Az életminôség fogalmán túl. Elméletek, módszerek és gondolatok az életminôség kapcsán. DEMOS Magyarország Alapítvány 2007.

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Az életminôség fogalmán túl. Elméletek, módszerek és gondolatok az életminôség kapcsán. DEMOS Magyarország Alapítvány 2007."

Átírás

1 Az életminôség fogalmán túl Elméletek, módszerek és gondolatok az életminôség kapcsán DEMOS Magyarország Alapítvány április

2 Szerzôk: Ágoston László Imecs Orsolya Kollányi Zsófia Liska János Pulai András Szerkesztô: Ágoston László 2

3 T a r t a l o m BEVEZETÉS Életminôség és politika AZ ÉLETMINÔSÉG MÉRÉSE ( P. A.) A korai évek A GDP-n túl Az objektív és a szubjektív életminôség különválasztása A szubjektivitás elôtérbe kerülése Kihívások elôtt AZ ÉLETMINÔSÉG- K UTATÁS ELMÉLETI HÁTTERE ( K. ZS.) Az életminôség átfogó elméletei 1. Kulturális-társadalmi modellek 2. (Szociál)pszichológiai-egyéni modellek 3. Szükségletelméletek és az életminôség alapértelmezett szintje AZ ÉLETMINÔSÉG NÉHÁNY RÉSZTERÜLETE Egészség (I. O.) Az egészséggel kapcsolatos életminôség mérése Életminôség és betegség Anyagi helyzet (P A.) Lakhatás (L. J.) Személyes kapcsolatok (I. O.) Vallásosság (I. O.) Környezet (Á. L.) Fenntartható fejlôdés Utazás (Á. L.) K UTATÁSOK ÉS ÉLETMINÔSÉG- MUTATÓK ( Á. L.) A legismertebb életminôség-indexek Finomított gazdasági mutatók A gazdasági jellegû mutatók árnyékából kilépô összetett (kompozit) indexek Az életminôség-mutatók celebjei Nemzeti életminôség-indexek ROSSZABBUL ÉLÜNK, MINT 17 ÉVE? ÉLETMINÕSÉGÜNK MADÁRTÁVLATBÓL Az életminôség-érzetünk Életkörülményeink alakulása néhány területen Biztonságérzet (L. J.) Egészség (I. O.) Anyagi helyzet (P. A.) Lakhatás (L. J.) Személyes kapcsolatok (I. O.) Vallásosság (I. O.) Környezet (Á. L.) Utazás (Á. L.) TÚL A MUTATÓKON, AVAGY AZ ILLENDÔ ELÉGEDETLENSÉG FELELÔSSÉGE BIBLIOGRÁFIA, FORRÁSOK, LINKEK 3

4 BEVEZETÉS A közelmúltban egy tokiói konferencián neves japán közgazdászok azt javasolták, hogy a gazdasági teljesítmény mérésére szolgáló bruttó hazai termék (GDP) növelése helyett Japánban a bruttó hazai boldogság (GDH) gyarapítására kellene koncentrálni. Az ötlet nem új keletû, a közgazdász szakemberek köztük a Világbank volt gazdasági szakértôje ugyanis Bhután példájára hivatkoztak. A himalájai királyságban az 1970-es évek közepe óta alkalmazzák a GDH mércét. A GDH négy összetevôje a tartós és igazságos társadalmi-gazdasági fejlôdés, a környezet és a kultúra megôrzése, valamint a jó kormányzás. Mindebbôl megítélésünk szerint a mutató részleteinek taglalása nélkül is felsejlik a GDP és más, kizárólag gazdasági mutatók (pl. az infláció és a költségvetési hiány mértéke) mentén való helyzetértékelés alternatívája. Mi alapján ítéljük meg saját életünket, szûkebb környezetünk vagy az ország állapotát, fejlôdését? Öntudatlanul is valamiféle matematikai képlet alapján számoljuk ki az egyes területeken elért eredmények alapján, hogy összességében hogyan állunk? Vagy egyetlen mutatót választunk ki (pl. pénz, barátok száma, szakmai elismerések), és alapvetôen az határozza meg helyzetértékelésünket? Esetleg nem is törôdünk a mérhetô körülményekkel, és a pillanatnyi hangulatunk alapján ítéljük meg, hogy milyen az életünk? Nincs egyetlen legjobb út, de az értékelést valahogyan mindenki elvégzi, ráadásul nemcsak a saját életére vonatkozóan. A DEMOS Magyarország Alapítvány a Honnan hová? Stratégiai Audit 2005 címû anyagával a kezdô lépést már megtette azon az úton, ami a prioritások meghatározásához nélkülözhetetlen tisztánlátás felé visz. A továbblépéshez elengedhetetlennek tartjuk a közös értékelést Magyarország elmúlt bô másfél évtizedes fejlôdésének sarokpontjait illetôen. Abban a kiadványban arra a következtetésre jutottunk, hogy a posztindusztriális kihívás elôtt álló Magyarország számára az 1970-es évek klasszikus jóléti modelljei nem adnak követhetô példát, hiszen e modellek is lényegi átalakuláson mentek keresztül. A modellkeresés kreatív folyamatában ráadásul a társadalom közgondolkodásában nem érvényesül a pozitív értékelés; általános és európai összehasonlításban kiugró a rosszkedv, és a posztszocialista országokra jellemzô módon az általános elégedetlenség jóval nagyobb, mint azt a valós helyzet indokolná. A kulturális prezentációk (a közös megélés és az önértékelés) tehát elválnak a gazdasági folyamatoktól. Mint az az alábbi tanulmányból kiderül majd, mindez önmagában nem volna probléma, hiszen elméletileg azonosítható lenne egy olyan, nem a gazdaság által meghatározott, konszenzusos vagy legalább általánosan elfogadott szempontrendszer, amely mentén értékeljük a helyzetünket. Ennek hiányában azonban fennáll a veszélye annak, hogy elveszítjük lábunk alól a realitás talaját, és a passzív, pesszimista attitûd a nagy átalakulások során önbeteljesítô jóslatként mûködik majd. Két évvel ezelôtt ezen a ponton megálltunk. Most az életminôség hangzatos fogalma mögött rejlô gondolatok összegyûjtésével és rendszerezésével szeretnénk hozzájárulni az önreflexió, a saját pesszimizmusáról tudomást vevô és azt tudatosan megváltoztatni szándékozó hazai közgondolkodás fejlôdéséhez. Tanulmányunk kitekintést ad az élet minôségével, a haladás és a fejlôdés mérésével foglalkozó elméletekre és a gyakorlatra. Az életminôség-kutatás fejlôdésének áttekintését követôen összefoglaljuk az életminôség alakulására vonatkozó átfogó elméleteket, és ismertetjük az életminôséget befolyásoló egyes részterületekkel 4

5 kapcsolatos összefüggéseket. Ezt követôen bemutatjuk a legismertebb életminôség-mutatókat, tanulmányunk befejezô részében pedig egy elnagyolt képet adunk az életminôség egyes részterületeinek magyarországi alakulásáról. Életminôség és politika Az életminôség és a politika kapcsolatának összefoglalásához kézenfekvô kiindulópontot jelenthet Arisztotelész Nikomakhoszi etikája. A filozófus ebben leszögezi, hogy nem csak az emberek, de az emberi közösségek létének is a legfontosabb célja a legfôbb jó gyakorlása, a boldogság megélése kell hogy legyen. Meglátása szerint a kormányoknak és a vezetôknek minden eszközzel a boldog állapot elérésének lehetôségét kell biztosítaniuk a polgárok számára. A tömegdemokráciák stabilizálódása és a hosszabb, békésebb idôszak eljövetele csak a második világháború után, az 1970-es évekre tette lehetôvé a fenti célokat magáénak valló jóléti állam kialakulását. A jóléti társadalmakban a politika az állandó és újabb javak szerzésére való törekvés helyett egyre inkább az életminôség fejlesztésére fókuszál: középpontjába a lakosság életminôségét érintô oktatási, egészségügyi, kulturális és egyéb szakpolitikai programok tervezése és megvalósítása kerül. A politika célja, hogy mindenki egészségben, anyagi és szociális biztonságban élhessen, méltó és kielégítô munkát végezhessen, és a számára kényelmes otthonban lakhasson. Emellett természetesen a politika feladatának tekinti, hogy olyan környezet megteremtését segítse elô, amelyben mindenki a legjobb tudása szerint bontakozhat ki. Ezért a politikai döntéshozatal szempontjából sem elhanyagolható, hogy az emberek hogyan élik meg a társadalmi-gazdasági változásokat, mi teszi ôket boldoggá vagy boldogtalanná, és mi alapján érzik magukat elégedettnek vagy elégedetlennek. ennek megfelelôen pedig nem a hosszú távú elkötelezettség, hanem az azonnali kielégülés hajszolása a meghatározó (Dessewffy 2004). A modern politikában ezért felértékelôdik a körülmények egyéni értelmezésének befolyásolási lehetôsége. Az életminôség-kutatás a politika számára azért is fontos, mert az eredmény típusú, tehát az intézkedések, beruházások és programok hatását mérni képes (outcome) indikátorok elsô számú szállítója. Az egyes társadalmak életminôségének, jólétének mérésére elindított kutatási irányzat az 1970-es évek kezdeti lendülete után a nyolcvanas évek közepére fokozatosan válságba került, egyes vélemények szerint éppen azért, mert nem tudott elég befolyást szerezni a politikai döntéshozatalra (Vogel 1997, Husz 2001). Az újabb mutatók keresésének közelmúltbeli fellendülése részben annak köszönhetô, hogy az európai integráció folyamatának felgyorsulásával szükségessé vált egy olyan társadalmi monitoringrendszer felállítása, amely összehasonlításra alkalmas statisztikával szolgál az egyes tagállamok társadalmi feltételeit, teljesítôképességét és életminôségét illetôen. Ez utóbbi szempont különösen fontossá vált a Maastrichti Egyezmény 1992-es aláírását követôen, amely dokumentum szerint az Európai Unió egyik fô célja a tagállamok polgárai által megélt életminôség javítása (Berger-Schmitt Noll 2000, Husz 2001). Mindennek ellenére továbbra is a GDP az egyetlen mutató, amelyre akár a nemzetközi, akár a hazai politika naponta hivatkozik, amikor fejlôdésrôl beszél. Jelen tanulmányunkban az életminôség-elméletek rövid és érthetô összefoglalásával, valamint az életminôség mérésére a pusztán gazdasági mutatóknál alkalmasabb mutatók felmutatásával ennek a megváltoztatásához szeretnénk hozzájárulni. Az életminôség, az elégedettség vagy a boldogság természetesen nem egy objektív állapot, külsô körülményei is mindig az egyéni értékelésen keresztül nyernek értelmet. A fokozott individualizáció következtében a fogyasztói identitás vált elsôdlegessé; 5

6 AZ ÉLETMINÔSÉG MÉRÉSE A korai évek Bár az életminôség mérésének tudománya csupán a XX. század közepe óta létezik, az életminôség alakulását visszamenôleg is képesek vagyunk vizsgálni. Igaz, ehhez meg kell kötnünk azt a kompromisszumot, hogy épp azokra, a hozzáférhetôségük miatt kiterjesztô használatra csábító gazdasági mutatókra támaszkodunk, amelyeknek az eredeti céljuktól eltérô alkalmazását magunk is kritizáljuk. Mégis, az élet minôségének a gazdasági dimenziók szerinti alakulása ennek révén nagy vonalakban az ôsidôktôl fogva nyomon követhetô (DeLong 1998). Százezer évvel ezelôtt a gyûjtögetô ember éves jövedelme Kremer kutatásai szerint 1 jelenértéken számolva kb. 90 dollárra 2 volt tehetô (Kremer 1993). Ez hosszú idôn át stagnált, egészen addig, amíg a kezdeti társadalmak letelepedtek, és intenzíven kezdtek foglalkozni a mezôgazdasággal. Ez érezhetô változást hozott az életminôségükben, és az akkori civilizált világ egy fôre jutó GDP-je 10 ezer év alatt (az idôszámításunk kezdetére) több mint 10%-os növekedéssel a 100 dollárt is meghaladta. A gazdaság fejlôdése ezután felgyorsult, és a következô körülbelül 1000 év alatt az ezredforduló korára a mutató dollár/fôre növekedett. Európa országai ekkor még nagyjából azonos fejlôdési pályán mozogtak, és az egy fôre jutó GDPjüket a következô hét évszázad alatt mindnyájan nagyjából megduplázták (OECD 2001). Az 1700-as évek közepétôl, az 1800-as évek elejétôl azonban sok minden megváltozott. A kapitalizmus fejlôdésének következtében, az ipari forradalom megjelenésével és a nemzetközi kereskedelem kiteljesedésével felgyorsult a növekedés üteme. A gazdasági átalakulással párhuzamosan társadalmi változások is bekövetkeztek, és a felvilágosodás korában az evilági élet felé fordulás nyomán a központi értékek között megjelent az elégedettség, a kényelem, a boldogság, és általában a jó életre való törekvés. A nagy átalakulási folyamat része a világ ésszerûségébe és szabályszerû mûködésébe vetett hit kialakulása, a racionalitás, illetve a tudományos gondolkodás megjelenése, valamint az állami bürokrácia létrejötte. A felvilágosodás korában a jog felfogása is átalakult, egyre inkább elôtérbe került a magántulajdon és az egyéni szabadság, illetve az egyének és a családok közötti kapcsolat fontossága. Az július 4-én kelt, akkor még 13 állam alkotta Amerikai Egyesült Államok népének Függetlenségi Nyilatkozata már a második mondatában az emberek boldogságával, életminôségével foglalkozik. A nyilatkozat kimondja, hogy: minden ember egyenlôként teremtetett, az embert teremtôje olyan elidegeníthetetlen Jogokkal ruházta fel, amelyekrôl le nem mondhat, s ezek közé a jogok közé tartozik az Élethez és a Szabadsághoz való jog, valamint a jog a Boldogságra való törekvésre. Majd a deklaráció így folytatódik: Ezeknek a jogoknak a biztosítására az Emberek Kormányzatokat létesítenek, [ ] olyan elvekre alapítva és hatalmukat olyan módon szervezve, amely jobban védi Biztonságát, és jobban elôsegíti Boldogulását. 1 Kremer GDP-becslése során a malthusiánus népesedési modellt (Malthus 1798) kombinálja a használatban lévô tudással. Tehát a kutató a világ és régiói népességét felszorozza azzal a technológiai szinttel, ami azon a területen elérhetô. 2 A GDP alakulásának történeti áttekintése során az értékek Geary Khamis dollárban (G K dollár vagy nemzetközi dollár) szerepelnek. Ezt a szofisztikált mutatót 1990-ben dolgozták ki az országok közötti összehasonlítás érdekében (UNStats 2007). A módszer a pénznemek közötti vásárlóerô-különbségen és az áruk nemzetközi átlagárán alapul. 6

7 A XVIII. századi társadalmi és gazdasági átalakulások nyomán és mindezen változások következtében a GDP soha nem látott sebességgel kezdett növekedni, és a mutató az 1900-as évek elejére közel megötszörözôdött. A növekedés egyre gyorsuló üteme mellett ugyanakkor ez idôtôl különbözô fejlôdési utak kezdenek elválni egymástól, és ekkortól válik igazán érzékelhetôvé a társadalmak közötti egyenlôtlenség is egyszersmind megkérdôjelezve az országok összehasonlításának értelmét. Például míg a XX. század elején a magyar GDP csupán 1680 dollár/fô volt, addig az osztrák vagy a holland GDP már 3000 dollár körül járt (DeLong 1998). A GDP-n túl A továbbra is egyre gyorsuló gazdasági és fôleg technológiai fejlôdés a XX. század második felére lehetôvé tette a fejlettebb országok békés egymás mellett élését, megteremtve a befelé fordulás lehetôségét és a társadalmi jólétet indikátorok segítségével kutató tudományok kialakulását. Talán kevesen tudják, hogy az elsô igazán jelentôs mérôszám, a már említett GDP kifejlesztése eredetileg kizárólag az amerikai hadigazdaság teljesítôképességének mérhetôvé tevését szolgálta. A második világháború utáni békekorszak beköszönte a külsô veszélyek háttérbe szorulása folytán lehetôvé tette a nyugati társadalmak önreflexiós folyamatainak fokozódását, melynek során, az anyagi jólét és a hozzá kapcsolódó materiális javak kizárólagosságának halványulása mellett, egyre meghatározóbbakká váltak az ún. posztmateriális, nem anyagi jellegû értékek (Inglehart 1997). A ún. jóléti államok kialakulásával (vagyis a materiális javak biztosításán túl a szegénységet, a tudatlanságot és általában az emberi szenvedést is csökkenteni szándékozó új politikák megjelenésével) párhuzamosan, az 1970-es években elindultak az immáron gazdasági dimenzión túli szempontokat is figyelembe vevô társadalmi jelzôszámprogramok. Ebben az évtizedben az életminôség fejlesztésének szükségessége a politikai programok szintjén is egyre hangsúlyosabban jelent meg ben Amerikában Lyndon B. Johnson az életminôség javítását elnöki kampánya és politikai programja középpontjába helyezte. A Great Society program bejelentésekor tartott beszédében mondta ki, hogy céljaink elérését nem mérhetjük bankszámlánk nagyságával, csak az emberek életminôségének javulásával. Ez Johnson esetében többet jelentett, mint csupán kampánybeszédet, ugyanis elnöki periódusa alatt valóban el is indultak olyan máig is mûködô és nagy hatású egészségügyi (MediCare, MedicAid), oktatási és kulturális programok, amelyik kétségtelenül javították az állampolgárok életminôségét. Ebben az idôszakban vált egyre gyakrabban használt fogalommá az életminôség, ami máig a jóléti társadalmak alapját 3 képezô tényezôk egyike; igaz, e központi fogalom értelmezése a kezdetektôl fogva két különbözô bár egymást kiegészítô megközelítésen alapul: a társadalmi szintû összefüggéseket vizsgáló, makroszintû, illetve az embert a középpontba helyezô, inkább pszichológiai, mikroszintû megközelítésen. Az elsô idôszakban (fôként az 1957-ben meginduló európai integrációs folyamatok következményeként) nagyobb érdeklôdés irányult a politika, valamint a nemzetközi intézmények ösztönözte kutatások felé. A tagállamok összehangolt mûködéséhez szükség volt a részt vevô országok teljesítôképességének felmérésére és az ehhez elengedhetetlen összehasonlító statisztikai rendszerek kidolgozására és 3 Többek között például az elsô magyar Nemzeti Fejlesztési Tervben megjelölt hosszú távú cél a lakosság életminôségének javítása. 7

8 felállítására. Mivel pedig magának az egész EU létrejöttének az alapvetô célja a tagországok körülményeinek és állampolgáraik életének jobbá tétele, ezen kutatások természetesen elsôdlegesen az életminôség szempontjából fontosnak tûnô dimenziókban igyekeztek adatokat gyûjteni. A politika természetébôl, tehát mind az államapparátus eszköztárából, mind a politikusok hatáskörébôl adódóan ezek a felmérések módszertanukat tekintve elsôsorban a gazdasággal kapcsolatos, lehetôleg elsôdleges, de mindenképp objektív, általában regiszterekbôl gyûjtött adatokkal igyekeztek operálni, többek között azért, mert elsôsorban az ilyen jellegû adatok voltak hozzáférhetôek. Ekkor vált az életminôséget meghatározó mutatóvá többek között a csecsemôhalandóság, a várható élettartam, az iskolázottság és a különbözô javakkal való ellátottság. Eleinte elsôsorban leíró jellegû elemzések láttak napvilágot. Ezek az emberek elégedettségét és boldogságát mérték, és összehasonlíthatóvá tették más országok, kultúrák és eltérô élethelyzetben lévô csoportok hasonló adataival. Az objektív és a szubjektív életminôség különválasztása Nem ritka, hogy akik az objektív mutatókat tekintve jó körülményekkel rendelkeznek, nem elégedettebbek társaiknál, és olyan eset is elôfordul, hogy miközben egy csoport tagjainak objektív jóléte csökken, az élettel való elégedettségük növekszik. Tehát például a gazdagok nem vagy nem sokkal elégedettebbek jövedelmükkel, mint a szegények, az egészségesek nem vagy nem sokkal boldogabbak, mint a betegek. Számos, fogyatékkal élôk körében végzett vizsgálat igazolja, hogy a testüket kontrollálni tudó vagyis például autót vezetni, utcára kimenni képes, társadalmi szerepeiket ellátó fogyatékosok szubjektív életminôsége nem hogy nem alacsonyabb az épekénél, de sokszor még meg is haladja azt (Szabó 2003). Bár már a 70-es években szembeötlô volt az a jelenség, hogy a gazdasági növekedés ellenére egyáltalán nem mérséklôdtek a társadalmi konfliktusok, az élettel való elégedettség és boldogság mérésére szakosodott szubjektív indikátorok tudományának fejlôdése csak a 80-as évekre jutott el odáig, hogy megállapítsa: az objektív és szubjektív életminôség bizony nincs szoros összefüggésben egymással. Egy társadalom vagy kisebb csoport, vagy akár egy egyén objektív életkörülményeibôl tehát önmagukban nem vonhatunk le következtetéseket az elégedettséget illetôen. Az elégedettség szempontjából legalább annyira fontosnak tekinthetjük azt, hogy az emberek hogyan élik meg a társadalmigazdasági változásokat, mint azt, hogy tényleges helyzetük miként változik. Érdemes tehát külön is vizsgálni a gazdasági, társadalmi, egészségi és környezeti helyzettel összefüggô jólét kapcsolatát a szubjektív jólét érzetétôl, vagyis attól, hogy az emberek hogyan észlelik és értékelik a körülöttük zajló átalakulásokat. Vizsgálható például, hogy milyen a társadalmi változások percepciója, milyen az életkörülményekkel való elégedettség, milyen válságkezelési módok, túlélési stratégiák figyelhetôk meg, milyen ítéletek, félelmek, sztereotípiák élnek az emberekben, milyenek a politikai attitûdök, továbbá milyenek a jövôre vonatkozó várakozások az ország gazdasági prosperitását, valamint az egyének anyagi helyzetének alakulását illetôen. Általánosságban elmondható, hogy az objektív mutatók egymás közötti és a szubjektív mutatók egymás közötti korrelációja mindig magasabb, mint az objektív és szubjektív mutatók közötti korreláció. Ugyanakkor ez nem igaz a legnyomorúságosabb vagy emberileg legsúlyosabban gátló körülmények között élôkre (a nagyon szegényekre, 8

9 a súlyos fogyatékossággal, betegséggel élôkre) ezek az esetek ugyanis csakugyan fokozzák a szubjektív és objektív mutatók közötti összefüggés erôsségét. Az egyének magasabb szubjektív életminôsége pozitívan korrelál életük minden területével; bár fontos hangsúlyozni, hogy az ok-okozati viszony általános irányát nem lehet egyértelmûen meghatározni. Mindenesetre azon országokban, ahol magasabb a szubjektív életminôség, az emberek általában elégedettebbek, boldogabbak, hosszabb ideig élnek, egészségesebbek, több pénzt keresnek, magasabb munkabírásúak (vagyis nagyobb a termelékenységük), erôsebb a társadalmi tôkéjük, kiegyensúlyozottabb személyes kapcsolatokat ápolnak, kreatívabbak. Az egyének magasabb szubjektív életminôsége természetesen pozitív irányban befolyásolja a társadalom egészének szubjektív életminôségét, ami szerencsés esetben pozitív spirált kialakítva visszahat az egyén életminôségére, és javítja azt. Az objektív és a szubjektív jólét (életminôség) közötti kapcsolatot a német kutatók által javasolt egyszerû táblázat a következôképpen mutatja be: 1. ábra Az objektív és a szubjektív jólét viszonya Objektív jólét Szubjektív jólét Jó Rossz Jó Jólét Disszonancia Rossz Adaptáció Depriváció F O R R Á S: Noll Berger-Schmitt (idézi: Lengyel 2002) Ha mind az objektív, mind pedig a szubjektív jólét magas szintû, úgy az életminôségi helyzet harmonikus, ha mindkettô rossz, úgy a helyzetükkel tisztában lévô, deprivált alsó osztálybeliek csoportját ragadhatjuk meg. Ha azonban a szubjektív jólét rosszabb (az elégedetlenség nagyobb), mint azt az objektív körülmények indokolnák, úgy disszonanciával találkozunk. Ennek egyik példája lehet a jövedelmi elégedettségre vonatkozó mérés, ami azt mutatta, hogy minél magasabb társadalmi csoportba tartozott, minél többféle, piaci típusú jövedelmet kombinált valaki, annál elégedetlenebb volt jövedelmi helyzetével. Ezzel szemben az adaptáció annak a társadalom-lélektani mechanizmusnak egy változata, amit Inglehart az aspirációk adaptációjaként írt le: az elôrefutó aspirációk hozzáigazítása a szituáció adta lehetôségekhez hozzájárulhat ahhoz, hogy valaki jól érezze magát (Inglehart 1990). Az adaptáció jelenségének számos magyarázatával találkozhatunk: Az elsô szerint az élettel való elégedettségnek van egy általános alapszintje. E szerint tehát normális állapotban az ember elégedett és boldog, hiszen ez a mindennapi életet élhetôvé tevô pszichológiai szükséglet. A boldogsági alapszint fenntartása érdekében mindent meg is teszünk, akár úgy is, hogy az objektíve rosszabb körülményeket nem is észleljük vagy nem vesszük tudomásul ez a homeosztatikus kontroll (Cummins 2000). Az önbecsapó emberek, akik rosszabb életkörülményeik ellenére elégedettek életükkel, életük értékelésekor nagyobb szerepet tulajdonítanak az élet nehézségeinek leküzdésében mutatott teljesítményüknek, mint az objektív körülményeknek (Hagedorn 1996). Idekapcsolódik az a szociálpszichológiai megfigyelés is, hogy az emberek jelentôs része saját teljesítményét szereti az általa átlagosnak véltnél jobbra értékelni (Diener 1995, Cummins 2000). Ez lehet a magyarázata annak is, hogy miért magas általában minden országban a boldogság és elégedettség szintje. Természetesen, mint már említettük, a nyomorúság feletti elsiklásnak is van határa; nagyon rossz illetve bizonyos speciális 9

10 körülmények hatására (nagy szegénység, többszörös sérültség, fogyatékosság, illetve depresszió, megözvegyülés, sôt elviselhetetlenül nagy zajszint esetén) az ember szubjektív jóléti szintje is csökken. Az ezzel versengô elmélet szerint azonban a fôként a fejlett országokban tapasztalt jelenséget inkább az magyarázza, hogy a boldogság növekedése csak egy bizonyos szintig áll egyenes arányban a körülmények javulásával, és viszonylag hamar elér egy telítôdés közeli állapotot. Az elégedettség innen viszonylag nagy elôrelépés hatására is csak kicsit vagy egyáltalán nem mozdul el. A fejlett országok lakói ezen elmélet szerint már mind elérték az életminôségnek ezt a telítôdési szintjét, a kisebb-nagyobb (az objektív körülmények terén fennálló) különbségektôl függetlenül érzik magukat nagyjából egyformán elégedettnek. A szubjektivitás elôtérbe kerülése válságok nyomán egyre erôsödött a nyomás a túlnyomóan pénzügyi szemlélet elôtérbe helyezésére, és ez, a nemzetközi szervezetek politikájára gyakorolt növekvô hatásán keresztül, erôsen korlátozta a nem pusztán gazdasági értelemben vett életminôségre vonatkozó kutatási eredmények befolyását a politikai döntéshozatalra, addig a politikától való elfordulás, az individualizáció folyamatának, valamint a posztmateriális értékek felértékelôdésének párhuzamos kiteljesedésével a jólét koncepciója is individualizálódott, megteremtve a szubjektív jólét fogalmát. Diener meghatározása szerint: a szubjektív életminôség nem más, mint az, ahogyan az emberek értékelik saját életüket; ez magába foglalja a boldogságot, az élettel való elégedettséget, a kellemes érzéseket, valamint a kellemetlen hangulatok és érzelmek relatív hiányát (Diener 1995). Vagyis az életminôségnek az objektív oldala mellett van egy szubjektív oldala is, és ennek a szubjektív összetevônek a vizsgálatával a kutatók csak az utóbbi évtizedekben kezdtek mélyrehatóan foglalkozni. Természetesen a sok kutatás oda vezetett, hogy a kutatók megosztottá váltak a témában. Mint azt említettük, az 1970-es évektôl a gazdasági mutatószámok mellett egyre inkább a tágabb társadalmi folyamatokat és konfliktusokat is jelezni képes indikátorok kidolgozására tevôdött a hangsúly. A kutatások ezért kibôvültek a materiális körülményeken túl például a társadalmi és természeti környezettel való együttélés minôségének vizsgálatával. A rendelkezésre álló adatok növekedésével a leíró jellegû munkák fokozatosan kiegészültek összehasonlító elemzésekkel. A társadalom szintjén érzékelhetô jelenségek helyett az egyén életének vizsgálatát középpontba helyezô (a szociológusok mellett sokszor szociálpszichológusok és orvosok bevonásával készített) felmérések az 1970-es, 1980-as években kerültek a figyelem középpontjába. Miközben a gazdasági A kutatási terület fejlôdésének ma három fô irányát azonosíthatjuk. Az egyik megközelítés szerint az életminôséget csak az objektív mutatók segítségével lehet definiálni, mivel a szubjektív mutatók az objektív mutatókból levezethetôk, így valójában nincs is jelentôségük. A második álláspont az elôzô ellenkezôjét állítja: e szerint a szubjektív mutatók mint az élettel való elégedettség, az általános jólét érzete sokkal többet mondanak, mint az objektív mutatók, hiszen önmagukban képet adnak a társadalom jólétérôl, jellemzik az életminôségét. A harmadik, a két irányt többé-kevésbé egyesítô és talán egyre inkább meghatározó nézet szerint egy társadalom életminôsége csak az objektív és a szubjektív mutatók együttes, kiegészítô használatával ismerhetô meg. Ezen paradigma szerint a jólétnek vannak objektív és szubjektív összetevôi is, és az ezeket mérô indikátorok közösen alkotnak teljes képet egy társadalom állapotáról. 10

11 A szubjektív életminôség a fejlett államokban egyre fontosabbá válik. Egyre több országban kerül a célkitûzések közé, hogy az állampolgárok teljes életet élhessenek. Azt azonban nem könnyû meghatározni, hogy kinek milyen a teljes élet, ami csoportonként és egyénenként is eltérhet attól, amit a politikusok vagy a társadalomkutatók annak tartanak. A felmérések objektív és szubjektív dimenzió szerinti éles elkülönítése félrevezetô lehet hiszen a társadalmi fejlôdés kritériumainak megítélése az egyes tudományos és politikai szereplôk szubjektív mérlegelésének kitéve idôvel változik. A kettôt ezért a módszertan felôl érdemes megkülönböztetni. Objektív mutatónak számít minden közvetlenül, külsô megfigyelô által is mérhetô jellegzetességekbôl elôállítható adat (pl. az egy fôre jutó kórházi ágyak, az öngyilkosságok, a létminimum alatt élôk száma vagy a levegôszennyezettség mértéke), és szubjektívnek tekintjük azokat a kérdéseket, amelyekre egyénenként eltérô válaszok adhatók (például az egészségi állapottal, gyermekkorral, anyagi helyzettel való elégedettség vagy az intézményekbe vetett bizalom). Mindezek értelmében a szubjektív mutatók legfôbb forrása a kérdôíves felmérés. A történeti gyökerektôl eltekintve természetesen semmi sem indokolja, hogy a makroszintû folyamatokat kizárólag objektív, az egyén életét pedig kizárólag szubjektív mutatókkal mérjük. Mind a társadalmi, mind az egyéni problémák megismerésének és mérésének céljából az objektív és a szubjektív indikátorok együttes alkalmazása javasolt. Az egyén életét vizsgáló objektív mutatók mellett létezô szubjektív társadalmi jelzôszámok (folyamatosan bôvülô és bôvíthetô) halmazán belül három nagy csoportot különböztethetünk meg (Szabó 2003). A szubjektív mutatók elsô körébe beletartoznak mindazok a személyes véleményeken alapuló mutatók, amelyek közvetett módon mérhetik ugyan a társadalmi jólétet, de nem kifejezetten arra irányulnak. Idetartozik például a szubjektív társadalmi státus, az adók elköltésének preferált módja stb. A második, szûkebb csoportot azok a mutatók alkotják, amelyek kifejezetten a személyek jólétészleléseit tartalmazzák, tehát a személyes vagy társadalmi jólétnek a megkérdezettek által nyújtott közvetlen tudatos vagy érzelmi értékelésén alapulnak. Olyan mutatók tartoznak ide, mint az ország becsült gazdasági helyzete, fejlôdése, a személyes jövedelmi helyzet értékelése, a társadalom gazdasági, valamint az egyén anyagi helyzetével kapcsolatos várakozások, vagy az igazságosság megvalósulásának becsült mértéke stb. De a jóléttel kapcsolatba hozható érzésekre irányuló kérdések is idesorolhatók, például a különbözô bûnesetektôl való félelmek mértéke. Végül létezik a szubjektív mutatóknak egy harmadik, bizonyos fokig speciális csoportja, amelyekben a kérdezett személy a saját vagy társadalma helyzetének szubjektív felmérésén túl minôsíti is ezt a helyzetet, akár a tudatos döntés, akár az érzések szintjén. Tipikusan idetartoznak a megkérdezett elégedettségére és boldogságára irányuló kérdések. 2. ábra A kutatás tárgya az objektív és a szubjektív életminôség esetében A lehetséges kapcsolatok leolvashatók a következõ táblázatból: A mutató típusa Mire irányul a kutatás a társadalomra az egyénre (egészére vagy egy részterületére) Objektív (pl. milyen egy település (pl. szenvednek-e a egészségügyi ellátása) kérdezettek egy adott betegségben) Szubjektív (pl. mennyire bíznak a (pl. elégedettek-e kérdezettek az a kérdezettek egészségügyben) egészségügyi állapotukkal) F O R R Á S: Lengyel (2002) 11

12 Kihívások elôtt A tudományterület fejlôdésével párhuzamosan az átfogó leírómunkák mellett egyre inkább elterjedtek az egy-egy témára (például a társadalmi tôkére) koncentráló fogalmi és empirikus elemzések is, és idôvel a már letisztult részterületek eredményeit összesítendô megjelentek az összetett vagy kompozit indexek, amelyek kialakításánál komoly nehézséget jelent a különbözô mutatók közötti helyes súlyozás megállapítása. A posztmateriális értékek elôtérbe kerülésének újabb hullámával Nyugaton egyre nagyobb hangsúlyt kap a környezetvédelem is, és önálló dimenziót alkot az eddig tárgyalt gazdasági, társadalmi és boldogság-elégedettség mutatók mellett, tovább nehezítve ezáltal a helyes súlyozás megállapítását. A csendes forradalom 4 ezen eleme annyiban is új fordulatot hozott, hogy az életminôség-kutatások figyelmét kissé talán váratlanul ismét a közösségek felé fordította, és a környezetvédelmet a fenntartható fejlôdéssel együtt a nemzeti és nemzetközi politika érdeklôdési körének meghatározó elemévé tette. Bár késôbb erre még visszatérünk, itt is utalunk rá, hogy a szubjektív életminôséget kutatók egyik leghatározotabb megállapítása az, hogy az anyagi jólét nem jár feltétlenül együtt a magas szubjektív életminôséggel. Ennek analógiájára a fizikai korlátozottság vagy a valamilyen szempontból hátrányos élethelyzet sem jelenti azt, hogy az egyének szubjektív életminôsége alacsony lenne. A szubjektív életminôséget vizsgáló szociológusok kimutatták, hogy a szubjektív életminôség kis valószínûséggel becsülhetô csak meg a demográfiai jellemzôket vizsgálva. Ezek után a kutatók más változókat próbáltak találni, olyanokat, amelyek nagyobb valószínûséggel magyarázzák a szubjektív életminôség szintjét. A módszertani áttekintés mindezeken túl nem nélkülözhet egy további, az eddigi kategóriákból kimaradó új kérdôíves felméréstípust, mely Amerikából indult az elmúlt években, elsôsorban Daniel Kahneman, Alan B. Krueger és Norbert Schwarz munkásságának köszönhetôen. A módszertan a szubjektív felmérések új dimenzióját képviseli, melyben a valós társadalmi folyamatok megismerésének érdekében a kutatók megpróbálták elôfeltevéseiket a lehetô legnagyobb mértékben háttérbe szorítani. 5 A Day Reconstruction Method (DRM) néven futó kutatás lényege, hogy a kérdôívben nem elôre meghatározott kérdésekben kell ítéletet hozni, hanem a tegnapi nap emlékezetesebb eseményei kategóriában a megkérdezett által szóba hozott epizódokon belül igyekeznek minél többet megtudni a részletekrôl, a velük kapcsolatban jelentkezô kognitív és affektív érzetek elemzésének céljával. A válaszok sokszínûsége miatt statisztikai szempontból kihívást jelentô, a kitöltéshez közel egy órát igénylô kérdôívekkel végzett reprezentatív felmérés mindezidáig csupán a munkával rendelkezô amerikai nôk körében készült el. Az emberek életére vonatkozó tudásunk ezen adatfelvételek során olyan, a korábban említett kutatások által nem érzékelt dimenziókkal bôvült, mint például a munkahelyre való ingázáshoz és a bevásárláshoz való érzelmi viszony, vagy a délutáni órákban tapasztalt általános fáradtságérzet hatása. A kutatások célja általában az, hogy javítsák a szélesebb-szûkebb közösségek jólétét, életminôségét. A szubjektív életminôséggel, multidimenzionális jellegébôl adódóan, több tudományág kutatói is foglalkoznak. A szubjektív életminôséget vizsgálók, mint említettük, alapvetôen három nagyobb tudományterületrôl érkeznek: a szociológiából, az egészségtudományból, illetve a pszichológiából. 4 A politikai, gazdasági és társadalmi életet fokozatosan átalakító értékváltozás, amely egy kulturális paradigmaváltás sokkal szélesebb folyamatának része (Inglehart 1990). 5 Ennek jelentôségét nehéz alábecsülni, ha megállapítjuk, hogy az elvileg mégiscsak a boldogság egészét vizsgáló eddigi kutatások egyike sem foglalkozik olyan, a hétköznapi élet minôségének szempontjából relevánsnak tûnô dimenziókkal, mint például a kellô mennyiségû alváshoz való hozzáférés mértéke, a szexuális kapcsolatok minôsége vagy akár csak a zenehallgatással, filmnézéssel eltöltött idô mennyisége. 12

13 élethez, amely nem annyira egy állapot, hanem az aktivitás egy szintje. A boldogság ezen fajtája kiteljesedésekor az ember harmóniába kerül önmagával, pozitív, építô kapcsolatokat fejleszt, és autonóm életet él. A pszichológusok hasonlóan a szociológusokhoz kérdôívek útján jutnak információkhoz. Ezek a diszciplínák nyilvánvalóan a probléma azon területeit veszik górcsô alá, amelyek közelebb állnak a saját világukhoz (Szabó 2003). A szociológusok leginkább kérdôíves felmérések segítségével vizsgálják egyes társadalmi csoportok, régiók, országok életminôségét. A vizsgálathoz gyakran segítségül hívják az objektív mutatókat is, illetve rangsorokat állítanak fel, és összehasonlításokat tesznek különbözô adatok, eredmények alapján. Kutatásaik során az élettel való elégedettségre utaló kérdésekkel vizsgálják az életminôséget, az analízisbe bevonva a gazdasági, társadalmi és kulturális tényezôket is. A tudományterület felvázolt összetettségébôl fakadóan a szubjektív életminôségnek máig nincs jól körülhatárolt definíciója, a szakterület átfogó alaptanulmánya még nem készült el. A kutatási területek vizsgálói a problémakörnek csak egy-egy, hozzájuk közel álló oldalát ragadták meg. Mivel a kutatás párhuzamosan zajlik a három felsorolt tudományágban, hatalmas mennyiségû, nem szorosan összefüggô irodalom áll az interdiszciplinarista kutatók rendelkezésére. Az átfedés azonban meglehetôsen kicsi, így az életminôség-kutatók újabb kihívással néznek szembe: elkerülhetetlen a felhalmozott tudástenger integrálása. Az életminôséggel foglalkozó orvostudományi megközelítés központi eleme, hogy az egészség tárgya a teljes ember nemcsak a teste. Az életminôségkutatás ezen ága a szubjektív egészségre fókuszál, és szem elôtt tartja, hogy az objektív képet alkotó orvosi vizsgálati eredmények is meglehetôsen fontosak, de nem adhatnak teljes képet. A magatartástudomány szerint az életminôség az egyén fizikai és pszichológiai jellemzôinek összessége, ami arra is kiterjed, hogy a személy mennyire érzi egészségesnek magát, illetve hogy mekkora örömöt ad számára az egészsége, tevékenységeinek összessége és életvezetése. A pszichológiai irányzat alapja, hogy az életminôség lényegében a boldogsággal azonosítható. Ennek is három szintje különíthetô el egymástól. Az elsô az öröm vagy élvezet, amelynek komoly szerepe van a pozitív életszemlélet kialakításában és fenntartásában. Ugyanakkor magasabb szintû boldogságot jelent, ha az egyén eljut a bevonódás állapotába, amikor feloldódik egy kihívás megoldása közben. Ezt az élményt nevezik egyes pszichológusok az áramlat élményének (Csíkszentmihályi 1997). Ezeken a lépcsôkön keresztül juthatunk el az értelmes 13

14 AZ ÉLETMINÔSÉG-KUTATÁS ELMÉLETI HÁTTERE Az életminôség átfogó elméletei Ebben a fejezetben egyrészt az életminôségre vonatkozó átfogó elméleteket vesszük sorra, valamint röviden bemutatjuk azokat a modelleket, amelyek leírják, hogyan állítják elô az emberek az életminôségükre vonatkozó érzeteiket. Az átfogó elméletek elkülönítése az életminôséget befolyásoló (a tanulmány késôbbi fejezeteiben részletesen bemutatott) tényezôktôl természetesen korántsem problémamentes; az itt felsorolt elméleteknek nagyjából bármelyikére mondhatnánk, hogy végsô soron nem egyéb az életminôséget befolyásoló további faktorok különféle szempontok szerint történô csoportosításánál. Amiért mégis úgy döntöttünk, hogy ezeknek külön fejezetet szentelünk, az az, hogy ezek az elméletek nem elkülöníthetô, önálló tényezôk (például az anyagi helyzet, a társadalmi státus vagy épp az egészség) életminôségre gyakorolt hatását írják le, hanem bizonyos értelemben az ezeken a jól körülírható faktorokon átívelô, magasabb szinten értelmezhetô körülmények és mechanizmusok szerepét hangsúlyozzák. Az átfogó elméletek azt a keretet határozzák meg, amelyben adott esetben az objektív tényezôk hatásai érvényesülnek. Ki kell ugyanakkor mondanunk, hogy az életminôség nem egyszerûen az élet különbözô területeivel való elégedettség eredôje, hiszen mint arra a késôbbiekben még kitérünk nyilvánvalóan minden dimenzió lehet annyira pozitív vagy negatív, hogy a hatása háttérbe szorítja a többi dimenzióét. Gondoljunk csak az anyagi körülmények szélsôségeire vagy az egészségi állapot megromlására. Ezen átfogó elméletek érdekes szerepet töltenek be az életminôség-kutatás históriájában. Többségük keletkezése az életminôség iránti tudományos érdeklôdés ébredésének kezdetéhez, de mindenképpen a korai idôkhöz köthetô. Ahogy fejlôdött a téma kutatásmódszertana, az érdeklôdés középpontjába egy idôre az egyes részterületek indikátorai kerültek: az összetett indexek például mind különálló, jól körülírható jelzôszámok együttes figyelembevételére épülnek. Csakhogy ezek az összetett mutatók rendre kudarcot vallanak a világ különbözô vidékein, az objektív leírás alapján hasonló körülmények között élô emberek szubjektív életminôség-eltéréseinek, illetve az akár szélsôségesen eltérô körülmények között élôk hasonló szubjektív életminôségszintjének magyarázatában. Az átfogó elméletek az objektív indikátorok segítségével sokszor megmagyarázhatatlan jelenségek megértéséhez nyújtanak fogódzót, ezért mindvégig központi szerepet töltöttek be az életminôség kutatásában. Az alábbiakban a szubjektív életminôség kialakulására vonatkozó kulturális-társadalmi (makroszintû), valamint az inkább pszichológiainak nevezhetô, mikroszintû modelleket mutatjuk be. A szubjektív életminôség bizonyos, kétségtelenül fontos befolyásoló tényezôire így a genetikára, hormonokra, a személyiségre és temperamentumra, vagy épp az életesemények hatására most nem térünk ki, jóllehet számos kutatás igazolta, hogy például a különféle, hangulatot befolyásoló hormonok gene- 14

15 tikailag is meghatározott szintje, a tanult elégedetlenség, illetve az erôteljes személyiségjegyek egyaránt érdemi hatással lehetnek a szubjektív életminôség alakulására. 1. Kulturális-társadalmi modellek Panaszkultúra/sikerkultúra Az egyik hangsúlyos megközelítés szerint a szubjektív életminôségnek mind a megélésére, mind a kifejezésére (ennélfogva mérésére is) jelentôs hatással lehet az, hogy a különféle társadalmakban és társadalmi csoportokban szélsôségesen eltérô normái alakultak ki a boldogság/elégedettség, illetve az elégedetlenség észlelésének és kifejezésének. A nagymértékben individualista társadalmakban, ahol a boldogtalanság és az elégedetlenség az egyén kudarcával, alkalmatlanságával jelent egyet, ráadásul a bármilyen értelemben vett sikerre való törekvés mindenkivel szemben alapelvárás, senki nem engedheti meg magának, hogy csak úgy boldogtalan legyen, pláne, hogy ezt kinyilvánítsa, mert ezzel a társadalom peremére sodródást kockáztatja. Általában az Egyesült Államokat szokás az ilyen, dominánsan individualista, sikerorientált társadalmak iskolapéldájaként említeni, de érdekes bizonyítékát olvashatjuk az individualisztikussikerközpontú modell generálta mechanizmusoknak Vicsek Lilla tanulmányában is (Vicsek 2003). A szerzô számos fókuszcsoportos vizsgálatot végzett a biztonság, bizonytalanság, elégedettség témakörében: beszélgetett átlagos nyugdíjasokkal, fizikai munkásokkal, középiskolai diákokkal, és volt egy nôi menedzserekbôl álló csoportja is. A beszélgetések során azt találta, hogy míg a legtöbb csoport résztvevôi általában a bizonytalanság és félelmek magas szintjét élték meg, a nôi menedzserek esetében ez épp ellenkezôen alakult: ôk jellemzôen magas fokú biztonságérzetrôl számoltak be, sôt, mintha kifejezetten kerülték volna a félelmekrôl, negatív életérzésekrôl való beszélgetést. A biztonságérzet a szemükben összekapcsolódott a menedzseridentitással, így Vicsek elsôsorban azzal magyarázta ezt a hangsúlyozottan és szinte szándékoltan pozitív hozzáállást, hogy a csoport résztvevôi mintegy menedzseri alkalmatlanságukat ismerték volna el azzal, ha bizonytalanságot, gyengeséget említettek volna. Ezzel a megközelítéssel rokon az a gondolatmenet is, hogy a munkaerôpiacon jól érzékelhetô nemi diszkriminációt figyelembe véve ezeknek a nôknek valószínûleg kemény küzdelmet, számos lemondást, nehézséget jelenthetett az, amíg jelenlegi pozícióikba eljutottak. Feltehetôen elsôsorban saját maguknak tulajdonítják az elért sikereiket, és azzal, ha kivívott státusukról azt gondolnák (sôt, ki is mondanák), hogy abban nem érzik magukat tökéletesen jól, akkor ezen erôfeszítéseik értelmét kérdôjeleznék meg saját maguk és egymás elôtt (Vicsek 2003). A kevésbé sikerorientált és individualista kultúrákban ezek között említhetjük a magyart is ezzel szemben sikerekrôl (különösképp anyagi sikerekrôl), boldogságról, elégedettségrôl nem illendô nyilatkozni, mert az dicsekvésnek, kérkedésnek hat; míg sérelmeinket felpanaszolni a beszélgetések normális menete. Ennek kialakulásában feltehetôen nagy szerepe volt az államszocialista rendszernek, hiszen akkoriban egyszerûen nem illett sikeresnek lenni (vagy legalábbis egyéninek tekinteni a sikert), hanem konkrét veszélynek tette ki magát az, aki ebbôl a szempontból kilógott a többiek közül. Individualizmus/kollektivizmus Az, hogy nem illik beszélni a boldogságról, természetesen nem okvetlenül jelenti azt, hogy nem is vagyunk boldogok. Ezek a kommunikációs szabályok azonban, mint arra az imént már utaltunk, szorosan együtt járnak olyan társadalmi szintû beállítódási mintázatokkal, amelyek logikusan követhetô módon hatnak az életminôség szintjére. Ezek a mintázatok elsôsorban az individualizmus és a kollektivizmus. Az individualista társadalmak tagjai általában magasabb szubjektív életminôségrôl számolnak be, mint a kollektivista társadalmakban élôk. Ezt egyrészt visszavezethetjük a nôi menedzserek kapcsán 15

16 már bemutatott jelenségre, hogy tudniillik abban a világban, ahol mindenki kizárólagosan az egyént tekinti saját szerencséje kovácsának, senki nem engedheti meg magának, hogy életét boldogtalannak értékelje, hiszen ezzel a saját alkalmatlanságát ismeri el. Bár elsôre ellentmondásnak látszik, mégis összecseng ezzel, hogy ezekben a társadalmakban például az öngyilkosságok aránya is magasabb: ez feltehetôen a másik oldala annak, hogy az egyén saját boldogságát/boldogtalanságát egyedül saját magának tudhatja be és ismerheti el. Másrészt viszont szokás hangsúlyozni azt is, hogy az individualista társadalmakban az egyének általában sokkal kisebb figyelmet fordítanak a közösség ügyeire, és inkább a magánszférába vonulnak vissza, ahol viszont nagyobb eséllyel lelnek megelégedésre, magas életminôségre. Megfigyelték, hogy az individualista társadalmak tagjai körében mért magasabb szubjektív életminôség nem jelenti azt, hogy a megkérdezettek a magán- és a közélettel egyformán elégedettek lettek volna, sôt, utóbbival szemben gyakorta fogalmaznak meg negatív attitûdöt de ez a teljes észlelt életminôségükön belül nem sokat nyomott a latban (Vicsek 2003). Késô modernitás A késô modernitás teoretikusai szerint a mai ember életét alapvetôen más, sokkal félelemtelibb és bizonytalanabb közegben éli, mint bármelyik korábbi korban. Megnövekedett, sôt meghatározóvá lett a kockázat szerepe. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a tradicionális társadalmak veszélytelen életet éltek volna, de a kockázat fogalma számukra ismeretlen volt (Giddens 1999). A mai társadalmak a félelem- vagy rizikótársadalmak, ahogy a késô modernitás elméleteinek kidolgozói említik ôket az egyéneknek általuk teljes mértékben befolyásolhatatlan, külsô, de életüket alapjaiban fenyegetô kockázatokkal a nukleáris háborútól a globális ökokatasztrófáig kell nap mint nap szembenézniük. A globalizáció és a média fejlôdése ezeket a kockázatokat közel hozza, egyszerre téve lehetôvé és szükségessé, hogy a világ legtávolabbi sarkában folyó eseményeket is aggódva kövessük nyomon, és levonjuk azokból a saját életünkre vonatkozó következtetéseket. A biztonságérzetet aláásó tényezôk ráadásul szinte egy idôben jelennek meg a társadalom individualizációjának felgyorsulásával, ami egyaránt jelenti a hagyományos társas és közösségi kötések fellazulását és az egyén társadalmon belüli helyének, szerepének, identitásának, a rá vonatkozó normáknak a meggyengülését, bizonytalanná, képlékennyé, eleve adott helyett megteremtendôvé, kivívandóvá válását (Dessewffy 2004, Giddens 1999, Vicsek 2003). Mindezen folyamatok együttese, az egyéni döntések sokasodása és a jelentôségük megnövekedése alapjaiban befolyásolja a késô modern társadalmak tagjainak életminôségét. Azoknak, akiknek legalábbis részben szinte egyik napról a másikra kellett ezt az átalakulást megélniük, miként az a rendszerváltó országok felnôtt lakosságára szinte kivétel nélkül igaz, máig érezhetôen nehezen feldolgozható a hirtelen átmenet okozta trauma. A késô modernitást jellemzô globális veszélyek ugyanakkor ôket sem érhették új jelenségként, legfeljebb a rájuk vonatkozó hangsúlyok tolódtak el. Vallás, hit A tanulmányban külön alfejezetet szentelünk a vallás és az életminôség kapcsolatának, ezért itt csak utalunk arra a jelenségre, hogy miként a rendszeresen templomba járók is az átlagosnál magasabb életminôségrôl számolnak be, úgy ez a hagyományosan vallásos, elsôsorban protestáns országok lakosságára is jellemzô jóllehet ezek többnyire magasabb életszínvonalon is élnek, de az összefüggés a gazdasági körülmények hatását kiszûrve is megmarad. Ezzel kapcsolatban kétféle értelmezés lehetséges. Az egyik szerint a vallásos gyakorlat elsôsorban mint a sûrûbb és intenzívebb, támogató társas kapcsolatháló kiépítésére alkalmat adó életforma függ össze az életminôséggel. A másik megközelítés a vallás megtartó erejét, a tudat kontrollját hangsúlyozza: eszerint 16

17 a vallásos emberek támaszt, célt, értelmet és megnyugvást nyernek hitükön keresztül, és ez valamelyest ellensúlyozva a késô modernitás nehezen megszokható relativizmusát és bizonytalanságát képes emelni szubjektív életminôségüket (Szabó 2003). Ez utóbbi értelmezést erôsítik a Babarczy Eszter és Mesterházy Lili szerkesztésében nemrégiben megjelent interjúkötet beszélgetései is (Babarczy Mesterházy 2007). A könyvben 14 interjú olvasható boldog emberekkel arról, mi a boldogság, és mint azt az egyik szerkesztô egy televízió-interjúban összefoglalta az interjúk alapján nagyjából egy biztos állítást tehetünk a boldogság lehetséges forrásaira vonatkozólag: hogy tudniillik a hit bizonyosan egy ezek közül. És itt nem okvetlenül a vallásos hitrôl van szó, vonatkozhat akár arra is, hogy értelme van az életnek, vagy hogy a munka, amit végez valaki, hasznára van a világnak. Anómia és elidegenedés Az életminôség szempontjából egymás mellett tekinthetjük az elidegenedés és az anómia jelenségeit, mely utóbbi bizonyos szerzôk értelmezésében az elidegenedés egyik dimenziója. Hatalomnélküliség, elmagányosodás, értelemnélküliség, önelidegenedés, normátlanság (anómia) ezek jellemzik a modern kori elidegenedett embert, aki nem találja helyét, célját, önmagát, társát az életben, akinek életfeltételeire és életminôségére egy számára beláthatatlan forrásból, a társadalom átalakulásának mélyrétegeibôl leselkedik veszély (Vicsek 2003). A hatalomnélküliség nem jellemzôen a mások, hanem a saját élet feletti hatalom hiányát jelenti vagyis az egyén azon érzését, hogy nem maga irányítja sorsát, illetve az olyan külsô elvárások létét, amelyeknek való megfelelés meghaladja a képességeit. A különféle jövôbeni állapotok utáni vágy jelenléte, valamint a tudat, hogy teljesen esetleges, és nem rajta múlik, eléri-e ezen állapotokat, feszültséget kelt az egyénben, csökkenti az életminôségét. Az elmagányosodás, a társas kapcsolatok hiányának vagy alkalmatlanságának kérdésére és ezen kapcsolatok fontosságára késôbb még kitérünk, de valószínûleg senki számára nem meglepô, hogy az elmúlt évtizedek az emberi kapcsolatok gyors változásait hozták magukkal, amely átalakulás mindmáig tart, vagy éppen egyre erôsödik. Az elmagányosodás ugyanakkor az anómia teoretikusainál nem okvetlenül jelenti a konkrét emberi kapcsolatok hiányát: arra is vonatkozhat, hogy egyre kevésbé vagyunk integráns részei valami nagyobb, a személyes kapcsolatainkon túlmutató egésznek, legyen az bármilyen közösség vagy kultúra. Az önelidegenedés leginkább a marxi elidegenedésfogalomra vezethetô vissza: az egyén olyan tevékenységeket végez általában kényszerû okokból, amelyek neki személyesen nem okoznak örömöt, kielégülést és boldogságot. A szûkebb értelmezés szerint ez csak a munkára, a tágabb szerint pedig az élet más területeire is kiterjed. Leginkább az önmegvalósítás és az önkiteljesítés lehetôsége csökken, vagyis a késôbbiekben bemutatott szükségletelméletek logikája szerint a legmagasabb szintû (boldogságot, önmagával való harmóniát, önintegritást nyújtó) szükségletei maradnak kielégítetlenül. A normátlanság, ami a klasszikus durkheimi mertoni szociológiai anómiafogalomhoz talán a legközelebb áll, elsôsorban arra vonatkozik, hogy a társadalomban elfogadott célok és az ezek elérésére elfogadott eszközök között megbomlik az egyensúly. Az értelemnélküliség dimenziója nem elsôsorban arra vonatkozik, hogy a dolgoknak nincs értelmük, hanem arra, hogy az egyén a különféle lehetséges interpretációk közül nem tudja felismerni azt, amelyik az ôt körülvevô világ komplexitását teljes egészében feldolgozza. A tisztánlátás, bizonyosság ezen hiányának a következménye az értelemnélküliség életminôséget romboló érzete, ami úgyszintén kapcsolódik a klasszikusok anómiafogalmához. 17

18 2. (Szociál)pszichológiai-egyéni modellek Adaptáció Az adaptáció- vagy alkalmazkodáselmélet szerint az objektív körülmények és a szubjektív életminôség közötti diszkrepancia egyik oka az, hogy az ember folyamatosan alkalmazkodik helyzetéhez: az objektív körülmények változása csak idôlegesen van hatással életminôségére, de amint az új körülmények állandósulnak, azokat fogadja el adottnak, kiindulópontnak, miként azelôtt a korábbi körülményeit. Ezzel magyarázható, hogy például a mozgáskorlátozottak szubjektív életminôsége nem sokban tér el, sôt, gyakran valamivel még magasabb is, mint az épeké (Szabó 2003). Referencia- vagy vonatkoztatásicsoportelmélet, irányadó minta A referenciacsoport-elmélet nemcsak az életminôséggel kapcsolatosan ismert a szociálpszichológiában: általánosan igaz, hogy magunkat, képességeinket, teljesítményeinket, eredményeinket általában valamihez viszonyítva értékeljük. A viszonyítási alap lehet egy valamilyen okból kitüntetett csoport vagy személy, de lehet a korábbi élethelyzetünk is. Saját szubjektív életminôségünket annak függvényében határozzuk meg, hogy a referenciának milyen objektív körülményeit érzékeljük. Ha a mi körülményeink jobbak, akkor jónak, ha pedig rosszabbak, akkor rossznak éljük meg életünk minôségét. Hasonló a helyzet saját korábbi életkörülményeink alapulvételekor is: ha javultak, akkor feltételezhetjük, hogy jobban, ha pedig rosszabbodtak, rosszabbul fogjuk magunkat érezni. Ellentmond azonban ennek a tételnek az a megfigyelés, hogy bár az anyagi körülmények romlását az emberek csökkenô szubjektív életminôségben élik meg, azok javulása azonban nem eredményezi okvetlenül az életminôség szintjének emelkedését. A késôbbiekben, az aspirációk kérdésével kapcsolatban ehhez a ponthoz visszatérünk még. A referenciaelmélettel rokon irányadó minta teóriája mégis valamelyest másra helyezi a hangsúlyt. Eszerint viszonyítási pontjaink nem okvetlenül állandóak: viszonylag friss, nagy benyomást tevô élmények éppúgy referenciaként szolgálhatnak életminôségünk megítélésében (Szabó 2003). Valószínûleg sokan átesnek életük során olyan tapasztalatokon, amelyek egyik pillanatról a másikra más megvilágításba helyezik sorsukat, eredményeiket szemtanújává válnak egy végzetes balesetnek, amelynek hatására értékelni kezdik az élet apró örömeit, felismerve annak törékenységét; vagy bármilyen más sorstragédiával szembesülnek, amely mellett addig talán nem kimondottan sikeres életük kész diadalmenetnek tûnik. Bár ezek az élmények nem okvetlenül maradandók, idôleges hatásuk kétségtelenül lehet saját életünk megítélésében és abban, milyen magasra értékeljük annak minôségét. Célok, értékek, aspirációk, adaptív aspirációk Valószínûleg nem meglepô állítás, hogy a szubjektív életminôség attól is függ, ki milyen célokat tûz ki maga elé, és mennyiben sikerül elérnie azokat. Az úgynevezett sokszorosdiszkrepancia-elmélet szerint a szubjektív életminôség a vágyak és az észlelt valóság közötti különbségek mentén alakul ki. Az elmélet hátulütôje, hogy bár a magukat boldognak valló emberek valóban arról számolnak be, hogy körülményeik jobbára megfelelnek vágyaiknak, ez alapján azonban nem tudjuk eldönteni, hogy ôk vajon valóban attól boldogok-e, hogy vágyaik teljesültek, vagy azért érzékelik környezetüket a vágyaiknak megfelelônek, mert boldogok (Lengyel 2002). Ráadásul önmagában a célok teljesülése sem okvetlenül biztosít magas életminôséget: Csíkszentmihályi flow-elmélete szerint az a jó, boldogító cél, amelynek elérése kihívást, inspirációt jelent ugyan, de nem haladja meg az egyén képességeit. Ha tehát nem tûzünk elég nagyvonalú célokat magunk elé, azok elérése sem jelent majd kellô örömöt (Szabó 2003). Céljaink és az élettel szembeni elvárásaink, aspirációink szintén összefüggnek egymással. A túl magas szintû elvárások és irreális célok kitûzése az 18

19 életminôség alacsony szintjéhez vezet, hiszen folyamatos csalódás- és kudarcélményt juttat az egyén osztályrészéül. De ahogy helyzetértékelésünket, úgy elvárásainkat is hozzáigazítjuk valós körülményeinkhez: az aspirációk adaptációja biztosítja, hogy ne vágyjunk elérhetetlenül sokra, és boldogok lehessünk annyival is, amennyink van. Ugyanakkor a korábban már említett jelenséget, miszerint az anyagi körülmények romlásának hatására általában csökken, de a javulásukra nem okvetlenül nô a szubjektív életminôség szintje, magyarázhatjuk például az elvárások természetével. Az idô elôrehaladtával a legtöbben az anyagi körülményeink javulását várjuk, azt tehát mondhatni természetesnek vesszük, így a hatására nem különösebben nô az életminôségünk. Ha viszont az ellenkezôje következik be, az olyan nagymértékû diszkrepanciában áll az elvárásainkkal, hogy akár jelentôsen is csökkentheti megélt életminôségünket. 3. Szükségletelméletek és az életminôség alapértelmezett szintje Már korábban is szót ejtettünk arról, hogy a fent bemutatott elméleteknek határt szab a különféle emberi szükségletek kielégülésének minimális szintje. Csak addig mondhatjuk el, hogy adaptálódunk a környezetünkhöz, hogy kultúránk befolyásolja a megelégedettségünket, hogy akár szélsôségesen különbözô anyagi, egészségi vagy bármilyen más dimenzió mentén vett körülmények között is képesek vagyunk hasonló szintû szubjektív életminôséget érzékelni, ha alapvetô szükségleteink, például puszta létfenntartásunk nincs veszélyben. Ebben a fejezetben két fôbb, a szükségletekre vonatkozó elméletet mutatunk be röviden, valamint leírjuk azokat a teóriákat, amelyek az életminôség létrejöttének technikai részleteit hivatottak tisztázni. Szükségletek A szükségletelméletek hozzáadott értéke az életminôség kutatásában elsôsorban abban rejlik, hogy nem a különbözô, rendelkezésre álló források szintjére helyezik a hangsúlyt, hanem arra, hogy mennyire képesek kielégülni adott körülmények között a különféle emberi szükségletek. A maslow-i szükségletpiramis volt az elsô jelentôsebb, tudományos igényû próbálkozás, amely bemutatta, hogy ha életünk alapjai, az alsóbb szintû szükségleteink, mint például a létfenntartás nem kielégítettek, akkor nem lesz lehetôségünk arra, hogy az egészen az önmegvalósításig tartó magasabb rendû szükségleteinket kielégítsük, hiszen a piramis szintjei csak egymásra épülhetnek. 3. ábra Maslow szükségletpiramisa 19

20 Az, hogy Maslow megfelelôen írta-e le a különféle szükségletek körét, természetesen lehet vita tárgya, elképzelésének fô üzenete azonban kétségbevonhatatlan: ha hiányoznak létünk alapjai, nehezen fogjuk tudni például megvalósítani önmagunkat. Más szavakkal, az immateriális igények csak a materiális szükségletek kielégülését követôen jelenhetnek meg. A szükségletpiramis alapján jogosan felvethetô a kérdés, érdemes-e azon munkálkodni, hogy az életminôség mérésére valamiféle standardizált, bárhol, bármilyen körülmények között alkalmazható mutatót dolgozzunk ki, vagy a szükségletek kielégülésének szintje azt is megszabja, miféle kérdésre adható egyáltalán értelmes válasz adott körülmények között. Erik Allardt a maslow-inál valamelyest fülbemászóbb módon megfogalmazott szükségletelméletében nem kimondottan a hierarchiára koncentrál, viszont választ ad például a boldogág versus elégedettség elkülönülésének kínzó kérdésére. A fôképp az 1970-es években a skandináv országokban dívó, elsôsorban a forrásokra koncentráló jólételméletek alternatívájául kifejlesztett modellben a szükségletek három körét definiálja: having (birtoklás), loving (szeretet) és being (létezés). A having többékevésbé Maslow fizikai szükségletek kategóriájának, vagyis a piramis alapzatának felel meg, kiegészítve a környezeti tényezôk széles spektrumával; a loving egyszerûen a társas kapcsolatokat foglalja magában; a being pedig az önmegvalósítás, a világhoz, természethez, tágan értelmezett környezethez való viszonyt jelenti. A három dimenzió minôségének szubjektív életminôségre gyakorolt hatását ebben a sorrendben az elégedettség/elégedetlenség, a boldogság/boldogtalanság, illetve az elidegenedettség/integritás-személyes fejlôdés szintjével mérhetjük. 4. ábra Objektív és szubjektív életminôség Allardt modelljében Allardt (1989) birtoklás, szeretet, létezés hármasának ábrázolása a jólét objektív és szubjektív mutatói szerint Objektív mutatók Szubjektív mutatók Birtoklás A környezeti és Elégedetlenség-elégedettség; (anyagi és nem személyes életkörülmények objektív az életkörülményekkel való jellegû szükségletek) mutatói elégedetlenség vagy elégedettség szubjektív érzése Szeretet A másokkal való kapcsolat Boldogtalanság-boldogság; (társadalmi szükségletek) objektív mutatói a társas viszonyokkal kapcsolatos szubjektív érzések Létezés Az egyén (a) társadalomhoz Elidegenedéssel-egyéni fejlôdéssel (egyéni fejlôdés szükséglete) és (b) természethez fûzôdô kapcsolatos szubjektív érzések viszonyának objektív mutatói F O R R Á S: Konu Rimpelä (2002) Az életminôség érzetének kialakulása Túl mindazokon a tényezôkön, amelyeket az eddigiekben bemutattunk, felvethetô a kérdés, mégis milyen folyamat az, amelynek révén kialakul az életminôség szubjektív érzete. A szakirodalomban ezzel kapcsolatban két változat verseng egymással. Az egyik szerint az emberek, életük objektív és szubjektív körülményeit mintegy összegezve, kiszámolják, milyen az életminôségük. Ezen bottomup (alulról felfelé) elmélet értelmében az életminôséget befolyásoló tényezôk változásai azonnali módosulást okoznak a szubjektíven megélt életminôségben. Az alternatív modell szerint inkább fordított a folyamat valamekkora adott szubjektív életminôséggel rendelkezve inkább a körülményeinket értékeljük annak megfelelôen: ha jól érezzük magunkat, jobbnak, ha rosszabbul, rosszabbnak (Szabó 2003). Bár ez utóbbi elmélet inkább harmonizál az empirikus tapasztalatokkal, vagyis azzal, 20

21 hogy egyrészt a szubjektív életminôség szintje egyénenként csak viszonylag lassan változik, másrészt pedig hogy nagyon különbözô körülmények esetén is hasonló lehet, valószínûbb, hogy mindkét mechanizmus jelen van egyszerre: alapvetôen ragaszkodunk életminôség-érzetünkhöz, de bizonyos változások hatására módosítunk azon. Létezik egy harmadik megközelítés is, a forrásunkként használt elemzés szerint azonban azt csak azért szokták idézni a különféle életminôség-tanulmányok, hogy cáfolják, lévén az empirikus eredmények túlnyomó többsége ellentmond neki. Eszerint nem igaz, hogy az objektív körülmények különbözôsége ne okozná a szubjektív életminôség eltéréseit, de minthogy egy adott ország lakosai általában a saját társadalmukon belüli csoportokéhoz mérik saját helyzetüket, az egész országra vetítve, illetve az országok közötti összehasonlításban ezek a különbségek kiegyenlítik egymást, így végül a szubjektív életminôség egységes szintjeihez jutunk (Vicsek 2003). Ez utóbbi feltevéshez köthetô az a teória, amely az életminôség szubjektív szintjének és az objektív körülményeknek az egymástól való elválását magyarázza: eszerint, miként megfelelô mennyiségû táplálékra, alvásra vagy épp szociális életre, úgy bizonyos szintû szubjektív életminôségre is szükségünk van ahhoz, hogy egészségesek maradjunk. Van tehát az életminôségnek egy alapértelmezett szintje, amelyhez feltéve persze, hogy alapvetô szükségletei kielégülnek mindenki ragaszkodik, egyszerûen mert szüksége van arra, hogy bizonyos mértékben sikeresnek, boldognak, elégedettnek lássa saját magát. A fenti elmélettel versenyez az a modell, amely szerint a fejlett országokban mért és értelmezett szubjektív életminôség inkább azért nem differenciált a körülményeknek megfelelô mértékben, mert már elért egy olyan szintet, ahol a pótlólagos erôforrások határhaszna alacsony. Vagyis a fejlett országok lakosainak mindegyike, dacára az akár jelentôs jövedelmi-életkörülménybeli egyenlôtlenségeknek, az életszínvonal olyan fokán van, ahonnan már nagyon nehéz továbblépni. 21

22 AZ ÉLETMINÔSÉG NÉHÁNY RÉSZTERÜLETE Ebben a fejezetben az életminôség egyes részterületeihez kapcsolódó elméleteket és általános kutatási eredményeket tekintjük át. Az életminôségnek természetesen az általunk tárgyaltakon felül is vannak fontosnak ítélhetô részterületei, elsô körben mi mégis ezeket tartjuk meghatározónak. Egészség A WHO meghatározása szerint az egészség a teljes testi, lelki és társadalmi jólétet, és nem pusztán a betegség vagy fogyatékosság hiányát jelenti. Az utóbbi idôben ez a meghatározás kiegészült azzal is, hogy egészségesnek lenni az a képesség, amikor az egyén szociálisan és gazdaságilag is aktív életet tud élni. Leegyszerûsítve tehát, a jó egészségi állapot a minôségi élet feltétele. Maga az egészség definíciója sem feltétlenül egyszerû, de az életminôségé, ha lehet, még nehezebb, hiszen az még tágabban értelmezhetô fogalom, amelybe egyaránt beletartozik az egyén fizikai egészsége, pszichés állapota, társadalmi kapcsolatai és a környezet jelenségeihez fûzôdô viszonya. Az egészséggel kapcsolatos életminôség mérése Az egészséggel kapcsolatos életminôség az életminôség egyik fontos és talán a legbôségesebben kutatott dimenziója, amely arra vonatkozik, hogy az egészségi állapot milyen mértékben járul hozzá az egyén boldogulásához, mennyiben segíti vagy gátolja az egyént alapvetô élettervei megvalósításában (Kopp 2006). Míg a lakosság egészségi állapotát leginkább a halálozási és a megbetegedéssel kapcsolatos statisztikákkal szokták leírni, addig az egészséggel kapcsolatos életminôség az ember egészséggel és betegséggel kapcsolatos szubjektív ítéletére vonatkozik. Az egyén egészségi állapotának meghatározásában természetesen nem szorulhatnak háttérbe az objektív mutatók, de ha csak ezekre vagyunk tekintettel, figyelmen kívül hagyjuk az egészség életminôségre gyakorolt hatását, a veleszületett, illetve a tartós munkaképesség-csökkenést okozó nem egészségügyi problémákat és számos más olyan tényezôt is, amely ugyan orvosi értelemben nem betegség, de jelentôsen befolyásolja az általános közérzetet és az életminôséget (pl. fáradtság vagy levertség). Éppilyen hiba a halálozási mutatók jelentôségének túlhangsúlyozása, hiszen így csak kisebb mértékben veszünk figyelembe egyes, nem kizárólag krónikus betegségeket, amelyek halálozást ugyan nem okoznak, de az életminôség minden dimenzióját szignifikánsan rontják. Az életminôség egészségi dimenziójának mérése eltér azoktól a skáláktól, amelyek az ápolásra szorultságot mérik. Míg az utóbbi azt vizsgálja, mennyiben korlátozott valaki a mindennapi tevékenységek elvégzésében, az életminôség mérésre használt módszerek általában többdimenziósak, és a fizikális egészségen kívül a mentális egészségre is kiterjednek, illetve azt is mérik, hogy az egyén mennyire képes szociális kapcsolatot létesíteni. A szubjektív életminôség egyik kulcseleme, hogy az objektíven mérhetô külsô mutatók mellett, mint például a felnôttkori túlélési ráta (Adult Survival Rate ASR, a 15 éves népességen belül azok aránya, akik várhatóan megérik a 60. életévüket), szubjektív elemekbôl is áll. Olyan, külsô mutatókkal mérhetetlen elemeket foglal magába, mint a közérzet vagy a vitalitás. Fontos azonban megje- 22

23 gyezni, hogy az egészségi állapot szubjektív megítélése rendkívül problematikus. Minthogy ingerszintünk, betegségképünk különbözô, saját egészségi állapotunkat is egészen eltérôen érzékeljük: ugyanazokat az állapotokat a súlyos betegségtôl a kisebb problémáig terjedô skálán valószínûleg mindenki máshova helyezi (Losonczi 1989). Ráadásul az egészség életminôségre gyakorolt hatása sem standardizálható; van, aki fogyatékossága ellenére is úgy érzi, teljes életet él, más pedig akkor sem, ha orvosi szemszögbôl nézve makkegészséges. Ez a nehézség azonban csak jobban kidomborítja, hogy mekkora szerepe van a szubjektív egészségnek. Az egészséggel összefüggô életminôség mérésére több módszer is használatos, ezek közül az egyik legelterjedtebb a QALY (Quality Adjusted Life Year) módszer. Egy ember életének QALY-ban mért hosszát úgy állítják elô, hogy az évek számát megszorozzák azzal az egészségi állapottal összefüggésben kalkulált életminôség-súllyal, amely a hátralévô élet minôségét fejezi ki. Egy ember minôségi életéve 1 QALY, de ha például hetente orvosi kezelésre kell járnia, nyilvánvalóan romlik az életminôsége, mondjuk tíz százalékkal; vagyis egy életévét csak 0,9 QALY-nak számoljuk. A QALYmódszer használata elsôsorban az egészségpolitikai döntéshozatalban elterjedt: a segítségével ugyanis könnyen kiszámolható, hogy mekkora költség árán nyerhetô egy minôségi életév, melyik eljárás várhatóan hány QALY egészségjavulást eredményez, azaz különféle egészségügyi beavatkozások összehasonlíthatóvá válnak költséghasznosság szempontjából. Azt, hogy például egy csípôtörés mennyi QALY veszteséggel jár, nagy elemszámú felmérések alapján kalkulálták ki, melyek során csípôtörést szenvedett emberek számoltak be saját életminôségük alakulásáról. A pácienseknek a vizsgálat során meg kellett jelölniük, hogy 1. a mozgékonyság, 2. az önellátás, 3. a szokásos tevékenységek elvégzése, 4. a fájdalom és rossz közérzet, valamint 5. a szorongás és lehangoltság szempontjából egy háromfokú skálán hogyan értékelik az életminôségüket. Az így kapott válaszokat összegezve és értékelve rendeltek QALY-értéket az adott egészségi állapothoz, jelen esetben a csípôcsonttöréshez. 5. ábra A QALY értékének kiszámítása Mozgékonyság Önellátás Szokásos tevékenységek Fájdalom, rossz közérzet Szorongás, lehangoltság EQ-5D 1 Nincs probléma 2 Némi probléma 3 Képtelen/nagyon erõs Pl. Csípôtörés elõtt: héttel csípõtörés után: évvel csípõtörés után: EQ-5D Index válaszok Csípôtörés elõtt: ,848 6 héttel csípõtörés után: ,166 1 évvel csípõtörés után: ,522 0,166 < 0,522 < 0,848 F O R R Á S: corvinus.hu/download/oktatas/egt/eloadas/w_ea_qol_2006apr27_pentek_handout.pdf 23

24 A fenti ábrán bemutatott hipotetikus példa szerint egy csípôtörött beteg a saját életminôségét a törés után egy évvel a számsorral értékelte, a fent felsorolt öt dimenziót figyelembe véve. Az ezen számsorozathoz rendelt súly 0,552: vagyis a tökéletes egészséghez rendelt 1-es értékhez képest, ami azt jelenti, hogy egy naptári év egy minôségi életévet ér, a csípôtörött beteg életminôsége majdnem a felére csökkent. 6. ábra A csípôtörött egyén életminôséggel súlyozott életéveinek (QALY) alakulása QALY IDÕ Jó egészségi állapot, magas életminõség (majdnem 1 QALY) Változó ütemû javulás Csípõtörés, az egészségi állapot és az életminõség radikális romlása (fájdalmak, mozgásképtelenség; majdnem 0 QALY) Gyógyulás utáni életminõség; körülbelül 3/4 QALY, vagyis életminõségünk negyedével romlott; így egy életévünk alatt csak a háromnegyedét éljük meg a korábbi életminõségünknek Életminõség (QALY)-veszteség a sérülés következtében Életminôség és betegség A klinikai orvosi gyakorlatban az életminôség vizsgálata és értékelése arra irányul, hogy rövid, illetve hosszabb távon a betegség, illetve annak kezelése milyen hatással van a páciens fizikai jólétére, aktivitására, emberi kapcsolataira és lelki egészségére. A tartósan megromlott egészségi állapot ugyanis több szempontból is tragikus lehet az egyén számára, hiszen nemcsak magából a betegségbôl fakadnak hatások (pl. fájdalom), de a betegség következtében az egyén akadályozottá válhat a munkavégzésben, és szociális közege is megváltozhat. Nehézségei akadhatnak például a társas kapcsolatok kialakításában és fenntartásában. Összességében tehát elmondhatjuk, hogy a betegség nemcsak a testi funkciócsökkenés miatt jelent megterhelést az egyén és a társadalom számára, hanem az élet többi területére kiterjedô kompetenciaérzést is negatívan befolyásolja, ami jelentôsen csökkenti a szubjektív életminôséget, és az egészségi állapot további romlását eredményezheti (Kopp 2006). 24

25 A krónikus betegségben szenvedôk életminôségének vizsgálatánál kulcsszerepet játszik a betegségteher (Novák et al. 2006). Ez a betegség által kiváltott minden olyan tényezôt magában foglalja, amely a beteg mindennapjait, életvezetését, életmódját és szabadidejét befolyásolja, és jelzi, hogy a betegség milyen hatást gyakorol az életminôség különféle területeire. Az, hogy egy betegség milyen terhet jelent az egyén és a társadalom számára, több tényezôtôl függ: tartós problémát okoz-e például, krónikus vagy esetleg visszatérô, mekkora gazdasági terhet jelent, és mennyiben fosztja meg a beteget alapvetô funkcióitól (Kovács et al. 2006). Egészségi állapotunkról árulkodik az is, hogy mi magunk mennyit vagyunk hajlandóak tenni a megôrzéséért. A sportolás jót tesz az egészségnek. Egy 2004 végén készített Eurobarometer felmérés szerint az EU lakosságának 38%-a sportol legalább hetente egyszer. Ez az arány országonként eltérô: a legmagasabb Skandináviában, a legalacsonyabb pedig egyes déli országokban, például Portugáliában, valamint némelyik új tagállamban, például Magyarországon. De vannak kivételek a régi tagállamúj tagállam választóvonal alól, a szlovének például nagyon jó kondícióban vannak. Általában több férfi sportol, mint nô, és minél fiatalabb valaki, várhatóan testileg annál aktívabb. 7. ábra A saját bevallásuk szerint sohasem sportolók aránya országonként, 2005 EU-átlag: 40 (EU25) Magyarország: 60 < < F O R R Á S: EUROBAROMETER ábra A túlsúlyos lakosság aránya országonként, 2004 EU-átlag: 13,7 (EU19, OECD-tagok) Magyarország: 18,8 < < F O R R Á S: OECD

26 Anyagi helyzet Az anyagi, jövedelmi viszonyok életminôségre gyakorolt hatása kiemelkedik a többi részhatás közül bár tévedés lenne azt állítani, hogy kizárólagos. Az anyagi jólét mérésére igen elterjedt, nemzetközileg elfogadott, összehasonlítható mutató áll a rendelkezésünkre: az egy fôre jutó GDP. A GDP azonban a társadalmi folyamatoknak csak néhány szegmensérôl képes információt nyújtani. 6 Az egyik legnagyobb probléma a mutatóval, hogy a GDP minden monetáris tranzakciót pozitívan kezel: a társadalom hanyatlása és a természeti csapások okozta károk költségeit, valamint más nyilvánvalóan káros kiadásokat is gazdasági elôrelépésként vesz figyelembe. Többek között a bûnözés is növeli a GDP-t, hiszen az egyéni és közösségi védekezésre költött összegek, a károkozás kijavítása, az esetleges orvosi költségek mind javítják a mutatót. Hasonlóan a börtönök költségei és a káros szenvedélyek gyógyításának költségei is növelik a GDP-t. Megfigyelhetô például, hogy az USA hurrikán és egyéb katasztrófa sújtotta államainak GDP-je az adott évben drasztikusan megnô miközben az életminôség nyilvánvalóan egyáltalán nem javul. A GDP számításakor az egyenlôtlenséget nem vesszük figyelembe; nem tudjuk például azt az életminôség szempontjából fontos információt, hogy egy adott ország GDP-jét a társadalom hány százaléka termeli meg. Emellett a GDP nem veszi figyelembe a piacon kívüli gazdaságot, a háztartásokban, illetve a közösségekben végzett munkát sem. Ezzel olyan, az élet minôsége szempontjából fontos társadalmi funkciókat nem jutalmaz, mint a gyermeknevelés, idôsgondozás, házimunka és önkéntes munka. Ezáltal szinte teljesen annulálja az olyan közösségi projektek reálgazdasági hasznát, mint a Linux vagy a Wikipedia. A GDP kiszámolásakor a természetre gyakorolt emberi beavatkozás is mindig pozitívan jelenik meg. Például egy (nem megújuló) természeti erôforrás kihasználását, esetleges kimerítését bevételként és nem egy vagyon elértéktelenedéseként könyveli el; megsértve ezzel az alapvetô könyvelési szabályokat. Hasonlóan nem bünteti a GDP a környezetszennyezést sem. Elôször a szemét generálása (a csomagolóanyagok, elszállítás stb.) mint pozitív gazdasági aktivitás jelenik meg a nemzetgazdaság számára. Majd a szeméttárolók mûködtetése és a szennyezett területek megtisztítása is mind csak növelik a GDP-t azt az illúziót keltve, hogy a szennyezés duplán jó a gazdaságnak. Az egy fôre jutó nemzeti össztermék jellegénél fogva eltakar több más mutatót, amelyek viszont az élet minôsége szempontjából lényegesek: nem vagy csak korlátozottan következik belôle a várható élettartam, az egészségi színvonal, a képzettség, analfabetizmus szintje, az általános életminôség vagy akár az élettel való elégedettség jellemzôi (UNICEF 2007). Nem vonható kétségbe azonban, hogy ezen utóbbi tényezôk legyenek objektívek vagy szubjektív percepciók fontos feltételei a társadalom stabilitásának és kiegyensúlyozottságának (Inglehart 1990). Az már régóta elfogadott, hogy az anyagi jólét, akár az egy fôre jutó GDP értékével, akár más módon mérve, egyedül semmiképpen sem képes számot adni egy ország életminôségérôl. Meglehetôsen sok próbálkozás van az életminôség valamiféle összetett jelzôszámmal való leírására. A kiválasztott mutatók azonban mint azt már korábban említettük önkényesek, és a kutatók prekoncepcióit tartalmazzák; és ez az esetlegesség különösen hangsúlyosan jelenik meg a mutatók súlyozásakor. A kutatások természetesen idôvel egyre jobbak lettek, de a GDP megkerülhetetlenségét hangsúlyozó kutatók rendszeresen felhívják a figyelmet különbözô módszertani problémákra, amelyek bizonytalanná teszik a felmérések eredményeit. Az egyik legfôbb kritika, hogy az életminôségre vonatkozó válaszok valószínûleg inkább az adott kulturális közeg életrôl alkotott domináns felfogását közvetítik, semmint a valós életminôséget. Ezt határozottan alátámasztja az, hogy a különbözô országokban 6 Természetesen a GDP-t alapvetô mérôszámnak tartjuk, amennyiben egy ország gazdasági aktivitásának és nagyságának, tehát az adott országban elôállított termékek és szolgáltatások adott idôintervallumban számított piaci értékének kifejezésére használjuk. Kritikánk elsôsorban arra irányul, hogy a mutatót egyre többen az életminôség, a jólét általános mérôszámaként használják, vagyis arra, amit az valójában nem mutat. A GDP nagysága természetesen tekinthetô az egyes országok és régiók fejlettségét jelzô (proxy) mutatónak, de semmiképpen sem méri azt. 26

27 élôk mást tekintenek fontos, az életminôségüket meghatározó kritériumnak, hogy ezen különbségek nagyrészt magyarázhatóak az egyes országok objektív körülményeivel. Több összehasonlító, illetve egy-egy országot vizsgáló kutatás (ausztrál, kanadai) is azt mutatta ki, hogy az egyének és családok jövedelme az életminôségüket leginkább meghatározó faktor. Az Economist Intelligence Unit 2005-ös felmérése (EIU 2005) szerint az életminôség országok közti eltérését több mint 50%-ban az egy fôre jutó GDP magyarázza; és a viszony lineárisan változik. Emellett további felmérések igazolják, hogy még a gazdag országokban is azok elégedettebbek az életükkel, akiknek nagyobb a jövedelmük. 9. ábra A jövedelem és a szubjektív életminôség összefüggése N Százalékpontnövekmény ,0 0,9 1,8 1,1 0,4 1,1 81 Elégedettség mértéke (PWI) ,0 74,0 74,9 76,7 77,8 78,2 79,3 normál tartomány 76, , < Háztartás jövedelme (ezer USD) F O R R Á S: Australian Wellbeing Survey Az Eurobarometer felmérése által vizsgált 28 ország közül 24-ben az anyagi jólét az élettel való elégedettség legfontosabb kritériuma volt (Eurobarometer 64). Azonban érdemes megfigyelni, hogy míg az utóbbi évtizedekben az átlagos jövedelmek jelentôsen emelkedtek, addig az élettel való elégedettség csak egészen minimálisan. Ez összefüggésben van azzal, hogy az elvárások tehát az életminôség igényszintjei a jövedelmekkel együtt emelkedtek, így ezek eredôjeként alacsony elégedettségnövekedés jelenik meg. 10. ábra Az EU25 országainak GDP-je és az életükkel nagyon elégedettek aránya (2005) 70% GDP vs. elégedettség Az életükkel nagyon elégedettek 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% GDP/fõ (USD) (PPP, 2005) F O R R Á S: Eurostat, Eurobarometer

28 Az egyén jövedelme és életminôsége közötti nagy korreláció elsôdleges, könnyen belátható magyarázata, hogy az alacsony jövedelem veszélyezteti a jólétet. Azon háztartások, amelyek alacsony bevétellel rendelkeznek, képtelenek elôteremteni a forrásokat arra, hogy védekezzenek a negatív életesemények ellen; ráadásul minden ilyen esemény drasztikusabb hatással van rájuk. Sôt, a szegényebbek több negatív életélményt tapasztalnak, mint a gazdagok, de legalábbis több élményt élnek meg negatívan. Emellett természetesen a jövedelem az egyén egészségére is hatással van; a szegényebb kevésbé engedheti meg magának a jobb minôségû, egészségesebb ételeket, és az országok többségében rosszabb minôségû egészségügyi szolgáltatásokhoz fér hozzá. Emellett figyelemre méltó kutatási eredmény, hogy az egyes országokban mért jövedelemegyenlôtlenségeknek nincs hatása az élettel való elégedettségre (Tóth 2005). Nemzetközi kutatások tapasztalata szerint az egy fôre jutó GDP mértéke nagyobb részben nem gazdasági, hanem társadalmi és kulturális tényezôkkel hozható összefüggésbe. Ezt a jelenséget Polányi Károly nyomán a gazdaság társadalmi beágyazottságának nevezzük. Az elmúlt évtizedben jelentôsen javult az életszínvonal Európában ben az egy fôre jutó GDP PPS-ben 7 kifejezett értéke az EU25-ben volt. Tíz évvel késôbb ez az érték ra emelkedett. Az európai országok életszínvonala a világ legmagasabbjai között szerepel. A GDP, a jövedelem és az anyagi jólét kapcsolata az életminôséggel azonban mégis ambivalens. Az európai adatokat vizsgálva kijelenthetjük, hogy míg az országok GDP-je 1975 és 2005 között folyamatosan és markánsan nôtt, addig az életminôség érdemben nem változott (Eurobarometer 64.). 11. ábra Az életükkel összességében elégedettek és elégedetlenek aránya az EU-ban ( ) Meglehetôsen elégedett Nagyon elégedett Nem valami elégedett Egyáltalán nem elégedett tavasz õsz tavasz tavasz õsz tavasz õsz tavasz õsz tavasz õsz õsz õsz tavasz õsz EB43 EB44 EB47 EB49 EB52 EB53 EB54 EB55 EB56 EB57 EB58 EB60 EB62 EB63 EB64 F O R R Á S: Eurobarometer 64. *Kérdés: Összességében Ön nagyon, meglehetôsen, alig vagy egyáltalán nem elégedett az életével? Ennek az egyik oka a már korábban említett, fejlôdési paradoxonnak nevezett jelenség, amely szerint egy bizonyos szint felett az anyagi jólét nem jár együtt az életminôség növekedésével. Ettôl a ponttól fogva más, nehezebben meghatározható esetenként posztmateriális tényezôk játszanak meghatározó szerepet. Ezen jelenség nemcsak az országok összehasonlítása során figyelhetô meg, hanem az országokon belüli társadalmi csoportok esetében is. Erre kitûnô példa az ausztrál vizsgálat (7. ábra), amely azt mutatja, hogy az életminôségben érzett elsô szignifikáns növekedés a különösen szegények (évi 15 ezer dollárnál kevesebbet keresôk) és a tisztességesen megélni képesek között van. A fizetési lépcsôn ezután két egységet kell ugranunk, és a következô érdemi szubjektív javulást a tisztességesen megélni 7 Purchasing power standards vásárlóerô-egység. Az Eurostat, az Európai Unió statisztikai intézménye a fô értékmutatókat vásárlóerô-egységben (PPS) számolja, ami a tényleges vásárlóerônek megfelelô eurót takarja. 28

29 képesek és a jól keresôk között találjuk (az évi 60 ezer dollárnál többet és kevesebbet keresôk között). Ennél hiába keres bárki is többet, a megélt életminôségében érdemi javulást nem tapasztalhatunk. 12. ábra Az egy fôre jutó GDP az egyes országokban, 2005 Ország GDP PPS-ben kifejezve/fô Belgium (BE) Cseh Köztársaság (CZ) Dánia (DK) Németország (DE) Észtország (EE) Görögország (EL) Spanyolország (ES) Franciaország (FR) Írország (IE) Olaszország (IT) Ciprus (CY) Lettország (LV) Litvánia (LT) Luxemburg (LU) Magyarország (HU) Málta (MT) Hollandia (NL) Ausztria (AT) Lengyelország (PL) Portugália (PT) Szlovénia (SI) Szlovákia (SK) Finnország (FI) Svédország (SE) Egyesült Királyság (UK) F O R R Á S: Eurostat Lakhatás Egy ország lakhatási körülményei több okból is fontos mutatói a lakosok életminôségének. Egyfelôl mint az életminôség megítélésekor különösen Kelet-Európában önmagában is meghatározó vagyoni helyzet egyik legfontosabb összetevôje szûken vett pénzügyi szempontból is számtalan módon befolyásolja az emberek mindennapjait, a lakásszerzéstôl kezdve annak fenntartásán át az eladásáig. Hasonlóképpen egy ország lakáspiacának rugalmassága sok oldalról kapcsolódik a lakosok munkaerô-piaci lehetôségeihez (mobilitás, ingázás), és a társadalmak jólétét erôsen befolyásoló esélyegyenlôség kérdésében is gyakran töltenek be meghatározó szerepet a lakások jellemzôi (szomszédság, oktatási infrastruktúrához való hozzáférés, gyermekek lehetôségei). A háztartások energiafelhasználása (annak pazarló volta) erôsen hat egy ország környezetvédelmi fenntarthatóságára és természeti erôforrásaiban rejlô lehetôségeire, és például a lakástípusok eloszlása (zöldövezeti lakások aránya, lakókörnyezet) közvetlenül is köthetô az életminôség külön mutatójaként számon tartott egészséghez. Mindezeken túl a lakás mint otthon a magánélet és a rekreáció központi elemeként (különösen az utóbbi évtizedekben egyre kikerülhetetlenebb individualizációs folyamatok eredményeként) szintén meghatározó szerepet tölt be a lakosság szubjektív életminôségében nem is beszélve a társadalmi státus és az önkifejezés terén betöltött szerepeirôl. Személyes kapcsolatok Bárminemû társas támogatás, legyen az családi vagy baráti, segíti az egyén integrációját a társadalomba, és bizonyítottan összefügg az életminôséggel. Éppúgy hatással van a szubjektív életminôségre, mint a materiális javak, az egészség vagy a környezet. Ugyan nem létezik pontos definíció arra, hogy mi is a társas támogatás, abban azonban egyetértés van, hogy: A társas támogatás a szociális tranzakció egyik formája, amelynek célja, hogy segítse az egyént a mindennapi életben, különös tekintettel a kritikus élethelyzetekre (Pierce, Sarason és Sarason 1990). Segít az egyén alkalmazkodóképességében Moen 1997), és növeli az emberekbe vetett bizalmat (Degenne és Lebaux 1997). A támogatási formák közül a család szerepe különösen fontos. A család egyszerre jelenti az érzelmi támogatást és sok esetben az anyagi biztonságot is. 29

30 Vallásosság A vallás és az életminôség összefüggésének tárgyalásánál Andorka Rudolf megközelítése alapján vallásosnak tekintjük azt, aki hisz valamely vallás tételeiben, gyakorol bizonyos rituálékat, illetve részt vesz bennük (istentisztelet), vallási élményekben volt része (istennel való személyes kapcsolat), követi a vallási erkölcsi normákat, vallásos közösséghez tartozik, és részt vesz a közösség életében. A WHO kutatása szerint kevésbé depressziósak azok, akik valamelyik fenti értelemben tekintve vallásosak, kevésbé jellemzô rájuk az alkoholfogyasztás, 43%-kal kevesebbet dohányoznak, problémamegoldó képességükre pedig általánosságban igaz, hogy kooperatívabbak és nagyobb toleranciával rendelkeznek. Általában elmondható, hogy a rendszeresen templomba járók az átlagosnál magasabb életminôségrôl számolnak be, ami egyrészt azzal magyarázható, hogy a vallásos gyakorlat támogató társas kapcsolatháló kiépítésére alkalmas életforma a vallási közösségben való részvételnek köszönhetôen, másrészt a vallásos emberek támaszt, célt, értelmet és megnyugvást nyernek hitükön keresztül. Ezzel szorosan összefügg, hogy míg a vallásgyakorlás kapcsolatban áll a depresszió és a reménytelenség alacsony fokával, addig a depresszió és a szorongás jóval gyakoribb azoknak a körében, akiknek mindennapi életviteléhez szervesen hozzátartozik a vallás. Egy lehetséges magyarázat erre az, hogy gyakrabban fordulnak a valláshoz a lelkileg sérülékenyebb emberek, akik ebben lelnek támaszra. Környezet Arra a valamelyest jogos kérdésre, miért is foglalkozunk a fenntartható fejlôdéssel, környezettel és hasonló, a mindennapokban érzékelt életminôséggel nem kifejezetten közvetlen kapcsolatban álló tényezôkkel, két választ is adhatunk. Egyrészt, nem igaz, hogy a környezeti tényezôk nincsenek hatással mindannyiunk pillanatnyi életminôségére. Más az élet egy, a levegôbe vaskos füstoszlopokat eregetô ipari üzem közvetlen szomszédságában, mint az erdô közepén; és az is erôteljesen befolyásolja a közérzetünket, hogy egy forró nyári napon vajon megfürödhetünk-e a szomszédos bányató vizében, vagy ezzel netán az életünket kockáztatjuk. Másrészt azt gondoljuk, hogy az életminôség vizsgálatának a kizárólag a jelenre koncentráló megközelítése túlontúl rövidlátó: más szempontok (például az egészséget már középtávon rongáló, de pillanatnyilag kielégülést okozó életmódbeli szokások) összes hatását figyelembe véve az életminôségnek egészen más perspektíváihoz juthatunk. Ilyen alternatív szempontrendszer az alábbiakban bemutatott fenntartható fejlôdésé is. Fenntartható fejlôdés A környezet és az életminôség kapcsolatával foglalkozó irodalom kulcsfogalma a fenntarthatóság. A fenntarthatóság a természet és a gazdaság, illetve a társadalom viszonyára vonatkozó fogalom. Azt fejezi ki, hogy az adott gazdaság, társadalom képes-e környezete ökológiai eltartóképességén belül maradni, avagy túllépi annak határait. Fenntartható egy gazdaság vagy társadalom, ha csak a természet által létrehozott többletet fogyasztja el, nem veszélyezteti annak megújulóképességét, és a környezet terhelése a természet asszimilációs (a változásokhoz való alkalmazkodó-) képességén belül marad. A fenntarthatóság egy kiterjesztett dimenziója az intergenerációs fenntarthatóság; ennek értelmében úgy kell használnunk a természetet, hogy a jövô generációk is elérhessék a jelenlegiek által megvalósított életszínvonalat és fogyasztást, tehát a kimerülô természeti erôforrásokat nem használhatjuk fel önzô módon vagy meg kell ôriznünk a jövô generációk számára is, vagy pedig 30

31 olyan mértékû kapacitásokat kell kiépítenünk a megújuló erôforrások termelésére, amelyek pótolják a kimerülôeket (Daly 1991). lábnyomán túl kiszámítható egy régió, ország, de egy tevékenység (például a közlekedés), folyamat (a jólét növekedése) ökológiai lábnyoma is ben jelent meg Kanadában Mathis Wackernagel és William E. Rees mûve Ökológiai lábnyomunk Az emberi hatás mérséklése a Földön címmel. A szerzôk felismerték, hogy a hagyományos gazdasági mutatók, például a GDP, veszélyes tévhitekbe ringatnak azzal kapcsolatban, milyen hatással vagyunk mi magunk és tevékenységeink a bennünket körülvevô világra. Ezért bevezettek egy új mutatót, az ökológiai lábnyomot (Ecological Footprint), amely tulajdonképpen a sokat hangoztatott fenntartható fejlôdés megvalósulásának kiváló mércéje. Egy ember ökológiai lábnyoma durván annak a területnek felel meg, amin az általa elfogyasztott javak elôállíthatók és megtermelt hulladékai eltüntethetôk; avagy annak a föld-, illetve vízterületnek, amelyre egy bizonyos emberi közösség meghatározott életszínvonalon való létezésének tetszôlegesen hosszú ideig való fenntartásához szükség lenne, feltételezve a technológiai körülmények, fogyasztási preferenciák és egyéb, a környezetterhelést befolyásoló tényezôk változatlanságát. A lábnyom kiszámításához minden, az emberi léttel összefüggô tevékenységet, folyamatot földterületegyenértékre kell kivetíteni. Ez meglehetôsen bonyolult eljárást eredményezne, ezért a szerzôk a tudományos modelleknél megszokott módon egyszerûsítô megközelítést alkalmaznak, melynek következtében a kiszámított lábnyom a valóságosnál ugyan kisebb lesz, de a nagyságrendeket, arányokat így is jól érzékelteti. Emberek és embercsoportok Az ökológiai lábnyom fô összetevôi egy emberre nézve a következôk: az a terület, amelyen a táplálkozásához szükséges gabona megtermelhetô, az általa elfogyasztott hús elôállításához szükséges legelô nagysága, a fa- és papírfogyasztásának megfelelô nagyságú erdô területe, a hal- és rákfogyasztásával arányos vízterület, a lakásához szükséges földterület, azon erdôterület nagysága, amely az egyéni energiafogyasztásával arányos mennyiségû szén-dioxid megkötéséhez szükséges. Ha egy ország lakóinak lábnyomösszege nagyobb, mint a rendelkezésükre álló föld/vízterület, az ország vagy más országok rovására él, vagy feléli természeti vagyonát. Bár az ökológiai lábnyom fogalma még túlságosan új ahhoz, hogy teljes kimunkáltságot várjunk el tôle, az eddigi kalkulációk (Wackernagel et al. 1999) ijesztôek. A világ legtöbb országának GDP-növekedése mögött a területén rendelkezésre álló természeti vagyon elherdálása húzódik meg. Magyarország például a mai gazdálkodását csak egy, a jelenlegi országterületnél másfélszer nagyobb, benépesítetlen területtel lenne képes 10 milliós lakosságával és tartósan mûvelni, de a vizsgált 52 ország többségénél hasonló a helyzet (Vida 2001). 13. ábra Az emberiség ökológiai lábnyomának alakulása között 1,8 1,6 1,4 Föld bolygók száma 1,2 1,0 0,8 0,6 0,4 0, F O R R Á S: WWF Living Planet Report

32 A fenti ábráról leolvasható, hogy az emberiség ökológiai lábnyoma 1961 és 2003 között több mint háromszorosára nôtt, és valamikor a 80-as évek során lépte át a Föld biokapacitásának határát: akkor haladtuk meg azt a pontot, amikor a Föld népessége éppen annyira terhelte meg a bolygót, amennyit az elbírt. A WWF számítása szerint 2003-ban már 1,2-nyi Földre lenne szükségünk ahhoz, hogy még éppen fenntartható legyen a kihasználása. Az ökológiai lábnyom mértékegysége a globális hektár (gha), amely egy olyan hektárnak felel meg, ahol a termelékenység egyenlô a Föld összesen 11,2 milliárd bioproduktív hektárjának átlagos termelékenységével. Ezek alapján egy, az átlagnál magasabb termelékenységû termôföld egysége egynél több globális hektárt, egyhektárnyi, az átlagosnál alacsonyabb termelékenységû föld pedig egynél kevesebb globális hektárt ér. Az egymillió fônél nagyobb lélekszámú országok közül az Egyesült Arab Emirátusok 11,9, az USA 9,6, Finnország és Kanada egyaránt 7,6, Kuvait 7,3, Ausztrália 6,6, Észtország 6,5, Svédország 6,1, Új-Zéland 5,9, Norvégia pedig 5,8 globális hektárt használ fel lakosonként a gazdasága és életszínvonala fenntartásához. Kína ugyan ma még csak a 69., de növekedô gazdasága és gyors fejlôdése miatt a jövôben kulcsszerepet fog játszani a fenntarthatóság felé vezetô úton. Magyarország jelenleg a 32. helyen áll, fejenkénti 5,1 gha-s fogyasztásával. Az ökológiailábnyom-elemzéseket több szempontból is bírálják, többek között azért, mert nem veszik számításba a többszörös célra használt területeket, vagy mert a becslések nagy része az átlagosnál környezettudatosabb északi életstílus alapján készült, és nem vonatkoztatható mindenkire. Ezenkívül a modell egyéb hibái közé tartozik az is, hogy képtelen az egy háztartásban élôk külön fogyasztóként való kezelésére (például egy tízgyerekes, nagy házban élô családnak a valóságban aránylag biztosan kisebb a környezetterhelése, mint egy kisebb házban élô egyedülálló fogyasztónak, a számítások szerint azonban nem). Hogy kiküszöböljék a fenti hibákat, az ökológiailábnyom-modelleket folyamatosan finomítják, azonban a módszer elsôdleges célja leginkább az erôforrás-takarékosság fontosságának tudatosítása és az iparosodott országokban élôk figyelmének felhívása a környezeti szempontokra. Skandináviában, Európa leggazdagabb országaiban (de Ausztriát is említhetjük itt) kialakult egy példaértékû, a fogyasztói társadalmak környezetvédelem melletti elkötelezettségének legmagasabb szintjét képviselô modell. Kiss Károly (2005) ismertetése alapján ennek fôbb jellemzôi: magas környezettudatosság a lakosság körében (pl. szelektív hulladékgyûjtés), a környezeti tervezés a kormányzati munka fontos része (környezetvédelmi programok), nagy hangsúly az energiamegtakarításon, az energiaracionalizáláson (hôpumpák széles körû alkalmazása, másodlagos hô kinyerése a szennyvízbôl stb.), a megújuló energiaforrások széles körû kiaknázása (Svédországban pl. a kedvezôtlen éghajlati adottságok ellenére is igen elterjedt a napkollektorok használata; dániai szélturbinák, norvégiai vízierômûvek), a reciklálás a termelés és fogyasztás minden fázisában fontos szerepet kap, a tömegközlekedés erôteljes támogatása (Svédországban pl. a tömegközlekedés jármûveire szóló bérlet egyben parkolási engedély is), a kerékpáros közlekedés elômozdítása különféle eszközökkel, környezetvédelmi adók széles körû alkalmazása (Dániában pl. a magas gépkocsiadók miatt az új autók ára több mint megkétszerezôdik; Svédországban a kereskedelem köteles visszaváltani bármilyen italos palackot vagy dobozt), ökológiai adóreform megvalósítása, élenjáró magatartás a nemzetközi környezetvédelmi egyezményekben. 32

33 Ezek az országok tehát mindent megtesznek a környezet védelme érdekében, amit mûszaki és pénzügyi lehetôségeik megengednek. Ökológiai lábnyomuk azonban még mindig magasabb, mint Magyarországé, ahol a lakosság döntô részének egyáltalán nincs környezettudata (Kiss 2005). Pontosabban fogalmazva, elméleti környezettudata van, a környezettudatos viselkedés azonban itt a legkevésbé jellemzô Európában. Utazás A turizmus és az utazás alapvetôen kétféleképpen hozható összefüggésbe az életminôséggel. Az, hogy ki mennyit, milyen körülmények között, milyen céllal, kikkel és hová utazik, több szempontból is információban bôvelkedô mutatója lehet az életminôségnek. Az utazás ténye önmagában mutatója az életminôségnek, hiszen megfelelô anyagi jólétet és az utazást lehetôvé tevô egészségi állapotot feltételez; ezenkívül azonban két irányban is fejleszti az életminôséget. Hat egyrészt az utazásban részt vevôk életminôségére, másrészt azokéra, akik fogadó félként mûködnek közre az élményszerzéssel együtt járó környezetváltozásban (Coskun Rahtz Sirgy 2003). Az utazásban és a turizmusban való érintettség (akár szállásadóként, akár az idegenforgalomban dolgozóként, akár még közvetettebben) ugyanakkor jó eséllyel szélesíti a viszonyítási alapot saját életünk, életkörülményeink megítélésénél. A viszonyítási alap szélesedése persze nem egyértelmûen pozitív folyamat, hiszen legalább annyira eredményezhet anomikus elbizonytalanodást és elégedetlenséget, mint az elégedettség megszilárdulását. biztosítók számára is. A turizmus nem más, mint kölcsönhatás emberek, kultúrák, tájak és életminôségek között. Az üdülésen részt vevôk átmenetileg kötelezettségek nélküli, választott életformát élhetnek (táplálkozás, testmozgás, pihenés), legyen szó akármilyen komfortfokozatú üdülésrôl a kempingtôl a luxusszállodáig. Az érintett célterületeken a turizmus ösztönzéséhez magas szintû alap- és idegenforgalmi infrastruktúrát hoznak létre, amely környezet a helyi lakosság életminôségét is kedvezôen befolyásolja. Mindez áttételesen ugyancsak pozitívan hat az iskolázottságra, a nyelvismeretre és a munkavállalási esélyekre, valamint elôsegíti a materiális és immateriális kulturális értékek (múzeumok, kastélyok, várak, tradíciók, szokások és hagyományok) ápolását, fennmaradását. A hivatással, tanulással együtt járó utazás egyes fajtáinak (pl. konferenciaturizmus, hosszabb szakmai kiküldetés, párnapos külföldi utak) úgyszintén lehet az üdüléshez hasonló pozitív hatásuk az életminôségre, de ez általánosságban nem jelenthetô ki; a munkával járó utazások számos fajtája (pl. ingázás) kifejezetten rontja az életminôséget. A szabadidôs turizmus (üdülés) a nyilvánvaló anyagi hasznon túl jelentôs életminôség-fejlesztô potenciállal rendelkezik ráadásul nemcsak a környezetet változtatók, hanem a megváltozott környezetet 33

34 KUTATÁSOK ÉS ÉLETMINÔSÉG-MUTATÓK Ebben a fejezetben kísérletet teszünk a legismertebb összetett (vagyis sok szempontot figyelembe vevô) életminôség-mutatók osztályozására, a fejezet befejezô részében pedig röviden bemutatjuk a világ legismertebb életminôség-indexeit. Aligha van olyan kutató, aki az életminôség tanulmányozására valaha is idôt szentelt, és ne merült volna fel benne a vágy egy mindenre kiterjedô, mindenre választ adó, lehetôleg univerzális mutató megalkotására. Egy olyan mutatóéra, amely lehetôvé tenné a különbözô országokban, más-más élethelyzetekben lévô emberek életminôségének összehasonlítását, sôt akár kiszámítását. Ez azonban lehetetlen vállalkozás: a tökéletes mutató megalkotását az eltérô definíciókon túl az is akadályozza, hogy az árnyaltabban mért dimenziók esetében egyre nagyobb annak a valószínûsége, hogy nem léteznek területi (pl. országok közötti) összehasonlítást lehetôvé tevô mutatók. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne lehetne érvényes mutatóit elôállítani a valamiféleképpen definiált életminôségnek, fejlettségnek, életszínvonalnak, boldogságnak és megelégedettségnek csakhogy ezek szükségszerûen nem lesznek tökéletesen átfogóak. Egy kanadai kutatóintézet (Centre for the Study of Living Standards) a jellemzôen országszintû, összetett életminôség-mutatókat elemezve arra a következtetésre jutott, hogy a mégoly általánosnak és univerzálisnak szánt indexek is kivétel nélkül magukon viselik annak a kultúrának a nyomait, amelybôl származnak. Európában például valószínûleg értetlenül állnánk a középiskolás korúak fegyverviselését firtató kérdések elôtt, de az egészségbiztosítással rendelkezôk aránya sem bír releváns információtartalommal a jellemzôen teljes körûen biztosított társadalmak vidékén szemben az Egyesült Államokkal, ahol ez valóban jó mérôszáma lehet a jólétnek. A kulturális jellegzetességek mellett az is érzékelhetô és tendenciózus torzításokat okoz, hogy ki az életminôség-indexek megrendelôje vagy megalkotója (hogy kormányzati vagy civil szerv-e). A kormányzatok elsôsorban politikai céljaikhoz, háttér-információul készítenek/ készíttetnek életminôség-mutatókat, ezért nem csupán a kutatáshoz rendelkezésre álló saját eszköztárukból adódóan, de céljaikból eredôen is az objektív mutatókat tartalmazó kutatásokat preferálják, és ezen belül is kiemelten a gazdasági dimenziójúakat részesítik elônyben. A civil szervezetek, kutatóközpontok ezzel szemben sokkal inkább a társadalomban zajló jelenlegi és múltbeli folyamatok összességére kíváncsiak, és ezek változásait és belsô összefüggéseit kutatják, ezért nagyobb figyelmet fordítanak a szubjektív jelenségekre. A legismertebb életminôség-indexek A GDP-vel 8 való életminôség-mérés problémáinak feloldására számtalan megoldási javaslat született az elmúlt fél évszázadban. Az életminôség fogalmának megjelenése, majd a témában született publikációk számának dinamikus bôvülése maga után vonta a különbözô életminôség-indexek kidolgozását is. 8 A GNP/GDP mutatók közötti különbséget célszerû figyelembe venni attól függôen, hogy tôkeexportôr vagy inkább tôkeimportôr országot vizsgálunk, hiszen a GDP esetében területi alapon történik az összesítés, a GNP pedig a termelô/értékesítô vállalat nemzeti hovatartozását veszi alapul az elsô év, amikor a nemzetközi gyakorlatban a GDP használata felváltotta a GNP-ét. Ezzel a multinacionális vállalatok telephelyeiként szolgáló (alacsony munkabérû, életszínvonalú stb.) országok növekedésérôl a valóságosnál kedvezôbb képet kapunk, míg az ezen vállalatok anyavállalatainak székhelyét képezô országokéról kedvezôtlenebbet (Vanicsek et al 2003). Mindezen jelenségek ismerete ellenére a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap továbbra is a GDP mentén alakítja fejlesztési politikáját, mert számukra az jelenti a sikeres gazdasági fejlesztést, ha kielégítô az egy fôre jutó GDP nagysága (Daly Cobb 1994). 34

35 Különbözô elméletek és a hozzájuk tartozó mutatók próbálták kiegészíteni, korrigálni az alapvetôen gazdasági (de nemzetközi összehasonlításra alkalmas, könnyen elôállítható és általánosan elfogadott) mutatókat. Az újabb jólétkoncepciók közül szinte egyik sem tematizálja olyan átfogóan a jó élet dimenzióit és kritériumait, mint az életminôség (Fekete 2006). Az olyan koncepciók, mint például a fenntartható fejlôdés (Sustainable Development), az emberi fejlôdés (Human Development) koncepciója vagy például az élhetôség (Livability) fogalma a jólét egyes aspektusait hangsúlyozzák, amelyek a megváltozott gazdasági, társadalmi és politikai körülmények között nagyobb jelentôségre tettek szert. Ezek az elméletek mint az a korábbi fejezetünkben is látható volt csak részben fedik egymást, és többé-kevésbé az életminôség köré csoportosulnak. Születtek olyan nemzeti indikátorok is, amelyek lemondva a nemzetközi összehasonlítás igényérôl, saját körülményeik között igyekeztek olyan indexet kialakítani, amely alkalmas az életminôség, az élet teljessége alakulásának mérésére. A módszertanilag meglehetôsen szerteágazó skáláknak és indexeknek bôséges irodalma van, az alábbiakban a leggyakrabban hivatkozott komplex életminôségi mutatószámok közül foglaljuk össze röviden azokat, amelyeket megítélésünk szerint valamilyen szempontból érdemes kiemelni. Finomított gazdasági mutatók Az elsônek tartott kezdeményezés, amely a GDP-t felváltó, de legalábbis bôvítéssel reálisabbá tevô mutató nemzetközi kidolgozására irányult, az 1970-es évek elejére tehetô, és William D. Nordhaus és James Tobin nevéhez fûzôdik. A szerzôk szándéka az volt, hogy a nemzeti jövedelem mutatóját a tágan értelmezett gazdasági jólét mutatójává fejlesszék. Gazdaságijólét-mutatójuk (MEW Measured Economic Welfare) a humán tôkébe való beruházásként tekinti az egészségügyi és az oktatási kiadásokat, de e két nagy területen kívüli olyan kiadási tételeket is figyelembe vesznek, amit a GDP nem. Ilyen például a tulajdonos által lakott lakás, a szabadidô értéke és egyes nem-piaci termékek. Ugyanakkor nem minden kiadással számolnak, amivel a GDP-számítás igen; azokkal nem törôdnek, amelyek önmagukban nem járulnak hozzá a jólét növekedéséhez. Az ilyen köztes kiadásokra sokszor idézett elem például a rendôrség fenntartása. A szerzôk mutatójukat az 1929 és 1965 közötti USA példáján összevetették a GNP-vel, és a két mutató együttjárása miatt a sajátjukat értelmetlennek minôsítették (Daly 1996). A MEW továbbfejlesztéseként jött létre a környezeti változásokat is integrálni próbáló Net Economic Welfare (NEW), amelyet elôdjével együtt szoktak emlegetni, egyrészt a kidolgozók (P. A. Samuelson és W. D. Nordhaus) közötti átfedés, másrészt a hasonló eredmények miatt. A NEW ugyanis hiába finomította tovább a GNP-t, és a számtalan, a jólétre közvetlenül hatást nem gyakorló és környezeti károkat okozó elem kiiktatása mellett hiába számította be a szabadidôt, a házimunkát és egyes feketegazdasági tevékenységeket, a GNP-vel szorosan korreláló mutató maradt. A mutatók kidolgozásának eddig tárgyalt vonalába illeszkedik a MEW felülvizsgálataként 1989-ben John és Clifford Cobb, valamint Hermann Daly által kidolgozott, átfogó gazdasági jóléti mutató. A fenntartható gazdasági jólét index (ISEW Index of Sustainable Economic Welfare) alapja a jövedelmi egyenlôtlenség indexével korrigált lakossági fogyasztás, és elôdeihez hasonlóan ez az index is tartalmaz környezeti költségeket 9, valamint a jóléthez hozzá nem járuló oktatási és egészségügyi magánkiadásokat, azonban új elemei is figyelemre méltóak. Ilyen a már említett jövedelemeloszlásban beálló változások tekintetbevétele, valamint az, hogy az aggregált mutató értékébôl levonják az országos szintû reklámkiadások, az ingázás és az urbanizáció, valamint a motorizált közlekedési 9 Pl. vízszennyezés, levegôszennyezés, zaj okozta károk, mocsarak és lápok elvesztése, mezôgazdasági területek csökkenése és nem megújuló erôforrások kimerülése. 35

36 balesetek költségeit. Az elôdeinél jóval összetettebb ISEW sem vette figyelembe egy adott ország GNP-növekedésének a globális környezetre, ezen belül más országok állampolgárainak jólétére gyakorolt hatását. Nem volt levonás sem a legális káros termékek, mint az alkohol vagy a dohány, sem az illegálisak, mint a kábítószerek miatt. Mégis, az ISEW végre olyan mutató volt, amely nem mindig volt pozitív összefüggésben a GNP-vel. Az alkotók e mutató alapján azt a következtetést vonták le, hogy a GNP növelése az USA történelmének 1980-at követô szakaszában hatástalan, de a korábbiakhoz viszonyítva legalábbis kevésbé hatékony módja a jólét növelésének (Daly 2001). Daly és Cobb módszere alapján Németországra, Nagy Britanniára, Skóciára és Ausztriára már készültek ISEW-számítások, de a dán és a holland index is kidolgozás alatt van. Az eddigi vizsgálatok alapján az a következtetés vonható le, hogy a jólétet negatív irányba módosító két legfontosabb tényezô a jövôbeli jólétet veszélyeztetô hosszú távú környezeti degradáció és a jövedelmi egyenlôtlenségek növekedése. A folyamatos továbbfejlesztés következô mérföldköve a Redefining Progress kutatócsoport (Ted Halstead, Jonathan Row és Clifford Cobb) mutatója, az 1995-ben kidolgozott valódi fejlôdés mutató (GPI Genuine Progress Indicator). Ennek a mutatónak a hozzáadott értéke azon túl, hogy a korábbiaknál még szélesebb körû mutatórendszert integrál, hogy a fogyasztásnál a háztartást veszi alapul, és a különbözô figyelembe vett költségkategóriáknak szemléletes elnevezést is ad: defenzív kiadásokról (például kórházi és ingázási költségek, környezetszennyezés utólagos elhárítása stb.), társadalmi költségekrôl (például családok szétzilálódása, alulfoglalkoztatottság stb.) és a környezeti tôke (természeti erôforrások) amortizációjáról beszél. A GDP-tôl eltérôen a GPI hosszú távú szemléletet tükröz. Amíg a GDP csak az adott év kiadásainak összességét veszi számba, addig a GPI a természeti és társadalmi tôke kimerülésével is számol, és ezzel az aktuális gazdasági tevékenységek hosszú távú fenntarthatóságáról is informál. A korábbi elemek finomodásán túl a figyelembe vett új elszámolható költségek és kiadások között megtalálható például a gyermeknevelés, a bûnözés, a családok szétzilálódásának értéke. 14. ábra A GDP és a GPI alakulása, A valódi fejlôdés mutató (Genuine Progress Indicator) az Egyesült Államokban nem mutat emelkedést (ezer USD) Egy fôre jutó GDP Egy fôre jutó GPI F O R R Á S: Redefining Progress A gazdasági jellegû mutatók árnyékából kilépô összetett (kompozit) indexek Az életminôség mérésére hivatott többdimenziós mutatóknak csak egy része alapul a GNP vagy a GDP korrekcióján. Az egyik legismertebb és legsikeresebb mutató, amelynek megközelítése eltér az eddigiektôl, az erôforrásokra koncentráló emberi fejlôdés index (HDI Human Development Index), az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP) által 1990-ben kidolgozott mutató. Kiindulópontja, hogy az egyének eltérô preferenciáiknak megfelelôen eltérô módon értékelik a különbözô, általuk elérhetô megvalósulásokat, így ha az életminôséget csak a tényleges életkörülmények (megvalósulások) 36

37 alapján értékeljük, akkor ezzel részben a különbözô preferenciákat hasonlítjuk össze. A koncepció gondolati alapja a Nobel-díjas Amartya Sen azon megközelítése, amely lehetôségként tekint az emberek rendelkezésére álló erôforrásokra, élesen megkülönböztetve azokat az elért eredményektôl. A HDI az életminôséget az alapján méri, hogy az egyének számára milyen mértékben állnak rendelkezésre azok az erôforrások, amelyekkel az általuk magasra értékelt életkörülmények elérhetôk (Berger-Schmitt és Noll 2000). Az emberi fejlôdés koncepciójának kidolgozói világosan kifejtik azon nézetüket, mely szerint a gazdasági output növekedése szükséges, de nem elégséges feltétele, valójában csak egy lehetséges eszköze a társadalmi jólét javításának. Az egyes politikai döntések célszerûsége éppen annak alapján minôsíthetô, hogy azok milyen mértékben járulnak hozzá a gazdasági növekedésbôl eredô többleterôforrások méltányos elosztásához, ezáltal az emberi fejlôdés növeléséhez (Husz 2001). Az emberi fejlôdés koncepciója a gazdaság teljesítménye mellett még két tényezôt tekint alapvetô dimenziónak: a hosszú és egészséges életet és a tanultságot. A HDI fejlôdésnek tekinti az egyenlô súllyal figyelembe vett mutatók mentén való pozitív elmozdulást, mert a koncepció szerint az növeli az emberek választási lehetôségeinek halmazát. Az országok közötti rangsorolás céljával kidolgozott HDI mutató nyilvánosságra kerülését követôen jelentôs átalakításon ment keresztül, evolúciójának önálló irodalma van. 15. ábra HDI-rangsor (2006) Rangsorolás Emberi Születéskor Felnôtt Elemi, Egy Vár- Oktatási GDP- Egy HDI szerint fejlôdés várható írástudók közép- és fôre ható index index fôre index élettartam aránya felsôfokú jutó élet- jutó (HDI) (év) (%, 15 képzésre GDP tartam GDP évesnél beirat- (PPP index pozíció nem kozók USD) (PPP fiatalabbak) összesített 2004 USD), 2004 aránya mínusz a (%) HDI pozíció Emberi fejlôdés (HDI) 1. Norvégia 0,965 79,6.. e 100 f ,91 0,99 0, Izland 0,960 80,9.. e 96 g ,93 0,98 0, Ausztrália 0,957 80,5.. e 113 f ,92 0,99 0, Írország 0,956 77,9.. e ,86 0,99 1, Svédország 0,951 80,3.. e ,92 0,98 0, Kanada 0,950 80,2.. e 93 g, h ,92 0,97 0, Japán 0,949 82,2.. e ,95 0,94 0, Amerikai Egyesült Államok 0,948 77,5.. e ,88 0,97 1, Svájc 0,947 80,7.. e ,93 0,95 0, Hollandia 0,947 78,5.. e ,89 0,99 0, Finnország 0,947 78,7.. e 100 f ,89 0,99 0, Luxemburg 0,945 78,6.. e 85 h, l l 0,89 0,94 1, Belgium 0,945 79,1.. e ,90 0,98 0, Ausztria 0,944 79,2.. e ,90 0,96 0, Dánia 0,943 77,3.. e 101 f ,87 0,99 0, Franciaország 0,942 79,6.. e ,91 0,97 0, Olaszország 0,940 80,2 98,4 e ,92 0,96 0, Egyesült Királyság 0,940 78,5.. e 93 g ,89 0,97 0, Spanyolország 0,938 79,7 98,0 e, k ,91 0,98 0, Új-Zéland 0,936 79,3.. e 100 f ,90 0,99 0, Németország 0,932 78,9.. e 89 g ,90 0,96 0, Hong Kong (Kína) 0,927 81,8.. l ,95 0,88 0, Izrael 0,927 80,0 97, ,92 0,95 0, Görögország 0,921 78,3 96,0 e ,89 0,97 0,

38 Rangsorolás Emberi Születéskor Felnôtt Elemi, Egy Vár- Oktatási GDP- Egy HDI szerint fejlôdés várható írástudók közép- és fôre ható index index fôre index élettartam aránya felsôfokú jutó élet- jutó (HDI) (év) (%, 15 képzésre GDP tartam GDP évesnél beirat- (PPP index pozíció nem kozók USD) (PPP fiatalabbak) összesített 2004 USD), 2004 aránya mínusz a (%) HDI pozíció Emberi fejlôdés (HDI) 25. Szingapúr 0,916 78,9 92,5 87 m ,90 0,91 0, Koreai Köztársaság 0,912 77,3 98,0 e, k ,87 0,98 0, Szlovénia 0,910 76,6.. e, l ,86 0,98 0, Portugália 0,904 77,5 92,0 e, k ,87 0,96 0, Ciprus 0,903 78,7 96,8 79 g ,90 0,91 0, Csehország 0,885 75,7.. e ,85 0,93 0, Barbados 0,879 75,3.. e, h, l 89 h h, n 0,84 0,96 0, Málta 0,875 78,6 87,9 e ,89 0,86 0, Kuvait 0,871 77,1 93,3 73 g p 0,87 0,87 0, Brunei Szultánság 0,871 76,6 92,7 77 g h, g 0,86 0,88 0, Magyarország 0,869 73,0.. e, l ,80 0,95 0, Argentína 0,863 74,6 97,2 89 h ,83 0,95 0, Lengyelország 0,862 74,6.. e, l ,83 0,95 0, Chile 0,859 78,1 95, ,89 0,91 0, Bahrein 0,859 74,5 86,5 85 g ,82 0,86 0, Észtország 0,858 71,6 99,8 e ,76 0,97 0, Litvánia 0,857 72,5 99,6 e ,79 0,97 0, Szlovákia 0,856 74,3 100,0 e, k ,82 0,92 0, Uruguay 0,851 75,6.. l 89 g, h ,84 0,95 0, Horvátország 0,846 75,2 98,1 73 h ,84 0,90 0, Lettország 0,845 71,8 99,7 e ,76 0,96 0, Katar 0,844 73,0 89, h, r 0,80 0,85 0, Seychelle-szigetek 0,842 72,7 h, m 91,8 80 g ,80 0,88 0, Costa Rica 0,841 78,3 94, p 0,89 0,87 0, Egyesült Arab Emirátusok 0,839 78,3.. l 60 g, h p 0,89 0,71 0, Kuba 0,826 77,6 99,8 e 80 h.. s 0,88 0,93 0,67 43 F O R R Á S: 16. ábra Magyarország és néhány európai ország HDI-trendje ( ) 1 0,9 0,8 0, PL HUN CZ AUS S IRL POR F O R R Á S: 38

39 A környezô országok közül egyedül Magyarországnak van 1975-ig visszamenôleges HDI-indexe, így összehasonlítás a régióbeli országokkal csak az elmúlt tíz év alapján tehetô. Ebbôl látható, hogy Magyarország az 1985-tôl kezdôdô tízéves stagnálást követôen az utóbbi évtizedben Lengyelországgal azonos HDI-értékkel rendelkezik, valamivel rosszabbal, mint Csehország. A nyugat-európai országokkal történô összehasonlításból kiderül, hogy a magyar HDI-index a portugálhoz közelít a leginkább. Az elmúlt másfél évtized ír csodája a HDI értékekben is megmutatkozik. Természetesen a HDI sem elôzmények nélküli, több korábbi életminôség-mutató is hasonló módszertan alapján próbálta mérni a jólétet. A legismertebb a Morris David Morris által 1979-ben létrehozott fizikai életminôség index (PQLI Physical Quality of Life). Ez a késôbbi HDI-hez hasonlóan a várható élettartamot és az analfabetizmus arányát vette alapul, a harmadik egyenrangú dimenzió azonban nem gazdasági volt, hanem a várható élettartammal összefüggésben álló csecsemôhalandóság. A kidolgozott indikátorok között természetesen vannak olyan bravúros megoldások is, amelyek rendkívül szerteágazóak, és ugyan nemzetközi rangsor felállítására is alkalmasak, de egyhamar biztosan nem válnak gyakran idézett mutatóvá a politikai vagy a közbeszédben. Az indikátorokkal foglalkozó szakirodalom ezek közé sorolja a társadalmi fejlôdés súlyozott indexét (WISP Weighted Index of Social Progress), amelyet 46 jelzôszám egy mutatóba sûrítésével Richard Estes dolgozott ki 1984-ben. A figyelembe vett fôbb dimenziók közé tartozik az egészség, a nôk helyzete, a védelmi erô, a gazdaság, a demográfia, a környezet, a társadalmi káosz, a kulturális különbözôség és a jóléti törekvések. 17. ábra WISP-rangsor, 2000 Helyezés Ország WISP, 1990 WISP, Dánia Svédország Norvégia Finnország Luxemburg Németország Ausztria Izland Olaszország Belgium Nagy-Britannia Spanyolország Hollandia Franciaország Írország Svájc Új-Zéland Japán Magyarország Portugália Görögország Ausztrália Bulgária Csehország Szlovákia Kanada Szlovénia USA Lengyelország F O R R Á S: 39

40 Az alábbiakban az életminôséget mérô mutatók további két csoportjából ismertetünk néhányat röviden. Az egyik csoportba a think tankek által kidolgozott, közérthetô mutatók tartoznak, a másikba pedig az egy-egy ország által kidolgozott életminôség-indexek. Az életminôség-mutatók celebjei Economist Intelligence Unit, Quality of Life Index Az elmúlt 10 év indexei közül a Lind által kidolgozott Life Product Indexet (Lind 1992, Lengyel 2002) és a Diener által a fejlôdô és a fejlett országok sajátosságainak figyelembevételével kifejlesztett, 7 mutatót aggregáló indikátort, a Basic és az Advanced Quality of Life Indexet szokás említeni (Diener 1995, Lengyel 2002), ezek azonban nagy vonalakban megegyeznek az eddigiekkel, bár természetesen más-más változókat vesznek alapul. A megfogalmazásában az egyetlen negatív, a harmadik világbeli országok problémáira fókuszáló nemzetközi emberi szenvedés index (IHSI International Human Suffering Index) kezdetben tíz, majd évrôl évre szaporodó számú mérôszám segítségével rangsorolja a világ több mint 140 országát az életkörülmények alakulása szempontjából. Meglehetôsen széles merítéssel a hagyományos mutatókon kívül olyan adatokat is figyelembe vesz, mint például a napi kalóriafogyasztás, a kormányzati elnyomás mértéke vagy az utazási szabadság. Tudományosan kidolgozott koncepció helyett ennek az indexnek az erôssége a hátterében rejlô, az egyes szempontokat rendkívüli részletességgel lefedô, nyilvánosan elérhetô adatbázis. Az IHSI-hez hasonló indikátorok sora hosszan folytatható, ezek bemutatása és az általuk felvetett kérdések érdemi tárgyalása túlmutat e tanulmány keretein. Az EIU életminôség-indexe 9 területet foglal magába, amelyek értékét súlyozottan veszi figyelembe: anyagi jólét (GDP), egészség (születéskor várható élettartam), politikai stabilitás és biztonság (az EIU saját politikai stabilitási és biztonsági mutatója), családi élet (válások aránya), közösségi élet (templomba járás gyakorisága és szakszervezeti tagság kombinált mutatója), klíma (átlagos hômérsékletváltozás), munkahelyi biztonság (munkanélküliségi ráta), politikai szabadság (a Freedom House 7 fokú politikai szabadság skálája), valamint nemek közötti egyenlôség (nôk és férfiak átlagos keresetének aránya). Mint az a 2005-ös országrangsor alábbi táblázatából látható, egyes országok GDP alapján meghatározott sorrendje megegyezik az EIU életminôség-indexe alapján képzettel (pl. Magyarország, Norvégia, Albánia és Kirgiz Köztársaság), míg más országok a két szempont alapján nagyon eltérô helyezést érnek el (pl. Nagy-Britannia, Svédország, Oroszország, Egyesült Arab Emirátusok). 40

41 18. ábra EIU Quality of Life Index rangsor (2005) Életminôség-index a világ országaiban, 2005 (1-tôl 10-ig terjedô skálán) Életminõség Egy fõre jutó GDP Pontszám Pozíció USD (PPP) Pozíció Pozíció a rangsorban a rangsorban változása Írország 8, Svájc 8, Norvégia 8, Luxemburg 8, Svédország 7, Ausztrália 7, Izland 7, Olaszország 7, Dánia 7, Spanyolország 7, Szingapúr 7, Finnország 7, Amerikai Egyesült Államok 7, Kanada 7, Új-Zéland 7, Hollandia 7, Japán 7, Hong Kong 7, Portugália 7, Ausztria 7, Tajvan 7, Görögország 7, Ciprus 7, Belgium 7, Franciaország 7, Németország 7, Szlovénia 6, Málta 6, Egyesült Királyság 6, Dél-Korea 6, Chile 6, Mexikó 6, Barbados 6, Cseh Köztársaság 6, Costa Rica 6, Malajzia 6, Magyarország 6, Izrael 6, Brazília 6, Argentína 6, Katar 6, Thaiföld 6, Srí Lanka 6, Fülöp-szigetek 6, Szlovákia 6, Uruguay 6, Panama 6, Lengyelország 6, Horvátország 6, Törökország 6, Trinidad és Tobago 6, Ecuador 6, Peru 6, Kolumbia 6,

42 Életminõség Egy fõre jutó GDP Pontszám Pozíció USD (PPP) Pozíció Pozíció a rangsorban a rangsorban változása Kuvait 6, El Salvador 6, Bulgária 6, Románia 6, Venezuela 6, Kína 6, Vietnam 6, Bahrein 6, Litvánia 6, Jamaica 6, Marokkó 6, Lettország 6, Omán 5, Észtország 5, Egyesült Arab Emirátusok 5, Líbia 5, Indonézia 5, Szaúd-Arábia 5, India 5, Paraguay 5, Jordánia 5, Nicaragua 5, Banglades 5, Albánia 5, Dominikai Köztársaság 5, Egyiptom 5, Algéria 5, Bolívia 5, Tunézia 5, Szerbia és Montenegró 5, Örményország 5, Azerbajdzsán 5, Grúzia 5, Irán 5, Macedónia 5, Guatemala 5, Honduras 5, Dél-Afrika 5, Pakisztán 5, Bosznia és Hercegovina 5, Ghána 5, Kazahsztán 5, Szíria 5, Ukrajna 5, Moldova 5, Fehéroroszország 4, Uganda 4, Türkmenisztán 4, Kirgiz Köztársaság 4, Botswana 4, Oroszország 4, Üzbegisztán 4, Tádzsikisztán 4, Nigéria 4, Tanzánia 4, Haiti 4, Zimbabwe 3, F O R R Á S: 42

43 Boldog bolygó index (HPI Happy Planet Index) Az egyes országokra kiszámítható HPI háromdimenziós; figyelembe veszi a születéskor várható élettartamot, az élettel való elégedettséget és az ökológiai lábnyomot. Az élettel való elégedettséget egyetlen kérdéssel méri, amelyet a nemzeti statisztikákból vesz. Az indexet kidolgozó New Economics Foundation a honlapján részletes módszertani útmutatót közöl. Ebben megtalálható mindhárom dimenzió részletezése és a dimenziók aggregálásának leírása is. Az indikátort alkotó három mutató elôállítását követôen a HPI-t úgy számolják ki, hogy az élettel való elégedettséget megszorozzák a születéskor várható élettartammal, 19. ábra HPI-rangsor (2006) majd elosztják az ökológiai lábnyom értékével. Helyezés Ország Élettel való Várható Ökológiai HPI elégedettség élettartam lábnyom komponens komponens komponens 1. Vanuatu 7,4 68,6 1,1 68,2 2. Kolumbia 7,2 72,4 1,3 67,2 3. Costa Rica 7,5 78,2 2, Dominika 7,3 75,6 1,8 64,5 5. Panama 7,2 74,8 1,8 63,5 6. Kuba 6,3 77,3 1,4 61,9 31. Kína 6,3 71,6 1, Málta 7,5 78,4 3,5 53,3 65. Svájc 8,2 80,5 5,3 48, Nagy-Britannia 7,1 78,4 5,4 40, Lengyelország 5,9 74,3 3,8 39, Svédország 7,7 80,2 7 38, Románia 5,2 71,3 2,7 37, Magyarország 5,7 72,7 3,5 37, Csehország 6,4 75,6 5 36, Szlovákia 5,4 74 3,6 35, USA 7,4 77,4 9,5 28,8 F O R R Á S: A táblázatból látható, hogy a HPI teljesen más országok közötti rangsort eredményez, mint például a gazdasági mutatók alapján képzettek. Az elsô európai ország Málta (40. helyezett), a területénél 9,5-szer nagyobbnak megfelelô mértékben pazarló Amerikai Egyesült Államok pedig csak a 150. helyezést érte el. Magyarország a 2006-os rangsorban Svédország és Románia mögött a 121. helyen áll. A nemzetközi szervezetek és think tankek globális életminôség-mutatóinak folyamatosan bôvülô sora mellett az elmúlt évtizedben több nemzeti mutató kidolgozásával is próbálkoztak. A nemzeti mutatók célja többnyire egy olyan, helyben releváns koordinátarendszer beazonosítása, amelyben mérhetôvé válik a következô idôszak fejlôdése, az életkörülmények javulása vagy maga az életminôség. Az ilyen jellegû mutatók kidolgozásában egyértelmûen az angolszász országok járnak az élen. Nemzeti életminôség-indexek Gazdasági életkörülmények index (ELSI Economic Living Standard Index) Az új-zélandi Szociális Fejlôdés Minisztériuma által kidolgozott, elsôsorban a gazdasági életkörülményeket számszerûsítô index négy dimenzió harmincnál is több mutatójának felhasználásával az életminôség hét ELSI-szintjét különíti el. A figyelembe vett négy dimenzió az anyagi helyzet, a tulajdonnal való rendelkezés, a társadalmi részvétel és az önértékelés. Az anyagi helyzet mérésére használják a legtöbb mutatót, köztük olyan hétköznapiakat is, mint például a ruhák elhordásának mértéke, a meleg miatti ágyban maradás elôfordulási gyakorisága vagy a hobbira fordított idô csökkenése. A tulajdonnal való rendelkezés mérésekor a telefontól kezdve a jó ágyon át az internethozzáféréssel ellátott számítógépig összesen 14 tárgyat vizsgálnak, a társadalmi részvételnél pedig 43

44 azokat a tevékenységeket gyûjtik össze, amelyeket a megkérdezett kizárólag azok költségvonzata miatt mellôzött. Ezeket a nehezen mérhetô mutatókat nemzetközi indexhez csak nagy nehézségek árán lehetne felhasználni, egy látványos, közérthetô és a szociális helyzetre érzékeny nemzeti mutatóhoz azonban biztos alapot nyújtanak. Az index kiszámítása során az egyes mutatókhoz tartozó pontszámokat összesítik. Az alábbi táblázat a hét ELSI-szint elnevezését és a hozzájuk tartozó pontszámokat mutatja. Az AUWI-t 2001-ben fejlesztették ki: a Deakin Egyetem Életminôség Központja megbízta az Australian Unity pénzügyi szolgáltató és egészségügyi céget azzal a feladattal, hogy határozza meg az ország szubjektív jólétét. Az index az objektív és 1. táblázat A hét ELSI-szint ELSI-ponttartomány ELSI-szint Életszínvonal jellemzése szint Komoly nélkülözés szint Jelentôs nélkülözés szint Némi nélkülözés szint Viszonylag komfortos életszínvonal szint Kényelmes életszínvonal szint Jó életszínvonal szint Nagyon jó életszínvonal Australian Unity jóllét index (AUWI Australian Unity Wellbeing Index) a szubjektív életminôséget is figyelembe veszi, más mutatóktól eltérôen azonban nemzeti és személyes jólétdimenziókat különböztet meg. Az AUWI a személyes jóléthez sorolja az életszínvonalat, az egészséget, az elért célokat, a személyes kapcsolatokat és a biztonságérzetet, a nemzeti jóléthez pedig a gazdasági helyzetet, a környezeti állapotokat, a szociális helyzetet, az üzleti környezetet, a nemzeti biztonságot és az országhoz való kötôdést. A félévente ismétlôdô kutatásokból álló monitoring-rendszerbe alkalmanként 2000 fôs adatfelvétel során kerülnek be a szükséges adatok. Amellett, hogy az egyetem folyamatosan végzi ezt a kutatást, és a jelentéseket a honlapján is közzéteszi, a Nemzetközi Jóléti Csoportnak is otthont ad. Ennek a kutatókból álló mûhelynek az a célja, hogy globálisan használható mutatót dolgozzon ki. A csoportnak 40 országból vannak tagjai, Magyarországot Vári Anna, az MTA Szociológiai Intézetének kutatója képviseli. 44

45 A kanadai jóléti index (CIW Canadian Index of Wellbeing) A CIW hét dimenziót foglal magába. Az alábbi táblázat mutatja, hogy az egyes figyelembe vett dimenziókat milyen mutatókkal méri. 2. táblázat Életminôség Idôbeosztás Egészség Környezeti egészség Oktatási színvonal Közösség vitalitása Állampolgári részvétel Biztos és tartalmas munkahely, kielégítô bevétel, kielégítô táplálkozás, megfizethetô hajlék, társadalmi szakadék Fizetett, nem fizetett munka és a szabadidô közti egyensúly megteremtése, egyéni döntési lehetôség az idôfelhasználásban, stressz, túlterheltség Egészségérzet, várható élettartam, csecsemôhalandóság, alacsony születéskori súly, halálozás, depresszió és öngyilkossági arány, testtömegindex, dohányzás és mozgás Jó levegô és vízminôség, egészséges erdôk, termôföldek és tengeri élôhelyek, üvegházhatást keltô gázok, hulladékfeldolgozás Analfabetizmus, mûveltség, számolni tudás, iskolázottság, részvétel az oktatásban, oktatás minôségi indikátorai Biztonságos közösségek, kultúra, mûvészetek és rekreáció Értelmes participáció Jóság index (GI Goodness Index) A kifejezetten a szubjektív életminôség mérését célzó, survey-alapú GI-t az írországi Amárach Kutatóintézet dolgozta ki. Ez a mutató négy dimenzióra terjed ki, amelyeket különbözô súllyal vesznek figyelembe a GI megalkotásánál: általános boldogság (Emotional Goodness 33%), családi élettel való elégedettség (Family Goodness 25%), egészségi állapottal való elégedettség (Physical Goodness 24%), anyagi helyzet megítélése (Financial Goodness 18%). 45

46 ROSSZABBUL ÉLÜNK, MINT 17 ÉVE? ÉLETMINÔSÉGÜNK MADÁRTÁVLATBÓL Ebben a fejezetben egyrészt a magyar társadalom különféle felmérések során vizsgált szubjektív életminôségének jellemzôit mutatjuk be, másrészt részletesen elemezzük azokat az objektív, mérhetô mutatókat, amelyek fontos szerepet játszanak a magyar társadalom elégedettségének és boldogságának alakulásában. A rendszerváltást követô években tapasztalt, nagyon alacsony szubjektív életminôségszintek magyarázatai közül az aspirációkkal kapcsolatosak a leginkább elterjedtek. Ezek szerint a rendszerváltás idôszakában irreálisan magas elvárások alakultak ki az átalakulás hozta új világgal szemben. Ráadásul ezen elvárásokban a szocializmusban kialakult értékrendnek megfelelôen elsôsorban az anyagi dimenziókon volt a hangsúly: a politikai pluralizmushoz, és általában a nagyobb szabadsághoz kapcsolódó igények a háttérbe szorultak. A mély gazdasági válság ami valószínûleg önmagában, különösebb ellentétes irányú elvárások nélkül is elegendô lett volna az életminôség radikális csökkenéséhez kétségbeesésbe taszította a népesség Kánaánt váró többségét, és a nem különösebben nagyra értékelt szabadság elnyerése alig volt képes ezt ellensúlyozni. A már említett referenciaelmélet szintén az életminôség csökkenését implikálta: a lakosság java része mindkét viszonyítási ponthoz (a késô kádárizmusban megélt saját, illetve a valószínûleg csak felszínesen ismert nyugati életszínvonalhoz) képest tetemes veszteségeket szenvedett el. A rendszerváltás utáni Magyarországon két jellegzetes referenciacsoporttal találkozhattunk rendszeresen: az egyik az áhított Nyugat, a másik pedig az emlékekben még élénken élô kései Kádárrendszer volt. Minthogy a Nyugattól való távolság nem csökkent a várt mértékben, a szocializmus utolsó éveinek (sokszor hamis) nosztalgiával idézett biztonsága pedig nyilvánvalóan örökre elveszett, mindkét horgony okot adott a szubjektív életminôség radikális csökkenésére. A rendszerváltás után az élet számos olyan területén is megjelent a kockázat fogalma, amelyekhez korábban nem kapcsolódott, valamint a felelôsségelosztás arányai is újra lettek definiálva több menetben. Ezek egy része köthetô a politikai és gazdasági rendszer átalakulásából szükségszerûen fakadó törvényi-intézményi változásokhoz, de olyan szabályokhoz is, amelyek közvetlenül nem a rendszerváltás folyományai, mégis egy idôre esnek az elôbbiekkel. A különbözô területek abban biztosan hasonlítanak egymásra, hogy a korábbi magától értetôdô dolgok, viselkedési normák többé nem segítenek az eligazodásban (Dessewffy 2004). Az életminôség-érzetünk Az 1993., és évi adatok azt mutatják, hogy a magyar társadalom általános közérzete és boldogságérzete 1993 és 2002 között kismértékben ugyan, de folyamatosan javult. 46

47 20. ábra Mindent egybevetve milyen az Ön közérzete? (2002) 1993: N=5596 teljes minta 2000: N=1206 teljes minta 2002: N=4282 teljes minta 100% 90% % 19 70% 60% 50% % 30% 20% 10% 0% nagyon jó jó nem is jó, nem is rossz rossz nagyon rossz F O R R Á S: Országkép-kutatás, Gallup (2002) Az Eurobarometer legfrissebb kutatási jelentése szerint az EU25-ön belül Magyarországon van a legkevesebb magát boldognak valló ember (1. ábra). 21. ábra A magukat boldognak vallók aránya az EU27 országaiban (2007) Kérdés: Válasz: Mindent egybevetve Ön úgy érzi, hogy... Boldog Országok szerinti eredmények Dánia 97% Hollandia 95% Belgium 94% Írország 94% Svédország 94% Luxemburg 93% Finnország 93% Egyesült Királyság 92% Spanyolország 90% Franciaország 90% Málta 90% Szlovénia 89% Európai Unió (25) 87% Ciprus 87% Cseh Köztársaság 87% Portugália 86% Lengyelország 86% Olaszország 84% Németország 82% Ausztria 81% Görögország 80% Szlovákia 77% Észtország 75% Litvánia 74% Lettország 72% Magyarország 68% Egyéb országok Románia 60% Bulgária 39% % 90 94% 80 89% 0 79% F O R R Á S: Eurobarometer 273. Tíz megkérdezett magyar közül hárman nem vallják magukat boldognak. 47

48 22. ábra A sikeresség szubjektív becslése Hová helyezné magát sikeresség szempontjából? 9 fokú skála N= N=1206 teljes minta 2000 N=4282 teljes minta nem tudja közepesen sikeres emberek legkevésbé sikeres emberek leginkább sikeres emberek F O R R Á S: Országkép-kutatás, Gallup (2002) A saját sikeresség megítélését illetôen elsôsorban a magukat sikeresnek tartók számában történt változás 1993 és 2002 között: az önmagukról így vallók aránya több mint kétharmadával emelkedett a semlegesek számának rovására, és 2002-re már majdnem a lakosság egyötöde tartozott ebbe a csoportba. Az alábbi ábrán azt láthatjuk, hogyan alakult a különféle objektív vagy szubjektív dimenziókkal való átlagos elégedettség 1992 és 2005 között: 23. ábra Az elégedettség alakulása Magyarországon ( ) (0 10 fokú skálán legalább 7-es értékelés) 100,0 90,0 80,0 70,0 élete eddigi alakulásával jövôbeli kilátásaival életszínvonalával 60,0 családon belüli kapcsolataival 50,0 40,0 30,0 20,0 10v 0, egészségi állapotával munkájával lakásával lakókörnyezetével jövedelmével F O R R Á S: Tárki

49 A Tárki adatai szerint az emberek azokkal a dolgokkal elégedettebbek, amelyek alakulásába közvetlen beleszólásuk van (Tárki 2005). Majdnem mindenki elégedett a családon belüli kapcsolataival, a munkával rendelkezôk kétharmada elégedett a munkájával, ugyanennyien elégedettek a lakásukkal, és közel ennyien az egészségi állapotukkal. Kimondottan elégedetlenek azonban az emberek az anyagiakkal kapcsolatos tényezôkkel. A 16 éves és idôsebb lakosságnak csak a kétharmada elégedett az életszínvonalával, és csak minden ötödik felnôtt elégedett a jövedelmével. Jól látható, hogy nem történt radikális átrendezôdés a különféle tényezôk értékelésében, jóllehet ez alatt a 13 év alatt igencsak nagy társadalmi és gazdasági változásoknak lehettünk tanúi, ami a fenti ábrán felsorolt kilenc változóból legalábbis a jövedelmet és valószínûleg az életszínvonalat is mindenképpen érintette. Ez egyrészt jól illusztrálja a korábbiakban bemutatott különféle, az objektív és a szubjektív tényezôk között közvetítô elméletek létjogosultságát, másrészt viszont jogos érdeklôdést kelthet a különféle objektív tényezôk jellegzetességei és magyarországi alakulása iránt. Az alábbiakban az úgynevezett parciális vagy részindikátorok bemutatásával ennek a kíváncsiságnak igyekszünk eleget tenni. Életkörülményeink alakulása néhány területen Biztonságérzet Az egyéni biztonságérzetet számos körülmény befolyásolja, a járványoktól való félelemtôl kezdve a csökkenô anyagi vagy munkahelyi biztonság okozta kellemetlenségeken át a globalizációtól való általános félelmekig. Mindezek közös nevezôje, hogy az életminôség többi objektív mutatójához hasonló módon valamilyen erôforráshoz való hozzáféréssel és az önmagunk feletti kontroll mértékével kapcsolatosak. Az emberek általános életminôségét leginkább képességeik és lehetôségeik befolyásolják. A biztonságérzet vizsgálatakor megállapítható, hogy a félelmek, illetve remények a jövôre vonatkozó kilátások kapcsán fogalmazódnak meg, jóllehet az elvárások jellegzetesen az aktuális körülmények, illetve azok múltbeli tendenciái alapján alakulnak ki. Ezzel kapcsolatban megemlítendô, hogy a biztonság/bizonytalanság fogalompár bevezetése a statisztikai módszertanba egyelôre sem itthon, sem nemzetközileg nem teljesen megoldott. A jelenleg elterjedt keresztmetszeti jellegû adatok csak igen korlátozottan képesek a társadalmi biztonságot veszélyeztetô események hatásainak felmérésére; a szükséges longitudinális jellegû mutatók kidolgozása pedig még folyamatban van. 10 A kétfajta mutató közötti eltérésre példa, hogy a keresztmetszeti megközelítés alapján azt tudhatjuk, hogy az elváltak között mekkora a szegények, depressziósok aránya egy bizonyos idôpillanatban de arról, hogy a válástól mint eseménytôl milyen eséllyel válik szegénnyé vagy depresszióssá az érintett, szinte nem jutunk információhoz. Az életminôségre jelentôs mértékben ható egészségügyi és környezeti kockázatokat nem itt, hanem külön fejezetben tárgyaljuk. Ehelyütt tehát elsôsorban a biztonság két erôforrására koncentrálunk: egyrészt általában a képzettség, illetve iskolázottság, másrészt az anyagi biztonság jellemzôire. A biztonságérzet egyfelôl általában igen erôsen korrelál a képzettség mértékével, hiszen különösen az információs társadalmak korában a tudás, tanulás kiemelkedô szerepet játszik az emberek társadalmi alkalmazkodóképességének alakulásában, ezért önmagában is fontos tényezô a társadalmi biztonság vizsgálatakor. Közvetve akár a következô generáció biztonságérzetének megbecsülésére is alkalmas. Másfelôl a szegénységi kockázatok számbavételére is szükség van, hiszen Magyarországon illetve a posztszocialista társadalmakban általában az erôforrások közül az anyagi dimenzió közismerten kiemelkedô mértékben hat az életminôség érzetére. 10 A szükséges újfajta mérôeszközök és indikátorok ún. longitudinális jellegû mutatók alkalmazására Magyarországon várhatóan 2007-tôl kerül sor. Az adatfelvétel során alkalmazott mutatók az Európai Parlament és Európai Tanács 2003-as és 2004-es rendeletei alapján felálló Eurostathoz illeszkednek (Kapitány 2005). 49

50 Képzettség Az iskolák, a pedagógusok, a diákok és a tananyag mennyiségi és minôségi összehasonlítására számos indikátor áll rendelkezésre. Mi ezek közül csupán a társadalomban való helytállás és az ezzel összefüggô biztonságérzet szempontjából meghatározó készségek szerepével foglalkozunk. A közeljövô várható trendjeit is figyelembe véve az emberek biztonság- és otthonosságérzetének kialakulásához az iskolákban (is) hozzáférhetô tudások közül minden bizonynyal igen fontosnak tekinthetjük egyfelôl a számítógép-használatra vonatkozó tudást, az idegen nyelvek (elsôsorban az angol) ismeretét, illetve általában a magyar iskolákban elsajátítható helyzetfelismerô/problémamegoldó képességet. A középfokú oktatás számítógép- és internetellátottsága területén Magyarország relatíve jó helyen áll a közép- és kelet-európai rangsorban; az elmúlt években az egy számítógépre jutó tanulók száma 7,1-rôl 6,3-re csökkent. Az internet-hozzáféréssel rendelkezô számítógépek száma ugyanezt az arányt mutatja, 2005-ben 6,2 tanuló jutott egy számítógépre, ami az EU által szorgalmazott tanulóhoz képest is igen megnyugtató adat. A képet ugyanakkor árnyalja, hogy a Sulinet 2005-ös felmérése szerint az oktatási intézményekben lévô számítógépek (kb. 150 ezer) közül mindössze 40 ezer, vagyis az összes számítógép körülbelül egynegyede Pentium III-as vagy annál jobb, a többi, mintegy 110 ezer számítógépen nem futtathatóak az utóbbi 10 év felhasználói programjai, illetve nem alkalmasak multimédiás fájlok kezelésére. Az elavultnak tekinthetô számítógépek kizárásával 37,5 diák jut egy hálózatba kötött számítógépre, ami súlyos esélyegyenlôtlenséget teremt a számítógépes kompetenciák oktatása terén (OM 2006). Ugyanakkor a számítógépek az iskolában akkor lesznek hasznosak, ha értelmes tevékenységgel párosulnak, amit a tanárok ismereteinek kell megalapozniuk. Miközben a számítógépes ismereteknek a közeljövôben ugyanolyan alapkészséggé kellene válniuk, mint az írásnak és az olvasásnak, az ilyen tudással rendelkezô tanárok aránya hazánkban alig haladja meg a 30%-ot, az órákon számítógépet vagy internetet ténylegesen használó tanárok száma pedig még ennél is kisebb. A régi EU-tagállamokban ehhez képest 2001-ben már a tanárok több mint 60 százaléka használt számítógépet az óráin, 42 százaléka pedig internetet is (Eurydice 2001). Habár a magyar népesség boldogulásához egyre fontosabbá váló számítógépes ismeretek megszerzésére elvileg a közoktatástól függetlenül is lehetôség lenne, az ország iskolarendszeren kívüli adatai sem biztatóak: a lakosságnak csupán 42 százaléka rendelkezik otthoni számítógéppel, és csak 22 százalékának van internet-hozzáférése (KSH 2006b). 24. ábra Magyarország IKT-eszközellátottsága uniós összehasonlításban (2005) 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% EU25 mobiltelefon-hozzáférés számítógép-hozzáférés internet-hozzáférés szélessávú internet-hozzáférés Magyarország F O R R Á S: KSH 2006b 50

51 Habár a megelôzô években komoly erôfeszítéseket tettek a helyzet megváltoztatására, a 2001-es nemzetközi Eurobarometer felmérés szerint a csatlakozó országok közül egyértelmûen a magyarok nyelvtudása volt a legalacsonyabb. A 15 éven felüli lakosságnak csupán 25 százaléka beszélte az 5 leggyakoribb nyugati nyelv bármelyikét (OM 2006). Hasonlóképpen a KSH 2005-ös adatai szerint a évesek 62 százaléka egyáltalán nem beszél idegen nyelvet ráadásul ez az önbevalláson alapuló szám feltehetôen lefelé torzít. Az iskolában tanult idegen nyelvek számát illetôen is igen rosszul állunk mind az általános, mind a középfokú oktatásban: a hazai átlag 0,9, illetve 1,2, a 25 tagú EU 1,3 és 1,6 értékével szemben. Romániában például mindkét szinten átlagosan 1,9 nyelvet tanulnak az iskolákban. 11 Ezek az adatok az EUintegráció és az általános globalizációs folyamatok tekintetében igen hátrányos helyzetre utalnak a magyar lakosság potenciális helytállását illetôen, ami hosszú távon nyilván nem alkalmas a biztonságérzet fokozására. (A beszélt idegen nyelvek alacsony száma ráadásul tovább csökkenti az elôzô pontban tárgyalt internet-hozzáférés mögött rejlô valós lehetôségeket, hiszen a világhálón található tartalmak csak elenyészô része érhetô el magyarul.) A számítástechnikai és a nyelvi ismeretek hiányosságaira részint mentségül szolgálhat, hogy fontosságuk az elmúlt években értékelôdött fel csak igazán, tehát oktatásukat korábban némiképp jogosan hanyagolták el a közoktatási intézményekben, és így az új szükségletek felismerésébôl adódó határozott változtatásokkal még van remény a felzárkózásra. Sokkal kiábrándítóbb a helyzet akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a magyar közoktatás a már 50 éve is elismerten fontos képességeket például a szövegértést sem tudja biztosítani, az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges készségek elsajátítására pedig végképp alkalmatlannak tûnik. Ezt jól mutatja Magyarországnak a PISAtesztek során elért eredménye. A PISA-vizsgálatok elsôdleges célja éppen annak feltárása, hogy a felmérésben részt vevô országok tizenöt évesei mennyire alkalmasak arra, hogy megállják helyüket a mindennapi életben, készen állnak-e arra, hogy a munkakeresés, illetve az állandóan változó munkaerôpiac követelményeinek megfeleljenek, illetve általában, milyen az információfeldolgozó képességük. A teszt alapján megállapítható, hogy a 32 országból a 22. helyen végzô Magyarország fiataljainak nemcsak a szövegértési képessége átlagon aluli, hanem általában komoly hiányosságokkal küzdenek a problémamegoldó képesség terén. Még a hagyományosan nemzeti büszkeségnek számító természettudományos ismeretek területén is komoly problémák mutatkoznak. 12 Ezek az eredmények a magyar lakosság hosszú távú biztonságérzetére nézve igen lesújtóak, hiszen ennek (és feltehetôen az összes ezt megelôzô) korosztálynak minden bizonnyal felnôttként is gondot fog jelenti a beilleszkedés a munkaerôpiacra, és általában az információs társadalom minden dimenziójába. Tovább rontja a képet, hogy a versenyszféra nemzetközivé válásával a magyar diákok a hazai piacon is egyre gyakrabban fogják magukat szembetalálni a PISA-teszten jobban szereplô külföldiekkel. Végül az iskolázottsággal kapcsolatban mindenképpen meg kell említenünk annak az életútra gyakorolt hatását, mivel Magyarországon (az elmúlt évtizedben megjelenô ellenkezô irányú trend ellenére) az iskolai végzettség a társadalmi státus legfontosabb eleme, ami elsôsorban az elérhetô munkahelyek determinálásán keresztül még mindig kihat az egész életútra. Így a képzetlenség (a képzettek eddig tárgyalt elmaradásai ellenére) a szegénység és ezáltal a bizonytalanság legfontosabb elôrejelzô tényezôje EU 2001/ A Tárki 2006-os felmérései alapján a diplomás háztartásfôkhöz képest az érettségizett és a szakmunkás végzettségû háztartásfôk esetében 7-szeres, a legfeljebb általános iskolát végzetteknél pedig már 15-szörös az esélye annak, hogy az adott háztartásban élôk szegények legyenek (Tárki 2006). 51

52 Bár az 1980-as években még a nyolc általános elvégzése is elegendô biztonságot adhatott, az alacsony iskolázottsági küszöb folyamatos felfelé tolódása miatt ma már legfeljebb a középfokú végzettség megszerzésérôl mondható el ugyanez de szaktudás nélkül arról is egyre kevésbé. A XXI. század gazdaságában gyakorlatilag esélytelenül indulnak a csak általános iskolai végzettséggel rendelkezôk. A 2001-es népszámlálás alapján középfokúnál alacsonyabb végzettséggel a 15 éven felüliek 45 százaléka rendelkezik. 14 Az iskolapadból túl korán távozók arányát uniós meghatározás alapján úgy szokás mérni, hogy a éves középfokú végzettséggel nem rendelkezô és jelenleg semmiféle tanulmányt nem folytató fiatalok arányát veszik az összes ilyen korú fiatalhoz képest. Ebben a mutatóban Magyarország relatíve jól áll, a legrosszabban teljesítô Spanyolország 30%-os, illetve Portugália 40%-os értékéhez képest nálunk 12% az arány. Igaz, a régión belül sokkal jobbak is vannak, Szlovákiánál a mutató 5%-on, Csehország esetében 6%-on áll. Ugyanakkor a relatíve kedvezô helyzet oka nem csak az, hogy itthon az elôbb említett módon már a szakiskolai képzést is középfokú végzettségnek szokás számolni, hanem hogy eleve a magyar érettségi sem feltétlenül egybevethetô a külföldi oklevelekkel (lásd PISA-teszt). Anyagi biztonság A szegénységi kockázat felmérése kapcsán elsôsorban a munkaerô-piaci jelenlétet szokás vizsgálni, minthogy a jövedelmek jellemzô módon a munkahelyrôl származnak. Az anyagi biztonsággal kapcsolatos vizsgálatunk tárgyát ezért közvetve a munkahellyel stabilan nem rendelkezôk jelentik, akik alapvetôen három csoportra oszthatók: 1. a munkaerôpiacra eleve nem bekerülôk (fôként fiatalok), 2. hosszabb önkéntes munkaerô-piaci távollét után munkába visszaállni képtelenek (kismamák), valamint 3. akik a munkahely elvesztése után nem tudnak újból elhelyezkedni. A munkahelyet nem találó fiatalok csoportját az iskolából túl hamar kikerülôk tábora alkotja, bár az elmúlt években egyre több képzett fiatal sem tud belépni a munkaerôpiacra (diplomás munkanélküliség). Fontos különbség azonban, hogy míg az alacsony iskolázottság óhatatlanul kihat a teljes életútra, diplomás munkanélküliként a unkaerôpiacra elméletileg elég egyszer bekerülni. Igaz, a hagyományos munkaerôpiactól távol töltött idô múlásával egyre csökken az esély az elhelyezkedésre, hiszen elkopnak azok a készségek és képességek, amelyek szükségesek egy hagyományos munkaerô-piaci karrier beindításához (Kapitány 2005). Megállapítható, hogy a éves korosztály 5-10 százaléka tanulmányai befejezése után képtelen belépni a (legális) munkaerôpiacra a korosztályban munkát keresôk 16 százalékának pedig több mint egy évig tart a keresés. A nemzetközi összehasonlításokra jobban alkalmas 25 éven aluli munkanélküliség (15%) hazánkban relatíve kedvezô (például a lengyel 40 százalékhoz képest), bár Dániában vagy Írországban a 10 százalékot sem éri el. A második csoport bemutatása elôtt meg kell említenünk, hogy a gyermekvállalás már a munkahelyre történô visszakerülés problémáját megelôzôen, önmagában is igen komoly szegénységkockázati tényezô. A helyzet ráadásul ebbôl a szempontból 1989 után tovább romlott, hiszen a rendszerváltás nagy vesztesei a gyerekek voltak (Kapitány 2005): a válás vagy az özvegység kockázatait meghaladó, többnyire késleltetetten és hosszabb távon jelentkezô negatív hatások oka nem csupán a háztartásokban megjelenô plusz egy fô, hanem hogy általában az anya ezzel párhuzamosan szünteti meg keresôtevékenységét. A kockázatok leginkább a gyermeküket egyedül nevelô anyák, illetve a munkahellyel nem rendelkezô férjek esetében, továbbá a sokgyermekes családoknál számottevôk: ezek összesen a szülôk egyharmadát adják. Mindezek után jelentkezik csak az a járulékos negatív hatás,

53 hogy a GYES-rôl, GYED-rôl vagy GYET-rôl visszatérô évi közel 100 ezer magyar nô ismételt belépése a munkaerôpiacra távolról sem tekinthetô megoldottnak: 1995-ben még 52 százalék, 1999-re már csak 46 százalék volt azok aránya, akiket munkáltatójuk alkalmazna, és vissza is akarnak térni elôzô munkahelyükre. Az eredeti munkahelyére visszatérni nem tudó vagy nem akaró nôknek pedig csak mintegy 40 százaléka akart munkát keresni vagy vállalkozni, a többiek közül 23 százalék inkább újabb gyermekgondozási ellátás kérelmezését tervezte, 9 százalékuk munkanélküli-ellátás igénybevételére, 28 százalékuk pedig egyéb inaktivitásra készült (KSH 2001). Jól látható, hogy ez az állapot nem csupán az alacsony jövedelmi helyzeten keresztül csökkentheti az emberek biztonságérzetét, hiszen például a segélyek még elégséges támogatás esetén is meghagynák a kiszolgáltatottság, a mástól való függés érzetét. A munkahelyre való visszakerülés nehézségei pedig minden bizonnyal végképp csorbítják a lakosság saját képességeibe és lehetôségeibe vetett hitét, amit tovább tetéz, hogy mindezt legtöbbször épp a gyermekeiket az életre nevelô szülôk esetében kell tapasztalnunk. És habár a magyar rendszer védelmében felhozható, hogy az EU-ban máshol is problémát okoz a munka és a család szférájának összehangolása, vagy hogy a relatíve magas itthoni intézményi ellátás a skandináv szinthez közelít; a nyugati országokban mindemellett igen komoly erôfeszítéseket tesznek a nôk rugalmas, illetve részmunkaidôs foglalkoztatásának könnyítésére. Végül említést kell tennünk a rendszerváltás legfôbb mumusaként számon tartott, és mind a szegénységhez, mind a tágabban értelmezett bizonytalansághoz jelentôsen hozzájáruló tartós munkanélküliség jelenségérôl. Az emberek tudatában a szegénységhez vezetô út klasszikus formájaként él a tartós munkahely elvesztése elbocsátás vagy leépítés miatt (illetve az ezt követô hosszú, sikertelen küzdelem az elhelyezkedésért), ám a longitudinális adatok (a fejezet elején említett) hiányából fakadóan ennek valós mértékét igen nehéz meghatározni. A munkanélküliség nagyságáról ugyan vannak számok évi ezer fôre tehetô, de az életutak követése nélkül nehéz megbecsülni, hogy ezek közül hányan találnak új munkahelyet, mennek rokkantsági vagy öregségi nyugdíjba, kapnak helyet közmunkában, stb. A hozzávetôleges becslések alapján Magyarországon 2003-ban minimum 50 ezer, maximum 120 ezer fô vesztette el tartósan a munkáját, úgy hogy a munkahely elvesztése után nem közvetlenül vált inaktív státusúvá (Kapitány 2005). A nemzetközi összehasonlításban használt 12 hónapnál hosszabb ideje munkanélküliek arányára vonatkozó adatok alapján Magyarország (csökkenô tendencia mellett) 15 százalékkal a középmezônyben található bár meg kell említeni, hogy ezekben a felmérésekben a munkanélküliség fogalmának leszûkítô értelmezése miatt nem szokás figyelembe venni az aktív korú, de inaktív népesség arányát, ami pedig Magyarországon (fôleg a rokkantnyugdíjasok igen magas számát figyelembe véve) kiugró. A munkahely-bizonytalanságot a társadalom ugyanakkor a valósnál súlyosabban éli meg, illetve a szükségesnél látszólag sokkal jobban aggódik munkahelyének esetleges elvesztése miatt. A lakosság szemében az 1989 elôtti állásbiztonság megszûnése gyakran a rendszerváltás egyik legfájdalmasabb veszteségeként jelenik meg, ellenségképként megtestesítve a kapitalizmust és a megjelenô új rendszer hátrányait. Ezt nemcsak a rokkantnyugdíjasok valószínûtlenül magas aránya támasztja alá (sokan a munkanélküliség elôl menekülve gyakorlatilag az öregségi nyugdíj elôszobájának tekintik az intézményt), hanem többek között az is, hogy fókusz- 53

54 csoportos felmérések során a többség gyakran még akkor is a munkahelyi biztonsághiányról panaszkodott, ha a csoport kiválasztásának szempontja éppen az volt, hogy állásuk elvesztését valószínûtlennek ítéljék (Vicsek 2003). A jelenség mögött a gyorsuló világ körülményeihez egyáltalán nem vagy csak nehézkesen alkalmazkodó népesség tagjai állnak, akiknek Amartya Sen megközelítésének következtetéseivel egybecsengô módon igen alacsony az életminôsége, és akik sokkal hajlamosabbak a depresszióra közülük is fôleg a rokkantnyugdíjasok (Kapitány 2005). És bár a jelenség elsôsorban csak a 45 évesnél idôsebb generációra jellemzô (ami reményt ad a tendencia hosszabb távon várható javulására), minden bizonnyal jó pár év szükséges még ahhoz, hogy az ország megbarátkozzon a kapitalizmussal különösen, hogy a közoktatás a közgazdaságtan vagy a vállalkozási alapismeretek helyett még mindig a dinoszauruszokkal szeretné lekötni a gyerekek figyelmét. Egészség 25. ábra Az egészségi állapotukat rossznak érzôk aránya (2002/2003) Svájc Írország Hollandia Finnország Norvégia Belgium Ausztria Svédország Olaszország Nagy-Britannia Dánia Luxemburg Németország Franciaország Az országok átlaga Görögország Portugália Izrael Lengyelország Csehország Szlovénia Spanyolország Magyarország rossz nagyon rossz F O R R Á S: European Social Survey 200/

55 26. ábra A tartósan betegek és fogyatékosok aránya (2002) 40% 35% 33,4% 30% 25% 20% 15% 10% 5% 0% MT IT EL FR BE AT DE ES IT PT CY LU EU15 BG RO EU25 TR SI LV DK SE UK NL EE SK FI FL NM10 HU LT CZ F O R R Á S: Eurofound 27. ábra Születéskor várható élettartam ( 2003) Törökország Magyarország Szlovákia Lengyelország Mexikó Cseh Köztársaság Korea Dánia Egyesült Államok Portugália Írország OECD-átlag Belgium Görögország Luxemburg Németország Finnország Egyesült Királyság Ausztria Hollandia Új-Zéland Franciaország Norvégia Kanada Olaszország Svédország Ausztrália Svájc Spanyolország Izland Japán F O R R Á S: OECD (2006) A 2002-ben végzett Hungarostudy felmérésbôl kiderül, hogy a magyar lakosság számára leggyakrabban a mozgásszervi betegségek (18,0%), a kardiovaszkuláris betegségek (13,4%), az allergiás betegségek és az asztma (4,8%) okoznak problémát. Minden ötödik ember úgy ítéli meg, hogy valamilyen mozgásszervi betegség, minden hetedik, hogy szív- és érrendszeri betegség, illetve minden huszadik ember úgy, hogy az asztma vagy az allergia jelentôsen befolyásolja a mindennapjait (Kopp 2006). A betegségteher szempontjából azonban nem ezek azok a betegségek, amelyek az életminôséget a leginkább rontják. 55

56 A daganatos és agyér-megbetegedések mellett a megkérdezettek körében a depresszió került a harmadik helyre, tehát a harmadik legrosszabb betegség az életminôség dimenziójának romlása szempontjából, még akkor is, ha a lakosság körében csak 1,7% vallotta magát depressziós betegnek. A depresszió ezzel a leggyakrabban problémát okozó betegségek listáján csak a hetedik helyen végzett. Különösen aggasztó eredmény, hogy Magyarországon a férfiak depressziójának gyakorisága jóval meghaladja a nemzetközi átlagot (Kovács 2006). A mentális funkcionalitás csökkenésének, illetve a depresszió és a szorongás elôfordulásának esélye magasabb a valamilyen krónikus betegségben szenvedôk körében (OLEF 2003). Anyagi helyzet Hazánkban az alkalmazásban állók havi nettó átlagkeresete éves szinten lényegében folyamatosan nôtt. Sôt ez a növekedés 1993-tôl számítva magasabb volt, mint a GDP, és a termelékenység növekedése, azaz az alkalmazásban állók némi bónuszhoz jutottak. 28. ábra Az alkalmazásban állók havi nettó átlagkeresete a nemzetgazdaságban Ft J F M Á M A SZ O N D M Á M A SZ O N D M Á M A SZ O N D M Á M A SZ O N D J J J F J J J F J J J F J J J nemzetgazdaság összesen versenyszféra költségvetés F O R R Á S: KSH, Stadat 56

57 Lakhatás Ez az erôn felüli növekedés sok mindenre elég volt hiszen a fogyasztás, a tartós fogyasztási javak birtoklása, a szolgáltatások igénybevétele mind drasztikusan nôtt, azonban arra nem, hogy az emberek elégedettek legyenek vele. Azaz elmondhatjuk, hogy a jövedelem objektív növekedése nem jár együtt az azzal való elégedettség növekedésével. Akkor, amikor az emberek általában az életük alakulását értékelik, közel azonos mértékben veszik figyelembe az anyagi és a nem anyagi jellegû dolgaik állását. Így az általános elégedettség az életük eddigi alakulásának értékelése jobb, mint az anyagiakkal való elégedettség, és kevésbé jó, mint a nem anyagiak értékelése. Az életük eddigi alakulását az emberek leginkább az életszínvonaluk, jövedelmük, munkaerô-piaci helyzetük és lakáshelyzetük tükrében értékelik. Jövôbeli kilátásaikról alkotott véleményüket pedig ezeken kívül az egészségi állapotuk is befolyásolja. Általában minél magasabb egy család jövedelme, annál valószínûbb, hogy a családtagok elégedettek az élet többi területével is, kivéve a családi kapcsolatokat áll a Tárki jelentésében. A munkaerôpiacon aktívak, de különösen a vállalkozók, a diplomások és a 40 év alattiak lényegesen elégedettebbek szinte minden tényezôvel, mint a többi társadalmi csoport tagjai. Miközben a teljes lakosság 20%-a elégedett csak a jövedelmével, a 40 éven aluliak közül minden negyedik (25%) elégedett, a vállalkozók és az egyetemi végzettségûek körében pedig 42% a jövedelmükkel elégedettek aránya. A falusiak lényegesen kevésbé elégedettek a jövedelmükkel, életszínvonalukkal és jövôbeli kilátásaikkal, mint a nagyvárosiak ugyanakkor a munkájukkal, lakásukkal, lakókörnyezetükkel és általában az életükkel nagyjából ugyanolyan mértékben elégedettek, mint a nagyobb településeken lakók. A magyar lakásfelmérések alapegysége általában a háztartás, mivel Magyarországon egy lakáshoz egy háztartás tartozik, és elhanyagolható azoknak a háztartásoknak a száma, amelyek egy lakást más háztartással megosztva használnak, ezért a lakásjellemzôkre vonatkozóan általában nem szokás különbséget tenni lakás, illetve háztartás között ben összesen mintegy 240 ezer esetben fordult elô, hogy a lakók másik családdal vagy háztartással osztoztak a lakáson (KSH 2006). Ennek alapján megállapítható, hogy a tízmillió magyarországi lakos alig kevesebb mint négymillió lakásban él (igaz, a nemzetközi összehasonlításban jónak minôsülô lakásellátottság magyarázata a fôleg energiatakarékossági szempontból nem túl elônyös panellakások magas, 12,5%-os aránya). Habár a lakhatási körülmények változása általában kifejezetten lassú folyamat, Magyarország esetében a rendszerváltás óta máris egyértelmû trend tapasztalható. Mivel itthon a lakáskörülményekkel való elégedettség kapcsán elsô helyen a méret szokott szerepelni, a trenden belül is egyértelmûen pozitív jelenségként értelmezhetô, hogy nemcsak az átlagos alapterület növekedett, hanem a csökkenô átlagos taglétszámnak köszönhetôen ma az egy fôre jutó terület is nagyobb. A növekedés ugyanakkor nem volt egyenletes, az alsóbb jövedelmi tizedekbe tartozók lakásai esetében a lakások az átlagot meghaladó mértékben növekedtek, a hetedik tizedtôl felfelé pedig az átlagnál kisebb, mindössze 1-3 m 2 -es volt a bôvülés. Igaz, az egy fôre jutó átlagos alapterület növekedésében nagy a jövedelmi helyzet szerinti különbség. A taglétszám alakulása továbbá szintén a jövedelmi különbségek függvényeként jelenik meg: az alacsonyabb keresetûek többen élnek együtt. 57

58 3. táblázat A háztartások száma, taglétszáma és összetétele huszadonként, tizedenként és ötödönként 1995-ben és 2004-ben Megnevezés Az egy fõre jutó nettó jövedelem alapján képzett Ebbõl tized ötöd tized Összesen huszad A háztartások száma, létszáma és a háztartások átlagos taglétszáma Háztartások száma, ezer 273,6 291,2 672,7 827,0 882,0 456,1 468,0 3870,6 133,5 239,7 Személyek száma, ezer fõ 1 012, , , , , , , ,9 506,4 505,8 Háztartások átlagos taglétszáma, fõ 3,70 3,48 3,01 2,45 2,30 2,22 2,16 2,61 3,79 2, Háztartások száma, ezer 286,2 298,3 675,6 787,5 860,5 440,4 462,3 3810,7 143,8 238,1 Személyek száma, ezer fõ 993,7 993, , , ,9 994,1 992, ,8 497,1 496,7 Háztartások átlagos taglétszáma, fõ 3,47 3,33 2,94 2,52 2,31 2,25 2,15 2,61 3,46 2,09 F O R R Á S: KSH (2005) A lakások átlagos alapterületének vizsgálatakor szembetûnôen kiegyenlített tizedek (decilisek) magyarázata, hogy a rosszabb anyagi körülmények között élô vidéki népesség relatíve nagy családi házakban él, a városok gazdagabb lakossága pedig nagy arányban kisebb lakásokban (pl. panel lakótelepek). 4. táblázat A lakások átlagos alapterülete és az egy fôre esô átlagos alapterület az egy fôre jutó nettó jövedelem alapján képzett tizedek szerint (1993, 2002) Megnevezés Decilis Összesen Átlagos alapterület m Egy fõre esõ átlagos alapterület m ,8 21,6 23,0 25,9 28,6 30,0 31,9 31,5 35,2 36,8 28, ,9 20,0 22,9 24,1 25,9 26,9 28,4 29,2 29,6 31,3 25,4 F O R R Á S: KSH (2004) A lakásméret kedvezô tendenciái ellenére ugyanakkor nem érvényesül elvárható mértékben az az elv, hogy a lakásméret megfeleljen az életciklusnak, azaz hogy a gyermek nélküli fiatal háztartások, valamint a csak idôsekbôl álló, gyermekeiket már útjukra bocsátó háztartások kisebb lakásokban lakjanak, mint a nagyobb taglétszámúak. E szerencsétlen helyzet oka részben a magyar lakáspiac fejletlenségével magyarázható, de ennél is jobban közrejátszik az ezt kiegészítô alacsony mobilitási attitûd, amelyet a késôbbiekben még tárgyalunk. Mindennek következményeként gyakran még az anyagi érdekeltség ellenében is a megszokás a meghatározó, és az emberek megváltozott életkörülményeik (pl. a családi fészekbôl kirepült gyerekek) esetén sem változtatnak lakhelyükön. (Feltehetôen az egész életmóddal kapcsolatban hasonlóan nagy mértékben érvényesül a rugalmatlanság, a változásokhoz való lassú alkalmazkodás, ami többszörösen kihat az életminôségre.) A jövedelmi helyzettel kapcsolatban megállapítható, hogy a lakásfenntartás a magyar háztartások kiadásai között nemzetközi összehasonlításban elég magas, az élelmiszer után közvetlenül a második legnagyobb tétel, amely az összes személyes célú kiadások majdnem ötödét teszi ki. Minthogy a fogyasztás alapvetô szükségletet kielégítô jellegû, a különbözô jövedelmi szinteken élôk lakásfenntartási költségei közötti különbségek is az élelmiszerhez hasonlóan viszonylag alacsonyak. Ugyanakkor 58

59 a lakásfenntartási költség, szemben az élelmiszerre fordított kiadásokkal, a taglétszám növekedésével nem nô arányosan. Az alacsonyabb, illetve a magasabb jövedelmi szinten élôk között az egy háztartásra jutó költségek tekintetében még kisebb a különbség, mint az egy fôre jutó költségeknél (hiszen, mint korábban is említettük, az alacsonyabb jövedelemkategóriáknál találhatjuk a nagyobb taglétszámú háztartásokat). 5. táblázat A folyó fogyasztási kiadások értékének és volumenének alakulása I. félévi I. félévi Egy fõre jutó értékösszeg Egy fõre jutó volumen az Ft/hó elõzõ év azonos idõszakának %-ában Élelmezés ,0 99,5 93,0 Lakásfenntartás ,8 110,3 99,3 Élelmezés és lakásfenntartás együtt ,4 104,2 96,0 Egyéb folyó fogyasztási kiadás ,1 101,9 105,9 Folyó fogyasztási kiadás összesen * ,3 103,1 100,6 * A tartós fogyasztási cikkek nélküli fogyasztási kiadás. F O R R Á S: KSH (2005) A háztartások két alapvetô szükségletére az élelmezésre és lakásfenntartásra együtt az egy fôre számított átlagos havi kiadás valamivel több mint felét teszi ki a folyó fogyasztási kiadásoknak, a csökkenô hányadnak köszönhetôen azonban egyre több jut az egyéb fogyasztási kiadásokra, lassan közelítve az EU fejlettebb tagállamaira jellemzô fogyasztási szerkezetet. A lakások nagysága és fenntartásának költségei után az otthon intézménye szempontjából relevánsabb minôségi dimenzióval kapcsolatban az utóbbi idôben szintén egyértelmû pozitív irány mutatható ki. Emellett sajnos meglehetôsen stabilan fennmarad a lakásállománynak az a része, amely nem felel meg az alapvetô minôségi követelményeknek: nincs bennük vécé vagy fürdôszoba, csatornázatlanok, nincs konyhájuk vagy legalább egy lakószobájuk, és a lakás esetenként alapozás nélküli vályogépületben van. A lakhatásra tulajdonképpen alkalmatlan, ún. substandard lakások aránya az utóbbi években csak mérsékelten csökkent, és 2005-ben is 13 százalék volt. A településméret csökkenésével ugyanakkor az esélyegyenlôtlenséget tovább növelve ezen lakások aránya növekszik: a községekben jelenleg is meghaladja a 20 százalékot, és az ezer fô alatti településeken a 30 százalékot is eléri a nemhogy az önkifejezés, de a rekreációhoz szükséges funkciókat is csak nehezen betöltô lakástípusok hányada. Ezzel párhuzamosan megállapítható, hogy az új építkezések magas minôségi színvonalának köszönhetôen, illetve a régi lakások korszerûsítésének és felújításának eredményeként országos szinten nôtt a jó minôségû lakások aránya. A lakások 95 százalékban vezetékes vízzel ellátottak, 92 százalékukban van fürdôszoba, 8 százalékuk duplakomfortos. A közcsatorna-hálózatba bekapcsolt lakások aránya a pótlólagos közmûfejlesztések hatására 1999 óta látványosan emelkedett: 52-rôl mára 67 százalékra nôtt a csatornázott lakások aránya. Igaz, a több évtizedes lemaradást így sem sikerült behozni, a közcsatorna-ellátottság mértéke továbbra is elmarad a vezetékes vízzel ellátott lakásokétól (95 százalék). Megállapítható továbbá, hogy bár a fejlôdés valamennyi régióban jelentôsnek mondható, a regionális és a településszerkezet mentén megjelenô különbségek itt is számottevôek. A magyar lakáshelyzet elemzése kapcsán minden- 59

60 6. táblázat A lakásállomány minôségi összetételének kulcsindikátorai Megnevezés Substandard lakások aránya (százalék) Vízvezetékkel ellátott lakások aránya (százalék) Közcsatorna-hálózatba bekötött lakások aránya (százalék) Fürdõszobával ellátott lakások aránya (százalék) Dupla komforttal ellátott lakások aránya (százalék) Szûk lakásban élõ háztartások aránya (százalék) F O R R Á S: KSH (2006) képpen szót érdemel a magán-, illetve bérleti tulajdonban található lakások aránya. A lakásállományon belül a tulajdonos által lakott lakások 92 százalékos aránya messze meghaladja az Európában jellemzô értékeket (fogy az önkormányzati bérlakásállomány, és egyelôre elmaradt a magánbérleti szektor megerôsödése is legalábbis annak jogszerû formájában). Elsôsorban ennek tulajdonítható, hogy nemzetközi összehasonlításban a lakásmobilitás (a háztartások lakásváltoztatása) meglehetôsen alacsony Magyarországon, ami elsôsorban a munkavállalási lehetôségekkel kapcsolatban gyakran korlátozza a magyar lakosság kilátásait és életkörülményeit. Itthon a háztartások évente csupán 3-4,5 százaléka változtat lakást, miközben a mobilitási ráta (az egy éven belül új lakásba költözô háztartások aránya) a nyugat-európai országokban nem ritkán a 10%-ot is meghaladja. Még drasztikusabb a különbség az USA városi lakáspiacain közismerten magas mobilitáshoz képest: az 1970 és 1990 közötti idôszakban a háztartások 17-18%-a változtatott lakást (Strassmann, W. P. 2000), a bérlakások aránya pedig jelenleg 36%. 15 A bérlakások alacsony számának további káros hatása ráadásul, hogy ezáltal a nagyon alacsony jövedelmû háztartások is a tulajdonosi szektorba kényszerülnek; így nekik be kell érniük a legrosszabb minôségû lakásokkal. Vagyis az egészségtelen tulajdoni összetétel közvetve a lakásállomány egy elfogadhatatlanul rossz minôségû szegmensének tartós fennmaradásához is hozzájárul. Végezetül a lakáshelyzet szubjektív életminôségben betöltött szerepét illetôen megállapítható, hogy az idevonatkozó 2003-as felmérések során a megkérdezettek közel egyharmada (29%) fogalmazott meg bírálatot lakásának minôségével, illetve nagyságával kapcsolatban. Ennél valamivel nagyobb hányad (40%) volt elégedetlen a környezettel, a helyi infrastruktúrával vagy a közvetlen környékkel, habár utóbbi szempontok másodlagosak az egybehangzóan elsôdleges problémaként megjelölt lakásminôség és -nagyság után. 7. táblázat A lakásállomány szerkezeti összetételének kulcsindikátorai Megnevezés Összes lakás (ezer) a) Önkormányzati bérlakások (lakott lakás, ezer) Magánbérlet (lakott lakás, ezer) Tulajdonos által lakott lakás (lakott lakás, ezer) Magántulajdonú üres lakások (ezer) 135 b) 313 a) 212 Önkormányzati tulajdonú üres lakások (ezer) 19 b) 14 a) 14 Másodlagosan használt lakások (ezer).. 49 a) 23 Nem lakás céljára használt lakások (ezer).. 27 a) 9 Üdülésre használt lakások (ezer).. 15 a) 6 a) évi adat. b) évi adat. F O R R Á S: KSH (2006)

61 Annak ellenére, hogy a felmérésekben vizsgált dimenziók mutatóiban mindenhol romlás, illetve növekvô elégedetlenség tapasztalható, ez szokatlan módon a magyarországi lakáshelyzet javulásának köszönhetô ezen belül is elsôsorban a lakásfinanszírozási lehetôségek bôvülésének. A csalóka jelenség oka a lakosság egészséges önértékelô mechanizmusaiban keresendô, amennyiben saját helyzetével való elégedettsége elsôsorban lehetôségeinek függvénye, így lakáskörülményeivel való elégedetlensége csupán a terület lehetôségeinek kiszélesedése után jelent meg. Hasonlóképpen azon háztartások aránynövekedése is jó jelnek tekinthetô, amelyek öt éven belül változtatást terveznek, bár ez elsôsorban nem az alacsony mobilitás leendô növekedésére utal, hiszen az érintetteknek csupán háromnegyede költözne el, a többiek a lakás átalakítására, illetve felújítására készülnek. 8. táblázat Szubjektív indikátorok Megnevezés Lakásukkal elégedetlen háztartások aránya, százalék 25,4 29,1 Lakáshelyzetén 5 éven belül változást tervezõ háztartások aránya, százalék 12,9 19,3 5 éven belül költözést tervezõ háztartások aránya az összes háztartáson belül, százalék 9,9 14,8 F O R R Á S: KSH (2006) Összességében tehát a magyar lakhatási körülményekkel kapcsolatban megállapítható, hogy a nem kifejezetten kecsegtetô mutatók nemzetközi összehasonlításban szokatlan sebességgel változnak, és a megfigyelhetô tendenciák ezen belül alapvetôen jó irányba mutatnak, hosszabb távon megnyugtatóan befolyásolva a magyar lakosság életkörülményeit. Személyes kapcsolatok A támogatási formák közül is különösen a család szerepe a fontos. A család egyszerre jelenti az érzelmi támogatottságot és sok esetben az anyagi biztonságot. A Hungarostudy 2002 felmérésének eredményeibôl kiderül, hogy az életminôségi mutatók és az egészségi állapot önbecslése szignifikánsan jobb azok között, akik úgy gondolják, hogy nehéz élethelyzetekben számíthatnak családtagjaikra (szülô, házastárs, élettárs, gyermek vagy rokon). A felmérésbôl kiderül, hogy a 45 évnél fiatalabb férfiak körében többen gondolják azt, hogy az életnek van értelme azok közül, akik családi támogatásban részesülnek, a nôk esetében a családi támogatottság véd a depressziótól, és csökkenti a reménytelenség érzését, kortól, iskolázottságtól és nemtôl függetlenül jobb a szubjektív egészségérzete azoknak, akik nagyon számíthatnak családtagjaikra, a rossz családi légkör szorosan összefügg az önkárosító magatartásformákkal (a teljes népesség körében kortól, nemtôl és iskolázottságtól függetlenül gyakoribb a dohányzás, az öngyilkossági kísérlet, a marihuána fogyasztása és a tömény alkoholfogyasztás azoknál, akik nem vagy alig részesülnek családi támogatásban). Összességében elmondható, hogy a magyar társadalom túlnyomó többsége (87%) érzi úgy, hogy nehéz helyzetben számíthat a családtagjaira. Az életminôség romlása a fennmaradó 13 százalékos hányadban halmozódik a leginkább (Kopp 2006). 61

62 Különösen az új tagállamokkal összehasonlítva feltûnô, hogy a megkérdezett magyarok 15 százaléka vallotta azt, hogy nincs kihez fordulnia, ha anyagi gondjai vannak, míg Bulgáriában, Észtországban, Litvániában és Romániában ez az arány minden esetben 30% felett volt. Európai összehasonlításban Magyarország meglepôen jó helyet foglal el a szociális integrációt mérô Euroepan Foundation of Living and Working Conditions által készített felmérésben. A 2003-as kutatásból kiderül, hogy a magyarok 51%-a naponta többször vagy naponta beszél anyjával, barátaival és szomszédjaival pedig még ennél is szorosabb a kapcsolata. Napi szinten 61 százalék tartja a kapcsolatot barátaival és/vagy szomszédjaival. Az Eurobarometer februári felmérése szerint a magyarok számára az egészség után közvetlenül a család a legfontosabb. 9. táblázat Mennyire fontosak a következôk az életében? (EU25) Munka Család Barátok Szabadidõ Politika Vallás Segíteni Egészség másokon EU25 84% 97% 95% 90% 43% 52% 79% 99% BE 84% 96% 93% 88% 42% 41% 80% 98% CZ 84% 99% 96% 90% 26% 28% 82% 100% DK 80% 98% 97% 91% 53% 30% 74% 95% DE 85% 97% 95% 89% 53% 48% 76% 99% EE 84% 96% 92% 89% 31% 29% 79% 98% EL 79% 100% 94% 91% 36% 82% 86% 100% ES 87% 99% 96% 93% 26% 34% 74% 100% FR 92% 98% 95% 86% 48% 38% 82% 99% IE 69% 99% 98% 88% 32% 61% 63% 99% IT 90% 97% 95% 92% 50% 78% 88% 99% CY 88% 100% 96% 94% 28% 86% 89% 100% LV 88% 97% 88% 86% 28% 37% 65% 97% LT 85% 97% 87% 82% 31% 56% 82% 98% LU 91% 99% 93% 90% 47% 42% 85% 99% HU 83% 98% 96% 88% 30% 43% 79% 99% MT 88% 100% 82% 90% 28% 88% 86% 99% NL 81% 89% 96% 95% 68% 40% 85% 99% AT 76% 94% 94% 87% 38% 44% 69% 98% PL 82% 98% 94% 90% 36% 87% 79% 99% PT 85% 99% 91% 88% 26% 57% 81% 99% SI 92% 99% 99% 95% 27% 51% 88% 100% SK 86% 100% 93% 89% 25% 56% 79% 99% FI 87% 97% 98% 95% 27% 47% 76% 100% SE 88% 97% 97% 94% 56% 30% 83% 99% UK 66% 97% 95% 91% 43% 45% 74% 98% F O R R Á S: Eurobarometer 62

63 Vallásosság Magyarországon alacsony a rendszeresen templomba járók aránya (a hetente járók százalékot, a havonta 1-3 alkalommal járók 6-12 százalékot tesznek ki), alacsony a hagyományos vallási tanokban hívôk aránya (a halál utáni életben kevesebb mint 40 százaléknyian hisznek), viszonylag alacsony azoknak az aránya, akik magukat mint egyházhoz tartozót definiálják (a felnôtt lakosság százaléka), közepes a magukat vallásosnak mondók aránya (a kérdôív jellegétôl függôen a felnôtt lakosság százalék vallja magát vallásosnak), szintén közepes az istenhívôk aránya (50-58 százalék), a személyes istenben hívôk aránya (32-52 százalék), illetve a rendszeresen imádkozók aránya százalék, viszonylag magas azonban az egyházban mint intézményben hívôk aránya (50-60 százalék), az egyházi szertartást fontosnak tartók aránya pedig százalék (Hegedûs Rita 2000). A 2002-es Hungarostudy kutatásból kiderül, hogy a vallásosak betegség miatt 42 százalékkal kevesebbet hiányoznak munkájukból, a testi és lelki egészség vizsgálata tekintetében pedig a vallás kifejezetten egészségvédônek bizonyult. 10. táblázat Dohányosok aránya a vallásgyakorlás szerint (2002) 18 44, férfi 18 44, nô 45 64, férfi 45 64, nô Nem hívô 41% 33% 41% 37% Nem gyakorolja 45% 36% 33% 29% Maga módján 41% 33% 40% 27% Ritkán egyházban 36% 24% 32% 24% Rendszeresen 16% 15% 19% 11% F O R R Á S: Környezet A magyar társadalom tagjainak nagyobb hányada tartja úgy, hogy a környezet befolyásolja az életminôséget, mint az EU lakosaié. 29. ábra Az EU25 országaiban azok aránya, akik szerint a környezet állapota befolyásolja az életminôséget (2005) A környezet állapota befolyásolja az életminôséget. Válasz: Nagyon + jelentôsen Országok szerinti eredmények Görögország 94% Dánia 86% Málta 86% Litvánia 84% Ciprus 83% Portugália 82% Magyarország 82% Szlovénia 81% Luxemburg 80% Olaszország 79% Finnország 78% Franciaország 76% Svédország 76% Cseh Köztársaság 75% Spanyolország 74% Szlovákia 74% Európai Unió 72% Írország 70% Lengyelország 70% Észtország 69% Egyesült Királyság 68% Belgium 64% Lettország 64% Ausztria 63% Németország 60% Hollandia 60% % 81 90% 71 80% 61 70% 0 60% F O R R Á S: Eurobarometer

64 Ugyancsak az uniós átlag feletti hányada gondolja a magyaroknak azt, hogy a környezettel kapcsolatos kérdések vannak olyan fontosak, mint a gazdaság- vagy társadalompolitikai problémák. 30. ábra Az EU25 országaiban azok aránya, akik szerint a környezet ugyanolyan fontos, mint a gazdaság és a társadalom (2005) A környezet éppen annyira fontos, mint a gazdaság- és a szociálpolitika Válasz: Igen Országok szerinti eredmények Görögország 95% Szlovénia 94% Lengyelország 92% Ciprus 91% Észtország 91% Litvánia 91% Magyarország 90% Cseh Köztársaság 89% Málta 89% Szlovákia 89% Franciaország 87% Spanyolország 87% Egyesült Királyság 87% Svédország 86% Európai Unió 85% Portugália 85% Lettország 85% Dánia 84% Finnország 84% Luxemburg 83% Németország 81% Írország 81% Belgium 80% Olaszország 79% Hollandia 75% Ausztria 74% % 81 90% 71 80% 61 70% 0 60% F O R R Á S: Eurobarometer 217. Ha a szennyezôanyagok kibocsátását a leginkább megragadható légszennyezéssel mérjük, akkor azt látjuk, hogy a legfejlettebb országokhoz képest Magyarországon általában kevesebb az egy fôre jutó szennyezés (pl. üvegházhatású gázokból, nitrogén-oxidokból, szén-monoxidból), 16 de az egy fôre jutó háztartási szemét mennyisége is kisebb. Ezzel szemben a környezethatékonysági mutatók (az egységnyi GDP-re vagy végtermékre vetített szennyezés) vonatkozásában egyértelmûen nálunk rosszabb a helyzet. 31. ábra Magyarország környezeti alapadatai Országrangsor Üvegházhatást okozó gázok kibocsátás/fô (29) kibocsátás/gdp (28) kibocsátás DTT (23) Energiafogyasztás fogyasztás/fô (30) fogyasztás/gdp (30) fogyasztás (30) Megújuló energiaforrások a villamosenergia-termelésben részarány (30) részarány (30) Savasító anyagok kibocsátás/fô (30) kibocsátás DTT (28) Ózonképzô anyagok kibocsátás/fô (30) kibocsátás (30) kibocsátás DTT (28) Teherszállítás teherszállítás/fô (30) teherszállítás/gdp (30) teherszállítás (30) Biogazdálkodás részarány (32) részarány (32) Kommunális hulladék termelôdô mennyiség/fô (30) termelôdô mennyiség (30) Édesvízhasználat vízkihasználási mutató (28) vízkihasználási mutató (25) Státus Folyamat Megjegyzés: az alacsony rangsorolás jó teljesítményt jelez (a zárójelben a rangsorolt országok száma szerepel). A DTT a célul kitûzött értékektôl való távolság (Distance to Target) szerinti elemzés eredményét jelzi. F O R R Á S: EEA (2005) 16 A CO2-kibocsátás az USA-ban 20,5 t/fô, az EU15-ben 8,3, Németországban 10,1, Dániában 10,4, Hollandiában 10,9, Magyarországon 6 t/fô (Kiss 2005). 64

65 A környezet általános állapota Magyarországon jobb az európai átlagnál. A nálunk sokkal gazdagabb és a környezetvédelem szempontjából is fejlettebbnek tartott országok több mutató alapján is megirigyelhetnék a mi talajainkat. Ez elsôsorban annak köszönhetô, hogy még a nagyüzemi mezôgazdaság fénykorában sem volt annyira elterjedt a mûtrágyaés vegyszerhasználat, mint a nyugati országokban a rendszerváltozást követô évekrôl nem is beszélve. Kétségtelen, hogy az élô természet tekintetében is jobb helyzetben vagyunk, mint az átlag. Lemaradásunk elsôsorban a szennyvízkezelésben és -tisztításban, valamint a hulladékgazdálkodásban számottevô. Ami az elôbbit illeti, a talajminôség ennek ellenére nem vált kritikussá, és az elmaradást részben civilizációs problémaként értékelhetjük, ráadásul az elmúlt évtized nagyarányú szennyvízkezelési beruházásai érzékelhetôen javítanak a helyzeten. A hulladékgazdálkodást illetôen is gyors léptekkel haladunk elôre, folyik a fôleg uniós pénzekbôl történô regionális lerakók kiépítése. Mindemellett a lakossági hulladékkezelés kulturálatlansága, a szemetelés az, amely az átlagemberben a környezetvédelem elmaradottságának képét kelti. Az általános, a környezetterhelés összességét szintetizálva kifejezô mutatók tekintetében kimondottan jól állunk Magyarország egy lakosára jóval kisebb környezetterhelés jut, mint Nyugat-Európa bármely irigyelt tiszta országának polgárára. A környezetvédelem célja az, hogy a környezeti elemek minôségének javításán (pontosabban további romlásának megakadályozásán) és az élôvilág megóvásán keresztül javuljanak életfeltételeink, növekedjen a várható élettartam (Kiss 2005). Az egészségi problémákat ugyanis egyre nagyobb mértékben a környezetszennyezés okozza (WHO 2006). 32. ábra A környezeti okokra visszavezethetô halálozások száma (2006) nincs adat F O R R Á S: WHO (2006) A fejezet elején bemutatott ábrák szerint a magyarok igencsak nagy jelentôséget tulajdonítanak a környezetnek és az azzal kapcsolatos problémáknak. Az alábbi ábrán is látható, hogy elméletben jók vagyunk: ha azoknak az arányát nézzük, akik szerint a környezet befolyásolja az életminôséget, és akik szerint a környezetvédelmi szempontoknak horizontálisnak kellene lenniük, a koordinátarendszerben a skandináv országok közé sorolódunk. 65

66 33. ábra A környezet életminôségre gyakorolt hatásáról és a környezetre való odafigyelés fontosságáról alkotott vélemények alakulása az EU-ban (2005) A környezet befolyásolja az életminôséget % Portugália Görögország Málta Dánia Ciprus Litvánia Luxemburg Olaszország Svédország Magyarország Finnország Szlovénia EU-átlag: 72% Spanyolország Cseh Köztársaság Franciaország EU25 Szlovákia Írország Egyesült Királyság Észtország Lettország Lengyelország Ausztria Belgium Németország Hollandia EU-átlag: 88% % A környezeti megfontolásokat figyelembe kell venni a más területeken való döntéshozatalkor is F O R R Á S: Eurobarometer 217, Ezzel szemben Magyarországnál csak Lengyelországban magasabb azoknak az aránya, akik saját bevallásuk szerint legfeljebb ritkán tesznek valamit a környezetükért. A magyar lakosság egynegyede soha vagy csak ritkán tesz bármiféle erôfeszítést azért, hogy védje környezetét, miközben az EU25-ök esetében mindössze 13 százalék a passzívak aránya. 34. ábra A környezet védelméért tett erôfeszítések gyakorisága saját bevallás alapján (2005) Ön hozzájárul valamilyen módon a környezet védelméhez? %/ország Gyakran Néha Ritkán Soha Nem tudom EU25 EU15 NMS10 43% 42% 10% 3% 45% 42% 9% 32% 42% 17% 6% PL HU IT SK EE CZ CY EL LV PT ES SE AT IE DE LT UK NL FI DK BE FR MT SI LU 23% 46% 19% 9% 38% 36% 18% 7% 23% 53% 17% 4% 40% 39% 17% 39% 39% 16% 4% 40% 42% 15% 34% 48% 14% 4% 36% 47% 12% 5% 40% 44% 11% 3% 29% 55% 11% 4% 40% 45% 9% 5% 41% 45% 12% 49% 38% 8% 52% 36% 7% 3% 53% 36% 9% 47% 42% 7% 43% 46% 8% 3% 48% 42% 7% 3% 57% 34% 8% 49% 42% 7% 62% 31% 6% 61% 33% 4% 67% 28% 73% 24% 73% 24% F O R R Á S: Eurobarometer 217. (2005) 66

67 Utazás A Magyar Turizmus Zrt. megbízásából végzett kutatás szerint 2006 májusa és szeptembere között a magyar háztartásoknak több mint a fele (54%) nem utazott sehová; külföldre pedig a magyar lakosságnak csak egytizede utazik több-kevesebb rendszerességgel. A KSH felmérése szerint 2005-ben a magyarországi háztartások 81%-a volt közvetlenül érintett valamilyen utazásban; több mint 3 millió háztartásnak legalább egy tagja utazott a lakóhelyéül szolgáló településen kívülre. A KSH szerint az utazási kedvre nemcsak a jövedelem van befolyással: az utazási hajlandóság az iskolai végzettség és a háztartás létszámának emelkedésével is nô, és a nagyobb településeken élôk is szívesebben mozdulnak ki az átlagnál. Az utazást nem tervezôk döntésüket elsôsorban anyagi (56 százalék) és egészségügyi (25 százalék) okokkal indokolják. 35. ábra A belföldi utak százalékos megoszlása utazási célok szerint (2005) Rokon, barát meglátogatása 12,1 1,8 1,8 1,9 1,9 3,2 5,2 14,8 1,1 22,3 33,8 Vásárlás Egyéb Munkavégzés (keresôtevékenység) Vízparti üdülés Tanulás Hegyvidéki üdülés Hobbijellegû munkavégzés Városnézés Üzleti út, kiállítás, vásár Kulturális rendezvény, sportesemény F O R R Á S: KSH A 2005-ben elfogadott Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia (NTS) és az azzal kapcsolatos intézkedésekrôl szóló kormányhatározat (1100/2005 [X. 7.]) legfôbb céljául az életminôség turizmus általi javítását tûzte ki: A turizmus jelentôsége azonban nem csak gazdasági területen jelentkezik. A turizmus által termelt devizabevételek fontosak az országnak, mindazonáltal a turizmus fô jelentôsége társadalmi és természeti hatásaiban van. A turizmus lehetôséget biztosít rekreációra, ezáltal hozzájárul az egészséges életmód kialakításához. A turizmus közvetítô szerepet tölt be a különbözô kultúrák között, az embereket megismerteti más kultúrákkal, és toleránsabbá teszi ôket egymás iránt. Elôsegítheti a munkahelyteremtést, a regionális kiegyenlítôdést, az emberek ismereteinek növekedését (NTS, 31 3.). A turizmus az egyetlen olyan iparág, amelyben az emberi tényezô és az ember által átélt élmény kulcsszerepet játszik. Mind az utazási szándék megfogalmazódásakor, mind a szervezés fázisában, mind a konkrét utazás során és természetesen az utazási élmények visszaidézésekor is ezen élmények összessége adja azt a komplex érzetet, képet, hangulatot, amely magát az utazást, a megszokott életstílus minôségi változását jellemzi. Ez az»élménylánc«a hazánkba érkezô és a belföldi nyaraló turisták számára napjainkban még sokszor»szakadozott«, nem kapcsolódik egymásba az elhatározáskor, az információgyûjtéskor, a szervezéskor és a konkrét utazás során szerzett tapasztalat, s nem azonos mértékben pozitív maga a tapasztalatszerzés sem. 67

TÁRSADALMI GAZDASÁGI EGYENSÚLY ÉS ÉLETMINŐSÉG SZERBIA RÉGIÓIBAN

TÁRSADALMI GAZDASÁGI EGYENSÚLY ÉS ÉLETMINŐSÉG SZERBIA RÉGIÓIBAN TÁRSADALMI GAZDASÁGI EGYENSÚLY ÉS ÉLETMINŐSÉG SZERBIA RÉGIÓIBAN BEVEZETŐ ARISZTOTELESZ eudaimonia boldogság ÉLETMINŐSÉG A JÓLÉT KONCEPCIÓ KIFEJEZŐJE INTERDISZCIPLINÁRIS PROBLÉMA ÉLETMINŐSÉGI TÉNYEZŐK -

Részletesebben

Az egészségügyi és gazdasági indikátorok összefüggéseinek vizsgálata Magyarországon

Az egészségügyi és gazdasági indikátorok összefüggéseinek vizsgálata Magyarországon Az egészségügyi és gazdasági indikátorok összefüggéseinek vizsgálata Magyarországon Készítette: Bakos Izabella Mária SZIE-GTK Enyedi György RTDI PhD-hallgató Kutatási téma Az egészségügyi állapot (lakosság

Részletesebben

A fiatalok közérzete, pszichés állapota az ezredfordulón

A fiatalok közérzete, pszichés állapota az ezredfordulón A fiatalok közérzete, pszichés állapota az ezredfordulón Susánszky Éva, Szántó Zsuzsa Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet Kutatási célkitűzések A fiatal felnőtt korosztályok pszichés állapotának

Részletesebben

A kultúra szerepe a fájdalomban

A kultúra szerepe a fájdalomban A fájdalom A fájdalom nem kizárólagosan testi jelenség, hanem a test, az elme és a kultúra együttműködéseként áll elő. A fizikai élmény elválaszthatatlan kognitív és érzelmi jelentőségétől. Az egészséges

Részletesebben

VÁLTOZÁSOK A SZEGÉNYSÉG STRUKTÚRÁJÁBAN

VÁLTOZÁSOK A SZEGÉNYSÉG STRUKTÚRÁJÁBAN Tematikus nap az egyenlőtlenség g vizsgálatáról, l, mérésérőlm Budapest,, 2011. január r 25. VÁLTOZÁSOK A SZEGÉNYSÉG STRUKTÚRÁJÁBAN Vastagh Zoltán Életszínvonal-statisztikai felvételek osztálya zoltan.vastagh@ksh.hu

Részletesebben

Berki Márton Halász Levente. MRTT Vándorgyűlés Veszprém, 2014. november 27-28.

Berki Márton Halász Levente. MRTT Vándorgyűlés Veszprém, 2014. november 27-28. Berki Márton Halász Levente MRTT Vándorgyűlés Veszprém, 2014. november 27-28. Társadalmi konfliktusok Társadalmi jól-lét és biztonság Versenyképesség és társadalmi fejlődés (TÁMOP-4.2.2.A- 11/1/KONV-2012-0069)

Részletesebben

OBJEKTÍV JÓL-LÉTI MEGKÖZELÍTÉSEK MODELLSZÁMÍTÁS, JÓL-LÉT DEFICITES TEREK MAGYARORSZÁGON

OBJEKTÍV JÓL-LÉTI MEGKÖZELÍTÉSEK MODELLSZÁMÍTÁS, JÓL-LÉT DEFICITES TEREK MAGYARORSZÁGON Társadalmi konfliktusok - Társadalmi jól-lét és biztonság - Versenyképesség és társadalmi fejlődés TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0069 c. kutatási projekt OBJEKTÍV JÓL-LÉTI MEGKÖZELÍTÉSEK MODELLSZÁMÍTÁS,

Részletesebben

Az egészség nemzeti érték helyzetünk nemzetközi nézőpontból

Az egészség nemzeti érték helyzetünk nemzetközi nézőpontból Az egészség nemzeti érték helyzetünk nemzetközi nézőpontból Prof. Dr. Orosz Éva egyetemi tanár ELTE Egészség-gazdaságtani Kutatóközpont vezetője, az OECD szakértője Alapvető kérdések Merre tart Európa?

Részletesebben

Egészség: a betegség vagy fogyatékosság hiánya, a szervezet funkcionális- és anyagcsere hatékonysága

Egészség: a betegség vagy fogyatékosság hiánya, a szervezet funkcionális- és anyagcsere hatékonysága Egészség: a betegség vagy fogyatékosság hiánya, a szervezet funkcionális- és anyagcsere hatékonysága Kincses (2003): Az egészség az egyén biológiai működése, valamint a kora és neme szerint elérhető és/vagy

Részletesebben

Az információs társadalom európai jövőképe. Dr. Bakonyi Péter c. Főiskolai tanár

Az információs társadalom európai jövőképe. Dr. Bakonyi Péter c. Főiskolai tanár Az információs társadalom európai jövőképe Dr. Bakonyi Péter c. Főiskolai tanár Tartalom Lisszaboni célok és az információs társadalom Az eeurope program félidős értékelése SWOT elemzés Az információs

Részletesebben

Sajtóközlemény. A stresszt okolják a magyarok a betegségekért. 2012. november 14.

Sajtóközlemény. A stresszt okolják a magyarok a betegségekért. 2012. november 14. Sajtóközlemény 2012. november 1. A stresszt okolják a magyarok a betegségekért A stressz tehet leginkább a rövidebb életről, a stressz miatt alakulnak ki bennünk a rettegett betegségek ezt gondolja a magyar

Részletesebben

Mérés módja szerint: Időtáv szerint. A szegénység okai szerint

Mérés módja szerint: Időtáv szerint. A szegénység okai szerint Szegénység Fogalma: Az alacsony jövedelem és az ebből fakadó hátrányok HIÁNY (tárgyi, információs, pszichés, szociális következmények) Mérés módja szerint: Abszolút szegénység létminimum (35-45 e Ft) Relatív

Részletesebben

Mohamed Aida* 58% 27% 42% EGYÉNI STRESSZLELTÁRA. (valós eredmény kitalált névvel) STRESSZHATÁSOK EGÉSZSÉGI ÁLLAPOT SZOKÁSOK /JELLEMZŐK

Mohamed Aida* 58% 27% 42% EGYÉNI STRESSZLELTÁRA. (valós eredmény kitalált névvel) STRESSZHATÁSOK EGÉSZSÉGI ÁLLAPOT SZOKÁSOK /JELLEMZŐK Mohamed Aida* EGYÉNI STRESSZLELTÁRA (valós eredmény kitalált névvel) STRESSZHATÁSOK 100-66% 65-36% 35-0% 27% EGÉSZSÉGI ÁLLAPOT 0-35% 36-65% 66-100% 42% SZOKÁSOK /JELLEMZŐK 0-35% 36-65% 66-100% 58% Cégnév:

Részletesebben

Az Európai Unió regionális politikája a 2007-13-as időszakban

Az Európai Unió regionális politikája a 2007-13-as időszakban dr. Ránky Anna: Az Európai Unió regionális politikája a 2007-13-as időszakban I. A 2007-13-as időszakra vonatkozó pénzügyi perspektíva és a kohéziós politika megújulása A 2007-13 közötti pénzügyi időszakra

Részletesebben

Diszpozícionális perspektíva 2.: Szükséglet-, és motívum elméletek. Vonások, mint szükségletek és motívumok megközelítése

Diszpozícionális perspektíva 2.: Szükséglet-, és motívum elméletek. Vonások, mint szükségletek és motívumok megközelítése Diszpozícionális perspektíva 2.: Szükséglet-, és motívum elméletek Vonások, mint szükségletek és motívumok megközelítése Vonások, mint szükségletek és motívumok megközelítése A diszpozíciókat úgy is elképzelhetjük,

Részletesebben

Egység a sokféleségben beszélgetés Ján Figel európai biztossal

Egység a sokféleségben beszélgetés Ján Figel európai biztossal 23. Egység a sokféleségben beszélgetés Ján Figel európai biztossal Egység a sokféleségben - 2008 a Kultúrák Közötti Párbeszéd Európai Éve A KultúrPont Iroda munkatársa a 2008: a Kultúrák Közötti Párbeszéd

Részletesebben

Szervezetfejlesztés Bugyi Nagyközség Önkormányzatánál az ÁROP 3.A.2-2013-2013-0033 számú pályázat alapján

Szervezetfejlesztés Bugyi Nagyközség Önkormányzatánál az ÁROP 3.A.2-2013-2013-0033 számú pályázat alapján Szervezetfejlesztés Bugyi Nagyközség Önkormányzatánál az ÁROP 3.A.2-2013-2013-0033 számú pályázat alapján A közszolgáltatásokról végzett átfogó lakossági elégedettség és igényfelmérés eredményeinek összefoglalása

Részletesebben

A család a fiatalok szemszögéből. Szabó Béla

A család a fiatalok szemszögéből. Szabó Béla A család a fiatalok szemszögéből Szabó Béla Témakörök A mai családok a számok tükrében Fiatalok családdal kapcsolatos attitűdjei Iskolai teljesítmény és a család Internet és család Összefoglalás, konklúziók

Részletesebben

Általános képzési keretterv ARIADNE. projekt WP 4 Euricse módosítva a magyarországi tesztszeminárium alapján

Általános képzési keretterv ARIADNE. projekt WP 4 Euricse módosítva a magyarországi tesztszeminárium alapján Általános képzési keretterv ARIADNE projekt WP 4 Euricse módosítva a magyarországi tesztszeminárium alapján A jelen dokumentumban a szociális gazdaság témakörében tartandó háromnapos vezetői tréning általános

Részletesebben

Egészséggel kapcsolatos nézetek, hiedelmek, modellek, egészségvédő magatartásformák

Egészséggel kapcsolatos nézetek, hiedelmek, modellek, egészségvédő magatartásformák Egészséggel kapcsolatos nézetek, hiedelmek, modellek, egészségvédő magatartásformák Orvosi pszichológia előadás 2. hét Merza Katalin merza.katalin@sph.unideb.hu Egészségmagatartás fogalma Minden olyan

Részletesebben

Gábor Edina. Álmok és érvek a 21 órás munkahét mellett. 2010. december 2.

Gábor Edina. Álmok és érvek a 21 órás munkahét mellett. 2010. december 2. Gábor Edina Álmok és érvek a 21 órás munkahét mellett 2010. december 2. The New Economics Foundation think-and-do tank szervezet (http://www.neweconomics.org/) Cél: az életminőség javítása olyan innovatív

Részletesebben

Bevándorlók Magyarországon. Kováts András MTA TK Kisebbségkutató Intézet

Bevándorlók Magyarországon. Kováts András MTA TK Kisebbségkutató Intézet Bevándorlók Magyarországon Kováts András MTA TK Kisebbségkutató Intézet Az elemzés fókusza Miben mások a határon túli magyarok, mint a többi bevándorolt? Kik a sikeres migránsok ma Magyarországon? A magyar

Részletesebben

A válság mint lehetőség felsővezetői felmérés

A válság mint lehetőség felsővezetői felmérés A válság mint lehetőség felsővezetői felmérés Sajtótájékoztató Budapest, 2009. október 29. Ez a dokumentum a sajtótájékoztatóra meghívott résztvevők használatára készült. A dokumentumban szereplő összes

Részletesebben

4. ábra: A GERD/GDP alakulása egyes EU tagállamokban 2000 és 2010 között (%) 1,8 1,6 1,4 1,2 1,0 0,8 0,6 0,4 0,2 2000 2001 2002 2003 Észtország Portugália 2004 2005 2006 2007 Magyarország Románia 2008

Részletesebben

A településfejlesztés eszköztára bár látszatra távol áll a politikától, mégis jól alkalmazható

A településfejlesztés eszköztára bár látszatra távol áll a politikától, mégis jól alkalmazható A településfejlesztés eszköztára bár látszatra távol áll a politikától, mégis jól alkalmazható Politikusi imázs 8 a politikai kommunikáció világában. A társadalmasítás, azaz a fogyasztói oldal véleményének

Részletesebben

Nemzeti és európai identitás az Iránytű Intézet 2014. márciusi közvélemény-kutatásának tükrében

Nemzeti és európai identitás az Iránytű Intézet 2014. márciusi közvélemény-kutatásának tükrében Nemzeti és európai identitás az Iránytű Intézet 2014. márciusi közvélemény-kutatásának tükrében Közvélemény-kutatásunk március 21-25. között zajlott 1000fő telefonos megkeresésével. A kutatás mintája megyei

Részletesebben

Néhány gondolat a projekt menedzsment kommunikációjához

Néhány gondolat a projekt menedzsment kommunikációjához Néhány gondolat a projekt menedzsment kommunikációjához avagy amiről a módszertanok nem írnak dr. Prónay Gábor 6. Távközlési és Informatikai Projekt Menedzsment Fórum 2003. április 10. AZ ELŐADÁS CÉLJA

Részletesebben

Család, barátok, közösségek a testi, lelki és szociális jól-lét kapcsolata városi fiatal felnőttek körében

Család, barátok, közösségek a testi, lelki és szociális jól-lét kapcsolata városi fiatal felnőttek körében Család, barátok, közösségek a testi, lelki és szociális jól-lét kapcsolata városi fiatal felnőttek körében Busa Csilla*, Tistyán László*, Kesztyüs Márk*, Füzesi Zsuzsanna** *Fact Alkalmazott Társadalomtudományi

Részletesebben

STRESSZ KEZELÉS MESTERFOKON

STRESSZ KEZELÉS MESTERFOKON STRESSZ KEZELÉS MESTERFOKON Tény, hogy a munkavállalók munkahelyi, családi és magán életi problémái nagymértékben képesek befolyásolni a munkavállaló munkahelyi teljesítményét, és ez által közvetett vagy

Részletesebben

Lisszaboni stratégia és a vállalati versenyképesség

Lisszaboni stratégia és a vállalati versenyképesség Lisszaboni stratégia és a vállalati versenyképesség 46. Közgazdász-vándorgyűlés Czakó Erzsébet Eger, 2008. június 27. 1/17 Témakörök 1. Versenyképesség az EU szintjén 2. A Lisszaboni Stratégia és metamorfózisai

Részletesebben

A pedagógiai kutatás metodológiai alapjai. Dr. Nyéki Lajos 2015

A pedagógiai kutatás metodológiai alapjai. Dr. Nyéki Lajos 2015 A pedagógiai kutatás metodológiai alapjai Dr. Nyéki Lajos 2015 A pedagógiai kutatás jellemző sajátosságai A pedagógiai kutatás célja a személyiség fejlődése, fejlesztése során érvényesülő törvényszerűségek,

Részletesebben

RÉV Alapítvány. Interjú, mint a munkaerő-kiválasztás Legfontosabb eleme

RÉV Alapítvány. Interjú, mint a munkaerő-kiválasztás Legfontosabb eleme RÉV Alapítvány Interjú, mint a munkaerő-kiválasztás Legfontosabb eleme Készítette: Kabainé Ujj Gyöngyi andragógus Interjú típusai Strukturált interjú az előre megfogalmazott, célzott kérdések minimális

Részletesebben

Jóllét az ökológiai határokon belül

Jóllét az ökológiai határokon belül Jóllét az ökológiai határokon belül Csutora Mária Kaposvár, 2014 április 8. 1 Jóllét az ökológiai határokon belül? Lehetünk-e boldogok és elégedettek oly módon, hogy ökológiai lábnyomunk ne haladja meg

Részletesebben

KUTATÁSMÓDSZERTAN 4. ELŐADÁS. A minta és mintavétel

KUTATÁSMÓDSZERTAN 4. ELŐADÁS. A minta és mintavétel KUTATÁSMÓDSZERTAN 4. ELŐADÁS A minta és mintavétel 1 1. A MINTA ÉS A POPULÁCIÓ VISZONYA Populáció: tágabb halmaz, alapsokaság a vizsgálandó csoport egésze Minta: részhalmaz, az alapsokaság azon része,

Részletesebben

Népesség növekedés (millió fő) Népességszám a szakasz végén (millió fő) időszakasz dátuma. hossza (év) Kr.e. 10000- Kr.e. 7000 Kr.e. 7000-Kr.e.

Népesség növekedés (millió fő) Népességszám a szakasz végén (millió fő) időszakasz dátuma. hossza (év) Kr.e. 10000- Kr.e. 7000 Kr.e. 7000-Kr.e. A világnépesség növekedése A népességszám változása időszakasz dátuma Kr.e. 10000- Kr.e. 7000 Kr.e. 7000-Kr.e. 4500 Kr.e. 4500-Kr.e. 2500 Kr.e. 2500-Kr.e. 1000 Kr.e. 1000- Kr. születése időszakasz hossza

Részletesebben

Mitől (nem) fenntartható a fejlődés?

Mitől (nem) fenntartható a fejlődés? Mitől (nem) fenntartható a fejlődés? Globális gondok Válaszok és tévutak a XXI. század elején Gyulai Iván Ökológiai Intézet Melyek a problémák? Nincs elegendő erőforrás a gazdasági növekedés fenntartásához

Részletesebben

A pedagógia mint tudomány. Dr. Nyéki Lajos 2015

A pedagógia mint tudomány. Dr. Nyéki Lajos 2015 A pedagógia mint tudomány Dr. Nyéki Lajos 2015 A pedagógia tárgya, jellegzetes vonásai A neveléstudomány tárgya az ember céltudatos, tervszerű alakítása. A neveléstudomány jellegét tekintve társadalomtudomány.

Részletesebben

MUNKAERÕPIACI POZÍCIÓK GYÕR-MOSON-SOPRON ÉS SZABOLCS- SZATMÁR-BEREG MEGYÉKBEN

MUNKAERÕPIACI POZÍCIÓK GYÕR-MOSON-SOPRON ÉS SZABOLCS- SZATMÁR-BEREG MEGYÉKBEN MUNKAERÕPIACI POZÍCIÓK GYÕR-MOSON-SOPRON ÉS SZABOLCS- SZATMÁR-BEREG MEGYÉKBEN A Társadalomkutatási Informatikai Egyesülés (TÁRKI) 1993 végén, a Népjóléti Minisztérium megbízásából végzett kutatásainak

Részletesebben

Fenntartható fejlődés és fenntartható gazdasági növekedés. Gyulai Iván 2013. november 20. Budapest

Fenntartható fejlődés és fenntartható gazdasági növekedés. Gyulai Iván 2013. november 20. Budapest Fenntartható fejlődés és fenntartható gazdasági növekedés Gyulai Iván 2013. november 20. Budapest A fenntartható fejlődés mítosza A jelen szükségleteinek kielégítése a jövő sérelme nélkül. A jelen szükségleteinek

Részletesebben

Bevezetés a pszichológia néhány alapfogalmába

Bevezetés a pszichológia néhány alapfogalmába Bevezetés a pszichológia néhány alapfogalmába (Készítette: Osváth Katalin tanácsadó szakpszichológus) Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központ 2015. ÁPRILIS. 01. TÁMOP 5.5.7-08/1-2008-0001

Részletesebben

Tartalomjegyzék HARMADIK RÉSZ ESETTANULMÁNYOK ÉS EMPIRIKUS FELMÉRÉSEK

Tartalomjegyzék HARMADIK RÉSZ ESETTANULMÁNYOK ÉS EMPIRIKUS FELMÉRÉSEK Tartalomjegyzék HARMADIK RÉSZ ESETTANULMÁNYOK ÉS EMPIRIKUS FELMÉRÉSEK (I) A pénzügyi integráció hozadékai a világgazdaságban: Empirikus tapasztalatok, 1970 2002.................................... 13 (1)

Részletesebben

Legjobb Munkahely Felmérés 2014. Trendek és tanulságok

Legjobb Munkahely Felmérés 2014. Trendek és tanulságok Legjobb Munkahely Felmérés 2014 Trendek és tanulságok A vállalatokat egyre gyakrabban állítják kihívás elé a következő trendek, amelyek a munkaerőpiac teljes átalakulását eredményezik Idősödő társadalom

Részletesebben

A női erőforrás menedzsment fontossága és aktuális kérdései. Dr. Vámosi Tamás egyetemi adjunktus PTE FEEK

A női erőforrás menedzsment fontossága és aktuális kérdései. Dr. Vámosi Tamás egyetemi adjunktus PTE FEEK A női erőforrás menedzsment fontossága és aktuális kérdései Dr. Vámosi Tamás egyetemi adjunktus PTE FEEK Bevezető gondolatok A nők esélyegyenlőségi törekvései már régóta a társadalmigazdasági rendszer

Részletesebben

AUTISTA MAJORSÁG VIDÉK ÉS EGYÉNI FEJLESZTÉSI PROJEKTEK MAGYARORSZÁGON

AUTISTA MAJORSÁG VIDÉK ÉS EGYÉNI FEJLESZTÉSI PROJEKTEK MAGYARORSZÁGON AUTISTA MAJORSÁG VIDÉK ÉS EGYÉNI FEJLESZTÉSI PROJEKTEK MAGYARORSZÁGON KŐVÁRI EDIT VIDÉKFEJLESZTŐ SZOCIÁLIS MUNKÁS, AUTISTÁK ORSZÁGOS SZÖVETÉSÉNEK ELNÖKE SZÜKSÉGLETEK KIELÉGÍTETTSÉGE AUTIZMUSBAN Szint Jól

Részletesebben

HÁNY EMBERT TART EL A FÖLD?

HÁNY EMBERT TART EL A FÖLD? HÁNY EMBERT TART EL A FÖLD? Az ENSZ legutóbbi előrejelzése szerint a Föld lakossága 2050-re elérheti a 9 milliárd főt. De vajon honnan lesz ennyi embernek tápláléka, ha jelentős mértékben sem a megművelt

Részletesebben

Boldogtalanság miatt válunk. A válásoknak csak 15-20%-a vet véget ún. bántalmazó kapcsolatnak A többi 80-85%-ban boldogtalanságra hivatkoznak

Boldogtalanság miatt válunk. A válásoknak csak 15-20%-a vet véget ún. bántalmazó kapcsolatnak A többi 80-85%-ban boldogtalanságra hivatkoznak Boldogtalanság miatt válunk A válásoknak csak 15-20%-a vet véget ún. bántalmazó kapcsolatnak A többi 80-85%-ban boldogtalanságra hivatkoznak Családon belüli erőszak Állítás: a házasságokban a férfiak úgy

Részletesebben

Adótudatosság a versenyképesség érdekében

Adótudatosság a versenyképesség érdekében Adótudatosság a versenyképesség érdekében Szalayné Ostorházi Mária főigazgató Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága 2013. november 20. 1 Miről lesz szó? Kutatás eredményei

Részletesebben

A helyi gazdaságfejlesztés elméleti megközelítésének lehetőségei

A helyi gazdaságfejlesztés elméleti megközelítésének lehetőségei A helyi gazdaságfejlesztés elméleti megközelítésének lehetőségei 2014. október 16. Logikai felépítés Lokalitás Területi fejlődés és lokalizáció Helyi fejlődés helyi fejlesztés: helyi gazdaságfejlesztés

Részletesebben

Fentiek alapján javaslom az értekezés nyilvános vitára bocsátását és a Jelölt számára az MTA doktora fokozat odaítélését.

Fentiek alapján javaslom az értekezés nyilvános vitára bocsátását és a Jelölt számára az MTA doktora fokozat odaítélését. Opponensi vélemény Szerb László: Vállalkozások, vállalkozási elméletek, vállalkozások mérése és a Globális Vállalkozói és Fejlődési Index című MTA doktori értekezéséről Szerb László doktori értekezésének

Részletesebben

TÉLETEK K S TEREOT O ÍPI P ÁK K iv an n a k é k pe p n?

TÉLETEK K S TEREOT O ÍPI P ÁK K iv an n a k é k pe p n? ELŐÍTÉLETEK SZTEREOTÍPIÁK Ki van a képen? Előzetes megállapítás Egyediségünkben rejlik erőnk egyik forrása: nincs két ember, aki tökéletesen egyforma lenne... Mivel nem pontosan egyformán szemléljük a

Részletesebben

Az elmozdulásra sarkalló néhány tény. A fenntarthatóság értelmezési lehetőségei. Szubjektív megjegyzések a hazai közpolitikai történésekről

Az elmozdulásra sarkalló néhány tény. A fenntarthatóság értelmezési lehetőségei. Szubjektív megjegyzések a hazai közpolitikai történésekről Jász Krisztina MADÁSZSZ-konferencia 2012. október 25. Az elmozdulásra sarkalló néhány tény A fenntarthatóság értelmezési lehetőségei Szubjektív megjegyzések a hazai közpolitikai történésekről 1 HDI-index:

Részletesebben

Versenyképesség és egészségnyereség

Versenyképesség és egészségnyereség Versenyképesség és egészségnyereség A munkahelyi egészségfejlesztés értéknövelő alternatív megoldásai HR-megoldások a XXI. században - fókuszban a közszféra és a magánszféra nemzetközi tudományos konferencia

Részletesebben

Z GENERÁCIÓ: Szimpózium a Magyar Pszichológiai Társaság XXI. Országos Tudományos Nagygyűlésén Szombathely, 2012. május 31.

Z GENERÁCIÓ: Szimpózium a Magyar Pszichológiai Társaság XXI. Országos Tudományos Nagygyűlésén Szombathely, 2012. május 31. Z GENERÁCIÓ: Magyar serdülők életmódja és jellemző trendek az Iskoláskorú Gyermekek Egészségmagatartása (HBSC) nemzetközi kutatás 1997-2010 közötti adatai alapján Szimpózium a Magyar Pszichológiai Társaság

Részletesebben

A helyi ellátási rendszerek értékelése nem-növekedési keretben Egy lehetséges szempontrendszer

A helyi ellátási rendszerek értékelése nem-növekedési keretben Egy lehetséges szempontrendszer A helyi ellátási rendszerek értékelése nem-növekedési keretben Egy lehetséges szempontrendszer DOMBI Judit PhD-hallgató Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kar Közgazdaságtani Doktori Iskola Magyar

Részletesebben

Az alábbi áttekintés Délkelet-Európa (a volt Jugoszlávia országai

Az alábbi áttekintés Délkelet-Európa (a volt Jugoszlávia országai OKTATÁSIRÁNYÍTÁS ÉS OKTATÁSPOLITIKA A BALKÁNON Az alábbi áttekintés Délkelet-Európa (a volt Jugoszlávia országai Szlovénia kivételével, Bulgária, Románia és Albánia) oktatási rendszerei előtt álló kihívásokat

Részletesebben

Fenomenológiai perspektíva

Fenomenológiai perspektíva Fenomenológiai perspektíva Fenomenológiai perspektíva Jellemzői, kiindulópontjai: A világból felvett összes információt némiképpen megszemélyesítve értelmezzük A hangsúly az egyén szubjektív tapasztalatán,

Részletesebben

Karner Orsolya ELTE PPK Tanácsadás Pszichológiája Tanszék. Álláskeresők részére nyújtott csoportos pályatanácsadás hatékonyságvizsgálata

Karner Orsolya ELTE PPK Tanácsadás Pszichológiája Tanszék. Álláskeresők részére nyújtott csoportos pályatanácsadás hatékonyságvizsgálata Karner Orsolya ELTE PPK Tanácsadás Pszichológiája Tanszék Álláskeresők részére nyújtott csoportos pályatanácsadás hatékonyságvizsgálata MPT Nagygyűlés Szombathely 2012. június 1. Társadalmi igény A társadalompolitikai

Részletesebben

11.3. A készségek és a munkával kapcsolatos egészségi állapot

11.3. A készségek és a munkával kapcsolatos egészségi állapot 11.3. A készségek és a munkával kapcsolatos egészségi állapot Egy, a munkához kapcsolódó egészségi állapot változó ugyancsak bevezetésre került a látens osztályozási elemzés (Latent Class Analysis) használata

Részletesebben

A kutatási program keretében a következő empirikus adatfelvételeket bonyolítottuk le

A kutatási program keretében a következő empirikus adatfelvételeket bonyolítottuk le NYELVTANULÁSI MOTIVÁCIÓ AZ ÁLTALÁNOS ISKOLÁSOK KÖRÉBEN: KIHÍVÁSOK AZ EURÓPAI UNIÓHOZ VALÓ CSATLAKOZÁS ELŐTT ÉS UTÁN (T47111) A kutatási program keretében a következő empirikus adatfelvételeket bonyolítottuk

Részletesebben

Koós Bálint: Területi kirekesztés és gyermekszegénység Magyarországon. Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság és Regionális Tudományi Kutatóközpont

Koós Bálint: Területi kirekesztés és gyermekszegénység Magyarországon. Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság és Regionális Tudományi Kutatóközpont Koós Bálint: Területi kirekesztés és gyermekszegénység Magyarországon Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság és Regionális Tudományi Kutatóközpont Ostrava, 2012. Május 3-4. Szegénység és társadalmi kirekesztés

Részletesebben

0. Nem technikai összefoglaló. Bevezetés

0. Nem technikai összefoglaló. Bevezetés 0. Nem technikai összefoglaló Bevezetés A KÖZÉP-EURÓPA 2020 (OP CE 2020) egy európai területi együttműködési program. Az EU/2001/42 SEA irányelv értelmében az OP CE 2020 programozási folyamat részeként

Részletesebben

A mintában szereplő határon túl tanuló diákok kulturális háttérre

A mintában szereplő határon túl tanuló diákok kulturális háttérre Fényes Hajnalka: A Keresztény és a beregszászi II. Rákóczi Ferenc diákjai kulturális és anyagi tőkejavakkal való ellátottsága Korábbi kutatásokból ismert, hogy a partiumi régió fiataljai kedvezőbb anyagi

Részletesebben

A marketing tevékenység megszervezése a sepsiszentgyörgyi kis- és közepes vállalatok keretében

A marketing tevékenység megszervezése a sepsiszentgyörgyi kis- és közepes vállalatok keretében 531 JEGYZETLAPOK Domokos Ernő Krájnik Izabella A marketing tevékenység megszervezése a sepsiszentgyörgyi kis- és közepes vállalatok keretében A kolozsvári Babeş Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi

Részletesebben

Dr. Antalfai Márta. XIII. Igazságügyi Környezetvédelmi Szakértői Konferencia Budapest, 2011. április 8. Minden jog fenntartva

Dr. Antalfai Márta. XIII. Igazságügyi Környezetvédelmi Szakértői Konferencia Budapest, 2011. április 8. Minden jog fenntartva Dr. Antalfai Márta XIII. Igazságügyi Környezetvédelmi Szakértői Konferencia Budapest, 2011. április 8. Minden jog fenntartva A katasztrófa legtöbbször végzetes következményekkel járó, nem várt fordulat,

Részletesebben

Miért válaszd az egészségfejlesztés-tanár mesterszakot a JGYPK-n?

Miért válaszd az egészségfejlesztés-tanár mesterszakot a JGYPK-n? Miért válaszd az egészségfejlesztés-tanár mesterszakot a JGYPK-n? A tanári pálya iránt érdeklődő felvételizőként valószínűleg gondoltál már arra, hogy ehhez a hivatáshoz nemcsak a tudás közvetítése, hanem

Részletesebben

A betegséggel kapcsolatos nézetek, reprezentációk

A betegséggel kapcsolatos nézetek, reprezentációk A betegséggel kapcsolatos nézetek, reprezentációk Összeállította: dr. Pék Győző Forrás: Csabai-Molnár: Egészség, betegség, gyógyítás Medicina Laikus teóriák az egészségről és annak elvesztéséről A stressz,

Részletesebben

Az Iránytű Intézet júniusi közvélemény-kutatásának eredményei. Iránytű Közéleti Barométer

Az Iránytű Intézet júniusi közvélemény-kutatásának eredményei. Iránytű Közéleti Barométer Az Iránytű Intézet júniusi közvélemény-kutatásának eredményei Iránytű Közéleti Barométer Kutatásunk 2000 fős reprezentatív mintára épül. A feldolgozott adatok a megyei és fővárosi nem- és korösszetétel,

Részletesebben

Élet a GDP-n túl Növekedés versus fejlődés

Élet a GDP-n túl Növekedés versus fejlődés Élet a GDP-n túl Növekedés versus fejlődés Dr. Szemlér Tamás Egyetemi docens, dékán BGF Külkereskedelmi Kar Gazdasági teljesítménymérések sokoldalú megközelítése A Budapesti Gazdasági Főiskola 14. tudományos

Részletesebben

AZ ISKOLAI EREDMÉNYESSÉG DIMENZIÓI ÉS HÁTTÉRTÉNYEZŐI INTÉZMÉNYI SZEMMEL

AZ ISKOLAI EREDMÉNYESSÉG DIMENZIÓI ÉS HÁTTÉRTÉNYEZŐI INTÉZMÉNYI SZEMMEL XXI. Századi Közoktatás (fejlesztés, koordináció) II. szakasz TÁMOP-3.1.1-11/1-2012-0001 AZ ISKOLAI EREDMÉNYESSÉG DIMENZIÓI ÉS HÁTTÉRTÉNYEZŐI INTÉZMÉNYI SZEMMEL Bander Katalin Galántai Júlia Országos Neveléstudományi

Részletesebben

Brundtland jelentés szerinti definíció: a fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen szükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetné a

Brundtland jelentés szerinti definíció: a fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen szükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetné a Brundtland jelentés szerinti definíció: a fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen szükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő nemzedékek esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék

Részletesebben

Diplomás pályakövetés diplomás kutatás, 2010

Diplomás pályakövetés diplomás kutatás, 2010 Diplomás pályakövetés diplomás kutatás, 2010 A jogi és igazgatási képzési terület diplomásainak munkaerő piaci helyzete Az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. által végzett, Diplomás pályakövetés

Részletesebben

3 + 1 SZEMPONT. gy jó coach többek között arról ismerszik meg, hogy mielőtt a hogyannal

3 + 1 SZEMPONT. gy jó coach többek között arról ismerszik meg, hogy mielőtt a hogyannal 24 SÁNDOR Jenő 3 + 1 SZEMPONT A COACH-KÉPZÉS KIVÁLASZTÁSÁHOZ Először is lépjünk egyet hátra: mi a coaching? E gy jó coach többek között arról ismerszik meg, hogy mielőtt a hogyannal foglalkozna, világos

Részletesebben

A személyiségtanuláselméleti megközelítései

A személyiségtanuláselméleti megközelítései Boross Viktor A személyiségtanuláselméleti megközelítései tanulás: viselkedésváltozás a tapasztalatok függvényében (pszichoterápia: viselkedésváltozása pszichoterápiás tapasztalatok függvényében) tanulás

Részletesebben

Autonómia, Compliance. A beteg együttműködésének fontossága és minőségi mutatói. A család jelentősége. Dr. Nagy Beáta egyetemi docens

Autonómia, Compliance. A beteg együttműködésének fontossága és minőségi mutatói. A család jelentősége. Dr. Nagy Beáta egyetemi docens Autonómia, Compliance. A beteg együttműködésének fontossága és minőségi mutatói. A család jelentősége. Dr. Nagy Beáta egyetemi docens SÉRÜLÉS FORMÁI A REHABILITÁCIÓ SZEMPONTJÁBÓL SZEMÉLYISÉGFEJLŐDÉSI SAJÁTOSSÁGOK:

Részletesebben

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ MEGHATÁROZÁSA ÉS FEJLESZTÉSI LEHETŐSÉGEI

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ MEGHATÁROZÁSA ÉS FEJLESZTÉSI LEHETŐSÉGEI A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ MEGHATÁROZÁSA ÉS FEJLESZTÉSI LEHETŐSÉGEI NEMZETKÖZI KITEKINTÉS A FOGYATÉKOSSÁGGAL ÉLŐ EMBEREK ESÉLYEGYENLŐSÉGÉRŐL SZÓLÓ ALAPVETŐ SZABÁLYOK (STANDARD RULES) 1993 A "rehabilitáció"

Részletesebben

Társadalomismeret és jelenismeret

Társadalomismeret és jelenismeret Társadalomismeret és jelenismeret I. A társadalmi szabályok ( 2 ): 1. Ismertesse a társadalmi együttélés alapvető szabályait, eredetüket és rendeltetésüket! 2. Mutassa be a hagyomány szerepét a társadalom

Részletesebben

KAPITÁNY ZSUZSA MOLNÁR GYÖRGY VIRÁG ILDIKÓ HÁZTARTÁSOK A TUDÁS- ÉS MUNKAPIACON

KAPITÁNY ZSUZSA MOLNÁR GYÖRGY VIRÁG ILDIKÓ HÁZTARTÁSOK A TUDÁS- ÉS MUNKAPIACON KAPITÁNY ZSUZSA MOLNÁR GYÖRGY VIRÁG ILDIKÓ HÁZTARTÁSOK A TUDÁS- ÉS MUNKAPIACON KTI IE KTI Könyvek 2. Sorozatszerkesztő Fazekas Károly Kapitány Zsuzsa Molnár György Virág Ildikó HÁZTARTÁSOK A TUDÁS- ÉS

Részletesebben

Környezet-tudatosság a közép- és nagyvállalatok körében

Környezet-tudatosság a közép- és nagyvállalatok körében Kutatás a Sun Microsystems Kft. részére Környezet-tudatosság a közép- és nagyvállalatok körében Lőrincz Vilmos 2007 GKIeNET Kft. A felmérésről Bázis: az 50 fő feletti magyar vállalatok, mintegy 5300 cég

Részletesebben

Oktatók, stratégiák, motiváció tanulás

Oktatók, stratégiák, motiváció tanulás Oktatók, stratégiák, motiváció tanulás 1 A felnőttképző oktatóval szemben támasztott követelmények 1.Tanácsadó szerep szakmai felkészültség oktatási módszerek ismerete és alkalmazása a tudás átadásának

Részletesebben

Nemzetközi tanulói képességmérés. szövegértés

Nemzetközi tanulói képességmérés. szövegértés Nemzetközi tanulói képességmérés szövegértés A PIRLS mérés jellemzői Progress in International Reading Literacy Study Mért terület: szövegértés Korosztály: 4. évfolyam Mérési ciklus: 5 évente, 2001 től

Részletesebben

A FELSŐOKTATÁSI MINŐSÉGI DÍJ MODELL BEMUTATÁSA

A FELSŐOKTATÁSI MINŐSÉGI DÍJ MODELL BEMUTATÁSA MOLNÁRNÉ STADLER KATALIN TUNKLI GÁBOR A FELSŐOKTATÁSI MINŐSÉGI DÍJ MODELL BEMUTATÁSA FMD 2011 DÍJÁTADÓ, 2011. OKTÓBER 26. Minőségfejlesztés a felsőoktatásban TÁMOP-4.1.4-08/1-2009-0002 Az előadás tartalma

Részletesebben

Kerékpár éghajlati teszt

Kerékpár éghajlati teszt Benchmarking Kerékpár éghajlati teszt supported by www.trendy-travel.eu A kiadvány tartalmáért az egyedüli felelősség a szerzőket terheli, és nem szükségszerűen tükrözi az Európai Közösség álláspontját.

Részletesebben

Fizika óra. Érdekes-e a fizika? Vagy mégsem? A fizikusok számára ez nem kérdés, ők biztosan nem unatkoznak.

Fizika óra. Érdekes-e a fizika? Vagy mégsem? A fizikusok számára ez nem kérdés, ők biztosan nem unatkoznak. Fizika óra Érdekes-e a fizika? A fizikusok számára ez nem kérdés, ők biztosan nem unatkoznak. A fizika, mint tantárgy lehet ugyan sokak számára unalmas, de a fizikusok világa a nagyközönség számára is

Részletesebben

Vidék Akadémia a vidék jövőjéért 2012. október 16-18., Mezőtúr. Közösségi tervezés

Vidék Akadémia a vidék jövőjéért 2012. október 16-18., Mezőtúr. Közösségi tervezés Vidék Akadémia a vidék jövőjéért 2012. október 16-18., Mezőtúr Közösségi tervezés Sain Mátyás VÁTI Nonprofit Kft. Területi Információszolgáltatási és Tervezési Igazgatóság Területfejlesztési és Urbanisztikai

Részletesebben

AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓ REGIONÁLIS KÉRDÉSEI A KÖZÖS REGIONÁLIS POLITIKA KIALAKULÁSA ÉS SZABÁLYOZÁSI KERETE

AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓ REGIONÁLIS KÉRDÉSEI A KÖZÖS REGIONÁLIS POLITIKA KIALAKULÁSA ÉS SZABÁLYOZÁSI KERETE AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓ REGIONÁLIS KÉRDÉSEI A KÖZÖS REGIONÁLIS POLITIKA KIALAKULÁSA ÉS SZABÁLYOZÁSI KERETE ELŐADÓ: DR. KENGYEL ÁKOS EGYETEMI DOCENS JEAN MONNET PROFESSZOR 1 TARTALOM A KOHÉZIÓS POLITIKA FONTOSSÁGA

Részletesebben

TÁMOP-6.1.2/LHH/11-A-2012-0010. KÖZÖSSÉGI PSZICHIÁTRIAI PREVENCIÓS PROGRAM MEGVALÓSÍTÁSA A MÁTÉSZALKAI KISTÉRSÉGBEN

TÁMOP-6.1.2/LHH/11-A-2012-0010. KÖZÖSSÉGI PSZICHIÁTRIAI PREVENCIÓS PROGRAM MEGVALÓSÍTÁSA A MÁTÉSZALKAI KISTÉRSÉGBEN TÁMOP-6.1.2/LHH/11-A-2012-0010. KÖZÖSSÉGI PSZICHIÁTRIAI PREVENCIÓS PROGRAM MEGVALÓSÍTÁSA A MÁTÉSZALKAI KISTÉRSÉGBEN Moravcsik-Kornyicki Ágota szakmai vezető Miért szükséges EGÉSZSÉGVÉDELEM program? Három

Részletesebben

Jelentés az egészségügyi magánszféráról 2004 II. negyedév

Jelentés az egészségügyi magánszféráról 2004 II. negyedév Jelentés az egészségügyi magánszféráról 2004 II. negyedév Budapest, 2004. október vállalkozások változatlan pesszimizmus A GKI-EKI Egészségügykutató Intézet Kft. 2002 óta végzi az egészségügyben működő

Részletesebben

Igyunk-e előre a medve. Szükségletpiramis az italfogyasztásban Gergely Ferenc / Cognative Kft.

Igyunk-e előre a medve. Szükségletpiramis az italfogyasztásban Gergely Ferenc / Cognative Kft. Igyunk-e előre a medve bőrére? Szükségletpiramis az italfogyasztásban Gergely Ferenc / Cognative Kft. Hogyan fejlesszünk jobb terméket/reklámot? Új termék vagy kommunikáció kidolgozásához /fejlesztéséhez

Részletesebben

EGÉSZSÉG-GAZDASÁGTAN

EGÉSZSÉG-GAZDASÁGTAN EGÉSZSÉG-GAZDASÁGTAN EGÉSZSÉG-GAZDASÁGTAN Készült a TÁMOP-4.1.2-08/2/A/KMR-2009-0041pályázati projekt keretében Tartalomfejlesztés az ELTE TátK Közgazdaságtudományi Tanszékén az ELTE Közgazdaságtudományi

Részletesebben

A nevelés eszközrendszere. Dr. Nyéki Lajos 2015

A nevelés eszközrendszere. Dr. Nyéki Lajos 2015 A nevelés eszközrendszere Dr. Nyéki Lajos 2015 A nevelési eszköz szűkebb és tágabb értelmezése A nevelési eszköz fogalma szűkebb és tágabb értelemben is használatos a pedagógiában. Tágabb értelemben vett

Részletesebben

Humán szükségletek alakulása

Humán szükségletek alakulása Humán szükségletek alakulása Lakossági felmérés eredményei Széchenyi István Egyetem, Szociális Tanulmányok Tanszék MTA KRTK RKI NYUTO Zárókonferencia Széchenyi István Egyetem, 2014. szeptember 25-26 A

Részletesebben

A magyar közvélemény és az Európai Unió

A magyar közvélemény és az Európai Unió A magyar közvélemény és az Európai Unió A magyar közvélemény és az Európai Unió 2016. június Szerzők: Bíró-Nagy András Kadlót Tibor Köves Ádám Tartalom Vezetői összefoglaló 4 Bevezetés 8 1. Az európai

Részletesebben

8.3. Az Információs és Kommunikációs Technológia és az olvasás-szövegértési készség

8.3. Az Információs és Kommunikációs Technológia és az olvasás-szövegértési készség 8.3. Az Információs és Kommunikációs Technológia és az olvasás-szövegértési készség Az IALS kutatás során felmerült egyik kulcskérdés az alapkészségeknek az egyéb készségekhez, mint például az Információs

Részletesebben

Alkohol-megelőzés a munkahelyi politikákban OAC-projektek tapasztalatai

Alkohol-megelőzés a munkahelyi politikákban OAC-projektek tapasztalatai Alkohol-megelőzés a munkahelyi politikákban OAC-projektek tapasztalatai Kerek Judit EMEGY Alcím mintájának szerkesztése www.emegy.hu Egészségesebb Munkahelyekért Egyesület Célunk: Elősegíteni, hogy a dolgozók

Részletesebben

1. ábra: Az egészségi állapot szubjektív jellemzése (%) 38,9 37,5 10,6 9,7. Nagyon rossz Rossz Elfogadható Jó Nagyon jó

1. ábra: Az egészségi állapot szubjektív jellemzése (%) 38,9 37,5 10,6 9,7. Nagyon rossz Rossz Elfogadható Jó Nagyon jó Fábián Gergely: Az egészségügyi állapot jellemzői - 8 A nyíregyházi lakosok egészségi állapotának feltérképezéséhez elsőként az egészségi állapot szubjektív megítélését vizsgáltuk, mivel ennek nemzetközi

Részletesebben

Új szabvány a társadalmi felelősségvállalás fejlődéséért: ISO 26000 ÉMI-TÜV SÜD kerekasztal-beszélgetés

Új szabvány a társadalmi felelősségvállalás fejlődéséért: ISO 26000 ÉMI-TÜV SÜD kerekasztal-beszélgetés Új szabvány a társadalmi felelősségvállalás fejlődéséért: ISO 26000 ÉMI-TÜV SÜD kerekasztal-beszélgetés 2012.04.26. ÉMI-TÜV SÜD Kft. 1 7 May 2012 Az RTG Vállalati Felelősség Tanácsadó Kft. és az ISO 26000

Részletesebben

TÁMOP-2.1.3.C-12/1-2012-0231

TÁMOP-2.1.3.C-12/1-2012-0231 TÁMOP-2.1.3.C-12/1-2012-0231 Munkavállalók képzésének megvalósítása a Raben Trans European Hungary Kft.-nél Napjainkra az emberi erőforrás-fejlesztés, különösen a felnőttek oktatása és képzése egyre nagyobb

Részletesebben

Zsolt Péter MEGÉRTENI A ZÖLDHÍREKET

Zsolt Péter MEGÉRTENI A ZÖLDHÍREKET Zsolt Péter MEGÉRTENI A ZÖLDHÍREKET A százalékok azt mutatják, hányan ismerték fel a logót. 21% 6% 18% A megértés első lépcsője A megértés első lépcsője az észlelés, s mindig azt észleljük, amire amúgy

Részletesebben

Társadalmi és gazdasági indikátorrendszer kialakítása

Társadalmi és gazdasági indikátorrendszer kialakítása Társadalmi és gazdasági indikátorrendszer kialakítása Gábos András TÁRKI Társadalomkutatási Intézet Zrt. gabos@tarki.hu 2013. október 29. ÁROP 1.1.10-2011-2011-0001 A jogszabály-előkészítési folyamat racionalizálása

Részletesebben

Fizetésképtelenség 2014

Fizetésképtelenség 2014 Fizetésképtelenség 2014 Kutatás háttere I. Az adatok az Intrum Justitia saját adatbázisán alapulnak Források: Vásárolt lakossági követelések adatbázisa Kezelt lakossági követelések adatbázisa Általános

Részletesebben