A kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatok kezelése, célja, és jelentősége

Átírás

1 Ára: 120 forint A Nemzeti Adó- és Vámhivatal folyóirata 2012/02. A költségvetés kilencvenkét százalékát hozza a NAV A Nemzeti Adó- és Vámhivatal háromnapos országos vezetői értekezletet tartott Egerben. Dr. Vida Ildikó elnök asszony megnyitójában ismertette az elmúlt év eredményeit, beszámolt az integráció sikeréről, és hangsúlyozta, hogy a rendkívül sok gond, a nehéz gazdasági helyzet ellenére sikerült teljesíteni a nemzetgazdasági miniszter elvárását, a plusz negyvenmilliárdos bevételt is. Az értekezleten valamennyi elnökhelyettes beszámolt 2011 eredményeiről és az idei tervekről, a szekciókban pedig az adó, a vám- és pénzügyőri, a bűnügyi és a tervezési szakterület vezetői vontak mérleget, s folytattak konzultációkat az idei feladatok megoldásáról, a különböző szakágak közötti együttműködés bővítésének lehetőségéről. A konferenciáról dr. Varga Árpád, a NAV külső kapcsolatokért felelős elnökhelyettese nyilatkozott. A kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatok kezelése, célja, és jelentősége A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet és a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/ EGK bizottsági rendelet július 1-jén hatályba lépett rendelkezései vezették be a kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat jogintézményét. Fentieknek köszönhetően a közösség vámterületéről kiszállított minden árura vonatkozóan jogszabályban meghatározott kivételek sérelme nélkül elektronikus úton vámáru-nyilatkozatot kell benyújtani. A kilépési gyűjtő vámárunyilatkozat jogi alapjait a Vámkódex 182a. 182d., valamint a VK-VHR 842a. 842e. cikkei biztosítják. A dohánygyártmányok forgalmazását és adóztatását érintő változások I. Talán nincs még egy olyan jövedéki termékcsoport, amely forgalmazását és adóztatását érintő szabályozás az elmúlt években annyi változáson ment volna keresztül, mint a dohánygyártmányoké. Pedig ismerjük a párlatfőzést és a kereskedelmi gázolaj felhasználását, valamint a kísérleti motorfejlesztést érintő újszerű normákat, amelyek az elmúlt esztendőben már a mindennapjaink részévé váltak. Mégis, az elmúlt esztendő eseményei legyenek azok közvetett, vagy közvetlen adó- és egyéb intézkedések, vagy természetes gazdálkodói reakciók nagy jelentőséggel bírtak és kihatottak a dohánygyártmányok évi forgalmára és adóbevételeire, és várhatóan hatást gyakorolnak az idei költségvetésre is.

2 Dr. Varga Árpád, a NAV elnökhelyettesének nyilatkozata A költségvetés kilencvenkét százalékát hozza a NAV A Nemzeti Adó- és Vámhivatal háromnapos országos vezetői értekezletet tartott Egerben. Dr. Vida Ildikó elnök asszony megnyitójában ismertette az elmúlt év eredményeit, részletesen beszámolt az integráció sikeréről, és hangsúlyozta, hogy a rendkívül sok gond, a nehéz gazdasági helyzet ellenére sikerült teljesíteni a nemzetgazdasági miniszter elvárását, a plusz negyvenmilliárdos bevételt is. A plenáris értekezleten valamennyi elnökhelyettes beszámolt 2011 eredményeiről és az idei tervekről, a szekciókban pedig az adó, a vám- és pénzügyőri, a bűnügyi és a tervezési szakterület vezetői vontak mérleget, s folytattak konzultációkat az idei feladatok megoldásáról, a különböző szakágak közötti együttműködés bővítésének lehetőségéről. Az integráció: sikertörténet 2 A Nemzeti Adó- és Vámhivatal folyóirata Milyen eredményeket hozott az integráció 2011-ben? Tavaly január 1-jén került összevonásra az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal és a Vám- és Pénzügyőrség mondja dr. Varga Árpád, a NAV külső kapcsolatokért felelős elnökhelyettese. Az integrációra rendkívül rövid idő állt rendelkezésre, és úgy kellett végrehajtanunk, hogy eközben az ügyfélkapcsolatokban, az ügyintézésben semmiféle fennakadás ne legyen. Nagy eredménynek tartom, hogy ez így is volt. Közben végre kellett hajtani a szervezeti változásokat, a többi között kialakultak a régiós adó főigazgatóságok, a vám- és pénzügyőri főigazgatóságok, május 1-jével megtörtént az informatikai szakterület átalakítása, összevontuk a Telekommunikációs Intézetet és az Informatikai Intézetet, így jött létre a NAV Informatikai Intézete. Sor került a jogi szakterület, a jogi feladatok egységesítésére, hogy csak néhány példát említsek. Az volt a célunk, hogy egy átláthatóan működő szervezetet alakítsunk ki, amely a korábbi értékek megőrzésével képes a további fejlődésre, a feladatok szakszerű és magas színvonalú ellátására. Mindehhez a jogi hátteret is meg kellett teremteni, így elkészült a Szervezeti és Működési Szabályzat, és elfogadásra került a Központi Hivatal Ügyrendje is. Valamennyi meghatározó egység működési szabályzatát jóváhagytuk, és a további munkát, fejlesztéseket, új módszerek bevezetését alapozza meg a évekre kidolgozott középtávú stratégia. Most már a gyakorlati tapasztalatok alapján elmondhatjuk, hogy az integráció jól sikerült. Továbbra is a fő cél a bevételek növelése, az új ellenőrzési módszerek alkalmazása, a tisztességesen gazdálkodók segítése és védelme, az adóelkerülés visszaszorítása. Hogyan sikerült a NAV-nál a bevételi tervek teljesítése? Nem hagyhattuk, és nem hagyjuk figyelmen kívül, hogy nálunk is, éppen úgy, mint Európa legtöbb országában, Vám számolni kell a gazdasági válsággal, de reméljük, hogy most már a fellendülés időszaka következik. Az Európai Bíróság döntése alapján tavaly 247 milliárd forint áfát kellett visszautalnunk, ezzel a 2011-es év tervezésekor nem számolhattunk. Több más kedvezőtlen körülmény is befolyásolta a tevékenységünket, ennek ellenére a tavalyi bevételek meghaladták a 9323 milliárdot, tehát a költségvetés 92 százalékát mi biztosítottuk. Nem csökkent, növekedett a vállalkozások száma Sokak szerint jelentősen csökkent a vállalkozások száma. Ezt adataink cáfolják, hiszen tavaly 128 ezren indítottak új vállalkozást, illetve váltottak ki adószámot, 61 ezerrel többen, mint amennyien gazdasági tevékenységüket megszüntették. A közérdeket figyelembe véve szinte naprakészen követjük az adóbefizetéseket, és mindent elkövetünk, hogy ezekre sor kerüljön. A bíróságok által közzétett felszámolások száma megközelítette a húszezret, ebből alig 4500 felszámolási eljárást indított a hivatal. A NAV követeléseiből 4445 millió forint érkezett be a kincstári számlára, több mint duplája, mint egy évvel korábban. Hangsúlyozni szeretném ugyanakkor, hogy mi elsősorban a gazdálkodók segítésére törekszünk, s nem a végelszámolás vagy a felszámolás a cél. Minden esetben, amikor lehetséges, részletfizetési kedvezményeket adunk, mert azt szeretnénk, ha minél több vállalkozás maradna életben. A cél: a gyorsabb ügyintézés Hogyan segítik az ügyfelek tájékoztatását? Tavaly az adószakmai ügyfélszolgálatokat két és fél millió ügyfél kereste fel. Az egyszerűsítést szolgálta: 2011-ben már 9,5 milliárd forint értékben bankkártyáról egyenlítették ki ügyfeleink adóbefizetéseiket. Az es és telefonos rendszerünk (TCC) egyre nagyobb népszerűségnek örvend, tavaly egymillió hívást és 27 ezer tájékoztatáskérő t fogadtunk. Az ÜCC (Ügyintéző Contact Center) is népszerű, ennek segítségével 68 ezren intézték ügyeiket, kétszer annyian, mint egy évvel korábban. Tavaly 24,1 millió bevallást és kontroll adatszolgáltatást vettünk nyilvántartásba, a személyijövedelemadó-bevallások száma pedig meghaladta a 4,5 milliót. Egyre többen élnek az elektronikus bevallás lehetőségével. Éppen a számítástechnika teszi lehetővé, hogy míg 2007-ben több mint 23 napra, 2011-ben már csak 9 napra volt szükség a személyijövedelemadó-bevallások feldolgozásához. Ugyanilyen nagy arányú a csökkenés az áfa- és járulékbevallásoknál is. Előtérben az Európai Unió és a hazai piac védelme Mit mutatnak az adatok a vám- és pénzügyőrség területén? Az unióhoz való csatlakozásunk előtt az eredményeket a vám területén szinte kizárólag a bevételek alapján ítélték meg. Ez ma több mint hiba lenne, hiszen az Európai Unión belül a vámok megszűntek, és egyre több országgal van szabadkereskedelmi megállapodásunk. Ma már elsődleges a

3 Vám Elektronikus szolgáltatások Az EU-ban egységes közösségi és saját forrásaink védelme és biztosítása, a kereskedelempolitikai, piacfelügyeleti, fogyasztóvédelmi, biztonsági és szellemi tulajdonjogot érintő feladatok megoldása, hiszen ezek teremtik meg a tisztességes piaci verseny feltételeit, és nagyban hozzájárulhatnak a feketegazdaság visszaszorításához. A vámnál a legnagyobb eredmény, hogy szinte már a teljes export-import forgalom elektronikus bevallások alapján történik. A korábbi órákról és napokról percre csökkent az az idő, amikor a bejelentéstől számítottan a többség, tehát kilencven százalék megkapja az engedélyt az áruforgalom lebonyolítására. A tíz százalék, az a kötelező minimum, ahol éppen a gazdaság védelmében, megfelelő kockázatelemzések alapján részletes helyszíni vizsgálatokat kell elrendelni. A legnagyobb bevételt a jövedéki szakterület hozta, 875,1 milliárd forintot. A Jövedéki Nyílt Napok, a különböző főrumok és tájékoztatók jól szolgálták az ügyfelek részletes, megbízható tájékoztatását, az együttműködés kialakítását. A környezetvédelmi szakterületnek teljesen új feladatokat kellett megoldani. Az elmúlt év a rendeletek és törvények alkotásának időszaka volt, ezért idén új helyzet alapján kell dolgozniuk, amelyre fel is készültek. Nagymértékben segítette a vám- és pénzügyőrök munkáját az adóággal való együttműködés, így sikerült feltérképezni a gabonaszektorban lévő anomáliákat és az áruházláncok beszerzési gyakorlatát, de több más területen is jelentős adó- és vámbevétel-növekedést értek el. Hatékonyabb fellépés a bűnözők ellen Tavaly jött létre a Bűnügyi Igazgatóság. A számok azt bizonyítják, hogy rendkívül eredményesen dolgoztunk: 22 ezer hatásköri bűncselekmény vált ismertté, s ezek elkövetési értéke meghaladja a 131 milliárd A kilépési gyűjtő vámárunyilatkozatok kezelése, célja, és jelentősége A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet (továbbiakban: Vámkódex) és a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK bizottsági rendelet (továbbiakban: VK-VHR) július 1-jén hatályba lépett rendelkezései vezették be a kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat jogintézményét. Fentieknek köszönhetően a közösség vámterületéről kiszállított minden árura vonatkozóan jogszabályban meghatározott kivételek sérelme nélkül elektronikus úton vámáru-nyilatkozatot kell benyújtani. Amennyiben azonban vámáru-nyilatkozat benyújtására nem kerül sor (vagy árutovábbítási eljárás során a vámáru-nyilatkozat forintot. A büntetőeljárások folyamán 18,4 milliárd forint értéket foglaltak le. Elsősorban az adócsalások, a szerzői vagy szerzői jogokhoz kapcsolódó jogok megsértése, s az iparvédelmi jogok megsértésének száma emelkedett jelentősen, ez utóbbi például az egy évvel ezelőttihez képest hétszeresére. Kapcsolat a nagyvilággal és a hazai szervezetekkel A NAV tevékenységéből adódóan nem tudna nemzetközi és hazai együttműködés nélkül dolgozni. Ez így igaz, a múlt év első felében, az Európai Unió magyar elnökségének idején, a vám területén sikerült több fontos megállapodás aláírását elősegíteni. Nálunk tartotta a vámunió munkacsoportja az ülését, nagy jelentősége volt a vám jövője tanácskozásának, tovább bővítettük kétoldalú kapcsolatainkat, így például Franciaországgal, a Cseh Köztársasággal és Hollandiával adó- és vámszakmai megállapodást írtunk alá. Az IOTA negyvennégy tagállamával működünk együtt, a Vám Világszervezet pedig ma már 177 országot tömörít, és kiváló fórumot teremt a szakmai együttműködésre. A nemzetközi kapcsolatok jelentősége más országok szakmai szervezetének, gyakorlatának megismerésében, az adatcsere, az eljárások egyszerűsítésére való törekvésben, az új megoldások keresésében rejlik. Hazai partnereinkre Magyarországon kétszáz szervezettel van együttműködési megállapodásunk ugyanakkor a szolgáltató hivatal társadalmi elfogadottságának megteremtése és növelése kapcsán számíthatunk fejezte be nyilatkozatát dr. Varga Árpád, a NAV külső kapcsolatokért felelős elnökhelyettese. mt nem tartalmazza a VK-VHR 30A. melléklet szerinti biztonsági és védelmi célú adatokat, és az árutovábbítási eljárást nem előzte meg kiviteli, újrakiviteli vagy passzív feldolgozási eljárás), akkor a közösség területéről kiszállításra kerülő áruk tekintetében kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot kell benyújtani. A kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat jogi alapjait a Vámkódex 182a. 182d. cikkei, valamint a VK-VHR 842a. 842e. cikkei biztosítják. A kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat benyújtása alóli mentesség Függetlenül attól, hogy a közösség vámterületéről kiszállításra kerülő árukra vonatkozóan vámáru-nyilatkozat nem került benyújtásra, nem kell kilépési gyűjtő vámárunyilatkozatot benyújtani az olyan szállítóeszközzel fuvarozott árura, amely a közösség vámterületének felségvizein vagy légterén megállás nélkül halad át. Nem kell továbbá kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot benyújtani az alábbi áruk esetében sem: a) villamos energia; b) csővezetéken keresztül kilépő áruk; c) levelek, levelezőlapok és nyomtatott anyagok, beleértve az elektronikus adathordozón továbbítottakat is; d) az Egyetemes Postaegyesület Egyezményének szabályai szerint továbbított áruk; A Nemzeti Adó- és Vámhivatal folyóirata 3

4 Vám Közösségi vámterület 4 A Nemzeti Adó- és Vámhivatal folyóirata e) azok az áruk, amelyekre vonatkozóan egyéb módon is vámáru-nyilatkozatot lehet tenni, kivéve azokat a háztartási célú ingóságokat, továbbá azokat a raklapokat, konténereket, valamint közúti, vasúti, légi, tengeri és belvízi szállítóeszközöket, amelyek szállítása fuvarozási szerződés alapján történik. (Ilyen fuvarozási szerződés légi forgalomban a légi fuvarlevél, tengeri fuvarozás esetén a bill of lading, vasúti fuvarozás esetén a CIM, és az SZMGSZ fuvarlevél.) f) az utasok személyes poggyászában lévő áruk; g) azok az áruk, amelyek esetében szóbeli vámáru-nyilatkozatot lehet tenni, kivéve azokat a háztartási célú ingóságokat, továbbá azokat a raklapokat, konténereket, valamint közúti, vasúti, légi, tengeri és belvízi szállítóeszközöket, amelyek szállítása fuvarozási szerződés alapján történik; h) ATA- vagy CPD-igazolvány fedezete alatt lévő áruk; i) az Észak-atlanti Szerződés tagállamai közötti, a fegyveres erőik jogállásáról szóló, Londonban június 19-én aláírt egyezményben előírt 302. formanyomtatvánnyal továbbított áruk; j) az engedélyezett menetrend szerinti hajójárat fedélzetén fuvarozott áru, továbbá a közösségi kikötők vagy repülőterek között olyan hajón vagy légi járművön fuvarozott áru, amely a közösség vámterületén kívül fekvő kikötőben, illetve repülőtéren nem köt ki, illetve nem száll le; k) a közösség vámterületére valamely tagállam katonai védelmével megbízott hatóság által katonai szállítmány részeként vagy kizárólagosan katonai hatóság részére végzett szállítás során beszállított fegyver és katonai felszerelés; l) a közösség vámterületén letelepedett személy által üzemeltetett tengeri fúró- vagy termelési platformokra, illetve szélturbinákba közvetlenül a közösség vámterületéről kiszállított következő áruk: i. az említett platformok, illetve szélturbinák építése, javítása, karbantartása vagy átalakítása céljából való felhasználásra szánt áruk; ii. az említett platformokra vagy szélturbinákba való felszerelésre, illetve az említett platformok vagy szélturbinák felszereléseként való használatra szánt áruk; iii. az említett platformokon, illetve szélturbinákban történő használatra vagy fogyasztásra szánt egyéb ellátmány; m) olyan szállítmány részét képező áruk, amelynek belső értéke nem haladja meg a 22 EUR-t, feltéve, hogy az ilyen küldeményekről a bejelentésre kötelezett a fuvarlevél adatait tartalmazó információt ad a kiléptető vámhivatal részére; n) azok az áruk, amelyekre a diplomáciai kapcsolatokról szóló április 18-i Bécsi Szerződés, a konzuli kapcsolatokról szóló április 24-i Bécsi Egyezmény vagy más konzuli egyezmények alapján, vagy a különleges küldetésekről szóló december 16-i New York-i Egyezmény alapján mentesség biztosítható; o) a hajókba vagy légi járművekbe alkatrészként vagy tartozékként történő beszerelés céljából szállított áruk, a hajók vagy légi járművek üzemeltetéséhez szükséges üzemanyagok, kenőanyagok és gáz, valamint a fedélzeten elfogyasztandó vagy értékesítendő élelmiszerek és egyéb árucikkek; p) az olyan, a közösség vámterületének részét képező olyan területekre szánt áruk, ahol a 2006/112/EK tanácsi irányelv és a 2008/118/EK tanácsi irányelv nem alkalmazandó (például Kanári-szigetek, Csatorna-szigetek), valamint az e területekről egyéb, a közösség vámterületén található rendeltetési helyre feladott áruk, továbbá a közösség vámterületéről Helgolandra, a San Marino Köztársaságba és a Vatikánváros Államba feladott áruk; Kikötő, repülőtér Szintén nem kell kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot benyújtani akkor, a) ha az árukat valamely, a közösség vámterületén lévő kikötőben vagy repülőtéren rakodják be, és az érintett áruk rendeltetési helye egy másik közösségi kikötő vagy repülőtér, feltéve, hogy a kiléptető vámhivatalnak kérésre megfelelő bizonyítékot bocsátanak rendelkezésére kereskedelmi, kikötői vagy fuvarozási árujegyzék vagy rakományjegyzék formájában a kirakodás tervezett helyére vonatkozóan. Ugyanez vonatkozik azokra az esetekre, amikor az érintett árukat szállító hajónak vagy légi járműnek ki kell kötnie, illetve le kell szállnia valamely, a közösség vámterületén kívül található kikötőben vagy repülőtéren, és az áruknak a hajó vagy a légi jármű fedélzetén kell maradniuk a szóban forgó kikötőben vagy repülőtéren való tartózkodás ideje alatt (példa: árukat Le Havre-ban hajóra rakják azzal a céllal, hogy azokat Marseille-be szállítsák. A hajó azonban a marseille-i kikötést megelőzően kiköt Agadirban, Marokkóban, azonban a marseille-i rendeltetésű áruk mozgatására Marokkóban nem kerül sor, az áruk végig a hajó fedélzetén maradnak); b) ha az árukat egy adott kikötőben vagy repülőtéren nem rakodják ki arról a szállítóeszközről, amely azokat a közösség vámterületére beszállította és onnan ki is fogja szállítani; c) ha az árukat valamely, a közösség vámterületén belüli előző kikötőben vagy repülőtéren rakodták be, és azon a szállítóeszközön maradnak, amely kiszállítja őket a közösség vámterületéről (példa: az árukat Leixoes-ben, Portugáliában berakodják a hajóba, majd a hajó elindul az Egyesült Államok felé. A portugál indulást követően a hajó Vigóban, Spanyolországban is kiköt, azonban az áruk azon a hajón maradnak, amellyel eredetileg elindultak, és amely rendeltetési helye az Egyesült Államok); d) ha az átmeneti megőrzésben lévő vagy I. típusú ellenőrzés alá tartozó vámszabad területen tárolt árukat az őket az adott átmeneti megőrzési raktárba vagy vámszabad területre fuvarozó szállítóeszközről egyazon vámhivatal felügyelete mellett átrakodják arra a hajóra, repülőgépre vagy vonatra, amely azután az említett átmeneti megőrzési raktárból vagy

5 Vám vámszabad területről kiszállítja őket a közösség vámterületéről, feltéve, hogy az átrakodásra attól az időponttól számítva tizennégy naptári napon belül kerül sor, amikor az árukat átmeneti megőrzés alá helyezés vagy I. típusú ellenőrzés alá tartozó vámszabad területen való elhelyezés céljából vám elé állították; rendkívüli körülmények fennállása esetén a vámhatóságok meghosszabbíthatják ezt az időszakot a szóban forgó körülmények elhárítása érdekében; a vámhatóságok rendelkeznek az árukra vonatkozó információkkal; és a fuvarozó tudomása szerint nincs változás az áruk rendeltetési helyét és a címzettet illetően; e) ha az átmeneti megőrzésre szolgáló létesítmény üzemeltetőjének, a fuvarozónak vagy a kikötő/repülőtér üzemeltetőjének adatfeldolgozó rendszerén vagy egyéb, a vámhatóságok által előzetesen jóváhagyott kereskedelmi adatfeldolgozó rendszeren keresztül a kiléptető vámhivatal rendelkezésére áll annak bizonyítéka, hogy a közösség vámterületéről kiszállítandó áruk már szerepeltek valamely, a kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat adatait tartalmazó vámáru-nyilatkozatban. A közösség által Svájccal, Norvégiával és Andorrával kötött nemzetközi szerződésben foglaltak alapján szintén nem kell kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot benyújtani a Svájcba, Liechtensteinbe, Norvégiába, illetve az Andorrába feladott árukra vonatkozóan. Fontos azonban megjegyezni, hogy a Svájcból, Norvégiából, Andorrából és Liechtensteinből a közösségbe érkező azon árukra, melyek a közösség vámterületén keresztül kerülnek harmadik országba kiszállításra, kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot kell benyújtani annál a vámhivatalnál, amely az árukat a közösség vámterületéről kilépteti. Amennyiben azonban ezen áruk árutovábbítási eljárás keretében érkeznek az említett kiléptető vámhivatalhoz, és az árutovábbítási vámáru-nyilatkozat tartalmazza a VK-VHR 30A. melléklet szerinti adatokat, akkor nem kell önálló kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot benyújtani. A kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat benyújtására kötelezett személy A kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot a fuvarozónak kell benyújtania. A fuvarozó az a személy, aki az árukat a közösség vámterületéről kiszállítja, vagy aki az áruknak a közösség vámterületéről történő kiszállításáért felelősséget vállal. Kombinált szállítás esetén, amikor a közösség vámterületét elhagyó tényleges szállítóeszköz csupán egy másik olyan szállítóeszközt szállít, amely miután a tényeges szállítóeszköz megérkezett rendeltetési helyére, maga is saját erőből tényleges szállítóeszközként kezd mozogni, akkor fuvarozó az a személy, aki azt a szállítóeszközt üzemelteti, amelyik a közösség vámterületét elhagyó szállítóeszköznek a maga rendeltetési helyére történő megérkezését követően saját erőből mozog. A tengeri vagy légi fuvarozás azon eseteiben, amikor szállítóeszköz-megosztási vagy szerződéses megállapodás van hatályban, a fuvarozó az a személy, aki az árunak a közösség vámterületéről való tényleges fuvarozására vonatkozóan szerződéses kötelezettséget vállalt, és hajóraklevelet vagy légi fuvarlevelet állított ki. A főszabálytól eltérően, a fuvarozó helyett az átmeneti megőrzésre igénybe vett létesítmény üzemeltetőjének vagy bármely más, az áruk vám elé állítására képes személynek kell benyújtania a kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot abban az esetben, ha a fuvarozó előzetesen tájékoztatást kapott arról, hogy a fenti, másik személy benyújtja a kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot, és ehhez szerződéses megállapodás alapján hozzájárulását adta. A fuvarozó kötelezettsége kiszállítást megelőző átrakás esetén Annak érdekében, hogy a fuvarozó tisztában legyen kötelezettségeivel, illetve a vámhatóság részéről lehetővé váljon a vámfelügyelet gyakorlása az olyan esetekben, amikor az árukat kirakodják egy adott szállítóeszközről és átadják egy másik, azokat birtokló személynek (például a kamionnal szállított árukat átadják egy légitársaság részére), majd berakodják őket egy másik szállítóeszközre, amely a kiléptető vámhivatalnál történő vám elé állítás után kiszállítja az árukat a közösség vámterületéről, az alábbi kötelezettségeknek kell eleget tenni: a) Az áruk birtokosa legkésőbb az áruk átadásakor közli az áruk következő birtokosával az egyedi szállítmányhivatkozási számot vagy a fuvarokmány hivatkozási számát, valamint a csomagok számát vagy konténerben történő szállítás esetén a berendezés azonosító számát, továbbá a kiviteli nyilatkozatban szereplő MRN-t, amennyiben kiadtak ilyet. Ezen adatok közlése történhet elektronikus úton és/vagy kereskedelmi, kikötői vagy szállítási információs rendszerek és eljárások alkalmazásával, illetve amennyiben ezek egyike sem áll rendelkezésre bármely más módon. Az árukat átvevő személy legkésőbb az átvételkor rögzíti az árukat közvetlenül előtte birtokló személy által közölt adatokat. b) A fuvarozó addig nem rakodhatja be a közösség vámterületén kívülre szállítandó árukat, amíg rendelkezésére nem állnak az a) pontban említett információk. Fenti kötelezettség teljesítését követően tudja a fuvarozó teljesíteni kötelezettségét, amennyiben szükséges, a kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat benyújtásához szükséges adatok ezt követően rendelkezésére állnak. A kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat benyújtása A kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat benyújtására szállítóeszköz, szállítmány, fuvarlevél szintjén, illetve bármilyen további bontásban is sor kerülhet, a fuvarozó döntése alapján. A bejelentést közúti forgalomban azonban célszerű szállítóeszköz szintjén megadni, míg légi fuvarozás esetén házi vagy főfuvarlevél szinten indokolt a benyújtás. Információ az árukról A Nemzeti Adó- és Vámhivatal folyóirata 5

6 Vám Légi vagy tengeri úton 6 A Nemzeti Adó- és Vámhivatal folyóirata A kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatnak minden esetben tartalmaznia kell a VK-VHR 30A. mellékletében előírt, kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatra vonatkozó adatokat szállítási módonként. A biztonsági és védelmi típusú vagy kombinált AEOtanúsítvánnyal rendelkező bejelentő, feltéve, hogy a kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatban szereplő áruk feladója is biztonsági és védelmi típusú vagy kombinált AEOtanúsítvánnyal rendelkező gazdálkodó, csökkentett adattartalmú bejelentést tehet. A kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot a) az azon hely szerint illetékes vámhivatalnál, ahonnan az áruk a közösség vámterületén kívülre kerülnek; vagy b) amennyiben az áruk légi vagy tengeri úton hagyják el a közösség vámterületét, az azon hely szerint illetékes vámhivatalnál, ahol az árukat berakodják arra a hajóra vagy légi járműre, amelyen valamely, a közösség vámterületén kívüli rendeltetési helyre szállítják őket kell benyújtani. Elektronikus feldolgozás A Vámkódex 182c. cikke (2) bekezdése alapján azonban a vámhatóságok engedélyezhetik a gyűjtő vámáru-nyilatkozat más vámhivatalhoz történő benyújtását is, feltéve hogy ez a vámhivatal a szükséges adatokat azonnal közli a kiléptető vámhivatallal, vagy azokat elektronikus úton a rendelkezésére bocsátja. A kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatok elektronikus feldolgozása hazánkban az ECN+ alkalmazásban történik, azonban január 1-jétől csak azokat a kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatokat lehet bejelenteni, melyek kiléptetésére magyarországi kiléptető vámhivatalnál kerül sor. A más tagállami vámhivatalnál kiléptetendő szállítmányokra benyújtott kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatokat Magyarországon január 1-jétől nem lehetett benyújtani december 15-étől azonban Magyarországon is lehetőség van a Vámkódex 182c. cikk (2) bekezdés szerinti, az úgynevezett Office of Lodgement (benyújtási vámhivatal) funkció alkalmazására, azaz a kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat Magyarországon is benyújtható lesz akkor, ha a kiléptető vámhivatal másik tagállamban található. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a benyújtási vámhivatal alkalmazására csak akkor van lehetőség nemzetközi viszonylatban, amennyiben mind a kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot küldő, mind a kilépési gyűjtő vámárunyilatkozatot fogadó tagállam alkalmazza azt. A kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat tekintetében a benyújtási vámhivatal funkciót alkalmazó tagállamok az alábbiak: Belgium, Bulgária, Ciprus, Csehország, Dánia, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Románia, Svédország, Szlovákia A kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat adataira vonatkozóan a tényleges kiléptető vámhivatal a kiléptetést megelőzően elvégzi a biztonsági és védelmi típusú kockázatelemzést, majd dönt az áruk kiléptetése vagy adott esetben a kiléptetés megtagadása felől. A kiszállítás elmaradása Azokban az esetekben, amikor kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat benyújtását követően az árukat mégsem kívánják már kiszállítani a közösség vámterületéről, akkor az a személy, aki a kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot előzetesen benyújtotta, vagy aki az árukat elszállítja a kiléptető vámhivataltól azzal a céllal, hogy azokat valamely, a közösség vámterületén található helyre fuvarozza, a kiléptető vámhivatalnak az alábbi adatokat kell megadnia: a) az egyedi szállítmányhivatkozási számot vagy a fuvarokmány hivatkozási számát, valamint b) a csomagok számát vagy konténerben történő szállítás esetén a berendezés azonosító számát. Példák kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat benyújtására Kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat benyújtása kötelező például: a) Közúti fuvarozás során a T2L okmány mellett kiszállított áruk esetén, feltéve, hogy az áruk ideiglenesen elhagyják a közösség vámterületét (például Magyarországról Görögországba szállított áruk, Szerbia és Macedónia érintésével), b) háztartási célú ingóságok, raklapok, konténerek és közúti, vasúti, légi, tengeri és folyami szállítási eszközök, melyeket szállítási szerződés alapján szállítanak, függetlenül attól, hogy azokra szóbeli vámárunyilatkozatot tesznek, vagy egyéb módon tesznek vámáru-nyilatkozatot, c) az áruk közösség területére légi úton történő belépését követően átmeneti megőrzésbe kerülnek, majd onnan a közösség területéről újra kiszállítják, és a VK-VHR 842a. cikk (4) bekezdése szerint nem adható mentesség (például a kiszállítást megelőzően átrakásra került sor, és az átrakásra 14 naptári napon túl került sor), d) Svájcból induló exportszállítmány Ukrajnába kerül feladásra, a kiléptető vámhivatal az ukrán magyar határon található (Záhony). Ebben az esetben a kiléptető vámhivatalnak nem állnak rendelkezésre a kiviteli vámáru-nyilatkozat adatai, hiszen az Svájcban került benyújtásra, és Svájcból nem érkeztek kiviteli adatok a közösségben található vámhivatalhoz. Szankciók A VK-VHR 842d. cikk (3) bekezdése alapján, hogy ha megállapítást nyer, hogy a közösség vámterületéről történő kiszállításra szánt árukra vonatkozóan, amelyekre követelmény a kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat benyújtása, ilyen vámáru-nyilatkozatot nem nyújtottak be, annak a személynek, aki a közösség vámterületéről az árukat kiszállítja vagy az áruk onnan kívülre történő fuvarozásáért a felelősséget viseli, haladéktalanul be kell nyújtania egy kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot. Amennyiben valamely szállítmány tekintetében megállapítást nyer, hogy kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat benyújtására az áruk közösség vámterületéről történő

7 Vám Bírság Adóraktár Az áfa-adóraktározás változásai Az adóraktár az áfamentes értékesítések révén jelentős cash flow megtakarításhoz, ezáltal valódi piaci előnyhöz juttathatja a kereskedelmi és termelői vállalkozásokat. Az adóraktározási eljárás biztosította áfamentesség a beraktározóra, illetve minden, az adóraktárban értékesítő további félre is érvényes. Ezeknek a szereplőknek nem kell a hagyományos módon megfinanszírozniuk az áfát, ezáltal cash flow megtakarításhoz jutnak, aminek mértéke az értékesített termékek értékével arányosan nő. További előnyt jelent, ha a kiraktározó egyben minősített adózó is, mivel ebben az esetben nem kell a kiraktározáskor adóbiztosítékot nyújtania. Az áfamentesen való értékesítés elősegítheti a harmadik országokban való piacra jutás lehetőségét. Szabályozók Az általános forgalmi adóról szóló évi CXXVII. törvény (továbbiakban: áfatörvény) 4. számú (továbbiakban: áfatörvény 4. sz. melléklet) melléklete tartalmazza az áfa adóraktározási eljárásra vonatkozó rendelkezéseket. Általános áttekintés kiszállítását megelőzően egyáltalán nem került sor, azonban az áruk közösség vámterületéről történő kiszállítása megtörtént, akkor Magyarországon vámigazgatási bírság kiszabására van lehetőség. A vámigazgatási bírság minden esetben az árukat a közösség területéről fuvarozó személy részére kerül kiszabásra figyelemmel arra, hogy a kilépési gyűjtő vámárunyilatkozat benyújtása a fuvarozó kötelezettsége és felelőssége. A vámigazgatási bírság kiszabásánál a fokozatosság és arányosság elvét szem előtt kell tartani. A leírtak alapján megállapítható, hogy a kilépési gyűjtő vámárunyilatkozat egy fiatal jogintézmény, melynek célja, hogy a vámhatóság valamennyi, a közösség vámterületéről kiszállításra kerülő áruról előzetes információval rendelkezzen, és a közösség polgárainak, illetve a közösség területének védelme érdekében a szükséges intézkedéseket időben megtehesse. Vargha Zoltán Az áfatörvény 4. sz. melléklet 7. pontja szerint beraktározó kizárólag a termék értékesítője vagy Európai Közösségen (továbbiakban: közösség) belüli beszerzője lehet. A beraktározást maga a beraktározó, illetőleg a nevében és képviseletében eljáró meghatalmazottja indítványozhatja. Amennyiben a beraktározó a közösség más tagállamában letelepedett gazdálkodó, és a beraktározás során nem rendelkezik magyar adóigazgatási számmal, az áfatörvény 148. (2) bekezdése alapján pénzügyi képviselőt kell igénybe vennie. Ebben az esetben az áfatörvény 4. számú mellékletének 13. pontja alapján a beraktározó a pénzügyi képviselő lesz, akinek a beraktározási okmány mellé csatolnia kell a nevére szóló írásos meghatalmazást. Az adóraktározási eljárás biztosította áfamentesség a beraktározóra, illetve az adóraktárban értékesítő minden további félre is érvényes. E szereplőknek nem kell a hagyományos módon megfinanszírozniuk az áfát, megtakarításuk az értékesített termékek értékével arányosan nő. Az áfamentes értékesítések száma és az adóraktárban történő tárolás ideje nincs korlátozva, tehát a termékek az adóraktárban akárhányszor gazdát cserélhetnek, és akármeddig állhatnak. Az áfamentes értékesítési lánc a kiraktározással ér véget. Mivel a kiraktározás minden esetben adóraktáron kívüli értékesítéshez kapcsolódik, ami már áfafizetést vonz maga után, így az utolsó adóraktári tulajdonosnak már áfás számlát kell kiállítania az értékesítésről. Az áru utolsó tulajdonosára az adómentes értékesítés lehetősége már nem vonatkozik, neki adóbiztosítékot is kell nyújtania az áfakötelezettség megfizetésére. Folyamatos mennyiségi nyilvántartás Ugyanakkor nem kell a kiraktározónak vagy a meghatalmazása alapján eljáró pénzügyi képviselőnek adóbiztosítékot nyújtania, ha az adózás rendjéről szóló évi XCII. törvény szerint minősített adózó. A vámhatóság a kiraktározáskor lekötött adóbiztosítékot felszabadítja, ha a kiraktározó a kiraktározott termék adójogi helyzetének rendezését a kiraktározástól számított 90 napon belül igazolja. Ellenkező esetben a vámhatóság az esedékessé vált adót kiszabja és beszedi, megfizetés hiányában a kiraktározáshoz nyújtott adóbiztosíték terhére érvényesíti. Az áfatörvény 4. sz. melléklet 31. pontja szerint az adóraktár üzemeltetője köteles az adóraktározási eljárás hatálya alá tartozó termékekről folyamatos mennyiségi nyilvántartást vezetni. A mennyiségi nyilvántartásnak legalább a következőket kell tartalmaznia: a) a nyitó adóraktári készleten levő termékek megnevezése és mennyisége; b) az adóraktárba igazoltan beraktározott termékek megnevezése és mennyisége; c) az adóraktárból igazoltan kiraktározott termékek megnevezése és mennyisége; d) a záró adóraktári készleten levő termékek megnevezése és mennyisége. Az áfatörvény 4. sz. melléklet 32. pontjában foglaltak alapján a 31. pont szerinti nyilvántartást adóraktáranként elkülönítetten úgy kell vezetni, hogy a beraktározó, valamint ha az adóraktárban tárolt terméket az áfatörvény a szerint értékesítették, akkor az értékesítő aki a rendelkezésre álló számlák meg nem szakított láncolatában az utolsó számlán a termék beszerzője, valamint a A Nemzeti Adó- és Vámhivatal folyóirata 7

8 Vám Szükséges a magyarországi adószám 8 A Nemzeti Adó- és Vámhivatal folyóirata kiraktározó személye egyértelműen és kétséget kizáróan megállapítható legyen. Adóraktárak közötti áttárolás Az áfatörvény 113. (1) bekezdése szerint annak a terméknek az értékesítése, közösségen belüli beszerzése, amely egyúttal adóraktározási eljárás alá vonandó, mentes az adó alól. Az adóraktárba történő betárolás mindig egy belföldön adóköteles ügylet teljesülését feltételezi a betárolást megelőzően. Ebből következik, hogy az első adóraktárba való beraktározás alapját képező ügylet önmagában nem teremti meg a lehetőséget arra, hogy az áru a kiraktározást követően közvetlenül azaz: újabb, belföldön adóköteles ügylet megvalósulása nélkül áttárolásra kerüljön egy másik adóraktárba. Változások, különös tekintettel a be/ki raktározások során megkövetelt magyarországi adószám jogszabályi hátterére Beraktározás Az áfatörvény nem korlátozza a beraktározók körét belföldön nyilvántartásba vett adóalanyokra, azonban a beraktározó áfatörvény 4. sz. melléklet szerinti fogalmából következően nem fordulhat elő olyan eset, hogy a beraktározónak ne kelljen magyarországi adószámmal rendelkeznie. Beraktározni ugyanis két módon lehet: a) A beraktározás történhet belföldi termékértékesítés kapcsán (áfatörvény 4. sz. melléklet 7/a. alpont). Ebben az esetben a beraktározónak tekintettel arra, hogy a beraktározás belföldön teljesült termékértékesítés következményeként teljesül magyarországi adószámmal kell rendelkeznie ezen termékértékesítés teljesítéséhez. b) A beraktározás ugyanakkor megvalósulhat közösségen belüli beszerzés kapcsán (áfatörvény 4. sz. melléklet 7/b. alpont). Tekintettel arra, hogy a közösségen belüli termékbeszerzés az áfatörvény 2. b) pontja értelmében adóztatható tényállást eredményez, így ennek okán, a közösségen belüli beszerzőnek magyarországi adószámmal kell rendelkeznie. Abban az esetben, ha egy másik tagállambeli adóalany terméke kerül adóraktárba úgy, hogy ez a másik tagállambeli adóalany egyben a beraktározó is, két eset lehetséges: a) A másik tagállambeli adóalany adóraktárba kerülő terméke eleve Magyarországon van. Ezt a termékét értékesíti a másik tagállambeli adóalany úgy, hogy az adóraktárba kerül, ebben az esetben az áfatörvény 4. sz. melléklet 7/a. alpontja alá tartozik. Ilyenkor a másik tagállambeli adóalany belföldi teljesítési helyű termékértékesítést teljesít az áfatörvény a alapján, így belföldi ügyletet hajt végre függetlenül attól a ténytől, hogy ez az értékesítés az áfatörvény a alapján adómentes aminek az a következménye, hogy belföldön be kell jelentkeznie áfaalanyként. b) A másik tagállambeli adóalany saját termékét a saját tagállamából Magyarországra hozza adóraktárba. A beraktározás ebben az esetben az áfatörvény 4. sz. melléklet 7/b. alpontja alá tartozik. Adómentesség Ebben az esetben a másik tagállambeli adóalany saját vagyon mozgatását végzi, amely az áfatörvény vonatkozásában az indító tagállamban közösségi értékesítésnek, míg a rendeltetési tagállamban közösségen belüli termékbeszerzésnek minősül. Az áfatörvény 12. -a és a 22. -a termékügyletnek tekinti azt az esetet is, amikor egy tagállambeli adóalany valódi, gazdasági értelemben vett értékesítés nélkül a saját tulajdonában lévő vagyontárgyát egyik tagállamból a másik tagállamba átmozgatja. Mivel a másik tagállambeli adóalany saját termékének Magyarországra történő behozatala önmagában közösségen belüli beszerzésnek minősül, ezért neki belföldön adószámot kell kérnie függetlenül attól, hogy ez a beszerzés az adóraktárba kerülés okán áfamentes, amely alatt a vagyonáthelyezés beszerzési oldalával kapcsolatos kötelezettségeket teljesíti. Ez az adómentességre tekintettel bevallási, illetve összesítőnyilatkozat-tételi kötelezettséget jelent. Látható tehát, hogy a másik tagállambeli gazdálkodónak nem azért kell Magyarországon adószámot kérnie ezekben az esetekben, mert az áfatörvény azt tételesen előírja, hanem azért, mert a beraktározás csak olyan ügylet keretében történhet, amely belföldi teljesítési helyű adóztatható tényállást eredményez még, ha ezek az ügyletek egyebekben adómentességet élveznek is. Az adómentes ügyletekhez a tényszerű adófizetésen túl egyéb adókötelezettségek például bevallási, összesítőnyilatkozatbenyújtási kapcsolódnak, amelyeket az érintett gazdálkodó Magyarországon teljesített ügyletről lévén szó magyarországi adószám birtokában köteles teljesíteni. Kiraktározás Az áfatörvény 4. sz. mellékletének december 31-ig hatályos rendelkezései figyelembevételével kiraktározó kizárólag a termék olyan beraktározója lehet, aki közösségen belüli beszerzés folytán raktározta be a terméket az adóraktárba, illetve az is, aki a termék igazolt utolsó értékesítője volt. A kiraktározónak mindenképpen szüksége van magyarországi adószámra, ugyanis amennyiben közösségen belüli termékbeszerzés folytán raktározta be a terméket, akkor figyelemmel az áfatörvény 2. b) pontjára a közösségen belüli beszerzés okán bejelentési kötelezettsége keletkezik, továbbá amikor a kiraktározó a termék igazolt adóraktári utolsó értékesítője, akkor figyelemmel az áfatörvény 2. a) pontjára szintén be kell jelentkeznie a termékértékesítés következményeként. Az áfatörvény 146. (1) bekezdés b) pontja alapján a kiraktározás esetén a kiraktározónak adókötelezettsége

9 Vám jelentkezik, ami Magyarországra történő kiraktározás esetén bevallási és adófizetési kötelezettséget, harmadik országba, valamint a közösség más tagállamába történő kiraktározás esetén adómentes ügyletről lévén szó bevallási kötelezettséget jelent, amit magyarországi adószám birtokában köteles teljesíteni. Látható, hogy a kiraktározónak nem azért kell magyarországi adószámmal rendelkeznie, mert az áfatörvény tételesen előírja, hanem azért, mert a kiraktározás csak olyan ügylet keretében történhet, amely belföldi teljesítési helyű adóztatható tényállást eredményez még, ha ezek az ügyletek egyebekben adómentességet élveznek is. Jelentős változások Fontos változás, hogy január 1-jétől a kiraktározó fogalma bővült, az áfatörvény 4. sz. melléklet 18. pont c) alpontja értelmében kiraktározó lehet a termék azon utolsó beszerzője is, aki (amely) részére a terméket az adóraktárban igazoltan utolsóként értékesítő személy értékesítette. Ezzel együtt változott az áfatörvény a is melynek (1) bekezdése kibővült egy új c) ponttal, mely szerint ha a kiraktározással kapcsolatban adófizetési kötelezettség merül fel, akkor azt a kiraktározónak kell teljesítenie. Az áfatörvény 4. sz. melléklet 18. pontja értelmében kiraktározó kizárólag a termék a) olyan beraktározója lehet, aki (amely) a közösségen belüli beszerzés folytán raktározta be a terméket az adóraktárba, vagy b) igazolt utolsó értékesítője lehet, aki (amely) azt a 113. szerint értékesítette; vagy c) azon utolsó beszerzője lehet, aki (amely) részére a terméket a b) pont szerinti igazolt utolsó értékesítő értékesítette. Az áfatörvény 146. (1) c) pont szerint abban az esetben, ha a termék a 113. (1) bekezdésben említett eljárás hatálya alól kikerül, az adót az fizeti, aki (amely) cselekményének betudhatóan a termék ezen eljárás hatálya alól kikerül. Ezen rendelkezésekből következően január 1-jétől a kiraktározás kapcsán a változás az, hogy amennyiben a kiraktározó olyan külföldi személy, szervezet, aki (amely) a terméket legutoljára szerezte be az adóraktárban, és a kiraktározást úgy teljesíti, hogy a terméket saját nevére szóló rendeltetéssel harmadik országba szállítja ki, akkor ez esetben magyarországi adószámra január 1-jétől nincs szüksége. Azonban ha a külföldi személy, szervezet úgy raktározza ki saját magának, nem pedig egy általa teljesített értékesítés keretében az adóraktárban megvett terméket, hogy azt belföldre, vagy a közösség más tagállamába szállítja, akkor az áfatörvény 146. (1) bekezdés c) pontjának történő megfelelés érdekében magyarországi adószámot kell kérnie. A fentieken túl fontos megjegyezni, hogy továbbra is fennáll a külföldi személy, szervezet bejelentkezési kötelezettsége, ha az adóraktárban beszerzett terméket más személy, szervezet felé történő értékesítése okán szállítja Magyarországra, a közösség más tagállamába, vagy harmadik ország területére. Ezekben az esetekben a külföldi személy, szervezet az áfatörvény 2. -a szerinti, Magyarországon teljesülő ügyletet teljesít, amely ügylet a terméknek harmadik országba történő értékesítése esetén a vonatkozó feltételek fennállásakor az áfatörvény 98. -a szerint adómentes, a közösség más tagállamában történő értékesítés esetén a vonatkozó feltételek fennállása mellett az áfatörvény 89. -a szerint adómentes, belföldre történő értékesítés esetén pedig a termékre irányadó áfamértékkel adózik. Rugalmas adótervezés Az áfaadóraktár egy korszerű és rugalmas adótervezési eljárás, ami szinte minden termék és eszköz forgalmazásakor használható és vámhatósági igazolással alátámasztott áfamentes értékesítést tesz lehetővé. Az áfa-adóraktári értékesítés mentesíti a vállalkozásokat az áfa finanszírozásának terhétől, ami valódi piaci előnyt jelent az áfásan beszerző és értékesítő versenytársakkal szemben. A változások kapcsán elmondható, hogy az áfa-adóraktározás során a magyarországi adószám megkövetelése az áfatörvény rendelkezéseiből vezethető le. A gazdálkodó bejelentkezési kötelezettsége attól függetlenül fennáll, hogy adott esetben a konkrét ügylet bármilyen jogcímen adómentességet élvez. Az adómentes ügyletekhez a tényszerű adófizetésen túl egyéb adókötelezettségek például bevallási, összesítő nyilatkozat benyújtási kapcsolódnak, amelyeket az érintett gazdálkodó Magyarországon teljesített ügyletről lévén szó magyarországi adószám birtokában köteles teljesíteni. Az egyetlen kivételt ezen kötelezettség alól az áfatörvény 4. sz. mellékelt 18. pont c) alpontja jelenti, amenynyiben a szükséges feltételek fennállnak. Tóth András A kiraktározó fogalma Csúcson a forint Február első harmadában 290 forint alatt lehetett vásárolni egy eurót. A svájci frank és az USA dollár is vesztett értékéből a forinthoz képest. Az elemzők szerint a kedvező jelenségnek több oka is van. Növelte az IMF-fel és az unióval folytatott hitelfelvételi tárgyalások alakulása a bizalmat, és ehhez hozzájárult a kormány kompromisszumkészsége is. Ugyanakkor az európai befektetető piacon is kedvező változások tapasztalhatók, amihez hozzájárul az Európai Központi Bank jelentős likviditásbővítő intézkedése. Tízezermilliárd dollár devizatartalék A földkerekség országainak devizatartaléka már eléri a tízezermilliárd dollárt. Ennek mintegy nyolcvan százalékával a felzárkózó térségek rendelkeznek, a legtöbbel a teljes összeg harminc százalékával Kína rendelkezik. Tavaly a világválság következtében a felhalmozás lassult. Magyarország devizatartalékai 37,247 milliárd euróra csökkentek januárban ez hazánk éves nemzeti termékének kb. negyven százaléka, és még így is 3,632 milliárd euróval haladták meg az egy évvel korábbi állományt. Javul a megítélésünk A Nemzeti Adó- és Vámhivatal folyóirata 9

10 Elektronikusan egyszerűbb A 2011-es év az egyszerűsített vámeljárások tekintetében jelentős fordulatot hozott úgy az ügyfelek, mint a vámhatóság oldalán. De ez a változás nem volt öncélú, az Európai Unió bizottsága, illetőleg Számvevőszéke által korábban megfogalmazott követelmények teljesítésére irányult. Az új koncepció 10 A Nemzeti Adó- és Vámhivatal folyóirata Megpróbáljuk közérthetően összefoglalni az elektronikus vámeljárásokhoz kapcsolódó bejelentések nevezzük a továbbiakban ismertebb nevén EBEJ-nek jogszabályi hátterét, illetőleg azt a folyamatot, amely az igény megjelenésétől az EBEJ bevezetéséig tartott. A közérthetőség kedvéért pontos jogszabályi hivatkozások a lehető legkevesebb számban jelennek meg, de minden megemlített jogszabályi követelmény, rendelkezés fellelhető a Közösségi Vámkódexben, illetőleg közösségi és nemzeti végrehajtási rendelkezéseiben. Az előzmények Vám Az Európai Unió Számvevőszéke évben több tagállamban így Magyarországon is vizsgálatot tartott a behozatali irányú egyszerűsített vámeljárások témakörében. A vizsgálat kitért az engedélyezési eljárásokra, az engedélyezett tevékenységek nyomon követésére, a folyamatba épített és utólagos vizsgálatok lefolytatására, mélységére, visszacsatolásaira egyaránt. Az EU Számvevőszéke az egyes tagállami vizsgálatok megállapításait összegző jelentésében többek között kiemelte, hogy Magyarországon több tagállammal együtt túlzott mértékben alkalmazzák az úgynevezett szuperegyszerűsítést, amely szerint az engedélyesek a helyi nyilvántartásba vételkor nem értesítik a vámhatóságot a hozzájuk érkezett, és egyszerűsített vámeljárás alá vonni kívánt árukról. Emellett kifogásolták azt is, hogy abban az esetben, amikor ezt az értesítési kötelezettséget mégis előírják az engedélyesek részére, a vámszervek nem végeznek a bejelentések kapcsán kellő mélységű folyamatba épített kockázatelemzést. A korábbi eljárások szerint is írtak elő a vámszervek bejelentési kötelezettséget, melyet az engedélyes telefaxon vagy ben teljesített, azonban ezeket a bejelentéseket nem vetették alá a vámadat-feldolgozó rendszerbe integrált ellenőrzési rendszernek, ennek okán az elvégzett vizsgálatok mélysége sem lehetett kielégítő. Tartalmazott ez a metodika továbbá egy olyan a vámjogszabályban fel nem lelhető kitételt, amely szerint amennyiben a vámhatóság egy megadott határidőn belül nem jelezte az engedélyes részére vizsgálati szándékát, az áru automatikusan kiadottnak tekinthető volt. Bár az EU Számvevőszékének jelentése nem sorolta Magyarországot a sereghajtók közé, azonban előrevetítette a bizottság szolgálatainak későbbi ellenőrzési irányait, jelesül, hogy e témakörben további ellenőrzések várhatók, hasonló megállapításokkal. A 2010-es év második fele az APEH-VP-integráció előkészítésének jegyében telt azonban el, így minden egyéb fejlesztés, tevékenység, amely nem volt szorosan összefüggésbe hozható a működésfolytonossággal így az EBEJ is, háttérbe került. A 2011-es év azonban már újra lehetőséget adott a koncepció megvalósítására, melynek szükségességét mi sem bizonyította jobban, mint a bizottság abbéli tájékoztatása, hogy a 2011-es ellenőrzéseiket a helyi egyszerűsített vámeljárások témakörében végzik el, melynek egyik állomása október 3. és október 7. között Magyarország lesz. Mindezek együttesen kiemelték az EBEJ-fejlesztés szükségességét, lehetőség szerint úgy, hogy a bizottsági vizsgálat alkalmával már részben vagy egészben működő rendszert tudjunk prezentálni az ellenőrök részére. A koncepcióról A koncepciót a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Vám Főosztálya és az Informatikai Intézet közösen alakította ki, az EU Számvevőszéke által megfogalmazott igények, a vámjogszabály rendelkezései, illetőleg az informatikai lehetőségek áttekintését követően. A koncepció kialakítása során elsődleges szempont volt a kompromisszumok mellőzése, egységes és tartható joggyakorlat kialakítása, mindezt úgy, hogy az egyszerűsített engedéllyel rendelkező gazdálkodóknak ne kelljen működési folyamataikat jelentősen átalakítani az EBEJ bevezetését követően. Miután az egyszerűsített engedélyek megadása és alkalmazása során elődlegesen a bizalmi elv érvényesül a vámhatóság részéről, és többéves tapasztalatok mutatták, hogy az engedélyesek e bizalommal nem élnek vissza, az EBEJ bevezetése nem érinthette hátrányosan a vámhatósággal eddig is szoros, napi kapcsolatban álló ügyfeleket. Ennek értelmében az EBEJ koncepciója az alábbi kötelezőségeket foglalta magában: az EBEJ alkalmazható legyen úgy a helyi vámkezelésre, mint az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárásra; a vámjogszabály egzakt értelmezésével egyértelmű követelményrendszert kell meghatározni; a pontos feldolgozási folyamatokat előre kell definiálni az ügyféloldali adaptáció elősegítése érdekében; megfelelő kommunikációval lehetőséget és időt kell adni az ügyféloldali felkészüléshez; oly módon kell aktualizálni a NAV belső szabályozóit, amelyek lehetővé teszik az országosan egységes jogalkalmazás megvalósítását. Ahogy a felsorolásból is látható, a vámhatóság önmagának határozott meg feladatokat úgy, hogy ezenközben az ügyféli fórumokon és nyomtatott formában is publikált változásokra való felkészülés az ügyféli oldalra ne rójon kiemelt terhet. Bár a megfogalmazott kritériumoknak megfelelően az EBEJ alkalmazható úgy az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárásra, mint a helyi vámkezelésre, a fejlesztés irányát a két engedély egymáshoz viszonyított aránya hatá-

11 Vám rozta meg. Tekintettel arra, hogy Magyarországon a behozatali vámeljárások esetében a két egyszerűsítés közül jóval nagyobb arányban a helyi vámkezelési eljárások vannak jelen, e cikk főként terjedelmi okokból elsősorban ezekre az egyszerűsítésekre tér ki, nem feledve az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárásokat sem, melyekre az itt leírtak értelemszerűen alkalmazhatók. Az EBEJ folyamata a vámjogszabály tükrében Ahhoz, hogy az EBEJ megvalósítható legyen, meg kell vizsgálni és értelmezni azokat az alapvető vámjogszabályi rendelkezéseket, amelyek a bejelentések megtételére, kezelésére vonatkoznak. Először is le kell szögezni, hogy az egyszerűsített nyilatkozattételi vagy a helyi vámkezelési eljárás alkalmazásának feltétele a vámhatóság erre irányuló engedélyének megléte. Bárki kérelmezhet egyszerűsített nyilatkozattételi vagy helyi vámkezelési eljárást saját maga számára akár saját nevében, akár képviselőként jár el, ha megfelelő nyilvántartások és eljárások révén az engedélyező vámhatóság azonosítani tudja a képviselt személyeket, és el tudja végezni a megfelelő vámellenőrzéseket, továbbá a behozatali vámokra és egyéb terhekre biztosítékot nyújt. Az egyszerűsített nyilatkozattételi vagy a helyi vámkezelési eljárás alkalmazásának további feltétele, hogy a vámáru-nyilatkozatokat és az értesítéseket elektronikus formában nyújtsák be. Abban az esetben azonban, ha nem áll a vámhatóságok vagy a gazdasági szereplők rendelkezésére az egyszerűsített vámáru-nyilatkozatok vagy a helyi vámkezelési eljáráshoz kapcsolódó értesítések benyújtására vagy fogadására szolgáló, adatfeldolgozási technikát alkalmazó számítógépes rendszer, a vámhatóságok az általuk meghatározott egyéb formában benyújtott nyilatkozatokat és értesítéseket is elfogadhatják, feltéve, hogy az alapján hathatós kockázatelemzés végezhető. Helyi vámkezelési eljárás A helyi vámkezelési eljárásban valamennyi behozatali irányú vámeljárás esetében az engedélyes alapvető kötelezettsége, hogy az engedélyben meghatározott módon értesítse a vámhatóságot az áruk érkezéséről, illetve ha nem árutovábbítás, hanem egyéb más megelőző vámeljárást követ az éppen indítványozott, akkor e további vámeljárás alá vonásra irányuló szándékról, valamint köteles az árukat bevezetni a helyi nyilvántartásaiba. Fontos, a vámjogszabályban rögzített azon kitétel, mely szerint a helyi nyilvántartásba történő bejegyzésnek azonos a joghatálya, mint egy normál vámáru-nyilatkozat elfogadásának. Ez azért fontos, mert a vámhatóság a szükségesnek ítélt vizsgálatokat az elfogadott vámáru-nyilatkozat alapján végzi el. Nem szabály a szabály kivétel nélkül, ami jelen esetben a D típusú magánvámraktár, illetőleg a D típusúként elismert E típusú magánvámraktárra vonatkozó rendelkezésekre vonatkozik. E két raktártípus esetében a bejelentéseket elégséges beraktározáskor megtenni, hiszen a kiraktározást csakis és kizárólag szabad forgalomba bocsátás követi, illetőleg az eljárásba bevont árukat terhelő fizetési kötelezettséget a beraktározás alkalmával megállapított jelleg, mennyiség és vámérték alapján fogja a vámhatóság megállapítani. A vámhatóság a benyújtott és elfogadott vámárunyilatkozatok alapján elvégzi a szükséges vizsgálatokat, ami lehet okmányvizsgálat, részleges vagy teljes áruvizsgálat, illetőleg akár mintavétel is. Ez igaz az egyszerűsített vámeljárásokhoz kapcsolódó bejelentésekre is, ugyanebben a kronológiai sorrendben. Annak érdekében azonban, hogy a megfelelő kockázatelemzés és az alapján szükséges vizsgálatra történő kijelölés is megvalósulhasson, bizonyos minimális adatmennyiséget meg kell adni a bejelentésen. Ezek az adatok elsősorban a helyi nyilvántartás minimális adattartalmával egyeznek meg, melyet a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK bizottsági rendelet 30A. melléklete részletez. A hatékony és automatizált kockázatelemzés elvégzése, valamint a korlátozó, tiltó rendelkezések betartatása érdekében azonban a magyar vámhatóság a közösségi vámjogszabály felhatalmazása alapján megköveteli a teljes TARIC-kódot (a nemzeti kiegészítő kódokat is), továbbá az áruk származási országát is. Ezek azok az alapvető rendelkezések, amelyek minden egyes engedélyre általánosságban vonatkoznak. Mentesség A jogszabály megengedi, hogy bizonyos különleges körülmények között, amennyiben a szóban forgó áruk jellege és az áruforgalom gyorsasága ezt indokolja, a vámhatóság mentesítse az engedélyest azon kötelezettség alól, hogy az áruk érkezéséről minden egyes alkalommal tájékoztassa az illetékes vámszervet, feltéve, hogy az engedélyes rendelkezésre bocsát minden olyan adatot, amelyet a vámhatóság az áruk vizsgálatára vonatkozó jogának gyakorlásához szükségesnek tart. Ez utóbbi esetben az áruknak a helyi nyilvántartásba történő felvétele egyenértékű az áruk kiadásával. Itt tehát a vámáru-nyilatkozat elfogadása és az áruk kiadása egy mozzanatban történik meg. Ezt az engedélyt a vámhatóság az engedélyes kérelmére adja meg, amennyiben a kérelmező megfelelően alátámasztja indítványát, és a vámhatóság e mentesítés megadását nem tartja kockázatosnak. Ez utóbbi esetben az engedélyező vámhatóság egyedi döntése, hogy az engedélyest részben vagy egészben mentesíti-e a bejelentési kötelezettség alól. A döntés minden esetben egyedi kockázati értékelés, illetőleg egyéb objektív például jogszabályi feltételek vizsgálatának eredménye. Ilyen lehet többek között az a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK bizottsági rendelet 253. cikk (8) bekezdésében említett kötelezőség, mely szerint a három évnél rövidebb ideje alapított kérelmezőnek kiállított egyszerűsített nyilatkozattételi vagy helyi vámkezelési eljárásra vonatkozó engedély esetében a kiállítás utáni első év folyamán szoros felügyeletet kell alkalmazni. E szoros fel- A vizsgálatokról A Nemzeti Adó- és Vámhivatal folyóirata 11

12 Vám Elsődleges vizsgálat 12 A Nemzeti Adó- és Vámhivatal folyóirata ügyelet része többek között a bejelentési kötelezettség megkövetelése, illetőleg az esetleges mentesítési kérelem teljesítésének megtagadása. Az EBEJ működése Az előzmények és a jogszabályi kötelezettségek áttekintése után nézzük, hogy miként működik az EBEJ a gyakorlatban! Az alábbi eljárás egy árutovábbítási eljárást követő vámeljárás mozzanatait írja le, de analóg valamennyi olyan esetre, amelyet a közösségi vámjogszabály a helyi vámkezelési eljáráshoz kapcsolódóan felsorol. Az áru engedélyeshez történő megérkezését és vám elé állítását, illetőleg a kirakási üzenet megadását követően, miután az ellenőrzés eredményéről a vámhatóságot tájékoztatták, az áruk a helyi nyilvántartásba bejegyezhetők. A helyi nyilvántartásba történő bejegyzéssel megvalósul az egyszerűsített vámáru-nyilatkozat benyújtása. Amennyiben az adott áru vonatkozásában az engedélyest nem terheli bejelentési kötelezettség, az áru kiadottnak tekinthető. Ha pedig bejelentést kell tenni, e kötelezettséget a helyi nyilvántartásba vételt követően kell teljesíteni, az engedélyben megjelölt intéző hivatalhoz, az elektronikus import vámeljárásokhoz (AIS) hasonló módon, a NAV Külső Kommunikációs Központján (KKK2) keresztül. Az EBEJ-hez csatolni lehet az adminisztratív ellenőrzéshez elengedhetetlen, és az engedélyező vámszerv által előre meghatározott okmányok elektronikus másolatát is. Kockázatelemzés A vámhatósági rendszerek a bejelentés elsődleges vizsgálatát követően amely elsősorban a megfelelő kitöltésre, rovatösszefüggésekre és a címzett vámszerv illetékességére terjed ki, amennyiben az EBEJ-t megfelelőnek találják, erről értesítik az engedélyest. A hibás EBEJ-ről amelyet a rendszer nem fogad el szintén értesítést küld az engedélyes részére, ilyenkor a bejelentést a helyes, javított adatokkal meg kell ismételnie. Ezután történik meg a vámadat-feldolgozó rendszerbe épített elektronikus és automatikus kockázatelemzés, illetőleg amennyiben az áru nem minősül kockázatosnak egy előre beállított időzítő lehetővé teszi az intézési hivatalnál dolgozó pénzügyőr részére, hogy a bejelentés adatait megtekintse, illetőleg további vizsgálatokat határozzon meg. Automatikus és manuális beavatkozás nélkül az időzítő leteltét követően az árukiadási üzenetet a vámadat-feldolgozó rendszer automatikusan visszaküldi az engedélyes részére. Minden egyes EBEJ kap egy egyedi azonosító számot, úgynevezett EBEJ-ID-t, amellyel a bejelentési kötelezettség teljesítése igazolható, illetőleg vámhatósági oldalon kapcsolódik hozzá valamennyi, a bejelentéssel összefüggő intézkedés. Ezt az EBEJ-ID-t minden kiegészítő vámárunyilatkozaton fel kell az engedélyesnek tüntetnie, méghozzá a vámáru-nyilatkozat azon tételsorában, amelyikben a bejelentési kötelezettséggel terhelt árut feltüntette. Miután a kiegészítő vámáru-nyilatkozat Magyarországon összegző jellegű, természetesen egy tételsorban szerepelhet több EBEJ-ID is. Elektronikus üzenet Amennyiben a vám- és pénzügyőri igazgatóságnál dolgozó pénzügyőr akár a vámadat-feldolgozó rendszer utasítására, akár saját döntése alapján további vizsgálatot tart szükségesnek, arról elektronikus üzenetben értesíti az engedélyest. Amennyiben addig be nem küldött okmányokat kér rendelkezésre bocsátani, azt nem újabb EBEJ mellékleteként, hanem egyéb formában jellemzően csatolmányaként kell beküldeni a vámhatóság részére. Természetesen előfordulhat, hogy a vám- és pénzügyőri igazgatóság áruvizsgálatot kíván tartani, azonban ez sem mindig jár együtt az áruk fizikai jelenlétével. Természetesen, bizonyos esetekben ez elkerülhetetlen például mintavételnél, de belegondolva abba, hogy a vám elé állítást követő kirakási üzenettel az áru hozzáférhetővé válik, nem életidegen az a felfogás, hogy az áruról készített fénykép beküldése amennyiben a beazonosításhoz szükséges információk kinyerhetők belőle, valamint az árura vonatkozó termékspecifikációk, technológiai leírások stb. csatolása alapján az áruvizsgálat elvégezhető anélkül, hogy az árut kézbe fognák. Belátható, hogy ezek a vizsgálati módszerek egyénre szabottak, általánosan meghatározni nem lehet azokat. Ezért fontos minden esetben az engedélyező vámszerv és az engedélyes közötti szoros kapcsolat kialakítása, fenntartása annak érdekében, hogy az ügyféloldali folyamatokat ne befolyásolja károsan a kötelezettségek maradéktalan betartása, ugyanakkor a szükséges vizsgálatok is elérjék az elvárt mélységet és hatásfokot. A szükséges vizsgálatok vámhatósági dokumentálását követően az árukiadási üzenetet az engedélyes szintén elektronikus úton kapja meg. Figyelemmel arra, hogy az engedélyesek jelentős hányada a nap huszonnégy órájában végzi tevékenységét, a hivatali időt követően a Nemzeti Adó- és Vámhivatal központi e-revizorai veszik át az igazgatóságoktól az EBEJ-ekkel kapcsolatos feladatokat, egészen a következő munkanap kezdetéig. Fontos azonban felhívni a figyelmet, hogy az EBEJ-ek hibás kiöltéséből adódó hiányosságokat ilyen a TARIC-ban előírt, az indítványozott vámeljáráshoz szükséges feltétel meglétének igazolása ők nem pótoltathatják az engedélyessel, arra csak a felügyeletet ellátó vám- és pénzügyőri igazgatóság jogosult. Elengedhetetlenül szükséges tehát, hogy az adott EBEJ-ek minden esetben pontosan és a teljeség igényével kerüljenek beküldésre. Manuális bejelentések Most, hogy a vámhatósági rendszerek készek az elektronikus üzenet fogadására, sem hagyható figyelmen kívül a közösségi vámjogszabály azon rendelkezése, hogy amenynyiben az engedélyes nem tudja a bejelentéseket elektronikusan megtenni, az egyéb, előre meghatározott formában is elfogadható, de az ügyféli oldalnak is figyelembe kell vennie és elfogadnia, hogy ezeknek a bejelentéseknek is az EBEJ-hez hasonló kockázatelemzésen kell keresztülmenniük. Ennek érdekében a vámadat-feldolgozó rendszer képes a manuális bejelentések kezelésére, feldolgozására is, melyeket szintén a Közösségi Vámkódex létrehozá-

13 Vám EBEJ munkaidő után is Szabad forgalomba helyezett áru sáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/ EGK bizottsági rendelet 30A. melléklete szerinti és az engedélyező vámszerv által kiegészített adattartalommal kell megtenni vagy telefax útján. Mindenképpen fontos azonban szem előtt tartani, hogy ezeknek az úgynevezett manuális bejelentéseknek a fogadása, rögzítése, feldolgozása nagyobb időszükséglettel jár, mint elektronikus társáé, így az ügyféloldali folyamatokat is hosszabb időre megszakíthatja. Tekintettel arra, hogy immáron rendelkezésre áll az a közösségi vámjogszabály által előírt informatikai háttér, mely képes az elektronikus bejelentések automatizált feldolgozására, ezért megszüntetésre kerül az a korábban alkalmazott eljárás, mely szerint amennyiben a vámhatóság egy megadott határidőn belül nem jelezte az engedélyes részére vizsgálati szándékát, az áru automatikusan kiadottnak tekinthető volt. Ennek értelmében tehát az engedélyesnek a manuális bejelentések esetében is meg kell várnia a vámhatóság válaszát, amely a kommunikációs formák közötti eltérésből, illetőleg a bejelentések rögzítési kötelezettségéből adódóan az EBEJ-énél jelentősen nagyobb időigénnyel jár. Ezért hát elmondható, hogy bejelenteni elektronikusan nemcsak könnyebb, gyorsabb is. Az EBEJ számokban Végezetül álljon itt néhány adat az EBEJ eddigi tesztüzeme kapcsán! Az EBEJ vámhatósági fejlesztésének elkészülte után két szoftverház és három ütemben összesen 10 engedélyes csatlakozott önkéntesen az EBEJ pilot szakaszához. A pilot során az engedélyesek a felügyeletüket ellátó vám- és pénzügyőri igazgatóságokkal történő előzetes egyeztetés alapján az előre meghatározott áruik érkezéséről és helyi nyilvántartásba vételéről tettek bejelentést elektronikus úton. Az állandó és szoros kapcsolattartás során az időközben felmerülő kérdésekről, problémákról folyamatos kommunikáció folyt, melynek eredményeként elmondható, hogy a október 4-től január 13-ig tartó időszak során az EBEJ-adatcserék MCF az ismert vagy félreismert eljárás? kevés, azonnal javított hiányosságtól eltekintve akadály nélkül történtek meg. A vámhatóságot a pilotban a Központi Hivatalon és az Informatikai Intézeten felül nyolc vám- és pénzügyőri igazgatóság képviselte. A pilot szakaszban a október 4-től január 13-ig összesen 1492 bejelentést küldtek az engedélyesek, melynek 96 százaléka sikeres volt. Kitöltési/beküldési hiba miatt mindösszesen 59 tételt kellett visszaküldeni, melyek mindegyike kiértékelésre került az Informatikai Intézet, illetőleg az érintett szoftverház bevonásával. A bejelentésekkel összefüggésben az érintett igazgatóságok 134 esetben az automatikus feldolgozás folyamatát megállítva, okmányvizsgálatot, illetőleg esetenként áruvizsgálatot is tartottak. Ez a szám az összes sikeres bejelentés 9,35 százaléka. Kísérleti fázis Ahogy arról fentebb már szó esett, az EBEJ koncepciója szerint a vám- és pénzügyőri igazgatóságok hivatali idején túl a bejelentések kezelésével kapcsolatos tevékenységet a központi e-revizorok látják el. Ennek értelmében a kísérleti fázisban a kezdetektől részt vett az 1. számú Repülőtéri Igazgatóság is, és a pilot során a központi e-revizorok a sikeres bejelentések 31 százalékát, összesen 448 EBEJ-t dolgoztak fel problémamentesen. A fentieket összegezve kijelenthető, hogy az EBEJ pilot szakasza sikeresnek mondható, így az eddig papíralapon működő, automatizált kockázatelemzést nélkülöző bejelentések kiválthatók, megfelelve ezzel az EU Számvevőszékének évben megfogalmazott elvárásainak. Talán sikerült összefoglalni az EBEJ-ekkel kapcsolatos fontosabb tudnivalókat, azonban a részletszabályok és a pontos jogszabályi rendelkezések ismerete, valamint az engedélyező vámszervvel való szoros kapcsolattartás elengedhetetlenül szükségeltetik ahhoz, hogy e változtatással kapcsolatos előnyök maximálisan kiélvezhetők legyenek, illetőleg a naprakész információkért feltétlenül javasolt a Nemzeti Adó- és Vámhivatal internetes oldalát is rendszeresen látogatni. Kurunczi Zoltán Az Európai Unióhoz való csatlakozás óta a Magyarországon letelepedett gazdálkodók két módon vehetnek igénybe feldolgozáshoz kötődő vámkedvezményeket. Az elterjedtebb a gazdasági vámeljárások csoportja, míg a meghatározott célú felhasználásra történő szabad forgalomba helyezés (továbbiakban: MCF) sokkal kevésbé ismert és alkalmazott az ügyfelek körében. A két eljárástípus közötti legmeghatározóbb különbség, hogy ameddig az első jogszabály adta kedvezmény, addig az MCF egy tarifaszámhoz rendelt intézkedés, azaz annak alkalmazási feltételei tarifaszámonként eltérőek. Az eljárás lényege, hogy ha az importárut meghatározott műveleteknek vetik alá gyártás, feldolgozás, összeszerelés, beépítés és/vagy értékesítés az importőr jogosult lesz kedvezményesebb vámtétellel szabad forgalomba helyezni a terméket. Az ilyen felhasználáshoz csökkentett vagy nulla vámtétel tartozik. Az így szabad forgalomba helyezett áru természetesen mindaddig vámfelügyelet alatt áll, amíg az arra meghatározott módon el nem számolnak vele. Vámbiztosíték Az eljárás sajátosságaiból adódik, hogy elvi szinten két jogcímen merülhet fel vámtartozás. Egyrészt számolnunk kell az új, kedvezményes vámtétellel kiszabásra kerülő vámtartozással, amit normál eljárásban megfizetni, egy- A Nemzeti Adó- és Vámhivatal folyóirata 13

14 Vám Jelentős kedvezmény 14 A Nemzeti Adó- és Vámhivatal folyóirata szerűsített eljárásban pedig biztosítani szükséges. Másrészt beszélhetünk a különbözeti vámtartozásról, ami az erga omnes és a kedvezményes vámtétel különbözetével számítható ki, és akkor merül fel, hogyha az adott terméket mégsem a meghatározott céllal használták fel. Azaz, egy egyszerű példával: ha 1000 Ft a vámérték, 10% az erga omnes és 6% a meghatározott célhoz kötődő vámtétel, akkor a 60 Ft-ot biztos, hogy meg kell fizetni/vagy biztosítani; míg a 40 Ft sorsa kérdéses. A Bizottsági Rendelet 293. cikke értelmében a MCFeljárás során az engedélyesek: biztosítékot nyújtanak, amennyiben a vámhatóságok ezt szükségesnek tartják. Ez alapján MCF eljárásban a vámhatóságnak mérlegelési jogköre van, hogy milyen formájú és mértékű biztosíték nyújtását követeli meg az engedélyestől. Lehetősége van akár arra is, hogy a Tanácsi Rendelet 190. cikke alapján kötelezettségvállalási nyilatkozatot kérjen a biztosíték helyett. Visszatérve a példánkhoz, az igazgatóságoknak minden lehetőségük megvan arra, hogy a 40 Ft-os különbözeti vámtartozás (vagy akár az egész vámtartozás) összegéig beérje az engedélyes nyilatkozatával. Különös színezetet kap ez a kérdés, amennyiben a gazdálkodónak az ügyletben (más jogcímen) nem keletkezik vámtartozása, mert a kedvezményes vámtétel 0%. Mivel a helyi egyszerűsített MCF-engedéllyel rendelkező ügyfelek mindegyike kiemelten megbízható (akár az AEO-, akár az AEO-szempontú felülvizsgálat kapcsán), logikusnak tűnik a következtetés, hogy náluk a különbözeti vámtartozáshoz kötődő kockázatok már folyamatszinten ki vannak zárva. Sajnálatos tapasztalat, hogy az igazgatóságok az engedélyezési eljárás során elvétve élnek mérlegelési jogukkal, és nem adnak felmentést a vámbiztosíték nyújtása alól. Jogosan merül fel a kérdés, hogyha a fenti minősített kör sem élhet a 293. cikkben biztosított kedvezménnyel, vajon kiket tart arra méltónak és kellőképpen megbízhatónak a hatóság? Nem kötelező, lehetőség Összességében tehát leszögezhetjük, hogy a tevékenység engedélyezése során a vámbiztosíték megkövetelése nem kötelezettség, csak lehetőség. Ezt az ügyféli állásponttal teljesen összhangban álló megállapítást a NAV Központi Hivatal Vám Főosztálya tette a Magyar Vámügyi Szövetség arra vonatkozó kérésére, hogy a hatóság növelje azon gazdálkodók körét, akik részesülhetnek ebben a kedvezményben. A főosztály a jogszabály adta lehetőség alkalmazását messzemenőkig támogatta, de annak adott ügyben történő mérlegelését egyértelműen az illetékes igazgatóság döntési hatáskörébe utalta, arra fentről hatást gyakorolni nem kívánt. Ugyanakkor kilátásba helyezte egy egységes belső szervezeti szabályozás kiadását. A Vám Főosztály fenti álláspontja minden szempontból pozitív, ugyanakkor látni kell, hogy a megoldás kulcsa most is az engedélyező igazgatóság kezében van. A főosztály és a gazdálkodói szféra álláspontja szerint is az engedélyező igazgatóságnak van lehetősége arra, hogy a vámfelügyelet eszközeit és módszereit, illetve a vámtartozás megfizetésének kockázatait vizsgálja. Ő az, aki a legjobban ismeri az engedélyest, annak működését, folyamatait, a lehetséges kockázatokat. Így ő az, aki képes dönteni arról, hogy az esetlegesen keletkező vámtartozásokkal összefüggésben azonosítható-e reális kockázat az adott gazdálkodónál. Engedélyezés Az MCF-eljárás folytatása mind normál, mind egyszerűsített eljárásban lehetséges, ugyanakkor ez utóbbi sokkal jobban támogatja a gazdálkodó érdekeit. Gyakorlati tapasztalat szerint az engedélyezés egyik érzékeny pontja, hogy a hatóság milyen összefüggésben adja ki az MCF-engedélyt és az esetlegesen már meglévő, vagy újonnan igényelt helyi szabad forgalomba helyezési engedélyt. A számos variáció közül a legszerencsésebb, ha két teljesen különálló engedély kerül kiadásra. Amennyiben a két engedélyt egyben kezelik akár ugyanazon, akár külön engedélyszám alatt, az nagyban megnehezíti a napi feladatvégzést, különös tekintettel a vámprogramok alkalmazására, az elektronikus üzenetcserére és a külön nyilvántartás vezetésére vonatkozóan. Még nagyobb keveredést okozhat, ha az egy engedélyen belül szabályozott egyik eljárást helyi egyszerűsített, míg a másikat normál eljárásban kell végezni. Az engedélyezésben tapasztalt hatósági bizonytalanságok többségét feltehetően az AEO-szerű felülvizsgálat okozta. Problémás volt, hogy hogyan adjon ki a hatóság egy felülvizsgálat alapján több különböző engedélyt, különösen ha azok kérelmezése nem egy időben történik. Ennek sokszor az lett a hatása, hogy az egyszerűsített eljárás előnyeit elveszítve, a gazdálkodó kénytelen volt normál eljárásban végezni az MCF-tevékenységét, hiába rendelkezett már más típusú helyi egyszerűsített engedéllyel. Az engedélyezés másik kulcskérdése, hogy a hatóság minden egyes engedélyesnél részletesen vizsgálja, szabályozza és engedélyezze azokat a konkrét műveleteket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a kedvezményes tarifális elbánás érvényesíthető legyen. Ehhez nélkülözhetetlen, hogy a hatóság megismerje a gazdálkodó gyártási tevékenységét, akár próbagyártás elrendelésével is. Sajnos ez sok esetben elmaradt, és az igazgatóság nem írt elő életszerű, az adott gazdálkodó tevékenységét is figyelembe vevő elszámolásra vonatkozó rendelkezéseket. Elszámolás A vámeljárás folyamata kísértetiesen hasonlít a gazdasági vámeljárások során alkalmazott gyakorlathoz. Helyhez kötött, vámfelügyelet alatt, engedély birtokában és a kivételektől eltekintve vámbiztosíték fedezete mellett végezhető. Az is megegyezik, hogy a vámfelügyelet a vámhatóság felé történő elszámolásig áll fenn. Az elszámolás az áru TARIC-ban meghatározott igazolt felhasználásával történik, de itt is van lehetősége a gazdálkodónak elszámolni az igazoltan kivitt, megsemmisített vagy a megállapított céltól eltérően történt felhasználással. Utóbbi esetben természetesen meg kell fizetni az esedékes vámtartozást. Mégis, ami az eljárás igazi jellegét adja, az a gazdasági vámeljárásoktól való különbözősége, azaz, hogy az MCF-

15 Vám Jövedék Árumozgás és garancia eljárásban lévő áruk elszámolása a TARIC árukódhoz rendelt intézkedés teljesítésével történik. Így jelenhetnek meg azok a jellemzően iparágakhoz kötött részletes feltételek, amelyeken keresztül a közösségi érdekek sokkal jobban érvényesülni tudnak, és amelyek sokkal nagyobb kihívások elé állíthatják a gazdálkodókat. Komplex nyilvántartás Vegyünk egy példát a teljesítendő MCF-feltételekre: összeszerelés, majd értékesítés, új gépjárműbe történő beépítési céllal. Az iparág ismeretében egyértelmű, hogy ezt a feltételt speciálisan csak az autógyár, illetve az ellátási láncában szorosan részt vevő járműipari beszállító képes teljesíteni. Kiváltképp, hogy a felhasználást végig bizonylattal alátámasztva kell igazolni, amely teljesítéséhez nélkülözhetetlen a gazdálkodó saját rendszerein alapuló, részletes nyilvántartás vagy az ellátási lánc résztvevői közötti szoros, cikkszámmélységű adatkapcsolat. Az elszámolás során a vámeljárásba vételtől a meghatározott célra történő felhasználásig kell kimutatni minden beérkező alapanyag sorsát, úgyis, hogy az áru a feldolgozás során több telephelyen, akár több engedélyesnél is megfordulhat. Az engedélyesre hárul az árumozgásokról és a garanciáról készített komplex nyilvántartás vezetése, illetve az elszámolások és a folyamatok teljes felügyelete, míg a hatóság feladatai a határozatok meghozatalában kimerülnek. Sajnálatos gyakorlat, hogy még így is gyakoriak a kérelemtől nem szakmai indokok miatt eltérő, adminisztratív, hibás elszámoló határozatok. Előfordul, hogy az igazgatóság olyan határozatot számol el, amely már kimerült, vagy amelyet nem is kért elszámolni a gazdálkodó. A dohánygyártmányok forgalmazását és adóztatását érintő változások I. Talán nincs még egy olyan jövedéki termékcsoport, amely forgalmazását és adóztatását érintő szabályozás az elmúlt években annyi változáson ment volna keresztül, mint a dohánygyártmányoké. Pedig ismerjük a párlatfőzést és a kereskedelmi gázolaj felhasználását, valamint a kísérleti motorfejlesztést érintő újszerű normákat, amelyek az elmúlt esztendőben már a mindennapjaink részévé váltak. Ennél is nagyobb gond, hogy a gazdálkodók többségénél a hatóság egyáltalán nem kívánja megismerni a folyamatokat, valamint az együttműködés során nem egyeztet, nem kommunikál az ügyféllel. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy ez a probléma a gazdasági vámeljárások alkalmazásánál is jellemző. Amennyiben kellő felkészüléssel kerül bevezetésre az eljárás, úgy anomáliákat ritkán tapasztalhatunk. Az eljárás engedélyezése során mind a hatóságnak, mind az ügyfélnek fontos a megfelelés feltételeit részletesen tisztázni. Ennek egyik eleme lehet a próbagyártás. A jövő Szakmai tapasztalat alapján, mindkét fél részéről rossz gyakorlat egy adott vámtarifaszám és a meghatározott cél kijelölésével az engedélyt kiadni, illetve azt elfogadni. Célszerű lenne, ha az MCF-engedélyezés is az AEO-auditok során tapasztalt konstruktív együttműködés keretében zajlana. A hatóságnak minden jogi lehetősége megvan arra, hogy még az eljárás megkezdése előtt meggyőződjön a meghatározott felhasználási célról és az oda vezető folyamatról. Ez ugyanis mindkét fél érdeke. A jövőben a meghatározott célú felhasználás szabályai is a Modernizált Vámkódexben kerülnek meghatározásra, amely az MCF-et a mostani gazdasági vámeljárásokkal együtt már a különleges eljárások közé sorolja. A jelenlegi szabályok helyes alkalmazásához és az elkövetkező évek változásaira történő felkészüléshez nélkülözhetetlen a hatósági és a gazdálkodói oldal közötti partnerségi kapcsolat, valamint a tudásalapú információáramlás. Ezek a hatékony és versenyképes vámkörnyezet zálogai. Reinthaller Csaba Mégis, az elmúlt esztendő eseményei legyenek azok közvetett, vagy közvetlen adó- és egyéb intézkedések, vagy természetes gazdálkodói reakciók nagy jelentőséggel bírtak és kihatottak a dohánygyártmányok évi forgalmára és adóbevételeire, és várhatóan hatást gyakorolnak az idei költségvetésre is. A téma ok okozati összefüggéseire, valamint terjedelmére tekintettel szükségesnek tartjuk két részben összefoglalni az elmúlt év változásait, azoknak az idei évre gyakorolt hatásait és a jogalkalmazó hatóság és az ügyfelek előtt álló feladatokat. Új irányelv Az elmúlt év elején, január 1-jén lépett hatályba a Tanács 2010/12/eu irányelve (2010. február 16.) a dohánygyártmányra kivetett jövedéki adók szerkezete és adókulcsai tekintetében a 92/79/EGK, a 92/80/EGK és a 95/59/EK irányelv módosításáról, valamint a 2008/118/EK irányelv módosításáról. (L50). Az Európai Unió Hivatalos Lapjában február 27-én megjelent a dohánygyártmányok adóztatását kedvezőbb irányban befolyásolni hivatott új irányelv, három irányelvet módosított egyszerre. A cigaretták adójának közelítéséről szóló, a Tanács 92/79/EGK számú irányelvének módosítása szerint az adóztatás alapjául szolgáló MPPC helyett a WAP (weighted average price súlyozott átlagár) kerül bevezetésre január 1-jével. Ezen túl január 1-jétől a cigarettára kivetett teljes jövedéki adó összegének a forgalomba hozott cigaretták súlyozott kiskereskedelmi eladási árának legalább 60 százalékát el kell érnie (a jelenlegi 57 százalék helyett), ugyanakkor január 1-jétől a cigarettára kivetett teljes jövedéki adónak a súlyozott kiskereskedel- A Nemzeti Adó- és Vámhivatal folyóirata 15

16 Jövedék Irányelv és módosítások 16 A Nemzeti Adó- és Vámhivatal folyóirata mi eladási ártól függetlenül 1000 darab cigarettára vetítve legalább 90 eurónak kell lennie. A fenti követelmények teljesítése alól Magyarország Bulgária, Észtország, Görögország, Lettország, Litvánia, Lengyelország és Románia mellett december 31-ig tartó átmeneti időszakban részesül, ami alatt az előzőekben felsorolt tagállamok tekintetében a nem érintett tagállamok 300 szál mennyiségi korlátozást vezethetnek be. Adóemelés A cigarettán kívüli dohánygyártmány adójának közelítéséről szóló, a Tanács 92/80/EGK számú irányelvét is módosította az új irányelv, amely szerint a cigarettasodrásra szánt, finomra vágott fogyasztási dohányra kivetett teljes jövedéki adó (specifikus és/vagy ad valorem) mértéke január 1-jétől a forgalomba hozott, finomra vágott fogyasztási dohány súlyozott kiskereskedelmi eladási árának legalább 40 százaléka, vagy kilogrammonként 40 euró. E módosítás egy hosszabb távon, fokozatosan megvalósuló adóemelés (adóközelítés) első lépése, amit még több is követ, így január 1-jétől a forgalomba hozott, finomra vágott fogyasztási dohány súlyozott kiskereskedelmi eladási árának legalább 43 százaléka, vagy kilogrammonként 47 euró, továbbá január 1-jétől a forgalomba hozott, finomra vágott fogyasztási dohány súlyozott kiskereskedelmi eladási árának legalább 46 százaléka, vagy kilogrammonként 54 euró, valamint január 1-jétől a forgalomba hozott, finomra vágott fogyasztási dohány súlyozott kiskereskedelmi eladási árának legalább 48 százaléka, vagy kilogrammonként 60 euró, végezetül pedig január 1-jétől a forgalomba hozott, finomra vágott fogyasztási dohány súlyozott kiskereskedelmi eladási árának legalább 50 százaléka, vagy kilogrammonként 60 euró. Szivarok, szivarkák Ugyancsak módosult a szivarok, szivarkák és egyéb fogyasztási dohányok adómértéke is, így a szivar, szivarka esetén január 1-jétől az összes adót tartalmazó kiskereskedelmi eladási ár 5 százaléka, de ezer darabonként legalább 12 euró, míg ugyanettől az időponttól az egyéb fogyasztási dohányok adómértéke az adókat tartalmazó kiskereskedelmi eladási ár 20 százaléka, vagy kilogrammonként legalább 22 euró lett. Az irányelv harmadsorban módosította a dohánygyártmányok fogyasztását érintő, a forgalmi adón kívüli egyéb adókról szóló, a Tanács 95/59/EGK számú Irányelvét is, amely szigorította a cigaretták hosszúság szerinti, a fogyasztási dohányok vágatszélesség szerinti adójogi meghatározását is. Ezzel az új irányelv lényegében jelen ismereteink szerint lezárta azokat a kiskapukat, amelyek a dohányfogyasztás csökkenése ellen munkálkodhattak volna, melynek jó példájául szolgál a cigaretták hosszúsága szerinti adójogi fogalom szigorítása, mely szerint lényegében a 8 cm-nél hosszabb, de 11 cm-nél rövidebb cigarettát két darab cigarettának és 3 centiméterenként további egy-egy cigarettának kell tekinteni. Ugyancsak ilyen intézkedésnek tudható be a vágott dohányok vágatszélességének módosítása, az eddigi 1 milliméterről 1,5 milliméterre növelése is. A bevételek szerkezeti átalakítása Adam Smith már 1776-ban, a Nemzetek gazdagsága című művében kifejtette gondolatait a dohány adóztathatóságával kapcsolatban, mely szerint a cukor, rum és a dohány olyan árucikkek, amelyek sehol sem szükségletei az életnek, de amelyek univerzális fogyasztás tárgyává válnak, és ennél fogva rendkívül megfelelő tárgyai az adózásnak. 1 Normális mederben folydogáló világgazdasági folyamatok közepette Adam Smith fenti gondolatai megfelelő keretet teremthetnének a növekedéshez, ugyanakkor az elmúlt évek gazdasági folyamataiban egyszerre vált égetően szükségessé a költségvetés kiadási és bevételi oldalának megreformálása. A kiadási oldalon a szociális nem produktív transzferek szükségszerű csökkentésének népszerűtlensége és a produktív, növekedést élénkítő beruházási kiadások növelésének igénye feszül. Utóbbiak megfelelő források nélkül nehezen finanszírozhatóak, így a bevételi oldal szerkezetének átalakítása, hatékonyságának megteremtése is jelentős hangsúlyt kapott. A bevételek tekintetében a beruházási döntéseket nem torzító, fogyasztáshoz kapcsolt adók szerepe lehet hangsúlyos, amely nem a jövedelmet, hanem a nyilvánvalóan jövedelemfüggő fogyasztást terheli. E folyamatokról kedvezően szólt már az IMF 2009-es, 09/197. számú országjelentése is. Ugyanakkor a fogyasztást terhelő adók között különbséget kell tenni a termékek forgalmához, értékesítéséhez kapcsolt adó (általános forgalmi adó), valamint bizonyos szempontok szerint remek adótárgynak tekinthető zömükben luxus termékekhez kapcsolt adó (jövedéki adó) tekintetében. Általános forgalmi adó valamennyi jószág (kenyértől a szolgáltatásig terjedő) fogyasztását, míg a jövedéki adó az úgynevezett jövedéki termékek, alkoholok és alkoholtartalmú italok, dohánygyártmányok és ásványolajok, így a benzin és dízel üzemanyagok fogyasztását is terheli. Figyelembe kell venni továbbá, hogy a közvetett adók (jövedéki adó, általános forgalmi adó) magas aránya azt jelenti, hogy a szegényebb rétegek súlyos adóterheket viselnek, mivel jövedelmük nagyobb részét költik fogyasztásra (és ezáltal adóra), míg kisebb hányadát megtakarításra, ezért ezek az adók regresszív hatásúak. Amikor a gazdaságpolitika az elvont jövedelemadó csökkentésével kíván a lakossági megtakarításokra forrást teremteni (mely egyébként akár élénkíthetné a jövedelemadó-fizetési hajlandóságot is), akkor a költségvetés rendkívüli tartalékai számára kizárólag a közvetlen adók teremthetnek alapot. Ugyanakkor mivel a gazdagabbak pénztárcájuk mérete okán nem fogyasztanak többet a zsömléből, ezért a fogyasztást terhelő, közvetett adók, regresszivitásukra tekintettel sem növelhetők korlátlanul. Az adóemelést illetően kevésbé rugalmasnak (emelhetőnek) az általános forgalmi adó, míg rugalmasabbnak a jövedéki adó tekinthető, utóbbin belül is a jelentős társadalmi felháborodást nem keltő dohánygyártmány jövedékiadó-emelés jelent- 1 Sugar, rum, and tobacco are commodities which are nowhere neccesaries of life, which are become objects of almost universal consumption, and which are therefore extremly proper subjects of taxation. Adam Smith, The Wealth of Nations (1776)

17 Jövedék het megoldást, mely támogatottságot élvez nemzeti és nemzetközi léptékekben egyaránt. Ugyanakkor a közvetett adók hozzávetőleg 10 százalékát kitevő jövedéki adó, illetve azon belül is a dohánygyártmány jövedéki adó (mely csupán cca. 3 százalékát teszi ki a közvetett adóknak) a pótlólagos források tekintetében nem mondható erős muníciónak. Ráadásul annak ellenére, hogy az adóemelések hatására általában bővülő feketepiac nagysága e termékek körében az elmúlt években 27 százalékról 4 százalékra csökkent a termelői oldalt is elérte a válság, a dohánypiac szerkezete átalakult, így egy drasztikusabb adóemelés beláthatatlan következményekkel járhat, akár feketepiaci növekedésén, akár az adóbevételek csökkenésén keresztül. Egészség- és gazdaságpolitika A dohányzás nem csupán egészségpolitikai, hanem komoly jelentőségű gazdaságpolitikai kérdés is. A dilemma közpolitikai megközelítésben a dohányzásról való leszokás hosszabb távon jelentkező társadalmi haszna és a dohányzásból eredő rövid távon keletkező bevételek (előnyök) között feszül. A dilemma a jogalkotás során mindvégig láthatatlanul meghúzódik a háttérben, függetlenül attól, hogy a jogalkotásra felruházott testületet gazdaságpolitikai, vagy éppen egészségpolitikai célok vezérlik. A évet is áthatotta az egészségpolitika és gazdaságpolitika céljai közötti dilemma, amikor a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló évi XLII. törvény módosításáról szóló T/2489. számú törvényjavaslat napvilágot látott, és viharos gyorsasággal bekerült a köztudatba. A törvényjavaslat drasztikus korlátozást fogalmazott meg azzal, hogy teljes dohányzási tilalmat vezetett be a vendéglátásban, és minden közforgalmú intézményben, a szigorú előírásokat megsértők számára pedig súlyos büntetést helyezett kilátásba. A törvényjavaslat rövid, mindösszesen három hónapos felkészülési határidőt biztosított volna a szigorú előírásoknak való megfelelésre. A törvényjavaslat a költségvetés számára is egyértelműen hátrányos helyzetet teremtett azzal, hogy nem számolt a keresletkorlátozó intézkedés egyértelmű és belátható a költségvetési évben már nem korrigálható gazdaságpolitikai kihatásaival, így a dohányeladásból eredő közvetlen adóbevétel csökkenéssel, vagy éppen a forgalmazóhelyeken és vendéglátásban jelentkező, más termékcsoportokra is közvetett hatást gyakorló bevételek elmaradásával. Salamoni döntés született akkor, amikor a T/2489. számú törvényjavaslat hosszabb felkészülési határidőt biztosított a közforgalmú intézmények számára azzal, hogy a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló évi XLII. törvény módosításáról szóló évi XLI. törvényt ugyan a Magyar Közlöny 48. számában, május 6-án kihirdette, de csak január 1-jével léptette hatályba. A költségvetési évet követő hatálybalépés a költségvetést levegővételhez juttatta a költségvetési évben negatív irányba már nem korrigálható bevételek teljesítését illetően. Három lépés 2011 júniusában, egyes gazdasági tárgyú törvények módosításáról címmel előterjesztésre került a T/3414. számú törvényjavaslat, amely egyebek mellett három lépésben megemelte volna a cigaretták, finomra vágott fogyasztási dohányok, illetve egyéb fogyasztási dohányok jövedéki adóját. Az adómérték-változtatásra a hatályos szabályok szerinti 45 napot követően, augusztus 1-jével került volna sor először, majd pedig előre kihirdetve január 1-jével, illetve fél évvel később július 1-jével. A javaslat indokolása szerint a cigaretták adómértéke alkalmanként 2,4 százalékkal emelkedett volna, míg a fogyasztási dohányok adómértéke első alkalommal 6 százalékkal, majd január 1-jén 9 százalékkal, végül pedig július 1-jén 11százalékkal növekedett volna. A szembetűnő arányeltolódás indoka az volt, hogy a két termékkör adóemelésében mutatkozó eltérés a fogyasztási dohánynak a cigarettával szembeni, a fogyasztás összetételére negatív hatással bíró árelőnyének csökkenéséhez vezethet. Ugyanakkor a cigaretta, illetve a fogyasztási dohányok WAP-szintjét tekintve elmondható, hogy a tervezett differenciált adómérték-növelések csupán arra lettek volna elegendőek, hogy az árolló ne nyíljon tovább e két termékkategóriában. A jogalkotó szándékát e tekintetben az adójegy-felhasználó adóalany adófizetési hajlandósága befolyásolta azzal, hogy a kiskereskedelmi eladási árat végső soron a termék előállítója, importálója határozza meg. A törvényjavaslat szerinti adómérték-emelés végül nem öltött testet a Magyar Közlöny 81. számában, július 14-én kihirdetett, egyes gazdasági tárgyú törvények módosításáról szóló évi XCVI. törvényben. Ugyanakkor a dohánygyártmányok készletezési szabályait a jogszabály előkészítője felülvizsgálta, és az adójegyek vis maior helyzetben történő megrendelése és kiadása kapcsán a jövedéki adótörvény 98/A. új (6a) bekezdésének beiktatásával augusztus 28-tól lehetőséget biztosított arra, hogy vis maior helyzetben a vámhatóság kérelemre engedélyezheti a referencia-időszakban a jövedéki adótörvény 98/A. (2) bekezdésében meghatározottnál több adójegy megrendelését és kiadását. A kérelem kizárólag a vis maior által érintett mennyiségű, fajtájú és kiskereskedelmi eladási árú adójegyekre teljesíthető. A határozottan diszpozitív rendelkezés akkor juthat érvényre, ha a gazdálkodónak nem adóelőny megszerzése a célja, hanem csupán a normál üzletmenetét szeretné folytatni, ekkor mérlegelési jogkört enged a vámhatóságnak az általános szabályoktól való eltérésre. A stabilitásért 2011 szeptemberében az államháztartás stabilitását elősegítő egyes adótörvények módosításáról címmel előterjesztésre került a T/4049. számú törvényjavaslat, amely egyebek mellett ismét három lépésben kívánta megemelni a cigaretták, finomra vágott fogyasztási dohányok, illetve egyéb fogyasztási dohányok jövedéki adóját. Az adómérték-emelésekre november 1-jével, Drasztikus korlátozások A Nemzeti Adó- és Vámhivatal folyóirata 17

18 Jövedék Hosszú távú piaci előnyök 18 A Nemzeti Adó- és Vámhivatal folyóirata május 1-jével, majd végül november 1-jével került volna sor az előterjesztés szerint, a korábban már indokolt és magyarázott differenciált mérték szerint. A javaslat szerinti, november 1-jei adómértékemelés bekövetkezett a Magyar Közlöny 111. számában szeptember 29-én kihirdetett az államháztartás stabilitását elősegítő egyes adótörvények módosításáról szóló évi CXXV. törvény hatálybalépésével. E közlönyben kihirdetésre került az államháztartásról szóló évi XXXVIII. törvény módosításáról szóló évi CXXIV. törvény is, mely az adómérték változások tekintetében érvényben lévő 45 napos szabályt harmadával csökkentette, ami kihívások elé állította egyúttal az adójegy megrendelések elektronikus folyamatainak módosításával foglalkozókat, illetve az ügyfeleket is. A világgazdaság A világgazdaságban zajló folyamatok az e folyamatokra érzékeny magyar gazdaságpolitikát kényszerű döntés elé állították, ami a Magyar Közlöny 162. számában december 29-én kihirdetett, megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló évi CXCI. törvényben öltött testet. E törvény több tucat törvényt módosított, egyebek mellett a jövedékiadó-törvényt is, ismét több fázisban adómérték változtatást elrendelve. Ennek megfelelően február 1-jével, valamint július 1-jével kerül sor a cigaretták, finomra vágott fogyasztási dohányok, illetve egyéb fogyasztási dohányok jövedéki adójának megemelésére. Ezzel egyidejűleg az államháztartás stabilitását elősegítő egyes adótörvények módosításáról szóló évi CXXV. törvény május 1-jével, majd november 1-jével tervezett differenciált mérték szerinti adóemelésére irányuló normák hatályon kívül helyezésre kerültek. Összességében az előző évben mindösszesen kétszer január 1-jén, illetve november 1-jén módosult a cigaretták, finomra vágott fogyasztási dohányok, illetve egyéb fogyasztási dohányok jövedéki adója. Ugyanakkor a gazdaságpolitika számos alkalommal kívánta előre tervezhető módon, az adóérdekekre figyelemmel differenciáltan módosítani a dohánygyártmányok adómértékét. E módosítások mellett számos, a dohánygyártmányok adóztatását közvetve befolyásoló normamódosulás is bekövetkezett, amelyek hatásukat tekintve fordulatot okoztak a dohányszabályozásban. 2011, a fordulat éve A évnek a megújuló adóigazgatás úgy vágott neki, hogy a dohánygyártmányok piacán a megelőző év végétől kialakuló árháború elérte a csúcspontját, annak végét csak az árháborúra áldozható tőke kimerülése jelenthette. Az árháború mellett a jövedéki szakterület küzdött az adójegy-készletezés jelenségével is, mely az árháborúval kombinálva sajátos, nem kívánt helyzetet teremtett azzal, hogy az adójegyrendszer ellenére a dohánygyártmányok jövedéki adója a legtervezhetetlenebb bevétellé vált. Az árháború tulajdonsága, hogy az árak folyamatos csökkentése érdekében a szabad forgalomba bocsátott, sok esetben saját tulajdonú, vagy üzletcsoporthoz tartozó nagykereskedelmi raktárakban tárolt dohánygyártmányok visszavásárlása, visszaszállítása válik szükségessé, ami adó-visszaigénylési dömpinget generál. Emellett az árak csökkentése az árháború időszakában nagy sebességgel és mértékben megy végbe, ami az egységnyi (csomagonkénti) adóbevételt is drasztikusan csökkenti. Mivel a cigarettákra rakódó áralapú adókomponensek (ad valorem jövedéki adó, illetve az áfa) az akkori kiskereskedelmi eladási ár 48,4 százalékát (ma már 50,4 százalékát), a cigarettasodrásra alkalmas fogyasztási dohányok esetében az akkori kiskereskedelmi eladási ár 72 százalékát (ma már 74 százalékát) teszik ki, így az árverseny veszteségét a fenti arányban a költségvetés átvállalja. Árháború Az árháború sikeres megvívására kizárólag azok a vállalkozások képesek, amelyek a hosszú távú piaci előnyök megszerzéséhez rövid távon megfelelő tőketartalékkal bírnak, így egyértelmű, hogy az árháborúnak is piactorzító hatása van. Az árháború nagyságrendjét érzékeltetheti, hogy egyes cigaretták esetében forintos kiskereskedelmi árcsökkenés következett be, egyes felső-közép kategóriás cigaretták alsó-közép kategóriába estek. Egyes számítások szerint az árháború a költségvetésen hozzávetőleg másfél milliárd forintos rést ütött. Persze a csökkenő árak kihatottak a fogyasztási dohányok áraira is, és a hazai piacon bekövetkező gyors árcsökkenés, illetve az árháború végét követő lassú emelkedés a feketepiaci árszínvonallal való versenyképességet növelte. A pillanatnyi árháború mellett hosszabb ideje jelen lévő készletezés jelensége is kifejtette hatását. A készletezések fajtáik szerint megkülönböztethetők, fogalmilag elhatárolhatók a következők szerint. Készletezés Természetes készletezés, az ágazatra jellemző, szokásosnak tekinthető piaci mechanizmusok biztosításának céljából. A természetes készletezés lehet egyfelől a gyártási ciklusokhoz való alkalmazkodás, az alacsony forgási sebességű termékek volumenigényéhez képest nagyobb mennyiségben történő, gazdaságos előállítása érdekében, illetve másfelől a fogyasztói kereslethez való alkalmazkodás, a fo gyasztói kereslet ciklikusságának kiküszöbölése érdekében. Az adókészletezés, az adóemelések kihasználásán alapul, a piaci előnyök elérése érdekében. Az adókészletezéssel egyfelől nagyobb piaci részesedés érhető el az alacsony árkategóriában, hiszen minél nagyobb, alacsonyabb adómértékkel terhelt készlet halmozódik fel, annál tovább értékesíthetőek a termékek alacsonyabb kiskereskedelmi eladási áron. A többi piaci szereplővel szemben így kiharcolt árelőny birtokában egy alapvetően árérzékeny piacon nagy részesedés érhető el. Másfelől magasabb profitráta érhető el az előző pont szerint, illetve azzal, hogy az adójegyfelhasználó a már bejelentett adómérték-emelést beépíti az adóváltozással még nem érintett termékei árába. Végezetül elhatárolható a kiskereskedelmi készletezés, amely során a kiskereskedők halmoznak fel készleteket az

19 Jövedék alacsonyabb adómértékű termékekből a fogyasztói igények alacsonyabb áron, minél hosszabb ideig történő kielégítése érdekében. Készletsöprés A készletezés jelenségének több probléma is tulajdonítható. Egyfelől a költségvetési bevételek tervezhetetlensége, mivel a természetesnek mondható szezonális mennyiségingadozások mellett, az adómérték-változásokhoz kapcsolódó ingadozások tapasztalhatók. Másfelől az adóbevételek csökkenése, mivel a dohánygyártmány az adómérték-változás hatálybalépése előtt kihasználva a jövedéki szabályozás szerinti adófizetési kötelezettség keletkezéséhez fűződő szabályokat kerül szabad forgalomba (ami lényegében nem azonos a kereskedelmi forgalommal), de a fogyasztóhoz később, már az új, magasabb adómérték hatálybalépését követően kerül. Harmadrészről pedig a versenytorzító hatás, mivel a piaci szereplők a készletezéssel a tőkeerejüktől függően élnek, így a kevésbé tehetős vállalkozások terhére a tőkeerősebb szereplők e lehetőségből piaci előnyt kovácsolhatnak. Az árháború pillanatnyi jelenségét a évi változások közvetlenül nem érintették, az a természetes versenypiaci környezetben magától véget ért, hátrahagyva a jelentős árcsökkenésből lassan ocsúdó piacot, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Ugyanakkor a jogalkotó az év végén a készletezés jelenségének megszüntetése érdekében megteremetett egy új jogintézményt, amelyet szakmai körökben készletsöprés néven illetnek. Az államháztartás stabilitását elősegítő egyes adótörvények módosításáról szóló évi CXXV. törvény alapjaiban változtatta meg az adójegy-készletezési szabályokat. Az új szabályok szerint a dohánygyártmány az adómérték-változásának hatálybalépését követően csak az új adómértéknek megfelelő adójeggyel bocsátható szabad forgalomba, illetve importálható a szabad forgalom számára és hozható be más tagállamból. Adómérték-változás hatálybalépését követő 30. napon túl a jövedéki engedélyes kereskedő, az importáló, 60. napon túl a nem jövedéki engedélyes kereskedő kizárólag a hatályos adómértéknek megfelelő adójegygyel azaz adómérték kóddal (év-hónap-nap kétkét karakter) ellátott dohánygyártmányt értékesíthet, birtokolhat. Szabad forgalomba bocsátás Az előzőek alapján a régi adómértékkel szabad forgalomba bocsátott dohánygyártmányok november 1-jét követően korlátozottan értékesíthetőek, birtokolhatóak: a jövedéki engedélyes kereskedő, az importáló december 1-jéig, míg a nem jövedéki engedélyes kereskedő december 31-ig birtokolhatja, értékesítheti a november 1. előtti adómértéket tartalmazó adójeggyel ellátott dohánygyártmányt. A fenti határidőket követően nem értékesíthetik, birtokolhatják az importálók, jövedéki engedélyes kereskedők, és a működési engedéllyel rendelkező nem jövedéki engedélyes kereskedők a korábbi adómértékű adójeggyel ellátott dohánygyártmányt. Az előzőekben ismertetett határidőn belül a korábbi adómértékű adójegyű dohánygyártmányok a jövedéki és egyéb előírásoknak megfelelően értékesíthetők, birtokolhatók, illetve a határidő lejártát megelőzően az adóraktár és a bejegyzett kereskedő jogosult az eladásra nem kerülő készleteket a szabad forgalomból visszaszállítani, a kereskedőtől visszavásárolni. A jövedékiadó-törvény 98/A. (1) vagy (2) bekezdésében foglalt előírások megsértésével szabad forgalomba bocsátott, importált, más tagállamból behozott, értékesített, birtokolt dohánygyártmányt el kell kobozni, ha a kötelezettség megsértése miatt mulasztási bírság kerül kiszabásra. A módosítás értelmében a dohánytermékek készletezésének megakadályozására vonatkozó rendelkezés megsértése a termék elkobzását, valamint mulasztási bírság kiszabását vonja maga után. Értékesítési korlátozás Tekintettel arra, hogy a november 1-jét megelőzően hatályos adómértéknek megfelelő adójeggyel ellátott dohánygyártmány-készletek kifuttatását az adómértékváltozás hatálybalépését követő 30. (2011. december 1.), illetve 60. (2011. december 31.) napon túl fennálló birtoklási tilalom jelentősen megnehezítette volna, ezért a birtoklási tilalmat feloldó, kizárólag az értékesítési korlátozást fenntartó módosítás lépett december 1-jével hatályba a Magyar Közlöny 140. számában november 29-én kihirdetett, egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló évi CLVI. törvény szerint. Tehát az adómérték változását megelőzően hatályos adómértéknek megfelelő adójeggyel ellátott dohánygyártmányok tekintetében a birtoklási korlátozás megszűnt, a szabályozás kizárólag ezen termékek értékesítésének szab gátat. A módosulások szerint a halasztott fizetési kötelezettséget a tárgyhóban átvett adójegyek vonatkozásában havonta legfeljebb kétmilliárd forint összeghatárig a tárgyhónapot követő második hónap huszonötödik napjáig, az előzőek szerint leírt összeghatárt meghaladó összegre a tárgyhónapot követő hónap tizenötödik napjáig kell teljesíteni. A fentiek alkalmazása során az adóalany által a tárgyhóban különböző időpontokban átvett adójegyei után fizetendő adóösszeget együttesen kell figyelembe venni úgy, hogy ha az adóalany összesített halasztott fizetési kötelezettsége a tárgyhóban meghaladja a kétmilliárd forintot, akkor a kétmilliárd forintot meghaladó összegre az adóalany halasztott fizetési kötelezettsége már a 2. pontban foglaltak szerint alakul. 2012, a változás éve A Magyar Közlöny 140. számában november 29-én kihirdetett, egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló évi CLVI. törvény a dohánygyártmányokat illetően január 1-jével is módosította a jövedékiadó-törvényt. Egyfelől a jövedékiadó-törvény 97. (3) bekezdésében a vonatkozó uniós irányelv kategóriáival való összhang meg- Segítik az államháztartás stabilitását A Nemzeti Adó- és Vámhivatal folyóirata 19

20 A visszaigénylésről teremtése érdekében módosult a cigaretta méretével összefüggésben a jövedéki adó megállapításának szabálya úgy, hogy a cigaretta darabszámát kétszerezni kell, ha annak hossza füstszűrő és szopóka nélkül meghaladja a 8 centimétert, de nem hosszabb, mint 11 centiméter, háromszorozni kell, ha annak hossza füstszűrő és szopóka nélkül meghaladja a 11 centimétert, de nem hosszabb, mint 14 centiméter, és így tovább. Az adójegy-felhasználók adófizetési kötelezettségének megállapításához kialakított előbbi kategóriák felső határértékének megfelelő hosszúságú cigaretták az eddigiektől eltérően az alsóbb kategóriába fognak tartozni, azaz a rövidebb, mint kifejezést felváltotta a nem hosszabb kifejezés. A másik jelentős változás, hogy a többszörözés már nem csak a tételes adókomponensre, hanem a teljes jövedékiadó-összegre vonatkozik. A jövedékiadó-törvény 99. (3) e) pontjának, azaz az adójegy tartalmi elemeinek a változása szintén az általános forgalmi adó változásához kapcsolódó kötelezettség figyelembevételének egyértelműsítését célozza. Az adójegynek tartalmaznia kell annak jelölését, hogy az adójegy által képviselt fizetési kötelezettség mely időpontban hatályba lépett (lépő) adó- és általánosforgalmiadó-mértékek alapján került meghatározásra, vagyis az adójegyen fel kell tüntetni mind a jövedéki adó, mind pedig az általános forgalmi adó tekintetében hatályos adómértékének megfelelő adómértékkódot. Ezért az általános forgalmi adó mértékének változása is az adómértékkód változásával, tehát adójegyváltással jár, függetlenül attól, hogy a jövedéki adó mértéke változott vagy sem. Mindezek alapján január 1-je után a dohánygyártmányok kizárólag az új adómértéknek megfelelő adómértékkóddal ( ) ellátott adójeggyel bocsáthatók szabad forgalomba. Visszáru Tekintettel azonban arra, hogy a jövedékiadó-törvény 98/A. (2) bekezdésében meghatározott adómérték-változás alatt a jövedéki adó mértékének változását kell érteni, az abban foglaltak kizárólag a jövedékiadó-mérték változása esetén jelentenek értékesítési korlátozást, az általánosforgalmiadó-mérték változása esetén értékesítési korlátozás nem áll fenn. Tehát a január 1-jét megelőzően szabad forgalomba bocsátott dohánygyártmányok január 31-ét, illetve március 1-jét követően is értékesíthetők, függetlenül attól, hogy adó mér tékkódjuk nem Harmadsorban változtak a szabad forgalomból visszaszállított (visszáru) dohánygyártmány adó-visszaigénylésének a jövedékiadó-törvény 99. (7) (9) bekezdésében meghatározott szabályai. A szabad forgalomból visszaszállított Jövedék (visszáru) dohánygyártmány jövedéki adóját és általános forgalmi adóját visszaigényelheti (levonhatja) az adófizetési kötelezettséget teljesítő adójegy-felhasználó, azaz a dohánygyártmány-adóraktár engedélyese, a bejegyzett kereskedő és az importáló a következő esetekben: ha a dohánygyártmányt a dohánygyártmány-adóraktár engedélyese az adóraktárában újra feldolgozza vagy megsemmisíti; ha a dohánygyártmányt a bejegyzett kereskedő és az importáló megsemmisítteti; ha fogyasztási dohány, szivar, szivarka, azaz a cigarettán kívüli dohánygyártmányok esetében a dohánygyártmány-adóraktár engedélyese, a bejegyzett kereskedő és az importáló az adójegyet eltávolítja, valamint a bejegyzett kereskedő és az importáló egyúttal új adójegyet helyez fel. Utóbbi esetben a dohánygyártmány-adóraktár engedélyesének, a bejegyzett kereskedőnek és az importálónak az eltávolított és megsemmisített adójegyek után darabonként 6 Ft átalány-költségtérítésfizetési kötelezettsége keletkezik. A fizetési kötelezettség teljesítésére szolgáló bankszámlaszámról a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kiemelt Ügyek és Adózók Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága tájékoztatja az adójegy-felhasználókat. A jövedéki adó és az általános forgalmi adó visszaigénylésének joga az adójegy-eltávolítás esetén az adójegy-eltávolításról és megsemmisítésről, továbbá a bejegyzett kereskedő és az importáló esetében az új adójegy felhelyezéséről felvett jegyzőkönyv birtokában érvényesíthető, és az adójegy eltávolításának, a bejegyzett kereskedő és az importáló esetében pedig az új adójegy felhelyezésének napjától esedékes. Kötelező sorszám Összefüggésben a jövedékiadó-törvény adójegyeket érintő változásával, a Magyar Közlöny 163. számában megjelent a Nemzetgazdasági Miniszter 54/2011. (XII. 29.) NGM rendelete az egyes adózási tárgyú pénzügyminiszteri rendeletek módosításáról, ami módosítja az adójegy igénylésére, visszavételére, alkalmazására vonatkozó részletes szabályokról szóló 14/1998. (IV. 30.) PM rendeletet is. A rendelet értelmében május 1-jétől az adójegy kötelező tartalmi eleme a sorszám konkrétan meg nem határozott vonalkód formájában is, az adójegyek méretének változatlansága mellett. Az új szabályok az adójegyek és az adóügyi jelzések rendszerének felülvizsgálatát, módosítását igénylik, amely a következő részben kerül ismertetésre. Sz. J. Növekvő forgalom 20 A Nemzeti Adó- és Vámhivatal folyóirata Több új autót adtak el Az autóértékesítési adatok a szakembereket is meglepték januárjában 41 százalékkal több új személygépkocsit értékesítettek, mint egy évvel korábban. Az elemzések azt mutatják, hogy sokan már a múlt év decemberében befizették új autójukat, de csak most januárban vették át, mert várták az új adószabályokat, így a regisztrációs adó csökkentését is. Búcsú a Volga Szállótól A Váci út és a Dózsa György út sarkán építették fel a Volga Szállót, amelynek nevét később Ibisre változtatták. A Futureal ingatlanfejlesztő csoport megvásárolta a paneles szerkezetből épített hotelt, és októberben bezárták. Helyére egy 23 ezer négyzetméteres irodaházat építenek, és az átadást 2014-re tervezik. Az irodaház környezetbarát lesz, zöld minősítésű.