RÁKÓCZI SZÖVETSÉG. Diákutaztatás. Október 23. Nemzeti Össszetartozás napi diákutaztatás. Partiumi kirándulás. Diákutaztatás. Március 15.

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "RÁKÓCZI SZÖVETSÉG. Diákutaztatás. Október 23. Nemzeti Össszetartozás napi diákutaztatás. Partiumi kirándulás. Diákutaztatás. Március 15."

Átírás

1 Június 4 Diákutaztatás utaztatási programja Kárpát-medencei középiskolások 1 RÁKÓCZI SZÖVETSÉG Diákutaztatás 2014 Október 23 Diákutaztatás Partiumi kirándulás Nemzeti Össszetartozás napi diákutaztatás Június 4 Diákutaztatás Március 15. Felvidéki Séták Kárpát-medencei középiskolások utaztatási programja Felvidéki Séták Március 15.

2 2 3 TARTALOM Diákutaztatási Program áttekintése 5 Diákutaztatási Program története Diákutaztatási Program Március 15-i Diákutaztatási Program 37 A június 4-i Nemzeti Összetartozás Napi Diákutaztatási Program 40 Október 23-i Diákutaztatási Program 43 Felvidéki Séta Május 49 Délvidéki Utazás 50 Partiumi Kirándulás 51 Felvidéki Séta November 52 Impresszum A Rákóczi Szövetség évi Diákutaztatási programjának beszámolója Kiadja a Rákóczi Szövetség Postacím 1255 Budapest, Pf. 23. Telefon , Fax Honlap info@rakocziszovetseg.hu Felelős kiadó Dr. Halzl József Szerkesztő Központi Iroda Tördelés, grafika, arculat Hertelendy Anna Térképillusztrációk Nagy Domonkos István facebook.com/rakocziszovetseg Megjelenik 200 példányban ISBN Banszámlaszám

3 4 5 Diákutaztatási Program áttekintése A program célja, hogy a középiskolás fiatalság tapasztalatokat szerezzen a Kárpát-medence valamely másik országában, lehetőséget biztosítva az utazó és a fogadó felek számára a magyar nemzeti ünnepi megemlékezések és a további programok közös megtartását. A program további eredménye, hogy a résztvevő iskolák és diákok között határokon átívelő testvériskolai kapcsolatok és barátságok születnek. A Diákutaztatási Programra Kárpát-medencei középiskolák pályázhatnak utazási költségeik térítésére nemzeti ünnephez vagy emléknaphoz kapcsolódóan. Emellett vannak olyan utazások is, amelyekre a Szövetség ifjúsági szervezetei jelentkezhetnek, valamint a Szövetség Glora Victis rendezvényhez kapcsolódnak. Fontos még kiemelni, hogy a Szövetség nemcsak anyagi támogatásban részesítette a középiskolákat, hanem segítette a fogadó felek megtalálásában is. Alább ezeknek az utazásoknak a felsorolása és rövid ismertetése olvasható. Március 15.: Az 1994-óta minden évben meghirdetett pályázatra magyarországi Középiskola jelentkezhet. Feltétele mindig az volt, hogy a célállomás valamely külhoni magyar középiskola legyen. Az utóbbi évek összesített statisztikája talán sikeresen érzékelteti mennyire jelentős ez a program is a Rákóczi Szövetség naptárában: általában 50 körül mozog a jelentkező iskolák száma, amely körülbelül 2000 diákot jelent évenként. A diákok anyagi támogatásához járult hozzá minden évben a Szövetség forinttal. Június 4.: A Nemzeti Összetartozás Emléknapjához kapcsolódóan bármely Kárpát-medencei magyar középiskola pályázhat azzal a feltétellel, hogy a meglátogatott iskola ne saját országában legyen. A 2011-ig visszanyúló program pályázatának szabályai és a támogatottság mértéke megegyezik a március 15-i diákutaztatáséval. Október 23.: A 2012-ben indult program részletei megegyeznek az előzőekkel. a pályázók köre ebben az esetben külhoni magyar középiskolák, amelyek a nemzeti ünnepre magyarországi középiskolához látogatnak. Felvidéki séták: A 2007 óta megrendezésre kerülő eseményen azon magyarországi és felvidéki diákok vehetnek részt is, ahol ifjúsági szervezete működik a Rákóczi Szövetségnek. A 3 napos utazás során nem csak a régió magyar vonatkozású emlékhelyek felkeresése, hanem iskolák és diákok közötti barátságok létrejötte. A félévente megrendezésre kerülő túrák útvonalai: Borsi Kassa Szepesség Krasznahorka; Komárom Zoboralja Bányavárosok Bajmóc Trencsén; Csallóköz Pozsony Trencsén. Minden alkalommal más-más magyarországi régió középiskolásainak bevonásával zajlik, így mindig újdonság lehetett ez a kirándulók számára, akiknek száma általában 100 és 150 fő között mozgott. Partiumi kirándulás: A rendezvény a Rákóczi Szövetség olyan helyi szervezeteinek szól, amelyek Magyarországon vagy Partiumban működnek óta évente diák utaztatására nyílt eddig lehetőség. A kirándulások céljai mindig a Partium kiemelt történelmi jelentőségű helyszínei voltak. Délvidéki utazás: Szintén hasonló az előző kirándulásokhoz. Itt is a Rákóczi Szövetség középiskolás szervezeteinek tagjai vannak megszólítva, hogy együtt töltsenek el egy hétvégét Délvidéken. Ebben az esetben Nándorfehérvár érintésével a régió fontosabb magyar vonatkozású történelmi nevezetességeit látogatták meg a résztvevők. A Gloria Victis Ifjúsági Találkozó keretében évente több ezer határon túli középiskolás és egyetemista diák látogat a fővárosba, hogy részt vegyen az 1956-os forradalom és szabadságharc közös megemlékezésén.

4 6 7 Diákutaztatási Program története 1994 A Rákóczi Szövetség a hagyományteremtés szándékától vezérelve első alakommal hirdette meg a Március 15-i Diákutaztatási Programot, melynek keretében 28 iskola, illetve ifjúsági szervezet mintegy 1500 tanulója utazott a határon túlra. Kovács György tanár beszámolója A Verebély László Technikum 42 diákja és 4 tanára március 13. és 16. között Erdélyben járt a Rákóczi Szövetség jóvoltából. Iskolánk az ipar számára erősáramú technikusokat képez. Diákjaink többsége olyan családokból származik, amelyeknek a megélhetése attól a nagyipartól függ, amelyik most vívja nem túl sikeres harcát a túlélésért. Tapasztalataim alapján állíthatom, diákjaink többségét ezért sokkal jobban érdeklik a mindennapok materiális körülményei, mint a nemzet alapvető sorskérdései. Egy deklarációs szintig a fiatalok azonosulnak magyarságukkal, de ezen túl, különösen, ha kényelmetlenséggel jár, nem hajlandók semmilyen áldozatot vállalni a nemzeti közösségért. Egy öt éve megjelent és visszhangot kiváltó cikkemben (Irtsuk-e az erdélyi menekülteket?) leírtam azt a pusztítást, amit negyven év tudatos politikája okozott. Azt, hogy az átlag magyarországi középiskolás diákok tudatából egyszerűen hiányoznak a határon túli magyarok. Akkor még úgy véltem, a rendszer megváltozása látványos sikereket ér el ebben a kérdésben is. Azt hittem, elegendő az igazságot kimondani. Egy percig se hittem, hogy lesznek olyan erők, amelyek most más jelszavakkal, de ugyanolyan céllal érdekeltek a tudatlanság fenntartásában a határontúliakkal kapcsolatban. Ügyes és céltudatos tevékenységük következtében ma nemcsak hogy nem növekedett az átlagpolgár affinitása a felvidéki, erdélyi vajdasági magyarok iránt, de valami zavar, nyugtalanság és a felelősségtől való menekülés érzése hatalmasodott el a lelkében. Az útról hazatérve kíváncsian faggattam a diákokat és tanártársaim, vajon mi változott bennük a látogatás után. Sokakkal beszélgettem, és 9 diák már írásban is válaszolt kérdéseimre. A busztúrán résztvevők közül mindössze 11 fő járt már Romániában, ebből azonban le kell vonni azt a 6 diákot, aki Erdélyből érkezett, hogy kiegészítő tanfolyamon szerezze meg nálunk a technikusi képesítőt. A résztvevők többségét a turista kíváncsisága vezette, tudtam, hogy híres városok, szép tájak vannak arrafelé írja egyikük. Az oda- és visszautazás során szinte mindannyiukat megdöbbentették a határon lévő állapotok, pedig odafelé csak két, visszafelé négy és fél órát várakoztunk. Úgy éreztem, mintha csempésznek vagy valami bűnözőnek néztek volna. Akkor kezdtem csak elhinni, hogy valóban nem túlzás, hogy a román hatóságok utálnak minket. Az érintett városok inkább csalódást okoztak. Hihetetlenül leromlott minden, a régi épületek. Az újak meg már eleve olyanok, mintha romnak építették volna őket. Az erdélyi városok lehet, hogy régen szépek voltak, látszik rajtuk, de ma csúnyák fogalmazza meg tapasztalatait egy elsős tanuló. A székelyudvarhelyi fogadtatás a legtöbbjüket meglepte: Elcsodálkoztam így egy negyedikes, hogy hajnali két órakor érkeztem oda társaimmal, mégis mindenki teljes készültségben várt bennünket. Meglepett a kedvesség, sőt szeretet vendéglátóink részéről. Mintha régi barátok vagy rokonok lettünk volna Az a meggyőződésem, hogy csak a politikusok nagyítják fel ezt erdélyi magyarság ügyet, az úton fokozódott. Alig találkoztam magyarral a városokban, amelyeken keresztüljöttünk. És több mint meglepő volt aztán, hogy sok száz kilométerre Pesttől egyszerre ennyi magyart találunk, akik azért kedvesek, mert az anyaországból jöttünk. Ekkor döbbentem rá, hogy valóban létező ez a probléma. Mindenkiben pozitív emléket hagyott az ottani fiatalokkal való találkozás. Tetszett a közösségi életük. Az, hogy az Udvarhelyi Fiatal Fórum lehetőséget biztosít az ottani fiataloknak, hogy együtt lehessenek, találkozhassanak, jól érezhessék magukat. Barátságok születtek, sőt, még ennél is szorosabb érzelmek: Másnap a búcsú pillanatai kicsit fájdalmasak voltak, de a lánnyal címet cseréltünk. Azóta írt nekem, én meg telefonon párszor már felhívtam őt vallja meg egyikük. A március 15-i ünnepség a többségnek maradandó élményt nyújtott. Volt ugyan olyan, aki az időre panaszkodott, volt, akinek túl hosszúnak tűnt, de a legtöbben egyetértenek azzal a társukkal, ki azt írta: A március 15-re rendezett ünnepség nagyon megindító volt. Nem hittem volna, hogy ennyi ember fog eljönni. Azt hiszem, ott, Székelyudvarhelyen ünnepelnek úgy március 15-én, ahogy kell. Egyik kollégám szerint, ő ezen a napon érezte át először azt, hogy magyar. Addig csak tudta, de nem tulajdonított neki nagy jelentőséget. A résztvevők, egyetlen kivétellel, mind szeretnének visszatérni. Sokan azt sajnálják a legjobban, hogy rövid ideig tartott a kirándulás. A Rákóczi Szövetség kezdeményezését nagyon jónak tartjuk. A lehetőséget erre az útra köszönjük. Sokat segített azon, hogy diákjaink számára ne legyen csak térkép e táj. Sok lélekben sikerült tévhiteket eloszlatni. Az írás elején említett egykori cikkemben megállapítottam: Egy örményországi örménynek nem kell magyarázni, hogy a karabahi örmény is örmény. Ezzel szemben egy magyarországi magyar az erdélyi vagy felvidéki magyarral kapcsolatban már nem biztos, hogy tudatában van egy ilyen azonosságnak. Gyerekeink [ ] vagy nem tudják, hogy magyarok, vagy ha tudják is, nem érzik át. Azt hiszem, ez most, negyvenvalahány honfitársam esetében valamit változott. És ez a Rákóczi Szövetség érdeme A Rákóczi Szövetség második alkalommal hirdette meg diákutaztatási programját, melynek keretében 41 iskola, illetve ifjúsági szervezet közel 2100 tanulója utazott a határon túlra. A budakeszi Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium beszámolója Előzmények. Tavaly a Rákóczi Szövetség rendezésében Török Péter Pál tanár úr szervezésével március idusán néhány, élményekben nagyon gazdag napot tölthettünk Erdélyben, Székelyudvarhelyen. Tanárok és diákok egyaránt tanulságosnak tartottuk az ott töltött napokat és a város rendezte ünnepséget. Magyarságtudatunk erősödött, s megtapasztalhattuk, hogy mások milyen áldozatok árán élik meg a magyar néphez való tartozásukat. Felkészülés. Tájékozódás és előzetes ismeretszerzés gyanánt az alábbi feladatokat kaptuk: 1) Nézzetek utána Kárpátalja legfontosabb adatainak (területe, főbb városai, folyói, hegyei, ásványkincsei, lakossága, etnikai magyar, román ruszin, ukrán összetétele)! 2) Melyik országhoz tartozott Kárpátalja történelme során? 3) Milyen vármegyékhez tartozott Kárpátalja? 4) Gyűjtsetek adatokat: a) Kik a rutének? b) Milyen vallásúak? c) Mikor települtek ide? d) Ki volt Perényi Zsigmond? (fogadó iskola névadója) 5) Gyűjtsetek minél több szláv jövevényszót (15 20)! 6) A következő városokat, nevezetesebb helyeket szeretnénk megtekinteni, ebből szeretnénk, ha felkészülnétek: Beregszász, Nagyszőlős, Huszt, Munkács, Ungvár, Vereckei-hágó. Első nap március 14-én, kedden, fél nyolc körül, nagy készülődések közepette, több mint 40-en indultunk útra Kárpátalja felé. Az idő és a reggel elég fáradt és álmos volt, ezért, hogy életre keljünk, Mészáros Árpád (Árpi bá ) iskolánk két diákjának édesapja, aki a szülők nevében elkísért minket a kirándulásra, egy játékot szervezett. A kérdések az utazásunkkal kapcsolatos helyszínek, személyek

5 8 9 és tárgyak körül forogtak. Helyes válasz esetén zsetont nyerhettünk, melyet csokoládéra és üdítőitalra válthattunk be. Magyarországon megtekintettük a máriapócsi Könnyező Madonna templomát, ahová II. János Pál pápa is ellátogatott. Majd Tákoson és Csarodán régi templomokban gyönyörködhettünk, melyek sok érdekességet és szépséget tartogattak számunkra. Majd a határhoz érve megpróbáltunk Beregsuránynál, egy kisebb átkelőhelynél átkelni, de ez az ukrán határőrök jóvoltából nem sikerült, így kénytelenek voltunk egy nagy kitérővel Záhonyig felmenni. A határhoz az esti órákban érkeztünk, a tervezettnél sokkal később. Ráadásul az átkelés is hosszan tartott, mert az ukrán határőröknek éppen akkor támadt kedvük pihenni, s így öt órát kellett várakoznunk. Komótos átkelésünk után, fáradtan, Nagyszőlős felé vettük az irányt, ahová éjjel, majdnem éjfélkor érkeztünk meg. Vendéglátóink nagy szeretettel és türelemmel vártak ránk kb. 8 óráig. Így az eredeti tervtől eltérően az iskolában kellett éjszakáznunk egy előadóteremben. Néhány közelben lakó vendéglátó családot azonban felköltöttek az éjszaka közepén, akik több diákot elszállásoltak. Tehát első napunk így fejeződött be, valaki az előadóterem kemény padlóján, szőnyegeken, vagy jobb esetben hálózsákban, valaki viszont meleg ágyban töltötte az első éjszakáját Kárpátalján. Második nap. Reggel 8 órakor indultunk a nagyszőlősi Perényi Zsigmond iskola elől a régi ferences templomba. Itt Riskó Mariann tanárnő, az iskola igazgatóhelyettese aki pár éve idegenvezető volt elmesélte a templom, valamint a ferencesek és a város kapcsolatának történetét. A templomot valamikor raktárnak használták, de nagy munkával sikerült rendbe hozni. Sajnos az eredeti faorgonát már nem sikerült rendbe hozni, pedig Európa egyik legnagyobbja lehetett, mert barbárok ellopták a sípokat és csak a házát hagyták meg. Azután elmentünk megnézni a Nagyszőlősön lévő régi várromot és egy kis ferences kápolna romjait, amelyek egy kis dombon voltak. Következő állomásunk a Tiszánál volt, ahol kacsáztunk a vízen. Fél tizenkettőre visszamentünk az iskolába, és részt vettünk ünnepségükön. Rövid megemlékezés volt, de látszott rajta, hogy teljes szívvel csinálták a helyi gyerekek. Hallhattuk a 12 pontot, és elmesélték, mi történt Budapesten és Nagyszőlősön. Utána megnéztük a huszti várromot. Épp naplementében érkeztünk oda és a nap gyönyörűen megvilágította a düledező falakat. A várrom megnézése után a családokhoz mentünk, ahol az egész estét átbeszélgettük, majd fáradtan nyugovóra hajtottuk fejünket. Harmadik nap. Reggel 7 órára tűztük ki az indulást. Búcsút vettünk vendéglátóinktól, majd Munkácsra indultunk. Az utat vetélkedővel tettük élvezetesebbé. A várost körülbelül fél 10 körül értük el. Úgy terveztük, hogy egy órát töltünk itt, így röviden megtekintettük a főtéren levő nagytemplomot és a vele szemben levő Rákóczi-házat, amiben jelenleg festőiskola üzemel, így nem mehettünk be. Mindezek után megnéztük a város szélén lévő Rákóczi-várat, ami épp felújítás alatt állt. A rövid városnézés után elindultunk a Vereckei-hágó felé. Útközben megkóstoltunk egy kénes vizű forrást, ami mindenkinek nagyon ízlett. 12 körül megpillantottuk a csúcsot. Fél órás gyönyörködés a panorámában, hógolyózás és a Lenin-szobor megdobálása után szerettünk volna haza indulni, de 10 perc után kiderült, hogy a busz a forgolódás közben elakadt a hóban. A helyzet ekkor még nem látszott olyan komolynak, így a csapat nagy része elkezdte kiásni különböző deszkákkal és faágakkal a buszt. Mivel így sem mozdult, megpróbáltuk megtolni, ami szintén eredménytelennek bizonyult. Helyzetünk kezdett elbizonytalanodni, amit még az is rontott, hogy eltört a busz differenciál műve. Ezzel együtt az összes reményünk is elszállt. Ekkor egy-két tanár elindult, hogy a legközelebbi faluból segítséget hozzon. Addig megvacsoráztunk, és türelmesen vártuk a felmentést, ami úgy este 8 körül egy katonai teherautó formájában meg is érkezett. De sajnos ez a megoldás sem volt tartós, mert fél kilométer vontatás után már a teherautó sem bírta tovább. Kénytelenek voltunk belátni, hogy nincs menekvés, az éjszakát a közben már roncs buszon kell töltenünk. Negyedik nap. Utazásunk negyedik napja, a ráadás, már éjszaka megkezdődött. Éjjel ugyanis, úgy egy óra felé elkezdett a busz fűteni. Két órán keresztül járt a motor. A fűtés behozta az összes füstöt, amit a busz kiokádott, mindenki felébredt és fulladozott a rossz levegőben. De legalább meleg lett. Hajnali két órakor Mészáros Árpád bácsi és Szabó Tibor tanár úr elindultak a 12 kilométerre levő faluba, hogy mentőbuszt hívjanak. Délelőtt 9 órakor Konta és Babics tanár urak elindultak kenyeret vásárolni. Ez sikerült is nekik, bár a bolt a faluban hetente kétszer 4 órára nyitott ki. A kenyeret elosztották. Miközben a tanárok távol voltak, elkezdtünk teát főzni hóból, Bednárik tanár úr segítségével, egy kölcsönkért vödörben. A tea három órán keresztül készült, az íze borzalmas volt, de a meleg lé mindenkinek jól esett. Időközben két autó is arra vetődött, mindkettő beragadt a hóba, nekünk kellett kitolni őket. Megérkezett a felmentő sereg, vagyis a mentőbusz, és persze rég nem látott tanárunk és Árpi bá. Mindenki nagy örömmel fogadta őket, de amikor megláttuk, hogy a másik busz is beásta magát a hóba, lelohadt lelkesedésünk. Háromnegyed egytől próbáltuk meg kiásni és kitolni a buszt, de végül is csak este hatkor egy lánctalpas buldózer tudott kihúzni minket 30 dollárért, amit Árpi bá adott nekik. Az egész társaság határtalan örömöt érzett, hogy végre hazaindulhatunk. Beszálltunk a buszba, ahol javában fűtött a sofőr, és el is indultunk fergeteges sebességgel. A határon csak egy órát kellett várnunk. Magyarországra hazajött velünk a régi busz sofőrje is. Budakeszire szombat hajnali négy órára érkeztünk meg, ahol a szülők könnyes szemmel vártak minket. Összegezve a kárpátaljai utazást, mindenki nagyon jól érezte magát, eltekintve a Vereckei-hágótól, amire azonban mindnyájan szívesen és vidáman gondolunk vissza. Utóélet. Vasárnap épp közös iskolai mise volt Budakeszin. Sok diákkal, tanárral ott találkoztunk először az indulás óta. Nem voltak biztosak abban, hogy megérkeztünk. Örültek, örültünk a viszontlátásnak. Ettől kezdve se szeri, se száma nem volt azoknak, akik élménybeszámolót követeltek tőlünk. Mindenkit kielégíthetetlen vágy hajtott, hogy mindent megtudjon kalandos utunkról. Már ekkor azt mondtuk, hogy inkább egyszerre mondanánk el együtt a történteket, fényképekkel megerősítve. Elkezdődött a szervezkedés. A helyi Szent László Közösségi Házat találtuk alkalmasnak erre. Így két héttel az érkezés után meg is tartottuk az élménybeszámolót. Sőt a segítőnk, aki nélkül nem is tudjuk, mire mentünk volna, Árpi bá felajánlotta, hogy töltsük a Prohászka Napok egyik estéjét zsámbéki pincéjénél, vidám emlékezéssel, vetélkedővel. Még kint a vendéglátókkal folytatott beszélgetések során merült fel az ott lévő tanárokban annak a lehetősége, hogy mi szívesen vendégül látnánk őket valamikor, még a tanév folyamán. Hazaérkezésünk után ezt elmeséltük igazgatónknak, aki áldását adta a dologra, de jelezte, hogy anyagilag nem, csak erkölcsileg tud segíteni. Azt mondta, ha megoldjuk az utaztatásukat, akkor vendégül láthatjuk őket a Prohászka Napokra (május 4 6.), s valószínűleg elintézné, hogy együtt megnézzük a Padlás című musicalt. Vannak ötleteink azokra a napokra, melyeket együtt töltenénk, csak hát az utaztatás! Ekkor jött az ötlet: mi lenne, ha mi nyernék a kiutazást, és felajánlanánk az utazásukra. Ezt mindannyian, gyerekek és tanárok nagyszerű és egyetlen megoldásnak találtuk, és ennyiben is maradtunk. Reménykedve várjuk majd az eredményhirdetést. Kárpátaljai benyomások felnőtt szemmel Igyekszünk benyomásainkat egyesével, gondolatjelekkel leírni, hiszen így értek minket is, és bár külön jelentéktelennek tűnő dolgok, együtt azonban nagy hatást tettek ránk a kirándulás folyamán. A határátkelés mutatja, Keletnek tartunk. Az embereket nemigen

6 10 11 érdekli az idő. A hatósággal arrafelé nem lehet vitatkozni. A pénz beszél. A korrupció hatalmas méreteket öltött, a feketekereskedelemmel együtt. Reméljük, Magyarország nem erre tart. A fogadtatást Nagyszőlősön a gyezsurnij tiszt kezdte. Nagyon lelkesen segített telefonálni nem nagy sikerrel. Később megtudtuk, ott a telefonvonalak is elég kuszák, rendezetlenek. Bár ezekben a szövevényekben is kiismerik magukat egyesek. Lehet, hogy ők a gazdagok szeretik a zavarost? A ferences misszió mutatja, kicsi a világ. Anyaországi magyarokkal találkozunk. Sőt érettségi óta egyszer látott osztálytársába botlik egyikünk. Gyakorló éveit tölti itt. Valami magával ragadta. Nem csodáljuk. Tihamér atya volt esztergomi ferences prefektus. Kedvesek, készségesek, természetesek. Fogadónk, Riskó Mariann, kedvességével pillanatok alatt belopja magát szívünkbe. A családok támadásait alig tudjuk visszaverni. Egyre többen jönnek értünk, bár álmukból keltették fel őket. Az óra úgy egy felé járhatott. Reggelire vártunkban bepillantást nyerünk az ottani testnevelés órába. Eszünkbe jut sok nyavalygásunk, hogy kicsi a termünk. Nekik az sincs. Nem nyavalyognak, csinálják a dolgukat. Egy találka időpontjának megbeszélése kapcsán megkérdeztük, milyen idő szerint igazodjunk hozzájuk. Nehézségekkel szemben is megtartották a mi időszámításunkat. Rövid városnézés. Mariann a vezetőnk. Nagy rutinnal és meleg szívvel tart előadást a városról, annak híres embereiről, templomairól, romjairól. Kedvessége szemlátomást a gyerekekre is nagy hatással van. Az ünnepség meghatóan kedves, és bár minden magyar érzelmű odavalósi ott van az udvaron, a meleg szavak, a közös éneklés családiassá teszik a megemlékezést. Mi is megtaláljuk szállásadóinkat, a Tegze családot. Együtt laknak szülők és gyermekeik, Hajnalka és József, sőt Jóska családja is (felesége és gyermeke). Jóska nagypapája két kezének munkája szinte az összes szekrény. Nagyon bőséges és ízletes ebédet kaptunk. Szerencsére a család is leült velünk étkezni, beszélgetni. Miután leszedték az asztalt, még ott maradtunk, és szinte észre se vettük, már indulnunk kellett a kirándulásra. Miről is beszélgettünk több mint egy órát? Róluk, életükről, küzdelmeikről, mindennapjaikról, gondjaikról. Rólunk, a magyarországi viszonyokról. Meglepően tájékozottak. Jó volt nézni a sok magyar könyvet, sorozatokat a polcokon, mindegyik generáció polcán. Igényesen válogatott könyvek. Talán a mi lakásainkban sincsenek ilyenek. Az esti beszélgetés alatt már előkerült a szakma is. Ekkor tudtuk meg, hogy vérbeli pedagógus családdal van dolgunk. Nagypapa technika, papa technika, mama matematika-fizika, Jóska magyar-technika szakos tanár, Hajni még csak napközis. Kiderült, hogy Jóska az ottani cserkészcsapat vezetője. Ekkor már nem is volt meglepő, hogy ilyen hamar feloldódtunk a családban, mintha már régről ismernénk őket. De szívesen beszélgetnénk még egy kicsit velük! Jóskának megígértük, hogy segítünk a szervezésben az itteni cserkész parancsnokkal, hogy megvalósulhasson álma: 1996 Szentiván éjén a Kárpátok 110 csúcsán 1100 cserkész máglyát gyújtson. Heuréka! Megtaláltuk a konvertibilis fizetőeszközt. A Delmát. Megéri a pénzét. Valóban. Egy literes Rasputin vodkáért cserélik. Ez komoly? Nem lehet igaz! De, sajnos az. Tompulnak az agyak Munkács. Találkoztunk szemtől-szembe (színről-színre?) a maffiával. Megkértek, hogy tegyük el a fényképezőt. Hát persze, hogy szívesen eltettük. Több ellenőrzési, áteresztő, dugót keltő pontot elhagyva felértünk a hőn áhított Vereckei-hágóra. Nem csoda, hogy Árpád nem ment tovább, ma is így döntene. Életben maradni hangzott szinte azonnal, ahogy a busz bennakadt a hóban. Valaki jó viccnek szánta. Akkor még nevettünk rajta. Később fogyott a humorérzékünk. Embert, barátot próbáló volt az összezártság, az egymásra utaltság. Átéreztük törékenységünket, fogyatékosságainkat. Tanulságos volt, okultunk belőle, többek lettünk. nújra Magyarföldön. Átérezhettük azt a nyugalmat, amit a kémfilmekben láthattunk, mikor visszatér a vasfüggöny mögül. Azt hisszük, ez az érzés hasonló lehetett a mienkhez. Ritkán örülünk így hazánknak A Rákóczi Szövetség harmadik alkalommal hirdette meg diákutaztatási programját, melynek keretében 11 iskola tanulói utaztak a határon túlra. Bécser Róbert a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium tanárának beszámolója március 15-én Esztergomból elindult 20 gimnazista lány és fiú a Dobó Katalin Gimnáziumból közöttük két tizenkét éves kislány is, a nyolcosztályos gimnázium másodikos növendékei és 18 fiú a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumból. A Dobó Gimnáziumból főleg énekkarosok jöttek, Galylyasi Géza énektanár kísérte őket, további kísérő volt az iskola történelemtanára is. A reggeli nyolcórás komppal keltünk át a Dunán Pilismarótnál (Szobra). Utunkat Letkés felé vettük, ahol a szalkai határon hagytuk el hazánkat. Innen Párkány 12 km-re fekszik, így rövid buszozás után eljutottunk első célállomásunkra. A gimnázium épülete előtt vártuk, hogy Léva felé induljunk. Az út további részén kísérőnk a gimnázium tanára, Himmler György volt, és az iskola III. C osztálya, akik egy külön busszal haladtak előttünk. Megemlékezésünk első állomása Nagysalló volt (kb. 11 órakor értünk oda), ahol az es emlékműnél a Dobó Gimnázium egyik növendéke Petőfi A nép nevében című versét, majd Milkovits Pál Babits Mihálytól Petőfi koszorúi című költeményét szavalta el, továbbá a párkányi gimnázium egyik tanulója felvázolta a nagysallói csata előzményeit és lefolyását. A megemlékezést az emlékmű megkoszorúzásával és a Himnusz, majd a Kossuth-nóta éneklésével zártuk. Nagysallóból továbbhaladva Lévára értünk, ahol megtekintettük a várat. Ezután közösen elsétáltunk a főtérig, itt háromnegyed óra szabadidő állt a rendelkezésünkre. Egy órakor indultunk Bény felé. Ide háromnegyed kettőkor érkeztünk, a program szerint megtekintettük az Árpád-kori templomot, ahol a falu kulturális mindenese ismertetett meg bennünket a templom és a helység történetével. Majd átsétáltunk a rotundába, és megcsodáltuk a henger alakú belső tér akusztikáját. A Ferences Gimnázium énekkarosai elénekelték a Salve Reginat, ami itt sokkal jobban hangzott, mintha a szabadban adták volna elő. Ünnepi körutunk utolsó állomása Kéménd volt. Délután három órakor kezdődött a temetőben a koszorúzási ünnepség a kéméndi csata emlékművénél. A község polgármestere és a szlovákiai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom parlamenti képviselője emlékezett meg az egykori csatáról. A pompás idő ellenére sajnos a községből igen kevesen gyűltek össze a megemlékezésre. A beszédek és szavalatok után az önkormányzat, a lakosság és csoportunk képviselői megkoszorúzták az emlékművet. A Himnusz és a Szózat eléneklésével ért véget az ünnepség. A tavalyi hagyományhoz híven bőséges estebéddel gulyás, ásványvíz, cipó fogadott bennünket a polgármester a Művelődési Házban. A finom ebéd után elbúcsúztunk a község első emberétől és a velünk utazó párkányi gimnazistáktól is, mivel innen egyhuzamban tettük meg az utat Komáromig. Itt úgy gondoltuk, hogy illó lenne tisztelegni Jókai és Klapka szobra előtt. A Klapka téren meglepően nagy megemlékező tömeggel találkoztunk, így csak gondolatban tisztelegtünk az emlékmű előtt, majd átsétáltunk a Jókai szoborhoz, ahol bezárt kapuk fogadtak minket, a koszorúinkat kénytelenek voltunk a kerítés kapuján hagyni. A hídon keresztül, kb. hét órakor tértünk vissza hazánkba. A csoport tagjai azon kívül, hogy lerótták tiszteletüket a haza szabadságáért vívott szellemi és fizikai harcok hősei előtt, új ismeretségeket köthettek a határainkon túli és határainkon belüli diákokkal, és ez még felejthetetlenebbé tette egynapos kirándulásukat. Az egész csoport nevében köszönöm a Szövetségnek ezt a felemelő, bennünk hazafias érzéseket erősítő élménysorozatot A Rákóczi Szövetség negyedik alkalommal hirdette meg diákutaztatási programját, melynek keretében a rendelkezésre álló dokumentumok alapján 13 iskola mintegy 500 tanulója utazott a határon túlra. Táncsics Mihály Gimnázium diákjainak beszámolója Előzmények. Ugyan ki ne nézett volna őrültnek, ha jutalomként ezt az utazást ajánljuk azoknak, akik az os tanév végén 1956 emlékére rendezett történelmi és szavalóversenyre jelentkeztek? Pedig így történt. A fiatalság a társadalomnak az a rétege, amely szereti a váratlan, gyors lehetőségeket. Pénteken egyetlen szünetben eldöntöttük: utazni akarunk, pályázni fogunk. Kedd délután mindennel elkészültünk. Aztán várakozás: vagy igen, vagy nem. Már egy hét is eltelt a Rákóczi Szövetség döntése óta, és még mindig semmi. Éppen egy erdőkertesi szavalóversenyre próbáltunk, mikor az igazgató úr Varga Krisztina üzenetét hozta: Zsuzsa, azt mondták, mehet a dolog. Hívd vissza Pestet, Te tudod, miről van szó! Telefon és aztán a próbának vége diadalordítás 2 nap múlva pedig minden biztos. Hajrá: Munkács!

7 12 13 Szűk 2 hét készülődés, szervező munka, és máris elérkezett március 14-e. Olyan vidékre indultunk, ahol a buszsofőrön kívül közülünk senki nem járt! Kárpátalja Ruszinszko Padkárpátyja Ukrajna, ahogy tetszik, a valamikori Kárpát-medencei kapuban. Első nap. Reggel 7.15-kor beszálltunk a többi gimis diák irigykedő pillantásától (hiszen nekik tanítás volt), na meg persze búcsúzó integetéseitől kísérve a kisvárosunkban külsejéről csak buboréknak vagy Bartos busznak nevezett járműbe. Gyakorlatilag egész napunkat ebben a mikrobuszban töltöttük. Mindössze kétszer álltunk meg rövid lábnyújtóztatásra az egyre tavasziasabbá váló időben. Meg is jegyezték néhányan: Ugyan, minek kellett kabátot, sapkát, sálat hozni. Egy igazi meglepetést jelentő nevezetességet láttunk kis hazánkban az országút mentén: a muhi csata emlékére emelt kereszteket. Záhony előtt hiába próbálkoztunk fél órán át Tilda néninek tett ígéretünket teljesíteni: nem sikerült telefonálni. Mindig foglaltat jelzett. Talán éppen rólunk beszélgetett valakivel.van köztünk olyan diák is, aki most látta először a Tiszát. Most aztán volt rá ideje bőven, bár mindössze egy pontból bámulhatta szőke folyónkat, ugyanis kb. 2 órát álltunk a határt jelentő hídon. Közben megkezdődött az odaátiakkal való ismerkedésünk. A magyar vámosok kérésének eleget téve magunkkal vittünk mintegy 25 km-en keresztül egy Kisvárdán középiskolás kárpátaljai lányt, aki megszokhatta ezt a szórakozást. Jókedvűen és türelmesen énekelgetett, beszélgetett velünk, miközben a friss útlevél-tulajdonosok alig várták az újabb pecsétet. És lássatok csodát: időközben a buszba szerelt mobiltelefonon Tilda nénit is elértük. Végül öt óra tájt elindultunk a lassú hullámvasúton. A határon túli első és végigkísérő élményünk ugyanis ez volt: rendkívül rossz, elhanyagolt utak és az útjelzőként fehérre meszelt törzsű fák. Hely-, nyelvismeret és Tilda néni útmutatása ellenére beletelt vagy fél órába, míg a Rákóczi Kör kis klubját megtaláltuk. Rákóczi-kastélyról senki nem akart tudni. Talán rosszul kérdeztük, bár az útikönyvből tanult Fehér Ház sem bizonyult jobbnak 200 m-re a helyszíntől. Szomorú, hogy a helybéliek is inkább csak festőiskolaként ismerik ezt az épületet. Aztán a meglepetés: nem Tilda néni várt ránk, hanem a szállásadó háziasszonyok és a Kör két idősebb férfitagja. Üdvözlés, bemutatkozás után kiválasztottak bennünket, s mivel közös esti sétát nem ajánlottak, mindenki hazaindult. (2 2 fő aludt egy helyen.) Az otthoniak talán erőn felül is kitettek magukért. A vendéglátást több helyen éjszakába nyúló beszélgetés követte. Második nap. Reggel végre bár este újra telefonon is személyesen is üdvözölhettük és névnapján köszönhettük a Kör elnökét: Vaszócsik Lászlóné Tilda nénit. Valóban örökmozgó, örökké információt osztó, örök pedagógus, aki másfél napon át lelkes házigazdánk volt. A Rákóczi-kastély pár termét köztük a Munkácsy Emlékszobát valamint az udvart (emléktábláival) megtekintve indultunk a kisbuszunkkal a várba. Nagy élmény volt Tilda nénit hallgatva ez az ismerkedés. A felső udvaron egy Magyarországról érkezett, pécsi egyetemista csoporttal találkoztunk, akik saját szervezésben kirándultak itt. Ők is meghallgatták, mit köszönhet ez az épület a 10 éve alakult Körnek. Ezután ebédelni mentünk a város több mint 300 éves éttermébe, a fennállása óta mindig csillagnak nevezett, sok embert látott vendéglátóhelyre. Most, sajnos, rajtunk kívül senki sem ebédelt. Reggel még azt hittük, lesz időnk próbálni, átöltözni, de már csak fölvettük a Kör néhány tagját és a koszorúkat, és máris a Latorca-partra indultunk. Több szász ember gyűlt már össze az április 22-i csata emlékművénél, ahol szép lassan elkezdett esni az eső. Az ünnepély hasonló volt az itthon megszokottakhoz, csak mi izgultunk egy kicsit jobban. Gajdos Olga, a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége helyi elnöke vezetésével folyt a megemlékezés, amelyet egy munkácsi cserkész kislány kezdett egy Csanádi-verssel, majd négyen is rövid beszédet mondtak: a munkácsi polgármester-helyettes, Cicak Vaszil Ivanovics és a magyarországi Fidesz-képviselő, Németh Zsolt mellett a helyi ruszinok egyik tagja is. Végül a mi kis műsorunk következett (Horváth Zsuzsanna rövid üdvözlő beszéde után két szavalat: Petőfi Európa csendes és Kecskés Béla Vérré válni, és 3 dal: Ha én rózsa volnék, Gábor Áron rézágyúja, Nemzeti dal) Az ünnepséget koszorúzás zárta. Itt találkoztunk a Kör és a II. Rákóczi Ferenc 11 osztályos munkácsi iskola helyettes vezetőjével, a már hagyományosan részt vevő vajai iskolaigazgatóval és polgármesterrel, három Celldömölkről itt dolgozó férfival (akik külön megköszönték ittlétünket) és nagy örömre egy pár évvel ezelőtt Zánkán csoportunk egyik tagjával együtt nyaraló Munkács környéki lánnyal. Ezután Kárpátalja legrégibb, csodálatosan renovált pravoszláv kolostorát és templomát is megnéztük. Szomorú és megható élménye itt töltött két napunknak: úgy tűnik, semmire nincs pénz, az emberek egyre szegényebbek, egyre több a kolduló gyerek és a kéregető felnőtt is és mindenkinek nem tudtunk adni, de a hit, a vallás erősödik. Csak templomokat építenek. Este kis klubbeli beszélgetés után két felnőtt kísérőnk: Vaszócsik Lászlóné és Kosztyu Győző kíséretében elmentünk a munkácsi discoba, ahol rajtunk kívül alig voltak. Mi így is jól éreztük magunkat, és egy kis keresgélés után (nem mindenki emlékezett jól a lakcímre) épségben visszaértünk. Harmadik nap. Reggel még az ég is megsiratott minket. 7 órakor Tilda néni és Czipf Béla társaságában a Vereckei-hágóra indultunk. A táj szépségén kívül két ízben más is megállásra kényszerített. Megnéztük a perecsényi Rákóczi-kastélyt, és Miatyánkot imádkozva emlékeztünk Szolyván a málenkij robot halottaira. És végre-végre mégis kiragyogott a nap, a 37 kanyarulatú szerpentin végén elérkeztünk a hófödte hágóra. Kicsit döbbenetes volt az ugyan szerény, de mégis álló 1939-es ukrán emlékmű mellett a magyar hiánya. Aztán a hó, hó, hó még szállingózni is kezdett. Aztán a hegytető és nézz nyugatra, nézz keletre, itt vakító nap, gyönyörű hegyek-völgyek, zöld fenyők, ott borúsabb és havas még minden. Istenem, de jól választott Árpád apánk! Szép vagy te, Kárpát-medencei ország! Felemelő érzés volt. Köszönjük. És irány lefelé. Nem a besenyők vagy az ukránok üldöznek, még kevésbé az itteni ruszinok, csak hajt az idő. Ungváron rövid séta: a vár és a skanzen, ahol persze a legnagyobb az iskola és a két kert közt álló padok. Fél ötkor már ott is állt kedves kis buborékunk Csapnál a hivatal előtt, de korai volt az örömünk. Kamionok mögött már 9 óra múlt, mire a magyar határtól telefonálhattunk: épségben hazamegyünk. Próbáltuk ezt elmondani a Rákóczi Szövetség készenléti telefonszámának is, de úgy látszik, más valaki fontosabb dolgot közölt velük. Így csak másnap tudathattuk a megnyugtató hírt: megérkeztünk. Addig azonban hajnali 4-ig előttünk állt az út. Eljött velünk a hó és Béla bácsi. Úgy látszik, mindenki jól érezte magát, felfrissült a határ után, mert senki sem aludt. Énekeltünk, beszélgettünk, rengeteg viccet meséltünk. Voltak, akiknek a helyén az utolsó pillanatban mások léptek be (féltették őket a szegénységtől, az ukrán maffiától, illetve egy valaki megbetegedett) ők csak sajnálhatják, hogy nem voltak velünk. A visszaemlékezés legalább olyan hangulatos, mint a kirándulás. Megnéztük a videofelvételt, fényképeket, nekiálltunk megtervezni a video-bevezetőt, a beszámolót közben majszoltuk a Béla bácsitól kapott kekszet. Egyetlen dolog hiányzott igazán: nem találkoztunk munkácsi fiatalokkal (az egy-egy családnál lévők kivételével). Sebaj, majd legközelebb! Mert hiszünk abban, hogy kis vagy kibővült csapatunk nyáron újra együtt lehet. Köszönjük A Rákóczi Szövetség ötödik alkalommal hirdette meg diákutaztatási programját. A programra vonatkozó dokumentáció feltehetően az iroda ez évben történt költözése során elkallódott, csupán 2 csoport kiutazásáról van biztos információnk A Rákóczi Szövetség hatodik alkalommal hirdette meg diákutaztatási programját, melynek keretében 20 iskola közel 1000 tanulója utazott a határon túlra. Ferences Gimnázium diákjainak beszámolója Mint a szentendrei Ferences Gimnázium diákjai, idén is átrándulhattunk a határon, és Ipolyságon vehettünk részt a március 15-i ünnepélyen. Gimnáziumi éveink során mivel már negyedikesek vagyunk voltunk Komáromban, Tornalján, most érdeklődéssel készültünk a hajdani Hont vármegyei székhely meglátogatására. Délelőtt 10-re megérkeztünk az Ipolysági Magyar Tannyelvű Gimnáziumba. Mivel ott aznap is tanítás volt, nem találkozhattunk azonnal az ottani diákokkal. Városnéző sétára vezettek bennünket, melynek során megnéztük a múzeumot. Bizony, szegényesnek találtuk, de a lelkes fiatal igazgató, Pálinkás Tibor igen érdekesen beszélt munkájáról. Megtudtuk, hogy ő az egyetlen magyar múzeumigazgató a Felvidéken. Pénzt alig kapnak munkájukhoz, így nyaranta egyetemisták, magyarországi régészek jönnek Ipolyságra, hogy ingyen segítsenek az ásatásban. A régi, szép premontrei monostor rendbe hozása, a leletek mentése, rendszerezése

8 14 15 rengetek munkát jelent. Mi csak ámultunk, mert ilyen lelkesedés, önzetlenség szellemével ritkán találkozik az ember. Délben ebéddel vendégelt meg az iskola, ezt követte az ötödik óra után az ünnepély. Az iskolai énekkar főleg 48-as dalokból adott szép összeállítást, s mi azon álmélkodtunk, hogy egy 147 fős iskolából 35-en énekkarosok. Nálunk bizony nincs ennyi csengő hang, vagy az odaadás szelleme hiányzik? Mi a tanítás végeztével elhúzunk egyéni programjaink után, ki marad szívesen énekkari próbákon? Az énekkart egy jelenet követte, rövid és frappáns. Hálóingben és mezítláb megjelent a történelem szelleme, s felelevenítette egy értetlenül hallgató takarító lánynak a 48-as eseményeket. Szegény szellem mindent elkövetett, hogy egyfős hallgatóságát megnyerje: elmondta a 12 pontot, a Nemzeti dalt. Aztán eltűnt. A lány felvette seprűjét, vödrét, s menet megjegyezte: I like hungarian history, but I don t understand anything. Ez a jelenet a szó szoros értelmében szellemes volt A mi csoportunk három néptánccal és egy verssel járult hozzá az ünnepélyhez. Utána az Ipolysághoz közeli Palástra látogattunk el. Könyveket vittünk a magyar iskolának. (Természetesen az ipolyságiaknak is.) Megnéztük a százéves palásti templomot, amelyet Palásthy Pál püspök építtetett. Megcsodáltuk az 1730-ban épült Palásthy-kastélyt, most restaurálják, és magyar katolikus iskola fog működni benne. Utolsó tulajdonosa, egy német báró ezzel a feltétellel ajándékozta a falunak, amikor 1990-ben, a rendszerváltozáskor visszakapta. Megint egy szellem. A nagylelkűség szelleme. Elmesélték nekünk azt is, hogy milyen nevezetes történelmi esemény színhelye Palást. Itt ütközött meg augusztus én a királyi sereg Ali budai pasával. Kétnapi ádáz harc után a törökök győztek, foglyul ejtették a magyar sereg vezéreit: Erazmus von Teuffelt és Sforza Pallavicinit. Hősi halált halt Sbardellati Ágoston váci püspök, az utolsó magyar főpap, aki fegyverrel a kezében halt meg a nemzetért. Tiszteletére kis kápolna áll azon a helyen, és a csatateret Dali-réteknek nevezik. Mélyszántáskor még most is előkerül egy-egy fegyverdarab. A török időket más emlék is idézi: a falu határában áll egy kereszt. Ott húzták karóba a törökök a falu bíróját, Koncz Ambrust. Egy megölt török adószedő gyilkosát követelték a falun, s ha nem kerül elő, fölégetik Palástot. A bíró magára vállalta a tettet, s megmentette a falut. Az önfeláldozás, a patriotizmus szelleme Ipolyságra visszatérve fél négykor részt vettünk a városi ünnepélyen, ide is csatlakoztunk egy verssel (Wass Albert Üzenet haza). Rengeteg jó műsorszám volt, versek, citerazenekar, városi énekkar, a gimnázium énekkara, alapiskolák kisdiákjai népdalokkal, és érződött, hogy mindezt szívvel-lélekkel csinálják, örömük telik benne. A lelkesedés szelleme másként mutatkozik meg, mint a gépies produkció. Esteledett már, mikor az ünneplő közönség az ipolysági temetőbe vonult, s itt a Megbékélés kapujánál koszorúzás volt. Mi is elhelyeztük koszorúnkat, megnéztük Jármay Ármin honvédtiszt sírját és több első világháborús katonasírt. Mindenütt lobogtak a gyertyák. A kegyelet, az emlékezés szelleme ide is nagy tömeget vonzott. Nagyon gazdag volt ez a nap, igazi március 15-e. Megéreztük, mit jelent magyarnak lenni a Felvidéken, magyarul szólni nyilvánosan, szabadon örülni, ünnepelni. Ottani magyar testvéreink megerősítették bennünk is a hazaszeretet szellemét. Köszönjük a Rákóczi Szövetségnek! 2000 A Rákóczi Szövetség hetedik alkalommal hirdette meg diákutaztatási programját, melynek keretében 34 iskola mintegy 1100 tanulója utazott a határon túlra. Varga Csilla, a Deák Ferenc Közgazdasági szakközépiskola diákjának beszámolója Iskolánk, a győri Deák Ferenc Közgazdasági Szakközépiskola eredményesen vett részt a Rákóczi Szövetség pályázatán, s így jutottunk el ingyenesen testvériskolánk és a város március 15-i ünnepségére. Mintha a győri Volán is megérezte volna a jelentőségteljes alkalmat, vadonatúj, ragyogó busszal érkezett az elegáns sofőr. Mi is ünneplőben voltunk, a 35 lány és fiú. Magunk készítettük a kokárdát, amelyet a nap folyamán többször cserélgettünk kabátról le, blúzra/zakóra rá, majd újra vissza, ahogy a helyszínek kívánták. A határ előtt ugyan tanakodtunk egy kicsit, hagyjuk-e látható helyen, de az egyik fiú határozottan és egyenesen kimondta: Ezzel jöttünk, ezzel megyünk! A határon egyébként nem áthaladtunk, hanem szinte átrepültünk, annyira gyors és névleges volt az ellenőrzés. Tíz óra után már békésen ballagtunk a Nagymegyeri Szlovák és Magyar Tanynyelvű Kereskedelmi Akadémia és Magyar Tannyelvű Gimnázium sokunk számára jól ismert épülete felé. Testvériskolánkkal csaknem tíz éve tartjuk a kapcsolatot, hol Megyeren, hol nálunk, de évente találkozunk történelmi vetélkedőkön, s újabban a Deák Ferenc Közgazdasági Szakközépiskola Alapítvány jóvoltából egynapos, ingyenes történelmi kirándulásokon is. Fél 11-kor kezdődött az iskolai ünnepély, amelyen a magyar tanynyelvű osztályok küldöttei vettek részt. Nem lehetett ott mindenki, hiszen folyt a tanítás. Volt tanulók műsorát hallgattuk meg, szintetizátorral, hangszeres zenével kísért szólóéneket, verseket. Itt minden másképpen hangzik fogalmazta meg később valamelyikünk. Valóban mélyebb volt a szavak értelme, mikor a szülőföld és a haza iránti hűségről, a megmaradás feladatáról szólt vers és ének, a Himnusz helyett pedig a Nemzeti dal Illés-féle feldolgozása hangzott el. Jólesett látni címerünket a háromszínű selyemzászló közepén. Az ünnepség után ebédet kaptunk, majd szabadidő következett. Mindenki ment, ahova akart, halsalátáért, elszakadt harisnya helyett újért a boltba, Mátyás király vagy a kitelepített és deportált nagymegyeriek emlékművéhez, esetleg csak sétálgathatott nyugodt, csendes utcákon. Másfél óra múlva az I. G osztály szépen feldíszített termében millenniumi történelmi háziversenyen vettünk részt. Az első két helyezett jön majd hozzánk április 13-án vetélkedni. Varga tanár úr ismertette az iskoláink számára meghirdetett pályázatok eredményeit: két történelmi és egy grafikai pályamű érdemelte meg a továbbjutást. Fél öt előtt már a református temetőben gyülekeztünk Szeghy Zsigmond 48-as honvéd sírja közelében. Itt tartotta Nagymegyer városa az egyik ünnepi megemlékezést (a nagyszabású másnap este volt), amelyen megjelent a pozsonyi magyar nagykövetség és a Rákóczi Szövetség kiküldöttje, a Csemadok több helyi tisztségviselője, a polgármester, a református lelkész és a katolikus plébános, testvériskolánk igazgatónője és sok helybéli ember. Először Siska Brigitta győri tanuló mondott verset, majd a magyar nagykövetség kiküldöttje, a helyi Csemadok alelnöke és a református lelkész mondott beszédet a sírnál. Sokunkat megragadott, amikor a tiszteletes úr Ady Endre szavait idézte: Négy-öt magyar összehajol. Így ünnepelték hajdanán ő és egyetemista társai Prágában március 15-ét. Ezután következett a koszorúk elhelyezése, köztük testvériskolánké és a mi Rendületlenül feliratú babérkoszorúnk, amelyet égő mécsessel együtt tettünk le a sírra. Eközben iskolánk alkalmi énekkara 48-as dalokat adott elő. Felerősödve hallatszott az utolsó szám, a debreceni huszárnóta befejezése: Szabadságért a csatában harcolni, Háromszínű magyar zászlót diadalra juttatni. A Himnuszt már együtt énekelte mindenki. Átvonultunk ezután a katolikus temetőbe a másik honvédsírhoz. Koszorú és mécses került erre is. Lassan beesteledett, búcsúznunk kellett. Egy helybeli idős ember szavaira emlékszem: Jöjjenek jövőre is, hiszen nem vagyunk mi olyan messze! Valóban nem, lélekben pedig elég közel. Köszönjük a Rákóczi Szövetségnek, hogy ennek megtapasztalását lehetővé tette számunkra A Rákóczi Szövetség nyolcadik alkalommal hirdette meg diákutaztatási programját, melynek keretében 32 iskola mintegy 1100 tanulója utazott a határon túlra. Maczkó Dóra, Rubinstein Tamás, Védő Erika és Vérten Andrea a Vajda Péter Gimnázium diákjainak beszámolója Immár harmadjára ünnepelhettük a Rákóczi Szövetség segítségével Erdélyben március 15-ét. Eredeti úti célunk Kárpátalja volt, de ez az árvíz miatt meghiúsult. Március 14. Reggel 7 órakor izgatottan gyülekeztünk gimnáziumunk parkolójában. Szokás szerint késésben voltunk, ennek ellenére első megállónk egy szarvasi üzlet volt: egyesek úgy gondolták, hogy még kiegészíthetik hátizsákjuk tartalmát. A határt Méhkeréknél léptük át, ahol szinte már régi ismerősként üdvözöltek minket, így rövid várakozás után átengedtek minket. Akik még nem jártak Nagyszalontán és nem láthatták az Arany János Múzeumot, azoknak most lehetőségük nyílt erre. Itt megtekinthető a költő dolgozószobájának berendezése, köztük a fotel, amelyben meghalt, valamint személyes tárgyai, pipagyűjteménye. Ez a kiállítás a Csonka-toronyban található, amely a hajdani vár egyetlen maradványa. Következő állomásunk a Medvék barlangja volt. Ez a cseppkőbarlang nevét onnan kapta, hogy amikor 1975-ben felfedezték, rengeteg barlangi medve csontmaradványát találták meg. Itt részt vettünk egy félórás barlangi túrán, ahol nem volt magyar idegenvezetőnk. Az

9 16 17 egyik cseppkőhöz egy legenda fűződik, mely szerint ez egy medve, ami beszorult egy járatba. Délután 5 óra körül megérkeztünk Dévára, a kolostorba, ahol a Magyarok Nagyasszonya Gyermekotthon, Kollégium és Iskola működik. A gyerekek, mint mindig, nagy örömmel fogadtak bennünket. Fölmentünk a várba, amely az es szabadságharc idején a honvédek kezébe került. Innen fantasztikus kilátás nyílik a városra és a Kenyérmezőre, ahol 1479-ben Kinizsi megverte a törököket, s ahol Bem serege elvonult a szabadságharc idején a győztes piski csata felé. Vendéglátóink vacsorát is készítettek nekünk, majd átmentünk Szászvárosba, a ferencesek ottani kolostorába, ahol jelenleg az óvodás korú gyermekek nevelésével foglalkoznak. Itt kaptunk szállást. Két nagy teremben aludtunk közel harmincan a földre rakott matracokon. Hatalmas párnacsatát rendeztünk alvás helyett. Március 15. A korai kelés után megreggeliztünk, majd elindultunk a Páring hegységbe Hátszeg és Petrozsény érintésével. Felültünk a felvonóra, ami 1700 méter magasra viszi fel az érdeklődőket. A fél órás út során teljesen átfagytunk a jéghideg szélben. A turistaházban magyar házigazdáink forró teával vártak bennünket. A csoport nagy része a 20 centis hóban csúszkált, egy kis csoport viszont arra vállalkozott, hogy megmássza a Kis-Páringot és megnézze a történelmi Magyarország határát. A hegymászás után elindultunk a vajdahunyadi ünnepségre, amit a Kultúrközpontban rendeztek. A köszöntő után meghallgattuk Orván Viktor és a román miniszterelnök üzenetét az erdélyi magyarsághoz. A dévai gyerekek műsorához, ami a szabadságharc minden mozzanatát felelevenítette, mi is csatlakoztunk. Rövid búcsú után visszaindultunk a szállásunkra, ahol finom vacsorával vártak bennünket. Március 16. Reggeli után búcsút vettünk Szászvárostól. Utunk Torockó felé vezetett, ahol egy néprajzi múzeumot tekintettünk meg, és a Fő téren megkóstoltuk a falu forrásának vízét. A templom kapuján észrevettük az előző napi ünnepségre invitáló meghívót. Következő úti célunk Torda volt, amely a Tordai-hasadékról híres, és arról, hogy Petőfi Sándor július 21-én itt látta utoljára családját. Megnéztük a város sóbányáját, ami mára turistalátványosság lett. A határ előtti utolsó megállónk Kolozsvár volt. Megnéztük Mátyás király szülőházát és lovas szobrát, ami a Fő téren áll. Örömmel tapasztaltuk, hogy a Petőfi-emléktáblánál 15-én elhelyezett koszorúkat másnap még a helyükön találtuk. Fáradtan, de jó hangulatban, vidáman utaztunk hazáig. Útközben a három nap felejthetetlen élményeiről beszélgettünk. Köszönjük a Rákóczi Szövetségnek, hogy lehetővé tette számunkra a határon túl, dévai barátaink körében ünnepelni március 15-ét A Rákóczi Szövetség kilencedik alkalommal hirdette meg diákutaztatási programját, melynek keretében 51 iskola mintegy 1600 tanulója utazott a határon túlra. Grunda Mariann és Kovács Rita, a Szent Imre Katolikus Gimnázium diákjainak beszámolója március 15-én kora reggel indultunk Nyíregyházáról Ukrajnába. A beregsurányi határnál keltünk át, így első állomásunk Beregszász volt. Sofőrünk minden nevezetességhez fűzött egy kis történetet, így az út kellemesen telt. Ilyen volt például a Bene-szikla, amely arról nevezetes, hogy egy szerelmes pár vetette le róla magát, akik nem lehettek egymáséi. A másik érdekes népi nevezetesség a Borzsa folyóhoz kötődött, mely szerint akkor vesz el egy legény egy csúnya lányt, ha ez a folyó visszafelé folyik. Ez meg is történt, amikor a Tisza egyik áradása alkalmával visszaduzzasztotta a folyót. Menet közben érintettük Salánkot, mely település kútjáról híres, amelyből a néphagyomány szerint Rákóczi is ivott. Megcsodáltuk a buszból a csetfalvai fatemplomot és elhaladtunk a tiszabecsi határátkelőnél. Néhány fénykép erejéig megálltunk a Millennium idején készült turul szobor előtt. Délután, ottani idő szerint 14 órára megérkeztünk Técsőre, ahol a Hollósy Simon Gimnázium igazgatója, Ambrus Pál és kedves kollégái szeretettel fogadtak bennünket. Részt vettünk az iskolában rendezett ünnepségen és elhelyeztük koszorúnkat a Kossuth-szobornál, ahol emlékünnepséget szervezett a város. Az ünnepség után Ambrus tanár úr javaslatára buszba szálltunk és elutaztunk Európa földrajzi középpontjára. Ide elkísért maga az igazgató úr és néhány tanár is. Természetesen nem maradt el a fényképezés sem. Megcsodáltuk a sebesen zúgó Tiszát és a beleömlő kis hegyi patakokat. Itt-ott még hófoltokat is találtunk. Persze nem bírtuk ki, hogy a sebes folyású, hideg patakban ne pancsoljunk egy kicsit. A fiúknak kedve támadt a fenséges havasok megmászásához és egy jó kis hó csatához, de erre sajnos idő hiányában nem volt lehetőség. A Tisza-völgyben visszafelé haladva sofőrünk, aki Kárpátaljáról származott Magyarországra, így jól ismerte a helyi viszonyokat, szokásokat, hagyományokat, újabb történeteket mesélt a Perényi-kastélyról, a huszti várról. 18 órára értünk vissza Técsőre, ahol mát vártak a gimnázium tanulói, ugyanis családok fogadtak be aznap éjszakára bennünket. Végtelen szeretetüket és jóságukat mutatja, hogy szerényebb körülmények között élve is megosztották velünk mindenüket. Többünket zavarba hozott önzetlenségük, nagylelkűségük. 16-án reggel 8.30-kor találkoztunk az iskola előtt és vendéglátóinkkal együtt, új élményekkel, barátokkal gazdagodva kirándultunk tovább a szlatinai sóbányába. Útközben Bedőházánál megcsodáltuk a csigalassúsággal közlekedő ukrán vonatokat. Érdekesek voltak a helyi románság falvai. Házaik palotákkal vetekedtek. Megtudtuk, hogy zöldség-gyümölcstermesztéssel és kereskedelemmel foglalkoznak, és ez jövedelmez ilyen szépen. Érdekes volt, hogy a palotákban nem laknak minden esetben, gyakran csupán státusszimbólumok ezek az épületmonstrumok. A sóbánya 300 m mélyen volt a föld alatt és Európa hírű szanatóriumként üzemel légúti problémával küszködő betegek számára. Amíg azon ámultunk, hogy hogyan keletkezhetett a természet e csodája, érdekes alakokat véltünk felfedezni a sófal természetes szenynyeződéseiben. Létrehoztak egy kis kápolnát is a föld alatt, amelynek érdekessége volt, hogy több felekezetnek megfelelően alakították ki a kápolna díszítését. Így találhatóak benne a nyugati és a keleti egyháznak megfelelően református, római katolikus, görög katolikus és ortodox jelképek is. Természetesen nem maradhatott el a fotózás sem. Visszafele Técsőn még megtekintettük az Osztrák Magyar Monarchia alatt épült tiszai hidat, ami Romániába vezetne át. Ha az utóbbi évek félelmetes áradásai nem vitték volna el a felét. Nagy élmény volt egy másik hídon is átsétálni, mert függőhidat nemigen látunk és próbálunk ki itthon. Utunkat Munkácson tett látogatással folytattuk. Megostromoltuk Zrínyi Ilona híres várát, és sikerrel be is vettük. Megtekintettük a szépen felújított műemlék helytörténeti kiállítását, és sétáltunk a város központjában, ahol láttuk Munkácsi Mihály mellszobrát, szülőházának helyét jelző táblát és a Rákóczi-házat. Elutaztunk a Schönborn-vadászkastélyhoz, amely több nevezetességet is tartalmaz. Ablakainak száma állítólag megegyezik a napok számával, a szobáinak száma pedig a hetek számával egy évben. Este 18 órára érkeztünk meg Rátra, ahol egyik kedves osztálytársunk szülei a szívüket és lelküket is belefőzték finom vacsoránkba. Igazán nagyon hálásak vagyunk nekik! Este játékokkal és daltanulással csaptuk agyon az időt. Ebben segítségünkre volt iskolánkban korábban végzett volt diákunk, Bíró Zsuzsanna, aki Ráton lakik és lelkes szervezője a nyári magyarságismereti táboroknak, amelyeket iskolánk tanárai patronálnak, felkarolva a helyi magyar gyerekeket. Zsuzsi megtanította nekünk a kárpátaljai magyarok himnuszát is. A szállásnak nagyon örültünk, mert végre együtt aludhattunk, amit már nagyon vártunk a meghitt, nagycsaládi hangulat kedvéért. Persze senki ne gondoljon semmi rosszra, a fiúk a plébánián aludtak Levente tanár úrral, mi lányok pedig a közösségi házban tanárnőékkel. 17-én reggel részt vettünk a szentmisén, és lelkiekben is gazdagodva hálásan búcsúztunk kedves vendéglátóinktól, akik még útravalót is csomagoltak számunkra. Utunk utolsó állomása, Ungvár következett, ahol megcsodáltuk a várat és benne a Kárpátok élővilágát bemutató kiállítást, amely természetrajzi, néprajzi és hangszer gyűjteményből állt. Feri bácsi, a múzeum dolgozója lelkesen kalauzolt bennünket. A Skanzen igazi csemegéket kínált a hegyvidéki építészet történetéből, ahol 13 járás jellegzetes házai pompáztak teljes épségükben berendezési tárgyaikkal. Elámultunk a görög katolikus székesegyház hatalmas ikonfalától, és az utolsó órában elköltöttük apró ajándékokra szeretteinknek néhány kis grivnyánkat. 15 órakor indultunk haza. A határon szerencsére nem kellett sokat várakoznunk és így 17 óra előtt már otthon is voltunk. Igaz nagyon elfáradtunk, de új élményekkel, ismeretekkel, barátokkal lelkiekben gazdagon várjuk a viszontlátogatást. Bízunk abban, hogy a técsői iskola a jövőben testvériskolaként szintén igényli ennek a kapcsolatnak az ápolását, elmélyítését. Szeretnénk megköszönni mindazoknak az áldozatos munkáját, akik lehetővé tették számunkra ezt a kirándulást, és kérjük munkájukra Isten kegyelmét, áldását. Bízunk további önzetlen támogatásukban.

10 A Rákóczi Szövetség tizedik alkalommal hirdette meg diákutaztatási programját, melynek keretében 40 iskola mintegy 1200 tanulója utazott a határon túlra. Kukor Ferenc a Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium szakvezető tanárának beszámolója Miután a Rákóczi Szövetség által meghirdetett pályázat sikerességéről tudomást szereztünk, lefoglaltuk az autóbuszt, véglegessé tettük az utazók névsorát, megkötöttük az utazási biztosításokat, s tájékoztattuk a résztvevőket a várható programról március 15-én reggel fél hétkor indultunk Szombathelyről 36 diák és 6 pedagógus részvételével. A Csorna-Rajka útvonalon fél kilenckor érkeztünk a határátkelőhöz. Itt egy váratlan akadály miatt az egész küldetésünk veszélybe került: az előttünk álló két szerb busz utasait tételes vámvizsgálat sújtotta, s beláthatatlan idejű várakozást jósoltak a határőrök. Szerencsénkre az előttünk álló a csallóközi ünnepségekre induló fehérvári kórus buszához megérkezett Mézes Rudolf galántai titkár, aki nekünk is segített az átjutásban. A kényszerű várakozás alatt tanulóink számára rövid ismertetést adtunk a Felvidék történetéről, elcsatolásáról, a felvidéki magyarság sorsáról, hányattatásairól, a mai állapotokról, a szlovák magyar viszonyról, valamint a pozsonyi Petőfi-szobor történetéről. A váratlan közjáték miatt éppen 11 órára érkeztünk Pozsonyba, a központi ünnepség helyszínére, a Medikus-kertbe, ahol már várt minket a szenci testvériskola csoportja. A csípős hideg ellenére szépszámú ünneplő gyülekezett a helyszínen a letakart szobor előtt a többség kokárdával. Az ünnepi szónokok közül hallhattuk a pozsonyi polgármester, Rudolf Chmel szlovák kulturális miniszter, Kiss Péter anyaországi kancelláriaminiszter és Csáky Pál szlovák miniszterelnök-helyettes beszédét. Utóbbi kifejezte reményét, hogy az ártó szándékok okozta csonkítások, s a nemkívánatos indulatok miatti meggyalázások után a Petőfi-szobor végre biztonságos helyre került, s a felvidéki magyarság méltó körülmények között emlékezhet az as forradalomra, melynek Pozsony volt egyik fő színhelye. A beszédek után került sor a Petőfi-szobor leleplezésére. Néhányunk számára, akik az alkotást még Pozsonyligetfaluban, előbbi helyén láttuk megcsonkított, magyarellenes feliratokkal ellátott állapotban, megható pillanat volt a felújított szoborral való találkozás. Az ünnepség koszorúzással zárult. Iskolánk tanulói és tanárai is elhelyezték koszorújukat a somorjai HÍD vegyeskar szép felemelő éneke alatt. Koszorúnk felirata a következő volt: Mi valánk a legelsők, kik Tenni mertünk a honért Végül közösen elénekeltük a Himnuszt szívmelengető s egyben torokszorító érzéssel. Az ünnepség után átadtuk március idusát idéző kis ajándékainkat szenci barátainknak, majd a testvériskola egy részével együtt folytattuk utunkat. Először Görföl Jenő barátunk, a felvidéki Pro Patria Honismereti Szövetség titkárának vezetésével a szomszédos Szent András temetőben Kolmár Józsefnek, Petőfi barátjának síremlékét tekintettük meg, majd az ebéd következett, ahol a szlovák tulajdonos szinte zavarba ejtő figyelmességgel fogadott minket. Délután a pozsonyi óvárosban folytattuk utunkat, ahol a 48-as forradalomhoz és a magyarság ezeréves történetéhez kötődő emlékeket kerestük fel. Az érintett színhelyek: a Mihály kapu, az egyetlen megmaradt pozsonyi óvárosi kapu; a diéta volt épülete, ahol ig ülésezett a magyar országgyűlés, jelenleg felújítás alatt áll; az Óvárosháza reneszánsz udvarán Rómer Flóris 48-as honvédtiszt, művészettörténész szobra; a Prímáspalota (Hefele Menyhért Szombathely főépítésze által tervezett épület) az áprilisi törvények szentesítésének színhelye, Görgei Artúr tábornok, majd a bresciai hiéna, Haynau táborszernagy főhadiszállása; az Academia Istropolitana a Mátyás által épített egyetem épülete; a Szent Márton dóm a Szombathely szülöttének szentelt koronázó templom, a Pálffyak, valamint Pázmány Péter nyughelye; pillantás a pozsonyi várra, a Szent Korona egykori őrzési helyére, gróf Batthyány Lajos, Perczel Mór és Gasparich Kilit raboskodásának helyszínére. A zord időjárás ellenére diákjaink nagy kedvvel és érdeklődéssel vettek részt a pozsonyi programokon. Többségüket megérintette a hely szelleme és az ünnepség hangulata. Nagy várakozással tekintenek szenci diáktársaik április végi szombathelyi háromnapos kirándulása elé, ahol ők fogadják és látják el a felvidéki diákokat. Úgy gondoljuk, hogy a március 15-i közös ünneplés és az emlékhelyek látogatása során gazdagodott diákjaink szakmai tudása és érzelemvilága, összetartozás- és identitástudata. Mindezekhez Rákóczi Szövetség anyagi hozzájárulása elengedhetetlenül szükséges volt. Ezúton mondunk köszönetet a Szövetségnek a támogatásért, személyesen Halzl József elnök úr jószándékáért és Maruzsa Zoltán irodavezető úrnak a koordinációért. Reméljük, együttműködésünk iskolánk felvidéki cserekapcsolata révén tovább folytatódik A Rákóczi Szövetség tizenegyedik alkalommal hirdette meg diákutaztatási programját, melynek keretében 34 iskola mintegy 1200 tanulója utazott a határon túlra. Szabó Ferenc, a Vak Botytyán János Műszaki és Közgazdasági Szakközépiskola tanárának beszámolója Március 14-én egy csoport diákkal és tanárainkkal elindultunk Tornaljára, hogy a határon túli magyarokkal együtt emlékezhessünk a március 15-i forradalom és szabadságharc eseményeire. Fél hétkor volt a gyülekező a Botytyán előtt. Miután a nemzeti színű zászló és az ajándékkönyvek is a buszon voltak, elindultunk. A buszon odafelé még visszafogott volt a hangulat. Mindenki ült a helyén, és igyekezett ébren maradni. Szerencsénk volt, hogy a határon csak minimális időt kellett várakozni. Tornalján volt az első megálló, ahol a Magyar Házat látogattuk meg. A kis pihenő után a tornaljai gimnáziumba mentünk, ahol vasárnap lévén nem volt tanítás. Ennek ellenére több diák, tanáraik és a portás bácsi is szeretettel fogadott minket. Az iskolában tett látogatás után szendvicsekkel és üdítőkkel ellátva indultunk Betlérre. Útközben egy élelmiszerboltnál is megálltunk, ahol mindenki megvehette az ajándékokat a családtagoknak és ismerősöknek. Miután megrakodott szatyrokkal mindenki visszatalált a buszhoz, ténylegesen elindultunk Betlérre. Célunk a betléri kastély megnézése volt. Egy órára értünk oda és a meglepetés erejével hatott ránk, hogy míg itthon verőfényes napsütés van, addig a betléri parkot még hó borítja. Szerencsétlenségünkre a kastély csak két órakor nyitott ki. Mindenki nyugtalanul várakozott, és kíváncsiak voltunk rá, hogy milyen lehet az a múzeum, amire megéri ennyit várakozni. Nem kellett csalódnunk. A kastély szinte teljesen sértetlen állapotban maradt meg az utókor számára. A berendezések szépen restauráltak, a tárgyak különlegesek és szépek voltak, a benti hőmérséklet pedig alacsonyabb, mint a kinti. Teremről teremre járva más és más korszak és stílus rejtelmeibe tekinthettünk be. Voltak itt fürdőszobák, vitrinek, fegyverek, festmények, kitömött hazai és egzotikus külföldi állatok is. Egyszóval nagyon érdekes volt. A kastély megnézése után visszaindultuk Tornaljára, ahol négy órakor ökumenikus istentisztelettel kezdődött az ünnepség, ahol az iskolánkat az ünneplő ruhás diákokon kívül két népviseletbe öltözött diák is képviselte. A mise után a Zoltán-kúria előtti ünnepségre mentünk. Itt az iskola néhány tanulója, név szerint Perczel Krisztina, Uhrinyi Zita, Szén Gabriella, Kovács Lehel és Laczkó Andor énekelt és szavalt a városi ünnepség részeként, melyet a helyiek nagy szeretettel fogadtak. A város polgármestere, Dubovszky László gyönyörű tájszólással elmondott, idézetekkel díszített beszéde után az énekkar aláfestő énekével megkezdődött a koszorúzás, ahol iskolánk tanárai és diákjai egyaránt megkoszorúzták a szabadságharc emlékére emelt kopjafákat. Az ünnepség véget ért, és a lelkes kis csapat ismét megrohamozta a buszt, amely addigra a jókedv főhadiszállása lett. Útban hazafelé ismét meglátogattuk a Magyar Házat, ahol mindenki felfrissülhetett egy kicsit. A hazafelé vezető út pedig merőben más volt, mint az ide utazás. Az addigra egymással megbarátkozó diákok egész úton közösen énekelték hol a szabadságharc legszebb nótáit, hol a mai hazai nagy slágereket. Mindenki feloldódott és egy kicsit büszke is volt arra, hogy a határainkon túli magyarokkal együtt emlékezhettünk arra a forradalomra, amelyre az egész magyar nemzet büszke lehet. Mert bár a határok most még elválasztják a magyarságot, de egykor egy nemzet voltunk és a szívünkben még most is összetartozunk A Rákóczi Szövetség tizenkettedik alkalommal hirdette meg diákutaztatási programját, melynek keretében 56 iskola mintegy 2000 tanulója utazott a határon túlra.

11 20 21 Hőnig Antal, a Petőfi Sándor Gimnázium, Gépészeti Szakközépiskola és Kollégium tanárának beszámolója Ragyogó napsütésben indultunk útnak március 15-én Rimaszombatba, hogy együtt ünnepelhessük az ottani magyarokkal dicsőséges forradalmunk évfordulóját. Elég volt nyolc órakor indulnunk, mert a távolság nem olyan nagy, s így az egy napos út kényelmesen megtehető volt. Már harmadik alkalommal vettünk részt az elmúlt 7 8 év során a Rákóczi Szövetség szervezésével és segítségével ilyen utazáson, de először európai uniós ország polgáraként. Éppen ezért kíváncsian s némi aggodalommal is vártuk, vajon tényleg elfogadják-e a határon úti okmányként a személyi igazolványokat, vagy pedig igazak azok a mendemondák, amelyek arról keringenek, hogy a szlovák határőrök kötözködnek, még mindig útlevelet kérnek. Kellemesen csalódtunk: mindössze 4 5 percet várakoztunk, s utána indulhattunk a kijelölt program megvalósítására. Első állomásunk Fülek volt. Kb. egy órai tartózkodásunk alatt körbejártuk a várost. Megcsodáltuk a város fölött méltóságteljesen magasodó várromot, melyet egykor iskolánk névadója, Petőfi Sándor is felkeresett nevezetes felvidéki körútja során, melyről több részletben számolt be a korabeli sajtó hasábjain. Tanulóinkat elsősorban az döbbentette meg, hogy a vár 1681 után már semmiféle szerepet nem játszott a magyar történelemben, mert az akkori birtokos, Thököly Imre felrobbantatta, nehogy az osztrákok kezére kerüljön. Beköszöntünk a Füleki Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumba is azzal a tiszteletteljes kéréssel, hogy koszorúnkat helyezzék el az iskolájukban szervezett megemlékezéskor, mert nekünk tovább kell mennünk. Szép, tiszta időben szemlélhettük a mi vidékünknél már itt-ott domborúbb tájat, madártávlatból megtekintettük Losoncot is, s keleti irányba fordulva Rimaszombatot vettük célba. Dél tájban értünk a gyönyörű Rima-parti városba, a Rima-parti Athénba. A Tompa térhez közel leparkoltunk, s gyalog indultunk el vendéglátó iskolánkba, a Református Egyház Magyar Tanítási Nyelvű Tompa Mihály Gimnáziumába, ahol finom ebéddel vártak minket. Az ebédet szervezett városnézés követte, melynek során a gimnázium igazgatója, Molnárné Pelle Beáta asszony kalauzolt minket a városban. Utunk elsőként egy kis mellékutcába vezetett, ahol egy igazi gyöngyszem, egy pici ház húzódik meg elbújva a város zaja elől, amelyben egykor Petőfi Sándor is szállásra talált. Ez az a hely, ahol eddig az évig a rimaszombatiak a március 15-i megemlékezéseket tartották. Ezeknek a meghitt ünnepségeknek a hangulatát őrizzük mi is 1997-ből, illetve 2000-ből. Innen a Főtérre mentünk, ahol megcsodálhattuk a gyönyörűen felújított középületeket. Megnéztük a város szülöttének, Blaha Lujzának a mellszobrát, amely a katolikus templom baloldali része mellett van felállítva. Meghallgattuk annak történetét, miképpen kapták vissza Mária Terézia jóvoltából a rimaszombati katolikusok a templomukat ehhez képest eléggé megmagyarázhatatlan, hogy hálából miért éppen Heródiásként örökítették meg az uralkodót az oltárképen?, s kellett a reformátusoknak új templomot építeni a tér sarkán. (A látogatás idején a nagyböjti időszak miatt az oltárkép takarva volt.) Megtekintettük a téren az 1. világháborús hősi emlékművet, amelyen az 1997-ben rákerült festéknek már nyoma sincs, s örömmel nyugtáztuk, hogy a református templom kertjében felállított millecentenáriumi emlékmű elől eltűnt az emlékművet takaró újságosbódé, s azt is jó érzés volt látni, hogy a Rendületlenül feliratot megörökítő márvány emléktáblát kicserélték újra, s ezt már nem törték össze vandál és barbár kezek. A református templomot belülről is módunk volt megtekinteni. Igazgató asszony a legfontosabb tudnivalókat elmondta, amelyből most két dolgot szeretnék kiemelni. Az egyik az az emléktábla a templom egyik belső falán, amellyel a gályarabságra hurcolt prédikátoroknak állítanak emléket, hiszen egy részük erről a vidékről került ki, s csak kevesen tértek vissza közülük. A másik pedig a Szíjjártó István városi polgárnak emléket állító szerény névtábla a templom orgonája alatt, amely erősen kirí a puritán református hagyományokból. Az ismertetés szerint a gyülekezet azért állított emléket derék polgárának, mert a templom építésekor alaposan kivette a részét az adományozásból. A templom és a vele együtt készült egyéb épületek összköltsége 20 és 25 ezer rénes forint között volt. Amikor Szíjjártó Istvántól adományt kértek, ötszáz rénes forintnyi adományt írt a papírra. A gyűjtők azt hitték, hogy az ötvenes szám helyett tévesen került az ötszázas szám az adományozott összeghez, s figyelmeztették, hogy valószínűleg egy nullányi tévedés történt. Akkor Szíjjártó István megerősítette őket eme hitükben, s nagyvonalúan odakanyarított még egy nullát az összeg végére. Így aztán az egész építkezés egyötödét állta egyedül ez a derék polgár, melyet be is fizetett a református egyház kasszájába. A hivatalos városnéző séta után egy órányi szabad program következett. A tanulók már maguk keresték és találták meg azt az épületet, melynek falai között egykor Mikszáth Kálmán is tanult néhány évig, s amelyről a rendszerváltozás előtt azt hittem, hogy annyi régi épület példájaként erre is az enyészet és a lebontás vár. Ma már kezdek bízni benne, hogy a belváros sarkán található épület mégiscsak megmarad magyar kulturális emléknek. A hivatalos ünnepség délután fél ötkor kezdődött. Hogy nem előbb, annak az az oka, hogy Szlovákiában ez a nap munkanap. Az emberek ilyenkor szabadulnak munkahelyükről, s igyekeznek az ünnepségre, de már nem a megszokott helyre! május 29-én, a Tompa téren barátjának, Tompa Mihálynak szobrával átellenben, a tér túlsó szélén életnagyságú bronzszobrot emeltek a magyarság lánglelkű költőjének, Petőfi Sándornak. Annak a Petőfinek, akit a rimaszombati születésű Tompa Mihály mellett egyetlen közéleti elismerése köti a városhoz: ben, éppen május 29-én, ebben a városban tiszteletbeli táblabírává választották a költőt. Bensőséges, meghitt ünnepségnek lehettünk részesei. A gyülekezés ideje alatt fúvószenekar oldotta a várakozás feszültségét népdalokkal és 48-as dalokkal. Majd az ünnepség kezdetén egy helybeli gitáros az ünnepséghez illő saját szerzeményét adta elő. A hivatalos szónok méltatta az ünnepet, elsősorban a városhoz és környékéhez kapcsolódó egykori eseményeket idézte meg. A Tompa Mihály Gimnázium egyik tanulója Juhász Gyula-verset mondott, mi pedig Frajna András nevű tanulónk előadásában Győry Dezső Petőfi Gömörben című versével kedveskedtünk az ottaniaknak, hiszen azon túl, hogy a vers Rimaszombat nagyszerű helytállását méltatja, a vers szerzője maga is a város szülötte. Közben öröm volt körbetekinteni a téren. Úgy gondolom, soha nem látott tömeg gyűlt össze az ünnepre, amely egy szűk mellékutcából a város második főterének számító Tompa térre került, s ezáltal azonnal nyilvános városi ünnepséggé is előlépett. Egyik diákunk, Vrabély Tamás 10. D osztályos tanuló az alábbi sorokat vetette papírra az utazásra emlékezve: Nagyon meglepődtem, amikor megláttam azt a rengeteg embert, aki az ünnepségre jött. Hihetetlen volt számomra, hogy Szlovákiában ilyen sokan részt vesznek egy magyar nemzeti ünnepen. Nem csak öregek voltak, hanem fiatalok is sokan. Az ünnep fénypontja a koszorúzás volt. Nagyon sokan koszorúztak: intézmények, civil szervezetek egyaránt. A koszorúzás alatt a fúvószenekar 48-as dalokat játszott, köztük a Kossuth-nótát is. Iskolánk nevében mi is koszorúztunk. (Koszorúnkat Hőnig Antal tanár és Kurucz Eszter 11. D osztályos tanuló helyezte el a szobor talapzatánál.) S talán ez a rész volt az ünnepség legmeghatóbb pillanata: az egész tér árnyékban volt, csupán a Petőfi-szoborra sütött rá a nap, s kiragyogott Petőfi a napfényben a térből, mint Sobri Ilonka a kórusból. Az ünnepség után azonnal viszszaindultunk. Ismét idézek Vrabély Tamás tanulónk leveléből: Nekem nagyon tetszett ez a kirándulás, mert gazdagabb lettem azzal, hogy megismertem: hazámon kívül milyen lehet egy ünnepség. Ezt a napot szívesen megismételném! Tegyük hozzá: mi is. Mégpedig annak reményében, hogy Petőfi és Tompa barátsága közelebb hozza egymáshoz a két középiskolát hoszszú távon is. Az első lépéseket ehhez is megtettük. Ehhez már csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy pillanatok alatt két autóbusznyi jelentkező volt, amikor elkezdtük szervezni az utat, pedig csak ott propagáltuk, ahol feleségemmel tanítunk. A többi osztályban történő hírverésre nem volt időnk A Rákóczi Szövetség tizenharmadik alkalommal hirdette meg diákutaztatási programját, melynek keretében 53 iskola mintegy 2000 tanulója utazott a határon túlra, illetve egy határon túli iskola látogatott Magyarországra. Tar Jánosné, a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium igazgatójának beszámolója 2000-ben fogalmazódott meg először a tantestületben és jómagamban is a vágy, hogy határon túli magyar nyelvű iskolával legyen testvériskolai kapcsolatunk. Az északkeleti és keleti határ közelsége miatt nyitottak voltunk mind Erdély, mind pedig Kárpátalja felé. A nyíregyházi gyülekezet lelkészeitől kértem segítséget 2002-ben, hogy ajánljanak egy, lehetőleg evan-

12 22 23 gélikus iskolát. Sztankó Gyöngyi lelkésznő erdélyi kapcsolatai révén jutottunk el az egyházi kézbe viszszakerülő, kétszáznegyven tanulót oktató székelykeresztúri iskolához. Mi felajánlottuk, hogy szívesen várjuk őket, és elmondtuk azt is, hogy hasonlóképpen örömmel látogatjuk meg a tizenegyezer lakosú színmagyar város egyházi oktatási intézményét. Szombatfalvi József unitárius esperes vezetésével ötfős delegációt láthattunk vendégül négy napra. Ez alatt módunk volt megbeszélni a kapcsolattartás kereteit; ekkor döntöttünk arról, hogy nemzeti ünnepeinket együtt ünnepeljük. Így jutottunk el március 14-én Székelykeresztúrra tizennyolc diákkal és négy tanárral. Idén már második alkalommal ünnepeltük együtt március 15-ét. Délben istentisztelettel indult a nap programja a székelykeresztúri unitárius templomban. Mintegy ötszáz anyaországi vendég vett részt az ünnepségen. Itt találkoztunk az unitárius egyház, a város és a városi intézmények vezetőivel. Diákjaink félórás, igényes kulturális műsorral készültek ugyancsak második alkalommal, melynek keretében énekeltek, verset mondtak, illetve szemelvényeket olvastak fel irodalmi művekből, mindezt pedig a korra jellemző képekkel színesítették. Ezután az ünneplők serege a város főterére vonult, fúvós zenekar kíséretében. Számtalan magyar zászlót lengetett a szél, és mindenki kokárdát viselt. Rengeteg koszorú köztük a miénk is került a Petőfi-szobor talapzatára. Este istentisztelettel zártuk a napot a református templomban. Milyen segítséget tud nyújtani a nyíregyházi gimnázium a testvérintézménynek? Mindenekelőtt abban tudunk nekik segíteni, hogy kapcsolatuk legyen az anyaországgal. Talán ez a legfontosabb. A magyar nyelvű szépirodalomnak nagyon örülnek. Terveink között szerepel a diák-csereprogram, amelyben három-négy tanuló tölthetne néhány hetet nálunk, a mi diákjaink pedig náluk. Ezt pedagógusainknak is felajánlottunk; ők az óralátogatás mellett a tanórákon taníthatnának is a fogadó intézményben. Ezen kívül évente egy közös csendes-hetet szervezünk, amelyen a két intézmény diákjai és tanárai együtt vehetnek részt a napindító és napzáró áhítatokon, illetőleg az egyéb programokon, ahol természetesen alkalom nyílik a jóízű beszélgetésekre is. Tavaly mi voltunk Vargyason egy nomád táborban, legközelebb pedig májusra tervezünk egy szatmár-beregi tábort az erdélyi gyerekekkel. Tekintettel arra, hogy ők nagyon nehéz körülmények között élnek, eddig minden alkalmat igyekeztünk finanszírozni. Nekik sokszor még az is gondot jelent, hogy egy magyarországi út útiköltségeit magukra vállalják. Szeretnénk ezt továbbra is biztosítani számukra. S hogy mi mit kaphatunk tőlük? Magyar létünkre magyarságot tanulhatunk, diákjaink tiszta gondolkodást, az erdélyi ember mentalitását. Erre kiváltképp fogékonyak voltak a mi tanulóink. Volt egy kislány, aki három tanulónkat hívott meg vacsorára, annyira összebarátkozott tavaly a mieinkkel A Rákóczi Szövetség tizennegyedik alkalommal hirdette meg diákutaztatási programját, melynek keretében 57 iskola több mint 2000 tanulója utazott a határon túlra. Varga Zoltán, a Zrínyi Miklós Gimnázium, Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium tanárának beszámolója március 15-én a szigetvári Zrínyi Miklós Gimnázium, Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium 40 tanulója köztük én is kiránduláson vettünk részt Eszéken, ahol a Horvátországi Magyar Oktatási és Közművelődési Központ vendégei voltunk. A nemzeti ünnep mellett ez a Központ napja is már öt esztendeje, melyet ünnepi műsorral és sportversenyekkel ünnepelnek. Reggel fél hatkor indultunk az iskola elől és 8 óra körül érkeztünk meg Eszékre. Az intézmény igazgatója, Kovácsevity Anna és Andócsi János tanár úr üdvözöltek bennünket, majd az eszéki diákokkal együtt megtekintettük az iskolát, amelyet 1999-ben adtak át. Nagyon tetszett mindenkinek a szép, új épület. 9 órakor kezdődött az ünnepi műsor, melyet az igazgató asszony nyitott meg, majd a Magyar Köztársaság konzulja beszélt az es forradalom és szabadságharc jelentőségéről. Az ünnepi műsorban versekkel, jelenetekkel, dalokkal, népi tánccal idézték fel a jeles eseményeket. Egy kis szünet után kötetlenebb program keretében a Központ tanulói mutatták be tudásukat: az óvodások és az alsó tagozatosok énekeltek, táncoltak, a nagyobbak pedig színdarabokat adtak elő. Nagy élményt nyújtott a gimnazista színjátszókör előadása. A műsor végén a szabadkai népszínház művésze Wass Albert Adjátok vissza a hegyeimet! című művéből adott elő részletet. Az ünnepség után a Központ tornatermében focimeccsen mérte össze tudását a szigetvári és az eszéki iskola csapata, ám ezúttal is, immár harmadszor, az eszéki fiúk bizonyultak jobbnak, talán jövőre meg fog törni a jég. Ebéd után Andócsi János tanár úr vezetésével megtekintettük Eszék óvárosát, majd a Dráva partján átsétáltunk a Péter-Pál székesegyházhoz is, amelynek hatalmas tornyai már messziről látszottak. Gyönyörűnek találtuk Eszék városát, de még mindig sok helyen látszottak a honvédő háborúban elszenvedett támadások nyomai. Az idő fantasztikus volt, a kabátjainkat a buszban hagyhattuk, gyönyörűen sütött a nap. Akik három éve is voltak ezen az eszéki iskolai kiránduláson, mondták, hogy akkor még hógolyóztak is! Délután négy órára autóbuszunk Csúzára vitt bennünket, itt részt vettünk Ács Gedeonnak, Kossuth Lajos tábori lelkészének sírjánál tartott koszorúzáson. A sírnál Varga György csúzai református lelkész beszélt Ács Gedeonról, aki követte Kossuth Lajost az emigrációba, majd a kiegyezés után visszatért és haláláig Csúza református lelkésze volt. Mi is elhelyeztük az emlékezés virágait e kiváló magyar ember sírján. Ezután a csúzai kultúrotthonba mentünk, ahol Kossuth Lajos domborműve előtt is tartottak egy ünnepséget. Itt az Alfalusi Vegyeskar és két szavaló adott ünnepi műsort, majd Pasza Árpád, az eszéki Központ magyartanára, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége elnöke ünnepi gondolatait hallhattuk Kossuth Lajosról és a magyarság összetartozásáról. Este tíz órára értünk Szigetvárra. egy hosszú nap után, de rengeteg élménnyel gazdagodva. Köszönjük a Rákóczi Szövetségnek, hogy együtt ünnepelhettünk március 15-én az eszéki tanulókkal és a csúzaiakkal. Bízunk benne, hogy még a tavasszal mi is be tudjuk mutatni Szigetvár nevezetességeit eszéki vendéglátóinknak A Rákóczi Szövetség tizenötödik alkalommal hirdette meg diákutaztatási programját, melynek keretében 47 iskola mintegy 2000 tanulója utazott a határon túlra. Tótiván Endre, a Lámfalussy Sándor Szakközépiskola és Szakiskola igazgatójának beszámolója A Rákóczi Szövetség Lenti-Lendvai helyi szervezete és a Lámfalussy Sándor Szakközépiskola és Szakiskola köszönetet mond a benyújtott pályázat támogatásáért, amit március 13-án megvalósítottunk. Előtte hetekkel felvettük a kapcsolatot a Szlovéniában lévő Lendvai Kétnyelvű Középiskolával. Az iskola igazgatóhelyettese, Hajdinyák Szilvia rokonszenvesen fogadta ajánlatunkat. Megbeszélésre került a március 15-i nemzeti ünnep közös megrendezése. Az ünnepséget gyönyörű körülmények között, a Makovecz Imre tervezte Művelődési és Promóciós Intézet Hangversenytermében rendezték meg. A szlovén és a magyar himnusz elhangzása után egy szlovén diák az 1848-as magyar forradalmat és szabadságharcot méltatta (szlovén és magyar nyelven), ezután következett az általunk összeállított műsor. Műsorunkban felelevenítettük a forradalmi eseményeket, megemlékeztünk a résztvevőkről. A szavalatok mellett néptáncosaink verbunkkal idézték fel a toborzások hangulatát. Petőfi szellemét pedig nem csak a Nemzeti dal című verssel hoztuk vissza, hanem megszólaltattuk gitárkísérettel a Kormorán tiszteletadó dalát, s a költő visszatért. Nagy sikere volt a magyar műsornak, a kollégák és az igazgatóhelyettes is gratulált hozzá. Javasolták, hogy a továbbiakban is maradjon meg szép hagyománynak és építsük, bővítsük kapcsolatainkat. A műsor után a magyar csoport (diákok, tanárok) fogadáson és egy kötetlen beszélgetésen vett részt, ahol órákig tapasztalatcserék történtek. Az igazgatóhelyettes a magyar csoportnak bemutatta az iskola épületét, ami igen modern, korszerű, három éve került átadásra. Lendva nevezetességeinek megtekintése után Csáktornya-Letenye felé indultunk haza. Az útvonal idegenforgalmi, történelmi nevezetességeit megtekintettük: Muraszombaton a múzeumot, illetve Csáktornyán a Zrínyi-várat. Úgy értékeljük, hogy mindkét részről a tanulóifjúság és a tanárok számára is fokozta a magyarságtudatot, megismertük a határon túli diákok mindennapjait, kultúrájukat és egyben jó alkalom volt a további kapcsolatok felvételére is, illetve kiépítésére. A történelmi identitástudat minden résztvevőben erősödött. Szeretnénk a kapcsolatot március 15-e közös megünneplésén kívül is további összejövetelekkel, rendezvényekkel bővíteni április 8-án, a Reneszánsz Emlékév keretében közös történelmi vetélkedőt szervezünk Lentiben a két ország általános és középiskolás tanulóinak.

13 A Rákóczi Szövetség tizenhatodik alkalommal hirdette meg diákutaztatási programját, melynek keretében 52 iskola mintegy 2000 tanulója utazott a határon túlra. Sáhoné Varga Katalin, a Lengyel József Gimnázium tanárának beszámolója Gimnáziumunk már több éven keresztül sikerrel pályázott a diákutaztatási programra, hogy elutazhasson a szomszédos országokba, hogy együtt ünnepelhessük március 15-ét. Mivel több éven keresztül a szlovákiai Léván töltöttük az ünnepet, az idén egy régi kapcsolatunkat elevenítettük fel, a felsőőri magyar tanítási nyelvű gimnáziummal. Négy évvel ezelőtt már jártunk itt egy csoporttal, akkor is találkozhattunk az itt tanuló magyar diákokkal, ezért is döntöttünk az ausztriai gimnázium mellett. A gimnáziumuk érdekessége, hogy nemcsak német, magyar, hanem horvát nyelvű osztályaik is vannak. Az osztrák gimnáziumban az ott tanító tanárok elmondása szerint nagyon nagy igény van a magyar nyelv oktatására, hiszen sok szülő gondol arra, hogy gyermekének tudnia, ismernie kell a magyart, hogy szót értsen a szomszéd néppel. Manapság, amikor nincsenek határok az Európai Unión belül, bárki szabadon utazhat, ott telepedhet meg, ahol akar, de fontos nyelveket beszélnie, hogy megértethesse magát. Így az ausztriai gimnázium számára is fontos a magyar kapcsolat, hogy a gyerekek gyakorolhassák a nyelvet. Az itt tanuló diákok között egyre több, aki nem magyar származású, nem magyar anyanyelvű, idegen nyelvként tanulja a magyart. A városban, Oberwartban, sok a magyar anyanyelvű polgár, de nyelvüket többnyire a valláson keresztül őrizték meg. A gimnáziumban Őze Géza tanár úr vállalta a szervezést, ő történelmet tanít. Az iskolában központi ünnepséget nem tarthatnak, hiszen nemcsak magyarok vannak, hanem osztrák és horvát nemzetiségű diákok is, ezért történelem órán szokott megemlékezést tartani, így örült a mi megkeresésünknek. A mi diákjaink is örömmel készültek a találkozásra, önként vállalták, hogy műsort készítenek. Már az utazást is több levélváltás előzte meg, hiszen Őze tanár úr a lehető legjobb megoldást kereste a fogadásunkra. A gimnázium mellett van a zeneiskola, aminek gyönyörű és nagy koncerttermét kérte el a közös ünneplés idejére. A mi gyerekeink több héten át készültek a találkozásra, gyakorolták a műsort, izgatottak voltak, hogy vajon mit szólnak majd az ausztriai magyarok az előadáshoz. A felkészülő diákok között akadt olyan is, aki már négy évvel ezelőtt is járt Oberwartban, így ők még izgatottabbak voltak, találkoznak-e ismerőssel. Magát az utazást úgy kellett időzítenünk, hogy a diákok iskolában legyenek, ezért szerveztük az utazást péntekre, amikor még mindenki az iskolában tartózkodik. Erre az utazásra elkísérte iskolánkat a helyi Rákóczi Szövetség és Millenniumi Alapítvány elnöke, Nagy Csaba, a szövetség egyik nagy támogatója, az Oroszlányi Szolgáltató Rt. vezérigazgatója, Lazók Zoltán, valamint az oroszlányi városi televízió két képviselője. Ők egy kisfilmet is készítettek az utazásunkról. Mivel kissé messze van tőlünk Oberwart, ezért reggel korán indult küldöttségünk. Négy órás buszút után, 11 órakor érkeztünk meg Ausztriába. Ott már nagyon vártak bennünket. A zeneiskola valóban nagyon szép volt, alkalmas egy ünnepség megtartására. A megbeszélt időpontban megérkeztek a szomszédos gimnáziumból a magyar nyelven beszélő, illetve tanuló diákok. Nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy az iskola horvát anyanyelvű igazgatója is köszöntött bennünket, megnézte műsorunkat, amiből nem sokat érthetett így. Először a helyi diákok beszéltek németül és magyarul március 15-e eseményeiről, kiemelve azt, hogy ez a forradalom a bécsivel együtt a polgári átalakulásért folyt. Kitértek a szabadságharc néhány eseményére, majd elbukására. Ezután következett a mi közel fél órás műsorunk. Ennek nagy részét narráció, versrészlet töltötte ki, de igyekeztünk egy kis mozgással és sok zenével színesíteni az előadást, így nem is maradt el a siker. Nagyon tetszett a helyieknek, amit készítettünk, így igazi ünnepi hangulatot varázsoltunk Felsőőrbe. Ezt fokozta az ausztriai gimnázium énektanárnőjének kedvessége, aki két magyar dalt tanított és gyakoroltatott be a diákjaival, és ezt közösen énekeltük magyar és osztrák gyerekekkel. Ezután csak a mi részünkre a város történetét mondták el, megismertettek bennünket a legfontosabb tudnivalókkal. Majd kötetlen beszélgetés következett. Iskolánk küldöttsége még egy kedves meghívást kapott, a város református lelkésze, Gúthy tiszteletes látott vendégül bennünket. Egy nagyon érdekes történelmi sétán vehettünk részt. A tiszteletes a templomhoz és a közösségi házukhoz vezetett bennünket, közben a városról mesélt. A templomban egy nagyon komoly történeti áttekintést kaptunk a templom és a közösség történetéről. Gúthy úr szerint a vallás segítette át a magyarokat abban, hogy megőrizhessék identitásukat, és a mai napig gyakorolhassák anyanyelvüket. A közösségért és a közösséggel végzett munka adja azt az örömöt, hogy tehettek valamit a magyarság fennmaradásáért. Ennek a közösségnek van egy másik nagyon fontos elfoglaltsága, magyar nyelvű színjátszó csoportjuk működik, ahol magyarul nem beszélők is magyarul játszhatnak. Óriási sikerrel visznek színre különböző darabokat, amiknek elsősorban közösségformáló szerepük van. Miközben egy kis uzsonnát fogyasztottunk, a tiszteletes mesélt arról a munkáról, amit itt végeznek. Ő is nagyon örült látogatásunknak, hiszen kicserélhettük tapasztalatainkat. A beszélgetés végeztével autóbuszos városnézésen vettünk részt a lelkész úr vezetésével, aki a város temetőjébe is elvitt bennünket, majd ezután elbúcsúzott tőlünk. Nagyon jól éreztük magunkat ezen a tanulságos és hasznos rendezvényen, ezért köszönjük a lehetőséget, hogy együtt ünnepelhettünk ausztriai magyarokkal, barátokat szerezhettünk A Rákóczi Szövetség tizenhetedik alkalommal hirdette meg diákutaztatási programját, melynek keretében 55 iskola mintegy 2000 tanulója utazott a határon túlra, illetve egy határon túli iskola látogatott Magyarországra. Bottyán Zoltán, a Mikszáth Kálmán Gimnázium, Postaforgalmi Szakközépiskola és Kollégium tanárának beszámolója A Mikszáth Kálmán Gimnázium, Postaforgalmi Szakközépiskola és Kollégium diákjai már nyolcadik alkalommal élnek a Rákóczi Szövetség Március 15-i Diákutazási Programja nyújtotta lehetőséggel, hogy az elszakított területeken élő társaikkal együtt ünnepeljék a nemzeti és állami egység és szabadság ünnepét. Ebben az évben, Trianon 90. évfordulójának évében a zentai gimnázium fogadókészségével élve utazásaink során először indultunk Délvidékre. Március 12-én reggel hideg, szeles időben indultunk Pásztóról Szabadkára. A mintegy 300 kilométeres út tervezésekor számításba vettük a szerb határon gyakori hoszszas várakozást is. Útközben három 45 perces előadás hangzott el: az első a szerbek magyarországi betelepülésének történetéről, a második a pánszlávizmusról, a szerbek magatartásáról az as magyar szabadságharc idején, illetve a Vajdaság létrehozásáról, végül a harmadik a Délvidéknek a legutóbbi időkig Jugoszláviaként ismert államalakulathoz történt csatolásáról és az itt élő magyarok 20. századi sorsáról. A közbeiktatott szünetekkel így értünk a röszkei határra, ahol nagy meglepetésünkre és örömünkre alig negyed órát kellett várakoznunk a magyar és szerb oldalon egyaránt. Hamarosan kiderült, hogy mégis csak egy további 20 perces várakozás után folytathatjuk utunkat, mert egy fontos diplomáciai konvoj elhaladását kellett biztosítani. Majd csak Szabadkán tudtuk meg, hogy Sólyom László és kísérete volt. Déltájban érkeztünk a palicsi tóhoz, ahol a kellemetlen, télies időjárás ellenére háromnegyed órát töltöttünk. A hatalmas park, a fenséges tó, a szecessziós pavilonok sora, nem utolsósorban a változatos köztéri szobrok így is élményszámba mentek, a nyári sokadalmat meg könnyű volt ideképzelni. Szabadkán Mészáros Zoltán levéltáros és történész volt kalauzunk. Ebéd után mintegy két órás városnézésen ismertetett meg a délvidéki magyarság egykori kulturális központjának nevezetességeivel: Komor Marcell és Jakab Dezső Szerbia hét csodája közé beszavazott városházával (sajnos, csak kívülről!), vele szemben pedig a város meghatározó építészének, Raichle J. Ferencnek a Nemzeti Kaszinójával, egy utcával odább pedig ugyanezeknek a művészeknek ugyancsak egymásra néző nevezetes alkotásaival, a Raichle J. Ferenc tervezte egykori Főgimnáziummal (ennek volt 18 éven át igazgatója Kosztolányi Dezső édesapja, és innen csap-

14 26 27 ták ki tiszteletlen magatartása miatt a későbbi költőt) és az UNESCO által a világörökség részének nyilvánított, de tulajdonjogi viták miatt veszélyeztetett állapotban lévő zsinagógával. Megcsodáltuk a gyönyörű Raichle-palotát, melyből a mester családjával eladósodva Szegedre költözik, a valamikori vár helyére épült ferences kolostort és templomot, a püspöki székesegyházat és palotát, s megtekintettük Csáth Géza vitatott hitelességű szülőházát is. Várostörténeti sétánk érdekes helyszíne volt az a tér, ahol Szabadka négy korszaka találkozik: a 18. század előtti falusias, a Mária Terézia-kori barokk, a millenniumi szecesszió és a Tito korabeli szocialista építkezés. Utolsó látnivalónk a Népkör szépen restaurált épülete, homlokzati falában üvegablak mögött Kossuth Lajos bronz portréjával. Sajnos, koszorúzásra itt nem volt lehetőség, így csak főhajtással tisztelegtünk szabadságharcunk vezére előtt. Tudós kalauzunktól elköszönve rövid, pihentető szabad program után indultunk első napunk legmegrázóbb helyszínére, a zentai úti temetőbe. Sok-sok kérdezősködés és keresés után a temető két, egymással átlósan ellentétes és eldugott sarkában bizony nehezen találtuk meg előbb az olasz Paganini József honvéd tüzérszázados gondos restaurálást érdemlő sírját, majd az ös magyarellenes tömeggyilkosság áldozatainak szemétgödörből kialakított, a tavaly látott szolyvait idéző döbbenetes emlékművét. A katonasírnál a Kossuth-nótával és Rákóczi Szövetség feliratú nemzeti színű zászlócskákkal tisztelegtünk, az áldozatok emlékművénél pedig a Himnusz és a Székely Himnusz eléneklése után megkoszorúztuk a sebzett Turult (melyet mi inkább hamvaiból feltámadó Főnixnek akartunk látni) és a bukovinai székelyek emléktábláját. Fárasztó első nap és a még hátra lévő mintegy 50 kilométer megtétele után érkeztünk Zentára, ahol már csak a szállás elfoglalására, a vacsorára és pihenésre vágytunk. Az elszakított országrészekben mindig szerencse, ha nemzeti ünnepünk hét vége közelébe esik, mert ott március 15. nem ünnepnap, s ezt a hétvégével a legkönynyebb áthidalni. Így történt ez most Zentán is. A legmagyarabb délvidéki várost Czabafy Ágnes, a zentai Wass Albert Követői Asztaltársaságának elnöke mutatta be csapatunknak. A városnézést rövidre kellett fognunk, mert a napot a nemzeti emlékhelyeknek és a közös ünneplésnek szenteltük. Koszorút és nemzeti színű zászlókat helyeztünk el a zentai csata Tisza-parti emlékművénél, majd fennebb az ös magyar áldozatok impozáns kopjafájánál, mely ugyanúgy szemétgödörre emlékeztető környezetben áll, mint a szabadkai. Nem véletlen, hogy Zentán kultusza alakult ki Wass Albertnek mondta itt vezetőnk, Czabafy Ágnes, mikor elvezetett a Magyarországon ideiglenes állampolgárságra méltatott nagy író zentai kopjafájához. Az ünnepi megemlékezések sora délelőtt 11 órakor Moholon kezdődött. Innen hazatérve ebéd, majd szabad időtöltés következett. Délután négy órára a temető 48-as obeliszkjénél gyülekeztünk, ahol a város vezetői jelenlétében a zentai gimnázium igazgatója és az általános iskola diákjai emlékeztek, illetve adtak március 15-öt idéző ünnepi műsort. A 48-as emlékműtől mindössze pár méterre emelkedik Zenta ös áldozatainak emlékoszlopa. A zentai diákokkal együtt mindkettőnél elhelyeztük koszorúnkat, illetve feliratozott zászlócskáinkat. Este hat órakor már a Városháza előterében gyülekeztünk, ahol Batthyány Lajos bronz emléktáblája előtt került sor a gimnazisták színvonalas ünnepi műsorára és az újabb koszorúzásra. A Városháza közönsége innen egyenesen az átellenben lévő színházterembe vonult, ahol Širkova Anikó polgármesterasszony és Rácz Szabó László, a Magyar Polgári Szövetség, egyben a képviselő-testület városszerte népszerű elnöke mondott ünnepi beszédet, majd a Gödöllő Táncegyüttes fergeteges műsora adott ízelítőt a 48 lendületét idéző magyar virtusból. A termet zsúfolásig megtöltő közönség szűnni nem akaró tapssal hálálta meg az ünnep emelkedettségéhez illő, erőt és hitet adó műsort. Jó volt ezen az estén a zentaiakkal ünneplő magyarországi diáknak, a Rákóczi Szövetség tagjának lenni. Az ünnepség után a késő estébe nyúló baráti beszélgetéssel zártuk a napot. Vasárnap reggel haza utunkban is szép élmények vártak ránk. Magyarkanizsa helyett ugyanis Tóthfalu felé vettük az irányt, ahol felkerestük a Rákóczi Szövetség támogatásával a helybeliek által a 48-as szabadságharc emlékére emelt szép bronz Turul-szobrot. Az egyik templomba tartó lakos félrehúzott, és a Turulra mutatva a fülembe súgta: Az szent állat! Az édesanyám mondta! A szentségről különben a talapzat templomra néző felirata is gondoskodik, melyet a Himnusz eléneklése után a feliratról hiányzó résszel kiegészítve csoportosan hangosan el is ismételtünk: Hiszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Most már valóban hazafelé indultunk. Magyarkanizsán kirakodóvásár volt. Elköltöttük maradék dénárjainkat, s a Tisza-parthoz mentünk, hogy megszemléljük a helyet, mely a tiszavirágzás egyik utolsó menedéke, míg el nem tűnik, mint a Hortobágyról a délibáb. A határnál még egyszer magunk elé engedtük Sólyom László elnök úr kocsisorát, s meg se álltunk hazáig. Másnap, 15-én már együtt ünnepeltünk az itthoniakkal A program keretében 51 magyarországi középiskola diákjai ünnepelhették nemzeti ünnepünket az általuk választott határon túli település diákjaival közösen. Az 51 iskola közül 29 utazott Felvidékre, 3 Kárpátaljára, 15 Erdélybe, 2 Szlovéniában, 1-1 iskola Vajdaságba és Horvátországban tett látogatást. Németh Tibor igazgató beszámolója a Kazinczy Ferenc Gimnázium tanulóinak és a gimnáziumban működő Rákóczi Szövetség diákszervezetének a március 14-én a szlovákiai Somorján tett látogatásáról A Kazinczy Ferenc Gimnáziumnak közel három évtizedes múltra visszatekintő testvériskolai kapcsolata van a somorjai Madách Imre Magyar Tannyelvű Gimnáziummal, melyet még iskolánk egykori tanára, a maga is somorjai születésű Z. Szabó László hívott életre. A két intézmény kapcsolatát az anyanyelvi versenyek alapozták meg, melyre számos más rendszeres program épült. Évente kétszer, mindkét helyszínen októberben, illetve májusban közös diák- és sportnapi rendezvényeken vettek részt a két iskola tanulói. Minden évben szerveztünk valamilyen közös vetélkedőt. Évekig évi két idegen nyelvi versenyt tartottunk angol és német nyelvből, kölcsönösen meghívtuk egymást irodalmi történelmi vetélkedőkre is. A Comenius csereprogram keretében pedig a két iskola tanulói különböző közös programokon vettek részt: biológiai-környezetvédelmi programon Győrben, illetve 15 kazinczys tanuló ismerkedhetett a csallóközi Árpád-kori templomok történetével, kulturális értékeivel. A két iskola tantestülete továbbra is évenkénti közös kiránduláson találkozik. Előző tanévtől az iskolák egy-egy osztálya közös magyarországi majd csallóközi kirándulásokon vesznek részt. A két iskola cserekapcsolatát az elmúlt tanév végén új alapokra helyeztük. Ez azt jelenti, hogy nemcsak az eddig megszokott anyanyelvi versenyekhez - a Szép Magyar Beszéd és a Kazinczy Anyanyelvi Tábor -, a sportnapokhoz, vetélkedőkhöz kötődtek a cserelátogatások, hanem az egész tanévet

15 28 29 átölelő, közös rendezvénysorozatot terveztünk. Ennek első programja a közös tantestületi kirándulás volt a Somló hegyére, ahol újabb személyes, baráti kapcsolatokat alakítottunk ki a somorjai kollégákkal. Októberben Széchenyi születétének 200. évfordulóját ünnepelte a két iskola diáksága közös történelmi vetélkedővel Győrött, majd a vetélkedőn résztvevő csapatok közös nagycenki kiránduláson ismerkedtek a Széchenyi család történetével. Még ebben a hónapban iskolánk tanulói és tanárai sportnap keretében többféle sportágban mérkőztek meg Somorján az ottani diákokkal. Mivel a két iskola diákjai évek óta részt vesznek az intézmények nemzeti és más ünnepein is, ebben az évben is a március 15-i nemzeti ünnep méltó megünneplése volt a legfontosabb közös esemény. A tanév eleji megbeszélésen eldöntöttük, hogy ebben a tanévben változtatunk az ünneplés eddigi rendjén. Eddig az iskolák külön-külön készítettek emlékműsort és azt a diákok egymás intézményeiben is előadták. Most arra vállalkoztunk, hogy egyetlen közös műsort állítunk össze és azt adjuk elő a két iskolában. Ez persze jóval nagyobb és összehangoltabb műsort igényelt. A somorjai kollégák, Trencsik János igazgató úr, Óváry Péter igazgatóhelyettes úr és Kovács László tanár úr műsortervvel érkezett Győrbe, ahol Szívósné Vásárhelyi Zsuzsanna éa Justinné Ládi Etelka kolléganőkkel elkészítették a közös produkciót, melyet aztán - számos igazítás, korrekció után mindkét intézményben a kijelölt diákok elkezdtek tanulni. Először Győrben került sor az iskolai ünnepélyre. A somorjai tanulók március 11-én pénteken kora reggel érkeztek. Az evangélikus Öregtemplomban tartott iskolai ünnepélyt egy egész délelőttös közös műsorpróba előzte meg. A somorjaiak 8 tanulóval szerepeltek a műsorban, amely közös irodalmi összeállításból, valamint iskolánk tanulóifjúságának énekes produkcióiból állt. A somorjai tanulók a közös műsor keretében gitár- és zongorakísérettel énekelték a Nemzeti dalt, nagyon nagy sikert aratva. A műsor után a somorjai tanulók iskolánk Z.Szabó Lászlóról elnevezett könyvtárával ismerkedtek meg, ezután pedig közös ünnepi ebéd következett. Március 14-én viszonoztuk a látogatást és részt vettünk az ottani műsorban. A versmondókon kívül az iskola énekkarosai, valamint a felkészítő kollégák és a gimnáziumban működő Rákóczi Szövetség tagjai mint meghívott vendégek érkeztek Somorjára. A Madách Imre Magyar Tanynyelvű Gimnázium tanulóifjúsága számára rendezett iskolai megemlékezésen is a közös produkció játszotta a főszerepet, s ez a hagyományainkban rendhagyónak látszó - kezdeményezés itt is nagyon nagy sikert aratott. A két igazgató megköszönte az iskola tanulóinak a szép közös emlékező műsort, majd ünnepi ebéden vettünk részt. Ezután a kazinczysok a somorjai iskolával ismerkedtek. Trencsik János igazgató úr méltatta iskolája különleges szerepét a szlovákiai magyar értelmiség nevelésében, hiszen a szlovák tudomány és közélet számos kimagasló egyénisége végzett e falak között, többek között Bugár Béla is, akinek a nevét tanulóink is ismerték. Sőt, a somorjai szereplők között üdvözölhettük Bugár Béla lányát is, aki maga is a Madách Imre Gimnázium tanulója. Ezután a kazinczys küldöttség a somorjai tanulókkal kiegészülve kirándulásra indult. Mivel tavaly részletesebben Pozsonyt tekintették meg a diákok, ebben az évben úgy döntöttünk, hogy a szépen felújított dévényi várban töltünk hosszabb időt. A vár, amely a Duna és a Morva, a kétszínű vizű folyók találkozásánál egy hatalmas sziklaszirten áll, lenyűgöző látványt nyújtott. A várba a 16. században kimélyített várárok feletti hídon és a lépcsőkön jutottunk fel, ahol még láthatók a 13. századból származó őrtorony romjai is. Innen gyönyörködtünk a környékre nyíló panorámaszerű kilátásban. Természetesen a vár történetének részletes ismertetése után mindenki Adyt idézte, a hazánkba nyugatról az új időknek új dalaival Dévénynél érkező költőt. A kirándulás végén számba vettük még az év elején megbeszélt programok tanév végére eső részét. A győri közös sportnapon kívül a tervezett testvérosztályi kapcsolat jegyében szlovákiai látogatást és kirándulást beszéltünk meg, melyet a somorjai diákok majd a következő tanév elején viszonoznak. Ez a közös ünneplés nem az első és reméljük, nem is az utolsó az iskolák közös, három évtizedes történetében. Az idei közös márciusi megemlékezésnek az volt a külön érdeme, hogy első ízben készítettünk közös műsort, melyet két helyszínen adtunk elő és mindkét ünnepségen jelen voltak az intézményünkben alakult Rákóczi Szövetség helyi csoportjának tagjai is. Nagyon jó érzés volt, hogy az ünnepségen résztvevő tanulókkal együtt ők is megtapasztalhatták a közös történelem, a közös múlt, a közös gyökerek összetartó erejét iskola pályázott sikeresen: 30 utazott Felvidékre, 2 Kárpátaljára, 30 Erdélybe, 2 Szlovéniában, 5 Vajdaságba, 1-1 Horvátországba és Csehországba, 1 iskola pedig Erdélyből tett látogatást Magyarországra. A Svetits katolikus gimnázium kilencedikes diákjainak élménybeszámolója a március 15-én Nagyváradra tett látogatásuk alkalmából Március 15-én reggel 8 órakor nagy izgalommal indultunk Nagyváradra. A román határt átlépve Szabó Ervin atya várt minket, és elkalauzolt a városba. A Római Katolikus Bazilika mellett a Kanonok soron parkoltunk le autóbuszunkkal. Ezután a bazilika gyönyörű parkján keresztül sétáltunk át a Szent László Líceumba, a fogadó pedagógusokhoz és diákokhoz. Megtekintettük az iskola kápolnáját, gyóntató helységét, majd felkészültünk a műsorunkhoz. Váratlanul ért bennünket, hogy a gödöllői premonteri gimnázium diákjai is odaérkeztek, előadásunk után. Meghallgattuk a nagyváradi diákok műsorát is. Érdekes volt számunkra, hogy március 15-e náluk nem nemzeti ünnep, hanem ugyan olyan tanítási nap, mint a többi. A tanulók mégis készültek erre az ünnepre egészen az első osztályosoktól a tizenkettedikesekig. Azt tapasztaltuk, hogy az általános iskolások zöld, a középiskolások pedig fekete mellényt viseltek, zsebén az iskola címerével egyenruha gyanánt. A megemlékezés után megtekinthettük az iskola múzeumát, majd megvendégeltek minket. Ezután a történelemtanár úr és a hittantanárnő vezetésével városnéző sétára indultunk. Először az Ady Endre Emlék Múzeumot tekintettük meg, majd a Sebes-Kőrös hídján át a Szent László templomba érkeztünk. Itt Ervin atya mesélt a templom történetéről és a látnivalókról. Ezután utunk a Fekete-sas Palotába vezetett. Itt a napfény által megvilágított festett üvegekben és a boltíves mennyezetben gyönyörködhettünk. A Nemzeti Színházhoz érve a történelem tanár úr története alapján megismerkedtünk ezen építészeti remekkel. Tovább sétálva a Petőfi szoborhoz értünk, itt kegyeletünk jeléül koszorút helyeztünk el talapzatához, miközben elénekeltük a Nemzeti dalt. Városnéző sétánkat a Római Katolikus Bazilika megtekintésével és a Katolikus Püspöki Palota körbejárásával zártuk. A kincstár csodálatos tárgyain elmerengtünk. A vendéglátóinktól és Ervin atyától búcsút vettünk, majd Nagykárolyba utaztunk. Terveink szerint a Károlyi kastélyt kívülről tekintettük volna meg, de szerencsénkre a felújítás befejeződött, így belülről is ámulhattumk szépségén. Szemet gyönyörködtető látványt nyújtottak a korabeli bútorok, ruhák, képek és egyéb használati tárgyak. Szívet melengető volt, hogy a kastélyban is tartottak március 15-i megemlékezést. Este hét után Kaplonyba buszoztunk, ahol a Szent Antal templomot és a Károlyi család kriptáját tekintettük meg. Kaplonyi Laura családja terülj-terülj asztalkámmal várt minket. Élmény dúsan, bár kissé elfáradva új tapasztalatokkal és új barátokkal gazdagodva este fél tíz körül értünk haza. Köszönjük a Rákóczi Szövetségnek, hogy egy életre szóló élményhez juttatott minket az utazási lehetőséggel magyarországi középiskola pályázott Kárpát-medencei utazási támogatásért, így több mint 3100 magyarországi diák utazhatott. Az utazó iskolák közül 38-an utaztak Erdélybe, 41-en Felvidékre, 11 Délvidékre, 4 Kárpátaljára, 2 Horvátországba, 1-1 iskola Szlovéniába és Ausztriába. Peleskey Miklós és Molnár Sarolta beszámolója a Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma küldöttségének március i kolozsvári útjáról

16 30 31 Iskolánk küldöttsége a Rákóczi Szövetség március 15-i utaztatási programja támogatásával 39 diákkal és 9 tanárral március 14-én délután indult Debrecenből Kolozsvárra, hogy a Kolozsvári Református Kollégium diákjaival és tanáraival közös programok szervezésével együtt ünnepelje az es forradalom és szabadságharc eseményeit. A diákok kiválasztásában a Rákóczi Szövetség tagsága, az iskolai versenyeken, pályázatokon, diákkörökben való részvétel, valamint a határon túli magyar iskolák megsegítésére szervezett élelmiszer- és pénzadomány gyűjtésében mutatott kiemelkedő munka játszott elsődleges szerepet. Velünk tartott a testvériskolai kapcsolat révén nálunk cserediákként vendégeskedő két kolozsvári diák is. A kellemetlen hideg és esős idő ellenére utunk mindvégig zökkenőmentes volt. Útközben megpihentünk a Királyhágón, ahol élveztük a szép kilátást, majd az erdélyi tájak, az út mentén magasodó és távolabbi hegyek látványában gyönyörködve folytattuk utunkat. A tervezett időben érkeztünk Kolozsvárra, ahol a Kollégium diákjai és tanárai vártak, fogadtak bennünket. Megérkezés után az első program a táncház volt, amelyen a Harmadik zenekar szolgáltatta a talp alá valót. Itt találkoztunk a Gödöllői Református Gimnázium küldöttségével, akik hozzánk hasonlóan érkeztek Kolozsvárra. A táncház élmény volt tanárnak, diáknak egyaránt. Sokan itt ismerkedtek meg a magyar néptánc alaplépéseivel, és nagyon jól érezték magukat. Egyedi, utánozhatatlan, ősi kultúrát őrzünk. Ennek a néptánc, a népdal, tökéletes példája. Közösségkovácsoló ereje minket is elért. Azt hogy az első pillanataink Kolozsváron ilyen felszabadultak, örömtelik legyenek, köszönhetjük a táncnak, és a Harmadik zenekarnak. Szállásunk a Bethlen Kata Diakóniai Központban volt. Szállodai körülmények, vidám hangulat, kellőképpen fáradt diákság, aki megpróbál harcolni az elalvással, de a napi élmények mesélése, felelevenítése miatt ez nehezen ment. Az első kép, amit reggel az ablakon kitekintve láttunk, az a behavazott táj. A továbbiakban is egész nap szállingózott a hó, hideg volt és fújt a csípős szél, de azon kívül, hogy fáztunk, semmi bajunk nem volt. Bőséges reggeli után a nap kezdetén megtekintettük a Farkas-utcai templomot, az előtte álló Szent György szoborral. Lenyűgözött minket egyszerű pompájával. A Kolozsvári Református Kollégiumban folytattuk látogatásunkat, ahol megismerkedtünk az épülettel, annak történetével, híres diákjaival. Az ottani iskola diákjaival és tanáraival közösen jártuk be az ősi épületet. Ezt követően közös megemlékezésen vettünk részt a gödöllői, és kolozsvári diákokkal. Mind a három iskola műsorral készült. Felemelő élmény volt számunkra a diákokkal és tanárokkal tele Díszteremben egymást látni, hallgatni az ünnepi hangulatban. Éneklés, versek, a Nemzeti Dal, és a Szózat közösen a kolozsvári kórussal. A közös, megható ünnepségünk után a Szent Mihály templomba mentünk. Együtt vonultunk hosszú sorban magyar zászlóval az élen. A főtérre érve láttuk, hogy mások is, más gyülekezetek, iskolák jönnek ugyanígy, lobogóval a kezükben. Csodás élmény volt látni a templomba igyekvők hadát. Ökumenikus istentiszteleten vettünk részt, ahol a katolikus, református, evangélikus és az unitárius egyház is képviseltette magát. Az ünnepi beszédek közötti szünetekben az egyesített kórus énekelt. A templomi istentisztelet után a gyülekezet magyar, székely és Árpád-sávos zászlók tömegével vonult át Petőfi Sándor emléktáblájához. Itt további megemlékezések, beszédek hangzottak el. Az ünnepség végén pedig Kolozsvár városi önkormányzata, hazafias szervezetek és román képviselők után iskolánk küldöttsége is lerótta kegyeletét a költő előtt, elhelyezte koszorúnkat az emléktábla alatt. Az egyre zordabbá váló időjárás miatt ebéd után nem volt kötelező program a Házsongárdi Temető meglátogatása, mégis sokan döntöttek úgy hogy elmennek. A temetőt végigjárva Reményik Sándor, Dsida Jenő, Kós Károly, Brassai Sámuel, Tótfalusi Kiss Miklós sírjánál és Apáczai Csere János jelképes oszlopánál emlékeztünk. Alternatív programként megcsodáltuk az iskola melletti ház pincéjében berendezett kalotaszegi galériát, ahol Essig József vezetett minket körbe, majd filmvetítésre került sor. Maradt még idő egy kis sétára a városban, Kolozsvár nevezetességeinek köztük Mátyás királyunk szobrának és születési helyének megtekintésére is. A vacsorát követően a vendéglátóinktól búcsút véve, Kovács Tibor nagytiszteletű úr elbocsátó és utunkra áldást kérő imádsága után vágtunk neki a hazafelé vezető útnak. Útközben az aggasztó hazai időjárási viszonyokról érkező hírek mellett azért jókedvvel meséltük élményeinket. A kirándulás emléke mély benyomást tett ránk. Jó volt együtt lenni határon túli magyar testvéreinkkel, ismerkedni, beszélgetni velük, megosztani velük közös gondjainkat és örömeinket. Egy olyan ünnepen vehettünk részt közösen, amely mindnyájunké, az egész nemzeté, minden magyaré. Kolozsvári barátainkkal és a kolozsvári magyarokkal együtt, kokárdával a szívünk felett, magyar és székely zászlókkal a kezünkben vonulhattunk és ünnepelhettünk együtt egy életre szóló élményt szereztünk. Köszönjük a Rákóczi Szövetségnek, hogy támogatta utazásunkat! 2014 A október án a Szent Imre Katolikus Szülők Egyesülete és a Szent Imre Katolikus Gimnázium, Általános Iskola, Kollégium, Óvoda és Alapfokú Művészeti Iskola Nyíregyháza MJV Önkormányzata és a Rákóczi Szövetség támogatásával az Első Nyírségi Fejlesztési Társasággal, a Fiatalok Kulturális Szövetségével, a Rákóczi Szövetség Szent Imre Középiskolai Ifjúsági Szervezetével és a 285. számú Szent László Cserkészcsapattal együttműködve szervezett Emlékezés a hősökre elődeink nyomában címmel három ország határain átívelő testvér- és partnervárosi, illetve testvériskolai programról, melyben intézményünk, a Munkácsi Szent István líceum, 53 fővel vett részt ( 44 diák, 9 felnőtt). A kétnapos program célja a három ország (Magyarország, Kárpátalja (Ukrajna) és Szatmárnémeti (Románia)) fiataljainak, képviselőinek közös megemlékezése az 1956-os forradalomról, elődeink nyomában közös nemzeti, történelmi, egyetemes keresztény értékek felkeresése, hagyományaink megismerése, ápolása, illetve testvériskolai kapcsolatok elmélyítése. Az október 22-i ünnepségre a Szent Imre Katolikus Gimnázium dísztermében került sor, ahol a köszöntők elhangzása után a Szent Imre Katolikus Gimnázium, Általános Iskola, Kollégium, Óvoda és Alapfokú Művészeti Iskola diákjainak megható, nagyon szép és elgondolkodtató ünnepi megemlékező műsorát élvezhettük, melyet archív dokumentumképek kísértek. Ezt követően Dr. Bene János, a nyíregyházi Jósa András Múzeum igazgatója tartott rendkívül érdekes power point előadást megemlékezve az 1956-os forradalom nyíregyházi és megyei hőseiről, áldozatairól történelmi visszapillantást nyújt az akkori és azt megelőző történelmi időszakról. Városi sétánk során elidőztünk Krúdy Gyula emléktáblájánál, megtekintettük a köztéri szobrokat, megkoszorúztuk a februárban felállított A kommunizmus áldozatai c. szobrot. Délután Elődeink nyomában Szabolcs községbe utaztunk, ahol a megbecsülhetetlen értékű különös építményt, a földvárat tekintettük meg, melynek makettje a látogatóközpontban található. Sok érdekességet tudtunk meg a településről, a vár történetéről. Megtekintettük a 18. sz. késő barokk épületét a Mudrány-kúriát, helységeinek mennyezetét hun és magyar fejedelmek, királyok festett mellképeivel díszítették. Az előtérben Mudrány András végrendelete látható. Nagyon szép biedermeier stílusú bútorok találhatók a helységekben. Látogatást tettünk a XI. századi román stílusú templomba is. Október 23-án utunk első állomása Máriapócs volt. Lenyűgöző látvány volt a Mária-búcsújáró kegyhely. Bár már többen láttuk, de ismét jó volt látni, meghallgatni a bazilika, illetve a kegyhely történetét, amely 1696-ban vált ismertté a könnyező Szűz Mária révén. A képet a pócsi bíró a török rabságból történő szabadulásának emlékére készítette. Az első könnyezés liturgiavégzés közben történt, akkor még az ikonosztázon volt a kép, és két hétig tartott. I. Lipót Bécsbe vitette a képet, ahol sohasem könnyezett.

17 32 33 A másolat azonban Pócson még kétszer: 1715-ben és 1905-ben. Sok csodás gyógyulás köszönhető a máriapócsi Szűzanyának. Megtekintettük a fatemplomot és a zarándokházat. Következő állomásunk Baktalórántháza volt, ahol az Árpád-kori római katolikus templomról tudtunk meg sok érdekességet, többek között, hogy 1731-ben egy grófnő vásárolta vissza a protestánsoktól. A évi sikeres restauráció folytán sorra kerültek elő a szebbnél szebb falképek, amelyek a XV. sz. elején készültek. A laskodi református templom a Szent László legendák egyik legszebbikét őrzi, melyet a déli fal alsó sávjába festettek meg és a restaurálás során került elő. A falkép a kun üldözését, a vele való birkózást és a lefejeztetést ábrázolja. A Rákóczi szabadságharc emlékei címmel Vaján a Vay Ádám Múzeumot látogattuk meg, melynek felújítása 1998-tól 2001-ig tartott, melynek következtében az évtizedek során elhanyagolt kastély hitelessé vált. Ez a műemlék a Rákóczi szabadságharc idején jelentős szerephez jutott. Minderről nagyon részletesen és élvezetesen számolt be tárlatvezetőnk. Érdekes volt látni azt az egylovas barokk szánt, melyen a hagyomány szerint Mária Teréziát szánkóztatta meg nyáron a Vay család egyik tagja úgy, hogy sóval szórták fel az utat. Sokáig időztünk az emeleti nagyterem freskójának minden részletét szemlélve. Érdekes volt megtekinteni a XVIII. sz. szobabelsőt, a korabeli fegyverek másolatát, II. Rákóczi Ferenc 1711-es vajai tanácskozását.a kastély kertjében megkoszorúztuk II. Rákóczi Ferenc mellszobrát.a Középkori templomok útja címmel a tákosi és a csarodai templomokat néztük meg. A Beregvidék talán egyik legszebb kulturális hagyatéka a tákosi templom, mely 1766-ban épült és a középkori gótikus építészet stílusjegyeit hordozza magán. Érdekessége, hogy malomköveken állt, favázas rendszerben épült, mely részeit paticsfal tölti ki. Mezítlábas Notre Dame-nak is nevezik a templomot, mivel padlózata döngölt agyagpadló volt. Csodálatos festett fakazettás menynyezete és szószéke. A templom ikertestvére a kárpátaljai Csetfalván található, melyet testvériskolánkkal közösen szeptemberben tekintettünk meg. Mindkettőt asztalos Landor Ferenc munkája díszíti. A csarodai református templom a 16. sz. folyamán került a reformátusok birtokába. A 13. sz. végén épült és a Káta nemzetséghez kapcsolódik. Román stílusú templom. A feltárás következtében előkerültek a csodás szívvirág csokrok, valamint a szentek: Kozma és Damján bizánci orvos szentek, Péter, Pál és János apostolok, Szent Anna, valamint Mária a kis Jézussal. A kora gót stílusban épült szentély freskói a feltámadott Krisztust és az apostolokat jeleníti meg. A templomban látható az 1758-ban épült Rhédey- epitáfium. Nagyon szép a népies barokkot idéző festett fa szószék, a karzat és a padok. A szűk templomtorony miatt külön harangláb épült. Kétnapos kirándulásunk során nagyon sok új ismerettel gazdagodtunk, sokat tanultunk. Nagyon örülünk, hogy résztvevői lehettünk ennek az utazásnak. Köszönet testvériskolánknak a meghívásért, valamint a Rákóczi Szövetségnek a támogatásért.

18 34 35 Diákutaztatási Program A Rákóczi Szövetség Diákutaztatási Programjának és az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő Határtalanul Programjának számszerű összehasonlítása: 2014 Határtalanul Program Program Határtalanul Határtalanul Program Rákóczi Szövetség - Gimnáziumok* Diákutaztatási Program Szakképző iskolák Összesen Résztvevő iskolák száma Résztvevő diákok száma Költség Ft Ft Ft Ft A Rákóczi Szövetség Diákutazatási Programjai keretében ban 332 Kárpát-medencei középiskola, diákja és kísérőtanára utazhatott egy másik Kárpát-medencei országba. A március 15-i nemzeti ünnep kapcsán 89 magyarországi és határon túli középiskola diákjai utaztak partneriskoláikhoz közösen ünnepelni, a június 4-i Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából 80 Kárpát-medencei magyar középiskola utazott valamely másik ország magyar középiskolájához. Az október 23-i nemzeti ünnep alkalmából 97 középiskola utazhatott a Kárpát-medencében, bárhonnét-bárhova legalább egy határ átlépésével. Mindemellett a Rákóczi Szövetség 224 Kárpát-medence szerte működő középiskolai szervezete számára április között megvalósult a Délvidéki Utazás, május között a Felvidéki Séta, szeptember között a Partiumi Kirándulás, valamint november 7-9. között egy újabb Felvidéki Sétára került sor. A programok megvalósítására 2014-ban 40 millió forint állami támogatást használt fel a Rákóczi Szövetség, amelyet az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő biztosított pályázati formában. *= A Határtalanul Program Középiskolákra vonatkozó pályázatai alapján. A 77 nyertes pályázatot benyújtó gimnázium esetén adataink becsültek, iskolánként 40 diákkal és 5 kísérővel számoltuk az utazó csoportok létszámát. Diákutaztatási Program 2014 Nemzeti ünnepekhez és emléknapokhoz kapcsolódó középiskolai diákutaztatási programok Rendezvény megnevezése Résztvevő iskolák száma Résztvevő diákok és tanárok száma Március 15-i Diákutaztatási Program Június 4-i Diákutaztatási Program Október 23-i diákutaztatási Program Összesen A Rákóczi Szövetség Kárpát-medencei középiskolai szervezeteinek szóló utaztatási programok Felvidéki Séta május Délvidéki Utazás április Partiumi Kirándulás szeptember Felvidéki Séta november Összesen A két program együttesen

19 36 37 Nemzeti ünnepekhez és emléknapokhoz kapcsolódó középiskolai diákutaztatási programok részletezése Március 15-i Diákutaztatási Program A Rákóczi Szövetség március 15-i diákutaztatási programja keretében 88 magyarországi és 1 határon túli középiskola pályázott Kárpát-medencei utazási támogatásért. A Szövetség valamennyi pályázatot pozitívan bírálta el, ennek értelmében több mint 2500 magyarországi diák utazhatott március 15-én valamely határon túli magyar településre és ünnepelhet közösen ott élő diáktársaival. Az utazó iskolák közül március 15-én 37-en utaztak Erdélybe, 40-en Felvidékre, 1 iskola Magyarországra, 7 iskola utazott Délvidékre, 1 iskola Kárpátaljára, 1 iskola Szlovéniába, 1 iskola Csehországba és 1 iskola látogatott Ausztriába. A pályázat feltétele volt, hogy egy Kárpát-medencei határon túli település magyar középiskolájához látogasson a magyarországi középiskolás utazó csoport és közösen ünnepeljenek március 15-én. Iskolánként egy autóbusznyi diák utazhat a pályázat keretében, amihez a Rákóczi Szövetség 200 ezer forint utazási támogatást ajánlott fel a sikeres pályázóknak, illetve igény szerint segített a fogadó iskola közvetítésében. 1. Az iskola neve Település A partneriskola neve Település Csongrádi Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium Sághy Mihály Tagintézménye Csongrád Építészeti Szakközépiskola Dunaszerdahely 2. Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium Miskolc Tompa Mihály Református Gimnázium Rimaszombat 3. Pannonhalmi Bencés Gimnázium Pannonhalma Karácsfalvai Sztojka Sándor Görög Katolikus Gimnázium Karácsfalva 4. Egri Kereskedelmi Mezőgazdasági Szakközép-, Szakiskola és Kollégium Eger Batthyányi Ignác Kollégium Gyergyószentmiklós 5. NYME Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium Szombathely Magyar Tannyelvű Magán Szakközépiskola Alsóbodok 6. Építőipari, Faipari Szakképző Iskola és Kollégium Kaposvár Politechnika Iskola Szabadka Szent Lőrinc Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium Szent Lőrinc Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium Oroszlányi Ifjúsági Szervezet + Bakfark Bálint Alapfokú Művészetoktatási Intézmény Petőfi Sándor Gimnázium Gépészeti Szakközépiskola és Kollégium Eger Hidaskürti Magán Szakközépiskola Kihelyezett Részleg Nagykapos Nagykapos Eger Magán Szakközépiskola Rimaszombat Oroszlány CSEMADOK Komáromi Területi Választmány Komárom Aszód Brassai Sámuel Elméleti Líceum Kolozsvár 11. Balassi Bálint Nyolcévfolyamos Gimnázium Budapest Salamon Ernő Gimnázium Gyergyószentmiklós 12. Ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium Cegléd Nagy István Művészeti Középiskola Csíkszereda 13. Szent Benedek Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium Kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Tagintézménye Kiskunfélegyháza Segesvári Mircea Eliade Főgimnázium Segesvár 14. Szent Imre Katolikus Gimnázium, Általános Iskola, Kollégium, Óvoda és Alapfokú Művészeti Iskola Nyíregyháza Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum Szatmárnémeti 15. Zipernowsky Károly Műszaki Szakközépiskola Pécs Puskás Tivadar Szakközépiskola Sepsiszentgyörgy

20 38 Ózdi József Attila Gimnázium, Ady Endre Gimnázium Budapest P. J. Šafárik Gimnázium Rozsnyó 17. Miskolci Kós Károly Építőipari Szakközépiskola és Szakiskola Miskolc Bányai János Műszaki Szakközépiskola Székelyudvarhely 18. Pécsi Simonyi Károly Szakközépiskola és Szakiskola Pécs Domokos Kázmér Iskolacsoport Szováta 19. Karcagi Nagykun Református Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola Karcag Tompa Mihály Református Gimnázium Rimaszombat 20. Győr-Moson-Sopron Megyei ÁMK Porpáczy A. Tagiskola Fertőd Bányai János Műszaki Szakközépiskola Székelyudvarhely 21. Hajdúböszörményi Bocskai istván Gimnázium Hajdúböszörmény Kölcsey Ferenc Főgimnázium Szatmárnémeti 22. Vajda Péter Evangélikus Gimnázium Szarvas Téglás Gábor Elméleti Líceum Déva 23. Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium Nyíregyháza Nicolae Iorga Általános Iskola Nagybánya Kökönyösi Általános Iskola, Gimnázium, Szakközépiskola, Szakiskola, Speciális Szakiskola, Kollégium, Alapfokú Művészeti Iskola Szent Benedek Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium Balatonfüredi Széchényi Ferenc Tagintézménye Komló Baróti Szabó Dávid Iskolaközpont Barót Balatonfüred Egészségügyi Középiskola Szabadka 26. Szabolcs Vezér Gimnázium Szakközépiskola és Kollégium Pusztaszabolcs Pater Godó Mihály Általános Iskola Kisiratos 27. Szolnoki Műszaki Szakközép-és Szakiskola, Jendrassik György Gépipari Tagintézmény Szolnok Szakkay József Szakközépiskola Kassa 28. Szepsi Csombor Márton Gimnázium, Szakképző Iskola, Általános Iskola Szikszó Tompa Mihály Alapiskola Rimaszombat 29. Svetits Katolikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium Debrecen Szent László Római Katolikus Gimnázium Nagyvárad 30. Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnázium Szombathely Dunaszerdahelyi Szakközépiskola Dunaszerdahely 31. Serényi Béla Mezőgazdasági Szakképző Iskola Putnok Salamon Ernő Gimnázium Gyergyószentmiklós 32. Győri Deák Ferenc Közgazdasági és Informatikai Szakközépiskola Győr Kereskedelmi Akadémia, Corvin Mátyás Magyar Tannyelvű Gimnázium Nagymegyer 33. Egry József Középiskola, Szakiskola és Kollégium Zánka Kós Károly Szakközépiskola Csíkszereda 34. Hatvani Bajza József Gimnázium és Szakközépiskola Hatvan Ipolysági Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium Ipolyság 35. Tokaji Ferenc Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium Tokaj Márai Sándor Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium és Alapiskola Kassa 36. Stúdium Szakközépiskola és Szakiskola Miskolc Németh László Elméleti Líceum Nagybánya 37. Tatabányai Integrált Szakiskola, Középiskola és Kollégium Mikes Kelemen Felnőtt és Ifjúsági Gimnázium, Szakközépiskola és Szakiskola Tatabánya Magyar Tannyelvű Magán Szakközépiskola Dunaszerdahely 38. Türr István Gazdasági Szakközépiskola Baja MTNY Alapiskola Naszvad 39. Tiszakécskei Református Kollégium Általános Iskolája és Gimnáziuma Tiszakécske Szamosújvári 1-es sz. Általános Iskola Szamosújvár 40. Kaposvári Eötvös Loránd Műszaki Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium Kaposvár Nyers István Akadémia Tóthfalu 41. Bethlen Gábor Református Gimnázium és Szathmáry Kollégium Hódmezővásárhely Tompa Mihály Református Gimnázium Rimaszombat 42. Keszthelyi Asbóth Sándor Szakképző Iskola és Kollégium Keszthely Bányai János Műszaki Szakközépiskola Székelyudvarhely 43. Békásmegyeri Veres Péter Gimnázium Budapest Baczkamadarasi Kis Gergely Református Líceum Székelyudvarhely 44. Gyöngyöshalászi Általános Művelődési Központ Gyöngyöshalász Fábry Zoltán Alapiskola és Szakközépiskola Rozsnyó 45. Piarista Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium Kecskemét Kalazanci Szent József Római Katolikus Líceum Nagykároly 46. Esztergomi Dobó Katalin Gimnázium Esztergom Párkányi Gimnázium Párkány 47. Zsigmondy Vilmos Gimnázium, Informatikai és Egészségügyi Szakközépiskola Dorog Orbán Balázs Gimnázium Székelykeresztúr 48. Ferences Gimnázium Szentendre Pázmány Péter MTNY Gimnázium Érsekújvár 49. Református Óvoda Álatalános Iskola és Gimnázium Kisvárda Szakkay József Szakközépiskola Kassa 50. Kőrösi Csoma Sándor Gimnázium, Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium Hajdúnánás Füleki Gimnázium Fülek Szakképzőiskola és Kollégium Széchenyi István Gimánázium, Általános Iskola, Szakközépiskola és Sportiskola Ózd Egészségügyi Középiskola Rozsnyó Pécs TKI - Paulinum Püspökségi Klasszikus Gimnázium Szabadka 53. Sárospataki Árpád Vezér Gimnázium és Kollégium Sárospatak Tornaljai Gimnázium Tornalja 54. Gödöllői Református Líceum Gimnázium és Kollégium Gödöllő Kolozsvári Református Kollégium Kolozsvár 55. Kaszás Attila Diákkör Budapest Ady Endre Diákkör Prága 56. Nagyboldogasszony Római Katolikus Általános Iskola Tapolca Ady Endre Alapiskola Párkány 57. Nagykanizsai Műszaki Szakképző Iskola és Kollégium Cserháti tagintézmény Nagykanizsa Építészeti Szakközépiskola Dunaszerdahely 58. Balassa Bálint Gazdasági Szakközépiskola és Szakiskola Esztergom József Attila Alapiskola és Óvoda Vásárút 59. II. Rákóczi Ferenc Szakközépiskola és Szakiskola Kisvárda Szakközépiskola Királyhelmec Arany János Gimnázium, Egészségügyi Szakképző és Közgazdasági Szakközépiskola Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium Berettyóújfalu Magán Szakközépiskola Nagykaposi Kihelyezett Részleg Bonyhád Füleki Gimnázium Fülek Nagykapos 62. Mikszáth Kálmán Szakközépiskola Balassagyarmat Csemadok TV Dunaszerdahely 63. Nyírbátori Bethlen Gábor Középiskola, Szakképző Iskola és Kollégium Nyírbátor Perbenyiki Szakközépiskola Perbenyik 64. Széchenyi István Római Katolikus Középiskola Hatvan Salamon Gimnázium Gyergyószentmiklós 65. Páduai Szent Antal Iskola Piliscsaba Nagy Mózes Elméleti Líceum Kézdivásárhely 66. Csongrádi Batsányi János Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium Csongrád Svetozar Marković Gimnázium Szabadka Székesfehérvári Kodály Zoltán Általános Iskola, Gimnázium és AMI Kossuth Lajos Evangélikus Általános Iskola, Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskola Tolna Megyei Szent László Szakképző Iskola Egészségügyi-Szociális Szakképző Tagintézménye Székesfehérvár CSEMADOK Galántai Területi Választmánya Galánta Miskolc P. J.Šafárik Gimnázium Rozsnyó Szekszárd Egészségügyi Középiskola Szabadka 70. Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma Pécs Visa Református Egyházközség Visa 71. Bálicsi Integrációs Nevelési Oktatási Központ Pécs Bécsi Magyar Iskola Bécs 72. EVENTUS Üzleti, Művészeti Középiskola, Szakiskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Kollégium Eger Partiumi Keresztény Egyetem Nagyvárad 73. Sárospataki Református Kollégium Gimnáziuma Sárospatak Jósika Miklós Elméleti Líceum Torda 74. Bláthy Ottó Villamosipari Szakközépiskola Miskolc Arany János Elméleti Líceum Nagyszalonta 75. Miskolci Andrássy Gyula Szakközépiskola Miskolc Kölcsey Ferenc Főgimnázium Szatmárnémeti 76. Piarista Gimnázium és Kollégium Vác Comenius Gimnázium Zselíz 77. Keszthelyi Vajda János Gimnázium Keszthely Nagyboldogasszony Egyházi Iskolaközpont Gúta 78. Veress Ferenc Szakképző Iskola Hajdúböszörmény Nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium Nagyvárad 79. Eötvös József Szakképző Intézmény Hódmezővásárhely Zeyk Domokos IsIskolaközpont Székelykeresztúr 80. Hunyadi Mátyás Szakképző és Szakközépiskola Mosonmagyaróvár Magán Szakközépiskola Hidaskürt, kihelyezett tagozat Nagymegyer Nagymegyer 81. Bajai Bányai Júlia Szakképző Iskola Baja Srednja Economska Skola Zombor 82. Premontrei Szent Norbert Gimnázium és Egyházzenei Szakközépiskola Gödöllő Füleki Gimnázium Fülek 83. Fasori Evangélikus Gimnázium Budapest Nagykárolyi Elméleti Líceum Nagykároly 84. Balassi Intézet Márton Áron Szakkollégium Budapest Gimnazija in srednja kemijska sola Ruse Ruše 85. Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon Miskolc Kassai Református egyházközség Kassa 86. Piarista Általános Iskola, Gimnázium és Szakközépiskola Mosonmagyaróvár Szenczi Molnár Albert Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium Szenc 87. Nyugat-magyarországi Középiskolák Küldöttsége Budapest Márton Áron Líceum Csíkszereda 88. Kelet-magyarországi Középiskolák Küldöttsége Debrecen Márton Áron Líceum Csíkszereda 89. Ady Endre Elméleti Líceum Nagyvárad Szolnok

Időpont: 2013. 05. 06 09. Károlyi István 12 Évfolyamos Gimnázium

Időpont: 2013. 05. 06 09. Károlyi István 12 Évfolyamos Gimnázium Időpont: 2013. 05. 06 09. Károlyi István 12 Évfolyamos Gimnázium Az emeletes buszunk, mellyel utaztunk Így mentünk Kárpátaljára Elindultunk: 7 órakor, Budapestről Délkor elértük a határt, kis idő után

Részletesebben

Határtalanul program Erdély május 3-6.

Határtalanul program Erdély május 3-6. Határtalanul program Erdély 2017. május 3-6. Május harmadikától hatodikáig Erdélyben jártunk. Mindenki nagyon várta a kirándulást, amin a Határtalanul pályázat segítségével vehettünk részt. Szerdán korán

Részletesebben

Projektnapló. Kárpátalja 2013. Előkészítő tevékenység

Projektnapló. Kárpátalja 2013. Előkészítő tevékenység Projektnapló Előkészítő tevékenység A Kardos László Általános Iskola diákjaiként nagyon megörültünk, mikor tanév végén meghallottuk a jó hírt: pályázati munkánk sikeresnek bizonyult a Bethlen Gábor Alapkezelő

Részletesebben

A Tisza-part természeti szépségével, élővilágával ismerkedtünk, majd megvizsgáltuk a víz tisztaságát. Következő úti célunk Visk volt.

A Tisza-part természeti szépségével, élővilágával ismerkedtünk, majd megvizsgáltuk a víz tisztaságát. Következő úti célunk Visk volt. Őseink útján járva A vecsési Halmi Telepi Általános Iskola húsz hetedik osztályos tanulója 2012. május 10.- 2012. május 13. között Ukrajnába utazott tanulmányi kirándulásra a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.

Részletesebben

Időutazás Dél-Erdélyben a Hunyadiak nyomában

Időutazás Dél-Erdélyben a Hunyadiak nyomában Időutazás Dél-Erdélyben a Hunyadiak nyomában 2016. június elején került sor a Nagymágocsi Hunyadi János és a Vásárosnaményi Petőfi Sándor Általános Iskola tanulmányi kirándulására a Határtalanul program

Részletesebben

Határtalanul! pályázat. Erdély kulturális, történelmi, irodalmi és természeti felfedezése

Határtalanul! pályázat. Erdély kulturális, történelmi, irodalmi és természeti felfedezése Határtalanul! pályázat Erdély kulturális, történelmi, irodalmi és természeti felfedezése időpont: 2014. október 6 - október 8. A tanulmányi kirándulásunk úti célja Erdély volt. 2014. október 6-tól 8-ig

Részletesebben

Svájci tanulmányút. Basel

Svájci tanulmányút. Basel Svájci tanulmányút Basel A tanulmányúton öten vettünk részt; két tanár, Gál Anikó és Dékány István, valamint három diák: Annus Péter, Pászti Ferenc és én, Papp Zsolt. 2013. január 22-én hajnali 2 órakor

Részletesebben

Határtalanul! Négyfalu

Határtalanul! Négyfalu Határtalanul! Négyfalu 2016.03.03 2016.03.06. A 2015/2016. tanévben a Határtalanul! program keretében sikeres pályázatot nyújtottunk be, így lehetőségünk nyílt az erdélyi testvériskolánkba ellátogatni

Részletesebben

Határtalanul. A program címe: "Székelyföldi kalandozások a hősök nyomán." A projekt száma: HA-13-01-10

Határtalanul. A program címe: Székelyföldi kalandozások a hősök nyomán. A projekt száma: HA-13-01-10 Határtalanul A program címe: "Székelyföldi kalandozások a hősök nyomán." A projekt száma: HA-13-01-10 Székelyföldi kalandozások a hősök nyomán Pályázatunk célja a határon túli magyarság kultúrájának, a

Részletesebben

2. nap 2014.05.07. Szerda

2. nap 2014.05.07. Szerda 2. nap 2014.05.07. Szerda Az előző napi hosszú út után nem túl frissen ébredtünk a második nap reggelén, de a finom reggeli és a tartalmas útvonal lelkesítőleg hatott mindenkire. - Irány Parajd! hangzott

Részletesebben

Gömörországban jártunk. Bábolnai Általános Iskola, 7. A osztálya. A HATÁRTALANUL pályázaton három napos utat nyertünk Szlovákiába, Gömörországba.

Gömörországban jártunk. Bábolnai Általános Iskola, 7. A osztálya. A HATÁRTALANUL pályázaton három napos utat nyertünk Szlovákiába, Gömörországba. PÁLYÁZAT Gömörországban jártunk Bábolnai Általános Iskola, 7. A osztálya A HATÁRTALANUL pályázaton három napos utat nyertünk Szlovákiába, Gömörországba. Izgatottan készültünk az utazásra. Két előkészítő

Részletesebben

Bősön útba ejtettük a környezetvédelmi szempontból sokáig vitatott vízierőművet, láttunk zsilipelő uszályt is. Bős - Vízierőmű

Bősön útba ejtettük a környezetvédelmi szempontból sokáig vitatott vízierőművet, láttunk zsilipelő uszályt is. Bős - Vízierőmű Iskolánk sikeresen szerepelt az Emberi Erőforrások Minisztériuma megbízásából kiírt Határtalanul program pályázatán, így 50 fő 7. évfolyamos tanulóból és 4 kísérőtanárból álló csoportunk 5 napos emlékezetes

Részletesebben

ÉSZAK-ERDÉLYBEN A HATÁRTALANUL PÁLYÁZATTAL

ÉSZAK-ERDÉLYBEN A HATÁRTALANUL PÁLYÁZATTAL ÉSZAK-ERDÉLYBEN A HATÁRTALANUL PÁLYÁZATTAL Március 14-e és 17-e között iskolánk 7.-es csapata különleges irodalmi és történelmi emlékeket fedezett fel Észak-Erdélyben. A szállásunk és a bázisuk Koltón

Részletesebben

Erdélyi osztálykirándulás a Határtalanul program keretében

Erdélyi osztálykirándulás a Határtalanul program keretében Erdélyi osztálykirándulás a Határtalanul program keretében (2015.05.21-05.26) 1. nap (2015.05.21) 2015.05.20-án 23.30-kor kezdtünk összegyűlni a suli előtt. Az idő barátságtalanul hűvös volt, előtte nem

Részletesebben

Az előkészítő óra: Tanulmányi kirándulás - Beszámoló képekkel

Az előkészítő óra: Tanulmányi kirándulás - Beszámoló képekkel Az Istvánffy Miklós Általános Iskola 44 diákja és 5 pedagógusa a Határtalanul! Árpád vezér nyomdokain című program keretében négynapos Kárpátaljai kiránduláson vett részt 2018. augusztus 28-31. között.

Részletesebben

1. nap Indulás:

1. nap Indulás: 1. nap 2014.05.06. Indulás: 2014.05.06. 05.00. A korai indulás ellenére az 58 fős társaság frissen szállt buszra a sátoraljaújhelyi Latabár Színház mögötti parkolóban. A szülők és gyerekek egyaránt izgatottan

Részletesebben

A szerkesztôség e-mail címe: derekpont@freemail.hu telefon: 0620-389-58-53. Zetelakán jártunk Aki járt már Derekegyház testvértelepülésén Zetelakán az bizonyára igen kellemes tapasztalatokat szerzett az

Részletesebben

Kirándulás a Felvidéken 2016 Határtalanul program

Kirándulás a Felvidéken 2016 Határtalanul program Kirándulás a Felvidéken 2016 Határtalanul program Az Emberi Erőforrások Minisztériuma Emberi Erőforrás Támogatáskezelő Határtalanul programjának keretében a Vecsési Halmi Telepi Általános Iskola harmincegy

Részletesebben

Erasmus+ Lengyelország

Erasmus+ Lengyelország Erasmus+ Lengyelország 2016.05.30.-2016.06.05. Hétfőn indultunk Lengyelországba vonattal, az út 8 óra hosszú volt. A vége felé mindenki unta már az ülést. Katowicénél át kellett szállni egy másik vonatra,

Részletesebben

Beszámoló a sikeresen megvalósított Határtalanul! pályázatról

Beszámoló a sikeresen megvalósított Határtalanul! pályázatról Beszámoló a sikeresen megvalósított Határtalanul! pályázatról 2012 tavaszán két lelkes kolléganő Csapi Edit és Heisz Mónika megírta és megnyerte a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. által kiírt pályázatot.

Részletesebben

Végül az estet egy közös zenéléssel és énekléssel zártuk le a Tiszaparton.

Végül az estet egy közös zenéléssel és énekléssel zártuk le a Tiszaparton. 1.nap 2018. 05. 30.-án érkeztek Szolnokra a Nagyenyedi diákok. 14.00-kor vártuk őket a Pelikán Hotelnél, ahonnan elindultunk a szállásra. Miután megérkeztünk ők elfoglalták a szobájukat, kicsit lepihentek

Részletesebben

Szardínia Szicília. 2012. március 28-tól április 5-ig. Készített: Varga Orsolya 13. a

Szardínia Szicília. 2012. március 28-tól április 5-ig. Készített: Varga Orsolya 13. a Szardínia Szicília 2012. március 28-tól április 5-ig Készített: Varga Orsolya 13. a 1.nap: Már hetek óta várt utazás végre kezdetét vette. Mindenki izgatottan várta a repülő utat, a fogadó családját, az

Részletesebben

Barossosok az Európai Parlamentben (és egyéb helyeken)

Barossosok az Európai Parlamentben (és egyéb helyeken) Barossosok az Európai Parlamentben (és egyéb helyeken) A tények: Időpont: 2012. október 10 13. Helyszínek, látnivalók, programok: Dachau: koncentrációs tábor megtekintése Strasbourg: angolosok: részvétel

Részletesebben

JEZU, UFAM TOBIE - Jézusom, bízom Benned

JEZU, UFAM TOBIE - Jézusom, bízom Benned JEZU, UFAM TOBIE - Jézusom, bízom Benned Iskolánk felsős énekkara és gregorián kórusa az őszi szünetben (2014.10.24 10.30-ig) egy hetet töltött Lengyelországban a prezentációs nővérek által fenntartott

Részletesebben

Útinapló Együtt Európában HAT

Útinapló Együtt Európában HAT Útinapló Együtt Európában HAT-15-07-0110 2016. május 27-én indultunk Felvidékre, Rimaszombatra, hogy a Kereskedelmi Magán Szakközépiskola diákjaival közösen megvalósítsuk projektünket. Az előkészítő foglalkozásokon

Részletesebben

Első nap. Jól éreztük magunkat, sok szép, újat tanultunk Erdély történelméről és számos szép, régi építményt láthattunk.

Első nap. Jól éreztük magunkat, sok szép, újat tanultunk Erdély történelméről és számos szép, régi építményt láthattunk. Első nap Reggel 6-kor indultunk a Cseresnyés Kollégium elől. A határ átlépése után az első megállónk Nagyszalonta volt. Megnéztük a város főterét ahol Erdély egyetlen Kossuth Lajos szobor található. Ellátogattunk

Részletesebben

8. A TANULMÁNYI KIRÁNDULÁS 2015.MÁJ 21-22-23.

8. A TANULMÁNYI KIRÁNDULÁS 2015.MÁJ 21-22-23. 8. A TANULMÁNYI KIRÁNDULÁS 2015.MÁJ 21-22-23. Kísérő tanárok: Lipcsei Anna Mária projektfelelős (osztályfőnök, pedagógia ) Buzás Klára tanító, gyógypedagógus) Rabóczki Ottó osztályfőnök ( testnevelés-biológia

Részletesebben

HAT HATÁRTALANUL! program Kárpátaljai szolidaritási program

HAT HATÁRTALANUL! program Kárpátaljai szolidaritási program HAT-18-03 HATÁRTALANUL! program Kárpátaljai szolidaritási program Igrici Község Önkormányzata pályázatot nyújtott be a HAT-18-03 HATÁRTALANUL! program keretében. A pályázaton az önkormányzat 37 fő utazására

Részletesebben

A XIII. GENIUS konferencia és diákverseny díjazott tanulói erdélyi jutalomkiránduláson vettek részt

A XIII. GENIUS konferencia és diákverseny díjazott tanulói erdélyi jutalomkiránduláson vettek részt A XIII. GENIUS konferencia és diákverseny díjazott tanulói erdélyi jutalomkiránduláson vettek részt (Ivó, Románia, 2015. július 25-31.) Gyere el, kérünk, légy a vendégünk! S lesz egy szép, közös emlékünk,

Részletesebben

MÁRCIUS 15-I DIÁKUTAZTATÁSI PROGRAM

MÁRCIUS 15-I DIÁKUTAZTATÁSI PROGRAM RÁKÓCZI SZÖVETSÉG MÁRCIUS 15-I DIÁKUTAZTATÁSI PROGRAM RÁKÓCZI SZÖVETSÉG H 1027, Szász Károly utca 1. IV/1. Levélcím: H 1255, Pf. 23. Telefon: (+36 1) 201 3067, (+36 1) 212 3854 Fax: (+36 1) 212 8891 www.rakocziszovetseg.org

Részletesebben

Eme írás készíttetett az Úr 2008. Évének Augusztus havában,

Eme írás készíttetett az Úr 2008. Évének Augusztus havában, Eme írás készíttetett az Úr 2008. Évének Augusztus havában, ama XII. ÁGOTA táborrul, mely tarttatott az jeles Szeged városában, azon vidám ifjak örömére!!! Az ÁGOTA Alapítvány (helyett) bemutatja (a 2

Részletesebben

Beszámoló. Szakmai gyakorlatról. Lengyelország május. Készítette: Nedreu Flórián

Beszámoló. Szakmai gyakorlatról. Lengyelország május. Készítette: Nedreu Flórián Beszámoló Szakmai gyakorlatról Lengyelország 2018. május Készítette: Nedreu Flórián Első hét Reggel 5-kor indultam Kétegyházáról, nagyon szép tájakon vezetett az utunk. Az első megálló egy benzinkútnál

Részletesebben

Csodaföldön Erdélyben 2016. 04. 18-21.

Csodaföldön Erdélyben 2016. 04. 18-21. Csodaföldön Erdélyben 2016. 04. 18-21. Utassy József Általános Iskola Az előkészületek Iskolánkban nagy örömmel fogadtuk a hírt, hogy a,,határtalanul pályázat keretében a hetedik osztályos tanulók egy

Részletesebben

Magyarok az I. világháborúban Doberdó, Isonzó

Magyarok az I. világháborúban Doberdó, Isonzó Magyarok az I. világháborúban Doberdó, Isonzó A Pécsi SzC Radnóti Miklós Közgazdasági Szakgimnáziumának tanulmányi kirándulása 2017. június 13-14. Résztvevő: Horvat Dorisz (9. B) Nagy Richárd (9. B) Riszt

Részletesebben

Sávolyok fiataljainak identitás erősítő találkozója 2018 augusztus

Sávolyok fiataljainak identitás erősítő találkozója 2018 augusztus Sávoly Község Önkormányzatának információs lapja XI. évfolyam III. szám 2018. szeptemberi szám melléklete Sávolyok fiataljainak identitás erősítő találkozója 2018 augusztus 13-21. Augusztusban immáron

Részletesebben

Szakmai utazás a Vajdaságba

Szakmai utazás a Vajdaságba Szakmai utazás a Vajdaságba Az Apáczai Közalapítvány Határtalanul! címmel kiírt pályázatán a Türr István Gazdasági Szakközépiskola sikeresen vett részt és 2010. augusztus 28. augusztus 31. között majdnem

Részletesebben

VOLT EGYSZER EGY GÓLYABÁL. sok-sok tánccal....és a gólyaesküvel.

VOLT EGYSZER EGY GÓLYABÁL. sok-sok tánccal....és a gólyaesküvel. Jeles napok 113 VOLT EGYSZER EGY GÓLYABÁL énekléssel sok-sok tánccal...és a gólyaesküvel. 114 A szalagavatót minden évben nagy várakozás előzi meg, mind a diákok, mind a tanárok részéről. Így történt ez

Részletesebben

Nándorfehérvári diadal emléknapja: július 22.

Nándorfehérvári diadal emléknapja: július 22. Nándorfehérvári diadal emléknapja: július 22. Hunyadi János és Kapisztrán János seregei 558 évvel ezelőtt, 1456. július 22-én állították meg a Nándorfehérvárt ostromló oszmán hadat. A győztes csata emlékére

Részletesebben

Húsvéti Kempingtalálkozó Erdélyben. Dés, Transilvania Camping

Húsvéti Kempingtalálkozó Erdélyben. Dés, Transilvania Camping Húsvéti Kempingtalálkozó Erdélyben Dés, Transilvania Camping Szervező - Ábrok László - Debrecen - tel.:06 20 939 0271 Társszervező - Transilvania Camping - Erdélyi Lakókocsisok - Peti tel 0040 722 509492

Részletesebben

.a Széchenyi iskoláról

.a Széchenyi iskoláról Negyedikesek írták....a Széchenyi iskoláról 7 éves koromban, szüleimmel azért választottuk ezt az iskolát, mert itt német nyelvet lehet tanulni. Én már óvodás korom óta tanulom a németet, így ragaszkodtunk

Részletesebben

Projektnapló. Elek apó meséi - legendák és mondák nyomán Erdélyben. Tiszaalpári Árpád Fejedelem Általános Iskola HAT

Projektnapló. Elek apó meséi - legendák és mondák nyomán Erdélyben. Tiszaalpári Árpád Fejedelem Általános Iskola HAT Projektnapló Elek apó meséi - legendák és mondák nyomán Erdélyben Tiszaalpári Árpád Fejedelem Általános Iskola HAT-15-05-0356 Tiszaalpári Árpád Fejedelem Általános Iskola Szeretet lánca! Kössed egybe Szívét

Részletesebben

Majd a híres Rákóczi lépcsőn át jutottunk el a Rákóczi várba, ami bár még zárva volt, mégis beengedtek bennünket. Késő délután indultunk tovább

Majd a híres Rákóczi lépcsőn át jutottunk el a Rákóczi várba, ami bár még zárva volt, mégis beengedtek bennünket. Késő délután indultunk tovább HATÁRTALANUL! HATÁRTALANUL! pályázat keretében a 7. évfolyamosok - 18 fő 2 kísérő pedagógussal - május 15.-május 18. között Erdélyben tanulmányi kiránduláson vettek részt. 1. nap 6 órakor indultunk Kállósemjénből.

Részletesebben

Szlovénia és Horvátország magyar emlékeivel ismerkedtünk

Szlovénia és Horvátország magyar emlékeivel ismerkedtünk Szlovénia és Horvátország magyar emlékeivel ismerkedtünk Iskolánk diákjai ismét külföldi tanulmányi kiránduláson vehettek részt a Határtalanul! program jóvoltából: április 10. és 13. között Szlovéniában

Részletesebben

Lengyel emlékhelyek nyomában Dunakanyar, Ipolymente

Lengyel emlékhelyek nyomában Dunakanyar, Ipolymente Lengyel emlékhelyek nyomában Dunakanyar, Ipolymente A magyarországi lengyel emlékhelyeket bejárva 2014-ben hazánk egyik legszebb vidékére, a Dunakanyarba, valamint az Ipolymentére látogatunk el. Olyan

Részletesebben

HATÁRTALANUL pályázat BGA-12-HA-01-0534 számú pályázat

HATÁRTALANUL pályázat BGA-12-HA-01-0534 számú pályázat A Magyar történelmi, irodalmi emlékek nyomában Erdély szép tájain című HATÁRTALANUL pályázat BGA-12-HA-01-0534 számú pályázat Készítette: Hódmezővásárhely Kertvárosi Katolikus Általános Iskola csapata

Részletesebben

A SZABADSÁG HŐSEINEK NYOMÁBAN A FELVIDÉKEN

A SZABADSÁG HŐSEINEK NYOMÁBAN A FELVIDÉKEN A SZABADSÁG HŐSEINEK NYOMÁBAN A FELVIDÉKEN Élménybeszámoló az enyingi Tinódi Lantos Sebestyén Református Iskola 7. osztályának tanulmányi kirándulásáról 1.nap A Határtalanul! pályázaton osztályunk egy

Részletesebben

Kastélydombi Általános Iskola 2015. április 27-30.

Kastélydombi Általános Iskola 2015. április 27-30. Kastélydombi Általános Iskola 2015. április 27-30. Pályázat száma: HAT-14-01-0643 A pályázat címe: Kastélydombi gyerekek a Felvidéken A pályázaton nyert összeg: 1 022 700Ft Az felvidéki utazáson harminckét

Részletesebben

Szombathely. Utazás. Vasárnap

Szombathely. Utazás. Vasárnap Szombathely Utazás Élmény ország kapuja megnyílt előttünk, amikor 2016.03.04-én elindultunk Szombathely fele. Mindenki hatalmas energiákkal és jó kedvel indult az útnak, akkor még senki sem számította

Részletesebben

A Baross az Erasmus+ programjában

A Baross az Erasmus+ programjában A Baross az Erasmus+ programjában Mi is az Erasmus+ és hogyan kötődik az iskolánkhoz? Az Erasmus+ program az Európai Unió 2014-2020 között futó oktatási, képzési, ifjúsági és sport programja. Iskolánk

Részletesebben

Szeretettel hívunk és várunk benneteket iskolánkba játékos, iskolaelőkészítő foglalkozásainkra, melyet a tanítónők havonta tartanak.

Szeretettel hívunk és várunk benneteket iskolánkba játékos, iskolaelőkészítő foglalkozásainkra, melyet a tanítónők havonta tartanak. Játsszunk együtt! 4. Kedves Nagycsoportos Óvodások! Szeretettel hívunk és várunk benneteket iskolánkba játékos, iskolaelőkészítő foglalkozásainkra, melyet a tanítónők havonta tartanak. A részvétel ingyenes!

Részletesebben

Szabadka, július 7-10.

Szabadka, július 7-10. Szabadka, 2011. július 7-10. A rendezvény témái: - A Magyar Gyógyszerész Egyesület Délvidéki járásának történetéből - A Délvidék művelődésének történetéből - Kulturális kapcsolataink A rendezvény Szabadkán

Részletesebben

Betlehemezés Létavértesen

Betlehemezés Létavértesen A XXVI. Nemzetközi Betlehemes Találkozón Betlehemezés Létavértesen Immáron negyedik éve, a dráma szakköröseimmel november elején elkezdünk készülődni a betlehemezésre. A mi vidékünkre jellemző alföldi

Részletesebben

Népek karácsonya. Debrecen, december 21. Vizler Pálné és Berdóné Deli Zita szervezők

Népek karácsonya. Debrecen, december 21. Vizler Pálné és Berdóné Deli Zita szervezők TÁMOP-3.3.14.A-12/1-2013-0100 Hátrányból előny testvériskolai kapcsolat kialakítása a és a Szolnoki Belvárosi Általános Iskola között Népek karácsonya A Népek karácsonya címmel szervezett a téli ünnepkör

Részletesebben

Esküvőnk Görögországban

Esküvőnk Görögországban Esküvőnk Görögországban A mi történetünk 2008 nyarán kezdődött - ekkor tartottuk az eljegyzésünket a horvát tengerparton. Mindig is úgy gondoltuk, hogy valahogyan különlegessé-emlékezetessé, a megszokottól

Részletesebben

Határtalanul! Program Együttműködés gimnáziumok között Arany János emlékére a magyar irodalom útján a Vajdaságban és Tolnában

Határtalanul! Program Együttműködés gimnáziumok között Arany János emlékére a magyar irodalom útján a Vajdaságban és Tolnában Osztályfőnöki beszámoló osztálykirándulásról A 11. d a Határtalanul program keretében töltött öt napot Bácskában és a Bánátban. Az utazás május kilencedikén kezdődött és tizenharmadikán ért véget. 25-én

Részletesebben

11 Mindig van két lehetőség. Vagy nincs. Kacs RETTEGJETEK ÉRETTSÉGIZŐK A cikk szerzője, Kercsó Katalin búcsúbeszéde a ballagási ünnepségen. A ballagók névsorát megtalálod az utolsó oldalon! Most ezzel

Részletesebben

A Kossuth Szövetség arany okleveles díjazottja lettem

A Kossuth Szövetség arany okleveles díjazottja lettem A Kossuth Szövetség arany okleveles díjazottja lettem A Kossuth Szövetség az idén is pályázatot hirdetett, A szó az első, a tett a második címmel, melynek célja a hagyományok ápolása, a kossuthi emlékek

Részletesebben

Zalaegerszegi Diákkonferencia 2013. 4. 19-21.

Zalaegerszegi Diákkonferencia 2013. 4. 19-21. Zalaegerszegi Diákkonferencia 2013. 4. 19-21. Péntek reggel az iskola udvarról indultunk az Igazgató Úrral, Csák tanár úrral és diák társammal Szőke Szilviával. Hosszú út elébe néztünk, pontosan még mi

Részletesebben

Szívet melengetõ délutánt töltöttem el a váci Bartók Béla Zeneiskolában, 2007.

Szívet melengetõ délutánt töltöttem el a váci Bartók Béla Zeneiskolában, 2007. VARSÁNYI LÁSZLÓNÉ SZOLFÉZS TANSZAKI NAP A VÁCI ZENEISKOLÁBAN Szívet melengetõ délutánt töltöttem el a váci Bartók Béla Zeneiskolában, 2007. március 22-én. A személyes meghíváson kívül egy szép meghívó

Részletesebben

Tata és környékének megismerése Az Ászári Jászai Mari Általános Iskola kirándulása

Tata és környékének megismerése Az Ászári Jászai Mari Általános Iskola kirándulása 1 EFOP-1.3.9-17-2017-00011 Érezd jól magad a bőrödben! Változatos tevékenységformák a Jászai Mari Általános Iskolában Tata és környékének megismerése Az kirándulása Lebonyolító: Sollertia Kft. (7761 Kozármisleny,

Részletesebben

HATÁRTALANUL A FELVIDÉKEN

HATÁRTALANUL A FELVIDÉKEN HATÁRTALANUL A FELVIDÉKEN Kirándulásunk a Határtalanul! pályázat keretein belül jött létre, abból a célból, hogy megismerkedjünk a felvidéki magyar diákokkal, és szorosabb kapcsolatot alakítsunk ki velük.

Részletesebben

Összefoglaló a Nyári táborról

Összefoglaló a Nyári táborról TÁMOP 3.1.4-08/2-2009-0147 Kompetencia alapú oktatás, egyenlő hozzáférés Innovatív intézményekben című pályázat, Nagybajom Város Önkormányzata, Nagybajomi Általános Művelődési Központ Egységes Gyógypedagógiai

Részletesebben

A harmadik út Erdélybe. 2013. július 30-a és augusztus 4-e között a Wass Albert Irodalompártoló Egyesület ismét. Aradon, a 13 aradi vértanú

A harmadik út Erdélybe. 2013. július 30-a és augusztus 4-e között a Wass Albert Irodalompártoló Egyesület ismét. Aradon, a 13 aradi vértanú A harmadik út Erdélybe 2013. július 30-a és augusztus 4-e között a Wass Albert Irodalompártoló Egyesület ismét Erdélyben járt, ezúttal a Székelyfölddel ismerkedtünk. Utunk elején Aradon, a 13 aradi vértanú

Részletesebben

Nagyvisnyó Túlélő tábor

Nagyvisnyó Túlélő tábor Nagyvisnyó Túlélő tábor 2014.08.17-22. 1. nap: Tiszafüred Poroszló Hajótúra Dédesi várrom 2. nap : Nagyvisnyó Aggtelek Nagyvisnyó szabad program vacsoráig 3. nap: Csomózási technikák a túléléshez (alpin

Részletesebben

ÚTI BESZÁMOLÓ A HATÁRTALANUL PÁLYÁZAT KERETÉBEN SZERVEZETT KIRÁNDULÁSRÓL 2016.MÁJUS 26-29

ÚTI BESZÁMOLÓ A HATÁRTALANUL PÁLYÁZAT KERETÉBEN SZERVEZETT KIRÁNDULÁSRÓL 2016.MÁJUS 26-29 ÚTI BESZÁMOLÓ A HATÁRTALANUL PÁLYÁZAT KERETÉBEN SZERVEZETT KIRÁNDULÁSRÓL 2016.MÁJUS 26-29 Tanulók, szülők és pedagógusok egyaránt nagy örömmel vettük, hogy a pályázat megnyerésével lehetőséget kaptunk

Részletesebben

BESZÁMOLÓ. Pályázati azonosító: CSSP-NEPDALKOR A pályázat megvalósult: támogatásával.

BESZÁMOLÓ. Pályázati azonosító: CSSP-NEPDALKOR A pályázat megvalósult: támogatásával. BESZÁMOLÓ Pályázati azonosító: CSSP-NEPDALKOR-2018-0252 A pályázat megvalósult: támogatásával. A dr.barsi Ernő Népdalkör és Citeraegyüttes a pályázaton elnyert támogatást a szerződésben foglaltak szerint

Részletesebben

Határtalanul I. rész Kolozsvári diákok látogatása Szekszárdon

Határtalanul I. rész Kolozsvári diákok látogatása Szekszárdon Határtalanul I. rész Kolozsvári diákok látogatása Szekszárdon A Határtalanul pályázat keretében 2016 áprilisában a kolozsvári Báthory István Elméleti Líceum két osztálya járt nálunk a Garay János Gimnáziumban,

Részletesebben

2010. június 13 Trianon 90 év 2010. június 4-én délután fél ötkor országszerte megkondultak a harangok. Megkondultak, mert 90 évvel ezelőtt ezen a napon írták alá azt a békeszerződést, mellyel Magyarországot

Részletesebben

HAT június 5-11., Magyarország, Bolyai-líceum

HAT június 5-11., Magyarország, Bolyai-líceum HAT-18-02-0074 2019. június 5-11., Magyarország, Bolyai-líceum Egy vérből valók vagyunk - Testvériskolák diákjai közötti kapcsolaterősítés Beszámoló az erdélyi diákok magyarországi újáról Hazafele úton

Részletesebben

JAJ DE JÓ A VAKÁCIÓ!!!

JAJ DE JÓ A VAKÁCIÓ!!! A VAJDA PÉTER ÉNEK- ZENEI ÁLTALÁNOS ÉS SPORTISKOLA LAPJA 18. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2012. JÚNIUS Botos Auróra 3.s JAJ DE JÓ A VAKÁCIÓ!!! tartalom JÚNIUS 3 Kiváló Vajdások 4 Pedagógusnapra 5 Németországban Comeniussal

Részletesebben

Írta: Administrator szeptember 06. szombat, 15:09 - Módosítás: szeptember 10. szerda, 16:44

Írta: Administrator szeptember 06. szombat, 15:09 - Módosítás: szeptember 10. szerda, 16:44 A levéltári források szerint Szilvágy nevének első írásos említése 1343-ból ered. Két Szilvágyról értesülünk, az egyikben akkor Szent Márton tiszteletére épült templom állt. A török harcok idején annyira

Részletesebben

A 8.A osztály kirándulás a Dunakanyarba

A 8.A osztály kirándulás a Dunakanyarba A 8.A osztály kirándulás a Dunakanyarba Szeptember 20-án, csütörtökön korán reggel indultunk busszal Szentendrére. Időben megérkeztünk a városba, kényelmesen sétálva bementünk a város központjába, a Czóbelmúzeumba.

Részletesebben

Poroszlói kalandok

Poroszlói kalandok Poroszlói kalandok 2018.05.25-05.27 Ezúttal a bennmaradós hétvégén Poroszlóra utaztunk el. Kivételesen, most ez nem a megszokott bennmaradósok közé tartozott, hiszen sportosabb és kalandokban gazdagabb

Részletesebben

1. nap. Helyszín (település) Tevékenységek megnevezése és leírása. Dátum Időpont 2012.

1. nap. Helyszín (település) Tevékenységek megnevezése és leírása. Dátum Időpont 2012. Dátum Időpont 14. 1. nap A nyírbátori, tákosi, csarodai református templomok meglátogatása. Annak rögzítése, hogy mi jellemzi ezt a vallást, mi a templomaikat. Megfogalmazzuk, miért ez a vallás az uralkodó

Részletesebben

Budapesti Innovatív Gimnázium és Szakgimnázium Erasmus+ Beszámoló

Budapesti Innovatív Gimnázium és Szakgimnázium Erasmus+ Beszámoló Budapesti Innovatív Gimnázium és Szakgimnázium Erasmus+ Beszámoló Oravecz Evelin Gennadi, Rhodes 2016 Beszámoló az Erasmus+ programban való részvételemről A nevem Oravecz Evelin a Budapesti Innovatív Gimnázium

Részletesebben

USTRON. Nemzetközi diákkonferencia 2009

USTRON. Nemzetközi diákkonferencia 2009 USTRON Nemzetközi diákkonferencia 2009 Hogyan jutottunk ki Ustronba? Újbuda önkormányzatának egyebek között egy lengyel várossal, Ustronnal is testvérvárosi kapcsolata van. Ustron néhány évente nemzetközi

Részletesebben

200 éve született Arany János - Irodalmi barangolás Erdélyben

200 éve született Arany János - Irodalmi barangolás Erdélyben 200 éve született Arany János - Irodalmi barangolás Erdélyben Iskolánk a Sárrétudvari Jókai Mór Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola 2017 áprilisában adta be a HAT-17-01-2017-00896 számú pályázatát

Részletesebben

Fővárosom Bukarest! Amint említettem második nap látogattunk el a parlamentbe. Megdöbbentően szép épület kívülről. Egyszerűen hihetetlenül nagy.

Fővárosom Bukarest! Amint említettem második nap látogattunk el a parlamentbe. Megdöbbentően szép épület kívülről. Egyszerűen hihetetlenül nagy. Fővárosom Bukarest! 2011. november 25-27. között részt vehettünk a Nemzetközi Sport és Ifjúsági Szövetség által szervezett Fővárosom Bukarest! elnevezésű kiránduláson, amelynek célja volt Bukarest ismertetése

Részletesebben

Kopátsy Sándor Száz éve született Kádár Hozzászólás a májusi Egyenlítő két írásához

Kopátsy Sándor Száz éve született Kádár Hozzászólás a májusi Egyenlítő két írásához Kopátsy Sándor Száz éve született Kádár Hozzászólás a májusi Egyenlítő két írásához Örültem, hogy a baloldal megemlékezik a magyar baloldal legnagyobb alakjáról. Nemcsak a magyar baloldal, de a magyar

Részletesebben

A Létavértesi Irinyi János Általános Iskola hírei: Határtalanul

A Létavértesi Irinyi János Általános Iskola hírei: Határtalanul A Létavértesi Irinyi János Általános Iskola hírei: Határtalanul Második alkalommal pályázott iskolánk a Határtalanul nemzeti összetartozást erősítő programban való részvételre. A nyertes projektnek köszönhetően

Részletesebben

Kerékpártúra az országhatár mentén 20. szakasz Berettyóújfalu - Debrecen

Kerékpártúra az országhatár mentén 20. szakasz Berettyóújfalu - Debrecen Kerékpártúra az országhatár mentén 20. szakasz 2017.07.15. Berettyóújfalu - Debrecen A 20. szakasz Berettyóújfalu Debrecen 68 km távolságú kerékpártúrára 2017. július 15-én került sor. A résztvevőknek

Részletesebben

A második napon először Aradra látogattunk, ahol a Megbékélés terén megkoszorúztuk az újra felállított Szabadságszobrot, miközben énekeltünk.

A második napon először Aradra látogattunk, ahol a Megbékélés terén megkoszorúztuk az újra felállított Szabadságszobrot, miközben énekeltünk. Határtalanul! Erdély 2018. 05. 13-16-ig A Dombóvári Belvárosi Általános és Alapfokú Művészeti Iskolájának 7. a osztályos tanulói 24 en 3 pedagógus kíséretében részt vettünk a Határtalanul pályázatnak Scool-túra

Részletesebben

Immáron harmadik alkalommal rendezte meg a Budapesti Trolibusz-közlekedési Dolgozók Szakszervezete (BTDSZ), a BKV közreműködésével az Országos Trolibusz Szakmai Találkozót. A március 20-tól 22-ig tartó

Részletesebben

Gyöngyösi Egressy Béni Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, Határtalanul A költészet és természet szépségeinek nyomában, Erdélyben

Gyöngyösi Egressy Béni Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, Határtalanul A költészet és természet szépségeinek nyomában, Erdélyben Határtalanul 2018. A költészet és természet szépségeinek nyomában, Erdélyben Gyöngyösi Egressy Béni Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola Előkészítő szakasz 1.Fakultatív kirándulás A pályázatunk egyik témájához

Részletesebben

Délelőtt a 4.c osztályosokkal előkészültünk a műsorra. Felraktuk a dekorációt, berendeztük az aulát. 14 órakor kezdődött a

Délelőtt a 4.c osztályosokkal előkészültünk a műsorra. Felraktuk a dekorációt, berendeztük az aulát. 14 órakor kezdődött a Az Újpesti Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola és Gimnáziumban ezen a pénteki napon került megrendezésre a Gyerek-Faktor. Az előző években elkezdett Csillag Születik vetélkedőt folytattam, csak a nevét

Részletesebben

Első nap Körülbelül délután 1-re értünk jött egy kis busz, aminek örültem nagyon mert egyrészt milyen luxus már másrészt nem kellett cipelni a pont 15 kilogramm bőröndömet. Az út két óra volt Budapestre,

Részletesebben

Klebelsberg Intézményfenntartó Központ Nyíregyházai Tankerülete

Klebelsberg Intézményfenntartó Központ Nyíregyházai Tankerülete Pályázati azonosító: TÁMOP-3.3.10.B-12-2013-0016. Továbbtanulás erősítő kezdeményezések támogatása pályázati felhívás keretében, Továbbtanulás erősítése a Móricz Zsigmond Iskolában. SZAKMAI BESZÁMOLÓ A

Részletesebben

A MAGYAR NÉPDAL ÜNNEPE

A MAGYAR NÉPDAL ÜNNEPE A MAGYAR NÉPDAL ÜNNEPE Szóló- és kiscsoportos éneklés 2014. nov. 14. péntek Igazi ünnep volt ez a nap, amikor a dísztermünkben 113 jelentkezőt hallgathattunk meg, hála nekik, tanítóiknak, tanáraiknak,

Részletesebben

Ötöves fenntartási időszak első éve 2013.10.01-2014.9.30. Múzeumi nap 2.

Ötöves fenntartási időszak első éve 2013.10.01-2014.9.30. Múzeumi nap 2. Sárospataki Gyűjtemények mindenkinek TÁMOP 3.2.8.B-12/1-2012-0001 Ötöves fenntartási időszak első éve 2013.10.01-2014.9.30. Karácsony fénye Múzeumi nap 2. Múzeumi nap 2. tematika Múzeumi nap helye és ideje:

Részletesebben

Határainkon túl, határtalanul Mi összetartozunk A tanulmányi kirándulás beszámolója (2016. június 1-4.):

Határainkon túl, határtalanul Mi összetartozunk A tanulmányi kirándulás beszámolója (2016. június 1-4.): Határainkon túl, határtalanul Mi összetartozunk 2016 A badacsonytomaji Tatay Sándor Általános Iskola 7. osztályos tanulói az Emberi Erőforrások Minisztériuma megbízásából az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő

Részletesebben

Nagykároly után, vesekő szülő utakon keresztül jutottunk el Sződemeterbe. A templomkertben álló Kölcsey szobor körül énekeltük nemzeti imádságunkat.

Nagykároly után, vesekő szülő utakon keresztül jutottunk el Sződemeterbe. A templomkertben álló Kölcsey szobor körül énekeltük nemzeti imádságunkat. Kirándulás! Ha nyár, akkor utazás! Ha utazás, akkor közösen! Így gondoltuk ezt gyülekezetünkben is, és aug. 18-án reggel felkerekedtünk, és elindultunk Máramarosszigetre, összesen 48-an. Szeretett, jól

Részletesebben

Nemzetiségi nap az első osztályban

Nemzetiségi nap az első osztályban Nemzetiségi nap az első osztályban November 10-én ismét nemzetiségi napot tartottunk az alsó tagozaton. Az első osztályosok közös programot szerveztek. Két vendéget hívtunk. A nap mesehallgatással kezdődött.

Részletesebben

EFOP Érezd jól magad a bőrödben! Változatos tevékenységformák a Jászai Mari Általános Iskolában SZAKMAI BESZÁMOLÓ

EFOP Érezd jól magad a bőrödben! Változatos tevékenységformák a Jászai Mari Általános Iskolában SZAKMAI BESZÁMOLÓ 1 EFOP-1.3.9-17-2017-00011 Érezd jól magad a bőrödben! Változatos tevékenységformák a Jászai Mari Általános Iskolában SZAKMAI BESZÁMOLÓ Északi-középhegység természeti kincsei A megvalósítás időszaka: 2018.

Részletesebben

Nagyboldogasszony Székesegyház

Nagyboldogasszony Székesegyház Hetedikesek élménybeszámolója Királyok és fejedelmek útján Erdély szívében A Dunaújvárosi Petőfi Sándor Általános Iskola 7-es évfolyama, 45 tanulóval és 4 kísérő tanárral a Határtalanul pályázat keretében

Részletesebben

Beszámoló. 3 hetes szakmai képzés Drezda, 2013. 08. 11-08. 31. Készítette: Vass Vivien

Beszámoló. 3 hetes szakmai képzés Drezda, 2013. 08. 11-08. 31. Készítette: Vass Vivien Beszámoló 3 hetes szakmai képzés Drezda, 2013. 08. 11-08. 31. Készítette: Vass Vivien 1. nap (aug. 11.) Vasárnap hajnalban, 4:15-kor gyülekeztünk az iskola előtt. Amikor az iskolához értünk már majdnem

Részletesebben

Séta a szülőfalumban. Beder Beáta V. osztályos tanuló

Séta a szülőfalumban. Beder Beáta V. osztályos tanuló Séta a szülőfalumban Egy szép napon elmentünk a barátnőmmel sétálni a szülőfalumban. Az Erzsébet parkban megmutattam az emlékművet, a református templomot meg a nyári színpadot. _ Te, nagyon szereted a

Részletesebben

Beszámoló Szabó Letícia

Beszámoló Szabó Letícia Beszámoló Szabó Letícia A küldő iskola neve: BVHSZC Kanizsay Dorottya Szakképző iskolája A szakma neve: Szociális gondozó és ápoló A projekt neve: Erasmus+ program, M.I.T.O. - Mobilitá in Toscana - Ápoló

Részletesebben

A magyar vers ünnepe

A magyar vers ünnepe A magyar vers ünnepe Tizedik alkalommal hirdette meg a Palóc Társaság a magyarságversek előadói versenyét az ipolysági születésű Sajó Sándor emlékének ápolására. A versmondó versenyre 2010. november 12-én,

Részletesebben

Mióta él Békéssámsonon? Melyek a legkorább emlékei, első benyomásai a faluról?

Mióta él Békéssámsonon? Melyek a legkorább emlékei, első benyomásai a faluról? (Interjú 2.) Pleskonics Istvánné 2014. január 4-én, egy esős, borongós szombat délutánon három órát beszélgettünk Irénke nénivel előzetes egyeztetés után Alkotmány utcai lakásában. Délután kettőtől délután

Részletesebben

Kirándulás a Felvidéki bányavárosokba és a Szepességbe

Kirándulás a Felvidéki bányavárosokba és a Szepességbe Kirándulás a Felvidéki bányavárosokba és a Szepességbe Felvidéki kirándulásunk az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával jött létre. A kirándulást hosszas előkészítő munka előzte meg, amiben tanáraink

Részletesebben