NEMZETBIZTONSÁGI ALAPISMERETEK

Átírás

1 ZRÍNYI MIKLÓS NEMZETVÉDELMI EGYETEM KOSSUTH LAJOS HADTUDOMÁNYI KAR BIZTONSÁG- ÉS VÉDELEMPOLITIKAI TANSZÉK Dr. Izsa Jenő NEMZETBIZTONSÁGI ALAPISMERETEK (A TITKOSSZOLGÁLATOK MŰKÖDÉSE) Egyetemi jegyzet Budapest, 2009.

2 TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS 3 1. A TITKOSSZOLGÁLATOKRÓL ÁLTALÁBAN A titkosszolgálatok helye a biztonságpolitikai intézményrendszerben A titkosszolgálatok ellenőrzése és irányítása A terminológia buktatói A titkosszolgálati szakmai tevékenység jellemzői A HÍRSZERZÉSRŐL A hírszerzés fogalma és általános céljai Kis magyar hírszerzés-történeti visszatekintés és a jelenlegi helyzet értelmezése A hírszerzés értelmezése Godson szerint HÍRSZERZÉS A GYAKORLATBAN A hírszerzési ciklus és elemei Tervezés a hírszerzési célok kijelölése, a hírigény Az információk megszerzése, gyűjtése a hírszerzés fajtái A hírszerző hálózat A nyílt forrású információszerzés OSINT Az elemzés és értékelés A hírszerzési információk felhasználása A MAGYAR NEMZETBIZTONSÁGI SZOLGÁLATOK TITKOS INFORMÁCIÓGYŰJTŐ TEVÉKENYSÉGE A SZEMÉLYI NEMZETBIZTONSÁGI ELLENŐRZÉS A NEMZETBIZTONSÁGI/TITKOSSZOLGÁLATI STRATÉGIÁRÓL A titkosszolgálati/nemzetbiztonsági stratégia célja és szükségessége A biztonsági környezet elemzése A stratégia megalkotásához szükséges jövőkép néhány tartalmi eleme A stratégiai jellegű nemzetbiztonsági/titkosszolgálati feladatok A MAGYAR NEMZETBIZTONSÁGI SZOLGÁLATOK PARLAMENTI ELLENŐRZÉSE Az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága Az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága feladatai Az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága működése 119 MELLÉKLETEK 123 2

3 BEVEZETÉS A titkosszolgálatok tevékenysége sokáig tabutéma volt, nem túl gyakran szerepelt a média étlapján, elsősorban akkor került elő, ha valamiféle botrányt szagoltak ki a sajtómunkások. Nagy porveréssel, szenzációként adták közre nehezen megszerzett, sokszor félig sem igaz értesüléseiket, bár igyekeztek szakértelmet mutatni, az esetek többségében csak kétségbeejtően szánalmas eredményeket produkáltak. A titkosszolgálatok működésével összefüggő kérdések előtérbe kerülése gyakran megfigyelhető a politikai rendszerek hatalmi váltása idején. Ilyenkor jellemzően az új vezetésnek érdekei fűződnek saját legitimációja gyors megerősítéséhez, ezért hasznosnak és megengedhetőnek tartja a korábbi titkosnak tartott információk napvilágra kerülését is, a titkosszolgálatokat érintő nagy leleplezéseket, a megelőző vezetők/vezetés hitelességének rombolását, ezen a területen is megmutatkozó amorális és gonosz vonásainak bemutatását a széles nyilvánosság számára. 1 A titkosszolgálati témák átfogó és szakszerűen alapos kezelése nemcsak a tömegtájékoztatásban ritka, mint a fehér holló, hanem a politikai közéletben sem sokkal jobb a helyzet. A hírszerzés és az elhárítás tartalmát és módszereit illetően a mélyebb ismeretek birtoklása egy jól meghatározható személyi kör privilégiuma. Természetesen a szakmában dolgozókról, a jelenben és a korábbi évtizedekben a speciális szervezetek állományába tartozókról van szó. Esetükben alapvető követelmény az elmélyült ismeret, a professzionális szaktudás. Ami a hazai politikai osztályt illeti, a titkosszolgálatokhoz fűződő viszony milyensége nehezen ítélhető meg. Elenyésző azon hivatásos politikusok száma, akik státuszuk, feladataik okán olyan szoros kapcsolatba kerülnek a szolgálatokkal, hogy kénytelenek elemi szakismereteket magukra szedni. Közel két évtized tapasztalatai azt mutatják, hogy ők jobb esetben az értő laikus szintjére jutnak el, ami egyáltalán nem lebecsülendő, bár sok esetben nem elégséges. Terepük a politikai mező, munkájukban általában nem a hírszerzés a központi kérdés, ezért e témában megszerzett ismereteiket személyes képességeik, ambícióik és közvetlen (párt)politikai érdekeik által determináltan alkalmazzák, kisebb-nagyobb eredményességgel. 2 1 Révész Béla: Az állambiztonsági szervek politológiai kutatásának kérdéséhez. Acta juridica et politica, Szeged, A hazai közpolitika utóbbi két évtizede bővelkedett a politikai elit egyes szereplői által kitalált, kiszivárogtatott, elindított, elhallgatott, elkent titkosszolgálati ügyek -ben. Néhány eset: szeptember: Keleti György honvédelmi miniszter arra hivatkozva menesztette Gyaraki Károly tábornokot, a Katonai Biztonsági Hivatal 3

4 Mindenesetre úgy tűnik, hogy a politikai elit részéről mindeddig ez a tudás elegendő volt ahhoz, hogy az állami élet különböző szereplőiként, meghatározott ideig tartó hatalmi pozícióból a hírszerzés irányításában, külső kontrolljának megvalósításában közreműködjenek, politikusi tevékenységüket ezen a területen is végezhessék. Nem lenne teljes a kör, ha nem említenénk a meglehetősen vékony rétegnek látszó titkosszolgálati szakértői gárdát. A politikai elit számára ők jelentik a hátteret, a független és objektív bázist. Egyesek ebből a szakértői közegből igazi médiasztárok lettek. Szinte kizárólag őket kérdezik, univerzálisak, mindenhez értenek, és csak ritkán tévednek (még ritkábban ismerik ezt el). A szakértők másik csoportjába tartoznak a tollforgató, az elemző, a részletekbe elmélyedő háttérmunkások, akik nem nyilatkoznak, hanem megrendelést teljesítenek. Ez a csapat nyilvános elismerésre nemigen számíthat. Valóságos szaktudással, zömében hírszerzési/elhárítói előélettel, speciális tapasztalatokkal vállalnak ilyen feladatot azok, akik már amúgy is hozzászoktak a névtelenséghez. A titkosszolgálatokról szóló tudás ilyen viszonylagosságának és körülhatároltságának alapvető oka maga az a speciális tevékenység, amelynek jellemzőit a tanulmány további részében mutatjuk be. A nyílt szakirodalom és a hozzáférhető forrásanyagok ebben a kérdésben korlátozottak. A világhálón ugyan a különböző keresőprogramokkal sokszázezernyi találat érhető el, mégis elhamarkodott dolog lenne azt állítani, hogy mindent tudunk, mindent megtudhatunk a hírszerzésről. A tartalmilag és minőségileg is igen heterogén információk nehezen állnak össze egy egységes, konzisztens hírszerzés-képpé. Nyilvánvaló, hogy ebben a vonatkozásban számos nyomós ellenérdek működik azért, mindenekelőtt a hatalom és a leginkább érintett szolgálatok részéről, hogy ez így maradjon. (KBH) vezetőjét, hogy a KBH a tavaszi parlamenti választások előtt megfigyelés alatt tartott több személyt, köztük az ő feleségét április: Hónapokon keresztül szocialista képviselőket, köztük Gál Zoltánt, Baja Ferencet is vizsgálódási körébe vont az Információs Hivatal (IH). Az 1994 végén indult, Nyírfa fedőnevű akció célja a magyar ukrán román határtérségben folyó illegális gazdasági tevékenységek feltárása volt. Az ügy miatt menesztették Földi Lászlót, az IH műveleti igazgatóját, akiről azonban decemberben a bíróság jogerősen kimondja: nem követett el jogosulatlan adatkezelést. Földi magánvállalkozása, a Defend Kft. az 1998-as kormányváltás után sorra nyeri el az állami megrendeléseket május: A parlamenti választások két fordulója között egy Orbán Viktorra vonatkozó, rendszerváltás előtti titkosszolgálati dosszié fedőlapját juttatják el feltételezések szerint a titkosszolgálatok munkatársai külföldi lapok, hírügynökségek budapesti tudósítóinak. Az ügy egy évvel későbbi nyilvánosságra kerülésekor kiderül: a dokumentum már 1991-ben is fölbukkant, de szakértők szerint legfeljebb azt mutatja, hogy Orbánt be akarták szervezni, ami nem sikerülhetett augusztus: Orbán Viktor miniszterelnök bejelentette, hogy 1997-ben a szocialista kormány idején titkos eszközökkel és törvénysértő módon információkat gyűjtöttek volna egyes Fidesz vezetőkről. A parlamenti vizsgálóbizottság amely végül egyet sem kapott meg a kormányfő által ígért dokumentumokból 1999 novemberében egyetlen, állítólag törvényellenes megfigyelést regisztrált: Pokorni Zoltán esetében. A példák sorát természetesen a legutóbbi időszakig folytatni lehetne, ami viszont óhatatlanul a napi politika eseményei felé terelné a szakmai érdeklődést. A kézirat lezárása előtt, 2008 őszén az UD ZRt. mint árnyék titkosszolgálat leleplezése borzolta a közéleti és szakmai kedélyeket. 4

5 Révész Béla megállapításait a titkosszolgálatok politológiai kutatási lehetőségeiről e tekintetben feltétel nélkül elfogadjuk: A mindenkori társadalmi-hatalmi struktúrák részeként létrejött és egyetemes érvénnyel azóta is működő titkosszolgálatok nem nyilvános szabályozás mellett, leplezett intézményi keretek között, titkos állománnyal, operatív módszerekkel, speciális technikákkal vesznek részt a legváltozatosabb formájú szuverén hatalmak védelmében. Az információhiány a diktatúrákban nagyobb, a demokráciákban kisebb mértékben, de mindenképpen misztikus homállyal övezi ezen szolgálatok tevékenységét. Az ellenség előli rejtőzés a baráti tekintet elől is elfedi, elvonja az információkat és természetes vesztese e titkolózásnak az emberi megismerés szisztematikus rendszere, a tudomány. 3 Míg például a kül-, a biztonság-, a védelempolitika területén maga a rendszer és annak működése jól tanulmányozható, szinte minden jól látható, addig a titkosszolgálatokkal, a hírszerzéssel kapcsolatos eredmények és kudarcok csak elvétve kerülnek a nyilvánosság elé. Ezeket a véletlenszerű eseteket is hajlamosak vagyunk úgy értékelni, hogy egyrészt komoly oka van annak, ha ilyen téma reflektorfénybe kerül, másrészt nem feledkezhetünk meg arról, hogy a titkosszolgálatok évezredes gyakorlati tapasztalatokkal rendelkeznek a manipuláció, a félrevezetés terén. Egyetlen kérdést kell ilyenkor feltenni: Qui prodest? Kinek használ, kinek áll érdekében? A titkosszolgálati/nemzetbiztonsági tevékenység lényegének megértéséhez, valamint a szolgálatok működésének bemutatásához elengedhetetlen bizonyos alapvetés elvégzése általánosságban és konkrétan, a hírszerzésre vonatkozóan is. 3 Révész Béla: A titok mint politika. A titkosszolgálatok politológiai kutatásának lehetőségei. Doktori értekezés tézisei, Szegedi Tudományegyetem,

6 1. A TITKOSSZOLGÁLATOKRÓL ÁLTALÁBAN 1.1. A titkosszolgálatok helye a biztonságpolitikai intézményrendszerben A biztonság az emberi lét egyik központi eleme, a társadalom fejlődésének alapfeltétele. Az állam biztonságpolitikájában tükröződnie kell a biztonsággal kapcsolatos általános és konkrét céloknak, az alapvető nemzeti érdekeknek és értékeknek, amelyeket az adott állam érvényesíteni és megvédeni szándékozik. A biztonságpolitikai célok koherens rendszerként az egyes szakpolitikákon keresztül valósulnak meg, ebben alapvető szerepet tölt be a külpolitika, a katona- (védelmi) politika, a gazdaságpolitika és a belpolitika. A biztonságpolitika értelmezhető mint: az adott államban a politikai hatalom birtokosai (hatalmon levő politikai erők) által alakított, a kül-, bel-, gazdaság-, védelem-, környezet- stb. politika prioritásait egységes rendszerbe foglaló, általában írásban is rögzített cselekvési program, az elismert és preferált nemzeti és állami érdekek kijelölése, érvényre juttatása, a valóságos vagy potenciális külső/belső hatások kezelésével, a válaszadás elvi kérdéseivel, cél- és eszközrendszerével kapcsolatos tevékenységi és szervezeti rendszer, az előbbieknek megfelelő politikai magatartás és gyakorlat. 4 Az ország külső és belső biztonságának védelme önmagában nem cél, hanem a társadalom benne az egyes emberek létfeltételeit, fejlődési lehetőségeit, végső soron a stabilitást és a jólétet szolgálja. Ebben az értelemben a biztonságpolitika intézmény- (szervezeti) rendszere eszközjellegű kategória. Ennek struktúrái, tagoltsága, belső kapcsolatrendszere, valamint irányításának és kontrolljának mechanizmusai számos tényező által determináltak: így a tradíciók, a biztonsági környezet direkt és indirekt hatásai, a biztonsággal kapcsolatos felfogás, a biztonsági stratégia és politika elvei és praxisa, a rendelkezésre álló (bevonható) humán és anyagi-pénzügyi erőforrások, a nemzetközi biztonsági rendszerekhez való viszony stb. A biztonsággal szoros kapcsolatban álló intézményeknek tekintjük: a védelmi szektor szervezeteit (a haderőt és más, katonai jellegű fegyveres szervezeteket 5 ); 4 Gazdag Ferenc : Biztonságpolitika. Stratégiai és Védelmi Kutatóintézet, Budapest, Általánosan elterjedt ezen szervezetek megnevezésére az angol OSMO = Other State Militarised Organisations kifejezés, mivel az egyes országokban a konkrét elnevezések igen sokszínűek: pl. belügyi csapatok, parti őrség, nemzetőrség, nemzeti gárda stb. 6

7 a titkosszolgálatokat (hírszerző és elhárító szervezeteket); a rendészeti (rendvédelmi) szervezeteket (ide értve az állami szerveket és hatóságokat: rendőrség, csendőrség, határőrség, vám- és pénzügyőrség, büntetés-végrehajtási szervezet, katasztrófavédelmi szervezet, polgári védelmi szervezet, tűzoltósági szervezet, továbbá a helyi közösségek, önkormányzatok rendészeti szervezeteit, valamint a vállalkozói szféra rendészeti feladatokra szakosodott szervezeteit). A legutóbbi egy-másfél évtizedre visszatekintve nemcsak a közvetlen felhasználók, (tehát a szűk politikai elit hatalomgyakorló csoportjai) számára evidencia hírszerző és az elhárító szolgálatok (összefoglalóan a titkosszolgálatok) mással nem helyettesíthető szerepvállalása és jelentőségének felértékelődése, hanem a szélesebb közvélemény számára is. Elegendő ezúttal csak rövid utalásokat tenni a kor új típusúnak nevezett veszélyeire és az alapvetően megváltozott, dinamikus mozgásban levő globális, regionális és hazai biztonsági környezetre. Ennek következtében a hagyományos feladatok mellett azokkal azonos, vagy nagyobb súlyú kihívások jelentek meg az egyes államokkal és a szövetségi rendszerekkel szemben, ezzel együtt természetszerűen a titkosszolgálatokkal szemben is. A közelmúlt és a jelen ismeretében, illetve óvatos előretekintéssel nem túlzás azt állítani, hogy az új kihívások címzettje sok tekintetben maga az emberiség egésze, a tét a civilizáció jövője. Egyes vélemények szerint a jelenlegi trendek egyik legfontosabbika a globalizáció széles körben történő kibontakozása. Úgy tartják, hogy e folyamat olyan kockázatokat és veszélyeket is magával hozott, mint például a nemzetközi terrorizmus, a globális pénzügyi rendszer összeomlásának lehetősége, a globális felmelegedés, valamint a nukleáris balesetek veszélyei. Általánosan elfogadott, hogy mindezek a biztonságot az egész világra kiterjedően képesek veszélyeztetni, s olyan problémákként tekintünk rájuk, mint amelyek szinte teljesen kívül esnek a nemzetállamok kontrollján. A nemzetközi szervezett bűnözés és kísérőjelenségei, a proliferáció, az illegális és tömeges migráció ugyancsak az emberiség fejlődését fenyegetik. Az említett veszélyek a civilizáció termékei, korlátozásuk, káros hatásaik csökkentése meghaladják egy-egy ország vagy politikai-gazdasági közösség erejét. Csak közös, globális gondolkodással, önkorlátozással, aktív fellépéssel és nem kevés anyagi ráfordítással van reális esély valamilyen eredmény elérésére. 6 A titkosszolgálatoknak éppen sajátos működésükkel, speciális eszközeikkel és módszereikkel alkalmasak az állam és a társadalom biztonságát veszélyeztető információk meg- 6 A biztonság fogalmának változásai a nemzetközi kapcsolatokban Kondorosi Ferenc előadása a Magyar Tudomány Napján, november 16. 7

8 szerzésére, elemzésére és védelmére. Ezért övezi munkájukat kiemelt figyelem, ezért is fontos a szakmai tevékenység törvényességének, szakszerűségének és hatékonyságának megfelelő kontrollja. A titkosszolgálatok az állam külső és belső védelmét szolgáló biztonsági intézményrendszer kulcsfontosságú szervezetei. A titkosszolgálatok alaprendeltetése a politikai döntéshozók tájékoztatása, döntéseik megalapozottságához, optimalizálásához szükséges információk nyílt és titkos forrásokból történő beszerzése és elemzések készítése. A titkosszolgálatok által végzett szakmai tevékenység mind céljait, mind eszközeit tekintve speciális: részint a sajátos belső normák és a szakmai tradíciók, részint az általuk birtokolt és használt tudás jellege, részint pedig a sajátos eljárások alkalmazása következtében ez a tevékenység alapvetően eltér a társadalom más területein vagy akár a biztonsági szférában végzett tevékenységektől. A titkosszolgálatok az átfogóan értelmezett biztonság épületének tradicionálisan erős, de láthatatlan tartópillérei A titkosszolgálatok ellenőrzése és irányítása A titkosszolgálatok a biztonsági szektor speciális rendeltetésű szervezeteként biztosítják az állam, illetve a társadalom biztonságát fenyegető tényezőkről, törekvésekről az információk beszerzését, elemzését és döntésre való előkészítését. Ellátják az állam biztonsága szempontjából fontos minősített információk védelmét. Feladataik meghatározásában, működtetésükben, ellenőrzésükben a demokratikus jogállam mindhárom hatalmi ága a törvényhozás, a végrehajtó és a bírói hatalom szerepet kap. A hatalmi ágak felelőssége pontosan elhatárolt, illetve megosztott a titkosszolgálatok törvényes és hatékony működtetésében. A törvényhozó hatalom irányító és ellenőrző tevékenysége kiterjed a végrehajtói hatalom, azaz a kormányzat tevékenységének egészére, így a biztonsággal összefüggő területekre is. Az ellenőrzés alapvetően arra irányul, hogy megvalósul-e a törvényhozói akarat, s hogy a kormányzat a törvényeknek, jogszabályoknak megfelelően működik-e. A végrehajtó hatalom ellenőrzésének parlamenti funkciója a kormánynak a törvényhozás előtti politikai felelősségének elvéből következik. A törvényhozás alapfunkciójából adódóan törvényeket alkot, módosít, határozatokat fogad el, beszámoltat, jóváhagyja a költségvetést, illetve bizottságaival vagy általa létrehozott és felügyelt szerveivel (pl. számvevőszék, ombudsman) ellenőrzi a kormány, a kormányzati szervek törvényes működését. A titkosszolgálatok működésének törvénnyel történő szabályozása a jogállamiság egyik ismérve, bár az egyes demokratikus országokban elsősorban jogtechnikailag eltérő megoldásokat alkalmaznak. 8

9 A törvényhozási ellenőrzés keretében, a parlament mint legfőbb hatalom, elszámoltathatja a kormányt a biztonsági szektor fejlesztéséről, tevékenységéről és ellenőrzéséről. Ebbe a kontroll funkcióba természetszerűen beletartozik a titkosszolgálatok működtetéséről való beszámoltatás és felügyelet is. A parlamentnek egyedülálló alkotmányos szerepe van a titkosszolgálatok finanszírozásában, kiadásainak megítélésében és a felhasználás ellenőrzésében, valamint a hatékony működés jogi hátterének folyamatos biztosításában. Tekintettel arra, hogy a kormány irányítja a titkosszolgálatokat, a parlament meghatározott ellenőrzési jogokkal történő felruházása a jogállamiságra jellemző fékek és ellensúlyok elvi követelményét elégíti ki. Kizárólag a demokratikus és parlamenti felügyelet gátolhatja meg a végrehajtó hatalmat abban, hogy a titkosszolgálatokat saját, aktuális, pártérdeken alapuló szempontok alapján felhasználja, hogy a megszerzett információkkal visszaéljen, ezáltal fenyegetést jelentsen a politikai stabilitásra, a demokratikus jogállamra, végső soron a társadalomra. A parlamenti kontroll alapvető célja a politikai elszámoltathatóság elvének érvényesítése. A törvényhozás által gyakorolt felügyelet központi kérdése a jó kormányzás (mint a jogállamiság egyik ismérve) megvalósulásának kontrollja. 7 A titkosszolgálatok hatékony kontrolljának alapvető feltétele a világos és pontosan behatárolt jogi keretek kialakítása. Az alkotmányos működést, a legitimitást a következő tartalmi elemek törvénnyel való szabályozása alapozza meg: - a szolgálatok megalapítása, - rendeltetésük, hatáskörük, illetékességük, feladatrendszerük leírása, - a munkamegosztás és az együttműködés struktúráinak szabályozása, - a működési alapelvek, a főbb eljárási szabályok rögzítése, - a jogi garanciális elemek beépítése, - az irányítás, a vezetés és a kontroll rendjének meghatározása. A kormány a parlament által törvényekben rögzített keretek között végzi a biztonsági szektor szervezeteinek köztük a hírszerző és elhárító szolgálatoknak állami irányítását. A kormány felelőssége, hogy a titkosszolgálatok számára prioritásokat határozzon meg, és ennek alapján elvégezze a szakmai tevékenység általános irányainak, hosszabb és rövidebb távú feladatainak meghatározását, a szolgálatok beszámoltatását és működésük feltételeinek megteremtését, biztosítását. A titkosszolgálatok a végrehajtó hatalom alárendeltjei, a kormány közvetlen irányítása és kontrollja alatt állnak. A kormány tesz javaslatot az adott szervezetek költségvetésére, 7 A jó kormányzás tartalma: - a kiszámíthatóság; - a nyitott és felvilágosult politikaalkotás; - az állami adminisztráció professzionalista működése a közjóért; - a jogállamiság megvalósulása a politikai praxisban; - az átlátható ügymenet; - a civil társadalom egyenrangú részvétele a közügyekben. Forrás: A biztonsági és a védelmi szektor felügyelete. Interparlamentáris Unió, A Fegyveres Erők demokratikus Kontrolljának Genfi Központja, Stratégiai Védelmi Kutatóintézet, Budapest (magyar nyelvű kiadás),

10 számol be a törvényhozásban a szolgálatok működtetéséről, gondoskodik az erőforrásokról, illetve a vezető státusok betöltéséről. A kormány határozza meg a nemzetközi titkosszolgálati együttműködés elvi alapjait és irányait. A kormány gondoskodik a jogszabályi környezet karbantartásáról, változtatásáról, egyrészt saját rendeletei, határozatai útján, másrészt a törvényalkotási folyamatban játszott kezdeményezéseivel. A kormány irányítási jogköre és felelőssége a titkosszolgálatokat illetően teljes, mással nem osztható meg. A kormány mint testület döntéseket hoz a szolgálatok működésének stratégiai és kiemelt súlyú kérdéseiben. A napi irányítási feladatokat általában a szakminiszter, vagy a kijelölt miniszter(ek) végzi(k). Ebben a tekintetben nincs egységes vagy általános európai megoldás. Néhány országban az ún. ágazati (szektoros) irányítás valósul meg, ami azt jelenti, hogy pl. a katonai elhárítás és a katonai hírszerzés a hadügyi (védelmi, honvédelmi) tárcát irányító miniszterhez tartozik, míg a külföldi hírszerzést a külügyminiszter irányítja, a belső elhárítás pedig a belügyminiszter (vagy a kancelláriaminiszter) felelőssége. Más országokban tárca nélküli miniszter vagy a kormányfőnek közvetlenül alárendelt államtitkár a szolgálatok irányítója. Legtöbb országban elkülönül a hírszerző szolgálat(ok) és a belső biztonsági (elhárító) szolgálat(ok) irányítása. Az USA-ban és Franciaországban a hírszerzés kormányzati irányítási rendszere az elnök személyéhez kötődik. Tehát a titkosszolgálatok irányítási, ellenőrzési, felügyeleti mechanizmusai változatos képet mutatnak, jól érzékelhetően tükrözik az adott államban megvalósuló hatalmi kompromisszumokat, tradíciókat és politikai kultúrát. Az irányítás és a kontroll feladatainak megosztása alapvetően azt célozza, hogy ne alakulhasson ki a titkosszolgálatok túlzott központosítása, valamely hatalmi ág kizárólagos túlhatalma, amely a demokrácia lényegét, intézményeit veszélyeztethetné. A szolgálatok széttagolása a demokratikus kontrollt segíti, bár szakmai vélemények szerint a működési hatékonyságot a megosztott irányítás és a versenyhelyzet nem javítja. A szolgálatok irányításának gyakorlati megvalósítását a magyar megoldással illusztráljuk. A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló évi CXXV. törvény tételesen szabályozza a kormány feladatait. A Magyar Köztársaságban a kormány a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat a kijelölt miniszter, a katonai nemzetbiztonsági szolgálatokat a honvédelmi miniszter (a továbbiakban: miniszter) útján irányítja. 8 A polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító kijelölt 8 A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló évi CXXV. törvény

11 miniszter nem lehet a belügy-, a honvédelmi és az igazságügyi miniszter. A Kormány a nemzetbiztonsággal kapcsolatos feladatainak összehangolására, az állam és közbiztonság védelmével összefüggő döntéseinek előkészítésére, valamint e tárgykörökben a kormányzati intézkedést igénylő aktuális kérdések megvitatására és megoldásuk elősegítésére Nemzetbiztonsági Kabinetet létesített. 9 A Nemzetbiztonsági Kabinet vezetője a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító miniszter, tagjai: a honvédelmi miniszter, az igazságügyi és rendészeti miniszter, a külügyminiszter, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter, a területfejlesztési és önkormányzati miniszter, állandó meghívottja tanácskozási joggal a Pénzügyminisztérium államtitkára. A Kabinet az általa tárgyalt előterjesztések kapcsán állást foglal az ügyek érdemi kérdéseiben, ennek keretében a Kormány részére véleményt nyilvánít, illetőleg döntési javaslatot tesz. A Kabinet vezetője a Kabinet állásfoglalásáról, valamint az ezzel kapcsolatos ellenvéleményről a Kormány ülésén beszámol. A kormányzati irányítás garanciális eleme a miniszteri felelősség. A miniszter: o előkészíti a nemzetbiztonsági szolgálatok működésével, feladataival és hatásköreivel kapcsolatos jogszabályok, valamint egyéb kormányzati döntések tervezeteit, illetőleg részt vesz azok előkészítésében; o biztosítja a Magyar Köztársaság érdekeinek érvényesítésével és védelmével kapcsolatos nemzetbiztonsági feladatok végrehajtását; o rendeletek és az állami irányítás egyéb jogi eszközei által szabályozza a nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységét és működését; o kapcsolatot tart fenn a nemzetbiztonsági szolgálatok nemzetközi együttműködésének elősegítése érdekében. A miniszter irányító jogkörében: o törvényen, kormányrendeleten vagy egyéb kormányzati döntésen alapuló feladatok végrehajtására a nemzetbiztonsági szolgálatok részére feladatot határoz meg, illetve utasítást ad; o félévente írásban meghatározza a főigazgatók számára a szolgálatok időszerű feladatait; írásban ad utasítást a Kormány tagjaitól érkezett információs igények teljesítésére; 9 A1068/2006. (VII.13.) kormányhatározat a Kormány kabinetjeiről 11

12 o a főigazgatók előterjesztésére jóváhagyja a nemzetbiztonsági szolgálatok szervezeti és működési szabályzatát és az állománytáblát; o javaslatot tesz a nemzetbiztonsági szolgálatok költségvetésére; o a nemzetbiztonsági szolgálatok költségvetési gazdálkodása tekintetében gyakorolja a fejezetért felelős szerv vezetőjének, valamint a költségvetési szerv felügyeletéért felelős szerv vezetőjének jogszabályokban meghatározott tervezési, előirányzat-módosítási, beszámolási, információszolgáltatási, pénzügyi, valamint ellenőrzési kötelezettségeit és jogait; o a nemzetbiztonsági szolgálatok gazdálkodása tekintetében célszerűségi és eredményességi ellenőrzést végez; o ellenőrzi a nemzetbiztonsági szolgálatok törvényes és rendeltetésszerű működését, feladataik végrehajtását; o a főigazgatók előterjesztésére jóváhagyja a titkos információgyűjtés belső eljárási és engedélyezési szabályait; o a főigazgatók előterjesztésére jóváhagyja a nemzetbiztonsági szolgálatok nemzetközi kapcsolataira vonatkozó javaslatokat; o javaslatot tesz a miniszterelnöknek a főigazgatók kinevezésére és felmentésére; o a kinevezés és felmentés kivételével gyakorolja a munkáltatói jogokat a főigazgatók felett, kinevezi és felmenti helyetteseiket, felettük gyakorolja a munkáltatói jogokat; o o javaslatot tesz a köztársasági elnöknek a tábornoki kinevezésekre; a főigazgatók javaslatára kinevezi az ezredeseket; o jóváhagyja a tábornoki rendfokozattal rendszeresített beosztásokba javasolt személyek kinevezését és az ilyen beosztásban lévő személyek felmentését; o intézkedik a főigazgatókat, helyetteseiket érintő belső biztonsági és bűnmegelőzési célú ellenőrzések elvégzéséről; o gyakorolja a törvényben, kormányrendeletben vagy kormányhatározatban számára biztosított külön jogokat A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló évi CXXV. törvény

13 A miniszteri irányítás korlátait törvény határozza meg: a miniszter az irányító jogkörében adott utasításával a főigazgatók hatáskörébe tartozó ügyet nem vonhat el, hatáskörük gyakorlását nem akadályozhatja. A miniszter a nemzetbiztonsági szolgálatok részére egyedi utasítást a főigazgatók útján adhat, a hatósági jogkör alapján eljáró nemzetbiztonsági szolgálatoknak a döntés tartalmára vonatkozó utasítást nem adhat. A bírói hatalom közreműködése a törvényes működés garanciáját jelenti. A titkosszolgálatok speciális eszközeik, módszereik alkalmazása meghatározott esetekben nem történhet független, külső kontroll nélkül. Törvény határozza meg a titkos információgyűjtés azon eseteit, amelyek jellegüknél fogva beavatkozást jelentenek a magánszférába, illetve alapvető jogok és szabadságok korlátozásával járnak. Ezekben az esetekben a kijelölt bíró vagy az igazságügyi miniszter írásos engedélye szükséges az eszköz alkalmazásához. 11 A bírói hatalom ezen kívül szerepet kap a titkosszolgálatok tagjai által elkövetett jogsértések ügyeiben, továbbá a titkosszolgálatok tevékenységével kapcsolatos, törvényekben meghatározott jogorvoslati eljárásokban. A titkosszolgálatok ellenőrzésének, felügyeletének eltérő megoldási módjai ismertek a fejlett demokráciákban. Az angolszász jogrend tradícióit követő államokban inkább a bírói felügyeletnek van kitüntetett szerepe, ezt tekintik meghatározó elemnek. A kontinentális jogrendre épülő demokráciákban (hangsúlyosan ideértve az egykori monolitikus, pártállami rendszerek utódállamait) inkább a törvényhozói felügyeletet részesítik előnyben, de a bírói hatalom is bizonyos fontos esetekben szerepet kap. Néhány országban az ombudsman intézmény is részese a kontrollnak. A titkosszolgálatok parlamenti ellenőrzése, demokratikus felügyelete a legtöbb államban jogilag pontosan szabályozott keretek között történik. Az ellenőrzés konkrét gyakorlatát számos tényező befolyásolja: a jogalkotási szokások és rend, a politikai hatalomgyakorlás tradíciói és kialakult szisztémája, a hatalmi ágak közötti viszony rendezettsége stb A Magyar Köztársaságban erre vonatkozóan a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló évi CXXV. törvény 58. rendelkezik 12 Rövid nemzetközi kitekintéssel megállapíthatjuk, hogy a szolgálatok ellenőrzését illetően vannak olyan európai országok, ahol ezt a tevékenységet külön jogszabály határozza meg. Így többek között Németországban az április 11-től hatályos, június 12-én módosított Gesetz über die parlamentarische kontrolle nachrichtendienstlicher Tätigkeiten des Bundes. Ausztria is külön jogszabályban Die Zivil Überwachung der militärischen Nachtrichtendienste in Österreich szabályozza a katonai titkosszolgálatok civil kontrollját. A szervezeti megoldások tekintetében számos forma megtalálható, a hivatalos felügyelet általában a parlamenti (védelmi, katonai, titkosszolgálati) bizottságok közreműködésével valósul meg. Parlamenti ellenőrző bizottság felügyeli a titkosszolgálatok tevékenységét pl. Belgiumban, Dániában, Hollandiában, Nagy-Britanniában, Norvégiában, Olaszországban, Spanyolországban. 13

14 Az alkotmányos kontroll a titkosszolgálatokat illetően bizonyos sajátosságokkal bír, nem jelent totális és konkrét, részletekbe menő ellenőrzési lehetőséget. A teljes körű kontroll legfőbb akadályát a titkosszolgálatok tevékenységének alapvető jellemzői és tartalma jelentik. A közfelfogás szerint komoly akadályai lehetnek a titkosszolgálatok ellenőrzésének, e vonatkozásban a nyilvánosság érthető korlátai miatt meglehetősen sok a szkeptikus vélemény. A ténylegesen meglévő korlátok a titkosszolgálati tevékenység alapvető formáival (külföldi hírszerzés, hazai kémelhárítás, terrorfelderítés és elhárítás stb.), valamint a szolgálatok tevékenységének tartalmi elemeivel (műveleti akciók, speciális eszközök alkalmazása, információk és források védelme stb.) vannak kapcsolatban. A konspiráció követelményeinek primátusa azzal a következménnyel jár, hogy az illetéktelenek előtt (már pedig ez a kör igen tág) rejtve maradnak a szolgálatok tevékenységének konkrét céljai, az alkalmazott eljárásokra és eszközökre vonatkozó információk, a források és az általuk hozott információk, és más, kizárólag a szolgálatok belső szabályai szerint minősített adatok. Ezek a körülmények, amelyek egyrészt a működés és az információk titkosságából, bizalmas jellegéből, illetéktelen felhasználásuk súlyos konzekvenciáiból adódhatnak, másrészt a műveleti (operatív) akciók, módszerek üzemszerű alkalmazásához kapcsolódnak, olyan evidens következménnyel járnak, hogy a politikai önkorlátozás célszerűen kialakított rendszere gátat szabhat a kontrollált témák körének és mélységének. Az ellenőrzött titkosszolgálati szektor alapvető sajátosságai megkövetelik, hogy a kontroll mechanizmusai tekintetbe vegyék ezeket a jellemzőket, korlátokat. Kerülve a kialakított megoldások részletes ismertetését, általánosságban megállapítható, hogy a hatékony alkotmányos felügyelet speciális szabályozásokkal operál. Ilyenek: pl. a minősített dokumentumokba történő betekintés, illetve az információkhoz való hozzáférés rendjének szabályozása; az ellenőrző bizottság mandátumának pontos rögzítése; az ellenőrző testület tagjaival szembeni speciális biztonsági követelmények és titoktartási kötelezettség előírása stb. 13 Általában azt állapíthatjuk meg, hogy a titkosszolgálatok parlamenti ellenőrzése kevésbé nyitott, mint a többi ágazaté, szakterületé. A politikai gyakorlatban teljesen elfogadott, hogy a titkosszolgálati tevékenységet érintő viták nem zajlanak a teljes nyilvánosság előtt, a szakbizottság ülései gyakran zártak, döntéseik és dokumentumaik csak meghatározott kör számára hozzáférhetőek. 13 Bővebben a parlamenti ellenőrzés magyar szabályozásáról és gyakorlatáról külön alfejezetben, illetve forrásként: Izsa Jenő Szilágyi Zsolt: A nemzetbiztonsági szolgálatok parlamenti ellenőrzésének elvi és gyakorlati kérdései. KBH Szakmai Szemle, 2007/3. szám, oldal 14

15 1.3. A terminológia buktatói A titkosszolgálati (nemzetbiztonsági) tevékenység bemutatása során nem hagyhatók figyelmen kívül a megnevezés körül gyakran felmerülő terminológiai problémák. Az általánosan elfogadott nézetek szerint a biztonság mind tartalmi, mind terjedelmi értelemben komplex fogalom, összetevőit illetően általában felsorolják a kül- és belpolitikai, a katonai, a gazdasági, a pénzügyi, a jogi, a környezetvédelmi (ökológiai), az információs, a humanitárius, a szociális dimenzióit, a titkosszolgálati komponensét azonban csak elvétve. A magyar biztonságpolitika területei (szakágazatai) között a hivatalos nézeteket tükrözve az alapvető biztonságpolitikai dokumentumban 14 nyilvánosan is megjelenik a nemzetbiztonsági terület, amely a szoros értelmezés szerint, valójában a titkosszolgálati tevékenységet és szervezetrendszert takarja. Magyarázatot igényel a jegyzet titkosszolgálat -i szóhasználata. Az explorátorok, titkos ágensek, spionok, ügynökök, hírszerzők, felderítők, elhárítók, klandesztin informátorok, szigorúan titkos munkatársak, hálózati személyek stb. tevékenységének keretet adó intézmények a legkülönfélébb, egymással gyakran keveredő elnevezésekkel szerepelnek a köz- és sajtónyelvben, de olykor a szakirodalomban is. A megkülönböztetés egy része tartalmi különbözőségekre vezethető vissza. Sok esetben azonban csak fogalmi tisztázatlanságuk okozza e kifejezések tarkaságát. A jegyzet titkosszolgálatok gyűjtőfogalom alatt tárgyalja korszaktól és politikai-hatalmi kontextustól függetlenül mindazokat a rejtett keretek között zajló információszerző (hírszerző) és/vagy elhárító tevékenységi formákat, amelyek alapvető célja a mindenkori állami szuverenitás fenntartása. Nincs tehát tekintettel az ezen tevékenységeket folytató erők intézményesültségének mértékére, formájára, ténykedésük irányaira, céljaira, de az adott állami főhatalom legitimációs alapjaira sem miközben az államhoz kötöttségük elengedhetetlen feltétel. Az is igaz, hogy szuverenitásvédelemmel, több-kevesebb közvetlenséggel minden állami szerv foglalkozik, ezek közül azonban a speciális, leplezett, titkos, operatív formák, módszerek, erők és eszközök alkalmazása kizárólag a titkosszolgálatok attribútuma. A titkosszolgálat megnevezés független a konkrét politikai-hatalmi kontextustól, letisztultan és egyértelműen az állam egyik funkcióját és ennek intézményét, szervezetét jelenti. A titkosszolgálat fogalomnak éppen ez a pontossága tette lehetővé, hogy a politikatudomány, a hadtudomány, a biztonságelméletek és a politikai praxis is általánosan, globális jelleggel 14 A Magyar Köztársaság Nemzeti Biztonsági Stratégiáról szóló 2073/2004. (IV.15.) számú kormányhatározat 15

16 alkalmazza. A szakirodalom és a média, a köznyelv és a szaknyelv egyaránt azonosan értelmezi a titkosszolgálat fogalmat általában és a nagyvilágban. 15 Más aspektusból vizsgálva a terminológiai dilemmát, azt mondhatjuk, hogy a nemzetbiztonság fogalom (megnevezés) inkább a politikai célokat kifejező ún. célkategória, míg a titkosszolgálat kifejezés kifejezetten eszközkategóriaként értelmezhető. A hazai viszonyokra azonban egyértelműen a titkosszolgálat fogalmat alkalmazni nem látszik könnyen elérhetőnek. Érthető és akceptálható ellenérzéseket keltenek az olyan nagy publicitást kapott hírek, amelyek alapján sokan a titkosszolgálati tevékenységet a piszkos ügyek közé sorolják. (Ilyen lehet pl. kétes pénzügyi tranzakciók, kapcsolat bűnözői körökkel, más országokban a belső ellenzék támogatása stb..) Ugyancsak méltányolható negatív asszociációk kapcsolódhatnak egyes országok titkosszolgálatainak sajátos tevékenységéhez (politikailag motivált merényletek, gyilkosságok, illegális fegyverkereskedelem stb.). Semmiképpen nem látszik tehát jó megoldásnak a nemzetbiztonsági fogalom helyett a titkosszolgálat megnevezés erőltetett, oktrojált bevezetése. A történelmi előzményekre tekintettel látható, hogy a titkosszolgálat a régebbi, a nemzetbiztonsági szolgálat az újabb kori kifejezés, és főként a XX. század második felében hódít teret. Ez összefügg a biztonsági tevékenység, a szolgálatok működése jogi szabályozásának fejlődésével illetve magának a szabályozásnak a megjelenésével a polgári demokráciákban. A szolgálatok hivatalosan is megjelentek, és meghatározott feladatkörrel beépültek az állami szervezetrendszerbe. A nemzetközi együttműködés, a diplomácia jelentőségének megerősödése, az államok közötti vitás kérdések rendezésében elsődlegessé váló szerepe egyrészt növekvő, másrészt új típusú kormányzati igényeket támasztott a biztonsági szolgálatokkal szemben. Emellett a nyitottabbá váló társadalmak, a hírszolgálatok fejlődése, a nemzetközi kommunikáció globalizálódása és az informatika forradalma miatt a nemzetbiztonsági szolgálatok ma már nemcsak a klasszikus titkosszolgálati eszközökkel szereznek titkos információkat. A titkos információgyűjtés módszerei tehát meghaladják a klasszikus titkosszolgálati eszközök és módszerek alkalmazását. Ugyanakkor a szóhasználat nemcsak a beszélgetésekben, a médiában, hanem hivatalos iratokban, néha kormány-előterjesztésekben is alkalmazza a titkosszolgálati jelzőt a nemzetbiztonsági tevékenység, illetve a nemzetbiztonsági szolgálatok megjelölésénél. Fenti értelmezések a modern, demokratikus politikai berendezkedések jelenlegi helyzetére és szabályozási viszonyaira tekintettel érthetőek. 15 A megnevezésekben azonban nincs egységes felfogás és gyakorlat. Például Németországban Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal (Bundesamt für Verfassungschutz), Szövetségi Hírszerző Szolgálat (BND), Katonai Elhárító Szolgálat (Militärischer Abschirmdienst) működik. 16

17 A jegyzet az általánosság szintjén a titkosszolgálatok kifejezést használja. De ha ezek pártállami vagy jogállami körülmények közötti megjelenéséről van szó, akkor a saját részben jogi önmeghatározásuknak megfelelően az állambiztonság, illetve nemzetbiztonság kifejezéseket alkalmazza. Ez fordítva is igaz, ha például az állambiztonság kifejezéssel találkozunk, értelemszerűen a pártállam titkosszolgálatáról van szó és semmiképpen a demokratikus keretek közötti intézményekről. Magyarországon, amint a rövid hírszerzés-történeti visszatekintésben is bemutatjuk, illetve amennyiben a 90 éves önálló magyar titkosszolgálati rendszer történetét végiggondoljuk, arra a megállapításra jutunk, hogy soha nem nevezték valódi nevén a hazai titkosszolgálato(ka)t. A második világháborút megelőzően, az általános rejtés, fedés viszonyai között ez teljesen elfogadható, érthető volt. A második világháborút követően először államrendészet (politikai rendészet), majd a fordulat éve (1948) után, a kommunista párt hatalmának kezdetétől, tehát a pártállam idején az államvédelem fogalom volt használatban. Az 1956-os forradalom utáni konszolidációs időszaktól az állambiztonság fogalommal takarták el a titkosszolgálatokat, bár ha szemantikailag nézzük, akkor csak azt mondhatjuk, hogy a funkció és a szervezet megnevezése szinkronban volt. Az es politikai rendszerváltozás természetszerűen vonta maga után ezen a területen is a mélyreható átalakulást. A nemzetbiztonság fogalom, mint jogi kategória a rendszerváltás folyamatában került be a szakmai-politikai szótárba, majd a köznyelvbe. A Duna gate botrány kirobbanása tarthatatlanná tette az addigi állambiztonsági struktúra fenntartását. Az évi X. törvény, 16 amely a mai magyar nemzetbiztonsági szféra működésének és a struktúra alapjának tekinthető, nem tartalmazta a nemzetbiztonság kifejezést, hanem konzekvensen a titkosszolgálatok terminológiát használta. A nevezett törvényben kapott felhatalmazás alapján a Minisztertanács rendeletet adott ki, amelyben szabályozta a nemzetbiztonsági tevékenységet. 17 Itt van tehát az ugrópont, ettől kezdve beszélünk nemzetbiztonsági feladatokról, nemzetbiztonsági szolgálatról. A jogalkotó tehát 1990-ben a titkosszolgálat=nemzetbiztonsági szolgálat megoldást választotta. A régi pártállami rendszerhez szorosan kötődő állambiztonsági (netán a még korábbi, de ugyanúgy vállalhatatlan államvédelmi) fogalom meghagyása, vagy beemelése az új jogrendbe, az új struktúrákba nyilvánvalóan közvetlen politikai okok, továbbá nem mellőzhető társadalomlélektani szempontok miatt szóba sem jöhetett évi X. törvény a különleges titkosszolgálati eszközök és módszerek engedélyezésének átmeneti szabályozásáról 17 26/1990. (II. 14.) MT rendelet a nemzetbiztonsági feladatok ellátásának átmeneti szabályozásáról 17

18 A jelenlegi magyar jogi szabályozás által használatos nemzetbiztonsági terminus elfogadása körül nem csupán a hatályos törvény vitájában, de már az állambiztonsági szervek jogállami átalakítása során is élénk viták alakultak ki. Az 1989-es év során a belügyminisztériumban lezajlott vitákban a nemzetbiztonsági szolgálat, nemzetbiztonsági hivatal, állambiztonsági hivatal éppúgy szóba került, mint az alkotmányvédő hivatal elnevezés. 18 A nemzetbiztonság terminus bevezetése azt eredményezte, hogy egyértelművé vált az elhatárolódás a pártállami állambiztonsági szolgálatoktól, sőt az ott használatos szakkifejezésektől is. Az állambiztonsági szervek és a nemzetbiztonsági szolgálatok közötti különbségtétel szükségessége és megoldási módja a parlamenti előterjesztésre váró törvénytervezet vitája során is felmerült. A Biztonságpolitikai és Honvédelmi Kutatások Központjának szakértői csoportja például a következőket észrevételezte: Nem derül ki, hogy milyen megfontolásból, de a törvényjavaslat kerüli a titkosszolgálat szó használatát, holott ennek a megnevezésnek a megfelelő helyen való használata világosabbá, egyértelműbbé tenne sok fogalmat. 19 A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény szövege kerüli a titkosszolgálat fogalmat, azonban két esetben mégis megjelenik a kifejezés. A törvény 25. -ában a nemzetbiztonsági szolgálatok személyi állományára vonatkozó szabályként rögzíti, hogy részükre beosztási illetményük 25 %-áig terjedő titkosszolgálati pótlék adható. A titkos információgyűjtéssel kapcsolatos sajátos gazdálkodási szabályok között a speciális működési kiadások fogalom értelmezésében ( bekezdésében) a nemzetbiztonsági szolgálatok titkosszolgálati tevékenysége kifejezést használja. 20 A titkosszolgálat fogalmának kibontása és lényeges tartalmi kérdéseinek tisztázása után a mindennapok politikai, közéleti eseményeit figyelemmel kísérve azt konstatáljuk, hogy a széles közvélemény, a tájékoztató eszközök munkatársai, sőt a politikai szféra szereplői nemegyszer keverik a fogalmakat. A nemzet biztonságára gondolva, arról gondolkodva a nemzeti biztonsági szavak (így külön két szóban) használata lenne indokolt, úgy, mint ez a Nemzeti Biztonsági Stratégia esetében történt. A formai, kiejtésbeli majdnem azonosság sok félreértést okozhat, ezért szerencsésebbnek tartanánk, hogy a nemzetbiztonsági szférára és szervezeteire az egyértelmű és adekvát titkosszolgálati megnevezést alkalmazzuk hivatalosan 18 Egy meghiúsult törvényalkotási kezdeményezés 1989-ből. Az állam- és közbiztonsági törvény szabályozási elveire vonatkozó javaslat kudarca. De iurisprudentiae et iure publico. Jog és politikatudományi folyóirat A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvényjavaslat véleményezése. Biztonságpolitikai és Honvédelmi Kutatások Központ, Bp., o.; Hasonló álláspontot képvisel Izsa Jenő: Javaslatok a nemzetbiztonsági / titkosszolgálati stratégia kidolgozásához. Hadtudomány, Dr. Dezső Dr. Hajas: A nemzetbiztonsági tevékenységre vonatkozó jogszabályok. HVG ORAC, Budapest, oldal 18

19 is, a szakmai nyelvben is, és a köznapi megnyilvánulásokban is. Ebben az esetben a tartalom és annak megjelenése harmóniában lenne. A szféra egészének, benne a szolgálatoknak és a tevékenységüknek a megnevezése döntés és konszenzus kérdése, talán a nem távoli jövőben ez a látszólag nem túl lényeges terminológiai kérdés is megoldható. A szakmai közvélemény számára az alapfogalmak értelmezése nem okoz gondot, egyértelmű, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok hazánkban is a klasszikus és tradicionális titkosszolgálati ágak mentén szervezett hírszerző illetve elhárító (nem pedig biztonsági!) szolgálatok. Az általuk végzett szakmai tevékenység alapvető tartalmi, eszköz- és módszerbeli eltéréseket mutat a társadalom más szféráiban végzett szakmai tevékenységtől, mert speciális célok érdekében speciális tudással rendelkező emberek speciális, csak erre a területre jellemző módon ténykednek. A nemzetbiztonsági szolgálatok olyan tipikus titkosszolgálati eszközöket és módszereket alkalmaznak, amelyekkel az érintettek állampolgári jogait tudtuk és beleegyezésük nélkül korlátozhatják A titkosszolgálati szakmai tevékenység jellemzői Amennyiben a titkosszolgálati szakmai tevékenység jellemzőit, lényegi elemeit a benne részt vevő ember, a humán faktor oldaláról megvizsgáljuk, azt állapíthatjuk meg, hogy ez a munka minden specialitásával együtt megfelel a szakértelmiségi tevékenység alapvető kritériumainak. 21 Értékőrző és értékteremtő funkciója egyértelműen igazolható. Ennek a tevékenységnek a középpontjában az ország, a nemzet biztonsága áll. A biztonság speciális érték, amely a lakosság konszolidált létfeltételeit, az államélet, a nemzetgazdaság, a politikai szféra, továbbá a társadalom más fontos területeinek ide tartozóan a honvédelem fenyegetésektől, veszélyektől mentes állapotát, stabilitását és fejlődését garantálja. A biztonság az anyagi, a szellemi, a kulturális gyarapodás alapfeltétele, megléte, megőrzése nyilvánvaló érték a társadalomban és az egyén életében. Ezt mindennél egyértelműbben jelzi az a tény, hogy a biztonság alkotmányos jogként is definiálható. A biztonság mindig konkrét realitás, az ország szuverenitásában, a demokratikus jogállam intézményeinek és a piacgazdaság zavartalan működésében, az emberi jogok érvénye- 21 Izsa Jenő: Erkölcsi aspektusok, dilemmák, konfliktusok a titkosszolgálatok szakmai tevékenységében, avagy a szakma etikai kérdései. In.: Hadtudományi tájékoztató tanulmánygyűjtemény. HVK VKI 2001/5. szám. 44. old. Az értelmiségi/szakértelmiségi tevékenység alapvető jellemzőiként: - az értékteremtő, értékőrző funkciót; - a kifejezetten intellektuális jelleget; - a szellemi munka dominanciáját; - a kreativitást; - a szakismeretek termelésében, megújításában való aktív részvételt; - a független szakértői szerep betöltését említi a szakirodalom. 19

20 sülésében, az élet-, a vagyon-, a jog- és szociális biztonságban tárgyiasul. Azért kell védeni, naponta újrateremteni és továbbadni, mert hiánya vagy veszélyeztetett állapota hátrányosan befolyásolja az ország, a társadalom alapvető érdekeinek érvényesítését, az emberi életminőséget, végső esetben fenyegeti a közösség létét. A titkosszolgálati munkatársak elsősorban intellektuális jellegű, igényes szellemi teljesítményt igénylő tevékenységet végeznek, más szakértelmiségi pályákhoz hasonlóan elsősorban az eszükkel, a tudásukkal dolgoznak, ezért nyilvánvalóan tartós és intenzív mentális igénybevételnek vannak kitéve. Általában is azt mondhatjuk, hogy a merőben más típusú feladatok más típusú szellemi munkát igényelnek. Itt az egyenes szándék nem elvárható, a könnyen kiszámítható viselkedés nem előnyös. A szakma lényegéből adódóan a hírszerzés és az elhárítás munkatársai komoly felkészültségű ellenféllel szemben egy bonyolult játszmában vesznek részt, ellenérdekeltségű felek nem nyílt harcának aktív részesei. A mentális terheket növeli a konspiráció minden körülmények közötti betartása, a szerepjátszás és a kombinatív előregondolkodás állandó jelenléte, a folyamatos szellemi készenlét állapotának fenntartása. A köztudatban a hírszerzés szakembereit az elhárítókkal megegyezően általában a sakkozókhoz hasonlítják. (Ez a megállapítás ellenvéleményeket is gerjeszthet, amennyiben a sakk, mint játék végtelenül változatos és bonyolult ugyan, de az emberi interakcióknak csupán rendkívül egyszerűsített metaforája lehet. 22 A sakkban minden játszma azonos kiinduló helyzetből kezdődik. A szabályok mindkét félre azonosak, változtatni nem lehet rajtuk, világosak, nyilvánosak, érthetőek, szigorúan be kell tartani őket. A titkosszolgálati tevékenységben az ellenfelek közötti harcban más szabályokat követnek. A sakk metafora azt a jellegzetességet mégis viszonylag jól illusztrálhatja, hogy itt is szükséges egy vagy néhány lépést előre megtervezni, kombinációkat felépíteni, csapdákat állítani, de minden lépésünk az előző lépésünkre kapott választól függ.) Ebben a szakmában tartós a pszichés terhelés, rendszeres a túlmunka, állandó a rendelkezésre állás. A szaktudás tartalma következtében ezt a szellemi tevékenységet nem lehet egyszer s mindenkorra megtanulni, begyakorolni. Az élethosszig tartó tanulás elméleti koncepciója a szakma mindennapos gyakorlatában jut kifejezésre. A szinte folyamatos tanulás, a szakmai kompetencia fejlesztése csak szilárd általános műveltségi alapokon lehetséges. Ez kreatív (alkotó) jellegű tevékenység, mert állandóan változó és számos bizonytalansági faktorral átszőtt mezőben folyik. A szaktudás alkotó alkalmazása alapkövetelmény. A 22 B. Betelheim: Az elég jó szülő. Könyv a gyermeknevelésről. Cartaphilus Kiadó, Budapest, oldal 20