APRÓ KÖZLEMÉNYEK. ÁLLATTENYÉSZTÉS.

Átírás

1 APRÓ KÖZLEMÉNYEK. ÁLLATTENYÉSZTÉS. A sertéseknek szánt takarmány fözéséröl. Évtizedek óta tárgyaltatik azon kérdés, hogy a sertéseket fızött vagy fıtlen eleséggel czélszerübb-e táplálni? Ha az ügyet közelebbrıl fontolóra veszszük s az egymással szemközt álló nézeteket kritika tárgyává teszszük, a következı eredményre jutunk: Azok, akik a fıtt takarmány etetését tartják jobbnak, azon nézetet vallják, hogy a falánk és ez eledelt kevésbé benyálazó sertés a fıtt eleséget jobban emészti meg s így jobban értékesiti. May tanár e tekintetben így szól: A takarmánynak forró vízzel való kezelése, valamint a gızölés és a fızés által minden keményebb féle takarmány ellágyul, a fogak könnyebben aprózzák fel, az emésztınedvekkel könnyebben elegyedik, a fás rész emészthetıbbé válik, mintha a takarmány csak hideg vízzel lett beáztatva. May azt állítja, hogy a fıtt takarmány kihasználása 15 20%-kal nagyobb. Azok, akik a takarmánynak nyersen való etetését javalják, azt állítják, hogy az ily takarmány rágása közben a sertés több nyálat választ el, s így a takarmányt is jobban emészti meg. Ezen kérdés tisztába hozatala szempontjából számos kísérlet tétetett, s különösen ujabb idıben az amerikaiak fáradtak sokat. A new-yorki kisérleti állomás a kisérleteket oly módon eszközölte, hogy fızött és fızetlen tengerilisztet pepsinoldat segélyével mesterséges emésztés alá vetett. Az egyik tengeriliszt három hónap elıtt, a másik frissen lett ırölve. A régi nyers liszt nitrogénjének 75%-a, a fıtt régi liszt nitrogénjének 63%-a emésztetett meg; míg a frissen ırölt nyers liszt fehérjéjébıl 60%-ot, a fızöttébıl 66%-ot oldott fel a mesterséges gyomornedv. Az alábbi táblázat mutatja hogy a fızés által az emészthetı fehérjefélék jelentékeny része veszendıbe megy. További kisérletek szerint:

2 Ezen eredmények azt mutatják, hogy a michigani kisérlettıl eltekintve, a nyers eleséget elınyösebben etethetjük, mint a fıttet. A nyers eleség etetése mellett Brümmer a következı okokat hozza fel: 1. A fıtt eleséget az állatok nem rágják meg és hozzá szoknak, hogy azt nagy gyorsan elnyeljék, s így a sertések erıteljes fogazata és a jól fejlıdött nyálmirigyek nem jönnek hatályba. 2. A fızött vagy nyirkos takarmány a vályúk tisztátalansága folytán többnyire megsavanyodik és az egészségre ártalmassá válhatik. Brümmer szerint a szemes eleséget a malaczok és süldıkkel csak zúzva etessük, megırölni nem szabad; ha azután a fogazat teljesen kifejlıdött, zuzatlanul etethetjük a szemes eleséget; csak a fiatal koruktól így nevelt sertések kaphatnak zuzatlan takarmányt, mert különben nem emésztenék meg azt. A magvakat szárazan etessük és ne adjunk sokat egyszerre. Ha az abraktakarmány lisztnemü, akkor legjobb abból sőrő moslékot késziteni, s ehhez repczepogácsát vagy más szilárdabb takarmányt keverünk, hogy az állatokat a rágásra kényszerítsük. Itatni etetés elıtt kell, de nem nagy mennyiségben. Fızni csak akkor kell a takarmányt, ha az egészségi szempontból elkerülhetetlen. Mi azt hiszszük, hogy mereven egyik nézethez sem kell ragaszkodni. A fiatal állatok etetését illetıleg Brümmerrel tartunk, melyek szárazan etetendık s az eleség megrágására szoktatandók. A hizóállatoknál a forrázott takarmányt nem mindig lehet nélkülözni. Azon vidékeken, melyek kitünı sódarok által váltak híresekké, a hízlalás elsı idıszakában tömeges fızött takarmányt etetnek, miáltal a szövetek lazábbakká lesznek; a második, idıszakban azután száraz szemes eleséget (rozsot) adnak, hogy a hús keményebb legyen. Azt hiszszük azonban, hogy a sertések épúgy, mint a többi házi állatok, egyedenkint különbözıképen értékesitik a takarmányféléket s azok elıkészitése tekintetében is eltérı viselkedést mutatnak. Legczélszerőbb ennélfogva idınkint a ganajt megvizsgálni; ha zuzatlan magvak etetésekor ezek a ganajban ép állapotban lelhetık, az a jele, hogy így etetni czélszerütlen s a magvakat vagy zúzás, vagy gızölés által jobban elı kell késziteni az emésztésre.

3 A különbözı takarmányokban levı organikus savak jelentısége. Bizonyos takarmányokban, péld. a szeszmoslékban vagy a savanyu takarmányokban az organikus savak szabad vagy kötött állapotban (mint sók) oly mennyiségben fordulnak elı, hogy az állatok ezen takarmányok élvezetekor jelentékeny mennyiségü organikus savat vesznek föl szervezetükbe. Az ujabban annyira felkapott savanyitott takarmányokban is bármily módon legyenek is azok készítve mindig képzıdik bennük több-kevesebb organikus sav, és pedig fıként eczetés tejsav. Hogy ezen organikus savaknak az emésztésre nézve mekkora jelentıségük van, eddig még megállapítva nincs, a kisebb mennyiségeket a szervezet szénsavra és vízre bontja fel egészben, és mint szénsavas sók távoznak el a húgyban a testbıl; a nagyobb mennyiségü organikus savak azonban már a legtöbb esetben az emésztés és a termelés rendellenességét idézik elı, mivel emésztési zavarok, elvetélés stb. következik be. Azon körülmény, hogy az organikus savak rendes viszonyok között a szervezet oxydatiójának áldozatul esnek, azon föltevésre vezet, hogy ezen organikus savak bizonyos mértékig hozzájárulnak a testmeleg emeléséhez, s nincs kizárva az sem, hogy hasonlólag a szénhydrathoz és más nitrogénmentes emészthetı anyagokhoz, a test nitrogénjének felbomlását csökkentik, vagyis kimélik a proteinanyagokat és bizonyos mértékig hozzájárulnak a zsír lerakódásához. Ezen organikus anyagok hatásának tanulmányozása végett megállapitandó vajjon csakugyan a szénhydratokhoz hasonlólag van-e fehérjekimélı tulajdonságuk az organikus savaknak, Dr H. Weiske és Dr E. Flechsig a breslaui egyetemen számos takarmányozási kisérletet tettek, 1 ) melyek eredményét röviden a következıkben adjuk: Ezen kísérleteknél többek közt egy ürüvel elıbb egy tág táparányu réti széna és földidiópogácsából álló takarmánykeveréket etettek, amelynek összetételét pontosan ismerték; ezen takarmány mellett meghatározták a fehérje-felbomlás és -lerakódás mérvét. A takarmányozás következı periodusában az elıbb említett takarmányhoz az állat felváltva szénhydratot (szılıczukrot) és organikus savakat (sók alakjában) kapott. Az eredmény az volt, hogy 60, illetve 120 és 180 g szénhydrat na ponkint, az adag nagyságával növekedı fehérje-lerakódást és csökkenı fehérjefelbomlást eredményezett a kisérletre szolgáló ürünél. Kitőnt továbbá, hogy a takarmányhoz kevert 60 g tejsav hasonló kedvezı eredményt adott, ellenben a tejsav mennyiségének további emelése nem járt a fehérjelerakódás növekedésével, sıt a fehérjefelbomlás növekedését idézte elı. Az eczetsav-adagolás teljesen kedvezıtlen eredményü volt, mert ebbıl 60 g (eczetsavas nátrium alakjában) sok húgy elválasztását és a fehérje nagymervü felbomlását eredményezte. Az eczetsavból még nagyobb adagok valószinüleg még az állat egészségi állapotát is megtámadták volna. A kisérletekbıl tehát kitőnik, hogy a takarmányban fölvett mérsékelt mennyiségő tejsav az állatok táplálkozásában hasonló hatásu a szénhydratokkal, s hogy a tejsav megakadályozza a szervezeti fehérje felbomlását és emeli a szervezeti fehérje mennyiségét; ellenben az eczetsav ezen tekintetben nemcsak hatástalan, hanem bizonyos körülmények között emeli a szervezeti fehérje felbomlását és növeli a körzeti fehérje mennyiségét, sıt nagy adagokban fölvéve, még az állatok egészségét is megtámadja. A falomb etetésérıl. A falomb etetése bizonyos körülmények között elınyös lehet és az állatok takarmányát pótolni képes. Ott, ahol a körülményeknél fogva elegendı falomb áll rendelkezésre és a széna híjával vannak, a falomb époly figyelemreméltó, mint bármely más takarmány. Ahol sok szalmát kell föletetni, ott annyival inkább helyén van a falomb etetése, mert az emésztıszervek mőködésére serkentıleg hat; s még az elvetélı, vagy gyenge emésztıszervekkel biró állatokra nézve is elınyös a falomb etetése. Hogy a falomb a 1 Lásd bıvebben: Journal für Landwirthschaftf XXXVII. kötet,

4 juhoknak igen jó takarmányuk, az általánosan ismeretes; sıt a lovak és szarvasmarhák is szeretik, ha egyszer már megszokták. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a falombot korán kell szedni (juniusban), késıbben szedve, már kesernyés izü és kevésbé emészthetı lesz s ekkor az állatok már nem szivesen eszik meg. Boussignolt elemzése szerint tartalmaz: Víz nitrogén protein-anyag százalékban szılılomb a szárazanyagban tölgylevelek a szárazanyagban nyárfa-levél a szárazanyagban bükklomb a szárazanyagban akáczfa-lomb a szárazanyagban E. Wollf szerint a junius közepén szedett lombszéna átlagos összetétele: víz 16%, hamu 7.4%, szerves anyag 77%, nyers protein 10.5%, nyers rost 14.2%, nitrogénmentes anyagok 49.3%, nyers zsír 3%. Emészthetı anyagok: fehérje 6.2%, szénhydratok 37.8%, zsír 2.4%. Táparány: 1 : 7-hez. A lombszéna összes jóságát csak az esetben tartja meg, ha zöld színét nem vesztette el egészen. Zöld pedig csak akkor marad, ha a száradás ideje alatt sem erıs napsütés, sem esı nem érte. A falombot tehát esı és nap ellen védett helyen kell szénává szárítani. Rost Hadrupp tapasztalatai szerint legjobb a falombszénát tavaszi szalmával rétegezetten kazalozni. Wessely szerint: juhok, kecskék és szarvasmarhák részére legjobb falombot szolgáltat a közönséges kırisfa, az eperfa és a szılı; igen jó takarmányt ád még a bükk-, az akácz- és a vadgesztenye-fa. Juhok és kecskék számára jó falombot szolgáltat a canadai nyár- és a juharfa; míg a tölgy-, hárs-, nyir- és a főzfa szintén meglehetıs takarmányt adnak. A fiatal állatoknak igen jó a cseresznye-, szilva-, alma- és körtefa lombja. Falomb-nyerésre legalkalmasabbak az új ertések, egy-két éves fiatal vágások, a folyók és patakok mellékére ültetett füz- és nyárfa-ültetvények. Pabst Allgemeine Viehzucht -jában a többek közt ezeket mondja: Számos rosz, legelınek vagy szántónak éppen nem való terület fával volna beültetendı, hogy ezen területek lombszéna nyerésére szolgálnának. Mert az ilyen mocsaras területek, péld. canadai nyárfával beültetve, akkora takarmánytermést szolgáltatnának, mint akár egy jó rét. Pabst egy osztrák holdon 25 mázsa lombszénát és 40 mázsa száraz rızsét nyert és emellett az illetı területet még rövid ideig legelınek is használta. Kivált a terméketlen területek telkesitésénél játszhatik szerepet a falomb-nyerés, mert ezáltal nagyobb állatállomány tartása válik lehetıvé, s így az illetı területek lassu, de fokozatos trágyázása által idıvel ezen területek is a falomb egyszerő nyerése és föletetése folytán közvetve, termékenyekké és mezıgazdasági használatra is alkalmasakká tétetnek.

5 A kanczák vemhessége: A kanczák rendes körülmények között napig hordják a vemhet; igen gyakran megesik azonban, hogy ezen idınél korábban vagy késıbben ellenek. Ez részben onnét magyarázható, hogy a méncsikó egypár nappal mindig tovább marad a méhben, másrészt pedig onnan, mert a párosodás és fogamzás közötti idı nem mindig egyforma; sıt még a fajta is befolyással bir a vemhességi idı tartamára. A perzsa kanczák a méncsikót 343 napig, a kanczacsikót 338 napig hordják; az arab kanczák a méncsikót 330, a kanczacsikót 337 napig hordják; az orlow kanczák közönségesen 341½ napig, az angol félvérek 339½ napig vemhesek. Flämming szerint az átlagos vemhességi idıtartam 346, a legkevesebb 307 és a legtöbb 394 nap. Azok a csikók, melyek 300 napnál rövidebb ideig voltak az anyjukban, ritkán életképesek; míg azok, melyek tovább, de legfeljebb 365 napig ébrények, teljesen életképesek. Ezen idın túl azonban ritkán jönnek élı csikók a világra. TEJGAZDASÁG. A takarmány zsírjának direct átmenete a tejbe. Dr Klien Königsbergben a fenti tárgyról a német természetvizsgálók győlésén Heidelbergben felolvasást tartott. Egy kisérletét ismertette röviden, s bıvebbet akkorra igért, ha majd ezen tárgyat bıvebben áttanulmányozta. De ezen egy kisérlet is oly érdekes, hogy érdemesnek tartjuk t. olvasóinkkal ehelyütt közölni. İ ugyanis egy alkalommal vajpróbákat kapott, melyeknek elszappanodási százaléka nem a közönséges 227 volt, hanem 224 és 233, s az, hogy az illetı vajak hamisítva lettek volna, föltehetı nem volt. Kutatásai arra vezették, hogy a 233%-kal elszappanosodó vaj oly istállóból került, hol 14% zsirtartalmu pálmamag-pogácsát etettek, míg a 224%-kal elszappanosodó oly istállóból került ki, ahol zabot és répapogácsát etettek. Erre Klien kisérletet tett egy kecskével. Ugyanis a kecskének korpatakarmányához 247%-kal elszappanosodó pálmamag-pogácsát adott, mindaddig növekedı adagban, míg a kecske megette s a kecske teje 233%-u elszappanodásról 241-re emelkedett. Miután a kecske egy ideig rendes takarmányon élt, tejének elszappanodási százaléka 232-re süllyedt. Ekkor a takarmányához 177%-kal elszappanosodó répaolajat adott és tejének elszappanodási százaléka 216-ra süllyedt le. A kisérlettevı tehát bebizonyitotta, hogy a takarmány zsírja a tejbe átmegy s jelenleg éppen azon dolgozik, hogy földerítse: vajjon ez a szarvasmarhánál is áll-e? NÖVÉNYTERMELÉS. Magyarország évi összes termésének eredménye. A Földmívelési Értesítı -ben közölt statistikai összeállitás fölöttébb sok értékes adatot tartalmaz melyeket itt fıbb vonásaiban közölni szükségesnek tartunk. Ezen összeállitásból mindenekelıtt kitünik, hogy az összes termények közül csakis a köles és tatárka, len- és kendermag és luczernamag átlagsúlya volt nagyobb 1889-ben, mint 1888-ban. Könnyebb volt az ıszi búza 1.70 k/g-mal = 2.15%-kal; rozs 0.40 k/g-mal, árpa 0.60 k/g-mal, zab 0.50 k/g-mal, repcze 0.70 k/g-mal, tengeri közel 1 k/g-mal, magbükköny közel 1 k/g-mal, burgonya 2.27 k/g-mal ben oly minıségü gabona, mint 1888-ban is vagy 1887-ben, 1886-ban nem termett; az a csekély mennyiség, ahol jó termés volt minıségileg, alig képezhette az egész gabonatermésnek 30 egész 40%-át. Tisza jobb, Duna jobb és bal partján, a Duna-Tisza közén és a Tisza-Maros szögén termett helyenkint 80 egész 82 k/g-os búza, k/g-os rozs, 64 egész 66 k/g-os árpa, k/g-os zab; túlnyomó része azonban itt is k/g-os búza, k/g-os rozs, k/g-os árpa és k/g-os zab volt. A termények egy része még ennél is kisebb átlagsúlyu volt. Kitünik továbbá, hogy a búza országos átlagsúlyra nézve az utóbb lefolyt öt év közül a legkönnyebb volt 1889-ben és a legnehezebb 1888-ban. Körülbelül ugyanezt mondhatni úgy a tavaszira, mint az ıszire. A rozs átlagban gyengébb minıségü, tehát könnyebb volt az 1886 egész 1888-ki termések súlyánál és csupán az 1885-ki terméssel volt egyenlı minıségileg. Az

6 árpa jelentékenyen könnyebb volt az 1886-ki és 1887-ki, de még az 1885-ki termés minıségénél is, hasonlóan a zab- és repczetermény is. Végül mint a hazai mezıgazdaságban fontos czikket fölemlítjük még a tengerit és burgonyát is. A tengeri gyengébb volt az 1885-ki, 1886-ki és 1888-ki termésátlagok minıségénél; a burgonya is könnyebb volt a lefolyt öt év termésátlagainál. Egészben véve pedig az összes termények minısége fıleg, ha az 1888-ki termények minıségéhez hasonlítjuk, 2 5%-kal kedvezıtlenebb volt és rosszabb volt 1 3%- kal, mint az évek átlagos minısége. Magyarországban Horvát-Szlavon ország nélkül a mívelés alatt álló learatott, elemi csapás által megsemmisült vetésnek és ugarnak hagyott szántóföld területnagysága kat. holdakban az utolsó öt évben a következı volt: ebbıl elemi csapás által összes szántóföld tönkrement vetés ugarnak maradt 1889-ben 20, kat. hold, kat. hold = 1.80 % 3, = 16.50% 1888-ban 20, = , = ben 20, = , = ban 20, = , = ben 20, = , = Amint ez adatokból kitünik, az összes mívelés alatt álló területböl átlag 17 ugarban maradt és 2.65% elemi csapás által lett elpusztítva; vagyis évrıl-évre a mivelés alatt álló területbıl millió kat. holdból mintegy 20% nem terem. Érdekesnek tartjuk itt megemliteni, hogy Magyarországban a szántóföld-terület az ország összterületének 41%-át képezi; természetesen következik, hogy vidékenkint és vármegyénkint nagy eltéréseket észlelhetni, amennyiben az átlagtól nagyon eltér a szántóföld aránya. Mert míg Csanádvármegyében a megye összterületének a szántóföld 81%-át teszi ki, addig Máramarosvármegyében az összterületbıl csak 11% esik szántóföldre. Tehát 18 vármegyében a szántóföld területe az összterület 50%- án felül van; alul van 45 vármegyében, és pedig 20%-on alul 6-ban. Ausztriában a szántóföld területe az összterület 38%-át teszi ki, Romániában 42%-át, Nagy- Britanniában 46%-át, Németországban 52%-át, Francziaországban 55%-át, Belgiumban 60%- át. Oroszországban a szántóföld területe az összes területnek csak 30%-át képezi. Kerekszámokban a bennünket is közelebbrıl érdeklı államok szántóföld-területe a következı volt: Oroszország 205, észak-amerikai Egyesült Államok 200, Kelet India 112, Németország 44, Francziaország 43, Magyarország 20, Ausztria 18, Olaszország 17, Spanyolország 17, Nagy-Britannia 18, Románia 6 millió kat. hold. Magyarországban a learatott területbıl a szemes termények területére, illetıleg gabonára esik átlag 52 53%, kapás növényekre körülbelül 20%, takarmánynemüekre 5%, kereskedelmi növényekre 1.80%, hüvelyesekre közel 1%. Ausztriában gabonára esik 56 58%, tengerire 3 4% (Magyarországban csupán a tengerire, mint kapás növényre 17%); Oroszországban gabonára 49%, tengerire 0.50 egész 0.80%; Romániában gabonára 46 egész 47%, tengerire 38 40%; Francziaországban gabonára 51 53%, tengerire 2%; Olaszországban gabonára 48 50%, tengerire %; Belgiumban gabonára 54 55%; az észak-amerikai Egyesült Államokban gabonára 24 26%; Nagy-Britannia és Irhonban gabonára 43 44%; Németországban gabonára 51 52%. A búzatermelés legnagyobb területet foglal el Olaszországban, és pedig az összes szántóföldterületnek 40%-át; Romániában 30%-át, Spanyolországban 28.50%-át, Francziaországban 24%-át, Magyarországban 23%-át, Belgiumban 18%-át, Portugáliában 14%-át, az észak-

7 amerikai Egyesült Államokban 13 14%-át, Kelet-Indiában 13%-át, Ausztriában 11%-át, Oroszországban 10%-át, Németországban %-át. Áttérve már most Magyarország aratásának eredményére, kitüntetjük elsı sorban a learatott területek nagyságát, az összes termés mennyiségét és a kat. holdankinti átlagtermést, az ki évvel és a két év között mutatkozó különbözetek feltüntetésével. (Lásd a táblázatot a 473. oldalon.) Az itt közölt táblázatból kitünik, hogy a learatott terület a rét területével együtt 21, kat. holdra rugott; ez 1888-ban 20, kat. holdat tett ki, 1887-ben 20, ot, ban 21, et, 1885-ben 20, ot. A rét területe az összes itt kitüntetett területnek több mint 21%-át teszi ki. A learatott búzaterület mint az a fentebbiekbıl kiviláglik kat. holddal volt nagyobb, annak daczára azonban a termésmennyiség csekélyebb volt millió métermázsával = 33.44%-kal; a rozs learatott területe kisebb volt kat. holddal, a terméseredmény pedig 1.95 millió métermázsával = 15.48%-kal; az árpa területe kat. holddal volt nagyobb, ellenben a terméseredmény 2.52 millió métermázsával volt kisebb, s így az 1888-ki évhez viszonyítva, közel 25% terméskevesblet mutatkozik. Zab (és tönköly) kevesebb termett 2.03 millió métermázsával; ezen terménynél kisebb volt a learatott terület kat. holddal. Repcze jóval kevesebb termett, bárha a learatott terület kat. holddal nagyobb volt; a repczetermés mennyiségre nézve csekélyebb volt 1888-hoz képest, q-val = 45%-kal. A többi terményeket illetıleg a dohány kivételével a terület kiterjedésre nézve mindenütt nagyobb volt 1888-ban, míg a terméseredmény csak tengeribıl, lenmag és lenfonalból, czukorrépa, burgonya, takarmányrépa, lóhere és luczernából volt nagyobb. Az alábbi táblázatban közöljük a bevetett terület nagyságát az utolsó öt évrıl. Ez adatok kitüntetik az ötévi átlagot.

8 Egész más képet nyerünk természetesen, ha a réteket nem veszszük fel az összehasonlitásba, csupán a bevetett és learatott szántóföld-területet, ekkor a százalékarány nagyon módosul. A búzánál kitüntetett 23.2% 29.60%-ra emelkedik, a rozs-százalék aránya 10.80%-ról égész 13.87%-ra. 2 ) Az utolsó ötévi termési eredményt, valamint a kat. holdankint elért átlagtermést összehasonlítva, a következı táblázatban közöljük: 2 Bemutatjuk a rendelkezésünkre álló adatokkal néhány állam fontosabb terményeit is; termett millió métermázsákban évben: búza rozs árpa zab tengeri Az amerikai Egyesült Államokban Oroszországban ? Németországban 1888/89-ben Magyarországban Ausztriában Legtöbb búza terem az Egyesült Államokban, rozs és árpa Oroszországban, zab az Egyesült Államokban és Oroszországban, tengeri az Egyesült Államokban.

9 A fentebbiekbıl kitünik, hogy búzából ötévi átlagban termett 32.6 millió métermázsa, rozsból 12.4 millió, árpából millió, zabból 8.46 millió, tengeribıl millió, burgonyából 26.2 millió, czukorrépából 7.27 millió, takarmányrépából millió, lóherébıl és luczernából 8.94 millió, bükkönykeverékbıl 6.41 millió, réti szénából millió métermázsa. Viszonyítva az 1889-ki termést az évek átlagterméséhez, kedvezıtlenebb volt az eredmény búzából 7.4 millió métermázsával = 22.90%-kal, rozsból 1.70 millió métermázsával = 13.72%,-kal, árpából 2.50 millió métermázsaval = 24.36%-kal; kedvezıbb volt az átlagnál a tengeritermés 2.80 millió métermázsával, a czukorrépa 3.70 millió, a takarmányrépa 6.60 millió métermázsával. Körülbelül ugyanezen arány mutatkozik az átlagtermésnél is. A tápanyag-apadás a préselve savanyitott takarmányoknál. A préselve savanyitott takarmányok készitési módjának nagy hátrányául tekintik azon tápanyagveszteséget, mely ezen takarmánykészitési módnál elıáll. Dr Meiszl ezirányban megfigyeléseket tett, melyeket az Oesterr.-ungarische Zeitschrift für Zuckerrüben-Industrie und Landwirthschaft nyomán a következıkben tartunk érdekesnek ismertetni: Az úgynevezett édes ensilage készitése folytán módunkban áll az olyan zöldtakarmányokat is télire eltenni, melyeket szénává szárítani nem lehet. Ezen takarmányok közé tartozik fıként a hazánkban oly nagy mértékben termesztett csalamádétengeri. Számos kisérlet által bebizonyult, hogy az édes ensilage által olyképen conserváltatik a csalamádé, hogy az szagára, ízére, diätetikus hatására nézve nagyon elınyösen különbözik az azelıtti közönséges módon besavanyitott csalamádétól. Ellenben azon változások felıl, melyek az ekként conservált takarmányban elıállanak és fıként a származó tápanyag-veszteségek felıl még mindig nem vagyunk kellıképen tisztában, úgy, hogy igen kivánatosnak látszott ezen körülményeket kísérletek által tisztába hozni. A kísérletet dr Meiszl 1888 október elsı felében Osterburgban vitte végbe. A kisérletre 3402 q tengericsalamádét és 360 q réti sarjút használt fel, melyet A. Postelt által szerkesztett és nem folytonosan mőködı préssel ellátott földfölötti kazalban rakott össze. A

10 kazalban összerakott zöldtakarmány több-kevesebb mértékben fonnyadt volt, azonban még mindig elegendı vizet tartalmazott, sıt részben kivülrıl nedves is volt, mert a kazal fölépitése esıs idıben történt. A csalamádé és a sarju szecskázatlanul rakatott össze a kazalban, és pedig rétegenkint: nem egyszerre, úgy, hogy minden egyes új réteg a régi fölé csak akkor lett felrakva, mikor a réginek már felsı része is C -ra fölmelegedett. A nyert takarmány kinézésre, szagra és ízre nézve a legkitünıbb minıségü volt. A takarmány szine világos olajzöld volt, íze a friss kenyérére emlékeztetı, kellemes és édes volt. A megvizsgáláshoz használt próbák a lehetı jó átlag elérése végett sok helyrıl és tekintélyes nagyságban vétettek. Hogy az egyes próbák biztosan ellenırizhetık és összehasonlíthatók legyenek, minden friss takarmánypróbának a felét közönséges hálóba helyezve, a kazalba tették, ahol az illetı próba a kazal egész tartalmához hasonlólag erjedett át. Egészben 15 csalamádépróba vétetett különbözı magasságu rétegbıl, melyeknek egymástóli távola körülbelül 50 c/m volt és egyegy ilyen rétegbıl három próba. Minden egyes próbának a súlya, úgy az elemzésre visszatartotté, valamint a kazalba elhelyezetté 1 k/g volt. A kazal megnyitásánál elıkerülı próbák rögtön lemérettek, hogy így az erjedés utáni súlyuk megállapíttassék s az illó és nemilló savak mennyisége is azonnal meghatároztatott, valamint a többi anyagoké is. A kisérletböl a következı végeredmények vonhatók le: 1. A préselés által úgy kinézés, valamint kellemes szagra és izre nézve kitünı takarmány készült. 2. A szárazanyagbeli veszteség igen csekély volt és alig valamivel volt nagyobb, mint más takarmányeltartási módnál, péld. a szénakészitésnél. 3. A kierjedt csalamádé szárazanyagtartalmának összetétele csak igen kevéssé változott; eltekintve természetesen a préselt takarmány savtartalmától. 4. Az összes savtartalom a friss csalamádé 1%-ánál kevesebbet tett ki, vagyis oly csekély, hogy az állatokra ártalmas vagy kellemetlen hatásu nem lehetett. 5. A takarmányt az állatok nagy mohósággal, szivesen ették és az ezen takarmánynyal elért eredmény tökéletesen kielégitı vala. A préselésnél a nitrogénanyagok egyoldalu csökkenése egyáltalában be nem következett; ellenben a nitrogénanyagok fehérje és emészthetı, meg nem emészthetı nitrogénanyagokra való felosztásánál, ha csekély is, de tisztán megkülönböztetı változás állott be. Ugyanis a friss csalamádénak fehérjéje 0.14%-kal csökkent; ellenben a nemfehérje-anyagok a préselt takarmánynál 0.12%-kal növekedtek szemben a frissel. Éppen úgy a friss csalamádé 0.10%- kal több emészthetı nitrogént, a préselt ellenben 0.80%-kal több nememészthetı nitrogénanyagot tartalmazott. Azt lehet tehát mondani, hogy a csalamádétengeri a préselés által amennyiben a nitrogénanyagokat illeti csak jelentéktelen mértékben változik. Egészben véve tehát a préselés által a takarmány, eltekintve a csekély súlyveszteségtıl, igen jól conserváltatik, s hogy az így nyert takarmány összetételére és hatására nézve csak kevéssé különbözik a friss csalamádétól, úgy, hogy a jól keresztülvitt préselés által készitett takarmány minden tekintetben nagyon kielégitınek mondható. Föltehetjük továbbá, hogy mivel a csalamádénál jól sikerül a préselés, melylyel pedig igen nehéz bánni, más takarmányoknál sem fog ezen eljárás rosszabb eredményt szolgáltatni. Mindezek daczára azonban a préselés habár igen ajánlatos bizonyos körülmények között a takarmány conserválására, a szénakészitést nem helyettesítheti, mert ez sokkal egyszerübb s olcsóbb eljárás és kevesebb risicoval is jár, s a préselésnél az elıálló veszteség mégis csak mindig nagyobb, mint a szénakészitésnél. A préselés csak az oly takarmányoknál alkalmazandó, melyeket szénává szárítani nehézséggel jár.

11 Az aranka kiirtása vasgálicz segélyével. Marguerite-Delacharlonuy a vasgáliczot mint kitőnı arankairtó szert hozta javaslatba. Ezzel szemközt Boiret következı ellenvetéseket tesz: Mindenekelıtt kifogásolja elıbbinek azon nézetét: 1. hogy tekintettel kell lenni a talaj minıségére; 2. hogy az arankás részt a vasgáliczczal való kezelés elıtt vagy után le kellene kaszálni. Boiret szerint a talaj összetétele a vasgálicz hatására nézve teljesen közönyös; a vasgálicz hatása abban nyilvánul, hogy a vele érintkezı növényszöveteket tönkre teszi, s így az aranka is azon okból pusztul el, mert sejtjeit a vasgálicz úgyszólván szétmarja, s ebben a tekintetben a vasgálicz és a kénsav hatása között alig van különbség. A vasgálicz továbbá nemcsak az arankát pusztítja el, de az arankás növény földfölötti részeit is. Boiret helytelennek tartja továbbá az arankás folt lekaszálását különösen a vasgálicz alkalmazása elıtt, mert az elhullatott részek az elhordásnál a bajt csak terjeszthetik, a gáliczczal való kezelés után pedig az aranka már elhalván, a kaszálás fölösleges munka. A vasgálicz helyébe Boiret a 3%-os kénsav alkalmazását hozza javaslatba, vagy pedig: hogy az arankás folt szalmával vagy folyékony égı anyagok segélyével elhamvasztassék. Marguerit-Delacharlonuy válaszul közli saját szabatosan keresztülvitt kisérleteit, melyek állitásait erısitik, s állítja, hogy Boiret hibázott, midın a fiatal lóhernél lekaszálás nélkül 10%-os vasgáliczot használt; ez csak kaszálás után és idısebb lóhernél használható, fiatal lóhernél 4 egész 5%-os alkalmazandó, s ez az oka, hogy nemcsak az aranka, de a lóher is tönkre jutott. Kisérleteibıl kimutatja, hogy a 4 5%-os vasgálicz a fiatal, a 10%-os az idısebb lóhernek nem árt. A talaj minıségének nagy befolyását kisérletileg igazolja, bebizonyítván, hogy míg mészdús talaj hektáronkint k/g vasgáliczot is megbir, agyagos vagy igen homokos talajon már k/g gálicz kárt okozhat. A vasgálicz mérgezı hatását szerzı annak tulajdonítja, hogy az a növényekben levı csersavval csersavas vasat képez. A lekaszálást illetıleg annak a kijelentésére szorítkozik, hogy az számos esetben czélszerünek bizonyult. A fejtegetések végül következıkben vonhatók össze: 1. Számtalan kisérlet szerint a vasgálicz kitőnıen alkalmas az arankát, bármely fejlıdési fokon legyen az, kiirtani. 2. Fiatal lóherénél czélszerü a vasgáliczot szilárd alakban használni, és pedig hektáronkint k/g-ot. 3. Ha az aranka teljesen kifejlıdött, akkor a lóher elıbb lekaszálandó s a tarlót vasgáliczoldattal kell meglocsolni, amelynek sőrősége a növények kora és a talaj összetétele szerint 4 10%-os lehet; agyagos és homokos talajra 4 5%-os, meszes talajra 10%-os oldatot használjunk. 4. Végül ajánlatos a lekaszált lóhert az elszállitás elıtt a betegség elterjesztésének meggátlására ugyanezen oldattal meglocsolni. A gyökerek tápanyag-fölvétele. A növények táplálkozása és a növényi tápanyagoknak a gyökerek általi fölvétele felıl Grandeau igen érdekes tapasztalatokat tesz közzé Épuisement du sol et les recoltes czimü munkájában.

12 A növényi tápanyagoknak a növényben endosmosis útján való terjeszkedésének s illetıleg tovavitelének tana Grandeau szerint minden jelenség kimagyarázására nem elegendı. Az endosmosis által való növényi tápanyag-vándorlás tana például egyáltalán nem magyarázza meg, hogy az olyan talajokon is, melyek semmi vagy igen kevés oldható ásványi anyaggal rendelkeznek, növények mégis élnek, mert az endosmosis éppen azon alapszik, hogy úgy a növény, valamint a talaj nedveket tartalmazván, a talajban levı nedvességben nagyobb mértékü ásványi anyag van felhalmozva, mint a növényben, s ennél fogva a növény sejthártyáin a töményebb oldat átdiffundál, s így jut az ásványi tápanyag a növény szöveteibe. Szükséges tehát, hogy más mód is létezzék, melylyel a növény gyökerei az oldatlan ásványi anyagokat fölvegyék. Az angol tudós által fölfedezett és nevérıl dialysisnek nevezett tápanyag-fölvételi mód megmagyarázza ezt a jelenséget is. A dialysis nem egyéb, mint a folyadékokkal telt finom hártyája testeknek az a tulajdonsága, hogy a hártyával szorosan érintkezı oldható szilárd testeket feloldják s azok a hártyán keresztül a higabb folyadékba bediffundálnak. A dialysis minden oldható sónál, tehát a növény tápanyagául szolgáló ásványi anyagoknál is egyformán jól történik. A dialysis által a növények képesítve vannak, hogy gyökereik segélyével a szilárd állapotban levı, vízben fel nem oldott ásványi anyagokat is fölvegyék. De a dialysis által nemcsak a vízben oldható anyagok vétetnek fel, hanem azok is, melyek vízben éppen nem, vagy csak kis mértékben oldódnak, mert ezen anyagokat a növényi szövetek által készült savas folyadék feloldja, s így a növény gyökerei által minden további nehézség nélkül fölvehetık lesznek.