A TARTALOMBÓL: A demokrácia csõdje a kettõs mérce! Dörmögõ Dömötör elköszönt A legszürkébb eminenciás... 7

Átírás

1 A TARTALOMBÓL: A demokrácia csõdje a kettõs mérce!... 2 Dörmögõ Dömötör elköszönt A legszürkébb eminenciás A nagy biztosítók már a spájzban vannak? 8 A Nyugat halála A világ legkártékonyabb országa Izrael. 11 Önök az antiszemiták! Budaházy: a MÚK 12 pontja A zsidók uzsorások és kizsákmányolók. 15 Csintalan: Én egy rohadt bûnözõ vagyok 16 Ez az a föld Gondolatok a Visegrádi disputáról Lipták elvtárs, Ön megkezdte háborúját a magyar nép ellen Kádár köpönyege Ellenségmaximalizálás Levelezés a Jóistennel (értsd Orbán Viktorral) Szabály az szabály Mi az, amire Gy. F. annyira vágyik, de nem kaphatja meg soha? Gaudi: törvénysértõ a passzív ellenállást tiltó kormányrendelet Belpolitikai, helyzetelemzõ program tézisek TUBES-radar Valódi okok!!!!! Hiteles forrásból!!!! Tubes: megismétlõdhet a zengõi csata?. 34 Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

2 Dr. Mészáros Gyula írása a népszavazásról A szerzõ a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia Repülõtanszékének volt vezetõje, jelenleg a Magyar Hadtudományi Társaság repülõszakértõje. A demokrácia csõdje a kettõs mérce! A pécsi népszavazás után szuperszonikus gyorsasággal döntött a kormány a nép nevében" és helyette a tubesi radarépítés megkezdésérõl.szégyen a demokráciánkra, szégyen a kormányra, szégyen a Honvédelmi Minisztériumra, akik kettõs mércével mérve semmibe veszik a 94%-os tiltakozást a radartelepítés ellen." A demokrácia csõdje a kettõs mérce! A pécsi népszavazás után szuperszonikus gyorsasággal döntött a kormány a nép nevében és helyette a tubesi radarépítés megkezdésérõl. Röpke hírben közölték a kemény döntést: Népszavazás ide, tiltakozás oda: a Tubesen épül meg a lokátor! Biztosnak tûnik, hogy a Pécs melletti Tubes-hegyen épül fel a régóta tervezett NATO-lokátor. Bár a radar építését komoly viták elõzték meg, Gál J. Zoltán, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára szerdán bejelentette a kormány döntését." Szégyen a demokráciánkra, szégyen a kormányra, szégyen a Honvédelmi Minisztériumra, akik kettõs mércével mérve semmibe veszik a 94%-os tiltakozást a radartelepítés ellen. Ha és amennyiben a népszavazáson részt nem vett lakosok voksát a telepítés melletti döntésnek aposztrofálják az ellenzõkkel szemben, az felülírja az eddigi országos választások eredményességét is. Az a Kormány által állított tény, mi szerint a pécsiek többsége a radartelepítés mellett voksolt volna ugyanolyan hazugság, mint amit a választások elõtt hallott az ország. Sajnos az öszödi példa immáron követendõ erkölcsi norma lett nemcsak a baloldali elit részérõl, hanem sajnos egyre inkább a társadalom részévé válik. A Kormány és a baloldal a saját izlése szerint játszadozik a választás intézményével segítségül híva legkedvesebb eszközét a kettõs mércét. Miért kettõs mérce? Mert ha feltételezzük - mint ahogyan a kormány ezt ebben az esetben tette - hogy az országos választásokon a szavazást bojkottálók mindegyike a NEM szavazatot képviselte, akkor Magyarországon már régen megbukott volna az egyébként is gyenge lábakon álló demokrácia! Merthogy akkor az IGEN szavazatok nem lettek volna elegendõek az egyik vagy a másik párt gyõzelméhez, vagyis leszavazták volna az induló honatyákat. Ha így döntenénk az országgyûlési, önkormányzati választások eredményei alapján, akkor bizonyára más világban élnénk. Többségi IGEN szavazat ugyanis soha sem lett volna. A jelenlegi kormánylogika szerint aki Pécsen nem szavazott, az támogatta a kormány radartelepítési elképzelését, vagyis NEM szavazatnak tudták be. Így mintegy radarellenzõ IGEN szavazata ellenében mintegy radartelepítést támogató NEM szavazat áll szemben. Vagyis Pécs lakosságának 70%-a támogatta a kormány elképzelését e logika szerint, 30%-a pedig nem támogatta. Látható többség! - mondaná az Országgyûlés levezetõ Elnöke az egyidejû listás szavazásnál. Akit érdekel, eljátszadozhat az efféle matematikával. Vizsgáljuk meg ilyen szemüvegen keresztül az elmúlt idõk országos választásainak eredményeit, számszerûségét és értékeljük az eredményeket. Bizony sok helyen másképpen alakultak volna az eredmények! Játsszunk hát egy kicsit a számokkal! A radar egyértelmûen a NATO délre kiterjesztett szeme, amellyel a nem létezõ ellenséget kémlelik éberen, az országon belüli polgári légiforgalom irányítása szükségességének leple alatt. Ezért ezt a matematikai játékot a NATO népszavazással kezdem. A jogosult szavazók száma akkor fõ volt. A ténylegesen szavazók száma: fõ. Ez a szavazópolgároknak durván a 49,19%-a volt. Nem szavazott, vagyis NEM szavazatnak beszámítható a fenti logika szerint szavazat. Érvényes IGEN szavazat, amellyel a NATO-ba való belépést támogatták a választópolgárok: volt. A NEM szavazatok száma (beleértve az érvénytelen szavazatokat is): Ha ehhez hozzáadjuk a nemmel szavazókat, vagyis a NATO-belépésünket nem támogatók számát, akkor a IGEN szavazattal szemben ( ) NEM szavazat áll!!! EZ AZT JELENTETTE, HOGY A MAGYAR ÁLLAMPOLGÁROK 58,5%-a A BELÉPÉS ELLEN, 41,5%-a PEDIG A BELÉPÉS MELLETT VOKSOLT. Vagyis a magyar választópolgárok elutasították a NATO-ba való belépésünket. Akinek kedve van, folytathatja a matematikai elemzést az országgyûlési választások, vagy a december 5.-ei népszavazás, stb hasonló elemzésével. Érdekes felfedezéseket és a kettõs mérce megalapozottságát fogja észlelni. Ha a fentiek ellenére mégis beléptünk a NATO-ba, akkor vagy az a döntés volt törvénytelen, vagy amennyiben az törvényes volt, akkor a pécsi népsza-vazás is érvényes, mivel a szavazók döntõ többsége ellenezte a radartelepítést. Nem szabad a számokat és küszöböket csûrni-csavarni attól függõen, hogy kinek és milyen célból szükséges a népszavazás. Vagy mindenütt 50%+1 fõ, vagy minden szavazáskor 25%+1 fõ legyen a küszöbérték. Mindezt a kettõs mérce elkerülése érdekében, az igazságosság jegyében gondolom így. Persze a népszavazás körül nem volt minden a rendjén. Az egyik pécsi lakos így írt a népszavazásról: a hallgatás nem beleegyezést jelent, hanem leginkább csalódást a demokratikus intézményekben, távollétet a szavazás idején, alulinformáltságot (volt, aki nem is kapott értesítést, vagy nem tudta, mit kapott!) stb. Nos, tisztelt politikai elit! Ha kiírnak egy népszavazást, mert tényleg kíváncsiak az állampolgárok véleményére, akkor azt meg kell támogatni egy kis pénzzel és széles információs tert kell biztosítani a lakosság számára. Legalább úgy, mint ahogyan azt az országgyûlési választásokon teszik a saját érdekeikben. Nics nagy népszavazás és információdömping, vagy kis népszavazás és alacsony szintû, szegényes és pénzhiányos információ. Illetve van, vagyis volt Pécsen, ahol az aktivisták saját anyagi javaikat sem sajnálva álltak ki az igazukért. Csak gratulálni lehet nekik a kitartásukért. S amennyiben rendelkeznének több pénzzel, a cél elérésének eszközével, amint azt egy jobboldalinak igazán nem mondható újságíró szájából hangzott el, valószínû megajándékoznák Pécs lakosságát Kölcsey Ferenc - ma igazán aktuális gondolatait tartalmazó, unokaöccséhez, Köcsey Kálmánhoz írt -szenzációs mûvével, a Parainesis-sel. Tisztelt pécsi aktivisták! Tisztelt pécsi polgárok! Ne adják fel! Harcoljanak a kettõs mérce ellen, a demokratikus jogaikért. A szerzõ a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia Repülõtanszékének volt vezetõje, jelenleg a Magyar Hadtudományi Társaság repülõszakértõje. Dr. Mészáros Gyula Aki az ördöggel szövetkezik, az kínnal fizet! (A nép ajkán született bölcs mondás) 2 jó ha figyelünk

3 avagy Élet az SZDSZ után? Miska Kancsó menetet hajtott végre. Ennek akár még örülhetnénk is. Mégsem örülünk. A Francisco által levezényelt generációváltás a magát liberálisnak valló törpeminoritásban is átrendezte az erõvonalakat. A pénz és a hatalom kizárólagossága és mindenek felettisége átvette a korlátlan teljhatalmat, a langaléta ripacs immáron a teljes koalíciót kézben tartja. Ám a szárnyaszegett rabmadarak kókadozó kornyadozó tisztújítási haccacáréja még kezdetét sem vette, amikor a világhálón az alábbiakkal kellett szembesülnöm: Idézet Farkas Andrástól a Hírszerzo.hu internetes oldalról, március 22. A magyar nacionalizmus vegytiszta önkínzás címû írásból: Mit kívánhat a magyar nemzet? Ha igazán jót akarunk magunknak, akkor azt, hogy szûnjünk meg népben-nemzetben tételezni a jövõnket. A nemzeti gondolkodási rendszert vessük oda, ahová ma már való: a történelem zsúfolt szemétdombjára. Ahogyan azt az urbánus frazeológiában (Béla bátyám kedvéért, a városi szóhasználatban) mifelénk mondani szokás, az agyam rögtön lelökte a szíjat. Nem azért mondom, mert eleddig három hosszú és kimerítõ, ám annál élvezetesebb estét ültem végig a ciszterci rend pécsi Nagy Ha azt mondjuk, hogy az MSZP-t ma egy pártállami csöcsökön nevelkedett, egykori KISZ-fiúból neoliberális süvölvénnyé cserepedett yuppie irányítja, az SZDSZ-re oly jellemzõ féktelen szabadosságú kozmopolita beállítottsággal, vagy arról beszélünk, hogy Kóka hatalomra jutásával a neoliberális törpemino- ritás gyakorlatilag a szegfûmintás utódpárt egy tagozatává degradálódott, nos akkor azt kell megállapítanunk, hogy bizony nem járunk messze az igazságtól, gyakorlatilag tökmindegy a dolog. Erre mondaná azt Bódi Lajos, mûvésznevén Tüdõ, az erõcsávó, hogy árnyalatnyi különbség, nincs jelentõsége jó ha figyelünk 3

4 Lajos Gimnáziumának dísztermében a Szent Koronáról szóló elõadássorozat keretében, hanem csak úgy általánosságban, de legyen olyan kedves és mondja mán meg nekem valaki, hogy mi a rossebbe gondolkodjunk, ha nem a népben, a nemzetben? Akkó miben? Csak nem mán megen az individuumban?! Te, szerencsétlen! Nem elég, hogy ilyen hülyeségekkel fárasztják az embert hétvégére, még itt van ez az elnökválasztási hajcihõ is, amirõl mindenki tudta, hogy elõre le van vajazva. A szolgalelkületû ölebmédia persze még a csapból is azt zuhogtatta, hogy most akkor vajon a hitelesség (értsd a Fodor-gyerek) vagy a sikeresség (értsd: Kóka Johnny, az 1ügyû ígérgetõ) kerül-e ki gyõztesen az erõfelmérõbõl. Mint ha nem lenne teljesen mindegy. Nekünk legalábbis teljesen mindegy. A sajátos nyuszi-fog mosolyú sikeremberrõl tudjuk, hogy a langaléta ripacshoz húz a szíve, s ahogyan azt a Magyar Nemzet által gondosan az elnökválasztási összecsapásra idõzített dunaújvárosi fiaskó kapcsán is láthattuk, hatékony segítõje az ország fehérgalléros bûnözõk módjára történõ csendes és feltûnésmentes kifosztásában. Barátaim! Én szeretem a versenyt! Ezek az õ szavai. Ja. Ahogyan annak idején Sándor Gyuri mondta: Egyenlõ pályák, egyenlõ esélyek! Én biciklivel megyek! Te megkapod a földnek azt az árát, amit termõföldként ér, én meg zsebre vágom a sokszorosát, amit ipari területként ér. Mit is mondott az imént Tüdõ? Árnyalatnyi különbség, nincs jelentõsége. De hol vagyunk még az elnök aspiránsoktól, amikor itt van ez a drága aranyos nagydarab ember, aki éppen búcsúzni ké(ny)sz(er)ül? Idézet az szdsz.hu internetes oldalról: Petõ Iván igazi szemétségnek nevezte, hogy Kuncze Gábort lejárató óriásplakátok jelentek meg a városban. Úgy fogalmazott: szemétség emberileg megpróbálni lejáratni valakit akkor, amikor már nincs tétje. Hozzátette: úgy tudja, 120 óriásplakátot helyeztek ki a fõvárosban. Forrás: szdsz.hu Mit lehet erre mondani? Asszem semmit, mer ez önmagáért beszél. Vagy talán csak annyit, úgy tûnik, ha lassan is, de még Degesz uram kutyaszaros világvárosában is változnak az idõk. Erre mondja azt mifelénk a dúsképzeletû nép az urbánus frazeológiában (Béla bátyám kedvéért a városi szóhasználatban), hogy most mán a pestieknek is tele van a töke ezzel a mocskos bagázzsal. És akkor jöjjenek a gyöngyszemek a búcsúbeszédbõl, a teljesség igénye nélkül. Íme: Bizonyítsuk be, hogy a gazdasági hatékonyság, a siker és a társadalmi igazságosság nem kizárják, hanem ellenkezõleg, támogatják egymást! Fejlõdõ, boldog ország, ahol jó élni, csak így jöhet létre! mondta Kuncze Gábor elnöki búcsúbeszédében. Itt álljunk csak meg egy szóra, Istenben szeretett felebarátim! Gabi! Az Isten szent szerelmére! Mán nyóc rohadt éve mást se csináltok, csak bizonyítotok, oszt hova jutottunk?! A gödör legaljára, basszátok meg! (És akkor ilyenkor csodálkozunk, ha a szépirodalom és a publicisztika kimeríthetetlennek tûnõ eszköztára a végéhez ér? Hát ne csodálkozzunk!) De megyünk tovább! Kuncze szerint az SZDSZ felelõssége, hogy a magyarok szabadságról alkotott fogalma lépést tartson az idõvel. Magyarországon nem szeretik az emberek a globalizációt, de meg kell gyõznünk õket, hogy nem zárhatjuk magunkra az ajtót mondta ezzel kapcsolatban a leköszönõ pártelnök. A Fideszre utalva Kuncze kijelentette: a liberálisok felelõssége, hogy útját állják az embereket az utcára vivõ, továbbá lényegtelen kérdésekben népszavazást erõltetõ törekvéseknek. Ha nem leszünk képesek ízekre szedni a következõ években ezt a sok baromságot, nem érdemeljük meg, hogy politikusok legyünk. Hölgyeim és Uraim, kedves barátaim, itt megint pihenõt kell tartanunk egy röpke pillanatra, mert Miska Kancsó ezúttal tényleg elrúgta a pöttyöst. De méghozzá nagyon. (Urbánus frazeológia: elvetette a sulykot.) Idézzünk az évi XX. Törtvénybõl, melyet ma úgy ismerünk, mint a Magyar Köztársaság Alkotmányát: 2. (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. (2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselõi útján, valamint közvetlenül gyakorolja. 28/B. (1) Országos népszavazás és népi kezdeményezés tárgya az Országgyûlés hatáskörébe tartozó kérdés lehet. 28/C. (3) Ha az országos népszavazást el kell rendelni, az eredményes népszavazás alapján hozott döntés az Országgyûlésre kötelezõ. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy ez az ember nincs tisztában a demokrácia szó jelentésével, annak tartalmával. Az ugyanis népfelséget jelent. A többség uralmát a kisebbség felett. De ez még hagyján, istenkém, ostoba szegény. Ez van. De az már sokkal súlyosabb, hogy ennek az embernek leköszönõ pártelnökként sincs annyi esze, hogy észre vegye, szembemenetel a demokratikus berendezkedéssel. Nyilván nem úri passzióból vagy unalomból mennek emberek tízezrei és százezrei az utcákra, mintha nem lenne jobb dolguk éppen. Mondjuk ezen azért nem ártana elgondolkozni, Miska Kancsónak sem. Igaz, tõle magától hallhattuk, hogy esze, no hát az annyi van, amennyi éppen van. Nyilván teljesen lényegtelen kérdések azok, amiket népszavazásra bocsátanak, nyilván azért adják a nevüket, adataikat százezrek hozzá. Én persze megértem, hogy Kuncze elnök úr számára az olyan kérdések, mint a vizitdíj, a tandíj lényegtelen kérdések, nyilván ezek is a baromság kategóriájába tartoznak. No, de hát miért csodálkozunk ezen, amikor a koalíciós partner, s egyúttal a kormány elsõ embere kurvának és nyüvesnek nevezi ezt az országot, a mi hazánkat. Mi mást is várhatnánk ilyen emberektõl? És itt megint meg kell állnunk egy rövid pillanatra. Lépjünk csak vissza egy lépést az idõben. És most a bal-liberális érzelmû honfitársaimhoz szólok. Barátaim! Emlékszünk még május 1-jére? Emlékszünk még Medgyessy Péter, alias 4 jó ha figyelünk

5 James Gondra, a Kárpátok Cicerójára, amint Armani-öltönyében hanyag eleganciával megforgatja az azóta már bedöglött 320 millió forintos idõkereket? Mondjátok meg nekem, de õszintén, ezt akartátok? 42-fogas amerikai fogpasztamosollyal és rezzenéstelen pókerarccal hazudik bele a mûminiszterelnök a pofánkba (nem csak a mienkbe, a tiétekbe is!) és a helyén maradhat, nem bukik bele a kormány. Tessék mondani, ez itten az Európai Unió? Ez lenne az a bizonyos sokat emlegetett európai szellemiség? Ez lenne az a bizonyos sokat emlegetett és mindenki által oly hõn áhított jogállamiság? Ez lenne a demokrácia? Tényleg ezt akartátok? 100 emberbõl csak 38 mondta azt, hogy csatlakozzunk az Európai Unióhoz. Látható kisebbség. Ennek ellenére csatlakoztunk. Mondjátok meg nekem, de õszintén! Megérte? Tényleg ezt akartátok? De megyünk tovább. Egy újabb gyöngyszem Dörmögõ Dömötörtõl: Sok mindent ért el Magyarország az elmúlt tizenhét évben. Ebben nekünk, szabad demokratáknak meghatározó szerepe volt. Az volt a rendszerváltáskor és az ma is. Nélkülünk más lenne ez az ország, és semmiképp nem jobb. Saját, senki máséra nem hasonlító politikai stílust alakítottunk ki, olyan stílust, ami nélkül színtelenebb, embertelenebb, unalmasabb lenne a magyar közélet. No comment. Itt a vége, fuss el véle! Így búcsúzott hát a nagy mesemondó. Most, hogy azért kellett-e mennie a vízvezeték-szerelõbõl pártelnökké felfújt politikai bohócnak, mert közölték vele, hogy thank you for your cooperation, vagy a mára humorát vesztett, és ettõl a rengeteg mocsoktól végképp megcsömörlött embernek lett elege az egészbõl, nem tudjuk. Sejtésünk azért van. Önként és dalolva senki sem áll fel a konc mellõl, az hétszentség. Alig van már valami eladható közvagyon, elég volt ebbõl a nyugdíjas tempójú tökölõdésbõl, jöjjön a fiatalság, aki senkire és semmire nincs tekintettel, úthengerként tapos bele mindenkit a betonba, aki az útjába áll. Nos, örömmel jelenthetem, a fiatalság megérkezett, kérem tisztelettel! És ahogyan azt mán a szegfûmintás utódpárt soraiban is láthattuk, úgy beledöngölik a betonba az elõzõ nemzedékeket hangadó figurástól, mérvadó tekintélyestõl együtt, mintha ott se lettek vóna. Még hírmondó sem marad belõlük. Itt van mindjárt ez a Johhny gyerek. 1ügyû ígérgetõ. Mivel Francisco embere, nagy valószínûség szerint szolgai módon végrehajtja majd ura és parancsolója utasí- jó ha figyelünk 5

6 tásait. Így minden bizonnyal búcsút mondhatunk a Horn-Kuncze érára oly gyakran jellemzõ gyakori ütésváltásoknak. Csendes hatékonysággal, kart karba öltve teszik tönkre és fosztják majd ki hazánkat. Rabolják le azt a kevés mozdítható közvagyont, ami még maradt. Az már most borítékolható, hogy mindazok, akik az elmúlt bõ másfél évtizedben történtek ellenére, talán valamiféle eszmei meggyõzõdésbõl, vagy csuda tudja, hogy mibõl, de még ez idáig kitartottak az álliberális törpeminoritás mellett, hogy most, amikor aztán végképp a karvalytõke és a globalizáció embere került az elnöki székbe, bizonyosan odahagyják majd ezt a sajátos, a harácsolásra, a nemzetpusztításra, az értékek kitartó, valamint állhatatos rombolására szövetkezett sajátos véd- és dacszövetséget. Kóka fõnökéhez hasonlóan, gyakorlatilag lekoppintotta annak pártbeli karrierjét. Erre mondják azt az urbánus szubkultúra mélységes mély bugyraiba empírikus tapasztalatszerzés céljából alámerült szociológus hallgatók, pénz beszél, kutyaszar táncol. Kedves barátaim, szeretem a versenyt! Komolyan mondom, mint ha valamelyik rossz emlékû mosóport áruló hálózatos rendszer meetingjén lennénk a kilencvenes évek közepén. Ami a messzi Ámerika kertvárosaiban unatkozó háziasszonyok közül jó néhányat dollár-milliomossá tett, az itt még manapság sem mûködik. Csak a kevésszámú kiváltságos számára. És, hogy ki lehet kiváltságos? Azt majd mi eldöntjük! A messzi Ámerikából automatikusan importált Keep smiling (Mindig mosolyogj!) életérzés a nyuszifogú gigolo negédes elõadásmódjában sem nyeri el az átlagmagyar tetszését. Fõként akkor nem, ha az illetõ Magyarország legszélsõségesebb, legtöbb pusztítást és rombolást okozó politikai csoportosulásának újdonsült erõs embereként avanzsál. Már maga a kampány is a közröhej kategóriájába tartozott. Még hogy hitelesség, meg sikeresség! Ugyan kérem! Fodor, meg a hitelesség? Még csak köszönõ viszonyban sincsenek egymással. A múltkor épp Havas Henrik mesélte a Mokka reggeli mûsorában, amikor Fodor bent járt nála, hogy egy mérvadó liberális barátja szerint (nevet persze nem mondott:-) csak azért nem válnak meg Fodortól, mert a jelenlegi népszerûség mellett nem engedhetik meg maguknak, hogy 2 3%-nyi szavazót veszítsenek, hiszen akkor a legközelebbi választáson egyszerûen kiesnének a parlamentbõl. De mondjuk egy tíz százalékos állásnál, már úgy kirúgnák ezt a Gabi gyereket,hogyalábasemérnéaföldet. Száz szónak is egy a vége, Fodor Gabi, szokásához híven, immáron harmadszor mérettetett meg, és harmadszor találtatott könnyûnek. Erre szokták aszondani Terminatoréknál: Hastalavista,baby! De megyünk tovább. Magyarország legnagyobb tárcájának élén ezek Kóka Johnny saját szavai Magyarország legkisebb, ugyanakkor, legtöbb kárt, pusztítást és rombolást végrehajtó pártjának újdonsült elnöke áll. Kisülhet ebbõl bármi pozitív is? Aligha. Ráadásul Nyuszifog és fõnöke, a langaléta ripacs áldatlan tevékenységének köszönhetõen most már nemcsak az ország-imázs van oda, hanem az üzleti világ is lassan, de kitartóan hiteltelenné válik. Mindannyian láttuk azt, hogyan kap ide-oda a táncos-lábú Fletó, amikor gáz van, hogyan táncol ide-oda borotvaélen a Nagy Testvér és a Nagy Fõnök között, miközben Magyarország ázsiója soha nem látott mélységekbe zuhan a hiteltelen mûminiszterelnök meggondolatlan megnyilvánulásai miatt. Ha pedig valaki a magyar gazdaságról, az üzleti világról, a vállalkozásokról kezd beszélni, már-már automatizmusként ugrik be legyen az magyar vagy külföldi, hogy na-na, vigyázzunk, álljunk csak meg egy pillanatra, mert itt egész biztosan valami svindli van! Viszik a jó hírünket. El. Jó messzire! Mindeközben a hétvégi tisztújítón Horn Gábornak a következõ könnyelmû kijelentés hagyta el fogai kerítését, hogy aszongya: Magyarország legjobb pártja az SZDSZ Tudja nyüveg! Ezt meg én teszem hozzá így kétszáz kilométerre a Gerbeaud Cukrászda kirakatától, ahonnan azé némiképp más rálátás nyílik az eseményhorizontra. Asszem közelebb járunk az igazsághoz és korrektebben fogalmazunk, ha azt mondom, Magyarország legkirekesztõbb, legtöbb pusztítást és rombolást véghez vivõ parlamenti pártja az SZDSZ. És igen, tökéletesen egyetértek abban Miska Kancsóval, hogy az SZDSZ nélkül ma Magyarország nem itt tartana. Valószínûleg már euróval fizetnénk, a miniszterelnököt pedig úgy hívnák: Orbán Viktor. Száz szónak is egy a vége, Miska Kancsó menetet hajtott végre. Ennek akár még örülhetnénk is. Mégsem örülünk. A Francisco által levezényelt generációváltás a magát liberálisnak valló törpeminoritásban is átrendezte az erõvonalakat. A pénz és a hatalom kizárólagossága és mindenek felettisége átvette a korlátlan teljhatalmat, a langaléta ripacs immáron a teljes koalíciót kézben tartja. A kérdés csak az, hogy meddig? Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára Azok a rendõrök, akikrõl bizonyítható, hogy a bántalmazásnál jelen voltak, legalább bûnsegédként akkor is elkövették a bántalmazás hivatalos eljárásban vétségét, ha tettlegesen ugyan nem vettek részt a verésben, de nem is szólították fel bajtársaikat a bántalmazás abbahagyására állítja a Helsinki Bizottság szakértõje. Kádár András Kristóf, a Magyar Helsinki Bizottság munkatársa szerint nem helytálló, amit a fõvárosi fõügyészség szóvivõje közölt, hogy a kiemelésben részt vevõ rendõrök nem vonhatók felelõsségre, ha nem derül ki, hogy konkrétan melyikük bántalmazott. Kollektív bûnösség valóban nincs, de a rendõrök felelõssége minimum bûnrészességért megállapítható lenne - állítja a civil jogvédõ szervezet munkatársa, ugyanis a Legfelsõbb Bíróság eseti döntésének értelmében a bûncselekmények megelõzésére illetve megakadályozására irányuló speciális kötelezettségükbõl eredõen a rendõrök abban az esetben is megvalósítják bûnsegédként a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétségét, ha a bántalmazáskor jelen vannak, és nem próbálják meg legalább figyelmeztetéssel rávenni a tettest a cselekmény abbahagyására. A Legfelsõbb Bíróság határozata szerint az ítélkezési gyakorlat egységes abban, hogy a bûnsegély megállapításának nemcsak akkor van helye, ha valaki a tettes cselekményét tevõlegesen mozdítja elõ, hanem olyan esetben is, amikor a bûncselekmény elkövetéséhez azzal nyújt segítséget, hogy olyan kötelességét mulasztja el szándékosan, amelynek teljesítése a bûncselekmény elkövetésének akadályozására vagy legalábbis nehezítésére lett volna alkalmas. Kádár András Kristóf szerint tehát azok a rendõrök, akikrõl bizonyítható, hogy a bántalmazásnál jelen voltak, legalább bûnsegédként elkövették a bántalmazás hivatalos eljárásban vétségét. A következetes bírói gyakorlat szerint a részesek akkor is felelõsségre vonhatók, ha a tettes kiléte nem állapítható meg. A jogász szerint nyilvánvaló, hogy amennyiben bizonyítható, hogy valamely rendõr a bántalmazásnál jelen volt, és nem merül fel adat arra nézve, hogy a bántalmazó(ka)t megpróbálta volna figyelmeztetni cselekményük jogellenességére, bûnsegédként való felelõsségre vonásának helye van. A nyilatkozat annak kapcsán született, hogy szeptemberben símaszkos rendõrök összeverték Kruchina Károlyt és öccsét. A fivéreket a Rákóczi úton bántalmazó tíz tagú kiemelõ osztag minden tagjának személyazonossága ismert az ügyészség elõtt, mert a rendõrök terhelõ tanúként szerepeltek a fivérek ellen zajló büntetõügyben amiben késõbb egyébként megszünteték a nyomozást. Az ügyben eljáró ügyész azonban azt mondta Kruchina Károlynak, hogy az ügy aligha jut el a vádemelésig, mert a büntetõjog nem ismeri a kollektív felelõsség fogalmát, a maszkban, azonosító nélkül intézkedõ rendõrök pedig nem árulták el kihallgatásuk során, hogy közülük ki, vagy kik bántalmazták a Kruchina-fivéreket. Forrás: Index, MNO 6 jó ha figyelünk

7 Tavasszal nyílnak a virágok, nyílik a fül a hallásra és nyílhat az elme a gondolat befogadására. Ma Magyarországon a legóvatosabb megfogalmazás szerint is a nemzetközi pénzvilág az úr, melyet a hangadó politikusok hada szolgál. De a szürke eminenciások is a háttérhatalom emberei. A megértéshez Martonyi Jánoson keresztül vezet az út. A nagybajuszos, volt MSZMP-s Martonyi személye az Orbán-kormány külügyminisztereként került a köztudatba. A savállóan rendszerbiztos Martonyi a politikai széljárás kiszolgálójaként lehetett a magyar tudományosság sikerlovagja is, aki 1978-ban kandidátusi disszertációt írt A magyar tengeri fuvarozási szerzõdés címmel. Joggal megkérdõjelezhetõ, hogy egy tengerrel nem rendelkezõ ország esetében van-e értelme a fenti téma felvetésének. Martonyi is tudja, hogy országunkat a legnagyobb jóakarattal sem lehet tengeri hatalomnak minõsíteni. E témaválasztás a luxus-tudomány kategóriájába sorolható, aminek valódi fontossága csekély, ezért kell magyarázkodnia, hogy pl. a vételi jog tanulmányozása nemcsak az eladóknak (nagy tengeri szállítóknak) hanem a vevõknek is fontos. Martonyi disszertációja abban a korban született, amikor az áruforgalom megoszlását a következõ 3 kategóriában kellett vizsgálni: fejlett tõkés, szocialista és fejlõdõ (afrikai, latin-amerikai és ázsiai) országokban. Martonyi jól látta az egyenlõtlen fejlõdés jeleit, hogy nem csökkentek, hanem tovább élezõdtek az uralkodó helyzetet élvezõ hagyományos tengeri hatalmak és a tengeri fuvarozás piacán alapvetõen vevõként megjelenõ, fuvaroztató országok közötti ellentmondások. (A Lenin és Marx munkásságát is kiemelten idézõ disszertációban szó esik arról is, hogy a tengeri fuvarozásban a Szovjetunió 1960-as 13. helyérõl 1975-re a 6. helyre lépett elõ.) Martonyi szocialista optimizmusát sugározzák a VIII. fejezet pontjai: 1. gyors ütemben növekszik a tengeren fuvaroztatott magyar áruk mennyisége, és ez a tendencia a jövõben is folytatódni fog. 2. a magyar tengerhajózás részesedési aránya a magyar külkereskedelmi áruforgalom lebonyolításában emelkedik. 3. növekednek a magyar tengerhajózás fuvarozási szolgáltatásai a külföldi fuvaroztatók felé.a disszertáció indoklásában szó esik arról, hogy... kereskedelmünknek fokozott vagy ki az úr itthon? mértékben kell tudomásul vennie, tanulmányoznia és alakító módon befolyásolnia a nemzetközi fuvarozási piac közgazdasági, igazgatási és polgári jogi közegét. Külkereskedelmünk helyesen ismerte fel, hogy ebben a folyamatban aktívan és a nemzeti érdekeink következetes védelmezésének célzatával kell részt vennünk... Egy évtized múlva a magyar valóság: nemcsak a magyar tengerhajózás, hajógyártás szûnt meg, de a rendszerváltás demagógiája alatt meghalt az egész magyar nemzetgazdaság. Martonyi látnoki tudományossága az ellenkezõjére fordult, de õ talponmaradt. Sõt, ekkor immár nemzetáruló uniós szerzõdés aláírójaként, politikusként lépett elõ, és egyenesen a külügyminiszteri székbe emelkedett. Martonyi 2007-ben egy nevezetes Orbán-beszéd alkalmával Mádl Ferenc társaságában ült. Mádl Ferencnek az elõbbihez hasonló rendszerbiztos életútja a létezõ szocializmus legkorábbi idõszakában kapott strasbourgi ösztöndíjtól az Antall-kormány tárca nélküli privatizációs miniszterségén át vezetett az euro-kommunista államelnökségig. Õ is a tudomány nyelvén kezdte a hatalom szolgálatát. Mádl 1974-es doktori disszertációjában az európai gazdasági versenyrõl írta: a tagállamok szuverenitásukat... feladják. A közösségi jog egyik jelentõs feladata volt... a tõke mozgása és koncentrációja számára a nemzeti jogi határokat lebontani... az államot és a közösséget meg kell fosztani immunitásától... E tudományért fizetség járt, bársonyszékben. A jogvégzett Mádl és Martonyi ugyanazon fészekaljból származik. Martonyi János 1998-as kiadású Európa, nemzet, jogállam címû könyvének elõszavát Mádl Ferenc írta, ami a a mai európaiság szóvirág-gyûjteménye. Martonyi könyvében pedig a Mádl által is hangoztatott közösségi jog elsõbbségét idézi a nemzeti joggal szemben: egységesebb, demokratikusabb, áttekinthetõbb, hatékonyabb és befogadásra képesebb közösséget kell megteremteni... a tagállamoktól viszonylagosan elkülönült, önálló hatáskörrel rendelkezõ intézményeket és a közösségi politikák megvalósítására szolgáló, a tagállamok jogrendszerétõl elkülönült, sõt azzal szemben elsõbbséget élvezõ, önálló közösségi jogot, új, sajátos intézményrendszert kell kialakítani. A tudományosnak nevezett állásfoglalások és forrásainak idézése azért fontos, hogy a tudomány embereit elfelejtett kötelességükre emlékeztesse. E tényeket idézni kellene, de elhallgatni is lehet, ezzel kifejezhetõ a nemzet iránti felelõsség vagy ellenkezõje is. Magyarország 2007-es helyzete ebbõl a képbõl érthetõ meg: Orbán beszél, Mádl és Martonyi bólogatóan hallgatják. Mádl és Martonyi a háttérbõl elégedetten néznek a szónokra. Mindhármójuk hátterében láthatatlanul ott õrködik a nemzetközi pénzvilág, az uzsorások, a világhódítók akik megelégedéssel nyugtázzák az eseményeket. Dr. Nagy Attila orvos, közíró Debrecen Levél dr. Fodor Gábornak Tisztelettel megkérjük, álljon ki a nemzetközi környezetvédelmi elvek magyarországi érvényesítése mellett: járjon el a kormány felé az ügyben, hogy keressen környezetvédelmi szempontból elfogadható helyet a tervezett radar számára! Tudjuk, hogy Önre számos fontos feladat vár minisztériumában, mégis látva a HM elképesztoen gyors és hatékony célratörését (építési engedély cca. 5 hét alatt 14 szakhatósági hozzájárulással!!!) gyors intézkedését kérjük. Civilek a Mecsekért Mozgalom jó ha figyelünk 7

8 Bokros Lajos, akit tisztelek az 1995-ös, róla elnevezett csomagért, az egészségügyi reform kapcsán éppen azokat a hibákat követi el, mint az egyébként szintén kiváló közgazdász kollégái: elfeledkezik az emberrõl, s meg sem kísérli legalább néhány konkrét példával bizonyítani igazát. Továbbá olyan, csak a gazdaságra érvényes analógiákkal igazolja mondandóját, amelyek nem állják meg a helyüket, éppen azért, amit korábban már leírtam: az egészség különleges áru, semmilyen más materiális dologgal nem hasonlítható össze. Bauer Tamás a repülésbtl vett (rossz) példát, Bokros a gépjármû-biztosításból. Ráadásul ezt még ki is fordítja (amúgy jogosan, mert a példa eredeti formájában végképp nem állja meg a helyét). [Eltzmények az ÉS-ben: Bauer Tamás: Ellátás kedvezményezettjébõl szolgáltatás vásárlója, 2006/50.; Kozák Gyula: Az egészség mint áru, 2007/4.; Bokros Lajos: Magánbiztosítói verseny indokoltsága az egészségügyben, 2007/5. a szerk.] Az a baj, a reformmal kapcsolatban minden megszólaló evidenciának tartja, hogy az alapfogalmakat valamennyien ismerjük és azonos módon értelmezzük. Mi a biztosítás? Triviálisnak hisszük, de nagyon kevesen tudják rá a helyes választ. A biztosítás (például a baleset- vagy az életbiztosítás) nem más, mint egy fogadás. Én mint biztosított arra fogadok a biztosítóval, hogy hamar meg fogok halni (balesetet fogok szenvedni), és ekkor a biztosító az általam megnevezett kedvezményezettnek, illetve nekem jelentõs összeget fizet. A biztosító azért vállalkozik erre a fogadásra, mert biztos benne, hogy én sokáig és egészségesen szeretnék élni. (Ki is köti, hogy öngyilkosság esetén nem fizet! Miként akkor sem, ha a kedvezményezett tesz el láb alól.) A tét részemrõl a rendszeresen fizetett biztosítási díj, a biztosító részérõl egy nagy összeg. Ha sokáig élek, ráadásul egészségesen (ami a normális életösztönömbõl következik), a biztosító nyer, ha baleset ér, és ráadásul abban meg is halok, én nyertem, a biztosító veszített, és fizet. Az egészségbiztosítók esetében is hasonló a helyzet, csak nem ennyire átlátható. Én azért fizetek (arra fogadok), hogy sokat leszek beteg, a biztosító viszont ennek az ellenkeztjét állítja. Nekem ugyanis eminens érdekem, hogy ne legyek beteg! A biztosító joggal feltételezheti, hogy épeszû populáció (a biztosítottak köre) igyekszik egészséges maradni. A biztosítási matematikusok gondosan kiszámolják az esélyeket, s annak alapján állapítják meg a fizetendt összeget, amiben benne foglaltatik a biztosító szokásos haszna is. (A befektetett összeg üzleti hozama, plusz a tõke megtérülése.) A régi kínaiak tudták a legegyszerûbb megoldást: akkor fizettek az orvosnak, ha egészségesek voltak (biztosítási díj!), s akkor nem, ha betegek, vagyis egyenes és direkt érdekeltség állt fenn, hogy az orvos egészségesen tartsa betegét. Eddig még egyetlen olyan írás sem került a kezembe, amely arról szólt volna, hogy a biztosítók, amikor belépnek a piacra, körülbelül mekkora összeggel teszik azt, s a jelenleg egészségügyre fordított 1400 milliárd forint felosztás utáni részéhez hol és hogyan teszik hozzá a saját tõkéjüket. Ha fölvázolunk egy nagyon egyszerû modellt, természetesen (részben) fiktív számokkal, egy kicsit közelebb kerülünk a pénzügyi szerkezethez. Tételezzük fel, hogy két társaság lép be a piacra, egyenként kétszáz-kétszáz milliárd forinttal. Az 1400 milliárd forint minden eddigi elképzelés szerint három részre oszlik: egyik rész megmarad az állami feladatok finanszírozására, a maradék megoszlik a két biztosító között. Az egyszerûség kedvéért az állam tartson meg hatszázmilliárd forintot, a maradék nyolcszázmilliárd pedig egyenlõ arányban kerüljön a két biztosítóhoz. Így a piac összes szerepltje egyenlt összeg fölött rendelkezik. Ha a biztosítók befektetett tõkéjük tíz százalékát szeretnék évente üzleti haszonként realizálni, s tíz év alatt szeretnék a pénzüket visszakapni, akkor a felügyeletük alatti hatszázmilliárd forintból évente negyvenmilliárd forintot kell kivenniük. (Más kérdés, hogy hosszú távú gondolkodás esetén az elsõ években ezt visszaforgatják az üzletbe, de az ötödik-hatodik évtõl e Bokros Lajos pénzügyminiszterrõl készült portrémontázs, 1995 Heti Világgazdaság, 1995, 8. szám, címlap. számoknak megfelelõen ennél nagyobb összeget akarnak majd tõkehozadékként kivenni.) A biztosítók tehát csak 560 milliárd forinttal sáfárkodhatnak, s ebbtl kell fedezniük a mûködésük költségét is, ami a különbözt napvilágot látott becslések szerint biztosítónként harminc-negyven milliárd forint, vagyis milliárd forint a rendelkezésükre álló pénz, ami jóval kevesebb az államnál maradónál. A következõ kérdés, hogy a gyenge alkupozícióban lévõ beteg és az orvos közé beékelõdõ biztosító milyen motivációk alapján képviseli a beteg érdekét? És egyáltalán: képviseli-e? A biztosítónak (pontosabban a cég menedzsmentjének) nem a beteg érdeke, hanem a profitmaximalizálás a feladata. A biztosítónak ugyanis valóban mindegy, hogy autókat ad-e el vagy egészségügyi szolgáltatást vásárol kedvezményezettjeinek. Az orvos mint hivatásrendi gyakorlatot folytató személy (még a legkorruptabb is!) a gyógyításra tett esküt, arra szocializálódott, hogy a betege ne haljon meg. A biztosító ügyintézõje viszont arra fog törekedni, hogy a betegre minél kevesebb pénzt kelljen kifizetni. Aki találkozott már valamilyen káresemény kapcsán a kárbecslõvel, az tudja, a kárbecslõ minimalizálni akarja a kárt, hogy cégének minél kevesebbet kelljen fizetnie. A totálkáros autóért fizetett összegbõl nem új autót, de még egy megfelelõ használtat sem lehet vásárolni. A költséges diagnosztikai és terápiás eljárások szükségessége esetében a biztosítónak az az érdeke, hogy a beteg (biztosított) haljon meg. Ugyanis akkor nincs vele tovább gondja, nincs több kiadása. Vagyis a biztosító egy bizonyos pontig valóban abban érdekelt, hogy kliense minél jobb szolgáltatást kapjon, tehát a lehetõ leggyorsabban gyógyuljon meg, és a legkevesebbe kerüljön a gyógyulása, egy ponton túl azonban érdekeltsége megfordul, a betegtõl való megszabadulás válik érdekévé, mert az túl költséges számára. Egy amerikai rokonom súlyos rákbetegként feküdt az egyik chicagói kórházban, s elegáns biztosítója többször fölhívta a kórházat, hogy küldjék haza, mert túl sokba kerül nekik. Rokonom a halálos ágyáról, telefonon veszett össze biztosítójával, s néhány héttel meghosszabbította kórházi tartózkodását. Aztán végül kirakták, hazakerült, s a szükséges ápolás hiányában gyorsan meghalt. 8 jó ha figyelünk

9 Bokros azt írja, hogy a mai szisztéma nem biztosítási elven mûködik, mert olyanoknak is nyújt szolgáltatást, akik nem fizetnek. Itt hívom föl a szerzõ figyelmét, hogy az Egyesült Államokban most dolgoznak egy olyan rendszer kialakításán, amely a közel ötvenmilliónyi nem biztosított amerikai állampolgár (és illegális bevándorló!) számára is lehetõvé tenné az alapellátásban való részesedést. Ugyanis erõsebb az a nemzeti érdek, hogy a lakosság mintegy tizenöt százaléka ne haljon meg banális betegségekben, ne kerüljön nyomorúságos, az USA számára kínos élethelyzetbe, mint az az anyagi megfontolás, hogy ezek az emberek kibújnak fizetési kötelezettségük alól. Bokros nagyvonalú modelljében (amelyben mindenki fizetne) nem esik szó azokról a milliókról, akik nem gazemberségbõl, hanem élethelyzetükbõl következten nem fizetnek társadalombiztosítási járulékot. Helyszûke miatt nem sorolom föl azokat a társadalmi csoportokat, amelyek ezután sem fognak tudni biztosítóval szerztdni. Arról a legegyszerûbb vonatkozásról sem esik szó, hogy a mintegy hárommillió nyugdíjas zöme peremhelyzetbe kerülne, õk (munkáltatójuk) ugyan egész életükben fizették a járulékot, de a jövõben erre képtelenek lennének, ezért a minimálszolgáltatásra lennének csak jogosultak. Jelen magyarországi helyzetben a zárt kockázatközösség a magyar állampolgárok összessége. Természetesen fokozatosan, több évtizedes munkával, meggyõzéssel, netán megfelelõ anyagi ösztönzéssel rá lehet venni a munkában álló lakosságot az öngondoskodásra, s a jelenleg viszonylag jó anyagi helyzetben lévõket már ma is, hogy kiegészítõ (luxus) biztosítást kössenek, de egy azonnali átállás a jelenleg is meglévõ társadalmi egyenlõtlenségekbõl származó igazságtalanságokat még fájdalmasabbá fokozná. Azt sem vitatom, hogy az OEP-nek mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy minden járulékfizetésre képes személy fizessen, de mindazokat, akik erre nem képesek, a tízmilliós közösségnek kell finanszíroznia. Bokros is belátja, hogy a szabadversenyes (értsd: a szokásos versenytörvények alá vetett) biztosítói mûködés elképzelhetetlen, s tíz pontban sorolja föl, hogy a versengt biztosítók számára milyen speciális szabályokat kellene elõírni. Ez a tíz pont az egészségbiztosítók piacos tevékenységét olyan erõsen korlátozná, hogy kétséges, egyáltalán beszélhetünk-e piacról, vagy csupán az OEP szétdarabolása-e, amit Bokros vizionál. Arról nem is beszélve, hogy a piacra lépõ biztosítók menedzsmentje, valamint az alsóbb szintû munkatársak is a megfogyatkozó (netán megszûnõ?) OEP-tõl kerülnének ki, miként a biztosítókat felügyelt állami szervezet is, hiszen máshonnan nem rekrutálható kellt felkészültséggel bíró szakembergárda. Vagyis az OEP stábja osztódással szaporodna, s róluk feltételezzük, hogy a megváltozott keretek között képesek lennének piacos szituációban gondolkodni és cselekedni. Akkor miért nem képesek a jelenlegi szervezeti keretek között? Bokros alaptézise, hogy a beteg jelenleg ki van szolgáltatva az orvosának, orvosainak. Bárhány európai, amerikai orvostörténetet megismerünk, a kiszolgáltatottság fennáll, legfeljebb a jogi szankciók érvényesítése bejáratottabb. A kórház, de maga a gyógyító gépezet is paramilitáris szervezet. Az operáló sebész nem nyit vitát mûtét közben asszisztensével, hogy mekkorát vágjon. A ftorvos mindig felülbírálhatja a beosztott orvosát. S ennek a hierarchiának a legalján mindig a beteg található (t a gyógyítás tárgya!), s csak a közhangulat által meghatározott humanizmus és a gyógyító orvos karaktere enyhíthet a kiszolgáltatottságon. Ez a kiszolgáltatottság és a gyógyulás utáni hála soha, semmilyen körülmények között nem változik. Ma is létezik a durva, sikertelenül beavatkozó orvos iránti gyûlölet, annak elhagyása, rossz hírének keltése. S létezik a sikeres, jó orvosok nevének, címének kézrõl kézre adása. Amúgy pedig értem ne versengjen egyetlen orvos sem, ha módomban áll laikusként kiválasztani a számomra bizalmat keltõ orvost, akkor ahhoz szeretnék kerülni, s ha olyan társadalmi réteg, csoport tagja vagyok, hogy információs tõkével nem rendelkezem, akkor úgyis ahhoz kerülök, akit a rendszer nekem rendel. A társadalmi egyenlõtlenségekbõl fakadó ellátási anomáliákat nem a több-biztosítós modell, hanem az egészségügyi ellátórendszer topográfiai elrendezésének folyamatban lévt átalakítása eredményezheti. Az aki szegény, az a legszegényebb elve csakis a báziskórházak, a többszintû rendszer megertsítése nyomán enyhülhet. Bokros azon állítása, hogy hazánkban nem költünk keveset az egészségügyre, egy olyan összehasonlításon alapszik, amely ebben a kontextusban nem állja meg a helyét. Attól, hogy a GDP százalékában kifejezve az OECD-országok átlagát nagyjából hozzuk, abszolút értékben jóval kevesebbet fordítunk az egészségügy finanszírozására. Ugyanakkor a tárgyi felszerelések beszerzése az OECD-ben szokásos árakon történik, vagyis az emberi tényeztkön, a szervezettségen tudunk csak megtakarítani. Éppen azért alacsonyak az orvosi, ápolói fizetések, mert az OECD-országok között az alsó harmadban helyezkedünk el az egy ftre jutó GDP tekintetében. Ha Bangladesben vagy Szudánban a GDP húsz százalékát költenék egészségügyre, az akkor is tragikusan kevés lenne. Abban már igaza van Bokrosnak, hogy a költség-haszon arány a fontos. Azt csak retorikai fogásnak érzem, hogy a magyar egészségügyi szolgáltatás mintségét tekintve igen gyenge (vesd össze a nem biztosítási alapú Egyesült Királyság National Health Service-ével, vagy a nemzetközi statisztikákkal!), azzal viszont a reform formálói is egyetértenek, hogy a hozzáférés esélyeit radikálisan javítani kell, a fölös kiadásokat pedig egyszerûen meg kell szüntetni. A dolgozat utolsó részében mátrixnak nevezett ötpilléres finanszírozási rendszer modellje semmi újat nem tartalmaz. Az eddigi reformelképzelésekben lényegében minden megtalálható Bokros modelljébtl. Viszont visszatér a legolcsóbb szolgáltatás kategória. S itt kellene a határhaszon-elméletet alkalmazni. Fölmerül ugyanis az a kérdés, hogy érdemes-e a legolcsóbb szolgáltatást nyújtani, ha az nem eredményes? Érdemes-e, a társadalomnak kifizettdt-e egy alkalommal takarékoskodni és a beteget elengedni, hagyni, hogy nyomorékként élje le hátralévt életét, s haláláig gondoskodni róla, ha egy költségesebb szolgáltatással a normális életvitelre alkalmassá lehetne tenni? Természetesen nem a luxusszolgáltatásokra gondolok, hanem a költséges beavatkozásokra. Az ötpilléres rendszerbtl a központi költségvetés és a kötelezt magánbiztosítás funkcióját egy átszervezett és valódi biztosítóként mûködt OEP képes lenne átvenni. Az önkéntes magánbiztosítás bevezetése jó iskola lenne a majdani valódi, több-biztosítós modellre való áttéréshez. A co-payment viszont csak akkor töltené be a funkcióját, ha mindenki számára kegyetlenül kötelezt lenne. A jelenlegi háromszáz forintos vizitdíj, illetve kórházi napidíj egy fél csomag cigaretta vagy egy korsó sör ára, illetve alacsonyabb, mint amibe ez a lap kerül. Az öt pillérbtl így csak három maradna, az igazi biztosítóvá váló OEP, a magánbiztosító a tehetts kisebbségnek, a co-payment viszont mindenkinek! Kérdés, hogy a Bokros által kitûzött célok közül mi valósulna meg. A gyógyítási szolgáltatások mintségének ugrásszerû javulása körmönfont fogalmazása mögött vajon azt kell-e érteni, hogy a gyógyítás hatékonysága? Ez biztos, hogy nem lesz ugrásszerû, de van esély a javulásra. A hozzáférés esélyegyenltségének nagyságrendi fokozása enyhén szólva is túlzás, ugyanis a nagyságrend az mintegy tízszeres javulást jelentene. Erre nincs esély. A fokozatos javulásra viszont van. S végül a költséghatékonyság növelése a harmadik cél. E területen is csak fokozatos javulás képzelhett el, s az is csak akkor, ha az OEP valódi biztosítóként jelenik meg az egészségügyben. Radikális javulás azért sem remélhett, mert a rossz szándékból nem fizettk és a fizetni képtelenek kizárása a kockázatközösségbtl nem engedhett meg, a valódi potyautasokat jogi eszközökkel kell fizetésre kényszeríteni (lassú folyamat!), a fizetni képteleneket viszont a költségvetésnek kell finanszíroznia. Európa közepén ugyanis nem engedhett meg, hogy az egészségügyi ellátórendszerbtl milliónyi vagy több ember kiessen, s roncsként élje az életét. Éppen elég szégyen, hogy a legtöbb fogatlan, foghíjas, rossz fogú ember hazánkban van. Ami pedig azt illeti, hogy a gazdagok jobb ellátáshoz fognak jutni, hát igen, ez ellen nincs mit tenni, de nem is érdemes. Nem a gazdagok ellen kell a reformokat megvalósítani, hanem a lakosság zömét kitevt középrétegek és szegények érdekében. Ugyanakkor ne feledjük, hogy kemoterápiára vagy szívátültetésre még a leggazdagabbak sem fognak Telkibe menni! Kozák Gyula jó ha figyelünk 9

10 Mit tettél ma a szabadságért? A NYUGAT HALÁLA címû könyve hitelesen, forrásmunkák lenyûgözõ gazdagságának használatával mutatja be,hogyan veszélyezteti a kihaló népesség és a bevándorlók inváziója a nyugati kultúrát és civilizációt. A szerzõ, Patrick J. Buchanan három eddigi amerikai elnök tanácsadója, republikánus jelöltként kétszer, 1992-ben és 1996-ban indult az elnökválasztáson, 2000-ben pedig az általa alapított Reform Párt elnökjelöltjeként. Számos könyv szerzõje, melyek között olyan bestsellerek szerepelnek, mint EGÉSZEN A KEZDETTÕL és EGY KÖZTÁRSASÁG, NEM BIRODALOM. Állandó munkatársa és alapító tagja Amerika három vezetõ közéleti mûsorának: az NBC televízió McLaughlin csoport, a CNN Parlamenti Csapat és Kereszttûz címû mûsoroknak. A NYUGAT HALÁLA kérlelhetetlenül mutatja be a nyugati kultúra és hatalom fokozódó mértékû hanyatlását. A NYUGAT HALDOKLIK. Európában és az Egyesült Államokban egyre csökkennek a születési mutatók, amely az afrikai, ázsiai és latin-amerikai népességrobbanással párosulva a világhatalomban végigmenõ kataklizmaszerû változáshoz vezet, minthogy az ellenõrizhetetlen bevándorlás minden nyugati országot és nemzetet eláraszt és részekre szakít. A NYUGAT HALÁLA feltárja annak részleteit, hogyan tûnik el a Földrõl egy civilizáció, kultúra és erkölcsi rend, és egy új világrendet vetít elõre, amely szörnyû következményekkel jár szabadságunk, hitünk és keresztény kultúránk egyedülálló értékei számára. A NYUGAT HALÁLA idõszerû és provokatív tanulmány, mely felteszi a milliókat aggasztó kérdést: gyermekkorunk Európája és Amerikája valóban örökre eltûnik-e? A szerzõ a könyvében bemutatja azokat a keresztény kultúrával ellenséges nézeteket, amelyek siettetik a NYUGAT pusztulását, hogy ezek cáfolatával segítsen azoknak akiknek szívügye kultúránk fennmaradása. A történészek egyszer majd a NYUGAT öngyilkos tablettájának fogják nevezni a fogamzásgátló tablettát. A könyv írója, P. J. Buchanan, erre a veszélyre hívja fel a nyugati civilizáció figyelmét. Helyzetértékelése tisztán megvilágítja azokat a változásokat, amelyeket a mesterséges fogamzásgátlás okozott az európai és amerikai szexuális életmódban és az egész kultúrában. Buchanan, aki rendíthetetlen római katolikus és konzervatív, megmutatja, hogy ezek a változások szociális és politikai téren végzetesek. A rasszok demográfiai eltolódásával kapcsolatban Buchanan kimutatja az erkölcsi változásokat és a promiszkuitás, az óriási arányú válás és az abortusz veszélyeit. Félve attól, hogy Amerika elkereszténytelenedik, amellett érvel a szerzõ, hogy bár a kilátások nem jók, Európának és Amerikának újra kell értékelnie önmagát, és vissza kell térnie keresztény gyökereihez. Buchanan szenvedélyesen kifejtett gondolatai talán sok olvasónak nem fognak tetszeni, tényszerûsége, gondolatmenetének következetessége mégis el kell gondolkodtassák legelszántabb ellenfeleit is. A könyv megrendelhetõ postai utánvétellel: GEDE TESTVÉREK BT.1385 Bp. 62, Pf Tel.: gedetestverek@yahoo.com Szintén beszerezhetõk személyesen a kiadó telephelyén: Budapest, XIII. ker., Hollán Ernõ u. 37. (alagsor), valamint kaphatók minden jobb nemzeti könyvterjesztõnél. 10 jó ha figyelünk

11 a BBC felmérése Mottó: Seherezádé ezeregy éjszakán át mesélt a szultánnak, azért, hogy életben maradjon. Mi most, a történeti hûség kedvéért, nem Seherezádét, hanem Salomét szólaltatjuk meg, azt a Salomét, aki Keresztelõ Szent János fejét kérte és kapta meg. A mi mesénk sajnos a sok-sok elhallgatott történet alapján is igaz nem ezeregy lapszámot, hanem ennek akár a tízszeresét is megtöltené. Mi kitartóak vagyunk, s ha olvasóink is velünk vannak, akkor remélhetõleg Keresztelõ Szent János vére sem hullott ki hiába. Múlt hét csütörtökön, tehát március elsején kiadós borítékot hozott részemre egy angol barátom. Ebben érdekes statisztikai adatok voltak, és egyszerûen elámultam az adatoktól. De miután ezeket az adatokat megismertem, megkérdeztem, hogy miért nem a magyar újságoknak viszi el, meg az MTI-nek, hisz ez tulajdonképpen egy hiteles fölmérés. Készítõje és megrendelõje ugyanaz; a független és a pártatlan újságírás örökké hivatkozott legnagyobb szervezete a BBC. Miután jelezte, hogy valamennyi általam hivatkozott sajtótermékhez eljuttatta ezeket az adatokat, de azok nem kíváncsiak rá, még jobban kezdett érdekelni a dolog. Felhívtam néhány fõszerkesztõt és fõszerkesztõ helyettest az írott sajtóból és a televíziókból és név szerint ajánlottam a barátomat, paksamétástól együtt. Miután nem tudták, hogy mit fognak megkapni, ezért valamennyien fogadták, legalább is pénteken még fogadták az angol urat. Aki mellesleg magyar. És Olaszországban él. Ráadásul hajdanában Berlusconi egyik fõtanácsadója volt sajtókérdésekben. Remélem nem árultam el. Különben meg egy tiszaföldvári belevaló paraszt gyerek. Hát röviden a kérdések: Minõsítse az államokat abból a szempontból, hogy hasznos a tevékenységük vagy káros. Az eredmény megdöbbentõ. Remélem senki nem fog bennünket antiszemitának tartani, mert ez a BBC. A világ legkártékonyabb államának, a megkérdezettek 56 százaléka szerint Izraelt minõsítették. Kifejezetten kártékonynak, nemcsak a környezetükre, hanem az emberiségre is. Izraelben, mint tudjuk, túlnyomórészt nem a palesztinok laknak. Ezt az államot terroristának minõsítette a megkérdezettek több mint 50 százaléka. Az emberiségre veszélyes államként ugyanennyien minõsítették. Hozzá teszem, ez a fölmérés, miután a BBC szinte a világ valamennyi országában jelen van, reprezentatív és több mint ötven országot ölelt fel. Második legkártékonyabb állam és itt valóban már el kell gondolkozni az izraeli cionisták ellen föllázadt Irán. Ott körülbelül 51 százalék a megkérdezettek szerint az emberiségre veszélyes minõsítés. Tehát, ezek szerint veszélyes az egyik is, meg az is, aki szemben áll vele. De, hogy olyan mérhetetlen túlsúlynál, mint amivel a zsidóság jelenleg a sajtóban megjelenik, ezt az eredményt hozza ki a közvélemény kutatás, az több mint elgondolkoztató. És itt jön a következõ: a harmadik terrorista állam az USA. Húsz évvel ezelõtt, vagy közel harminc éve egy ilyen fölmérés az alábbi eredményt hozta: a világra a legveszélyesebb ország, tehát a gonosz birodalma a Szovjetunió. Ekkor volt az afgán bevonulás. De még a Szovjetunió sem érte el a megkérdezettek 56 százalékának negatív minõsítését. Ekkor Izrael még az elsõ tízben sem szerepelt. De Irán sem, annak ellenére, hogy már az iszlám nagyon erõsen mutatta hatását. Persze akkor még Reza Pahlavi volt és amerika-barátság. Mi változhatott itt az utóbbi harminc évben, fõleg az utóbbi húsz évben, hogy ez az eredmény jött ki? Hát elsõsorban az, hogy megszûnt a szocialista tábor ellenségképzete, mert ma, fogóddzanak meg, Oroszország túlnyomórészt pozitív szerepet játszik a nemzetközi közvéleményben. De, hogy melyek azok az országok, amelyek az embereknél a pozitív államok közé kerültek, az is elgondolkoztató. Az elsõ, legdemokratikusabb és pozitív országnak pont azt a Kanadát minõsítik, amely kétségbeesetten harcol az USA által vezérelt globalizmussal. És Kanada tulajdonképpen egy erõs nacionalista állam, még a lakosságon belüli megosztottsággal is, hisz a francia és az angol ellentétrõl Kanadán belül is beszélhetünk. De milyen módon változik a világ, ha Izraelt terrorista államnak minõsítik, és az õt segítõ amerikai fegyvereket pedig elítéli az egész világ. De nézzük meg, milyen is ez a világ, a zsidók szemüvegén keresztül. Természetesen antiszemita. A kiváltó okot soha ne vizsgálja senki, mert legjobban arra nem kíváncsi senki. És még ebben a fölmérésben benne sincs, hogy a Gyurcsány Fletó felesége úgymond zsidó. De, hogy miért most derült ki, azt nehéz volna leplezni. Ugyanis bajban vannak. Vagy a világ gondolkodik rosszul, vagy a kiválasztott nép. Márpedig, ha egyszer kiválasztják, akkor nem akarom azt mondani, hogy jaj annak a kakasnak, amelyiket a gazda kiválaszt, de ezt nem folytatom tovább, mert még beperelem magamat. Tehát, megszûnt az ellenségkép, gyarmatosították a bankok és a globalizáció egész Közép-Kelet-Európát, és ebbõl kizárólag az oroszok tudtak kimaradni. Mert volt katonai erejük. Tehátmilyenisezazizraeliállam?Az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió szinte kizárólag a hét és félmilliós zsidó államot segíti, vissza nem térítendõ segélyekkel. És most tegyünk egy hírt. Tegyünk valamit közhírré. Az izraeli állam, miután ott a katonai, tehát a fegyvergyártás állami kézben van, 20 milliárd dollárnyi fegyverexporttal rendelkezik ebben az évben, az USA irányában. Ezt úgy összehasonlítjuk a magyar exporttal, ami kb. 14 milliárd dollár évenként, akkor elcsodálkozhatunk, hogy Izrael fegyverekbõl többet exportál, ami technológiát egyébként ellopott, mint a magyar export. Ha meg azt nézzük, hogy a vissza nem térítendõ, Amerikától kapott segélyekbõl fegyvert gyárt, amibõl gyilkoló gépezeteket tud mûködtetni, s azt eladja Amerikának, akkor egyszerûen azt kell mondani, hogy ez a világ valóban igazságtalanul mûködik, még akkor is, ha ezt Magyarországon nem akarják észrevenni. De milyen sajtócenzúra van itt, ha egy ilyen közvélemény kutatást Magyarországon, hosszú idõn keresztül meg nem történtnek lehet tenni. Hazánkban valószínû teljes egészében ugyanúgy nem fog megjelenni ennek a BBC által megrendelt adatsornak az összes ténye, mint ahogy általában minden olyan adatot titkosítanak, amely a magyar lakosságra nézve hátrányos. Hisz Magyarországon ma olyan törvényeket hoznak, hogy kizárólag a magyar lakosságot sújtani nem bûn. Mi magyarok, akik megvédtük az egész világot, mert hisz Európa szívét, aki védi és birtokolja, az a civilizációért harcol, miért nem kaptunk egyetlen egy fillér segélyt sem a barbár terrorista USA-tól, ma már lehet, hogy érthetõ. Miért egy kis cionista zsidó állam fosztogathatja évtizedek óta az egész világot. Vagy az a tény is örökké titok marad, hogy 1916-ban gyakorlatilag a tengelyhatalmak megnyerték a háborút. Itt most az elsõ világháborúról beszélünk. Vagy az is örökké titok marad, hogy ekkor a Rothschildok elmentek az angolokhoz, a franciákhoz és sorolhatnám a külföldi hatalmakat, hogy megpénzelik õket és belerángatják Amerikát a háborúba, ha megkapják a Szentföldet. Hát hol volt akkor még cion bölcseinek jegyzõkönyve?! Bizony világháborúkat a bankárok pénzei, és haszna dönti el. Vajon a szerencsétlen iraki nép, ahol már több mint 200 ezer embert pusztított el az eszement erõszak miatt, amelyet Izrael és az USA kezdeményezett, miért szenved? Miért nem lehet ma a világban a jó ha figyelünk 11

12 pénz ellen, a globalizáció ellen, a kiválasztott nép ellen bármiképpen fellépni, annak veszélye nélkül, hogy megbélyegeznék az illetõ népet és országot? De mi történik a háttérben, ha a BBC ezt a fölmérést napvilágra hozza és egyáltalán ki rendelte meg? Nem lennék meglepõdve, ha készítenék elõ az új üzletet, az ismételt holokausztot. Nagyon elszemtelenedett a zsidó tõke, mindannyiónk rovására. Ha valaki ezzel szemben fellép, az nem biztos, hogy antiszemita. Ma Magyarországról, naponta a világban itt most arányokat mondok egy százaléknyi hír jelenik meg, mint amennyi Izraelrõl megjelenik. 15 millió magyar él a Kárpát-medencében, duplája, mint Izrael teljes lakossága, amelybõl már egyébként közel 3 millió palesztin, és mégsem beszél rólunk senki. Mit mondanak vezetõ politikusaink? Nehogy azt higgyük már, hogy Magyarország számít a nagypolitikában! Kicsik vagyunk mi ahhoz! Akkor kérdezem, mitõl nagy Izrael, az erõszak, a gyilkosság, a kizárólagosság, vagy mi az, ami miatt a világgal szemben egy terrorista állam bármit megtehet?! Amíg erre a kérdésre meg nem tudjuk a választ, addig valószínû, ennek a sorozatnak nem lesz vége. Forrás: Gadácsi József Domokos Magyar Világ, márc. 9. Tisztelt Lendvai Ildikó! Mindig döbbenettel állok a TV képernyõje elõtt vagy olvasom az újságot, amikor leginkább Ön hiszen ez a szerep a PÁRT-on belül már régen az Öné bejelenti: Magyarországon egyre erõsödõben van az antiszemitizmus, ezért (hangsúlyozom: ezért) felszólítja Orbán Viktort, határolódjon el azoktól a szélsõségektõl, akik zsidó polgártársainkra törnek szavaikkal... Határolódjon el Orbán Viktor a MIÉPtõl, a JOBBIK-tól (akivel legújabban, Révész úr népszabadságbeli cikke nyomán, már egyenesen koalícióban van) és csak az Önök boszorkánykonyhájában tudják, még ki mindenkitõl! Ugyancsak döbbenettel bár nem meglepetten hallom a hírt: Gyurcsány úr nyilatkozik össze-vissza a nyugati sajtónak: országában tombol az antiszemitizmus, már a saját felesége is veszélyben, amely bizony teljes egészében Orbán Viktor számlájára irható. Ildikó! Ön, az Önök pártja és az Önök koalíciós partnere egész egyszerûen nem hagyja megnyugodni, feldolgozni a magyar zsidóságnak a holokauszt által okozott traumákat! Amikor Önök és mindig csak Önök megszorításokkal, elvonásokkal, megalázó létszámleépítésekkel, egész rendszerek szétverésével... rohanják le a társadalmat (amely leginkább amatõr, önzõ, hatalomvágyó, pénzhajhász politikusi garnitúrájuk pazarló felelõtlensége következtében válik szükségessé), amikor képtelenek megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, az utolsó szalmaszálba kapaszkodnak és akkor antiszimetizmust kiáltanak! Szégyelljék magukat, de mélységesen és ezt minden magyar zsidó honfitársam nevében ajánlom Önöknek! Adva van egy történelme során sokat szenvedett, sokszínû népcsoport, a zsidóság. Évezredekig nem tudtak stabil államot alapítani (amelynek nyilván belsõ megosztottságuktól kezdve, számtalan más oka is volt), üldöztetéseiknek se szeri, se száma. Mára leginkább a világban szétszóródva élnek és próbálják megõrizni identitásukat annak ellenére, hogy 1949-ben megalapíthatták a Palesztin állam területén belül az önálló Izrael államot. A II. világháború alatt, Hitler õrült politikája következtében kb. 6 millió zsidó embert pusztitottak el, üldöztek származásáért, aláztak meg a csatlós országokban is. A holokauszt mindenképpen a zsidó népcsoport közös traumája, amely 60 év alatt aligha feldolgozható. De mint minden, az egyént és közösséget ért trauma ez is az idõ múlásával emlékké és emlékezéssé szelidülhet. Feltéve, ha nem ennek ellenkezõje lenne bizonyos politikai csoportok érdeke! Ehhez nem kellene mást tenni, mint egész egyszerûen békén hagyni az adott népcsoportot, hagyni hogy választott hazájukban nyugodtan élhessenek, dolgozhassanak, ápolhassák szokásaikat, hagyományaikat, gyászolhassák elveszített szeretteiket. Ki törõdik ebben az országban a ruszinokkal, a szlovákokkal (tótokkal), románokkal... Létrehozták a maguk leginkább kulturális egyesületeiket és nyugodtan élnek közöttünk, mert a nagypolitika számára õk érdektelenek. Õket ugyanis nem érte olyan méretû népirtás, amellyel nagyon számú közösséget lehetne riogatni. De a holokauszt, az igen! Az az igazi ütõkártya! Ha ugyanis folyton folyvást felemlegetnek egy ma már nem létezõ, de a múltban megtörtént tragédiát, egy múltban elszenvedett üldöztetést... ez a ma élõ népcsoportban azonnal kollektív szorongást idéz elõ, a lelkek mélyén szunnyadni készülõ borzalmak, megint csak veszéllyé terebélyesednek. Az egyén gyanakvóvá válik környezetével szemben, még akkor is szemlesütve kezd járkálni a többiek között, ha õ magának erre semmi oka, senki nem bántotta és nem is fogja bántani, sõt már csak a történelemkönyvekbõl van ismerete a valós eseményekrõl. Szorong, kisebbségi érzése támad, önmagában egyre nagyobbra és nagyobbra növeli az Önök által indukált, ám nem létezõ veszélyt. Ha magatartásukat illusztrálnám, akkor Ön és Önök pontosan olyan gonoszak és embertelenek zsidó polgártársainkkal szemben, mint az a mûveletlen, faragatlan hozzátartozó, aki pókfóbiás rokonával azon tréfálkozik: éppen a háta mögött mászik egy óriási keresztes pók. 12 jó ha figyelünk

13 De mire is jó ez az egész teszi fel magának a kérdést a gondolkodó ember. Mert a politikai cselekvésnek mindig célja, iránya van. Miért is? Azért, hogy a szorongó lélek megtalálja az õket védelmezõket, vagy akikrõl azt feltételezi, hogy bekövetkezõ, megvalósuló veszély esetén majd onnan feltétlen védelmet kapnak. Ha mindig Lendvai Ildikó, Kuncze Gábor és más hasonló kiválóságok hívják fel a figyelmüket arra, hogy itt kérem rettegni kell, mert a társadalomnak az a másik fele, a szemete, a politikai jobboldal, élükön Orbán Viktorral, folytonosan zsidó honfitársaink üldöztetésére készülnek, sõt már azon is vannak... akkor értelemszerûen a Lendvai- Kuncze féle politikai tömörülést fogják választani, az õ szavuknak lesz hitele, hiszen õk egyrészt felhívják a veszélyre a figyelmet, másrészt ha ilyen elõrelátóak, akkor bizonyára meg is védik a támadott közösséget, ha ennek szüksége felvetõdne. Az antiszemitizmus-kiáltás másik, nem csekély nyereség pedig az, hogy a zsidóság megveti, gyûlöli, sõt kirekeszti azokat, akikre Önök rámutatnak. Igen! Õk azok, akik a veszélyt okozzák, õk akik rád és családod életére törnek majd! Az Orbán Viktor és mindazok, akik piros-fehér-zöld zászlót lobogtatnak március 15-én (ne adj Isten, esetleg egy-két Árpád-sávos is odakeveredik, melynek történetét Ön Ildikó legalább annyira ismeri, mint sokan mások). Vagyis: Ön és Önök aljas, csalárd és manipulativ módon, kipécéztek maguknak egy sokat szenvedett népcsoportot, egy, a világban szétszóratott és történelme során gyakran üldözött népcsoportot, a zsidóságot, hogy személyes érdekeik végrehajtása, a hatalom megtartása érdekében folytonos szorongásra ítéltessék õket. Ön és az Ön félék nem engedik meg a hazánkban élõ zsidóságnak feldolgozni a holokauszt okozta megaláztatást, gyászt, gyötrelmet és fájdalmat. Önök valójában folytonosan zaklatják, vegzálják a gyászoló embert; folytonosan veszteségére, lelki hiátusára emlékeztetik, szinte õt magát kiáltják ki bûnösnek, ha gyásza enyhülni merne. Mindezen aljas, manipulativ magatartás végleges abbahagyására, a magyarországi zsidóság békén hagyására szólítom fel Önt, a PÁRT-ját, Gyurcsányt és koalíciós partnerét. Akik tudatosan, szándékosan, pusztán aljas politikai érdekbõl zaklatják a zsidóságot, egyszersmind üldözik is õket. A zsidóság kollektív tudattalanjában még létezõ szorongást hívják elõ nap, mint nap, amikor antiszemitizmussal vádolják azt a magyar társadalmat, amely kizárólag Önöket, az MSZP-t és koalíciós partnerét tartja felelõsnek az ország gazdasági összeomlásért. Hagyják békében élni, dolgozni, alkotni a magyar zsidóságot, úgy, ahogy a ruszinokat, a tótokak, a szerbeket és más kisebbségeket! Lettek volna kevésbé önzõk, hatalomvágyók, pénzéhesek és teremtettek volna olyan gazdasági körülményeket, ahol minden, hazánkban élõ ember gazdasági biztonságban érezheti magát, ideértve a befogadó nemzetet, a magyarságot és ideértve minden befogadott más nemzet, népcsoport tagjait egyaránt. Jegyezze meg Lendvai Ildikó: élnek ebben az országban még olyan, felelõsen gondolkodó értelmiségiek, (nem megvásárolt diplomások), akik tudják és terjesztik is zsidó barátaik, ismerõseik körében, hogy amit Önök mûvelnek, az a valóságos antiszemitizmus! Amikor a hatalmon lévõk tudatosan rárontanak az egyébként felejteni, boldogan élni kívánó zsidó közösségre, amikor tudatos magatartásukkal hívják elõ temetni vágyott szorongásaikat, hogy ismét és újra, meg újra féljenek, rettegjenek... holott erre semmi okuk nincs! Arról ehelyütt már említést sem teszek, hogy milyen aljasság a ma élõ huszonévesekkel, az utódainkkal szemben, hogy õket pedig állandó és folytonos kollektív bûnösséggel sújtják. Önök, Önök a valóságos antiszemiták, nem pedig azok, akik nemzetük, közösségük tagjai iránt felelõsséget érezve élik mindennapjaikat és próbálnak meg lelki védelmet is nyújtani felzaklatott zsidó barátaiknak, ismerõseiknek. Még szerencse, hogy az egyes ember személyes élete mindig nagyobb hitellel bir a hazánkban élõ zsidóság körében is, mint az egyre inkább megvetendõ PÁRT-juk politikusainak, igy személy szerint az Ön szavahihetõsége. Mert ha beteg a szomszéd, senki nem azzal foglalkozik, hogy zsidó, skót vagy éppen cigány-e. Ha beteg a szomszéd, akkor minden nap bekopog hozzá valaki és megkérdezi, nincs-e szüksége valamire, kell-e vásárolni, hozzunk-e gyógyszert, vagy hívjunk-e orvost. Ha egy kolléga nem birkózik meg a feladatával, nem azon tûnõdünk, zsidó vagy szlovén származású-e, hanem ha megtehetjük, egymás között megosztjuk a munkát, hogy mielõbb és jól végezzük azt el. Ha építkezik volt egyetemi évfolyamtársunk, mit sem törõdünk azzal, hogy zsinagógában vagy református templomban kötötte az esküvõjét, hanem megyünk és kevés szabadidõnkben együtt hordjuk a téglát, keverjük a maltert, hiszen õ is ugyanezt tette, amikor mi építkeztünk, vagy tenné... ha építkeznénk. És mindazt, amit fentebb írtam Önnek, egy kedves kollégámmal és annak férjével, akik zsidó származásúak, megbeszéltem, elõre egyeztettem és amely levelet õk maguk vállalták, hogy továbbítani fognak rokonaiknak, barátaiknak, ismerõseiknek, az általuk látogatott zsidó közösségeknek. Mert õk sem a lakókörnyezetükben, sem a munkahelyükön említésre méltó antiszemitizmussal nem találkoztak, de egyre rosszabbul érzik magukat, ha Önök ismét és újra a szájukra veszik õket. Váczi Judit Kostunica: Ha a nemzetközi közösség elismeri a koszovói albánok jogát az önrendelkezésre, akkor a Romániában és Szlovákiában élõ magyarok is követelhetik azt mondta Vojiszlav Kostunica szerb miniszterelnök az ENSZ Biztonsági Tanácsa 15 tagállamának képviselõibõl álló tényfeltáró küldöttség elõtt. jó ha figyelünk 13

14 Hazafiak, magyar testvéreim! Közeledünk március 15-éhez. Ilyenkor mindig megszaporodnak a tizenkét pontba szedett politikai követeléseket megfogalmazó röpiratok, jól jelezve azt, hogy sajnos évszázados lemaradásaink vannak a nemzeti sorskérdések megoldásában. De mivel ez van, ezért úgy érzem most nekem is meg kell próbálnom összegezni politikai elképzeléseimet egy ilyen tizenkét pontos röpiratban tizenkét pontjának már a címében is ( Mit KÍVÁN a magyar nemzet ) és a megfogalmazásában is (pl. Az idegen katonákat VIGYÉK el tõlünk...stb. ), tetten érhetõ valamilyen elvárás valakikkel szemben, hogy valósítsák meg a követeléseket. Ezzel ellentétben jelenleg semmi értelmét nem látom követelések, elvárások megfogalmazásának. Nem látom, mert nincs kitõl követelni. A jelenleg regnáló nemzetvesztõ, hazaáruló politikai rendszertõl, és az azt 16 év alatt kialakító politikai elittõl nincs értelme semmilyen a nemzet számára üdvös változtatást követelni. Mert az ez idáig tapasztalt harácsoló, dilettáns, az országot a jövõtlenség állapotába taszító tevékenységük alapján várható, hogy vagy elengedik a fülük mellett, vagy ami lehet, hogy még rosszabb az eddigi hozzáállásuk stílusában fognának hozzá annak megvalósításához. Ezért ne követeljünk, és ne is várjunk tõlük semmit. Talán küldjünk nekik inkább egy figyelmeztetést így a tizenkét pont elõtt, mintegy nulladik pontként hogy takarodjanak a hatalomból, a közéletbõl, az országból a pereputtyukkal, a sógórkomabratyi kéz kezet mos haverjaikkal együtt. Takarodjanak, ha élve meg akarják úszni, mert lenn a mélyben a nemzet lávakamrájában közelít a feszültség a kritikus ponthoz, és a társadalmi vulkánkitörés elsöpörheti õket még az élõk sorából is. Vagyis: 0. Gyurcsány takarodj, vidd az összes haverod! A jelenleg aktuális tizenkét pontunkat pedig fogalmazzuk meg feladatként magunknak, a magyar nemzetnek és egy abból kiváló új vezetõ elitnek a számára. Mert nem várhatunk tovább! Sorsunk irányítását mi magunknak kell a kezünkbe venni. Ennek szellemében, akkor hát lássuk: Mivel 0. pontban tett figyelmeztetésünket valószínûleg nem fogják megfogadni, ezért elõször is el kell zavarni Magyarország 90 óta hatalomra került legkártékonyabb kormányát és annak holdudvarát. Ezután fel kell oszlatni a jelenlegi parlamentet, meg kell szüntetni a politikai üldözöttek elleni eljárásokat, és az ország tönkretevõit példásan meg kell büntetni. Azaz: 1. Vesszen a kormány, börtönbe az ország tönkretevõivel! Fel kell függeszteni az óriási közpénzeket felemésztõ adósságszolgálatot és EU tagságot. Le kell állítani a földliberalizációt és minden privatizációt, és vissza kell szerezni a hazai pénzügy feletti teljes irányítást. Azaz: 2. Vegyük vissza elrabolt javainkat! Alkotmányozó nemzetgyûlés keretében hatályba kell helyezni újra a történelmi alkotmányt, és helyre kell állítani a II. világháború során megszakadt jogfolytonosságot. Azaz: 3. Új alkotmány! Meg kell alkotni a pártok áldemokratikus világa helyett, a társadalom valós összetettségét sokkal jobban megjelenítõ érdekképviseletekre alapozott közképviseleti rendszert, és az ehhez szükséges választási szabályrendszert. Azaz: 4. Pártokrácia helyett valódi közképviselet! Valódi sajtószabadságot kell teremteni, esélyegyenlõséget a médiában a szûk nemzetközi tõkéscsoportok általi tömegmanipulálás helyett. Azaz: 5. Hazafias nemzeti sajtó! Meg kell állítani a magyarság vészes demográfiai hanyatlását. Ennek a legfontosabb célnak kell alárendelni a gazdasági, pénzügyi, egészségügyi, társadalompolitikai döntéseket. Azaz: 6. Több magyar gyerek! Fel kell számolnunk a liberalizmus eluralkodását az oktatásban. Újra kell szervezni és továbbfejleszteni a jó történelmi hagyományokkal rendelkezõ, hazafias nevelésen alapuló, minõségi, ingyenes közoktatást. Azaz: 7. Színvonalas állami iskolarendszer! Meg kell állítani a közegészségügy szétverését. Pénzügyi finanszírozását hosszútávon a betegségben érdekeltségrõl az egészségben érdekeltségre kell átalakítani, beintegrálva a gyógyításba a természetgyógyászati módszereket is. Nagyobb hangsúlyt kell fektetni a betegségmegelõzésre, ennek érdekében fejleszteni kell tömegsportot, továbbá magas szintû környezetvédelemre van szükség. Azaz: 8. Egészséges környezetben, egészséges testben, egészséges nemzet! Adókedvezményekkel, vámokkal és egyéb törvényi intézkedésekkel vissza kell szerezni a hazai piac feletti uralmat a hazai gyártók számára, továbbá támogatni kell az értelmes magyar találmányok hazai megvalósulását. Azaz: 9. Magyar ötlet, magyar tõke, magyar áru, magyar munkahely! A nagyipari jellegû élelmiszertermelés helyett a környezetbarát gazdálkodást folytató családi gazdaságokra (és szövetkezéseikre a kereskedelem és az élelmiszer-feldolgozás terén) alapozott rendszert kell létrehozni. Mindig törekedve arra, hogy a helyi igényeket amennyire lehet friss készítésû helyi termelésbõl elégítsék ki. Azaz: 10. Kistérségi élelmiszer önellátás! Ki kell lépnünk a NATO-ból, és újjá kell szerveznünk a sorkatonai szolgálaton alapuló honvédelmet. A lejáratódott rendõrséget át kell szervezni, létrehozva újra a csendõrség intézményét. Azaz: 11. Katonai semlegesség, megnyugtató színvonalú hon- és rendvédelem! A külpolitika legfontosabb célja a magyar unió, a magyar nemzet területi újraegyesítése kell, hogy legyen. Ennek érdekében együtt kell mûködnünk Európa (írek, baszkok, skótok, katalánok, albánok, tiroliak stb.) és a világ (palesztinok, kurdok, csecsenek, afgánok, tibetiek stb.) szabadságért és önrendelkezésért küzdõ népeivel. Azaz: 12. Vesszen Trianon! Budaházy György MÚK kuruc.info muk jó ha figyelünk

15 Igencsak korrekt cikket talált egy angol tudós Winston Churchill hagyatékában. A legendássá nagyított brit politikus egy soha meg nem jelent írásában igen jó megfigyelõkészségrõl téve tanúbizonyságot részben a zsidókat tette felelõssé az õket sújtó megkülönböztetés és üldöztetés miatt. Az 1937-ben írt cikket Hogyan harcolhatnak a zsidók az üldöztetés ellen Richard Toye, a Cambridge-i Egyetem történésze fedezte fel. Az írás a Liberty címû amerikai magazin számára készült, ám amikor a lap vetélytársa ahol a brit államférfi rendszeresen publikált tiltakozott, Churchill megtiltotta annak közlését. Három évvel kormányfõi kinevezése elõtt a politikus azt írta, hogy nem egyedül az üldözõk bûne a zsidókkal való rossz bánásmód, amely végigkíséri a nép történetét. Winston Churchill bírálta a zsidók zárkózottságát, és a nagyobb társadalmi integrációra sürgette õket. A szövegben a politikus kritizálta a textiliparban mûködõ zsidó gyárosokat, amiért kizsákmányolják az alkalmazottaikat, a Németországból elmenekült izraelitákat alacsonyabb bérért alkalmazzák, angol munkásaikat pedig elbocsátják. A korábban (és késõbb) az Admiralitás elsõ lordjaként szolgáló Churchill szerint ez nem csak hazafiatlan cselekedet, hanem azért is káros, mert erõsíti az antiszemitizmust. A zsidók és nem zsidók kapcsolatának meghatározó tényezõje az a nézet, hogy a zsidók mások. Máshogy néznek ki, máshogy gondolkoznak, más szokásaik és hátterük van fejtette ki. A politikus szerint az izraelita bankárokkal is az a probléma, hogy erõsítik az elõítéleteket: A zsidó bankárok azt a képzetet erõsítik, hogy minden zsidó uzsorás. Nem tudod megmagyarázni a százalékos kamattal küzdõ mérnöknek vagy boltosnak, akik zsidó vérszívókat emlegetnek, hogy az izraeliták elõl korábban szinte minden más szakma el volt zárva. Richard Toye felfedezése után azt mondta: Majdnem leestem a székrõl. Sokkolt, hogy olyasvalamit olvastam Churchilltõl, ami igen messze esik a róla kialakított véleményektõl. A teljes képhez hozzátartozik, hogy az írás más részeiben Winston Churchill pozitívan ír a zsidókról: A zsidók általában jó polgárok, fegyelmezettek, szorgalmasak, törvénytisztelõk. (...) Sokat szenvednek az üldöztetéstõl és könyörtelenségtõl. A történész összefoglalva úgy értékelte a cikket, hogy bár Churchill belecsúszott néhány nagyon szerencsétlen sztereotípiába, ezt a segítõ szándék kontextusában tette. Megpróbált segíteni a zsidóknak, hogy elkerüljék az üldöztetést, de a balsorsért sajnos részben õket magukat tette felelõssé. (InfoRádió The Independent nyomán) NAGYON SOKAT BESZÉLÜNK RÓLA. Amikor elõször szóba került az õszödi beszéd, elmondtuk a gyerekeknek, hogy mirõl szólt, mi volt a tartalma. Úgy gondolom, hogy az õszödi igazságbeszéd az egyik legkomolyabb politikai tett volt az elmúlt évek Magyarországán. Én persze elfogult vagyok, de tudom, hogy a férjem a korábbi beszédeiben is ugyanezt mondta, értelemszerûen olyan megfogalmazásban, ahogy az ember nyilvánosság elõtt beszél. A kutya nem figyelt oda rá. Egy érzelmileg túlfûtött beszédre jobban odafigyelnek. Már korábban elhangzottak azok a mondatok, hogy az elmúlt hét-nyolc évben Magyarország rossz útra tévedt, és ebben nagyobb felelõsség terheli a 2002 és 2006 közötti kormányokat. Muszáj változtatnunk, nem folytathatjuk ugyanazt az utat. Így fogalmaz az ember nyilvánosan. Szerintem ennek a beszédnek nagyon fontos elemei elhangzottak korábban is, például nyáron a Corvinus egyetemi elõadása is errõl szólt. Szóval azt akarom mondani, hogy büszke vagyok a férjemre, és a gyerekeinkkel is megbeszéltük, hogy igen, büszkék lehetnek az apjukra. Forrás: Dobrev Klára Népszava, március 31. jó ha figyelünk 15

16 Ki kicsoda? címmel indított sorozatot a Magyar Jelen. Elsõként a köztörvényes kommunista Csintalan életútját mutatják be, aki kizárólag MSZP-s provokátorok akciójának nevezte az MTV elfoglalását, köztörvényes bûnözõnek titulálva Budaházyt és Toroczkait. A papíron egyetlen jobbos televízióban heti 4 napon át rágja fõ mûsoridõben a nézõk szájába nézeteit. A megszámlálhatatlan összeesküvés-elmélet következtében már senki sem bízik senkiben, ezer felé húz szét az ún. nemzeti oldal. Az események alakításában tehát óriási szerep jutott a jobboldal megmondóemberévé vált Csintalan Sándornak. Az összeesküvés-elméletek valóságtartalmát igen nehéz kideríteni, de az adott személyek elõéletének, közéleti-politikai pályaképének pontos ismeretével talán érthetõbbé válnak a ma még meglehetõsen kusza történések. ÉN EGY ROHADT BÛNÖZÕ VAGYOK! A fenti kijelentést nem csinos, azaz Csintalan Sándor saját magáról nyilatkozta egy augusztus 12-én készült interjúban. Késõbb egy másik beszélgetés során, amikor Csintalan már nem a baloldalon tartózkodott, egy újabb interjúban a riporter megkérdezte, hogy egészen pontosan mire gondolt, amikor önmagát rohadt bûnözõnek nevezte. Erre Csintalan: Úgysem mondom el, hogy mire gondolok, ez az államtitok kategóriájába esik, ahol hát egy dolgot mondhatok, hogy mindenesetre a felelõsséget nem nekem kell viselnem, sem az utókor, sem mások elõtt. De hát a környékén voltunk a történetnek, és azért mondjuk engem sokkolt elég erõsen. És ezzel párhuzamosan ment ez a nagy duma, a Magdának (Kósáné Kovács Magda a szerk.) ez az elhíresült mondása, hogy nem elég tisztességesnek lenni, de tisztességesnek is kell látszani. (Ha nem ért egyet azzal, hogy egy magát közpénzekbõl betegre lopó kommunista briganti ossza az észt az egyetlen, úgy-ahogy nemzeti adón, tiltakozzon, árassza el ekkel a Hír Tv vezéreit, hívja a médium központi számát. Ha ez nem vezet eredményre, közölni fogjuk a Hír Tv vezetõinek mobilszámát is. Ahogy Csintalanét is. Piszkos kis mûsorában ugyanis, ha egyáltalán szóhoz jut valódi ellenvéleményt kifejtõ magyar, a telefon letétele után, a reagálás lehetõsége nélkül osztja ki õt a vérkomcsi figura. Ezen túlmenõen, mint a Hír Tv-bõl megtudtuk, rendszeresek az elõre megbeszélt, lezsírozott hívók és haverok, akárcsak a klasszikus ballib uszítók hasonló produkcióiban. Az egyik ilyen bérbetelefonáló például Hajdu Mark Christian volt fideszes aktivista, akinek Kerényivel közös Kossuth téri bomlasztó tevékenységét korábban lelepleztük. Meg kell még jegyezni, hogy Csintalan üzelmeinek, kapcsolatainak nyilvánosságra hozatalában Kordax, a Korda villás találkozók Tasnádival, a Xénia láz, Czégé Zsuzsa és Schmuck stb. néhány évvel korábban a Magyar Nemzet jeleskedett, amelyben mára védett személlyé vált. Még Orbánt is hamarabb bírálják nála a polgári lapban.) Pedig Csintalan Sándor igazán könnyíthetne magán, s tiszta lelkiismerete csak akkor lehetne, ha nem minõsítené államtitoknak Magyarország kirablását, elárulását. Õ ugyanis, sugalmazásával ellentétben, nem akárki, nem pusztán egy statiszta, hanem a dolgok egyik irányítója volt abban az idõben. A kilencvenes években minden eldõlt. A mai események mind-mind abban az idõben gyökereznek, amelynek hatásait mostanra kezdtük csak igazán a saját bõrünkön érezni. Nem véletlen, hogy mindenki, aki akkor részt vett a kiárusításban, tart egy esetleges forradalomtól, népfelkeléstõl, vagyis az elszámoltatástól. Csintalan Sándor akkor volt politikai pályája csúcsán, amikor végleg kiárusították, elkótyavetyélték az ország vagyonát (közte a stratégiai ágazatokat, mint például az energetikai-szektort), amikor a korrupció hihetetlen méreteket öltött, s a mindent behálózó olajra és egyebekre specializálódott maffia szinte naponta került a lapok címoldalára a robbantásos merényletekben, gyilkosságokban testet öltõ leszámolások idején: a kilencvenes évek közepén. Csintalan emblematikus figurája a politikai elit összefonódásának. Értesüléseink szerint ugyanis valójában nem azóta jár át az úgynevezett jobb és baloldal között, amióta immáron nyilvánosan, a Hír Tv képernyõjén keresztül is jobboldalinak hirdeti magát. Bár az MSZMP-ben kezdett még a Kádár-rendszer fénykorában, már az úgynevezett rendszerváltozás kezdetétõl olyan kapcsolatrendszert épített ki magának, hogy bármilyen kormány legyen is Magyarországon, neki személy szerint és a körülötte álló érdekcsoportoknak jó legyen. Csintalan politizálása kezdetben családi indíttatású volt, igazi proletár családban nõtt föl, piciny gyermekkorában még nehéz körülmények között. Aztán ez gyorsan változott. Aktívan részt vett a kommunista ifjúsági szervezet munkájában, az egri fõiskolán KISZ-titkár volt, majd 1977-ben belépett az MSZMP-be. A szakszervezethez Kósáné Kovács Magda akkori SZOT-titkár felkérésére ment dolgozni. Kezdetben a munkaerõ-piaci problémákkal foglalkozott, majd osztályvezetõként egyik irányítója volt a szakszervezeti átalakulásnak, a rendszerváltozás elõkészítésének ben belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba, majd a Független Szociáldemokrata Pártba. Látva a párt gyengeségét, 1990 májusában otthagyva a szociáldemokratákat belépett a Magyar Szocialista Pártba. Mint az MSZP egyik fõkádere a párt érdekképviseletekkel, szakszervezetekkel, munkaügyi kérdésekkel foglalkozó ügyvivõje, az országos elnökség tagja, a Horn-kormány idején (1994. októbertõl március 30-ig) az MSZP ügyvezetõ alelnöke, majd az elnökség tagja, a társadalmi kapcsolatokért felelõs ügyvivõje volt (94-ben kapta a Bukfenc becenevet, miután mattrészegen hengerbucskázott örömében pártja gyõzelmének estéjén Kuruc.info). Egészen 2002-ig a szocialisták színeiben parlamenti képviselõ volt. A Horn-kormány 1998-s bukása után kezdtek elapadni az üzleti forrásai, s ezzel párhuzamosan Csintalan egyre látványosabban kezdett távolodni az MSZP vezetõitõl, s új üzleti és politikai kapcsolatokat vállalt fel. Az es ciklusban mindössze egyszer szólalt fel a parlamentben, ám eközben a háttérben komoly szervezkedésbe kezdett. Az 1998-as kormányváltást követõ idõszakot értékelõ és az Orbán-ellenes taktikát kidolgozó, ezdetben zártkörû összejöveteleken jó néhány politikus (például az SZDSZ-es és hit gyülis Hack Péter, az MSZP-s Karl Imre és Schmuck Andor), média személyiség (Aczél Endre, Juszt László és mások), valamint üzletember (az állami pénzeket magánzsebekbe folyató Magyar Fejlesztési Bank korábbi vezetõje, Erõs János, vagy az MSZP-közeli nagyvállalkozó, Vincze Béla) jött össze a szocialista táncdalénekes Korda György budai villájában 16 jó ha figyelünk

17 az immár ellenzéki MSZP-s politikus, Csintalan Sándor meghívására. Az épületben székelt Lápossy Lõrinc, egykori ismert rendõri vezetõ a zsidóságát állandóan hangoztató, az izraeli titkosszolgálatokkal is összefüggésbe hozott, maffia-szervezet létrehozásával vádolt Tasnádi Péter apósa cége is. Az új politikai kapcsolatokat és terveket szövõ Csintalan és a hozzá kötõdõ csoport találkozói hivatalosan akkor szûntek meg, amikor Tasnádit elõzetes letartóztatásba helyezték. Tasnádi ekkor egyébként számos balliberális közéleti szereplõnek és politikusnak írt a börtönbõl segítségkérõ levelet, közöttük Csintalannak is. És a barátai válaszoltak is neki, nyílt levélben követelték a magát keresztapaként fotóztató, maffiamódszerekkel operáló Tasnádi Péter szabadon bocsátását. A levél aláírói között szerepeltek Szikinger István (alkotmányjogász, Tasnádi elsõ számú védõje), Kende Péter író, Lagzi Lajcsi, Zámbó Jimmy, Korda György és Balázs Klári énekesek, Wichmann Tamás világbajnok kenus, Növényi Norbert olimpiai bajnok birkózó, Frölich Róbert fõrabbi, Zoltai Gusztáv, a budapesti zsidó hitközség igazgatója és mások. Õk mind ahhoz a körhöz tartoznak, ahová Csintalan is, akinek egyébként már olyan sok pozíciója és zavaros üzleti ügye volt, hogy mindezeket felsorolni egyszerûen helyhiány miatt nem tudjuk. Néhány ügyét azért vegyük górcsõ alá. Az úgynevezett rendszerváltozás utáni években, az olajmaffia-ügyek idején Csintalan halmozta és habzsolta a pozíciókat. A neve Sándor István (Papa néven vált ismertté) nyugállományú rendõr alezredesnek, az ORFK 1998-ban megszüntetett Központi Bûnüldözési Igazgatósága (KBI) volt felderítõ tisztjének vallomásaiban is rendszeresen felbukkant az olajmaffia-ügyekkel kapcsolatban. Miután Papa több politikusra is vallott, a volt fõrendõrt letartóztatták és hosszú ideig elõzetesben tartották, mígnem a közelmúltban felmentették a hamis tanúzásra való felbujtás és más vádak alól. A Horn-kormány korszakábanazmszpmásodikemberévéválócsintalan információink szerint rövid idõ alatt legalább hat igazgatótanácsi és felügyelõ-bizottsági tisztséget gyûjtött össze, amivel az akkori Országgyûlés gazdaságilag legaktívabb személyiségei közé emelkedett. A Kossuth Kereskedõház Kft. mellett a Pannontrust Lízing és Pénzügyi Rt. is felügyelõ-bizottsági tagsággal bízta meg. Ugyanezt tette az egykori Kárpát utcai pártgarázst birtokló KMV Fenntartó Kft. elnevezésû MSZP-cég is, az irodaszerek forgalmazásával foglalkozó Office Plus Rt. igazgatótanácsi, az Europont Rt., a Zálog- és Kereskedõház Rt. pedig pénzügyi tanácsadói posztra tartotta érdemesnek Csintalant. A zálogházat egyébként az a Kelemen Iván mûködtette, aki a Kordax Rt. tulajdonosaként 20 milliárd forintos köztartozást halmozott fel a szlovák finomítókba utaztatott kõolajjal. Kelemen, akit végül csempészet és adócsalás miatt állítottak bíróság elé, a Horn-kormány idején évekig pénzelte a politikai ellenoldalhoz közel álló Új Magyarországot. Íme, itt az elsõ szál, amely Csintalant már ekkor miközben a Horn-kormány gazdaságilag legaktívabb és egyik legbefolyásosabb szocialistája a politikai jobboldallal is összekapcsolta. Alapító tulajdonos volt Csintalan Sándor abban az Energen Rt-ben is, amelynek ügyvezetõ alelnöke csalás gyanúja miatt került elõzetes letartóztatásba. A cégbõl idõben kiszálló képviselõ részesedését Windt Gábor egykori karatebajnok vásárolta meg. Windt, aki mellékállásban rendõrnyomozókat edzett, 1991-ben az egyik alapítója volt a Postabank egykori õrzõ-védõ cégének, a Defend Security Vagyonvédelmi Szolgáltató Kft-nek, amelyet 1998-ban Földi László, volt hírszerzõtiszt vásárolt meg a banktól. Csintalant egyébként a Horn- és az Orbán-kormány idején is zavartalan baráti viszony fûzte a Fidesz-kormányt a lehallgatás-botrány idején bizonyítékvásárlással támogató Földi László, egykori hírszerzõhöz. A Nyírfa-ügy idején állását vesztõ, majd 1998 után amikor a Fidesz meghálálta Földi szolgálatait az állami megrendelésekkel teletömött Defend révén az egyik legsikeresebb hazai vállalkozóvá lett Földi az egyik internetes hírportál szerint a nehéz idõkben igénybe vette Csintalan személyes vendégszeretetét. A volt hírszerzõ késõbb ezt azzal hálálta meg, hogy a Defend havi több százezer forintért bérbe vette a Fidesz-idõkben szerényebb anyagi körülmények közé került Csintalan egyik házát, így az Orbán-kormány közremûködésével a Defendhez került állami hálapénzbõl végsõ soron Csintalannak is jutott. Csintalan aztán a Lehel-piac épületében nyitott egy kocsmát, majd az újabb kormányváltás szelével megvásárolta Földi László cégét, amellyel kisebbségi tulajdonosa lett a Defendnek. Földi korábban a VIB Kft-nek adta el defendes tulajdonrészét, amely Csintalan birtokába került. A rendõrséghez megküldött iratok szerint a Posta a Defenddel kötött szerzõdései minden esetben elõnytelenek voltak. Ezzel a postának 500 millió forint vagyoni hátrányt, a Defendnek és így Földinek és Csintalannak pedig elõnyt okoztak. És még egy érdekesség az összefonódásokról: Az Orbán-kormány belügyminiszterének, Pintér Sándornak a cégét 240 millió forintos vásárlással támogató állami Magyar Fejlesztési Bank (MFB) volt az, amely a Defend Kft-ben 80 százalékos tulajdonrészt szerezve végül kirúgta Csintalant a közpénzbõl aranytojást tojó cégbõl. A maffiavádakkal börtönbe került zsidó vállalkozó, Tasnádi Péter üzleti ellenfelét, Pintér Sándort vádolta azzal, hogy õt félre akarja állítani. Tasnádi és Csintalan jó kapcsolatára pedig már a Korda-villás találkozók kapcsán fény derült. Az elmúlt években aztán a Fidesznél Pintér Sándor háttérbe szorult vagy vonult, Csintalan pedig megjelent és egyre agresszívebben nyomul a jobboldalon. A médiában egyébként Pintér cégének a Magyar Fejlesztési Bank által történt támogatását és Csintalan kirúgását (miközben az MFB feljelentést is tett ismeretlen tettes ellen a Defend-ügyben) a bank szóvivõjeként ugyanaz a személy magyarázta, a Gyurcsány-kormány volt szóvivõje: László Boglár. Így érnek össze a szálak, miközben a politikusok zavartalanul járnak át a politikai jobb és baloldalon. A jelenleg éppen a jobboldal erkölcsi és ideológiai kérdéseiben is megnyilvánuló, születésüktõl fogva a nemzeti oldalon harcoló ifjabbakat leprovokátorozó, rágalmazó Csintalan öreg róka. Olyannyira, hogy az általunk megkérdezett, neve elhallgatását kérõ parlamenti képviselõ szerint, Csintalan a mai napig tartja a kapcsolatot az MSZP-s, SZDSZ-es politikusokkal, vállalkozókkal, újságírókkal is, és ha valaki, hát õ el tudta volna intézni, hogy Gyurcsányt az MSZP-n belüli puccsal eltávolítsák, s egy kormányválsággal akár új választások kiírását is elõ lehetett volna idézni. Ez azonban a jelek szerint nem állt szándékában, ahogy értelemszerûen a politikai elit leváltása sem állhat érdekében, ha már mind a jobb-, mind a baloldallal ilyen kitûnõ és jövedelmezõ kapcsolatokat épített ki. Az elsikkasztott rendszerváltás és a kilencvenes évek zavaros ügyeinek egyik fõszereplõje, a kormányzó MSZP második embereként végigasszisztálta a médiatörvényt is, amellyel kiépíthették azt a nemzetellenes médiamonopóliumot, amely ma szinte kirobbanthatatlanul uralja és fertõzi a közéletet. Csintalan Sándor emiatt mint egy vele készült beszélgetésbõl kiderül szégyelli is magát, de nem azért, amire mi elõször gondolunk. Nem azért, mert kiszolgáltatta a magyar médiapiacot a globális, nemzetközi és nemzetellenes médiabirodalmaknak, hanem azért, mert nem eléggé szolgáltatta ki. Szó szerint a következõket mondja: Igen, leasszisztáltam, szégyellem is magam, hogy az MSZP-ben axióma volt, hogy zsidó tévé Magyarországon nem lesz és zsidó kommunikációval mi nem fogunk együtt mûködni. Igen, szégyellem magam, nagyon szégyellem magam és ez örök bûnöm. És végezetül nézzük, mit mondott Csintalan Sándorról és a hozzá hasonló kaméleon típusú politikusokról Fábry Sándor a Fidesz-közeli Heti Válasznak adott interjújában: Természetesen számomra a Hír Tv-n pöffeszkedõ, többszörösen odakozmált Csintalan Sándor is elfogadhatatlan, amint Pozsgay Imre és Szûrös Mátyás jobboldal közeli jelenléte is az. Már annak sem örültem, hogy õ, az egykori moszkvai nagykövet kiáltotta ki a köztársaságot. Akkor látszott, hogy bizony farfekvéses ez a mi kis születõ demokráciánk. Meggyõzõdésem, hogy Pozsgay jelenléte sem hoz annyi szavazatot, mint amennyit a jobboldal morális tartalékaiból elvisz. De ez legyen a Fidesz baja. >> (Kuruc.info Rózsa Alexander Magyar Jelen) jó ha figyelünk 17

18 U.I.: Az erkölcsi antizsinórmérték Bayer Zsoca, Csintalan aranyhaverja, npluszegyedik ripacskodó cikkében nemrég felszólította Gyurcsányékat, hogyha elutasítják Kádár örökségét, akkor adják vissza azt is, amit kádáristaként, kiszesként, privatizátorként korábban elloptak. Ezt üzenjük Csintalan elvtársnak is és mindazon agymosottaknak, akik szerint Csintalan Bukfenc õszintén megváltozott. Megváltozott? Ha õ, Tasnádi, Juszt, Aczél, Horn, Hack, Schmuck és más sötét figurák jóbarátja és/vagy ex-üzlettársa visszaadja, amit köztörvényes úton szerzett, ha leül érte egy pár évet, majd újból elõjön és bocsánatért esedezi, no akkor talán elhisszük. Ha nem ért egyet azzal, hogy egy magát közpénzekbõl betegre lopó kommunista briganti ossza az észt az egyetlen, úgy-ahogy nemzeti adón, tiltakozzon, árassza el ekkel a Hír Tv vezéreit, hívja a médium központi számát. Ha ez nem vezet eredményre, közölni fogjuk a Hír Tv vezéreinek mobilszámát is. Forrás: Kurucinfo Az elmúlt napokban több, látszólag egymástól független hír került napvilágra, például történelmi minimumra csökkent a születések száma, dr. Bokor Imre levelet küldött Colin Powellnek, a Szépmûvészeti Múzeum új igazgatója pedig, a Hõsök tere átépítését tervezi. Ha azonban összefüggésükben szemléljük ezeket, akkor úgy tûnik, nagyon is határozott összefüggés állapítható meg közöttük. Közeli ismerõseim a szilveszter éjszakáját otthonukban töltötték budapesti lakásukban. Éjfél után átjött hozzájuk az új, szomszédjuk boldog újévet kívánni. EI kezdtek iszogatni, majd körülbelül egy fél óra múlva a szomszéd közölte, hogy õ zsidó származású. Ismerõseim mondták, hogy ha, és? A szomszéd azonban folytatta: Húsz év múlva itt már minden a mienk lesz, ti csak rabszolgaként fogtok majd dolgozni! Persze, mondhatja bárki, hogy egy részeg ember hõbörgését nem kell komolyan venni, mert nyilvánvaló, hogy a magyar állampolgárok által törvényesen megválasztott országvezetõk az õket megválasztók érdekeit képviselik, és nem akarják, hogy Magyarország ne a magyaroké legyen. Tehát jogosan feltételezhetjük, hogy a magyar kormány magyar és nem izraeli érdekeket szolgál.de nézzük, hogy ez valóban így van-e! Valószínûleg történelmi minimumra csökkent a születések száma tavaly Magyarországon derül ki a KSH adataiból. A Magyar Nemzet cikke szerint valószínûsíthetõ, hogy még sohasem született ilyen kevés gyermek egy év alatt, mint tavaly. Az összegzés szerint január és október között 79 ezer csecsemõ látta meg a napvilágot: 950-nel kevesebb, mint 2003 hasonló idõszakában. Kamarás Ferenc, a KSH szakértõje hangsúlyozta: a csökkenést egyértelmûen a gyermekvállalási kedv visszaesése okozza. A szülõképes korban lévõ nõk átlagosan 1,28 utódot vállaltak. Magyarul, vészesen fogyunk. Ha megnézzük, hány tévémûsor, óriásplakát, kiadvány és elõadás vagy bármilyen más program buzdít a gyermekvállalási kedv fokozására, akkor azt kell, hogy mondjuk, gyakorlatilag semmi. Ebbõl pedig arra következtethetünk, hogy a magyar kormány nem akarja, hogy megálljon a népességfogyás. De akkor vajon kik fognak hazánk területén élni? Lehet, hogy hinnünk kell annak a zsidó származású honfitársunknak, aki azt állította, hogy húsz év múlva itt minden a miénk lesz? Érdekes módon egyre több olyan információ jut lapunk birtokába, amely arra utal, hogy hinnünk kell ennek a kijelentésnek. Cikkünk kereteit messze meghaladja az említett információk részletezése, ezért csak a következõt említjük: egy neve elhallgatását kérõ, Ferihegyen dolgozó repülõtéri alkalmazott lapunknak elmondta, hogy sokkal több, rendszeresen, ruházatuk alapján egyértelmûn ortodox zsidónak mondható ember érkezik külföldrõl Budapestre, mint ahány elhagyja az országot. Többükre akik például cukorspárgával átkötött század eleji utazótáskával érkeznek csecsemõkkel és nagyszülõkkel nehéz azt mondani, hogy turisták. De példának hozhatjuk fel a Die Zeit címû német lapot is, amely egy tavaly júniusi cikkében említést tesz egy Wesselényi utcai bárról, amelynek tulajdonosa és látogatóinak döntõ többsége zsidó származású. A cikk szerint ajtajában kigyúrt legények állnak, akik csak a megfelelõ személyeket engedik be. Tehát egy budapesti belvárosi bárba már nem biztos, hogy beléphet egy nem zsidó származású magyar állampolgár. Jogosanvárhatnáelmindenmagyarállampolgár, hogy tisztában legyen a hazájában élõ kisebbségek számával, ahogy történik ez a világ legtöbb országában. Ahogy azonban azzal már többször is foglalkoztunk, valamilyen rejtélyes ok miatt ma egy magyar állampolgár semmilyen hivatalos forrásból nem értesülhet arról, hogy hány zsidó származású honfitársunk él hazánkban a betelepülõkkel együtt. A fenti tényekbõl pedig, nehéz nem levonni azt a következtetést, hogy bekövetkezhet az, amit szilveszterkor mondott egyik honfitársunk. A palestinechronicle.com címen olvasható egyik cikk fordítása olvasható a fuggetlenseg.hu címen. Ebbõl megtudjuk, hogy a zsidó emigránsok betelepülésének megakadályozására a német kormány január1-tõlújemigrációstörvénytkívánbevezetni, amely gátat szabna a FÁK területérõl beáramló nagyszámú zsidóságnak, akik nem Izraelben, hanem Németországban kívánnak letelepedni. Az új bevándorlási törvényt válaszlépésként vezetik be a németországi, egyre növekvõ számú zsidó bevándorlás ellen, amely hatalmas gazdasági terheket ró az országra. Joggal várhatnák el a magyar állampolgárok, hogy a magyar kormány ugyanazt tegye, mint a német: ha a zsidó bevándorlás hatalmas gazdasági terheket ró az országra, akkor korlátozza azt. Azonban ez idáig nem találni jelét annak, hogy ezt tenné a Gyurcsány-kormány A cikk további részébõl kiderül, hogy a zsidó bevándorlást a liberalizmus élharcosa az USA is korlátozta: 1989-ben az Egyesült Államok törvénybe iktatta azt a törvényt, amely korlátozta a kelet-európai zsidók bevándorlást, mivel abban az idõben az emigránsok száma meghaladta a fõt. Tehát találunk nemzetközi példákat a zsidó bevándorlás korlátozására. A cikk folytatásában még valami másra is találunk példát. Nevezetesen arra, hogy valakik aggodalmukat fejezik ki azért, mert az országban felborul az etnikai egyensúly: Izraeli források szerint az elmúlt öt évben egyre nagyobb számban hagyják el Izraelt az ott élõ zsidók azért, hogy egy általuk választott európai országban telepedjenek le. Az elmúlt évben egy izraeli felmérés kimutatása szerint, amennyiben ez így halad tovább, akkor 2022-re felborul a demográfiai egyensúly a zsidók és az arabok között. Ezt támasztja alá az izraeli biztonsági tanács által már 2002-ben közzétett hivatalos jelentés, amely arra figyelmeztet, hogy az elkövetkezendõ húsz évben Izrael elveszítheti zsidó többségét az ország területén. Jogos a kérdés: ha Izrael vezetõi aggódnak azért, hogy az országban a zsidó származású, csak húsz év múlva kisebbségben lesznek, akkor országunk vezetõi miért ne aggódhatnának azért, hogy húsz év múlva esetleg a magyarok Magyarország on kisebbségben lesznek, ahogy arra a népességfogyás hivatalos és a betelepítés becsült adataiból következtetni tudunk. Az, hogy a betelepítés ellen ne nagyon tiltakozzon senki, agymosás szükséges. Cikkünk kereteit szintén meghaladja, hogy részletesen foglalkozzunk a folyamatos történelemhamisítással. Egyetlen hírre azonban érdemes odafigyelni: Gyurcsány Ferenc szerint nagy a nemzet adóssága a zsidó vallásúakkal szemben. A mondat a miniszterelnök olyan döbbenetesen hiányos történelemismeretére utal, hogy már arra kell gondolnunk, ez nem lehet véletlen. Mint ahogy nem véletlenek azok a folyamatos próbálkozások sem, amelyek bûnös népnek állíta- 18 jó ha figyelünk

19 nak be minket, olyannyira, hogy a napokban Dr. Bokor Imre, a hadtudomány akadémiai doktora, egyetemi tanár, levelet intézett Colin Powell-hez, az Egyesült Államok külügyminiszteréhez, hogy kiigazítsa a valószínûleg nem véletlen tévedéseket. Azt, hogy egy nemzet leigázásának érdekében az új világrend hatalmasságai spirituális eszközöket is bevetnek, bizonyítja Robert Bauval, egyiptomi régész több világsikert aratott könyv szerzõje, illetve társszerzõje, a Secret Chamber (Century 1999., magyarul: A titkos kamra, Alexandria) címû könyve. Bauval közel ötszáz oldalon, hivatkozások százaival alátámasztva foglalkozik a Gizában, a Nagy Piramis közelében eddig fel nem tárt, de feltételezett kamrával, az úgynevezett Feljegyzések Csarnokával. Cikkünk szempontjából azonban a könyvnek az a része érdekes, ami az elmúlt években a színfalak mögött zajló expedíciók sorával foglalkozik, amelyek valamilyen formában kapcsolódnak különös ezoterikus csoportokhoz, szabadkõmûvesekhez és nagy, pénztárcájú iparmágnásokhoz. Aki végigrágja magát az adatok és tények halmazán, egy cáfolhatatlan következtetést egészen biztosan levon magának: Az új világrend képviselõi hatalmuk kiépítésének és megszilárdításának érdekében igenis felhasználnak õsi, ezoterikus ismereteket,szimbólumokat. Több más itt nem részletezett könyv és cikk is foglalkozik azzal, hogy az ókori Egyiptomban álló obeliszkek mennyire felkeltették pár ezer évvel késõbb a világ szabadkõmûveseinek figyelmét: érdekes módon idõt, pénzt és fáradságot nem kímélve, vagyonnyi összegeket hosszú tengeri utakon szállítatták azokat például Párizsba, Londonba és Washingtonba. Ugyanúgy több forrás is foglalkozik ezeknek a városoknak az ezoterikus alapokon álló felépítésével. Bauval, miután elemzi Párizs úgynevezett történelmi tengelyének a szimbolikáját, leírja, hogy 1827-ben a szabadkõmûves X. Károly elintézte a luxori templom elõtt álló egyik obeliszk Franciaországba történõ szállítása, ami hét évig tartott. Végül az obeliszket 1836-ban állították fel a Place de la Concorde-n. Az ünnepségen I. Lajos Fülöp király elnökölt, aki a Grand Orient szabadkõmûves rend nagymestere volt ben két újabb mûemlékkel bõvítették ki a tengelyt: az üvegpiramissal a Louvre u dvarában, és a GrandeArchedelaFraternité-vel(Atestvériség Nagy Boltíve). Mindkét munkára közvetlenül Mitterand elnök adta ki az utasítást, akinek fivére a franciaországi Grand Orient nagymestere volt." Az épületeket a francia forradalom 200 éves évfordulójára készítették július 14-én hatalmas ünnepséget rendeztek. Erre az alkalomra hatalmas fénypiramist emeltek a történelmi tengely nyugati végén. Furcsa módon a szabadkõmûves úgynevezett gondviselés szemét több ízben is kivetítették a lézerfények segítségével. Bauval szerint a piramisnak és más szimbólumok alkalmazásának a jelenkori politikában is szerepe van. Erre persze akár legyinthetnénk is, ha a napokban nem kaptuk volna a hírt, miszerint a Hõsök tere alatt alakítaná ki a Szépmûvészeti Múzeum új kiállítótermét, éttermét és trendi ajándék boltját a frissen kinevezett igazgató. Ha a hatóságok és az emberek elfogadnák, Baán László elképzelhetõnek tartaná, hogy valamilyen merész építészeti megoldás jelölje ki a lejáratot, akár a Louvre esetében az üvegpiramis...baán László tervei szerint a Szépmûvészeti és a Hõsök tere díszburkolata közti területen alakítanák ki azt a mintegy 5000 négyzetméteres teret, amely helyet adna egy 1200 négyzetméteres, klimatizált kiállítótérnek, információs központnak, mûvészeti boltnak, elõadóteremnek és gyermekfoglalkoztatónak... A hárommilliárdos beruházást a tervek szerint öt éven belül megvalósítanák, magánberuházó bevonásával. A kazamatát aztán az állam hosszú távú konstrukcióban visszabérelné. Jelenleg a terv már nem csak Baán víziója, elkészült ugyanis a megvalósíthatósági tanulmány. A pályázatot pedig, elõreláthatólag valamikor 2006-ban írnák ki... (index.hu). A tervet bátran nevezhetjük vérlázító merényletnek, aminek értelmében szó szerint is kihúznák a talajt a magyar hõsök alól. Az pedig már csak hab a tortán, hogy a szakralitással rendelkezõ tér megbecstelenítése annak érdekében is történnék, hogy Baán László a as idõszakban megvalósíthassa azt a tervét, miszerint a Szépmûvészeti Múzeum a devianciák kultúrtörténeti áttekintését adná az érdeklõdõknek. És vajon hol van eközben Hiller István? Vajon a kulturális örökségvédelemért felelõs miniszter miért nem tiltakozik az ellen, hogy Budapest több szempontból is kiemelt fontosságú tere és egyik legjelentõsebb múzeuma elveszíti eredeti jelentõségét? Nos, a magyar kulturális miniszter nem ért rá tiltakozni, ugyanis éppen egy Izrael és Magyarország közötti kulturális együttmûködésrõl szóló megállapodást írt alá Tel Aviv-ban. És ha már a Hõsök terénél tartunk! Ismeretes, hogy dr. Zsigmondy Vilmos bányamérnök 1868-ban víz után kezdett kutatni. A mai millenniumi emlékû helyén, éppen Árpád vezér lovának a lábánál fúrt le, és közel 1000 m mélyen forró gyógyvizet talált. Késõbb elkészült a másik kút is, amely napi 6000 köbméter vizet termelt, ennek helyére nemsokára felépült a ma is álló Széchenyi fürdõ. A víz mindmáig abból a kútból árad, amit a Hõsök terén levõ Árpád nagyfejedelmünk szobra alatt találtak a magyar mérnökök. Ez a Szent István forrás. Ma már bátran állíthatjuk; hogy azé a hatalom, akié a víz. A Kárpát medence valamennyi forrása a Szent Korona tulajdona, aki ezeket a vízkészleteket kiengedi a kezébõl, az a nemzet egy darabját tépi ki. Nem lehet nem észrevenni, hogy valakik nagyon szemet vetettek a magyar vízkészletekre, mert ha a vizek egy része elapad, a megmaradt készleteket busás áron, helyben el lehet adni. Hazánk víz-és csatornaszolgáltatásában jelentõs szerepet játszanak a francia cégek. Kétségtelen tény, hogy például Budapestet pár nap alatt mûködésképtelenné lehet tenni a vízcsapok elzárásával, hiszen Budapest vízkészlete és csatornarendszere, valamint az ország jelentõs vízkészlete nem magyar kézben van! (Érdemes megjegyezni, Medgyessy Péter és Mádl Ferenc is kapott francia kitüntetést.)...és ha már a víznél tartunk! Vajon mit kezdjünk azzal az 1997-es, a Kossuth Rádióban elhangzott hírrel, miszerint A magyar-izraeli közös program keretében 160 ezer USA dollár támogatást nyújt három éven keresztül az izraeli kormánynak, hogy létrejöjjön Nyíregyházán egy mezõgazdasági oktatási szaktanácsadó. Az izraeli projekt kidolgozója elsõsorban az öntözés fontosságát emelte ki, hiszen õk a Jordán vízének 98 %-t hasznosítják, míg Magyarországon a folyók vízhozamának mindössze 2 százalékét fordítják zöldség- és gyümölcs öntözésre. A hír olvasása után nehéz elhessegetni néhány kérdést. A becslések szerint 25 év múlva a krónikus vízhiány miatt a Közel-Kelet gyakorlatilag lakhatatlan lesz. Izraelnek ma is az egyik legnagyobb gondja az ivóvíz biztosítása. Vajon miért akartak mégis már húsz évvel azelõtt 160 ezer USA dollárt áldozni a nyírségi öntözõrendszer kialakítására? Csak nem azért, mert azt hiszik, hogy húsz év múlva itt úgyis minden az övék lesz? Bunyevácz Zsuzsanna Magyar Jelen Részlet Jókai Mór Rab Ráby címû regényébõl. Játszódik az 1780-as években Magyarországon, II. József uralkodása alatt. Ezúttal másféle rendeleteket hozok õfelségétõl, mondá Ráby. Lássuk a plánumokatl Legelõször leküldi az engedélyt a pesti zsidó község számára, hogy zsinagógát építhessen a városban. Zsinagógát! A zsidóknak! Kiálta fel a helytartósági elnök úr, felpattanva helyrõl. De hisz ez nem fölemelése, hanem elpusztítása Pest városának! Hisz akkor, ha ez meg lesz engedve, száz esztendõ múlva Pestet úgy fogják hívni, hogy Jeruzsálem! A zsidóknak háromemeletes házaik lesznek itt s látni fog a világ nem csak zsidó bürgereket, de még zsidó nemes embereket is praedictumokkal is czímerekkel... s száz esztendõ múlva... zsidó ablegatusfog...akatholikusfundusreligions fölött perorálni... Csak azt sajnálom, hogy én azt a szép kort nem érem meg! Viszonzi Ráby. A mit õ excellenciája persze tréfának vett. Mert hisz arról maga is meg volt gyõzõdve, hogy amit megjövendölt, annak beteljesülése tiszta képtelenség... jó ha figyelünk 19

20 A mai magyar társadalmat elképesztõ méretû hamisságháló fonja körül. Bogár László professzor figyelmeztet bennünket arra, hogy a mai hazugságstruktúrák lényegi elemét a rendszerváltozást övezõ hazug mitológiai szerkezet képezi, amelynek lényege, hogy a rendszerváltozás a szabadság, felemelkedés, a jólét stb. irányba tett történelmi lépés. Ennek fõ irányaival és elveivel a társadalom többsége egyetért, sõt kezdettõl fogva cselekvõen támogatja azok valóra váltását. Az igazság viszont az, hogy valójában csupán a függés, az alávetés, az elnyomás, a kizsákmányolás stb. konkrét formái, eszközei és intézményei változtak 1990 után. Annyit már a többség is érzékel, hogy mindkét helyzetben, vagyis a rendszerváltozásnak nevezett idõszak elõtt is, majd ezt követõen is olyan viszonyok uralkodtak, amelyek a többségnek inkább a kifosztójává, mintsem élhetõ és hosszú távon fenntartható gazdasági rendszerévé vált. Ugyanakkor a társadalomban magukat jobb- és baloldal -ként meghatározók mégis abszurd módon egymással gyilkos küzdelmet vívnak azon, hogy melyik rendszer a rosszabb, illetve egymást teszik felelõssé a soha nem látott súlyosságú egyensúlyvesztés okozójává. Az ellenzék azt állítja, hogy a kormányoldal hibái és bûnei vezettek a helyzethez, a kormányoldal meg egy kicsit bonyolultabb logikával ugyanezt. Azt, hogy õ már eddig is belevágott volna a megszorításokba és a reformokba, ha az ellenzék (hibák és bûnök) nem hajszolta volna bele a pazarló jóléti intézkedésekbe, és igen a hazugságokba! A lényeget azonban ezzel mindkét fél elfedni és nem felfedni igyekszik. - írja Bogár prof még januárban. Azóta tudjuk, hogy az ellenzék részérõl már érkezett némi jelzés, hogy a probléma igazi okait feltárni szándékszik. Idõközben a nép rétegeibõl a véleményüket leghangosabban hangoztatni akarók között kezd kialakulni egy harmadik vélemény is, vagyis egy általános elfordulási szándék a politikai pártoktól. Ez pedig jelzés lehet, hogy még mindig nem sikerült leleplezni a jobb és baloldal között értelmezett hamis törésvonalat. Következésképpen az sem tudatos még, hogy az igazi törésvonal hol is keresendõ. Szinte mindenhol tetten érhetõ egy-egy hamis értelmezés. Egyik ilyen groteszk félreértés az is, hogy a választásokon gyõztes liberokrata oligarchia kizárólag azokat csapta be, akik rá szavaztak, mert azok hittek neki. Bár mint utólag látjuk, õk aligha tüntettek ellene mind e mai napig. A társadalmi tiltakozás résztvevõi viszont kizárólag azok voltak, akik már a választások elõtt is pontosan tudták, hogy szemfényvesztés az egész, így felháborodásuk aligha tekinthetõ spontánnak és hitelesnek. mondja ugyancsak Bogár László. Valójában a hamis félreértések hálóiban mindannyian részesülünk így vagy úgy, ki jobban ki kevésbé. Minden jel arra mutat, hogy a jelenlegi egyhelyben toporgás igazi okait még nem találtuk meg. A lehetõ legnagyobb hiba, amit elkövethetünk az nem más, mint a jelenlegi logikára épülõ erõfeszítéseink fenntartása. E sorok írója sem született a tudással úgy, hogy eleve ismerje válságunk mélyszerkezeteit. Sõt mi több õ maga is rájött, hogy már a probléma felismerésénél is fáradságos újragondolást kell megtennie. Olyan távolra került a mai magyar társadalom az õt fenyegetõ igazi probléma ismerésétõl, hogy már nem tud célravezetõ lenni egyetlen jól megfogalmazott konklúzió sem. Általános érzés az, hogy minden figyelmeztetõ mondás inkább vehemens ellenreakciót vált ki. Hamis feltételezés lenne az, hogy a magyar nép természetes személyiségébõl adódik mindez. Annál inkább ez maga a figyelmeztetõ jelzés! Vagyis a jelenleg uralkodó verbális polgárháborúból a kiút nem képzelhetõ el másként,mint amikor a többség õ maga újra sóvárogja megszerezni azt a tudást, ami elvezeti õt a megoldás felé. Úgy a kormányoldal, mint az ellenzéki pártok részérõl mára már egyre világosabban leszûrhetõ, hogy pontosan mit is képviselnek. Rajtuk kívül harmadik szereplõként ott vannak a tüntetõk, hiszen a kormányoldal is elõszeretettel használja õket a mindennapi politikában, de az ellenzék is elõszeretettel hivatkozik rájuk. Ezen kívül egy speciális szereplõ még a média is. Mindezek egymás közötti viszonyait érdemes megérteni, mert jó kiinduló pont lehet a további tájékozódásban. A kormányoldal és az ellenzék közötti viszonyt ismerjük, így ez most nem kap több figyelmet. Azonban a történelemben ritkán adódik jobb alkalom meghallgatni a tüntetõk véleményét, mint 2007 március 3-án, Visegrádon megtartott elsõ országos tüntetõ találkozón. Különbözõ tüntetést szervezõ vezéregyéniségek elsõ kapcsolatteremtési kísérletei során elég sok mindenre választ kaphatunk. Ugyanakkor a médiát, mint a globalitás hatalom-szerkezetének harmadik intézményi elemét, vagyis az értelmezõ hatalmat is élesben lehet megfigyelni. Bogár László professzor a médiára azt mondja, hogy ez a masinéria teszi lehetõvé, hogy gyanús populista, nacionalista, protekcionista stb. elemként legyen megbélyegezhetõ bárki, aki csupán az adott lokalitás, mint közösség alapvetõ stratégiai érdekeit kívánja megfogalmazni, esetleg képviselni. E ritka alkalmat megragadva e sorok írója is jelen volt az említett találkozón. A továbbiakban néhány hasznos észrevételen gondolkozzunk el. Sokféle dolog elhangzott ott, szorítkozzunk azonban csak néhányra, amirõl a média nem tájékoztatott. Egyik érdekes elem volt a lyukas árpád sávos zászló. Nemrég Sebeõk Jánostól hallhattuk azt az ötletet, hogy vágjanak egy lyukat az árpád sávos zászlóra. Hihetetlen, hogy még ez az ötlet is meghallgatásra került. Papp Lajos professzor úr beszédének intelmei sehol sem jelentek meg a médiában, bár igen jelentõs tartalommal bírnak, ugyanis kiváló érzékkel igyekszik a figyelmet visszaterelni a szakrális értékekre. Azonban a tájékozott olvasó valószínûleg láthatta helyette mindazt, amit e sorok írója is útban hazafele sejtett, hogy majd a média pontosan milyen mozzanatokat kiragadva igyekszik gondos kezek munkájával prezentálni a véleményalkotó valóságot. Más szóval, e globális értelmezõ hatalom számára szabad prédává válik minden nyilvános megszólalás. Vajon az ott jelen levõk, illetve maguk a tiltakozásokat szervezõk felismerik ezen értelmezõ hatalomnak igazi véleményalkotó erejét? Többször is utalás történt, hogy az ellenség valahol messze, az épületen kívül található. Illetve a helyszínen a tömegben elvegyülve ülnek azok, akik majd jelentést készítenek a hatalom megbízásából. Valahogy nagyon bizarr volt az a helyzet, amikor az egyik felszólaló éppen poénosan próbálja elõadni e helyzetképet, ugyanakkor valószínûleg teljesen elkerüli a figyelmét az a tény, hogy maga a véleményalkotó hatalmat kiszolgáló szakemberek sokasága rejtõzködés nélkül ott állnak és rögzítik õt magát is. Tehát nem csak arról van szó, hogy ott távol a falakon kívül van egy ellenség, hanem valami itt van közöttünk, de valószínû mégsem látjuk amit látnunk kellene! 20 jó ha figyelünk