TANSZÉKI KIRÁNDULÁS JÉN DÉLUTÁN

Átírás

1 TANSZÉKI KIRÁNDULÁS JÉN DÉLUTÁN Az ebéd befejeztével elköszöntünk Bácsatyai professzortól és járműveinket a (P) parkolóban hagyva az egyetem botanikus kertjében rövid sétára indultunk. Kánikulai nap volt, így először felfrissítettük magunkat a hallgatók által is szívesen látogatott eszpresszóban (E). Megcsodáltuk azt a csillét (C), amely a Selmecbányán 1735-ben alapított bányász, majd 1808-ban alapított erdész karok összetartozását szimbolizálja. A karok 1959-ben történő erőszakos szétválasztásának harmincadik évfordulóján, 1989-ben, lelkes hagyományápoló hallgatók gyalogszerrel tolták el a csillét Miskolcról Sopronba. Parkoló (P) Eszpresszó (E) Csille (C) E P V A C T Ő B K 56-osok emléktáblája (T) Vadászzsákmány (V) Gyakorló alapvonal (A)

2 Az Erdőmérnöki Kar épületének falán helyezték el azt az emléktáblát (T), amelyet Sopron adományozott, megköszönve az egyetemistáktól 1956-ban kapott segítséget. A tábla szövege: október 24. és november 4. között ebben az épületben működött az EGYETEMI FORRADALMI TANÁCS. A főiskolások irányító, rendfenntartó és közszolgáltató tevékenységének köszönhetően Sopronban és környékén véráldozat nélkül zajlott le a forradalom. A forradalom 45. évfordulóján állítatta: az Egyetem a Város és a Megye közönsége. Árnyékos sétautakon jutottunk el a kert hátsó zugába, ahol kis tisztáson ál a vadászat jelképe, a megsebzett szarvas szobra (V). Két régi bejárat a Deákkuti és a Bajcsy-Zsilinszky útra nyíló kapuk között húzódik az a nyílegyenes, egyenletes lejtésű sétány, amelyen az ötvenes évek elején, Tárczi-Hornoch professzor javaslatára, gyakorló alapvonalat (A) létesítettek. E sorok írója itt sajátította el, a szabatos mérésekhez használt invárdrótok komparálásának technikáját. A felsőoktatás történetének további emlékeivel találkoztunk az Erdőmérnöki Kar épülete előtt. A Selmecbányáról 1919-ben Sopronba, majd 1959-ben Miskolcra költöztetett ott Műszaki Földtudományi Kar néven működő intézmény őrzője a bányász-kohász oktatási hagyományoknak. A korábbi összetartozás emlékére helyezték el Sopronban, 2006-ban a szobrokat és az emléktáblát (B) (K). Bányász és kohász szobrok és emléktábla (B) és (K) Őrtüzek emlékmű (Ő) Alig melegedtek meg 1919-ben, Sopronban a főiskolások, máris nyakukba szakadt a trianoni békediktátum várost és környékét érintő eseményei. A döntés ellen 1921 augusztusában és szeptemberében fegyveres ellenállás bontakozott ki, melynek egyik eseménye második Ágfalvi csata néven került a történelembe. A hajnali fél ötkor megindult támadásban a felkelők öt rohamot vezettek a falu ellen, melynek során a kuruc kori történeteket idéző bravúrral verték ki onnan a sokszoros túlerőben lévő osztrák csendőröket. A harc végén az osztrák alakulatok, készenlétben tartott vasúti szerelvényen menekültek el Nagymarton irányába. Négy halott maradt a helyszínen: Arnold Mosch osztrák csendőr, Pehm Ferenc szombathelyi tisztviselő, Machatsek Gyula erdőmérnök hallgató és Szechányi Elemér bányamérnök hallgató. A csata fontos következménye az volt, hogy hatására az osztrák csapatok néhány óra alatt egész Nyugat-Magyarországot elhagyták. Helyüket a Szövetségközi Tábornoki Bizottság felkérésére Sopron környékén rendfenntartó erőként Ostenburgegységek vették át. A hősi véráldozat, valamint a későbbi népszavazásban nyújtott aktív segítségvállalás emlékére állították az Őrtüzek (Ő) emlékművet. A helytállás eredményeként Sopron és környéke Magyarország része maradt.

3 M S F 56-os forradalmi emlékmű (F) és talapzata (S) Alma materünk főbejárata (M) Az 1956-os forradalom és szabadságharc 50-ik évfordulójára alkotta meg Soltra E. Tamás, egyetemünk művésztanára, a Kémia épülete előtt álló emlékművet (F) és (S). Búcsúzóul megcsodáltuk az egyetem felújított, reprezentatív bejáratát (A) is. Az alsó képen, az Egyetemi Forradalmi Tanács egykori elnöke: Bujdosó Alpár író, szerkesztő, és egykori tagja: Németh Kálmán földmérő-, és bányaművelő mérnök, valamint vízellátási, csatornázási és egészségügyi szakmérnök, együtt koszorúznak a 2008-as októberi emlékezésen.

4 Elköszönve a botanikus kerttől és a várostól, Fertőrákos felé haladtunk tovább. Utunk a Tómalom-fürdői üdülőtelep és a Sopronkőhidán működő állami börtön mellett vezetett a nevezetes kőfejtőig. Anyaga lajtamészkő, amely mintegy 15 millió évvel ezelőtt, a miocén korban, a területet borító tengerben keletkezett. Bányászatát 2000 évvel ezelőtt a rómaiak kezdték meg, kövei a régi soproni polgárházakon kívül, tágabb környékén pl. a bécsi Stefanskirche alapjaiban is megtalálhatók. Kitermelést már nem folytatnak benne, annál nagyobb idegenforgalmi jelentősége. Monumentális sziklatermei az egyiptomi sziklasírokra emlékeztetnek. Termeiben, kedvező akusztikája miatt, 1970-től nyaranta barlangszínpadi előadásokat is tartanak. Kőfejtő kívülről és belülről A kőfejtőből 136 lépcsőn lehet feljutni a tetőre, ahonnan igen szép a rálátás a Fertő víztükrére. Itt áll az 1989-es un páneurópai piknik emlékét őrző szögesdrót darab, amely emlékeztet az első határnyitásra, ahol kb. 600 volt NDK-s állampolgár, határőrségi asszisztenciával távozott Ausztriába. A mű érdekessége, hogy alkotója Gabriela von Habsburg, felavatása 1996-ban történt. Az alsó képeken az emlékmű és a faluban álló az országban egyedül épségben maradt középkori büntetőeszköz, egy pellengér látható. Magyarországon egy másik Habsburg: II. József tiltotta be az alkalmazását.

5 Fertőrákoson áthaladva, a Fertő-tó partján folytattuk utunkat, megcsodáltuk a soproni szőlőhegy legjobb termését adó, keleti fekvésű lankáit. A tavat körülölelő gépkocsi és kerékpár utaknak Fertőrákos és Balf között található a legrosszabb szakasza. Az idegenforgalom fellendítése érdekében előbb-utóbb ezt is európai minőségűvé kellene tenni. Balfon és Kópházán áthaladva kelet felé fordultunk és rövidesen Nagycenkre értünk, amely két község Nagycenk és Kiscenk egyesüléséből létesült 1892-ben. A nagycenki falurész a Sopron-Sárvár (84-es) főközlekedési út mellett, dombos, völgyes terepen épült. A kiscenki az Ikva völgyében, a patakkal párhuzamosan futó Sopron-Győr (85-ös) országút melletti egyutcás település. Itt van a Széchenyi-kastély is. Mivel későre járt az idő, így csak a Széchenyi család sírkápolnáját és kriptáját látogattuk meg. A mauzóleum, amely a községi temető közepén található, két részből áll. A külső klasszicista előcsarnokban találkoztunk lelkes idegenvezetőnkkel, aki a Széchenyi nemzetség szinte minden, még élő és elhalt tagjáról mesélt egy-egy érdekes történetet. A kriptába az ovális alaprajzú barokk kápolnán keresztül jutottunk le. Én Sopronban, a Széchenyi István Gimnáziumban érettségiztem. Találkozóinkon társaimmal ötévenként koszorúztuk meg a legnagyobb magyar sírját. De a tanszék tagjaival együtt így is meglepődtem, amikor megláttuk a látogatók által hátrahagyott koszorúk és egyéb relikviák sokaságát. (A beszámolót Németh Gyula nyugdíjas külső munkatárs, a fényképek egy részét Bekk Tímea intézeti mérnök készítette)