AZ 1% -OS ADOMÁNYGYŐJTÉS HAZAI TRENDJEINEK

Átírás

1 Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Szociológiai Intézet AZ 1% -OS ADOMÁNYGYŐJTÉS HAZAI TRENDJEINEK VIZSGÁLATA Szakdolgozat Témavezetı tanár: Bartal Anna Mária PhD. Egyetemi docens A szakdolgozat készítıje: Horváth Ákos Szociológia szak Piliscsaba, 2007.

2 A szakdolgozat készítését a Magyary Zoltán Felsıoktatási Közalapítvány a Humán erıforrás fejlesztése a civil szektorban címmel kiírt ösztöndíjpályázat keretében támogatta 3

3 I. Bevezetés, avagy mi végre is van a nonprofit szervezetek 1%-os támogatása?.. 5 II. Problémafelvetés és elméleti háttér - Az 1%-os támogatás szabályozása és hatásai a magyar nonprofit szektorban II. 1. Az 1%-os támogatás jogi szabályozásának sajátosságai II. 2. Az 1%-os támogatás a statisztikák tükrében...16 II Az APEH 1%-os támogatással kapcsolatos kimutatásai II A Központi Statisztikai Hivatal 1%-os támogatásra vonatkozó mutatóinak elemzése, néhány kiemelt dimenzió mentén II. 3. Az 1%-os támogatások társadalmi háttere az elemzések alapján...27 III. A dolgozat céljai és hipotézisei IV. A szakdolgozat módszerei IV. 1. Cél és módszer összehangolása, megfelelı módszer alkalmazásának kérdései...34 IV. 2. Csoportok kialakítása, és az ehhez segítséget nyújtó klaszteranalízis...35 IV. 3. A mintát alkotó szervezetek jellemzıi...38 V. Eredmények V.1. A minta szervezeteinek ismertetése...41 V.1.1. A minta jellemzése a kiemelt dimenziók mentén V.1.2. Az 1%-os támogatás szerepe a szervezetek bevételszerkezetében V.2. A szervezetek klaszteranalízis során nyert csoportosítása a 2000-es évre...49 V.2.1. Az elit csoportok V.2.2. Az egyesületi kör csoportjai V.2.3. A többség szervezetei V.3. A szervezetek klaszteranalíssel nyert csoportjai 2004-ben...62 V.3.1. Az elit csoport V.3.2. Nagy bevételő, városi, egyesületek csoportja V.3.3. Vidéki, lakossági támogatott, közepes szervezetek V.3.5. Lakossági támogatást győjtı, közepes, városi szervezetek csoportja V %-os támogatástól függı szervezetek csoportja V %-os vidéki, közepes bevételő szervezetek V.4. Összegzés VI. Függelék Irodalom

4 I. Bevezetés, avagy mi végre is van a nonprofit szervezetek 1%-os támogatása? Az 1%-os adományozás olyan adományozási forma, amelyet civil és nonprofit szervezetek kaphatnak az állampolgárok személyi jövedelemadójának meghatározott részébıl. A társadalmi szervezetek, egyházak finanszírozásának ez a formája számos nyugati országban elterjedt. Eredetileg az egyház-finanszírozás megoldását célozta, ami aztán a nyugati világ szekularizálódásával egyes államokban, a civil szervezetek támogatási eszköze lett. Így például Németországban a személyi jövedelemadó 8,5%-át teszi ki, amit az állam kötelezıen beszed egy adott egyház regisztrált tagjaitól, és ezt az összeget visszaosztja az egyházaknak (Ausztriában hasonló a rendszer, ott az arány 1,5%). Olaszországban 1990-tıl az összes jövedelemadó 0,8%-a adható bármely not-for-profit szervezetnek (így minden egyháznak és intézményeinek, állami intézményeknek, önkormányzatoknak, vagy közcélú szervezeteknek), azonban itt tevékenység szerinti alapba kerül a pénz, tehát nem egy bizonyos szervezethez. (Bullain, 2004: 1). Magyarországon 1997-ben lépett hatályba az évi CXXVI. törvény, vagy közismertebb nevén az 1%-os törvény. Elsısorban az olasz minta alapján, tehát eredetileg nem a kizárólag civil szervezetek támogatási formája lett volna, hanem az egyházak állami finanszírozásának egy módja, amely az adófizetı hívık döntésétıl függ. Ezt a tervezetet a történelmi egyházak jogaik, és támogatásuk csorbításának fogták fel, és tiltakoztak ellene. A civil szervezetek azonban kiváló pénzügyi forrást láttak benne, mely szerint a közcélú tevékenységet az adófizetı közvetlenül is támogathatja, külön ráfordítás nélkül, mivel azt adójának összegébıl vonják le. A törvény gondolata eredetileg az egyházi ingatlanok visszaadása körüli parlamenti vita során merült fel elıször, melyben szerepet játszott az adó-önrendelkezés gondolata is. Ennek hátterében az a nézet állt, miszerint a nagy egyházak (mint például a Magyar Katolikus Egyház) vélelmezetten nagyobb állami támogatásban részesülnek, mint azt társadalmi fontosságuk, szerepük indokolná ebbıl következıen a kisebb egyházak nem, vagy csak alig élveznek állami támogatásokat. Ezért a támogatás igazságosabbá tételében fontos szerep hárulna az egyházak -elsısorban adófizetı tagjaira, amennyiben az ı támogatásaik arányában részesedhetnének az egyházak további állami forrásokból, értve ez alatt normatív, kétoldalú-szerzıdéses formákat is (Kuti-Vajda, 2000: 20). Ebbe a vitába szóltak bele más civil, szakmai, és társadalmi szervezetek is azon az alapon, miszerint ık maguk is 5

5 társadalmilag fontos feladatokat látnak el, tehát egy ilyen típusú azaz, adó-önrendelkezésen alapuló - támogatás nekik is járna. A vita tehát alapvetıen három különbözı érdekcsoport között zajlott a kilencvenes évek közepétıl: az egyházak e támogatástól való alapvetıen merev elzárkózásukkal, kiemelt státuszukat védték az állammal szemben. A civilek támogatásszerzı harcossága, szintén a kormányzattal szemben, de az egyházaktól is elkülönült érvek mentén nyilvánult meg, hiszen a civilek érdeke a támogatás bevezetése volt. Civil oldalon a vitában való részvétel párosult az egymás közötti pozícióharccal, mellyel nagyobb támogatás megszerzését próbálták elérni, ebben nem minden szervezet tudta magát megfelelıen képviselni (Vajda-Kuti, 2000:19). A kisebb civil/nonprofit szervezetek (mint a sport és szabadidıs, kulturális szervezetek) nem kaptak szót a parlamenti vitában, ezáltal érdekeik sem juthattak igazán érvényre. A civilekkel és egyházakkal ellentétes oldalon a kormányzati szervek (Pénzügyminisztérium, Adóhivatal) érdeke az volt, hogy a kedvezményezettek köre minél szőkebb legyen. E törekvés mögött egyfelıl az adminisztratív terhek növelésének megakadályozása, másfelıl az adóbevétel csökkenésének elkerülése is szerepet játszott, hiszen a fel nem ajánlott egyszázalék a költségvetésben marad. Ebben a vitában azonban negyedik érdekcsoport egyáltalán nem jutott szerephez. Ez a csoport a társadalom, az adózó állampolgárok köre, akik a támogatási döntést meghozhatják, illetve a szervezetek tevékenységének haszonélvezıi. Átvitt értelemben mondhatnánk, hogy a vitában részvevı társadalmi szervezetek képviselték ezt a csoportot, azonban a vita jellegébıl adódóan (parlamenti vitáról lévén szó) inkább arra következtethetünk, hogy sem a társadalom szélesebb rétegei, sem a fent már említett kis bevételő, alacsony érdekérvényesítı képességő (és sok esetben vidéki) szervezetek nem játszottak nagy szerepet a törvény megalkotását befolyásoló szakmai vitákban. Ez a tény érdekes szociológiai színezetet ad az 1%-os problémakörnek. Rávilágít arra, hogy a vita alapjául szolgáló támogatási forma a támogatói döntés megszületésétıl függetlenül állami pénzeket von el, azaz az adófizetınek csak döntési joga van, de a pénzösszeg felett már nem rendelkezik. Az adófizetı lakosság kimaradása a törvény megszületésébıl, illetve a pénzösszeg számára már indifferens volta is eredményezhette azt, hogy mind a mai napig egy kettıs problémával állunk szemben az 1%-os támogatásokkal 6

6 kapcsolatosan: egyfelıl a felajánlások aránya 1998 óta minden évben a teljes felajánlható támogatás 50%-a körül mozog (Vajda-Kuti, 2000: 45). Másfelıl az 1%-os támogatásról rendelkezık (azaz a rendelkezı nyilatkozatot kitöltı adózó állampolgárok) aránya évek óta 30-33% körül alakul.(bíró, 2002: 111). A civil szervezeteknek elsısorban a társadalmi-lakossági térben kell mozogniuk e támogatás megszerzéséért, nem elégséges a gazdasági vagy az állami szereplıkkel kialakított jó viszony. A szervezeteknek tehát tevékenységükrıl, a támogatási lehetıségekrıl kevés információval rendelkezı, és alacsonyan támogatás-motivált lakosságot kell megcélozniuk Az elsı esetben reklámkampányt folytathatnak, fórumokon ismertethetik szervezetük misszióját, illetve a támogatással elérni kívánt céljaikat. Ebben a kis helyi szervezeteknek relatíve jobb lehetıségei adód(hat)nak, mivel tagságukat, célcsoportjukat könnyebben érik el, mint más települések szervezetei. Továbbá számukra az 1% megszerzése könnyebb, mint az egyéb központi támogatásokra pályázás, így e támogatási formából származó bevételeik szektoron belüli aránya számukra vélhetıen kedvezıbben alakul. (Kuti-Vajda, 2000:20) A második probléma feloldását szervezetek tevékenységük haszonélvezıi körének szélesítésével, illetve már meglévı szolgáltatásaik minıségének javításával érhetik el. Az 1%-os támogatásokkal kapcsolatban gyakran felmerül az a kérdés, hogy adománynak tekinthetı e ez az adó-átengedési forma? A törvény megszületésében direkt módon nem játszott szerepet sem az adományozás elısegítése, sem a kiesett támogatások (a korábbi adókedvezmények) pótlásának gondolata. Adományozói motívumokat (támogatás, jótett, kis ráfordítás, nagy segítség, legyen jó, tegyen jót ) csak a késıbbi években kapott, ha kapott egyáltalán, és ezek is inkább a kampányt szervezı civilek oldaláról ragadtak rá, amennyiben kommunikációs eszközként alkalmasak voltak a támogatási összeg növelésére, a lakosság jobb elérése által. Kuti és Vajda már többször idézett tanulmányukban megemlítik az 1%-os támogatás lehetséges társadalmi hatásait, melyek - a fent említett szempontokat is figyelembe véve - a következı területeken hatnak (Kuti-Vajda, 2000: 21.): a) Szektoron belüli hatás Az 1%-os felajánlásokból származó bevételek szektoron belüli megoszlása különbözik a többi központi állami támogatásétól, és nagyobb kört érint(het), ami azt eredményez(het)i, hogy az állam által észre nem vett helyi (szociális, helységmegırzı, kulturális, oktatási, és gazdaságfejlesztéssel kapcsolatos) problémákat megoldó lokális szervezetek nagyobb részt kapnak e támogatásból, mint egyéb állami és pályázati forrásokból. Ez jelzés értékő lehet az 7

7 állami, önkormányzati döntéshozók számára is a támogatások odaítélésekor, hiszen a direkt módon jelzi egy adott szervezet társadalmi hasznosságát. A bevételeket illetıen - és ez inkább a nonprofit szektor egészét figyelembe véve érdekes - az 1%-nak, a szervezetek költségvetésén belüli aránya vélhetıen a kis szervezeteknél nagyobb, és számukra jelenthet igazi forrásbıvülést. Ezeket a várakozásokat azonban az élet és a statisztikai adatok részben megcáfolták mivel az 1%-os támogatás nyertesei valójában a fıvárosi, nagy szervezetek, melyek évrıl évre az összes támogatás egyre nagyobb részét szerzik meg (Bíró, 2002: 27). Ez az összeg azonban összes bevételüknek csak elenyészıen kis részét képviseli - évek óta a szektor összes bevételének egy százaléka körüli összeget -, míg a kis bevételő, és vidéki, községi szervezeteknél az 1% összes bevételeiken belül jóval nagyobb arányt képvisel, így jelentısége is nagyobb. (Nonprofit Szervezetek Magyarországon 1997, 1998, 1999, 2003, 2004.) b) A szervezetek gazdálkodására, közszolgáltatói szerepvállalására gyakorolt hatás Több elemzı azt feltételezte, hogy az 1%-os bevétel egyes szervezeteknél megfigyelt növekedésével párhuzamosan várható a magánadományok növekedése is - ez fıként olyan szerveztek esetében lehet igaz, amelyek társadalmilag fontos, kiemelt közfeladatot látnak el. E szervezetek, melyek kiadásainak jórészét a lakosság felé nyújtott szolgáltatások teszik ki, az 1% megszerzése érdekében - vagy az összeg növeléséért - tovább bıvítik szolgáltatásaik körét, felvállalnak olyan feladatokat is, melyek ebben segíthetik ıket. E gondolatmenet folytatása annak a feltételezésnek, hogy az adófizetıi döntések a magánadományozói döntésekhez hasonlóan alakulnak, akkor az 1%-os bevételek növekedése az adományok összegében is növekedést eredményezhet. Ebben pedig tükrözıdik a társadalom azon elvárása is, mely a hiányos közszolgáltatások ellátását részben a nonprofit szervezetektıl várja. c) A szektor egészére gyakorolt hatás A fentieket is figyelembe véve, a nonprofit szektor egészére nézve a támogatás megszerzése érdekében tett erıfeszítések erısítik a szervezetek és a lakosság közötti kommunikációt, a kapcsolatokat, és segítik a kölcsönös igények felmérését. A nonprofit szervezetek az elmúlt években ezirányú lépései szolgáltatásaik, saját szükségleteik ismertetése, a lakossági igények feltárását szolgálták. Azonban e lépések hatékonysága a statisztikai adatok ismeretében megkérdıjelezhetı, amennyiben mind a kiutalt összeg, mind a rendelkezık aránya a várakozások alatt maradt 8

8 (Bíró, 2002: 111). Ugyanakkor az elmúlt években az APEH kimutatásai szerint 1 a civil szervezeteknek felajánlott összeg megközelítette már a 7 milliárd forintot, noha az ebbıl részesedı szervezetek köre % körül látszik stabilizálódni. (Nonprofit szervezetek Magyarországon 2003, 2004.) Megállapítható, hogy az 1%-ot érintı kutatói elvárások mint ahogy késıbb a dolgozat bemutatja csak igen részlegesen teljesültek, inkább optimum feltételeket jelöltek meg, melyek a valódi életben csak korlátozott mértékben érvényesültek. Az évi CXXIX. törvény alapján az egyházaknak további 1%-ot lehet felajánlani. Ezzel az egyházak azon követelése is érvényre jutott, mely szerint nem kezelhetık azonosan általában véve más társadalmi szervezetekkel. Ez a további, elkülönítetten kezelt 1% felajánlható még állami kiemelt alapoknak is, amennyiben az adófizetı nem valamelyik egyházat támogatná. A törvény részletesebb ismertetésére és a közhasznúsággal való kapcsolatára a dolgozat késıbbi részében még kitérünk. Itt kell azonban megjegyezni, hogy az egyszázalékos törvényben volt még egy jelentıs, a szektor jogi szabályozását érintı kitétel. Ez a közcélúság kritériuma, ami a fentebb már említett társadalmilag fontos feladatok, közszolgáltatások, elvégzését jelenti. Ezzel ez a támogatási forma fontos szerephez jutott a társadalom, a lakosság igényeit kielégítı szervezetek tevékenységének segítésében. Emellett az a lépés is segítette a törvény hatásosságát, mellyel a kedvezményezettként megjelölhetı szervezetek ma már az alapítástól számított nem három (ez volt az egyik feltétel kezdetben), hanem, egy vagy két év elteltével juthatnak az 1%-os támogatáshoz. Az 1%-os törvény mintegy bevezetése volt annak a paradigmaváltásnak (Kuti, 1998, 45. old), melyet a nonprofit vagy közhasznúsági (az évi CLVI.) törvény hozott, és mely során az egész nonprofit szektor finanszírozási szabályozásában új szempont jelent meg. A változtatás lényege, hogy a támogatások megszerzése nem a szervezet jogi formájához kötött, hanem annak tevékenységéhez. Így lett a támogatások alapja a szervezetek közhasznúsági foka, és ez jelenik meg az 1%-os törvényben is, mely a közcélú tehát támogatható tevékenységek körét a közhasznúsági törvény alapján határozza meg. A magyar 1%-os törvény sikerét, illetve az erre vonatkozó igényt mutatja, hogy ennek nyomán a továbbiakban Szlovákia 1% ( ) majd 2%, Litvánia 2%(2002), Lengyelország (2003), és Románia (2003) hoztak meg hasonló törvényeket, immár a magyar 1 9

9 mintát alapul véve. A közép-kelet európai államok mindegyike civil kezdeményezésre fogadta el a törvényt. Általános kísérı jelensége volt azonban e törvényeknek az állami források, leginkább az adókedvezmények megnyirbálása 2. (Bullain, ). Vajda és Kuti ezzel kapcsolatban a szektor érintı adópolitikai szabályozás szigorodását említik tanulmányukban, mely során csökkentették az adományok után visszaigényelhetı adókedvezmény mértékét, növekedtek az ezzel járó adminisztratív költségek, és az idıráfordítás. Ide sorolható még a kedvezmények tevékenységi körhöz illetve közhasznúsági státuszhoz kötése is (Vajda-Kuti, 2000:18). Tehát az egyes államok, így a magyar állam is, amellett, hogy lehetıvé tettek a civil, és nonprofit szervezeteknek egy új finanszírozási formát, ez egyéb, a lakosság felöl érkezı támogatási formákra (adományok, tevékenységi bevétel) kedvezıtlenül hatott. Az eddigi kutatások eredményei azt mutatják, hogy a legtöbb 1%-os támogatást a budapesti székhelyő, és elsısorban nagy bevételő szervezetek szerzik meg. A részesedés aránya egyre nagyobb e szervezetek körében, amit mutat az, hogy az 5 millió forint feletti bevétellel rendelkezı szervezetek részesedése az 1%-ból 1997 és 1999 között 34%-ról 45%-ra emelkedett, emellett pedig a fıvárosi szervezetek részesedése 41%-ról 51%-ra nıtt. A leginkább támogatott tevékenységtípusok évek óta az oktatás (34%), a szociális ellátás (27%) és az egészségügy (17%) voltak. (Bíró, 2002: 27). A lakossági hatásokat vizsgáló kutatások azt emelik ki, hogy amellett, hogy a felnıtt lakosság 98%-a hallott már e lehetıségrıl, az elsı három évben az adózóknak csak mintegy harmada tett nyilatkozatot (Bíró, 2002: 27, és Vajda Kuti 2000.) A fentiek alapján dolgozat elsıdleges célja, hogy az egyszázalékos szervezeteket egy olyan modellbe rendezze, amelyben azok az egyes szervezeti, és finanszírozási sajátosságok szerint egymástól jól elkülöníthetı csoportokat alkotnak. A modellezés és az ezt követı elemzés a nonprofit szervezeteken keresztül mutatja be az 1% hatásait - ennyiben eltér az eddigi kutatásoktól, melyeknek fı fókusza a lakossági támogatás, és motivációk feltárása volt, és a szervezeti feltételek leírása mintegy a keretek meghatározása miatt volt csak fontos. A kutatás céjaiból kiindulva a szervezetek jellemzıit idısorosan vizsgálom a Központi Statisztikai Hivatal , illetve re vonatkozó nonprofit adatfelvételeinek másodelemzése alapján. Ilyen jellegő vizsgálat a 2000-ben megjelent tanulmányok óta nem 2 Nilda Bullain: Explaining Percentage Philanthropy:Legal Nature, Rationales, Impacts Summer-Autumn 2004 issue of SEAL Journal, published by the European Foundation Centre. ( 10

10 született. A korábbi tanulmányok az 1%-os támogatás bevezetésének elsı tapasztalatait dolgozták fel, ezért is indokolt újabb elemzést készíteni, amely feltárja a bevezetéstıl, napjainkig tartó idıszak tapasztalatait. Az 1%-os támogatások longitudinális összehasonlítása segítségével továbbá kimutathatóvá válik, hogy az egyes tulajdonság-kombinációk hogyan hatottak az 1%-os bevételre, a csoportok szervezeti körében például csökkenı, növekvı vagy éppen stagnáló bevétellel lehet-e számolni az elmúlt évek alapján e támogatási formában. A vizsgálat során alkalom nyílik arra, hogy az adományozás és az 1%-os támogatás egymásra gyakorolt hatását is vizsgáljuk, a teljes nonprofit szervezeti körben, illetve az egyes csoportokban (pl. település, bevételtípus) külön-külön. Továbbá választ kaphatunk arra a kérdésre, hogy vajon e két támogatási forma a magánadományok és az 1%os támogatás - között fennáll- e valamilyen kapcsolat, és igazolható-e az a feltételezés, miszerint az egyszázalékos támogatások összegének növekedése maga után vonzza az adományok emelkedését is. A dolgozat szerkezetileg három fı részbıl áll. Elıször az 1%-os támogatás jogi szabályozásának sajátosságait mutatom be, majd a szakirodalomban fellelhetı eredményeket, és a fıbb megállapításokat vetem össze a Központi Statisztikai Hivatal és az APEH adataival. Erre azért van szükség, mert a 2000-ben megjelent 1%-os tanulmánykötet óta ilyen átfogó elemzés nem készült, ezért fontos, hogy az azóta eltelt idıszak eseményeit feltárjuk. Emellett a KSH adatsorai lehetıvé teszik, hogy az 1%-os támogatásokat különbözı szervezeti dimenziók mentén vizsgáljuk. Ezt követıen a dolgozat módszertanát, és az elemzés fókuszába került a szervezetek kiválasztásának menetét ismertetem, ami azért fontos mert a dolgozatban sajátos módszertani megközelítést, és statisztikai módszereket alkalmazok. A dolgozat harmadik fejezete a konkrét elemzéssel foglalkozik, amely során a egyes csoportok tipologizálására kerül sor. Elsı lépésben a vizsgált célcsoport (minden évben 1%-ot szerzett szervezetek) legfontosabb jellemzıit (jogi forma, bevételnagyság, településtípus) hasonlítom össze a szektor többi szervezetének jellemzıivel. Itt feltételezhetıen már kirajzolódik majd néhány markáns eltérés. Ami elıre látható az, hogy az alapítványok, és egyesületek aránya a vizsgált csoportban magasabb, míg a bevételnagyságot tekintve vélhetıen a közepes bevételő szervezetek aránya magasabb a folyamatosan 1%-os támogatásban részesülı szervezetek körében. Ezt követıen alakítható ki a fent említett klaszterstruktúra, melyet a kapott modell interpretálálasa követ. A klaszterek kialakítása után vizsgálom azt, hogy a 11

11 teljes százalékos szervezeti kör, illetve annak egyes csoportjai milyen arányban részesülnek az 1% összes összegébıl, illetve mekkora részt szereztek meg az 1% évenkénti növekedésébıl, azzal a feltételezéssel élve, hogy mivel ezek a szervezetek minden évben kaptak támogatást, ezért a fenti 1%-ra vonatkozó arányok évenként egyre nagyobbak. II. Problémafelvetés és elméleti háttér - Az 1%-os támogatás szabályozása és hatásai a magyar nonprofit szektorban Mielıtt az 1%-os témakörrel foglalkozó tanulmányokat, és a fontosabb statisztikai adatokat áttekintenénk, szükséges a jogi hátterét is szemügyre venni, mert enélkül nem igazán érthetı meg az, hogy miért nem adománynak, hanem közvetett állami támogatásnak tartják az adófizetık által felajánlott 1%-os támogatást, a statisztikai nyilvántartásokban. II. 1. Az 1%-os támogatás jogi szabályozásának sajátosságai - A fıként az olasz és a spanyol szabályozási gyakorlatot alapul véve Magyarországon az Országgyőlés jóváhagyta az évi CXXVI. törvényt, vagy közismertebb nevén az 1%-os törvényt. Ezt a következı évben módosította (1997. évi CXXIX. törvény), így összesen a személyi jövedelemadó 2%-áról nyilatkozhatnak az adófizetı állampolgárok a civil /nonprofit szervezetek, és egyházak javára. A dolgozatban csak a civil/nonprofit szervezeteknek járó 1%-kal foglalkozom, a második 1% bemutatása csak teljesség, illetve a jogi környezet felvázolását szolgálja. A kedvezményezettek köre igen széles, mind szervezeti, mind tevékenységi besorolás szerint. Formailag ez a két százalék kétszer 1%-ra oszlik szét, azaz két nyilatkozat tehetı, melyek közül az elsıt civil szervezetek, a másodikat egyházak kaphatják meg. Az egyes nyilatkozatoknak csak egy-egy szervezet lehet a kedvezményezettje, és nem lehet részekre osztani. A kedvezményezettek köre a közhasznú szervezetekrıl szóló (1997. évi CLVI.) törvényben felsorolt közhasznú tevékenységek valamelyikét végzı szervezetekre terjed ki, ezek civil, társadalmi szervezetek, alapítványok, köztestületek és -győjtemények, kulturális és tudományos mőhelyek, vagy egyes programok. A második 1% kedvezményezetti köre valamelyik egyház, vallási közösség vagy felekezet, amelyet a nyilatkozat éve elıtt nyilvántartásba vettek. Ezen egyházak intézményei, 12

12 egységei nem támogathatók ezen a módon - hanem ezek az elsı csoportba tartoznak, ha nonprofit jogi forma szerint mőködnek. a) Alapvetı kritériumok A szervezeteknek, ahhoz, hogy részesüljenek az 1%-os támogatásból, az alábbi alapvetı kritériumoknak kell megfelelniük (CIA, ): Magyarországon van a székhelye, a hazai lakosság, illetıleg a határon túli magyarság érdekében mőködik, köztartozása nincsen, a közhasznú szervezetekrıl szóló évi CLVI. törvényben meghatározott tevékenységet legalább egy éve megszakítás nélkül folytatja,- politikától mentes, a nyilatkozati év elsı napjától számított két éve be van jegyezve (kiemelkedıen közhasznú szervezetnél ez 1 év - eredetileg 3 éves mőködéshez kötötték) Ez utóbbi feltétel változása jelentıs eredmény a szervezetek esélyegyenlısége tekintetében.. Eredetileg ugyanis a közalapítványok, és a kiemelkedıen közhasznú szervezetek (melyek az állammal, helyi önkormányzattal írásbeli szerzıdést kötöttek valamely feladat átvállalásáról) az alapításuktól számított 1 év múltán váltak jogosultá az 1% fogadására, (a kiemelkedıen közhasznú státuszú szervezetek a törvény 2002-es módosítása után már a bejegyzést követıen). Emellett a civil szervezetek csak 3 éves mőködés után részesülhettek felajánlásban. (Bíró, 2002:112.)Ennek a várakozási idınek a lerövidülésével (2 év) nıtt a fiatal szervezetek forrásteremtı képessége, és így a túlélési esélyeik is. b) Közcélú vagy közhasznú? Az 1996-os törvényben félreérthetıen megfogalmazott közcélú tevékenység, az egy évvel késıbbi módosítás nyomán már egyértelmően definiált, azaz olyan tevékenység mely a közhasznúsági törvényben kiemelkedı tevékenységként jelenik meg. Emellett azonban az igénylı szervezetnek nem kell közhasznúsági státuszt szerezni, elég legalább egy ott definiált tevékenységet végeznie, de nem kell egyéb a közhasznú szervezetekre nézve kötelezı szervezeti, bevallási kötelezettségeknek eleget tennie. 13

13 c) A támogatás forrása Az 1% támogtás forrása az az összeg, amely a magánszemély saját adóbevallásában, vagy a munkahelyén elkészített munkáltatói elszámolásában -ebben az esetben külön kezelt borítékban lehet nyilatkozni- az összevont adóalap adójának összegébıl a kedvezmények levonása után fennmarad (CIA, 2003: 38). Az állampolgárok önadózás vagy a munkáltatói elszámolás útján érvényesíthetik rendelkezı nyilatkozatukat. Döntésüket személyesen kell igazolniuk, az adóbevallással együtt mellékelt lezárt boríték aláírásával. A rendelkezı nyilatkozatot, melynek tartalmaznia kell a támogatott szervezet adó-, vagy technikai számát, és a nevét, az adóbevallással együtt kell postázni, külön borítékban, melyen az adózó neve, címe és adószáma szerepel. Az Adóhatóság a beküldött adatokat elkülönítetten, és titkosan kezeli. Mint láthattuk, a nonprofit szervezetek 1%-os támogatása törvényben rögzített módon, a költségvetés adóbevételébıl származik, tehát adófelajánlásról van szó, így jogilag állami támogatásként jelenik meg a nonprofit finanszírozásban. Ez a közcélokra felajánlott összeg erıs szálakkal kötıdik az adórendszerhez, de sok tévhittel ellentétben nem tekinthetı a szó klasszikus értelmében vett adókedvezménynek, és bár mi dönthetjük el, hogy ki legyen a támogatás jogosultja, a címkézés ellenére ez egyfajta közvetett állami támogatás. Forrása ugyanis annak ellenére a központi költségvetés adóbevétele, hogy elosztása nem központilag, hanem az általunk leadott rendelkezı nyilatkozatok alapján történik. (CIA, 2003: 35) Azonban a szervezetek szempontjából ez a támogatás a többi állami támogatástól eltérıen nem pályázati, vagy normatív jellegő, azaz nem csupán a végzett tevékenység, támogatott tevékenységi kör és/vagy közhasznúság alapján jár egy szervezetnek. Megszerzéséért további, más jellegő erıfeszítéseket is kell tenniük, melyeket nem (csak) az állam felé kell elszámolni. Az 1% esetében a szervezetek közvetlen tevékenységének, illetve jelenlétének eredménye a lakosság felé kell, hogy megnyilvánuljon, hiszen az 1%-ról ık hozhatnak a szervezet számára kedvezı döntést, a szervezetnek ezért kell lobbiznia (Sebestény, 2000.) Így az 1%-os támogatás formailag nem sorolható egyértelmően az állami források közé. 14

14 d) Az adózó, mint támogató Másrészt, ahogy Sebestény fogalmaz, az adózó mind a saját, mind a kedvezményezett szervezet szemében tévesen "adományozóként" is megjelenik. (Sebestény, 2000:7). A támogatás adomány jellegét valóban cáfolja, hogy nem követel közvetlen anyagi ráfordítást, és az adózónak nincs anyagi érdekeltsége a rendszerben, mivel az adójáról mindenképpen le kell mondania, így ez nem önszándékú odaadás. Az adomány jelleg mellett az szól, hogy az adózó dönthet úgy is (mint ahogy az esetek közel kétharmadában dönt is), hogy nem támogat szervezetet, így a felajánlható összeg a költségvetésben marad, valamely szervezet mellett döntés, tehát tekinthetı egyéni adakozásnak. Az adomány jelleget érdemes hangsúlyozni, ahhoz hogy az adakozói kör bıvüljön, hiszen az adományadás önmagában motiváló erıt jelent a támogatás odaítélésekor. A szervezeteknek az 1%-os kampány során alkalma nyílik, illetve késztetést érezhetnek arra, hogy személyes kapcsolatot építsenek ki a lakossággal (Sebestény, ), és ez alkalmas lehet a továbbiakban tényleges, a lakosság felöl érkezı adományok megszerzésére. e) Nyilvánosság A támogatás nyilvánosságot kap egyrészt az Adóhatóság honlapján, itt közli a szervezetek nevét, címét, és a kiutalt összeget. Másrészt a szervezeteknek is nyilvánosságra kell hozniuk ezeket az adatokat, illetve a felhasználás módját is. A lakosság ezekbıl a forrásokból szerezhet tudomást az 1% sorsáról. A szervezetek egy részénél zavart okoz a megjelentetés, ennek oka vélhetıen a médiához főzıdı ambivalens viszonyukban rejlik, amit az is mutat, hogy a szervezeteknek csak kisebb hányada (körülbelül 5%-uk) alkalmaz valamilyen hirdetést az 1%-os kampány során, míg többségük a tagokon (35-40% körül), vagy munkáltatókon (15%) keresztül szervez győjtést. (CIA, 2003: 41). Ez utóbbi esetben a szervezetek aktivistája informálisan tevékenykedik a szervezetben, egyenlıre nem jellemzı, hogy a szervezetek formális felkérésben keresnék meg a munkáltatókat. Összegezve az eddig elmondottakat, az 1%-ra olyan szervezetek jogosultak, melyek alapító okiratukban is rögzítve végeznek közhasznú tevékenységet, legalább egy éven keresztül, mindezt Magyarország területén teszik. 15

15 A támogatás forrása a központi költségvetés adóbevétele, melynek egy százaléknyi részével az adózó szabadon támogathat civil egy szervezetet. A választási szabadság miatt nagy a támogatható szervezetek köre, ez a civilek körében versenyhelyzetet teremt. A támogatás nem pályázati és nem normatív módon jár a szervezeteknek, az eltérı döntési mechanizmus eltérı elosztási struktúrát teremt. Emellett bár nem sorolható az adományok közé, mégis bír bizonyos adomány jellegő jegyekkel. Az 1%-ot szerzı szervezeteknek meg kell jelenniük a médiában is, ez fontos kapcsolatteremtési lehetıség, amit azonban sok esetben inkább nyőgként, mint elınyként értékelnek a szervezetek. II. 2. Az 1%-os támogatás a statisztikák tükrében II Az APEH 1%-os támogatással kapcsolatos kimutatásai A közvetett állami támogatásnak számító 1%-os felajánlások közel tíz éves története azt mutatja, hogy az APEH által átutalt összeg évrıl évre magasabb: a kezdeti 1,8 milliárd forintos összegrıl 1999-re megközelítette a 3 milliárd forintot, míg 2004-ben már közel 7 milliárd forint volt. Az APEH adatai alapján megállapítható, hogy 2004 és 2005 között stagnált a felajánlott összeg. 1. tábla Az 1%-ra vonatkozó fontosabb APEH adatok Év Civil szervezeteknek kiutalt összeg (milliárd Forint) A potenciális összeg %-ában A potenciális 1% összege (milliárd Ft) Érvényes nyilatkozatok száma civil szervezetekre (ezer Fı) %-ról nyilatkozók aránya (%) 29.4* 32* 31.7* 33.3* *Forrás: Bíró, 2002., illetve: NIOK Alapítvány honlapja 16

16 Mindazonáltal az 1%-os felajánlásokkal mégis az a fı probléma, hogy a nyilatkozóknak, a nyilatkozatra jogosult adófizetık számához viszonyított aránya alig éri el a 40% százalékot (Vajda - Kuti, 2000: 28). Ennél a várakozásnál az APEH által publikált adatok tükrében még kedvezıtlenebb kép rajzolódik ki. Ezek szerint ugyanis a felajánlók aránya nem, vagy alig haladja meg az összes adózó 30%-át (az adat alapját 4,4-4,5 millió adózó adja). A nyilatkozatot leadók száma 2003-ig emelkedett (ebben az évben közelítette az 1,4 millió fıt), azóta azonban folyamatosan csökken, ami megmagyarázza a támogatási összeg stagnálását, illetve a kisebb mértékő emelkedést. Ez egyben azt is jelenti, hogy az egy felajánlásra jutó összeg emelkedik, amibıl azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az 1%-ról nyilatkozók egyre inkább olyan társadalmi rétegekbıl kerülnek ki, melyeknek viszonylag magas a jövedelmük. Ebbıl az következik, hogy az 1%-ot azok adják bármely civil szervezetek, akik a fizetési rangsorban feljebb állnak, vélhetıen magasabb az iskolai végzettségük is, és valószínőleg fogékonyabbak a társadalmat, vagy közösségüket érintı kérdésekre. Ami a fent említett, a jövedelmet érintı feltételezésbıl még adódhat az, hogy az alacsonyabb jövedelmő réteg, amelynek tagjai közül sokan nem töltenek ki nyilatkozatot, valószínőleg megegyezik azzal a réteggel, melynek a munkáltatója készíti el bevallását, és ahol sem az adózó, sem a munkáltató nem fektet hangsúlyt az 1%-ra potenciálisan jelentkezı szervezetek kiválasztására. Ezt a fent ábrázolt képet támasztja alá az az adatsor, mely az 1%-os támogatás felajánlott összegét az elvi kerethez viszonyítja. Eszerint a potenciálisan szóba jöhetı összegnek egyre nagyobb részét szerzik meg a szervezetek; ez az arány 2001-ben 53%-ot, míg 2006-ra már a teljes felajánlható összeg 64%-át tette ki. Ebbıl is következtethetünk arra, hogy a nyilatkozók jövedelmi helyzetére tett becslés helytálló, hiszen évek óta stagnál az 1%- ot felajánlók száma. A kutatási eredmények szerint az 1%-os támogatás nem szorított ki más támogatási formákat. A szektor összes bevételein belül az 1%-os támogatás alig közelítette meg az egy százalékot. (Vajda-Kuti, 2000: 28) Szektor szinten az összes 1%-os bevétel tehát nem annyira számottevı, mint az egyes, leginkább kisebb szervezetek bevételszerkezetében okozott változás (Vajda-Kuti, 2000: 33). Ez azért is lehet jelentıs, mert ha igaz az, hogy az 1%-os felajánlás és a magánadományok támogatási döntései hasonló megfontolások alapján 17

17 születnek, akkor e kis szervezeteknek bıvülı, magánadományokból származó bevételre számíthatnak tól az 1%-os bevétel növekedési ütemének csökkenése volt megfigyelhetı, aminek elsıdleges oka vélhetıen - a bevallási szabályok kedvezıtlen változásaiban keresendı. Az 1%-os támogatásra pályázó szervezeteknek az elkövetkezendı évben több kihívással is szembe kell nézniük. Egyrészt az elhúzódó bevallási idıszak mint az elmúlt évek is mutatják nehezítik az intenzív támogatási kampány kialakítását, másrészt 2007-ben a munkavállalók önadózóvá válása nehezíti az 1%-os támogatásokat felajánló célközönség elérését. A munkáltatói bevallások azért érdekesek, mert potenciálisan több támogató érhetı el (hirdetés, vagy a személyzeti osztályon keresztül) Az itt meglevı támogatási preferenciákról (vállalat befolyása, otthonról hozott döntés, külsı hirdetés) nem állnak rendelkezésre kutatási adatok, míg a lakossági preferenciákkal Vajda és Kuti tanulmánya részletesen foglalkozik (Vajda-Kuti, 2000.). Ahhoz, hogy ezekre a kihívásokra az 1%-os támogatásokra pályázó szervezetek megfelelıen felkészülhessenek, nagyon fontosnak tőnik, hogy elemezzük és modelláljuk a hazai 1%-os támogatások fıbb jellemzıit és 2004 között. A rendelkezésre álló adatok eltérı képet adnak az 1% alakulásáról. A Központi Statisztikai Hivatal adatai az utolsó két évre vonatkozóan túlbecsülik az 1% nagyságát, az Adóhatóság által közölt adatoknál rendre magasabb összeget mutatnak ki. Ennek okaival a dolgozat módszertani fejezete foglalkozik majd bıvebben. 1. ábra Civil szervezeteknek felajánlott 1% összege (milliárd Ft) apeh ksh n.a. n.a. n.a Forrás: KSH, APEH 18

18 Az elemzések fı validitási problémája éppen az eltérı adatforrásokból adódik. Az APEH által közölt adatsorokat pontosság szempontjából hitelesebbnek kell tekintenünk, mivel ebben az esetben a szervezetek pénzügyi beszámoltatásából képzik adatsoraikat. Azonban az APEH által törvényben is rögzített módon az 1% megoszlásáról és szervezeti jellemzıirıl közölt adatsorok a szervezeti kör jellemzıinek csak igen kis hányadát (jogi forma, település típus) érintik, ami a mélyrehatóbb elemzéseket, így az esetleges szervezeti, bevételi okok feltárását, és a szervezetek csoportosítását nem teszi lehetıvé. A KSH kiküldött és visszaérkezett kérdıívek alapján állítja össze adatbázisát, amelyet ezután statisztikai módszerek segítségével teljeskörősít. Ebbıl kifolyólag lehetséges bizonyos pontatlanság az adatokban mint az a fenti 1%-os támogatási összeg esetén is látható -, azonban még így is ez a legmegbízhatóbb adatforrás a szektort érintı elemzésekhez, mivel számos olyan jellemzırıl is közöl adatokat, melyek más forrásokból nem beszerezhetık. II A Központi Statisztikai Hivatal 1%-os támogatásra vonatkozó mutatóinak elemzése, néhány kiemelt dimenzió mentén A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az 1%-os támogatás összege folyamatosan nıtt az elmúlt években, míg az APEH adatai szerint a 2004-es közel 7 milliárd forintról 2005-ben nem emelkedett számottevıen, sıt kis mértékben csökkent is az összeg. 2. tábla A KSH 1%-os bevételre vonatkozó fontosabb mutatói % összege (milliárd Ft) 2,3 3,08 3,6 n.a. n.a 6,6 8,3 Egy szervezetre jutó átlag (e Ft) n.a n.a Kedvezményezett szervezetek n.a n.a száma Kedvezményezettek aránya % az összes 19,4 22,5 27,1 n.a n.a 36,8 37,9 szervezethez Forrás: KSH, saját elemzés ben reprezentatív KSH adatfelvétel volt ezért teljeskörősített adatokkal nem számolhatunk. Az 1%-ot szerzı szervezetek köre- a KSH adatai alapján a 1998 és 2004 között folyamatosan, növekedett. Ez a növekedés az utóbbi évekre lassult le, míg az elsı években érthetıen számottevı volt: az elsı évben a kedvezményezett szervezetek száma 9 ezer felett volt, a szervezetszám hét év alatt több mint, a duplájára emelkedett, az utolsó évben már 19

19 közelítette a 20 ezret. Ez 1998-ban az összes nonprofit szervezet körülbelül 20%-át, míg 2004-ben már 38%-át jelentette. Mint a táblázat adati is mutatják, az egy szervezetre jutó támogatás összege is folyamatosan emelkedett, közel másfélszeresére. A magas átlagérték, a bıvülı szervezetszám és az emelkedı támogatási összeg mellett mint azt a késıbbiekben látni fogjuk-, utal e támogatási forma koncentráltságára, vagyis hogy kevés szervezet győjti be az 1%-os támogatások jelentıs részét. Ezt bizonyítja, hogy a statisztikai adatok szerint az 1%-os támogatások igazi kedvezményezettjei a fıvárosi székhelyő, országos hatókörrel rendelkezı, nagyobb bevételő szervezetek, amelyek sokszor igen széles körő kampányt folytatnak. 2. ábra Az 1%-os támogatás szervezeti megoszlása egyéb egyesület 81.8 közalapítvány alapítvány % Forrás: KSH: 1998, 1999, 2000, 2003, 2004 A szervezettípus szerinti megoszlást vizsgálva: - a KSH adatai alapján a 2000-ig tartó idıszakban az összes 1%-os támogatás legnagyobb hányadát, mintegy négyötödét, minden évben a magánalapítványok szerezték meg. Ez a második vizsgált idıszakban néhány százalékkal csökkent, azonban így is az alapítványok szerzik meg stabilnak mondhatóan - a támogatás körülbelül háromnegyedét. Az egyesületi kör jóval kisebb arányban jutott e támogatáshoz, azonban az idıszak egészét nézve ez az arány növekszik, a kezdeti 14%-ról az utolsó vizsgált évben (2004.) már a teljes összeg 19%-át voltak képesek megszerezni, de ez a bevétel számszerint több szervezet között oszlott meg. Ez valószínőleg leginkább annak tudható be, hogy 2004-re az egyesületek is képesek lettek saját tagságuk, valamint célcsoportjuk hatékonyabb megszólítására. A közalapítványok minden évben szilárdan 2-3% 20

20 körüli arányban részesedtek a támogatásból, és esetükben megfigyelhetı egy enyhe, tizedszázalékokban mérhetı bıvülés. Ezek szerint tehát az 1%-os bevétel az alapítványoknál koncentrálódik, míg számszerően több egyesület részesül alacsony, de tartós, és kis mértékben növekvı 1%-os támogatásban. 3. ábra Az 1%-os támogatás tevékenységek szerinti megoszlása Környezetvédelem Kultúra Egészségügy Szociális ellátás Oktatás % Forrás: KSH, 1998, 1999, 2000, 2003,2004 Ha az 1%-os támogatást tevékenységek szerint vizsgáljuk szintén erıs koncentráltság figyelhetı meg, mely néhány kiemelt terület elınyét jelzi. Az egész idıszakban az oktatási, szociális ellátást végzı, és egészségüggyel foglalkozó szervezetek szerezték meg a támogatási összeg túlnyomó részét, az elsı három évben ez meghaladta a teljes összeg 70%-át, míg re valamivel ez alá került. Ez az adat rámutat arra, hogy az állampolgárok mely nonprofit területeket tartják a leginkább fontosnak, ami nem meglepı, hisz a legjelentısebb, a lakosság felé irányuló tevékenységet ezek a szervezetek végzik. Az e területeken mőködı szervezetek túlsúlyát mutatja az is, hogy az ezek után sorban következı tevékenységi területek hozzájuk képest elenyészı támogatási hányadot szereztek csak meg (3-6%-ot, részletesebben lásd 1. sz. függelék). Az elsı három terület részesedése az utóbbi évekre sem csökkent jelentısen, noha kis mértékő átrendezıdés volt tapasztalható. Az elsı helyet a támogatási sorrendben minden évben az oktatási célú szervezetek szerezték meg. Ezek aránya az között a támogatás összegének több mint harmadát 21