2. A KÁRPÁT-MEDENCE É-i HARMADA

Átírás

1 2. A KÁRPÁT-MEDENCE É-i HARMADA - kapcsolatok Közép- ill. K-Európával és Turánnal - [ vázlatos etnogenézis(ek) a bronzkor ± közepétől az Árpád-korig ] [[ rövid kitekintések: --- Kárpátia és az Al-Duna Vaskapu alatti vízgyűjtőterülete a bronzkor 2. felében és a vaskor elején; --- Kárpátia és a Balkán kapcsolata, főként a VI.~IX. sz.-ban ]] - a tót/szlovák~magyar együttélés néhány konfliktusa a XIX. sz. végétől* - Írta: Bolla Sándor FÜGGELÉK ill. háttér-tanulmány az OEE Győr-Moson-Sopron Megyei Magánerdő Gazdálkodási és Környezetvédő Helyi Csoportjának június 09.~15. között»fel felvidékre«címen szervezett [ e honlapon ld. az Utazásaim - ban ] tanulmányútjához. [ * a XIX. sz. korábbi részének főbb konfliktusaira a»fel felvidékre«anyag utal, de ugyanott bőven található utalás a XX. sz-i és a jelenkori gondokra is ] A halomsíros kultúra K-i szárnyának népei a Kárpát-medencében. A bronzkor elején kialakult Únĕtice-/Aunjetitz-műveltség az Elba felső és középső szakasza vízgyűjtő területén ( Cseh-medence, Közép-Németország ) ill. alsó-ausztriai~morvaországi elterjedésén alapvető változások nélkül élt mindaddig; míg áreája É-i peremvidékeinek sávjában a tölcséres edényekkel jellemzett ( Trichterbecher-, rövidítve: TRB-)kultúra túlélő alkotóinak hagyományai új - csatabárdos - elemeket fel nem vettek. Az ekkor már közel egy évezrede a Kaukázus térségéből ide érkezett ún. csatabárdos/zsinegdíszes-kerámiás kultúra népei: kultúra-változatok szerint megoszló több csoport, nyelvileg is csoportonként eltérő, ( sőt, köztük nem csak indogermán! ), már megérkezésekor is csak technikai kultúrjában és számosállat-tartó életmódjában ( közel ) azonos, ám etnikailag tarka kaleidoszkóp. Ennek É-i csoportjai honfoglalásuk óta a TRB-alkotókkal az Elba alsó szakasza környékén ( is ) mozaikosan egymás mellett, ill. helyenként együtt éltek. E csatabárdos/zsinegdíszesek ( Alsó-)elbai változata ( = az ún. egyes-síros temetkezésűek/einzelgrab-gruppe ) szomszédsági és közreműködő hatására Kr.e. kb /1.500-ra kialakult az ún. halomsíros műveltség ősi magja, amely e kultúra későbbi szétterjedésekor a halomsíros műveltség K-i szárnya 3 csoportjaként maradt fenn: a K-hesseni, a csehországi~felsőpfalzi és az ún. közép-dunai ( = D-Morvaország~Alsó-ausztriai, amely a Kárpát-medence ÉNY-i szegélyére csak igen későn: Kr.e. kb. a 14./13. sz. fordulóján hatolt be, terjedt el ). E K-i szárny más csoportjai ugyanekkor kiterjesztették halomsíros kultúrájukat a Dunántúlra, továbbá Tiszaalpár környékére, sőt behatoltak NY- és Közép- Erdélybe is. Majd egy~másfél évszázad múlva az Alpokalja, főképpen pedig a Dunántúl tájairól Itália felé vették az útjukat, { ahol azonban csak a vezető réteg ill. kisebb etnikai csoportok temetkeztek halmok alá, a népesség többsége egyéneinek földi maradványait lapos felszínű ún. árkolt ( fossa-)sírokba helyezték --- ez a kentum indogermán italicus nyelvűek itáliai honfoglalásának fő hulláma. [ Az italicus nyelvűek egy másik ága egy részének szétterjedése azonban már halomsíros műveltségűvé válásukat megelőzően megkezdődött: pl. az Al-Duna Vaskapu tágabb környéki szakaszához még a mészbetétes edények kultúráját hordozó kisebb csoportjuk jutott el ]}. A kb. a 14./13. sz. fordulón a Kárpát-medencébe is behatoló halomsíros népvándorlási hullám - magába olvasztva a Nowy targ-medence és Árva felől a ( Felső-)visztulai, ( korábban többek között harang alakú edény-kultúrás csoportok hagyományaival is gazdagodott ) csatabárdos/zsinegdíszes-kerámiás Mierzanowice-kultúrából származó, annak hatásait leginkább tükröző, ám a Baltikum és Mükéné ( sőt, a K-Mediterráneum ) közötti, a borostyánkő Dévényt/Pozsonyt is érintő szállítóútvonalán terjedő kulturális hatásokat is szórványosan felmutató [ ld. Stuart Piggot: Az európai civilizáció kezdetei --- Bp p.146, 72. ábra; Konrad Jażdżewski: Urgeschichte Mitteleuropas --- Wroclaw-Warszawa-Kraków-Gdańsk-Łódź p.207, 79. ábra + p.220.] korabronzkor végi/javabronzkor eleji Kisvárad-/Niriansky Hrádok- vagy röviden Nyitra -csoportot - a NY-Felvidéken kialakította a halomsíros kultúra ún. [ NY-]kárpáti csoportját. A Hatvan-, majd a Füzesabony-kultúra létrehozói szállásterületeitől ÉÉK-re, a majdani Sáros vármegyében és Abaúj- Torna É-i sávjában a javabronzkor 2. felében és végén ( = ún. koszideri időszak ) az illyr nyelvű, dinári rasszú törzsek/népek alkotta Mierzanowice-kultúra K-felvidéki közvetlen és kis kirajzásának számító, egy dűlőnévről

2 elnevezett *( Kassa-)Kostyán-/Košťiany-csoport élt, amelyet szintén a Kr.e. kb. 14./13. sz. fordulóján magába olvasztott a Liptó~Szepes~Sáros~[ NY-]Zemplén~Abaúj-Torna~Borsod és Heves vármegyék majdani területére kiterjedő, jelentős fémiparú, szintén halomsíros Piliny-kultúra, ( amely a későbronzkor végén, sőt a koravaskor szomszédos első fázisának is ellenállva, etnikailag a *Kiéte-/Kyjatice-kultúrában folytatódott, ekkor már feladva - az érkező szkítáknak átadva! - É-i, ÉK-i és K-i területsávját, viszont megszállva Gömört és Nógrád K-i felét ). A Pilinyi kultúra népéről igen nagy valószínűséggel állítható, hogy nem vette át a nyelvet - nem lett italicus-sá -, csak a halomsíros temetkezés ideológiájának, ill. kultuszának divatja hatott rá, ezzel együtt nyilván néhány italicus szó is átkerült hozzá, adsztrátumként. A Duna É-D irányú szakaszától K-re behatoló kisebb halomsíros csoportok - bár sikeres szervezők voltak - kis létszámuk folytán pár generáció múlva kulturálisan is, nyelvileg is felolvadtak a többségi alaplakosságban, pl. a Tiszán túl és Erdélyben az ős-szatem indogermán dák és rokon népek tengerében. A halomsíros kultúra NY-i ( = Duna-forrásvidéki, Rajna-menti és NY-európai ) ágazata népei egy részében a kelták egyik fő csoportjának őseit; a rhaet-ek korábbi Straubing-kultúráját magába olvasztó D-i középső részeiben a rétorománok/ladinok Római Birodalom előtti őseit; K-i ágazata népeiben pedig a szintén kentum indogermán, de ún. italicus nyelvű csoportot láthatjuk. Az italicus nyelvűeknek nincs semmi közük a szlávok őseredeti etnogenéziséhez. [ Mai ismereteink szerint szigetszerűen kimaradt a halomsírosodásból a K-i Alpok magashegyvidéke völgyeinek összessége, amely nagytáj jellegzetesen a NY-i dinári rassz, ezen belül É-on és ÉK-en az ún. szőke dinári ( = adriaticus ) változat géncentrumának is számító terület, s amelynek triftongus-( 3-as magánhangzó )kedvelő alapnépe a(z urna-temetkezéses - urnasíros, urnamezős - kultúrák szomszédsága ill. felülrétegezése előtt tisztán ) kentum indogermán pannon csoport őse --- még őshazájában ]. A halomsíros csoportok maradékait a Kr.e. 12. sz.-tól Morvaország~Alsó-Ausztria felől, tehát ÉNY-ról, de a Kárpátmedencébe már az Alpokalja felől bahatoló népek teljes egészében kiszorították, és/vagy nyelvileg asszimilálták, ezek az urna-temetkezéses ( köztük ún. urnamezős ) kultúrák K-i ágazatához tartozó népek egy része szatemindogermán nyelvű volt, de nem szláv. A bronzkor legelején Kis-Ázsia felől - a dinári küllem-jellegű, kentum-indogermán pannonok szomszédságába - érkezett, a Száva forrásvidékén utóbb urnasírossá lett, és a Kárpát-medence D-i sávjában - a Duna-Tisza-köze D-i szegélyén és a Temesköz ÉNY-i részén - NY-ról K felé vándorló, szerintem armenida rasszú, és az indogermánok ún. ős-szatem csoportjába tartozó örmény nyelv NY-ra szakadt változatát beszélők Csorva-csoportja a Tiszától K-re őslakos ős-szatem indogermán nyelvű többségi dáksággal közösen az urnasíros Gáva-kultúrát fejlesztette ki. Az Aunjetitz-alapú, Odera és Warta közötti ősi szállásterületű urnamezős NY-lausitzi hagyományú, kentum indogermán nyelvű ( proto-)venét törzsek többségi, K-i része az Alpokalján É-ról D felé haladva megtelepedett az Adria ÉNY-i öble és a Pó-síkság K-i fele térségében; kisebb csoportjai a Bodeni-tó ( az antikvitásban: Venét-tó ) mellé, sőt Galliába is eljutottak. A D-lengyelországi lausitzi hagyományú urnamezős kultúra szatem indogermán nyelvű illyr népének többségi, K-i csoportjai, törzsei a Száva forrásvidékét, a Dunántúlt és a Duna-Tisza közének nagy részét szállták meg, innen pár évszázad múlva - a meghódítottaktól a halomsír- kedvelést részben átvéve - a Közép- és a NY-Balkánra [ ld. pl. Glasinac Boszniában ], majd főként D-Itália egyes részeire költöztek át; a D-Lengyelország felől érkező illyrek középső csoportjai felülrétegezték a K-i Alpok, s így a Száva-forrásvidék ősi népeinek kultúráját, hogy aztán e keverék-népesség többsége a vaskor [ és a nagyon havas telek, hűvös~nedves nyarak gyakoriságának ugrásszerű megnövekedésével kezdődő HL 5 holocén éghajlattörténeti fázis ] elején a Hallstattkultúra K-i ágazataként és pannon gyűjtőnéven költözzön le a Dunántúlra és a NY-Balkánra; az illyrek Ny-ra szakadt csoportjai pedig az urnamezős ( majd a koravaskori Hallstatt- ) kultúra NY-i ágazatának többségi kelta népeibe olvadtak bele. A D-lengyelországi urnamezős Lausitz-kultúrás, szatem indogermán ( de nem szláv! ) nyelvű illyrek hatottak a tőlük K-re élő szlávokra; a kentum indogermán nyelvű, urnamezős Lausitz-kultúrás ( proto-)venétek D-re nem költöző - ÉK- és közép-lengyelországi - kis létszámú maradványai pedig a Lausitz-kultúra időszakának vége felé DKről behatoló, tehát itt jövevény/honfoglaló szatem indogermán nyelvű szlávság előd- és alapnépévé lettek, ez által az antikvitásban a külföld felé a NY-i szlávság névadóivá is: a ( deutero-)venét/venedi népekről, törzsekről van szó. [ Az ÉNY-i urnamezős Lausitz-kultúrás nép pedig a kentum indogermán nyelvű germánság egyik alkotójává lett. Vagyis a szláv~germán nyelvi egyezőségek nagy része esetében a közös donor(ok)ra is gondolni kell, nem pedig a

3 szlávok és a germánok közös gyökerére ]. A ( proto-)venét és illyr szállásterületek --- még a Kárpátoktól É-ra. Dákok kisebb kirajzása K-Galíciába, onnan [É]K-Moldovába. Albánok Moldovában. A Kárpát-koszorú É-i szakaszának ívétől É-ra, vagyis a mai Lengyelföldön a szlávokat ( és a germánokat ) megelőzően legkésőbb az élelemtermelés itteni kezdetétől jelentős arányban atlanto-mediterrán rasszú, kentumindogermán nyelvű ( proto-)venét, közvetlenül a Kárpátok É-i előterében pedig a Kr.e. 3. évezred 2. fele~utolsó harmada óta ún. K-i dinári rasszú, szatem-indogermán illyr törzsek éltek. A Balti-tenger partvidékéről a Mükénékultúra akháj-ógörögjei megrendelésére szállított csoda -( = dörzsöléstől elektrosztatikusan feltöltődő )borostyánkő összegyűjtése, raktározása és tranzitáló anyagmozgatása, lánckereskedelme e 2, teljesen eltérő gyökerű népességet egyetlen anyagi kultúrába szervezte. Nyitó fázisa az Odera szinte teljes vízgyűjtőterületén és a Lausitz-régió tágabb környékén - ez utóbbi a mai Berlin és a mai Alsó-Szilézia közötti táj - kialakult, itt legkorábbi urnamezős temetkezésű ún. proto-lausitz műveltség, Kr.e. kb /1.450 ~1.275/1.250 között. [ Lausitz ókori neve ismeretlen; a VI. sz. óta itt élő NY-i szláv szorb nép és a K-ről szomszédos lengyelek nyelvén Łužyca, a XII.~XIII. sz.-tól a környéke el-németesedett, a német(esedett) földrajzi neve: Lausitz, a középkori okmányokban latinosítva: Lusatia, ebből a róla elnevezett kultúra pl. angolul: lusati(an); a magyarban mind földrajzi, mind ( kultúra)történeti vonatkozásban a német névalak használatos. A szláv alakot a»lug = ( vizenyős ) rét lužica = mocsaras, semlyékes vidék«szófejtéssel magyarázták, ám e földrajzi név magyarázat sántít, mivel akár a VI. sz. óta értett múltban, akár ma a valóságos tájnak csak egy keskeny É-i sávját, annak is csak egy töredékét jellemzik ilyen ökoszisztémák ]. A következő fázisban az ún. java Lausitz-kultúra ( Kr.e. kb /1.250~Kr.e. 750/700 ) Közép-Európa ÉK-i negyedének nagyobb részére kiterjedt, így a lengyelországi ún. NY-i Bug folyó felső szakasza kivételével a Visztula teljes vízgyűjtőterületére is, a Kárpát-medencén belül a Liptói-, a Zsolnai és a Turóc-medencére, továbbá egész Sziléziára, ill. a mai É-Morva- és É-Csehországra is: felölelve ( és pl. a borostyánkő-forgalmazásba bekapcsolva ) az É-on még visszamaradó ( proto-)venét és illyr nép-maradványok szállásterületeinek akkori teljes áreáját, és néhány szomszédos, de nem szláv nép szállásterületeit is. Ugyanis a ( proto-)venétek és illyrek jelentős hányada 1.150/1.100-ra már a D-Morvaföldön + a Bécsi-medencében + az Alpokalján ( itt is hatottak a későbbi K-i Hallsattkultúrával a Kárpát-medencébe majd a NY-Balkánra eljutó *pannonokra ) + a Kárpát-medence NY-i és középső harmadában alakította ki az ún. közép-dunai urnamező-kultúra-összletet; hamarosan a {{ részben a via * Egna tia~( későbbi ) * A rgen tar(ia) között túlélő nordikus és atlanto-mediterrán, részben a K-Alpokból korábban érkezett tkp. v. NY-i dinári, részben az -š/-z [-šr/-rš, -šp/-pš, -šg/-gš, -šk/-kš ] jelzésű ún. durmitori(-gén), részben a klf. mediterrán rassz-elemek népmozaikjaitól tarka }} Közép- és NY-Balkán felé költözve tovább, [ ezt jelzik pl. a középboszniai Glasinac-völgy sírhalmok alá temetett későbronzkori ( a 2. hullámban majd Hallstatt-kori/koravaskori ) urnái, amelyben - a dolichokephal őslakók 2/3-nyi aránya mellett - az 1/3-nyi létszám-arányú brachykephal jövevények 1. hullámának sírmellékletekkel jellemzett illyr kultúrája - esetenként a népessége is - innen terjedt el a mai NY-Bulgáriáig, az antik Hellászig ( Épeirosz ), sőt D-Itáliáig! ]; műveltségükben még az őshazájuktól távoli helyeken is Lausitz-hagyományok ismerhetők fel, amiképpen az Adria ÉNY-i öble környékére költözött ( proto-)venétekében is. Mind a szatem indogermán illyrek, mind a kentum indogermán ( proto-)venétek egyes csoportjai az Alpok É-i rézsűire is eljutottak ( pl. a Bodeni-tó antik szinonímája a Venét-tó volt ), sőt Gallia keltái közé is. A Kárpát-medencei ún. Csorvai-csoport népe szervezésének jóvoltából kifejlődött urnasíros Gáva-kultúra Kárpátmedencei részének többségében ős-szatem dák törzsei közül egyes kivándorlók ihlették a Holihrad/( ukrán és orosz ) Голиград, és az ÉK-moldovai Kisinyov helyi nevű Gáva-kultúra földrajzi változatokat ; pl. a Visztula felső szakaszának ( így utóbb az egész folyónak ) nevet adó, majd *basztar nə néven az írott történelem színpadára lépő illyr maradvány-népek a jövevény/civilizátor dákokkal»*visztə~lok«- a Wis(t)~łoka- és Wis(t)~łok-folyócska elnevezésében máig megőrzött - ikernevű törzsszövetségeket alkottak, névváltozataik egyike utóbb visszajött Erdélybe: ők a *kösztə~bok [ coistoboc(us)] ikernevű nép. Még a rézkor végén a Kaukázus É-i lejtőinek K-i és középső előteréből [ pl. c Tauropolisz-/Sztavropol-i hátság környékéről ] az ún. csatabárdos/zsinegdíszes-kerámiás kultúra egyik csoportjaként a Kárpátok É-i lejtőihez érkezett illyr törzsek közül az írott történelem színpadán feltűnő K-dinári rasszú basztarnák szinoním neve: *paukə/pautə ( és zöngés változatai; ezek jóval a térségi írott történelem előtt ÉK-ebbre elsodródott egyik csoportja a *Daugə/( a szatem indogermán balti és szláv nyelvek egyik víznév-képzőjével utóbb kiegészülve ők a mai )

4 Daug a~daug awa folyónév-adás forrásai is, a Kr. sz. u. II. sz. körül érkező gótok K-i ágának - őslakos szubsztrátumként - a névadói is: *räut g - räut əng ). * * * * * * * * * * * * * A c Tauropolisz-i illyr őshaza ÉK-i szomszédságából - a Volga alsó szakasza jobb partjától a mai * é lisztə/элиста érintésével a Kuma-folyó mentéig élő *g eg-albánok pedig a Volga bal partig élő kentum indogermán *togár törzsek nordikus küllemjelleg-bélyegeit alig, szókészletét (!) azonban nagy mértékben megőrizve, az ugyanott DNY~D-ről akkor szomszédos szatem indogermán illyr törzsektől szavakat is, ám főképpen a togár szókészlet szatemes kiejtésére rászoktató ún. K-dinári [ a grúz szakirodalomban: kaukázusi ] rassz-elemeket, velük pl. a *näur(osz), a *päukə, meg a *wiszt er törzsneveket is átvéve --- a Monteoru-kultúra alapítóiként érkeztek meg Moldovába a Kr.e. 3. ée. végén. A[z el-]keltásodás ( a La Tène kultúra hordozóinak a szomszédságba érkezése ) előtt még illyr nyelvű [ esetenként szkíta előhaduk vagy szövetségeseik okán D-en őket is szkíta -ként elgondolt/feljegyzett ] basztarnák a Kr.e. 4./3. szf.-tól, majd a Kr. sz. u. időktől el-germánosodó utódaik időnként hadjáratokat vezettek a Duna deltájáig, sőt, a K-Balkánra is; ám esetenkénti D-i tartózkodásuk mindig túl rövid volt ahhoz, hogy az Al-Duna az ő időszakos szállásaikról nyerje el *Wiszter-/ Iszter-nevét! = ez a g eg-albánok ( egyik ) népnevéből eredő földrajzi név --- amelyet egyébként már jóval a legkorábbi basztarna kalandozások előtt ismertek mind a ( Segesvár-)Wietenberg-kultúra erdélyi dákjaitól aranyat importáló mükénéi akháj-ógörögök, mind a Kr.e. 7. sz.-tól a Fekete-tenger NY-i partvidékén apoikia-( latinul: kolónia-)létesítő klasszikus kori ógörögök, és persze Hekataiosz és Hérodotosz is: hiszen a *Wiszter-/ Iszter-név a 2 és fél évezredig (! ) az Al-Duna egyes szakaszai mentén, így a Duna-delta térségében is élő g eg-albánok alapnépességének egyik ősi nevéből ered. [[ E nevük majd a kései ókortól - az albánok szempontjából kivételesen a dátumát is ismerjük: Kr.sz. u. 447-től - a Közép-Balkánon és a D-Balkán ÉNY-i peremein a latin~neolatin fül számára egybehangzott a saját nyelvükbeli pásztor foglalkozás-névvel, amely tevékenység egyébként ott is és akkor is az albánok az egyik főfoglalkozása volt; és mert a kereszténységet felvéve, harcosaik időnként Konstantinápoly/Bizánc = a II. Róma zsoldjába is elszegődtek, a java középkori magyar gesztákba és krónikákba pedig kora középkori emlékek is bekerültek, körültekintően kell értelmezni a rómaiak pásztorai fogalmazásokat... ]]. A Temes delta-torkolatától - középkori magyar *Pancsal [ ebből lett utóbb a szerb Pánčevo, ma Pancsova ] térségétől - lefelé az Al-Duna teljes (!) vízgyűjtő területét érintő albán etnogenézis felvillantásához a térség(közel)i írásbeliség idejéig a Monteoru-kultúra kezdetéhez képest bő másfél évezredet kell itt és most előre haladnunk. A K-európai gerendavázas sírúak és utódaik a Dnyeszter középső szakasza vízgyűjtő területétől a Tiszáig; kapcsolataik a moldovai albánokkal: A javabronzkori gerendavázas sírú [ срубная-, Holzkammergrab-, timber graves-] v. Khudün-i kultúra korai, Kr.e. ( kerekítve ) tól 1.350/1.300-ig tartó időszakában - a Don középső szakasza és a Volga középső + alsó szakaszának térsége közötti szállásterületeiken - megjelent a borda-díszítésű [ ( orosz ) вал = terep- borda ( pl. hegygerinc, földsánc ), = ( angol ) ridge, валик = bordácska ] kerámia ( is ). Az egyik korai срубная-népesség - amelynél tehát még csak elvétve fordul elő a borda-díszítésű kerámia - a Kr.e. 2. évezred közepén D-re vándorolt: egyik csoportjuk Dagesztánban ( pl. Utamüš ) éppen a K-kaukázusi eredetű, a borda-díszítést É-ra hozó népesség mellé települt, utóbb összeolvadva: ikernevükön ők a későbbi *szauro~mota(n)/szauromata nép *motan komponense, [ akiket nagy tévesztés a csak hasonlóan hangzó nevű, egészen más eredetű, rasszú és többségükben szatem-indogermán árja nyelvű későbbi *szarma ta néppel egybemosni! ]; másik csoportjuk a Van- és az Urmia-tó medencéje vízválasztójának D-i sarkán álló Hakkári-hegységbe ért Kr.e re, ahol csodás sziklavéseteken örökítette meg világképét, utóbb - nyelvileg el-kurdosodva - a nagy kulturális szerepet vívő *botan népcsoport névadója lett. A срубная-kultúra kései szakaszának kezdetétől ( tehát kerekítve K.e /1.300-tól ) már jellemző a borda-díszes kerámia, amely NY K irányban a Tisza és az Altaj-hegység/Irtiš-folyó között, ÉNY DK irányban a Közép- Dnyeper és az Al-Duna torkolatvidéke ill. É-Turán és É-Afganisztán között a legtöbb műveltségnek ( valamilyen arányú ) komponense lett, így - szinte a geológiai vezérkövület -hez hasonlóan - optimális kormeghatározó ( is ); vele párhuzamosan terjedt el ebben az óriási térségben számos bronzeszköz-típus, stb. is, majd a Kr.e. 2./1.éef-n - kereken és 950/900 között - a Kaukázustól DNY-ra, a Pontusi-Alpok térségében élő kaška innovátoroktól átvett legkorábbi vasfeldolgozási ismeretek is. E kulturális bélyegek nagy területeken elterjedését az mozgatta, hogy Kr.e.

5 1.300-tól [ a szubboreális azaz HL 4 fázis -K 2 szakaszának kezdete ] markáns aszályosodás kezdődött pl. Eurázsia meleg-mérsékelt övében: a félsivatagok a sztyeppek rovására, a sztyeppek a fás-( erdős -)sztyeppek rovására kezdtek terjedni, amely a térség számosállat-, köztük szarvasmarha- és ló-tartó népeit gyakran késztette nemcsak a rendes évi legelőváltásokra, hanem egyes csoportjaik, rajaik nagyobb elvándorlására is. A nagyobb távolságra viszonylag gyorsan elvándorlások gazdaságtörténeti hátterét pedig az tette lehetővé, hogy ekkorra a ló-hátalásos helyváltoztatás már általánosan elterjedt. [ A borda-díszítésű kerámiás kultúrák eurázsiai jelentőségének egyik legjobb összefoglalása Е. Н. Черных: Общность культур валиковой керамики Евразии. in: Этногенез народов Балкан и Северного Причерноморья --- Moszkva, A szakcikk néptörténeti gondolatai a kimmerekre és a szerző értelmezésében a legtágabban vett thrákokra vonatkoznak. E dolgozatom etnogenetikai megjegyzései is azonban a sajátjaim, teljes felelősséggel ]. Az Oka-Don-síkság érintésével - ahol a срубная-kultúra alkotói tartósabban érintkeztek az É-pontusi Szabatinovkakultúrás *kimmerekkel [ akik viszont eredetileg a Kr.e. 3. ée. végén DK- ill. K-Anatóliából hurri (!) nyelvüket és a katakombás kultúra alapelemeit, meg néhány szomszédos szövetséges nem-indogermán törzs népességének egy részét hozták magukkal az É-Pontus sztyeppéire ] - érkeztek a Dnyeszter középső szakasza bal parti mellékvizeitől a Keleti-Kárpátokig ill. a Duna-deltáig kiterjedő kultúratörténeti Moldovába e késő-срубная műveltségű állattartó [ szarvasmarhát, lovat, juhot, a fás ( erdős -)sztyeppen sertést is tenyésztő ] harcosok, és letelepedtek az itt ekkor már 1 évezrede élő Monteoru-kultúra vegyes gazdálkodású, de főként földművelő albán törzsei közé. E *gotan [ Hérodotosznál majd *budin, Ptolemaiosznál *gotänš ( ógörögösen, amely nyelvben nincs š -hang és -jel ) koténsz(oi) ] nevű срубная-jövevények ún. ős-szatem ( tehát nem árja! ) indogermán nyelvet is hoztak, [ pontosan ugyanabba az ágba tartozót, amely ág egy másik nyelvét az ugyanabból a térségből érkező, a gotänš-okat Kr.e. 750 körül követő * a gathürš agathürsz(oi) is képviselt ], továbbá az Urál D-i előterében lévő őshazájukból pl. ún. alpi küllem-jellegeket is, a mediterrán alakkörbe tartozó rassz-jegyeket is. A moldovai őslakók a[z ekkor még itt élő ] szatem indogermán g eg-albánok voltak, többségükben ún. K-dinári [ a grúz szakirodalomban: kaukázusi ] testalkattal; az ő törzsi szállásterületeikről nevezték el az antikvitásban az Al- Dunát *Wiszter/ Iszter-nek, a Duna-delta egyik szigetét pedig *peuke-nek, magát a törzsszövetséget pedig *neur(osz)-nak; K-Erdélybe beköltözött egyik törzsük neve Ptolemaiosznál *kaukə kauko ens(oi), szállásterületük okán ők ( és nem valamiféle művi névfejtés ) a névadói a térség majdani gót Kauka-land(a) megnevezésének. A jövevény gotänš harcosok és az őslakó albánok hamarosan ún. etnokulturális szintézist alkottak: ez a Nouakultúra, amely fennállása idején mindvégig kapcsolatokat ápolt a K-i szomszéd Szabatinovka-kultúrás kimmerekkel, ill. NY-on meghódította Erdély nagy részét az Érchegységig és a Szamos középső szakszáig, egy csoportjuk pedig elvándorolt a Tiszántúlra, keveredve a helyiekkel ( = Berkesz-Demecser csoport, Kr.e tól ). A Kr.e körül és után az Alföld felől Erdélybe érkező új hódítók, az urnasíros [ a DK-i Alpokalja - a Ljubjana-/Laibach-i medencéből, egyúttal a kentum indogermán pannonok szomszédságából elköltöző, ún. ős-szatem indogermán Ny-i örmény (!) nyelvű Csorva-műveltség utódjának számító ] Gáva-kultúra túlnyomó többségében *dák népe a Noua-kultúrások zömét kiszorította a Kárpátokon túlra, ám a *gotänš népesség egyes csoportjai Háromszéktől a Nagy-Küküllő mentén a Maros középső folyásáig kialakított szállásterületeiken - a váltakozó új műveltségekhez alkalmazkodva, de népi azonosságtudatuk ( = nevük ) megőrzésével! - a római hódításig megmaradtak. Hérodotosz e [ NY-i ] budin ( teljesen zöngéssé változtatott hangzású, kezdőhang név-változatú ) népe nevét tehát Ptolemaiosz az eredetihez közelebb álló, ám teljesen zöngétlen hangzás-változatban - koténsz(oi) - őrizte meg. [ Utóbb egyes szerzőknek rájárt a tolla Erdélyt illetően is a cotin névre, mivel a Kárpát-medence É-i részében élt egy nagyon hasonló (!) nevű, La Tène-kultúrás kentum-indogermán kelta vas-bányász, -feldolgozó, -forgalmazó *kadin kotin/cotin(us) nevű nép, a Puhó-( Půchov-)kultúra alkotói. De a névhasonlóság csak véletlen, mégha a Kr.e. 4./3. szf. körül Erdélybe is eljutó La Tène-kultúrás kelták okán sokan fel is teszik, hogy az erdélyi kotin -ok is a Felvidékről ide vándorolt kotin-kelta utódok lennének ]. Ám Hérodotosz ( Kr.e ) a Kr.e. 5. sz. közepén világosan utal arra, hogy a[z erdélyi azaz NY-i] budinok már a szkíta perzsa háború ideje előtt is - tehát évszázadokkal a kelták La Tène-

6 kultúrája ill. Kárpát-medencébe érkezése előtt (!) - javában ott éltek, [ H-IV/105.], hiszen a tulajdonképpeni albánok/neur(osz)-ok egy része hozzájuk költözött be Erdélybe; ( vlsz. nem tévedek, ha e Kr.e. 550/500 körülre tehető beköltözést kapcsolatba hozom a Kr.e. 600 óta önszerveződő É-pontusi szkíta (kon)föderatív királyság országalapító ill. erő-demonstráló hadmozdulataival ). [ Köz-tévhit, hogy e budinok = csúdok, tehát tajga-lakó finn-ugorok, maguk a neurok pedig eredetileg valahová Volhíniába lokalizálandók: hiszen a Noua-kultúra földjének - a neur-ok ( főként NY-)moldovai országának, azaz»neur(isz)«-nak - a zöme is ligetes-erdős táj ( volt ), főképpen a tőle K-re eső É-pontusi sztyeppes vidékhez képest, amiképpen D-Besszarábia tengerparti sávjának a Duna-delta térségéig szkíta számosállat-tartók lakta pusztáihoz képest is ]. A kentum indogermán nyelvű, nordikus ( Hérodotosz: vörös haj, kék szem ) rasszú *togár őslakók *Rəga-/R h a-( = Volga-)folyó menti, pl. Žiguli-környéki maradányait is magába olvasztó, eredetileg Poltavka- majd срубная-, így későсрубная-kultúrás és ős-szatem indogermán nyelvű *gotänš/ (név-változatban )*budin népességnek az Urál DNY-i előterétől a Volga középső szakasza bal partjáig kiterjedő ősi szállásterületeit maga Hérodotosz pontosan leírja [ H-IV/21-22.,102, , , ,136 ]; amiként IV. könyve ugyanezen részeiben a budinokkal a Volga itteni szakszának jobb partja és a volgográdi földszoros felől szomszédos, részben keveredő [ ld. Gelón(osz) város neve ], a hellén kultúra - pl. kultusz - egy részét a bevándorló - *Millə βətən-/millavadna-/mil ét (osz)-i *yáván/ión nyelvjárású hellén kereskedők ( = korábban az Azóvi-tenger parti kereskedelmi telepek lakói ) révén átvett, késő-срубная- és utód-kultúrás *gel an/gelón(osz) nép szállásterületeit is; [ a H-IV/109-ben említett láp-kedvelő, négyszögletes fejű, köpeny-bélésnek alkalmas gereznájú vad a Hérodotosz látókörében első ízben itt, jelesül a ( helyenként erdeifenyő-elegyes ) kocsányos tölgy~mezei szil~kiselvelű hárs - az orosz nyelvű szakirodalomban e fafajok latin neve kezdőbetűiből kialakított»qut«jelű - belső-kontinentális mérsékeltövi lomboserdő övben is meg-megjelenő jávorszarvas ]. Hérodotosz korában ( is, meg előzőleg sok-sok évszázad óta! ) eme Alsó- és Közép-Volga~D-Urál környéki népektől ÉÉK-re - szkíta hatásnak kitéve, sőt a szkíták egy részével nemcsak szomszédságban, hanem elvegyülve - él(t) a *tüšge tə/(ógörögösen, amely nyelvben nincs š -hang és -jel ) thüsszageta törzsszövetség --- a székelymagyarok ősei (!); DNY-ra pedig a kimmer-maradvány *méot-/(ógörögösen: maiot-), végül D-re a *szauro~mata(n) ikernevű törzsszövetség szállásterületei voltak. A Noua-kultúra nem dák szatem nyelvei, így a többségi albán is hagyott nyomot az ős-szatem indogermán dák nyelvben. A Magas-Balkán főgerincétől D-re élő thrá kə törzsek közül a géták átkeltek a főgerincen, és az Al-Duna mellé leereszkedve a Tei-kultúra jelzi új szállásterületüket; a géták az * A luta-/olt-folyó ( eredetileg: legalsó szakaszának ) névadói; [ Hérodotosznál az l -ből rotacézissel r lett, az ógörög nagy Τ = tau azonban az ógörög nagy Ρ = róra torzult, így a megtévesztően eltorzult»ara r (osz)«alak olvasható nála ]. A Tei-kultúrából a Kr.e. 2./1. éef.-n az urnasíros Gáva-kultúra Erdély felől az Olt mentén érkező hatására - még a Kr.e-i századokban is az Olt Vöröstorony-szoros alatti, a Kárpátok D-i lábaihoz kilépő szakasza bal partja közelében élnek a *pyäb əγə Piephig(oi) identitásukat megtartó Gáva-szervező, utóbb el-dákosodott NY-i örmények - a géták Babadag-kultúrája fejlődött ki; [ a Magas-Balkán főgerincétől D-re élő * thrá kə szomszédaiknak átadott Gáva-vívmányokból pedig ott a Pšeničevo-kultúra. A Duna-Tisza köze D-i sávjából a Morava mentén felfelé, majd a későbbi Fülöp-vára /Pulpudava/Plovdív tágabb térségébe költöző Gáva-kultúrás, a Manole-i leletekben önmagát kifejező *dyäb əš ( ógörögösen, amely nyelvben nincs š -hang és -jel ) diobessi kis csoport hamarosan el- thrákosodott, de identitás-nevét megőrizte ]. A Kr.e. 7. sz.-tól a Fekete-tenger NY-i partvidékén apoikiákat ( latinosan: kolóniákat ) alapító ógörögökkel a géták kezdettől fogva kereskedtek. A thrák géták a szoros együttműködés során Sprachbund-jellegű nyelvi kapcsolatba kerültek a *Brog n/marg(us)/morava alsó szakasza és jobb oldali mellékvize, a *M/Niš ( ógörögösen, amely nyelvben nincs š -hang és -jel ) Naissz(osz)/ma: Niš(owa), Nišava együtt a *möš ( ógörögösen, amely nyelvben nincs š -hang és -jel ) moisz(osz), latinosan moes szövetség népeivel, [ szállásterületük utóbb Moesia Superior provincia névadó központja ]; továbbá a *Damik/( magánhangzó-metatézissel )Timac(us)/Timok, [ ahol a Cîrna-kultúra -mb jelű népe ( is ) menedéket talált ], legfőképpen pedig a *(W/Ł)iszk Hérodotosznál a Szki(osz)-, a római időkben Oesc(us)-, ma Iszk er-folyó nevében megőrzött őshazájú, a[z armenida rassz-elemekben is bővölködő ] *toszk

7 néppel, amelyek ekkor még nem albánul beszéltek. A möš ( möz ) + toszk + géta népesség a későbbi ( = és a mai ) albán nyelv ún. balkanizmusai nagyobbik részének ad- és szubsztrátum-átadói, azzal, hogy népeik a g egalbánságnak előbb kb. másfél ezer évig (!) csak a szomszédai és együttműködő társai voltak, utóbb azonban az össz-albánság alapvető etnogenetikai komponense lett belőlük is. A mai albánság 3. fő komponense [ a Gáva-kultúrát inspiráló NY-i örménység ún. ős-szatem nyelvi szuper- és adsztrátumával gazdagodott ] ( ám sem nem thrák, sem nem örmény, hanem az eredeti makedónnal - a makedónok nyelvi el-görögösödése előtt - egy tőről fakadt ) ugyancsak ún. ős-szatem nyelvű dák nép. A chancelade- és K-turáni (!) rassz-elemeket is hozó dákok a balkáni bronzkor első fázisában, Kr.e ~2.200 között érkeztek a tágabb térségbe, [ egy csoportjukat már a Kr.e ~2.100 közötti ( D-en még prae-dór ) hellén honfoglalási hullám a D- Balkánra, pl. a Dokimi- és Lakm(osz)-hegyek vidékére is sodorta, itteni montán~alpin izolált helyzetükben kultúrájuknak a hellén honfoglalás-kori elemeit és a térségben szokatlan - a szenzációs-hajhász médiában paleolitikus párhuzamokat is felsoroló, ezzel a világ helyben túlélő legősibb népé -nek is elnevezett - küllem-jellegeiket mindmáig megtartották, ők az épeiroszi ( chancelade ) refúgium mai népessége ]. A kárpátiai dákoknak a rézkori ( és korábbi! ) őslakosokkal közösen kialakított bronzkori kultúrája az Ottomány-ról elnevezett, amelynek érmelléki, szatmári és erdélyi része a Kr.e ± 50-ben Kis-Ázsia felől érkező újabb jövevények iniciatív hatására a ( Segesvár-)Wietenberg-kultúrává fejlődött; ez utóbbi pedig intenzív táv-kereskedelmi és egyéb kapcsolatokat alakított ki a D-Balkán Mükéné-kultúrájával, vagyis az akhájokkal. Ám az Ottomány-kultúra - sőt, általában véve a bronzkort e térségben meghonosító zóki kultúra nyírségi csoportja - összes többi utódját is a különféle csoportokra szétvált dákoknak kell tulajdonítani, amelyeket majd a Gáva-kultúra újra egységbe szervezett. Egy háromszög 3 csúcsához kell képzelni a dákokat, az eredetileg ( ld. Tei-kultúra ) thrák gétákat, ill. a Monteoru-, majd Noua-kultúrás g eg-albánokat, azzal, hogy a 3 oldal mindegyikét kettős, tehát kötegben már mindkét irányba mutató vektor-nyilakkal rajzoljuk meg: már a Kr. sz. u. 447 utáni össz-albánná válás előtt több mint másfél évezredig mindhárom fő komponens hatott egymásra, éspedig kölcsönösen. De a g eg-albánok vagy a dákok ettől még nem lettek a szó szerinti értelemben vett, a gétákat maguk közül eredetileg kibocsátó thrákokká. Amiképpen eme érintkezés végére - végleges el-albánosodásuk, albánná válásuk előtt - már maguk a géták sem voltak teljesen thrákok. A Gáva-ihletésű géta Babadag-kultúra kitöltötte a Havasalföld Olttól K-re eső teljes 2/3-át is, sőt behatolt Dobrudzsába is. Az erdélyi dákok közé a korai szkíta kultúra jegyeit hordozó, nyelvileg azonban ún. ős-szatem ( nem árja! ) nyelvű * a gathürš/ ( ógörögösen, amely nyelvben nincs š -hang és -jel ) agathürsz(osz) népesség költözött be. A Monteoru-utód Noua-kultúra területére - a besszarábiai/k-moldovai Kisinyov-kultúrát, mint a Gáva-kultúra helyi enklávé-variánsát leszámítva - közvetlenül Gáva-kultúrás, tehát a NY-örménnyel gazdagodott dák csoportok legfeljebb elszórva hatoltak be. NY-Moldova késő Nouakultúrás g eg-albán népe Kr.e. 750-től olyannyira [*szaka ]/* szkí ta/( ógörögösen ) szkü tha hatás alá került, hogy még a közvetlen közelben informálódó Hérodotosz is az Al-Duna Prut torkolata alatti szakaszát nevezi meg Szküthia határának, ugyanakkor a legszélső tulajdonképpeni szkíta törzsként felsorolt alizonokat és kallüp ité(sz)-eket jóval É-abbra: a Dnyeszter mellékén lokalizálja. Vagyis: [ Bukovinát nem számítva ] NY-Moldova = kulturálisan szkítának számító g eg-albán terület; --- az albánok ma is * ški pe(tar)-ok, amely e formájában már sas-fiakat jelent, ám a p/f a szkitha-név thetájából alakult át, a -tar pedig - nem oszmán-török kori! - törökös többesszám, márpedig a szkíták alapvetően törökös nyelvű és többek között K- turáni + chancelade küllemű népek törzsszövetsége voltak. Kr.e. 800/750 egy markáns éghajlatingadozási periódus színusz-görbéjének inflexiós (idő)pontja : a HL 4 arid ( nagy gyakorisággal erősen aszályos ) világa ekkor váltott át a HL 5 humidabb viszonyaira: ez a sztyeppéken, és a fás ( erdős ) sztyeppéken a magas fűves térségek térnyerése ill. a legelők kevésébé kiszáradása, továbbá a bőségesebb ivóvízek okán az állattenyésztésre kedvezőbb lett: rendszeres lett a termék-felesleg, amelynek elhelyezése lett az itt élők legfőbb gondja; viszont a korábban is hűvösebb mérsékeltövi régiókban a hosszan elnyúlóan havas telek ill. az esősebb~nyirkosabb nyarak gyakoriságának növekedése erősen rontotta a gabonatermelés biztonságát, miközben a mélyebb fekvésű szántóterületek el is láposodtak. Az eurázsiai sztyeppe~fás( erdős )sztyeppe K-en a Khingan-hegységig ill. DK-en az Ordoszig, NY-on pedig a Kárpát-, sőt a Cseh-medencéig hatoló bio-indikátor kultúrája a szkíta lótenyésztőké volt: a Kr.e. 750 körüli I. szkíta honfoglalási hullám népei, törzsei a Fekete-tengertől É-ra a Dnyeszter térségéig telepedtek meg: a legdélebbi, nagy térségben és tömbösen szkíta szövetség, az alizon-ok szállásterületei a Dnyeszter és a Prut vízválasztójánál D-ebbre nem terjednek, noha maga a Prut is, a Szeret is szkíta-földi folyók, ( sőt, a havasalföldiek is ), e patkó alakú, nem tömbösen szkíta g eg-albán~géta terület népe

8 közösen alakította ki a Bîrseşti-Ferigile-kultúrát. [ Vékony Gábor: Dákok, rómaiak, románok. Bp., 1989., p. 58.; a szerző etnogenetikai fejtegetései elég nagy részével egyetértek, ám számos ponton nem ]. Maguk a szkíták a Dnyeszter forrásainál a Kárpátok íve mentén ÉNY felé húzódtak, a Kárpátok itteni hágóin is átkeltek, és kialakították a Kustánfalvi-kultúrát ( annak I. fázisát ); a Sárosi-kapun át a Tisza mellé lehatolva pedig a Mezőcsát-kultúrát. Már e korai szkíták néhány csoportja beköltözött a g eg-albánok közé is, a dákok közé is, kisebb mértékben a géták közé is. A möš ( möz ) + toszk [ + mb jelű ] tömb népeinek, törzseinek önállóságát és/vagy együttműködését a Kr.e. 2. ée. közepétől a Temesköztől az Oltközig és ÉNy-Bulgáriáig elterjedt Verbicioara-kultúra, majd a Dráva-toroktól az Oltközig ill. a Lom-ig É-i határsávú, a Morava vízgyűjtőjében messze D-re terjedő Dubovac-Žito brdo~gîrla mare~[orsoja] kultúra-összlet is jelzi; utóbb közvetlen Gáva-hatás nem érte őket, de a szomszédságnak számos nyoma van. A Kr.e. 500 körüli, a Pontustól É-ra szerveződő Szkíta Királyság számos rajt bocsátott ki, ezek NY-on a Duna mentén a *Gabre ta-/šumavá-ig vagy Gerula tá-ig hatoló Hetény-, a Tisza mentén a Temesközt harántolva a Vaskapuig ( Drobe ta ) hatoló [ Szentes-]Vekerzug kultúrában nyilvánulnak meg, a Kustánfalva-II. fázis népe pedig nevet adott a *Kárpá t-hegyek akkor még csak ÉK-i részének. E II. szkíta honfoglalási hullám egyes csoportjai behatoltak Erdélybe is [ pl. *Poroliš, ( ógörögösen, amely nyelvben nincs š -hang és -jel ) Poroliss(um) ], Moldovába és a Havasalföldre is. A Kr.e. 4. sz.-ban a La Tène-kultúrás kelták elől Erdélyből DNY-Moldovába szorultak ki a 750 körül Erdélyben a vaskori civilizációt megalapozó, a szkítákkal főként kulturálisan rokon agathürsz-ok, és a velük szövetséges néhány dák csoport is. Makedón II. Fülöp ( nomen est omen! --- kedvelte a lovakat, így szinte csak ürügy volt számára a Duna-deltától É-ra élő szkíták és vlsz. a basztarnák közti konfliktusba beavatkozásra felkérés [ (w)isztrian -ok, de ez csak a Duna nevére népetimologizálás, hiszen a valóságos, (w)iszter nevet is viselő g eg-albánok és a moldovai szkíták gyakorlatilag egyetlen néppé kezdtek összeolvadni ]: Kr.e. 339-es dobrudzsai hadjárata előtt is, e hadjárat alatt is szerzett kitűnő szkíta lovakat, majd mivel 346-ban felvetette magát a delphoi amphiktüoniába, azaz pánhellénné lett, Olümpiában felépíttette saját ősei tiszteletére a jelképes síremléket és kultuszhelyet, ill. a 4 évenkénti olimpiákon futtatta a szkíta lovakat Nagy Sándor Kr.e. 335-ben átkelt az Al-Duna bal partjára, a közelben gétát pacifikálni, amely mintául szolgált 436~437 év múlva az őt bálványozó Traianusnak az Al-Duna bal parti és azon túli Dacia provincia megalapítására A Nagy Sándort a K-Balkánon követő Lüszimakhosz még géta fogságba is esett, a g eg-albánok közti ( egykori Noua-kultúrás ) *gotänš-ek cartouche-beli š = fényes, dicső jelző nélküli névalakját pedig összekeverte a valódi gétákéval, és még a Dnyeszter alsó szakasza [ antik neve: Tyra(s) ] mentén is türa- géták -ról ír A Kr.e. 4. sz. 2. fele és a 4./3. szf. D-balkáni és részben K-balkáni makedón hegemóniájából és az ún. hellenizmus kezdetéből ennyi érződött a dák~géta~g eg-albán~ény-pontusi szkíta világban. [ Róma pedig Kr.e. 148-ban már megszervezte a Birodalom Macedonia provinciáját, és az egykori Pšeničevo-kultúra hordozó központi thrákok szállásterületeit D-ről is, NY-ról is megkerülve igyekezett tovább terjeszkedni ]. A Kr.e. 4./3. szf.-tól a basztarnák már intenzíven terjeszkedtek É-Moldova és NY-Podolia felé, a g eg-albánokhoz szorítva a kustánfalvi szkíták Koszo(n) csoportját és a bukovínai *karpok ( ekkor már karp ər és változatai formájában önmagukat megnevező ) jelentős részét: megteremtődött a feltétele a Koszo -elitből kiváló Koszo -( latinul: Coso -) dinasztia és a karp~g eg-albán fúzió későbbi kialakulásának. A kor szokása szerint a vezető dinasztia és/vagy a törsszövetségi vezértörzs adta meg az egész törzsszövetség nevét, így ekkortól a g eg-albánokat is ( tágabb értelemben ) karp-oknak nevezték. Az Európába Turán felől átköltözött, többségében indogermán árja nyelvű szarmaták pedig átkeltek a Volgán, és kemény harcokban megtörték a törökös nyelvű szkíták sok évszázados É-pontusi hegemóniáját. A szarmaták a basztarnákkal a Tyr(asz)-folyónál szembetalálkoztak, dən = folyóvíz szavukat kölcsönözték az új basztarna szállásterület eme folyójának: ez azóta (!) a * dən- eszter/dńeszter = Basztarna-folyó nevet ( is ) viseli. A szkíták egy része pedig a mai Dobrudzsába húzódott át, amelyet önmagukról ( Kis-)Szkítaföldnek neveztek el, intenzív kapcsolatba kerülve e partvidék ógörög városaival, a Kr.e. 2./1. szf.-tól pedig VI. Mithridatész Eupatór (D-)Pontusi Királyságával. E király a Krím-félszigetre is kiterjedő birodalma hátországának biztosítására erős szövetséget kötött a basztarnákkal ( legvitézebb szövetségesei -ként titulálva őket ), akik a Szeret felső szakasza mentén is alakítottak ki katonai bázisokat ( Poianeşti-Lukaševka-kultúra ). Mindez elősegítette a Koszo -dinasztia vezetésével a karp~g eg-albán fúziót, amely Mithridatész szövetségese lett, ám igen intenzív kapcsolatokat épített ki a gétákkal, és a velük már szinte fúzionált toszkokkal is: a karp~g eg-albánok kultuszi közösségbe léptek az eredetileg toszk etnogéniuszból istenné lett *zal-moszkə körüli harcos elittel; [ az isten szinomim neve: *Gibil/*Gebeləiš volt, a *zal-moszkə nevét az ógörögök metatézissel Zamolxi(sz) -nak is áthalloták és írták, a mindenkori főpapot a hívek mintegy inkarnált *zal-moszkə-nak tartották, és így is nevezték ].

9 A Kr.e. 8. sz. óta az Ordoszon át kínai kapcsolatokkal rendelkező szkíták Kínától vették át - a taotie maszk mellett - a sárkány fogalmát és jelképiségét is. Ezt saját egyik totemükkel, a farkassal kombinálták: a farkasfejű sárkány lett a(z egyik) hadijelvényük. Ezt átvették tőlük a dákok is. ( A részben szkíta eredetű parthusoktól pedig a rómaiak is ). VI. Mithridatész Eupatór Kr.e. 63-ban meghalt, a hatalmi űrt e térségben a Koszo -dinasztiabeli kitűnő karp~g eg-albán hadvezér és politikus: *Börebšid/ ( ógörögösen, amely nyelvben nincs š -hang és -jel ) Boirebiszta(sz) töltötte be. A mithridateszi, az É-pontusi korábbi szkíta, és a makedón államszervezési tapasztalatokat ismerve kezdte meg állam-, sőt, birodalom-alkotó munkáját. 1. székvárosába még csak ógörögöket, D-erdélyi 2. ( = új ) székvárosába, egyúttal az állami kultusz centrumába már Mithridatész birodalmának K-i részeiről is egy ütőképes létszámú vlsz. meszkh et~dzsavakh et eredetű, ám hellenizált perzsa kultúrájú csapatot is telepített. Erőd-(vár-)központú területi szervezetet alakított ki, ennek pl. erdélyi és partiumi megyei szintű szervezetét Ptolemaiosz ún. néptörzs-listája őrizte meg. A várnagyok, várkapitányok országos testülete legszorosabb személyi, sőt vlsz. rokoni kapcsolatban állt az uralkodóval; az uralkodó šid rangja perzsa közvetítésű, iráni~mezopotámiai eredetű; [ az albánok majd magukkal viszik a D-Balkánra, ahol mai hazájukban és Montenegro határos részein a közelmúltig élt a šut rangnév, kb. korlátlan hatalmú tartományúr értelemben ]. *Börebšid g egalbán~géta~dák birodalma a Magas-Balkán gerincétől a Visztula forrásvidékéig, ill. a Fekete-tenger parti Scythia Minortól és Olbiától a Duna-kanyarig terjedt, de voltak bázisai még a Bécsi-medencében is Mindennek a kiépítésére 2 évtizede volt! : Kr.e. 45-ben politikai gyilkosság áldozata lett, holta után birodalma a fő alkotó népek szerint esett 3 részre: egy moldovai g egalbán, egy dobrudzsai~ludogorjei~havasalföldi~é-szerbiai géta+ toszk+möš ( möz ) részre, és egy dák részre, a jelek szerint mindháromban a Koszo -dinasztia tagjai gyakorolták a hatalmat. A Közép- és K-Balkán határsávjában Róma NY-i, É felé haladó terjeszkedése sikeres volt: a Vardar és a Sztruma mentén felfelé haladva fokról-fokra megszállták e folyók völgyeit, elérve a Szófiai-medencét, ahonnan a Niš awa mentén a Morava felé megközelítették a kelta eredetű, és mind gazdaságilag, mind katonailag a térségben Róma fő riválisának számító scordiscusokat, az Iszk er mentén pedig megközelítették az Al-Duna adott szakasza jobb partját. Róma Kr.e. 29-ben szervezte meg Moesia provinciát, amely a Morava alsó szakasza bal parti vízválasztójától Dobrudzsáig, ill.a Magas-Balkán gerincétől az Al- Dunáig terjedt, ennek garnizonjait D-dalmata ( balkáni latin nyelvű ) katonasággal töltve fel: az őslakosok ekkortól kezdtek mind kulturálisan, mind a balkáni latin nyelvi adsztrátum révén részben nyelvileg is romanizálódni. Az új római limes de jure több évszázadra elválasztotta egymástól az Olt torkolata alatti Al-Duna szakasz 2 partja felőli 2 vízgyűjtőterületen élő, utóbb mégis és végleg össz-albánná levő népeket. Scythia Minorban/Dobrudzsában hírdette Isten Igéjét Szt. András apostol. A rómaiak [ a Vaskapu felől beköltözésüket éppen csak megkezdő szarmatákkal vlsz. szövetségesként vagy semlegesként számolva ] a Száva torkolatvidékén a Kr. sz. előtt alig 1 évtizeddel kalandozó egyik basztarna és ( törzsszövetségi értelemben vett ) dák sereget valahol a Szerémségben vagy a Duna-Tisza köze DNy-i sarkában legyőzték [ a legyőzött hadseregek elismerték a római fennhatóságot, nyilván formailag: a valós szabadulásuk érdekében --- Pannonia római megszállása szintén éppen hogy megkezdődött ]. A precíz rómaiak a hadijelentésben a dák szövetségben résztvevő csapatokat azok dákiai lakhelyei DK-ről ÉNY felé haladó itinerárikus sorrendjében sorolják fel: az egykori Noua-kultúrás el-dákosodott maradványnép, a mai Küküllő-vidéki~háromszéki szállású *kotén si(oi)/*cotini ( akiknek a római megszállás után a DK-erdélyi, jelesül a háromszéki szállásaira is kiterjed majd Dacia provincia ) után említve 2.-ként a *cauci-t, tehát a részben Erdélybe = a dák törzsszövetség, azaz Dákia hegyi bástyájába is beköltöző, a dákokkal együttélés alatt kulturálisan részben el-dákosodott [ ld. Ptolemaiosz Kr.e. 2. sz.-ra vonatkozó»dákiai tehát dák(nak tűnő, és annak is mondott, de vö. pl. a dákiai keltákat!, ők is csak törzsszövetségi/politikai értelemben dákok )«listáján: *kauko énsi(oi) --- Erdélyen belül a mai Gyergyó~Csík~Kászonba lokalizálható szállásokkal ] kaukə-albánokat, akiknek a K-erdélyi szállásterületeit majd nem annektálja Dacia provincia: a limes majd éppenséggel tőlük NY-ra húzódik [ ld. pl. Makkai László, Mócsy András: Erdély története; I. kötet. Bp , in: 7. sz. ( p. 48. ) ~ 14. sz. ( p. 94.) térképek ]. A barbár germán gótok pedig e szövetségeseikről, majd Róma utáni új alattvalóikról - a provincia kiürítése által nem érintett, és provincián kívüliségük okán kicsit sem romanizált (!) - kaukəalbánokról nevezik el a Kárpátok mindkét oldalán (! ) a szűkebb-tágabb környéket - végeredményben a Csernyakhov kultúra Sepsiszentgyörgy-, majd Marosszentanna kultúrfázisú NY-i területét, mint új vizigót szállásterületet - *Kauka-land/tə-nak, [ és ez gót népetimológiával hegyek országá -nak hangzik ]. Kr. sz. u. 88-tól a nagyjából a Ptolemaiosz által leírt nép/törzs-lista össz-szállásterülete külső határai között értendő Dákia - a Dák Királyság - a Római Birodalom kliense, azaz vazallusa lett, ám ez adott korban azt jelentette, hogy a meg nem támadás

10 ellenértékeként Róma évenként ún. stipendiumot fizetett a dák király(ság)nak A Nagy Sándort példaképeként tisztelő és követeni, sőt másolni (!) igyekvő hispániai származású Traianus császár 101/102-ben - gazdaságilag és katonapolitikailag teljesen érthetetlenül, valójában Nagy Sándor-utánzó presztízs-hódításként - elfoglalta a dákok-vezette törzsszövetségi állam egy részét, majd e területen 106-ban megalapította Dacia provinciát. Ezt határai védhetetlensége miatt már utóda, Hadrianus fel akarta adni, ám végül is 271-ig a Római Birodalmon belül megtartották. A 165 évnyi romanizáció 1. harmadában~felében főként dalmáciai, valóban többségükben latin-rokon nyelvet használó ( ám nem feltétlenül dalmata-latin anyanyelvű! ) polgári és katonai telepeseket igyekeztek az egykori dák váraktól általában sok km-re, bár azonos néven felépített római településekre telepíteni, ám ezt követően a provincia léte több mint a felében a Birodalom K-i ( K- és D-balkáni, Kis-ázsiai, sőt közel-keleti ) részeiről történt a betelepítés messze túlnyomó többsége: nem latin, többségében még csak nem is indogermán anyanyelvű, a latint legfeljebb közlekedő/ügyintéző hivatalos nyelv -ként használó népességből. A provincia közigazgatási nyelve a latin volt, az össz-lakossághoz képest kis létszámú adminisztratív elit és a tartomány(ok) Rómában kinevezett felső vezetői használták. Az ehhez képest túlnyomó többségű latin sírfeliratok az ún. társadalmi mimikri jelei: egy-egy család demonstratív hűségnyilatkozatai, igazodásai a(z állam)politikai elvárásokhoz. Hasonlóan rövid romanizáció a Birodalom egyetlenegy (perem-)területén sem járt az alaplakosság el-latinosodásával, ez Dacia provinciában sem következett be. És: a dákok jóval több mint 1/3-a, azaz gyakorlatilag majdnem a fele szabad dák maradt, azaz nem a provincia határain belül élt A möš ( möz ) + toszk + géta népesség Kr.e. 29-től Kr.sz.u. 447-ig, [ tehát Attilla hún nagykirály Konstantinápollyal kötött, a demilitarizált gyepűelvét kijelölő szerződése okán e sáv kiürítéséig ], azaz összesen 476 évig élt Moesia provincia ( utóbb különféle beosztású és nevű rész-)területein, mindvégig latin nyelvű közigazgatás kereteiben; azaz közel 3-szor annyi ideig, mint a dákok érintett része, mégsem lett nyelvileg latinná~neolatinná, bár az össz-albán etnogenézis komponensei közül - a mai Albánia albán honfoglalás előtti dalmata őslakóit nem számítva - a legmélyebben romanizálódott. A Dnyesztertől NY-ra élők, azaz a vizigótok Kr. sz. u. 238-as ÉK-balkáni ( Scythia Minor-i/dobrudzsai ) rablóhadjáratuk sikerén felbuzdulva 248-ban a germán taifal, és az ekkor már tág ( sensu largo ) értelemben vett karp*, azaz albán (!) szövetségeseikkel együtt dúlják fel Moesia Inferior-t. *[ A Kr. e. 1. sz. eleji, de csak a Kr. sz. u. 170-es években írásban is megemlített Pirob or(i)-dava ( ma: Barboşi --- Galaţi külvárosa ) volt az egyik székváros neve abban az - egykori kustánfalvi kultúra területéről származó Koszo -( a latinban majd: Coso -)dinasztia és az eredetileg bukovinai ( ekkor már ) *karp ər nevű népcsoport és jelentős hadserege által szervezett - államban, amely D-Moldovában az ekkorra dák hatás alatti albán törzsek szövetségét fogta össze. Az ó- és a korai középkor szokása szerint a vezető nemzetség és/vagy törzs adta a törzsszövetség, mint politikai összlet nevét ]. Kr. sz. u. 251-ben már egy római császár ( Decius ) és trónörökös fia esik el a gótok ( és szövetségeseik ) elleni egyik csatában. 270~271-ben ( bár erre írásos adat nincs ) ismét a tágabb értelemben vett karp, azaz a karp vezetésű albán támadás pecsételi meg Dacia provincia sorsát, miközben maguk a gótok éppen Dobrudzsában hadakoznak. Dacia provincia népességének túlnyomó többségét az Al-Duna jobb partján kijelölt művi menedékhelyükre, [Új-]Daciá-ba menekítik át. 295~297 között Róma érdekében Galerius tetrarkha elsöprő erejű hadjáratot vezet a karp vezetésű albánok ellen saját ősi földjeikre, azaz a gótok által még meg nem szállt Havasalföldre és Moldovába, a legyőzötteket - a nyelvi értelemben vett mai g eg-albánság túlnyomó többségét - pedig római határvédelmi célfeladattal áttelepíti az Al-Duna jobb parti Moesia Inferiorba. Az elnéptelenedett Moldovát, Erdélyt és a Havasalföldet a vizigótok szállják meg, és ím már a megnövekedett országukat nevezik ezen túl Gutthiuda/ ( latinul ) Gothia azaz a gótok országa néven --- mindössze 380-ig, amikoris mindezt fejvesztve ürítik ki a vizi -( = derék vitéz -)gótok, és elfutnak a húnok elől Gutthiuda és ennek NY-i része: a g eg-albánok Keleti- Kárpátok menti 2 és fél évezredes történelmét őrző *Kauka-land/tə név ezzel letűnt, ám ( még ) megmaradt az Al-Duna *Wiszter-/ Iszter-neve! 271-ben tehát Róma az Al-Duna jobb partjára menekítette korábbi bal parti Dacia provincia lakosságát, köztük a provincián belül lakott dákokat is ben pedig a gót nyomás elől, ill. a gót szövetségtől leválasztva az Al-Duna jobb partjára - a Római Birodalomba - telepítette át Moldova ( tágabb értelmben vett karp megnevezésű ) karp~g eg-albán népeit egy római hadvezér: másfélszáz év állt itt rendelkezésre ahhoz, hogy etnikai kiegyenlítődés keretében kialakuljon a ( mai hazájuk őslakosságát most nem számítva ) össz-albánság.

11 447 után a Morava~Felső-Vardar menti szállásokon olyan szoros lett az együttműködésük, hogy ez összeolvadásra vezetett. Az albánok ma is szkíta-utódnak ( népetimológiásan sas-fiaknak ): škipe tar-nak ( angoloshoz igazított albán átírásban shqipetar-nak ) mondják magukat. * * * * * * * * * * * * * Az ős-szlávok ( és/vagy az ős-baltiak ) nem jutottak el a Kárpát-medencébe. --- Sem a volhíniai~pripjaty-menti~közép-dnyeperi térségekre is kiterjedő, az összes későbbi szláv nép nyelvi ősei közös műveltségének tekinthető - a halomsíros műveltség hatásait tükröző, a lengyelföldi Trzciniec-kultúra D-i sávjából a többségükben ún. dinári rasszú, illyr nyelvű népek K-re vándorolt elemeivel [ = Сосница-/Szosznyica-/Sosnitza-leletegyüttes, mint a Trzciniec-kultúra K-i változata ] jelentős mértékben feltöltődő - javabronzkori ( Kr. e. kb ~13. sz. ) Komarov-kultúrának, sem az ezt szervesen követő - NY felől az urnasíros, K felől a gerendavázas sírokkal jellemzett ( срубная-, Holzkammergrab-, timber graves-) kultúra hatásaitól gazdagodó - későbronzkori Bilogrudivka és tkp. Wysocko fázisú kultúrának ( amely tágabb értelemben vett Wysocko-műveltség Kr.e. kb. 750/700-ban zárult ), --- sem a [ törökös nyelvű, Altaj-környéki eredetű korai szkíták szomszédjának számító ] ( itt ) legkorábbi koravaskori ( Kr. e. kb. 750-től kialakuló ), és már a szlávok K-i csoportjaihoz ( = a K-i szlávok őseihez ) köthető Csernolesz-kultúrának semmiféle, a Kárpát-medence viszonylag közeli, ÉK-i részeire ( tehát a Tisza Sárosi-kaputól ill. a Tapolytól É-Erdélyig terjedő vízgyűjtő területének egészére ) kiterjedő - akár csak szórványos - kapcsolatára nem mutat semmi nyom. A Hallstatt-C kultúra NY-i = kelta ágazatának egy csoportja - még D-Németországban itáliai [ etruszk?! ] kultusz-elemekkel is gazdagodva - a Saale jobb parti teljes vízgyűjtő területét megszállta, ahol - az ettől NY-ra lévő, a germán nyelvi tömb peremén kialakult vegyes ún. Unstrut-kultúrával is érintkezve - kései Lausitz népességre telepedett rá: ez a Halle-i kultúra, amelynek fő kereskedelmi terméke a konyhasó lett; ( kelta hallə = só ). Kisebb csoportjuk Sziléziába is eljutott, az Odera középső szakasza mentén pedig kapcsolatba került a helyi késő-lausitz műveltség népessége közé telepedő [ K-]pomerániai-csoport, majd a kettejük egységesüléséből kialakuló [K-]pomerániai-kultúra NY-i szláv nyelvű alkotóival, akiknek az Odera és a Warta közötti részét a kelták törzsszövetséggé szervezték, saját kelta nép-nevüket átadva, miközben maguk nyelvileg el-ny-szlávosodtak; ez a *pol an nevű törzs-csoport --- utóbb a lengyelek összességének névadója: *pol an *pol ak. A Kr. e. kb. 600/500-tól számított ún. Hallstatt-D -kultúra K-i = pannon (!) ágazatába tartozó morvaföldi, továbbá a Felvidék NY-i peremi ( = a Kárpátoktól a Vág-völgyig terjedő ) részein virágzó, ill. a K-Dunántúlról és a Duna Komárom~Baja közti szakasza mellől a Felvidék Vágtól a Garamig terjedő középső részeire is áttelepülő ún. Épannóniai csoport jellegzetességeinek egy részét importálták a [K-]pomerániai-kultúra alkotóinak D-i csoportjai, köztük pl. a pol án-ok, miközben számos szkíta csoport is behatolt e szállásterületeikre, kissé É-abbra szorítva a [K-]pomerániai-kultúrás NY-i szlávok őseit. Majd a kelta La Tène-kultúra egyes törzsei, népei, csoportjai - pl. a Morva-kapu felől is, de a Sárosi-kapu felől is - szintén beköltöztek a mai Lengyelföld D-i sávjába, nép-mozaikokat alkotva a korábbi lakókkal. A Lausitz-tradíciókat is őrző [K-]pomerániai-kultúrás NY-i szlávok sok La Tène-elemet beépítettek a saját műveltségükbe. E nagyon sokszínűvé vált, de alapjaiban [K-]pomerániai NY-i szláv kultúra pol án-jainak jeletősebb létszámú része - a basztarna vándorlással egyidejűleg, annak É-i szárnyaként, az ÉNY-Pontushoz átköltözni szándékozó La Tènekelta csoportok nyomására ( is ) - a Kr.e. 3. sz.-ban a Pripjaty jobb parti vízgyűjtő területe kevésbé lápos részein a Dnyeper középső folyásáig költözött ( sőt, a D eszna torkolatáig, ahol a Jukhnovo-kultúra alkotóinak ellenállásába ütközve visszafordult, és a Pripjaty bal parti vízgyűjtőjének keskeny szegélyét is elfoglalta ): a Pripjaty jobb parti vízgyűjtőjén K-i szláv alapnépességre, [ itt a gótok és más K-i germán népek Kr. sz. u. II. századi érkezéséig fennálló

12 lokális hegemóniát kialakítva ]: ez a ( lengyelül ) Zarubincy-/( ukránul ) Zarubinyec-kultúra; [ amely ország nevét a pol án-ok K-i szlávosodás utáni *pol яn/polján neve alapján a későbbi jövevény/honfoglaló K-germán gótok *Wolyan Oliən/ Oliu m alakban jegyezték fel ], s amelynek DK-i határain túl tovább élt a részben módosult: szkíta hatásnak kitett, de Hérodotosznál joggal hangsúlyozottan ( sem nyelvileg, sem kultúrája nagyobbik hányadában ) nem- szkíta Csernolesz-kultúra K-i szlávsága ]. A Zarubincy-kultúra NY és ÉNY felé szorította az áreája NY-i felében korábban ott élt Milograd-kultúra NY-i szláv nyelvű népeit, vagyis a tulajdonképpeni [K-]pomerániai-kultúra területére. A Dnyeszternek is új = mai nevét adó basztarna közbeékelődés okán is a Zarubincy-kultúrának szintén semmiféle, a Kárpát-medence viszonylag közeli, ÉK-i részeire kiterjedő - akár csak szórványos - kapcsolatára nem mutat semmi nyom. Összefoglalóan: a K-i szlávok őseinek etnogenetikai mértékű kárpátiai jelenléte a húnok előtti időkben biztosan kizárható; { ugyanis még a Csernyakhov[~Sepsiszentgyörgy-, majd Maros-szentanna]-kultúrának is a K-i germán, jelesül vizigót komponense települt be D-Erdélybe, velük kimutatható mértékű K-i szláv komponens nem érkezett }. A basztarn~polán/polján vándorlás előtt másfél száz évvel korábban élt Hérodotosznál ( Kr.e ) a K-i szlávok ikerneve az eredeti *want~drob an a népnév-képző kisbetűs ν = nü -jéből kisbetűs γ = gamma tévesztés folytán andro-fág = emberevő elírású/félrehallású ; és explicite megkülönbözteti őket a szomszédos szkítáktól. A *drob an-szlávok neve mintegy jelzőként megjelenik ( a számos művi név- fejtéssel - pl. terving = erdei - terhelt )»*dərb ing-/terv ing-gót [ syn. vizi-gót ( korábbi felfogásban: germán west a K-i germánban vezi/vizi = NY-i; ma a gót vezu, vizu = derék vitéz büszke önmegnevezésre gondolnak )]«névhasználatban is, amely a meghódított majd együttélő szláv népességre utaló, konkretizáló jelzős (!) névhasználat; { amint a Szosznyica-kultúrás, dinári rasszú, ekkorra már el-szlávosodott népességnek a Jukhnovo-kultúra által DK-ebbre szorított szállásterületeit annektáló, majd onnan a Don térségéig szétterjedő» gə-*räuk an-/greu t ung-gót [ syn. osztro-( = K-i ) gót ]«szövetség neve esetében is }. A Kr.e. 9./8.sz. fordulója markáns éghajlat-ingadozási periódus inflexiós pontja: a korábbi száraz(abb)~meleg(ebb) nyarú, és nagy gyakorisággal kevésbé havas, de kontinentálisan zord telű ún. szubborreális ( HL 4 -)fázis ekkor vált át a nedves(ebb)~hűvös(ebb) nyarú, havasabb telű ún. szubatlantikus ( HL 5 -)fázisra. Ez a Balti-tenger DK-i partjai közelében élő szatem indogermán ún. balti nyelvű gabonatermelőket igen kedvezőtlenül érintette, és egy részük a D eszna-folyó vízgyűjtőterületére költözött, saját nyelvén nevezve meg a térség tavainak, folyóvizeinek jelentős hányadát. Az itteni őslakosság - az el nem költöző Szosznyica-utódokat leszámítva - elsősorban a sok évszázaddal korábban innen elvándorolt 2 bronzkori műveltség, a Fatyanovo- és az Abasevo-kultúra maradvány-csoportjaiból állt, akiknek az ikernevét a hódítók átvették: ez a Jukhnovo-kultúra *meram~kaym/ murom(a)~( szatemesen )szeym népe, Hérodotosznál ( áthallásosan/népetimológiásan, és ehhez csak az μ = m -hangból/betűből lett ν = n, illetve be kellett szúrni 1 db λ = l hangot/betűt ) megőrzött beszélő nevükön a fekete köpenyesek [ ógörögül: melan-khlain(osz) ]. Hérodotosz megírja, hogy nem szkíták, de szkíta szokások szerint élnek ( H-IV. 20, 107 ), éspedig a *Szürgi(sz)/Kürgi(sz) /( Hérodotosz informátoránál a g az előtte lévő r -hez r/rh -vá hasonulva ) Ger rh osz = Donyec-folyó forrásvidékétől a ( mitológiai ) É a valóságos ÉNY (!) felé; határosan a tőlük D -re, valójában DK-re élő ún. királyi szkítákkal. { Természetesen sem a Fatyanovo-, sem az Abasevo-műveltség alkotó törzsek, népek nem voltak eredetileg finn-ugorok, bronzkori vándorlásukkor kultúrájukkal csak a nevüket adták egyes Oka~(Felső-)Volga-menti finn-ugor népeknek, ezért helyesebb pl. ( deutero-)murom(a) népről beszélni/írni, amennyiben az el-finn-ugorosodottakra gondolunk. Természetesen az ún. társadalmi ( szociális ) mimikrihez kapcsolódó névátvételre kell gondolni: az őslakos finn-ugorok átvették a kis létszámú, de kora bronzkori kultúrájuk okán megcsodált szomszédok ill. civilizátorok/hódítók nevét, akik viszont nyelvileg beolvadtak a létszámilag többségi őslakosságba. E szociális mimikrire alapuló névátvételt a közismert és jól dokumentált eset kapcsán [aldunai] bolgár típusú összeolvadás/asszimiláció néven említi a történelemtudomány. } A K-európai gerendavázas sírúak és utódaik a Dnyeszter középső szakasza vízgyűjtő területétől a Tiszáig; kapcsolataik a moldovai albánokkal. [ = az albánok okán írtak szükséges mértékű megismétlése az É-i kapcsolatok értékelése végett ]. A javabronzkori gerendavázas sírú [ срубная-, Holzkammergrab-, timber graves-] v. Khudün-kultúra korai, Kr.e. ( kerekítve ) tól 1.350/1.300-ig tartó időszakában - a Don középső szakasza és a Volga középső + alsó szakaszának térsége közötti szállásterületeiken - megjelent a borda-díszítésű [ ( orosz ) вал = terep- borda ( pl.

13 hegygerinc, földsánc ), = ( angol ) ridge, валик = bordácska ] kerámia ( is ). Az egyik korai срубная-népesség - amelynél tehát még csak elvétve fordul elő a borda-díszítésű kerámia - a Kr.e. 2. évezred közepén D-re vándorolt: egyik csoportjuk Dagesztánban ( pl. Utamüš ) éppen a K-kaukázusi eredetű, a borda-díszítést É-ra hozó népesség mellé települt, utóbb összeolvadva: ikernevükön ők a későbbi *szauro~mata nép mata(n) komponense, [ akiket nagy tévesztés a csak hasonlóan hangzó nevű, egészen más eredetű, rasszú és többségükben szatem-indogermán árja nyelvű későbbi *szarma ta néppel egybemosni! ]; másik csoportjuk a Van- és az Urmia-tó medencéje vízválasztójának D-i sarkán álló Hakkári-hegységbe ért Kr.e re, ahol csodás sziklavéseteken örökítette meg világképét, utóbb - nyelvileg el-kurdosodva - a nagy kulturális szerepet vívő *botan népcsoport névadója lett. A срубная-kultúra kései szakaszának kezdetétől ( tehát kerekítve K.e /1.300-tól ) már jellemző a borda-díszes kerámia, amely NY K irányban a Tisza és az Altaj-hegység/Irtiš-folyó között, ÉNY DK irányban a Közép- Dnyeper és az Al-Duna torkolatvidéke ill. É-Turán és É-Afganisztán között a legtöbb műveltségnek ( valamilyen arányú ) komponense lett, így - szinte a geológiai vezérkövület -hez hasonlóan - optimális kormeghatározó ( is ); vele párhuzamosan terjedt el ebben az óriási térségben számos bronzeszköz-típus, stb. is. E kulturális bélyegek nagy területeken elterjedését az mozgatta, hogy Kr.e tól [ a szubboreális azaz HL 4 fázis -K 2 szakaszának kezdete ] markáns aszályosodás kezdődött pl. Eurázsia meleg-mérsékelt övében: a félsivatagok a sztyeppek rovására, a sztyeppek a fás-( erdős -)sztyeppek rovására kezdtek terjedni, amely a térség számosállat-, köztük szarvasmarha- és ló-tartó népeit gyakran késztette nemcsak a rendes évi legelőváltásokra, hanem egyes csoportjaik, rajaik nagyobb elvándorlására is. A nagyobb távolságra viszonylag gyorsan elvándorlások gazdaságtörténeti hátterét pedig az tette lehetővé, hogy ekkorra a ló-hátalásos helyváltoztatás már általánosan elterjedt. [ A borda-díszítésű kerámiás kultúrák eurázsiai jelentőségének egyik legjobb összefoglalása Е. Н. Черных: Общность культур валиковой керамики Евразии. in: Этногенез народов Балкан и Северного Причерноморья --- Moszkva, A szakcikk néptörténeti gondolatai a kimmerekre és a szerző értelmezésében a legtágabban vett thrákokra vonatkoznak. E dolgozatom etnogenetikai megjegyzései is azonban a sajátjaim, teljes felelősséggel ]. Az Oka-Don-síkság érintésével - ahol a срубная-kultúra alkotói tartósabban érintkeztek az É-pontusi Szabatinovkakultúrás *kimmerekkel [ akik viszont eredetileg a Kr.e. 3. ée. végén DK- ill. K-Anatóliából hurri (!) nyelvüket és a katakombás kultúra alapelemeit, meg néhány szomszédos szövetséges nem-indogermán törzs népességének egy részét hozták magukkal az É-Pontus sztyeppéire ] - érkeztek a Dnyeszter középső szakasza bal parti mellékvizeitől a Keleti-Kárpátokig ill. a Duna-deltáig kiterjedő kultúratörténeti Moldovába e késő-срубная műveltségű állattartó [ szarvasmarhát, lovat, juhot, a fás ( erdős -)sztyeppen sertést is tenyésztő ] harcosok, és letelepedtek az itt ekkor már közel 1 évezrede élő Monteoru-kultúra vegyes gazdálkodású, de főként földművelő albán törzsei közé. E *gotänš/*budin nevű срубная-jövevények ős-szatem ( tehát nem árja! ) indogermán nyelvet is hoztak, továbbá az Urál D-i előterében lévő őshazájukból pl. ún. alpi küllem-jellegeket is, a mediterrán alakkörbe tartozó rassz-jegyeket is. A moldovai őslakók a[z ekkor még itt élő ] szatem indogermán g eg-albánok voltak, többségükben ún. K-dinári [ a grúz szakirodalomban: kaukázusi ] testalkattal; az ő törzsi szállásterületeikről nevezték el az antikvitásban az Al- Dunát *Wiszter/ Iszter-nek, a Duna-delta egyik szigetét pedig *leuke-nek, a delta felettit pedig *päuke-nek, magát a törzsszövetséget pedig *neur(osz)-nak; K-Erdélybe beköltözött egyik törzsük neve Ptolemaiosznál *kauk(on), szállásterületük okán ők ( és nem valamiféle művi névfejtés ) a névadói a térség gót Kauka-land(a) megnevezésének. A jövevény *gotänš/budin harcosok és az őslakó albánok hamarosan ún. etnokulturális szintézist alkottak: ez a Noua-kultúra, amely fennállása idején mindvégig kapcsolatokat ápolt a K-i szomszéd Szabatinovka-kultúrás kimmerekkel, ill. NY-on meghódította Erdély nagy részét az Érchegységig és a Szamos középső szakszáig, egy csoportjuk pedig kivándorolt a Tiszántúlra, keveredve a helyiekkel ( = Berkesz-Demecser csoport, Kr.e tól ) után az Alföld felől érkező új hódítók, az urnasíros [ a Csorva-műveltség utódjának számító ] Gáva-kultúra túlnyomó többségében *dák népe a Noua-kultúrások zömét kiszorította a Kárpátokon túlra, ám a Nagy-Szamostól Háromszékig K-Erdélyben - a váltakozó új műveltségekhez alkalmazkodva, de népi azonosságtudatuk ( = nevük ) megőrzésével! - a római hódításig megmaradtak. Hérodotosz e névváltozatban [ NY-i ] budin népe nevét Ptolemaiosz - *gotänš/ kotänš - őrizte meg. [ A Kárpát-medence É-i részének közepén élt egy szinte azonos(!) nevű, La Tène-kultúrás kentum-indogermán kelta vasbányász, -feldolgozó, -forgalmazó *kotin/cotin(us) nevű nép. De e névazonosság csak véletlen, mégha a Kr.e. 3. sz.-ban Erdélybe is eljutó La Tène-kultúrás kelták okán sokan fel is teszik, hogy az erdélyi/ptolemaioszi kotinok is a Felvidékről ide vándorolt kelta-kotin utódok lennének ]. Hérodotosz ( Kr.e ) a Kr.e 5. sz. közepén világosan utal arra, hogy a[z erdélyi azaz NY-i] budinok már a szkíta perzsa háború ideje előtt is - tehát évszázadokkal a kelták La Tène-kultúrája ill. Kárpát-medencébe érkezése

14 előtt (!) - javában ott éltek, [ H-IV/105.], hiszen az albánok/neur(osz)-ok egy része hozzájuk költözött be Erdélybe; ( vlsz. nem tévedünk, ha e Kr.e. 550/500 körülre tehető beköltözést kapcsolatba hozzuk a Kr.e. 600 óta önszerveződő É-pontusi szkíta (kon)föderatív királyság országalapító hadmozdulataival ). [ Köz-tévhit, hogy a budinok = csúdok, tehát tajga-lakó finn-ugorok, maguk a neurok pedig eredetileg valahová Volhíniába lokalizálandók: hiszen a Noua-kultúra földjének - a neur-ok ( főként NY-)moldovai országának, azaz»neur(isz)«-nak - a zöme is ligetes-erdős táj ( volt ), főképpen a tőle K-re eső É-pontusi sztyeppes vidékhez képest, amiképpen D-Besszarábia tengerparti sávjának a Duna-delta térségéig szkíta számosállat-tartók lakta pusztáihoz képest is ]. A kentum indogermán nyelvű, nordikus ( Hérodotosz: vörös haj, kék szem ) rasszú *togár őslakók *Rəga-/R h a-( = Volga-)folyó menti, pl. Žiguli-környéki maradányait is magába olvasztó, eredetileg Poltavka- majd срубная-, így késő-срубная-kultúrás és ős-szatem indogermán nyelvű *gotänš/*budin népességnek az Urál DNY-i előterétől a Volga középső szakasza bal partjáig kiterjedő ősi szállásterületeit maga Hérodotosz pontosan leírja [ H-IV/21-22.,102, , , ,136 ]; amiként IV. könyve ugyanezen részeiben a budinokkal a Volga itteni szakszának jobb partja és a volgográdi földszoros felől szomszédos, részben keveredő [ ld. Gelón(osz) város neve ], a hellén kultúra - pl. kultusz - egy részét a bevándorló - *Millə βətən-/millavadna-/mil ét (osz)-i *yáván/ión nyelvjárású hellén kereskedők ( = korábban az Azóvi-tenger parti kereskedelmi telepek lakói ) révén átvett, későсрубная- és utód-kultúrás *gel an/gelón(osz) nép szállásterületeit is; [ a H-IV/109-ben említett láp-kedvelő, négyszögletes fejű, köpeny-bélésnek alkalmas gereznájú vad a Hérodotosz látókörében első ízben itt, jelesül a ( helyenként erdeifenyő-elegyes ) kocsányos tölgy~mezei szil~kiselvelű hárs - az orosz nyelvű szakirodalomban e fafajok latin neve kezdőbetűiből kialakított»qut«jelű - belső-kontinentális mérsékeltövi lomboserdő övben is meg-megjelenő jávorszarvas ]. E népektől ÉÉK-re - szkíta hatásnak kitéve, sőt a szkíták egy részével nemcsak szomszédságban, hanem elvegyülve - él(t) a *tüšge tə/(ógörösgösen, amely nyelvben nincs š -hang és -jel ) thüsszageta törzsszövetség --- a székelymagyarok ősei (!); DNY-ra pedig a kimmer-maradvány *méot-/(ógörögösen: maiot-), végül D-re a *szauro~mata(n) ikernevű törzsszövetség szállásterületei voltak. A Noua-kultúra nem dák szatem nyelvei, így a többségi albán is hagyott nyomot az ős-szatem indogermán dák nyelvben. Továbbá: 1./ a Monteoru-, majd Noua-kultúrás, és az ezt követő koravaskori ún.»albán (( régebben thrák -nak mondott )) Hallstatt[[-gén! ]]«nevű műveltséget alkotó moldovai albánok, { éppen a Noua-kultúrás budinok művészeti hagyatéka okán is, ld. őseik egy ága Hakkári-ba kirajzásának sziklavéseteit! Így aztán:»mivel a budinok egyik K-i csoportja a Közép- és K-turáni~Altaj-i~NY-Belső-ázsiai (!) szkíta etnogenézis NY-i komponensei közé tartozik, és mivel a korai szkíták alsó- és felső-ausztriai szomszédsága alapvetően hatott a kelta művészet állatstílusára, és mivel a Hallstatt-kultúra NY-i ágazata : kelta, amelynek vívmányai tovább éltek az össz-kelta La Tène-kultúrában«--- B.S.}; 2./ az akkor tőlük É-ra élt szláv ősök irányába is volt szerény nyelvi távkapcsolat. De szlávok ekkor még nem éltek sem Moldovában, sem a Kárpát-medencében. A borda-díszes kerámiás kései szakaszú срубная-kultúrának több csoportja a Kr.e. 2. évezred vége felé Turánba vándorolt. Közülük itt csak a *botan/budin népesség D-Urál menti őshazájából elinduló, K-en az Irtiš-folyónak ( is ) nevet adó, a [ Hérodotosz által» arp~ oksza(isz)«-ként ógörögre átírt ikernevű ] őslakókkal etnokulturális szintézis -ben közösen kialakított ún. Trušnyikovo-kultúrásokra, és a Kazak-hátságon meg a Szír-darja alsó szakaszánál a [ Hérodotosz által»kol~ aksza(isz)«-ként ógörögre átírt ikernevű ] őslakókkal etnokulturális szintézis -ben közösen kialakított ún. Begazü~Dandübaj-kultúrásokra utalok: mindkét műveltség az őslakók túlnyomó többségben törökös nyelvű népei előző teljesítményeire épülve a szkíta kultúra egyik alapvető, Turánhoz képest NY-i ( = срубная ) elemeket is (!) tartalmazó komponensévé vált. Ekként alakult ki szomszédsági hatásukra É-Turán ún. Szagar-kultúra fázisa, ( amelyben csekély arányban előfordulnak a borda-díszű kerámiák is ): e műveltség alkotói [ utóbb és már Etelközből Álmos- és Árpád-vezette ] magyarságunk alapvető és közvetlen(!) ősei; a szíkták egy része, és hún, stb. utódaik egy része pedig csatlakozó, utóbb székely-magyarrá és Hétmagyarrá lett komponensei népünknek. A törökös nyelvű (! ) szkíta és szövetséges népek Közép-Európába ( is ) költözése. Az Ordosz térségéből Kr.e körül a fokozódó ariditásnak, aszályosodásnak a számosállat-tartásukra gyakorolt kedvezőtlen hatásai miatt szétvándorolt Karaszuk-kultúrás, törökös nyelvű korai hún népek előbb a mai K-mongóliai

15 * A rguń-folyó környékére, majd az Altajba és az Irtiš-folyó felső szakaszához ( is ) költöztek, e NY-i korai részük az itteni, ugyancsak törökös nyelvű őslakosokkal etnokulturális szintézist alkotott. A Kr.e. 2. évezred végén ill. a 2./1. ée. fordulón az Urál D-i előteréből - срубная /Holzkammergrab/timber graves/gerendavázas sírokkal jellemzett kultúrás - ún. ős-szatem ( tehát nem árja! ) nyelvű csoportok települtek át Turánba, a népesség összetételében túlnyomó többséget (!) képviselő turáni őslakókkal alkotott egyik (!) közös műveltségük pl. a bronzkorvégi/koravaskori ötvösmesterség és -művészet tekintetében páratlan értékeket létrehozó ún. Begazü~Dandübaj-kultúra; ez + a K-Tyenshan-i, főképpen pedig az Altaj-i és Altaj tágabb környéki műveltségek mozaikjának koravaskori átalakulása után e turáni~altaj-i~altaj-környéki népek a törzsszövetségi vezértörzs nevét felvéve - azaz kulturális, közösségi ( = identitás-) öntudati és politikai értelemben - *szaka / szkí ta néven lépnek az írott történelem színpadára az ókori iráni, kaukázusi ill. hellén feljegyzésekben. Szellemi teljesítményüket tükröző művészetük korai állatstílusa a D-szibériai~altaji~szajáni~Bajkál-környéki~Tyenshan-i ill. az É-turáni évezredes [ ahol van hegyvidék: a sziklaművészetben is megörökített ] hagyományok folytatása, amely magába olvasztotta az Urál D-i előteréből a Kr.e. 2. évezred végén ill. a 2./1. ée. fordulón érkezett néhány kulturális ösztönzést is; ( de pl. a bordás-díszű kerámiát csak maguknak a NY-i jövevényeknek a közvetlen utódai tartották meg, egy ideig ). E többségében számosállat-tartó, ezen belül is hangsúlyozottan lótenyésztő szaka ill. szkí ta törzsszövetség népei jelentős részének küllem-jellegei europo-mongoloidok/mongolo-europoidok - pl. közép-( =»-šk/-kš«jelű ) és kelet-( =»-szk/-ksz«jelű ) turániak voltak; [ ez utóbbiak között - magas gyakorisággal - brachykephalizálódott chancelade rasszúak, ( akiket/amelyeket sajnos a valódi mongolid ún. szajáni rasszbeliekkel összevonva a nevében is megtévesztő tungid összlet -be sorolt be a Szibériát, Turánt és Belső-Ázsia NY-i felét homogenizáló több szovjet - és nyomukban, tőlük átvéve: néhány nyugati - antropológiai munka nagyvonalúsága )]; sőt, a szkíta/szaka törzsszövetség leletei között néha [ Turán egyes részeire csak a tatár~mongol invázió alatt és óta betelepült ] valódi mongolidok különféle rasszai is előfordultak, ám nem jelentéktelen csoportjaikat alkották a színtiszta europoid~europid rasszúak is, köztük pl. É-turanid ( andronovo ), pamíri, klf. K-i mediterrán ( pl. kászpi, iráni ) és más mediterrán ( pl. gracil-mediterrán, atlanto-mediterrán ) bélyegűek, továbbá nordikus alkatúak is. [ Protolappal kevert K-balti /crômagnonid-b elemeket is hoztak magukkal Európába a K-Szaján tágabb térségéből, pl. a Kustánfalva-kultúra I. szakaszában, Kr.e. 750 körül ]. A Kaukázus É-i lábazatához és a Dnyeper zúgói ( = sziklazátonyos, azaz katarakta-szakasza ) környékére Kr.e. 900 körül költöztek a legelső szkíta csoportok, a legelő-használatok okán azonnal háborúba keveredve a Fekete-tenger parti kimmerekkel, akik törzsszövetség-vezető = névadó többségét innen Kr.e. kb. 750-ben sikerült végképp elüldözniük a Kaukázustól DNY-ra és D-re: ekkortól a teljes É-pontusi sztyeppén és fás-( erdős -) sztyeppén a szkíta hegemónia érvényesült. Egy szaka/ szkí ta csoport 750 után az Örmény-felvidék Urmia-tó menti részein államot alapított, és itt feltöltekezett a Közel-Kelet ókori szellemi kultúrája egyes elemeivel. [ A Kárpát-medencébe a szkíták hozták be a fazekaskorong ismeretét, --- meglehet, hogy eme Urmia-menti csoportjuk közvetítette azt - azt is! - a Közel-Kelet felől ]. 600 körül az urmiai szkíták az indogermán árja médek hadjáratai elől visszaköltöztek É- pontusi testvéreikhez, akikkel addig is folyamatos kapcsolatban voltak, s ahol 600 után a korábbi laza szkíta törzsszövetségből ( kon)föderatív államot - jelesül: királyságot - szerveztek. Új orientációjuk ekkortól a hellén világra irányult, részben eme együttműködés következtében 1 évszázadnyi idő alatt, tehát Kr.e. kb. 500-ra kialakult az új, ma klasszikusnak mondott szkíta művészet, amelynek minden előkerülő kincs -lelete méltán a világörökség része. A virágzó gazdálkodásukra, külkereskedelmükre épülő e kulturális csúcsteljesítményük idején: a Kr.e. 5. sz. közepén írt róluk a szomszédos és részben szkíta lakosságú Fekete-tenger parti görög kereskedelmi telepeket, városokat is meglátogató Hérodotosz. A szakák/ szkíták Kr.e. 900 és 300 között is mindvégig megőrizték távoli K-i kapcsolataikat: mind az ún. szarvasos vésetek a Kaukázus ÉÉNY-i peremvidékétől Turánon át K-Mongóliáig és az Ala-shan-ig; mind az Ordosszal, sőt az azon túli - akkori tulajdonképpeni - Kínával ( pl. az ún. taotie-maszkok importja Lurisztánig vagy az Urmia mellé; vagy pl. a sárkány-motívum Kínától átvétele, és saját ( egyik ) totemállatuk, a farkas fejével kiegészítése; és mai ismereteink szerint a szkíták hozták Európába a kender 1. szaporítóanyagát ill. termesztés-technológiáját ). Az ordoszi húnokkal együttműködésük, közös hadjárataik miatt költözött új - a korábbihoz képest K-ebbre lévő - fővárosba a kínai Csou-dinasztia ( éppen emiatt lett K-i Csou e fázis neve ); felderítő hadjárataik az Ordoszból is, majd ÉNY-India felől is egészen a mai D-Kínáig ill. DK-Ázsiáig eljutottak: az itteni, így pl. az É-vietnámi ún. Dong Shon-bronzok egy része egyértelműen szkíta művészeti hatást mutat

16 És: a zömében szkíta kereskedők által lebonyolított lánckereskedelem révén kínai porcelán-gyöngy ékszerek juthattak el a szkíták által Podóliából ÉNY-ra szorított szlávság által kialakított ún. K-pomerániai csoport áreáján kívüli, azaz NY-i, DNY-i és D-i késő-lausitz kultúra pl. mai D-lengyelországi területeire, Kr.e. 750 után Kb. 900/850 körül tehát a Dnyeper-zúgóktól és Podóliától K-Galícián át a Közép-Tisza vidékéig a belső-ázsiai és turáni kulturális örökséget és népcsoportokat is magukkal hozó szkíták és szövetségeseik legkorábbi népei, törzsei foglaltak hont; [ korábban tévesen kimmernek vélték e bronzkor legvégi/koravaskor eleji leleteket, ám a kimmerek É- pontusi kultúráját a Fekete-tenger partvidékén, sőt: Moldova egyes részeiig ma már jól el tudja különíteni a kutatás ]. Tehát 1./ korai szkíta a Mezőcsát-kultúra, amelynek törzsszövetségi vezértörzséről az egész népét *szigün/szigün na néven emlegetik az ókorban, s amelynek rassz-komponensei között - a Kárpát-medencében először! - turáni és belső-ázsiai, azaz euro-mongoloid és valódi mongolid küllemjellegű népesség is beköltözött; és kb. 750 utáni, 2./ korai szkíta a Kustánfalva*-kultúra I. fázisa, [ Kustánfalva = Bereg vármegyei falu, *Munkács/Мукачеве város közig. területeivel K-ről határos; Kárpátalja annektálásai után: az 1. Csehszlovák Köztársaság idején Kuštanovice, a Szovjetunió idején ill. ma Ukrajnában Куштановиця lett a neve ], amely műveltség mind a Dnyeszter forrásai és felső szakasza menti K-Galíciára, mind a San-folyó forrásvidékét érintve a Sárosi-kapu környékére, a Kárpát-íven belül pedig - Máramarost leszámítva - Kárpátalja egészére kiterjed, így NYon az Ung teljes vízgyűjtőterületét és a Vihorlátot is beleértve, ( sőt, feltehető, hogy a Laborc~Ondava~Tapoly vízgyűjtőjére is, legalább a Kr. sz. után II. sz.-i germán, pl. gepida térfoglalásig ), K-en pedig a Nagyszöllősihegyek~Borló-Gyil~Szolyvai-havasok vízválasztójáig, azaz Máramaros vármegye NY-i pereméig. [ Maga a névadó Kustánfalva azonban a szkíták eme csoportja teljes - Kárpát-íven belüli és kívüli - szállásterületének a NY-i határán található ]. Népeik pl. a ( K-i )*Beszki d-hegyeknek éppúgy a névadói lettek, mint a II. szkíta hullám elől kitérve a Mezőcsát-kultúra területére költöző vezető törzs neve a Tisza ókori neveiben is fennmaradt: *tiszk/liszk/biszk [ Partisc(us)/Par-tiss(us) ill. də(n)-*biszk/ti bisc(us)], ez utóbbit néha összekeverték a Temes gyakorlatilag azonos alakú - *Tib isc(us) - ókori, vlsz. * c kərd-/ s cord isc(us)-kelta nevével. A Kr.e. kb. 600 utáni, Örmény-felvidéki ( itt a művészeti hatások mellett néhány örmény és árja kölcsönszót, köztük személynevet is alkalmazó ) és hellenisztikus kulturális hatásokat is ötvöző, Kr.e. 550/500-ra kifejlődött ún. érett/klasszikus szkíta ( állat)stílust a Fekete-tenger É-i partvidékén szervezett É-pontusi Szkíta Királyság törzsei, népei terjesztették. E klasszikus szkíta művészet tárgyi leleteivel érkezett hozzánk Kr.e. 500 körül a II. szkíta hullám: törzsei, népcsoportjai nevét őrzik a[z ekkor még csak az Erdős-]*Kárpá t-hegyek, ( amely név legkorábban a mai Magurák és Tátrák láncára terjedt tovább, a névadó szkíta nép ide vándorlásai okán, már a húnok hegemóniája előtt ), e nép a Kustánfalva-kultúra II. fázisának ihletője. De ugyanennek a kustánfalvi későbbi szkíta szövetségnek a királyi szkíta, azaz *porala ta nevű, eredetileg a Balkaš-tó D-i közelében élt komponense ( és névvariánsai ) hatottak az É-erdélyi dák kultúrára is [ *Poroliš/( latinosan, amely nyelvben nincs š -hang és -jel ) Poroliss(um) ókori város neve is jelzi ]. E kustánfalviak egy-egy csoportja - megújítva a Tisza térségi Mezőcsát-kultúrát - a Tisza mentén D-re, ill. az É-i Középhegység lábazatán haladva NY felé rajzott ki, nyomukat a kustánfalvi ihletésű ( Szentes-)Vekerzug~Hetény-( szlk. Chotín )-kultúra is jelzi, egészen a Vaskapuig ( ld. Drobe ta neve ); és általuk őrzött Duna parti átkelőhely volt pl. *Gerula ta ( = Oroszvár/Rusovce, ma Pozsony külvárosa ). Jelentős szállásterületet alakítottak ki a már Sztrabón ( = Jézus Krisztus kortárs földrajztudós ) által is e néven feljegyzett *Gabre ta erdős hegyvidéken, amely azonos a mai D-csehországi Šumava-hegyek és a Cseh-Morva-dombvidék együttes területével, ahonnan az Elba mentén a mai Thüringiáig is el-eljutottak; mindezt a Kr. e. 5. sz.-tól a Kr. sz. utáni II. sz.-ig ( = a germánok nagy területfoglalásaiig, majd népvándorlásuk kezdetéig ) az ókori szerzők is jelzik. Ám e szkíták szellemtörténetileg egyik legfontosabb hatása Európában az volt, hogy Gabre ta-i szállásaikról rendszeres kapcsolatot alakítottak ki a közeli Hallstatt ( nemcsak a tükörfordítás okán, hanem térben is gyakorlatilag: Salzburg ) keltáival, és a korai, majd a klasszikus szkíta állatsílus, meg a mögötte lévő törökös szkíta + más turáni + belső-ázsiai mitológia egy része a Hallstatt-, majd La Tène-kultúrás kelták átvétele és interpretálása révén szerte NY- és Közép-Európában, utóbb a Balkánon, sőt Kis-Ázsiáig is elterjedt. Mezőcsáti területről, de már e Vekerzug-fázis kiváltotta népmozgások során költöztek a Szamos mellé a Kolozsvárnak nevet adó *napokə/( a rómaikori Dákia/Dacia államigazgatási írásbeliségében: Napoca ) nevű, továbbá a Temesközbe is, a mai Ialomiţa-folyó mellé is az * a lbok (ens) nevű, a mai ÉNY-mongóliai *cabək an/( mai mongol )Dzavkh an tartománybeli őshazájukból származó, a Hérodotosz által»lip~ oksza(isz)«-ként ógörögre átírt ikernevű, a kászpi~turáni rasszú Tuva-i és Altaj-környéki szkíta komponenshez tartozó, szintén törökös nyelvű törzsszövetség tagjai, Erdélyben és a Partiumban/Temesközben természetesen nyelvileg el-dákosodva, ezt

17 megelőzően azonban szkíta kultúrájuk elemeit elterjesztve/átadva a dákoknak. Az áreájukat illetően túlnyomó többségükben eleve a Kárpát-íven kívül élő kustánfalviak zöme ebből a migrációs fő sodorvonal -ból nem maradt ki: az ő szkíta I. hullámbeli alaprétegük a K-i Beszkidektől a Dnyeszter [ az ókori Tyra(s)] felső szakaszának vízgyűjtőterületéig ( is ) élő, ill. a D-i Bug [ Hypani(s) ] felső szakasza jobb partjáig kiterjedő szállásterületű, Hérodotosz nál * a lisz an/aliz(ón) gyűjtőnevű szkíták, közép- és K-turáni, ( a K-Szaján környékéről hozott ) crômagnonid-b, és a Turánban hozzájuk csatlakozott népek pamíri ill. különféle K-i mediterrán küllem-bélyegeivel. Ők egészültek ki a II. hullámban a Hérodotosz által nem említett *porala ta, *gabre ta és karpa tə elittel: az É-pontusi Szkíta Királyság vezető népei/törzsei által kibocsátott, már a klasszikus szkíta művészet szintjén álló és azt terjesztő rajokkal. A Dnyeszter és a D-i Bug torkolata közti tengerpart sávjában éltek a Hérodotosz korára már hellenizálódott *kallüp-peit(ész) szkíták; a D-i Bug középső szakaszától a Dnyeper alsó szakasza vízgyűjtő területéig a földműves azaz szántó-vető szkíták, akik pl. gabonát exportáltak. E néprajzi helyzet ide tartozó lényege: a szlávok és a Kárpát-térség közé szkíta népek sávja ékelődött be évszázadokra, vagyis ekkor még szó sem lehet szlávok kárpátiai jelenlétéről. Moldova a Monteoru-kultúra óta albán/neur(osz) haza, népe gabonát is termelt, és ők Hérodotosz korára már szkíta módon éltek. ÉK-Havasalföld *dibər/dibra [ folyónévként már Hérodotosznál *Napar(isz) változatú ] nevű ősi, aldunai mediterrán rasszú csoportja nyelvileg is el-albánosodott; vlsz. Boirebisztasz -kori Ny-erdélyi kolóniájukat ( név-változatukként ) az * a lbur n(us) helynév (Verespatak ) is őrzi. A germánok. A kustánfalvi kultúra Kárpát-medencén belüli ( Sárosi-kapu környéke, ill. Kárpátalja ) népességének egy részét a II. sz.-i K-i germán *gepida törzsek, és a Przeworsk-kultúra rokon, igen nagy valószínűséggel szintén germán nyelvű ún. eperjesi kerámiás népesség szorította ki a Kárpát-íven kívülre: az eredetileg szintén kustánfalvi-kultúrás, tehát szkíta eredetű rokon-népek közé, továbbá pl. a kustánfalvi kultúra peremén és hatása alatt élő bukovínai őskori *kárp ( és névváltozatai ) nép mellé. Mind a Kárpátaljáról K-Galíciába átköltöző, mind a szkíta honfoglalás óta K- galíciai - és többségi - kustánfalviak utódai a hún idők alatt és után teljesen el-szlávosodó horvátok --- a mai Adria-menti, NY-balkáni és szlavóniai horvátok ősei. A Szeret-folyó felső szakaszának vízgyűjtője menti, azaz bukovínai kárpok ( + névváltozataik ) ÉK-i része szintén ekkor szlávosodott el: a szorbok, a szerbek, stb. őseivé válva. A szlávok. A Közép-Dnyepertől a D-i Bug felső szakasza bal partjáig, e folyó forrásvidékéig ill. a Pripjaty- ( Rokitno-)mocsárvidékig terjedtek a Csernolesz-kultúra K-i szlávjainak - Hérodotosz elhallott és/vagy elírt nevű» andro-fág«-jainak - falvai; Hérodotosz azonban hangsúlyozza, hogy ők»nem szkíták«. A NY-i szlávság eredete. Az imént részletezett korai és az ún. klasszikus kultúrás szkíta népvándorlás és honfoglalás egyes csoportjai érintették a Lausitz-kultúra D-i sávját [ Szilézia, Lausitz, Brandenburg, az Elba középső szakasza ], ám történelmi szempontból az egyik legfontosabb hatásuk az volt, hogy a Bilogrudivka~Wysocko-kultúra szlávjainak több jelentős csoportját a Közép- ill. Alsó-Visztula-mellékre, továbbá az Odera középső szakasza és mellékvize, a Warta térségébe, összességében tehát az éppen e vándorlással véget ért java-lausitz-kultúra területének K-i ill. ÉK-i részeire

18 szorították, mégpedig nagyobb település-tömbökbe: régészeti nyomuk az ún. késő-lausitz kultúra [K-]pomerániai - ím már szláv! - csoportja. E szatem-indogermán nyelvű szlávok és az őslakó ( proto-)venét-maradványok összeolvadásából alakult ki a fentebb részletezettel azonos áreában Kr.e. 750-től kezdődő több hullámban a már a NY-i szlávok önálló műveltségének tekintendő ún. [K-]pomerániai kultúra, amely tehát soha nem terjedt ki az egykori java-lausitzi kultúra NY-i, DNY-i és D-i területeire, vagyis D-en még a Kárpátokig sem jutott el, nemhogy a Kárpátmedencén belülre. A területükre vonatkozó antik irodalom pedig ekkortól a nyelvileg el-szlávosodott ( proto-)venet/venedi őslakók nevét átvitte magukra a NY-i szlávokra, akiket ezért»deutero-venedi«jelzős megjelöléssel célszerű megkülönböztetni a név-azonos, ám kentum indogermán nyelvű egykori ( proto-)venet őslakóktól. A [K-]pomerániai-kultúra kezdetétől tartósan megvalósult az a nyelv-szomszédsági állapot, amelyben egy csúcsára állított háromszög bal felső szögleténél a kentum indogermán nyelvű germánok, jobb felső sarkánál a szatem indogermán balti nyelvű népek, alsó csúcsánál pedig a szatem indogermán szlávok állnak, egymással szoros és kölcsönös nyelvi kapcsolatban: Sprachbund-ban. A Hallstatt-vaskorral is kortárs K-pomerániai-kultúrát a szarmata-, a kelta kései La Tène-, majd ( D-ebbre ) a római birodalmi császárkorral is kortárs Przeworsk-kultúra követte, amely utóbbinak NY-i, DNY-i és D-i sávja azonban nem a NY-i szlávok, hanem különféle germán törzsek alkotása. A nem kizárólag, ám többségükben szatem indogermán, azon belül árja nyelvű szarmaták időben ( = a Kr.e. 3. sz.-tól kezdődő ) és térben szkíta-követő É-pontusi és DK-lengyelországi jelenléte hozta a szlávokhoz az árja nyelvből származó fogalmakat, kölcsön-szavakat, sőt az árja mitológia egyes elemeit is. A [K-]pomerániai NY-i szláv kultúra K-i szegélyén, szintén korábbi lausitz-hagyományok, továbbá a helyi - jelesül a Dnyeper felső szakasza és mellékvize, a Szozs-folyó vízgyűjtő területe őskori népeitől származó - hagyományok, végül az É-ról szomszédos balti nyelvű népektől származó hatások, meg a D-ről szomszédos K-i szláv nyelvű kései Wysocko- majd Csernolesz-kultúra hatásai ötvöződéséből alakult ki a sajátos Milograd-kultúra, ennek alkotói a NY-i szlávok eredendően külön ága: a *kašub/ləbušә, stb. nevű törzsek/népek/nyelvek őseinek tekinthetők. Későbbi vándorlásaik során pl. a kasubok a pomerániai tengerparton keveredtek»a tkp. K-pomerániai kultúra-utód tkp. NY-i szlávokkal«, közülük is elsősorban a lengyelek őseivel, majd a közép- és újkorban is együtt éltek a lengyelekkel, és jelentős mértékben - majd szinte végleg - el-lengyelesedtek. A Milograd-kultúra DNY-i részének alkotói pedig a cseh nyelv alapjait vetették meg; [ az itthoni meg a hajdani csehszlovák vélekedéssel szemben áll Marija Gimbutas nagy figyelemre méltó ábrája a mai 13 szláv nyelv - ezen belül az egyes NY-i szláv nyelvek - rokonságáról, egymás közti viszonyairól! ( nyilván a cseh egyházi nyelv szlovák protestánsok közti bevezetése előtti, ill. a csehszlovák államközösségek előtti időkről van szó, amikor még a cseh~morva és a szlovák nyelv távol(abb) állt egymástól ); in: The Slavs. London p ábra ]. Jelenlegi témánk szempontjából a lényeg: a NY-i szlávok őseinek etnogenetikai mértékű kárpátiai jelenléte a húnok előtti időkben biztosan kizárható. Dákok és korai kelták a Sárosi-kaputól D-re és É-ra. Az ún. ős-szatem indogermán dák ( és rokon ) népeket Kr.e. kb ban kulturális egységbe szervező későbronzkori urnasíros ún. Gáva- és rokon-kultúrák alkotóinak egyik dák csoportja a Kr.e. 2./1. ée. fordulója idején a Sárosi-kapun át K-Galíciába vándorolt ( = Holihrad-kultúra ); itt hamarosan egy DK-i ( itt maradt illyr, ún. K- dinári rasszú ) népcsoporttal szövetséget alkotott, [»*viszt~lok«ikernevüket a Wis(t)~łoka- és a Wis(t)~łokfolyócska neve egykori szállásterületeik szélén mindmáig őrzi ], és a 750 körül K-ről megjelenő korai szkíta néphullám nyomása elől kitérve - vlsz. a Tatár-hágón át - a Tisza legfelső szakaszának mellékvizei: a Visó és az Iza mellé, tehát DK-Máramarosba, ill. a Kőhát~Gutin~Lápos-hegyek térségébe költözött: ők a *kösztə~bok [ coistoboc(us)] ikernevű, utóbb az ún. szabad [ = a Római Birodalom későbbi és rövid életű Dákia ( Dacia ) provinciájába be nem tagolt ] dákok egyik törzse.

19 A kései Hallstatt-kultúra K-i előőrseként ( a mai nevükön: Cseh-medence ill. Morvaföld felől ) el-keltásodott koravaskori népesség költözött a Fehér-Kárpátok és a Javorník-hegység közötti völgyön át ( e beköltözési útvonal Vág-harántoló átkelőjénél van a névadó lelőhely ) a Felvidék ÉNY-i és utóbb a középső ( = Körmöctől a Hernádig ill. a Szepességig húzódó érchegységek ) területére, ahol vasat bányászott és forgalmazott, majd a La Tène-időkben a NY-i Beszkidek és Magas-Tátra É-i lábazatánál is megjelentek: ők a *Puhó-/Púchov-kultúra *kotin [ cotin(us)] nevű népe. [ Megtévesztő a népnév-hasonlóságuk a Ptolemaiosznál olvasható erdélyi *gotänš/ kotänš/cotens pseudo(!)- kotin -ok nevével, vagyis Hérodotosz NY-i budinjaiéval ]. A La Tène-kultúrás kelták * a nart nevű csoportja az Érmellékre és a Nyírségbe telepedett, a DK-Alpokalja-i~DNYpannóniai, az Adria és Dalmácia felől már részben romanizálódó - ám nevüket ( = identitásukat ) az elvándorlás után is megtartó! - kelták közül a *taur isc(us)-ok egyik csoportja Szatmárba ill. a Szamos alsó szakasza térségébe, az el-keltásodásuk előtt [ a venét-rokon ] pannon nyelvű (!), [ azt megelőzően pedig kora bronzkori, Kis-Ázsia felől érkezett ] *yaš/yaz ( iasiae ) nép egyik csoportja a Zsitva és a Garam mentén felfelé haladva [ itt É-on majd» oz«( osii ) néven említik ] a Liptói-medencéig, sőt a Szepességig, majd onnan Sárosig is eljutott, [ ld. pl. Eperjes környékén a romanizált kelta leleteket ]. Még a Római Birodalom hatása előtti La Tène-kultúrás kelták egyes csoportjai a Morva- ill. a Sárosi-kapun át egész Galíciába, sőt attól K-re - a Dnyeper-zúgókig ill. a Fekete-tenger ÉNY-i partvidékére - is eljutottak! Egyértelműen látható, hogy a Kárpátokban vagy a Kárpát-medencében ekkor még semmi ( sem régészeti, sem ókori írásos ) nyoma nincs bármilyen ( tehát akár NY-i, akár K-i ) szlávok esetleges korai jelenlétének. Kései kelta és keltásodó ( majd germánosodó ) ék a szláv szállásterületek és a Kárpátok között. A Kr. e. 3.~2. sz.-tól - a Zarubincy-kultúrát megalkotó szláv polánoktól/poljánoktól D-re, ám elsősorban a Visztula forrásvidékéről ill. az Erdős-Kárpátok É-i előteréből - La Tène-kultúrás kelta csoportokkal, [ majd Kr. sz. u. 166~167 óta ( = a markomann szarmata háború óta ) Szilézia felől érkező vandál-rokon K-germánokkal ] feltöltődő ún. K-dinári rasszú, eredendően illyr nyelvű *basztar nə nép húzódott KDK felé: önmagukról, új itteni szállásterületeikről elnevezve a *Weszter-folyót, [ az éppen ekkor Turán felől ide érkező - és itt általuk beolvasztott - szarmaták nyelvén a folyó = dәn ] a d n eszter-/dnyeszter-t. A Máramarosi-havasok Verecke és a Tatár-hágó közti ívét éppenséggel a jelenlétük miatt hívták Alpes Bastarnicae-nak a Római Birodalomban. D-i szomszédaik a ( mai ) Bukovínában törzsszövetségi központú [ ősi maradvány ] *kárp ( carpi, és névváltozatai ) népek voltak. A germán népvándorlás kezdetei; az ún. eperjesi kerámia kultúrája. A közvetlenül a húnok előtti, Közép-dnyeperi központú, a Kr. sz. u. II. század utolsó harmadától kb. 375~380-ig fennállt gót és K-szláv Csernyakhov-(~Sepsiszentgyörgy-, majd ~Marosszentanna-)kultúrának a végül Erdély KÉK-i [ itt éltek a Monteoru- és Noua-kultúra Dákia/Dacia provinciába be nem kebelezett túlélő néptöredékei is, akiknek a nevéről a K-i germán gótok Kaukaland-nak nevezték nemcsak e területet, hanem egész Erdélyt, ( ma a kauka szónak több megfejtési kísérlete van, csak a népnév = szállásterület- ország-név egyetlen reális megoldás késik )] és D-i részeire kiterjedő, azaz marosszentannai válfaja: vizigót ( = nem szláv! ). A gótok D- erdélyi, a szintén K-i germán nyelvű gepidák gót-kori majd hún-kori K-alföldi peremi, utóbb D-erdélyi és DKalföldi/temesközi jelenléte idején még továbbra sincsenek szlávok a Kárpát-medencében. A Száva-Dráva közéből egy romanizálódó, előtte pedig keltizálódott pannon *yaš/yaz ( iasiae ) népcsoport, az * oz ( osii ) költözött a Liptói-medencébe, sőt a Szepességig és Sárosig, a Garamtól ( ahol ittlétükkor Marcus Aurelius is háborúzott velük ) a germán szvéb nyelvű *búr törzset maguk előtt görgetve a Sárosi-kapu környékére. Nagy a valószínűsége, hogy a szomszédos germán vandál Przeworsk-kultúrával érintkezve - a teljesen elgermánosított/el-germánosodott basztar nə nép nevének változata a *gəszt -/haszd ing- vandál [ latin átírásban és latin egyesszámban: hasding; az -əng = germán népnév-képző ] csoport nevében bukkan fel! - e germán haszd ing- vandál ~búr népesség lett az eperjesi kerámiás műveltség legfőbb komponense.

20 A Kr. sz. u.-i III. század közepén ill. utolsó harmadának kezdetén a Visztula felső szakasza térségéből indulva és az Erdős-Kárpátokat megkerülve és/vagy harántolva megmozdultak a Przeworsk-kultúra DNY~D-i változatát alkotó K-i germán vandálok, köztük a haszd ing- vandálok is; a San-folyó felső szakasza felől pedig megindultak az Uzsoki- és a Vereckei-hágón át Kárpátaljára és a Nyírségbe a szintén K-i germán, de nem Csernyakhov-kultúrás gepidák: maguk előtt beszorítva a Kárpát-medence Hernádtól ill. Tapolytól K-re eső, azaz ÉK-i részére - tehát a Kárpátalja NY-i szegélyére is - az ún. eperjesi kerámia basztarna-utód [ = illyr szubsztrátumú ( = gyökerű )], ám ekkorra már el-germánosodott, és a szintén germán búr néppel feltöltődött, ám brachykephal alpesi rassz-elemeket is bőven hozó kelta, és dolichokephal pl. iráni rassz-elemeket is hozó szarmata adsztrátumú, tehát igen kevert küllemjellegű és nyelvű népét, akik összeolvadtak az itteni, már őslakosnak számító, kelta kulturális hatás által érintett szkíta-kori népek maradványaival; maguk a gepidák pedig a Tisza és a Nagy-Szamos forrásai közelében (túl)élő *köszto~bok [ coistoboc(us)] ikernevű, basztarna és dák keverék-néppel kerültek közelségbe. Az ún. eperjesi kerámiával jellemzett népesség anyagi kultúrája a Przeworsk-kultúra-változatú, K-i germán nyelvű vandálokéhoz áll a legközelebb. {{ Majd a húnok elől a haszd ing-vandálok és a Przeworsk-kultúra más, Kárpátok-közeli részei, változatai is, így igen-igen nagy valószínűséggel az ún. eperjesi kerámiások # is (! ) az Ibériai-félszigetre költöznek, től itt elfoglalt szállásterületeik neve a vezértörzs népnevéből képezve (H)asztur/ Aszturia ill. ( a Sziléziának, mint egykori szállásterületüknek nevet adó szil ing-vandálokkal egymást váltva megszállt ) *Wandelu tə/ Andalúzia - ; 429-ben pedig ( a velük a Kárpát-medencétől idáig együtt menekülő NY-ciszkaukáziai szarmata/alán néprésszel ) ÉNY-Afrika mediterrán partvidékére települnek át, - pl. barbár ostromuk idején halt meg Hippo Regius püspöke: Szt. Ágoston - ; majd itt ben a Vandál Királyságot megalapítva - a NY-Római Birodalom NY-mediterráneumi területei elleni folytonos háborúskodásokban alig 3 generációnyi idő alatt felőrlődnek, és a VI. sz. középső harmadában a hódító K-Római Birodalom alattvalóivá lesznek, végül maradékaik a berberekbe olvadnak bele. # ugyanis: a húnok Kárpát-medencei hegemóniája kezdetétől ( IV./V. század fordulója ~ V. sz. legeleje ) az eperjesi kerámiás kultúra a területről eltűnt! }}. Hogy az eredetileg Kr.e. 3. sz. utáni La Tène-hatásokat is tükröző Przeworsk-kultúra É-i~ÉK-i része nem-vandál, ill. nem-germán, hanem a szlávok NY-i csoportjának alkotása, az éppúgy nem jelenti, hogy a D-ies változatát művelő pl. vandálok el-szlávosodtak volna: pontosan úgy, amiként nem lettek K-i szlávokká sem nyelvükben, sem szellemi kultúrájukban a Csernyakhov-kultúra NY-DNY-i, majd D-i változatát művelő K-i germán nyelvű gótok, stb. sem, noha a gót és a K-i szláv anyagi kultúra nagyobb része szinte szétválaszthatatlan. Pontosan ez a helyzet a Przeworsk-kultúra területén is: NY-i, D-i, DK-i művelői nyelvükben, szellemi kultúrájukban K-i germánok, [ lám: a közvetlenül a Kárpátok íve külső lábazatán ( is ) élő basztarnák sem szlávokká, hanem germánokká mimikrisedtek, sőt vlsz. átváltottak a germán nyelvre, hiszen Tacitus már a germánok között említi őket ]; e germánoktól ÉK-re éltek a szlávok NY-i csoportjai, vagyis a NY-i szlávok ( köztük: a későbbi szlovákok nyelvi ) ősei, akiket a Kárpátoktól ekkor még ez a minimum 100~150 km széles germán szállásterületi, etnikai, kulturális, tehát pl. nyelvi sáv választott el. Az ún. eperjesi kerámia népét, mint Kárpát-medencei 1. szláv honfoglalókat tehát csak a szlovák nacionalimussal megfertőzött régészet hirdeti; meg azt is, hogy [ noha a húnok Kárpát-medencei hegemóniája kezdetétől az eperjesi kerámiás kultúra a területről eltűnt, ] Kelet-Szlovákia eme szlávjai - a mai szlovák nacionalista őshonosságtéboly vízióiban - mégis helyben túlélték a következő századokat, (( hol a régészeti nyomuk? )), és a VII. sz.-ban szláv szomszédaiktól átvették a halomsír alá hamvasztásos temetkezés szláv ritusát. Ami tény: 2 és fél évszázadnyi időbeli hiátus után (!) néhány ilyen VII. sz.-i (!) szláv sír valóban került elő Eperjes tágabb környékén --- vagyis a Kárpát-medence egyik legforgalmasabb népmozgalmi országútján: a Sárosi-kapuban és -folyosóban. [ Mértékadó régészek soha nem állítják, hogy az eperjesi kerámia a szlávoké lett volna: a biztosan szlávokhoz köthető kultúrák között nincs rokonsága. És semmiképpen nem elődje a biztonsággal a NY-i szlávokhoz köthető ún. prágai kerámiának sem, beleértve annak hún-kor végi, K-Lengyelország középső részének egyetlen kisebb körzetéből ismert legősibb formáját is ]. Összefoglalva: Az egyértelműen a szlávokhoz köthető ún. zsitomiri kerámia-csoport ( prágai kerámia, vagy az eredetileg inkább a K-i és a NY-i szlávok településeinek érintkező határsávjára jellemző ún. korcsak-kerámia, stb. ) megjelenéséig NY-i szlávok jelenlétével ill. szállásterületeikkel = honfoglalásukkal szintén nem lehet reálisan számolni a Tapolytól É-Erdélyig a Tisza vízgyűjtőterületén, [ tehát ezen belül K-Szlovákiában sem ].