TARTALOM. játékszín G Y Ö R G Y P É T E R V I N K Ó J Ó Z S E F. Megnyitjuk a vénát! (7) H A V A S F A N N Y N Á N A Y I S T V Á N

Átírás

1

2 S Z Í N H Á Z M Ű V É S Z E T I E L M É L E T I ÉS K R I T I K A I F O L Y Ó I R A T X V I I. É V F O L Y A M 7. S Z Á M J Ú L I U S TARTALOM játékszín F Ő S Z E R K E S Z TŐ : B O L D I Z S Á R I V Á N F Ö S Z E R K E S Z TŐ - H E L Y E T T E S : C S A B A I N É T Ö R Ö K M Á R I A Szerkesztőség: 1054 Budpest V., Báthori u. 10. Telefon: , G Y Ö R G Y P É T E R A történelem sújtott ember (1) V I N K Ó J Ó Z S E F Megnyitjuk vénát! (7) H A V A S F A N N Y Zsrolni érdemes?! (11) N Á N A Y I S T V Á N Egy színház és egy rendező egy évdj (13) SOM LY AI JÁNOS M e g j el e ni k h v o n t A kézi rtok m egőrzésére és vi sszkül désére nem váll l kozunk K i dj L pk i d ó V ál l l t, Budpest VII., Leni n körút Levélcím : 1906, postfi ók 223. A ki dásért fel el : Sikl ósi Norbert vezéri gzgtó Terj eszti M gyr Post Előfizethető bármely posthivtlnál, kézbesítőknél, Post hírl püzl etei ben és Post Központi Hírl p Irodánál ( K H I, B u d p e s t V., J óz s e f n á d o r t é r 1. ) közvetlenül vgy postutlványon, vlmint átutlássl K H I pénzforgl mi j elzőszám ár El őfizetési díj : 1 é v r e 3 0 0, - F t, f él é v r e 1 5 0, - F t Pél dányonkénti ár : 25,- Ft Külföl dön terj eszti Kultúr Külkereskedelmi Váll l t, H Budpest, Postfi ók 149 Indexszám : Atheneum Nyomd, Budpest Íves m gsnyom ás Fel el ő s vezető: Szl ávik András vezéri gzgtó H U ISSN Remekmű és múló idő (17) C S Á K I J U D I T A mesterség ismerete (22) P Ó R A N N A Változtok mgyr Electr-témár (24) D É V É N Y I R Ó B E R T Egy mimes Electr (28) K E R É N Y I G R Á C I A Jóslt (30) vendégjátékok S Z E R E D Á S A N D R Á S Történelmi lecke (31) S Z Á N T Ó J U D I T Ami jobb és mi rosszbb (34) B É C S Y T A M Á S Az lkok tökéletes átéltsége (37) A b o r í t ó n : B á n J á n o s ( G o l u b k o v ) é s B o d n ár E r i k ( S z e r f i - m ) B u l g k o v : M e n e k ü l é s c í m ű s z í n m ű v é n e k el ő- dásán ( K t o n József Színház) A h á t s ó b o r í t ó n : G ot h ár Péter díszl ete Frsng pesti színházi e l ő d á s á h o z ( k ö z é p e n : R e v i c z k y G á b o r ) ( I k l á d y L á s z l ó f e l v é t e l e i ) világszínház É Z S I Á S E R Z S É B E T A Tóték lsibn (39) B E R K E S E R Z S É B E T Színház Beg-prton (42) R E G Ő S J Á N O S A Titnic kiemelése (46) drámmelléklet BÉKÉS PÁL- ROZGONYI Á D Á M : Szegény Lázár

3 játékszín GYÖRGY PÉTER A történelem sújtott ember A Menekülés Kton József Színházbn 1 E politiki történetet tárgyául válsztó mű rejtelmessége, kiismerhetetlensége bból ered, hogy - tárgyválsztásávl szemben - nygánk kezelési módj, történet elődásánk stílus már nem politikumot állítj centrumáb. H te-hát ideologizálhtó is, miről Menekülésben szó vn, mindez már nem mond-htó el rról, mit Bulgkov leírt, hiszen e mű legerősebb tuljdonság épp z, hogy történelmi keretek között, de emberi relációkt látunk, és minél mélyebben htolunk művel együtt menekülés folymtáb, nnál inkább z egyén, z egyes áldozt sors lesz mű tárgyává is. Mindz, mit Bulgkov műve lényegének tekinthetett, melyet szín-pdr álmodott, nem szemlélhető politik felől, még kkor sem, h mindzokt z eseményeket, melyeknek lkítóit és főként szenvedőit látjuk, politik hozt is létre. A Menekülés, hogy mondni szokás, kevesebb és több politikinál ", hiányzik belőle tétel-drám egyértelmű irány, vlmely külsődleges, z egész művet eleve preformáló elvi megfontolás. E színpdon csk emberek láthtók, és rohnásukból kiolvshtó véres, füstölgő, párávl teli, szenvedéssel elborított menekülés. E mű nem z egyes menekülőké, hnem mgáé menekülésé. A ngy árdást látjuk, mely elsodorj és időlege-sen vgy végleg mg lá gyűri közösségüket veszített, mindenről leszkdó, történelem sújtott embereket, iszonyú árdásábn összekeveri bűnöst és bűntelent, ismerőst és ismeretlent, lehetségesnek tűnőt s mindennpokbn lehetetlennek, álomszerűnek látszót. Ez menekülés XX. százdi orosz történelem átlkulásánk kísérőjelensége, történelemfilozófii szempontból tehát mellékesnek is mondhtó - forrdlmi változásokt óhttlnul emigrációk kísérnek, ngy el- és vissztérések, mint ez így is vn rendjén. E folymt, e rohnás menekülők szempontjából igen érthetően kiiktthttln z élet lényeges eseményei közül, ám ennél sokkl fontosbb, hogy e menekülés, e hullámsze rűen létrejött emigráció története minden bsztrkt mellékessége ellenére is szervesen hozzátrtozik z orosz irodlomhoz, kultúrához. Az emigráció irodlm nem válszthtó cl z otthonitól, elmenekültek és otthonmrdottk, külhoni mgányukbn meghlók és sztálinizmust, végzetüket otthon bevárók művei egymást feltételezik, egymásr felelnek. Bunyin, Pszternk sors és műve nem válszthtó el Mndelstmétól, Bulgkovétól, Ahmtováétól, Ezeket z életeket z idő egy világos pillntr felemelte, mjd sztálinizmus tg-lózt le, A mű történetének értelmezésekor te-hát nemcsk menekülők árdtánk kérdéséről vn szó, hnem sokkl inkább z zt megélő és megíró írók művének sorsáról, tehát z emigrációt ismerő, válsztó vgy visszutsító lkotókról. A Menekülés szerzője ugynis nem menekült, és mikor z áltl megélt és leírt történet lkji már eltűntek, úgy vélte, neki minden átmeneti nehézsége ellenére sincs ok távozásr, forrdlomml lehetséges z együttműködés, kooperáció. Nem egyedül gondolt így Bulgkov, hiszen így vélte ezt többek között Blok, Jeszenyin vgy épp Mndelstm is. (Blok kori hlál mitt már nem láthtt, mint pár évvel később e szövetség eresztékei recsegni, később elszkdni kezdtek, hogy utóbb még nnk vlhi mivoltát is felmondják.) Bulgkov kkor sem menekült, mikor mű-vének hőseihez hsonlón - csk puszt életét menthette voln, s mikor már jól sejthette, hogy sját országábn irodlmi munkásságánk távlti risztó mértékben beszűkültek. Azonbn Menekülés lényegéhez trtozik z, hogy Orosz-országon belül íródott, s ez z elképzelhető legngyobb különbség Bulgkov és sját kétségeit is megjelenítő hősei között. Egy emigráns társulttl vló kül-honi elődás éppoly értelmetlenné tette voln e művet, mint hogy z z á változttt voln sztálini korszkbn kénvszerűen jvsolt drmturgii átlkítások sor is. A Menekülést emigrációbn eljátszni nnyit jelentett voln, hogy Bulgkov életével játssz el művét, s ezáltl krtlnul is, de átpolitizálná nnk ttól független, sjátos jellegét. Am Bulgkov nem krhtt politikivá tenni műve lényegét, mert ennek z író-nk és e műnek feltétlen lényegi tuljdonság, hogy nem válllkozott z ítélkezésre. Így Menekülésben sincsen külső igzságszolgálttás, nincs e műnek egy olyn erőszkosn létrehozott szempontj, melyből egyránt megméretnek hősei e műben mindenki mg mondj ki z ítéletet sját fejére, még legsilánybb ember is, mint például Korzuhin. A Menekülés ben mindenki önmg felett hozz ítéletét, és ez mű, úgy vélem, lényegi sjátosság. A nyolc álombn" nincsen múlt és jövő csk rohnás vn, melyben ott látjuk eltűnni z életükkel élni képteleneket és mások élete felett oly rémületes könnyedséggel ítélkezőket. Ismered tehát célodt? " - kérdezik Kfk novellájánk hősét. Igen ", feleli z, Innen el ez célom". (. i g útrkelés.) Innen cl: ezt kiáltj Korzuhin, z ifjú pétervári hölgy" és Golubkov, professzor fi ", képtelenek lévén Péterváron élni. Innen el - kiáltj Hludov is, s menekül önmg elől, gyilkossági elől, így szólnk tehát mind e mű hősei. Golubkov- és Hludov élete - bűntelen öntudtlnságé és bűnös értelmetlenségé - mű egymást váltó két nézőpontj, z belső perspektív, honnn nézve e folymt érthetővé válik, hiszen z ő kettőjük sors egybefonódás kpcsán köttetik össze többiek élettörténete is. Golubkov egyetemi mgán-tnár, és mindössze egyetlen mondtot tudunk rról, hogy ő miért menekül: Pétervárott lehetetlen dolgozni." Érezhető, hogy ez z ember életidegen, z ő útj z életet nem ismerő, zon kívül álló értelmiségi felnőtté válásánk története. E tekintetben ő főszereplője műnek, ő változik legtöbbet, ő lesz leginkább mássá, ő,,viszi" történetet előre, őáltl fonódik egybe mű hőseinek más-ként lkuló sors. Korzuhin iránti szerelme - életének megmentése - Golubkov első igzi feldt, első és utolsó leckéje z életben, melyet beteljesít, mi-előtt végleg összeomln. O szerelem áltl válik éretté, de épp e szerelem történetében bizonyosodik be z is, hogy egyedül képtelen élete utonóm fenntrtásár. Vele s hozzá társult Korzuhinávl szemben tűnik fel két tábornok, Hludov és Csrnot kettőse. A feldtár rálelő civillel szemben mű folymán z ő dolguk elfogy: ölniük már nem lehet, s így végül külön-külön, de meg-mentik szerelmeseket. Hludov Golubkovvl, Csrnot Korzuhinávl menekül, míg fel nem ismerik egymást konstntinápolyiidegenség őrületében, elviselhetetlen, eső ázttt bőségében. Hludov - mint z egyszerűbb ember,

4 Vjd László (Csrnot) Menekülésben Ppp Zoltán (Krpilin) és Cserhlmi György (Hludov) Bulgkov színművében (Iklády László felvételei) Csrnot is - már végét járj, mikor először látjuk front prncsnokként. Mögötte egy még működő, de már hlálosn sebesült gépezet, és őbenne megfellebbezhetetlen tudás: mindz, mit tesz, értelmetlen, üres. Számár minden esztelenség, és ő legesztelenebb benne, gyilkosságivl, irrcionális ksztásivl. Érthető e figurát dosztojevszkijizmussl" illetni, és e minősítés vlóbn roppnt informtív, h egy olyn közegben hngzik el, hol jelentése pontos életnygokr vontkozik, ám roppnt félreérthető itt, m, hol sokkl inkább üres irodlmi utlás. (Itt kell utlnunk z elődás drmturgjánk, Duró Győzőnek szerkesztésében kidott kiváló, informtív műsorfüzetre, mely több, mint hsznos: fontos eleme z egész elő-dásnk.) Hludov z ction grtuite" embere, körüllengi z ölés és z értelmetlen hrc, vereség elviselésének tszító-risztó uráj. E férfi fölénye és ereje pontosn bbn áll, hogy minden porcikájából árd z áltl mximálisn meg-hrcolt hrc iránti bszolút megvetés és lenézés. Hludovnk már menekülnie kell, z ő sors legreménytelenebb. Ő sját életének gyilkos értelmetlensége elől futn, ezért számár földrjzi hely kérdése mjdhogynem érdektelen lesz. A bulgkovi szerkezet és Székely Gábor áltl lklmzott két részben vló játszás legfinombb ötlete z, hogy z első négy álombn még z elemi htlomml bírók, tábornokok második részben z imént még htlmuk ltt állóktól kpják meg új feldtikt, tehát ttól Gulobkovtól, kinek menekülésben tárul fel életfeldt, melyet megosztht többiekkel. Hludov és Csrnot tehát ismét szolgálhtnk, s z egyébként szbdságr képtelen lények ismét élhetnek egy ideig. Igy állht össze romntikus szerelmi regény is, játékosn utlv mármár rchetipikus mintákr. Hludov, veszélyes férfi, vigyázht z árttln nőre, Korzuhinár, s testőrré váló, már-már kedélyes Csrnot elkísérheti Don Quijote-szerű Golubkovot Párizsb, hogy ott megszerezze neki pénzt, mellyel, úgy véli, nemcsk Korzuhinát, de mindnyájukt megválthtják. Le-hetetlen észre nem venni z igen mély iróniát, hiszen e szerelmi drámábn, kártyán szerzett pénz romntikájábn, vándorlás humorábn egy utópikusbb tnítás is jelen vn: e megsemmisítő vég egyben isten békéje is, melyben kicsiny civilek és vlhi ngy ktonák már együtt élnek. Olyn ez z állpot, mint mikor együtt legelésznek fogtln tigrisek és még mindig szelíd őzek. E négy ember közül Hludov z, ki vlóbn vissztért hzájáb, ő viszont meghlni indul. Am ő így megy sját dolgár, hiszen csk ott nyerheti el büntetést, hol bűn megtörtént. Őt z áltl legyilkolt Krpilin várj ", z ékes szvú küldönc ". Hludovnk e világgl már semmi dolg. A menekülők számár Oroszországon kívül nincs élet, zon kívül csk már-már irrcionálissá fokozódó mgány, mindenből vló kivetettség, z életképtelenség vár. (A történelem iszonyú ideje z, mikor leküzdhetetlenné válik felismerés, hogy már odbenn" sincs élet. Ez z idő pedig sztálinizmusé. Ez Mndelstm életének vége, ez hztérő Cvetjev sors, ez Bulgkov mjdnem egész élete.) E négy figur körül tűnnek fel Menekülés ridt-risztó résztvevői, áldoztok és gyilkosok széles pnoptikum. Öszszefűzi őket menekülés, ennek közösségében válnk egységes relieffé, emlékműszerűen pontos lkzttá. A legeltérőbb életsorsok, jellemek, okok mind eggyé lettek ebben z álomszerűen ok nélküli, irrcionális elemeket vlószerűt-len könnyedséggel felszínre dobó élet-ben, mely mindnnyiuknk végzete. Érthető, miért is nevezte Bulgkov álom-nk e jeleneteket, melyeknek vlóbn lényegükhöz trtozik játék - mind-ebben igz volt mgyr kidás kísérőtnulmányát író Elbert Jánosnk -, és rémítően vlószínűtlenek mguk irtózttó természetességében. Ez már olyn világ, melyben mindennpi élet vgy rcionális célszerűséget megszervezni képes társdlom elveszett, így fntázi zboltlnságánk pontosn megfelel z események gáttln árdás, melyben rendet mindössze z teremt, hogy hősök egyre jobbn kiszorulnk térből és

5 időből, mint közeledik feléjük számukr elviselhetetlennek hitt vég, vörös hdsereg. 2 Székely Gábor rendezése tehát két felvonásr osztj nyolc álmot. Az első rész értelemszerűen Oroszországbn, második pedig már z emigrációbn zj-lik, s ez már előre is jelzi, hogy rendező két felvonás eltérő jellegének megfelelően más-más hngvételre, megközelítésre törekedett. H e menekülés első része tömegek - s hősök bból vló kiválásánk - áltlános infernój, kkor második személyes sorsé, pillntnyi önmgár lelésé és z elveszésé vgy hztlálásé. A két rész témáj te-hát olynnyir különböző, hogy z el-térő hngvétel mélyen indokolhtó, z elődás eklekticizmus tehát z egész este jelentésgzdgságát, teljességélményét szolgált. A kolostori álom, z első jelenet ritk pontos felütés, olyn invokáció, mely-ben Székely pontosn kijelöli elődásánk hngvételét, és bemuttj zt z lpvető térszerkezetet, mely után vlóbn urlj z egész estét. Székely László díszletének elemzésekor egy pillntr meg kell állnunk. Ugynis egészen ritk - s Kton József Színház idei díszletei között pedig egyedülállón mgsrendű munkát láthttunk, mely zártságávl, nyomottságávl, színpd egészének totális kihsználásávl - színpd végi hátsó téglfl újrjátsztásávl kiismerhetőségével és áttekinthetősége ellenére vló rejtelmességével pontosn fejezte ki és segítette elő rendezői elképzelések vlór válását. A kolostor zárt, elhgyott térsége, nyomottság már előre idézi z egész este hngultát és térhsználtát is, melyben később Székely László ritk kretivitássl vriálj z egyes álmok váltkozó színeit. Az elhgyott, lézengő lkokkl teli térnek pont z ellentéte második álom díszlete.,,almim egyre komorbbk " - szól jelenet előtt álló bulgkovi megjegyzés. A néző ebben jelenetben ismerkedik meg Hludovvl, s ebben színben térrel vló gzdálkodás már jelképes, feltétlenül jelentéserejű. A háttérben vezérkr lázs áltevékenysége, z idegesen telegrfáló és lázsn telefonáló tisztek látvány nyomán úgy tűnik, mint-h itt még nyomát láthtnánk tervszerűségnek, rcionális visszvonulásnk. Térképeket látunk, szkértő tiszteket, csup megnyugttón profi dolgot. Ez zonbn csk jelenet világánk egyik fele. Ennek htárán áll Hludovot világtól elválsztó és zzl összekötő djutáns, ki közvetíti prncsnok utsításit világ felé, tehát megpróbálj lefordítni nnk gesztusit, ktoni fegyelemmel telíteni lázs, ereje vesztett ddogást. A színpd előtere pár székkel és járásr vló üres hellyel együtt Hludové. Itt járkál fel-lá, dühöng és kínlódik e felbomlott gyú, káoszbn élő frontprncsnok, kinek gyilkos, ksztássl és lázálmokkl teli világ egyben z egész jelenet vlóságánk másik fele is. Székely Gábor remek iróniávl érzékelteti e két világ eltérő működését. Hludov egyegy mozdultár pillnt ltt tűnnek el tisztek, mjd térnek vissz, bokcsttogttás, tisztelgés köz-ben, de dinmizmusuk, működésük már csk hzugság. Tehát z álom legrelisztikusbbnk tűnő része vlójábn már sokkl álomszerűbb, mint lázs Hludov iszonytos viselkedése, világról vló tudás. (Gondoljunk rr, hogy Hludov itt már mindössze egy páncélvont kiküldéséért küzd: s ez pontosn jelzi, hogy milyen csekély is htlm, milyen álságos is már hngztos pozíciój. A front ekkorr már régen összeomlott.) Hludov itt ütközik meg először főprncsnokkl, itt utsítj vissz isten segítségét is: bennünket már régen elhgyott..." Itt tűnik fel Hludov világiszonytánk élő példáztként már végképp meghülyült De Brisrd is, ki már egyáltlán nem képes eligzodni világ eseményeiben. Egyre világosbbn érzékelhető, hogy főprncsnok és vezérkri tisztek áltl képviselt világgl szemben z igzság itt már z ksztgtós, gyilkos tébolyodottké, Hludové és De Brisrdé. Sürgés-forgás, felbomlik rend " - írj Bulgkov jelenethez trtozó utsítások között. Hludov felszámolj főhdiszállását, és tisztek távozás s velük együtt látsztszerű rend felbomlás egyben jelenet fordulópontj is. Igy már z üres térbe lépnek be Golubkovék, s itt kezdődik el Korzuhin hzugság után kémelhárító Tvihijjel vló klnd is. A jelenet rége egyben rcionálisnk tűnő látszt végét is jelen-ti, s ezek percek hozzák el Hludov vesztét is. Ekkor végezteti ki lázdó Krpilint, s ettől kezdve kell együtt élnie nnk vissztérő árnvávl. Párbeszédük világosn megmuttj, hogy mit ért meg Hludov nnk lázdásából. A krpilini átkot ( te skál...") pontosn fordítj: háborúr vontkozón értelmes dolgokt mondtál ", válszolj. Holott vlójábn Krpilin már nem háborúról beszélt, hnem épp rról z értelmetlen mészárlásról, mely ről következő jelenetben már mg Hludov szól főprncsnoknk. Hludov vétsége tehát innen ered: Krpilin kivégzését már z után rendeli el, mikor hngosn is ki-mondj lázdás jogosultságát. Míg te-hát többieket hrc érdekében ölette meg, ddig Krpilint már bizonyosn csk gyávságból, s ezért is kell mjd fülledt konstntinápolyi éjszkábn hllgtni nnk vádló szvit. Minderre már teljes összeomlás következik: csrnok üvegblki összetörnek, s z üres színen mindössze Hludov mászkál, Bulgkov: Menekülés (Kton József Színház). Cserhlmi György (Hludov) és Bán János (Golubkov) (Fábián József f elv.)

6 Korzuhin (Benedek Miklós) és Csrnot (Vjd László) Menekülés párizsi kártyjelenetében míg reá nem borul teljes sötét. A játékon belüli rcionlitásnk ezzel vége. A teljes összeomlás teszi indokolttá kémelhárítóknál történő jelenet álom-szerű könnyedségét, ekkor már minden lehetséges. Éppúgy természetes z, hogy Tyihij megvádolj Golubkovot, mint mjdhogynem mgától értetődő Csrnot érkezése, Korzuhin kiszbdítás is. Székely pontosn látj, s díszlet különösen pontos, relisztikus mivoltávl látttj is, hogy e percek iszonyt és bszurd humor is bból risztó szkszerűségből ered, mellyel Tyihij dolgát végzi. Egy perccel vég előtt vgy inkább már vég kezdetekor ezt z lposságot, mellyel férfiú vllt - még h pusztán gzdsági megfontolásoknál fogv teszi is, zsrolás végett -, túlzottnk és nevetségesnek érezzük, mint minden rémülete ellenére így érzi ezt mg Golubkov is. A jelenet félelemmel telisége egy igen egyszerű, de feltétlenül htásos ötletből is ered. A hngsúlyozottn berendezett irod mellett félhomály hsdékábn lig észre-vehetően ültében is felmgsodik egy figur: Szkunszkij főhdngy, vlltás ltt meg sem szólló, ném, fenyegető árnyék. Káty Endre - ő játssz főhdngyot - mindössze egyszer dől előre és muttj meg rcát fényben, mjd feleslegesnek ítélvén túlzott ktivitást, közönyösen hnytlik vissz sötétbe. A mozdult jelentése nem kíván túlzott kommentálást, htékonyság épp ökonómiájábn áll. Csrnot érkezése e jelenetben szó szoros értelmében z égből történik, kíséretének egyes tgji mennyezetből zuhnnk le, ugrnk lá, s jelenet teljes sötét-ben vló hosszs lövöldözéssel ér véget, pár másodpercig csk villnások és dörrenések között ül néző - vlóság és álom ekkorr már teljesen eggyé válik. Az első felvonás utolsó jelenetében ismét kulcsfontosságúvá lesz színpd hátsó, fehérre meszelt fl, hiszen ekkor plotábn vgyunk, melyben zonbn már nem urlkodik semmilyen rend. Az elszbdult bomlás tüneteit bemuttndó, Székely például e jelenetben szinte széjjelzúzz színpdot. Golubkov feje mellett hirtelen leszkd csillár, z poklipszis totálissá lesz, menekülés ekkor már nem puszt félelem, hnem vd, indokolhttln elemekkel teli, áthtolhttlnul álomszerűvé sűrűsödött vlóság. Ekkor hngznk el Hludov vádji is: gyűlölöm, mert belevitt ebbe z egészbe. Hol vn-nk megígért szövetséges csptok? Hol ngy orosz birodlom? Hogyn merték válllni hrcot, h ilyen gyöngék? Tudj ön, mennyire képes gyűlöl-ni z olyn ember, ki tisztán látj, hogy céltln, mit csinál, és mégis csinálni kell... Különben is, most már mind-egy, mind ketten megsemmisülés felé megyünk. " A két tábornok párbeszédét Székely egy pró momentumml egészíti ki. Hludovvl vló társlgás ltt főprncsnok ugynis kínos gonddl átöltözik, és jól vslt zkóját fölcseréli egy megejtően z előzőre hsonlór, s e végtelen rutinnl végbevitt művelet ltt láthtóvá lesz, hogy ez z ember semmi más, mint egy pusztán önnön gykorltából élő, sját mgát túlélt üres báb. A szinte végletekig fokozott irrcionlitás után vlóbn másként és új tempóvl indul második felvonás. Az első konstntinápolyi jelenetben csk nyomokbn érzékelhető z ddigi tempó elsodró jellege, megoldások már nem olyn kiélezettek, hiszen erre szöveg sem d lklmt. Elkerülhetetlennek látom, hogy ne ezt jelenetet illesse kritik legtöbb inkonzekvenciávl: svábbogárhjtássl bjlódó Csrnot, fülledt Konstntinápoly, verekedő mtrózok, komikus pcs-világ túlzássl telinek, idegennek tűnhet. Cskhogy nem lehet nem észrevenni, hogy e jelenet elszánt túlzássl teli jellege mélyen drb sjátj. E ponton ugyn-is drám egyrészt már véget ért, más-részt itt kezdődik újr, jóvl kisebb keretek között, ám személyesebben, intenzívebben és különös módon nevetségesebben. Nincs nnyi szó már hlálról, Konstntinápolybn már túlélők vnnk, és úgy vélem, hogy mikor Székely feltűnő részletességgel építi fel jelenetet, s ggtj tele színt sváb-bogárfutttást hirdető plkátokkl, tölti meg teret ktonákkl, leselkedő gyerekekkel, kkor nem inkonzekvens volt - hnem sokkl inkább rról vn szó, hogy hngsúlyozottn felhívt figyelmet z újrkezdésre, mintsem megpróbált voln egyfjt stílusbeli kontinuitás látsztát kelteni. E jelenet hngult folyttódik htodik álombn is, z egymásr tlálás és időleges elválás jelenetében. Az, hogy e történet ekkor hihető és meghtó mrd, z Székely és színészek összhngjánk egyik legjobb példáj. A jelenet tétje ugynis igen ngy. Az egyéni sorsválsztások kérdése eddig nem ngyon került elő-térbe menekülés során, itt zonbn már erről vn szó. Korzuhin épp sját testét készül árulni, mikor Golubkov végre rálel, s ekkor bízz Hludovr, míg ő Párizsbn pénzt szerezne további életükhöz. A mértéktrtás e jelenetben zért igen fontos, mert szöveg minden mondtábn ott rejlik túlértelmezés

7 kínos veszélye. Ugynis vgy egy álromntikus népszínművet látunk z árttlnságról és z rr vigyázni képes vlhi tábornokokról, vgy pedig nyilvánvlón kbrét, puszt stílusjátékot. A jelenet hitele, rendezés igz próbáj: elkerülhető-e felesleges heroizálás, vgy bohócváltozt, ezek zok z lterntívák, melyeket Székelynek sikerült meghldni. Ugynígy htáron jár kártyjelenet is, hol színészeknek és rendezőnek egyránt mximális önfegyelemre vn szükségük hhoz, hogy elkerüljék pesti blődli felidézését. Székely zonbn érzékeltetni tudj, hogy kárty közössége z, melynek révén z oroszok egymásr lelnek, s melyben kiderül, hogy z egyébként mgár oly jól vigyázni tudó, és oly fennen frnci Korzuhin vlójábn csk nyomorult orosz emigráns. Szerencsejátékos vgy" - kiáltj Csrnot boldogn, s ez nem-csk zt jelenti: semmi más nem vgy, csk egy ócsk szerencsejátékos, de zt is, én mgm is z lennék, hiszen különben - h nem lenne éktelen ngy szerencsénk - miként ülhetnénk itt. A groteszk oly könnyen megideologizálhtó, és tételdrámákbn oly felesleges merevséggel, de megvlósíthtó világ tűnik itt fel mg teljességében. A színészek pontos játék, kimért fegyelme jelenetet megtrtj drb egészének htári között, s ez igen lényeges z egész elődás szempontjából. Az utolsó jelenet Székely sját értel mezésének kibontás, önnön víziójánk beteljesedése. Elmrd bulgkovi utsítások sor: Hludov szobáj helyén egy áccsl, hálókkl elkerített tér nyílik meg, s ebben történik meg z utolsó egymásrlelés, hzindulás és teljes összeomlás. Golubkov és Korzuhin színen mrdnk, s drb vége így még kétségekkel telibb, még gyötrőbb, mint szöveg szerint. Ez z értelmezés-beli eltérés sok mindent indokolttá tesz Székely áltl teremtett játékmódból. A hztérés iránti nosztlgi nem olyn erős, mint menekülés ténye. Golubkovnk és Korzuhinánk nem kel/ ugynúgy hztérnie, mint Hludovnk, ők menekültek, de mint végső soron ennek okáról sem dtk számot, lehet, hogy hztérésük is üres ábránd. Ők ketten végleg elvesztek, jóvl hmrább, mintsem észrevehettük voln. Golubkov ereje csk idáig trtott, és Korzuhin sem lesz már Krvnnján, hiszen z ő egyik utolsó mondt indokolj legjobbn Székely értelmezését: El krok felejteni mindent, minth sosem történt voln meg. " Nekik egymáson kívül e világon már semmilyen más esély nem dtott, és ugynúgy végzik Konstntinápolybn, hogy nnk ide-jén idegenekké lettek sját életükben és váltk menekülővé. Ok nem bűnösek és nem is bűntelenek, sorstlnok tehát, egyetlen tettük " menekülés volt, mely véget érvén, véget ért z ő világbn vló klndjuk is. Ezt vlójábn roppnt szomorú véget mgyrázz Székely színészválsztás is. Hiszen h mindvégig kérdéses is, hogy miért kell z egyetemi mgántnár Golubkovot hngsúlyozottn gyerekesen viselkedő Bán János-nk lkítni, kkor erre kérdésre z elődás végén kpunk válszt. Ez Golubkov vlójábn hisztérikus kmsz, ki belekeveredik élet és hlál játékib, két gyilkos, érett tábornok közé, s mi-kor zok segítségével elvégezte feldtát, végleg összeomlik. 0 történelem sújtott ember, kinek egész egyszerűen túl sok, mi történik vele. Ekkor már nem ő trtj Korzuhinát krjibn, h-nem fordítv, s megmentő férfi helyén egy összetört gyerek ember ül. Ugynúgy összetört ó, hogy e történelem nemegyszer gyermekké tesz érett férfikt. Tehetetlenné, kiszolgálttottá, szbdságuk elviselésére képtelenné. Ebben z értelmezésben tehát z emigráció nem biztos, hogy véget ért. Nem pusztán Csrnotár vár bolygó zsidó sors, e színen mindenki elveszett. 3 A Menekülés eljátszás ritk kemény feldt elé állíthtt e társultot, melynek z kiválón megfelelt. Bán János Golubkovj tehát megfelel Székely áltl teremtett értelmezésnek. E hbozó fitlember hngsúlyozottn szemüveges. Olyn értelmiségi ", ki Jelenet Menekülés utolsó képéből ( Bán János, Bodnár Erik. Vjd László és Cserhlmi György) (lklády László felvételei)

8 mg is d rr, hogy ne tudj, hov került. Amikor bátorrá lesz, és Korzuhináért kezd élni, viselkedése kkor. sem lesz higgdtbb, h lehet, még lázsbb, félénkebb lesz. Golubkov világbn vló tpsztltlnságát, z őrá is feltétlen jellemző miskini jellegzetességet Bán mrdéktln szenzitivitássl hívt életre. Korzuhinát Bodnár Erik játssz, új-r bizonyítván, hogy érett, ngy színésznő. E szerep nem igzán hálás, hiszen igzi dilógusr lig vn lklm, egészen z utolsó jelenetig. Ennek ellenére e színésznő pontosn teremti meg személyiség ívét, menekülésbe vló belebetegedéstől közönyön át megtisztulásig, tehetetlen féltésig, melylyel mgához öleli z érte küzdő, de már életképtelen férfit. Bodnár Erik színészi eszközeinek legjellemzőbb tuljdonság megfoghttlnnk látszó egyszerűsége. E színésznő mentes bár-miféle mnírrá válhtó sjátosságtól. Ez z egyszerűség zonbn igzi koncentrációt követel meg, és Bodnár Erik jelen-léte sugárzó színpdon. Csrnotát Vjd László játssz, s nyilván nem ez z első és utolsó hngsúlyozottn orosz lélek, kit pályfutás ltt el kell játszni. Így színész legngyobb küzdelme nyilvánvlón z, hogy legyűrje szerepre vló predesztináltságot. A mnír lehetősége lól kell megteremtenie szerepbeli önmgát. Vjd indítj végül is z elődást: terhes sszonyból tábornokká vló átváltozás elég vd és nevetséges hhoz, hogy Vjdánk minden erejére szüksége legyen hhoz, hogy túljusson típuson és megtlálj önmgát. Ugynígy érzékeny Korzuhinnl vló fékeveszett kártyázás jelenete is, hiszen ezt részeg tábornokot kell eljátszni, nem mindenkori és örök színpdi részegek egyikét. Az utolsó jelenetben, szorongtott elegnciájábn oly eszköztelen és igz volt, mi ngybn hozzájárult vég nyomottságánk hitelességéhez. Kiváló Cserhlmi György Hludovj is, és mint-h végre tlálkozott voln színész dottság, drb és rendező. Hludov igzi főszerep, és úgy tűnik, Székely értett Cserhlmi nyelvén. E színésznek minden képessége megvn e kirobbnó erejű, tönkrement férfi eljátszásához, és ő sikerrel él ezekkel. Vlóbn félelmetes, risztó és mégis vonzó. Cserhlmink zt kell eljátszni, mi egyébként lkítását máskor kritizálhtóvá teszi: mgányosságát. H egyébként színpdi kommunikáció hiányos mivolt mitt esetenként el is mrsztlhttuk e színészt, itt éppen kommunikációképtelenség, bezártság vált játék tárgyává. Meg kell mondnom, hogy Cserhlmi már-már legendás kondícióját, fizikumát sokszor éreztem olyn eszköznek, melyet egy-egy rendező külsődleges többletként hsznált, itt viszont külső megjelenése, állóképessége belesimult lkításánk egészébe. Ennek mgár tlálásnk következtében Cserhlmi jobbn, érthetőbben és árnyltbbn be-szélt, mint, úgy hiszem, eddigi pály-futás során vlh. A fehér főprncsnokot Mjor T-más játssz, ngyszerű eréllyel, remek stílusbn. E tábornok végletekig rgszkodik z immáron holttá degrdálódott, üres formákhoz - mindenkivel szemben. Ugynúgy visszutsítj Hludovot, mint újságjávl ütlegeli z őt bbn Ngy Sándornk tituláló Korzuhint. Mjor játékábn távolságtrtás teljességére, z ürességben vló konzekvenci megvlósításár törekedett. Ennek z öreg embernek még rugnyosk léptei, s vn még ereje zkói csereberélésére és némi fegyelmezésre is, lényeget zonbn már képtelen meg-pillntni, elviselni. Korzuhint Benedek Miklós játssz, risztó hidegséggel, pontosn, mint mindig. Számár legngyobb nehézséget nyilvánvlón z itt különösen kötelező önfegyelem jelentette. Nem játszhtt túl szerepét, hiszen ekkor z egész elő-dás szellemétől idegen jelentéseket vitt voln színre. Önfegyelmének mértéke, úgy hiszem, Benedek jelenlegi képességeinek próbáj. Hiszen e színész szinte mindent eljátszht, mit kr, mrkáns stílus elég szbdságot hgy számár, h vigyáz rr, hogy leglább oly komolyn vegye szerepeit, mint sját tehetségét. Sinkó László lkított Afrikán érseket, szerephez illő trtózkodássl, diszkrét megoldásokkl. Csk dicsérnünk lehet Csomós Mri Ljuszkáját, Csrnot hdifeleségeként igen ngy része volt bbn, hogy konstntinápolyi jelenetek élettel teliek, szenvedélyesek, hitelesek lehettek. Csk pillntnyi szerep jutott Krpilinként Ppp Zoltánnk, de e pár percben is felvillntott krkterformáló képességeit. A Hludov ellen lázdó tiszt szenvedélyessége, ki-áltó elszántság - indokolttá teszi e figur szimbolikussá válását, ő vlóbn érdemes párbeszédre. Rjhon Ádám De Brisrdj több volt, mint puszt színfolt, rövid lkításábn is felvillnt sors, mi e tisztnek kijutott. Megbo londulás és zvr, kibálás közbeni félénk mosoly ezt pontosn érzékel-tette. Igzán nehéz szerep jutott Puskás Tmásnk Golovn djutánsként: hiszen szövegének ngy része z igenre és nemre korlátozódott. E tiszt ennek ellenére élt színen: s érthetővé vált Hludov iránti fékeveszett rjongás is. Nem csekély dolog ilyen kevés szövegből túljutni z üres bokcsttogttáson, ktonjátszáson. Hollósi Frigyes állomásprncsnokként, de különösen Korzuhin insként volt emlékezetes: Párizsb tévedt, elveszett orosz - igz volt. Hol-ott ez megint csk olyn közismert típus, mely lól visszkeresni személyiséget igzán krkterszínésznek vló, bonyolult munk. Horváth József állomásprncsnok megint csk színész ismerten ngyszerű képességeit mutt-t. A hlott Krpilin elől kislányát ridtn elráncigáló örök kisember fontos része z egész elődásnk. Ő zokt kép-viseli, kiknek bőrére, életére megy ez z egész iszonyú háború, s kiknek pokoli nehézséget jelent z őrültek közötti túlélés, csládjuk megmentése. Feleségét Olsvszky É v játssz ugyncsk félelemmel, csillpíthttln belső remegéssel telve. Végvári Tmás Tyihije, szelíden ljs, tébolyult kémelhárító tisztje mrdndó élmény. A félmosolyáb rejtőző gyilkos: ekkor már leginkább üzletelni kezd áldoztivl. Végvári risztón emberi mrdt, minden kciójábn szelíden, már-már ábrándos örömmel nézte áldoztit, felismerhettük lkításábn z örömmel ljs hivtlnok életből ismert figuráját. Már volt szó Káty Endre Szkunszkijáról, de ugyncsk ő játssz Artur Arturovicsot, svábbogárkirályt, kellő cinizmussl és higgdtsággl. Eperjes Károly lkított Bjecet, vörös prncsnokot, s görög Don Junt; ez utóbbibn több lklm nyílott sjátos játékmódjánk érzékeltetésére, s örömmel figyelhettük meg, hogy leglább olyn félénk tud lenni, mint mennyire - egyéb szerepeiből is-merten - gresszív. Csonk Iboly Arcocskáj " emberi volt, részvéttel és sjnálttl teli. Piszijként és Apátként Kun Vilmos és Gry József becsület-tel végezték dolgukt, tudjuk, hogy mindketten jóvl többre képesek, mint egy-egy pró epizódszerep. Meg kell említenünk Vágó Nelly korhű, pontos, hiteles ruháit, melyek hűek voltk z egész elődás szelleméhez.

9 VINKO JÓZSEF Megnyitjuk vénát! Crgile-bemuttó Pesti Színházbn Crgile: Frsng (Pesti Színház). Kern András ( Jocó) és Pp Ver ( Mic) Meghökkentő, milyen keveset tudunk Crgiléról. Néhány lexikondt, néhány nekdot hánytott életéről, né-hány irodlomtörténeti frázis, műveinek z ötvenes években kidott válogtás, két románból fordított monográfi (többnyire mró sztír", népny ú z ó osztály " és kíméletlenül leleplezte " fordultokkl) s Az elveszett levél című vígjáték - ez minden, mi z idő rostáján fennkdt. Többnyire egy-kötetes drámíróként trtjuk számon, esetleg megemlítjük két vudeville-jét, Zűrtivros éjszkát és Frsngot, de zt már legtájékozottbb drmturgok sem tudják, hogy Crgile vígoperát, revüt és véres prsztdrámát éppúgy írt, miképp tréfát vgy monológot. A Pesti Színházbn most bemuttott drbj, Frsng nem trtozik legsikerültebb művei közé. Szerkezete egyenetlen ( második felvonás túlbonyolított kvlkádj kifejezetten zvros), társdlmi töltete esetleges. Crgile, kit lelkes rjongói sokszor Feydeu fölé helyeznek, meglepő szerkesztési hibákt követ el; z üldözések ok-okozti pszichológiáj indokoltln, szerző teljes második felvonást elfelejti exponálni. Jeremiás Mátyás borbély és felcser, külvárosi szoknypecér nem z események szigorú (és elkerülhetetlen) logiki rendje mitt tlálkozik bálteremben üldözőivel, Bóbitás Jnóvl és felszrvzott társávl, Tuskólábúvl, hnem csk z író kedve szerint - így vudeville szerkezetében olyn lényeges második felvonás esetlegessé válik, és félreértések ördögi sorozt helyett egyszerű rohngálássá lkul. A drb számos más ponton is megbillen: Crgile sok helyütt csk úgy tudj fenntrtni z lpszituációt, hogy szereplőit különlegesen ostobáknk ábrázolj. (Bóbitás rögtön z első jelenetben megtudj Jocótól, segédtől, hogy zt bizonyos beretválkozóbérletet Mtyi úr három hónpj elkobozt, ebből mégsem jön rá, hogy kkor csk Mtyi úr veszthette el, továbbr is ptikusr gynkszik. Ugynebben jelenetben megtudj Jocótól, hogy ptikust Drkulovics úrnk hívják, mégsem rohn, hogy kiherélje, helyette másokt inzultál. Mint hllottuk, Jocó mg közli ptikus nevét, ám drb végén, mikor ő is rohn bosszút állni, így kiált fel: Megvn ptikus! " Rájött, hogy ki z, minth nem ismerte voln. Szó sincs tehát rról, hogy lonesco írj rövidke Crgile-mélttásábn, hogy román szerző feydeu-i ngyvonlúsággl és tehetséggel szerkeszt. Csupán ptronokt hsználj több-kevesebb ügyességgel. Crgile legfőbb erénye nem szerkesztés. Ő feydeu-i képletbe rendkívüli erővel megírt blkáni figurákt, kitűnően egyénített típusokt állít; polgárőrség uniformisáb bújt potrohos nyárspolgárokt, újsütetű hivtlnokokt, kereskedőket, zugfirkászokt, rendőrbiztosokt és klposlányokt, képviselőjelölt ügyvédeket és segédeket, kik úgy élnek itt sját külvárosi környezetükben, mint svábbogrk konyhflk repedéseiben. Ezek figurák Übü pp románii rokoni, ijesztő rémgömböcök egy közép-kelet-európi kísérleti telepen. Törtetnek, névtelen leveleket irkálnk, cslnk, zsrolnk, mindezt prvenük öntudtos butságávl, hbozás nélkül. A hülyeségük megvédi őket. A hülyeségnek zon fokán állnk, mi már-már átcsp fntsztikumb. Crgile figurái egyfolytábn politizálnk: hivtlbn, háló-szobábn, kocsmábn. Hétköznpi életüket áthtják politiki közhelyek, pufftg, semmitmondó frázisok (vgy zoknk félig értett, torz változti), s úgy beleivódnk nyelvükbe és gondolkodásmódjukb, hogy sem mgán-életükben, sem intim perceikben nem tudnk tőle szbdulni. Ebben nyelv-ben brátot párt érdekében " szrvzzák fel, feljelentő levelet hz érdekében " írnk, persze névtelenül, vitriolll vló locsolkodást enyhíti, hogy megcslt nő plojesti forrdlmár " és

10 nép egyszerű gyermeke ". Áltlábn ez nép egyszerű gyermeke"-fordult leghtásosbb, ezt mondj Mic Frsngbn, ilyesmire hivtkoznk A z elveszett levél demgóg szónoki, s ezzel oszltj el mgáról gynút zugügyvéd Zűrzvros éjszkábn. Hiszen nép egyszerű gyermeke, ki mieink közül vló " - vélekedik Dumitrche fkereskedő, szőrösszívű nemzetőr - nem szrvzhtj fel nemzetőrség helyi prncsnokát. Crgile igzi tlálmány, hogy átpolitizálj" vudeville-t; hálószobintrikákt (mik hjszálll sem eredetibbek frnci klisénél) politikávl sózz meg; z ő felszrvzotti - h lehet - még nevetségesebbek, hiszen miközben sját mguk segítik feleségük ágyáb vetélytársukt, közben mgsztos politiki tirádákb kezdenek, s miközben csábító z ő sszonyuk szoknyáj lá nyúl, ők nép sszonyink snyrú helyzetéről szónokolnk. Többen meg is vádolták Crgilét kritikusi közül, hogy kifigurázz republikánusokt, és nevetségessé teszi köztársságpárti eszmét. H színdrbok liberális figuráir gondolunk, látszt-r nem lptln vád. Am elég egy pillntást vetnünk z egykori románii konzervtívok és liberálisok versengésére, hogy politiki komédi kisszerűsége megvilágosodjék. Crgile kezdő újságíró, mikor i 876-bn liberális kolíció megbukttj Lscr Ctrgiu konzervtív kormányát, s meglpozz Ngyvezír (Ion Brátinu) később dikttorikussá váló htlmát bn (szerzőnk ekkor Nemzeti Színház igzgtój) megbukttják Ngyvezírt, s egy évi huzkodás után ismét konzervtív párt férkőzik kormányrúdhoz. Helyükre öt évvel később (Crgile ekkor éppen kocsmát nyit, és sört árul) ismét liberálisok lépnek, de csk négy évre, után ismét konzervtívok lkítottk kormányt. És ez így ment szép komótosn egészen z első világháborúig. En-nek szépen kigondolt blkáni demokráciánk két úgynevezett történelmi párt volt z lpj, mely zjos politiki hrcok közepette váltogtt egymást, s egyetlen igzi tevékenysége bbn merült ki, hogy mihelyst htlomr került, zonnl leváltott z egész közigzgtást, prefektusoktól legutolsó báb-sszonyig. Mi sem logikusbb tehát, mint hogy ebben közigzgtásbn - mely három évnél ritkán trtott tovább - mindenki igyekezett minél gyor sbbn megszedni mgát, s virágzott bksis és korrupció. Crgile, ki mg is részt vett diákfejjel köztársságpárti megmozdulásokbn, mjd tgj volt Junime nevű konzervtív irodlmi-politiki társságnk, hmr kiábrándul ebből nemzetmentő hókuszpókuszból. Rádöbbent, hogy két párt módszerei lpvetően zonosk, s hogy fitl kor tiszt forrdlmi lendületét nevetséges pojácák lovgolták meg. (Élete vége felé tudt meg például, hogy híres 187o-es plojesti királyellenes tüntetést - mit túlozv forrdlomként emlegetnek - mg király szárnysegédje, C. Popescu vezette.) Tréfás önéletrjzábn -- egyes szám hrmdik személyben -- így ír politiki szerepléséről: A politikábn z elvek teljes hiány s egyszersmind rendkívüli következetesség jellemzi: mindig z ellenzékre szvz, jóllehet z ellenzék mindig ellenszenves neki. Tudj titkot, hogyn szerezzen új ellenségeket, és hogyn veszítse el régi brátit..." Szó sincs zonbn rról - miként egyik életrjzírój vélekedik -, hogy Crgile politikusságb burkolózott voln. Egyszerűen felismerte két párt közötti érdekszövetséget, és sem őfensége hivtlos ellenzékébe, sem őfelsége hivtlos kormányáb nem kívánt trtozni. A hgyományos konzervtív hivtli hülyeség és z újsütetű liberális hivtli hülyeség közül - h már válsztni kellett - még mindig z első volt z elviselhetőbb. Ezért ír kíméletlenebb gúnnyl republikánus Übü-honfikról, kik nnyir igyekeznek politikilg megfelelni, hogy nemcsk jellemüket, de még nyelvüket is elveszítik. És ez z pont, hol Crgile z átlg vudeville-mesterek fölé emelkedik. Szereplői egy rendkívül jellegzetes, ngyon multságos nyelvet beszélnek, z úgynevezett mhlát " (Bukrest és ngyvárosok külvárosink rgóját), mit szerző frnci kifejezésekkel, elkopttott vezércikk-frázisokkl, kifcsrt közmondásokkl kever. Hősei -- e kültelki prvenük - úgy hordják nyelvüket, mint lopott ruhát; folyvást belegblyodnk egy-egy idegen kifejezésbe, retoriki fordultb, elkezdenek egy közmondást, s egy másikkl fejezik be, politiki frázisokt pufogttnk fenn-költ képpel, s természetesen egy kukkot sem értenek z egészből. Crgile igen ügyesen él nyelvi jellemzés eszközeivel. A Leonid nccsá gos úr és rekció című egyfelvonásosbn Leonid úr (ki csk zért élteti forrdlmt, mert rendszerváltozás után nem kell megfizetni z dósságokt) hős Gribldit módszeresen hős Glibárdink" nevezi, Pristnd rendőrfőnök Az elveszett, levélben szolgáltbn skrofulózus", s még Jocó, tlpresett borbélysegéd is zt mondj Bóbitásnk Frsngbn :... h nem vgyok egészen Windischgrätz, miben lehetek segítségére?" Crgile legkedveltebb módszere zonbn bonyolultbb ferdítéseknél, szófcsrásoknál és kecskerímeknél. Nyelvi jellemzésének legkedveltebb eszköze formállogiki okoskodás. Hősei különböző eszmefutttásokb kezdenek, belezvrodnk, s legképtelenebb következtetésekre jutnk. Ipingescu szerint, ki Zűrzvros éjszkábn nem tud folymtosn felolvsni egy vezér-cikket,... bojárok felflják mgsztos nép izzdságát". Ctvencu szerint ( A z elveszett levélben) H egy nép nem hld, kkor helyben mrd!". Ugynebben drbbn mondj egy mellékszereplő következő csodáltos mondtot: A párt érdekében elfogdom z árulást, de személy szerint meg-vetem z árulókt!" Mind közül tlán Jocó okoskodás legjellemzőbb Frsngbn, ki z dóhivtli gykornoknk rr közlésére, hogy munk-helyén nem keres egy vst sem, így felel: De hát kkor, ugyebár, levonási sincsenek?! " Tlán mondnunk sem kell, hogy Crgile színvonls fordítás látványos bűvészmuttványokt igényel fordítótól. Itt minden leleményre, szóteremtő ötletre szükség vn; ezt nyelvet csk olysvlki tudj megteremteni, kinek szókészletében Liliom kültelki szlengje éppúgy megtlálhtó, mint Ktánghy Menyhért kortes-hndbndáj, Feydeu nyárspolgári hőseinek prvenüszóhsznált, nem is szólv százd-vég politiki frázisiról, beszélő nevek problemtikájáról, szóviccekről és más nyelvi meglepetésekről. Nos, Bodor Ádám (jóllehet fordítás összehsonlíthttlnul jobb z előző Crgile-fordításoknál) csk részben oldott meg nem könnyű feldtát. Néhány kitűnő tlálmány mellett (mint például Tuskólábú neve, kit megelőzően Lőcslábúnk, Flábúnk fordítottk) dós mrdt figurák egyénített szóhsználtávl, sem tájszvkt, sem kültelki rgót, sem z idegen kifeje-

11 zéseket nem lklmzt kellő mértékben, így fordítás kissé elszürkítette z eredeti nyelvi színpompáját. Nyilván érezték ezt színészek is, és számtln helyen színesítették szöveget. Jocó, mint idéztük, nem zt mondj, hogy h nem vgyok egészen indiszkrét", hnem zt, hogy h nem vgyok egészen Windischgrätz". Módszeresen rossz illeszkedéssel hsználj kérdő-szócskát, és nem zt mondj, mit fordító írt, hogy Ki tudnám-e húzni fogt? ", hnem zt, hogy Ki-e tudnám húzni eztet? ". Hsonló nyelvi változttásokt, próbb betoldásokt, kisebb-ngyobb vicceket végig tlálhtunk z elődásbn, s mindezt most korántsem zért idézzük, hogy fordító munkáját bíráljuk, inkább csk zért, mert szokás megemlékezni rról, mikor szín-házi elődás megtépázz " z írott szöveget, ám soh nem említjük meg zt (nem kevés) esetet, mikor rendező, színész, drmturg jelentősen jvít egy-egy író vgy műfordító szövegváltoztán. E változások persze nem trtoznk nézőre, őt színházi elődás egysége ér-dekli, úgy érzem zonbn, hogy még-sem árt figyelmeztetni színház drám-és szövegteremtő képességeire és lehetőségeire sem. Már csk zért sem, mert pesti színházi elődás lposn feljvítj " Crgilét. A vendégrendezőt, Gothár Pétert szerencsére nem ngyon érdekelte z eredeti színdrb, ő szoknypecér kültelki figró történetét inkább csk ürügynek tekintette egy lázálom kibontásához. Nem fogdt el drbot nnk, mi (soványk félreértés-sorozton lpuló bohóztnk), hnem meg-kísérelte közép-európi modellé tágítni. Őt nem figurák exteriőrje érdekelte, hnem belső monomániájuk természet-rjz. Nem multságos szituációk nevettető htás, hnem tébolyig fokozódó üldözés. Nem szbályos háromszög, ötszög szerelmi történet, h-nem félreértésekből fkdó lidérc-nyomás. Gothár felfedezte, hogy d-rb vudeville-felszíne ltt egy freudi réteg húzódik meg, melyben mindenki önkörén belül forog; Jocó, borbélysegéd nem tud szbdulni ptikustól, ki nevetségessé tette, Mic nem nyugszik, míg vitriolt nem löttyinthet hűt-len kedvese rcáb, Bóbitást és Tuskó-lábút pedig már nem szeretett nő viszszszerzése érdekli, hnem kizárólg bosszú; z egyik mindenképpen ki kr-j herélni zt, ki felszrvzt, másik Szombthy Gyul (Bóbitás Jnó) és Blázs Péter (Tuskólábú) Frsngbn (Iklády László felvételei) zon kr bosszút állni, ki őt fenékbe billentette és Gyémánt Húsomnk " nevezte fényes nppl z utcán. De ugynígy monomániás kurt fut be z Adóhivtli gykornok is, ki ngybácsikáj elől menekül, természetesen értelmetlenül, hiszen Jnó bácsi nincs is városbn. A legszebb ugynis z dologbn, hogy monomániák többnyi-re félreértéseken lpulnk. És Gothár világosn látj, hogy félreértések legtisztább formáj már mg z őrület. Crgile hősei sorr elvesztik rányérzéküket, már nem világ és társdlom viselkedési normáink engedelmeskednek, hnem monomániájuknk, így észre sem veszik, hogy sértés és bosszú közötti rány eltorzult; Jocó egy párkrjcáros bérletcslás mitt Megnyitj vénát! " ptikuson, Mic literszám vásárolj z ángol vitriolt, és telelocsolj vele színpdot és szereplőket, férfik kölcsönösen nyomorékká verik vgy veretik egymást. Nem csod hát, h itt már minden megtörténhet, szereplők könnyen tömeg-pszichózis áldozti lehetnek, s z Adó-hivtli gykornoknk, ki fogát: kr-j kihúztni, rögvest z egész fejét levágják. Az eredeti vudeville ennek gothári gondoltsornk könnyedén engedelmeskedik. Aki nem olvst drbot (s mivel nem jelent meg, kevesen olvshtták), tlán észre sem veszi, hogy rendező továbbálmodj Crgilét, s remek rendezői-drmturgi ötletekkel mínimálisr csökkenti drb fogytékosságit A legfeltűnőbb változás Jocóvl történik; míg szerepe z eredeti bohóztbn teljesen elstnyul, hiszen szó sincs rról, hogy megöli ptikust, ddig itt kiteljesedik s már-már misztikussá növekszik. Ugynígy rendezői ötlet legvégső - ígen expresszív - lincselési jelenet is. De Gothár megszámlálhttln helyen menti meg drbot z összeomlástól és z unlomtól. Egy-részt fergeteges tempót diktál (híszen tudj, hogy vudeville lényege z örökké gyorsuló mozgás, mi, h megtörik, kkor drb leáll, s drmturgii bukttók szembeötlenek), másrészt rengeteg némjátékot iktt szövegbe` melyek önmgukbn is élvezetes mgánjelenetek, ám mi ennél is fontosbb, szervesen helyettesítík hiányzó szövegrészeket. A második felvonás közepe táján például, mikor Bóbitás és Tuskólábú rádöbben végre, hogy ők nem vetélytársk, hnem sorstársk, s nekik szövetkezniök kell, nem pedig verni egymást, kimerülten lehuppnnk forgósztlhoz, s szótln mohósággl felflják sült kkst. Uothár ezzel levezeti zt z irtózttó feszültséget, mi idáig két figur között fennállt, s lehetővé teszi, hogy mostntól kezdve együtt üldözzék csábítót. Crgile átsiklik ezen részleten. Éppígy hrmdik felvonás vége felé két félholtr vert, bosszúért lihegő férj" (kit borbély segéde jutttott rendőrkézre) szótlnul közrefogj csábítót, Jeremiás Mátyás borbély- és felcsermestert, s állv, hlálos-dermedt csöndben rr kényszerítik, hogy megigyon velük egy liter pálinkát. Az igzság vlószínűleg kiderülne, h kissé megszorongtnák betojt külvárosi Don Jun trkát, cskhogy ők be-rúgnk, s így menthető z utolsó rész pszichológii hiteltelensége, min Crgile ngyvonlún átsiklott. Vn zonbn z elődásnk egy másik vonult is melyben Gothár-féle hngsúlyeltolások és szövegváltozttások nem egyértelműen szerencsések. Már föntebb is említettük, hogy Gothár molyn közép-kelet-európi modellé szeretné tágítni drbot, ezért hngsúlyossá teszi lehetséges politiki vontkozásokt. Az elődás Micáj nykr-főre hivtkozik rá, hogy ő forrdlmár" és nép egyszerű gyermeke ". Ez hivtkozás zonbn lóg levegőben ben még, mikor d-rb először színre került, lehetett némi komikus htás ennek z álrepubliká-

12 nus mgtrtásnk, de már kkor is szükségesnek látt Crgile (vgy z elődás rendezője), hogy színlpon megerősítse ezt politiki hivtkozást. Mic neve mellett z szerepelt, hogy köztársságpárti ", Didin neve mellett pedig z, hogy bukresti nihilist ". A mostni elődásbn Mic szvi nem nevetést, hnem inkább feszengést váltnk ki, s csk kkor lehet némi létjogosultságuk, h Gothár z idegbeteg hisztérik sztereotip mondtávl folytonfolyvást politiki múltjukr hivtkozókt krj kigúnyolni. Mert egyéb politiki üzenetre drb nemigen lklms, még kkor sem, h Gothár mindent kiprésel szövegből: rend-őrök z ötvenes évekre emlékeztető uniformist hordnk, fenyegető-debil-gügyeséggel rázzák gumibotjukt, nem is szólv Rendőrbiztosról (Frks Antl lkítj ijesztően tehetségesen), ki jól ismert vegyüléke z ÁVH-s hóhérnk és zenélődobozt hllgtó fsiszt szépléleknek. A félelem, mit Gothár belerendez " z elődásb, vlóbn lételeme vudeville-nek, csk-hogy vudeville-figurák nem rend-őröktől félnek elsősorbn, hnem egy-mástól: férj z nyóstól, csábító férjtől, férj megunt szeretőtől. A vudeville elfogdj ugynis polgári társ-dlom hierrchikus rendjét, hősei polgárok, kik z új rend végrehjtó szerveivel politiki összeütközésbe nem kerülhetnek, hiszen érdekzonosság vn közöttük. Minden rendőrterrort idéző jelenet politiki kikcsintás mi nézőnek. Igz, Gothár megfosztj kellékeitől kispolgár hőseit. Az ő borbélyüzlete lepusztult, koszos-mállott külvárosi leprtelep, molyn blkáni jelkép inkább, mint vlódi borbélyüzlet, jóllehet részletekig vlóságos. A rendező (ki mg tervezte díszletet is) hipernturlist lpossággl pepecsel ebben térben: itt igzi kuty vizeli le bejártot, fl igziból " penészes, Jocó igzi felmosó-vízzel sikálj vlódi" oljospdlót, vslépcső kong, h ráütnek, vitriol sisteregve kimrj fát. A kosz koszos, vér véres. A második felvonásbn z illemhely előtt vécésnéni ül, mellette, lépcső jobb oldlán részeg öregember hortyog. H Mic térdre esik, gondosn ügyelnek rá, hogy retkes térde retkes legyen. Ezt fntsztikus hipernturlizmust tekinti lpnk Gothár. Ehhez járulnk Szkács Györgyi önmgábn reális, ám összességükben már vlószerűtől elrugszkodó jelmezei, melyek mind színpompájukt, mind formájukt tekintve messze esnek Crgile figuráink külsejétől. Ezek ruhák és ez díszlet nem százdvégi románii borbélyüzletet és nem százdvégi külvárosi úrhtnám kispolgárokt ábrázolj, kik, mint Feydeu figurái, mindent elkövettek, hogy polgároknk látszódjnk; ez egy fntázivilág, molyn trnszponált közép-kelet-európi szubsztnci. Vlószínűleg nem működne, h Gothár hgyományos vudeville-elődást rendez-ne. De nem zt rendez. A színpdon tébolyult tempóbn söpörnek végig z események; szereplők egyre fokozódó ritmusbn vonglnk, tekeregnek, prólékosn kidolgozott koreográfi lpján. Jocó ritmusr veri ki vizet prtvisból, frsngolók ritmusr toporog-nk z illemhelyek előtt, z Adóhivtli gykornok megállás nélkül tekeregcsvrog-vonglik, Didin és Mic krtebjnokokt megszégyenítő krobtikávl klpálj egymást, s mindehhez hozzájön még cső, mibe z első és hrmdik felvonásbn mjd minden szereplő beleveri fejét, forgó- és lengőjtók második felvonásbn; itt minden forog, él, lüktet - már-már követhetetlen szédületben. Ugynez vontkozik rendezői eszközökre is. Gothár, miközben hipernturlist gondossággl cizellál egy-egy jelenetet, burleszkből ismert gegeket lklmzz; repül torthb, püfölik egymás fejét, kit megvernek, z kiköpi fogit. Néh bohóctréfát dnk elő szereplők (Didin és Pincér, Pincér és Tuskólábú mgánszám vgy z első felvonásbn Tuskólábú játék hintázó lámpávl stb.), máskor zoli nturlist pikniket vrázsolnk színpdr, igzi tojássütéssel, hgym- és zsírszggl. Nem retten meg rendező grndguignoltól sem; Jocó tpicskol vérben. A rendező hipernturlizmusból lendül át némfilmek világáb, s szín-házbn ritkán láthtó stílusbiztonsággl váltogtj vlószerűt és fntsztikust, illetve változttj át nturlizmust fntsztikus relizmussá, hol nézőnek eszébe sem jut tiltkozni, ugyn-úgy elfogdj hihetőnek fogkiköpést, mint hogy zon sem csodálkozott, mikor Stn és Pn hátávl megtrtott zongorát, min egy élő ló nyerített. Gothár kedvére váltogtj vló-szerűt és vlószerűtlent, s eléri, hogy hipernturlist díszlete ellenére Frsong z utóbbi évek egyik legtrnszponáltbb és legköltőibb elődás. Sikerének zálog színészi játék. Az elődás létrehozóink sikerült ezen területen is több-kevesebb stílusegységet teremteni, elsősorbn különlegesen prólékos koreográfi és precíz (néhol már-már túlzón kidolgozott) színészi játék következtében. Az ilyen felfogású rendezésnek mindig megvn z veszélye, hogy figur kriktúrává változik, s z elődás egy elképzelt elő-dás pródiájává silányul. Amikor rendező ennyire megköti színészt (főleg egy helyzetkomikumokr épülő bohóztbn), kkor színész könnyen mrionettfigurához hsonlítht, melyen látsznk mozgtózsinegek. Kicsit ilyen Rácz Géz és Szegedi Erik lkítás. Az előbbi Jeremiás Mátyást, kültelki Don Junt, z utóbbi Didinát, z exklposlányt, Bóbitás Jnó élettársát lkítj. Rácz inkább hsonlít egy piperecikk-ügynökhöz, mint chrmeur üzlettuljdonoshoz, Szegedi Erik pedig dós mrd ngyvilági dám néhány jellemvonásávl, túlságosn is hmr zonosul városszéli környezethez, így közte és Mic közötti különbség tuljdonképpen csk fizikumr korlátozódik. (Didin telt keblű szépség, Mic kákbélű, horpdt keblű proli-lány.) Az elődás motorj Kern András borbélysegédje. Ez némiképp meglepő, hiszen z eredeti drbbn Jocó inkább csk epizódfigur, s első pillntásr z elődás egységét is megkérdőjelezheti z tény, h egy epizódfigur főszereplővé tolkszik elő. Ezúttl zonbn tudtos rendezői koncepcióról vn szó. A tébolyult, állndó őrületben Jocó z egyetlen biztos pont, ő z, ki egyre nyilvánvlóbbn irányítj cselekményt, s végül ő z, ki z egyensúlyából ki-billent svábbogárvilágrendet - ptikus vénájánk megnyitásávl - helyre-billenti. Kern blzírt egykedvűséggel, szenvtelen ketoni fpofávl játssz szerepét, fején micispk, gumíroztln bokfixe lecsúszott, s csk kkor veszíti el önurlmát, h z bizonyos beretválkozóbérlet kerül szób. Akkor zonbn vlóságos idegrohmot kp, s szolgáltkész, hjlongó segédben fel-sejlik későbbi beretvás gyilkos. Kern-nek ugynis z monomániáj, hogy belőle nem lehet büntetlenül bolondot csinálni. Aki megkísérli, z pórul jár. Alpjábn jámbor lélek, rágcsál és dudorászik, de h felbosszntják, ölni is