Isten kit mivel szeret nem kell igen bánni, És el tírhető szerencsét távol tőle hánni, Mert talán fejére, fog nagy veszélyt várni. (18.

Átírás

1 Vadai István X + 6 Kinek mint mi tetszik, úgy mondja, És mindenkoron arra vagyon gondja, Hogy az ő beszédét, kedve után mondja. Pesti Gábor: Értelme (a 06. mese után) Az aesopusi mesék igen népszerűek voltak a XVI XVII. században. Bethlen Miklós Élete leírásában 2 háromszor is idéz Aesopus-történetet: menénk a Teleki szállására, és ott kezdénk bátrabban szólani a dologhoz. Bizony másnak sem tetszett az, de igen az Aesopus rókáját követi sok ember. Ez azért a világi hírnév, becsület, mely is, amint már látjuk, mind az adó, mind a vevő tökéletlensége, állhatatlansága miatt mi lehet egyéb állhatatlanságnál, tökéletlenségnél? Ez valójában az Aesopus kuvasza szájában való koncnak az árnyéka, melyhez mikor a világ kapdos, magát a valóságos becsületet veszti el. feleltem én arra és talán többet a politica prudentiánál magam részéről, kicsidben is múlt, hogy úgy nem jártam, mint Aesopus szamara az oroszlánnal. De Bethlen levelezésében is felbukkannak a fabulákból származó példázatok: de bizony mi sem az embernek, sőt talám Istennek sem tudunk ügyiben könyörgeni a magunk dolgáért, bizony penig amint én itt a dolgokot látom, nem kellene nékünk még a vízbe ölni magunkat, mint az Aesopus nyulai, mert bizony nem volnánk mi itt szintén olyan rosszul, mert az Urunk kegyelmes és bölcs monarcha. 3 Ahogyan Jankovics József megjegyzi ezzel kapcsolatban: Érdekes és fontos, mind a kor műveltségi közállapotaira, mind Bethlenre jellemző adat, hogy a szentírás után mindjárt az ezópusi fabulák következnek a hivatkozások számát tekintve! 4 Az aesopusi meséket magyarul elsőként megszólaltató Pesti Gábort gyakorta méltatja irodalomtörténetírásunk, de csak mint fordítót. Versszerzőként inkább Ezópus fabulái melyeket magyar nyelvre fordított Pesti Gábor, fakszimile kiadás, Budapest, 950, 43.b Esopus fabulái Pesti Gábor szerint, szerk. ÁCS Pál, Budapest, 980, 22. A verseket Ács kiadása szerint idézzük, mivel gondolatmenetünk szempontjából a betűhű közlésre nincs szükség, viszont a központozás tekintetében az eredeti kiadást követtük. A versekre a továbbiakban sorszámokkal hivatkozunk. Az eredetiben ugyan sorszámok nincsenek, de a hozzáférhetőbb Ács-féle kiadásban igen. Ezek a sorszámok megegyeznek Toldy Ferenc kiadásának (Régi magyar mesék, beszélyek és erkölcsiratok, Pest, 858) számozásával, csakhogy Ács kiadásában felcserélődtek a , , , és mesék és a hozzájuk tartozó versek is. BETHLEN Miklós, Élete leírása magától, in: Kemény János és Bethlen Miklós művei, kiad. V. WINDISCH Éva, Budapest, 980. Bethlen Miklós levelei I II., összegyűjtötte, sajtó alá rendezte, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta JANKOVICS József, Budapest, 987, (Régi Magyar Prózai Emlékek, 6/ 2.) 96. JANKOVICS József, Bethlen Miklós leveleinek formai, műfaji és stilisztikai jellemzői, in: Bethlen Miklós levelei, i. m.,

2 óvatos dorgálásban szokás őt részesíteni. Költeményeinek számát tekintve pedig jelentős szerzőnek számít, hiszen Esopus fabulái című mesegyűjtemény-fordításában 85 verset írt a mesék tanulságaiként. Messze a legtöbbet a XVI. században. E versek megítélésben nyilván közrejátszik az is, hogy metrikai besorolásuk meglehetősen bizonytalan. Egyszerűen szólva: Pesti Gábort a szakirodalom általában rossz verselőnek tartja. A tények persze tények. Három kivételtől eltekintve mindegyik verse három sorból áll, és a sorok szótagszáma 9 és 7 között ingadozik, minden különös szabályszerűség nélkül. Vannak ugyan azonos szótagszámú sorokból felépülő versei, de nagyon kis számban. A legtöbb például 2 szótagos sorokból álló versből van, összesen 7 darab. Más szótagszámú egyforma hosszú sorokból álló verse, vagy akár különböző hosszúságú sorokból álló, de egy másik versével azonos összetételű verse alig néhány darab van fajtánként. Egyikből sem írt nyolcnál többet. A versek rövidsége, a sorozatosság hiánya miatt nehéz elvont metrumképletet adni. Két lehetőség kínálkozik. Vagy elfogadjuk Pesti verseit ütemes-hangsúlyos verselésűnek és jó ritmikájúnak ebben az esetben minden egyes különböző szótagszámú sorkapcsolatot külön metrumnak tartunk; vagy elfogadjuk ugyan a verseket ütemes-hangsúlyos verselésűnek, de nem tartjuk ritmusukat jónak ebben az esetben megelégszünk a verselés típusával, a metrumról pedig nem tudunk mondani semmit. 5 Az első esetben valószínűtlenül sok metrumot kell feltételeznünk. Pesti 85 versében a sorok 90 féle módon kapcsolódnak egymáshoz. Ez 90 különböző metrumot jelentene, és akkor a sorok esetleges belső ütemosztását (ezek egymástól eltérő alkatát) még figyelembe sem vettük, csupán a sorok szótagszámát. A 90 féle metrum különösen akkor sok, ha hozzátesszük, hogy ebből Pesti 48-at (53%) csupán egyetlen versszakban használt, további 20-at (22%) pedig két-két strófában. Tehát a metrumok háromnegyed részét csupa ilyen, alig használt forma teszi ki. A XVI. században használt metrumok felől nézve: összesen 8 olyan metrum van a 90 között, amit Pestin kívül más versszerző is alkalmazott. 6 A maradék 82 strófa-formát csak Pesti Gábornál lelhetjük fel. Ez az álláspont mely szerint minden szótagszám-változat külön metrum a fenti adatok tükrében tarthatatlan. A másik elképzelés amely szerint Pesti rossz ritmusú verseket írt megegyezik a szakirodalomban elfogadott véleménynyel. Szerintünk azonban e két eshetőségen kívül számolni kell egy harmadikkal is: feltételezhetjük ugyanis, hogy Pesti Gábor versei nem ütemes-hangsúlyos ver- 5 6 A kérdés megválaszolása fontos lehet, ha a metrumstatisztikára gondolunk. A versek nagy száma erősen befolyásolja a század verseinek adatait. Ez a fejezet a XVI. századi költészet metrumrepertóriumának (Repertoire de la poesie Hongroise ancienne, szerk. HORVÁTH Iván, H. HUBERT Gabriella, FONT Zsuzsa, HERNER János, SZŐNYI Etelka, VADAI István, Paris, 992. Hálózati kiadása: Gépeskönyv, ContentWare Labs, 2000 v ) munkálatai során készült. Ezek jobbára az izometrikus típusok:, stb. 49

3 selésűek. Ha a ma is létező verselési rendszereket tekintjük, ez kizárásos alapon azt jelentené, hogy a versek időmértékesek. Semmi nem zárja ki azonban azt a lehetőséget, hogy Pesti egy ma már elfeledett verselési rendszerben írt. Ez a fejezet arra vállalkozik, hogy valószínűsítse ennek a harmadik verselési rendszernek a létezését. Azt nem állíthatjuk, hogy Pesti verseit maradéktalanul meg tudjuk magyarázni, de talán mégis jobban, mint eddig sikerült. Induljunk ki a verssorok tagolásából! Nem az ütemezés kifejezést használjuk, mert nem tudjuk a különböző szótagszámú sorokat azonos ütemezési rend szerint felbontani. Éppen azt állítjuk, hogy ezek a versek nem ütemesek. A tizenegynéhány szótagos sorokat önkéntelenül is legalább két részre bontjuk a vers olvasása, elmondása közben. Ebben nyilván szerepet játszik, hogy önkéntelenül is ütemezni próbálunk, de egyéb (grammatikai, lélektani, logikai ) okai is lehetnek. Hogy elkerüljük a belemagyarázás veszélyét, hivatkozhatunk magára Pesti Gáborra. Számos esetben jelöli a sorok tagolását, vesszőt tesz gyakran olyan helyre is, ahol ennek semmiféle grammatikai szerepe nincsen. Például: Isten kit mivel szeret nem kell igen bánni, És el tírhető szerencsét távol tőle hánni, Mert talán fejére, fog nagy veszélyt várni. (8.) Itt a harmadik sor közepén semmiféle nyelvtani szabály nem ír elő központozást, tehát a vesszőnek valószínűleg ritmust jelölő szerepe van. Általában a tördelés nélkül leírt versekben is vessző jelöli a régiségben a sorok végét, esetleg a sorok metszeteit is. Ugyanilyen ritmusjelölésre láthatunk példát a mottóként idézett vers harmadik sorában is, további példákat is lehetne gyűjteni. Persze nehéz elkülöníteni a csak ritmust jelölő vesszőket a többitől, hiszen a ritmikai határ gyakran egybeeshet a logikai, értelmezési, mondattani határral. Vállalva azt, hogy a ritmust (tagolást) jelölőkön kívül más vesszőket is figyelembe veszünk, számoljuk össze a vesszővel tagolt sorokat, és csoportosítsuk szótagszámok szerint! A következő táblázat feltünteti a számolás eredményét: Sorfaj összesen (db) tagolt (db) típus darabszám 9-es es es es

4 3-as es ös os es A táblázatban három vers (7., 4., 49.) sorait nem vettük figyelembe, ugyanis ezek belsőrímes versek, így elképzelhető, hogy más rend szerint ritmizálandók. Összesen 45 vesszővel tagolt sort találtunk az 573 vizsgált sor között, ez 25%-os arány. Ez a szándékolt, szerző által jelölt ritmus reprezentálásához elegendőnek tűnik. A vesszővel tagolt sortípusokat előfordulásuk darabszáma szerint soroltuk fel, és vastagítással emeltük ki az azonos szótagszámú sorok közül a leggyakoribb típusokat. Kivétel nélkül az a leggyakoribb típus, ahol a sor második fele 6 szótagból áll. Ezeknek a típusoknak a számát még szaporíthatjuk is azzal, hogy hozzájuk számoljuk a három részre tagolt sorok egy részét, azokat tudniillik, amelyeknek harmadik része szintén 6-os, illetve azokat, amelyeknél a második és harmadik rész együtt tesz ki 6 szótagot. Az első esetre példa a 2- esek között a tagolású sor, a másodikra ugyanitt a tagolású. Természetesen az így létrejött típusokat nem foghatjuk fel kizárólagos tagolásként. Egyrészt az olyan vesszők miatt nem, amelyek nem ritmushatárt, hanem grammatikai határt jelölnek, másrészt azért nem, mert a sortagok esetleg még tovább is tagolódhatnak (például a 6-os sor első fele). Elfogadhatjuk viszont a leggyakoribb típusokat mint alaptípusokat. A vesszővel tagolt sorok 70%-a tartozik ide. Ez a tény, ha csak a sorok negyedére vonatkozik is, már sejteni engedi a szabályszerűséget

5 Próbáljuk meg Pesti Gábor verseit úgy ritmizálni, hogy ha ezt a szóhatárok megengedik a sorok utolsó hat szótagját egy egységnek tekintjük. Ezt a versek jelentős részénél minden probléma nélkül megtehetjük: A kakas minden / bolond ember leszen 5 6 Ki jó tudományt mint / drágakő nem veszen, 6 6 No azért a bölcseknél / nem keveset teszen. 7 6 (.) Ha az hatalmas, / gonoszt akar tenni. 5 6 Könnyű az nyavalyáshoz / hamis okot lelni. 7 6 És az mint akarja / úgyan meg ítélni. 6 6 (2.) Mielőtt tovább folytatnánk a vizsgálódást, vezessünk be egy elnevezést az így ritmizálható versekre. Eddig is félreértésre adhatott okot a tag terminus, lévén nem sok köze a Gábor Ignác-féle tagoló vershez, sem a Németh László kifejtette négyütemű tagoláshoz. 7 Nevezzük ezt a Pesti Gábor verseinél megfigyelt ritmizálást egyelőre x+6-os ritmusnak. Ez egyszerre utal a sorok első felének kötetlen szótagszámára, és az egész verssor változó szótagszámára. Térjünk ki ezután a szakirodalomban megfogalmazott vélemények közül néhányra, mert a vizsgált ritmuselv részben már ezekben is felbukkan. Horváth János például így ír Pestiről: 8 Versei elég gyámoltalanoknak tetszenek: mintha nem is ő írta volna! Igaz, hogy szinte még a középkorban vagyunk, s Pesti, mint verselő a középkori latin és magyar hagyomány neveltje. Középkori verseink ritmusa általában csak hosszabb sorozatokból cseng ki világosan: Pesti tanulságai pedig mindössze 3 sornyi rímelések. [ ] Úgy tetszik, a rím vezet bennök: van több nehézkes (-ságos, -séges) ríme, de akad már keresett kínrím is, mint majd Rimaynál és Lisztinél, s akad csak a rím által kicsikart kép és gondolat is. Az összerímelt sorok főtörvényének a négyüteműség látszik: leggyakoribb sorfaja a tizenkettős, meg a vágáns 3-as, kevesebb a sapphikus -es, meg a 4-es; ezek második félsora általában hatszótagos, és talán ezen a fogódzón keverten is összerímelteti őket. Horváth János tulajdonképpen felismeri a ritmikai tényt, a hatszótagos második félsorokat, de az az állítás, hogy keverten is rímelnek a sorok, nem pontos; inkább az a helyzet, hogy általában váltakozó szótagszámú sorok követik egymást. Horváth János inkább elmarasztalja Pesti verseinek ritmusát, de kitart a négyüteműség, a megszokott elv mellett. 7 8 GÁBOR Ignác, A magyar ősi ritmus, Budapest, 908.; NÉMETH László, Az én katedrám. Tanulmányok, Budapest, 975. Nézeteik alapos bírálatához és további bibliográfiai utalásokhoz ld. SZEPES Erika SZERDAHELYI István, Verstan, Budapest, 98, 363., 392. HORVÁTH János, A reformáció jegyében, Budapest, 953,

6 Részletesen foglalkozik Pesti Gábor verselésével fontos tanulmányában Waldapfel József is. Ő nem fogadja el, hogy ezek a versek rossz ritmusúak lennének. Miután példákat idéz különböző sorfajokra, így összegez: 9 Az első típus feleződő 2-es, a második vágáns 3-as, a harmadik ritmikus sapphoi -es, a negyedik 8/6 tagolású 4-es sor. Az elsőből mintegy 90, a másodikból mintegy 0, a harmadikból 77, a negyedikből 43 van módosulatlan alakban, együttvéve tehát az 582 verssornak csaknem ¾ része. Az egyes tanulságokban legtöbbször különböző sorok rímelnek egymással. Az említett négy sorfajban a sor második fele mindenütt hatos, így oly sorok, melyek első fele más-más, kitűnően hangzanak együtt, csak egyik szaporábban, másik lassabban indul. Waldapfel még pontosabban regisztrálja a versek ritmustényeit, mint Horváth János. Az eltérő szótagszámú sorok összerímeltetését azonban az ütemeshangsúlyos verselési rendszeren belül tartja helyénvalónak; nyilván az ütemegyenlőségre való törekvést feltételezve. Véleménye szerint Pesti középlatin sorfajokban írta verseit, mely sorfajok Pesti műveltségének középkori alaprétegéből származnak. Ezt a véleményt fogadja el Ács Pál is szövegkiadásának utószavában. Waldapfelt idézi, miszerint a latin sorfajok ismerete a középkori műveltség, a himnuszéneklés, breviáriumi énekmondás, papi iskoláztatás maradványa. 0 A latin sorfajokat Pesti Gábor nyilván ismerte, de meg kell jegyeznünk, hogy versei szövegversek, nem énekelték őket, nem is nagyon lehet változó hoszszúságú sorokat rögzített dallam mellé tenni (egy bizonyos határon túl). A nagyobb probléma pedig az, hogy ha kimutatjuk a sorfajok vegyes használatát, akkor a metrikai alapelv nem lehet azonos a latin verselésével. Ott általában azonos hosszúságú sorok csengenek össze. Az, hogy a sorok osztása a latin sorfajokra emlékeztet, még nem jelent sokat, hiszen láttuk, hogy az osztások egy logikusan rendezett családba illeszthetők, amibe a 3 6-os és 6-os sor is beletartozik. Az idézett verstani megfigyelések csak a leggyakoribb négy sortípust emlegetik, holott a bemutatott hatszótagos sorrész egyebütt is megtalálható. A latin sortípusokkal vont párhuzam hiányosságait tetten érhetjük, ha ismét Horváth Jánost idézzük. Kimondatlanul is híres verstani munkájára vonatkozik a középlatin sorfaj kifejezés, a középkori magyar versek ritmusáról írott könyvére. Saját kritériumait ott így határozta meg: Ha egy latin versből fordított magyar versben a latinnak megfelelő sorok túlnyomó többsége annyi szótagú, mint a latin; ha az ily (szabályos) szótagszámú sorok túlnyomó többségében a sormetszet helye a latinéval egyezik; ha a versszakok sorainak száma, faja és kapcsolódása latinban és magyarban azonos: akkor arra az egy versszövegre nézve némi valószínűséggel kimondhatom, hogy a fordító a latin vers ritmusához iparkodott alkalmazkodni. 9 WALDAPFEL József, Pesti Gáborról, in UŐ, Irodalmi tanulmányok, Budapest, 957, ÁCS Pál, i. m., 2. HORVÁTH János, A középkori magyar vers ritmusa, Ludwig Voggenreiter Verlag, Magyar Osztály, Berlin, 928,

7 Ezzel szemben Pesti prózából fordította verseit. Nemhogy a latin eredetinek nincsenek versszakai, verssorai, metszetei, más olyan latin vers sincs, amelyből a versszakokhoz, azon belül a sorok számához, fajához, metszeteihez és mindezek kapcsolódásához a mintát meríthette volna. De ha mindezek ellenére mégis elfogadnánk a sorfajok latin eredetét, akkor sem mondhatnánk mást Pesti verseléséről, csak azt, hogy egy formakészletből éppen ezeket a sortípusokat választotta, és használta őket tetszőleges összetételben. Ez pedig távol áll mind a latinban, mind pedig a magyarban ismert ritmusmintáktól. A sorfajok kiválasztásának okát, és a fennmaradó másmilyen sorokat így magyarázni nem lehet. A metrikai rendszer mássága persze nyíltan fel sem merült eddig, az azonosság pedig hihető volt a sorfajok hagyományos megnevezése miatt. Mind Horváth János, mind Waldapfel József a verstanban szokásos sorneveket használja. E gyakorlat szerint minden 5 6-os osztású sor lehet sapphói, noha esetleg eredet szerint semmi köze nincs hozzá. A felező (feleződő) 2-es elnevezés is lehet félrevezető. Esetünkben nem az a fontos, hogy a sor két fele ugyanolyan hosszú, hanem az, hogy a sorok második felének hossza rögzített. Az x+6-os ritmusnál a sorok közötti viszony a fontos, nem pedig a sorokon belüli. Az x+6-os sor lehet éppen 2-es is, de a 2-es sornak nincs kitüntetett szerepe a ritmuson belül. Annak ellenére nincs, hogy ebből a fajtából van a legtöbb sor. A leggyakoribb sortípusok felsorolása nem írja le helyesen Pesti Gábor verselését. Érthető, hogy a szótagszámtartó metrikai rendszerek vizsgálatánál ez elegendő, és hogy az idézett vélemények is ilyen rendszeren belül keresték a versek ritmikai rendjét. Ám dolgozatunk elején már rámutattunk arra, hogy állandósult szótagszámarányú versszakokból Pesti nagyon keveset írt. Ha pedig nem a versszakokat vesszük szemügyre, hanem a sorokat, akkor vizsgálnunk kell az összeset. Számunkra egyenrangúak a gyakori 2-esek és a ritka 7-esek. Egyenrangúak, mert azonos ritmikai elv szerint épülnek fel, és az egyik állhat a másik helyén. Éppen a ritka sorok rendszerbe illeszkedése mutat rá a közös elvre, egy periférikusnak vélhető sor a lényegre, az x+6-os összefüggésre. Ugyanígy periférikusnak tűnhet egy másik forma is, holott a ritmizálás elve ugyanaz: Úgy leszen dolga / minden bolond polgárnak 5 7 Kik a tisztért / nem engednek az kárnak 4 7 Sőt halálokkal is / érte járni akarnak. 6 7 (3.) Ez példa magát / oly emberre forgatja 5 7 Ki más ember dolgát / mindenkor hárogatja 6 7 És az önnön dolgát jól, / soha nem igazgatja. 7 7 (34.) 496

8 Itt a sorok második fele mindig 7 szótagnyi. Természetes dolognak tűnik az x+6-os ritmus mellett az x+7-es létezése is, az elv ugyanaz. A korábbi elméletek tudomást sem vettek ezekről a sorkapcsolatokról, sőt az itt előforduló sorfajokról sem tettek említést. Noha nincs túl sok az ilyen strófából, és a többféleség gyengíteni látszik a szabályozottságot, ez a második ritmusfajta egyben erősíti is, mert magasabb szintre emeli a szabályt. A sorok első fele szabad szótagszámú, a második fele kötött. Végigritmizálva az összes verset, azt tapasztalhatjuk, hogy e két formán kívül x+5-ös és x+4-es ritmusok is fel-felbukkannak. Néhány esetben 3 vagy 8 szótagos második félsort lehetne csak levágni, ezekben az esetekben már nem erőltethetjük a ritmizálást. A felismert metrikai rendszer szabályait a következő pontokba lehet foglalni:. Minden sor egy főmetszettel két részre bomlik. (A további tagolás esetleg lehetséges, de véleményünk szerint felesleges.) 2. A sorok első részének szótagszámára nincs megkötés, sorról sorra változhat, rendszerint 3 és között. A jellemző érték: 6 vagy A sorok második részének szótagszáma kötött, egy versen belül nem változhat, rendszerint 4, 5, 6 vagy 7. A jellemző érték: Egy vers (versszak) három egymással rímelő sorból áll. (Ettől a ponttól Pesti három alkalommal tér el.) A fenti szabályokkal definiált metrumot nevezzük X+N-es metrumnak. A 2. szabály lehetővé teszi, hogy egy versen belül a sorok akár azonos szótagszámúak legyenek. Van is erre jó néhány példa Pestinél. Gondoljunk csak a már említett 7 darab csupa 2-es sorból álló strófára. Még többször van szótagszám-megfelelés két-két szomszédos sorban. Ezek a versek, illetve sorpárok ütemes-hangsúlyos sorokként is ritmizálhatók. Csak a felismert rendszer, az öszszes vers által mutatott szabályok miatt tudjuk, hogy a hangsúlyos vers álarcában X+N-es metrumú vers rejtőzik. A következetesen azonos helyen visszatérő hangsúlyok becsempészik a szótagszámtartó sorokba az ütemes verselés illúzióját. Noha inkább a két verselési rendszer különbségét hangsúlyozzuk, ez az érintkezés a két verselési rendszer között sok mindent megmagyaráz. Például Pesti verseinek eddigi értelmezési kísérleteit, vagy Pesti verseinek bizonytalanságát. A hangsúlyozás, ütemezés (ütemezhetőség) nyilván őt is befolyásolta, és ha igyekezett(?) is saját szabályaihoz igazodni, a magyar ütemtől nem sikerült magát teljesen függetlenítenie. Íme két példa (egy x+6-os és egy x+7-es) olyan versre, amely szótagszámtartó, következésképp ütemes-hangsúlyos is: Vannak kik szín alatt / szerelmet mutatnak 6 6 De mi nekik hasznos / mást arra oktatnak 6 6 Azért az eszestől / ők meg útáltatnak. 6 6 (43.) 497

9 Minden ki ő magát / ellenségére bízza. 6 7 Leszen neki dolga / mint alítaná vissza. 6 7 És az tíz körméről / ellensége le húzza. 6 7 (6.) Összegezzük eddigi megfigyeléseinket! Pesti Gábor 85 verse közül három nem képezte vizsgálatunk tárgyát (7., 4., 49.), ezek ugyanis belsőrímesek, ahol a rímelés módosítja a ritmizálást is. A fennmaradó 82 vers közül x+4-es 6 darab, x+5-ös 7 darab, x+6-os 05 háromsoros és 3 hosszabb vers, x+7-es 8 darab. Ezeket szabályosnak tekintve a jó ritmusú versek száma 39 darab, az összes vers 76%-a. Ez megfelel a viszonylagos sorozatosság követelményének, persze elég alacsony fokon. Nem állíthatjuk, hogy Pesti kitűnő verselő lett volna. Verseléséből mindenesetre határozottan kivehető egy eddig nem ismert, pontosabban szólva egy félig félreismert verselési rendszer. Ez a verselési rendszer átmeneti típus lehetett a kötetlen szótagszámú rímes sorok (rímes próza?) és a szótagszámláló versek között. A maga nemében egyedülálló nemcsak a magyar, 2 de a világirodalom ismertebb formái között is. 3 Szabályai még pontosíthatók és vizsgálandók, de már ebben a megközelítésben is lényegesen jobban leírják Pesti Gábor verseinek ritmusát, mint az eddigi értelmezések. 2 Bizonytalan szótagszámú versek között próbálhatunk más magyar példát is keresni. A Soproni virágének-töredék akár x+6-os metrumban is olvasható: Virág, tudjad, / tőled el kell mennem, 4 6 És teíretted / kell gyászba ölteznem. 5 6 Természetesen semmi alapunk nincs a találgatásra a szótagszámok kínálta lehetőségen kívül. A magyar ütemes-hangsúlyos vers elvisel egy-két szótagos ingadozást. Lotz János példája Arany János: Zách Klára című balladájából: Jaj öcsém Kázmér, azt nem adom százér. LOTZ János, Általános metrika, in Szonettkoszorú a nyelvről, szerkesztette LOTZ János közreműködésével SZÉPE György, Budapest, 976, LOTZ János, i. m., 220. Ez a variációs lehetőség még nagyobb is lehet, mint pl. a nyugat-szibériai népköltészetben vagy a héber Zsoltárokban. Vagy vonatkozhat a numerikus szabályozottság a szövegnek csak bizonyos részeire, például abban az esetben, amikor ugyanabban az irodalmi műben a vers és próza vegyesen fordul elő; pl. a kínai fu-műfajban. A szövegben még bonyolultabb módon is összeszövődhet a vers és próza, mint pl. a protoindoeurópai versben, ahol a sor kezdete nagyjából szabad, egy jelentős hosszúságú befejező sorrész viszont szabályozott. Bizonyos típusú klasszikus retorikai szövegekben csak egy kis befejező rész (clausula) volt meghatározott. (Az utóbbi két módozat közötti különbség fokozati jellegű). Lotz János a protoindoeurópai vers alatt talán a kelta szabad indítású verselést érti, ezzel nemigen érintkezhet a régi magyar verselés. A ritmikus próza zárlata, a klauzula már tetszetősebb párhuzam, de ott a szabályozottság időmértékes jellegű, míg Pesti Gábornál másfajta. 498