(11) Lajstromszám: E (13) T2 EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA

Átírás

1 !HU T2! (19) HU (11) Lajstromszám: E (13) T2 MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA (21) Magyar ügyszám: E (22) A bejelentés napja: (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP A (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP B (1) Int. Cl.: B6G 43/02 ( ) (87) A nemzetközi közzétételi adatok: WO PCT/EP 06/01179 (30) Elsõbbségi adatok: DE (72) Feltalálók: ZIEGLER, Manfred, 0374 Erftstadt (DE); BÄUMLER, Manfred, Fellbach (DE); BÖKER, Uwe, Korb (DE) (73) Jogosult: RWE Power Aktiengesellschaft, 4128 Essen (DE) (74) Képviselõ: dr. Antalffy-Zsíros András, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest (4) Eljárás egy hevederelem felügyeletére és/vagy roncsolásmentes vizsgálatára, valamint mérési elrendezés az eljárás foganatosítására HU T2 A leírás terjedelme 10 oldal (ezen belül 4 lap ábra) Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 199. évi XXXIII. törvény 84/H. -a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta.

2 1 HU T2 2 A találmány tárgya egy eljárás egy hevederelem felügyeletére és/vagy roncsolásmentes vizsgálatára, legalább egy mágnesezhetõ, húzó igénybevételt felvevõ betételemmel rendelkezõ hevederelem vizsgálatára. A DE A1 számú szabadalmi dokumentumból ismert egy eljárás húzóerõket felvevõ acélbetéttel ellátott, végtelenített szállítószalag felügyeletére. Az eljárás magában foglalja legalább egy olyan, a szalag haladását letapogató fémdetektor használatát, amellyel a szalag által elõállított mérési jelet folyamatosan, annak teljes hossza mentén gyûjtik és rögzítik. A szalag egy elsõ teljes körülfordulása, illetve a szalag egy elsõ letapogatása során, annak teljes hossza mentén egy olyan referenciajelet rögzítenek, amelyet az adott szalagra jellemzõ egyedi jelként tárolnak el. A szállítószalag felügyelete ennek a referenciajelnek a mindenkori mérési jellel egy névleges érték-tényleges értékszerû folyamatos összehasonlítása révén valósul meg. Ennél az eljárásnál a referenciajel rögzítésével és eltárolásával a szállítószalag teljes hosszára vonatkozóan létrehoznak és eltárolnak egy, a szalagra jellemzõ indukciós mintát (ujjlenyomatot), amelybõl meghatározható a szállítószalag belsejében található teherviselõ elemek, vagyis a húzóerõket felvevõ erõsítõ acélhuzalok helyzete, jelszintje, valamint jelformája. Az így eltárolt referenciajel és a folyamatosan vett mérési jel közötti névleges érték-tényleges érték összehasonlítás alapján viszonylag hatékonyan felismerhetõk a teherviselõ acélbetét károsodásai. Ilyen esetben a szállítószalag üzemen kívül helyezésére és karbantartására megfelelõ intézkedéseket hajthatnak végre. Ennek az eljárásnak a végrehajtása olyan fémkeresõ tekercs elrendezés segítségével történik, amelynél az áram által átjárt tekercs mágneses tere megváltozik, ha az általa körülzárt szállítószalag fémes keresztmetszete valamilyen módon megváltozik. A gyakorlatban kiderült, hogy egy ilyen fémkeresõ tekercs kizárólag a szállítószalag alsó ágánál alkalmazható, mivel a szállított anyag zavaróan befolyásolja a mérési eredményt. Ezen túlmenõen egy ilyen jellegû mérési elrendezéssel csupán korlátozott felbontás érhetõ el, mivel a szalag teljes szélességében a mérési jelek integrálódnak. Ezen túlmenõen a károsodások helyzete tekintetében a fémkeresõ tekercsek érzékenysége sem homogén. Így például a szállítószalag szélsõ tartományában fellépõ károsodásokat nem, vagy csak késõn ismerik fel. A fémkeresõ tekercsnek a hevederes szállítóberendezés alsó ágánál történõ kényszerû elrendezése következtében a szállítószalag erõszakos károsodásai viszonylag csupán késõn ismerhetõk fel, jóllehet például a szállítószalagnak azon a felsõ ágán jelentkezõ átszakadások detektálása is lényeges lenne, amelyre az anyagfelhordás történik. Végül maga a mérési elrendezés is viszonylag költséges és bonyolult mind felépítése, mind szerelése tekintetében, utóbbi azért, mert a fémkeresõ tekerccsel a szállítószalagot teljes egészében körül kell venni Az egyes teherviselõ huzalszakadások felismerését idáig úgy végezték, hogy a szalag haladási irányára merõlegesen, csaknem közvetlenül a szalag alatt elhelyeztek egy elõfeszített huzalt és azt végálláskapcsolókkal kötötték össze. Egy, a szalag anyagából és síkjából kiemelkedõ huzaldarab vagy nyelv beleakadt az így elõfeszített huzalba, és mûködésbe hozta a végálláskapcsolót, ami lekapcsolta a szállítószalagot. A huzalt közvetlenül a szállítószalag felsõ ágán az anyagfelhordás mögött (átadás), vagy az alsó ágnál a ledobódob mögött feszítették ki. Ennek a rendszernek a megszólalásához az szükséges, hogy a károsodás már meghaladjon egy bizonyos mértéket, hogy elérje az elõfeszített huzalt. Egy lefelé kilógó huzalt vagy nyelvecskét minden egyes tartó¹/terelõgörgõ állomás tovább igénybe vesz, ami a károsodás folyamatos növekedéséhez vezet. Ha ez két ilyen felügyelõberendezés közötti szakaszon elér egy olyan mértéket, hogy a lefelé kinyúló huzal, illetve nyelv valamelyik terelõgörgõ állomáson vagy a szerkezet valamilyen más szerkezeti elemén megakad, úgy a felügyelõberendezés ellenére kiterjedt méretû hosszanti szakadás lép fel. A DE A1 számú szabadalmi leírásból szállítószalagok érintésmentes felügyeletére, különösen hosszanti hasadások, szakadások felismerésére szolgáló berendezés ismert, amelynek adótekercsei és vevõtekercsei vannak. Az adótekercsek nyitott vasmagú tekercsekként vannak kialakítva, amelyek a térben messzire kiterjedõ szórt mágneses teret hoznak létre. Ennek az erõtérnek az erõvonalai a szalag belsejében levõ, hosszában húzódó acélhuzalokat mágnesezik. A szállítószalag haladási irányában az adókat követõen vannak a vevõtekercsek elrendezve, amelyekkel az így létrehozott mágnesezés remanens mágnesességét mérik. A mért mágneses tér kiértékelése lehetõvé teszi a szállítószalag helyzeti megváltozásának az észlelését, mérését. Az AU A számú szabadalmi dokumentumból egy eljárást ismerhetünk meg húzóerõk felvételére alkalmas mágnesezhetõ betéttel rendelkezõ szállítószalag felügyeletére, mely eljárást olyan szenzorok segítségével hajtják végre, amelyek a szállítószalag erõsítõ acélhuzaljainak helyzetét és elrendezését érzékelik. Az eljárást szintén indukált mágneses tér alkalmazásával hajtják végre. A szenzorokat itt egy-egy olyan tekercselrendezéssel látják el, ahol a mérési eljárás ismert módon azt a jelenséget hasznosítja, hogy az áram által átjárt tekercs mágneses tere megváltozik, ha a távolság az erõsítõ acélhuzal és a tekercs, illetve a szenzor között megváltozik. Az AU A számú szabadalmi dokumentum abból a felismerésbõl indul ki, hogy a szállítószalag hosszanti szakadásai esetén a szállítószalag oly mértékben eltávolodik az érintett szenzortól, hogy az érintett mérõfejben a tekercs mágneses tere jelentõsen megváltozik. Ez az eljárás az ismert fémkeresõ tekercs elrendezések elõbb vázolt hátrányaival jár együtt. Ezen leírt felügyelõberendezések ellenére továbbra is megoldandó, hogy a szalag károsodásait már ideje- 2

3 1 HU T2 2 korán, azaz a károsodások keletkezésének fázisában biztonsággal felismerjük, hogy a berendezést idejében lekapcsolhassuk. Ezen túlmenõen máig hiányzik egy olyan rendszer, amely a szalag állapotát kellõen megfelelõ módon automatikusan képes érzékelni, hogy a szalagot optimális idõpontban lehessen javítani vagy cserélni. A találmány alapjául szolgáló feladat tehát egy olyan eljárás biztosítása egy szállítóheveder felügyeletére és/vagy roncsolásmentes vizsgálatára, például egy szállítószalag vagy hasonló vizsgálatára, amely mentes az elõbb említett hátrányoktól. A találmány feladata továbbá egy mérési elrendezés biztosítása egy ilyen eljárás végrehajtásához. A feladatot az 1. igénypont jellemzõivel oldottuk meg. Mivel a találmány szerinti eljárás tekercselrendezés nélkül mûködik és csupán mágneses teret érzékelõ szenzorok alkalmazását követeli meg, lehetõség van arra, hogy egy például ömlesztett árut továbbító végtelenített szállítószalag felügyelete során a mérést a végtelenített szállítószalag tetszõleges helyén hajtsuk végre. A szállítószalag valamelyik ágát egyáltalán nem szükséges körülvenni a mérési elrendezéssel. A mérési jelet a szállított anyag nem zavarja, mindaddig, amíg nem ferromágneses anyagot szállítunk. A mérési jel független a szalag haladási irányától és sebességétõl. A mérést a húzó igénybevételt felvevõ erõsítõ acélhuzalok felmágnesezése nélkül, azaz idegen mágnesezés nélkül hajtjuk végre. A mágnesestér-szenzorok a természetes földmágneses térben jelentkezõ zavarokat ferromágneses anyagok jelenléte alapján regisztrálják. Az ilyen szenzorok rendkívül kis és tömör felépítésûek és szinte tetszõleges számban elrendezhetõk egymás mellett. A mérést elõnyösen egészen 200 T¹ig, elõnyösen egészen 100 T értékig terjedõ mérési tartományban (érzékenységtartományban) hajtjuk végre. A mérendõ jelek erõssége hozzávetõlegesen ±0 T. A találmány szerinti eljárás egy elõnyös változata során a mérést egy gumielasztikus anyagú, húzóerõket felvevõ beágyazott acélhuzalokat tartalmazó szállítószalag egyik ágán hajtjuk végre. A találmány szerinti eljárás azonban arra is kiterjed, hogy mágnesezhetõ erõsítõbetétekkel ellátott vagy ilyen betétekbõl álló bármely körülforgó vagy oszcilláló transzmissziós elemet felügyeljünk és/vagy vizsgáljunk. Például egy acélhuzal roncsolásmentes vizsgálatát az eddig ismert radiológiai vizsgálatok vagy a károsodások indukciós érzékelése helyett mágnesestér-detektálással is végrehajthatjuk. Az egyes huzalszálak minden egyes sérülése, károsodása a mágneses erõtér olyan változását idézi elõ, amelyet a mágnesestér-szenzorok érzékelni képesek. A mérés elõnyösen három tengely mentén történik, és például egy vagy több Förster-szondával hajtható végre. A mérendõ tárgy által létrehozott mágneses tér érzékelése történhet dinamikusan vagy statikusan. Természetesen az is lehetséges, hogy a mérendõ jelet idegen mágnesezéssel felerõsítsük. Ilyen idegen mágnesezésre azonban nincs feltétlenül szükség A találmány értelmében a mágneses tér mérésével a teherviselõ betét névleges helyzetét vizsgáljuk a szalag belsejében. Ilyen úton és módon lehetségessé válik az alkalmazott szállítószalag minõségi ellenérzése, adott esetben annak még a hevederes szállítóberendezésbe történõ beépítését megelõzõen. A minden egyes acélszál által elõállított jel alapján viszonylag pontosan felismerhetõ az erõsítõ acélbetét helyzete a szállítószalag belsejében. Ezen a módon nemcsak az egyes húzó igénybevételt felvevõ huzalok egymáshoz viszonyított névleges helyzetét azonosíthatjuk, hanem a szállítószalag esetleges ferde haladása is felismerhetõ, miáltal idõben megakadályozható, hogy a heveder ferde futása következtében rácsússzon a szállítóberendezés más szerkezeti részeire. A mérési elrendezés kalibrálását a szóban forgó, vagy más transzmissziós elemek jól definiált állapotú referenciajelének a mérésével végezhetjük el. Az elõbb említett eljárással végzett anyagvizsgálat alternatívájaként, vagy azt kiegészítõen a mérést a hevederes szállítóberendezés felügyelete céljából annak mûködése közben hajtjuk végre. Ezen túlmenõen a mérést a szalag sebességének a meghatározására is felhasználhatjuk. A sebességmeghatározást például az elsõ szalag körülfutás során rögzített egy vagy több referenciajelnek egy vagy több mérési jellel történõ folyamatos összehasonlításával valósíthatjuk meg. A szalag teljes szélességét célszerûen több szalag körülfutási ciklus során tapogatjuk le. Ezáltal a mérési elrendezést viszonylag egyszerûen is kiképezhetjük. Az elõzõleg említett feladatot ezen túlmenõen egy mérési elrendezéssel oldottuk meg az elõbb leírt eljárás foganatosítására, legalább egy mágnesezhetõ erõsítõbetéttel, ahol a mérési elrendezés egy vagy több, célszerûen többtengelyû mágnesestér-szenzort tartalmaz, amelyek a transzmissziós elemtõl távközzel elválasztva úgy vannak elrendezve, hogy az erõsítõbetét által megzavart mágneses teret mérési jelként érzékelhetjük. A mérési elrendezés egy elõnyös foganatosítási formája továbbá legalább egy adatrögzítõ és ¹kiértékelõ berendezést is magában foglalhat. A mérési elrendezés egy hevederes szállítóberendezéshez rögzítetten is hozzárendelhetõ. A szállítószalag szélességében elõnyösen egymástól távközzel elválasztva több n¹szenzort rendezünk el, ahol az egyes szenzorok közötti távolság hozzávetõlegesen megegyezik az egyes erõsítõbetét-szálak egymás közötti távolságával. Ezen a módon egyetlen mérés információt ad a szállítószalagban/hevederszalagban lévõ minden egyes erõsítõszalag állapotáról. A találmány szerinti mérési elrendezés egy kiviteli alakja esetén a szenzorok a szalag alatt, a hevederes szállítóberendezés felsõ ágánál vannak elrendezve. Ezek mind azonos távolságban helyezendõk el a szállítószalaghoz képest. Különösen célszerû, ha a szenzorok a szállítószalag körvonalát (teknõsödését) követõen vannak elrendezve. 3

4 1 HU T2 2 A szenzorokat például a szállítószalag alsó oldalán önmagában ismert girland alakjában is elrendezhetjük. Mint azt elõzõleg már említettük, nincs szükség arra, hogy a szállítószalag teljes szélességét lefedjük szenzorokkal, sokkal inkább célszerûbb, ha adott számú n¹szenzort egy, a szállítószalag mentén annak szélessége irányában mozgatható állványon rögzítünk. Az állványt így egy vagy több szalag-körülfordulásonként ide-oda állíthatjuk a szállítószalag szélessége mentén úgy, hogy méréstechnikai szempontból a szállítószalag teljes keresztmetszetét több körülfordulás alatt fel tudjuk venni. Ennek az elrendezésnek az is az elõnye, hogy a szenzoroknál bármely tetszõleges nyomvonal beállítható. A beépítés, illetve a szállítószalag vulkanizálását megelõzõ anyagvizsgálatok végrehajtására elõnyös lehet, ha a mérési elrendezést egy kézikocsin szereljük fel, amellyel azután egy rögzítetten elrendezett, illetve kiterített szállítószalag letapogatható úgy, hogy a kézikocsit megfelelõ módon mozgatjuk a szalag szélessége mentén. Egy szállítószalag pontszerû vizsgálatához elõnyös lehet, ha a mérési elrendezést hordozható mérõ- és adatgyûjtõ berendezésként (kézi szkennerként) képezzük ki. A találmányt az alábbiakban egy, a rajzon bemutatott kiviteli alak segítségével ismertetjük részletesebben, mégpedig egy hevederes szállítóberendezés felügyeletére vonatkozó példa kapcsán. A rajzon az 1. ábra egy hevederes szállítóberendezés vázlatos, erõsen leegyszerûsített képe egy találmány szerinti mérési elrendezéssel, a 2. ábra a hevederes szállítóberendezés felsõ ágában felszerelt mérési elrendezés egy része, a 3. ábra egy hevederes szállítóberendezésen rögzítetten telepítendõ mérési elrendezés nézete, a 4. ábra a hevederes szállítóberendezés felsõ ágának alulnézete, egy találmány szerinti mérési elrendezéssel, az. ábra a 4. ábra szerinti mérési elrendezés távlati nézete a hevederes szállítóberendezésen, és a 6. ábra egy szállítószalag találmány szerinti eljárással megvalósított mérésének vázlatos mérési protokollja. Mint korábban már említettük, a továbbiakban egy ömlesztett áru továbbítására szolgáló hevederes szállítóberendezés felügyeletére szolgáló találmány szerinti eljárást és mérési elrendezést ismertetjük kizárólag példaként. Egy ilyen 1 hevederes szállítóberendezésnek gumielasztikus anyagú végtelenített, körbefutó 2 hevederszalagja van, amelybe húzó igénybevételt felvevõ acélhuzalok vannak beágyazva. A külszíni barnaszénfejtéseknél gyakran alkalmazott 2 hevederszalagok gumiból készülnek és hozzávetõlegesen 2800 mm szélességûek. A gumiba 1 mm¹enként 9,2 mm átmérõjû acélhuzalok vannak belevulkanizálva. Egy 2800 mm szélességû szalag tehát 16 darab acélhuzalt tartalmaz. Egy ilyen acélbetétes szállítószalag névleges szilárdsága 400 St. A szalag élettartama átlagosan 6¹7 év. Az élettartamot nagymértékben befolyásolják a szalag károsodásai a betáplálási helyre ráhulló anyag, a szalag egyes szerkezeti részeknél ferdefutás miatti rojtosodása, az acélhuzalok dobokra rásülése miatti túlnyúlása, valamint a hosszanti tömítéseknél fellépõ súrlódási kopások következtében. Egy 1 hevederes szállítóberendezést erõsen leegyszerûsítve az 1. ábrán tüntettünk fel vázlatosan. Az 1 hevederes szállítóberendezésnek gumiból készült, végtelenített, körbefutó 2 hevederszalagja van, abba belevulkanizált acélhuzalokkal, továbbá 3 hajtódobja és egy vagy több 4 terelõhengere van, amelyek között a 2 hevederszalag ki van feszítve. A 2 hevederszalagnak felsõ ága (teherága) és 6 alsó ága (üres ága) van, ahol a 2 hevederszalagot mind a felsõ ágnál, mind az alsó ágnál 7 tartógörgõk tartják. A 7 tartógörgõk egy nem ábrázolt állványon vannak felfüggesztve. 8 hivatkozási jel egy olyan ráhordó surrantót jelöl, amelyen keresztül az ömlesztett terméket a 2 hevederszalagra helyezzük. A felsõ ágon a 2 hevederszalag teknõsödése természetszerûleg nagyobb, mint a 6 alsó ágon. Ezen túlmenõen a 7 tartógörgõk egymástól mért távolsága legalább a 8 surrantó tartományában kisebb, mint a 6 alsó ágnál. Az 1. ábrán bemutatott kiviteli alak esetében a heveder óramutató járásával egyezõ irányban halad körbe. A heveder haladási irányában közvetlenül a 8 surrantó mögött az felsõ ágban a 2 hevederszalag, alatt egy találmány szerinti 9 mérõelrendezés van elrendezve. A 9 mérõelrendezésnek több egymás mellett elhelyezett és egymáshoz képest rögzített távolságban lévõ 10 mágnesestér-szenzora van, amelyek a leírt elrendezés esetében Förster-szondaként vannak kiképezve. Mint az különösen a 2. ábrán látható, az ott bemutatott kiviteli alak esetében a 10 mágnesestér-szenzorok egyetlen szenzorcsomaggá vannak összefogva. A 11 szenzorcsomag elõre meghatározott számú, egymás mellett adott távolságban elrendezett mágnesestér-szenzorból áll. A szenzorcsomag például a 2. ábrán bemutatott csõ alakú 12 vezetõcsatornában rendezhetõ el a hevederszalag alatt, a szennyezõdéstõl és az idõjárási viszontagságoktól védetten. A 11 szenzorcsomag hossza nem azonos a heveder szélességével, ezért egy vagy több heveder-körülfordulásonként a 12 vezetõcsatornában eltoljuk úgy, hogy a 2 hevederszalag szélességét több mérési ciklusban tapogathassuk le. A bemutatott kiviteli alak esetében hat darab 10 mágnesestér-szenzort fogunk össze egyetlen 11 szenzorcsomaggá, ahol a 10 mágnesestér-szenzorok egymáshoz körülbelül 70 mm távolságban helyezkednek el, ami szélesebb, mint a 2 hevederszalagban lévõ acélhuzalok egymástól mért távolsága. A 11 szenzorcsomag 12 vezetõcsatornában végzett eltolása alapján azonban bármilyen tetszõleges mérési felbontást meg tudunk valósítani, mert célszerû, hogy a 2 he- 4

5 1 HU T2 2 vederszalagban lévõ minden egyes acélhuzalra vonatkozóan kapjunk egy-egy mérési jelet. A 11 szenzorcsomag egy lineáris hajtással eltolható mozgótalpon is elhelyezhetõ. Alternatív megoldásként az is lehetséges, hogy a hevederszalag alatt megfelelõ helyen több szenzorcsomagot helyezzünk el egymás mellett, hogy a szenzorokat erõteljes hevederszalag-teknõsödés esetén is el tudjuk rendezni a hevederszalaghoz viszonyított lehetõ legegyenletesebb távolságban. A 11 szenzorcsomag és a 11 szenzorcsomagon belül minden egyes 10 mágnesestér-szenzor egy olyan 13 adatgyûjtõ és ¹kiértékelõ berendezéshez csatlakozik, amelyet az ábrákon csupán vázlatosan tüntetünk fel. Ez a legegyszerûbb esetben megfelelõ számú analóg jelbemenettel rendelkezõ személyi számítógép lehet. A 4. és. ábrákon bemutatott kiviteli alakok esetében összességében három, különbözõ nagyságú 11 szenzorcsomag van girlandszerûen az 1 hevederes szállítóberendezés felsõ ágában a 2 hevederszalag alatt felfüggesztve, ahol a 10 mágnesestér-szenzorok 2 hevederszalaghoz viszonyított egyenletes távolságának a biztosítása érdekében a 11 szenzorcsomagokat 14 vezetõgörgõkkel tartjuk a 2 hevederszalaghoz képest. Ily módon lehetõvé válik a 2 hevederszalag nagy pontosságú letapogatása, annak teljes szélességében, egészen a 2 hevederszalag széléig. A szenzorcsomagok különleges elrendezése révén akár a 2 hevederszalag erõteljes teknõsõdése esetén is egyenletes távolságot tudunk ahhoz tartani. A 6. ábra egy hevederszalag-szakasz mérését mutatja, amelyen a függõleges tengelyen a szalag szélessége, a vízszintes tengelyen a szalag hossza van feltüntetve. Az egyes jelek zavartalanul megközelítõleg egyenes vonalban futnak, kitérések egyedül ott ismerhetõk fel, ahol a 2 hevederszalag erõsítõ acélszálai sérültek. A találmány szerinti mérési eljárás nagyon érzékeny úgy, hogy már korrodált acélhuzalok is elõidézik a mérési jel viszonylag egyértelmû megváltozását. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás legalább egy mágnesezhetõ, húzó igénybevételt felvevõ erõsítõelemmel rendelkezõ transzmissziós elem felügyeletére és/vagy roncsolásmentes vizsgálatára, ahol az erõsítõelem által megzavart földmágneses teret egy vagy több tengely mentén mérjük, amelynek során legalább egy mágnesestér-szenzort vagy több mágneses szenzorból álló elrendezést a transzmissziós elemhez viszonyítva elvezetünk, vagy a transzmissziós elemet vezetjük el a mérési elrendezéshez képest, és a kinyert mérési jeleket egy adatrögzítõ berendezéssel a kinyert mágneses tér anomáliáira tekintettel kiértékeljük, ahol a mérést az erõsítõbetét felmágnesezése (idegen mágnesezése) nélkül hajtjuk végre. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a mérést legfeljebb 200 T¹ig, elõnyösen 100 T¹ig terjedõ méréstartományban hajtjuk végre Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a mérést gumielasztikus anyagú hevederes szállítóberendezés hevederszalagján hajtjuk végre, amelybe erõsítõelemként acélhuzalok vannak beágyazva. 4. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a mágneses tér mérésével a húzó igénybevételt felvevõ elemeknek a hevederszalagon belüli névleges helyzetét ellenõrizzük.. Az 1 4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a mérési elrendezés kalibrálását az érintett vagy más transzmissziós elem meghatározott állapotában felvett referenciamérési jelének kinyerésével végezzük. 6. A 4. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a mérést a szállítószalagos berendezés üzeme alatt hajtjuk végre. 7. A 4 6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a mérést a hevederszalag sebességének a megismerésére használjuk fel. 8. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a sebességmérést egy vagy több, az elsõ hevederszalag-körülfordulás során megkapott referenciajelnek egy vagy több mérési jellel történõ folytonos összehasonlításával hajtjuk végre. 9. A 4 8. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a hevederszalag szélességét több szalag-körülfordulás alatt tapogatjuk le. 10. Mérési elrendezés az 1 9. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítására, ahol a mérési elrendezésnek egy vagy több, elõnyösen többtengelyû, 200 T mérési érzékenységû mágnesestér-szenzora (10) van, amelyek a transzmissziós elemtõl távközzel elválasztva úgy vannak elrendezve, hogy a húzó igénybevételt felvevõ elemek által zavart földmágneses teret mérési jelként érzékeljük. 11. A 10. igénypont szerinti mérési elrendezés, azzal jellemezve, hogy az továbbá legalább egy adatgyûjtõ és ¹kiértékelõ berendezést (13) tartalmaz. 12. A 10. vagy 11. igénypont szerinti mérési elrendezés, azzal jellemezve, hogy helyhez rögzítetten van egy hevederes szállítóberendezésen (1) elhelyezve. 13. A 12. igénypont szerinti mérési elrendezés, azzal jellemezve, hogy a hevederszalag (2) szélessége mentén egymástól távközzel elválasztott több n¹szenzort tartalmaz, ahol a távolság elõnyösen megközelítõleg a hevederszalag (2) húzó igénybevételt felvevõ elemeinek egymástól mért távolságának felel meg. 14. A igénypontok bármelyike szerinti mérési elrendezés, azzal jellemezve, hogy a szenzorok a hevederszalag (2) alatt a hevederes szállítóberendezés (1) felsõ ágában () vannak elrendezve. 1. A igénypontok bármelyike szerinti mérési elrendezés, azzal jellemezve, hogy a szenzorok a hevederszalaghoz (2) képest azonos távolságban vannak elrendezve. 16. A 14. vagy 1. igénypont szerinti mérési elrendezés, azzal jellemezve, hogy a szenzorok a heveder-

6 1 HU T2 2 szalag (2) körvonalát (teknõsödését) követõ módon vannak elrendezve. 17. A igénypontok bármelyike szerinti mérési elrendezés, azzal jellemezve, hogy több n¹szenzor egy, a hevederszalag (2) szélességében mozgatható állványon vagy kocsin van elrendezve. 18. A 10. vagy 11. igénypont szerinti mérési elrendezés, azzal jellemezve, hogy egy kézikocsin van elrendezve. 19. A 10. igénypont szerinti mérési elrendezés, azzal jellemezve, hogy hordozható mérõ- és kiértékelõberendezésként (kézi szkennerként) van kialakítva. 6

7 HU T2 Int. Cl.: B6G 43/02 7

8 HU T2 Int. Cl.: B6G 43/02 8

9 HU T2 Int. Cl.: B6G 43/02 9

10 HU T2 Int. Cl.: B6G 43/02 Kiadja a Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest Felelõs vezetõ: Szabó Richárd osztályvezetõ Windor Bt., Budapest