Velar kultusz a hétköznapokban

Átírás

1 VELAR Velar az Úr, a születés és halál, a teremtés és pusztítás istene. A tiadlani teológia szerint ő az Út Formálója, az Istenek Bírája és az Egyensúly Megtartója. Antropomorf ábrázolásai rendkívül ritkák, ezeken általában koponyamaszkot viselő fiatal férfi, vagy gyermeki maszkkal takart holttest képében jelenik meg. Mivel azonban az egyház nagy hangsúlyt helyez az Úr transzcendens természetére, így istentiszteletek során csakis szent szimbóluma, az egymást kergető fekete és fehér pecsét jelképezi. Ezt a szimbólumot manapság a dualitással, a kettős-egység misztériumával azonosítják ugyanakkor sok egyháztudós szerint a mozgás, az út és a változás megtestesítője. A legkorábbi tiadlani emlékek, amiken ez a szimbólum szerepel, a niarei bevándorlóktól származnak. Ezek a tekercsek még egyfajta természeti erőről, vagy inkább áramlatról beszélnek, ami mindent áthat, és ami kijelöli a dolgok folyását az univerzumban. A Tiadlani Triász kialakulásának első évszázadaiban azonban mindez új értelmezést nyert: Velar személytelen erőből személyes istenné lépett elő, a világ rendje és útja mellett pedig megjelent a társadalmi rend, és az erkölcsileg követendő út fogalma is. A mai egyházatyákat ez a kettősség egyáltalán nem ejti zavarba. Példabeszédeikben a király szóra hivatkoznak, ami egyszerre jelenti a tisztséget és a személyt, aki betölti azt. Érvelésük szerint a sorstörvény, ami egy közömbös, deista erő, bármikor emberi, teista alakot ölthet, az ilyen és ehhez hasonló átalakulások pedig természetes velejárói az útnak, ami összeköti a kezdetet a véggel. A papok szerint a mi feladatunk az életben, hogy keressük ezt az utat, és az univerzum törvényeivel összhangban, kiegyensúlyozott életet éljünk. A figyelmes vándorhoz hasonlóan nekünk is ügyelnünk kell rá, hogy merre tarunk, a ballépéseket pedig sorsunk gondos formálásával kerülhetjük el. Az emberi társadalom keretei között ehhez nyújt segítséget az Erkölcs Öt Pillére amit akár az Úr hitvallásának is nevezhetnénk. Ezeket az alapelveket röviden a következőképpen foglalhatjuk össze: Óvd a rászorulókat segítsd embertársaidat, és állj ki azok ellen, akik másoknak ártanak. Maradj hűséges tarts ki testvéreid mellett, és állj ki azok ellen, akik árulóvá lesznek. Tiszteld a tekintélyt légy alázatos, és állj ki azok ellen, akik orcátlanul viselkednek. Gyakorolj önuralmat légy erkölcsös, és állj ki azok ellen, akik tisztátalanná lesznek. Légy igazságos ítélj a tettek alapján, és állj ki azok ellen, akik kivételeznek. A fenti parancsolatokhoz természetesen számtalan szövegmagyarázat tartozik. Ezek rögzítik például, hogy mit kell tekintélytisztelet alatt érteni, milyen módon válhat valaki tisztátalanná, vagy hogyan segíthetjük a rászorulókat. Az ilyen kommentárok gondos tanulmányozásából kiderülhet, hogy a manapság tisztelt, emberközeli Velar alapvetően problémamegoldó istenség, akinek kultusza sokat merített Veila, az ó- kyr sorskovács mítoszából, és az illanori Kruh- Beran néhány vonását is felfedezhetjük rajta az Úr legközelebbi megfelelője mégis a pyarroni Kyel, akivel lényegében azonosnak tekinthető. A két istenalak rokonságára számtalan jel utal, legtisztábban mégis az igazságosság és a törvényes rend iránti elkötelezettségükben érhető tetten. Ugyanakkor az is tagadhatatlan, hogy az Úr kultusza engedékenyebb, mint Kyel aszketizmusa: a bűnt és nem a bűnöst ítéli el, ugyanolyan hangsúlyt helyez a bűnök megelőzésére, mint a jóvátételükre, és a férfias őszinteségben is többet lát az egyszerű igazmondásnál. Ezek az eltérések általában abból fakadnak, ahogy az Úr papjai Velar dualitását értelmezik. Míg Pyarronban a dúlás óta nagy hangsúlyt kap Kyel vak arca, addig Velar külső és belső aspektusa egyforma erővel él a tiadlani köztudatban. E két aspektus közül a külső arc fényes, növekvő, energikus és teremtő. Ez minden változó dologban jelen van, legyen az az időjárás, a társadalom vagy az emberi jog. Mivel természete az egyértelműség, ezért az akadályokkal szembeszegül, a problémákat közvetlenül oldja meg, először ítél, de utána megbocsájt. A külső út tanítása szerint a világ keserű, de ha fáradhatatlanul dolgozunk, és mindenkinek megadjuk, amit érdemel, akkor munkánk gyümölcse megédesíti majd az életet. Éppen ezért A Külső Út Könyvei azzal foglalkoznak, hogy kinek mi jár, hogyan viselkedjünk szülőkkel, uralkodókkal és bölcsekkel szemben, de ezek rögzítik azt is, hogy mivel tartozunk alattvalóinknak, tanítványainknak és gyermekeinknek. A belső arc ezzel szemben sötét, csendes, feloldó és változatlan. Ezt az aspektust a természet öntudatlan áramlataival, az örökléttel és a kozmikus törvényekkel azonosítják. Ez a mozdulatlan dolgok, a rejtett és finom folyamatok természete; a problémákat így megkerüli és idővel feloldja, a 1.

2 világot elfogadja és önmagát alakítja, először megbocsájt, és csak utána ítél. A Belső Út Könyvei szerint az élet édes, de ha túl sokat sürgünk, ha cselekvéssel avatkozunk bele a dolgok természetes folyásába, akkor megkeseredik. Éppen ezért a bölcs arra törekszik, hogy megszabaduljon vágyaitól, és önérdek nélkül teszi, amit tennie kell. Az Úr tanítása szerint ez a két út a sorstörvényből születik, és ennek univerzalitása miatt a világon mindenben jelen van. Éppen ezért nem is kell választanunk közülük; aki az egyiket követi, az automatikusan a másikat is járja, életutunk pedig felváltva hol az egyiken, hol a másikon vezet. Egyes toroni bölcsek ezt a kettősséget összemossák a jó és gonosz ellentétével is, ez azonban félreértés: Velar kultusza a rosszat az útról való letéréssel és az egyensúly megbomlásával magyarázza. Fontos tudni azt is, hogy bár a felszínen különbözőnek látszanak, a teológusok szerint a két aspektus mégis egy és ugyanaz. Ezt részben abból vezetik le, ahogy az ellentétek egymásból fakadnak: az éjszaka a nappalból, a halál az életből születik. Másrészt az egység bizonyítéka, hogy a végletek nem létezhetnek egymás nélkül; a könnyűt a nehéz, a magasságot a mélység definiálja. Ez a tan mind a mai napig sok külhoni egyháztudóst zavarba ejt, a tiadlaniak pedig, bár értik, nemigen tudják elmagyarázni. A hittétel többször, többféleképpen felbukkan az Úr tanításai között; egymás segítése és a világ jobbá tétele például éppen azért olyan fontos, mert e tanítás szerint nincs különbség énünk és a világ többi része között (és ugyanez az oka annak is, hogy az önfejlesztést Velar hívei miért tekintik közszolgálatnak). Lássuk hogyan ír a kettős-egység eme misztériumáról a Tiadlan szerte híres egyházjogász nő, Shai Lo Laoi: Aki a világ folyását akarja alakítani, annak két illúziótól kell óvakodnia. Az első ezek közül a szembenállás illúziója. Semmi sem független egymástól, az önámító elme mégis számtalan módon osztja fel a világot: élőre és élettelenre, emberre és nem embere, társakra és ellenségekre. Fel kell ismernünk ennek a veszélyeit. Csak egyetlen létező van, az pedig az univerzum; aki másoknak árt, az az oszthatatlan mindenségben tesz kárt. Aki a mindenséget rombolja, az önmagát csonkítja meg. Éppen ezért, ha magunkat, fajtánkat vagy vallásunkat védjük, át kell gondolnunk, tetteink milyen hatással lesznek a világra. Ha rosszakaróinkat balsors sújtja, vagy igazságtalanság éri, nem téveszthetjük szem elől ennek következményeit. Meg kell fontolnunk, hogy amit teszünk vagy éppen elmulasztunk megtenni az jobbá teszi-e a világot. Mert aki a világot jobbá teszi, az saját magát váltja meg. Aki saját magát váltja meg, az a világot teszi jobbá. Aki mindezt megértette, annak azonban egy második illúziót is fel kell ismernie; ez pedig nem más, mint az egység illúziója. Nincs család, csak emberek vannak, akik úgy tudják, hogy őseik közösek. Nincs hit, csak emberek vannak, akik azt hiszik, hogy ugyan abban hisznek. Nincs ország, csak emberek vannak, akik elfogadták, hogy nemzetet alkotnak. Rajtunk múlik, hogy ez az egység mit jelent, hogy mit teszünk velük és általuk. Éppen ezért nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy vannak, akik önmaguknak ártanak. Néhányan közvetlenül, önpusztító cselekedetekkel teszik ezt, mások azáltal, hogy a világot mérgezik meg. Ezeket az embereket meg kell védenünk önmaguktól, éljenek bár határainkon innen vagy túl. Emlékezzetek hát: nincsenek részek, csak az egész van. Nincs egész, csak a részek vannak. Mindezt mélységeiben megérteni: ezzel kezdődik egy jogalkotó munkája. Velar kultusz a hétköznapokban Velar egyháza biztos pont a tiadlaniak életében. Az Úr templomai mindenütt megtalálhatóak, és az istenség hívei is egyenletesen oszlanak el az országban. Bár az Úr papsága a kézművesek, földművelők és nemesek körében a legnépszerűbb, szakrális szolgálatokat mindenkinek egyformán tesznek; Velar szolgái adnak nevet a gyermekeknek, ők esketnek, temetnek, és a sírok nyugalmát is ők biztosítják. Emellett az ünnepi körmeneteket is ők szervezik meg és vezetik le, így sokan napi kapcsolatban és jó viszonyban vannak azokkal is, akik nem áldoznak az Úrnak. Mivel elsősorban a helyes cselekvést, és a megfelelő rítusok gyakorlását szorgalmazzák, Velar papjai bárkit szívesen látnak templomaikban. A nyugati mintával ellentétben a hit szinte másodrendű a szemükben, a papság pedig nemhogy nem ütközik meg, ha valaki csak megszokásból, vagy a beszédeikért vesz részt az istentiszteleteiken, de a templomokban egyenesen külön padok vannak azok számára, akik nem ismerik a rituálékat, vagy csupán vendégként vannak jelen. A világi méltóságokkal hasonlóan nyitott kapcsolatot 2.

3 ápolnak; a bölcseleti erkölcstan szakértőivel állandó levelezést folytatnak, és olyan árvaházat is nehéz találni, ahol ne munkálkodna legalább néhány Velar pap vagy apáca. Velar szolgái legyenek bár felkent papok vagy egyszerű hívek mindig is a rend és az erkölcs bástyái lesznek. Kötelességtudó emberek ők, akik számára a becsület mindennél fontosabb sokszor bizony az életüknél is. Velar egyháza ugyanakkor elismeri az ember esendő természetét, és így mereven elutasítja az olyan szokásokat, mint az enoszukeiek szent öngyilkossága. Az Úr papjai önsanyargató bűnbánat helyett inkább arra buzdítják a híveket, hogy kihágásaikat tegyék jóvá, vagy ha ez nem megy, hát akkor legalább a jövőben kerüljék el a hasonló botlásokat a felelősséget és tetteik következményeit pedig mindig zokszó nélkül fogadják el. Ennek egyik oka, hogy az Úr tanításai szerint kordában kell tartanunk érzéseinket. Ezek közül elsősorban az önző vágyak felett kell uralkodnunk, másodsorban az önpusztító szenvedélyeket kell kerülnünk. A teljes szenvtelenség állapotát azonban csak kevesek érik el ők legtöbbször a szerzetesek közül kerülnek ki. A céloknak ellenben vallásos jelentősége van a hívek szemében. Ezekről szeretnek vitatkozni, de vitáik végcélja mindig az, hogy közös álláspontra jussanak, és eközben kiigazítsák egymás hibás, féligazságokon alapuló nézeteit. Az összefogást és egymás segítését így nagy becsben tartják, önérdekeiket pedig alávetik a közjónak ugyanakkor ezt az alázatot mindenki mástól is megkövetelik. Mivel Velar teológiájában nagy hangsúlyt kap a törvény, az út és a rend fogalma, így nem meglepő, hogy az Úr felkentjei gyakran a törvénykezés közelében mozognak. A paplovagok esetén ez nyilvánvaló, hiszen ők a bíróság szerepét játsszák, de a köznép vitás kérdések rendezésével bármikor fordulhat az Úr többi szolgájához is. A papság és a jóval kisebb létszámú szerzetesség mégis szívesebben foglalkozik a törvény szellemével, az íratlan társadalmi szabályok betartatásával, továbbá az erkölcs felvigyázásával. Velar papsága emellett az inkvizícióban is jelentős szerepet vállal. Itt a vallás és a társadalom belső egyensúlyát próbálják megőrizni, és a radikális eszmék ellen prédikálnak. Felügyeletük alatt bármit meg lehet vitatni (ilyen tekintetben kegyetlen őszinteségük sokszor még a papi körökben is riadalmat kelt), de tanítani és főleg a gyakorlatba átültetni csak a bizonyíthatóan tiszta, építő hittételeket szabad. A dogmatikai kérdéseken túl ők hivatottak eldönteni azt is, hogy a tudók kasztja milyen mágikus gyakorlatokat folytathat, illetve a varázstárgyak közül mit szabad engedélyezni, és mit kell irtani. Velar papsága emellett élénk érdeklődést mutat a kozmosz, az asztrológia és az élet princípiumának kutatása iránt is. Ilyen jellegű kutatásiakban nagy segítségükre van Nastar papsága, akiknek nagyra becsülik az igazság iránti olthatatlan vágyát. Náluk azonban sokszor messzebbre merészkednek, és olyan elméletek is foglalkoztatják őket, amiket egy Nastar hívő óvatosan kikerülne. Ezek között említhetjük az Univerzum Magasabbrendű Törvényeinek kérdését, amiket talán még az isteneknek is be kell tartaniuk, vagy éppen az olyan misztériumokat, mint az istenek születése, vagy az istencsaládok kialakulása. Az ilyen és ehhez hasonló kérdések vizsgálatában Velar egyháza többször működött már együtt a dorani Nagytanáccsal, és a Fehér Páhollyal is (a kettő közül érthető módon a második a ritkább, az Úr szolgái mégis ez utóbbit preferálják, hiszen a dorani erkölcsök tisztaságáról nincsenek egészen meggyőződve). Ez azonban nem jelenti azt, hogy az Úr szolgái minden isten imádatát hasznosnak tartanák. Hozzáállásuk a környező vallásokhoz változó; a pyarronitákkal ugyanolyan jó kapcsolatot ápolnak, mint saját panteonjukkal, ellenben a toroni egyház és persze Orwella kérlelhetetlen ellenségei. Ranilt, a Napatyát érdekes módon rivális helyett inkább hangoskodó, kellemetlen szomszédnak tartják, függetlenül attól, hogy az isten radikális hívei hányszor átkozták el őket, vagy hányszor nyilvánították hitüket bálványimádatnak. Tiadlanon belül a három isten vallása remekül kiegészíti egymást, a lényegi kérdésekben pedig a papok és a híveik is egyetértenek. Az egyházban a Velar hitű Duinok ugyanolyan gyakoriak, mint Nastar szolgái, és legalább olyan tiszteletreméltóak is. Igaz nem ismernek annyi kikémlelt titkot, mint a Tanító hírszerzői, és nem olyan közvetlenek, mint Ville felkentjei, ellenben lehengerlő szónokok, kiváló taktikusok és ügyes tárgyalópartnerek. Az ilyen főpapok mindig a stabilitás zálogai: ha egyezséget kötnek valakivel, az megbízhat szavuk súlyában persze éppen ezért nem is egyeznek bele akármibe. Ha azonban valaki más tölti be a Duin tisztjét, az illető akkor is számíthat Velar egyházának támogatására. Ez akkor is igaz, ha a Duin nem papi személy (hiszen a tudók kasztjának élén álltak már világi bölcsek is). Ilyenkor tanácsaikkal a helyes úton tartják a szentatyát, függetlenül attól, hogy ő ezt elvárja-e tőlük vagy sem. A konfliktust azonban nem keresik feljebbvalóikkal; bár megvan a maguk véleménye és ezt nem félnek kimondani, mégis ők lesznek az elsők, akik beismerik, hogy tévedhetnek elvégre minden hazugság közül az öncsalás a legveszedelmesebb. 3.

4 Velar pap Velar papjai nyugodt erőt sugárzó férfiak és nők. Ők a tisztaság és erkölcs megingathatatlan bástyái, ők a kapocs, ami összefogja a gazdagokat és szegényeket, és ők a tengely, amin sorsfordító események nyugszanak. Sem a magamutogató okoskodás, sem az érzelgősség nem jellemző rájuk; minden mozdulatuknak, minden szavuknak célja van, és kötelességüknek érzik, hogy ezt a céltudatosságot másokban is felébresszék. Éppen ezért a maguk gyakorlatias módján azon munkálkodnak, hogy gyülekezetük minden tagja megtalálja élete értelmét, s valami módon a közösség legelesettebb tagjait is hasznossá tegyék. Meggyőződésük, hogy aki levetkőzi egóját, aki megszabadul vágyaitól és önérdekeitől, annak többé sem a haláltól, sem az élettől nem kell tartania. Istenük személytelen aspektusa ugyanakkor az ő mentalitásukra is rányomja bélyegét. Szinte kegyetlenül tárgyilagosak, a világra a legnagyobb vérzivatar közepette is sziklaszilárd nyugalommal tekintenek, és sokan egyfajta bábként gondolnak önmagukra, amit célok és eszmék mozgatnak, és ami ezek oltárán akár fel is áldozható. A papok tisztában vannak vele, hogy egyenességük néha konfliktusokhoz vezet, de hiszik, hogy nincs más út. Az emberi gyarlóságból fakadó, elkerülhetetlen sorscsapásokat azáltal igyekszenek minimalizálni, hogy minél előbb helyes útra terelik a tévelygőket, és szembesítik őket az igazsággal bármilyen fájó is legyen az, lehetőleg azelőtt, hogy botlásaik még nagyobb bajt okoznának. Az igazságot azonban mindig, önérdek nélkül keresik, és ha netán kiderül, hogy ők tévednek, azt is sztoikus nyugalommal fogadják. Mivel a természettörvények közül az emberi társadalom egyensúlya és belső törvényszerűségei foglalkoztatják őket leginkább, ezért jó érzékük van hozzá, hogy megpillantsák az embertömegek viselkedése mögött megbújó ideológiákat és célokat. Ezeket a sortörvény megnyilvánulásainak tekintik, és a megfelelő eszmei áramlatokat meglovagolva egy jobb jövő felé próbálják kormányozni közösségüket. Ez a már-már intrikus előrelátásuk azonban sohasem öncélú: hiszik, hogy az erkölcs csak a megfelelő körülmények között virágzik, és hagyni, hogy testvéreink a bűnnek kedvező, kétségbeesett helyzetbe süllyedjenek, ugyanolyan vétek, mint magát a gaztettet elkövetni. Mint az a fentiekből sejthető, a három isten közül Velar papjainak van a legnagyobb szerepe a politika alakításában, de kisebb, hétköznapi ügyekben is sokan kérik a tanácsukat. Befolyásuk ellenére a papok soha nem a konkrét utat mutatják meg, helyette inkább erkölcsi iránytűként segítenek eligazodni a világban. Áldozat és szent szimbólum Velar papjai naponta imádkoznak, és heti rendszerességgel mutatnak be italáldozatot istenüknek. Ez mindig valamiféle szeszesital (általában bor vagy rizspálinka), az Úr azonban másféle felajánlásokat is megkíván: amikor például egy Velar hívő életében nagyobb változás áll be, az illetőnek tárgyáldozatot kell bemutatnia hogy ez pontosan micsoda, az mindig az alkalomtól függ. A gyermekkor végén például egy kedves játékot, házasságkötéskor az ifjúkori szabadság egy jelképét, hozzátartozók halálakor az elhunyt egy személyes tárgyát szokás adományozni. Az ilyen felajánlás célja, hogy segítsen az Úr híveinek felismerni és elfogadni helyüket a világ örök körforgásában. Az adomány ugyanakkor mindig egy használati tárgy, amit a rászorulóknak juttatnak el. Ezen keresztül az Úr vigaszt is ad a híveknek, hiszen emlékezteti őket: ami számukra elveszett, az valaki más életében most kezdődik. Velar papjai ugyanakkor napi imáikban szokatlan, archaikus tradíciókat követnek. Az egyik ezek közül a cselekvésen át való imádkozás, ami tulajdonképpen nem más, mint egy rituális mozdulatsor. Ezek a gyakorlatok és kitartott pózok azért szükségesek, mert a Belső Út időnként megkívánja a különféle csendszertartásokat, és a napokig-hetekig tartó hallgatási fogadalmakat is, a pap pedig természetesen ezalatt sem hanyagolhatja szakrális kötelezettségeit. Az ilyen maunák meg is nehezíthetik a szentatya életét, hiszen a hallgatás időszakában semmilyen módon nem kommunikál- 4.

5 hat környezetével (ilyenkor vagy egy társának kell helyette beszélnie, vagy tetteivel kell nyilvánvalóvá tennie szándékait). Az Úr papjai szent szimbólumukat, a kettős pecsétet stólájukra hímezve viselik. Ennek megóvása és tisztán tartása természetesen alapvető kötelességeik közé tartozik. Életerő és fájdalomtűrés Az Úr papjai a szokottnál jobban tűrik a testi megpróbáltatásokat. Hajnal- és Alkonyköszöntő formagyakorlataik, bár nem a test edzésére találták ki őket, mégis rendszeres testmozgást biztosítanak a számukra no és persze sziklaszilárd akaratukról sem szabad megfeledkezni. Mindez arra elég, hogy a papok közül kiemelje őket, de tűrőképességük egy paplovagét vagy harcosét nem éri el: az Úr papjainak Ép alapja 6 (ehhez adódik az Egészség tíz feletti része), Fp alapja pedig 6 (amihez az Állóképesség és Akaraterő tíz feletti része járul). Ehhez minden további szintlépéskor k6+3 Fp adható. Életerő Szám ÉP alap 6 FP alap 6 FP/Szint k6+3 Képzettségek Harcérték A Velar papok, bár becsülettel és kitartóan harcolnak, mégis csak középszerű fegyverforgatók. Ez persze nem akadályozza meg őket abban, hogy síkra szálljanak az igaz ügyért, de jobban teszik, ha ilyen esetben a szót és az imát is ugyanolyan buzgón forgatják, akár a fegyvert. Neveltetésük a szokásosnál valamivel nagyobb hangsúlyt helyez a védekezésre, így KÉ alapjuk 5 (ehhez járul az Ügyesség és Gyorsaság íz feletti része), TÉ alapjuk 17 (amihez hozzáadódik az Erő, Ügyesség és Gyorsaság tíz feletti része), VÉ alapjuk 75 (amihez az Ügyesség és Gyorsaság átlagfeletti része járul), CÉ alapjuk pedig 0 (ehhez jön még az Ügyesség tíz feletti része). Harci tudásuk a későbbiekben is hasonlóan középszerű ütemben fejlődik: minden egyes alkalommal, amikor szintet lépnek, 8 Harcérték Módosítót oszthatnak el harcértékeik között, de ebből minden Szinten 3-3 pontot kötelesek Támadó és Védő Értékük növelésére fordítani. Harcérték Szám KÉ alap 5 TÉ alap 17 VÉ alap 75 CÉ alap 0 HM/Szint 8(3) A Velar papok jó megfigyelők, és magasan iskolázott emberek. Mivel azonban a cselekvést többre tartják a bölcselkedésnél, életútjuk későbbi szakaszában kevesebb energiát fordítanak az önképzésre az átlagos papoknál. Kp alapjuk ennek megfelelően 6, amihez minden Tapasztalati Szinten (már 1. Szinten is) további 9 Kp járul. Kp alap Kp/Szint 6 9 Emellett kispapként a következő képzettségeket sajátítják el: Képzettség Fok Könyv 2 Fegyverhasználat Af ETK 1 Nyelvtudás Af (4.) ETK Emberismeret Af MTK Erkölcs Mf PPL1 Etikett Af ETK Éneklés/zenélés Af ETK Helyismeret 60% PPL1 Sebgyógyítás Af ETK Írás/Olvasás Af ETK Kultúra (Saját) Mf PPL1 Pszi* Mf ETK Politika/Diplomácia Af PPL1 Történelemismeret Af ETK Vallásismeret Mf ETK *A papok pszi képzettsége minden tekintetben mesterfokúnak minősül, kivéve a Pszi-ostrom nevű diszciplínát, melyet a Kyr metódus szerint hajtanak végre. 5.

6 Mindehhez magasabb Tapasztalati Szinten a következő képzettségek járulnak: TSZ Képzettség Fok Könyv 2. Balzsamozás Af PPL1 2. Jog/Törvénykezés Af PPL1 3. Történelemismeret Mf ETK 4. Írás/olvasás Mf ETK 5. Emberismeret Mf ETK 6. Balzsamozás Mf PPL1 Tapasztalati úton készülő varázstárgyak című fejezetben leírt bájitalokat és főzeteket a Niarei hagyományok szerint, elixírek formájában készítik. Ezeket a pici, szilárd labdacsokat a hatás létrehozásához le kell nyelni. Előnyük, hogy a folyékony bájitaloknál könnyebb őket szállítani, és nehezebb őket kiönteni. Tapasztalati szint Velar papjai a szokottnak megfelelően lépnek Tapasztalati Szintet. Alacsony Szinten így közepes nehézséggel fejlődnek tovább, majd a kezdeti nehézségek után könnyebb dolguk van. Végül azonban, igazán magas Szinten fejlődésük ismét lelassul. Tapasztalati pont Tapasztalati szint Minden további szinthez Tp kell Különleges képességek Velar papjainak elsődleges különleges képessége a papi mágia használata. Ebből istenük az Élet, Halál és Lélek szférákat nyitja meg előttük. Emellett természetesen egyedi varázslatokkal is rendelkeznek, ennek leírását az olvasó lejjebb, az Egyedi Varázslatok című fejezetben találja meg. Ehhez első szinten 9 Mp-ot képesek elméjükbe gyűjteni, ami a későbbiekben minden szintlépéskor k3+6 Mp-tal növekszik. Velar papjainak másik egyedi vonása, hogy a A Velar papok fegyvertára Velar papjai pajzsot nem használnak, a vértek közül pedig a keményített bőrpáncélokat, illetve a tiadlani kerámiából készült lemez-, vagy mellvérteket öltik magukra. Az Úr papjai a fegyverek közül kizárólag zúzófegyvereket, azon belül főleg buzogányokat forgatnak. Hogy pontosan milyen fajtát, arra nincsenek megkötéseik, ők mégis előszeretettel választják az úgynevezett rúdbuzogányokat: ezek tulajdonképpen fém, vagy vasalt fa rudak, amiket Nastar tudós paplovagjai néha szögekkel, máskor acéltollakkal látnak el. Ezeknek a rúdbuzogányoknak a különlegessége, hogy mivel kifejezetten papok számára készítették őket, ezért az üreges belsejükbe szorosan feltekercselt szent szövegeket illesztenek. Ezek egyfajta talizmánként szolgálnak: bár a szövegek szakrális kisugárzása a fegyver harcértékeire nincs hatással, arra tökéletesen elegendő, hogy mágikus aurát kölcsönözzön neki. Az ilyen rúdbuzogány értelemszerűen nem válhat a természetes anyagi mágia alanyává, és a síron túli szörnyeknek, démonoknak, szellemeknek is árthat, ami nem kis segítség az Úr papjai számára. Fegyver Tám/kör Sebzés TÉ VÉ KÉ Súly Hossz Ár Rúdbuzogány, szöges 1 k a tollas 1 k a kétkezes 1 2k a Láncos kalapács 1 k e Láncos bot, rövid 2 k r közepes 1 k e hosszú 1/2 2k e Csonttörő alabárd 1/2 3k a 6.

7 Velar paplovag Tiadlan polgárai egyfajta misztikus, feltartóztatatlan erőt látnak a Velar lovagokban. A róluk szóló legendák szinte gólemszerű lényként festik le őket, akik fáradhatatlanul küzdenek az igazságért, bármit elviselnek, és ha a testük végül megtörik, lelkük még akkor is visszatér az örök körforgásból, hogy feladatát bevégezze. Maguk a paplovagok kerülik az ilyen drámai frázisokat, de azt ezért elismerik, hogy kitartóak, és küldetésük mindenekfelett álló szentségét sem vitatják. Ezek a férfiak és nők leginkább a munkájukon keresztül definiálják önmagukat; ők a törvény őrei, a tiadlani társadalom bírói, vádlói, nyomozói, és nem utolsó sorban a lélektan szakértői. Társaikat mindig a kívülállók pártatlanságával vizsgálják, és mivel egész életüket az emberi természet tanulmányozásával töltik, nagy gyakorlatuk van abban, hogy megállapítsák, egy adott bűntett elkövetése valakinek a természetében áll-e vagy sem. A törvények megalkotásához semmi közük, értelmezéséhez és betartatásához azonban annál több. Vaslogikájuk a szabályok kibogozásakor éppolyan hasznos, mint a bűnjelek vizsgálatában, vagy egy ismeretlen elkövető felkutatásakor. A bűnös ugyanakkor másodrendű a szemükben, hiszen ellenfelük nem más, mint maga a bűn; ennek az elpusztítására törekszenek, és ha ez a gonosztevő életébe kerül, akkor az illetőt ugyanúgy a bűn áldozatának tekintik, mint azokat, akikben kárt tett. Persze ha tehetik, az Úr paplovagjai igyekszenek a bűnösöket is megmenteni elvégre istenüknek nem csak pusztító, de teremtő aspektusa is van. Önmagukat ezért részben gyógyítóknak tekintik, akik, ha lehet, elszigetelik, ha kell, kivágják a társadalom rákfenéjét, hogy az ne tudjon terjedni. A börtön így a szemükben egyfajta morális lepratelep vagy erkölcsi ispotály, ahol ki is lehet gyógyulni a vétségekből és ha valaki már eléggé megtisztult ahhoz, hogy többé ne essen vissza, azt szabadon bocsátják. Az Úr szolgáinak eszköztárában ugyanakkor a bűnmegelőzés éppen olyan fontos fegyver, mint az elrettentés. Az erkölcsről szóló prédikációik segítségével ellenállóvá teszik a lakosságot a kísértésekkel szemben, törvényhirdető munkájukkal biztosítják, hogy mindenki tudjon az éppen hatályos rendeletekről, és így betartsa azokat. A bűnszervezetek feloszlatásával akadályozzák meg, hogy az alvilág ártatlanokat hálózzon be és rontson meg, és ha valakiről úgy gondolják, hogy túl közel került a törvényszegéshez, azt megfigyelő őrizet alá helyezik (ilyenkor közlik az illetővel, hogy rajta tartják a szemüket, de a szabad mozgásban nem korlátozzák). Mindez persze csak békeidőben igaz. Háborúk során ők alkotják a Duin hadseregének derékhadát, ami érthető is, hiszen Tiadlanban az Úrnak van a legtöbb paplovagja (számuk még a Velar papokét is meghaladja). Ilyenkor tábori lelkészként őrködnek a katonák lelki-szellemi egészsége felett, és ha ez egyszer megbomlott, akkor a hadbíróság szerepét öltik magukra, hogy ítélkezzenek a háborús bűnösök ügyében. Áldozat és szent szimbólum Velar paplovagjai pecsétgyűrűként hordják istenük szent szimbólumát. Ebből az Úr egyháza kétfélét használ: egy kisebbet, amit a palovagok békeidőben a kezükön vagy a kesztyűjük felett hordanak, és egy nagyobb átmérőjű birokgyűrűt, amit arra alakítottak ki, hogy vaskesztyű felett lehessen viselni. A kettős pecsétet emellett időnként fátyolszövetre festve is viselik. Bírósági tárgyalások során a szemüket kötik be ezzel a gézszalaggal, ami, bár ők kilátnak rajta, arcukat elrejti a jelenlévők elől. Ez a szokás elvben arra szolgál, hogy a tárgyaláson felszólalókat még véletlenül se befolyásolja felcsillanó szemük, vagy rosszallóan összevont szemöldökük, de a gyakorlatban ennek inkább csak 7.

8 szimbolikus szerepe van, hiszen az Úr lovagjai közismerten jól uralkodnak indulataikon. A paplovagok minden nap imádkoznak, mágikus energiával azonban csak testi formagyakorlataik, az úgynevezett fegyverrel imádkozás során tudnak feltöltekezni. Éppen ezért, ha megkötözik, vagy a mozgásban megakadályozzák őket, az komoly problémát jelenthet a számukra. A paplovagok a lakosság számára szakrális szolgálatokat nem tesznek, de ha megszállnak valahol, akkor kötelességük ezt bejelenteni a helyieknek, akik felkereshetik őket jogi ügyeikkel, vitás kérdéseikkel. Ennek a szokásnak természetesen csak Tiadlanban van igazi jelentősége, hiszen az ország határian túl nemigen ismerik őket, és aligha fogadnák el az ítéletüket. Harcérték Velar paplovagjai a papoknál nagyobb hangsúlyt fektetnek a harc tanulására és gyakorlására. A bűn elleni küzdelemben erre gyakran szükségük is van, fegyverforgató képességük egy hivatásos katonáéval mégsem ér fel. Harcukat ugyanis nem elsősorban hús és vér ellenfelek, hanem ártó eszmék ellen vívják, ez pedig megkívánja, hogy számtalan egyéb területen is fejlődjenek. KÉ alapjuk 5 (ehhez járul az Ügyesség és Gyorsaság tíz feletti része), TÉ alapjuk 20 (amihez hozzáadódik az Erő, Ügyesség és Gyorsaság tíz feletti része), VÉ alapjuk 75 (amihez az Ügyesség és Gyorsaság átlagfeletti része járul), CÉ alapjuk pedig 0 (ehhez jön még az Ügyesség tíz feletti része, legalábbis elméletben, hiszen az Úr paplovagjai célzó fegyvereket nem használhatnak). Harci tudásuk a későbbiekben is csak közepes ütemben fejlődik: szintlépéskor 9 Harcérték Módosítót oszthatnak el harcértékeik között, amiből 3-3 pontot kötelesek Támadó és Védő Értékük növelésére fordítani. Harcérték Szám KÉ alap 5 TÉ alap 20 VÉ alap 75 CÉ alap 0 HM/Szint 9(3) Életerő és fájdalomtűrés Velar paplovagjai mind életerő, mind fájdalomtűrés tekintetében a legjobbak közé tartoznak. Testi gyakorlataik, amikre az elméjük elcsendesítéséhez, és az imádkozáshoz van szükségük, rendkívüli egészséggel ruházzák fel őket, ráadásul mindehhez sziklaszilárd önfegyelem párosul, ami magas fájdalomtűrésükben is megmutatkozik. A játék szabályaira lefordítva ez azt jelenti, hogy Ép alapjuk 8 (ehhez adódik az Egészség tíz feletti része), Fp alapjuk pedig 7 (amihez az Állóképesség és Akaraterő tíz feletti része járul). Ehhez minden további szintlépéskor k6+5 Fp adható. Életerő Szám ÉP alap 8 FP alap 7 FP/Szint k6+3 Képzettségek Az Úr paplovagjai magasan képzett karakterek, így már a kezdet kezdetén sokféle ismeret birtokában vannak. Ugyanakkor a számtalan, különféle tudományterület, amivel foglalkozniuk kell, eléggé leterheli őket, és nem sok időt hagy arra, hogy önállóan képezzék magukat. Kp alapjuk ennek megfelelően 5, amihez minden Tapasztalati Szinten (már 1. Szinten is) további 5 Kp járul. Kp alap Kp/Szint 5 5 Iskolaéveik alatt a papi és lovagi neveltetés keverékében részesülnek, így a következő képzettségeket már induláskor birtokolják: Képzettség Fok Könyv 4 Fegyverhasználat Af ETK Emberismeret Af MTK Éneklés/Zenélés Af ETK Erkölcs Mf PPL1 Etikett Af ETK Helyismeret 60% PPL1 Írás/Olvasás Af ETK Jog/Törvénykezés Af PPL1 Kétkezes harc Af ETK Kultúra (Saját) Mf PPL1 Nehézvért viselet Af ETK Nyelvtudás Af (4.) ETK Pszi Mf ETK Sebgyógyítás Af ETK Történelemismeret Af ETK Vallásismeret Mf ETK Ehhez aztán a későbbiekben a következő képzettségek járulnak: TSZ Képzettség Fok Könyv 2. Heraldika Af ETK 3. Emberismeret Mf ETK 3. Jog/Törvénykezés Mf PPL1 4. Sebgyógyítás Mf ETK 5. Hadvezetés Af ETK 6. Kétkezes harc Mf ETK 8.

9 Tapasztalati szint Velar paplovagjai a világot a maga komplexitásában vizsgálják. Ez sokoldalú karakterré teszi őket, ugyanakkor azt is jelenti, hogy csak lassan, rengeteg tapasztalat megszerzése árán lépnek Szintet. Hogy mindezt hogyan ültethetjük át a számok nyelvére, arról az alábbi táblázat tájékoztat: Tapasztalati pont Tapasztalati szint Minden további szinthez Tp szükséges Különleges képességek Velar paplovagjainak alapvető különleges képessége a papi mágia használata. Ebből a Kis Arkánum Élet, Halál és Lélek típusú varázslatait alkalmazhatják. Ezen túl egyedi imádságokkal is rendelkeznek (ezekről részletesebben az Egyedi Varázslatok című fejezetben lesz szó). A paplovagok varázslataik megidézéséhez első szinten 9 Mp-ot képesek elméjükbe gyűjteni, amihez minden szintlépéskor k3+6 Mp járul. Az úr papjainak másik különleges képessége, hogy ha kivégeznek egy halálraítéltet, annak vére automatikusan gyógyitallá lényegül át. Ez mindig olyan Erősségű, mintha az összes Mana-pontjukat az elkészítésére áldozták volna bár a valóságban a transzszubsztanciáció egyetlen Mana-pontot sem igényel. A paplovagok csak és kizárólag az így létrejött gyógyitalt fogyaszthatják, de hogy ezt a vért ők maguk ontották, vagy egy paplovag társuk, az már mindegy. A soha meg nem alvadó varázsitalt át is adhatják valaki másnak, de ilyenkor figyelmeztetniük kell az illetőt ennek veszélyeire: ha ugyanis tévedésből egy ártatlan véréből készült, akkor azonnal ható, 5. szintű méregnek minősül, ami enyhébb esetben k6 óráig tartó görcsöket, súlyosabb esetben azonnali halált okoz, és semmiféle ellenszere nincs. A Velar lovagok fegyvertára Velar paplovagjai a kétkezes harc nagymesterei. Ez inkább dogmatikus elv, mint praktikus döntés; istenük szimbolikájában ugyanis a Kemény és Lágy Utakat (többek között) a test jobb és bal oldalával azonosítják. Az egyensúly elvének adózva a paplovagok csak két, egyforma fegyverrel hajlandóak harcolni, vagy nagyritkán egyetlen olyan fegyverrel, aminek forgatásához két kézre van szükség de bármit is választanak, ez mindig valamilyen zúzófegyver. Más szóval ez azt jelenti, hogy a paplovagok az egykezes rúdbuzogányokat mindig párban forgatják, a kétkezes rúdbuzogányon kívül pedig csak néhány speciális szerszámot hajlandóak kézbe venni. Az egyik ezek közül a láncos-fegyverek családja, azon belül is a láncos kalapács, illetve a különféle láncos botok. Ezek közül az előbbi nem más, mint két súly, amiket egy két-három méter hosszú kötél köt össze. Ezeket a test különféle pontjai körül pörgetik, és láncos-buzogányként sújtanak le velük. A láncos botok a cséphadaróra emlékeztető szerszámok, amiknek két, egyforma hosszúságú rúdját egy rövid lánc vagy kötéldarab köti össze. Ezeknek számtalan méretű és hosszúságú variációja létezik, a cm-es nuncsakutól kezdve az 1 m hosszúságú láncos boton át egészen a másfél méteres darabokból összeállított óriásokig. Legyenek azonban bármekkorák is, alapvetően mindegyiket ugyanazzal a harcmodorral forgatják: a két kéz egy-egy rudat tart, készen arra, hogy lesújtson vagy hárítson, és ha eljön a pillanat, a fegyverforgató a láncos bot egyik felét meglendítve támad. Kétkezes harcmodorukból következik, hogy a paplovagok nem használnak pajzsot, nehézvértezeteket viszont előszeretettel hordanak. Ezek közül elsősorban a tiadlani kerámiából égetett félvérteket hordják, de háború idején a teljesvértezeteket is magukra öltik. 9.

10 Velar szerzetes Velar szerzetesei mogorva, zárkózott emberek. Sokan közülük barlangok, hegységek, elhagyatott templomok mély magányában élnek, de akik a nagyvárosokban munkálkodnak, még azok is átnéznek a tömegen, mintha csak fatörzsek között járnának. Míg Velar papjai és paplovagjai az egyes emberek természetére, illetve a társadalom egészére koncentrálnak, addig a szerzetesek figyelme az érintetlen mindenség felé fordul. Ez alatt persze egészen mást értenek, mint a természetimádó népek. A vadon igazi arcát a csillagok közönyös mozgásában, a kietlen sivatagokban és a tengerek lakhatatlan mélységében vélik felfedezni. Világképük szerint a mindenség nem védelmező, jóságos vagy megértő ilyen tulajdonságokkal csak az érző lények rendelkeznek, és ostobaság lenne ezeket az emberi civilizáció kis szigetétől távol keresni. A szerzetesek még önmagukban is a személytelen matériát látják. Igaz, porhüvelyükbe átmenetileg élet költözött, de mit számít ez a mérhetetlen időhöz képest, ami azelőtt eltelt, hogy az első lények mozogni kezdtek a sárban, vagy az időtlen időkhöz képest, ami eltelik majd az után, hogy az utolsó élő a porba hullik. Meditációik során az epe, vér, csont és bőr természetén töprengenek, ami önmagát vizsgálgatja, és vallják, hogy ez közelebb hozza őket a mindenséghez: a sziklákhoz, holdakhoz és felhőkhöz, amik testvéreik az anyagban. Elszigeteltségük és barbárokhoz méltó életmódjuk ellenére Velar szerzetesei között sok a művelt ember. Belőlük válnak Tiadlan legnagyobb kozmogónusai és eszkatológusai, akik azt feszegetik, hogyan keletkezett a világ, és hogyan kell majd véget érnie. Az inkvizíció gyakran kéri fel őket, hogy dogmatikai kérdésekben ítélkezzenek, és eldöntsék, a vallásos szövegek közül mi számít kanonikusnak, és mit kell tiltólistára tenni. Az ehhez szükséges tudásuk síkon túli zarándokutakból, ősi vésetekből, elsüllyedt civilizációk templomainak vizsgálatából származik. Érdeklődésük azonban ezek iránt kicsit sem elméleti; ha olyasvalamivel találkoznak, ami a világvégét a sors akarata ellenére sietteti, azzal habozás nélkül szembeszállnak. Efféle apokaliptikus esemény persze csak ritkán akad, a démonölő szerzetesek pedig a világégések között azzal foglalják el magukat, hogy felkutassanak és elpusztítsanak mindent, ami a természet rendjének ellentmond. Hogy ez éppen reinkarnációt gyalázó élőhalott, istenkísértő szerafizmus, vagy ó-mágia, az számukra mindegy. Persze tisztában vannak vele, hogy irtó hadjáratuk sikerére milyen kicsi az esély. Tapasztalataikat ezért kövekre, romos falakra vésik fel, hogy amikor elbuknak, a következő társuk majd okulhasson krónikájukból. Beszélik, egyesek egészen a haláluk pillanatáig írnak, elviselhetetlen fájdalmat és kínzó őrületet leküzdve. Írásaik hátborzongató, de sokszor életmentő olvasmánynak bizonyulnak. Rendtársaikat ezek a baljós vésetek nemhogy riasztják, de egyenesen vonzzák. Amire pedig egyedül nem képesek, azt közösen viszik véghez; előbb vagy utóbb egyikük legyőzi a pokolfajzatot, és amikor a bestia utoljára feltekint, megláthatja bennük az emberi arc mögött rejtőző, kíméletlen őserőt. Áldozat és szent szimbólum Velar szerzeteseinek szent szimbólumát imádkozás közben meditációs kéztartásuk helyettesíti. Bár nincs szükségük rá, a kettős pecsétet mégis viselik, méghozzá selyemszalagra festve; hogy ezt éppen a homlokuk, a derekuk vagy az öklük köré tekerik, azt bonyolult, misztikus táblázatok alapján választják ki, amik a napszakot és a csillagállásokat egyaránt figyelembe veszik. A szerzeteseket semmi olyasmi nem foglalkoztatja, ami múló és esetleges. Éppen ezért nem gyűjtenek pénzt, nem keresik a hatalmat, és hidegen hagyják őket a világi örömök. Áldozataik sem elsősorban a lemondás, hanem az Úrnak tetsző rítusok körül forognak. Italáldozatot minden héten ajánlanak istenüknek, de emellett tárgyáldozatot és nagyritkán élőáldozatot is bemutatnak. Ezek mindig olyan tárgyak vagy lények, amik létezésükkel az isteni törvényeket sértik, így sok élőhalott, szerafista szöveg és időutazó varázstárgy pusztult már el az oltárukon. Ezek a felajánlások meglehetősen sötétek is lehetnek, és bár néha ijesztően közel kerülnek az emberáldozathoz, a határvonalat azért sohasem lépik át. 10.

11 egészségüket, viszont rendkívüli fájdalomtűrő képességgel ruházzák fel őket. A játék szabályaira átültetve ez azt jelenti, hogy Ép alapjuk 4, amihez Egészségük 10 feletti része járul. Fp alapjuk 8, amihez Állóképességük és Akaraterejük 10 feletti hányadán túl minden szintlépéskor további k6+5 Fp adódik. Életerő Szám ÉP alap 4 FP alap 8 FP/Szint k6+5 Képzettségek Harcérték A szerzetesek a harcot nem tekintik a tökéletesedés követendő útjának. Persze a küzdelem néha szükséges ahhoz, hogy a céljaikat elérjék, de nagyon is tisztában vannak vele, hogy sem a végítéletet, sem a démonokat nem tartóztatja fel a puszta acél. Éppen ezért harci tudásukat mágiával, a lélek hatalmával és gondosan megtervezett stratégiával egészítik ki, és sokszor inkább ezekre hagyatkoznak. Ennek ellenére harcértékeik valamivel magasabbak az átlagosnál, különösen, ami a kezdeményezést és a támadást illeti: KÉ alapjuk 6, TÉ alapjuk 15, VÉ alapjuk 75, CÉ alapjuk pedig 0. (Ezekhez KÉ és VÉ esetén az Ügyesség és Gyorsaság tíz feletti része adódik; TÉ esetén az Ügyesség, Gyorsaság és Erő tíz feletti része járul; a CÉ-hez pedig az Ügyesség átlag feletti része adható.) A fenti harcértékekhez szintlépéskor további 8 Harcérték Módosító járul, miből a szerzetesek 3-3 pontot kötelesek TÉ-jük és VÉ-jük növelésére áldozni. Harcérték Szám KÉ alap 6 TÉ alap 15 VÉ alap 75 CÉ alap 0 HM/Szint 8(3) Életerő és fájdalomtűrés Velar szerzetesei tudatosan készülnek a pokoljárásokra. A testüket és lelküket próbatételek sorával acélozzák meg, amik erősen megterhelik az Az Úr szerzeteseinek rendkívüli koncentrációs képessége lehetővé teszi, hogy gyorsan tanuljanak igaz, fejlődésük egy kicsit lassabb, mint az átlagos szerzeteseké. Kp alapjuk ennek megfelelően 5, amihez minden Tapasztalati Szinten (már első szinten is) további 7 Kp járul. Kp alap Kp/Szint 5 7 Emellett tanulmányaik során számtalan képzettséget megismernek, amiket már első szinten is automatikusan birtokolnak. Ezeket az alábbi táblázat tartalmazza: Képzettség Fok Könyv 1 fegyverhasználat Af ETK Helyismeret 60% PPL1 Írás/Olvasás Af ETK Kínzás elviselése Mf MTK Kultúra (Saját) Mf PPL1 Nyelvismeret Af (4) ETK Ősi nyelv ismerete Af ETK Ökölharc Mf ETK Pszi* Mf ETK Sebgyógyítás Af ETK Vallásismeret Mf ETK *A Szerzetes Pszi-képzettsége nehezen sorolható be a szokványos iskolák közé. A pontos részleteket lásd a Különleges képességek c. részben. A szerzetesek magasabb Tapasztalati Szinten a következő ismereteket sajátítják el: TSZ Képzettség Fok Könyv 4. Élettan Af ETK 4. Méregsemlegesítés Af ETK 5. Démonológia Af ETK 5. Fegyverhasználat Mf ETK 6. Ősi nyelv ismerete Mf ETK 7. Sebgyógyítás Mf ETK 8. Méregsemlegesítés Mf ETK 11.

12 Tapasztalati szint Az Úr szerzeteseinek számtalan téren kell fejlődniük, ami sok időt és energiát igényel, éppen ezért lassan és nehézkesen lépnek Szintet. Ez különösen közép, még inkább magas Szinten érvényesül. Tapasztalati pont Tapasztalati szint Minden további szinthez Tp szükséges A szerzetesek fegyvertára Az Úr szerzetesei pajzsot nem használnak, páncélt pedig csak ritkán öltenek magukra. Ilyenkor a könnyű bőrvérteket részesítik előnyben, amik a mozgásban nem akadályozzák őket, nem csapnak zajt a lakatlan vidékeken, és fémes csillogásukkal sem árulják el jelenlétüket. A fegyverek közül kizárólag láncos bottal vagy láncos kalapáccsal tanulnak meg harcolni, igazán azonban a pusztakezes stílusokat kedvelik. Ezek közül a harcművész és papi kasztok közti egyezmény értelmében lényegében bármit tanulhatnak. (A stílusok részletes leírása megtalálható a Rúna Magazin I. évfolyam 4. számában.) Az Úr szerzeteseinek azonban saját harci iskolája is van, amit Menny-Föld Stílusnak neveznek. Ez az egyensúlyra építő irányzat a felsőtest gyors, könnyed mozgását kombinálja a szilárd, széles állásokkal és erőteljes rúgásokkal. A stílus gyakorlója puszta kezének harcértékeihez a következő bónuszokat kapja: KÉ: +9; TÉ: +12, VÉ: +10 Sebzés: k5, Támadás/kör: 2. Ha azonban a szerzetes az adott körben rúgni kíván, akkor harcértékei a következőképpen módosulnak: KÉ: +3, TÉ: +15, VÉ: +5, Sebzés: k6+1, Támadás/kör: 1. Megjegyzendő, hogy pusztakezes stílust páncélban, pajzzsal vagy fegyverrel gyakorolni lehetetlen. használata (ezekről bővebben a Második Törvénykönyvben esik szó). A varázslatokat mindig csak önmagukon hajthatják végre, így magukat tehetik védettebbé vagy veszedelmesebbé, és csak önmagukon keresztül hathatnak minden másra. Velar szerzeteseinek ezen túl saját, egyedi varázslatai is vannak; ezekről részletesebben lejjebb, az Egyedi varázslatok című fejezetben olvashat az érdeklődő. Ezeket természetesen mindig csak a varázslatok leírásában szereplő megszorításokkal tudják alkalmazni. A Mana-pontjaikat a papoknak megfelelően kapják, vagyis max. Mana-pontjaik száma első Szinten 9 Mp, ami minden további szintlépéskor k3+6 Mana-ponttal növekszik. Ahogy a többi kaszt esetében, úgy a KM itt is kezébe veheti a véletlen irányítását már ha a játékos kiemelkedően jó vagy rossz szerepjátéka indokolttá teszi az isteni beavatkozást. Emellett mindenképpen szót kell ejtenünk a szerzetesek Pszi képességéről is. Ez a Pyarroni módszer alapfokának felel meg abban a tekintetben, hogy a telepátia kivételével a szerzetes minden diszciplínát csak önmagán hajthat végre. Ugyanakkor a Kyr metódus szerint kapja a szintlépések után a Pszi-pontjait (vagyis 1. szinten 7-et és minden további szinten még 6-ot). Ezen kívül a szerzetes több olyan pszidiszciplínát is használhat, ami a Slan út, vagy a Kyr metódus részét képezi. Ezek részletes listáját, és azt, hogy melyik mikor válik elérhetővé a számára, az alábbi táblázatok tartalmazzák: TSZ Slan diszciplínák 1. Aranyharang 1. Levitáció 1. Statikus pajzs 1. Testsúlyváltoztatás 2. Jelentéktelenség 3. Érzékelhetetlenség 4. Belső idő TSZ Kyr diszciplínák 1. Láthatatlanság észlelése 1. Transz 2. Astrál szem 2. Mentál szem 5. Auraérzékelés Különleges képességek A szerzetesek elsődleges különleges képessége a számukra engedélyezett papi varázslatok 12.

13 Egyedi varázslatok Velar, a tiadlani sorsisten több egyedi varázslattal is rendelkezik. A teológusok szerint az Úr gyakorlatilag azonos Kyellel és Kruh-Berannal is, így nem meglepő, ha a három isten imái között találhatunk hasonlóakat. nem foglalkozhat (nem harcolhat, nem beszélhet, nem használhat más varázslatokat vagy pszidiszciplínákat). Másrészt a varázslat akkor is rögtön megszakad, ha a pap elérte a célját. Mindez kiválóan alkalmas arra, hogy a varázshasználó a legnagyobb csata közepén is sértetlenül eljusson egy sebesült társához, vagy bérencek tömegén átvágva szembeszállhasson egy ellenfelével de hogy ezután mi történik, az már az ő ügyességén, és hozzáértésén múlik. A Diadalmenet erőssége alapesetben 30 E (az örvény csak az ennél kisebb Erősségű ártó mágiát semlegesíti), de ez tovább erősíthető: minden további 1 Mp +1 E-t jelent. Mivel az ima csak és kizárólag magát a papot védelmezi, és másvalaki egyébként sem lehet az alanya, így szerzetesek korlátozás nélkül használhatják. Isteni Ököl Kis Arkánum Diadalmenet Szféra: Egyedi, Élet, Lélek Mana-pont: 55 Mp (+1 Mp/E) Erősség: 30 E A varázslás ideje: 1 szegmens Hatótáv: - Időtartam: 1 perc (6 kör) Mágiaellenállás: Mentális A Diadalmenet litániája mágikus örvényt kavar a pap körül, ami megóvja őt, és lehetővé teszi, hogy a legnagyobb káosz közepette is beteljesítse küldetését. A védelem mindent kirekeszt, ami árthatna a papnak: a nyilak a lába elé hullanak, az őt megcélzó varázslatok megtörnek, a tűz lángjai lelohadnak... a csodás örvény még a túl közel kerülő ellenséges harcosokat is forgószélként söpri félre. Ehhez azonban a varázstudónak egy célra van szüksége, amivel lelkierejét fókuszálja. Más szóval, miközben az ima szavaira koncentrál, tekintetét egy tárgyra vagy lényre kell szegeznie, amit mindenképpen el akar érni. Ez valóban fontos kell hogy legyen a számára, és a varázslat során rendületlenül közelednie is kell felé; ha akárcsak egy percre is megtorpan, vagy tekintetét egy pillanatra is elfordíthatja, a bűbáj azonnal megtörik. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a Diadalmenethez folyamodó pap a varázslat során semmi egyébbel Szféra: Egyedi, Halál, Lélek Mana-pont: 22 Mp Erősség: 9 E A varázslás ideje: 2 szegmens Hatótáv: Érintés Időtartam: 2 kör/szint Mágiaellenállás: - A litánia szavainak hatására az Úr szolgájának fegyverforgató öklét mindent elsöprő erő járja át. Ez csak és kizárólag harcban, méghozzá tisztességes harcban használható, így egyéb harcértéket növelő fortélyokkal, képzettségekkel, pszi-diszciplínákkal együtt nem alkalmazható. Az ököl harcértékei az időtartam alatt a következők lesznek: KÉ: 12, TÉ: 16, VÉ:20, Seb.: 2k6+4. Ezeket a harcértékeket nem lehet megnövelni, de a varázslat időtartama újabb 15 Mp felhasználásával megduplázható. Az Isteni Ököl tulajdonosát a képzetlen fegyverforgatásból adódó hátrányok sohasem sújtják, még akkor sem, ha történetesen nem járatos az Ökölharc képzettségben. A varázslat alanya másvalaki is lehet feltéve persze, hogy Velar híve. Ebben az esetben az Úr szolgájának meg kell érintenie őt szent szimbólumával, szerzetesek ellenben a varázslatot csak önmagukra alkalmazhatják. Alvilág Kapuja Szféra: Egyedi, Halál, Lélek Mana-pont: 61 Mp Erősség: 10 E A varázslás ideje: 6 kör (1 perc) Hatótáv: Érintés Időtartam: egyszeri vagy 1 óra/tsz Mágiaellenállás: - 13.

14 Ennek a rituálénak a segítségével a pap lélekben alászáll a pokolra, ahol belátása szerint az élethez béklyózhat vagy kitaszíthat valakit a túlvilág küszöbéről. Az imának két változata ismert, az első élőhalottak elpusztítására, a második haldoklók feltámasztására alkalmas. Ha élőhalottak ellen alkalmazzák, az ima felgyorsítja az oszlást, így elemészti a célpont porhüvelyét, lelkét pedig ha volt egyáltalán Velar tisztítótüzébe meríti, majd visszavezeti a reinkarnáció legelső lépcsőfokára. Az Úr papjai, ha tehetik, ezt a varázslatot használják a lélekvándorlásból kisodródott lelkek feloldozására, de ez nem könnyű feladat, hiszen az értelemmel rendelkező élőhalottak legalább annyira iszonyodnak tőle, akár egy idézőgyertya kioltásától. Ha azonban a pap nem elűzni, hanem visszahívni akar valakit, azt is megteheti. Ebben az esetben a varázslat alanya egy súlyosan sebesült karakter kell, hogy legyen. Ha az illető a varázslatot követő hat percen belül meghal, akkor halála után rögtön újra visszatér az életbe. A megelevenedő testbe mindig az elhunyt lelke tér vissza, tudásának és emlékeinek teljes birtokában; más szóval ez azt jelenti, hogy az illető nézetei nem változnak, hogy engedelmeskedik-e a papnak vagy ellenséges vele szemben, azt az dönti el, hogy életében hogyan érzett iránta. Az így helyreállított fél-élet azonban csak ideiglenes annyi órán át tart, amennyi a pap Tapasztalati Szintje, és számos egyéb mellékhatással is jár. A legfontosabb ezek közül, hogy a megelevenített személy többé nem érez fájdalmat, és minden szempontból élőhalottnak minősül. A mágia valamelyest visszafordítja ugyan az időt, így k6 Ép-vel ruházza fel az illetőt, de ez semmiképpen nem lehet több, mint amennyivel az elhunyt életben rendelkezett. A varázslat időtartamának lejártával (vagy ha Életerő-pontjai elfogynak) a holttest visszatér természetes állapotába, és ekkor már nem támasztható fel újra. Éppen ezért Velar papjai csak azokat kötik az élethez, akiket a hirtelen halál valami rendkívül fontos feladat befejezésében akadályozna meg a rituálét nyomós ok nélkül alkalmazni kegyetlen tréfa lenne. A varázslat ellen mágiaellenállásnak helye nincs, de a papnak szent szimbólumával meg kell érintenie a mágia alanyát. Ez sikeres támadó dobást igényel, ami nélkül a rituálé csődöt mond, és a rááldozott Mp-ok is elvesznek. Érdemes megjegyezni, hogy a szent szimbólum mágikus tárgynak minősül, így a szertartás légies fantomok és testetlen lelkek ellen is hatásos. A varázslatot szerzetesek csak önmagukra alkalmazhatják. Nagy Arkánum Sorspecsét Szféra: Egyedi, Élet, Halál, Lélek Mana-pont: 40 Mp Erősség: 15 E A varázslás ideje: 1 kör Hatótáv: 10 m Időtartam: 1 perc (6 kör) vagy lásd leírás Mágiaellenállás: Asztrális A Sorspecsét valahol félúton áll a papi áldások és átkok között így érdekes példája Velar ellentmondásokat egyensúlyban tartó természetének. A litánia a varázslat alanyának szerencséjét manipulálja, de azt, hogy segíti vagy akadályozza őt, a pap nem tudja befolyásolni; ez csakis attól függ, hogy az illető milyen életet élt. Ha ugyanis a varázslat alanya hisz a rend erejében, és betartja a rá vonatkozó törvényeket (jellemében a Rend szerepel), akkor a litánia időtartama alatt mellészegődik a szerencse. A játék nyelvén ez azt jelenti, hogy minden kockadobását kétszer ismételheti meg, és a két eredmény közül mindig a számára előnyösebb (nem feltétlenül a nagyobb, lásd képességpróba) fog számítani. Fontos azonban tudni, hogy a varázslat nincs tekintettel arra, milyen törvényeket követ a célpont. Egy Rend-Halál jellemű Kráni bérgyilkos, aki életét a klán rendszabályai szerint éli, ugyanúgy a varázslat előnyeit élvezi, akár a legjámborabb Domvik pap a jelek szerint az Úr tiszteletben tart mindenkit, aki törvényesen él, még akkor is, ha nem feltétlenül ért egyet az illető regulájával. Ha azonban a varázslat alanya az önérdek, a pillanatnyi szeszélyek vagy egyenesen a zavarkeltés híve, akkor a hatás ellentétes: a varázslat időtartama alatt elpártol tőle a szerencse. Más szóval ez azt jelenti, hogy kockadobásait meg kell ismételnie, és a kettő közül mindig a rosszabb fog számítani. Azokra a teremtényekre, akiknek jellemében sem a Rend, sem a Káosz nem szerepel, a varázslat semmiféle hatással sincs. 14.