A BARCSI BORÓKÁS KATONALÉGY (STRATIOMYIDÀE), KÓSZALÉGY (RHAGIONIDAE) ÉS RABLÓLÉGY (ASILIDAE) FAUNÁJA (DIPTERA)

Átírás

1 Dunántúli Dolgozatok Természettudományi sorozat 5: Pécs, ] ungaria, A BARCSI BORÓKÁS KATONALÉGY (STRATIOMYIDÀE), KÓSZALÉGY (RHAGIONIDAE) ÉS RABLÓLÉGY (ASILIDAE) FAUNÁJA (DIPTERA) MAJER József MAJER, J.: Stratiomyidae, Rhagionidae and Asilidae /Diptera/ fauna of the Juniper oodland at Barcs, Hungary. Abstract. Author summarized his ecological and faunistic investigations carried out in Juniper Woodland at Bares concerning three fly families. Leptharthurus brevirostris MEIGEN, 1804 and Cyrtopogon lateralis /FALLEN, 1804/ proved to be new for Hungarian asilid fauna. A Barcsi borókás előző köteteiben már találtunk adatokat a terület egyenesbábrésű légyfaunájárói /CSIBY 1981,'TÓTH 1976, WEBER-1981j 1983/. Az Orthorrhapha had 11 családjából csak ket.tő fajai nem kerültek elő,' így a kétszárnyúaknak ez a csoportja igen jól kikutatott a tájvédelmi körzetben. A hiányzó Acroceridae és Lonchopteridae család együttesen csak 11 hazai fajt-foglal magába, többségükben igen ritkák, így hiányuk nem meglepő. A legyek homlokréses családsorozatából /Cyclorhhapha/>:2 csalát /Hippoboscidae és Tachinidae/ kerül feldolgozásra ugyanebben a kötetben. Ugyancsak kevés az adat a Nematocera alrendből, ebből mindössze 2 szerepel /TÓTH 1981, 1983/. így a hazánkból kimutatott 80 légycsaládból összesen 13 került feldolgozásra.. A terület dipterológiai к u t. а. г á s á.n,ajte ökológiai háttere A tájvédelmi körzet ökológiai viszonyait a korábbi dolgozatok részben már ismertették. Néhány dolgozat jelentős segítséget adott, elsősorban a vízi biotópok megismeréséhez /UHBRKOVICH 1981, KÁDÁR 1983, UHBRKOYICH-KÁDÍR 1983/. Az általam vizsgált, dipterológiai szempontból fontosnak tartott területekre az alábbiak jellemzők /zárójelben a lelőhely jelölése a térkép - 1. ábra - 'ezer rint/: 1. Nyílt vízfelszíne területekj Nagyberek /2/, Hosszúfüzi-tó /3/, Tíva-tó /2/, Szűrűhely-folyas /4/.^Állandó és időszakos vizek. Vízszintjük erősen függ a < csapadék mennyiségétől és a szomszédos halastó vízigényétől. A sekély, szeszélyes vízállású vizek kedvező biotópul szolgáltak a Oulicidae, Chironomidae. Limoniidae, Psychodidae, Simulidae stb. vízben fejlődő Nematocera családok egyedeinek! Állandó vizűnek csak a Nagyberek mondható /azonban olykor ez is kiszáradt, pl őszén/, azonban nyílt vízfelszíne szinte teljesen eltűnt. A vizsgált vizek átlagos mélysége cm között van. 2. Nedves, mocsaras vízparti területek: Nagyberek /l/, Tíva-tó /2/, Hosszúfüzi-tó /3/, Szűrűhely-folyás /4/, Csikota /6/, Macsila /9/. a. Lemno-UtricularietuTu társulása a kopoltyúval rendelkező kétszárnyú lárváknak biztosít élőhelyet. b. A nádasok /Scirpo-Phragmitetum/ többnyire csak az állandó vizű tavakon al- 139

2 1. ábra. Gyűjtőhelyek a Barcsi borókásban. 1: Nagyberek, 2: Tíva-tó, 3: Hpsszúfüzi-tó, 4: Szűrűhely-folyás, 5: régi legelő, 6: Csikota /Csirkota/, 7: A vasútállomással szemközti "kastélypark", 8: Kuti-őrház, 9: Macsilla, 10: Széles-tó. nak összefüggő, zárt állományt. A nádas több olyan légycsalád lárváinak biztosít élőhelyet, amelyek légköri levegővel lélegeznek úgy, hogy időnként a felszínre emelkednek,; ahol merev vagy teleszkópszerűen kitolható légcsövükkel levegőt vesznek fel. így sikerült a vízből kiszúrni a Stratiomys chameleon /LINNAEUS, 1758/ lárváját, noha az imágót nem fogtuk meg. c. Zsombékos területek /Caricetum elatae/ társulása számos légycsalád lárvájának nyújt élőhelyet. A Dolichopodidae, Empididae, Rhagionidae, Tabanidae, A- silidae, Stratiomyidae és számos más család több faja fejlődik a lebomló, helyenként tőzegesedő zsombékokban. A szeszélyes vízjárás, az 1-2 évre is kiszáradó területek azonban a több évig fejlődő lárvák számára nem kedvezők. d. Füzes, égeres területek. A Salicetum purpureae és a Bryopteridi-Alnetum típusú lápok ugyancsak számos,nematocera és Brachycera alrendbe sorolt család fajainak biztosítanak megfelelő élőhelyet. Az utóbbi években bekövetkezett kiszáradás a biotópok súlyos regresszióját okozta. 3. Száraz, nagyobbrészt homokos váztalajú területek. a. A telepített erdei fenyvesek Brachypodium silvaticum típusú társulásában, elsősorban a Pteridium aquiliniummal borított részeken gyűjthettük a Ehagio lineola példányait és a Stratiomyidae család egyes fajait. Ilyen terület a Szűrűhelyfolyáa környéke /4/. 140

3 b. A legszélsőségesebb környezeti viszonyokat a borókás területeken /Festuco- Corynephoretum juniperetosum/ találjuk. Ilyan terület a "Régi-legelő" nevű rész /5/, amely elsősorban az Asilidae család fajainak szolgál kiváló élőhelyül. c. A szárazabb Potentillo-Quercetum jellegű területek /"Kuti-őrház" mögötti rész, a "Régi-legelő" nyugati vége, 8/ légyfaunája bizonyult a legjellegtelebbnek, mivel сserjeszintje eléggé gyér, talaja száraz. Főleg kerekbábrésű legyek tényészhelye. Kulturhatásokkal háborított'a "kastély-park" a vasútállomással szemben /7/. Bár nem tartozik szorosan a tájvédelmi körzethez, de mivel néhány adat ínmét is van, közreadjuk. G-yűjtési eredmények A fajok túlnyomó többségét a szerző fogta, így a gyűjtő neve csak akkor szerepel a fenológiai adatok mellett, ha azokat más gyűjtötte. Az egyes gyűjtési dátumok után zárójelben találjuk a gyűjtési hely számát /az 1. ábra szerint/. Ha nem tudjuk a pontos gyűjtési helyet a tájvédelmi körzeten belül, /?/-ot írunk. Stra, t i o m y i d a e - Katonalegyek ' Néhány faj kivételével ritkábban előforduló legyek tartoznak ide.. Hazai irodalmuk is ennek megfelelően szerény. A család hazánkban, eddig legkikutatottabb területe a Bakony /TÓTH 1981/. A csoportról országos viszonylatú áttekintést ad a Magyarország Illatviága sorozat egyik füzete /MAJER 1977/. Ezen kívül még a Hortobágy katonalégy faunája'került részletesebb feldolgozásra /MAJER 1980/. A családba tartozó állatok imágói nektárt szívnak, vagy virágport fogyasztanak. Némelyik életmódjáról semmit sem tudunk. Lárváik többnyire pangó vizekben, korhadó fákban, nedves talajban, humuszbán élnek. A gyűjtött fajok: 1. Actina nitens/latreille, 1809/ - Csillogó tüskesïe"gy% «1 о 1979.V.14. /8/. - Európában a nemzetségnek kettő, hazánkb n. csak ez az egy faja el. Szórványosan fordul elő. Többnyire a cseregalagonya /Crataegus oxyacantha/ virágain gyűjtötték. 2. Béris chalybaeta /FORSTER, 1767/ - Feketeszőrös tüskéslégy. 1 p: 1979.V. 21. /9/. - Európában 6 Beris faj él, ebből nálunk 5 került elő. A Barcsi borókásból előkerült 1 faj eddig csak a Bakonyból, a Bükkből és a Vértesből volt ismert. Életmódja ismeretlen. 3. Sargus cuprarius /LINNAEUS, 1758/ - Rezes fémlégy. 1 p 1979.V.28. /9/, 1 p VI.6. /4/, 2. о VI.18. /1/, 1 в VI.25. /1/, 1 о VII.6. /I/. - Hazánkban eddig a Budai-hegyekbeE, Hódmezővásárhelyen és Makádon, valamint a Mecsekben /MAJER 1982/ gyűjtötték. A kifejlett állatok fészkesek, kutyatejfélék és murokfélék virágzatait látogatja. Lárvája komposztban, korhadó faodvakban, avarban fejlődik. 4. Sargus iridatus /SCOPOLI, 1763/ - Szivárványos fémeslégy, 1 p 1978.VII.1. /1/, 1 ö* 1979.V.21. /9/, 3 P VI.25. /9/, 1 p: VI.29- /4/. - Elsősóiban hegyvidékeinken él. Eddig csak Budapesten, a Bükkben, a Mecsekben és Sopronban gyűjtötték. Lárvája rothadó növények, komposztban fejlődik. 5. Mycrochrysa polita LOEW, Feketecsápú fémeslégy. 1 p 1980.IX.20 /2/. - Gyakoribb európai faj. Lárvája komposztban, humuszban gazdag talajban fejlődik. Hazánkban is gyakori. Nemegyszer még friss virágfömből is kivelehetjük". Feltűnő, hogy à kutatott területről csak ez az egy példány került elő, amit a humuszban szegényebb, savanyú homoktalaj okozhat. 6. Xylomyia marginata /MEIGEN, 1820/ - Combos komposztlégy. 5 P 1978.VII.1. /1/, 2 p VII.14. /1/, 1 P 1979.VII.30. /8/, 1 p VIII.6. /1/. -Európai faj. Hazánkban nem ritka. Lárvája főleg körhad-ó avarban fejlődik, A vizsgált területen ez a faj is viszonylag ritka..-' 7. Chloromyia formosa /SCOPOLI, 1763/ - Közönséges fémlégy. 1 o* VII.7. /7/, 1 % 1979.VII.23. /7/, 1 $ 1982.VI.27. /5/, 1 P 1983.VI.28, /6/, 3 P VIII.6. /5/. - Európában gyakori faj. Hazánkban közönséges, kult8rnövények virága.- in sem ritka. A csucsor fajok virágját különösen kedvelx. 8. Pachygaster atra /PANZER, 1798/ - Fekete tüskéslégy. 1 p VIII.21. /3/, 1 P VI.25. /6/, 1 ç 1983.VI.28. /6/, VIIIT24. /3/. - Hazánk- 141

4 Ъап gyakori faj» Nitrofil gyomtársulásokban gyakori, nagyobb levelek fonákján ta lálhatjuk, s mivel nehézkesen repül, kézzel is leszedhető onnét. R h a g i o n i d a e - Kószalegyek Többségükban nagyméretű és középnagyságú legyek. Pejük félgömb alakú, szemük nagy, a hímek szemei összeérnek, vagy keskeny homloksáv van közöttük. Legtöbb faj potroha karcsú, a vége felé fokozatosan elkeskenyedik. A nőstények és a hímek potrohszelvényének száma eltér egymástól: a hímeknek 7 jól látható szelvényük van, a nőstényeken viszont a 7 potrohszelvényen kívül még néhány elkeskenyedő, teleszkópszerűén visszahúzható potrohgyűrű található. Életmódjuk változatos. Az imágók többsége ragadozó, de akadnak közöttük vérszívók és növényi nedveket fogyasztók is. Gjiors röptűek, ennek ellenére ritkán és keveset mozognak. Leggyakrabban, fák törzsén pihennek, egyesek előszeretettel ülnek fejjel lefelé. Évente 2-3, rövid ideig tartó rajzásuk van. A nedves,, párás helyeket kedvelik. A lárvák nedves ta lajban vagy vízben élnek, mások levelekben aknáznak. A vízben élőknek víz alatti légzőszervük van, bonyolult úszószerkezettel mozognak. Nedves mohapárnákban, vi zenyős rétek talajában, vízihomák leveleiben, tiszta vizű patakokban élnek. Több ségük nedvességkedvelő, da akad szárazságtűrő is is. Bábjuk múmiabáb. A báb elül ső részének alakja, valamint a végén lévő nyúlványok száma és elhelyezkedése a fa jokra jellemző. 1. Rhagio auratus /FABRICTUS, 1805/ - Aranyló kőszalégy VII.23. /1/, 1 б 1984.VIII.6. /3/ Rhagio annulatus/degeer, 1776/ - Gyűrűs kószalégy. l o 1975.VI.30. /8/, 1 ó" 1983.VII.15. /3/. - Hazánkban gyakoribb faj. Artéri erdőkben, nedves réte ken, erdei tisztásokon él. A szárazabb helyeket kerüli. 3. Rhagio immaculatus MEIGEN, Egyszínű kó'szalégy. 2 о 1977.VIII.6. /1/, leg. Tóth S. t, 4. Rhagio lineola FABRICIUS, Törpe kószalégy. 1 о 1976.VIII.5. /8/, l o 1978.VII.4. /8/, 1-о 1979.VI.10. /8/, leg. Weber M., Г о VII.20. /8/, leg. Wéber M., 5 О VIII.1. /8/, leg. Weber M., 1 о 1981.VIII.3. /6/, 2 о VIII.6. /5/ leg. Wébër M,, 1 о VIII.7. /8/, leg. Wébeï M., 2 о VIII.9. /6/, 1 о VIII. 13. /8/, leg. Weber MT, 1 о VIII.17. /4/, leg. Weber M. - Az imágó az erdők alj növényzetén él, nyiladékok, erdei ösvények jellegzes, de nem gyakori faja. Ron tott erdők Pteridium aquiliniummal borított területein szorgalmas gyűjtéssel biz tosan megtaláljuk, mint ahogy azt a borókásbeli adatok is bizonyítják. Hazánkban eddig-'elsősorban hegyvidékeinken gyűjtötték. 5. Rhagio scolopaceus LLNNAEUS, Nagy kószalégy. 1 <? 1978.VI. 14. /l/. - Európai faj, hazánk hegyvidékein nem ritka, de előfordul a Duttántúli-dombságon^, is. Párás, borús időben, féleg a déli órákban gyűjthetjük. Lárvája az erdő talajá ban él. Az imájgó fák törzsén ülve, fejjel lefelé pihen. A borókásból további elő fordulására neímigen számíthatunk, mert a terület jelentős része évről-évre szára zabbá válik. 6. Rhagio strigosus MEIGEN, Szárnyfoltos kószalégy. 1 ó" 1978.VI.18. /l/. - Európa valamennyi országából előkerült. Hazánkban szórványosan fordul elő. Eddig a Bakonyban, a Bükkben, a Mecsekben és a Barcsi borókásban gyűjtötték. Eletmódjárói szinte semmit sem tudunk. 7. Rhagio vitripennis /MEIGEN, 1820/ - Sötéterű kőszalégy. 1 о 1981.VI.29. /6/. - Dél- és középeurópai faj. Északi elterjedési határa Lengyél-~és Németor-' szag déli része. Hazánkban eddig hegyvidékeinken gyűjtötték, lelőhelyeinek száma nem éri el a tízet. Életmódja kevéssé ismert. A s i l i d a e - Rablólegyek jellegzetes gyorsröptű, karcsú legyek, mind lárvájuk, mind az imágók ragado zók. Sokszor testméretüket és tömegüket többszörösen meghaladó zsákmányt is röptükben ejtenek el, és repülve továbbviszik. Szívókájukkal a zsákmányt vagy még repülés közben, vagy leszállva szívják-ki. Hazánk Asilidae faunájáról szinte sem mi mértékadó adatunk sincs. Mindössze szórványos adataink vannak előfordulásuk ról, összefoglaló munka csak a Hortobágyi Nemzeti Park faunájáról jelent meg ed dig. Hazánkból 108 fajukat ismerjük, de a kevés gyűjtési adat miatt a fajok hazai elterjedéséről keveset tudunk. 142

5 A Barcsi borókáé Asilidae faunája vizsgálataink szerint egyedszámbari gazdagnak mondható, de fajszámban is figyelemreméltó. 1. beptogaster cylindrica /DeGEER, 1776/ - Egyszínű botlégy. 1 о 1976.VI.30. /5/, 1 ó* 1979.VII.4. /4/, 1 о 1983.VI.27. /6/. - Közép- és észak-európai faj. Egyike a leggyakoribb hazai rablolégy fajoknak; nedves, füves területeken, erdők szélén nem ritka. Jobbáré csak fűhálózással gyűjthető. A vártnál jóval kisebb egyedszámban ; került elő a vizsgálati területről. 2. Dioctria atricapilla MBIGEN, Fekete héjalégy. ló* 1984.VÏII.24 /5/. - Gyakori európai faj. Hazánkban sem ritka, elsősorban esős nyarakon gyakori réteken, legelőkön. 3. Dioctria linearis /FABRICIUS, 1787/ - Karcsú héjalégy,. 1 о I98O.VII.10. /2/, 1 <j) 1982.VIII.21. /3/. - Középeurópai faj. Hazánkban néni ritka. Főleg növények levelein üldögél. Zsákmái ~^olási szokásait nem ismerjük. 4. Dasypogon teutonul LINNAEUS, Aranyfoltôs héjalégy. 1 о 1976.VII.23. /l/> 1 о 1979.VII.30. /8/, 1 о 1982.VIII.3. /9/. - Közép- és dél-európai faj. Hazánkban nem lehet ritka. Kétslárnyúakat és kisebb hártyasszárnyúakat ejt zsákmányul. 5.beptiiarthrus brevirostris /MEIGBN, 1804/. 1 о 1980.VII.10. /10/.,- Közép- és észak-európai faj. A barcsi előfordulási adat jelentősége abban áll, hogy ez az. egyetlen biztos hazai lelőhelye. Életmódjáról nincsenek ismereteink. 6. Lasiopogon cinctus /FABRICIUS, 1781/ - Öves vércselégy. 1 ö 1979.VII.26. /9/, 1 $ 1981.VI.29. /9/, VI.29. /l/, VI.25. /9/ VI.28. /5/. - Európai faj, hazánkban nem ritka. 7. Cyrtopogon lateralis /FALLEN, 1814/ - Oldalfoltos vércselégy VI. 28. /5/. - Észak- és közép-európai faj. Hazánk faunájára nézve új, eddig csak a Barcsi borókás területéről került elő. 8. Philonicus albiceps /MEIGBN, 1820/ - Homoki farkaslégy. 2 о 1976.VI.30. /5/, 1 о 1976.VII.23. /1/, 1 <f 1977.VII.28. /5/, 1 ó" 1 о 1977.VII.30. /5/, VI. 2;5t. /5/,. 1 о 1978.VII.1. /10/, VII.4. /3/T <? 1979.VI.10. "75/, 1 ó* 1980.VI.28. /5/, rf 1980.VIIT24. /4Д VIT27. /5/, 1 0*1982^ /3/, 2 о 1983.VI.28T /5/, le? VI. 29. /5/7 1 <* 1984.VIII. 24. /3/. - Az egyik leggyakoribb palearktikus faj, a Barcsi borókásban dominánsnak bizonyult. Sós és savanyú homokvidékeken, a mérsékelt és mediterrán területeken jelenléte mindenütt jellemző. A "Régi-legelŐn" került elő a legtöbb példány, ahol hártyás- és kétszárnyúaki?á VQ,d.á szílak 9. Dysmachus trigonus /MBIGEN, I8O4/. 1 ó* 1979.VI. 18. /8/, 2 d* 1980.VI. 28. /5/, VII.10. /2/, 1 ó" 1981.VI.27. /5/, 2 0* 1982.VI.26. /5/, ó VI.28. /5/, 1 0" 1984.VIII.6. /5/. - Európában mindenütt gyakori az északi szélesség 62 -ig. Hazánkban sem lehet ritka, noha pontos elterjedési adataink nincsenek. Homokvidékek jellegzetes faja. A Barcsi borókás szubdomináns faja. 10. Eutolmus rufibarbis /MBIGEN,'1820/ VII.23.:/l/, VII.28. /5/, 2 <J 1978.VI. 18. /8/, 1 о 1982.VI.26. /5/, I ö* 1984,. /5/.. - Európai faj. Hazánkban gyakori, bár elterjedése nem tisztázott. Lepkék, kétszárnyúak a' zsákmányállatai. 11. Machimus atricapillus /FALLEN, 1814/ - Hegyi farkaslégy. 1 <? 1979.V.21. /9/, VI.29. /5/. - Európában egészen :a Lapp-földig mindenütt előfordul. Hazánkban sem ritka, nevével ellentétben síkvidékeken is előfordul. Az 1984-ben fogott példáuyt zsákmányfogyasztás közben sikerült begyűjteni. Zsákmányállata Chrysops caecutiens /Tabanidae/ volt. Faunisztikai értékelés A hazai katoiialégy fajoknak 16 #-át sikerült a területen kimutatni. A borókás csak a széles ökológiai valenciájú fajoknak kedvez, a Stratiomyidae fajok többsége pedig stenök. Ennek ellenére a kapott adatok érdekesek, mert a begyűjtött 8 fajból 3 eddig csak ötnél kevesebb helyen került elő országunkban. A Rhagionidae családnak 7 faja került elő, ami a hazai faunának 21? -a. A leggyakoribb' fainak a Rhagio lineola F. bizonyult. Ez a faj többnyire hegy- és dombvidékeken él, de ott sem gyakori. Ilyen aránya a család többi fajához viszonyítva a terület ökológiai sajátságának is tulajdonítható. A hazánkból kimutatott Asilidae fajoknak mindössze 10 #-a került elő a területről, de ebből 2 új Magyarország faunájára. A Leptharthrus brevirostris FALLEN ról a "történelmi" Magyarország területéről van ugyan adatunk, de mivel "Dél-Baranya" van csak megadva, valószínű, hogy a Bellyén működött "Albertina" kutató állomás környékén gyűjtötték. Ez a hely azonban mai határainkon Kívül esik. A Cyrtopogon lateralis FALLÉN a magyar faunára új. A Machimus atricapillus FALLEN faj- 143

6 пак sikerült megállapítani egyik zsákmányállatát is, a Chrysops caecutienst /Tabanidae/. A terület domináns Asilidae faja'a Philonicus albicep's /MEIGEN, 1820/, amely homokos területekre jellemző. A Dysmachus trigonus /MEIGEN, 1804/ pedig szübdomináns. Irodalom GSIBT, M. /1981/: Adatok a Barcsi borókás kétszárnyú /Diptera/ faunájához. - Du-, nántúli Dolg. Term. tud. sor. 2: KÁDÁR, G. /1983/: A Barcsi borókás vizeinek limnológiai viszonyairól. - Dunántúli Dolg. Term. tud. sor. 3: MAJER, J../1977/: Katonaiegyek-Gömblegyek. Stratiomyidae-Acroceridae. - Magyarország állatvilága XIV/10.' 'Akadémiai ' Kiadó, Budapest. MAJER, J. /1980/: Tabanidae, Stratiomyidae, 1 Rhagionidae, Acroceridae and Asilidae /Diptera/ of the Hortobány National Park. - In: MAHUNKA, S. /ed./: The Fauna of thé Hortobágy National Park, I., MAJER,' J. /1983/: Adatok a Barcsi borókás Tabaninae /Diptera/ faunájához. - Dunántúli Dolg. Term. tud. sor. 3: TÓTH, S. /1976/: Dipterológiai vizsgálatok a Mecsekben és környékén. - Dunántúli Dolg. 10: TÓTH, S. /l98l/: Adatok a Barcsi borókás csípőszúnyog faunájához /Diptera,:' Culicp.- dae/. - Dunántúli Dolg. Term. tud.sor. 2: TÓTH, S. /1983/: Adatok a Barcsi borókás lószúnyog faunájáhos /Diptera, Tipulidae/. - Dunántúli Dolg. Term. tud. sor. 3: UHERKOVICH, G. /1981/: A Szúrűhely-folyás /Barcsi borókás/ tőzegmohás tavacskájának algái. - Dunántúli Dolg. Term. tud. sor. '2: UHERKOVICH* G. - KÁDÁR, G. /1983/: A Macsilla láptó '/Barcsi borókás/ limnológiaialgológiai viszonyairól. - Dunántúli Dolg. Term. tud. sor, 3: WÉBER, M. /1981/: Első adatok a Barcsi borókás Empididae /Diptera/ faunájáról. - Dunántúli Dolg. Term. tud. sor. 2: WÉBER, M. /1983/: Ujabb adatok a Barcsi borókás Empididae /Diptera/ faunájáról. - Dunántúli Dolg. Term. tud. sor. 3: Stratiomyidae, Rhagionhbe and Asilidae (Diptera) fauna of the Juniper Woodland at Barcs, Hungary József MAJER On the basis of seven years investigation, the Stratiomyidae, Rhagionidae and Asilidae fauna are summarized from the Juniper Woodland at Bares, Hungary. 8 Stratiomyid, 7 Rhagionid and 11 Asilid species were collected on 10 localities 1. Although the Brachicera /Diptera/ fauna of this nature preservation area proved to be poor, 2 new Asilid species /Lepthiarthrus brevirostris MEIGEN, 1804 and Cyrtopogon lateralis /FALLEN, 1814/ were found new to the Hungarian fauna. 3 rather rare Stratiomyid species were captured /Beris chalybaeta [FÖRSTER, 1767], Sargus cuprarius [LINNAEUS, 1758] and Sargus iridatus [SOPOLI, 1763]/, which had been collected less than 5 localities of Hungary. Author's address: Dr. József Majer Zoological Department Teachers' Training College H-7604 Pécs P.O.. Box 9 144