TANULMÁNY Agrárstratégia és szakoktatás

Átírás

1 TANULMÁNY Agrárstratégia és szakoktatás A vidékfejlesztési és az agrároktatás feladatai TAVISZ Oktatási Kabinet június

2 Tartalomjegyzék 1. Bevezetés A magyar agrároktatás helyzete napjainkban Célok és feladatok A nevelők és a nevelés feladatai Törvények, jogszabályok Az agrároktatás szervezeti kérdései Az agrároktatás irányítása Az oktatás tartalmi kérdései Felnőttképzés, továbbképzés A Vidékfejlesztési Minisztérium szakterületein az oktatással, az iskolákkal, a végzett szakemberekkel szembeni elvárások összefoglalása Részletes szakmai észrevételek Közművelődési kérdések, szakképzés előtti feladatok Általános mezőgazdasági szakképesítések Állattenyésztés Gépesítés Kertészet Élelmiszeripar Környezet- és vízgazdálkodás Vidékfejlesztés Erdészet, vadgazdálkodás Szőlészet, borászat Szántóföldi növénytermesztés Földmérés, földügy, térképészet és térinformatika Összefoglaló javaslatok

3 1. Bevezetés A Nemzeti Vidékstratégia a vidéki élet értékeit tartalmazó jövőkép alapján határozta meg a vidékpolitika, az agrártermelés alapelveit, valamint a természeti értékek és a környezet védelmére, a természeti erőforrások fenntartható hasznosítására alapozva jelölte ki a feladatokat. Az elképzelések azonban csak akkor valósíthatók meg, ha a vidéki életviszonyok, a vidék szellemi-kulturális lehetőségei is megváltoznak, a termelőerő emberi oldalának általános és szakmai felkészültsége jelentősen növekszik. Az ágazatban foglalkoztatottak közül minden harmadik személy 50 évesnél idősebb, ezért a fiatalokkal kiemelten kell foglalkozni. Magyarország geopolitikai és ökológiai helyzete lehetővé teszi a biztonságos élelmiszer-ellátást, de az ehhez szükséges személyi és tárgyi feltételeket meg kell teremteni. A szakoktatás több tudományterületet magába foglaló, a vidék fejlődését alapvetően determináló része az agrárstratégiának. Az általános oktatási célok meghatározása mellett szakterületenként kell részletezni a feladatokat, amelyek irányt mutatnak az Országos Képzési Jegyzék, a Szakmai és Vizsgáztatási Követelmények, az oktatási programok készítőinek. Az agrároktatás célja, hogy a korszerű technológiát, technikát alkalmazni képes, a hazai és a nemzetközi kapcsolatokban eligazodó, művelt szakemberek dolgozzanak az ágazatban, akik széles alapozású felkészültséggel, és ebből adódóan több területen felhasználható tudásanyaggal rendelkeznek. Az iskolarendszer átalakítása folyamatban van, az agrároktatásnak alkalmazkodnia kell az előírásokhoz, de ez nem jelentheti a természeti törvények semmibevételét. A kormány kiemelt feladatként kezeli az oktatást, és az agrártársadalomnak is meg kell fogalmaznia az elvárásokat. A vidék és a mezőgazdaság, az agrároktatás, környezetünk védelme, értékeink, természeti adottságaink megőrzése egymástól elválaszthatatlan feladat. Az agrároktatás alatt a növénytermesztés, az állattenyésztés, a kertészet, az erdőgazdálkodás, a vadgazdálkodás, a halászat, a halgazdálkodás, az élelmiszeripar, a földügy- és térképészet, a vízügy, a vízgazdálkodás, a környezetvédelem, a biogazdálkodás, a vidékfejlesztés területére felkészítő szakképzést, a környezeti nevelést kell érteni, amely kiegészül a falusi turizmus és az önellátás ismeretanyagával. Ebből a rendszerből nem lehet kiragadni egyetlen területet sem, mert valamennyi a mezőgazdaságra épül, és minden tevékenységhez szükséges az alapanyagok előállításának ismerete is. Az elmúlt évtizedek átalakításai során a legnagyobb veszteség az agrárszakképzést érte, hiszen többször megváltozott az agrárpolitika, és ezzel egyidejűleg változtak az oktatási elképzelések is. A hagyományok és a tapasztalatok felhasználásával kell az új nevelési és szakképzési törvények szellemében átalakítani az agrárszakképzés rendszerét: olyan képzések induljanak, amelyekre a magyar gazdaság, a magyar vidék fejlődéséhez szükség lesz. Az agrároktatás tapasztalatainak, a gazdaságnak, a társadalomnak, és az iskolai szerkezetnek az elemzése nélkül nem szabad átvenni idegen oktatási rendszereket. Különösen fontos ez az agrároktatás területén, hiszen a magyar viszonyok, a magyar ember évszázados szemlélete, megcsodált szorgalma, a magyar föld, a Kárpát-medence ökológiai viszonyai, az ország 3

4 elhelyezkedése, a háttéripar és nyersanyagtermelés összességében nem azonos egyetlen európai vagy tengerentúli ország adottságaival sem. Az elmúlt 60 év során sokszor módosultak az intézmények fenntartói, a képzési idők, a szakosítás, az iskolák elnevezései (szaktanfolyam, szakiskola, szakmunkásképző gimnázium, szakgimnázium, technikum, iparitanuló-képzés, szakmunkásiskola, középfokú képzési célú és szakmunkás képzési célú szakközépiskola, felsőfokú technikum, világbanki modell, stb.). A vidék, a falu, a tanyavilág és az agrártermelés, de az egész magyar gazdasági fejlődés történelmi fordulópont előtt áll. Az 1972-es párthatározat és a megelőző, követő politikai döntések után az első, és talán egyetlen alkalom, hogy a két törvényben kapott lehetőséget kihasználva, az agrárágazat, a MINISZTÉRIUM újra gazdája legyen a magyar vidék szellemi felkészítésének. 2. A magyar agrároktatás helyzete napjainkban Vidéken egyidejűleg van jelen a munkanélküliség és a munkaerőhiány. Az agrárszakoktatási intézményekbe sok olyan fiatal került, akik családjában az általános foglalkozás a munkanélküliség. A gyermek csak azt látta, hogy nem dolgoznak a szülők, és a rokonok sem. Pedig a munkát és a kötelezettséget is meg kell tanulni A pedagógiai munka lebecsülése, az átalakítások bizonytalanságot keltettek a szülőkben, a diákokban, és a pedagógusokban egyaránt. A helyi tantervek elkészítése nagy erőfeszítést, jelentős többletköltséget igényelt. Az általános iskolák egy része alacsony színvonalon engedi ki tanulóit. Az agrárszakképzésbe jelentkezők %-a alig tud írni, olvasni, számolni, funkcionális analfabétának tekinthetők! A fizikai munkát végzők társadalmi elismertsége csökkent, a szülők csak legvégső esetben engedik gyermekeiket szakiskolába, mezőgazdasági képzésbe. Az iskolák igyekeznek létszámot emelni, mindent elkövetnek a tanulói jogviszony fenntartásáért, amely a minőségi oktatás legnagyobb gátja. A gyakorlati oktatásról folyó szakmai vita nem záródott le, a tanüzemek központi pályázati úton történő támogatása megszűnt. A Munkerőpiaci Alap Szakképzési Alaprésze keretéből lehetne fejleszteni, de az agrárterület érdekérvényesítő képessége alacsony. Közel 200 iskolában folyik fenntartói engedéllyel agrár- és környezetvédelmi szakképzés, több helyen csak megtűrt, kiegészítő, vagy speciális szakiskolai tagozatként. Ilyen intézményhálózatot azonban nem lehet ellátni tárgyi feltételekkel. Az intézmények elhelyezkedése egyenetlen, a helyi igények, a támogatások megszerzése érdekében indultak új szakok. Sok helyen megszűntették az agrároktatást, mert drága a képzés, kevés a jelentkező. A Vidékfejlesztési Minisztérium közvetlen fenntartásában jelenleg 17 iskola, 3 TISZK keretében működik. Feladataik között megjelenik az ifjúsági és felnőttképzés, a tananyagfejlesztés, a szaktanácsadási tevékenység, az oktatási-módszertani fejlesztés, a tanüzem működtetése, a nemzetközi kapcsolatok fejlesztése. 4

5 3. Célok és feladatok Az agrárszakoktatás szoros kapcsolatban áll az ágazat gazdasági szerkezetével, hagyományaival, a vidéki életmóddal, a tudományos kutatással, de alkalmazkodnia kell a nemzeti oktatás elvárásaihoz is. Az agrárgazdaság és a vidék a társadalmi megújulás területén kiemelkedő szerepet tölt be, a környezet védelmét jelentő szemlélet a mezőgazdaság megismerésével jelentősen fejleszthető. Az agrároktatás elemzését az üzemi és társadalmi igények oldaláról kell kezdeni. Egyenrangú és egymást segítő feladat a nevelés, az igényes életvitelre történő felkészítés és a szakmai oktatás. A szakképzésnek elő kell segítenie a helyi értékek, lehetőségek jobb kihasználását biztosító szemléleti változást. Olyan fiatalok kerüljenek ki, akik szakmájukat kiválóan ismerik, jellemzőjük az innováció, az új megismerése, a környezettudatos szemlélet, a hazafiság, a családi életforma, a piaci törvények ismerete, a vállalkozó szellem, az emberi értékek és erkölcsök tisztelete. Az agrároktatás és az iskolahálózat kialakításánál nem szabad csak a munkaerőpiac létszámadataira támaszkodni, mert a családi vállalkozások, az önálló gazdálkodók nem jeleznek munkaerőigényt. Az agrároktatásban a termelés ciklikusságát, az időjárást figyelembe kell venni, a nyári, őszi és tavaszi összefüggő gyakorlatokat a vegetációhoz kell igazítani. Nem térhetünk el a tananyag-felépítés rendszerétől (modulok), a térségi központok kialakításától, de meg kell találni az ágazat számára a leginkább megvalósítható formációkat. Olyan szakembereket kíván az agrárstratégia, akik nem csak és elsősorban nem a tömegtermelésben látják a kivezető utat, hanem a magas hozzáadott értéket képviselő, helyben, vagy a térségben feldolgozott minőségi, jól értékesíthető termékek előállításában. A termelői kör továbbképzése, az agrártermelést folytató fiatalok felkészítése egyaránt fontos feladat. A kisegítő gazdaságokra, a kiegészítő jövedelemszerzési tevékenységre, a hobbiból termelők szakmai felkészítésére is figyelemmel kell lenni, nemcsak létszámuk, hanem mivel bekapcsolódnak az értékesítésbe, a vendéglátásba az élelmiszerbiztonság miatt is. Az oktatás a szemléleti hozzáállás, a társadalom-, a föld-, a birtok-, a termelés-, a piacpolitikai és a termelésszerkezeti változtatások megismertetésével lényeges szerepet tölthet be a vidéki életvitel felemelése területén. A generációváltást, a letelepedni készülő fiatalok földhöz jutását, a népesség növekedését segítő programok között szerepelni kell a szakmai felkészítést szolgáló oktatásnak is, mert az ismeretek hiánya leszakadáshoz vezet. A magyar vidék felemelkedésének alapja a széles alapozású, korszerű ismereteket nyújtó minőségi oktatás, gyakorlati felkészültséget biztosító szakképzés A nevelők és a nevelés feladatai A munkanélküliség legyőzéséhez, az életminőség javításához elengedhetetlen a munkára való felkészítés. Az agrároktatás kötelessége segíteni a fiatalok erkölcsi fejlődését, felkészíteni a jövő nemzedékét az értékteremtő, tisztességes megélhetést biztosító tevékenységre. A mezőgazdálkodás alapja a termőtalaj, ezért a föld tiszteletére, szeretetére kell nevelni. 5

6 A tudatos állampolgár, tudatos fogyasztói szemlélet kialakításában nagy szerepet kap a neveltségi szint, a magyarságtudat, az európai műveltség, az emberi kapcsolatok, a polgári értékek és az erkölcsi normák kialakítása. Az igényességnek az iskolai élet minden területén jelen kell lenni, hiszen az az önbecsülés és önértékelés alapja. A tanárnak elsősorban saját magával szemben kell igényesnek lennie, csak így követelhet tisztességes munkát. Aki számára a fiatal csak egy kifejlesztendő munkaerő, nem alkalmas az agrárágazat feladataira felkészítő iskolákban nevelői feladatok ellátására. A vidék fejlesztése a családnak, mint a társadalom legkisebb, de legerősebb alappillérének, a társadalom legfontosabb szervezeti egységének és a közös tevékenység igényének megerősítésével valósulhat meg. Az általános iskolák színvonalának emelkedése csak hosszabb távon várható, ezért a szakoktatásnak fel kell vállalnia az írás-olvasás-számolás készségének fejlesztését. Az iskolának a szülőkkel, és a civil, társadalmi, egyházi szervezetekkel meg kell teremtenie az együttműködést. A mezőgazdasági munka nem foglalkozás, hanem hivatás, amely egész embert, teljes figyelmet és odaadást kíván. A nevelés során a szakembereket fel kell készíteni jövendő életükre, az egész éven át tartó, az ünnepnapok idején is végzendő munkára. A környezeti nevelés szélesítése során minden általános iskolát befejező fiatal kerüljön kapcsolatba a természettel, ismerje meg a mezőgazdasági termelés, az erdők szerepét, a nemzet történelméhez tartozó őshonos növényeket, állatokat, a vidék, az élő környezet szépségét, megőrzésének fontosságát és az agrárágazat jelentőségét! Az agrárszakképző iskolák és tanüzemeik legyenek nyitottak, biztosítsanak látogatási lehetőséget, üzemi kapcsolataik révén segítsék az általános iskolák ilyen irányú tevékenységét. Támogatni kell a nyitott udvar, nyitott porták megvalósítását, felkeltve a természet iránti szeretet, az igényes környezet kialakításának igényét, a fizikai munka, az agrárágazati és a vidékfejlesztéshez kapcsolódó szakterületek iránti érdeklődést. 4. Törvények, jogszabályok A jogszabályokban lehetőséget kell teremteni arra, hogy az ágazat az eltérő szervezési kérdések szabályozására lehetőséget kapjon (gyakorlati oktatás, tanüzemek, felnőttképzés tanulószerződés). A képesítések között nem átfedést, hanem a szakterület igényeit mutatja, ha egymás mellett jelenik meg a széles alapú képzés (gazda), és az alkalmazottak, a tömegtermelés elvárásainak megfelelően a speciális képzés (állattenyésztő). Biztosítani kell az állami földek esetén a tanüzemek földhöz jutásának, fejlesztésének elsődlegességét. A földvásárlás, a termelési támogatások szabályozása, a vállalkozások indítása során meg kell követelni a szakképesítés meglétét. Nem szabad szakmai felkészültség nélkül sem alapanyag-termelést, sem élelmiszer-feldolgozást engedélyezni, mert rendkívüli veszélyeket rejt, gazdasági eredményessége bizonytalan, ami az egyén leszakadását eredményezheti. Célszerű lenne, hogy minden fiatal az első szakképesítést az iskolarendszer keretében szerezné meg. Egyes képzési szinteken és a baleset-, valamint egészségre, környezetre veszélyes szakmák esetében a szakképesítés csak az iskolarendszer keretei között legyen megszerezhető (technikusképzés, növényvédő, méregraktár-kezelő, vadász-vadtenyésztő). 6

7 5. Az agrároktatás szervezeti kérdései A duális képzésről (német modell) a külső szemlélő oldaláról kedvező képet festenek egyes informátorok. A problémákról, a megvalósítás kérdéseiről azonban jóval kevesebb valós tájékoztatás jut el a döntéshozókhoz (a mezőgazdaságban a központi fenntartású gyakorló bázisok nélkül nem működtethető). Az iskolának kell felvállalni az olyan gyakorlatok megszervezését, amelyekre a szerződtető üzemben nincs lehetőség. Ennek megfelelően kell megtervezni a költségvetést (jelenleg tanulószerződés esetén az intézmény sokkal kevesebb támogatást kap). A rendszer kidolgozása, folyamatos ellenőrzése, az elméleti oktatást nyújtó iskolával együttesen a kamara feladata lehet. Az üzemi gyakorlat előtt iskolai, tanüzemi vagy bemutató üzemi keretek között kell az alapokat elsajátítani. Az agrárszakoktatás speciális képzési elvárásaiból adódóan az ágazati képzés legfontosabb gyakorlati helyszíne az iskolai tangazdaság, tanüzem. Csak megfelelő előkészítés után beszélhetünk értelmes, hasznos termelő munkáról. A gyakorlati oktatást tekintve nem lehet egységes megoldás az agrárágazat területén. Ki kell alakítani a tanüzemekkel, tangazdaságokkal szemben a 21. század minőségi követelményeit, figyelembe kell venni a környezet, az üzemek adottságait, a képzési tartalmat, a képzés várható létszámát, az iskola helyi kapcsolatrendszerét, elhelyezkedését. Az iskolával egy szervezeti egységben, vagy szerződéses formában, közös igazgatással működő tanüzem, tangazdaság kialakításában látjuk általában a legcélszerűbb megoldást. Az alapgyakorlatok megszerzését segítő tanüzem azonban nem lehet kizárólag nyereségorientált, mert elsődleges feladata a tanulók alapképzésének biztosítása. A fejlesztés, az új eszközök beszerzése érdekében központi támogatásra szorul. Ki kell alakítani a tanüzemek pályázati támogatását, a végzett munka arányában kedvezményeket is kell biztosítani. Az új technológiák, eljárások terjesztése érdekében bemutató üzemeként is kell a tangazdaságokat működtetni. Biztosítani kell az állami földek pályáztatása során a tangazdaságok elsődlegességét. Megoldás lehet, ha a tanüzemmel, tangazdasággal rendelkező oktatási intézmények köthetnének tanulószerződést, mint a gyakorlat szervezéséért felelős intézmény. Fejleszteni kell az iskolák bemutató és bázisgazdaságok/üzemek hálózatát, amelyek alkalmasak külső gyakorlóhelyként a hiányzó technológiák megismertetésére, csoportok fogadására, bemutatók szervezésére. A legtöbb termelő üzemben az előírt oktatási követelmények teljesítésére, a gyakorlati oktatás teljes körű elvégzésére nincs lehetőség. A szakosított üzemek és a komplex képzési követelmények közötti ellentmondás feloldására a tanulószerződés jelenlegi formájában nem megfelelő, mert csak az adott üzemben alkalmazott technológia elsajátítására ad módot, a követelményrendszer előírásai nem teljesülnek. A VM fenntartásában működő intézményeknél olyan szervezet javasolható, amely szakterületenként, illetve termelési tájkörzetenként egységes rendszerbe fogja össze az intézményeket, biztosítva a PR- és a marketingtevékenységet, a pályázatok koordinálását, tanműhelyek, tangazdaságok működtetését, fejlesztését, de a helyi szervezetekkel való szoros együttműködésre is lehetőséget ad. Át kell átgondolni a TISZK-rendszer alkalmazását, mert a terület- /termőföld/ és eszközigényes képzés nagymértékben megnehezíti az eredeti elképzelésekben megjelölt TISZK-ek kialakítását. Nem lehet ugyanis egy helyen biztosítani sem a csúcstechnológiát, sem a teljes gyakorlati hátteret. Célravezetőbb lehetne olyan szakmai 7

8 központok kialakítása, ahol néhány, egymáshoz közeli szakképesítés fejlesztésének irányait lehetne kidolgozni. A legtöbb agrár-szakképesítést oktató intézmény esetenként több szakmai központ munkájában is részt vehetne. Az együttműködés célja lehet a szakképesítések egységes követelményének meghatározása, egységes tárgyi feltételrendszer kidolgozása, a beszerzések központosítása a hatékonyabb pénzfelhasználás érdekében. Az igazgatói feladatkör szakmai és pedagógiai alapokon álló, menedzserszemléletű tevékenységet igényel. Az iskolák, a telephelyek munkájának összefogása, a kapcsolatépítés, az új szakmai követelmények megismertetése, az új pedagógiai módszerek elfogadtatása, a szervezés, az intézmény képviselete, a munka irányítása jelenti ma a legfontosabb feladatait. A vidéki környezetben sok az iskolázatlan, kallódó fiatal. Az agrár-iskolahálózat részeként is foglalkozni kell a különleges nevelési eljárásokat igénylő hátrányos helyzetűek szakmai felkészítésével, a Híd-program keretében. 6. Az agrároktatás irányítása Az iskolák közötti átjárhatóság valódi tömegigény nélkül inkább csak jól hangzó propaganda. Osztályok, iskolák, iskolai fokozatok, iskolatípusok, különböző szakterületekre képző intézmények közötti mozgás ágazatunkban nem jellemző. A tanulók többsége abban az iskolában igyekszik befejezni tanulmányait, ahol elkezdte. A különbözeti vizsga lehetősége adott, ezért nem szabad a többség számára megnehezíteni a szakmai felkészítést. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a kormány közötti megállapodás szellemében kell megvizsgálni az új Agrárkamara feladatait. Fontos a szoros együttműködés az állam (minisztériumok és háttérintézményeik), a köztestületek, a civilszervezetek és iskolák között az ágazati érdekérvényesítés javítása érdekében. Az állami intézmények és a kamarák közös feladatának kell tekinteni a szakmai oktatást folytató intézmények felkészültségének folyamatos vizsgálatát, az üzemekkel történő együttműködés fejlesztését. A szakmai gyakorlatokat azok tudják a legjobban irányítani, akik üzemi tapasztalattal is rendelkeznek. Részükre a diploma megszerzésének lehetőségét a szakoktatóképzés levelező rendszerének visszaállításával meg kell teremteni. A pedagógiai ismeretek mellett fokozott figyelmet kell fordítani a tanárok rendszeres továbbképzésére. Bővíteni kell a középiskolák és a felsőoktatás közötti kapcsolatot, jogszabályilag rendezni kell az ágazati szakoktató- és szaktanárképzés gyakorlóiskolai rendszerét, kijelölve az erre alkalmas intézményeket. Nagyobb hangsúlyt kell fektetni az ágazati szakmai ellenőrzés megvalósítására. A jogszabályi előírások betartásának vizsgálata mellett szükséges a tárgyi-személyi feltételekkel kapcsolatos ágazati-szakmai felülvizsgálat rendszerének erősítése. Az agrár-intézményhálózat átalakításának két útja lehet: a minisztériumi fenntartás, vagy a miniszter engedélye alapján folyó képzés. Az első esetben megfelelő központi apparátus szükséges, de a racionális fenntartás, a profiltisztítás, a szakmai felügyelet érvényesíthető. A központosított beszerzésekkel, pályázatokkal könnyebben lehet egységesíteni a tárgyi feltételeket és a képzés színvonalát. A második esetben a fenntartótól függetlenül, a VM és a fenntartó közötti megállapodással indítható agrárszakképzés. Így megakadályozható, hogy feltételrendszer nélkül, kizárólagos helyi elképzelések szerint induljanak iskolai osztályok. 8

9 Hátránya, hogy a képzések színvonala nagyon különböző lehet az eltérő személyi és főleg tárgyi feltételek miatt. Ilyen esetben fokozott szakmai ellenőrzés szükséges. Az egyetemek által fenntartott gyakorlóiskolák a költségvetési törvényben előírt többletfinanszírozás biztosításával tudják ellátni a pedagógusképzéssel kapcsolatos feladataikat. Az agrár-tanárképzésre és a szakoktató-képzésre a jövőben még nagyobb szükség és igény lesz, ezért a feladatellátáshoz szükséges anyagi feltételekről az új fenntartói rendszerben is gondoskodni kell. 7. Az oktatás tartalmi kérdései Tudatosítani kell, hogy az élelmiszer-ellátásban a minőségi feladatokat kell előtérbe helyezni. A polgári életvitel kialakulásának előfeltétele a művelt gazdatársadalom, a vidéki értelmiség megerősödése. Az iskolában minden tevékenységet a végső képzési cél érdekében kell végezni. A közismereti, a szakmai alapozó, a szakmai előkészítő tantárgyak is az iskolatípus, a szakmai követelmények feladatrendszerébe illeszkedve, annak elsajátítását segítsék. A követelményeket az elvárt munkatevékenységek szerint szükséges meghatározni, amihez fel kell használni az utóbbi évtizedek minden kísérleti eredményét, a nemzetközi tapasztalatokat. Hangsúlyosan kell kezelni a saját termékek feldolgozásának és piacra juttatásának módszereit. A foglalkozási helyzet stabilitását alapvetően érintő gond elsősorban a kezdő vállalkozások esetében az előállított termékek folyamatos értékesítése, ezért fontos a helyi piacok létrehozásának és felvevő képességének, lehetőségeinek megismertetése. A Nemzeti Vidékstratégia gondolkodó, önmagát fejleszteni képes emberekből álló vidéki társadalom felépítését követeli meg. A munkahelymegőrzés és új munkahelyteremtés lehetőségeit az alternatív jövedelemszerzési formák jelentős mértékben növelhetik. A szolgáltatások nyújtására azonban fel kell készíteni a lakosságot, mert az idegenek fogadása és elfogadása új szemléletmódot követel. Sokszor elhangzik a bio-, az öko-, a sport-, a horgász-, a vadászati, a bor-, a gasztronómiai-, a gyógy-, az egészség-megőrzési, a lovas-, a falusi, a vízi- és egyéb turizmus fejlesztésére vonatkozó javaslat, de ennek a személyi feltételeire történő felkészítés hiányos. Az élelmiszer-előállítás oktatása során a földtől az asztalig elv megvalósítása azt is jelenti, hogy nem szabad a betakarított, beszállított terméket, mint ipari nyersanyagot tárgyalni, hanem olyan különleges alapanyagnak kell tekinteni, amelynek termesztése a végső termék minőségét alapvetően meghatározza. A jövedelmező gazdálkodás elengedhetetlen feltétele, hogy ne a megtermelt nyersanyag, hanem annak feldolgozott formája kerüljön a piacra. Ehhez azonban nagyon komoly szakmai, közgazdasági, technológiai ismeretre van szüksége a vállalkozásokban részt vevőknek. Ennek figyelembevételével át kell gondolni a tervezett OKJ-ban valamennyi élelmiszeripari, de különösen a technikusképzés szerkezetét, képzési tematikáját, biztosítani kell a széleskörű technológiai és gépesítési ismeretek beépítését. Ugyanakkor az általános szakmai oktatással párhuzamosan - a képzési hely lehetőségeinek megfelelő - szakmaspecifikus képzést is meg kell kezdeni, aminek anyagát szintén be kell építeni (gyakorlati szinten is) a tananyagba. 9

10 Az agrároktatás segítse a falusi életmód, a vidéki Magyarország értékeinek, a természet rendjének megismertetését, környezetünk védelmét, megóvását, az egészséges táplálkozás és életmód kialakulását. Fel kell készíteni a jövő gazdálkodóit a klímaváltozásra, a faj- és fajtahasználatra, a tájegységekhez igazodó növénytermesztésre, állattartásra, a helyi tradíciókra, a helyben bevált hagyományos gazdálkodási, feldolgozási, tárolási, értékesítési eljárásokra. A hagyományos haszonnövény és haszonállat fajtáink megismerése, a génállomány, a hungarikumok rendszerének ismerete lényeges gazdasági kérdés. El kell érni, hogy a tanulók, hallgatók képesek legyenek otthon, saját területen az alapvető élelmiszerek egy részét előállítani, megtermelni. Ez a tudás a nem várt gazdasági események negatív hatásait tudja csökkenteni azáltal, hogy képes lesz családjának a legszükségesebb élelmiszereket biztosítani. Üzemi elvárás, hogy a szakmai felkészültség egyértelműen megállapítható legyen a kiadott bizonyítvány, a képzési jegyzék megnevezése alapján. Ezért több szakterületre kiterjedő képzések esetén indokolt lenne a jelenlegi tervezetekben is használt kitétel, a szakirány megjelölésével kifejezés bevezetése az agrárágazat területén. A technikusképzésben a szakmai érettségi tárgy a szakképesítéshez köthető munkakör betöltését tegye lehetővé, de ne jelentsen konkurenciát a szakmai végzettséggel rendelkezők alkalmazása során. 8. Felnőttképzés, továbbképzés A munkások, az alkalmazottak, a középvezetők, az önálló gazdálkodók, a vállalkozók felkészítéséről és továbbképzéséről az agrároktatási hálózat koordinálásával kell gondoskodni. A jelenlegi adminisztratív szabályozás mellett a feltételek tényleges és előzetes meglétének ellenőrzésével lehet az elvárt oktatási színvonalat megteremteni. Ezzel elkerülhető az iskolák számára hátrányos helyzet, hogy az elégtelen tárgyi és személyi feltételek miatt, sokkal olcsóbb, de szakmailag kifogásolható körülmények között szerezzenek az iskolarendszerben kiadott bizonyítványokkal azonos értékű jogosultságot egyes tanfolyami hallgatók. A támogatások segítségével, a nagyon jó piacot jelentő, anyagi haszonszerzést is biztosító továbbképzéseket vállalkozások, iskolák, felnőttképző-központok szervezik. Évente több százezres létszámú állampolgár kapcsolódik a felnőttképzés rendszerébe. Az oktatónevelő munkát, a képzést tanárok, vagy inkább a felnőttoktatást vállaló különböző végzettségű és felkészültségű emberek, jóindulatból, szeretettel, jól/rosszul megfizetett óradíjért végzik. A felnőttképzés is a pedagógiai tudomány része, és rendkívül fontos területe. Szükséges lenne az ágazatban a jelenleginél szigorúbb szabályozás, a vállalkozások engedélyezésénél meg kellene követelni a megfelelő szakmai és pedagógiai végzettséget. Tanfolyami képzés esetén lehet indokolt a képző intézménytől független vizsgabizottság szervezése (vizsgaközpont). Vizsgahely, vizsgaközpont csak ott lehet, ahol a szakképesítés személyi és tárgyi feltételei rendelkezésre állnak. A vizsgaszervezést az Oktatási Hivatal csak a szakképesítésért felelős miniszter egyetértésével engedélyezzen. A szakmai felnőttoktatás feladatai között az általános művelődés, a minőségi életvitel, a művészet, a hagyomány, a helyi lehetőségekre történő felkészülés teljesen háttérbe szorult, kizárólagossá vált a munkaerő-piaci elvárásokhoz történő igazodás. A munkaerő-piaci képzés 10

11 és átképzés rendkívül nagy összegeket emésztett fel, de a vidék és az agrárstruktúra nagyobb részesedést érdemelne. A vidéki településeken elsősorban a helyben végezhető tevékenységekre történő felkészítés biztosíthatja a hosszú távú foglalkoztatást. A felnőttképzésben fontos feladat hárul a népfőiskolákra, mint a szabad tartalmú, a helyi igényekhez igazodó foglalkozások szervezőire. A mozgalom öntevékeny szerveződés, szerepét a helyi társadalom építésében, a kistelepülések népességmegtartó erejének növelésében ki kell emelni. A népfőiskola a hagyományos értelemben nem nevezhető iskolának, inkább olyan közösség, amelynek célja a helyi életforma körülményeinek javítása. Tematikája aktuális gazdasági, politikai, nemzeti, társadalmi, történelmi, általános műveltségi és egyéb, a foglalkoztatást, a munkába állást, a munkavégzést, vállalkozást, gazdálkodást segítő területeket ölelhet fel. Fejlesztő programjai a civil társadalom, a család, a helyi közösségek önépítkezését segítik. Nem feladatuk a szakmai oktatás szervezése, de a szakma elsajátításához szükséges általános műveltség megszerzésében lehet szervező munkájukra támaszkodni. Szervezőik lehetnek az önkormányzatok, civil egyesületek, alapítványok, egyházak, magánszemélyek, egyszerű kis közösségek, lakóhelyi (területi) csoportok, vállalatok, vállalkozások, szövetkezetek, iskolák. 11

12 9. A Vidékfejlesztési Minisztérium szakterületein az oktatással, az iskolákkal, a végzett szakemberekkel szembeni elvárások összefoglalása az ágazati sajátosságok érvényre juttatása minden képzési szinten és szakterületen; a hazai igényeknek, üzemi elvárásoknak megfelelő szakképzés biztosítása; felkészítés a szakmára, a kulturált életvitelre, a speciális (helyi) szakmai igények beépítése a tananyagba; a család szerepének erősítése, fegyelem javítása, kötelességek és jogok összehangolása; a gyakorlatiasság növelése, kapcsolat az üzemekkel, a munkára nevelés erősítése; az egész életen át tartó tanulásra irányuló igény felkeltése, a továbbtanulás lehetőségeinek biztosítása; az ifjúsági és a felnőttképzés összhangjának megteremtése, a területileg indokolatlan túlképzés, vagy a szakemberhiány felszámolása; tudatos fogyasztói magatartásra nevelés, a hazai élelmiszerek megismertetése; jó minőségű, szermaradvány-mentes, egészséges, biztonságos élelmiszer előállítása; tanárok, szakoktatók erkölcsi és anyagi megbecsülésének növelése; hátrányos helyzetű térségek, társadalmi csoportok és egyének felzárkóztatása érdekében a helyben hasznosítható szakképesítések szélesítése; felkészítés az erdő- és a mezőgazdasági melléktermékek hasznosítására; falusi/tanyasi, öko- és gyógyturizmus személyi feltételeinek kialakítása; közreműködés a tiszta és élhető környezet kialakításában, a települések fejlesztésében; változatos, sokszínű, a tájra jellemző hagyományos termékskála kialakítása, tradíciók, helyi tapasztalatok, fajták, gazdálkodási formák bemutatása, helyi termékértékesítés; különleges, magasan feldolgozott termékek előállítása, a hozzáadott érték növelése; a lányok továbbtanulási lehetőségének bővítése, második szakma megszerzése; gazdasági, vállalkozói, kereskedelmi ismeretek, a kommunikációs és a nyelvi felkészültség bővítése, külföldi gyakorlatszerzés lehetőségeinek fejlesztése; közös munka, a közös tevékenység iránti igény felkeltése; a civilszerveződések tevékenységének támogatása 12

13 10. Részletes szakmai észrevételek Közművelődési kérdések, szakképzés előtti feladatok A vidékfejlesztésért felelős oktatást folytató intézményekben egyik alapvető cél az általános műveltség megalapozása, a felkészítés az érettségi és szakmai vizsgára, a munkába álláshoz, az önálló életkezdéshez szükséges ismeretek nyújtása. Fontos továbbá, hogy a tanulók legyenek intelligensek, tudjanak alapvető gondolatokat idegen nyelven is kifejezni, legyenek motiváltak az önképzésre, szerezzenek jártasságot az ismeretszerzés módszereiben. Tudjanak alkalmazkodni az elfogadott társadalmi normákhoz, az értékeket tisztelő, viselkedni tudó, erkölcsös, környezettudatos, a vidékért felelősséget vállaló becsületes emberekké váljanak! Legyenek képesek eligazodni a kultúra, a művészet, a tudomány különböző területein! Ismerjék hagyományaikat, őrizzék és adják át a tájegységükre jellemző termékeiket, ételeiket, szokásaikat! Legyenek aktív tagjai a helyi közösségnek, járuljanak hozzá a vidék arculatának kialakításához! Törődjenek szűkebb és tágabb lakóhelyük környezetének védelmével, legyenek nyitottak a világ, Európa, Magyarország aktuális kérdései iránt. A fenti célok elérése érdekében a vidékfejlesztésért felelős (agrár) szakképzést folytató intézményekben kiemelt szerepet kell, hogy kapjon a diákok szakmai műveltségének fejlesztése, az egészséges életmódra nevelés, a helyi értékeket előtérbe helyező látásmód kialakítása, személyiségének, tudásának, képességeinek fejlesztése. Az értelem művelése területén elvégzendő feladatok: a tapasztalati és értelmező tanulás elsajátíttatása, a tevékenységorientált tanulás (projektoktatás), az új iránti nyitottság kialakítása, az információk közötti eligazodás, szelektálás képességének fejlesztése. Az iskoláknak részt kell vállalniuk az egészséges és kulturált életmódra nevelés területén is. Ugyancsak fontos feladat a pozitív szociális szokások kialakításának segítése, az egyén és társas környezete kapcsolatának fejlesztése, melynek eredményeként a képzésben részt vevő diákok képessé válnak önálló véleményalkotásra, kulturált véleménynyilvánítása, elfogadják a közösségi szokásokat, normákat, hagyományokat. Magatartásukban megjelenik az empátia, a tolerancia, az elfogadás és az alkalmazkodás képessége. Az egészséges életmódra nevelés fontos eleme, hogy minden tanulónak minél több sikerélményben legyen része, mert ez adhat alapot a boldoguláshoz. A kudarcok elkerülése érdekében az általános iskolai hiányosságokat pótolni kell. Kiemelt figyelmet kell, hogy kapjon a kulcskompetenciák (anyanyelvi, idegen nyelvi kommunikáció, matematikai, természettudományi és technológiai kompetencia, digitális kompetencia, a tanulás tanulása, személyközi, interkulturális és szociális, állampolgári, vállalkozói, kulturális kompetencia) fejlesztése. A Híd-program keretében a lemorzsolódás csökkentése érdekében a tanulókat vissza kell vezetni a tanulás világába. Az egyes szakmák oktatásához szükséges bemeneti kompetenciák elsajátíttatása, fejlesztése révén a diákok bekapcsolódhatnak a szakképzésbe, ahol piacképes szakmák elsajátíttatása a cél. 13

14 A célok és feladatok megvalósításában nagy segítséget jelenthet az erdei iskolai programba való bekapcsolódás. A környezetadekvát oktatás során a tanítás folyamata a megtapasztalható, valóságos környezetből indul, az ismeretszerzés, a képességek fejlesztése erre épül. Igen fontos az erdei iskola közösségformáló ereje is, hiszen itt több napon keresztül egész napját együtt éli az osztály, szabadidejük megszervezése, önmaguk kiszolgálása, ellátása is feladatuk, így az iskolai oktató programokon való aktív részvétellel fontos szocializációs és individualizációs színtér is egyben. Ez a program komplex műveltségegységekre épül, a cselekvés, a gyakorlás, a meglévő természeti és környezetvédelmi ismeretek alkalmazása kap hangsúlyt, amely elengedhetetlen az alkalmazható tudás kialakítása érdekében. Iskoláinknak jó kapcsolatot kell kiépíteni a térségek közoktatás intézményeivel. Közös tanulmányi versenyek (pl. környezetvédelmi, hulladékgazdálkodási, szemétgyűjtési, Jeles napokon való aktív részvétel, stb.) alkalmával lehetőség nyílik az iskoláinkban folyó közösségi munka jobb megismerésére, amely hozzásegíthet bennünket ahhoz, hogy minél több diák válassza az általunk képzett szakmákat. Az agrár- és vidékfejlesztési szakoktatást végző iskolákban kiemelt szerepet kell, hogy kapjon a környezeti nevelés, amely segíti a fenntarthatóságra nevelés elveit, az állampolgári, közösségi felelősségtudat kialakulását. Az a cél, hogy a szakemberek képesek legyenek az egész világot érintő környezeti ártalmak, problémák csökkentésére. Valamennyi intézménynek törekedni kell az ökoiskola cím elnyerésére. Középiskoláinknak feladata a vidéki szellemiség, kultúra megőrzése iránti felelősségvállalás. Tanulóinknak meg kell ismerni a vidék sokszínű szellemi és tárgyi kultúráját, a helyi nevezetességeket, szűkebb hazájuk turisztikai látványosságait, vonzerejét, a régi konyhai praktikákat, az ősi mesterségeket. A népművelődésre való felkészítés jegyében oktatási tevékenységükben teret kell, hogy kapjon a néptánc, az énekkar, kézműves szakkörök (fafaragás, korongozás hímzés, stb.). Más népek életének, hagyományainak, kultúrájának megismerése érdekében lehetőséget kell teremteni diáknak és tanárnak egyaránt külföldi tanulmányutakon, tapasztalatcserén való részvételre. Az uniós források kihasználásával a szerény, sokszor nehéz anyagi és családi körülmények között élő vidéki diákok is eljuthatnak külföldre, melynek igen erős szerepformáló ereje lehet, szélesedik a tanulók látóköre, Európához kötődő ismerete Általános mezőgazdasági szakképesítések Magyarország környezeti - ökológiai adottságai lehetővé teszik a családi és a nagytáblás, nagyüzemi termelési rend egymás melletti, egymást segítő megvalósítását. Ennek érdekében a szakképzésben biztosítani kell a vegyes típusú gazdálkodás személyi feltételeit. A családi gazdálkodás legfontosabb két képzési formáját, a gazda- és a gazdasszony-képzést szükségszerű bővíteni. A családi gazdálkodók és a nagyüzemi termelők számára egyaránt fontos feladat a technikusképzés rendszerében biztosítani a teljes mezőgazdaság legfontosabb termelési ismereteire történő felkészítést. A továbbképzések, vagy ráépülő képzések során meg kell teremteni a szakosodás lehetőségét, valamint a biogazdálkodásra, az értékesítésre, 14

15 áruforgalmazásra, növényvédelemre, speciális gépek kezelésére történő rövidebb idejű felkészítés jogi rendszerét. Minden általános mezőgazdasági képzésben a feldolgozás alapvető szabályait is el kell a tanulóknak sajátítani, hiszen meg kell teremteni a magasabb minőség és a magasabb feldolgozottsági fok elérésének személyi feltételeit. Az általános mezőgazdasági szakképzések azonban nem helyettesíthetik a speciális felkészülést, nem válthatják ki a szűkebb tevékenységgel foglalkozó kis-, közepes- és nagyüzemekben az egyes termelési tevékenységekre a magasabb, az adott szakterületen részletesebb ismeretekkel rendelkező szakértőket. Az agrártermelés valamennyi ágazatában biztosítani kell a munkamegosztásnak megfelelően a különböző szintű felkészültséggel rendelkező dolgozókat. Eszerint gondoskodni kell a betanító jellegű tevékenységről, az alapfokú, de már szakmai ismeretekkel rendelkező, valamint a termelés egészét, sőt az értékesítés folyamatát is ismerő munkásokról, vállalkozókról. A mezőgazdasági technikusnak, mint középfokú végzettséggel, érettségivel rendelkező szakembernek alkalmasnak kell lennie az egyéni, családi vállalkozások vezetésére, de az egyes munkacsoportok, tevékenységek összefogására is. Az alacsonyabb szakmai ismeretekkel rendelkező dolgozók (mezőgazdasági munkás, állatgondozó, kerti munkás stb.) irányítását is el kell tudnia végezni. Az üzemi munkaszervezés az agrárágazat jelenlegi átmeneti rendszerében rendkívül sokrétű, ennek megfelelően nem lehet egységes szervezési sémáról beszélni. Más szervezést, más felkészülést igényel még egy-egy alágazaton belül is a konkrét helyi lehetőségek figyelembevételével megvalósítható termelési rend. Ennek levetítése a képzésre ugyancsak változatos igényeket mutat a szakmai követelmények szempontjából. Az elkészült felmérések, munkaelemzések, vizsgálatok, foglalkoztatási struktúra térképek a munkafolyamatot, a munkaköri tevékenységek tartalmát elemezve segítik a szakmai képzések pontosabb meghatározását. A munkaelemzések értékelése azonban az egyes munkafeladatok elvégzéséhez indokolt szakmai előzetes felkészültség tartalmában változatos képet mutat. Az agrárszakképzési rendszer, illetve az egyes tanügyi dokumentációk hibáira történő megállapítások segítik a változás során az előző időszak problémáinak megoldását. A pályatükrök, munkaköri leírások alapján nem érintve a kertészet, az állattartás önálló üzemi területeit az alábbi szakok, rész-szakképesítések, ráépülő szakképesítések rendszerét tartjuk indokoltnak: - Gazda Mezőgazdasági munkás Ezüstkalászos gazda Aranykalászos gazda - Gazdaasszony Segítő családtag, vidéki/települési családellátó Vendéglátó/panziós Falusi vendéglátó - Ráépülések Biogazdálkodó Mezőgazdasági vállalkozó - Mezőgazdasági technikus Mezőgazdasági szaktechnikus (specializációk) 15

16 - Növényvédelmi felkészítések (technikus - szaktechnikus) - Agrár-áruforgalmazási, gazdálkodási képzések A mezőgazdaság több területén munkavégzésre alkalmas önálló képzésnek kell tekinteni a részletes gazdálkodási, gazdasági ismeretekkel rendelkező, a megtermelt áru értékesítését végző szakembereket. Felkészítésük legalább kettős szakmai alapozást igényel, hiszen a teljes áru- és termelési ismeretek mellett közgazdasági felkészültségük alapvető fontosságú. A munkamegosztás rendszerében a nagyobb termelési volument képviselő üzemek esetén önálló munkakörként, vagy külön szervezeti egységként jelenik meg. Ennek megfelelően képzésüket önálló technikusi rendszerben javasoljuk. Az általános mezőgazdasági szakképesítések közé lehet sorolni a növényvédelemmel kapcsolatos szakemberek felkészítését is. Hasonlóan az áruforgalmazással kapcsolatos elvárásokhoz, itt is kettős szakmai alapozásról kell beszélni. A széleskörű növénytermesztési tananyag (kertészet, szántóföldi növénytermesztés, erdészet) mellett a növényvédő-szerek összetevőinek, hatóanyagaik részletes kémiai ismeretei, az élő szervezetekre gyakorolt hatásuk, lebomlási időtartamuk meghatározása stb. rendkívüli időigényes felkészítést igényel. A képzésre vezetői szinten legalább a technikusminősítés kizárólagos iskolai rendszerében kerülhet sor. Alkalmazói, végrehajtói szinten a felkészítést célszerű lenne szakmunkás, vagy a hatósági képzések keretében szigorú feltételek között megvalósítani. Az általános mezőgazdasági képzések segítik a családi gazdálkodás rendszerének megalapozását. Minden képzési formájában több szakterülettel kell részletesen foglalkozni, és különös jelentősége, hogy a falusi, vidéki környezetre, az ott élő emberek munkájára, viszonyára, kapcsolatrendszerére a végzettek munkája alapvető hatást gyakorol. Régi-új képzésnek kell tekinteni, hiszen egy részük nagyon régi, több évszázados múltra tekint vissza (gazdasszonyképzés), más részük pedig viszonylag az új feladatokkal, elképzelésekkel együtt jelentkezett (növényvédő-képzés). Nagy körültekintést igénylő képzések, ahol különös jelentősége van a képző intézmény tárgyi-személyi feltételeinek. Nem lehet kizárólag üzemi körülmények között a felkészítést folytatni, mert a mezőgazdasági vállalkozások nem rendelkeznek olyan feltételekkel, hogy a teljes agrárágazat termelési hátterét, illetve a gyakorlati munkához szükséges eszközöket (laboratóriumok, növényvédő szerek, stb.) biztosítani tudnák. Az oktatás feltételrendszerének kialakítása a mezőgazdasági képzéseken belül is rendkívüli anyagi felkészítést igényel. A végzettek tevékenysége jelentős gyakorlottsági szintet követel, ezért az elméleti megalapozás után a lehető legtöbb gyakorlati időkeretet kell biztosítani. Ennek lényeges feltétele, hogy a gyakorlatok végzése viszonylag szűk időhatárok között történhet, tehát meg kell teremteni az oktatási időszak alatt is az összefüggő gyakorlati képzés lehetőségét. A nyári gyakorlat mellett egyes folyamatokat csak a tavaszi, vagy éppen a betakarítás őszi időszakában lehet megismerni. Ezt a kötelezettséget az iskola szervezési munkájában is figyelembe kell venni. A felelősségtudat kialakítása különösen fontos feladat, hiszen az emberi életre is veszélyes területekre történő felkészítésről kell beszélni. A növényvédelemnél hibázni nem lehet, mert nemcsak gazdasági kárt okozhat. Ennek megfelelően nem az oklevelek száma, nem a végzettek minél nagyobb kibocsátása lehet a cél, hanem a legfontosabb a biztonságos munkavégzéshez szükséges ismeretek és gyakorlatok elsajátítása. 16

17 A továbbképzések, illetve a ráépülő képzések keretében kell megszervezni a vállalkozói képzést, amelyre elsősorban iskolarendszeren kívüli oktatásban, de már a gyakorlatban eltöltött néhány éves tapasztalat birtokában kerülhet sor. A képzés indításának feltételeit célszerű külön engedélyhez kötni, amely során az előírt feltételek meglétét a helyileg illetékes Agrárkamara és a VM szakértői ellenőrzik. A mezőgazdasági gazdasszonyképzés ismételt átalakítását a vidékfejlesztési elképzelések, a család szerepének erősítése, az otthoni munka lehetőségeinek felértékelődése, a falusi turizmus kiterjesztésére vonatkozó elképzelések indokolják. A képzésben kiemelt szerepet kell fordítani az igényes, a mai körülményeknek megfelelő életvitel, a művelődési igényének kialakítására. A falu, a település életét alapvetően befolyásolja a helyi lehetőségek kihasználására, a családellátásra, a vendégfogadásra, a kulturális és egyéb programok szervezésére felkészítő oktatás. A rész-szakképesítésekkel lehetőséget kell teremteni az egyszerűbb feladatokra történő felkészítésre, az általános iskolából gyenge eredménnyel kikerülő fiataloknak a legfontosabb családellátási ismeretek megszerzésére. A falusi vendéglátás viszont már magasabb szintű ismeretanyag elsajátítását igényli, hogy az érkező vendégek számára minőségi színvonalú ellátást lehessen biztosítani. A gazdasszonyképzés az ágazat legsokoldalúbb szakmai oktatása, de a képzés új rendszerének bevezetése nem jelentheti a sokféle szakterület mindegyikére történő teljes körű felkészítést. Nem lehet a végzettektől elvárni, hogy a külön-külön szakmákra történő oktatással azonos szintet érjenek el, vagyis nem lehetnek egyszerre kertészek, állattenyésztők, varrónők, szociális gondozók, szakácsok, pincérek. Azonban a képzés során biztosítani kell, hogy a falusi viszonyok között, a mezőgazdasági munkákkal együtt, a családellátás és a vendégfogadás feladatait képesek legyenek ellátni. Fel kell készíteni a fiatalokat arra, hogy a falusi emberek, a családok életvitelét, szellemi igényeit magasabb szintre emeljék. A vidék fejlődése, a társadalmi átalakulások során változik a család szerepe, megváltozik a családi munkamegosztás, bővül, kitágul a környezet. Az új körülményekre és lehetőségekre fel kell készíteni a vidéki lakosságot, amelyben kiemelt jelentősége van a jövendő családban az összefogó szerepet betöltő, a gyermeknevelést végző anyának. A gazdasszonyképzés indítására csak olyan intézményben szabad engedélyt adni, ahol a kertészet és az állattenyésztés megismeréséhez megfelelő gyakorlati háttér áll rendelkezésre, valamint biztosítható a falusi vendéglátás elsajátításához a családi méretű ellátásra szolgáló tankonyha, tanétterem a főzés, terítés oktatásához, a tanvarroda a varrás, az egészségügyi kabinet a csecsemőgondozás, a higiéniai és az egészségügyi felkészítéshez. A központi programnak tartalmaznia kell mindazon gyakorlati feladatokat, amelyekkel várhatóan a tanulók többsége az otthoni (falusi) környezetben találkozni fog Állattenyésztés A rendszerváltozás kezdete óta az állatlétszám folyamatosan csökken, fogynak az állattenyésztő, állattartó telepek, egyre kevesebb az állattartással foglalkozó vállalkozás. Az állatlétszám drámai mértékű változása természetesen a hozam jelentős apadásával járt együtt. Ennek következménye a szakágazatban az élőmunka-szükséglet és a foglakoztatási képesség jelentős csökkenése is. A mezőgazdaság foglalkoztató képessége rendkívül 17

18 beszűkült, és a foglalkoztatásra való nyitottsága háttérbe szorult, a vállalkozások működtetése jelentős mértékben a családi munkaerőre, másodsorban az idényjellegű foglalkoztatásra épül. Olcsó, vagy kiemelkedően felkészült munkásokra jelentkezik csak igény. Az ágazatok közül kiugró a kisüzemi sertéstartás visszaszorulása. A falvak belterületéről jellemzően kiszorul a hagyományos falusi, háztáji állattartás, és nagy szakosított, kevés helyi munkavállalót foglalkoztató állattartó telepeken koncentrálódik az állatállomány. A legeltetéses állattartás is jelentősen csökkent, ezzel párhuzamosan az állattartás egyre inkább elszakadt a földhasználattól, a takarmánytermesztéstől. Az állatállomány létszáma erőteljesen lecsökkent, a kívánatos ágazati egyensúly felborult. A Nemzeti Vidékstratégiában ezért minden tekintetben kiemelt programként fogalmazódik meg az állattenyésztés fejlesztése. A programban kialakított célkitűzések elérésének alapfeltétele a gazdasági céloknak és igényeknek megfelelően kialakított képzési egyensúly, struktúra megteremtése és színvonalának emelése. A szakma iránti kereslet, valamint a szakképzettség megszerzésének legnagyobb ösztönzői lehetnek a szakképzettséghez kötött támogatások, amelyek rendszerét a minőségbiztosítási elképzelések, a mezőgazdasági beszállítói hálózatok igénylik. Természetes elvárás, hogy a termelésben résztvevők szakértelemmel rendelkezzenek. Az ágazat helyzetének rendezése, működő támogatási formában a fejlődés megindulása maga után vonná a szakképzett munkaerő iránti kereslet növekedését, a versenyképes piaci lehetőségek és pozíciók megszerzése ösztönzőleg hatna a szakmai fejlődés/fejlesztés iránti igényre (pl.: felnőttképzés). A korszerű gazdálkodás is a szakmai tudás folyamatos megújítását teszi szükségessé a gazdálkodók számára. Az állattenyésztés témakörébe a haszonállat- és a hobbiállat-tenyésztés és -tartás szerteágazó területei tartoznak. Az állatfajok száma, változatossága, a szakképesítés szakirányokra történő bontását igényelné. A nagyüzemi termelésben (sertéstelep, baromfitelep stb.) a speciális ismeretekkel rendelkező, felkészült munkaerő alkalmazását preferálják. A kisüzemek és a mikrovállalkozások családi körből, alacsony foglalkoztatotti létszámmal oldják meg a gazdaság működtetését. A szakképezett munkaerő megfizetésére kevésbé van lehetőségük. Az állattenyésztés speciális területe a lótenyésztés. A ló használhatósága rendkívül széles körű (tenyésztés, sport, szabadidő, terápia, turizmus). A lovas ágazat számos gazdasági ággal áll szoros kölcsönhatásban, fejlesztését a többi ágazatra gyakorolt hatása is indokolja. A szakképzett munkaerő iránti igény sok területen jelentkezik, és növekvő tendenciát mutat. A lovas ágazat mennyiségi és minőségi fejlődéséhez a magasan kvalifikált szakemberek számának növekedésére van szükség, melyet a javuló lóállomány és lovas objektumaink színvonalának emelkedése, valamint a lovas hagyományaink megőrzése szintén megkövetel. A szakmai és társadalmi támogatottsággal rendelkező Kincsem Nemzeti Lovas Program céljai között szerepel a lovas szakképzés helyzetének fejlesztése. Az agrárágazati oktatással és iskolákkal szemben a társadalom és a gazdaság elvárásai sokrétűek és speciálisak. Olyan tevékenységre kell felkészíteni a fiatalokat, amely napi időbeosztáshoz nehezen köthető, jellemzően a szabad ég alatt végzett, többnyire fizikai erőkifejtést is igénylő munka, ezért nagyobb fokú állóképességet követel. A mezőgazdasági tevékenység nem csupán foglalkozás, hanem egész embert követelő hivatás. Alkalmazkodni kell a növény, az állat biológiai ritmusához, nem lehet az élőlényeket hosszabb ideig magukra 18

19 hagyni, hiszen az állatok ünnepnapokon, munkaszüneti napokon is gondozást kívánnak. A tanulmányi időszak alatt, sőt már a pályaválasztáskor is fel kell készíteni erre a tanulókat. A gyakorlatok jellemzően a képző szervek által üzemeltetett tanüzemekben és a diákok lakhelyének közelében üzemelő gazdálkodóknál folynak. Iskolarendszerű képzések esetében a gyakorlati képzés alapbázisa az iskolák által üzemeltett tangazdaság. Tanfolyamos képzések esetén a képző szervek az adott témának megfelelő bemutatóhelyen próbálják megoldani a gyakorlati képzések alapoktatását, a tényleges tevékenységek begyakorlása a saját gazdaságban, vagy a hallgató és a képző intézet által közösen választott mezőgazdasági üzemben zajlik. A gyakorlathoz szükséges kompetenciák megszerzésében ilyenkor az adott üzem szakemberei biztosítják a szakmai hátteret. Az iskolák tangazdasági helyzete eltérő. A gazdasági okok miatt az mezőgazdasági oktatás szűkebb keresztmetszetét teszik csak lehetővé. Kevés iskolában van meg az a lehetőség, hogy a sertés, szarvasmarha, juh és baromfi állatfajok mindegyikét megfelelő állatlétszámban egy telepen tartva a gyakorlati képzés rendelkezésére álljon. A jelenlegi tanüzemekben történő oktatás során, sajnos hiányzik az az életszerű környezet, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy a szakmai képzés tökéletes legyen. Csak néhány munkafolyamatban tudnak a tanulók részt venni, nem látják át az állattenyésztési ágazat teljes vertikumát, a technológiai felszereltség szinte minden esetben messze elmarad a modern állattartási technológiáktól. Általános tapasztalat, hogy a gyakorlati képzést tartó oktatók felkészültsége kiváló, teljes szakmai elhivatottsággal, a legmesszebbmenőkig igyekeznek az esetenként szerény adottságok mellett is a szükséges ismereteket átadni. Kívánatos lenne növelni a tanulók gazdálkodókhoz történő kihelyezését. A külső gyakorlati helyeken ugyanakkor, a már elmondottak mellett, további problémák merülnek fel. Kevés az olyan gyakorló gazdaság, ahol szintén a teljes vertikumot át tudja látni a tanuló, és kevés olyan helyet találunk, ahol az oktatásra megfelelően felkészült és szakképzett gazdálkodó mellé lehet beosztani a tanulókat. Itt ugyan életszerű körülmények között tudja eltölteni a gyakorlati idejét a leendő szakember, de itt is csak részleges tudásra tehet szert. A gyakorlati képzést színvonalasan biztosítani tudó külső helyeken sem kívánatos azonban nagy értékű gépeken amatőrök gyakorlatoztatása. Ugyanez érvényes a nagy biológiai értéket képviselő tenyészállatok esetében is, ahol állathigiéniai okokból idegeneknek tilos (!) a telephelyre történő belépés, ill. az állatok megközelítése. Ez alapján pl. egyetlen sertéstelep megtekintése sem lehetséges! Az alapok elsajátításra a jól felszerelt tangazdaságokban van elsősorban lehetőség. Az alapismeretek és gyakorlati fogások biztos elsajátítása után a gazdaságok és telepek szívesebben fogadják és oktatják a tanulókat. Az üzemi gyakorlóhelyek előnye, hogy a hallgatók üzemi körülmények között tevékenykednek, és aktívan rész vesznek a termelő munkában. További cél az oktatásba bevont gazdálkodó szervek számának növelése, személyi és tárgyi feltételeinek ellenőrzésével a minőségi képzés előmozdítása. A tangazdaságok üzemeltetése nélkülözhetetlen az állattenyésztő szakképesítések alapjainak elsajátításában. Szerepük elvitathatatlan. Azonban finanszírozásuk nélkülözhetetlen feltétele a színvonalas oktatás megteremtésének, és ezzel összhangban az állattenyésztési ágazat fejlesztésének. 19

20 10.4. Gépesítés Az agráriumban használt gépek, berendezések technikai színvonala egyre magasabb, több helyen meghaladják a személygépjárművek szintjét is (pl. GPS a személygépkocsik esetében általában egy méter pontosságú, míg a mezőgazdasági gépeken öt centiméter pontossággal irányítja a gépeket). A szakmai képzés során fontos, hogy a végzett szakemberek ezeket a magas technikai szinttel rendelkező gépeket kezelni, karbantartani és javítani is tudják. Az agrárgazdasági gépészettel foglalkozó szakemberek alapvető feladata, hogy biztosítsák a termelési technológiához szükséges gépek, berendezések üzembiztos működését, üzemeltetését. A műszaki szakemberek tevékenysége alapvetően két részre bontható: a gépek üzemeltetése, valamint üzemeltetési feltételeinek biztosítása. A képzéssel szemben gyakran elhangzó érv, hogy a mai agrártermelésben használt gépekhez csak a szakszervizeknek szabad hozzányúlni, ezért nincs szükség a részletes műszaki felkészítésre. Ez a megállapítás igaz az egyes szerkezeti részekre, egységekre, amelyek javítása különleges eszközöket, felkészültséget, szerszámokat, berendezéseket igényel. Azonban a mezőgazdasági gépek (főleg a munkagépek) munkavégző egységei, keretés járószerkezetei, kiegészítő berendezései sokszor meghibásodnak, pl. váratlan akadályok, talajban lévő szilárd tárgyak miatt eltörik egy alkatrész, amit az adott esetben a gép kezelőjének, nagyobb meghibásodás esetén javítással foglalkozó szakembernek kell soron kívül megjavítani. A mezőgazdasági munkákat a termelési technológiák által, illetve a növény-, állatbiológiailag meghatározott időpontban kell elvégezni. A késlekedés súlyos károkat, veszteségeket, a termés pusztulását, vagy az állattartásnál az állat megbetegedését okozhatja. Nincs idő tehát a javító szakemberre várni, helyben, gyakran segítség nélkül, egyedül kell a nehéz feladatot megoldani. A nagyobb javításokat végző szakszervizek dolgozóinak is el kell sajátítani a termelés legfontosabb ismereteit, hogy a technológiai alapok birtokában, a növény, az állat igényét ismerve végezzék munkájukat. A magas elektrotechnikai, pneumatikai, hidraulikai rendszerek javításával kapcsolatos speciális szakértelem a gép feladatának, a munkavégzés rendszerének ismerete nélkül nem elegendő. A gépeket, a magas technikai rendszereket nem önmagukért, hanem az élővilág igényeinek minél magasabb kiszolgálása érdekében készítjük. Ezért az agrárszakképzésben a gépesítés területén is a többirányú alapozás megvalósítása a feladat. A gazdálkodó egységek olyan szakembereket alkalmaznak, akik elsősorban a gépek üzemeltetését végzik, a magasabb szakmai ismeretekkel rendelkezőket az üzemeltetésen túl a gépek karbantartásával és javításával is foglalkoztatják. Nagyobb gépparkot működtető gazdálkodó egységek már speciális szakmai tudással rendelkező munkavállalókat is alkalmaznak saját javító bázisukon a gépek, berendezések javítására, felújítására. Az agrárágazatban is megjelentek a gépjavítással foglalkozó szolgáltatók, ahol a nagy eszközigényt jelentő speciális javításokat végzik, ezek több esetben márkaképviseletek is. Így az agrárágazatnak a műszaki oktatás területén is többirányú feladattal kell számolnia, ennek megfelelő felkészítés szükséges az intézményekben. A tanulók nagy része komoly tanulási nehézséggel, motiválatlansággal küzd. Hiányzik a szakma iránti alázat, a legjobbnak lenni -re való törekvés. A gyakorlat terén tapasztalható a megfelelő begyakorlottság, a kitartás és a sikerélmény hiánya. A gazdálkodó egységeknél és a 20