.studiolo. a kubinyi andrás történész műhely folyóirata i. évfolyam 1. szám

Átírás

1 .studiolo a kubinyi andrás történész műhely folyóirata 2014 i. évfolyam 1. szám

2 A kiadvány A NEMZETI TEHETSÉG PROGRAM, az Országos Tudományos Diákköri Tanács által elismert TDK-műhelyek támogatása NTP-TDK keretében valósult meg..studiolo A Kubinyi András Történész Műhely folyóirata A lap főként történeti, művészettörténeti, klasszika-filológiai, régészeti és irodalomtörténeti tanulmányokat, recenziókat, ismertetéseket közöl. Megjelenik évente kétszer. A kötet szerkesztői és szerzői, 2014 Amennyiben a folyóiratban szereplő képeket, vagy tartalmat jogsértőnek véli, kérjük a Szerkesztőség felé jelezni. Szerkesztők Kanász Viktor, Mezei Emese Szerkesztőbizottság Ajkai Alinka, Forgó András, Guitman Barnabás, Jernyei Kiss János, Kopócsy Anna, Kőszeghy Miklós, Szakács Béla Zsolt, Szekér Nóra, Szovák Kornél, Takács László E számunk lektorai Ajkai Alinka, Jernyei Kiss János, Forgó András, Kőszeghy Miklós, Guitman Barnabás, Szakács Béla Zsolt Nyelvi lektor Tuhári Attila A borítón Correggio: Léda, , olaj, vászon, cm, Berlin, Gemäldegalerie, ltsz (részlet) Kiadó Pilisart kft. szerk@studiolo.hu A szerkesztőség címe 2081 Piliscsaba, Kossuth Lajos utca 24. A folyóirat honlapjának a címe A kiadásért felel Kanász Viktor Tipográfia és borítóterv Szikora Tibor issn (Nyomtatott) issn (Online)

3 Tartalomjegyzék 7 Lectoribus salutem! 9 Kőszeghy Miklós Köszöntő tanulmányok 13 Horváth Gergely A karthágói hadiflotta 25 Ökrös Dóra Correggio: Jupiter szerelmei 63 Schvéd Brigitta Kinga A budapesti Szerb-ház a belvárosi neoreneszánsz épületek között 83 Vámos Violetta Adalékok a Szép Ilonka egyik előzményverséhez könyverecenziók 93 Virág Balázs Hausner Gábor: Márs könyvet olvas 97 Herceg Zsuzsanna Hrabal 99 kattintott történelem 101 Ruszkai Zsófia Kora újkori nyomtatott képek Angliából konferencia-ismertetők 107 Tamási Rebeka Személyes beszámoló a Civilizációk és barbárok konferenciáról 111 Halász Krisztina Facing and Forming the Tradition: Illustrated Texts on the Way from Late Antiquity until the Romanesque Times 117 Balogh Gábor Isten hozzád Európa

4 tanulmányok x

5 Ökrös Dóra Correggio: Jupiter szerelmei és az itáliai érett reneszánsz studiolo dekorációk A xvi. század itáliai reneszánsz művészete összefonódott a korszak legjelentősebb intellektuális mozgalmával, a humanizmussal. A humanista tanok az ókori klasszikus eszmékben gyökereztek és az öntudatra ébredt embert, illetve az emberrel kapcsolatos tudományokat állították a gondolkodás középpontjába. 1 Az újkor kultúrájának fő értékei, az emberi értelem megdicsőülése és az intellektuális tevékenység bensőségessé válása a humanisták dolgozószobáinak, ún. studiolóinak reprezentációs programjában mutatkozott meg. A studiolo elterjedése Itáliában a xv. századra tehető, ekkor vált népszerűvé a humanista ideákat valló nemesség körében. A magas rangú személyek dolgozószobái nem csak a magányos elmélkedést szolgálták, de idővel reprezentációs bemutató helyiségek lettek. Tulajdonosai előszeretettel vezették be vendégeiket és a rangos külföldi átutazókat studiolóikba, ezzel is erősítve saját közéleti imázsukat. 2 A humanisták többnyire profán képprogramokat terveztettek studiolóik dekorációjához, ehhez leggyakrabban az ókori mitológiából, illetve az asztrológiából választottak témákat. A mitológiai történetek nemcsak az egyes legendák illetve azok allegorikus jelentésrétegeinek variálhatósága, csoportosíthatósága miatt voltak népszerűek, hanem azért is, mert hű képet festettek a megrendelő személyes érdeklődéséről és annak erényeiről is. 3 A reneszánsz studiolo művészet hagyománya hozzásegít bennünket ahhoz, hogy könnyebben megfejthessük a ii. Federico Gonzaga mantovai herceg által Correggiótól megrendelt mitológiai képsorozat, a Jupiter szerelmeinek törté- 1 Éles Csaba: A szépségtől a megszállottságig. Itália kultúrája 1401 és 1600 között. Budapest, Arasse, Daniel: Művész a műben. Analitikus ikonográfiai esszék. Budapest, Semenzato, Camillo: Dicsőséges reneszánsz. Mesterek és remekművek. Budapest,

6 netét, jelentését és lehetséges helyét az uralkodó magánpalotájában, a Palazzo del Tében. Correggio ( ) Antonio Allegri, az itáliai érett reneszánsz művészet fénykorában, 1489-ben született a Párma melletti Correggio településen. Művésznevét szülővárosáról kapta. Rövid alkotópályáját leginkább vallásos tematikájú freskók (a Pármai dóm mennyezetfreskói), és táblaképek (Madonna del latte, Szépművészeti Múzeum) jellemzik. Élete utolsó 10 évében pályája új fordulatot vett, 1523-tól mitológiai témában is alkotott. 1 Munkásságának ezen utolsó nagy, elsősorban mitológiai képek köré rendeződött szakasza szorosan összefügg a mantovai uralkodócsalád, a Gonzagák megrendeléseivel. Mitológiai képek, a Jupiter szerelmei A késő reneszánsz mitológiai témájú műalkotásainak legjelentősebb megrendelői általában az ókori művészetre jobban fogékony, humanista műveltségű arisztokrata családok voltak. 2 Correggio pályája során összesen nyolc mitológiai témát feldolgozó képet készített. Ezek az antik legendákat bemutató vásznak, a festő életének utolsó tíz évéhez és a Gonzaga családhoz köthetőek. Az uralkodócsalád megrendeléseit viszont megelőzték az 1520-ban 3 a pármai Szent Pál kolostor camerájába készült freskóképei. Különös, hogy a mester első mitológiai alkotásának megrendelője egy apátnő, Giovanna da Piacenza volt. A Szent Pál kolostor apátnője az általa vezetett klastromban található vendéglakosztály kifestésére kérte fel a művészt, amelynek kupoláját és falait többek között, gazdag növényornamentikával, játszadozó puttókkal, mitologikus ala- 1 Gould, Cecil: The Paintings of Correggio. London, Gould, Cecil: The School of Love and Correggio s Mythologies. London. évf Panofsky, Erwin: The Iconography of Correggio s Camera di San Paolo. London,

7 1. kép Correggio: A Camera di San Paolo kupolája és kéménykürtője freskó, Párma, San Paolo kolostor 27

8 kokkal, a kéménykürtőt a vadászatra induló Diana freskóival (1. kép) borította be Correggio. 1 A mester kései, antik mítoszokat felelevenítő fabulái azonban már egyértelműen a Pármához közeli Mantovához kapcsolódtak. Az 1523 és 1532 között megalkotott nyolc táblakép közül kettő, a Bűn és az Erény allegóriái 1525 körül Isabella d Este studiolójába kerültek. 2 A második képpár, A szerelem iskolája és Vénusz, Cupido és a Szatír megrendelőjének általában a mantovai uralkodó, ii. Federico Gonzaga barátját, a gróf Nicola Maffei-t vagy magát a fejedelmet tartják. A két festmény feltehetően 1520 és 1528 között készült el. 3 Correggio mitológiai témájú képeinek záróakkordja a Jupiter szerelmei (2 5. kép) sorozat volt. A négy táblakép vásznanként a különböző alakokba átformálódott főisten halandó kedveseinek, Ganümédésznek, Iónak, Danaénak és Lédának a megkísértését mutatják be. A széria egy-egy vízszintesen, illetve függőlegesen párba állítható darabból állt. A megbízó Isabella d Este legidősebb fia, ii. Federico Gonzaga mantovai fejedelem volt, aki 1530 és 1532 között vette birtokba a képeket. 4 Bizonyos források egy Antiopé alakjáról készült karton nyomán azt sejtetik, hogy a megrendelő további darabokat is készíttetett volna a festővel, azonban ezt Correggio viszonylag korai, 1534-ben bekövetkezett halála meghiúsította. 5 A képciklus megrendelésének okát és elkészültének körülményeit csak feltételezésekre alapozza a kutatás. Az egyik legelső írott dokumentum a Jupiter szerelmeiről Giorgio Vasari tollából származik, aki az 1550-ben megjelent, majd 1568-ban kiegészített, Le vite de più eccellenti pittori, scultori, e architettori című életrajzi összefoglalásában számolt be Correggio képeiről. 6 Vasari saját 1 Prokopp Mária: Verrocchio, Boltraffio, Correggio. Az én múzeumom, (1968) 24. sz Wind, Edgar: Bellini s Feast of the Gods. Study in Venetian Humanism. Massachusetts, Cambell, Stephen: The Cabinet of Eros. Renaissance Mythological Painting and the Studiolo of Isabella d Este. London, Gould Verheyen, Egon: Correggio s Amori di Giove. Journal of the Warburg and Courtauld Institutes. 29.évf. (1966) sz Ekserdjian, David: Correggio. London,

9 2. kép Correggio: Ganümédész elrablása olaj, vászon. 163, 5 70, 5 cm. Bécs, Kunsthistorisches Múzeum. ltsz kép Correggio: Jupiter és Ió olaj, vászon. 163, 5 70, 5 cm. Bécs, Kunsthistorisches Múzeum. ltsz

10 4. kép Correggio: Danaé olaj, vászon cm. Róma, Borghese Galéria. ltsz kép Correggio: Léda olaj, vászon cm. Berlin, Gemäldegalerie. ltsz

11 szemével nem látta az alkotásokat, 1541-ben Mantovában tett látogatásakor Giulio Romanótól hallott róluk, feltehetően ezen okból írásában csak a Lédát és a Danaét említi, utóbbit tévesen Vénusznak nevezi. Véleménye szerint a képek megrendelője ii. Federico Gonzaga volt, aki v. Károly császárnak készíttette az alkotásokat, köszönetképpen azért, mert az uralkodó 1530-ban kinevezte Federicót a tartomány hercegének. Az újonnan kinevezett herceg a császár második, 1532-es látogatásakor ajándékozta a festményeket v. Károlynak. 1 Ez az állítás azonban nem bizonyítható annak ellenére sem, hogy a képciklus otthonául a xvi. század közepétől a Spanyol Királyi Gyűjtemény szolgált. Egy másik, a Vasari-féle elképzeléssel szembeni nézet szerint ii. Federico Gonzaga saját magának rendelte meg a képciklust, amelyet Mantova városán kívüli villájába, a Palazzo del Tébe (6. kép) szándékozott elhelyezni. A képek csak a herceg 1541-es halála után kerültek Spanyolországba, feltehetőleg a Gonzaga család nászajándékaként ii. Fülöp császár 1543-as házasságkötése alkalmával. Egon Verheyen szerint a sorozat elkészülése után a Palazzo del Te, Sala di Ovidio nevet viselő kisméretű termébe került. A német művészettörténész kutatásai alapján, a Jupiter szerelmei már csak azért sem kerülhetett Spanyolországba az 1540-es évek előtt, mert x. Lajos bajor herceg Stadtresidenz palotájának olasz szárnyát a Palazzo del Te mintájára építtette meg az es években. X. Lajos 1536 húsvétján látogatta meg ii. Federico Gonzagát Mantovában. Arakhné csarnoka, melynek két lunettája a Jupiter és Theophané, illetve a Jupiter és Léda (7. kép), Correggio képsorozatának Ió és Léda kompozícióival mutatnak szoros rokonságot. A Stadtresidenz olasz szárnyának dekorációja 1540 és 1543 között készült el, ezért Correggio képsorozatának, Vasari elképzelésével szemben legalább 1537-ig a Palazzo del Tében kellett lennie. 2 Összességében elmondható, hogy a Jupiter szerelmeinek korai történetét illetően a kutatás két különböző véleményen van: az egyik az 1530-as évekre, 1 Vasari, Giorgio: Correggio. In: Vasari, Giorgio (szerk.): Le vite de più eccellenti pittori, scultori, e architettori. Firenze, Veyheren

12 6. kép Giulio Romano: Palazzo del Te épületének nyugati és keleti szárnya Mantova 7. kép Hermann Posthumus: Theophane és Léda freskó. Landshut, Stadtrezidenz 32

13 a másik 1543 környékére teszi a széria spanyol földre kerülését, viszont mindkét esetben megegyeznek a megrendelő, ii. Federico Gonzaga személyében. A Jupiter szerelmei képciklus utóélete A Jupiter-ciklus történetének első évtizedeivel ellentétben a xvi. század végétől jobban dokumentálható az egyes képek utóélete. A mitológiai sorozat az as évek közepén a Spanyol Királyi Gyűjtemény részét képezte, ahonnét később a Ganümédész; a Danaé és a Léda vászna ii. Fülöp császár miniszterelnökének, Antonio Péreznek a kollekciójába került. Az itáliai műveltségű Pérez vonzódott az antik görög-római kultúrához, így érthető, hogy 127 darabból álló képgyűjteményének negyedét mitológiai jelenetek tették ki. A császár látva minisztere lelkesedését a klasszikus mitológia iránt, 1553 körül maga ajándékozhatta a Correggio-képeket Péreznek. A nagylelkű adomány oka valószínűleg az lehetett, hogy ii. Fülöp 1553-ban Tizianótól hasonló tárgyú képeket kapott. Mivel Tiziano képciklusa jobban elnyerte tetszését, Correggio sorozatát miniszterének ajándékozta. 1 Három társával ellentétben, a Jupiter és Ió történetét megörökítő vásznat nem említette Antonio Pérez 1585-ös leltára. Az 1584-es leírások alapján a festmény a milánói Leone Leoni gyűjteményében volt, aki fia, Pompeo által tehetett szert az alkotásra Madridban. Leoni a már meglévő darab mellé ben megvásárolta a Danaét is az 1580-as évektől kegyvesztetté vált miniszter kollekciójából. 2 Correggio stílusa a xvi. században kedvelt volt egész Európában, az a körülmény pedig, hogy a művész viszonylag kevés képet festett, 3 alkotásait még népszerűbbé tette a kor műkedvelő arisztokratái számára. 4 Ilyen gyűjtő volt ii. Ru- 1 Delaforce, Angela: The Collection of Antonio Pérez, Secretary of State to Philip ii. The Burlington Magazine évf. (1982) 957.sz Fabianski, Marcin: Correggio s Erotic Poesie. Kraków, Garas Klára: Correggio: Szoptató Madonna. Budapest, Fabianski

14 dolf német-római császár is, aki a korszak kultúrája szempontjából az egyik legfontosabb Kunst und Wunderkamerrel, azaz komplex művészeti gyűjteménnyel rendelkezett Prágában. 1 A császár 1563-tól 1571-ig nyolc évet töltött el a spanyol királyi udvarban, így ismerhette Antonio Pérez madridi képgyűjteményét. A miniszter kollekciójának néhány darabját meg is vásárolta a xvii. század legelején. 2 A Pérez-Gyűjteményből Hans Khevenhüller gróf szerezte meg számára a Ganümédészt és Lédát, valamint Parmigianino híres Kupidóját. A császár minden bizonnyal ismerte Correggio teljes mitológiai sorozatát, így megbízottja Pompeo Leonitól megszerezte a Danaé, illetve a Jupiter és Ió alkotásokat is 1603-ban. A történelem során ii. Rudolf császár prágai udvara volt az utolsó hely, ahol a Jupiter szerelmei újra egyesülhettek. 3 A Prágai Császári Gyűjteményről készült 1621-es feljegyzések a Ganümédész, illetve a Jupiter és Ió leírását nem tartalmazták. ii. Rudolf 1612-es halála után a táblakép-sorozat vertikálisan is összetartozó párosát több festménnyel együtt a Habsburg uralkodócsalád prágai kincstárából Bécsbe szállították. A bécsi gyűjtemény 1612 és 1618 között leltárba vette mindkét Correggio-alkotást, amelyek otthona azóta is a császárváros. Ma a képciklus fele a nagy részében Habsburg örökséget bemutató Kunsthistorisches Múzeum állandó tárlatának darabja. 4 A Harmincéves háborút lezáró 1648-as vesztfáliai béke következményeként a Prágában maradt műalkotásokat Svédországba szállították. 5 A Danaé és a Léda ugyancsak hadizsákmányként került Krisztina svéd királynő gyűjteményébe. Correggio festményei fellelhetőek voltak a svéd udvar 1652-es és 1 Neumann, Jaromír: Rudolfínská Praha. Praha, Delaforce Ekserdjian Gould Neumann

15 1656-os leltári jegyzékeiben. Miután a királynő lemondott uralkodói címéről, 1668-ban Rómába költözött, ahova a táblaképeket is magával vitte. Krisztina királynő 1689-es halálával hagyatéka Pompeo Azzolinire szállt, akitől Correggio két alkotását Livio Odescalchi vásárolta meg, majd adta tovább Orléans-i Fülöpnek. Franciaország régense 1721-ben Párizsba vitte a Danaét és a Lédát, akinek örököse 1723-as halálát követően fia, Lajos volt. 1 A fiatal Orléans-i herceg három évvel később, felesége halála miatt megtébolyodott, őrülete addig fokozódott, hogy megcsonkította a Léda vásznát, eltávolította a meztelen főhősnő fejét. A megrongált festményt Charles Coypel restauráltatta, majd eladta Pasquier-nek, aki a képet 1755-ös aukcióján értékesítette. Az egykori sorozat utolsó darabja Pasquier árveréséről került ii. Frigyes porosz király tulajdonába. Az 1808-as jénai csatát követően Napóleon seregei kifosztották a porosz királyi udvart és a Lédát Párizsba vitték. Napóleon a festményt Pierre-Paul Prud honnal 2 újra restauráltatta. A császár 1814-es bukása után, Correggio képe visszakerült Berlinbe, ahol az 1830-ban megalapított Berlini Királyi Múzeum gyűjteményének darabja lett. 3 A Danaé a Lédával ellentétben szerencsésen megmenekült az 1726-os rongálástól. A teljes Orléans-i kollekció a xviii. század végén eladásra, később pedig Angliába került. A Danaé a Bridgewater Gyűjteménybe került, majd onnét ismét Olaszországba vezetett a kép útja: a Borghese hercegek tulajdonába. Camillo Borghese 1827-ben a Palazzo Borghesében állíttatta ki a Danaét, amely 1891-ben foglalhatta el végleges helyét a római Villa Borghese épületében. A palota napjainkban a Borghese Galériának ad helyet. 4 A kutatók főként a művek korai történetét övező bizonytalanságok miatt Correggio négy táblaképét nem mindig tartották egy sorozathoz tartozó alkotásoknak. Azonban az észak-itáliai érett reneszánsz festészet emlékanyagában található előképek, a néhol erotikus tartalmakat is megjelenítő 1 Verheyen Lucie-Smith, Edward: Eroticism in Western Art. London, Gould Gould

16 mitologikus valamint allegorikus képciklusok a festmények összetartozását igazolják. Studiolo művészet a xvi. századi Észak-Itáliában Az antik műveltséghez mint inspirációs forráshoz való fordulás már a reneszánsz elején megjelent, 1 az érett reneszánsz viszont már képes volt arra, hogy a klasszikus témákat és motívumokat egységbe rendezze. 2 Az újkor kultúrájának fő értékei, az emberi értelem megdicsőülése és az intellektuális tevékenység bensőségessé válása a humanisták dolgozószobáinak, ún. studiolóinak reprezentációs programjában mutatkozott meg. A studiolo elterjedése Itáliában a xv. századra tehető, ekkor vált népszerűvé a humanista ideákat valló nemesség körében. A humanista nevelők is a klasszikus irodalmon keresztül formálták tanítványaik ízlését. A xv. század művelt uralkodói a gyakorlatban is előszeretettel vásároltak antik szövegeket, amelyek elhelyezésére reprezentatív könyvtárszobákat ún. studiolókat hoztak létre. 3 A studiolo a kötetek őrzésén kívül a tulajdonos nyugalmát is szolgálta. A szoba általában a palota rejtett zugában, a birtokos magánlakosztályai között foglalt helyet, aki kényelmesen visszavonulhatott ide elmélkedni. A helyiség alaptípusa Petrarca xiv. századi studiolójából és grottájából származtatható, amely aztán a Mediciek alatt nyerte el legkiteljesedettebb formáját. 4 Az 1400-as évek végére Federigo da Montefeltro urbinói herceg rendelkezett Itália egyik legpompásabban dekorált studiolójával. A herceg palotájában lévő kisméretű könyvtár 1476-ban készült el és falai díszítésében a középkori hagyományt követte. Federico da Montefeltro az intarziadíszítéses alsó falszegély fölé 28 darab portrét készíttetett általa tisztelt férfiakról. Az ábrázolt szemé- 1 Tátrai Vilmos: Közép-Itáliai Cinquecento festmények. Budapest, Panofsky, Erwin: Studies In Iconology. Humanistic Themes In the Art of the Renaissance. New York, Burckhardt, Jacob: A reneszánsz Itáliában. Budapest, Karsay Orsolya: Uralkodók és studiolók. In: Karsay Orsolya (Szerk.): Uralkodók és corvinák. Budapest,

17 lyek palettája megjelenítése széleskörű volt, Homérosztól és Platóntól kezdve Aquinói Szent Tamáson át iv. Sixtusig. 1 Az érett reneszánszra a könyvtárszoba funkciója fokozatosan átalakult. Dolgozószoba jellege megmaradt ugyan, de ezzel együtt tudományos feladatokat is ellátott, nem utolsó sorban pedig műgyűjtemény funkcióját is betöltötte. A helyiségek pompás külső kialakítása a tulajdonos vagy tanácsadói által sugallt, jól kidolgozott ikonográfiai programmal párosult, ennek segítségével fejezték ki azt a központi ideát, amit a megrendelő megjeleníteni kívánt. Gyakori volt, hogy a studiolo falának középső részére egy meghatározott rendszer szerint felépülő képciklus került. A szoba eredeti funkciójához hűen a megrendelők inspirációjukat az antik irodalom, pogány mitológiai történeteiből nyerték. A könyvtárszoba falain megjelenő mítoszok a birtokos tulajdonságaira is rávilágítottak. Felébredt identitástudatukat a festmények tematikáján kívül a studiolóban helyet kapó műtárgygyűjteményükkel nyomatékosították. A xv. század végére a műpártolók magánlakosztályaiban népszerű lett az úgynevezett all antica stílus, ahol antik és kortárs művészeti alkotásokat párosítottak úgy, hogy az általuk képviselt idea ne vesszen szem elől. Kizárólag antik tárgyakból álló gyűjteményeikhez hozták létre a galériákat, amely a studiolókkal és grottáikkal együtt a mai múzeumok elődeinek tekinthetők. 2 A studiolo dekoráció a reneszánszban külön műfajjá vált. A legtöbb studiolo férfiak számára készült, ezért dekorációjuk tematikája is ehhez igazodott. A falakon elhelyezett illusztrációk kedvelt motívuma a női szépség és a férfi erények dicsérete volt. Ezzel a tendenciával szemben állt a Quattrocento egyik legrep- 1 Hollingsworth, Mary: Patronage in Renaissance Italy. From 1400 to the early sixteenth century. London, Karsay,

18 rezentatívabb studiolója, amelyet a humanista szellemben nevelkedett Isabella d Este készíttetett. 1 Isabella d Este studiolója Az uralkodónő Ferrara márkijának, i. Ercole d Estének elsőszülött lányaként látta meg a napvilágot a reneszánsz műveltség egyik központjában. Egy gyermekkorában megköttetett szerződés alapján 1490-ben Mantova fejedelmének, ii. Francesco Gonzagának a hitvese lett. 2 Házitanítója, Battista Guarino révén már fiatalon magába szívta a humanista szellemiséget. Castello di San Giorgio-beli magánlakosztályában 1494-ben fogott hozzá a studiolo dekorációjának megtervezéséhez. A festői program kidolgozásában udvari humanistái segítették. Az alapkoncepció az erény és a bűn küzdelmének szimbolikus megidézése volt. A megrendelt képek ikonográfiai előképe az antik irodalomból származott. Tanácsadója, bizalmasa és szellemi társa, Paride da Cesara volt az, aki a kezdetektől fogva őrködött a studiolo munkálatai felett, és Boccaccio, Petrarca, Ovidius Naso, illetve Philosztratosz szövegeit adta a márkinő kezébe ihletet merítés céljából. 3 A klasszikus irodalom mellett volt még egy tényező, ami ösztönözte a szoba programjának kialakításában ben látogatást tett apja udvarában, pontosabban annak külvárosi rezidenciáján, a Belfioréban. A kastélyban Isabella nagybátyja, Leonello d Este rendelkezett egy studiolóval. Leonello itt fogadta az értékes könyvek, illetve a zene iránt érdeklődő látogatóit. A helyiség programja az udvar humanista tanítójától, Battista Guarinótól származott, mely ideája és dekorációja tekintetében is a múzsáknak volt 1 Cambell Vígh Éva: Híres hölgyek az itáliai reneszánsz és barokk korban. Budapest, Rebecchini, Guido: Isabella d Este and the Culture of the Studiolo. In: Furlotti, Barbara Rebecchini, Guido. (edd.): The Art of Mantua. Power and Patronage in the Renaissance. Los Angeles,

19 szentelve. 1 A Szépművészeti Múzeumban található, Michele Pannonio Thália múzsát (8. kép) ábrázoló táblaképe is Leonello d Este megrendelésére készült. Isabella d Estét hazatérése után még intenzívebben foglalkoztatta studiolójának tervezése. A század legnevesebb festőit volt hivatott felbérelni a dekorációhoz, akikről úgy ítélte, hogy képesek lennének interpretálni elképzeléseit. Neves udvari művésze, Andrea Mantegna mellett Pietro Perugino és Lorenzo Costa munkái készültek el dolgozószobájába ben öt festmény ékesítette a dolgozószobát és mind pontosan igazodott a márkinő elképzeléséhez, az általa megjelölt moralizáló tematikához. Az első megrendelést Mantegna kapta, aki 1496-ban látott hozzá Parnasszus (9. kép) című alkotásához. A festmény 1497-re készült el és Vénusznak és Marsnak a Parnasszus szent hegyén egyesülő párosát ábrázolta re Isabella studiolójába elkészült a Parnasszus párdarabja, melyet ugyancsak Mantegna festett meg. A Rossz tulajdonságokat elűző Minerva című festményen, Minerva, a bölcsesség istennője az Igazságosság, Mértékletesség és Erő erényeinek segítségével űzi ki a szörnyfejjel ábrázolt bűnöket. Az erények komorsága párban állt a szerelemből fakadó könnyedség képi megfogalmazásával. Kapcsolatuk sokkal inkább egyenértékűségen alapszik, semmint hierarchikus. Az allegóriák értelmezése nem egyértelmű, de valószínűleg együttesen azt sugallták, hogy a világ harmóniája állandóan veszélyeztetett ezért a legnagyobb odafigyeléssel kell vigyázni rá. A szoba erkölcsi igazságon alapuló tematikáját folytatva a harmadik megrendelés Peruginóhoz érkezett, aki a felkérésre elkészítette a Harc a Szerelem és Szüzesség között című munkáját. Mantegna halála után a mantovai udvari festő szerepe és ezzel együtt a studiolo faldekorációja feletti felügyelet Lorenzo Costára szállt. 1 Karsay Campbell

20 8. kép Michele Pannonio: Thália múzsa tempera és olaj, nyárfa cm. Budapest, Szépművészeti Múzeum. ltsz kép Andrea Mantegna: Parnasszus olaj, vászon cm. Párizs, Louvre. ltsz

21 Az Isabella d Este megkoronázása címet viselte, ezután fejezte csak be a Comus királyságát. 1 A festmény Comust, Bacchus fiát ábrázolta, aki az ünnepek istene. A márkinő 1520-ban, férje II Alfonso Gonzaga halála után fia palotája, a Corte Vecchia egy számára kialakított szárnyába költözött. Az épület alsó szintjén rendezkedett be és ide költöztette át a Castello di San Giorgióból studiolójában és grottájában tárolt gazdag gyűjteményét is (10. kép). Az új dolgozószoba adottságai szélesebbek voltak, ezért Isabella kiegészíthette moralizáló képsorozatát két újabb allegóriával. A pármai festőt, Correggiót kérte fel, hogy egy az Erényt és a Bűnt perszonifikáló képet készítsen számára, 2 melyeket a bejárat mellé helyezett, így az Erény kapcsolatba került a Rossz tulajdonságokat elűző Minervával, míg a Bűn a Parnasszus társává vált. Ezzel nem csak a studiolo köré épült ideát, de Mantegna képeinek értelmezését is alátámasztotta. 3 Egymásra utaltságuk révén még intenzívebben kifejeződött a puszta szenzuális élvezeteken túlmutató erkölcsre oktató szándék, amelyet Isabella d Este sugallani kívánt az antik irodalomból vett allegóriáival. Alfonso d Este, Camerino di Alabastro A xvi. század elejétől nagykövetek, arisztokraták, festők, írók és műgyűjtők érkeztek a fejedelemasszony udvarába, hogy láthassák dolgozószobája remekműveit. Gyűjteményével elismerést vívott ki magának és a korabeli útikönyvekbe is bekerült, ezáltal udvara pompájának híre ment Itália-szerte. 4 Olyannyira népszerű volt, hogy bátyja, i. Alfonso d Este versenyre kelt nővére híres studiolójával és palotájában létrehozott egy hasonlóan reprezentatív helyiséget. Studiolójának helyszínéül a ferrarai palotakomplexumot összekapcsoló fo- 1 Wind Fletcher, J. M.: Isabella d Este, Patron and Collector. In: Chambers, David-Martineau, Jane (szerk.): Splendours of the Gonzaga. London, Wind Rebecchini

22 kép Isabella d Este második grottájának és studiolójának mai állapota. Mantova, Dózse palota, Corte Vecchia

23 lyosót, a Via Copertát választotta. 1 A Via Coperta eredetileg a ferrarai várat kötötte össze a Palazzo Ducale épületével. Az uralkodó a reneszánszban még nem tapasztalt szobasorozatot kívánt létrehozni, amely a köztudatba camerini d alabastro néven vonult be. 2 Az alabástrom jelzőt részben a szobák márvány burkolata és Antonio Lombardo 28 darabból álló márvány reliefsorozata következtében kapták a helyiségek. A camerino d alabastro folytatta az all antica koncepció szerint felépülő studiolók hagyományát. Különböző kabinetszekrények tárolták a fejedelem könyveit, hangszereit valamint híres antik medál- és érmegyűjteményét. 3 Az antik és kortárs műtárgyak harmóniájára épülő programhoz illően a falakat díszítő képek is a klasszikus irodalomból merítik témáikat. Egy 1515-ben Isabella és Alfonso d Este között folytatott levélváltásból arra lehet következtetni, hogy maga Mantova márkinője adta kölcsön fivérének a Demetrius Moschus által neki dedikált Imagines című Philosztratosz-kötetet, amely a ferrarai studiolóba kerülő festmények irodalmi bázisává vált. A könyv ókori alkotásokat mutat be, amelyek párhuzamba állíthatók az Alfonso d Este studiolójában látható művekkel. 4 Kamarája elméleti programjának kidolgozásában nővérén kívül segítséget kapott az udvar megbecsült írójától, Pietro Bembótól is, aki 1503-óta állt a d Este családdal bizalmas viszonyban. Pietro Bembo volt az, aki Isabella d Estenek segítséget nyújtott Giovanni Bellini meggyőzésében és közös nevezőre hozta a festőt a fejedelemasszonnyal, bár küldetése végül nem zárult sikerrel. Ez a tény elkeserítette az írót és az elkészült Istenek lakomája (11. kép) valószínűleg közbenjárásával kerülhetett 1514-ben Alfonso d Este tulajdonába. 5 Ferrara urának tetszett az ovidiusi Fastiból merítkező kompozíció, így ez 1 Wethney, Harold: The Paintings of Titian. iii. The Mythological and Historycal Paintings. London, Goodgal, Dana: The Camerino of Alfonso I d Este. Art History. 1 évf. (1978) 2. sz Fehl, Philipp: Decorum and Wit: The Poetry of Venetian Painting. Essays in the History of th Classical Tradition. Vienna, Wind Wind

24 11. kép Bellini Giovanni Bellini és Tiziano: Az istenek lakomája és olaj, vászon. 170,2 188 cm. Washington, National Gallery of Art 12. kép Tiziano: Bacchus és Ariadné olaj, vászon cm. London, Nemzeti Galéria. ltsz

25 lett kamarájának első darabja. A később megrendelt képek témáját is igyekezett aszerint kiválasztani, hogy azok kapcsolódjanak Ovidius fenti művéhez. Alfonso feltett szándéka volt, hogy túlszárnyalja nővére dolgozószobáját, ráadásul kézenfekvő volt számára, hogy Bellini alkotásának pár darabját udvari festőjétől Dosso Dossitól rendelje meg. Így született meg Dosso Bacchanáliája, mely a Cybelének szentelt ünnepet ábrázolta. A megbízatás pontos körülményei és időpontja nem tisztázott, stílusából ítélve valamikor 1516 környékén készülhetett. Ferrara urának eredeti elképzelése az volt, hogy a camerino fő falán Bellini, Raffaello és Fra Bartolommeo vásznai lógnak majd kiegészülve Dossi alkotásával. Az eredeti tervekkel szemben a Fra Bartolommeónak és Raffaello Santinak szánt szerepet Tiziano kapta meg a festőóriások időközben bekövetkezett halála miatt. 1 Tiziano 1516-tól teljesített különböző megbízásokat Alfonso d Estének. Ő tökéletesítette például az idős Giovanni Bellini alkotását, melyen átfestette a tájat a kép hátterében, hogy az jobban illeszkedjen a fejedelem által később megrendelt alkotások modorához. 2 Bár az eredeti tervek szerint Tiziano nem kapott volna nagyobb szerepet a studiolo dekorációjában, Fra Bartolommeo 1517-ben bekövetkezett halála miatt Alfonso d Este mégis alkalmazásba vette a velencei mestert. Az uralkodó Tizianót egy 1518-ban írt levelében kérte fel, hogy folytassa a még csak körvonalaiban felvázolt Vénusz ünnepét, amit a velencei piktor el is vállalt. Az eredeti vázlat megfelelt a Philosztratosz könyvében olvasható leírásnak, amelyen a puttókból és nimfákból álló ünneplő társaság a középpontban lévő Vénusz-szobor köré csoportosult. Tiziano igyekezett hű maradni az eredeti előképekhez és a kis kupidókat hancúrozás és csintalankodás közben ábrázolta. A velencei festő azonban egy szinten megengedte magának az irodalmi példa szabad interpretálását és a nimfák, a puttók szülei helyett két halandó leányt festett a vászon jobb oldalára. Felhasználva 1 Gould Fehl

26 Fra Bartolommeo vázlatait az egyik hölgy kezében Vénusz attribútuma, a nyeles tükör került, amelyben az istennő szent helyére zarándokoló leány talán megláthatja jövendőbeli szerelmét. A remekmű 1518 és 1519 közt készült el, és a kamara fő falára került. Egy évre rá elhunyt Raffaello és még ugyanebben az évben, 1520-ban Alfonso ismét felkerestette Tiziano-t. Az új megbízatás nyomán 1523-ban született meg a Bacchus és Ariadné (12. kép), majd 1523 és 1524 között Az androsziak. A Bacchus és Ariadné találkozását bemutató vászon Raffaello Bacchus diadalát helyettesítette. 1 A festmény több klasszikus szövegből merített ihletet. Catullus 64. carmenjéből származott a vásznon megjelenő isten körmenetének ábrázolása, míg a tematikát a velencei piktor két Ovidius-munkából a Római naptárból és a Szerelem művészetéből gyúrta össze. Tiziano olyan esetekben használta antik témákat feldolgozó festményeihez Ovidius műveit inspirációnak, amikor nem egy ideát kívánt bemutatni alkotásával, hanem egy történetet mesélt el. A festmény Bacchus és a Thészeusz által elhagyott Ariadné találkozását ábrázolja Naxos szigetén. 2 Tiziano alkotása Alfonso d Este camerinójának fő falára került. A velencei mester szerette volna, ha munkája összhangba kerül a szoba már elkészült alkotásaival, ezért Ariadné gesztusa a Vénusz ünnep halandó leányainak tartását idézte. A fejedelem elégedett volt az elkészült műalkotással, ezért Pellegrino da San Daniele festményének helyére megrendelt Tizianótól egy Bacchanália-jelenetet. 3 Az androsziak 1524-ben készült el és Philosztratosz szövegéből merítette tárgyát. Az alkotás a Bacchust ünneplő Androsz szigetének lakosait mutatja be a részegség különböző fokozataiban. 4 Alfonso d Este igyekezett Tizianót elsődleges pozíciójáról biztosítani és ezért szabad kezet adott a szobába kerülő festmények megalkotásánál. A festő ügyelt arra, hogy az általa készített Bacchanália jelentek illeszkedjenek Dossi 1 Gould Panofsky, Erwin: Problems in Titian. Mostly Iconographic. The Wrightsman Lectures. New York, Fehl Kennedy, Ian: Tiziano k Budapest,

27 és Bellini alkotásaihoz. Lényegében ezek az egymással harmonizáló, bukolikus témájú képek alapozták meg Tiziano hírnevét. 1 Alfonso d Este studiolójának képi programja mentes volt a moralizáló jellegtől. A ferrarai fejedelem a bort, a szerelemet és a klasszikus költészetet dicsőítette a falakon: a hangsúly az érzéki élvezetekre tevődött át. Bár ez a szemlélet gyakori a xvi. század privát szobáinak programjait tekintve, sokkal izgalmasabbak azok a studiolók, ahol a megrendelő a pogány antik mitologikus téma mögé a megrendelő saját személyiségének jegyeit, belső becsvágyát, vagy éppen vágyképeit rejti el. Ebből a szempontból Isabella d Este studiolója egy jóval komplexebb összművészeti alkotásnak bizonyul, mely a kortársak számára is jelentősebb inspirációkat hordozott. II. Federico Gonzaga, Sala di Ovidio Isabella d Este művészetek iránti szenvedélyét nemcsak testvére, Alfonso d Este, hanem gyermekei is megörökölték. Legidősebb fia, Mantova trónörököse, ii. Federico Gonzaga már gyermekkorától kezdve humanista nevelésben részesült. Ízlését azonban alapvetően nem házitanítói, hanem a ii. Gyula pápa udvarában eltöltött néhány év alakította ki. 2 Az egyházfő uralkodása alatt készítette Baramante a ma is álló Szent Péter Bazilika terveit. Raffaello, a Della Rovere pápa régi lakosztályának monumentális freskóit ún. stanzáit készítette, Michelangelo pedig a Sixtus kápolna freskóit festette meg. 3 Federico a remekművek közvetlen környezetében cseperedett fel és hazatérte után igyekezett felfrissíteni az édesanyja régimódi ízléséből fakadó udvari művészetet. Az évek óta a Gonzaga családnak dolgozó Lorenzo Costa mellé 4 Mantovába költöztette Raffaello legtehetségesebb tanítványát, Giulio Romanót 1524-ben. A római tanultságú festő egészen 1546-os haláláig meghatározta a mantovai művészetet. 1 Gould Vígh Vayer Lajos: Az itáliai reneszánsz művészete. Budapest, Rebecchini

28 ii. Federico Gonzaga Giulio Romanónak egy az udvari festő státuszánál öszszetettebb szerepet szánt. A mestert nevezte ki építészévé és dekoratőrévé is. Minden művészettel kapcsolatos kérdésben ő volt az illetékes. Mantova ötödik fejedelme közvetlenül hatalomra lépése után, az 1520-as évektől aktív építkezésekbe kezdett. Giulio Romano irányítása alá került a fejedelem saját használatra épült palotájának, a Palazzo del Tének a külső és belső kialakítása is. 1 A Palazzo del Te Mantova városán kívül állt és a Gonzagák által istállónak használt épületből alakították át. 2 Az átépítés fő oka az lehetett, hogy a fejedelem egy olyan lakosztályt kívánt építtetni szeretőjének, Isabella Boschettinek, ahová elvonulhattak a világ elől. A villa termeiben a túlnyomórészt klasszikus mitológiai témát feldolgozó freskók fokozták a reprezentatív hatást és lenyűgözték le az ideérkező látogatókat. A szobák képi dekorációja a helyiségek elnevezése köré épült fel. A négyzet alaprajzú palota főbejárata az északi oldalon helyezkedett el, ahonnan a látogató egy előtérbe érkezett, amelynek két oldalából Giulio Romano reprezentatív szobák sorozatát álmodta meg. Az épület déli oldala felé a palota két jelentős terme, a legnagyobb méretű Sala dei Cavalli és a mellette található sarokszoba, a Sala di Psiche (13. kép) nyílt. A Sala dei Cavalli falaira a herceg kedvenc lovainak portréi kerültek, amely a palota eredetére világított rá, míg a vele párhuzamos Sala di Psiche freskói többnyire erotikus jeleneteket mutattak be. 3 Az épület helyiségei közül ez a két terem volt a gigászok harcát bemutató, Sala dei Gigantival egyetemben a kivétel, ezekbe nem kerültek bútorok, így szerepük a vendégek fogadása volt. A bejárattól balra, a nagy termekkel ellentétben három kis alapterületű, de különböző méretű, bebútorozott szoba állt, amelyek egymásból nyíltak. Sorrendben a Sala del Sole, a Sala 1 Verheyen Rebecchini Hope

29 13. kép Giulio Romano: Sala del Psiche, freskórészlet Mantova, Palazzo del Te 49

30 delle Imprese és végezetül a falain Ovidius költeményeit felidéző Sala di Ovidio követte egymást. 1 A szoba a Sala di Ovidio elnevezését nem feltétlen elkészülésével egy időben kaphatta, a korabeli források csak camarino, azaz szobácska néven emlegetik. 2 Az ovidiusi jelzőt a belső dekorációja miatt nyerte el, amely az ókori költő írásaiból meríti tárgyát. A helyiség 6,98 méter hosszú és 4,67 méter széles volt. Egyik rövid falán egy 2 méteres ablak nyílt, míg azzal szemben egy folyosóra nyíló ajtó állt. A nyugati falat egy kandalló szegélyezte, a keleti hosszanti fal viszont érintetlen volt, bár ma már innen egy ajtó vezet át a személyzet lakhelye felé. A szobabelső egészen pontos megjelenéséről nincsenek megbízható források. A kutatás szerint a faburkolatú mennyezet és a falakon körbefutó díszes szegélyek közti festett dekoráció 1527-ben készülhetett el, Anselmo de Ganis és Agostino da Mozzanega munkája nyomán. 3 Közvetlenül a plafon alatt, a padlózattól 3 méterre faragott keretek közt helyezkedett el a freskófríz, amely antikizáló jeleneteket vagy ablakból kinyíló tájkép részleteket mutatott be. Szám szerint 15-öt, amelyből 7 tájkép és 8 figurális falfestmény. A jelenetek sorrendje az óramutató járása szerint az ablaktól jobbra: Tájkép a Palazzo del Te épületével; Apolló és Pán csatája; Tájkép; Iszákos Dionüszosz; Tájkép; Vénusz, szatír és menád; Orpheusz Plútó és Proserpina előtt; Tájkép; Marsyas megkínzása; Paris ítélete; Tájkép; Bacchus és Ariadné; Tájkép; Pán a nimfák társaságában és Tájkép voltak. A freskók mind az antik irodalomból táplálkoztak ugyan, de a jelenetek nem mutattak egymásutániságot. A hosszabb falakon a figurális ábrázolások 1 Verheyen, Egon: The Palazzo del Te in Mantua. Images of Love and Politics. Baltimore, Verheyen Verheyen

31 annyiban kapcsolódtak egymáshoz, hogy a szemben lévő falfestmények főszereplője megegyezett, tehát a freskók csak térben tartoztak össze. 1 A Sala di Ovidio frízjelenetének főszereplői Vénusz, Bacchus és Apolló, Jupiter gyermekei voltak. 2 Isteni származásuk és a fríz dekoráción visszaköszönő hangulat miatt feltételezhető, hogy 1531 és 1532 között ii. Federico Gonzaga ebbe a helyiségbe rendelte meg Correggiótól a Jupiter szerelmei táblakép-sorozatát. A négy festmény tematikája szintén az ovidiusi irodalomból merítette témáját. A vásznakon híres átváltozásmítoszok elevenedtek fel, amelyeken a főisten más-más alakban hódítja meg halandó kedveseit: Ganümédészt, Iót, Danaét és Lédát. 3 A sorozatnak a kartontervek szerint készült volna még egy példánya, amely Antiopé és Jupiter (14. kép) történetét mutatta volna be, de ennek létrejöttét meghiúsította a festő viszonylag korai halála. 4 A négy műalkotás két-két párra osztható, a függőleges beállítású Ganümédészre és Jupiter és Ióra, illetve a vízszintes képi megfogalmazású Danaéra és Lédára, a tervek szerint formailag ezekhez illeszkedett volna az Antiopé ( kép) is. A Sala di Ovidio falaiból és a festmények méretéből kiindulva a függőleges pár kerülhetett az ablak mellé, míg a tervezett három vízszintes szerelmi jelenet a nyugati falon kapott volna helyet. A festmények sorrendje a fő fal jobb oldalától haladva Danaé, Léda és Antiopé lett volna. 5 II. Federico Gonzaga magánszobájába az édesanyja Isabella d Este allegorikus jelentésekkel és all antica szellemiséggel átitatott studiolójából az ókori ideavilágot megtartotta, viszont ízlése közelebb állt nagybátyjáéhoz. A ferrarai fejedelem és ii. Federico Gonzaga a Cinquecento fejedelmeire jellemző ízlésvilággal rendelkeztek és az érzékeken alapuló örömforrások ábrázolását 1 Verheyen Verheyen Hope, Charles: Federico II Gonzaga as a Patron of Painting. In: Chambers, David, -- Martineau, Jane (edd.): Splendours of the Gonzaga. London, Popham, A. E.: Correggio s Drawings. London, Verheyen

32 14. kép Correggio: Jupiter és Antiopé. vörös kréta, papír. 16,1 13,5 cm. Párizs, Louvre Múzeum. ltsz kép A Sala di Ovidio északi és nyugati falának rekonstrukciós rajza, Mantova, Palazzo del Te 52

33 53

34 a művészetben sem vetették meg. 1 Ezt támasztották alá privát helyiségeikben helyet kapó képciklusaik tematikái is. ii. Federico Gonzaga Correggiótól érzéki tartalommal párosuló szerelmi jeleneteket rendelt meg, amelyek egymásrautaltságát a képeknek otthont adó terem, a Sala di Ovidio ovidiusi alapideája erősítette. A szoba mitológiai mesékkel átitatott környezetében a két-két különböző formájú, de azonos tartalmú festmény könnyen sorozattá vált. A Jupiter szerelmei képciklus Correggio pályája során nem datálta alkotásait, ezért a fennmaradt festmények elkészülésének pontos időpontját sok esetben nehéz megállapítani. A xviii-xix. század művészettörténészei a Jupiter szerelmeit a képek bizonytalan keletkezése miatt nem merték egyértelműen sorozatnak tekinteni, ám a megjelenített mitológiai tematikának köszönhetően együtt tárgyalták őket. A festőóriás xx. századi kutatói és monográfusai, mint Karl Maria Swoboda, Egon Verheyen és Cecil Gould a Szerelmek azonos irodalmi háttere, stílusjegyeik, ikonográfiájuk és elkészülésük szoros egymásutánisága alapján feltételezik, hogy egy előre meghatározott tematika szerint felépülő képciklus darabjai voltak. Egon Veyheren nevéhez fűződik mind a négy alkotás közös értelmezésének elmélete. Veyheren szerint a Jupiter szerelmei nem csak egy az észak-itáliai érett reneszánsz fejedelmeinek magánszobáiba kerülő, erotikus tartalmú ábrázolások közül, de összetettebb szemantikája is van. Ha a feltételezés helytálló és a Jupiter szerelmei, a Mantova külvárosában álló Palazzo del Tébe készültek, akkor egy a Giulio Romano által megszabott dekorációs program részét képezték. A Sala di Ovidio legszorosabb párhuzama a római Villa Farnesina Raffaello által megálmodott faldekorációja. A Villa Sala dei Fregio nevű termének frízén a Sala di Ovidióhoz hasonlóan Jupiter szerelmi kalandjai elevenedtek meg. A díszítés Europé, Danaé és Szemelé történetét mutatta be Herkules tíz hőstette mellett. A történelem folyamán ez volt 1 Hope

35 az első olyan ábrázolás, ahol Jupiter és halandó kedveseinek históriája összefüggő sorozatként jelent meg. ii. Federico Gonzaga az 1500-as évek elején Rómában vendégeskedett, így ismerhette a Villa Farnesina dekorációját, ahogy udvari művésze Giulio Romano is. Romano Raffaello műhelyének tagjaként részt vett a palota dekorációs munkálataiban és a római programot az 1520-as években Mantovában valósította meg. 1 A Sala di Ovidio-ban a főisten szerelmi történetei fríz helyett Correggio olajképeinek formájában elevenedtek meg a falakon. A Jupiter szerelmei mint összefüggő sorozat jelent meg monumentális keretek között. A szoba adottságai megfelelő teret engedtek ahhoz, hogy ii. Federico Gonzaga és Giulio Romano ne csak négy, hanem nyolc olajképet tervezzen a szobába, amelyek folytatták volna Jupiter hódításainak sorozatát. A szoba mitologikus-bukolikus atmoszféráját erősítette Anselmo de Ganis és Agostino da Mozzanega szegélydekorációja. Az itáliai reneszánsz által nagyra tartott szerzők, mint Boccaccio és Ovidius írásai mind foglalkoztak Jupiter kicsapongásaival. A legnépszerűbb nyolc hódítás Ió, Danaé és Léda mellett, Antiopé, Szemelé, Európa, Aigina, majd Alkméné történetei voltak. Correggio hagyatékában fennmaradt egy az előbbiekben említett nagyméretű karton is, mely Antiopé alakját ábrázolta. A vázlat formailag illeszkedett Danaé és Léda vásznaihoz, feltehetően a terem nyugati falán a két halandó lány históriája mellett helyezkedett volna el. Veyheren a vázlat nagy méretéből arra következtetett, hogy az Antiopét ábrázoló rajz nem egy korábbi Correggio-alkotáshoz, a Vénusz és Cupido a Szatírral vagy más néven a Jupiter és Antiopéhoz tartozott. Úgy vélte, Correggio 1534-es hirtelen halála nemcsak az Antiopé elcsábítását bemutató hiánytalan vázlat elkészültét, de a Sala di Ovidio eredeti programját is meghiúsította, így teljes pompájában csak a Ganümédész, Jupiter és Ió, Danaé és Léda táblaképei kerültek befejezésre. A Jupiter szerelmei nem csak témájukat tekintve, de technikai megoldásaikban is összefonódnak. Correggio mitológiai képein szembetűnő Leonardo da Vinci 1 Veyheren

36 festészettechnikai újításainak a kontúrvonalak összemosásának, azaz a sfumatónak és a plaszticitás érzést elősegítő erőteljes fény-árnyék használatnak, a chiaroschurónak az alkalmazása. A festő a leonardói eszköztárat sajátjával vegyítette, így lágy vonalvezetésének illetve alakjai érzéki beállításának köszönhetően mitológiai festményei igazán élő, sejtelmes, egyben egyértelműen erotikus jelleget kaptak. A stílus Correggio sajátja lett: a jelenkori művészettörténet festészetét a barokk egyik fontos előfutáraként tartja számon. A Jupiter szerelmeinek elkészült négy alkotása mélyen erotikus indíttatású, melyek találkoztak ii. Federico Gonzaga ízlésvilágával. A herceg amellett, hogy örömét lelte az érzéki képekben, a pajzán költeményekben, illetve a nő test szépségében az ábrázolt jeleneteket nem véletlenszerűen választotta ki a klasszikus költészetből. A Ganümédész, Jupiter és Ió, a Danaé és a Léda Correggio lágy festésmódjának és a szép, meztelen hősnők beállításának köszönhetően a férfi szemének gyönyörködtetésére szolgáltak, ugyanakkor a herceg magánéletének ismeretében személyes indíttatást is nyertek. A mantovai udvar egyik leghíresebb románca a férjezett Isabella Boschetti és ii. Federico Gonzaga között bimbózott. Az asszony 1520-ban elkísérte a herceget velencei útjára, így a nyilvánosság előtt is együtt jelentek meg. Isabella d Este nem nézett jó szemmel fia kicsapongó életére és szeretője személyére. A neheztelés egyik oka többek között keresztnevük azonossága volt. A márkinő nem tűrte meg az új Isabellát a Corte Vecchia falai között, Federico Gonzaga részben ezért, részben közelgő házassága miatt (Margherita Paleologával), belefogott magánpalotájának, a Mantova városán kívüli Palazzo del Te építkezéseibe. A palotában Isabella saját lakosztályt kapott, amelynek egyik szobája volt a Sala di Ovidio. 1 A Palazzo del Te és a Villa Farnesina közti párhuzamot nem csak Giulio Romano személye, de a két épület indíttatása is erősíti, hiszen a Farnesina 1 Veyheren

37 Agostino Chigi szeretőjének épült, illetve több szoba dekorációs programja is hasonló volt. A xvi. században az uralkodók kedveltek ókori hősök, illetve istenségek szerepében tetszelegni vagy azok attribútumaival reprezentálni magukat. 1 Ez a magatartás nem állt távol Federico Gonzagától sem, aki családja császári származását Jupiter egy transzformációjából, a Ganümédészt elragadó sasmadár alakjából vezette le. 2 Correggio szerelmi történeteinek szemszögéből a herceg számára kellemes szerepkör lehetett a főisten képében megjelenni. Jupiter Correggio vásznain álruhában hódítja meg halandó kedveseit. A képeken Ió, Danaé és Léda személye hasonló vonásokkal bírt. Karakterük és halandó létük arra enged következtetni, hogy alakjaikkal ii. Federico Gonzaga Isabella Boschettit kívánta azonosítani. Ennek tükrében Jupiter szerelmei az álruhás herceg és szeretője titkos kapcsolatának állított örök emléket. Összegzés Tanulmányom kiindulópontja Egon Veyheren 1966-os Correggio s Amori di Giove című írása volt, amely elsőnek bizonyította azt, hogy Correggio, Jupiter szerelmei egy összefüggő, előre megtervezett sorozat darabjai voltak és azok ii. Federico Gonzaga magánpalotájába, a Palazzo del Te, Sala di Ovidio elnevezésű termébe készültek. Correggio jelenkori monográfusai, mint Marcin Fabianski és David Eskerdjian elfogadják Egon Veyheren elméletét, de írásaikban leginkább egyesével, illetve párosával tárgyalják a festményeket. Tanulmányaikban a Szerelmek részletes elemzései mellett csak említésszerűen foglalkoznak a képek otthonául szánt helyiséggel. Értekezésem célja volt, hogy a képciklus elemzése mellett kitérjek a Sala di Ovidio jelentőségére, amely a képciklus létrejöttét és programját is befolyásolta. Ezt a Gonzaga d Este családon belüli humanista studiolók hagyományából vezettem le. Érdemesnek tartottam egy 1 Fabianski Ekserdjian

38 olyan összefoglaló írás létrehozását, amely a Cinquecento dolgozószobáinak hagyományát szem előtt tartva kiegészíti Egon Veyheren tanulmányát és közelíti a szerző koncepcióját a jelenkori kutatók álláspontjához. Képjegyzék 1. kép: Correggio: A Camera di San Paolo kupolája és kéménykürtője freskó, Párma, San Paolo kolostor. Forrás: Ekserdjian, David: Correggio. London, Yale University Press, kép: Correggio: Ganümédész elrablása olaj, vászon. 163, 5 70, 5 cm. Bécs, Kunsthistorisches Múzeum. ltsz Forrás: Ekserdjian, David: Correggio. London, Yale University Press, kép: Correggio: Jupiter és Ió olaj, vászon. 163, 5 70, 5 cm. Bécs, Kunsthistorisches Múzeum. ltsz Forrás: Ekserdjian, David: Correggio. London, Yale University Press, kép: Correggio: Danaé olaj, vászon cm. Róma, Borghese Galéria. ltsz Forrás: URL: (letöltés dátuma: ) 5. kép: Correggio: Léda olaj, vászon cm. Berlin, Gemaldegalerie. ltsz Forrás: Ekserdjian, David: Correggio. London, Yale University Press, kép: Giulio Romano: Palazzo del Te épületének nyugati és keleti szárnya Mantova. Forrás: URL: (letöltés dátuma: ) 7. kép: Hermann Posthumus: Theophane és Léda freskó. Landshut, Stadtrezidenz. Forrás: Journal of the Warburg and Courtauld Institutes. XXIX/ kép: Michele Pannonio: Thália múzsa tempera és olaj, nyárfa cm. Budapest, Szépművészeti Múzeum. ltsz. 44. Forrás: adatlap/thalia_muzsa_michele_q_class_ kép: Andrea Mantegna: Parnasszus olaj, vászon cm. Párizs, Louvre. ltsz Forrás: Campbell, Stephen: The Cabinet of Eros. Renaissance Myt- 58