 pályázat támogatásával végeztük. 19

20 Zárt, édesvízi rendszerben nevelt barramundi (Lates calcarifer) ivarérésének vizsgálata Szentes Katalin 1, Mészáros Erika 1, Szabó Tamás 1, Csorbai Balázs 2, Borbély, Gyula 2, Bernáth Gergely 1, Kása E. 1, Urbányi Béla 1, Horváth Ákos 1 1 Szent István Egyetem, MKK, KTI, Halgazdálkodási Tanszék, Gödöllő 2 Jászkiséri Halas Kft., Jászkisér Az ázsiai tengeri sügér, más néven barramundi (Lates calcarifer) egy katadróm, protandriás ivarváltó trópusi halfaj. Versenyképes termelését lehetővé teszi az energiatakarékos és környezetbarát technológiák alkalmazása az intenzív rendszerekben. Különleges húsminőségének köszönhetően keresett faj az európai piacokon is. A barramundi reprodukciós ciklusának dinamikáját, az ivarátfordulás jellemzőit már korábban leírták, azonban nem áll rendelkezésünkre információ az intenzív édesvízi rendszerekben nevelt állományok ivaréréséről. Kutatómunkánk célja a mesterséges édesvízi környezetben nevelt barramundi állományok gametogenezisének vizsgálata volt hagyományos szövettani módszerekkel. Vizsgálatainkat a jászkiséri termálvízre alapozott édesvízi recirkulációs rendszerben nevelt barramundi állomány 9-15 hónapos egyedeinek felhasználásával végeztük. Havonta mintáztunk 5-12 tengeri sügér egyedet, gonádjaikat hisztológiai vizsgálatokhoz készítettük elő. A mikroszkópos elemzést követően a herék érettségi stádiumának megfelelően kategorizáltuk az egyedeket és az eredményeket összevetettük a halak teljes testhosszával és testtömegével. Eredményeink szerint az intenzív édesvízi rendszerben nevelt barramundi ivarérése sokkal korábban kezdődik, mint azt korábban leírták. Feltételezzük, hogy a vizsgált állomány spermatogenezise korábban kezdődik, mint a vizsgált 9 hónapos kor. Megállapítottuk továbbá, hogy a vizsgált herékben az érett spermiumok mellett spermatogóniumok is megfigyelhetőek nagy számban. Ez a tény arra enged következtetni, hogy aszinkron spermatogenezis zajlik a vizsgált halfajban. Korrelációt találtunk a here fejlődési szakaszai és a testhossz, illetve a testtömeg között, ami megerősíti a korábbi megfigyeléseket, melyek szerint az ivarérés elsősorban a halak méretéhez köthető, nem az életkorhoz. A munkánkat az NTP TECH_09-A Exportképes halfajok (Barramundi, Vörös árnyékhal) termeléstechnológiájának komplex fejlesztése című projekt támogatta. 20

21 Kobalttal, mangánnal és cinkkel, mint kedvező hatású mikroelemekkel dúsított Artemia etetésének hatása a barramundi (Lates calcarifer) lárva növekedésére és nyomelemtartalmára Fehér Milán 1, Baranyai Edina 2, Bársony Péter 1, Juhász Péter 1, Stündl László 1 1 Debreceni Egyetem, Agrár és Gazdálkodástudományok Centruma, Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar, Állattudományi, Biotechnológiai és Természetvédelmi Intézet, Állattenyésztéstani Tanszék 2 Debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar, Kémiai Intézet, Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék, Debrecen Az Artemia etetése kulcsfontosságú a tengeri hallárvák, köztük a barramundi (Lates calcarifer) nevelése során, hiszen a mai napig nem állnak rendelkezésre olyan mikrotápok, amelyek teljes mértékben fedeznék a zsenge hal igényeit. A frissen keltetett Artemia különböző, kedvező élettani hatású mikroelemekkel történő dúsítása jótékony hatással van a hallárvák fejlődésére és növekedésére. Míg a cink és a mangán lárvanevelésben betöltött szerepe számos halfaj esetében vizsgált és bizonyított, addig kevés információ áll rendelkezésre a szintén esszenciális kobaltot illetően. Kísérletünkben elsősorban a kobaltnak a barramundi lárva növekedésére gyakorolt hatását vizsgáltuk, a kobaltot önmagában, illetve más nyomelemekkel (Zn és Mn) együtt alkalmazva. A dúsítás során 24 órás periódust alkalmaztunk, a frissen kelt Artemiát különállóan 50 és 100 mg/l CoCl 2 -dal (Co-1 és Co-2) és MnCl2-dal (Mn-1 és Mn-2), illetve kombinációban, szintén 50 és 100 mg/l-es dózisokban CoCl 2 -dall és ZnSO 4 -tal (Co-Zn-1 és Co-Zn-2), illetve CoCl 2 -dal és MnCl 2 -dal (Co-Mn-1 és Co-Mn-2) gazdagítottuk. A dúsított élő eleséget 14 napos barramundi lárváknak kínáltuk fel. A 15 napos vizsgálat során 9 kezelést állítottunk be, egyenként 2 ismétléssel. A kísérlet végén kezelésenként lárva egyedi növekedési paramétereit és nyomelem-tartalmát határoztuk meg. A kapott adatok azt mutatták, hogy a kontrollhoz képest minden kezelés szignifikánsan jobb növekedést eredményezett (p<0.05). A testtömeg és a testhossz tekintetében a kobalttal önmagában kezelt beállítások esetében a kisebb, 50 mg/l-es (Co-1), míg a monoelemes Mn-kiegészítés során a nagyobb, 100 mg/les (Mn-2) dózis bizonyult szignifikánsan kedvezőbbnek (p<0.05). A kombinációban végzett nyomelem dúsításokkal kapcsolatban elmondható, hogy a Co és a Zn együttes alkalmazása során a kisebb (Co-Zn-1), míg a Co-Mn kezelés esetén a nagyobb dózis (Co-Mn-2) produkált nagyobb testhosszt és testtömeget (p<0.05). A Projekt megvalósulását a Nemzeti Technológia Program TECH_09-A számú projektje (BARRA_09) támogatta. 21

22 Üzemi méretű barramundi (Lates calcarifer Bloch 1790) tenyésztés hazai tapasztalatai Csorbai Balázs, Borbély Gyula Jászkiséri Haltermelő és Szolgáltató Kf. A Jászkiséri Halas Kft óta foglalkozik haltermeléssel. Az első években kizárólag extenzív körülmények között, halastavakban, polikultúrában termeltünk halat, majd folyamatos fejlesztések révén a félintenzív módszerek segítségével új fajokat is termelésbe vontunk (hibrid csíkos sügér, törpeharcsa fajok) ben megépítettük intenzív haltermelő rendszerünket, melyben a geotermális energia felhasználásával 2010 januárja óta termelünk barramundit. A faj kiválasztásakor fontos volt számunkra, hogy a kiváló húsminőség mellett az intenzív termelési körülményeket jól bíró, de ökológia veszéllyel nem járó halat válasszunk. Mivel a barramundi 16 C alatt elpusztul, illetve csak ivarváltást követően és sós vízen képes szaporodni, így a természetes vizek ökológia állapotára veszélyt nem jelent. A faj hazai tenyésztéséi lehetőségeinek felmérését egy konzorcium keretében két egyetemmel (Debreceni Egyetem, Szent István Egyetem) valamint a Halászati és Öntözési Kutató Intézettel közösen végeztük. Ennek az együttműködésnek köszönhetően a termelés sikeresen elindult. A kezdeti nehézségeket követően a jászkiséri intenzív telepünkön három, egymástól független rendszerben (előnevelő, utónevelő, áruhal-nevelő rendszer) immár a 8. csoport halat neveljük. A legfontosabb termelési mutatók tekintetében sikerült elérni a legjobb áruhaltermelő rendszerek szintjét. A vízminőség a legtöbb paraméter esetében kiváló (O 2, ph, NH 4 +, hőmérséklet), némely paraméterek esetében enyhén emelkedett (NO 3 -, NO 2 - ), de a termelést érdemben nem befolyásolja. Fél év alatt a fél grammos halak körülbelül 85 %-a éri el az adaghal méretet ( g), a takarmány együttható (FCR) elő- és utónevelésben 0,8, míg az áruhal (adagos méret) nevelésben 1-1,1. A megtermelt hal kiváló ízminőségű, melyet a vásárlói vélemények is igazolnak. A rendszer környezetterhelése az elvégzett akkreditált vízvizsgálatok alapján minimális. A Projekt megvalósulását a Nemzeti Technológia Program TECH_09-A számú projektje (BARRA_09) támogatta. 22

23 A Barramundi fogyasztói attitűd vizsgálata Szűcs István 1, Békefi Emese 2, Stündl László 1 1 Debreceni Egyetem, Agrár és Gazdálkodástudományok Centruma, Debrecen 2 Halászati és Öntözési Kutatóintézet, Szarvas A halhús-fogyasztási szokásokat sok tényező együttes hatása alakítja ki. A legfontosabb befolyásoló tényezők a következők: árak, hagyományok, kedveltség, divat, ízlés, elérhetőség, személyes tényezők, reklám, csomagolás, családi szokások. A fogyasztási szokások és fogyasztói viselkedések egy bonyolult soktényezős rendszerben alakulnak ki, melyet világszerte különféle módszerek segítségével vizsgálnak. A kutatás elsődleges célja a magyarországi potenciális barramundifogyasztási szokások teljes körű felmérése és elemzése, valamint a lehetséges kitörési pontok feltárása. A vizsgálat komplex jellegéből adódóan a célkitűzéseink a következők voltak: (1) a potenciális fogyasztói csoportok és igényeik elkülönítése; (2) a magyarországi potenciális barramundi fogyasztás jellemző paramétereinek felmérése; (3) a barramundi helyének meghatározása a fogyasztók preferencia rendszerében; (4) a fogyasztói értékítélet összetevőinek feltárása; (5) feltárni a hazai barramundi fogyasztás növelésének lehetőségeit. Az ausztrál süllő/barramundi halfaj magyarországi bevezetésével kapcsolatban a fogyasztói igények felmérésére termékkóstoltatással egybekötött primer piackutatást végeztünk kvantitatív módszerrel, standardizált kérdőívek alkalmazásával. A kóstolás során nyert benyomásukat a válaszadók a kérdőív megfelelő kérdésköreiben értékelhették. A kérdőív végén szegmentáló jellegű kérdések szerepeltek, melyek segítségével a kérdésekre adott válaszok szignifikanciavizsgálatát végeztük el. A kérdőívek kiértékelését SPSS 13.0 statisztikai programcsomag segítségével végeztük, leíró (minimum, maximum, átlag, szórás, megoszlás) és nem parametrikus (Pearson Chi 2 próba, Mann-Whitney-féle U- teszt, Kruskal-Wallis Teszt) statisztikai számítások alkalmazásával. A felmérés eredményei alapján megállapítható, hogy az ausztrál süllő (barramundi) hazai bevezetése, a fogyasztói magatartás, az újdonság iránt való érdeklődés, a termékminőséggel kapcsolatos egyre magasabb fogyasztói elvárások, valamint a termékkóstoltatás során nyert tapasztalatok alapján támogatandó, megfelelő promócióval és elfogadható árpolitikával a termék magyarországi piacokon való értékesítése az elvárásoknak eleget tehet. A Projekt megvalósulását a Nemzeti Technológia Program TECH_09-A számú projektje (BARRA_09) támogatta. 23

24 Circovírusok kimutatása tenyésztett indiai pontyfélékből Farkas Szilvia 1, Hridaya S. Singh 2, Cech Gábor 1, Bányai Krisztián 1, Tuboly Tamás 3, Székely Csaba 1 1 MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Állatorvos-tudományi Intézet, Budapest 2 Department of Zoology, Ch.C.S. University, Meerut (U.P.) India 3 SZIE, Állatorvos-tudományi Kar, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék Egy MTA-Indiai Nemzeti Tudományos Akadémia (INSA) egyezmény keretében 2009 novemberében az indiai Uttar Pradesh Államban lévő halgazdaságban (Parisitgarh Fish Farm), ill. közösségi halastavakban (Khajuri ponds) tenyésztett két indiai pontyféléből (Labeo rohita és Catla catla) elsődleges feladatként nyálkaspórás kórokozók kimutatása céljából szövetmintákat gyűjtöttünk. A gyűjtött szövetmintákból a későbbiekben megkíséreltük hal circovírusok kimutatását is, s a következőkben ismertetett eredményeket kaptuk: Általános, a circovírusok replikációs fehérjéjét kódoló szakaszára tervezett primerek segítségével végzett polimeráz láncreakció (PCR) a Parisitgarh halgazdaságban gyűjtött minták közül két catla és egy labeo esetében pozitív eredményt hozott. A PCR során amplifikált rövid szakaszok szekvenciájának elemzése megerősítette, hogy mindkét halfajban circovírusokat sikerült kimutatni. A két catla-ból kimutatott circovírus nukleotid szekvenciája a felerősített szakaszon 100%-ban megegyezett, a labeo circovírusával pedig 67,85% azonosságot mutatott. Szekvencia analízis alapján megállapíthattuk, hogy az újonnan kimutatott circovírusok nem azonosak a korábban kimutatott márna és harcsa circovírusokkal. A filogenetikai elemzés rávilágított, hogy a nagy földrajzi távolság ellenére, mind a catla, mind a labeo circovírus a márna circovírusokkal mutatta a legnagyobb hasonlóságot, ami tulajdonképpen nem meglepő, hiszen mindhárom halfaj a Cyprinidae család tagja. A világon elsőként Magyarországon sikerült halakból circovírusokat kimutatni, márnákból először ivadék tömeges elhullásával kapcsolatban, később kifejlett egészséges egyedekből is, míg lesőharcsákból a 2011-es balatoni harcsapusztulással kapcsolatban. Jelenlegi munkánk során elsőként mutattunk ki gazdasági szempontból is jelentős indiai halfajokból circovírusokat. Valószínűleg a hal circovírusok világszerte elterjedt, de még kevéssé vizsgált vírusok. Bár pontos kórtani szerepük sem tisztázott, feltételezhető, hogy az eddig vizsgált állatfajokhoz hasonlóan halakban is az immunszuppresszív tulajdonsága révén más kórokozókkal együtt fejti ki hatását. Köszönetnyilvánítás: MTA-INSA, OTKA F67847, valamint K sz. támogatás. 24

25 Újabb alloherpeszvírusok kimutatása Kelet-Európában Doszpoly Andor 1, Igor S. Shchelkunov 2, Benkő Mária 1 MTA Állatorvos-tudományi Kutatóintézete, Budapest 1 All Russia Research Institute for Veterinary Virology and Microbiology, Pokrov, Russia 2 A tokfélék (Acipenseridae) egyik legfontosabb és legnagyobb gazdasági károkat (akár 80-95%-os mortalitás) okozó vírusos betegségét a herpeszvírusok okozzák intenzív haltenyészetekben. Észak-Amerikában már a 80-as évek óta ismeretesek megbetegedések, melyek hátterében herpeszvírusok állnak. A halak herpeszvírusait egy új családba az Alloherpesviridae-be sorolták, mivel igen jelentős evolúciós távolság választja el őket a magasabbrendű gerincesek herpeszvírusaitól. Kelet-Európában először 2006-ban, Oroszországban izoláltak herpesz-szerű vírust lénai tok (Acipenser baeri) állományból Moszkva közelében. A Siberian sturgeon herpesvirus-nak (SbSHV-nak) nevezett vírus, azóta is minden évben és egyre több haltenyészetben üti fel a fejét. Az általa okozott betegség akár 100%-os elhullást is okozhat növendék halak között. Az izolált vírus DNS-ének vizsgálata bebizonyította, hogy az SbSHV nagyon közeli rokona az amerikai fehér tok herpeszvírus törzseknek nyarán, egy az Urál-hegység környékén található halgazdaságban lénai tokból sikerült egy új vírust izolálni, mely mind az általa okozott tünetek, mind a sejttenyészeteken mutatott sejtkárosító hatásaiban eltér a korábban leírt SbSHV által okozottól. A vírus DNS-ét vizsgálatra laboratóriumunkba küldték. PCR-rel majd DNS szekvenálással megállapítottuk, hogy a kórokozó szintén herpeszvírus. Valószínűleg egy olyan törzs, mely a feltehetően Észak-Amerikából származó fehér tok herpeszvírusa és lénai tok SbSHV-a közötti evolúciós állapot. Az orosz partnerekkel egy együttműködés keretén belül DNS-vakcina fejlesztésbe kezdünk az SbSHV ellen. Mely során a vírus különböző felszíni fehérjéit kódoló géneket fejezünk ki a halakban. Az első kísérletek eredményei jelenleg feldolgozás alatt állnak. A lazacok (Salmo salar) papillómatózisa régóta ismeretes betegség. Az es években írták le az általa okozott betegséget. A 90-es években elektonmikroszkópos felvételek alapján feltételezték, hogy herpeszvírus áll a tünetek háttérben. A betegség elsősorban Oroszország murmanszki régiójában illetve Skandináviában okoz problémákat. A tavalyi évben 18 egyedből származó papillómákat küldtek laboratóriumunkba, melyekről megállapítottuk, hogy herpeszvírust tartalmaznak. A vírus részleges genomanalízise alapján az amerikai tavipisztráng (Salvelinus namaycush) herpeszvírusával mutat rokonságot. 25

26 Morphological and molecular biological investigation ont he actinosporean stages of fish parasitic Myxosporeany collected in Lake Balaton & Kis- Balaton reservoir in 2011 Hafiz Borkhanuddin, Gábor Cech, Györgyi Ostoros, Kálmán Molnár, Csaba Székely MTA Centre for Agricultural Research, Institute for Veterinary Medical Research, Budapest A survey for finding actinospore stages of myxosporeans in oligochaetes were conducted from April 2011 to September Nine types of actinospores (3 triactinomyxons, 4 aurantiactinomyxons, 1 echinactinomyxon, 1 raabeia) of parasitic myxozoans were collected from the Lake Balaton and Kis Balaton and identified exclusively by morphological features. The oligochaetes were isolated in cell well plates and from the infected sprecimens actinospores were collected. From Kis-Balaton and the mouth of Zala River, 145 branchiura worms, Branchiura sowerbyi, were collected. From other regions of the Lake Balaton oligochaetes belonging to other genera were sampled. The majority of the so-called large sized oligochaete species collected was Isochaetides michaelseni, while the small sized oligochaetes were Nais sp., Dero sp. Although a total of 3528 individuals of oligochaetes were isolated and underwent routine examination during the study time, up to this time, only the B. sowerbyi and I. michaelseni proved to be infected and released the actinospores. Triactinomyxon (TAM) type actinospores showed the highest prevalence, and of them TAMs of Myxobolus pseudodispar were the most abundant at isolations. Besides morphological identifications the collected actinospores were studied by molecular biological methods, as well. 18S rdna sequences of actinospores were compared with sequences of myxospores obtained in a parallel running study in order to select myxosporean pairs, and obtaining data on the life cycle of the myxozoans from Lake Balaton and Kis Balaton Reservoir. Up to this time partial sequencing of four actinospores from this investigation was performed. Based on 602 and 632 basepairs two triactinomyxon samples proved to be identical with Myxobolus pseudodispar. By studying 1645 basepairs of one of the aurantiactinomyxon sample, the closest sequence identity was found with M. cultus (92%). A second aurantiactinomyxon sample was partially sequenced (1294 bps). It showed a 97% similarity to M. intimus. Molecular investigation on other actinospores types have still been in progress. Acknowledgements: for the financial support of OTKA K and Malaysian Governmental Scholarship. 26

27 A Balaton őshonos puhatestűi és a bennük fejlődő halmételyek Majoros Gábor Szent István Egyetem, Állatorvos-tudományi Kar, Parazitológiai és Állattani Tanszék, Budapest A Balaton puhatestűinek több évig tartó kutatása során bebizonyosodott, hogy magában a tóban élő, őshonos vízi csigák és kagylók fajszáma a várakozással ellentétben nagyon csekély. Annak ellenére, hogy a tóval kapcsolatban lévő élőhelyeken mocsarakban, folyókban és azok mentén az élővilág köztudottan nagyon változatos, és összességében közel száz puhatestű fajt lehet kimutatni a területükről, magában a tó medencéjében mindössze csak tíz gyakori fajt lehet találni, amely egyértelműen balatoni eredetűnek mondható. Az itt élő halak mételyei mind ezekben a fajokban fejlődnek, és nem a parti zónából származnak. A vastaghéjú Unio tumidus és U. pictorum kagylókban a halak belében megtelepedő Apidogaster conchicola kagylómétely fejlődik, a vékonyhéjú Anodonta anatina tavikagylókban pedig a Bucephalus polymorphus, amely kifejlett métely és lárva formájában is fertőzi a halakat. Az apró Pisidium supinum, P. henslowanum és P. subtruncatum borsókagylókban az Allocreadium isoporum bélmétely lárvája alakul ki. A hímnős Valvata piscinalis csigában a halak izomzatában metacerkáriát képző Opistorchis-mételyek lárvái telepednek meg, míg a váltivarú Lithoglyphus naticoides csigában a Nicolla skrjabini és Apophallus mühlingi mételyek cerkáriái alakulnak ki. E két utóbbi kopoltyús csiga a homokos és iszapos tófenéken elterjedt, míg az ugyancsak kopoltyús Bithynia tentaculata a parti zóna szilárdabb aljzatát preferálja. Benne az Asymphylodora tincae bélmételyek és a halak kopoltyúin metacerkáriát képező Echinochasmus-mételyek lárvái fordulhatnak elő. A tüdőscsigák közül csupán a korábban Radix ovata-nak ismert Radix balthica gyakori a tófenéken. Ebben a csigában a halak szemében felbukkanó Diplostomum mételylárvák cerkáriái fejlődnek ki. Ilyen módon mindegyik eredeti balatoni csiga és kagyló faj részt vesz valamilyen őshonos mételyparazita fenntartásában és beilleszkedik tóban élő szervezetek ökológiai rendszerébe. A legtöbb halparazita életciklusát meg tudjuk magyarázni az eredeti fauna tanulmányozásával, rejtélyes azonban a tóban élő halak vérmételyeinek (Sanguinicola) eredete. A vérmételyek lárváit eddig csak a Lithoglyphuscsigákban találtuk meg, holott a szakirodalmi adatok alapján ezeknek a trematodáknak a lárvái csak tüdőscsigákban fejlődhetnek. Feltételezhető emiatt, hogy a Balatonnak saját hal-vérmételye van. A kutatás azt is kiderítette, hogy a hogy a tóban már 9 behurcolt csiga, illetve kagylófaj él, a mellékvizekben pedig még további 2 egzotikus puhatestű. A meghonosodott fajokban parazitákat még nem találtunk. A vizsgálatok az OTKA K pályázat támogatásával történtek. 27