Sophie Kinsella A PÖTTÖM BOLTKÓROS

Átírás

1 Sophie Kinsella A PÖTTÖM BOLTKÓROS

2 SOPHIE KINSELLA A PÖTTÖM BOLTKÓROS

3 A magyar kiadás alapja: Sophie Kinsella: Mini shopaholic Bantam Press, 2010 Fordította Stier Ágnes Szerkesztette Bujdosó Hajnalka Kiadványmenedzser Kelly Kata Tördelés Gosler Lenke Korrektor Kótai Kata ISBN Sophie Kinsella, 2010 Hungarian edition Kelly Kiadó Hungarian translation Stier Ágnes Kiadja a Kelly Kft Budapest, Baross utca 158. Tel Felelős kiadó: Kelly Juli Nyomtatta és kötötte a Kaposvári Nyomda Kft Felelős vezető: Pogány Zoltán igazgató

4 Allegrának, a fejlődésben lévő pöttöm boltkórosnak

5 Tik-Tak Játszóház The Old Barn 4 Spence Hill Oxshott Surrey Mrs. Rebecca Brandon szeptember 1. The Pines 43 Elton Road Oxshott Surrey Kedves Mrs. Brandon! Nagyon örültünk, hogy tegnap találkoztunk önnel és Minnie-vel. Kislánya biztosan jól érzi majd magát mókás, pihentető játszóházunkban a jövő héten. Szívélyes üdvözlettel: Teri Ashley foglalkozásvezető U. i.: Kérem, ne aggódjon a jelentéktelen festék-fröcskölő incidens miatt. Hozzászoktunk a gyerekekhez, a falakat pedig mindig újra lehet festeni.

6 Tik-Tak Játszóház The Old Barn 4 Spence Hill Oxshott Surrey Mrs. Rebecca Brandon szeptember 4. The Pines 43 Elton Road Oxshott Surrey Kedves Mrs. Brandon! Csak néhány bizalmas gondolatomat osztanám meg önnel Minnie-vel kapcsolatban. Nagyon kedves és igen életrevaló gyerek. Ugyanakkor meg kell tanulnia, hogy nem hordhatja mindennap az összes jelmezét, és hogy a hercegnő cipő nem a szabadtéri játékhoz való. Ezt esetleg megbeszélhetnénk a következő gyerek-szülő játékreggelen. Szívélyes üdvözlettel: Teri Ashley foglalkozásvezető U.i.: Kérem, ne aggódjon az apró ragasztóbaleset miatt. Hozzászoktunk a gyerekekhez, az asztalt pedig bármikor újra lehet lakkozni.

7 Tik-Tak Játszóház The Old Barn 4 Spence Hill Oxshott Surrey Mrs. Rebecca Brandon november 9. The Pines 43 Elton Road Oxshott Surrey Kedves Mrs. Brandon! Köszönöm levelét. Örülök, hogy nagyon várja a szülő-gyerek játékreggelt. Sajnos a felnőtteknek nem lesz jelmezük, ahogy arra sem lesz lehetőség, hogy mint javasolta, ruhákat cserélgessünk a többi szülővel. Örömmel mondhatom, hogy Minnie egyre több mindennel foglalkozik a csoportban, és sok időt tölt új Bolt nevű játéksarkunkban. Szívélyes üdvözlettel: Teri Ashley foglalkozásvezető Ui.: Kérem, ne aggódjon az apró tinta-fröcskölő baleset miatt. Hozzászoktunk a gyerekekhez, Mrs. Soper pedig bármikor újrafestheti a haját. EGY

8 Oké. Semmi pánik. Én vagyok a főnök. Én, Rebecca Brandon (született Blomwood) vagyok a felnőtt. Nem a kétéves lányom. Csak abban nem vagyok biztos, hogy ezt ő is tudja. Minnie, édesem, add ide nekem azt a pónit! Próbálok nyugodtnak és magabiztosnak tűnni, mint Sue dadus a tévében. Póóóóni! Minnie szorosabban ragadja magához a játék pónit. Nincs póni. Enyém! kiáltja hisztérikusan. Éééén póóóónim! Pffff. A kezemben egy rakás bevásárlótáska, az arcomról folyik a víz, és tényleg meglennék e nélkül. Pedig minden olyan jól ment. Bejártam az egész bevásárlóközpontot, és az utolsó karácsonyi ajándékokat is megvettem a listáról. Minnie-vel épp a Mikulás kuckójához tartottunk, és csak egy pillanatra álltam meg, hogy megnézhessek egy babaházat. Erre kislányom kikapott egy játék pónit a kirakatból, és most nem volt hajlandó visszatenni. Én meg itt állok a Póni-Gate kellős közepén. Egy anya megy el mellettem szűk J Brand farmerben, kifogástalanul öltözött kislányával; kapok tőle egy Anya-mustrát, amitől összerezzenek. Mióta Minnie megszületett, megtanultam, hogy az Anya-mustra még a Manhattan-mustránál is kegyetlenebb. Az Anya-mustránál nem csak a te ruháidat mérik fel és becsülik meg az utolsó fillérig egyetlen pillantással. Ó, nem! A gyereked ruháját is megfigyelik, a babakocsi márkáját, a pelenkahordó táskát, hogy milyen rágcsát adsz neki, illetve, hogy a gyerek mosolyog-e, taknyos-e vagy üvölt. Tudom, sok ezt mind egyetlen pillantással felmérni, de higgyék el, az anyák rengeteg mindent képesek egyszerre csinálni. Az biztos, hogy Minnie ruhája csillagos ötöst érdemel. (Ruha: egyedi Danny Kowitz; kabát: Rachel Riley; cipő: Baby Dior.) Ezenkívül gondosan beszíjaztam a totyogó-pórázba (Bill Amberg, bőr, nagyon király, benne volt a Vogue-ban). De ahelyett, hogy angyalian mosolyogna, mint a kislány a magazin képein, nekifeszül, mint egy bika, mikor arra vár, hogy berobbanjon az arénába. Mérgesen ráncolja a szemöldökét, arcocskája élénk rózsaszín, és épp arra gyűjti a levegőt, hogy újra felvisítson. Minnie kiengedem a hámból, és köré fonom a karom, hogy biztonságban és védve érezze magát, pont úgy, mint ahogy Sue dadus tanácsolja a könyvében, a Szelídítsd meg rakoncátlan csemetédet!-ben. A múltkor vettem, hogy átfussam. Csak puszta kíváncsiságból. Nem mintha bármilyen problémám lenne Minnie-vel vagy ilyesmi. Nem mintha nehéz gyerek lenne. Vagy kontrollálhatatlan és akaratos, ahogy az a hülye gondozónő mondta a zenecsoportban. (Mit tudja ő? Még a triangulumon se tud rendesen játszani.) Az a helyzet, hogy Minnie... életrevaló. Határozott véleménye van a dolgokról. Például a farmerről (nem veszi fel) és a répáról (nem eszi meg). Most pedig az a határozott véleménye, hogy neki kell egy játék póni. Minnie, drágám, nagyon szeretlek mondom halk, éneklő hangon, és nagyon örülnék neki, ha odaadnád nekem azt a pónit. Így van, add ide anyának! Majdnem megcsináltam. Az ujjaim összezáródnak a póni feje körül. Ha! Aki tud, az tud! Megvan. Önkéntelenül körbepillantok, nem látta-e valaki, milyen remek szülő vagyok.

9 Enyéééém! Minnie kitépi a pónit a kezemből, és elszalad a boltban. A francba! Minnie! MINNIE! kiáltok utána. Felkapom a táskákat és dühösen loholok, de addigra már eltűnik az Action Man részlegen. Istenem, nem is értem, miért atlétákat edzünk az olimpiára. Egy totyogós csapatot kellene küldenünk. Zihálok, mire utolérem. Tényleg bele kellene kezdenem a szülés utáni edzésprogramba valamikor. Add ide a pónit! Megpróbálom elvenni, de piócaként ragaszkodik hozzá. Én póóónim! Sötét szemét határozottan rám villantja. Néha megdöbbentően hasonlít az apjára. Ha már itt tartunk, hol van Luke? Úgy volt, hogy együtt csináljuk a karácsonyi bevásárlást. Mint egy család. De egy órával ezelőtt eltűnt; motyogott valamit egy hívásról, amit el kell intéznie, és azóta nem láttam. Valószínűleg valahol egy rendes cappuccinoval a kezében ül az újságja felett. Jellemző! Minnie, nem vesszük meg mondom a leghatározottabb modoromban. Már így is van egy rakás játékod, és nincs szükséged arra a pónira. Egy loboncos, sötét hajú, szürke szemű nő ikerbabakocsival elismerő pillantásokat küld felém, amit önkéntelenül Anya-mustrával viszonzok. Ő egyike azoknak az anyáknak, akik papucscipőt és durva, kézi szövésű zoknit viselnek. (Miért hord ilyet bárki? Miért?) Szörnyű, nem? kezdi. Ezek a pónik negyven fontba kerülnek! A gyerekeim tudják, jobb, ha meg sem kérdezik teszi hozzá, és két fiára pillant, akik ujjukat szopva csendesen süppednek a kocsiba. Ha egyszer enged nekik, az a vég kezdete. Én jól neveltem az enyémeket. Húzz innen! Abszolút! felelem méltóságteljesen. Tökéletesen egyetértek. Néhány szülő egyszerűen megveszi a pónit a gyerekének a békesség érdekében. Semmi fegyelem. Undorító! Szörnyű! csatlakozom, és lopva a pónira pillantok, amit Minnie ügyesen rejteget. A fenébe! Az a legnagyobb hiba, ha engedünk nekik. A nő gülüszemekkel néz Minnie-re. Az a katasztrófa kezdete. Nos, én sosem engedek a lányomnak közlöm fürgén. Nem kapod meg a pónit, Minnie, és ez az utolsó szavam! Póóóóóni! Lányom sírása szívet tépő zokogássá változik. Mekkora drámakirálynő! (Ezt Anyutól örökölte.) Hát, sok szerencsét! indul el a nő. Boldog karácsonyt! Minnie, hagyd abba! sziszegem dühösen, ahogy a nő eltűnik. Mindkettőnket kínos helyzetbe hozol! Egyáltalán minek neked az a buta póni? Póóóóni! Úgy szorítja magához a lovacskát, mintha a rég elveszett, hűséges állatkája lenne, akit több száz kilométerre tőle eladtak a vásáron, és most botorkált haza a farmra sebesült lábbal, érte nyihogva. Ez csak egy ostoba játék! türelmetlenkedem. Mi olyan különleges benne? És ekkor végre először rendesen megnézem a pónit.

10 Hűha! Igazából... nagyon szép. Fehér festett fából készült, rajta mindenhol apró, ragyogó csillagok, a legédesebb pedig a kézzel festett arcocskája. És kicsi gurulós kerekei vannak. Neked nincs szükséged egy pacira, Minnie kezdem, de már kicsit kisebb meggyőződéssel, mint eddig. Csak most vettem észre a nyerget. Ez valódi bőr? Van kantárja csatokkal, a sörénye pedig valódi lószőrből készült. Ráadásul jár hozzá ápolókészlet is! Negyven gubáért ez egyáltalán nem rossz. Megpörgetem az egyik apró, piros kereket: tökéletesen forog. Most, hogy belegondolok, Minnie-nek igazándiból nincs is játék pónija. Nagyon is hiányzik a játékpolcáról. Úgy értem, nem mintha engedni akarnék neki. Fel is lehet húzni jön egy hang a hátam mögül. Megfordulok: idősebb eladónő közeledik felénk. Van egy kulcs az alján. Nézze! Felhúzza; Minnie-vel megbabonázva nézzük, ahogy a póni emelkedik és ereszkedik, akár egy körhintán, miközben csilingelő zene szól. Istenem, imádom ezt a kis lovat! A negyven font különleges karácsonyi ajánlat teszi hozzá az eladó. A valós kiskereskedelmi ár hetven. Kézzel készültek Svédországban. Majdnem ötven százalék árengedmény. Tudtam, hogy megéri. Hát nem megmondtam, hogy megéri? Tetszik, ugye, aranyom? mosolyog a boltos Minnie-re, aki visszaragyog rá, hisztijének nyoma sincs. Nem akarok dicsekedni, de imádni való a piros kabátjában a copfjaival és gödröcskés arcával. Szeretne venni egyet? Én... izé... köszörülöm a torkom. Gyerünk, Becky! Mondj nemet! Légy jó szülő! Sétálj el! A kezem kimerészkedik, és még egyszer megsimogatja a sörényt. De gyönyörű. Nézzék a drága kis arcát! És egy póni nem is valami ostoba őrültség, ugye? Ilyesmit sosem un meg az ember. Ez klasszikus. Olyan, mint a játékok Chanel kabátja. Ráadásul karácsony van. Ez pedig rendkívüli ajánlat. És ki tudja, lehet, hogy kiderül, Minnie-nek van tehetsége a lovagláshoz, jut eszembe hirtelen. Lehet, hogy csak egy játék póni hiányzik mint ösztönzés. Hirtelen magam előtt látom húszévesen: vörös zakóban áll egy gyönyörű ló mellett az olimpián, és azt mondja a tévékamerákba: Az egész azzal a karácsonnyal kezdődött, amikor megkaptam az ajándékot, ami megváltoztatta az életemet... Az agyam úgy kattog körbe-körbe, mint egy DNS-mintákat elemző számítógép, és megoldás után kutat. Kell, hogy legyen módja, hogy egyszerre tudjak 1. nem engedni Minnie hisztijének, 2. jó anya lenni és 3. pónit venni. Okos, de valószínűtlen megoldásra van szükségem, mint amilyenekért Luke nagy rakás pénzt fizet az üzleti tanácsadóinak... És ekkor bevillan a válasz. Egy abszolút zseniális ötlet, amiről nem hiszem el, hogy eddig nem jutott eszembe. Előhúzom a mobilom, és sms-t írok Luke-nak: Luke! Remek ötletem támadt. Szerintem Minnie-nek zsebpénzt kellene kapnia.

11 Azonnal visszapittyeg a válasz. Mi van? Miért? Hogy vásárolhasson magának! kezdem írni, de aztán meggondolom magam. Kitörlöm a szöveget, és óvatosan ezt pötyögöm: A gyerekeknek kiskorukban el kell kezdeniük tanulni a pénzügyekről. Egy cikkben olvastam. Felelősségérzetet ad nekik. Egy perc múlva Luke visszaír: Nem vehetnénk meg neki inkább a FT * -t? Fogd be! írom. Mondjuk két font hetente? +őrültél? csipog vissza. 10 penny hetente untig elég. Felháborodva bámulom a telefont. 10penny? Mekkora vén zsugori! Mit vehetne a lányom annyiból? És heti 10 penny-ből sosem futja majd a pónira. 50 penny hetente írom határozottan a nemzeti átlag. (Sosem fogja ellenőrizni.) Egyébként hol v? Mindjárt itt a Mikulás ideje. Oké, tökmindegy. Ott leszek, jön a válasz. Győzelem! Elteszem a mobilom, és gyorsan fejszámolok. Heti 50 penny két éven át az 52 dollár. Bőven megvan. Jó ég, mi a csudának nem gondoltam eddig a zsebpénzre? Tökéletes! Ez majd teljesen új dimenzióba helyezi a bevásárló útjainkat. Minnie-hez fordulok, és rém büszke vagyok magamra. Figyelj ide, drágám! közlöm. Nem fogom megvenni neked ezt a pónit, mert már azt mondtam, nem. De különleges mókaként megveheted magadnak a saját zsebpénzedből. Hát nem izgalmas? Minnie bizonytalanul néz rám. Ezt igennek veszem. Mivel eddig semmit sem költöttél a zsebpénzedből, két évnyi gyűlt össze, ami rengeteg. Látod, mekkora megtakarítás ez? teszem hozzá vidáman. Látod, milyen klassz ez? Miközben a pénztár felé tartunk, önelégült örömöt érzek. Ennyit a felelős szülői létről. Már kicsi korában bevezetem a gyerekem a monetáris tervezés alapelveibe. Én is lehetnék tévés guru! Szuper Becky tanácsai a pénzügyileg felelős szülőről. Minden részben más csizmát hordhatnék... Kocsi. Kizökkenek álmodozásomból: Minnie elejtette a pónit, és most egy rózsaszín műanyag szörnyedelmet szorongat. Ezt hol szerezte? Winnie kocsija abból a rajzfilmből. Kocsi? néz rám reménykedve. Mi van? Nem vesszük meg a kocsit, édesem felelem türelmesen. A pacit akartad. Az aranyos pónit, emlékszel? Minnie teljes érdektelenséggel méri végig a lovat. Kocsi. Póni! kapom fel az állatot a földről. Ez olyan bosszantó. Hogy lehet ilyen ingatag? Ezt biztos Anyutól örökölte. Kocsi! Póni! kiáltom hangosabban, mint terveztem, és felé lóbálom a lovat. A póóónit akarom... Hirtelen bizsergést érzek a tarkómban. Körülnézek. A nő a kisfiaival pár méterrel arrébb álldogál és engem bámul.

12 Úgy értem... Lángoló arccal gyorsan leeresztem a játékot. Igen, lehet, hogy megveheted a pónit a zsebpénzedből. A pénzügyi tervezés alapjai mondom a gülüszemű nőnek. Ma megtanultuk, hogy előbb félre kell tennünk, hogy megvehessünk valamit, igaz, drágám? Minnie az összes zsebpénzét a pónira költötte, és nagyon jól választott... Megtaláltam a másik pónit! tűnik fel újra kifulladva az eladó, kezében egy poros dobozzal. Tudtam, hogy egy még maradt a raktárban. Eredetileg párban voltak, tudja... Van egy másik póni? Önkéntelenül levegő után kapkodok, ahogy előhúzza. Éjkék, hollófekete sörénnyel, csillagokkal tarkítva, arany kerekekkel. Egyszerűen mesés. Tökéletesen kiegészítik egymást. Istenem, meg kell vennünk mind a kettőt. Muszáj. Eléggé idegesít, hogy a gülüszemű nő még mindig ott áll a babakocsival és minket figyel. Kár, hogy elköltötted az összes zsebpénzed, ugye? kérdezi Minnie-től azzal a feszes, barátságtalan mosollyal, ami bizonyítja, hogy sosem szórakozik vagy szexei. Szerintem ez mindig látszik. Ugye? kérdem udvariasan. Ez a gond. Tehát valami megoldást kell találnunk. Egy ideig erősen töröm a fejem, majd Minnie-hez fordulok. Drágám, itt a pénzügyi tervezés második fontos leckéje. Néha, ha csodálatos, egyszeri alkalmat találunk, kivételt tehetünk a félretesz szabályban. Ezt úgy hívják: Megragadni a lehetőséget. Csak úgy megveszi? kérdi a nő hitetlenkedve. Mi köze hozzá? Istenem, utálom a többi anyát! Mindig bele kell szólniuk. Mintha azzal, hogy anya leszel, szövegdobozzá változnál az interneten: Kérjük, a durva és sértő kommenteket ide írja! Persze hogy nem veszem meg felelem kissé hidegen. A saját zsebpénzéből kell kijönnie. Drágám leguggolok, hogy magamra vonjam Minnie figyelmét. Ha hetente ötven pennyt fizetsz a másik póniért a saját zsebpénzedből, akkor... hatvan hétig tart törlesztened. Előleget kell kapnod. Mint valami hiteltúllépés jelentem ki. Tehát, tulajdonképpen elköltötted az összes zsebpénzedet három és fél éves korodig. Rendben? Minnie kissé zavartan néz. De gondolom, én is zavartan néztem kicsit, amikor először léptem át a hitelkeretet. Ez ezzel jár. Minden elrendezve. Mosolyt villantok az eladóra, és átnyújtom a hitelkártyámat. Megvesszük mind a két pónit, köszönjük. Látod, édesem? fordulok Minniehez. Ma megtanultuk: Sose add fel, ha valamit igazán akarsz. Bármennyire is lehetetlennek látszik, mindig van megoldás. Büszkeséget érzek, ahogy kimondom ezt a bölcs szösszenetet. Erről szól szülőnek lenni. Megtanítani a gyereknek, hogy is működik a világ. Tudod, én egyszer szembetalálkoztam a legelképesztőbb lehetőséggel folytatom, ahogy beütöm a PIN-kódomat. Egy pár Dolce & Gabbana csizma 90 százalék engedménnyel! Csak hát elértem a hitelkeretet a kártyámon. De feladtam? Nem! Persze hogy nem! Minnie olyan mohón hallgat engem, mintha a Három mackót mesélném neki.

13 Végigjártam a lakást, átkutattam az összes zsebemet és táskámat, minden fillért összeszedtem... és tudod, mi történt? Hatásszünetet tartok. Elég pénzem lett! Megvehettem a csizmát! Éljen! Minnie tapsol, és örömmel látom, hogy a totyogós fiúk rekedtes hangon ujjonganak. Akartok hallani még egy mesét? mosolygok rájuk. Akartok hallani a milánói mintadarab kiállításról? Egy nap az utcán sétálva megláttam azt a titokzatos táblát... Tágra nyitom a szemem. És mit gondoltok, mi állt rajta? Nevetséges. A gülüszemű nő kapkodó mozdulatokkal megfordítja a babakocsit. Gyerünk, ideje hazamenni! Mese! üvölti az egyik fiú. Nem hallgatjuk meg a történetet! csattan fel az anyja. Maga őrült teszi hozzá a válla fölött, miközben elsétál. Nem csoda, hogy a porontya ennyire elkényeztetett! Milyen kiscipők vannak a lábán, Gucci? Elkényeztetett? Az arcomba szökik a vér, és szótlan döbbenettel bámulok rá. Ezt meg honnan veszi? Minnie nincs elkényeztetve! És a Gucci nem is gyárt ilyen cipőket. Nem elkényeztetett! nyögöm ki végül. De a nő addigra már eltűnt a Postás Pat pult mögött. Hát, az biztos, hogy nem fogok utánafutni azt kiabálva: Az én gyerekem legalább nem ül egész nap a babakocsiban az ujját szopva! És egyébként gondolt már arra, hogy megtörölje a gyerekei orrát? Mert ezzel nem mutatnék jó példát Minnie-nek. Gyere, Minnie! próbálom összeszedni magam. Menjünk, és nézzük meg a Mikulást! Attól majd jobban érezzük magunkat.

14 KETTŐ Teljesen kizárt, hogy Minnie elkényeztetett. Lehetetlen. Oké, megvannak a maga kis pillanatai. Mint mindannyiunknak. De nincs elkényeztetve. Tudnám, ha ígggy lenne. Én vagyok az anyja. Mégis, egész úton a Mikulás kuckójához, feldúlt vagyok. Hogy lehet valaki ennyire gonosz? Ráadásul karácsonyeste. Te csak mutasd meg mindenkinek, milyen rendesen tudsz viselkedni, édesem! suttogom határozottan, ahogy kéz a kézben sétálok Minnie-vel. Légy egy kis angyal a Mikulás kedvéért, rendben? A hangszóróból a Jingle Bells szól. Önkéntelenül is felvidulok, ahogy közeledünk. Kislányként ugyanebbe a Mikuláskuckóba jártam. Nézd, Minnie! mutatom izgatottan. Nézd a rénszarvast! És azt a sok ajándékot! Van szánkó és két életnagyságú rénszarvas, műhó mindenfelé, és rengeteg zöldruhás manónak öltözött fiú és lány, ami újdonság. A bejáratnál hunyorognom kell a meglepetéstől a minket üdvözlő napbarnított manólány láttán. A Mikulás manapság modellügynökségeken keresi a manóit? És muszáj a manóknak lila akril körmökkel mászkálni 7 Boldog karácsonyt! köszön, és lepecsételi a jegyem. Ne felejtsék el meglátogatni a Karácsonyi kívánságkutat, és kívánjanak valamit! A Mikulás később felolvassa a kéréseket! Hallod, Minnie? Kívánhatunk valamit! A lányom csendes tisztelettel bámul a manóra. Látják? Tökéletesen viselkedik! Becky! Ide! Elfordítva a fejem látom, hogy Anyu már a sorban áll ünnepélyes, csillogó sálban, keze a babakocsi szatyrokkal és csomagokkal zsúfolt fogantyúján. A Mikulás épp teaszünetet tart teszi hozzá, ahogy mellé érünk. Úgyhogy szerintem legalább fél óránk van. Apád CD-ket keres a kamerához, Janice pedig megveszi a karácsonyi képeslapjait. Janice Anyu közveden szomszédja. Az összes karácsonyi képeslapot megveszi Szenteste fél áron, január elsején megírja, az év többi részében pedig a fiókban tartja őket. Úgy hívja, hogy maga előtt jár. Édesem, vetnél egy pillantást a Jessnek szánt ajándékomra? A táskájában kotorászik, aztán szorongva elővesz egy fadobozt. Ez jó? Jess a húgom. Jobban mondva a féltestvérem. Pár nap múlva érkezik vissza Chiléből, így tartunk neki és Tomnak egy pótkarácsonyt pulykával, ajándékokkal meg mindennel. Tom Jess barátja, ő Janice és Martin egyetlen fia; egész életemben ismertem, ő nagyon... Hát, ő nagyon... Mindegy, a lényeg az, hogy ők szeretik egymást. És az izzadt tenyér különben sem számít annyira Chilében, nem igaz? Fantasztikus, hogy jönnek, főleg mivel ez azt jelenti, hogy végre, végre megtarthatjuk Minnie keresztelőjét. (Jess lesz a keresztanya.) De értem, hogy Anyu

15 miért izgul ennyire. Jessnek necces ajándékot venni. Nem szeret semmit, ami új, drága, műanyag vagy tartósítószer van benne, vagy a tasakja nem kenderből készül. Ezt vettem. Anyu felnyitja a doboz fedelét: előbukkan egy sor puccos üvegcse szalmán pihenve. Tusfürdő teszi hozzá gyorsan. Csak semmi fürdés. Nem akarunk még egy Harmadik Világháborút! Volt némi kis diplomáciai bonyodalom, mikor Jess legutoljára itthon járt. A születésnapját ünnepeltük, és Janice habfürdőt ajándékozott neki, mire Jess tízperces előadásba kezdett arról, hogy mennyi vizet használunk fürdéshez, hogy a Nyugat mennyire a tisztaság megszállottja, és mindenkinek csak öt percig kellene zuhanyoznia hetente egyszer, mint ahogy Tom és ő teszik. Janice és Martin nemrég szereltettek be egy jacuzzit, úgyhogy nem volt túl hatásos. Mit gondolsz? kérdezi Anyu. Nemtom. Óvakodva a doboz címkéjére pillantok. Vannak benne adalékanyagok? A készítése közben kizsákmányoltak embereket? Ó, édesem, egyszerűen nem tudom. Anyu olyan gyanakodva néz a dobozra, mintha nukleáris fegyver lenne. Azt mondja, teljesen természetes kockáztatja meg végül. Az jó, nem? Azt hiszem, jó lesz bólintok. De azt ne mondd el, hogy egy bevásárlóközpontban vetted. Mondd, hogy egy kis, független társulástól. Jó ötlet! derül fel Anyu. És újságpapírba csomagolom. Te mit találtál neki? Vettem egy jógaszőnyeget, amit kézzel készített egy guatemalai parasztasszony mondom akaratlanul is önelégülten. A vásárlás falusi mezőgazdasági projekteket támogat és újrahasznosított műanyag számítógéprészeket használtak hozzá. Becky! kiált fel elragadtatva Anyu. Hogy találtad meg? Ó... Kutattam vonom meg a vállam könnyedén. Nem fogom bevallani, hogy rákerestem a Google-on arra, hogy zöld, kiváló, ajándék, újrahasznosított, környezetvédelem, lencse, ajándékcsomagolás. Ka rá-csók! Kará-csók! Minnie olyan erősen rángatja a kezem, hogy félek, letépi a karom. Menj a Kívánságkúthoz Minnie-vel, drágám! javasolja anyu. Addig foglalom a helyed. Rádobom a pónikat a babakocsira, és a Kívánságkút felé vezetem Minnie-t. Mű ezüst nyírfák állják körül, ágaikról tündérek lógnak alá, és ha nem lennének sivítozó gyerekek mindenfelé, egész varázslatos lehetne. A kívánságkártyák műfatörzsön hevernek, amit asztalként lehet használni. A kártyák tetejére kacskaringós, zöld betűkkel azt nyomtatták: Karácsonyi kívánság ; fogok egyet, az egyik filctollat pedig Minnie-nek adom. Istenem, emlékszem, hogy amikor kicsi voltam, leveleket írtam a Mikulásnak. Elég hosszú levelek voltak, tele képekkel és illusztrációkkal katalógusokból, ha esetleg elbizonytalanodna. Két rózsaszín arcú, tíz év körüli kislány írja a kívánságait, sutyorognak és kuncognak; már attól elönt a nosztalgia, ha rájuk nézek. Hiba lenne nem csatlakozni. Még balszerencsét hoznék, vagy ilyesmi. Kedves Mikulás!...

16 Hirtelen ráeszmélek, hogy írni kezdtem a kártyára. Itt újra Becky. Megállok, kicsit gondolkodom, aztán gyorsan lekörmölök pár dolgot. Úgy értem, csak kábé hármat. Nem vagyok kapzsi, vagy ilyesmi. Minnie komoly arccal telefirkálja a kártyáját, filctollas a keze és az orra. Biztos vagyok benne, hogy a Mikulás érteni fogja, mit akartál mondani közlöm gyengéden, és elveszem tőle. Dobjuk be a kútba! Egyesével dobom be a két kártyát. Apró műhópelyhek szállingóznak, a hangszóróból Winter Wonderland áramlik, és nekem hirtelen olyan karácsonyi hangulatom támad, hogy önkéntelenül lehunyom a szemem, és Minnie kezét szorongatva kívánok egyet. Sose lehet tudni... Becky? Mély hang szakítja félbe a gondolataimat, és felpattannak a szemeim. Luke áll előttem, sötét haját és tengerészöltönyét belepi a műhó, szemében vidámság bujkál. Túl későn eszmélek rá, hogy összeszorított szemmel buzgón azt motyogom: Kérlek... kérlek.... Ó pirulok el kissé. Szia! Én csak... A Mikulással beszélgetsz? Ne légy nevetséges! szedem össze a méltóságom. Egyébként hol voltál? Luke nem válaszol, csak elindul, és int a fejével, hogy kövessem. Hagyd Minnie-t az anyáddal egy pillanatra! kéri. Valamit meg szeretnék mutatni. Három és fél éve mentem hozzá Luke-hoz, de még most sem mindig tudom, hogyan jár az agya. Séta közben összeszorítja a száját, én pedig szinte idegességet érzek. Miről lehet szó? Itt jó. Megáll a bevásárlóközpont egyik kihalt sarkában és előveszi a BlackBerry-jét. A képernyőn Tony, az ügyvéd egy jét látom. Egyetlen szó áll benne: Megállapodtunk. Megállapodtunk? Egy pillanatig nem értem, aztán hirtelen leesik. Ne... Az Arcodas? Megállapodtak? Aha. És ekkor felvillan egy hunyorgó mosoly. De... nem is mondtad... Fogalmam sem volt... Nem akartam, hogy nagyon beleéld magad. Három hétig tárgyaltunk. Nem a legelőnyösebb megállapodás számunkra... de rendben van. Rendben leszünk. A lényeg, hogy vége. Kicsit remegnek a lábaim. Vége van. Csak így egyszerűen. Az Arcodas-ügy olyan régen lógott már a fejünk fölött, hogy szinte családtagnak éreztem. (Nem kedves rokonnak, persze. Ő a rosszindulatú, boszorkaszerű nagynéni gonosz vihogással, bibircsókkal az orrán.) Luke két éve csatázott az Arcodasszal. Azt mondom, csata. Nem mintha lebombázta volna őket, vagy hasonlók. Egyszerűen csak elvből nem volt hajlandó nekik dolgozni: nem akarta képviselni azt a rakás zsarnokot, akik rosszul bántak a személyzetével. Luke egy PR cég, a Brandon Communications tulajdonosa, és a legtöbb alkalmazottja évek óta neki dolgozik. Még sosem láttam olyan dühösnek, mint mikor rájött, hogy az Arcodas hogy viselkedett velük.

17 Szóval kiszállt, ők pedig bíróságra cipelték szerződésszegésért. (Ami csak azt bizonyítja, hogy mennyire szörnyen hatalmaskodóak.) Erre fel Luke citálta őket a bíróságra, amiért nem akartak fizetni az addig elvégzett szolgáltatásokért. Azt hihetnénk, a bíró azonnal rájött, ki a jó fiú, és Luke javára döntött. Mármint, helló, a bíróknak nincs szemük? De ehelyett csak a hülye meghallgatások és elnapolások, az egész elhúzódott, és tök stresszes volt. Meg kell mondjam, ezek után sokat zuhant a véleményem az ügyvédekről, bírókról, úgynevezett közvetítőkről és az egész jogi rendszerről. Ezt el is mondtam volna, ha hagytak volna beszélni. Majd meghaltam azért, hogy Luke hívjon be tanúnak. Már kész volt a ruhám, meg minden. (Tengerészkék ceruzaszoknya, fehér fodros blúz, ahogy bíróságra illik.) És megírtam azt a zseniális beszédet, amit még mindig kívülről tudok. Így kezdődik: Hölgyeim és uraim, tisztelt esküdtszék, arra kérem önöket, hogy nézzenek a szívükbe! Aztán arra kérem önöket, hogy nézzenek erre a két emberre önök előtt. Egy tiszteletreméltó, becsületes hős, akinek alkalmazottjai jóléte fontosabb a pénznél... (itt Luke-ra mutatok), és egy utálatos szexista, aki mindenki felett zsarnokoskodik, és annyi tisztesség van benne, mint divatérzék. (Itt mutatnék Ian Wheelerre az Arcodastól.) Mindenkit felkavarnék és ők ujjonganának, a bírónak pedig a kalapácsával kellene csapkodnia és azt kiáltani: Rendet! Rendet! Aztán ravaszul végignéznék az esküdteken, mint ahogy a John Grisham-regényekben szokták, és kitalálnám, ki áll a mi oldalunkon. De minden tervem összedőlt, amikor Luke közölte, hogy nem lesz esküdtszék, mert ez nem olyan bíróság. Aztán azt mondta, hogy az ügy homályos ingovány tele mocskos trükkökkel, és elsüllyedne, ha engem is belerángatna, és maradjak otthon Minnie-vel. Így is tettem, bár majdnem megölt az idegesség. Most Luke kifújja a levegőt és kezével a hajába túr. Vége mondja szinte önmagának. Végre. Hála Istennek! Hozzáhajolok, hogy megöleljem; még mindig a kimerültség látszik az arcán. Ez az egész majdnem tönkretette. Megpróbálta vezetni a céget, megbirkózni a perrel, továbbra is motiválni az embereit és új ügyfeleket szerezni. Szóval a vállamra teszi a kezét és végigmér. Továbbléphetünk. Minden értelemben. Eltart egy percig, mire rájövök, hogy érti. Megvehetjük a házat! kapkodok levegő után. Azonnal megtettem az ajánlatot bólint. Azt mondták, a nap végéig válaszolnak. Istenem! önkéntelenül szökkenek egyet izgalmamban. El sem hiszem, hogy végre megtörténik. A pernek vége! Végre elköltözhetünk Anyutól és Aputól, és lehet saját házunk! Már korábban is megpróbáltunk elköltözni. Igazából sokszor. Összesen négy háznál jutottunk el a szerződéstervezetig, de valamennyi kudarcba fulladt. Az eladó vagy nem akarta igazán eladni (Hármas ház), vagy hirtelen sokkal több pénzt akart (Egyes ház), vagy a ház tulajdonképpen nem is volt az övé, hanem a spanyol nagybácsié, és átverés volt (Négyes ház), vagy leégett (Kettes ház). Már kezdtem azt hinni, hogy el vagyunk átkozva. Aztán Luke azt mondta, talán várnunk kellene, míg az Arcodas ügynek vége.

18 A szerencsés Ötös? nézek reménykedve Luke-ra, aki csak keresztbe teszi az ujjait és vigyorog. Ebben a házban minden megvolt. Egy csodás utcában van Maida Vale-ben, a tündéri kertjében hinta lóg a fáról, belül pedig elképesztően tágas. És majdnem a miénk! Hirtelen elönt a jókedv. Muszáj megvennem a Livingetc-t most rögtön. Meg a többi lakberendezési magazint, az ElleDecot, meg a House&Garden and Wallpapert... Ne menjünk vissza? kérdezem mellékesen. Útközben lehet, hogy beugrom a Smith sbe néhány magazinért... És jobb, ha veszek egy Grand Designs-t, meg egy World of Interiors-t meg egy 25 Beautiful Homes-K... Egy perc. Valami Luke hangjában felriaszt, látom, hogy pár lépéssel odébb sétál. Elfordítja a tekintetét, az álla megfeszül. Látom, hogy valami nincs rendben vele. Hé, jól vagy? kérdezem óvatosan. Nincs rossz hír is, ugye? Nincs. De van valami, amit meg akartam... beszélni veled elhallgat, a tarkóját dörzsöli, a pillantása távoli, mintha nem tudna rám nézni. Pár perce fura dolog történt. A Waterstones-nál voltam, vártam, hogy hívjanak az Arcodas miatt. Csak sétáltam... Hosszú szünetet tart. És hirtelen azon kapom magam, hogy könyvet veszek Annabelnek. Az új Ruth Rendellt. Imádta volna. Egy pillanatig csend van. Nem tudom, mit válaszoljak. Luke kezdem bizonytalanul. Vettem neki egy rohadt karácsonyi ajándékot. A halántékához szorítja az öklét. Meg fogok őrülni? Dehogy fogsz megőrülni! Te csak... Tehetetlenül elhallgatok, azt kívánom, bárcsak valami bölcset és mélyet tudnék mondani. Kétségbeesetten próbálok visszaemlékezni valamire a gyászról szóló könyvből, amit vettem. Mert ez a másik szörnyű dolog, ami idén történt. Májusban meghalt Luke mostohaanyja. Csak egy hónapig volt beteg, aztán elment, és ez teljesen letaglózta Luke-ot. Tudom, hogy nem Annabel a biológiai anyja. Mégis ő volt az édesanyja. Ő nevelte fel, jobban megértette őt, mint bárki más, és az a legrosszabb, hogy alig látta, mielőtt meghalt. Már nagyon beteg volt, de Luke még akkor sem tudott eldobni mindent, és hozzá rohanni Devonba, mert az Arcodas-meghallgatások Londonban voltak, és már annyiszor napolták el őket, hogy lehetetlen volt még többet halasztani. Luke-nak nem kellene bűntudatot éreznie. Milliószor mondtam neki. Semmit sem tehetett. De tudom, mégis így érez. És most az apja Ausztráliában van a nővérével, így még azzal sem enyhítheti ezt, hogy vele tölt időt. Ami az igazi anyját illeti... őt nem is említjük. Soha. Luke-nak mindig is amolyan szeretlek-gyűlöllek kapcsolata volt Elinorral. Nem véletlenül: kicsi volt még, amikor a nő elhagyta őt és az apját. Tulajdonképpen civilizált viszonyuk volt, míg a nő el nem szúrta. Ezúttal nagyon. A temetés idején történt, amikor Luke felkereste Elinort valami családi üzleti ügy miatt. Még mindig nem tudom, mit mondott neki a nő. Valamit Annabelről. Valami érzéketlent és valószínűleg szörnyen gorombát, azt hiszem. Luke sosem mondta el pontosan, még csak nem is említette többé az esetet. Csak azt tudom, hogy még sosem láttam ilyen sápadtnak, ennyire katatonnak a dühtől. Most sosem említi Elinor nevét.

19 Szerintem soha az életben nem fog megbocsájtani neki. Amivel nekem nincs bajom. Ránézek és összeszorul a szívem. Ez a küzdelmes év nagyon megviselte. A szemei közt megjelent két kis vonal; akkor sem tűnnek el, ha mosolyog vagy nevet. Mintha soha többé nem tudna százszázalékosan boldognak látszani. Gyere! fonom a karom a karjába és megszorítom. Menjünk, és nézzük meg a Mikulást! Séta közben lazán a bevásárlóközpont másik oldalára kormányzóm Luke-ot. Nincs rá okom, tényleg. Csak ott szebbek a kirakatok. Mint a méretre készített ékszerek... és az a bolt a selyem virágokkal... és az Enfant Cocotte, tele kézzel készített hintalovakkal és drága faragott kiságyakkal... Lelassítok, és fokozódó izgalommal lépek egyet a fényesen kivilágított kirakat felé. Nézzék ezeket a mesés holmikat! A kicsi rugdalózókat és apró takarókat. Ha lenne még egy kisbabánk, akkor vehetnénk egy csomó tündéri új takarót. Szuszogi lenne és édes, Minnie pedig segítene tolni a babakocsit, és igazi család lennénk... Felnézzek Luke-ra, hogy lássam, talán ő is ugyanazt gondolja, mint én, és majd puha, szeretetteljes pillantással néz a szemembe. De ehelyett ő a homlokát ráncolja a BlackBerry-je felett. Most komolyan. Miért nincs jobban ráhangolódva a gondolataimra? Házasok vagyunk, nem? Értenie kellene engem! Rá kellene jönnie, miért hoztam egy bababolthoz! Az édes, nem? mutatok egy macis forgóra. Mm-hmm Luke anélkül biccent, hogy akár felpillantana. Hű, nézd azt a babakocsit! mutatok vágyakozva egy fantasztikus high-tech szerkezetre, aminek rugós kerekei mintha egy terepjáróról szöktek volna. Nem nagyszerű? Ha lenne még egy gyerekünk, vehetnénk még egy babakocsit. Mármint muszáj lenne. Minnie vacak öreg babakocsija kész csőd. (Persze nem azért akarok még egy gyereket, hogy vehessek egy menő babakocsit. De ez lenne a bónusz.) Luke köszörülöm a torkom. Gondolkodtam. Rólunk... Mármint... mindannyiunkról. A családunkról. Beleértve Minnie-t is. És azon tűnődtem... Felemeli a kezét és a füléhez tartja a BlackBerry-t. Igen. Üdv! Istenem, utálom a néma csengés üzemmódot! Egyáltalán nem figyelmeztet, hogy Luke-nak hívása lesz. Utolérlek mondja nekem, aztán visszafordul a BlackBerry-jéhez. Igen, Gary, megkaptam az ed. Szóval nem ez a jó időpont arra, hogy képzeletbeli második gyerekről és babakocsi-vásárlásról beszéljünk. Sebaj. Majd később. Sietek vissza a Mikulás kuckójához, mert hirtelen bevillan, hogy lemaradhatok Minnie-ről; futni kezdek. De a sarkon becsúszva látom, hogy a Mikulás még csak vissza sem ült a trónjára. Becky! Anyu a sor elejéről integet. Mi következünk! Bekészítettem a kamerát... Ó, nézd!

20 Egy manó jelent meg a színpadon széles, üres mosollyal. Körberagyog, majd megütögeti a mikrofont, hogy figyeljenek rá. Helló, fiúk, lányok! kiáltja. Most legyetek csendben! Mielőtt a Mikulás újra találkozik a gyerekekkel, itt a karácsonyi kívánságok ideje! Egy szerencsés gyerkőc kívánságát teljesítjük! Egy maci lesz az? Vagy babaház? Esetleg roller? A mikrofon nem működik rendesen; a manó dühösen ütögeti. Mégis izgalom járja át a tömeget, és mindenki előrenyomakodik kissé. Kamerák kalimpálnak a levegőben, és lelkes arcú kisgyerekek gázolnak át a lábakon, hogy lássanak. Minnie? kérdezi Anyu izgatottan. Te mit kívántál, drágám? Talán téged választanak! A nyertes pedig... Becky! Bravó, Becky! A manó hirtelen felcsattanó hangjától felpattanok. Nem. Az nem lehet... Ez biztos egy másik Becky. Biztos rengeteg Becky nevű kislány van itt. A kis Becky pedig azt kívánta, hogy... a Kívánságkártyára sandít. Egy akvamarin Zac Posen top, a csigás, 10-es méret. A francba. Zac Posen egy új szereplő a TV-ben? fordul a manó a kollégájához, és zavartan néz. Úgy érted, búgócsiga? Most komolyan, hogy dolgozhat úgy egy áruházban, hogy még sosem hallott Zac Posenról? Becky hány éves? A manó szélesen körbemosolyog. Becky, aranyom, itt vagy? Sajnos topunk nincs, de talán választhatnál más játékot a Mikulás szánjából. Zavaromban behúzom a nyakam. Nem tudom rávenni magam, hogy feltegyem a kezem. Azt nem mondták, hogy hangosan felolvassák a rohadt karácsonyi kívánságokat! Figyelmeztetniük kellett volna! Becky anyukája itt van? Itt vagyok! kiáltja Anyu, vidáman lóbálva a kamerát. Sssh, Anyu! sziszegem. Bocsánat szólalok meg égő arccal. Ő, izé... én vagyok. Nem tudtam, hogy... Válasszon másik kívánságot! Egy gyerek kívánságát. Kérem! Az enyémet dobja el! De a manó nem hall a zsivajtól. Azokat a Mami cipőket is, amiket Suze-zal láttam. Nem a tömör sarkút, a másikat olvassa tovább hangosan, hangja harsog a hangszórókból. Valaki érti ezt? És... még jobban a papírra bandzsít. Azt írja, Egy testvért Minnie-nek? Minnie a babád, aranyom? ó, hát nem édes? Hagyja abba! kiáltom rémülten, és átnyomakszom a kisgyerekek tömegén. Az bizalmas! Azt senkinek nem lett volna szabad látni! És mindenekelőtt, Mikulás, azt kívánom, hogy Luke... Fogja BE! Kétségbeesésemben szinte bezuhanok a kuckóba. Az személyes! Az csak rám és a Mikulásra tartozik! Elérem a manót, és megpróbálom kicsavarni a papírt a kezéből. Aú! sikolt fel. Sajnálom! kapkodok levegő után. De én vagyok Becky. Maga Becky? összehúzza kisminkelt szemét, aztán a papírra néz, és lassan érteni kezdi. Néhány pillanat múlva ellágyul az arca. összehajtja a papírt és visszaadja.

21 Remélem, teljesül a karácsonyi kívánsága mondja halkan, a mikrofontól távol. Kösz! habozom, aztán hozzáteszem. A magáé is, bármi is az! Boldog karácsonyt! Visszafordulok Anyuhoz, és a fejek erdeje felett Luke sötét szemeit pillantom meg. Hátul áll. Ugrik egyet a gyomrom. Vajon mennyit hallott? Felém sétál, megfejthetetlen arccal verekszi át magát a családokon. Ó, szia! próbálok lazának tűnni. Szóval... felolvasták a kí vánságom... Hát nem vicces? Mm-hmm mást nem árul el. Szörnyű kis csendecske támad köztünk. Biztos hallotta a nevét, azt látom. Egy feleségnek tévedhetetlen ösztöne van ehhez. Hallotta a nevét, és most azon tűnődik, vajon mit kívánhattam vele kapcsolatban. Hacsak nem épp az jein gondolkodik. Anya!!! Éles, összetéveszthetetlen kiáltás hatol a fejembe, és teljesen megfeledkezem Luke-ról. Minnie! Hiába fordulok meg, egy őrült pillanatig nem látom őt. Ez Minnie volt? riad fel Luke is. Hol van? Anyuval hagytam... a fenébe! Luke karját megragadva el borzadással mutatok a színpadra. Minnie a Mikulás egyik rénszarvasának a hátán ül, és a fülébe kapaszkodik. Hogy a csudába került oda? Elnézést... támolygok a szülők és a gyerekek között. Minnie, szállj le. Lovacska! Minnie vidáman rugdossa a rénszarvast, szörnyű nyomot hagyva a kartonon. Valaki eltávolítaná azt a gyereket, kérem? szól bele egy manó a mikrofonba. Ennek a gyereknek a szülei lennének szívesek előrejönni? Csak egy percre engedtem el védekezik Anyu, ahogy Luke-kal mellé érünk. Egyszerűen elfutott! Oké, Minnie mondja Luke határozottan, és fellendül a színpadra. Vége a bulinak. Csúszik! A lányom már fel is mászott a szánkóba. Minnie csúszik! Ez nem szánkó, és ideje, hogy leszállj róla. Luke derékon ragadja a kislányunkat és húzza. De ő beakasztotta a lábát az ülésbe, és szuperhőst meghazudtoló erővel markolja a szánt. Leszednék onnan, kérem? mondja a manó visszafogott udvariassággal. Megragadom Minnie vállát. Oké mormogom Luke-nak. Tiéd a lába. Lerántjuk róla. Háromra. Egy... kettő... három... Ó, ne! Ó... basszus! Nem tudom, mi történt. Nem tudom, mit csináltunk. De az egész rohadt szán összeomlik. Az ajándékok a műhóba potyognak róla. Mielőtt akár csak pislognék egyet, tengernyi gyerek iramlik előre, hogy megkaparintsa őket; a szüleik rájuk kiáltanak, hogy azonnal gyere vissza, Daniel, vagy egyáltalán nem lesz karácsony! Ez katasztrófa.

22 Ajándék! Minnie kinyújtott karral visít, és Luke mellkasát rugdossa. Ajándék! Vigyék innen azt az átkozott kölyköt! tajtékzik a manó. Szeme gonoszul megállapodik rajtam és Anyun, sőt még Janice-en és Martinon is, akik ekkor tűnnek elő a semmiből, mindketten ünnepi rénszarvasos pulcsiban, és Karácsonyi vásár feliratú táskákat szorongatnak. Azt akarom, hogy az egész család azonnal távozzon! De mi következünk mondom alázatosan. Nagyon, nagyon sajnálom a rénszarvast, és kifizetjük a kárt... Teljes mértékben szól közbe Luke. De a kislányom annyira szeretett volna találkozni a Mikulással... Attól tartok, van egy apró szabályunk mondja a manó szarkasztikusan. Az a gyerek, aki tönkreteszi a Mikulás szánját, eljátssza a lehetőséget a találkozásra. A lányát kitiltjuk a kuckóból. Kitiltják? bámulok rá döbbenten. Úgy érti... Valójában mindannyiukat kitiltjuk. Lilára lakkozott körmével a kijárat felé mutat. Ez aztán a karácsonyi szellem vág vissza Anyu. Hűséges vásárlók vagyunk, és a szánkójuk nyilvánvalóan silány gyártmány. Gondoskodom róla, hogy jelentsem magukat a Fogyasztóvédőknél. Csak menjenek! A manó még mindig mereven előrenyújtott karral áll. Porig alázva fogom meg a babakocsi fogantyúját. Keserves csendben oldalgunk el. Apu közeledik felénk vízálló dzsekiben, ősz hajjal, kissé csapzottan. Lemaradtam róla? Láttad a Mikulást, Minnie drágám? Nem. Alig vagyok képes beismerni. Kitiltottak minket a Kuckóból. Apu arca megnyúlik. Ó, drágám, ó, édesem! Nagyot sóhajt. Már megint? Aha. Eddig hányszor is? kérdezi Janice kicsit összerezzenve. Négyszer. Minnie-re nézek, aki persze most illedelmesen fogja az apja kezét, és olyan, akár egy angyal. Ezúttal mi történt? kérdezi Apu. Nem harapta meg a Mikulást, ugye? Nem! védekezem. Persze hogy nem! Az egész megharapni a Mikulást a Harrodsban -eset hatalmas félreértés volt. És az a Mikulás meg totál betoji. Nem volt szükség rá, hogy bemenjen a sürgősségire. Luke és én voltunk. Tönkretettük a szánt, amikor le akartuk szedni a gyereket a rénszarvasról. Á! bólint Apu bölcsen. Rosszkedvűen indulunk a kijárat felé. Minnie igazi kis sajtkukac, nem igaz? kockáztatja meg egy idő után félénken Janice. Kis csirkefogó! csiklandozza meg Martin az álla alatt. Van vele dolog elég. Talán túlérzékeny vagyok. De hirtelen fájdalmasan érint ez a sok szöveg a gondról, csirkefogóról és sajtkukacról. Nem hiszitek, hogy Minnie elkényeztetett, ugye? szólalok meg hirtelen, és lecövekelek a bevásárlóközpont márványpadlóján. Őszintén! Janice élesen veszi a levegőt.

23 Nos kezdi, és Martinra sandít, mintha támogatást várna. Nem akartam mondani semmit, de... Elkényeztetett? fojtja belé a szót Anyu nevetése. Badarság! Minnie-vel nincs semmi gond, ugye, drágaságom? Csak tudja, hogy mit akar! Szeretettel simogatja unokája haját, aztán újra felnéz. Becky, édesem, te pontosan ilyen voltál az ő korában. Pontosan ilyen. Egyszerre megnyugszom. Anyu mindig tudja, mit kell mondani. Meglepetésemre Luke nem viszonozza megkönnyebbült mosolyomat. Úgy néz, mintha valami új, nyugtalanító gondolat dermesztette volna meg. Kösz, Anyu! ölelem meg boldogan. Te mindig tudod, mitől érzi jobban magát az ember. Gyertek, menjünk haza! Mire Minnie ágyba kerül, felvidulok. Igazából nagyon is ünnepi hangulatom van. Erről szól a karácsony. Forralt bor, gyümölcskosár és a Fehér karácsony a tévében. Felakasztottuk Minnie zokniját (csodaszép vörös kockás a Conram Shop-ból). Kikészítettünk egy pohár cherryt a Mikulásnak, és most Luke-kal az ajándékainkat csomagoljuk a hálószobánkban. Anyu és Apu igazán nagylelkű. Átengedték nekünk a ház teljes felső szintjét, így elég tágas saját terünk van. Az egyetlen kis probléma, hogy a ruhásszekrényünk nem túl nagy. De nem számít, mert elfoglaltam a vendégszoba szekrényét is, a cipőket pedig elrendeztem a lépcsőpihenő polcain. (A könyveket bedobozoltam, úgyse olvassa őket soha senki.) Apu dolgozószobájába felszereltem egy akasztót a kabátoknak és estélyiknek, néhány kalapdobozt bezsúfoltam a raktárszobába. Az összes sminkcuccom az étkezőasztalon tartom, ami pont megfelelő méret, szinte akár sminkeknek is szánhatták volna. A szemfestékeim beférnek az evőeszközös fiókba, a hajsütővasam pont elfér a tálaló-szekrényen, és a magazinjaimat felhalmoztam a székeken. Néhány apróságot a garázsban is elraktároztam: például az összes régi csizmámat, azt az eszméletlen régi utazóláda készletet, amit egy régiségboltban vettem és egy Power Plate gépet. (Az ebayen vásároltam, és muszáj lenne elkezdenem használni.) Kicsit zsúfolt lett, azt hiszem, de Apu úgyse akarja többé a garázst az autóhoz használni, ugye? Luke befejezte egy kirakó csomagolását, majd a Varázsfestőállványért nyúl, végül körbenéz a szobában, és felvonja a szemöldökét. Hány ajándékot kap Minnie? Csak amennyit szokott védekezem. Bár, hogy őszinte legyek, kicsit én is meghökkentem. El is felejtettem, mennyi mindent összevásároltam különböző katalógusokból és kézműves vásárokon, majd dugtam el az év során. Ez oktatójáték kapom le gyorsan az árcédulát a Varázsfestőállványról. Ráadásul nagyon olcsó volt. Igyál még egy kis forralt bort! Töltök neki még egy pohárral, és egy kalapért nyúlok két csillogó pom-ponnal. Ez a legédesebb, és bébi méretben is árulták. Ha lenne még egy kisbabánk, hordhatna egy Minnie-éhez illő pom-pon kalapot. Úgy hívnák Őket, hogy a Pom-pon kalapos gyerekek.

24 Hirtelen megjelenik előttem a csábító kép: az utcán sétálok Minnie-vel. Ő a játék babakocsiban tolja a babáját, én pedig egy másikban egy igazit. Lenne egy életre szóló barátja a lányomnak. Annyira tökéletes lenne... Becky? Cellux? Becky? Kapcsolok, hogy Luke már vagy négyszer szólt. Ó! Ne haragudj! Tessék! Hát nem aranyos? himbálom felé a piros pomponokat. Kisbabáknak is csinálnak ilyet. Jelentőségteljes szünetet tartok, hagyom, hogy a kisbaba szó a levegőben lógjon, és bevetem minden házastársi telepátiámat. Ez a cellux szar. Teljesen szét van szakadozva teszi le ingerülten. Hú. Ennyit a házastársi telepátiáról. Talán lopva kéne felvetnem a témát. Suze egyszer olyan lopva vette rá a férjét, Tarkie-t egy disneylandi nyaralásra, hogy az nem is jött rá, hová mennek, míg a gépen nem ültek. Ne feledjük, hogy Tarkie az Tarkie (édes, gyanútlan és általában csak Wagnerre meg a birkákra gondol). Luke meg Luke (mindig képben van, és mindig azt hiszi, hogy tervezek valamit. Pedig NEM!). Fantasztikusak a hírek az Arcodasról mondom könnyedén. Meg a házról. Hát nem nagyszerű? Luke arca rövid mosolyra húzódik. Mintha a kirakó minden darabja a helyére került volna. Legalábbis majdnem minden darabja. Újabb jelentőségteljes szünetet tartok, de a férjem még csak észre sem veszi. Mi értelme megfűszerezni a beszélgetést jelentőségteljes szünetekkel, ha senki nem figyel rá? Elegem van a cselezésből, teljesen túlértékelik. Luke, legyen még egy gyerekünk! hadarom. Ma éjjel! Csend. Egy pillanatig azon tűnődöm, egyáltalán hallotta-e. Aztán felemeli a fejét, és teljesen elképedve néz rám. Meghibbantál? Sértetten bámulok vissza. Dehogy hibbantam meg! Szerintem kellene egy kisöcs vagy kishúg Minnie-nek. Szerinted nem? Bogaram Luke hátraül a sarkára. Még egy gyerekkel sem bírunk. Hogy a csudába tudnánk kettővel? Láttad, hogy viselkedett ma. Nehogy már ő is. Mit akarsz ezzel mondani? Nem tehetek róla, sértett a hangom. Te is azt hiszed, hogy Minnie elkényeztetett? Nem azt mondom feleli óvatosan. De be kell ismerned, hogy kezelhetetlen. Nem, nem az! Nézd a tényeket. A Mikulás négy kuckójából tiltották ki számolja az ujjain. És a Szent Pál-székesegyházból. És ne felejtsük az esetet a Harvey Nicolsnál, és azt a fiaskót az irodámban. Ezt örökké fel fogja hánytorgatni? Nem kellene értékes műalkotásoknak lógnia a falakon. Dolgozniuk kellene, nem műremekeket nézegetve sétálgatni egész nap. Csak életrevaló védekezem. Talán egy kistestvér jót tenne neki. Minket pedig az őrületbe kergetne. Luke megrázza a fejét. Ezzel kapcsolatban fogjuk vissza a lovakat, Becky.

25 Összetörtnek érzem magam. Nem akarom visszafogni a lovakat Két gyereket akarok, összeillő pom-ponos kalappal. Luke, én ezt tényleg alaposan végiggondoltam. Azt akarom, hogy Minnie-nek legyen egy életre szóló barátja, és ne egykeként nőjön fel. Azt akarom, hogy a gyerekeim korban közel álljanak egymáshoz, nem több évnyire. És száz gubányi utalványom van a Baby World-ben, amit még nem költöttem el jut eszembe hirtelen. Hamarosan le fognak járni! Becky Luke a szemét forgatja. Nem lesz még egy gyerekünk, csak mert van néhány ajándékutalványunk a Baby World-ből. Nem ezért kellene, hogy legyen még egy gyerekünk! méltatlankodom. Ez csak még egy ok. Naná, ezzel cukkol. Egyszerűen kerüli a témát. Szóval, hogy érted? Hogy soha nem akarsz még egy gyereket? Tartózkodó kifejezés suhan át az arcán. Egy pillanatig nem válaszol: befejezi az ajándék csomagolását, minden sarkot tökéletesen kiegyenesít, és lesimítja a celluxot a hüvelykujjával. Pont úgy, mint aki nem akar beszélni egy érzékeny témáról. Egyre nagyobb döbbenettel nézem. Mióta lett a második gyerek kérdése érzékeny téma? Talán szeretnék több gyereket mondja végül. Elméletben. Egyszer. Hát, ennél kevésbé nem is lehetne lelkes. Jó nyelek egyet. Értem. Becky, ne érts félre! Az, hogy Minnie megszületett, az... csodálatos. Nem is szerethetném jobban, ezt te is tudod. Egyenesen a szemembe néz, és én túl őszinte vagyok ahhoz, hogy mást tehetnék: csöndben bólintok. De még nem készültünk fel egy másodikra. Nézz szembe vele, Becky, pokoli egy év van mögöttünk! Még saját házunk sincs, Minnie-vel sok a gond, így is elég temérdek minden van a vállunkon... Ezt most egyszerűen felejtsük el! Élvezzük a karácsonyt, élvezzük, hogy hárman vagyunk! Talán egy év múlva beszélhetünk erről. Egy év múlva? De az nagyon sokára van! Legnagyobb döbbenetemre a hangom kicsit megremeg. Azt reméltem, hogy jövő karácsonyra már lesz még egy gyerekünk! Tökéletes ötleteim lennének a nevére is, ha ma foganna meg. Vencel vagy Hópihe. Ó, Becky! Luke megfogja mindkét kezem és felsóhajt. Ha csak egyetlen napot túlélnénk nagyobb baleset nélkül, talán máshogyan éreznék. Egy napot könnyen túlélünk. Nem olyan rossz! Emlékszel egyetlen olyan napra is, amikor Minnie ne okozott volna valamilyen pusztítást? Oké mondom kissé kihívóan. Várj csak! El fogok kezdeni egy Minnie Balesetei könyvet, és fogadok, hogy egyetlen bejegyzés se lesz benne. Fogadok, hogy Minnie holnap angyal lesz. Csendben visszatérek az ajándékcsomagoláshoz; nagy mozdulatokkal tépem a celluxot, csak hogy megmutassam, mennyire megbántva érzem magam. Talán soha nem is akart gyereket. Talán már megbánt engem és Minnie-t is. Talán azt kívánja, bárcsak még mindig agglegény lenne, és egész nap a sportkocsijával száguldozhatna. Tudtam én.

26 Akkor ez az összes ajándék? Nagy pöttyös masnit teszek az utolsó csomagra. Igazából... van még valami néz rám szégyenkezve Luke. Nem tudtam ellenállni. A szekrényhez megy, kotorászik a hátuljában, a cipői mögött Amikor megfordul, elnyűtt kartondobozt tart a kezében. Leteszi a szőnyegre, és gyengéden előhúz belőle egy régi játékszínházat. Fából készült, fakó festéssel és igazi kicsi, piros bársonyfüggönyökkel, még apró rivalda is van. Hűha! lehelem. Ez bámulatos!hol találtad? Az ebayen vadásztam le. Volt egy pont ilyenem gyerekkoromban. Ugyanilyen díszlet, figurák, minden. Kíváncsian figyelem, ahogy meghúzza az apró köteleket, és a függöny nyikorogva hátracsúszik. A színpadon a Szentivánéji álom díszlete, hihetetlen részletességgel. Az egyik jelenethez belső tér oszlopokkal, a másikhoz erdős csalit kis, mohás partú patakkal, megint egy másikhoz nagy erdő, egy távoli kastély körvonalaival a háttérben. Az apró fafigurák jelmezben, az egyiknek még szamárfeje is van, aki biztosan... Puck. Nem, nem Puck. A másik. Oberon? Oké, gyorsan rákeresek a Szentivánéji álomra a Google-on, amíg Luke a földszinten lesz. Annabellel játszottam ezzel. Luke szinte transzban bámulja a színházat. Lehettem vagy... hat? Olyan volt, mint egy másik világba lépni. Nézd, az összes díszlet mozgatható! Fantasztikus mestermunka! Elnézegetem, ahogy előre-hátra tologatja a figurákat, és tompa fájdalmat érzek iránta. Sosem láttam bármivel kapcsolatban is nosztalgiázni. Akkor ne hagyd, hogy Minnie eltörje mondom gyengéden. Jó lesz mosolyog. Holnap tartunk egy apa-lánya karácsonyi előadást. Kis bűntudatot érzek. Visszavonom, amit mondtam. Talán Luke mégse bánt meg engem és Minnie-t. Csak nehéz éve volt, ennyi. Csak egy kis anya-lánya csevejre lesz szükség köztem és Minnie között. Elmagyarázom neki a helyzetet. Ő megjavul, Luke meggondolja magát, és minden tökéletes lesz.