A növénytermesztés és a növénynemesítés kihívásai a XXI. század elején

Átírás

1 A HÓNAP TÉMÁJA A növénytermesztés és a növénynemesítés kihívásai a XXI. század elején Dr. Heszky László Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Gödöllő A világ hét csodájának ismerete kötelező tananyag az iskolákban. A XXI. század elején, az emberi civilizáció soha nem látott gyors fejlődése következtében egyre többet hallunk a világ hét ökológiai katasztrófájáról, melyek: 1. a globális felmelegedés, 2. az esőerdők területének csökkenése, 3. az ózonréteg elvékonyodása és az ózonlyukak kialakulása, 4. az óceánok szennyezése és az élővilág, főleg a halállomány csökkenése, 5. a termőtalaj degradációja és eróziója, 6. a légszennyezés, 7. a Föld biodiverzitásának csökkenése mind a természetes, mind a kultúr-ökoszisztémákban. A hét ökológiai katasztrófa esetleges bekövetkezése csak úgy akadályozható meg, ha ismerjük a kiváltó okokat és a következményeket a mezőgazdaságra, különös tekintettel a növénytermesztésre és annak biológiai alapjait jelentő növényfajtákra nézve. A mezőgazdaságban a jövőben ugyanis olyan fajtákat kellene termeszteni, melyekkel az alábbiakban felsorolt káros folyamatok (kihívások) negatív következményei csökkenthetők. A növénytermesztés előtt álló problémáknak és megoldásra váró kérdéseknek azonban csak egy része következik a Föld egyre romló ökológiai viszonyaiból. További kihívásokat jelentenek a Föld népességének és növekvő igényeinek, továbbá a tudomány új eredményeinek, valamint a gazdasági élet globalizációjának, a mezőgazdasággal ezen belül a növénytermesztéssel szemben támasztott elvárásai is. Végeredményben a XXI. század elején a növénytermesztés globális és lokális kihívásai 8 csoportba sorolhatók: A népességnövekedés és a termőterület csökkenés problémája. A fenntartható fejlődés speciális követelményei. A globális felmelegedés és következményei. Hagyományos- és/vagy biotermesztés kérdésköre. Élelmiszer- és/vagy ipari nyersanyag-termelés problémája. Az egészségesebb élelmiszer és az életminőség javításának igénye. Hagyományos és/vagy transzgénikus fajták termesztésének problémái. A vetőmagipar globalizációja és következményei. Népességnövekedés és a termőterület-csökkenés problémája A legnagyobb kihívások egyike az emberi populáció egyre gyorsuló növekedése. A világ népessége a XXI. század elején 6,5 milliárd volt. Figyelemmel a jelenlegi trendre, 2050-re ez az érték elérheti a milliárdot. Az emberiség lélekszáma tehát várhatóan meg fog kétszereződni, és ennek logikus következménye, hogy az élelmiszertermelésnek is meg kellene duplázódnia. Ez az igény még jóval nagyobb lehet, ha a tízmilliárd ember a jelenlegi fejlett országok életszínvonalát kívánja elérni. A növekvő kereslettel a kínai és indiai életszínvonal javulása következményeként, már napjainkban is számolnunk kell. Az egy főre jutó termőterület a világon 1961-ben 0,44 ha volt, mely 2050-re várhatóan 0,15 hektárra fog csökkeni (1,5 mrd ha/10 mrd lakos (1. ábra). Ez a méret körülbelül 1/4 labdarúgó pályának felel meg. Ilyen kis területen kell megtermelni 1 ember 1 évi élelmiszer szükségletét. Ami hazánkat illeti, a helyzet még súlyosabb, mert Magyarország termőterülete az elmúlt 15 évben hektárral csökkent, ami nagyságrendjében azonos Szlovénia teljes mezőgazdasági területével (Német T., szóbeli közlés). Tehát, a növekvő populáció és a javuló életszínvonal generálta élelmiszerigény mennyiségi növekedését a mezőgazdaságnak egyre kisebb területen kell megtermelnie. A növénytermesztés és a növénynemesítés előtt álló feladat tehát óriási. Az igazi veszélyt ugyanis az jelenti, hogy már napjainkban is kisebb a gabonatermelés éves növekedése (0,5-1,2 %), mint a népességnövekedés ami 1,5 % (2. ábra). Az egyre intenzívebbé váló termelés és egyre bőtermőbb fajták (intenzív fajták, hibridek) alkalmazása új helyzet elé állították a társadalmat. A termelés 1. ábra Egy lakosra jutó termőterület alakulása a világon között 7

2 2009. március 2. ábra A világnépesség és a gabonatermelés éves növekedése a XX. sz. végén 3. ábra A fenntartható növénytermelés három legfontosabb kritériuma erőforrásait (termőtalaj, ivóvíz, növény- és állatvilág stb.) a minket követő generációknak. Ennek érdekében hazánk 1992-ben csatlakozott a Biológiai sokféleség védelméről szóló nemzetközi egyezményhez és azt 1995-ben a LXXXI. sz. törvényben ki is hirdette. A feladat koordinálását a KVM végzi. Az élővilág jelenlegi változatossága megőrzésének legsürgetőbb feladata a környezetet és az ivóvízkészleteket szennyező agrokemikáliák felhasználásának csökkentése. Olyan növényfajtákat kell előállítani és termeszteni, melyek rezisztensek a biotikus és abiotikus stresszel szemben, tehát nem, vagy kis mennyiségben igényelnek vegyszeres védelmet. Termesztésükkel csökkenthető a talaj, illetve a környezet vegyszerterhelése. folyamatos növelését ugyanis a fenntarthatóság (fenntartható mezőgazdaság) követelményeinek betartásával kell elérni, mely további kihívást jelent. Fenntartható fejlődés speciális követelményei A fenntartható fejlődés olyan fajták termesztését és technológiák alkalmazását igényli, melyek lehetővé teszik a termésátlagok javítását, de egyben védik a környezetet és az élővilág változatosságát (biodiverzitását). A fenntartható fejlődés igénye a növénytermesztés felé tehát az, hogy legyen képes kielégíteni az emberiség folyamatosan növekvő élelmiszer szükségleteit, az állattenyésztés takarmány-, valamint a különböző iparok alapanyagigényeit (3. ábra). Ezt úgy hajtsa végre, hogy a termelés mind a gazdálkodók, mind az ország számára gazdaságos legyen, közben ne szennyezze a környezetet és őrizze meg az élővilág diverzitását. A fenntartható növénytermesztés célja ezért az egyre növekvő igények kielégítése úgy, hogy közben képes legyen megvédeni és megőrizni a környezetet és annak különböző Globális felmelegedés és következményei Napjaink talán legsúlyosabbnak tartott problémája a globális felmelegedés. A folyamat egyenes következménye a klímaváltozás mind Európában, mind hazánkban. Az MTA as közgyűlése ezért támogatta a klímaváltozással és várható következményeivel kapcsolatos kutatási program előkészítését, és a várható változásokról, annak hatásáról, valamint lehetséges következményeiről tájékoztató anyag készítését a kormányzati szervek számára. A klímaváltozás várható, növénytermesztést érintő legfontosabb következménye az abiotikus stressztényezők drasztikus változása lesz. Várhatóan növekedni fognak: az extrém meteorológiai események, különösen szélsőségesen magas hőmérséklet, a szárazság (aszály) kialakulásának gyakorisága, a téli csapadék mennyisége és a légkör CO 2 - tartalma. Ezek hatására valószínűleg csökkenni fognak: a nyári csapadék mennyisége és a talaj víztartalma. A klímaváltozás azonban hatással lesz a biotikus stressztényezőkre is, melyek a kártevők, kórokozók és gyomok mennyiségi és minőségi változásaiként jelentkeznek. A biotikus és abiotikus stressz okozta kártétel a növénytermesztésben már jelenleg is megdöbbentő nagyságrendet ér el. Globális méretekben a kártevők 10 %-os, a kórokozók 20 %-os és a gyomok 12 %-os termésveszteséget okoznak (4. ábra). Ez azt jelenti, hogy a megtermelhető ter- 8

3 4. ábra Biotikus stressz okozta termésveszteség a XX. század végén és csökkentésének lehetősége a XXI. században mésnek már jelenleg is csak mintegy 50 %-át tudjuk betakarítani. A globális felmelegedés okozta klímaváltozás miatt, várhatóan a melegigényesebb kártevők, kórokozók (vírusok, baktériumok, gombák) és gyomok is megjelennek hazánk területén, melynek egyik bizonyító példája a kukoricabogár gyors terjedése. A várható negatív hatások kiküszöbölése, adaptív, szárazságtűrő, kórokozóknak és kártevőknek ellenálló fajták előállítását teszi szükségessé. Olyan fajtákat kell termeszteni a jövőben, melyek termésveszteség nélkül képesek elviselni a különböző abiotikus stresszt, beleértve az aszályt is. Pozitív hatások is várhatók, például hosszabb tenyészidejű, a szenet (CO 2 ) nagyobb arányban hasznosítani képes, ezért bőtermőbb rizs, szója, kukorica stb. fajták és hibridek lesznek termelhetők hazánkban. Ezek a kihívások új, de részben megoldható feladatok elé állítják a konvencionális módszereket alkalmazó nemesítőket. Hagyományos és/vagy biotermesztés kérdésköre A biotermesztés (ökológiai, ökoorganikus stb.) vagy organikus gazdálkodás a világon gyorsan terjed. Termőterülete %-kal nő évente, jelenleg meghaladja a 30 millió hektárt (a globális terület 2 %-a). Hazánkban a 2005-ös 60 ezer hektár termőterületet a közeljövőben 300 ezer hektárra kívánják növelni (1. táblázat). A növénynemesítésnek ezért a jövőben olyan fajtákat is elő kell állítania, melyek megfelelnek a biotermesztés követelményeinek. Ezek speciális fajták, sok tulajdonságban hasonlítani fognak a régi, klasszikus úton előállított fajtákhoz, illetve tájfajtákhoz. Ezek a genotípusok ma még fellelhetők a génbankokban. A biotermesztésben felhasznált fajtáknak a termőképesség mellett, jó ellenálló képességgel kell rendelkezniük a biotikus (vírus, baktérium, gomba, rovar) és megfelelő toleranciával az abiotikus (aszály, fagy) stresszekkel szemben. Termesztésük nyilvánvalóan a fenntartható fejlődés céljait és a globális felmelegedésből következő klímaváltozáshoz való jobb alkalmazkodást is szolgálni fogja. Az Európai Növénynemesítők Egyesülete (EUCARPIA) 2004-ben a bécsi kongresszusán megalakította az Organikus Nemesítési Munkacsoportot (Organic Breeding Working Group). Azóta a Munkacsoport megtartotta első ülését Wageningenben 2007-ben, Plant Breeding for Sustainable low-input Agriculture (Növénynemesítés a fenntartható mezőgazdaságért) címmel. Ez végül is azt jelenti, hogy a jövőben termesztésbe kerülhetnek a biotermesztés elvárásainak megfelelő, és annak eredményességét javító speciális, ún. biofajták. Élelmiszer és/vagy ipari nyersanyag-termelés problémája A természetes energiaforrások egyre növekvő felhasználása, a motorhajtóanyagok alapanyagát jelentő kőolajtartalékok rohamos csökkenését eredményezték a világon. A figyelem ezért a világon és hazánkban is a mezőgazdaság felé fordult. Feltételezték, hogy a napfény energiáját megkötni képes növények termesztésén keresztül a mezőgazdaság jelentős mértékben hozzájárulhat a jelenlegi földi civilizáció növekvő energiaszükségletének fedezéséhez. Az Európai Unióban a kérdés úgy vethető fel, hogy az európai mezőgazdaság által termelt olajnövények (repce, napraforgó) és energianövények (kukorica, cukorrépa, burgonya, búza stb.), milyen mértékben képesek ezt a hiányt pótolni. Az Unió meghatározta a biohajtóanyagok jövőbeni bekeverési arányát. Az EU 2003/30/ EC sz. irányelve szerint 2005 végéig az adott üzemanyagok (benzin, gázolaj) 2 %-ának, 2010-re 5,75 %-ának, 2020-ra 8 %-ának biohajtóanyagnak kell lennie. Ennek következtében egyre nagyobb számban létesültek biodízelt és bioalkoholt előállító üzemek mind Európában, mind hazánkban. A világ bioüzemanyag-termelését a 2. táblázat mutatja be. A táblázat adatai egyértelműen bizonyítják, hogy Amerika a bioalkohol- (bioetanol-) termelést fejlesztette, ezzel szemben Európa a biodízel-előállítást preferálta. Abban az esetben, ha meg akarunk felelni az EU elvárásainak, akkor re 56 millió liter biodízelt kellene hazánkban előállítani repce-, illetve napraforgóolajból. Hazánkban, az élelmiszer-termelés és -fogyasztás visszaszorítása nélkül, megtermelhető biohajtóanyag mennyiségét a 3. táblázat tartalmazza. Az igények hirtelen növekedése miatt, különösen a repce és a napraforgó felvásárlási ára egyik évről a másikra megduplázódott. Ennek hatására az olaj- és ener- 1. táblázat Az organikus (bio-) gazdálkodás termőterülete a világon 2006-ban Régiónkénti megoszlás (millió ha) (%) Ausztrália 13,0 39,4 Európa 7,3 22,2 Latin-Amerika 6,2 18,8 Ázsia 3,1 9,4 Észak-Amerika 2,3 7,1 Afrika 1,0 3,1 Magyarország 0,1 0,3 9

4 2009. március Régiók Bioetanol (mrdl) Biodízel (mrdl) Globális 39 6 USA 18,3 (kukorica) 0,85 (szója) Brazília 16,7 (cukornád) - EU 1,6 (búza, kukorica, cukorrépa) 4,5 (repce) Kína 1,3 0,65 (pálma, ricinus) Első generációs Növényi keményítő Növényi olaj Második generációs 2. táblázat Első generációs bioüzemanyag-termelés a világon 2006-ban Növényi cellulóz (biomassza, fák, cserjék, füvek stb.) gianövények vetésterülete is jelentősen növekedett mind az Unióban, mind hazánkban. A biodízel célú felhasználás miatt a növénynemesítés feladata annyiban változik, hogy az olajtartalom és olajtermés növelése mellett egyre nagyobb hangsúlyt kell kapnia a megtermelt növényi olaj minőségének (4. táblázat). A cél olyan fajták előállítása, melyek olajában a zsírsav-összetétel optimális a bioüzemanyag célú felhasználás számára. E célból növelni kell az olajban az olajsav arányát (min %) és csökkenteni a linolénsav mennyiségét (max. 3-4 %). Ezeket a fajtákat ún. HO-fajtáknak nevezzük (high oleic acid), melyek zsírsav-összetétele a biodízelgyártás mellett kiválóan megfelel élelmiszer célra is, mert sokkal egészségesebb olajat biztosítanak az emberi szervezet számára (lásd a következő pontban). Növényi olaj 3. táblázat Hazánkban termelt gabona- és olajnövényekből előállítható biohajtóanyagok mennyisége (ezer tonna/év/ország) Megnevezés Bioetanol Biodízel Mennyiség Búza Kukorica Napraforgó Repce Termés Biohajtóanyag célra felhasználható, százalékban 1800 (30 %) 2500 (33 %) 200 (16 %) 460 (100 %) Előállítható bioetanol Előállítható biodízel Forrás: Hajdú J., táblázat A repce- és naprafogóolaj zsírsav-összetételének várható módosítása az egészségesebb étolaj- és biodízel-előállítás céljából a XXI. században Repcefajták (00) Módosítás célja átlagos zsírsav-összetétele Élelmiszer Biodízel Telített zsírsavak 7 % 7 % alá Olajsav 61 % Növelés Növelés 75 % fölé Linolsav 21 % Nem változik Linolénsav 11 % 3,5 % alá A keményítő alapú bioalkoholelőállítás az EU-ban jelenleg az elsőgenerációs energianövények, különösen a kukorica nemesítésére és termesztésére van hatással. Hazánkban termelt kukoricafeleslegből elméletileg 640 ezer t/év bioetanol is előállítható. A nemesítés speciális célja ezért, egyrészt az új fajták keményítőtartalmának növelése % fölé, másrészt a keményítő-összetételének (amilóz/amilopektin arány) módosítása (amilóztartalom növelése %-ról %-ra), a keményítő/alkohol konverzió hatékonyságának javítása céljából. Az olaj- és energianövények biohajtóanyag célú felhasználása óriási zavart eredményezett a világgazdaságban. A mezőgazdasági termékek és élelmiszerek árai hirtelen jelentősen emelkedtek, éhséglázadások törtek ki a szegény országokban. Az EU ezért 2008 júliusában felülvizsgálta korábbi döntését az élelmiszernövények ipari felhasználását illetően. A jövőben várhatóan a mezőgazdaságon kívüli természetes energiaforrásokat (víz, szél, napfény, geotermikus stb.) fogja preferálni. A mezőgazdaságban pedig a cellulóz alapú (második generációs energianövények, 2. táblázat) bioalkohol előállítása kerül a fejlesztés központjába, mert az egyrészt nem vesz el termőterületet az élelmiszernövényektől, másrészt nem az élelmiszernövények termése kerül ipari felhasználásra. Egészségesebb élelmiszer, és az életminőség javításának igénye A világon a globális és lokális kihívások következményeként élelmiszerválság van kibontakozóban, és egyre több az alul- és hiányosan táplált, valamint éhező ember. A fejlett országok és régiók polgárai az életminőségük javítása céljából pedig egyre táplálóbb és egészségesebb élelmiszereket igényelnek. Ezeknek a speciális igényeknek a kielégítése az élelmiszernövények esszenciális makro- és mikroelem, valamint vitamintartalmának javítását teszik szükségessé. A nemesítés új iránya a biofortifikáció és az így előállított fajtákat a biofortified, röviden fortify (fortifáj) fajtáknak nevezik. Ezeknek a fajtáknak a nemesítése során tehát táplálkozás-élettani szempontok a meghatározók. A biofortifikáció célja a vas-, tokoferol-, flavonoid-, likopin-, fruktán-, trehaloz-, fitoszterol- stb. vagy az omega-3- zsírsav-tartalom termeltetése és menynyiségének növelése az új fajtákban. Az utóbbiak fogyasztása az életminőség javítását teszi lehetővé a fejlett országokban. A gazdaságilag elmaradott országokban élők számára viszont különös jelentőséggel bírnak majd az emelt vas-, jód- és A-vitamin tartalmú fajták. Ezek termesztésével egészségesebb élelmiszerek termelhetők, melyekkel milliók relatív éhezését lehet majd megszüntetni vagy csök- 10

5 kenteni főleg Ázsia, Afrika és Dél- Amerika számos országaiban. Ezt a célt szolgálta az arany rizs (golden rice) előállítása is, mely a beépített három enzim génjének működése következtében képes az A-vitamin provitaminjának, a béta-karotinnak a bioszintézisére. Az arany rizs példája bizonyítja, hogy a jövőben a biofortifikációnak óriási jelentősége lehet a fejletlen és szegény országok lakossága egyoldalú, emiatt hiányos táplálkozásából adódó hiánybetegségeinek (makro- mikroelem-, vitamin hiány stb.) felszámolásában. Hagyományos és/vagy transzgénikus fajták termesztésének problémái Az első transzgénikus (GM) növényt 1983-ban állították elő a világon és az első GM-növényfajta 1994-ben került köztermesztésbe az USA-ban. A GMfajták termőterülete az elmúlt 14 évben egyenletesen emelkedett és napjainkban már meghaladja a 100 millió hektárt. Ez a terület azonban a világ termőterületének csak 5 %-a, a fennmaradó 95 %-on még hagyományos módszerekkel nemesített fajtákat termesztenek. A 110 millió hektáron 4 növényfaj (kukorica, szója, gyapot és repce) herbicidtoleráns vagy rovarrezisztens transzgénikus (GM) fajtáit termesztik. A termőterület több mint 98 %-át nyolc ország adja (USA, Kanada, Argentína, Brazília, Kína, India, Paraguay, Dél-Afrikai Unió). A kihívást az jelenti, hogy a GM-fajták a jövőben, várhatóan egyre nagyobb területen szorítják ki a hagyományos fajtákat a termesztésből. Nóvum értékű transzgénikus fajta előállítása 1 éves fajok esetében 8-12 évet igényel, és körülbelül 100 millió USD-be kerül (14 mrd Ft). Ez természetesen magában foglalja az adott faj genomikai, gén izolálási és funkció elemzési kutatásainak, a génkostrukciónak, a géntranszfernek, a GM-növények vizsgálatának és nemesítésének, továbbá a folyamat szinte minden egyes eleme szabadalmaztatásának és globális védelmének, valamint a GM-fajta elterjesztésének stb. költségeit. Ebből logikusan következik, hogy a kisebb országok nemesítői képtelenek felvenni a versenyt ezekkel az óriás cégekkel. A XXI. században a növénytermesztés biológiai alapjainak előállítása ezért részben globalizálódik, részben lokális marad (5. ábra). A magyar nemesítő és vetőmagtermesztő cégek számára a gazdaságilag legfontosabb növényfajok esetében egyetlen lehetőség kínálkozik, hogy versenyben tudjanak maradni, az együttműködés. Ellenkező esetben néhány éven belül tönkremennek. A kooperáció azonban a GM-fajtákhoz kapcsolódó számos szabadalom miatt a tulajdonosától való jelentős függőséget eredményez, mely hosszútávon végül is nem jelent megoldást. Európában a GM-fajták terjedését jelentős mértékben lassítja a lakosság és a gazdaság szereplőinek ellenállása, melynek számos oka van (élelmiszer-biztonsági, környezet- és biodiverzitás-védelmi, gazdasági, kereskedelmi, tudáshiány stb.). Ezzel ugyan az európai hagyományos nemesítés agóniája ideig óráig meghosszabbítható, de az áruk, termékek stb. szabad áramlását preferáló globális világrendben ez nem tarthat sokáig. A hagyományos és GM-fajták együtt-termesztését biztosítani kívánó koegzisztencia törvény mind hazánkban, mind az EU-ban kivitelezhetetlen, és hosszútávon a GM-fajták térnyerését, valamint a vetőmagipar globalizációját fogja eredményezni. A vetőmagipar globalizációja és következményei A vetőmagipar globalizációja a XX. század második felében kezdődött és az utóbbi évtizedekben jelentősen felgyorsult. Ennek legfontosabb oka az a kiélezett verseny, mely a fontosabb kultúrnövények hibrid és transzgénikus fajtái XXI. századi globális vetőmagpiacainak (30-50 mrd USD) megszerzéséért folyik. Ez a verseny érdekes módon a nemzetközi vegyipari cégek között zajlott, felvásárolva a különböző régiók legnagyobb vetőmag cégeit. Végül is óriási globális vállalatok jöttek létre, melyek hatalmas összegeket képesek a növénynemesítésbe invesztálni, amivel a lokális vagy nemzeti cégek nem tudnak versenyezni. Ennek következtében számos faj vonatkozásában a nemzeti nemesítésű fajták részesedése a termőterületből gyorsan és olyan mértékben csökken, mely a lokális (nemzeti) nemesítés belátható időn belüli megszűnését eredményezi. A vetőmagipar globalizációjának káros hatása jelenleg csak a nagyobb területen termesztett fajokat érinti, azok közül is az ún. kozmopolita fajokat, mint pl. a kukorica vagy hibrid növényeket, mint pl. a napraforgó, illetve ipari növényeket, mint pl. sörárpa, cukorrépa stb. A többi faj vonatkozásában a lokális és nemzeti nemesítés és vetőmagtermesztés várhatóan visszaszorul a kisebb gazdasági jelentőséggel bíró, illetve ökológiailag érzékeny fajokra, vagy azokra a fajokra, melyekkel való foglakozás valamilyen okból a multinacionális cégeknek még nem kifizetődő. A globális cégek tehát a GM-fajták nemesítése és vetőmagtermesztése terén verhetetlenek. Jelenleg a világon Kína kivételével csak a multinacionális vállalatoknak van köztermesztésben GM-fajtája (kukorica, gyapot, szója, repce), összesen 120 millió hektáron. Figyelemmel egy GM-fajta magyar pénznemben számolt 14 milliárd Ft előállítási, szaba- A növénynemesítés várható fő irányai a XXI. században 5. ábra Hagyományos nemesítés (Mendeli és molekuláris genetika) 11

6 2009. március dalmi és elterjesztési költségére ez nagy valószínűséggel a jövőben sem lesz másképpen, a többi növényfaj esetében sem. A XXI. században tehát mindenképpen bekövetkezik a növénynemesítés és vetőmagtermesztés globalizálódása, a GM-fajták termőterületének nagyarányú növekedése. Üzenet a Szerzőknek és az Olvasóknak Utószó A jelenlegi ismereteink szerint annak a valószínűsége, hogy a gyorsan növekvő emberi népesség élelmiszer-igényeit a jövő mezőgazdasága képes lesz kielégíteni, rendkívül kicsi. Ha ez sikerülne is, hihetetlen mértékben növekedne a környezet terhelése, ami még súlyosabb problémákat generálna a Földön. A legfontosabb és legsürgetőbb feladat ezért az emberi populáció éves növekedési rátájának jelentős csökkentése, azonban ez a politikának és nem az agráriumnak a feladata. Az előzőekben bemutatott 8 problémakör bizonyítja, hogy a XXI. század óriási kihívások (feladatok) elé állítja a növénytermesztést, különösen az új igényeknek megfelelő biológiai alapokat (fajtákat) előállító növénynemesítést. A növénytermesztésnek változó és várhatóan romló feltételek között kell kielégítenie az emberiség növekvő igényeit mind az élelmiszer és a takarmány, mind az üzemanyagok és ipari alapanyagok vonatkozásában. Ezeknek a kihívásoknak csak akkor tudunk megfelelni, ha az új fajták előállítása során a konvencionális nemesítési módszereket kombináljuk az új molekuláris, in vitro és géntechnológiai technikákkal. A XXI. század nemesítője számára ugyanis a megoldás kulcsát az új alapkutatási (genomikai, proteomikai, bioinformatikai, molekuláris genetikai és -élettani stb.) ismeretekre alapuló molekuláris nemesítési, in vitro nemesítési és transzgénikus nemesítési módszerek fogják jelenteni. A nemzetközi viszonylatban is jelentős helyet elfoglaló magyar vetőmagipar jelenlegi export pozícióinak megtartása elképzelhetetlen a jövőben, a XXI. század kihívásainak megfelelő hazai alap és alkalmazott növénytudományi kutatások kiemelt támogatása nélkül. A jelenlegi hivatalos álláspont, miszerint a nemzetközi vetőmagcégek, illetve globális vállalatok vetőmag részlegei hosszútávon meg fogják oldani a hazai növénytermesztés biológiai alapjainak folyamatos fejlesztését, komoly veszélyeket hordoz magában. A hazai vetőmagipar az exportbevételei mellett a növénytermesztés biológiai alapjainak mindenkori biztosítása révén, a magyar mezőgazdaság stratégiai ágazata marad. Nemzetközi versenyképességét ezért fent kell tartani, és kiemelten kell támogatni a jövőben is. Vannak ismeretek, amelyek helyhez és időhöz kötöttek, és vannak olyanok, amelyek nem köthetők adott naptári időszakhoz vagy földrajzi helyez. Szeretném beavatni szerzőinket és olvasóinkat a szerkesztéssel járó mindennapi gondokba. - Legyen ez a szerkesztők gondja, baja mondhatják. Mi a húszéves múlthoz méltó lapot szeretnénk olvasni! Igazuk van, de ha nem ismerik a részleteket, abból gyakorta sértődés is lehet legalábbis a szerzők részről. Az olvasók pedig azt mondhatják: - Időszerű dolgokat közöljön a lap, mert az év során mindig az adott időszakban fontos technológiai ismereteket igényeljük. És nekik is igazuk van. Nem is lenne ezekkel gond, ha szerencsére szerzőink nem látnak el bennünket bőségesen színvonalas cikkeikkel. Kérem, hogy ne vegyék dicsekvésnek, de ebben az évben havi lapunk mostanáig már ötször jelent meg: januári lapszám; Extra 27. a kukoricatermesztőknek; Extra 28. a gyümölcstermesztőknek; februári lapszám; Extra 29. a repcetermesztőknek. Az oldalszámot is érdemes megemlíteni: összesen 528 oldal. Ez egy tisztességes szakkönyvnyi terjedelem hozzáteszem szerzőink jóvoltából. Van-e a havi lapok között még egy, amelyik ilyen széles körű ismeretekkel rendelkező, népszerű szerzőket tudhat maga mögött? Javasolom, gondolják át! Az imént előrebocsátottak alapján kérem valamennyiük megértését. Jó időben mondom, hogy torlódnak a szakcikkek, és vannak némelyek, amelyeket hónapról hónapra görgetünk magunk előtt, mígnem a helyükre kerülnek. Öröm ez nekünk, a lap készítőinek, de nem öröm a szerzőknek. Vannak elvárások, amelyekre figyelemmel kell lennünk. Ilyen például: a hirdetések aránya nem mehet a szakmai tartalom rovására. Ezt kitűzött célunknak megfelelően éves szinten 30 % alatt tudjuk tartani. Mondjuk ezt annak tudatában, hogy a hirdetések, pr-cikkek sokszor csaknem annyira fontosak és információközvetítők, mint a szakcikkek. Továbbá arra is figyelmet kell fordítanunk, hogy aktualitás szempontjából mérlegeljük az egyes cikkeket. Vetési szezonban a fajtákkal, a vetőmaggal, a csávázással, a gyomirtással foglalkozó cikkek élveznek prioritást. A kártevők, kórokozók megjelenésének idején a növényvédelmi tárgyúak és így tovább. Vannak viszont olyan írások, amelyek megjelenése helyhez és időhöz nem köthető mint ahogy ezt eszmefutatásunk elején már említettük. Ezeket azokra az időkre spájzoljuk, amikor kevesebb az aktualitás. Van még egy szempont és ez már belső ügyünk is lehetne, de miért ne avatnánk be Önöket is? Ez pedig a terjedelem és a postaköltség. Itt olyan anyagi korlátozó tényezőkkel állunk szemben, amelyek ha nem figyelünk rá akár a lap rendszeres megjelenését is bizonytalanná tehetik. Ezt pedig nem vállalhatjuk. Vállalnunk kell viszont az Önök és itt elsősorban a szerzőkre gondolunk kritikáját, ami rendszerint abban nyilvánul meg, hogy miért ragaszkodtunk lapzártához, meg egyéb időpontokhoz, amikor az adott cikk csak hónapokkal később jelent meg? Ismételten elnézésüket kérjük, de ez szerencsénkre a bőség zavara, ami nem nekünk szól, hanem a lap színvonalának javára írható. Köszönet érte a szerzőknek. A lap készítői 12