Hungarian edition ELTE TáTK, 2012

Átírás

1 Az elektronikus kiadvány a TÁMOP /1-C Képzésfejlesztés az összetartozásért projektje keretében készült Hungarian edition ELTE TáTK, 2012 Budapest, 2012

2 TARTALOM ELŐSZÓ 2 I. SZOCIÁLPOLITIKA A GLOBALIZÁCIÓ KORÁBAN 5 Bob Deacon - Michelle Hulse - Paul Stubbs:A globalizáció és a szociálpolitika 6 Nicola Yeates: Szociálpolitikai célkitűzések és követendő stratégiák a globalizáció korában. Kritikai észrevételek 26 Anthony Hall - James Midgley: Fejlesztési célú szociálpolitika: lokális, nemzeti és globális dimenziók 47 II. GLOBALIZÁCIÓ ÉS TÁRSADALMI EGYENLŐTLENSÉGEK 90 Michael Mann Dylan Riley: A globális jövedelemegyenlőtlenségek makroregionális trendjeinek magyarázata 1950 és 2000 között 91 Peter Townsend: Szegénység, társadalmi kirekesztés és társadalmi polarizáció, avagy: miért van szükség egy nemzetközi jóléti állam létrehozására 126 III. GLOBÁLIS POLITIKAI SZEREPLŐK, INTÉZMÉNYEK ÉS FOLYAMATOK 135 Bob Deacon - Michelle Hulse - Paul Stubbs: A nemzetközi szervezetek szociálpolitikája 136 Bob Deacon: A Világbank szociálpolitikája 171 IV. GLOBALIZÁCIÓ ÉS A JÓLÉTI ÁLLAM ÁTALAKULÁSA 198 Ramesh Mishra: A globalizáció logikája és a jóléti állam változó háttere 199 Gösta Esping-Andersen: Az aranykor után? A jóléti állam dilemmái a globális gazdaságban 204 Ian Gough - James Meadowcroft - John Dryzek - Jürgen Gerhards, - Holger Lenfeld - Amil Markandya - Ramon Ortiz: Éghajlatváltozás és szociálpolitika 218 Ian Gough: Szociálpolitikai rezsimek a fejlődő világban 252 Mitchell A. Orenstein: Globális nyugdíjpolitika 271 V. KITEKINTÉS: "GLOBÁLIS SZOCIÁLPOLITIKA"? 288 Ramesh Mishra: Miért lenne szükség globális szociálpolitikára 289 Heikki Patomaki - Teivo Teivainen: Egy lehetséges világ: a globális intézmények demokratikus átalakítása Globális szociálpolitika

3 ELŐSZÓ A jóléti állam nemzetállami alapokon alakult ki Európában, de a 21.században szaporodnak az arra utaló jelek, hogy a jóléti állam túllépi a nemzetállami kereteket. A téma szakértői a múlt század végétől egyre többet írnak arról, hogy a gazdasági globalizáció egyre nagyobb hatással van a jóléti fejlődésre és az egyes országokon belüli szociálpolitikai folyamatokra. A szöveggyűjtemény áttekintést ad a kialakuló globális szociálpolitika legfontosabb tématerületeiről, kérdéseiről és vitáiról. A szakterület legismertebb nemzetközi tekintélyeinek tollából származó tanulmányok és könyvrészletek foglalkoznak a napjainkban is dinamikusan fejlődő globális szociálpolitika kialakulásával, a globalizáció jóléti rendszerekre és irányítási mechanizmusokra gyakorolt hatásaival, a sokáig meghatározóan nemzeti keretek között fejlődő és nemzeti intézményként működő jóléti államok globalizáció hatására történő átalakulásával. A szemelvények széles területet fednek le, vizsgálják a globalizáció alapfogalmait és elméleteit, a folyamatban részt vevő intézmények szerepét, valamint a globalizálódó szociálpolitika folyamatait. A szociálpolitikát formáló hatásai miatt nem csak a gazdasági globalizáció, hanem a globális politikai folyamatok elemzése is helyet kapott a válogatásban. Ezen belül több írás foglalkozik a nemzetközi gazdasági szervezetek (Világbank, Nemzetközi Valutaalap), illetve az ENSZ szervezeteinek (ILO, WHO) szociálpolitikai nézeteivel és programjaival is. E megközelítés keretében dolgozták ki az első valóban globális szociálpolitikai programot, a Millenniumi Fejlesztési Célokat. A szociálpolitika egészen az utóbbi időkig meghatározóan Európa-, illetve fejlett országcentrikus volt, de a globalizáció kitágítja ezt a spektrumot és újabb és újabb térségeket emel a szociálpolitika vizsgálódási körébe. A szupranacionális szociálpolitikai folyamatok elemzése mellett a szöveggyűjtemény fontos szempontja a komparatív megközelítés. A nemzetközi összehasonlítás tere szintén globális, így a hagyományos térségek mellett új országcsoportok (Latin-Amerika, Ázsia, Afrika) komparatív szociálpolitikai bemutatására is sor kerül. A globális szociálpolitika egyik izgalmas kérdése a sokáig elkülönülten, külön szálon futó jóléti állam-kutatások és fejlődéstanulmányok egységes rendszerbe integrálása. A szövegyűjtemény tematikája két központi probléma köré szerveződik: A globalizáció értelmezése, a szociális problémák globalizálódásának okai, és a globális szociálpolitikai válaszok hatékonysága A globális és helyi problémákra adott regionális megoldások sajátosságai, a globális szereplők hatása a nemzeti szociálpolitikák formálására A válogatás fontos szempontja volt, hogy a globális szociálpolitika legfontosabb problématerületeit érintve elegendő szakirodalmi hátteret biztosítson egy globális szociálpolitika kurzus számára. Az öt részre osztott összesen tizennégy szemelvény remélhetően megfelel majd ennek a követelménynek. Az első rész három tanulmánya az alapfogalmak és -folyamatok értelmezésével foglalkozik. Ezek közé tartozik a globalizáció értelmezése, a globalizáció szociálpolitikai hatásainak számbavétele (új globális szereplők, a globális gazdasági verseny hatása a jóléti államokra, migráció és szociális állampolgárság, nemzeti és globális jóléti politika). A szerzők ismertetik a globális szociálpolitika értelmezésének különböző elemzési alapjait és vázolják az országon belüli és globális "szociális szerződések" alakulását. 2 Globális szociálpolitika

4 A globális szociálpolitika elmélete a globalizáció gyakorlati folyamataira adott válaszként alakult ki és alapvetően a szociálpolitikai elemzés nemzetközi dimenzióját jelenti. A globalizáció számos hatással van a szociálpolitika alakulására: új globális szereplők jelennek meg, erősödik a jóléti államok közötti verseny, az országhatárokon átnyúló migráció új módon veti fel a hagyományos alapfogalmak - pl. az állampolgárság - szociálpolitikában játszott szerepét, vagy az állam - piac - civil szféra által alkotott "jóléti mix" korábban kialakult jóléti funkcióját és feladatmegosztását. Új analitikus koncepciók alakulnak ki a változó feltételek értelmezésére, amelyek sokszor a hagyományos fogalmak - intézmények, struktúra, társadalmi-gazdasági szereplők, eszmék és ideológiák - felhasználásával és új körülményekre alkalmazásával írják le a változó jóléti problematikát. A szöveggyűjtemény első részébe tartozó három írás, mintegy bevezetve és megalapozva a globális szociálpolitikai tanulmányokat, az alapkategóriák értelmezésével, a "nemzetállami" és "globális" szociálpolitika összehasonlításával és a gyorsan változó feltételek nyomán kialakuló problémák, viták, megoldási javaslatok elemzésével foglalkozik. A második részben szereplő két tanulmány a jövedelemelosztás alakulásának világméretű trendjeit, illetve az ezekből adódó feladatokat vizsgálja. Mann és Riley írásának egyik nagyon fontos megállapítása, hogy megtört az a 20. század közepe utáni fejlődés, amely eredményeként csökkentek az országokon belüli egyenlőtlenségek és országokon belül és globális szinten is növekszik a szegények és gazdagok közötti távolság. A tanulmányban elemzett hat makrorégió sajátos egyenlőtlenségi jellemzőkkel rendelkezik és eltérő fejlődési ívet ír le, ugyanakkor növekszik a régiók közötti távolság. Mindez új módon veti fel a szegénység, a kirekesztés és a társadalmi polarizáció problémáját: a probléma és így szükségszerűen a kezelése is globalizálódik. Ez a témája az itt szereplő másik írásnak is, amit a szegénység elleni küzdelem nemrég elhunyt emblematikus szereplője, az egyszerre kiemelkedő tudós és kampánymunkás Peter Townsend írt. Ő a szegénység és társadalmi egyenlőtlenségek globalizálódásából azt a következtetést vonja le, hogy ehhez kell igazítani az elméletet és a gyakorlatot is. Így ki kell dolgozni a szegénység mérésének nemzetközi standardjait és koordinálni kell a világszintű szegénység ellenes küzdelmet. A szerző a mellett érvel, hogy az emberek hatékony védelme érdekében létre kell hozni a nemzetközi jóléti államot. A harmadik rész két tanulmánya a globális politikai szereplők, intézmények és folyamatok ismertetésével foglalkozik. Elsősorban a globális szociálpolitika alakításában szerepet játszó globális szereplők (Világbank, Valutaalap, ENSZ, ILO, UNICEF, stb.) állnak a figyelem középpontjában. A vonatkozó szakirodalom általában úgy jellemzi őket, hogy aktívan keresik a szociálpolitika befolyásolásának lehetőségeit és a valóságban is növekvő hatást gyakorolnak a szociálpolitika fejlődésre. Bár, mint a tanulmányok is hangsúlyozzák, korántsem változatlan az egyes szervezetek szociális problémákkal és az ezeket kezelő megoldásokkal kapcsolatos álláspontja, jól kivehető módon két csoportra oszthatjuk őket. Az egyikbe a Világbank, a Valutaalap és a Kereskedelmi Világszervezet tartozik, a másikat elsősorban az ENSZ és a szakosított szervezetei alkotják. A két csoport sok esetben eltérő alternatívát ajánl a globalizálódó világ szociális problémáinak kezelésére, konfliktusaik és vitáik nyomon követhetők a közölt tanulmányokban. Külön írás foglalkozik az elmúlt évtizedekben a szociálpolitikai vonatkozásban talán legtöbbet emlegetett és valóban nagy befolyású nemzetközi szervezet, a Világbank tevékenységének bemutatásával. Ebből többek között kiderül, hogy a Világbank (sem) az a néhány sztereotíp fordulattal leírható monolit szervezet, ahogy sokszor a média leegyszerűsítéseiben szerepel. A szemelvényekből a gazdasági és politikai jellegű globális intézmények domináns szerepe tűnik elénk, de léteznek és egyre erőteljesebb hangon szólalnak meg a globális "civil" szerveződések is. 3 Globális szociálpolitika

5 A globalizáció és jóléti állam viszonyát elemző negyedik részben szerepel a legtöbb szemelvény. Mishra és Esping-Andersen átfogó képet adnak a jóléti állam környezetének változásairól, a meghatározó társadalmi-gazdasági folyamatokról és az ezek nyomán megjelenő kihívásokról, jóléti dilemmákról. Írásaikban hangsúlyos elem a változások értékelése: vajon mi a globalizáció "jóléti kimenete": a jóléti állam leépítése vagy átalakítása? Mire törekedjünk, biztonsági hálóra vagy univerzális szociális védelemre? A globalizáció a komparatív szociálpolitikában is izgalmas új kérdéseket vet fel. Ezek közé tartozik például a fejlett jóléti államok valóságára épített elméleti modellek globális alkalmazhatósága. Gough tanulmánya kísérletet tesz a komparatív irodalomban domináns hármas klasszifikáció globális szintű alkalmazására, ennek nyomán globális "makromodellek" elkülönítésére és jellemzésére. A fejlett világon kívüli régiók jóléti rendszereinek modellezése kezdeti lépést jelenthet a fejlett Észak és a fejlődő Dél eddig külön kezelt jóléti problematikájának egységes keretben való vizsgálatában. A negyedik rész következő szemelvényében ismert társadalomtudósok fejtik ki a véleményüket az éghajlatváltozás szociálpolitikára gyakorolt hatásairól. Sok érdekes megállapítás mellett egyik fő konklúziójuk az, hogy a klímaváltozás hatására ki kell tágítani a szociálpolitika értelmezési kereteit és részévé kell tenni a "környezeti szociálpolitikát", mivel az országhatárokat nem ismerő, egyre fontosabb környezeti változásoknak nagyon jelentős globális elosztási és jóléti következményei vannak. Az ebben a részben található utolsó írás esettanulmány: a jóléti rendszer alapelemének, a nyugdíjpolitikának a globalizálódási esélyeit és eddigi folyamatait vizsgálja. Az ötödik rész két írása kitekintés, mindkettő a szociálpolitika jövőbeli lehetőségeit elemzi a globalizálódó világban. Ennek keretében mérlegelik egy globális szociális reformprogram szükségességét, esélyeit és akadályait, és elemzik a globális intézmények demokratikus átalakítása nyomán létrejövő "lehetséges világ" megvalósításának esélyeit. 4 Globális szociálpolitika

6 5 Globális szociálpolitika

7 Bob Deacon - Michelle Hulse - Paul Stubbs A GLOBALIZÁCIÓ ÉS A SZOCIÁLPOLITIKA * A szociálpolitika globalizálódása és a globális politika szocializálódása Hagyományos értelemben a szociálpolitika azokat az állami és civil (nem-kormányzati) tevékenységeket jelöli, amelyek célja a szabad piac működésébe való beavatkozás a szociális védelem és a társadalmi jólét biztosítása érdekében. A szociálpolitika számára központi fontosságúak a jövedelem-újraelosztás mechanizmusai, amelyek révén a foglalkoztatottak támogatják a munka világából különböző okok miatt legyen az életkor, egészségi okok, családi feladatok vagy akár gazdasági okok kikerülteket. A világgazdaság jelenlegi fejlődési szakaszában azonban a hagyományosan egy nemzetállam keretei között értelmezett és kialakított szociálpolitika egyre inkább nemzetek feletti és nemzeteken átnyúló jelleget ölt. Ennek jó néhány oka van. Először is, a különböző országok közötti gazdasági verseny arra késztethet egy kormányzatot, hogy a versenyképesség erősítése érdekében csökkentse a szociálpolitika költségeit, hacsak nincs hatályban olyan szupranacionális vagy globális szabályozás, amely ezt meggátolná (Kosonen, 1995). A nemzetközi migrációs nyomás hatására pedig az a politikai logika érvényesülhet, hogy jövedelemtranszferre kerül sor egyik országból a másikba a tömeges bevándorlás politikai következményeinek kivédésére (Castles, 1993). Hasonló módon, a közös tőke- és munkapiacba integrált országok esetén felmerülhet annak lehetősége is, hogy egy nemzetek feletti hatóság biztosítsa szupranacionális szinten azokat a szociális jogokat, amelyeket nemzeti szinten megtagadtak vagy amelyek nemzeti szinten veszélybe kerültek (Baubock, 1994). [ ] A nemzetállamok hatalmának a határok nélkül mozgó globális tőkével szembeni viszonylagos hanyatlása számos szempontból megkérdőjelezi a szociálpolitika hagyományos kereteit. Először is, nagyobb figyelmet kell fordítani a szupranacionális és globális szereplőkre a szociálpolitika változásainak magyarázatában. Ezek a magyarázatok ugyanis, mivel a gazdaságilag fejlett Észak és Nyugat jóléti államainak kereteit vették alapul, rendszerint kisebbítették az olyan háttérintézmények szerepét, mint az IMF vagy a Világbank. Most, hogy egyrészt a szociálpolitika elemzése (Esping-Andersen, 1996) már átfogja a gazdaságilag kevésbé fejlett Dél és Kelet államait is, másrészt pedig a globális gazdasági versenyben megkérdőjeleződött az európai jóléti államok fenntarthatósága, többé már nem indokolt ezeknek az intézményeknek a viszonylagos negligálása. [ ] Ezek ma már jelentős befolyást gyakorolnak a nemzetállamok szociálpolitikájára. * Bob Deacon - Michelle Hulse - Paul Stubbs: Globalism and the Study of social policy, in Nicola Yeates, Chris Holden: The Global Social Policy Reader, The Policy Press, 2009, Globális szociálpolitika

8 Másodszor, a vizsgálódás új dimenzióját nyitja meg a szupranacionális és globális szereplők bevonása. Ez a terület magába foglalja azt, amit szupranacionalizálódásnak vagy globalizálódásnak nevezünk a szociálpolitika eszközei, stratégiája és ellátásai vonatkozásában. A szociálpolitika szupranacionalizálódása legalább három formában jelentkezik: ezek a szupranacionális szabályozás, a szupranacionális újraelosztás és a szupranacionális ellátások. Az egyik forma azokat a szupranacionális és globális szintű mechanizmusokat, eszközöket és politikákat jelenti, amelyek a kereskedelmet és a vállalati működést szabályozzák a szociális háló és a jóléti célok érdekében. Globális szinten még igen kezdeti stádiumban vannak ezek az eszközök és politikák. A kulcskérdés itt az, hogy az Európai Unióban életbe léptetett szociális szabályozás átültethető-e a globális színtérre. Némelyek amellett érvelnek (Lang és Hines, 1996), hogy az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezménynek (GATT) és az új Világkereskedelmi Szervezetnek (WTO) szociális és környezetvédelmi kérdésekkel is foglalkoznia kellene. Ezek a megfontolások alkotják, természetesen, a fejlesztési tanulmányok repertoárját. Ennek a területnek a kutatói szorgalmazzák, hogy térjünk át a szabad piaci rendszerről az emberközpontú, társadalmilag szabályozott rendszerre (Cornia és mások, 1987). Az a véleményünk, hogy [ ] az egyre erősödő globális gazdasági verseny miatt ezek a hagyományosan a fejlesztési tanulmányok és a szegény országok tárgykörébe tartozó ügyek a fejlett jóléti államok elemzőinek kutatómunkájában is helyet kell, hogy kapjanak. Ennek az érvelésnek a fordítottját, nevezetesen, hogy a fejlesztési tanulmányoknak ki kell törniük a maguk gettójából és elemzési eredményeiket a globális folyamatokra is vonatkoztatniuk kell, nemrégiben Foster-Carter (1993) és nyomában Duffield (1996) is megfogalmazta. A szupranacionális szociálpolitika másik formája a különböző országok közötti újraelosztás. Ez az Európai Unióban már hatékonyan működik a strukturális és más, hozzájuk kapcsolt alapokon keresztül, amelyek bizonyos mértékig biztosítják, hogy a gazdagabb régiók támogassák a szegényebb régiókat. Itt is nyilvánvaló az átfedés a fejlesztési tanulmányokkal és a globális kormányzat kialakításával foglalkozó kutatók munkájával. Az ENSZ Humán Fejlődési Jelentése (Human Development Report) rámutatott, hogy az emberi társadalom egyre inkább globális jelleget ölt, és előbb vagy utóbb ki kell alakítani az ennek megfelelő globális intézményeket...egy progresszív jövedelemadó rendszert [ami jövedelemtranszfert jelent a gazdag országoktól a szegényekhez] egy megerősített ENSZ-t (UNDP, 1992:78). A szupranacionális és globális szociálpolitika harmadik formája a nemzeti kormányzatok feletti jóléti ellátások szintje. Itt azokra a még embrionális állapotban lévő intézkedésekre utalhatunk, amelyek csaknem kizárólag szubglobális, alapvetően európai szinten léteznek. Ezek révén a kedvezményezettek szolgáltatásra való jogosultságokat kaphatnak, vagy szociális jogokat nyerhetnek egy szupranacionálisan működő szervezet jóvoltából. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) például a hontalanok és a menekültek javára tevékenykedik. Az Európa Tanács lehetővé tette, hogy a tagállamok állampolgárai a Strasbourgban székelő Emberi Jogi Bíróságnál bepereljék saját kormányzatukat, ha úgy vélik, hogy jogsértés történt velük szemben. Weale (1994) amellett érvel, hogy az EU egy minden országra érvényes európai szociális hálót teremtő szociális támogatási politikát dolgozhatna ki, amely ellensúlyozhatná a jóléti turizmus miatti xenofób aggodalmakat. A szociálpolitika globalizálódása vonatkozásában az érem másik oldala a globális politika szocializálódása. Másképp fogalmazva, napjainkban a kormányközi találkozók napirenden lévő fő ügyei lényegében szociális (és környezetvédelmi) kérdések. Példának okáért, az 1996 júniusi G7 csúcstalálkozó, amelyen részt vettek az IMF, a Világbank és a Világkereskedelmi 7 Globális szociálpolitika

9 Szervezet elnökei, valamint az ENSZ főtitkára, határozatot hozott arról, hogy megvitatják a szabad kereskedelem és a nemzetközileg elismert alapvető munkaügyi normák viszonyát az 1996 őszén esedékes szingapúri találkozójukon. [ ] Az ENSZ megelőző intervenciója Macedóniában (Deacon és mások, 1996) pedig jól példázza az arra való törekvést, hogy olyan szociálpolitikai mechanizmusokat alakítsanak ki, amelyek előmozdítják a különböző etnikumok közötti együttműködést. [ ] Az 1. ábra ezt a globális politika tartalmában bekövetkező változást szemlélteti. 1. ábra: A szociálpolitika globalizálódása és a globális politika szocializálódása A hidegháború vége és a kommunizmus bukása A globális méretű migráció fenyegetése A környezeti problémák határokon átnyúló jellege nyomán globális diskurzus jött létre arról, mi a legjobb mód a globális kapitalizmus szabályozására a tekintetben, hogy megvédjék Észak és Nyugat jóléti államait és ugyanakkor exportálják a jóléti kapitalizmust a déli és a keleti országokba, valamint arról, hogy mi a transznacionális újraelosztás és jóléti ellátás megvalósításának leghatékonyabb módja A külpolitika és a nemzetközi diplomácia elmozdul a katonai és biztonsági ügyektől a kereskedelmi és gazdasági ügyeken át a szociális és környezetvédelmi ügyek felé A hidegháború lezárulásával, a nemzetközi migrációs nyomás növekedésével, és a világ számos helyén jellemző társadalmi bizonytalanságból fakadó emberi szenvedés problémája okán, a biztonsági kérdés, amellyel a világ vezetői szembesülnek, nem más, mint a szociális biztonság kérdése. Napjaink legfontosabb kérdései a rosszul tervezett szerkezeti átalakítások időszakából származó adósságok eltörlésének ügye, a nemzetközi humanitárius segély nyújtása a globális politikai biztonság megteremtése érdekében, és az európai jóléti államok gazdasági versenyképességet fenyegető szociális protekcionizmusa. Az ENSZ 1995-ben rendezett Társadalmi Fejlődés Világ-csúcstalálkozója is ezeket tűzte napirendjére. [ ] 8 Globális szociálpolitika

10 A globalizáció, a társadalomtudományok és a szociálpolitika [ ] A szociálpolitika mint tudomány vagy mint kutatási terület [ ] a közgazdaságtanhoz, a politikatudományhoz, a nemzetközi kapcsolatok diszciplínájához és a szociológiához képest igen lassan ébredt rá arra, hogy milyen hatással van az új világrend (vagy annak hiánya) a saját tudományterületére. Másfelől ugyanakkor a jóléti intézkedések irányába való elkötelezettsége okán, és mert a szociálpolitika művelői nem pusztán a létező politikákat elemzik, hanem olyan új módszereket is kidolgoznak, amelyek révén az emberi szükségletek felismerhetők és kielégíthetők, potenciálisan kiemelkedő módon tudna hozzájárulni az új globális politikához. Néhány évvel ezelőtt az összehasonlító elemzés színrelépésének köszönhetően a szociálpolitika kilépett a nemzetállami értelmezés gettójából és a fabiánus reformizmus bűvköréből. Az utóbbi években megnövekedett azon tanulmányok száma, amelyek azt vizsgálták, hogy a fejlett nyugati társadalmak milyen különféle módokon oldják meg a társadalmi szükségletek kielégítését (Castles és Mitchell, 1990; Esping-Andersen, 1990; Ginsburg, 1992; Mishra, 1990). A nyugati jóléti kapitalizmus világában négy modell különböztethető meg: a liberális, szabad piaci rendszer (Egyesült Államok), a konzervatívkorporatív vagy szociális piacgazdasági modell (Németország), a szociáldemokrata jóléti rezsim (Svédország korábban), és a hibrid liberális-kollektivista vagy munkáspárti rezsimek (Egyesült Királyság, Ausztrália). A feminista irányultságú szakirodalom a nők társadalmi helyzete alapján osztályozta a jóléti államokat. Siaroff (1994) szerint az OECD-országok négy típusba sorolhatók: az első három nagyjából Esping-Andersen típusainak felel meg, míg a negyedik, a nők késői munkavállalását bevezető jóléti államok, amelyek nem bátorítják a nők munkavállalását, és nem támogatják a nők gondozó munkáját sem (ide tartozik Spanyolország, Svájc, Japán). [ ] A nyugati modellek mellett még meg kell említeni a kelet-európai állami bürokratikus kollektivizmus helyébe lépett rezsimeket, amelyek között olyan is van, mint egy korábbi írásunkban már utaltunk rá (Deacon, 1992) amelyik nem hasonlít a nyugat-európai mintákhoz, és ezt új posztkommunista konzervatív korporatizmusnak neveztük. Az utóbbi évek összehasonlító szociálpolitikai elemzései kimutatták a délkelet-ázsiai jóléti rendszertípusok megkülönböztető államvezérelt jegyeit (Goodman és Peng, 1996; Jones, 1993). Latin-Amerika országai pedig vagy a neoliberális vagy a szociáldemokrata modellbe sorolhatók (Huber, 1996). Ami az európai kontextust illeti, egyre egyértelműbb, hogy az Európai Bizottság által követett szupranacionális szociálpolitika jelentős hatással lesz arra, milyenek lesznek az Európai Unió jóléti államai a jövőben. A Bizottság politikájának iránya az, hogy mind a liberális, mind a szociáldemokrata rendszertípust a szociális piacgazdaság felé igazítsa. Emellett szorgalmazzák annak elfogadását, hogy a források újraelosztása most már a különböző tagállamok között is végrehajtható a szükségletek kielégítése érdekében. Offe (1991) amellett érvel, hogy a munkaszervezetben bekövetkező változások miatt szükség van arra, hogy az Európai Unió szociálpolitikájának egésze elszakadjon a munka alapú jogosultságoktól és helyébe az állampolgárság alapú alapjövedelem vagy társadalmi jutalék jogosultsága lépjen. Hasonló javaslat látott napvilágot abból a célból is, hogy ösztönözze a rugalmasabb munkapiac kialakítását a hajdani Szovjetunióban (Standing, 1991). 9 Globális szociálpolitika

11 Ezektől a komparatív és európai vonatkozású elemzés irányába tett hasznos kiruccanásoktól eltekintve, a szociálpolitika kutatóinak eddig nem sok mondandójuk akadt a globalizáció jelenségéről. George (1988) vállalkozott arra, hogy nemzetközi szinten vizsgálja a gazdagság, szegénység és éhezés kérdéseit, és MacPherson és Midgley (1987) is vizsgálták a harmadik világ szociálpolitikájának problémáit. Néhány évvel ezelőtt Deutsch azt az ötletet fogalmazta meg, hogy a nemzeti jóléti államok helyébe egy nemzetközi jóléti államot hozzunk létre és optimistán azt állította, hogy a nemzetközi jóléti rendszer irányába ható tendenciák erősebbek, mint az ellentétes irányba ható erők (1981: 437). Townsend (1993) pedig a szegénység problémájának nemzetközi kitekintésű elemzését végezte el, majd az ezután Donkorral közösen írt tanulmányát inkább polémikusan így zárta: "A jóléti államhoz kötődő intézményeket és szolgáltatásokat éppen hogy nem leépíteni vagy korlátozni kell, ahogy a monetarizmus hívei javasolják, hanem tökéletesíteni és modernizálni, és a jóléti alapinfrastruktúra legfontosabb elemeit fokozatosan ki kell terjeszteni a legszegényebb országokra. Az ipari forradalom és a kapitalizmus kizsákmányoló formáinak problémái a tizenkilencedik század végén egyik ország után a másikban a jóléti állam megteremtéséhez vezettek. A huszadik század végén azok a problémák, amelyek a nemzetközi piac működéséből és abból erednek, hogy a szuverenitást és a birodalmi formákat egy nemzetközi hierarchikus hatalom váltotta fel, megkövetelik majd egy nemzetközi jóléti állam formáinak létrehozását." (1995:20) Igazából nem született még átgondolt, jelentős politikai projekt ezen a területen. Az az álláspontunk, hogy a hidegháború lezárulása, az azt követő számos új kisállam létrejötte, és ebből következően a szupranacionális, regionális és globális gazdasági és politikai folyamatok fontosságának a növekedése szükségessé tette, hogy a szociálpolitikai elemzés ugyanolyan súllyal foglalkozzon a szupranacionális és globális szociálpolitikával, mint a nemzetállami és komparatív szociálpolitikával. A szociálpolitika globalizálódásának tanulmányozásához a szociálpolitikai kutatásnak be kell építenie a fejlesztéstanulmányok eredményeit, hogy átfogóan elemezzék az emberi szükségletek általános kielégítésének kilátásait és az ezelőtt álló akadályokat. Doyal és Gough (1991) munkássága reprezentálja az összehasonlító szociálpolitika és a fejlesztéstanulmányok azon találkozási pontját, amelyre a továbbiakban épülhetne a szociálpolitika globalizálódásának tanulmányozása. A szociálpolitika tárgykörén belül kidolgozták,az alapvető emberi szükségletek fogalmát, amely az egészség és az autonómia elemeiből áll össze. Ez a fogalom párhuzamba állítható az ENSZ Humán Fejlesztési Programjának a jövedelmen, a várható életkoron és az írástudáson alapuló humán fejlettségi-indexével (UNDP, 1990). Bár még mindig sok vita zajlik arról, hogy az emberi szükségleteket hogyan lehet meghatározni és mérni, rendelkezésünkre állnak használható mérések és összehasonlítások arról, hogy a jóléti rendszerek különböző típusai mennyire jól működnek az emberi szükségletek kielégítésében. Elvileg tehát, a nemzetek közötti újraelosztás és szabályozás megfelelő mechanizmusai révén, képeseknek kell lennünk arra, hogy növeljük a jól működő jóléti rezsimek számát a világban. Másfelől, a fejlesztéstanulmányok eszközeit is el kell sajátítania a szociálpolitikai elemzésnek, ha ki akarja tágítani vizsgálódásának körét a globalizáció folyamatára. Egy ország vagy egy térség szociálpolitikáját ma már nem teljes mértékben a nemzeti kormányzat alakítja, már ha egyáltalán valaha is ez volt a helyzet. Mint ahogy arra már utaltunk, egyre inkább befolyásolja a szociálpolitika alakulását a szupranacionális szervezetek a globális intézményektől kezdve, mint a Világbank vagy az IMF, az olyan szupranacionális testületeken át, mint az Európai Bizottság vagy az OECD, egészen a szupranacionális civil 10 Globális szociálpolitika

12 szervezetekig, mint az OXFAM közvetett vagy közvetlen szociálpolitikája. Ezek a szervezetek ellentétes irányokban működnek [ ] és egyre nagyobb mértékben válnak a jobb globális és nemzeti szociálpolitikák meghatározása terén zajló jövőbeni ideológiai és politikai küzdelmek színterévé. A fejlett gazdaságú országok szociálpolitikáját elemző kutatónak figyelembe kell vennie az afrikai és latin-amerikai szerkezet-átalakító politikák tapasztalatából levonható tanulságokat. A szociálpolitika mint diszciplína és mint az egyetemeken intézményesült tevékenység eddig is jelentős mértékben járult hozzá azoknak a folyamatoknak a megértéséhez és feltárásához, amelyek a nemzetállami szociálpolitikát alakították. Ebből kifolyólag ezek az elemzések az intézményi folyamatokon vagy a társadalmi mozgalmakon keresztül befolyásolták a politikai cselekvést. A szociálpolitika diszciplínája előtt áll az a feladat, hogy a fejlesztéstanulmányok szakértőivel karöltve a szociálpolitika globalizálódására összpontosító elemző és egyben politikai kutatást végezzen. A kutatásnak vizsgálnia kell, mint arra már utaltunk, mind a nemzetek között a nemzetek közötti újraelosztás és szabályozás formáiban kialakuló globális szociálpolitika megvalósulását, mind a globális, szupranacionális szervezetek befolyását a nemzetállami szociálpolitikára. [ ] A globális szociálpolitikai elemzés területe Az előző részben amellett érveltünk, hogy a szociálpolitikai kutatás fókuszát elengedhetetlen áthelyezni a komparatív megközelítésről a szupranacionális vagy globális megközelítésre. Ezt úgy kell végrehajtani, hogy közben beépüljenek a kutatásba a fejlesztési tanulmányok tudományos eredményei. Ezáltal mindkét diszciplínának a szakértői hatékonyabban tudnának fellépni azokon a szupranacionális és globális szintű fórumokon, ahol a szociálpolitikai ügyekre vonatkozó meghatározó döntések születnek. Együttes erővel eredményesebben működhetnének közvetítőként a társadalmi mozgalmak és a kormányzatok feletti szervezetek között. Érvelésünk lényege, hogy az értelmiségiek univerzális osztályának a nemzetállam helyett a globális intézmények felé kell fordulnia. A következőkben részletesebben kifejtjük, hogy mi a globális szociálpolitikai elemzés kutatási területe. A globális szociálpolitika jelenségének szisztematikus elemzése az alábbi hat lépésen keresztül valósulhat meg: 1. Vizsgálandó és elemzendő, hogy a globalizálódásra irányuló nyomás (és a nemzetek feletti folyamatok) és ezzel összefüggésben a nemzeti szuverenitás csökkenése milyen módon befolyásolja a szociálpolitikát. 2. Globális szinten újra kell értelmezni a szociálpolitika gyakorlatának és elméletének olyan hagyományos fogalmait, mint például a társadalmi igazságosság. 3. Az elemzés céljaira meg kell alkotni a szupranacionális és globális szociálpolitikai mechanizmusok tipológiáját. 4. A globális igazságosság növelése érdekében meg kell fogalmazni a lehetséges célkitűzéseket egy globális reform számára. 5. Szükséges felvázolni a globalizáció folyamatait és a globális társadalmi reform kivitelezését hátráltató akadályokat. 6. Fel kell tárni a globális szociálpolitikát alakító globális szereplők által felvállalható különböző politikai stratégiákat. 11 Globális szociálpolitika