2. Az Isten. Tartalom 2.1. Isten lénye és tulajdonságai Milyen az Isten? 2.2. Isten mint Háromság Hogy lehet? Miért fontos?

Átírás

1 2. Az Isten most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre. Most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten. 1Korinthus 13:12 Tartalom 2.1. Isten lénye és tulajdonságai Milyen az Isten? 2.2. Isten mint Háromság Hogy lehet? Miért fontos?

2 2.1. Isten lénye és tulajdonságai Milyen az Isten? Egy régi mondás szerint "amilyen az Istened, olyan az életed". Nincs fontosabb annál, mint hogy mi jut az eszünkbe akkor, amikor Istenre gondolunk. Nem mindegy, hogy Isten személy, vagy csak személytelen erő, hogy távoli vagy közel van, hogy jóindulatú vagy gonosz, és hogy megbízható vagy kiszámíthatatlan, idegen vagy megszerethető, sőt imádható? Isten milyensége a mi életünk minőségének a meghatározója is. 1. Amennyit Istenről tudhatunk Istenről csak annyit tudhatunk, amennyit ő maga kinyilatkoztat önmagáról, mert... Isten láthatatlan (Jn 1:18, Róm 1:20, 1Tim 6:16) Isten felfoghatatlan és elképzelhetetlen (Jób 9:10, 22:8-9, Ézs 55:8-9, Csel 17:29-30, Róm 11:33-34, 1Kor 2:10) Isten ábrázolhatatlan (2Móz 20:4-5,23, Csel 17:29). Isten azonban létezik, létezését és tulajdonságait tudtunkra adta a teremtett világon, az emberi lelkiismereten és a kinyilatkoztatás különleges formáin keresztül. Istent megismerve pedig azt találjuk, hogy ő sok tekintetben "egészen más", és a teremtett világban nem találunk hozzá foghatót. 2. Isten lénye Isten lényének van két olyan tulajdonsága, amely csak őt jellemezheti: Isten az egyetlen önmagában létező lény (2Móz 3:14, Ézs 43:10, 44:6, Jn 5:26, Csel 17:24-25, 1Tim 6:16) Isten "lélek" (héber: rúah, görög: pneuma, lásd Jn 4:24), azaz mindenütt jelen levő szellemi lény (Zsolt 139, Csel 17:27-28). 3. Isten természete Isten természete a többi tulajdonságát is meghatározza (pl. örökkévaló a szentségében is, végtelen az erejében is, tökéletes a tudásában is stb.): örökkévaló (1Móz 21:33, Zsolt 90:1-2, Ézs 40:28, Róm 16:26, 1Tim 1:17, 6:15) változatlan (Mal 3:6, Zsid 1:12, Jak 1:17) tökéletes (5Móz 32:4, 2Sám 22:31, Jób 37:16, Mt 5:48). 4. Isten személyes volta Isten nem csupán valami személytelen kozmikus erő, hanem személy: értelmes lény (Ézs 40:13, 55:9-11, Zsolt 92:6, Péld 3:19-20, Gal 4:9, 1Jn 3:20) akarata és tervei vannak (Ézs 14:26, 46:10, Zsolt 139:17-18, Ef 1:11, Csel 2:23, Róm 11:33-34) érzelmei vannak (1Móz 6:6, 2Móz 20:5, Neh 9:31, Zsolt 86:15, Péld 6:16, Róm 1:18, 1Jn 4:16, 1Tim 1:11) erkölcsi lény, és az erkölcs meghatározója (2Móz fejezet, Mt 5-7. fejezet). 5. Isten megjelenése Isten lényéből és tetteiből fakadó megjelenése a számunkra: szentséges (3Móz 19:2, 1Sám 6:20, Ézs 6:3, 8:13-14, 2Kor 5:21, 1Pt 1:15, Jel 4:8, 15:3-4) dicsőséges (2Móz 15:11, Zsolt 24:7, 148:13, Ézs 42:8, Ez 1:28, Lk 2:9, Csel 7:55, 2Kor 3:18) imádatra indít (1Móz 24:26-27, 2Krón 20:18, Zsolt 150, Mt 4:10, Jn 4:21-24, Zsid 1:6, Jel 4:10-11). 6. Isten alapvető képességei: mindentudó (1Kir 8:29, Zsolt 139:1-4,16, Ézs 46:10, Ez 11:5, Jn 21:17, Csel 15:8, Zsid 4:13, 1Jn 3:20) és bölcs (Róm 11:33-34, Kol 2:3, vö. Jak 1:5) mindenható, aki nem szorul másra (1Móz 18:14, Zsolt 50:10-12, Ézs 40:28, Csel 17:24-25, vö. Jn 15:5). 7. Isten legfontosabb tevékenységei: teremt, alkot (1Móz 1:1, 14:19,22, Ézs 40:28, Zsolt 95:6, Préd 11:5, Mt 19:4, Róm 1:25) mindent fenntart, gondviselő (Zsolt 104:24-30, Zsid 1:3; Mt 10:9-10,29-30, Fil 4:19, 1Pt 5:7) számon kér, ítél (Zsolt 9:8-9, Préd 12:14, Ézs 30:18, 55:7, Zsid 4:13, Róm 2:1-16, Jn 5:27-30, 1Kor 4:4-5, 2Kor 5:10, Jel 20:11-12) megment, szabadít (2Sám 22:3-4, Ézs 12:2, 43:10-13, Lk 1:46-47, Jn 3:16, Tit 3:4, 1Pt 1:9) megszentel (2Móz 15:11, 1Sám 2:2, 3Móz 19:2, 5Móz 7:6, Mt 6:9, Jn 17:19, 1Kor 1:30, Fil 4:21, 1Pt 2:9, Jel 4:8). 8. Isten számunkra legfontosabb tulajdonságai jóságos (Neh 9:20, Zsolt 25:8, 86:5, 145:9, Mt 19:17) és szerető (Zsolt 63:4, Jer 31:3, Hós 11:4, Jn 15:9, 2Kor 13:11, Ef 3:19, Zsid 12:6, 1Jn 4:7-21)

3 igazságos (1Móz 18:25, 2Móz 34:6, Zsolt 36:6, 96:13, Ézs 61:8, Lk 18:7, Róm 2:2, 1Tim 2:4) és irgalmas, kegyelmes (2Móz 34:7, 2Krón 30:9, 2Sám 24:14, Hós 2:18, Jón 4:2, Lk 6:36, Jn 1:16-17, Tit 2:11, 2Kor 9:8, 1Pt 5:10) türelmes (Neh 9:17, Ézs 7:13, Zsolt 103:8-10, Róm 2:4, 1Pt 3:20, 2Pt 3:9) és hűséges, megbízható (4Móz 23:195Móz 32:4, Zsolt 25:10, 1Kor 1:9, 1Pt 4:19, 1Jn 1:9). 9. Isten egyetlen volta Isten az egyetlen, akit joggal Istennek lehet nevezni, minden más istenkép hamis, bálvány, pótlék. A Biblia a héber "isten" (él, éloah) szó többes számú alakját (elohim) is gyakran használja; ez azonban nem többességet jelent, nem "istenekre" vagy a Háromságra utal, hanem a héber nyelvi sajátossága: a többesszámú alak elvont főnevek kifejezésére is szolgál (Elohim = Istenség, Az Isten). Csak egy Isten van (2Móz 20:3, 5Móz 6:4, Zsolt 95:3, Ézs 43:10-11, 44:6, Jn 17:3, 1Kor 8:4, Gal 3:20, Ef 4:6, 1Tim 2:5, Jak 2:19); egy "isten" sem olyan, mint az Isten (2Móz 8:10, 18:11, 1Kir 18:24-39, 2Kir 5:15, Zsolt 135:5,15-18, Ézs 40:18-26, 44:9-20, 46:9, Jer 10:11), egyedül ő valóságos, igazi (Jn 17:3). A többi "úgynevezett (csak a pogányok által annak hívott) isten" természeténél fogva nem Isten (1Kor 8:4-6, Gal 4:8, 1Thessz 1:9), sőt valójában démon (5Móz 32:16-17, Zsolt 106:36-37, 1Kor 12:2, 10:20). A "bálvány" embercsinálta, magatehetetlen (mű)tárgy (2Móz 20:4 vö. Bír 6:25-32, Jer 16:19-20, Zsolt 115:1-8), de az Istenről alkotott emberi elképzelések is lehetnek bálványok (Csel 17:29, Róm 1:21). Isten elítéli a hamis istenek (2Móz 20:3, 5Móz 6:14-15, 3Móz 26:30, Róm 1:23,25, Csel 14:15, 17:30, 1Kor 10:14,20-22), illetve állatok, emberek és angyalok imádatát (Róm 1:23,25, Csel 12:21-23, 14:15-18, Jel 22:9). 10. Isten neve Isten nevének kiejtése kb. Jahveh, jelentése vsz. "létrehozó". Isten úgy mutatkozott be Mózesnek, hogy "Vagyok, aki vagyok (ehjeh, aser ehjeh) a Vagyok (ehjeh) küldött az ÚR [Jahveh] küldött" (2Móz 3:14-15) A héber írás csak mássalhangzókat rögzített, pl. a Jahveh szót négy betűvel írták le: JHVH. Amikor a zsidók az Írásokat felolvasva a JHVH betűkhöz értek, tiszteletből rendszerint Adonáj-t (az Úr, Uram) mondtak. A modern Ószövetség-fordítások többsége a Jahveh szót is az "Úr" szóval, de kis kapitális betűformával jelzik: "ÚR". A Károli fordításból, a magyar irodalomból és Jehova Tanúi révén közismert "Jehova" változat középkori eredetű teológiai műszó. A JHVH mássalhangzói alá odaírták az Adonáj magánhangzóit, hogy az olvasó Adonájt mondjon, de egy teológus a JHVH mássalhangzókat ezekkel a magánhangzókkal egybeolvasta. Így keletkezett a Jahovah vagy Jehovah stb. változat. (Az elterjedt "Jehova" változat héber fülnek éppen olyan lehetetlenül hangzik, mint magyarul az "Isten" mássalhangzóiból és az "Uram" magánhangzóiból összerakott "Ustan"). A zsidók Istent a mai napig úgy is hívják: "a Név" (ha Sém). A bibliai héberben ugyanis nincs szó a "személy"-re, ezért használja a "név" szót: pl. "Isten nevét segítségül hívni" = magát Istent segítségül hívni; "Isten nevét magasztalni" = magát Istent magasztalni azért, aki Ő. Ez a számunkra furcsa szóhasználat átment az Újszövetségbe is, pl. Csel 1:15 "százhúsz név sokasága" = százhúsz főnyi sokaság, vagy Csel 4:12 "nem is adatott az embereknek az ég alatt más név" = nem adatott senki más. A név a héber gondolkodásmódban nem csupán a megkülönböztetést (megszólítási módját), hanem az illető tulajdonságait, jellemét is kifejezi. Istennek is sok neve van a tulajdonságai és tettei, illetve a hívők tapasztalatai alapján, pl. az Úr, a Mindenható, a Legfelsőbb (Magasságos), Király, Vigasztalás Istene, Féltőn Szerető Isten, Kőszikla, Atya stb. Ellenőrző kérdések a leckéhez Mi Isten a lénye szerint? Mi bizonyítja, hogy Isten személy? Hány Isten van? Mi minden lehet bálvány? Mit takar "az Úr neve" héber kifejezés?

4 2.2. Isten mint Háromság Hogy lehet? Miért fontos? Az Isten egyetlenségét és hármasságát megfogalmazó háromságtan a keresztény egyházak ökumenikus közössége számára a hit alapvető eleme. Ugyanakkor a tant nem sok keresztény képes pontosan megfogalmazni, és még kevesebb ismeri a bibliai alapjait vagy a jelentőségét. Így nem csoda, hogy sokan zavarosnak érzik, sőt a biblikusságát is megkérdőjelezik. Tanulmányunk a tan lényegét, bibliai alapjait és fontosságát foglalja össze közérthető módon. 1. A háromságtan kialakulása A "háromság" szó a Bibliában nem fordul elő, és először csak Kr. u. 200 körül használták (görög trinitász). A háromságtan végleges megfogalmazása a 3-4. századra tehető: ezek a niceai, konstantinápolyi és kalcedoni zsinatok hitvallásai. A tan részletes kifejtésének több előfeltétele, illetve hátráltató körülménye volt: le kellett zárulnia az újszövetségi kánonnak és ezzel az Istenről szóló adatok forrásának (2. sz. eleje), az egész egyházra nézve veszélyt jelentő tévtanítóknak kellett fellépniük, akik Krisztus, majd a Szentlélek kivoltát kérdőjelezték meg (3-4. sz. pl. Áriusz), Isten lénye az emberi értelmet és a kifejezőkészséget eleve próbára teszi; a hitvallások megfogalmazásával sokáig küzdő görög és latin egyházatyák kölcsönösen attól féltek, hogy a másik által használt görög vagy latin szavak a másodlagos jelentéseik miatt ilyen vagy olyan tévtanításhoz vezethetnek. 2. A háromságtan lényege A tan nem megmagyarázni akarja, hogy miként létezik Isten, hanem csak az Írásban talált adatokról tanúskodik. Nem is annyira állítani akar, mint inkább hamis állításoknak akarja az elejét venni. A Biblia alapján vallja és hirdeti, hogy az egyetlen Isten három egylényegű személyben egyetlen Isten. Isten tehát nem csak "egy" személy (Atya), aki magányos lenne (unitarizmus, arianizmus), sem "három" külön isten (triteizmus) vagy három "megjelenési forma" mögött rejtőző, Isten, aki lényegében ismeretlen lenne (modalizmus). A tan alapja a bibliai adatok összegzése: csak egy Isten van (5Móz 4:39, Ézs 43:10, Zsolt 86:10, Mk 12:32, 1Kor 8:4, 1Tim 2:5, Jak 2:19 stb.) ugyanakkor a Biblia Istennek (helyenként az Istennek) nevezi az Atyát, a Fiút és a Szentlelket egyaránt: Isten az Atya (Mal 1:6, Jn 6:45, Róm 1:7, 1Kor 8:6, Ef 4:6, 1Pt 1:2), Isten a Fiú (Mt 1:23, Jn 1:1,18, 10:30, 20:28, Róm 9:5, Fil 2:6, Kol 2:9, Tit 2:13, 1Jn 5:20, 2Jn 9), Isten a Szentlélek (Csel 5:3-4, 16:6-10, 1Kor 3:16, 12:3) csak erről a három személyről tudjuk elmondani, hogy természeténél fogva olyan tulajdonsággal rendelkezik, amely csak Istené lehet, és hogy olyasmit tesz, amit csak Isten tehet. 3. A tan bibliai alapja A tan bibliai alapja, hogy a kizárólag Istent jellemző tulajdonságok, és kizárólag Isten által véghez vihető tettek az Atyáról, a Fiúról és a Szentlélekről is elmondhatók: - Egyedül Isten Úr és Király (5Móz 10:17, Zsolt 136:3, Jer 10:10, Csel 17:24, 1Tim 1:17, 6:15, Jel 1:8, 11:17). Úr és Király az Atya (Mt 11:25, Jak 3:9), a Fiú (Lk 1:43, 2:11, 13:15, Jn 20:28, Csel 2:36, Róm 1:4, 10:9, 1Kor 1:9, 8:6, 12:3, Fil 2:9-11, Kol 3:24, 1Tim 6:14-15, Júd 4, Jel 17:14, 19:13-16) és a Szentlélek (1Kor 6:17, 2Kor 3:17), mégsincs három Úr és Király, csak egy. - Egyedül Isten örökkévaló és halhatatlan (Ézs 40:28, Zsolt 90:2, Róm 1:23, 16:26, 1Tim 1:17, 6:16). Örökkévaló, halhatatlan az Atya (Jn 5:26), a Fiú (Mt 28:20, Jn 5:26, 8:58, 17:5, Zsid 7:21-28, 13:8, Jel 1:18) és a Szentlélek (Zsid 9:14), mégsincs három örökkévaló, halhatatlan Isten, csak egy. - Egyedül Isten szent (3Móz 19:2, 1Sám 6:20, Ézs 6:3, 1Pt 1:15, Jel 4:8, 15:4). Szent az Atya (Jn 17:11), a Fiú (Lk 1:35, Jn 10:36, Mk 1:24, Csel 2:27, Jel 3:7) és a Szentlélek (Lk 4:1, Csel 10:38, Jn 20:22, 1Kor 12:3, 2Pt 1:21), mégsincs három szent Isten, csak egy. - Egyedül Isten mindenütt jelen levő (Zsolt 139:8-10, Péld 15:3, Csel 17:27-28). Mindenütt jelen levő az Atya (Mt 6:6, Jn 14:11, 2Jn 9), a Fiú (Mt 18:20, 28:20, 2Kor 13:5, Kol 1:17, 2:6, Zsid 1:3) és a Szentlélek (Zsolt 139:7, Jn 14:17), mégsincs három mindenütt jelen levő Isten, csak egy. - Egyedül Isten mindentudó (1Kir 8:31-32, Zsolt 44:21-22, 94:9-10, 139:2, Jób 21:22, Dán 2:20, Róm 11:33-34). Mindentudó az Atya (Mt 6:4,32, 10:29-30), a Fiú (Lk 2:46-47, Jn 2:25, 4:19,29, 16:30, 21:17, Kol 2:3, Mt 25:31-45, Zsid 4:12-13) és a Szentlélek (Ézs 11:2, 40:13, Dán 4:6, Jn 14:26, 16:13, 1Kor 2:10-11), mégsincs három mindentudó Isten, csak egy. - Egyedül Isten mindenható (1Móz 17:1 2Móz 6:3, Zsolt 72:18, Mt 19:26, 1Tim 6:15, Jel 11:17, 19:6). Mindenható az Atya (Mk 14:36, 2Kor 6:18), a Fiú (Mt 28:18, Jn 3:35, 5:19, Zsid 1:3, Jel 1:8) és a Szentlélek (Jób 33:4, Zak 4:6, Lk 1:35), mégsincs három mindenható Isten, csak egy. - Egyedül Isten dicsőséges (Zsolt 24:8, Ézs 6:3, 42:8, 60:1-2, Róm 1:21, 11:36, Jel 4:11, 19:1). Dicsőséges az Atya (Mt 16:27, Róm 6:4,15:6, Fil 4:20, Ef 1:17), a Fiú (Jn 1:14, 12:23, 13:31-32, 17:4, Zsid 1:3, 13:21, 1Pt 4:11, 2Pt 1:16-17, 3:18, 1Kor 2:8, 2Kor 4:3-6, Jak 2:1, Jel 5:12) és a Szentlélek (1Pt 4:14, 2Kor 3:18), mégsincs három dicsőséges Isten, csak egy.

5 - Egyedül Isten a teremtő (1Móz 1:1, Neh 9:6, Zsolt 102:26, Ézs 44:24, 45:12,18, Csel 7:49-50, 17:24, Zsid 11:3). Teremtő az Atya (Ef 3:14-15), a Fiú (Jn 1:1-4, Kol 1:16, Zsid 1:2) és a Szentlélek (1Móz 1:2, Jób 33:4, Zsolt 104:30), mégsincs három teremtő Isten, csak egy. - Egyedül Isten a gondviselő (Zsolt 33:19, 55:23, 68:20, 145:13-16, Jób 12:10, Csel 14:17, 27:24-25, Fil 4:19, 1Pt 1:5). Gondviselő az Atya (Mt 5:45, 6:11,26,31-33, 10:29-30, Csel 17:24-25), a Fiú (Jn 10:10-11, Róm 8:35, Kol 1:17, Zsid 1:3) és a Szentlélek (Zsolt 104:30, Jób 34:15, Gal 5:25), mégsincs három gondviselő Isten, csak egy. - Egyedül Isten a Biblia ihletője (2Móz 20:22, 24:4, Jer 30:2, Ézs 30:8, Róm 3:2, Kol 1:25, 1Thessz 2:13). Ihlető az Atya (Jn 8:28, 12:49-50, 17:17, 2Jn 4), a Fiú (Jn 1:14, 16:12-15, Zsid 1:1-2) és a Szentlélek (4Móz 11:25, Mt 22:43, Ef 3:2-5, 1Tim 4:1, 2Pt 1:20-21, Jel 14:13), mégsincs három Bibliát ihlető Isten, hanem - Egyedül Isten támaszt fel (5Móz 32:39, 2Kor 1:9, 4:14, Zsid 11:19, Kol 2:12). Feltámaszt az Atya (Jn 5:21), a Fiú (Jn 5:21, 6:39-40, 11:25, Fil 3:8-11, Kol 2:13, 3:3) és a Szentlélek (Róm 8:11), mégsincs három Isten, aki feltámaszt, csak egy. - Egyedül Isten ítél meg (1Móz 18:25, Zsolt 96:13, 130:3-4, Mk 2:7, Róm 2:1-8,15-16, 14:10, 1Pt 4:5, Jel 20:11-15). Megítél az Atya (1Pt 1:17, Mt 10:32-33), a Fiú (Mt 25:31-33, Jn 5:22-23,27, Csel 17:31, 2Kor 5:10, 2Tim 4:1) és a Szentlélek (Ézs 4:4, Jn 16:8), mégsincs három megítélő Isten, csak egy. - Egyedül Isten üdvözít (Ézs 43:11, 63:16, Mt 19:25-26, Csel 2:47, 20:28, Tit 2:11, Júd 25, Jel 7:10 19:1). Üdvözít az Atya (1Jn 4:14, Jn 3:16, 17:4, 18:11), a Fiú (Mt 26:28, Jn 1:29, 4:42, Csel 4:10-12, Tit 3:6, Zsid 5:9, 7:25, 1Jn 4:14) és a Szentlélek (Zsid 9:14, Tit 3:5), mégsincs három üdvözítő Isten, csak egy. - Egyedül Isten nyilvánít igazzá (Róm 3:30, 4:6, 8:33). Igazzá nyilvánít az Atya (nincs konkrét ige, de vö. Róm 5:10), a Fiú (Róm 5:9, 10:4, Gal 2:17, 1Kor 1:30, 2Kor 5:19-21) és a Szentlélek (1Kor 6:11, Gal 5:5), mégsincs három igazzá nyilvánító Isten, csak egy. - Egyedül Isten szentel meg (2Móz 31:13, 1Thessz 5:23, 2Kor 7:1). Megszentel az Atya (Jn 17:17), a Fiú (Zsid 10:14, Ef 5:25-27, 1Kor 1:30) és a Szentlélek (Róm 15:16, 1Kor 6:11, 2Thessz 2:13, 1Pt 1:2), mégsincs három megszentelő Isten, csak egy. - Egyedül Isten teremt újjá (Jn 1:12-13, 1Jn 3:9). Újjáteremt az Atya (1Pt 1:3), a Fiú (2Kor 5:17, Gal 6:15, Ef 2:15) és a Szentlélek (Ez 36:25-27, Jn 3:3-8, Tit 3:5), mégsincs három újjáteremtő Isten, csak egy. - Egyedül Isten lakik a hívőben (2Pt 1:4, 1Jn 3:24, 4:12,16). A hívőben lakik az Atya (2Jn 9), a Fiú (2Kor 13:5, Ef 3:17, 1Jn 5:12, 2Jn 9) és a Szentlélek (Jn 14:17, Róm 8:11, 1Kor 6:19), mégsem három Isten lakik a hívőben, csak egy. - Egyedül Isten imádandó (2Móz 20:4-5, Ézs 45:23, Mt 4:10, Jn 4:24, 1Kor 14:25, Jel 4:9-10, 19:10, 22:9). Imádandó az Atya (Jn 4:23-24), a Fiú (Jn 5:23, 9:35-38, Fil 2:6-11, Zsid 1:5-6) és a Szentlélek az Atyával és a Fiúval együtt (nincs konkrét ige, de vö. Jn 4:23-24, 2Kor 3:17, Mt 28:19), mégsincs három imádandó Isten, csak egy. 4. A három személy viszonya A Háromság tagjai gyakran együtt, de külön személyként említtetnek (Mt 3:16-17, 28:19, Jn 14:16-17, 16:13-15, 1Kor 12:4-6, 2Kor 13:13, 1Pt 1:2, Ef 1:3-14, 4:4-6, Tit 3:4-6). A Háromság tagjai azonban nem csupán Isten megszemélyesítései, hiszen egymásról mint külön személyről beszélnek, illetve egymással is valóságosan kommunikálnak (Jn 16:13-14, Róm 8:26-27, Jel 22:16-17). A három isteni személy Jézus Isten és ember voltához hasonlóan egyszerre megkülönböztethető és szétválaszthatatlan. Ennek az emberfeletti valóságnak egyszerre mindig csak az egyik oldalát tudjuk felfogni: az Atya és a Fiút megkülönböztethető (Jn 3:16, 5:20, Zsid 5:7-9) és szétválaszthatatlan (Jn 10:30, 14:8-11), az Atya és a Lélek megkülönböztethető (Jn 14:16-17, Róm 8:26, 1Kor 2:10-11) és szétválaszthatatlan (Róm 8:14-15), a Fiú és a Lélek megkülönböztethető (Jn 14:16, 16:7) és szétválaszthatatlan (1Kor 6:17, 2Kor 3:17, Gal 4:6, Zsid 10:29). 5. A három személy összhangja A Háromság tagjai közötti alá-fölé rendeltség (Jn 16:13-14, 1Kor 15:28) a megváltás művében betöltött sajátos feladatukból következik, és a személyek tökéletes összhangjára, illetve egymástól való tökéletes függésére mutat (nem az Atyát, hanem a Fiút feszítették meg, nem a Lélek, hanem az Atya küldte a Fiút stb.): a Fiú csak az Atya iránti engedelmességgel bizonyíthatta, hogy ő Isten Fia: mert az Atya tetteit teszi és az Atya szavait mondja (vö. Jn 5:19.30, 6:38, 7:16, 12:48-50, 14:10-11, Lk 4:18:21, Zsid 5:7-9), a tanítványok a Szentlélekről azért ismerhették fel, hogy ő a Krisztus Lelke, mert a Jézustól kapott mondanivalójával Jézust dicsőítette (Jn 16:13-14, 1Kor 12:3). 6. A Háromság illusztrálása Istennek a teremtett világból vett eszközökkel való illusztrálása csak egyoldalúra sikerülhet. Az egységét vagy a háromságát külön-külön lehet illusztrálni, de ezeket együtt nem. A képi ábrázolására tett kísérletek mindig torzókat eredményeznek, a teremtett világból vett naiv szemléltető példák nem tudnak Róla megfelelő képet adni

6 (vö. 2Móz 20:4). Az emberi logikába vagy képzeletbe beleférő "Isten" ugyanis csak az emberi fejekben létező bálvány (Csel 17:29). 7. A háromságtan fontossága Először is a tan elválaszthatatlan Isten egyik alapvető tulajdonságától. Ha Isten csak egy személyként létezne, nem lehetne az, aki. Isten ugyanis szeretet (1Jn 4:8,16), a szeretet viszont viszonyfogalom, és ha Isten csak egy egyedülálló lény lett volna a világ megteremtése előtt, akkor teremtményei nélkül nem lehetne maga a szeretet, szüksége lett volna másokra, hogy az legyen, aki. Isten azonban egyrészt a Mindenható, önmagában elegendő, másra nem szoruló Isten. Másrészt az Istenségen belül mindig is három személy volt, akik között már a világ megteremtése előtt is tökéletes szeretet létezett. Mégis csak az Újszövetségben, a Fiú és a Lélek külön isteni személyként való megjelenésekor lehetett kimondani, hogy "Isten szeretet". Másodszor a tan elválaszthatatlan a megváltástantól. Mi bűnösök vagyunk, Isten pedig igazságos. Bűneinket vagy rajtunk kéri számon (igazságosan megtorolja), vagy a saját kárára vesz önmagának elégtételt (Ő maga ad engesztelést), és megbocsát (elengedi a tartozást). Ha Isten engesztelés, jóvátétel nélkül "csak úgy" megbocsátana, nem lenne igazságos. Mivel Őellene vétkeztünk, Tőle kell bocsánatot kapnunk, de senki sem késztetheti Őt megbocsátásra, és egyetlen teremtmény (ember, állat, angyal) sem adhat engesztelést a Teremtőnek önmagáért vagy egy másik teremtményért. Az állatáldozatok csak ideiglenesek voltak, és nem tudták megtisztítani a lelkiismeretet (Zsid 10:2-4). Ha Isten önkényesen kijelölt volna egy ártatlan, öntudatos teremtményt (pl. angyalt, embert) az emberek helyett való bűnhődésre, akkor ezzel azt bizonyította volna, hogy igazságtalan, magától képtelen megoldani a helyzetet, és valójában ennek az angyalnak vagy embernek lennénk hálásak a bocsánatért, nem Istennek. Ha egy angyal vagy ember magától jelentkezett volna bűnbaknak, akkor is ugyanez a helyzet lett lenne: Isten igazságtalan lett volna, magától képtelen megoldani a helyzetet, és ráadásul még tartozik is egyik teremtményének, akinek a többi hálásabb lehet, mint neki... Isten azonban emberré lett Jézusban, és a kereszten "Isten a saját vérén" váltotta meg egyházát (Zsid 9:12, Csel 20:28 vö. Jel 1:17-18). Isten igazságos, de úgy szeretett is minket, hogy nem akart minket büntetni: amikor a Fiú Jézusban emberré lett, a kereszten engesztelést szerzett az Atyának, mindez valamiképpen "Istenen belül" történt. Önmagával szemben volt igazságtalan, hogy velünk ne kelljen igazságosnak lennie. Ha Isten nem Háromság lenne, nem lehetnénk megváltva úgy, hogy Isten mindenható marad, érvényt szerez az igazságnak, szeretete valóságos, és az egészért csak neki lehetünk hálásak. Harmadszor a tan elválaszthatatlan a keresztény etikától. Az Istenség lényén belüli tökéletes kapcsolat példaadó a számunkra. Ahogy az Atya szerette a Fiút, úgy szeretett minket a Fiú, és nekünk is ezzel a szeretettel kell szeretnünk egymást (Jn 15:9-12). Ezt a szeretetet pedig a személyek isteni és személyes volta, illetve a Szentlélek munkálkodása teszi valóságossá, átélhetővé és továbbadhatóvá. Ellenőrző kérdések a leckéhez Hány Isten van a háromságtan szerint? Mi a háromságtan lényege? Mi a háromságtan bibliai alapja? Miért fontos a háromságtan? Miért csak a 3-4. századra fogalmazták meg részletesen?