Szim Salom Hírlevél. A Szim Salom Progresszív Zsidó Közösség havonta megjelenő kiadványa augusztus-szeptember / 5767 elul tisri.

Átírás

1 Szim Salom Hírlevél A Szim Salom Progresszív Zsidó Közösség havonta megjelenő kiadványa 2007 augusztus-szeptember / 5767 elul tisri Őszi ünnepek a Szim Salommal EREV ROS HÁSÁNÁ, SZEPTEMBER Ünnepi istentisztelet gyerekek részére külön programmal, utána tradicionális ételekből álló vacsora. A svédasztalos hideg vacsora ára tagoknak 1500 Ft, nem tagoknak 2000 Ft, gyerekeknek 1000 Ft. Előzetes jelentkezés szeptember 5-ig: , info@szimsalom.hu ROS HÁSÁNÁ ELSŐ NAPJA, SZEPTEMBER Közös tanulás és ünnepi kidus Táslich szertartás a Duna-parton (Találkozás kor a Margitsziget Margit-hídi bejáratánál lévő szökőkútnál.) EREV JOM KIPUR, SZEPTEMBER Kol Nidré istentisztelet JOM KIPUR NAPJA, SZEPTEMBER Istentiszteletek és közös tanulás (siúrok) folyamatosan A böjt megtörése. (A piknik-vacsorához hozott tartalmas vegetáriánus ételeket már reggel el lehet helyezni a hűtőben.) SZUKKOT HARMADIK NAPJA, SZEPTEMBER 29. Családi Szukot ünnep Gárdonyban (előzetes jelentkezéssel) EREV SZIMCHÁT TÓRA, OKTÓBER 3. A Tóra örömünnepe gyerekeknek és felnőtteknek y a Jó évre legyetek beírva és bepecsételve! Újra Szim Salom a Keseten Szeptember 7. és 9. között újra Keset zsidó közösségi és kulturális fesztivál a Római parton, a Holiday Beach Hotelben. Az angliai Limmud mintájára létrejött fesztiválon idén is négy különböző programsávból választhatunk: Kultúra, Közösség, Kreatív Energia és Tradíció. A Szim Salom 7-én, pénteken től és szombaton től a fesztivál helyszínén tartja Kábálát Sábát illetve Sábát Sáchárit istentiszteletét. (A Bálint Házban ezzel egy időben NEM tartunk istentiszteletet vagy más programot.) Azoknak, akiknek gondot jelent a drága Keset-napijegy megvásárlása, de máskor rendszeresen járnak istentiszteleteinkre, korlátozott számban, előzetes jelentkezés alapján tudjuk biztosítani a belépést. Az istentiszteleteken kívül is lesznek Szim Salomos vonatkozású programok. Részletek a oldalon.

2 Szim Salom Hírlevél A Szim Salom Progresszív Zsidó Közösség havonta megjelenő kiadványa Rabbi: Kelemen Katalin , rabbi@szimsalom.hu Szim Salom Progresszív Zsidó Hitközség Szim Salom Egyesület Tiszteletbeli elnökök: Jeffery Rose, Ernest Bello Elnök: Gárdos Bernadett elnok@szimsalom.hu Vezetőség: Budai Miklós, László Klári, Rákosi Éva, Radvánszki Gábor Gazdasági vezető: Jesse Weil weil@sim-shalom.org Ügyvezető: Szabados Judit Levelezési cím: 1125 Bp., György A. u. 19/A Telefon: Tel./Fax/Üzenet: info@szimsalom.hu Web: Egyesületi adószám: Egyesületi HUF számla: Egyesületi USD számla: Hitközségi technikai szám: 1373 Hitközségi HUF számla: Hitközségi USD számla: Titkárság, irodai órák: Irodavezető: Szabados Judit hétfő, csütörtök: kedd: szerda: péntek: Szerkesztőség: Szerkesztő: Budai Miklós , hirlevel@szimsalom.hu Szakmai konzulens: Kelemen Katalin , rabbi@szimsalom.hu Honlap: Radvánszki Gábor rgabor@sim-shalom.org Írásokat elektronikus formában a szerkesztő -címén, kéziratban a Szim Salom levelezési címén, vagy az irodán keresztül fogadunk és várunk. Következő lapzárta szeptember 17-én! Szimcház (Ifjúsági) Csoport Vezető: Radvánszki Péter szimchaz@szimsalom.hu Web: szimchaz.fw.hu S Hagyomány a zsidóságban, hogy az őszi nagyünnepek idején, különösen Ros Hásáná és Jom Kippur között, az elmélyülés, az önvizsgálat, a mérlegkészítés, a bűnbánat és a megbocsátás napjaiban c'dákával, vagyis igaz cselekedetekkel, jótékonysággal igyekszünk javunkra billenteni az elmúlt év mérlegét és jól indítani az új évet. E hagyomány szellemében és annak tudatában, hogy közösségünk fenntartása elsősorban a saját felelősségünk, kérjük tagjainkat és támogatóinkat, hogy adakozzanak közösségünk évi 12 millió forintot közelítő működési kiadásaira és jövőbeni zsinagógánk felújításának mintegy 30 milliós költségeire. Az adományokat banki átutalással, adomány megnevezéssel a Szim Salom számú számlájára, vagy Szabados Judit irodavezetőnél az irodai órákban készpénzben lehet eljuttatni közösségünkhöz. KÉRJÜK a Kábálát és Oneg Sábátjainkat látogatókat, hogy régi szokásunkat nem elhagyva járuljanak hozzá a sábáti asztalhoz méltó, finom és gazdag vacsorához vegetáriánus ételekkel. KÖSZÖNJÜK Gárdos Bernadettnek és Radvánszki Péternek, hogy rabbink távollétében vezették istentiszteleteinket. 2

3 A szerkesztőtől Elul A kertekben már ott az ősz. A barack, a szilva és a körte érését fürkésző szemünket nem kerülhetik el a kezdődő hervadás, a kiszáradás vagy épp a rothadás jelei. Már érezhetően rövidülnek a nappalok, és már egy nappal az előtt, hogy megérkezne a nyárnak véget vető hűvös, esős pár nap, valami vigasztalan szomorúság ül a tájra és az emberre. Hiába jönnek még akár nyáriasan meleg napok, hiába még csak most kezdődik a szüret, a természet tükrébe nézve már megpillantottuk a magunk és szeretteink mulandóságát, és e tudástól nem tudunk szabadulni. A zsidó évben ez az időszak a számvetésé, az elmúlt vagy épp Búcsú Zsóka Emlékezés Fehér Zsókára, Kepecs Feri feleségére Elhangzott június 11 én, a Rákoskeresztúri temetőben Zsókát élete utolsó szakaszában ismerhettem meg, már súlyos, majd gyógyíthatatlan betegként. Mégis azok a vonások, amelyek számomra a legerősebben kötődnek hozzá, a lehető legtávolabb állnak a beteg ember imidzsétől. Erő, energikusság, kedvesség, életvidámság jellemezték őt. Volt valami varázslatos, valami elbűvölő a lényében. Mi lehet az? Talán a rendkívüli kapcsolatteremtő képessége? Első a szó legmélyebb értelmében vett találkozásunk például egy hosszú telefonbeszélgetés volt, amelyben az idegenségtől a száz éveismerem érzésig vezető utat néhány perc alatt tettük meg, s amelyben bár nehéz témákat érintettünk, mégis felvillanyozódva tettem le a kagylót. elmulasztott dolgok számbavételéé. Elul havában járunk. Elul hó kezdetétől szokás hajnalban kelni és bocsánatkérő, esdeklő imákat mondani. Az askenáz közösségekben más a szokás, ott elul elejétől kezdve minden nap megfújják a sófárt a reggeli istentisztelet után,... és a Ros Hásáná előtti vasárnaptól kezdve kelnek hajnalban a sz'lichotot mondani, vagy az azt megelőző vasárnaptól, amennyiben Ros Hásáná hétfőre vagy keddre esik. (Sulchán Áruch) A reformzsinagógák többségéhez hasonlóan nálunk általában csak sábáti és ünnepi alkalmakon van istentisztelet, így saját zsinagógánkból nem ismerős a fent leírt, ma is élő gyakorlat, a sz'lichot. Bocsánatkérés. Bölcseink azt Vagy az a lelkesedés, az a csendes, finom szenvedélyesség, amellyel kötődni tudott az élet minden dolgához a legkisebbtől a legnagyobbig? Vagy az a különleges ötvözet, amelyben bölcs józanság, gyakorlatiasság, két lábon járó realizmus vegyült óriási szellemi érdeklődéssel, élvezetesen széleskörű műveltséggel és tudással? Vagy a humora: a nehéz helyzeteken is átsegítő, csintalan gyerek humora? Talán mindez együtt és leginkább az a bátorság és erő, amellyel a betegségéhez viszonyult, mellyel nem hagyta, hogy a kór a hatalmába kerítse, hogy uralkodjék fölötte. Nagylelkű volt és finom, betegségével, gondjaival nem terhelt másokat. Az utolsó pillanatig merte és tudta kiélvezni az élet minden cseppjét. Még utolsó hónapjaiban is, ha az ember őt hallgatta, az élet csupa kaland volt, csupa jóféle izgalom. Néhány emlékezetes jelenet: Egy Ferivel áttáncolt báli éjszaka után megjelent a Szim Salom Tu b Svát i jótékony célú virágvásáron, közösségi érzésből, adományozási kedvből jó tanítják, Jom Kipur az Örökkévaló ellen elkövetett bűneinkre tud engesztelést hozni, s ahhoz, hogy embertársainkkal szembeni vétkeinkre is engesztelést nyerjünk, előbb tőlük kell bocsánatot kérnünk és kapnunk. Az imák az Örökkévalót szólítják meg. Ha tehát későn fekvő, nyűgösen ébredő, sietve munkába induló, zsinagógától távol lakó emberként elmulasztanánk is a kora reggeli imaalkalmakat, marad még kitől s miért bocsánatot kérnünk. S míg a zsinagógában több évezredes hagyomány vezet bennünket, megbántott embertársainkhoz fordulva magunknak kell megtalálnunk a szót és a hangot. B.M. példát mutatva mindannyiunknak Két kemoterápiás kezelés közben a planetáriumban a tavaszi napforduló csodáinak tanulmányozásába vetette bele magát Vagy a márciusi Purimbálon ahogyan mindennek megadva a módját akkurátusan cipőt vált a táncoláshoz. Az utolsó beszélgetésünk a halála előtt 1 2 héttel történt, kórházban feküdt, erős fájdalmak között. A szenvedés enyhítésére szolgáló receptként egy görög bölcstől származó kedvenc mondását idézte: Ha erős fájdalmad van, és kibírhatatlanul szenvedsz, találkozz a barátaiddal, beszélgess a szeretteiddel. Ettől szenvedésed csökkenni fog. A maradékkal meg már elbánsz magad is. A jelenlévők ki ki a maga módján mindannyian ezzel a szenvedést csökkentő szeretettel vették körül Zsókát. Vigyük tovább ezt a tanítást az ő üzeneteként. Drága Zsóka, hálás vagyok, hogy ismerhettelek. Lelked legyen bekötve az Élet kötelékébe. Kelemen Katalin 3

4 Élménybeszámoló 2007 március 5. és 15. között zajlott Izraelben a Beutel Seminar, a WUPJ minden évben megrendezett vezetőképző szemináriuma, melyen idén Nick Young és Budai Miklós képviselte a Szim Salomot. Tavasz Jeruzsálemben Örvendezek, mikor mondják nekem: Menjünk el az Úr házába! Menjünk! Menjünk el az Úr házába! De ott találjuk e? Jeruzsálemben lakik e Isten? Lakik e Isten Jeruzsálemben? Mily szépek sátraid, Jákob! Az otthon is enyhe télből, kora tavaszból érkezve az országban valódi tavasz fogad, és bódító tengeri levegő. Tel Avivtól Jeruzsálemig minden zöld. Tágra nyílt szemmel igyekszem befogadni a látványt: a tájat, amit kilenc hónappal korábban a nyártól megperzselten láttam először. A visszatérés már már otthonosság. A mikrobuszban utazó két ortodox fiatalember élénk társalgást folytat, majd egyikük imádkozik egy sort. Utunk utolsó szakaszát órák alatt, lépésben tesszük meg Jeruzsálem lakónegyedein át, sofőrünk egyre idegesebb, hanglejtéséből ítélve pár cifra káromkodás is elhagyja száját. Purim napja van. Az utca tele élettel, fiatalok táncolnak, mókáznak, maskarás gyerekek rajcsúroznak, apukák kísérik őket, középkorú férfiak sietnek valahová. Én nem érzek semmi sietséget, órákon át tudnám figyelni a járókelőket, az utcai ünnepet. Odahaza az öreg kontinensen ki vonul ma már az utcára maskarában farsang napjaiban? Egy grafittire leszek figyelmes, amit a Tóra tekercsek írásához is használt, kis koronákkal díszített, archaikus formájú betűkkel fújtak a csupasz falra. Izraelben vagyok hát, ahol zsidónak lenni nem kivétel, hanem szabály. Furcsamód az otthonosság érzése uralkodik el rajtam. Ezért hát emlékeztetem magam idegenségemre. Tudom, e tíz napban számos alkalommal fogok még olyan helyzetbe kerülni, melyben át kell éreznem kívülállóságomat. Nem akarom, hogy felkészületlenül érjen. Sácháriton itthon nagyon ritkán veszek csak részt, akkor is csak sábátkor. Most az Óváros falaira néző teremben gyűlünk össze reggeli imára beutelnyiktársaimmal. Bár látni nem látjuk, azért tudjuk, merre van a Temlomhegy, a Bálint Házzal ellentétben tehát itt nem kérdés, merre fordítsuk tekintetünket. A kristálytiszta, ragyogó kék ég alatt. Nehezemre esik a reggel, az emberek, az ima. Nem érzek áhítatot. Egészen addig, amíg el nem jön a hétköznapi Ámidá tizennegyedik áldása, mely annyi töprengeni valót ad a reformzsidóknak. Mit is gondolunk Jeruzsálemről, a Szentélyről, a megváltásról? És mit gondoljunk, mit imádkozzunk itt (ott) Jeruzsálemben? Az imakönyv fénymásolásába sajnos hiba csúszott, hiányzik néhány oldal, úgyhogy csak angolul olvashatom a reformmozgalom jeruzsálemi központjában használatos változatot. Let your presence manifest in your city, Jerusalem. Engedd megmutatkozni jelenlétedet városodban. Az az igazság, nem készültem fel rendesen erre az útra. A Kotel kövei közé szánt cédulát megírtam jobbára ugyanaz került rá, mint tavaly júniusban, de az érzéseim mások. Miközben én a világot járom, s az készségesen kitárul előttem, megmutatja csodáit és a mindent beborító élet nyüzsgését, odahaza valaki haldoklik. Levegőért küzd, és kétségbeesetten próbálja elmondani, amit még el kell mondania. Pedig mennyit dolgoztam Szerdán késő este érkezik a hír. Mindennek rendelt ideje van. Ennyi? Ez a legjobb válaszunk? Ez a legjobb válaszod? A végesség tudása a legnagyobb kincsünk. Nem hiszem, hogy az érző anyagon kívül, a Sechiná szárnyain, a mennyi ragyogás közepette tudható az, amit mi kénytelen kelletlen mind megtanulunk. Isten bocsássa meg, elsővilágbeli szobatársam rettentően irritál. Minden teret kitölt. Mindig, mindenhez hozzászól, mindig elsőnek szólal meg, mindig jól megrakja tányérját és mindig bőven hagy rajta, mindent megvesz és mindent lefényképez. És persze az angol anyanyelvűek uralják el a szövegtanulásokat és minden olyan alkalmat, ahol reflektálni lehet a látottakra vagy a természetesen angolul hallottakra. Megérkezésünk másnapján a reggeli ima után egy arra alkalmas magaslatra visznek minket, ahonnan egyetlen pillantással átfogható a látvány. De mielőtt még mohón a valódi városra tapadna szemünk, magunkba tekintünk, a képzeletünkben élő Jeruzsálemet szemléljük, majd elolvassuk a 137. zsoltárt és Juda Halévi versét, szemügyre vesszük a száműzött és szétszóródott zsidók képzeletében élő Jeruzsálemet. Mit is jelent hát zsidónak lenni? A megérkezést? Vagy az örök 4

5 vágyakozást? Kedves olvasmányélményem, Tasso Megszabadított Jeruzsáleme jut eszembe. A várost elfoglaló keresztes vitézek megdicsőülten állnak Jeruzsálem falain belül és szomorúak. S mihez kezdett volna Juda Halévi, ha szerencsésen megérkezik Jeruzsálembe? Oktatónk, Steve Israel nagy érzékenységgel vezet minket a zsidó évezredek tárgyi és írásos emlékei, nagy alakjai és eszméi között, miközben állandóan magunkról tanulunk. Dávid városának ősi kövei között megelevenedik előttünk Dávid, a politikus, a férfi, és a nemzeti mítosz. Az Izrael Múzeumban Steve arra kér minket, hármas csoportokban járjuk körbe a diaszpórából származó tárgyak gazdag gyűjteményét, és válasszuk ki a szívünkhöz legközelebb állót. Utána együtt is végigjárjuk a termet, megnézzük a kiválasztott tárgyakat és meghallgatjuk egymást. A szóra bírt régi könyvek, hanukkiák, beszamimszelencék, Tóra ékszerek és szédertálak pedig újra saját identitásunkról beszélnek: hagyománykövetésről és újításról, beolvadásról és elkülönülésről, zsidó otthonról és zsidó közösségi térről. Steve vezet bennünket másnap az Óvárosban is. Az egyik legkiválóbb oktató, akivel valaha találkoztam. Legalább annyit kérdez és hallgat, mint amennyit kijelent. A zsidónegyed alatt a leégett ház múzeumában, az amúgy nem különösebben látványos leletek között haladva és meg megállva újabb és újabb érdekfeszítő kérdésekkel szembesülünk. Nem csak a második templom koráról és a főpapokról tanulunk, de kimondatlanul saját vezetői szerepünkről, például arról, hogyan férhet meg egy házon belül a zsidó törvényekhez való legszigorúbb ragaszkodás a többségi kultúra befogadásával és a többségi társadalommal való folyamatos érintkezéssel. A múzeumból kilépve már látjuk következő állomásunkat: alattunk a széles tér túloldalán a Templomhegy és a Kotel. Negyedórát kapunk, hogy kedvünkre nézelődjünk, imádkozzunk, gondolkozzunk vagy unatkozzunk a Falnál, előtte és utána beszélgetünk. Közelítek a falhoz.itt lakozik e hát Isten jelenléte? Nem én vagyok az egyetlen, aki ma úgy érzi: nem. Steve kérdez, mi pedig válaszolunk, kitárulkozunk. Bizton állíthatom, hogy Isten nem lakik Jeruzsálemben. Nem lakik a Kotelnél. Tavaly sem lakott ott. Végig velem volt, én hoztam magammal, velem utazott, és utazik nap mint nap mindazokkal, akik hitüket, vágyaikat és megtört szívüket viszik a Falhoz. Vagy bárhová. Egyik este bejárom a Ben Jehuda és környéke judaikaüzleteit. Keresek valamit. Egy boltot, benne egy táleszt, amit nem egész egy éve láttam és nem vettem meg. A boltot megtalálom, a tálesznak azonban hűlt helye. Ez is felér egy negatív istenbizonyítékkal. Csütörtökön meglátogatunk egy katonai bázist. Vendéglátónk, egy tiszt, reform rabbinak tanul. A diaszpóra és Izrael kapcsolatáról próbálunk beszélni. Az izraeli perspektíva jobb megismerése érdekében három olyan fiatal tiszttel is beszélgetünk, akiknek nincs különösebb közük a valláshoz. Egyikük, egy lány, megpróbálja megfogalmazni, miben áll számára a zsidóság. Izraeli vagyok, a hadseregben szolgálok. Hiszek Istenben a magam módján, de zsinagógába egyáltalán nem járok. Próbálok jó ember lenni, ez a zsidóság. Én itt a góleszban úgy hittem, úgy tanultam, a zsidóság alapja a micvák gyakorlása, még ha a reformzsidóság kétségtelenül az erkölcsi parancsolatokra helyez is nagyobb súlyt. Kérdések tolulnak fel bennem. És ha nem Izraelben élnél? És mit gondolsz azokról, akik izraeliek, de nem zsidók? Az Izrael diaszpóra párbeszéd szerény eredménnyel zárul, sok mindenben elbeszélünk egymás mellett, fontos dolgokról nem ejtünk szót. Én többnyire csak hallgatok, nem teszem fel kérdéseimet, megint a szokásos kéthárom angol anyanyelvű beszél A bázis területén van egy sajátos holokauszt emlékhely. Egy nem eredeti marhavagon, belsejében pár kép, néhány oda nem illő tárgy, talán még szék is, a plafonon projektor. Van benne valami zavarba ejtő esetlenség. Másutt is találkoztam már ezzel az érzéssel. Minden kulturális tevékenység, amit egy hadsereg csinál, ilyen esetlenre sikeredik. A jó szándékú és rossz ízlésű, kicsit faragatlan, kispénzű, de ezermester férfiak stílusa ez. A projektor működésbe lép, felcsendül az Él malé rachamim szintis kísérettel, végül együtt mondjuk a kádist. Bizarrságával együtt van az egészben valami megható. Nem szólva a hatmillióról. Mindenki szemmel láthatóan megkönnyebbül, amikor kiszállunk a vagonból. A legbeszédesebb maga a vendéglátás: érkezésünkre a reggeli és az ebéd közötti félidőben előkészített hideg lakoma és a szép ajándékok: katonai TANACH és hagada. Aztán az ebéd: megint el vagyunk kényeztetve. Nem tudom, milyen manapság a magyar laktanyai koszt, de biztos messze nem olyan gazdag, mint ez, és nem csak azért lehet ez, mert Izraelben a tartós háborús helyzet miatt nagyobb a presztízse a hadseregnek. A gettók és a haláltáborok valódi, a nemzet testében élő emlékezete ez. Állj meg a föníciai pultok előtt, válogass a jó portékák között, ébent, gyöngyházat, borostyánt, korallt, és mindennemű édes illatot, minél többet az édes illatokból. Ha Isten nem is, emberek egész biztosan laknak Jeruzsálemben. Péntek dél van. Afféle antropológiai terepmunkára indulunk a világ egyik legsokszínűbb, egyszersmind legmegosztottabb városában. Az etióp templomtól pár sarokra a Mea Seárim kezdődik, a világiak és az ultraortodoxok negyedei szinte átmenet nélkül váltják egymást, változnak az arcok, az öltözékek és a 5

6 gesztusok. A Machane Jehuda piacán pedig a saját maguk szabta határokat átlépve keverednek a különböző származású, vallású, kultúrájú, társadalmi státuszú és anyagi helyzetű emberek. Az eddig említettek és nem említettek mellett palesztinok is. Itt a legolcsóbb minden, itt a legnagyobb a választék. Az európai kontinens mélyéből érkezett utas csak ámul a mediterráneum és a kelet színeinek, ízeinek és illatainak gazdagságán. Megfogadom Kavafisz tanácsát. Csak minden gondolatod Ithaka legyen. Miután amúgy nem kis élvezettel teljesítettem a Paul Liptz professzor által ránk rótt feladatot, azaz körbejártam a piacot, és a pazar áruk mellett megfigyeltem az embereket is, a délutáni szabadidőt kihasználva sietve az Óváros felé veszem az irányt. Újra a falakon belül vagyok, és már nyoma sincs bennem annak a feszült éberségnek, amivel tavaly júniusban először vágtam neki az szukkának. Újra bejárom a keresztény és a muzulmán negyed bazárjait. Az arab üvegtermékek gyönyörűek és arcpirítóan olcsók. Van, persze, aki többre tartja a portékáját. Ékszerekre és színes ingekre alkuszom az élelmes boltosokkal, több kevesebb sikerrel. Répalével és mentás teával kínálnak. Egyikük korombeli fiatalember. Tudom, nem okoz neki gondot megtéveszteni a magamfajta oktondi európai utast, még ha önmagamhoz képest egész jól alkudozom is, bizonnyal jó üzletet csinál velem mégis kedélyesen elbeszélgetünk, és megtudok valamennyit abból, amit a világról gondol. Azt is érzem, hogyan próbálja felmérni identitásomat és nézeteimet. Próbálom elkerülni a csapdákat és féligazságok árán megőrizni a semlegességemet, hogy minél többet megtudhassak róla. Minden kérdés és minden szóval vagy szó nélkül adott válasz egy kis csörte és egyben egy lépés egymás felé. Egymás szeme villanását figyeljük. Itt tanulsz? (=Zsidó vagy?) Nem csak turistáskodom. (=Talán igen, talán nem.) Francia vagy? (=Pro palesztin?) Nem, magyar. (=Ezzel kezdjél valamit, ha tudsz.) Tiéd a bolt vagy alkalmazott vagy? Apámé volt, megörököltem. Muszlim vagy, esetleg keresztény? Muszlim, de nem igazán vagyok vallásos. Én vagyok a családban a feketebárány. Alkohol, szex, ha érted, mire gondolok. Vannak sejtéseim... Egy másik üzletben már nem sikerül ilyen kedélyesre a társalgás. Megtanulok egy közel keleti aranyszabályt: csak akkor kérdezz rá az árra, ha biztosan vásárolni akarsz. Ellenkező esetben rettentően megsérted embertársadat. A sábátot a Kol Hánesámá reformközösség zsinagógájában köszöntjük, sácháritra a Hebrew Union College ba megyünk. A kábálát sábát szép és lendületes, a sáhárit ellenben jeruzsálemi utam egyik mélypontja. Három kántornövendék koncertezik zongorakísérettel. Úgy érzem magam, mintha az USA ban lennék. Szombat délután Jeruzsálemben mi mást tennénk? sétára indulunk. David Wilfond rabbi zsoltárokkal kalauzol minket Jeruzsálem falai körül, azokon kívül és belül. Az USA ból alijázott, fiatal, vörhenyes hajú, jó kedélyű férfi nagy lelkesedéssel beszél. Például arról, hogy a mai Jeruzsálemben a messianisztikus próféciák beteljesedésének lehetünk szemtanúi. A város utcáit újra vidámság hangja tölti majd be, s lám, az Óvárost körülölelő falak tövében egy játszótéren jókedvű lurkók szaladgálnak. A messiási időkben a fegyverekből ekevasat vernek, a harc eszköze a béke szimbólumává lesz, s lám: a Sion kapun a 67 es repesz mezüzévé lett. De vajon Jeruzsálem minden lakója békejelképnek látja? Attól tartok, amíg nem tudjuk vagy nem akarjuk meghallani mégoly ádáz ellenfeleink érveit és érzéseit, addig saját jóindulatunkra apellálni naivitás: csak akadályozza a helyzet megértését, ez által pedig a valós békét. Az egyik bástyáról balra nézve rálátunk az Olajfák hegyére. Szeretnék ott állni, onnan nézni át a városra. Mondd, rabbi, szerinted veszélyes hely az Olajfák hegye? Ugyan, én minden héten megyek oda. A legjobb, ha megkéred a recepciósokat, hogy rendeljenek neked egy taxit, kb. 60 sékelért odavisznek. Vasárnap délután a Jád Vásém múzeumát nézzük meg. Erről nem tudok mit mondani. Hétfőn elmarad a szokásos reggeli ima, korán indulunk délre, a sivatagba, hogy előbb Ben Gurion alakjával, majd reformcionista kibucokkal ismerkedjünk. Lélegzetelállító táj, melyen az emberi tevékenység minden jele zavaróan hat. A kibucok is? Igen, azok is, annak ellenére, hogy egyikük a környezetet maximálisan tiszteletben tartó, ökológiailag fenntartható település, amely az egész emberiség számára követendő példát ad a gazdasági és a környezeti, a közösségi és az egyéni érdekek összeegyeztetésére. De ami a sivatag arcán fenség, az az emberi településen sivársággá lesz. És bár a 6

7 sivatag a találkozás helye, nem hallom az Örökkévaló hangját Kádés pusztájában egy ötvenes, bajszos, farmeres, kovbojkalapos gazdát hallok texas i akcentussal. A sivatagból hazafelé a buszon azt számolgatom, talán még lenne annyi időm másnap reggel, hogy pótoljam a múltkori mulasztást, és felmenjek az Olajfák hegyére. Megkérdezek hát egy másik rabbit, vezetőnket, Rich Kirschent, ő mit gondol, biztonságos lenne e? Arca elkomorodik. Nem, nem tanácsolja. Magányos zsidóként nem lenne szerencsés odamenni. Megadom magam, nem kockáztatom. Egyel több ok, hogy újra eljöjjek, és próbáljam megismerni Jeruzsálemet. Az utolsó előtti napon Jeruzsálem szegényeivel találkozhatunk. A déli órákban egy ingyenkonyhán segítünk ételt osztani, felszolgálni, leszedni, mosogatni, délután egy szociális szövetkezet boltjában tanulunk arról, milyen Izraelben szegénynek lenni, mennyire törődik vagy nem törődik a politika a szegényekkel, és mire képes az önszerveződés. Külföldről A reformrabbiképzés fellegvárából Július 1 én reformrabbikat avattak Londonban, a West London Synagogue ban. A Leo Baeck Collegeban végzett öt új rabbi ötéves képzés után nyerte el szmicháját. Sokszínűségük jól tükrözi a képző intézmény befogadó szellemiségét és célkitűzését, hogy a XXI. század progresszív zsidó közösségeinek erőforrása legyen ne csak Nagy Britannia, de Európa szerte, ide értve a volt szovjet köztársaságokat is, ahol a Hideggel, hóval és széllel búcsúzik tőlünk Jeruzsálem. Tel Aviv repülőterén vagy húsz percet kell várnunk a kitűzött időn túl, amíg az erős széllökések kicsit csillapodnak, és fel tudunk szállni. Minden felszálláskor eltűnődöm a gravitációt legyőző emberi elme nagyságán és a természet erőin, melyek mellett mégis eltörpülünk. A test törékenységén, a fájdalom természetén merengek, és elátkozom az dinamikusan fejlődő progresszív közösségekben nagy szükség van rabbikra és más, képzett közösségi vezetőkre, oktatókra. A most végzettek közül kettő angol, egy orosz, egy svájci és egy egyesült államokbeli; kettő nő, három férfi; négy fiatal felnőtt, egy nyugdíjas korú. Egyiküket, az orosz Leonid Bimbatot az EuroJews sikertörténetét elindító, emlékezetes 2003 as budapesti purimról személyesen is ismerhetjük. Ugyancsak londoni hír, hogy közel húsz év után visszavonul a Finchley Reform Synagogue társrabbi posztjáról és részben Leo Baeck College beli állhatatlanságot, ami a világ megismerésének és az élet megértésének reményében életem kockáztatására késztet. A hosszasnak tűnő veszteglés alatt előkeresem az úti imát, s bár tudom: az emberi történéseknél semmi nem bizonyíthatja ékesebben az imák haszontalanságát, magamban mégis elmormolom: Áldott vagy Örökkévaló, ki meghallgatod az imát. Budai Miklós oktatói munkájától is Sheila Shulman, az angliai progresszív mozgalom markáns alakja, a Szim Salom egyik pártoló rabbija. Sheila, aki a Leo Baeck Collegeban tanuló rabbinövendékek generációinak volt meghatározó szellemi mestere, nemrég ünnepelte hetvenedik születésnapját, s erre az alkalomra jelent meg válogatott dróséinak kötete is. Visszavonulása azonban csak részleges: Sheila továbbra is aktív rabbija marad az általa alapított Beit Klal Yisrael ('Egész Izrael Háza') nevű, meleg és leszbikus zsidóknak (is) otthont adó zsinagógai közösségének. H í r l e v e l ü n k a M A Z S Ö K é s a M A Z S I H I S Z t á m o g a t á s á v a l k é s z ü l. 7

8 SZIM SALOM PROGRAMNAPTÁR 2007 szeptember / 5767 elul 5768 tisri Rendezvényeinket a BÁLINT HÁZBAN (VI. ker., Révay u. 16) tartjuk. Ha egy rendezvény nem ott lesz, az adott program mellett feltüntetjük. T e l. : , E m a i l : i n f s z i m s a l o m. h u S z e p t e m b e r t ő l p é n t e k e s t i p r o g r a m j a i n k ó r a k o r k e z d ő d n e k! szombat A zsidó imakönyv liturgia haladóknak Tóra kör péntek Kábálát Sábát istentisztelet a Keset fesztiválon Helyszín: Holiday Beach Hotel, Római part, Piroska u szombat További információ: Sáhárit istentisztelet a Keset fesztiválon Helyszín: Holiday Beach Hotel, Római part, Piroska u szerda További információ: Erev Ros Hásáná istentisztelet, majd tradicionális ételekből álló vacsora csütörtök Előzetes jelentkezés: , info@szimsalom.hu Ros Hásáná 1. napja Közös tanulás, melyet ünnepi kidus követ Táslich szerartás a Duna parton Találkozás a Margitsziget Margit hídi bejáratánál lévő szökőkútnál csütörtök Identitás csoport Ros Hásáná ünnep péntek Oneg Sábát est piknik vacsorával Sábát Suvá szombat A zsidó imakönyv liturgia haladóknak Tóra kör péntek Erev Jom Kipur Kol Nidré istentisztelet szombat Jom Kipur istentiszteletek délelőtt és este, közös szövegalapú tanulások délután kb óráig A böjt megtörése, piknik vacsora péntek Oneg Sábát est piknik vacsorával Z'mirot szombat Bemutatjuk és felavajuk új dalos füzetünket Családi Szukot Gárdonyban előzetes jelentkezéssel

9 Hetiszakaszok szeptember 1. Ki távó D'várim 26 29:8 szeptember 8. Nicávim Vájélech D'várim 29:9 31 szeptember 15. Sábát Suvá Háázínú D'várim 32 szeptember 22. Jom Kipur D'várim 29:9 14; 30:11 20 Jesájá 58:1 14 Vájikrá Jónás könyve szeptember 29. Chol Hámoéd Szukkot D'várim 8:1 18; 16:13 17 Kohelet 1:1 18; 2:1 26