Mert az Óra ím elközelgett

Átírás

1 Tandari Éva Mert az Óra ím elközelgett A MAGOCSKÁKNAK I. kötet

2 I. kötet 2

3 I. kötet Drága Gyermekeim! Amit a MAG-csoportnak szóló könyvekben elétek tárok, azzal lehet élnetek és lehet visszaélnetek is. Hogy ki lesz az, aki igazán Élni kíván mindeme Tanításokkal, és ki lesz az, aki csak visszaélni akar azzal, kinek-kinek benső Tisztaságán múlik. Mondhatjátok, és bizonnyal mondjátok is: ha olyannyira nagy a visszaélés veszélye, miért adatom mégis közre e köteteket, s mindazt, ami azokban leírattatott, hisz ti sem adjátok a kicsiny gyermek kezébe a gyufát, mert az még, ha elméletben tudja is: azzal játszódnia micsoda veszélyekkel járhat, a gyakorlatban még nem tudja ugyanazt, s bizony: ténylegesen is súlyos tragédiákat okozhat e tudatlansága miatt. Mondhatjátok tehát ezt, és igazatok is volna: ti azonban már nem vagytok gyermekek! Nem, és ha földi Utatokon még csak mint elméleti tudati ismeretet tudjátok is: minő veszedelmet szabadíthattok magatokra is és másokra is, ha nem Élni, és nem Éltetni: csak visszaélni vagytok hajlandóak e Tanításokkal, már mint gyakorlati Szellem-tudati ismeretet is ismeritek magát a Veszélyt, hiszen ha ez nem ekként volna, ha nem csupán visszaélni akart volna mindőtök az Erővel, amely egykoron birtokában volt, nem is ott állnátok, nem azon a Mélység-szinten, ahol álltok, s amelyre éppenhogy az ellentét szavát követve süllyedtetek mind, ama ellentét szavát követve, aki, mint egykor, ma is, és mindenkor megkísérelte és meg is fogja kísérelni, hogy a néktek adott erőt kitépje kezeitekből, vagy hogy benneteket magatokat késztessen az Erővel való hamis sáfárkodásra, éspedig abban a reményben, hogy megtarthat benneteket a maga fennhatósága alá (is) tartozó szinteken, s még akár mélyebbre is rántson, mint voltatok akkor, amikor az Utak sora végre kezdetét vehette számotokra. Aki tehát kezébe veszi e könyveket, mint érett, és önmagáért felelni tudó felnőtt kell az abban leírtakhoz nyúljon, és mégis akként, hogy közben egy pillanatig sem felejti el: ha felelősségében felnőtt is, azért csak kicsiny, akként, amiként mindenki más is az, még mi magunk is, akik a Mennyei szinteken vagyunk, mert mind Istennek Kicsinyei vagyunk. Kicsinyek vagytok tehát, akik az ÚR Krisztus kezét fogva léphettek, s az Ő mindennél hatalmasabb és szentebb Szeretetének fényében növekedhettek, és kell is, hogy növekedjetek és kell, hogy abban erősödjetek a Teremtő EGYSÉG: Atyánk, Krisztusunk és Áldott Égi Anyácskánk örömére, akként, amiként minden más Teremtmény is növekedik, s ti még inkább kell, hogy akarjatok is növekedni, hogy Visszatérjetek a mélységből, s már a Mennyei Szinteken folytassátok növekedésteket a Szeretetben, a Szeretet által és a Szeretetért: Istenünk még nagyobb Öröméért, hisz amiként az a ti gyermekeiteknél is van, akként van a Mindenség teljességében, és Teremtőnk Öröme abban rejlik, ha látja: Kicsinyei erősödnek és növekednek a Bölcs Szeretetben és a Tiszta Akaratban, hogy igazán Naggyá legyenek a maguk kicsinységében is jún. 05. Az ÚR Akaratából: Vezetőtök és pásztorotok: Péter, avagy: A Névtelen Szellem 3

4 I. kötet Sokan vannak köztetek Kedveseim, akik hallomásból tudják: miként végzi munkatársam azt az általa Test-sétának és agy-sétának nevezett gyógyítást, amely lényegében az ERŐ mozgatása, annak felhasználása révén történik. Nem egy Testvérünk volt képes annak felismerésére: azt a bizonyos agysétát sem ő, sem más nem vállalhatná magára: s ez ekként is van, s nem azért, hogy gyengébbek volnátok, mint munkatársam, de mert teljességgel más Élet-feladatok betöltésére érkeztetek, s ekként Utatok is más volt, mint munkatársam Útja, vagyis másféle energiával rendelkeztek. E másféle energia azonban nem csak az imént említett energetikai gyógyításhoz: mindennapi munkánkhoz is nélkülözhetetlen lett volna, s mert e Feladat néki rendeltetett az Úr által, ő kellett birtokosává legyen az ehhez szükséges energiának is. Még azok közül is néki adatott meg, hogy a Fent Világából alááramoltatott, a Kozmikus és Globális Erőkből, valamint a saját Szellemi energiáiból pont azt a rezgés szintű és rezgéserősségű energiát nyerje, amely a rendelkezésére állhat, s amelyre szüksége volt, és van, akik hasonló Utat jártak - járnak, mint amelyet ő járt, s jár, mert mint mondtam, még egy teljességgel azonos történéseket adó Utat sem lehetnétek képesek egyként megélni, vagyis más és más energiák befogadására váltok képessé ugyanazon Út révén, mert ha a Kozmikus és Globális energiák hasonlóak volnának is, más lesz a tudati és Szellemi energia, amiként más, a magatok feladatához rendeltetett Energiát vehetitek Őrszellemeitektől is, vagy szükség esetén önnön felsőbbrendű ÉN-eitektől, ismét csak az Őrszellem közreműködésével, mint aminő Energiát munkatársam felé áramoltatunk: én közvetlen módon, az Úr, és Szentlélek Mária közvetve, rajtam keresztül. Ekként viszont használni is más és más féle energiákat lehettek képesek. A Szeretet energiáját azonban már kell, hogy mindannyian be tudjátok fogadni: amiként be is fogadjátok, ki ilyen, ki olyan mértékben. Viszont, ha már befogadni képessé lettetek, képessé kell legyetek azt tovább áramoltatni is. S ti, akik a Belső MAG-hoz tartoztok, már nem csak mindáltalá-nosan kell azt továbbáramoltassátok, de akár célzottan is, megtámogatva véle más Testvéreiteket, mindenkor azt a csakrát energetizálva, amelynek működése a leginkább megerősítésre szorul. Minthogy annak megállapítására: mely Testvérnek melyik csakrája működik a legkevésbé rendeltetésének megfelelően, még csak kevesen képesek közületek, elsőként a test teljességének energiával való megtámogatását kell megtanuljátok és alkalmazzátok: de azt már igenis, hogy kell, hogy alkalmazzátok, s nem csak a ma mellettetek élők érdekében! Ezzel ugyanis segítségére lehettek annak, akit ma kell megtámogatnotok, de egyben már a Holnapok feladatára is készülhettek, amely a Szeretet Erejének mind nagyobb mértékben való kiáramoltatása, vagyis annak mozgatása lesz. Mint mondtam, a Szeretet Ereje is, amiként minden: energia, s mint ilyen Istennek Eleme, vagyis Teremtő és Gyógyító energia, amely mindenkor mozgásban van, s minél inkább mozgásban is tudjátok azt tartani, annál erősebbé, és élőbbé válik, mert a mozgás az, ami a folyamatosságot, tehát az Életet jelenti, míg a mozdulatlanság az, ami az adott ponton, vagy az adott állapotban való rögzültséget, a Folyamatossal ellentétes, már mindörökkön változhatatlan állandóságot, ekként a nemlétet adja. Ami ÉL, mindenkor egy Folyamat része és részese, az Örök Fejlődés Folyamatában VAN: ami nem mozdul, már egy előző pillanat állapotát zárja magába, s azt tartja meg, kihullva a Folyamatos VAN állapotából, s átlépve a folyamatos VOLT állapotába. A beteg szervezet megbetegedett pontja a két állapot közti átmenetben van: a VAN, és a VOLT közt ingadozik. Ezt kell átbillentsétek a Folyamatos VAN állapotára ismét, hogy a Volt felé haladó test-elem (legyen az akár fizikai, akár nem fizikai test-elem!) a VOLT-állapot elvetésével teljességgel a VAN állapotba kerüljön ismét. Amiként mondtam, ez még nem volna egykönnyen megvalósítható számotokra, mert az energiát még csak általánosságban tudjátok mozgatni, ekként a kezdeti lépést, vagyis a Szeretet Energiájának egy konkrét személy felé való áramoltatását tanítom meg. Annál is inkább, mert ezzel még ténylegesen is csak ÉLNI: de nem visszaélni lehet módja bárki testben lévő személynek, ekként az ellentét sem férhet hozzá ama tudati Energiához, s nem is igazán akar, mert azt ő maga is csak egyképpen, éspedig önnön természetétől és szándékától eltérő módon lehetne képes felhasználni, nem ártva, de segítve azt, aki felé áramoltatja. Márpedig, ahogyan a Mester is mondta: megsemmisül ama birodalom, amely önmagával hasonlik meg: ekként megsemmisülne az ellentét birodalma is, ha a maga irányától eltérve, amely mindenkor a rombolás, a pusztítás természete, használna bárminő energiát. A Bölcs Szeretet erejét 4

5 I. kötet azonban, amiként mondtam, csak az Élet mind magasabb szintre való emelésére használhatná, ha elorozná azt elméitek és Szellemi Én-részeitekből, egészen addig, míg ti magatok nem kívánjátok azt másképpen, már az ellentét számára kedvező módon használni. Igaz: az a gondolat, a szándék megfogalmazódásának pillanatától nem is lesz, mert nem lehet a Tökéletes Bölcs Szeretet energiája... Minthogy e Szellemi-tudati energia-áramoltatást nem csak ti, tehát nem csak a MAG-csoport tagjai, de a KULCS-csoportok tagjai, s szinte mindahányan képessé lehettek elvégezni, s ekként kell is, hogy mind magasabb szinten elvégezzétek, a kezdeti Tanításokat e kötetben is közreadom: használhassa az, aki erre érez igaz késztetést szívében: A legelső lépésben még nem személyek felé, de a mindennapok során elétek álló, kevésbé szívesen végzett tennivalókon gyakorolhatjátok a tudati és érzelmi energia mozgatását, s annak a mindinkább pozitív irányúvá való változtatását. A legegyszerűbb módja ennek az, ha a kevésbé szívesen végzett feladatot elmétekbe idézitek, s igyekeztek annak előnyeit megvizsgálni. A nők általában a vasalást szeretik halogatni, a férfi ember a mosogatást mellőzi előszeretettel: s akkor ezeknek hasznos és szükséges voltára kell fordítsátok figyelmeteket. Először még a feladattól függetlenül, tehát nem akkor, amikor el kell végezzétek a nemszeretem munkát (s ki-ki azt, amelyet nem szívesen végez). A frissen vasalt ruhák szemnek tetszetős látványát, a szekrény kellemes belső képét, amelyben a vasalt ruhák oly szépen feküsznek egymáson, a vasalt ágynemű látványát, testnek kellemes érzését stb., míg a férfiak arra gondoljanak: mennyivel szebb a tiszta edény, a csillogó poharak sora a kredencben, a szépen rendbe tett konyha látványa, vagy akár csak arra: milyen örömet okozhat (akár nékik maguknak, ha ők főzőcskéznek, akár asszonyuknak, vagy ha szüleikkel élnek, az édesanyjuknak), ha másnap nem a mosogatással kell kezdeni a konyhai teendőket. Ha már tudtok ellen-érzés nélkül gondolni az adott feladatra, a feladat ellen szóló, s azt kevésbé kedveltté tevő gondolatok helyett már eleve e kedvező képeket idézzétek magatok elé akkor is, amikor ténylegesen sor kerül a teendő elvégzésére, s igyekezzetek már előre a frissen vasalt ruhának, csillogó és tiszta edénynek örülni. Egy idő múltán már nem is lesz arra szükségetek, hogy akaratlagosan idézzétek magatok elé a kedvező képet: spontán fog felbukkanni Tudatotok mélyén, s akkor az adott feladat, ha nem lesz is a legkedvesebb elfoglaltságotokká, már előre az öröm, az elégedettség pozitív érzéseit fogja adni, s már ezzel a benső jóérzéssel láthattok hozzá ahhoz a munkához, amely számotokra ma még csak tehernek tűnik, ha Értelmetek tudja is: szükséges, hogy elvégezzétek. Ez a legegyszerűbb, még inkább a pszichológia, semmint a Szellemtan körébe tartozó kis trükk, amellyel viszont már előkészíthetitek elméteket a tudati - akarati - érzelmi energiák magasabb szinten való mozgatására és annak irányítására. Egyelőre elégséges, ha ennyit igyekeztek megvalósítani, annál is inkább, mert ezt az energia-mozgatást mindahány feladatnál alkalmazhatjátok, s ekként alkalmaznotok is kell, hogy a fizikai síkon reátok váró feladatok ne terheljék le a szükségesnél jobban Tudatotokat. Ha már mindahány feladatot örömmel, azok előnyeit tekintve tudjátok elvégezni, rengeteg energiátok szabadul fel, és még annál is többet nyerhettek, hisz ti magatok fogalmazzátok meg azt a magatok számára: de már mások, esetleg sokak hasznára. S a már megfogalmazott pozitív energia nem csak önmagában és önmagától lesz többé és erősebbé, de mert az mindenkor a hozzá hasonló energiát is vonzza magához, már a Légtérből, s a Kozmikus Térből is mind több pozitív energia áramolhat felétek. A megnövekedett energia használatát azon-ban már a következő alkalommal ismertetem. Addig elköszönök tőletek amiként szoktam, az Atyának, az Úr Krisztusnak, és Szentlélek Máriának Áldását kérve és küldve, amiként küldve Szeretetem és áldásom erejét is mindőtökre: okt. 31- nov. 1 éjjelén: Péter, A Névtelen Szellem avagy ahogy megszoktuk: Gohoó apó Akként vélem, drága gyerekeim, időszerű, hogy kezetekbe adjuk a fentebb megkezdett lecke második részét is. Az első tanítás óta csaknem két hónap telt el: aki akarta, ennyi idő alatt begyakorolhatta a gondolatok energia-irányával való bánásmódot, s a nemszeretem munkákat átprogramozhatta elméjében 5

6 I. kötet akként, hogy ha meg nem szerette is azokat, már tud ellenérzés, berzenkedés nélkül, mint pozitív eredményt adó tennivalókra gondolni rájuk. Ennek a folytatásaként, a gondolati energia magasabb szinten való használatát mutatom meg néktek. A legideálisabb persze az volna, ha tudati erőitek révén lehetnétek képesek bekapcsolódni egy-egy gyógyító folyamatba, amikor is munkatársam Szellemi - lelki - tudati energiáit egyesítve igyekszik ráhatással lenni egyes beteg testvérek megbetegedett testrészére, belső fizikai szervére, vagy, ha a körülmények akként hozzák, akár a megszállottság állapotában lévő testvér Én-részére vagy agyának sejtjeire, és annak nem fizikai, tudati egységeire. Erre azonban nincs mód, hisz a gyógyítás maga gondolati úton folyik, s mert hogy a gondolati úton való kommunikáció még nem adott számotokra, a folyamatba sem léphettek bele gondolati úton. Mindazonáltal megkíséreljük amennyire lehetséges, közelről megmutatni a gyógyítás e formáját. Amit mindenképp tudnotok kell, az az, hogy a mozdulatok, amelyeket munkatársam a gyógyítás közben végez, nem a fizikai test révén bevégzett mozdulatok: de már ő maga is csak mint önnön Szellemi Énrészének egy eleme kel útra, s azáltal közelíti meg, amiként annak segítségével, annak használatával lényegül is bele a beteg testébe. Amit tehát most elétek tárunk, ne mint fizikai, és ne mint az általatok látható, de Szellemi - tudati rezgéstartományokban zajló folyamatot kövessétek figyelemmel, hisz megvalósítani is csak akként lesztek, vagy lehettek képesek. A folyamatot nem kísérik a test mozdulatai, a szemfényvesztők hókusz-pókuszolása : hisz miként mondtam, tudati - akarati erőitek által az Én-rész teljességétől időlegesen kiemelt és útra küldött Én-rész-elemeitek, nem pedig testeitek révén kell a gyógyítást bevégeznetek. Ezen felül és ezen túl azt is kell, hogy tudjátok, hogy magatok nem lehettek képesek már még csak Én-részeitek részleges és időleges megbontására sem: mindenkor Őrszellemetek segítségét kell kérjétek, s ha annak nincs kifejezett akadálya, a segítséget meg is kapjátok. Nem mindenkor lehetséges a beteg testvér gyógyulását elérnetek: ezért még akkor sem kell, hogy kudarcnak éljétek meg, ha a meggyógyítandó Testvér állapota nem, vagy alig is javul. De könnyebbséget adhattok Tudata, és Szellemi Én-része számára, s ez utóbbinak akár egy bizonyos mennyiségű tiszta Energiát is küldhettek ekként, ami már akkor is a test könnyebbségét adja, ha a valós és végleges gyógyulás nem következhet be. Ha a betegséget valamely karmikus ok végett kell elviselje az illető Testvér, vagy az Énrész vállalása, esetleg valamely Megtapasztalás megszerzése végett, a gyógyítás eredménye nem az lesz, amit ti, vagy akár ő maga is tudati szinten várnátok: de az Én-rész feladata lesz könnyebbé, s az mindenképp könnyebbé lesz, hisz az átáramoltatott energia mindenkor hatalmas Szeretet-energia mennyiség kíséretében áramlik a test, a Tudat s az Én-rész felé, amelyből az Én-rész és akár maga a Tudat is meríthet. Ha a gyógyítandó Testvér nem önkívületi, vagy erősen megszállott állapotban van, maga is bekapcsolódhat a gyógyításba, akként, hogy a felé áramoltatott energiát igyekszik mind- inkább befogadni. Ez esetben jó, ha az esti órákban tudjátok végezni a gyógyítást, amikor a légtérben lévő negatív energiák már legalább részben eloszlanak, s helyüket a tisztább Kozmikus energiák töltik be. Bár mi munkatársammal az éj, vagy inkább már a korahajnal óráiban kezdjük a gyógyítást, ezt mégsem javasolhatom mindannyiótoknak, mert a ti tudati és testi Idő-rendszeretek más, ekként abban az időben, amikor munkatársam a leginkább aktív, s leginkább képes az Energia levonzására és használatára, ti a fáradtságtól nem lennétek erre képesek. A leghelyesebb tehát valamely késő esti órában hozzá kezdeni a gyógyításhoz, vagy ha módotokban áll, s ha ébredés után kellőképp aktívvá tudtok válni, a szokott ébredési időt megelőzve, a kora reggeli órákban, amikor még viszonylag tiszta a Légtér. S most kövessétek figyelemmel egy ilyen gyógyítás folyamatát, amiként mondtam, az egyes mozzanatokat akként figyelve, hogy azok egyike sem testi cselekvés: de tudati és Szellemi mozdulat, amelyek nem a ti Tér-Idő rendszeretekben, hanem az afölött lévő Idő-síkban zajlanak. S mert hogy a folyamatot belülről tudjuk a leginkább elétek tárni, akként, hogy azt ténylegesen is végrehajtjuk, átadom munkatársamnak a szót, aki most akként kell bevégezze a gyógyítást, mint amikor Úton van mellettem. Egy Én-rész eleme révén a gyógyításra koncentrál, s annak minden mozzanatát átközvetíti a Tudat felé, már akként, hogy az leírhassa számotokra: miként készül elő, miként készíti elő a gyógyítandó Testvért, miként kezdi, s végzi a gyógyítást magát. Néki természetesen az én közreműködésemmel kell mindezt bevégeznie, hisz amiként mondtam, az ő felsőbb szintű Vezetését, de őrizését is reám bízta a Kegyelem 6

7 I. kötet Istene, vagyis az Úr. Most egy Tudatában megszállottá lett Testvért fogunk kezelni, tehát egy agysétát mutatunk meg: s hogy a folyamat mennyire nem séta, magatok is érzékelhetitek az alábbiakat olvasva. Nem véletlen, hogy csak Őrszelleme, vagy Szellemi Vezetője engedélyével és közreműködésével lehet képes rá bárki is, s amiként az minden egyéb, a testet, a Tudatot, a Szellemet érintő energia-ráhatás révén történő beavatkozás esetén van, az engedélyt az Őrszellem, de még a Szellemi Vezető is A Mester engedélyével adhatja meg, amiként az sem véletlen, hogy ezt senki sem lehet képes negatív szándékkal végrehajtani. Akiben ugyanis ellenséges érzelmek, gondolatok, netán ártó szándékok, vagy a gyógyítandó személy iránti harag bárha legkisebb árnyai is vannak, nem kaphatja meg az engedélyt, amiként nem kaphatja meg az sem, aki csak a maga akaratát, s nem valós Feladatát kívánja követni s betölteni. Ekként ha a korona csakra megnyitására esetleg képessé válik is, azt nem a Fent Erejével cselekszi meg, arról már nem is szólva, hogy Én-részét már még az ellentét erejével sem lehet képes akként megbontani, amiként arra a feladat elvégzése érdekében szükség van. Aki kifejezetten a Tudat megkötésének és a maga akarata szerint való befolyásolásának céljával igyekszik az agyba, s az agy Tudatába férkőzni, megnyitja ugyan a maga korona csakráját, de csak az ellentét számára, viszont ezen az úton nem nyithatja meg a beteg (s most az teljességgel mindegy: fizikai, vagy egyéb jellegű betegségben szenvedő) korona csakráját, mert a beteg személyt nem csak Őrszelleme: más Segítő és Őriző Szellem-testvérek is megoltalmazzák attól, hogy akarata ellenére az ellentét fogságába kerüljön. Amiként már korábban is mondtam, a csakra megnyitását csak az Őrszellem, vagy a Szellemi Vezető végezheti, s ha valaki önként, és tudottan fordul olyan személyhez, aki a Törvény ellenében nyitja meg a korona csakrát, vagy a testcsakrák bármelyikét, önként vállalja annak következményeit is. A beteg, kiváltképp ha öntudatlan, azaz eszméletlen állapotban van, nem lehet képes önmagáért ekként felelni: így az ő védelmét Mi kell, hogy biztosítsuk. Aki már eleve megszállottá lett, annak csakráját sem nyithatja meg senki más, csak az, akinek ő maga megengedte, s az még, aki az illető Testvér gyógyításának feladatát kapta az Úrtól, s akkor az az Úr engedélyével és Őrszelleme, vagy Szellemi Vezetője segítségével lesz képes a csakra megnyitására, de ő is csak a gyógyítás időszakára, s aztán be kell zárja a csakrát, amit ismét csak a Mi segítségünkkel fog tudni bevégezni. Nos, ennyi előzetes információ után kövessétek figyelemmel: hogyan, miként történik egy ilyen gyógyító Út, majd azt is elmondom: mit, mennyit és hogyan tudhat ebből végrehajtani az, akinek nem kifejezetten Feladata, de mint igaz Testvér: a Szeretettől vezéreltetve kívánja elősegíteni Testvérei gyógyulását. * A szokott esti (vagy inkább hajnali) imáim elmondását követően a meditációhoz használt testhelyzet felvétele után szólítom meg ismét Vezetőmet. Érzem Jelenlétének semmihez sem hasonlítható Erejét, s most még fokozottabb mértékben, mint az imént, amikor még imáimban szólítottam meg ŐT. Érzem és tudom, hogy mellettem, pontosabban most egy bizonyos fokig fölöttem áll: áll, és várja, hogy Őt hívó Gondolatom utolsó rezgése is elcsituljék elmémben. Amikor ez megtörtént, s a hívó Gondolat helyét már a Jelenlét bizonyosságának energiája tölti be, megkapom a késztetést: akkor a gyógyítandó Testvér teljes alakját magam elé idézem. Ha személyesen nem ismerem azt, akit gyógyítani kell, az ismert - tudott adatokat idézem magam elé, s azokat egy tetszőleges, de az illető Testvér nemének és korának megfelelő testbe vetítem át képzeletem útján. Ekként mintegy megszülöm magamban - magamnak azt, akiről esetleg csak a nevét, a nemét, és a nagyjábóli életkorát tudom. De mert az illető, képzeletemben megfogalmazott személy nevesítve van, éspedig a gyógyítandó Testvér nevével lett felruházva, akarati energiám révén a képzelt személy egy időre teljességgel is azzá a személlyé változik, akit gyógyítanom, vagy akár csak energetizálnom kell. Ennek biztosítéka Vezetőm jelenlétében gyökerezik, Aki a képzeletemben megfogalmazott személy, és a tényleges fizikai személy közti energia-távolságot áthidalja, megszűnteti, vagyis a képzelt személy felé áramoltatott energiának a valós személyhez, annak fizikai testébe való eljutását lehetővé teszi, hisz a gondolati-akarati kép, és a valós személy Szellemi Energia-teste közös energia-tartományban van, s ez megadja a két energia-kép eggyé olvadásának lehetőségét. A nevesített gondolati képet mint alvó személyt képzelem magam elé. Számomra ekként egyszerűbb, még akkor is, ha általam ismert Testvért akarok gyógyítani, mert az álomba merült test tudati energiái 7

8 I. kötet nem áramlanak olyan intenzíven, mint egy éber személy gondolati és akarati energiái, még akkor sem, ha az illető Testvér maga relaxált állapotban van. Magam elé idézem tehát a testet, s gondolataim útján ki is mondom, amit látok. Testvérem kényelmesen, ellazult testtel, álomba merült Tudattal fekszik. Testét egy könnyű, puha gyapjú-takaró fedi, mintha a hó hullott volna rá puhán és szelíden. Feje egy kissé oldalra fordul, alig süppedve be a feje alatt lévő párnába, keze lazán az oldala mellett pihen. Légzése egyenletes és nyugodt. Egy kis ideig nézem, őrizem az álmát. Eközben Vezetőm energiát áramoltat felém, korona csakrámon át áramoltatva azt két karomba, majd hogy magam már teljességgel feltöltődtem, kiemelem az ágyból az álomba merült testet. Nem érintem, Akaratom révén emelem meg testét, amely továbbra is akként fekszik, már csak a levegőben lebegve, amiként az imént az ágyon nyugodott. A test teljességét megtisztítom az esetlegesen reá tapadt negatív energiák: egy szikrája nem marad rajta semminő negatív energiának, de még annak legkisebb eleme, vagy az elem emléke sem marad azon. A korona csakránál kezdem a tisztítást, lefelé, a lábfej felé húzva kezemmel a test felszínén maradt negatív energiát. Eközben bal kezemmel az imént testembe áramoltatott energia kiáramoltatása révén mindjárt be is fedem a már megtisztított test-felületet. Megtisztítom, és befedem az arcot, a nyakat, a mellkast, a karokat, a has-tájékot és a lágyékot, majd mindkét lábat, a talp közepéig, aztán ismét a fejtetőnél kezdve elvégzem a műveletet a test alsó, háti részén is. Amikor ismét a talphoz érek, az összegyűlt negatív energia számára fogalmazok meg egy kis energia-gömböt. Abba áramoltatom át a test felszínéről egybe gyűjtött negatív energiát, s hogy ezt is elvégeztem, az alsó és a felső pozitív energia-réteget a talpnál hermetikusan zárom akként, hogy én magam a negatív energiát tartalmazó gömbbel még a megfogalmazott pozitív energia-burkon kívül maradjak. A gömb magától záródik be kezemben, amiként magától nyílt is ki. Ezt a gömböt még nem én viszem el Shambhallába, hisz még nem a testben s a Tudatban lévő ellentét-szellemet, nem is az azáltal feláramoltatott negatív energia-halmazt: még csak a közegből a testre tapadt negatív elemeket tartalmazza. A bezárt gömböt jobbomból átnyújtom a közelemben erre várakozó Segítő-szellemnek, aki a megfelelő helyre kell juttassa. Magam ismét az alvó testvért figyelem, aki immár teljes biztonságban alussza álmát. Aztán egy pillanatra magamba irányítom figyelmemet: a tarkómra és a korona csakrámra koncentrálok: elsőként az Útra kiválasztott Én-elemet emelem le Én-részem teljességéről, majd hogy az levált az Én-részről, s betöltekezett egészen a Vezetőm által leközvetített Erővel, és Én-részem teljességének Én-érzetével, már abban az egyetlen kis Én-elemben folytatom megkezdett munkámat. Akkortól én nem a testemben, de attól távolabb, az Én-elemeben létezem tovább, s akkortól az a parányi Én-elem vagyok. Kiemelkedem a fizikai test korona csakráján (a magam testéből), s mint különálló Énegység, figyelem tovább az előttem alvó Testvért. Tudom a feladatomat, és ismerem a feladat minden mozzanatát, hisz most én, mint Én-elem, tulajdonképpen egy vagyok az Én-résszel, amelyről leváltam. Az Én-rész és köztem egy hajszálnál vékonyabb, de mindennél erősebb energia-szál a biztosítéka annak, hogy visszatérhetek, de az a biztosítéka annak is, hogy mint az Én-rész teljes jogú képviselője végezhetem el feladatomat. Eltávolodom a magam fizikai testétől, s az előttem lebegő test felé közeledem. A korona-csakra felé haladok, majd akként merülök el a testet körülvevő pozitív energia-burokban, mintha vastag, süppedő hab-rétegbe merülnék alá. Közeledtemre a korona csakra lassan megnyílik, s én a koponyában lévő agy hártyája, és a koponya-csont közé érkezem: a csakra, ahogyan kinyílt, ismét be is záródik. Ezzel a feladat kezdetét veszi. Még mielőtt az agy felszínét borító hártyához közelebb lebegnék, ismét megfogalmazok magamnak egy pozitív energia gömböt. Ez most nagyobb, mint az iménti volt, s több, szinte megszámlálhatatlan kis rekeszt rejt magában, amelyek egymástól is el vannak választva. Minden rekesz tetején kis fedő-lap van, amelyet Gondolatom révén érintve nyitok és zárok is vissza. Ahogy az agy felszínére ereszkedem, a gömb teteje lassan lenyílik, s az alsó fél-gömb alá csúszik, ekként már láthatóvá is lesz a számtalan rekesz. Elsőként itt, az agy felszínén kell egybe gyűjtsek minden szikrányi negatív energiát, akként, hogy az agy hártyája fölött suhanva, akaratommal vonom őket el a hártyától, s amely negatív elemet felemeltem, azonnal beközvetítem a Gondolat erejére megnyíló újabb és újabb kis rekeszekbe. Egyik a másik után nyílik meg, majd hogy a negatív elem bele került, záródik is be ismét, légmentesen zárva magába a fogságába került negatív energia-elemet. Az agy teljességének felszínét végigjárom ekként, s amiként a testtel is tettem, balommal mindenkor a pozitív energiát közvetítem a már 8

9 I. kötet megtisztított agy-felületre. Amikor a végére érek e felszíni Útnak, az agy épp úgy be van burkolva a fehér, ködszerű pozitív energiával, amiként korábban a test felszíne. Ezt követően a kis-agy felé vezet az Út. Az Én-rész, amely egyéb esetben a test álom-időszakára rendszerint kiemelkedik, most a maga pontján van. Várakozik, hisz számára is fontos és szükséges, hogy megtisztítsam, s beburkoljam a Vezetőmtől kapott energiával. A kicsiny Én-rész még homályos, amiként a kis-agy teljessége is. Elsőként az Én-részt kell megszabadítsam az ellentét által reááramoltatott negatív energiáktól, hogy végre egy kis könnyebbséget élvezhessen, majd hogy őt is beburkoltam a pozitív energiába, akként tűnik, mintha maga is álomba merült volna. Teljességgel elnyugszik és megpihen, s ha nem alszik is, töltekezni igyekszik a köré áramoltatott pozitív energia révén. Ez után még a kisagy egyes kamráit, s minden agy-sejtjét megvizsgálom: ahol negatív energiát találok, azt leemelem, s a gömbbe helyezem, amely automatikusan zárja el a kis rekeszekbe mindet. Aztán a kis-agy érrendszerét és az idegszálakat kezdem tisztogatni. Mint amikor egy vékony csövet fog a markába valaki, hogy azt végighúzva tenyerében, megtisztítsa a reá rakódott portól, akként húzom végig én is kezemet mindahány éren, és mindahány idegszálon is. Gömböm most mellettem lebeg, követve minden rezdülésemet, miközben jobbommal a negatív energiákat és energia-elemeket húzom le az érfalakról és az idegszálakról, balommal már a pozitív energiát áramoltatva vonom be azokat, hogy megoltalmazzam az ellentét újabb támadása esetén. Ahogy egy ér egy szakaszát megtisztítottam, a gömb egy rekeszére koncentrálok, amely ekként megnyílik: a negatív energiát bele áramoltatom, s hogy az ismét bezáródik, a következő szakaszon begyűjtött negatív energiát már egy következő rekeszbe juttatom. Ha visszapillantok a már megtisztított agy-felületre, az érfalakat és az épp úgy megtisztított idegszálakat akként látom, mintha ezüst-szálakat látnék magam mögött, míg ha a még meg nem tisztított részekre pillantok, mintha olajjal szennyezett, s portól ragacsossá lett csöveken pillantanék végig. A kis-agy megtisztítása viszonylag gyorsan készen van, mert ennek ér-rendszerétől és ideg-szálaitól maga a Tudat mellett lévő Én-rész is igyekezett a lehetőségekhez mérten távoltartani az ellentét által felközvetített negatív energiát. Amint a feladat eme részével végeztem, a kis-agy teljességét külön is beburkolom: ehhez ki kell emelkednem az agy-hártya felszínére, mert kell, hogy a Szellemi Én-rész kiemelt védelmet élvezhessen. Aztán a nagy agy felé indulok. A művelet, amelyet az agyban végbe kell vinnem, ugyan az, mint volt a kis-agyban. Ahhoz, hogy a nagy agy tudatosodott tartományába lépjek, vissza kell térnem a kis-agyhoz, hogy az Én-részt és a Tudatot összekötő Lélek-szál mentén lépjek be magába az agyba. Természetszerűleg a Lélek-szálat is meg kell tisztítanom, s hogy az ellentét energiája ne áramolhasson át a már megtisztított kis-agyba, el is kell fedjem egy kis időre, megszakítva ekként a folyamatos kapcsolatot a Tudat és az Én-rész közt. Ennek azonban most nincs sem akadálya, sem kiemelt jelentősége, hisz a Tudat az alvási, tehát az elfedett szakban van, s most az Én-rész sem emelkedett ki, vagyis nem szükséges számukra a közlekedés sem a kis-agy és az asztrális szinteken lévő Álomdimenziók közt, sem a Tudat és az Én-rész közt. A Lélek-szál megtisztítása és beburkolása után egy nagyobb energia-gátat építek a Lélek-szálra átlósan, mintha az agyban a Kereszt szimbólumát fogalmaznám meg: s ez ekként is van, a Kereszt oltalmát, és az Úr oltalmát és segítségét kérem, amiként azt munkám kezdetén, már imámban is tettem, hisz anélkül el sem indulhatok Utamon. Amikor az Energia-keresztet megfogalmaztam, tovább indulok, s már a nagy agy belső agy-kamráit kezdem tisztítani. Itt viszont már amikor az agykamrákban lévő negatív elemeket, s az ellentét által megfogalmazott, s esetleg épp abban az agykamrában rejtőző, oda befészkelődött Ön-képmásoktól sikerült teljességgel megtisztítanom az agy-kamrát, s annak mindahány, bárha a legkisebb zugát is, mindjárt az idegszálakat és az agyi erek és hajszálerek megtisztítását és beburkolását is elvégzem. Ekként megyek végig a jobb, majd a bal agy-féltekén, s annak mindahány agykamráján, minden egyes agyi tartományán. Van, amely negatív energia-képpel könnyen boldogulok: csak feléje kell áramoltassam a pozitív energia egy parányát, s már szinte aléltan emelhetem ki rejtekéből, hogy a gömb egy rekeszében helyezzem el, vannak azonban, amelyek makacsul ellenállni igyekeznek. Ezekkel szemben kevés volna, ha csak a rendelkezésemre álló energia egy kis részével igyekeznék harcba szállni ellenükben: s akkor az Úr Szent Nevét hívom segítségül, s az Ő Szent Nevében szólítom fel a negatív energia-képet akár a távozásra, akár az engedelmességre. Ez a leghatásosabb fegyverem, s alig is akadt mindezidáig olyan negatív energia-lény, amely ne engedelmeskedett volna az ÚR Nevének hallatán, hisz már a Név 9

10 I. kötet kimondása is hatalmas Erőt képvisel, amellyel nem lehetnek képesek szembeszállni. Ha azonban valóban valamely ellentét-szellem közvetítette be a Tudatba a maga Ön-képmását, tehát ha nem csak a maga negatív energiájából igyekezett egy, vagy több kis Ön-képmást felközvetíteni, hogy energiát orozzanak számára, de a maga képviseletében, ereje teljességének energia-lenyomatából fogalmazta meg a reá mindenben hasonlító képmást, hogy már ne megcsapolja a Tudat, s esetleg az agyi idegeken keresztül a test energiáit, de meg is szállja a Tudatot, az én dolgom is nehezebbé válik. Annál is inkább, mert a Tudatot megszálló energia-lény mindenáron ragaszkodni akar a maga zsákmányának érzett Tudathoz, uralva olykor az agy teljességét, s részben akár még az Én-rész is, így magam is vagy cselhez, vagy az ő eszközeihez hasonlatos eszközökhöz kell folyamodjam. Vagyis szó szerinti harcra kerülhet sor, s akkor erőim teljességét, s még a Vezetőm által alááramoltatott energia egy jelentős részét sem szabad sajnálnom, még akkor sem, ha utána haladéktalanul ki kell emelkedjem (vagy Vezetőm ki kell emeljen) egy időre. A harc lényegében az egymással ellentétes irányú energiák összeütköztetését jelenti. A legcélszerűbb megvárni, míg a rejtőzködni próbáló ellenfél kiáramoltatja a maga első negatív akarati hullámát. Ezzel lényegében elárulja rejtekhelyét, s mert hogy az első hullám inkább csak a kíváncsi puhatolódás szándékával lett megfogalmazva, az ellenfelet eláruló energia-hullám felé közvetített pozitív akarati energia-hullám még szinte könnyedén közömbösíti azt, önmagába zárva, beburkolva, s akár a maga rezgés-irányára fordítva is a negatív akarati - érzelmi irányultságú energia-szálat. A tulajdonképpeni küzdelem még eztán kezdődik, de már bírok azzal a helyzeti előnnyel, hogy tudom: hol kötötte meg magát az Agyban, mely agyi idegszál mellett, mely agykamra mely kis tekervényében a Tudat egészét megszálló, s azt már onnan irányító, vagy csak irányítani kívánó ellentét-szellemi kép. Azt, hogy nem maga a mélységből kiemelkedett Szellemi Én-rész szállta meg a Tudatot, én magam tudom: ő viszont nem tudja, hogy én tudom, hogy ő csupán egy akarati úton, negatív energiákból megfogalmazott, és negatív szándékkal és feladattal felközvetített hologram. s ez is az én előnyöm, mert így amellett, hogy rejtekét egy nagyobb mennyiségű pozitív energiából megfogalmazott energia-folyammal igyekszem elárasztani, a magam akarati-gondolati képét is megfogalmazom, amely (az ellenfél erejétől függően) vagy a teljes megadást, vagy az ellenfelemet elküldő mélységbéli személyhez való visszatérést foglalja magában, akként, mintha az már egy ténylegesen is befejezést nyert folyamat volna. Az előbbi eseten a kiáramoltatott energia-folyam mint valami kötél: fonja körbe a rejtőzködő ellenfelet, s akkor azt az energia-szál felgombolyításával tudhatom előhúzni rejtekéből, az utóbbi eset bekövetkeztét viszont a kérdéses agykamra hirtelen világosabbá válása jelzi. Ha sikerült előhúznom rejtekéből, épp úgy a gömb egy nagyobb és erősebb, tehát biztonságosabb rekeszébe zárom, míg az utóbbi esetben - nos, ha nem sikerül fogságba ejtenem, és a gömb biztonságában tudnom ellenfelemet, csak a legnagyobb óvatosság mellett közeledhetem annak rejtekéhez, hisz nem tudhatom: nem az általam kiáramoltatott energiából orozott-e annyit, amennyit csak képes volt elviselni, hogy azt elárasztva maga előtt, továbbmeneküljön, vagy engem megtévesztve: magához csaljon, és ő maga ejtsen fogságba. Ezért a legcélszerűbb, ha ismételten elárasztom a kérdéses agykamrát, s már csak a magam előtt kiáramoltatott pozitív energia védelmében közelítem meg az adott pontot. Ha ellenfelem ténylegesen is visszatért az őt kibocsájtó és felközvetítő mélységbéli Én-részhez, a kiáramoltatott energiát felhasználva még jelenlétének energiaemlékétől is alaposan megtisztítom az agykamrát, annak minden elemi részét, s az agyi idegszálak és az erek és hajszálerek mindahány már nem is atomját, de energia-elemét, hogy teljességgel tisztává legyen az, amit az ellentét küldötte tisztátalanná tett, majd a fel nem használt energiát az ellentét-szellem által használt távozási útvonalon áramoltatom végig. Ez után, ha még a megfelelő mennyiségű energia áll a rendelkezésemre, folytatom megkezdett Utamat, ha pedig magam is energia-hiányossá lettem, vagy Vezetőmet kérem, hogy áramoltasson felém ismételten a Fent Energiájából, vagy a Kozmikus Erők legtisztább áramából. Ha viszont Ő maga akként tartja célszerűnek, követem Hívó szavát, vagy azt az energiát, amelynek révén kiemel az agy teljességéből. S akkor egy kis ideig Mellette igyekszem ismét betöltekezni, hogy megpihenvén visszatérjek, s bevégezzem megkezdett munkámat. Az agy teljes és a lehetőségekhez mérten tökéletes megtisztítása, és pozitív energiával való feltöltése után visszatérek a kiindulópontra, tehát a Tudatos agyi tartományt, azaz a Tudatot és az Én-részt egymáshoz kapcsoló Lélek-szál mellé. Menet közben ismételten leellenőrzöm mindahány agykamrát, az agyi idegszálakat, s 10

11 I. kötet azoknak a test más és más pontjai felé szolgáló kimeneti útját, s az agyi erek és hajszál-erek falát: minden ezüstösen csillog, mintha szikrázó hóval szórtam volna be. Ahogy az utolsó negatív energia-elemet is átközvetítettem gömbömbe, az magától, amiként korábban kinyílt, most bezáródik. Ha másból nem is, ebből a történésből biztosan tudhatnám: a kérdéses szervben, tehát az agy teljességében nem található több negatív energia, hisz ha nem ekként volna, a gömb nem záródna be. A gömb fedele, tehát a felső félgömb ugyanis az adott szervben lévő negatív energia megérzésének pillanatában nyílik meg, s amíg az utolsó negatív elem is el nem lett zárva számtalan rekesze valamelyikében, addig nyitva is marad: már erőnek erejével sem zárhatnám be: azt csak Vezetőm volna képes bezárni a maga akarati Erejével, ha feladatomat valami oknál fogva félbe kell szakítanom. Ez azonban igen ritka, eddig egyszer esett meg. Mire e gondolat-sor végig fut bennem, elérem a Lélekszálat, s az azon megfogalmazott Energia-keresztet. Minthogy szerepét betöltötte, ismét energiává bontom gondolati energiáim révén, s miközben elhaladok a kisagyban lévő Én-rész, s az őt a Fent asztrális képében lévő felsőbbrendű ÉN-nel összekötő Lélek-szál mentén kiemelkedem az agy felszínére, tehát az agy hártyájára, az Én-részt, s a Lélek-szál eme részét ismételten is befedem a pozitív energiával: minden cseppjét annak az Én-rész és a Lélek-szál oltalmazására, majd végezetül a korona-csakra ismételt bezárására és befedésére fordítom. Amikor ezzel is végeztem, még érzem, hogy Vezetőm is nagyobb mennyiségű pozitív energiát áramoltat a korona csakra oltalmazására: de én magam akkor már ismételten úton vagyok. Hamarosan megérzem Vezetőm jelenlétét, ekként már együtt folytatjuk a megkezdett Utat. Az iménti Idő-síkról egy másik egy újabb szinttel magasabban lévő Tér-Idő szeletbe emelkedünk, hogy egész közel legyünk ahhoz a szférikus ponthoz, amelyen Shambhalla van. Még a mi szférikus rendszerünkben, de annak legfelső dimenziójában haladunk. Hamarosan meglátom alant a már ismert fenyvest: soha, sehol, a Föld egyetlen pontján nem nőttek oly csodálatos és hatalmas fenyőfák, mint a Shambhallát körbe vevő fenyvesben. Egy kissé lejjebb ereszkedünk: látom a fák közt szaladó szarvast, amint játékosan szökellve incselkedik, tán magával a Tavasszal, amely felpezsdítette vérét, és látom a fák ágain ugráló mókust. Embert tán kettőt - hármat látok, a fák közt sétálnak, olykor egymás felé hajolva, bizonyára beszélgetnek. Az erdő legsűrűbb részén viszont már sem állatot, sem embert nem látok. Aztán egy ponton a fák ritkábbá lesznek: egy kisebb tisztás tárul elém. Ez volt az Út célja, ekként innen már magam megyek. Vezetőm a magasabb szinten marad, én egy szinttel lejjebb ereszkedem, kezemben az energia-gömbbel. A tisztás közepén egy, tán húsz-huszonöt centiméter átmérőjű nyílás van, amely szemlátomást pulzál, lüktet, mint egy sóhajtozó száj. Az is: ez a Föld Szája, amely, hogy közeledésemet érzi, mind nagyobbá és nagyobbá tárul: mire egészen a közelébe érek, már több mint fél méter, aztán már egy méter az átmérője. Fölötte lebegek, s köszöntöm, majd elmondom a kívánságomat. A magammal hozott gömbbe zárt negatív energiát szeretném néki átadni, hogy megtisztítsa azt. A nyílás mintegy: válaszul még nagyobbra tágul, megadva ezzel a jelet: kész a feladat elvégzésére. Elengedem a gömböt, de követem egy ideig pillantásommal. Amikor egy bizonyos mélységbe ér, a gömb a nagy mennyiségű pozitív energia érzékelésére ismét kinyílik, s a Föld központi magjában lévő Energia abban a pillanatban el is fedi. Még csak vékonyan, mintha egy hártya feszülne a gömbre. A Föld központi Magja felé vezető energia tölcsérben az óramutató járásának megfelelő irányban egyre szűkülő körökben áramlik az Energia. A gömb, lévén maga is pozitív energiából áll, azonnal feloldódik a hatalmas és tiszta energia-áramlatban, ekként a benne elzárt negatív energia egy pillanatig akként hat, mintha az arany és ezüst folyamként áramló Erő-örvénybe valaki korom-szemcséket szórt volna. Aztán a negatív energia minden kis eleme egymáshoz préselődik, s akkor már mintha egy nagyobbacska, éj-fekete vasgolyót hajítottak volna az izzó láva-folyamba. A folyam, mint mondtam, az óramutató járásának irányában örvénylik, s minél lejjebb ér, annál kisebb körökben, s annál gyorsabban. Ezzel szemben a negatív energiából lett gömb az ellenkező irányban forog. Először legalábbis még tényleg forog, ám hogy az örvény mindinkább magával vonja, forgása mind lassúbbá lesz, aztán akként tűnik, mintha egyhelyben lebegne egy darabig. Egy forgás-körrel lejjebb aztán ismét mozdul, de még csak nagyon lassan, s már nem a korábbi irányban haladva, de arra, amerre a pozitív energia-áramlat haladni készteti. Minél lejjebb ér az örvényben, e forgó mozgás mind gyorsabbá és gyorsabbá lesz: s ennek megfelelő fokon lesz a kezdetben koromnál feketébb, sűrű, szinte gránitkeménységűre is összepréselődött negatív energia-góc mind lazább szerkezetűvé, és mind világosabbá. Mire az örvény (általam még látható) legalsó szintjére ér, alig is lehet megkülönböztetni a körötte 11

12 I. kötet kavargó, káprázatos tisztaságú energia-áramlattól. Akkor ismét emelkedni kezd, s mert hogy felfelé vezető útja is a tiszta Erő-áramlatban vezet végig, még ragyogóbbá és még hatalmasabbá válik. Igazából csak most látom, amikor az örvénylő energia tetejére ér: milyen naggyá lett az alig teniszlabdányi energia-góc, s hogy mennyire lett könnyűvé, nehéz volna megfogalmaznom. Annál is inkább, mert hisz valós súlyát én magam nem érezhettem, hisz a gömb magába zárta, s maga a gömb, mint pozitív elemekből megfogalmazódott eszköz: súlytalan, vagy csaknem súlytalan volt kezemben. Abból tudhatom csak kikövetkeztetni: milyen mérhetetlen nehéz is lett volna a magammal vitt negatív energiák összessége, amilyen hatalmas sebességgel csapódott be szinte a Föld száján, hogy már csak az abban áramló pozitív energia fékezze meg zuhanását. Ha a Föld legtisztább energia-árama nem állja útját, egy, a negatív energia-góchoz hasonlatos, vagy azt csak megközelítő súlyú a Föld színén nem is létező fémötvözetből álló gömb, ha teljességgel akadálytalanul zuhanhatott volna alá, egyszerűen áthalad a Földtesten, hogy a túloldalt kirobbanva abból, a Kozmikus Tér végtelenjében száguldjon tovább. Annál is inkább, mert a negatív energia-halmaz befelé, önmagába sűrűsödött, amiként a fekete lyuk: de épp ezért, ha nem köti meg, és nem fékezi meg a Föld magma-magjának legtisztább energia-áramlata, magával rántja a Földet, s még a Föld-test körüli Kozmikus Tér egy hatalmas részét is: vagyis egy újabb fekete lyukká válik a Kozmikus Térben, amely ekként maga is teljességgel megváltozik, hisz a fekete lyuk közelében semmi nem marad, amiben bárha egy szikrája is van a Fent energiájának. Vagy bele hull maga is a fekete lyukba, vagy a hatás - ellenhatás Törvényének engedve messze kivágódik korábbi pontjáról, akár egy másik Kozmikus Tér-rendszerbe, tehát egy másik Nap-rendszerbe, egy másik Kozmikus Energia-szál közelébe kerülve. A már megtisztult, s ekként pozitívvá lett energia-gömböt aztán a Föld Szája szinte kiveti magából: akként kapom el, mint gyermek a labdát. Ugyan megtehetné a Föld Szája, hogy teljességgel a maga energiái közé olvasztja a megtisztított energiát, de mert Föld-Anya tudja: a pozitív energia most más Célokat kell, hogy szolgáljon, visszajuttatja hozzám, aztán mint aki álomba merül, lassan elnyugszik. Ugyan továbbra is pulzál, de már mind kisebbre szűkül: megköszönöm néki a segítséget, s a gömbbel, de már a pozitív energiából álló gömbbel ismét feljebb emelkedem. Vezetőm mellé érve újra együtt folytatjuk az utat, még feljebb, csaknem egészen a Föld Szellemi burkáig emelkedve. Nem véletlen, hogy Vezetőm mellettem marad, míg a Szellemi Gömb felé át nem áramoltatom az ekként nyert tiszta energiát, hisz az ellentét képviselője játszva ragadhatná el azt tőlem, ha nem oltalmaz Vezetőm. Ekként viszont teljes biztonsággal érünk fel: s az Út utolsó szakaszát már ismét magam teszem meg, míg Vezetőm egy kissé lemaradva figyeli gyermeki örömömet. Kinyújtom két karom: két kezemben, a tenyeremben lebegni látszik a gömb. Egy kis ideig ekként állok, s csak gondolataim útján szólítom meg a Föld Szellemét, kérve: fogadja el tőlem, semmi kis porszemtől a néki szánt Ajándékot, s használja azt a Föld-test megsegítésére, a Föld Lélek-lényeinek, s mindahány szenvedő lényének oltalmára. Aztán egy kissé feldobom a gömböt, amely már saját súlytalanságának, s a Szellemi Gömb vonzásának engedve emelkedik tovább, majd hogy tenyeremmel akként teszek, mintha a Szellemi Gömb teljességébe simítanám bele, a gömb hirtelen elemeire bomlik, s mintha kezem mozdulatának engedelmeskedne, széjjel szóródik, s beleolvad a Szellemi Gömbbe, hogy erővé legyen maga is annak Erejében. A Szellemi gömb felől egy lágy, leginkább a tavaszi szellőhöz hasonlatos, édes áramlat indul el, s akként érzem, mintha valaki lágyan megsimítaná arcom: ezután hamarosan testi énem is érzi ezt a lágy, puha simítást, mintha szellő futna végig a szobán, mintha még azt is érezném, ahogy hajam kissé megborzolja. Utána Vezetőm hangját hallom: engedd el Testvéred gondolati képét: hadd merüljön már igazán mély álomba, hogy Én-része is kiemelkedhessék. Meg kell beszéljék a történteket, s a további teendőket a maga Őrizőjével is, hogy ne lehessen úr fölötte, s az általa vezetni kívánt Tudat fölött az ellentét Ismét magam elé vetítem tehát ama Testvér képét, akinek gyógyítását feladatomul kaptam, majd az energia-burkot a test teljessége körül hagyva, vissza helyezem az ágyra, ugyanabba, amelyből néhány órával korábban kiemeltem gondolati-akarati energiám révén. Feje épp úgy nyugszik a párnán, és testét épp úgy a puha gyapjútakaró fedi, mint amikor először magam elé idéztem, de most mintha légzése még nyugodtabb, álma mégmélyebb volna. Még búcsúzóul megsimítom haját, homlokát, arcát, aztán elengedem Tudatomból is a képet, már készen rá, hogy e fél-meditatív állapotból kiemelkedjem. Most nem merülök a teljes meditatív állapotba, mint teszem azt egyébkor, hisz ezt az Utat, s ezt a teljes 12

13 I. kötet gyógyító folyamatot nem folytathatom akként, hisz Benneteket is magammal kellett vigyelek egy bizonyos értelemben. Most tehát, mielőtt tényleges meditációs szintre emelkednék, még esti (hajnali) teendőim várnak. Így most én leszek az, aki kis időre elköszönök tőletek, s átadlak benneteket Őrszellemeiteknek, és persze: önmagatoknak és Vezetőmnek, aki még elmondja: mit, és miként valósíthattok meg ti magatok is az Útból, amelyre most magammal, vagy inkább egy bizonyos tudati értelemben magamban vihettelek benneteket is. *** Ismét itt vagyok az Úr nevében, drága gyermekeim! A korábban kezetekbe adott könyvben egy kis részletet olvashattok: A kis Fény-szikra révén az azt magához vonzó Lény, lévén hogy energia-teste egy korábbi rezgésszintre emelkedett, a maga korábbi Lét-pontjára lépett vissza. Ez az energia-áttűnés, amely az Idő Térbeni pulzálásának is alapja. Ezt azonban még most nem bontom ki benned, s ekként számodra sem. Lényegében be kell érned egyelőre azzal, hogy magasabb rendű értelemben tudója vagy ennek, s amikor, és akik számára ezt ki kell bontsd magadban, akkor majd kibontjuk. Hadd tegyem értetté számotokra az energia-áttűnés, s az Idő Térbeni pulzálásának kérdését, hogy értsétek mind. Amiként mondtam, az IDŐ, s a TÉR, mint valótlan Valóság-elemek, a Fent Világaiban nem léteznek, amiként nem létezik lényegében már a ti hét szférikus szintetek legmagasabb energia-köreiben sem. Tehát a hatodik szféra azon szintjétől, amelyeken már a Szellemi ÉN-kép nem fogalmaz meg magának semminő anyagi, vagy félanyagi testet. Az Idő, és a Tér ugyanis magához a testhez van kötve. A ti történelmetek kezdetén álló lény számára az Idő hozta meg a Tér kitágulását: minél közelebb kerültek a ti Jelennek megélt Idő-egységetekhez, annál tágabbá vált számukra a már megismerhető Tér is. A lefelé indult Szellem számára a Végtelen szűkült be mindinkább, vagyis a Végtelen Tér lett mind körülhatárolhatóbbá, míg az egyetlen anyag-elemre zsugorodott számára. A visszafelé vezető Út során azonban az adott Térben való létezés IDŐ-egysége, tehát időtartama is megszabottá lett, s mindenkor csak abban a mértékben tágult ki az Én-rész számára, amilyen mértékben a Térben képes volt visszafelé haladni, mindinkább visszanyerve az Örökkönvaló-ságban még magáénak tudhatott, s a lefelé vezető ÚT azon szakaszán még bírhatott LÉT-energiát, annak mindenkor egy megszabott mennyiségét. A Tér maga is mindinkább kitágult számára: az egyetlen anyag-elem anyag-halmazzá, majd testté lett, s mert a Szellem igazából csak akkor kezdte meg a tényleges értelemben vett Utak sorát, az Idő is akkor vált számára s fölötte kiemelt fontosságúvá. A Tér, és az Idő tehát a fizikai testhez kötött, s a testekben lévők Ébredtségi fokának megfelelő mértékben köti meg, vagy teszi mind szabadabbá a Szellemi Én-részt, vagy ÉN-felet. Ekként azok a történések is a Térhez és az Időhöz köthetőek, amelyeket fizikai, vagy fél-fizikai testben kell megéljen valamely Megtapasztalás megszerzése, vagy bizonyos Bölcsességi elemek ismételten való kibontása és megélése végett az, aki a történés részese, vagy annak szemlélője. Mivel azonban a Tér és az Idő csak a fizikai világok része, azok egyenes pályán, s csak egy meglehetősen szűk síkon vannak jelen a Végtelenhez és az Örökkévalósághoz viszonyítottan. Ekként a sík bármely pontján lévő IDŐ-egység kiemelhető, s egy másik, tetszőleges IDŐ-egységgel behelyettesíthető magában a Térben. És éppen azért, mert az IDŐ a ti TÉR-képzetetek síkján mozgatható, (ha érthetőbb úgy: manipulálható) az egyes történések nem csakis és kizárólag egyetlen pontján létezhetnek a Tér-Időnek. Mozgatható, 13

14 I. kötet megköthető, lerövidíthető avagy szükség esetén nyújtható a Térben az Idő, s ezáltal tágítható, vagy nyújtható az adott Tér-Idő ponton jelenlévő Energia is, éppen az által, hogy az IDŐ-egység megnyújtásával az adott Idő-egységben megjelenülő energia már a hosszabb Idő-távon oszlik el, így a történés ereje és hatása megváltoztatható. Ahogy az egyes, frontális ütközéssel járó baleseteknél is valóvá lesz. Az adott Térben az Idő-egységet megemelve csökkentjük az ütközés tényleges, valós erejét, tehát energiáját, így az a baleset, amely egyébként halálos kimenetű, de a balesetet szenvedő, vagy az azt okozó Testvér Élet-filmjével ellenkező, abba nem beilleszthető lett volna, egy számotokra csodának tűnő végeredménnyel zárul. De ahogy megváltoztatható, akként át is helyezhető egy-egy történés, amiként átemelhető a Térben, vagy az Időben maga az Úton járó Szellemi Én-rész is. Ahhoz, hogy az alábbi Tanítást megértsétek, és Valóság szintre emelhessétek, néhány dolgot tudnotok kell. Az IDŐ, mint valótlan - valóságelem, nem egybefüggő, tehát nem folyamatos: pulzál, s akként van jelen a Térben, miként sivatagban a homokszemek, amelyek látszólag, egy bizonyos távolságból tömörnek ható egységet képviselnek, a valóságban azonban minden egyes parányi homokszem különállóan létezik, s a homokszemek közt a légtér elemei, tehát energia van. Ekként létezik, ekként áll össze folyamatosnak ható egységgé az Idő is, amely azonban, amiként a sivatag homokja, végtelen sokaságú gondolati energia-elemből áll. Magában a Térben pulzál és repulzál, mert a Tér foglalja magába az Időt, s nem megfordítva. Ebből azt már kikövetkeztethettétek, hogy az Idő, de a Tér is; magasabb szintű értelmezésben energia: az Idő a lefelé haladó Szellemi követ által megfogalmazott gondolat energiáiból áll, amely gondolati elemek az akarati elemben nyilvánulnak meg. Az adott Tér tehát maga az akarati elem, és mindenkor ez, tehát a Kozmikus tér egy bizonyos síkja határozza meg az Idő-elemek egy mikro-kvantumon belüli pulziv-repulziv váltakozását. Az a sík amelybe a Mélység-tartományok legfelső energia-köre felé tartók aláereszkedtek, egy, a tiéteknél lényegesen sűrűbb, tehát zártabb Idő-egység, amelyben e pulziv-repulziv áttűnés, tehát váltakozás lényegesen felgyorsult a ti Tér-Időtök természetéhez viszonyítva. Ha egy magasabb szférikus körből egy alsóbbrendű szférikus körbe léptek át, az a sík, amelybe aláereszkedtek, mindenkor a sűrűbb Idő-egység, amelynek az a pontja, amelyet ti magatok töltötök be egy rövid, átmeneti időre, megváltozik, eltér korábbi természetétől: a testeitekben lévő energia rezgésszintjének megfelelő fokon pulzál, míg a közeg más pontjai megmaradnak a saját, a szintre jellemző rezgésfokon. A mélyebb sík gyorsabban váltakozó, vonzó-taszító energia-áramlatai, tehát egy bizonyos, nem folyamatos, tehát kvantum-mozgásban lévő rezgése lelassul, kitágul, s időlegesen a ti szintetekbe igazodik. S mert ti a magatokétól eltérő rezgéselemekből álló Idő-egységben vagytok, számotokra a pulzív-repulzív energiaáramlás periodikus rendszere jól érzékelhetővé lesz. Majdnem azt mondhatnám, láthatóvá, szinte megfoghatóvá lesz az Idő váltakozó energia-egységei közti különbség. A két Idő-szemcsét az Idő elemeket összekötő Tér-energia tölti ki, vagyis az Idő (a Gondolat) magában a Kozmikus Térben (az Akaratban) lüktet, miáltal a két-két pulzív Idő-egység közti repulzív egységet a Kozmikus térben áramló, s mindenkor az adott szférikus és dimenzionális szintnek megfelelő rezgésmagasságú energia tölti be. Ezekre a köztes szakokra közvetíthetitek rá a saját szintetek pulzív Időszemcséjét, miáltal az adott szint két Tér-Idő-Tér egységének Tér-elemébe léptek át. A pulzív - repulzív szakok szellemi, tehát akarati energiáitok révén történő kiegyenlítése révén a repulzív egységből a pulzív egységbe léptek át. A pulzív szakban az Idő-egység vonzó, míg a repulzív periódusban a Tér akarati energia-elemének a saját Tér-energia elemét bevonzó Idő-egységre gyakorolt taszító hatása nyilvánul meg. Ez a hatás - ellenhatás, vonzás-taszítás teszi lehetővé az átlépést, amennyiben az Idő Gondolatenergia-egységére csatlakoztok rá a saját, magasabb szintű gondolati energiátokkal, felül írva, és a saját Gondolatenergiátokkal behelyettesítve az adott Tér-Idő szektor Idő-elemét a saját Tér-Idő szektorotok azon Idő-elemével, amely a saját pillanatnyi energia-pontotoknak felel meg. Vagyis az alsóbbrendű gondolati egységre a magatokról megfogalmazott magasabb szintű gondolati képet vetítitek rá, miáltal a magasabb rezgésszintű gondolati energia-elem elfoglalja az alsóbbrendű Gondolatenergia helyét, s ekként a ti Gondolat-energia képetek 14

15 I. kötet jelenül meg az adott Tér-idő elemben. A pulzív - repulzív szak Szellemi-gondolati energiával való kiegyenlítése révén bekövetkezik az energia-áttűnés: a magatok gondolati energiáját egy másik Tér-Idő egység gondolati elemébe helyeztétek át, belelényegülve ekként az adott szint TÉR-IDŐ síkjába, amelynek akkortól ama gondolati energia-kép révén időlegesen részévé lesz a saját Tér-Időtök egy pulzív, tehát megjelenő, aktív szakban lévő eleme. Amiként e kis magyarázat elején mondtam, az Idő minden rezgésszinten más és más időmérték szerint pulzál. És ez lényegében az Időben való mozgás alapja is! Ez az elmélet az alapja a bilokációnak, az adott Tér adott Idő-elemében, de a Tér több pontján való megjelenésnek is, amiként a Kozmikus Tér vándorai is ezen elmélet szerint lehetnek képesek az egymástól eltérő rezgésszinten, vagyis a más elhelyezkedő Térben való mozgásra. S itt most nem a fizikai testek egy másik Tér-időre való áthe-lyezésére, s nem azoknak a maguk Tér-Idő rendszeréből való kiemelésére akarok utalni. Az is a Törvény-adta lehetőségek közé tartozik, jobbára azonban csak a veszélyeztetett Lélek-lények, bizonyos, általatok, emberi milyenségtek révén kipusztulásra ítélt fajok meghatározott, mindenkor optimális számú egyedeinek kiemelését teszi lehetővé. Kisebb idő-egységekre ugyan a mélyebb szellemi - ébredtségi szinten, de már magasabb tudományostechnikai fejlettséget magukénak tudható Úton járók is képesek lehetnek akár a ti fizikai testeiteket is kiemelni az adott Tér-időpontról, de mert ez nem a Törvény szerint való, most nem térek ki rá. Amiért szükségesnek éreztem a kérdést kibontani, éppen-hogy a várt - várható Szférikus ugrás egyik velejárója: a Föld-testnek az Orion csillagkép felé megteendő útja. Amiként mondtam, a Kegyelem átemeli a bolygó teljességét az Út egy bizonyos pontján, akkor, amikor az ember már visszalépett egy olyan tudati fejlettségi szintre, amelyen szinte már nem is nevezhetnénk embernek. De csak a Tudat: s nem annak Szellemi Én-része kell visszább lépjen a tudatosodás egy korábbi pontjáig. Amikor ez bekövetkezett, tehát valósággá lett a Föld-test felszíne alatt élőkben, a Kegyelem a mindenkori TÉR-IDŐ sík egy pontján csökkenti, majd teljességgel meg is szünteti azokat a Szellemi gondolati-akarati energiákat, amelyek révén maga a Tér s az Idő, mint gondolati energiából lett fogalmak megszűnnek: vagyis azok a gondolati és akarati energiák íratnak felül a Kegyelem Ereje révén az ÚR által, amelyek a Föld akkori, pillanatnyi pontja, és az Orionban lévő Cél közt rezegnek: s az ekként megszakított energiaszál két pontját illeszti egymás mellé, s olvasztja egymásba az Úr, megszűntetve ekként a két pont közt korábban létezett Teret és Időt. Ekként emeltetik ki a mélységbe süllyedt, s onnan már a Kegyelem erejének kicsiny Szikráját el, és befogadni képes Szellemi Én-rész is. Az általa megfogalmazott, lefelé vezető út általa betöltött, és a mélységbe való aláereszkedés pillanatában ugyanazon Én-rész által betöltött Tér-Idő pont közti úton az Én-rész által kiáramoltatott gondolati-akarati energiát írja felül a Kegyelem, megemelve egy pillanatra az Én-rész által kiáramoltatott gondolati-akarati erőszálat, megszüntetve ekként a két pont közti rezgésszintkülönbséget, de már akként, hogy a kiemeltetett Én-rész mögé áramoltatja vissza az adott, tehát az Énrész által megfogalmazott energiát, amelynek ekként a korábbi pontjára kerül az Én-rész, akként, mintha az nem haladt volna végig a gondolatban megfogalmazott, s a mélység világába vezető Úton. Az Idő-szál tehát egy pillanatra megszakad, mint amikor a lemezen ugrik a tű: s az Én-rész egy korábbi Gondolatába ugrik vissza, amely azonban már akként fogalmazódik meg szellemi Tudatában, mintha a mélység felé megteendő utat álomban már végig járta volna. Minden, a mélység által szellemi Tudatába vésődött, keserves Emlékkép a birtokában marad, s ez megadja számára a lehetőséget, hogy az elébe táruló, s álmában már végigjárt és megismert, tehát már tudottan hibás irányba vezető úttól elfordulva, megkezdje Felfelé vezető Útját, annak első lépését. Amiért mindezt elmondtam, az az, hogy ti magatok is segítséget nyújthattok, s kell is, hogy segítséget nyújtsatok ekként a mélységből kiemelkedni szándékozó Testvéreiteknek! Imáitokban kéritek a Kegyelem Istenét: legyen segítségetekre, hogy ti is segítségére lehessetek Testvéreiteknek. Az ima végén igyekeztek teljesen ellazult, azaz relaxált állapotba jutni akként, hogy Tudatotokban megőrzitek a segítő szándék képét, mint gondolati képet. Nem emelkedtek tehát meditációs magasságba, mert kell, hogy teljes Tudatosodottsági szinten maradjatok, s mert a meditáció során a Tudat 15

16 I. kötet az Én-rész Tudata révén egy bizonyos szintig elfedődik, s mert ti még nem, vagy csak kevesen tudjátok megteremteni az Én-rész, és a Test-tudat közti kapcsolatot, nem tudjátok a tudati szándékot az Én-rész tudati energiáinak használata révén megvalósítási szintre emelni. Ekként tehát csak a relaxáció elérésére kell törekedjetek, de már akként, hogy az utolsóként megfogalmazott tudati képet megőrzitek. Lényegében abba helyezkedtek bele, mintha az ti magatok volnátok. Megélitek a szándékot, mint ideiglenesen magatokra vett akarati testet: majd elindultok arra, amerről a mélységből kiemelkedők hívó energia-hulláma vezet. Testetek teljesen ellazul: csak a tudati elem mozdul, s ti tudatotok másik, testetekhez kötődő részével figyelemmel kíséritek annak útját. Mind mélyebb és sötétebb energiatartományok felé haladtok, de a bennetek lévő Kegyelmi Erő akként világítja meg az utat számotokra, mint valami lámpás. A fizikai szint legalsó rezgéspontja felé haladva mind erősebben fogjátok érzékelni: mely pontról lépett a mélység világába az a Testvéretek, akinek elhívó hangja mozdulásra késztette gondolati-akarati energiából megfogalmazott testeiteket. Akkor azon a ponton megálltok, s az imában kért, s a Kegyelem Istene, tehát Krisztus által közvetítőkön keresztül alááramoltatott, s magatokba zárt Kegyelmi Erő egy részét kiáramoltatva akként oldjátok fel az adott pont, és a mélységből kiáltó Testvér közti TÉR-IDŐ energia-ívét, mintha tűzzel olvasztanátok meg az útra ömlött viaszt, vagy inkább akként, mint amikor egy fonalat a víz alá merítenétek, hogy annak csak két vége maradjon a víz felszíne fölött. Az akként is tűnik el előletek, mintha megolvadva a földbe szivárgott volna, vagy mintha a víz mélyére merült volna alá. Semmivé lesz, eltűnik, mintha nem is létezett volna. Kezeteket kinyújtva megfogjátok az energia-ív hozzátok közel került, másik pontját, mintha ténylegesen is a fonál másik végét fognátok meg, s magatok mellé húzva az ív másik végét ott az lévő Testvérrel, azonnal megfogalmazzátok, tehát ismét a létező tartományba emelitek az imént megolvasztott és/vagy elsüllyesztett energia-ívet, de már a kiemelt Testvér mögött, ekként magatok és a Mélység-tartományok legfelső energia-íve közt is megfogalmazva a korábban létezett Tér-Idő egységet, megfogalmazva ismét az adott pont és a mélység közti Időbeni és Térbeni távolságot. Mert a Szeretet szavát követve, s a Kegyelem Erejével hattok, az Erő-szál maga oltalmaz meg benneteket attól, hogy az ellentét ártalmatokra lehessen, ekként nincs mitől tartanotok. Az ekként kiemeltetett Testvér többnyire nincs abban az állapotban, s a számára magas rezgésszintű energia végett nem is lehetne, hogy azonnal képessé válna megérteni a történteket. De mert egy időre lefedett állapotba kell kerüljön, mielőtt saját felsőbbrendű ÉN-je visszaemelhetné, hisz még az ÉN is csak akkor eszmélhet lefedett állapotából, s éppen a Lélek-szálon át feláramló, egy szinttel magasabb energia jelzésének észlelése után, nem is számíthattok rá, hogy az ekként kimenekített Testvérrel szólhatnátok. Így a feladat elvégzését követően rá kell őt bízzátok a Kegyelem Erejére, s magatok vissza kell térjetek a magatok szintjére, a magatok testébe, hogy mint gondolati Energia-kép, ismét beolvadhassatok a magatok tudati Energia-áramába. Ezt követően a Tudat egy időre a relaxált, tehát teljes nyugalmi állapotban lévő test példáját követi: maga is ellazul, s már a történés képét is mélyére áramoltatva megpihen, hogy csak a köszönet és a hála emléke, annak ereje rezegjen benne, amelyet Isten Krisztusa felé áramoltat. S most még arra a kérdésre felelnék, amely bennetek is fel fog tán bukkanni, amiként felbukkant az én örök-kételkedő kis munkatársam elméjében: Hol vagyok én arra méltó, vagy alkalmas, hogy ekként segítsem Testvéreimet, hisz magam is a mélységben állok! Ki vagyok én, hogy a Kegyelem erejével hatni tudhatnék? Amit néki feleltem, azt felelem néktek is már most, mielőtt még a kérdést feltennétek: Isten gyermekei vagytok, akik már nemcsak hogy tudhattok, de kell, hogy akarjatok is a nálatok mélyebb mélységbe hullott Testvéreknek a Visszatérés kezdeti lépésében segíteni, s ha a Kegyelem Istene megengedte: már a segítség e formáját is elétek tárnom, hát e módszert is kell, hogy használjátok. S kell annál is inkább, hogy a Felfelé vezető Úton is segítségére legyetek egymásnak, már függetlenül attól: mely Testvéretek milyen szintre merült alá, mert hisz a mélység egyes szintjeire is segítettétek egymást lejutni! Amiként viszont a lefelé vezető Úton, akként a Visszafelé vezető Úton is egymást segítve kell haladnotok, mert míg az utolsó egy is vissza nem tért, a Mélység-történet sem lesz teljességgel befejezetté 16

17 I. kötet és lezárttá. S amíg egy is távol van a Teremtő Szívétől Testvéreink közül: nevezheti-e magát igazán Boldognak bárki is, látván a mélyben lévők szenvedését, könnyeit, s érezvén Haza-vágyódását? S ha már e kérdést is feltettétek magatoknak, és meg is válaszoltátok akként, hogy Szívetek szavát fogadjátok el válaszul, már kérdés és kételkedés nélkül éltek, vagy igyekeztek élni a Kegyelem által elétek tárt, sokak számára segítségül lehető eszközzel febr. 4. Péter, A Névtelen *** E Tanítás egy részét a folyamatban lévő könyvben, s még a Szavak sorozatban is elétek adom: egy része azonban már kifejezetten néktek, az én kis Magocskáimnak szól: S most lépjünk tovább, az előző kötetben ígért, négy Példázat felé, amelyek közül az első a kérő gyermekekről szóló példázat. Ezt kibontom számotokra az evangélium szavainak megvizsgálásával is, de Amiként e kiemelt részhez adott magyarázatom előtt mondtam, bennem magamban is megfogalmazódott valamely kis mondandó, már csak magával a címmel kapcsolatosan: kérő gyermekek Bizony, gyermekeim: ti magatok kell legyetek e kérő gyermekek, s nem csak Életetek nagyobb feladataiban, de akár a legegyszerűbb, legmindennaposabb cselekedetetekben is. S nem akként, amiként azt teszitek: de bizony akként, hogy teljességgel az Úrra hagyatkoztok, és mindenben akként kéritek az Úr tanácsát, amiként azt a kicsiny gyermekek teszik, amikor számukra megoldhatatlan, még sohasem próbált feladat előtt állnak. Ők is, ha csak egy segélykérő pillantással is, de mindenkor jelzik szülőjük, vagy tanítójuk felé: kicsinyek még, akik segítségre szorulnak. Ekként kell néktek is felvállalnotok a magatok kicsinységét, és ekként kell, már még akár az ismerősnek tűnő kérdéseknél is, ha csak egy pillantással is, de kérjétek az Úr támogatását, oltalmazó - szerető segítségét. A kicsiny gyermek is akkor kér segítséget, ha érzi a felnőtt, tehát a szülő, vagy az oktató jelenlétét, s ha tudja, hogy a szülő mellette, vagy mögötte áll, ez a bizonyosság, a jelenlét-érzés él benne, s ezt akár a szavakban feltett kérés, vagy a pillantások révén, vagy akár csak a tétova mozdulatok által átközvetített kérés formájában szinte ki is mondja: tudom, hogy itt vagy, hát segíts Ti magatok is kértek olykor segítséget: hol az Úrtól, hol az Áldott Anyától, hogy Atyánktól, hol a Teremtő EGY-ségtől, vagy akár tőlem magamtól is. Ám e kérésekben mintha kevésbé érezhetnénk: tudjátok, azaz nem csak akként hiszitek, de bizonyosak vagytok abban: amiként ti magatok álltok kicsiny gyermekeitek mellé, vagy annak háta mögé, hogy bármely pillanatban a segítségére legyetek, már akár akkor is, ha csak úgy érzitek: elbizonytalanodott a feladat végzése során, akként állunk mi is mindenkor mellettetek, vagy akár a hátatok mögött : pedig ekként van! S mert ekként van, kell, hogy ugyan olyan bizalommal hagyatkozzatok reánk, és ugyanolyan biztosak legyetek abban, hogy a szükséges segítséget mindenkor megadjuk néktek, amilyen biztos ebben a feladatát végző gyermek. Ő is tudja: ha elakad, a felnőtt azonnal kész, és képes is segítségére lenni: csak reá kell hagyatkoznia, és figyelnie kell segítő szavaira, s a kapott feladatot biztos, hogy helyesen fogja tudni megoldani. A kisgyermek is, amiként mondtam, egész kis valójával: szavával, pillantásával, mozdulatával, vagy akár gondolataival képes segítséget kérni, mindenkor akként, hogy meg van győződve arról: a véle lévő felnőtt segíteni fog néki, hisz épp azért van mindenkor mellette, mert segíteni akar: ti is hagyatkozzatok reánk bátran, annak biztos tudatában: azért állunk mellétek, mert segíteni szeretnénk. Csak egy szót, egy pillantást, egy erre utaló mozdulatot, vagy akár csak egy felszálló, akárha még meg sem teljességgel fogalmazott gondolatot várunk: amelyek nélkül mi épp úgy nem szólhatunk bele: hogyan, s miképpen igyekeztek megoldani a néktek adott feladatot, amiként ti sem szóltok, míg a gyermek felől ennek szükségességére utaló jelzést nem kaptok. Ahhoz azonban, hogy ti is kicsiny gyermekekként tudjatok segítséget kérni életetek 17

18 I. kötet mindahány feladványának megoldásához, kell, hogy tudomásul vegyétek, hogy elfogadjátok azt a nagyon is egyszerű tényt: mindenkor véletek vagyunk, mert mellétek állni rendel bennünket a Szeretet, amely Szeretet, úgy is mondhatnám: kötelez bennünket arra, hogy segítsük előre, és felfelé vezető lépteiteket. Ti magatok is fájdalmasan élnétek meg, ha gyermekeitek azért nem volnának képesek megoldani a reájuk bízott feladatot, mert ti magatok nem akartatok segíteni nékik: s ha ti ekként élnétek meg a magatok mulasztásának érezve a gyermek kudarcát: hogy ne élnénk meg mi magunk is akként, ha nem állnánk mindenkor mellettetek, hogy a legelső szóra, a legkisebb jelzésre segítségetekre lehessünk! Ahhoz viszont, hogy a segítségetekre lehessünk, s hogy már igazán kérni, és fogadni is tudjátok a segítséget, tudomásul kell vennetek azt a nagyon is egyszerű tényt: tényleg mindenkor mellettetek állunk. S mi nem csak akkor vagyunk a közeletekben, hogy segítsünk, ha valamely ismeretlen feladattal kell megbirkóz-zatok: mondhatom akként is, hogy állapotszerűen kell megélnetek a Jelenlétünket, tudva, hogy ott vagyunk, hallunk, és látunk és érzünk benneteket: ekként a legkisebb jelre válaszolunk. S épp ez utóbbi az, ami mintha kevésbé épült volna be elméitekbe. Az, hogy a mi Jelenlétünket állapotszerű tényként kell elfogadjátok. Holott ha csak abból indultok ki, hogy minden és mindenki a Végtelen Mindenségben: tehát ISTENBEN van, már azzal is tisztában kell lennetek: ti magatok is e MINDENSÉGBEN vagytok, ekként EGY-ségben vagyunk, s ez még akkor is igaz, ha a ti szempontotok szerint, s a ti számotokra mi magunk hermetikusan elzárva létezünk, a ti világaitoktól elkülönítve. De csak a ti számotokra létezik ez az elkülönítettség: a MI számunkra nem létezik, nem is létezhetne. Amiként mondtam, MI lefelé is épp oly tisztán látunk, mint felfelé: ti vagytok csak azok, akik elzártátok magatok elől magatokban a Végtelen Tér más pontjait, s mert ez ekként van, a Végtelen Tér csak abban a mértékben tárulhat ki előttetek, amilyen mértékben azt ti magatok hagyjátok, hogy az kitáguljon számotokra! Ha végre képessé váltok tudomásul venni, hogy ti magatok vagytok azok, akik elzárjátok magatok elől a Mindenséget, és képesek vagytok (nem elhinni!): elfogadni, hogy a Végtelen Mindenséget ti magatok lehettek is képesek ismét megnyitni magatoknak, és magatok előtt, e képesség és hajlandóság mértékében lehettek képesek látni és érezni és tudni: ha százannyira magasabb szinten állunk is, mégis mellettetek is állunk, mert az EGY-ségben: ISTENBEN vagyunk: ti magatok is, és MI is! S ha valaki mellettetek áll: vajon lehet-e, hogy ne kérjétek a számotokra szükséges segítséget? S ha tudatában vagytok annak is: kicsinyek vagytok, akik mindenkor valamely Feladatok megoldását kell valóság szintre emeljétek, kicsinyek, akik mellett ott vannak a Felnőttek : lehet-e oly mértékű bennetek a félelem, avagy a magabízás, hogy nem kéritek, mert nem meritek, vagy nem akarjátok kérni azon Felnőttek segítségét, akik pedig éppenhogy értetek álltak mellétek, s már nem most, de akkor, amikor épp csak a lefelé vezető útra tettétek a ti lábaitokat, hogy minden erejükkel azon igyekezzenek, hogy mielőbb Visszatérni segítsenek benneteket: mindannyiótokat, álljatok bármely szinten, vagy járjátok bármely bolygón Útjaitokat? Legyetek tehát mindenkor bizalommal kérő gyermekek, hogy állni, és lépni, és haladni tudjatok, már a Felnőttek: Krisztus, Szentlélek Mária, Atyánk, vagy akár az én kezemet, s mindahány Segítő Testvéretek kezét fogva, azzal a gyermeki bizalommal és reáhagyatkozással, amely a kisgyermekekben él: legyen bármi is a feladat, legyen az könnyebb, vagy nehezebb, MI mindenkor véletek vagyunk, amiként véletek is voltunk, és leszünk, hogy Szeretettel segítsünk mind-annyiótoknak az Út minden egyes lépését megtehetni. Ezen felül, és ezen túl, drága gyermekeim, hozzátok külön is intéznék néhány szót e kérdéssel kapcsolatosan. Éspedig a gyógyítás témakörénél maradva. Többen panaszoljátok: még nem tudjátok akként levonni, s tovább áramoltatni a gyógyító - megerősítő energiát, amiként azt szeretnétek: s erre bizony azt kell feleljem, ezt a kicsinyhitűség mondatja bennetek s véletek! No, nem az Istenbe vetett hit kicsiny, vagy gyenge volta: de az önmagatokba vetett hit! Kicsiny, és kevés az önbizalmatok, s csak azért, mert ti magatok nem lehettek képesek látni: miként áramlik bárha a legegyszerűbb, de a ténylegesen is Tiszta Szeretet mondatta imátok energiája! Mert az bizony áramlik, és célhoz is ér, és nagy mértékben megtámogatja azokat, akiért azt küldtétek, még akkor is, ha ennek 18

19 I. kötet nyomát nem kifejezetten a fizikai jelenségekben kell keressétek és várjátok! Ezen felül és ezen túl minden egyes, a gyógyítás végzésével megbízott testvér által lekért energia megtámogatásáért küldött Imátok hatalmas segítség nem csak abban, hogy a gyógyításhoz szükséges energia, bármely szintű Energiáról legyen is szó: teljes és tökéletes biztonsággal érjen el a gyógyítóhoz, valamint a gyógyítótól a gyógyított Testvérig, de magát a leközvetített energiát is megtámogatjátok, így az még hatékonyabbá lesz, mert a ti Szeretet-energiátok is beleolvad, s miként mondtam, a legtökéletesebb, sőt: az Egyedül való gyógyító Erő mindenkor a Szeretet. Ezen imák révén a Föld Szellemét is megtámogatjátok, s Ő, tehát Föld-Anya mindenkor jelzi is, ha tőletek érkezett Erőket fogad magába. Ha azonban az Erőt akként igyekeztek kérni, hogy nem hisztek abban: ténylegesen is meghallgatásra talál kérésetek, vagy akként igyekeztek azt valamely Testvéretek felé, s hogy még pontosabbá tegyem: Testvéreitek Őrszelleme, vagy a gyógyítással foglalkozó Testvér felé átközvetíteni, bizonytalankodástok, tehát hitetek gyengesége lesz az, amely ténylegesen is megnehezíti dolgotokat, s vagy nem lesztek képesek fogadni a kért energiát, vagy nem lesztek képesek azt a szükséges helyre átközvetíteni: ekként viszont Mi már el sem küldhetjük azt, hisz ha ti magatok nem vonzzátok magatokhoz gondolati-akarati energiátok révén, meg van a veszélye annak, hogy az energiát más fogja magához vonzani, hogy a maga nem éppen Szeretet-teli céljaira használja fel azt. Hogy is mondta az Úr, amikor Hozzá fordultak gyógyulást remélve: Legyen néked a te hited szerint. A Kapernaumi százados szolgája (Mt. 8,13), a vérfolyásban szenvedő asszony (Mt. 9,20) avagy a vakok (Mt, 9,29) s a kananeusok földjéről az Úr után szaladó asszony leánya (Mt. 15,18): vajon meggyógyultak volna, ha az ÚR gyógyító EREJE a hitetlenség kőfalába ütközik elméikben? Legyen néktek a te hitetek szerint! üzeni, és tanítja most néktek is az ÚR. Amilyen a te hitetek abban, hogy az ÚR ténylegesen is rendelkezéstekre bocsájtja a gyógyító, vagy a megerősítő energiákat, olyan mértékben lesztek képesek azt levonzani és használni is. Amikor tehát azt mondom: ki-ki a maga tényleges mértékében élhet és hathat a Tiszta Krisztusi Erővel, azt is mondom: Szellemi Erői mértékében, s azt is: tudati erői, azaz önnön hite mértékében. Ha magasabb rendű Szellemi erőkkel bír is valaki teközületek, ám nem képes elhinni: az Úrtól, az Áldott Anyától, vagy a Mennyei szintekről kért energia révén ténylegesen is gyógyulást adhat Testvéreinek, nem is adhat gyógyulást a maga hitének gyenge volta végett: ahogy a vérfolyásban szenvedő asszony sem gyógyulhatott volna meg, ha nem hiszi tökéletes hittel: elég, ha csak az ÚR ruhájának szegélyét érinti, s már az gyógyulást ad néki. Legyetek hát a kérő gyermekek: de higyjétek is el, hogy ami Gyógyító Erőt kértek, ha az Igaz Szeretet, s a segítő szándék szerint kéritek, mindenkor meg is kapjátok, ha nem is közvetve, tehát nem akként, hogy ti magatok veszitek, s közvetítitek tovább testtől - testig. Erre egy komoly, tehát egy rákos megbetegedés esetén éppenhogy a szükséges energia nagysága, rezgésszintjének magas volta végett nem, vagy nem mindenkor, és nem mindegyikőtök esetében van mód, mert fizikai testetek nem viselné el a kért energiát, ha az közvetlenül érne el hozzátok. De akként biztosan célba ér a kért Energia, (s ez tán a legegyszerűbb módja az Energia-átközvetítésnek), hogy az Energiát Őrszellemetekhez kéritek alááramoltatni, akit szintén imában kértek: áramoltassa azt át a gyógyulást váró Testvér, vagy a gyógyítást végző testvér Őrszelleme felé, s ha a Föld-test, vagy a Föld Szellemi gömbje számára, vagy a tőletek távolabb élő Lélek-lények felé kívántok megerősítő energiát átközvetíteni, azok felé közvetítse át az általatok lekért energiát. De ha Őrszellemetek segítségetekre lehet, és lesz is mindenkor az Erő ekként való átáramoltatásában, néktek magatoknak kell azt kérnetek mindenkor, éspedig abbéli teljes Hitel és bizonyossággal, hogy a kért erőt az adott célra mindenkor meg is kapjátok. Ha az nem ellenkezik semminő karmikus elemmel, a gyógyítandó Testvér állapotának javulása is bizonyítani fogja ezt, s ha a betegség karmikus eredetű, vagy valamely céllal, az Én-rész által tett Vállalás, akkor is csökkenhetnek a beteg Testvér panaszai, mert annak Szellemi Én-része lesz erősebbé, s ekként az közvetíthet át többletenergiát a Tudat és a test felé is, amely ezáltal könnyebben viselheti a számára szükséges fizikai fájdalmakat. 19

20 I. kötet E kérdésről itt és most azt hiszem, elégséges, ha ennyit mondok, figyelmetek felkeltésére. De még lesz hozzátok szóm, mert kell, hogy egynémely Tanítást kezetekbe adjak, így, tehát külön is, úgy e kérdéssel, mint más kérdésekkel kapcsolatban. Most viszont elköszönök tőletek, az ÚR Kegyelmét és Áldását, Szeretetét és szeretetemet küldve felétek: Péter, A Névtelen Szellem (2005 márc. 3) Drága kis Magocskáim! Kedves gondolat, hogy mind külön - külön imát mondtok egy-egy összejövetelen, de de fölöttébb szükségesnek és üdvösnek tartom, hogy minden összejövetelt egyazon imával kezdjetek meg, mert kell, hogy minden alkalommal azonos rezgés erejével emelkedhessetek fel hozzám, s aztán már Vélem és általam az Áldott Úrhoz. Ha egyénileg is imát mondtok, tegyétek azt az összejövetel végén, ám ha kiben nincs meg az ehhez való bátorság, sem kell, hogy kisebbnek, vagy kevesebbnek érezze magát, mert egyként Testvérek vagytok, ha a szólás mersze megadatott, s akkor is, ha nem. Egyébiránt akként kell legyen ez gondolataitokban, amiként azt az Úr tanította: imáitok a te belső szobátokban mondjátok el, csak mint kik szerelmes titkot súgnak a Legszentebbnek: ne hallja azt más, csak AZ, Akinek az mondva vagyon. A kis csoport vezetésével, vagy inkább a tanórák megszervezésével általam megbízott Testvér imája magában foglalja az összejövetel célját és lényegét, amiként a záró imát is megfelelőnek tartom. A fennmaradó időt inkább már a Tanítások mind alaposabb megismerésére kell, hogy fordítsátok, annál is inkább, mert amiként azt oly gyakran mondtam, az idő már túlontúl kevés. S még csak nem is az egyénileg rendelkezéstekre álló időt, de a Föld teljessége számára még rendelkezésre álló Időt értvén ez alatt. Mindaz, amit ma Én-részetek tudattárába tudtok fogadni s zárni, már a Holnapok során lesz számotokra Igaz Kinccsé: s kell, hogy mind több Kincs birtokosaivá legyetek, mert amilyen kevés az Idő, olyannyira nagy a tét, s ismét csak nem a Jelen, de bizony, már a Holnapok tétje, s nem csak a te számotokra, de már mindenek számára. Ennek ismeretében kell tehát, már csak a kijelölt, éspedig az ÚR által kijelölt Cél felé haladnotok. Nem szeles gyermekek módján, kik még mindahány színes pillangót elérni, s elfogni vágyják, és nem akként, hogy minden színes kis kavicsot és üveggyöngyöt a magatokénak akartok tudni és vallani, de már az érett felnőttek Tudatával és bölcsességével, akik meg tudják különböztetni s fel tudják mérni az Egyetlen Kincs értékét a számtalan, bárha a nap fényében ígéretesen szikrázó homokszem értéktelenségével szemben. Magam is ehhez kívánok segítséget adni: fogadjátok hát felétek nyújtott segítő jobbomat akként, amiként azt én nyújtom felétek és elétek, hogy segítselek, és emeljelek mindőtöket, hogy magatok is segíthessetek és emelhessetek aztán sokakat márc. 17. Az ÚR nevében Vezetőtök: Péter, A Névtelen Szellem. *** Ismét itt vagyok az Úr nevében, drága gyermekeim 20