Mentők Lapja. Szolgálat új vezetőivel. Elbeszélt történelem dr. Farbaky Iván mesél. Amīcus certus in rē incerta cernitur

Átírás

1 Amīcus certus in rē incerta cernitur Mentők Lapja december Az Országos Mentőszolgálat belső lapja Alapítva: 1887-ben Interjú a Szolgálat új vezetőivel Elbeszélt történelem dr. Farbaky Iván mesél 65 éves az Országos Mentőszolgálat Bajban ismerszik meg az igaz barát

2 Elismerések a Mentők Napján Az Országos Mentőszolgálat fennállásának 65. évfordulója alkalmából az alábbi dolgozók és szervezetek részesültek elismerésben. Mindig is a világot akartam megváltani Két szívért teszem Human life is too big to be lost Interjú dr. Temesvári Péterrel, az Országos Mentőszolgálat orvosszakmai- és oktatási igazgatójával. Közel húsz éve dolgozik a hazai sürgősségi ellátásban, volt mentőápoló, mentőtiszt III., kivonuló mentőorvos, a Magyar Légimentő Kft. ügyvezetőmajd orvos igazgatója. 8. oldal Dr. Burány Béla április eleje óta az Országos Mentőszolgálat új főigazgatója. Húszéves mentőszolgálati tapasztalata van, kinevezéséig a budapesti Honvédkórház sürgősségi betegellátó centrumában dolgozott vezetőként. Így vall magáról és munkásságáról. 4. oldal Idén májusban immáron 17. alkalommal rendezték meg a csehországi olomouci régióban a Rallye Rejvíz nemzetköz mentőversenyt, amely a sürgősségi ellátásban dolgozók legrangosabb megmérettetése. 16. oldal Impresszum Felelős kiadó: Dr. Burány Béla főigazgató Lapigazgató: Nagy Béla Szerkesztési munkatárs: Kis Ádám Munkatársak: Debrődi Gábor Fotók: Valics Dezső Két szívért teszem Az elhivatott, életét és vérét adja a betegekért Újjá kell éleszteni Mindig is a világot akartam megváltani A speciális elméleti és gyakorlati tudásközpont élén A szervezés jegyében Váltófutás dupla maratoni távon Szerkesztőség címe: 1055 Budapest, Markó utca 22. Kommunikációs és Pr Csoport Telefon: (06-1) /493 Újraélesztés banánföldön Mentők új Országos Rekordja Mariazelli zarándoklat Fract. fem. l.d Human life is too big to be lost éves az Országos Mentőszolgálat Extrém járművekkel a Zalán Elbeszélt történelem Vészhelyzetben is mindig zavartalan a mentés Tartalom

3 Milyen érzés Kresz Géza utódjának lenni? Én méltatlan utód vagyok, egy lapon sem szabad említeni minket. Ez ugyan zsigeri válasz volt, de így gondolom. Az én feladatom egyszerűbb. Mi inspirált arra, hogy ezt a nehéz feladatot vállald? Ezt a barátaim is megkérdezték tőlem, hiszen én belülről is látom ezt a szervezetet, nemcsak kívülről. Nagyon jól tudtam, hogy mit vállalok. Hogy igent mondtam, annak képletes szólva két szív az oka: egyrészt a beteg emberek szíve. A mi dolgunk a betegek mentése, a beteg emberek szívének mentése. Ezt a szívet jobban is meg tudjuk menteni a jövőben, mint ahogy eddig tettük. Tehát lehet és kell is ezt jobban tenni, mert ez az elvárás. A másik szív a bajtársainké, akiket a küldetéstudat hozott erre a pályára, s a szívük az, amely itt is tartja őket. Minden egyes napon látom a lelkesedésüket, amellyel télen-nyáron, hóban-fagyban, lehetetlen körülmények között mentik a menthetőt; ezek a szívek tartják össze és viszik a hátukon a Mentőszolgálatot. Úgy látod, úgy érzed, még mindig van mentős szív? Ha ez nem volna, akkor végünk lenne. Nem hogy van, de ez az éltető erő. Ez a Két szívért teszem Dr. Burány Béla április eleje óta az Országos Mentőszolgálat új főigazgatója. Húszéves mentőszolgálati tapasztalata van, kinevezéséig a budapesti Honvédkórház sürgősségi betegellátó centrumában dolgozott vezetőként. Így vall magáról és munkásságáról. szervezet az elmúlt év alatt szépen lassan megöregedett és mára kritikus állapotba került. Ezt csak ez a lelkület, ez a szív, a mentők szíve tudja kihúzni a bajból. Mit jelent az, hogy kritikus állapot? Az ember biológiai szempontból akkor kerül kritikus állapotba, ha alapvető életműködéseivel baj van: a légzése, a keringése, a tudata károsodik. Egy szervezet is, mint a Mentőszolgálat, akkor van kritikus állapotban, ha alapvető működése bajba kerül. Nemcsak a támogató háttértevékenységek, hanem az a küldetés is veszélybe kerül, amiért annak idején létrejött. Ez a vezetés azt a feladatot szabta magának, hogy meghatározza: mi a küldetése a szervezetnek. Miért van Országos Mentőszolgálat, miért jött létre. Sokat gondolkodtunk, s végül egy bonyolult mondatot írtunk meg. Ez a mondat, ez a küldetés közkézen forog, ismert. Majd rájöttünk, hogy amit mi újra kiizzadtunk magunkból, azt az elődeink a címerünkbe belefogalmazták: Országos, Mentő, Szolgálat. és egy magyar zászló. Országosan egységes eszközök, egységes szakember gárda, gondolkodás, egységes szakmai irányelvek. Mentő, mert ezzel foglalkozunk és az a feladatunk, hogy a mentést professzionálisan műveljük és nemcsak szűkebb értelemben, hiszen jelenti ez a mentéshez társuló számos egyéb tevékenységet is, amely a mentést befolyásolja. A harmadik szó a szolgálat: nem profit-orientált, szolgáljuk a küldetésünket, szolgáljuk a magyar embereket, a magyar társadalmat. S mellette a magyar zászló azt jelenti, hogy ez hungarikum. Ilyen kevés helyen van, s régen ezt csodálták is, de dicsfényünk megkopott. A mi dolgunk az, hogy ezt a fényt visszaszerezzük a szervezetnek. Ez nem megy máshogy, csak belülről. Nekem nagyon sokat jelent és munkámban nagyon meghatározó bajtársaink szeme, bennük van az a csillogás, amely ki fogja fényezni ezt a címert újra. Hogy lehet kifényezni ezt a címert újra? Úgy, hogy soha nem tévesztjük szem elől a küldetést. Az a cél, hogy a legtöbb betegnek a legtöbb jót nyújtsuk. Ezért jött létre ez a szervezet, ezért vagyunk mi itt. Az a dolgunk, hogy a bajtársaink, akiket kiküldünk egy-egy feladathoz, a legfelkészültebben érkezzenek. Minden támogatást adjunk meg nekik, hogy ott ők legyenek a lehető legprofesszionálisabbak, s teljesítményük a legmagasabb szintű szakmai elvárásnak is megfeleljen. Minden, ami ezt szolgálja, az jó, ami ez ellen van, az nem. Azért került kritikus állapotba a szervezet, mert már a végpontokon is baj van. Ez mit jelent? Azt, hogy szakmailag hihetetlen heterogén a szervezet. Minden adat azt bizonyítja, hogy a helyszíneken nap mint nap vannak kiváló teljesítmények egy-egy betegnél, és vannak csapnivaló megnyilvánulások. Ez már önmagában is sérti az esélyegyenlőséget. Mondjon erre példát! Vannak szakmai irányelvek, amelyeket követnünk kellene. Például: a tartósan, mélyen eszméletlen betegeknél az intubáció alapelvárás az eset- és a rohamkocsi szintjén januárjában az eset- és a rohamkocsik személyzete a helyszíneken az ilyen betegeknek csak 50 százalékát intubálta. Mikor alaposan megvizsgáltuk, hogy a kötelező ellátásból mi valósult még meg e betegek esetében a mentés során, csapnivaló adatokat kaptunk. Amikor kineveztek, kértem, mérjük meg, most mi a helyzet. Nem változott sokat. Ezért döntöttünk úgy, hogy a szakmai ellátásunkat is fejlesztjük. Ennek óriási erőforrás igénye van mind a bajtársak, mind a szervezet oldaláról. Elindítottunk egy programot, amelyben 1000 orvos és mentőtiszt, valamint 1500 ápoló képzése kezdődött meg. Újratanítjuk az eset- és rohamkocsik személyzetének az intubációs eljárás egy új, nemzetközileg elfogadott és széles körben használt változatát, egyben azt a feladatot adtam a szakágért felelős igazgatónak, hogy jövő év májusáig mérhető módon javítsuk meg a példában említett eredményt. Ez azt jelenti, hogy az ápolók fognak intubálni? Nem. Az intubáció egy tipikus mentős feladat, ráadásul csapatmunka, mint ahogy minden a helyszínen. A csapatban meghatározott szerepek vannak, mindenkinek tudni kell a saját dolgát. Mivel ez az a tudás, ami megkopott, egységeink nem képesek minden esetben megvalósítani a szakmai elvárásnak megfelelő gyakorlatot. Ezért kell őket újraképeznünk. Ez nem elméleti ismeretszerzést jelent, abban ők jók, hanem gyakorlat-orientált feladatmegoldás, hiszen a mentőszolgálat embereinek nap mint nap, adott szituációban kell bizonyítaniuk tudásukat. A már megkezdett képzésekről nagyon pozitív viszszajelzések érkeznek, köszönhetően a gyakorlat-orientáltságnak. Szeretném kihangsúlyozni, hogy a képzés soha nem cél! A képzés eszköz. A cél az, hogy a betegeinknek a lehető legjobb legyen. Ezért nem azt kértem az igazgatótól, hogy képezzen, hanem, hogy javítsa meg az adatainkat. Ez nagy feladat ilyen rövid idő alatt, mert ami 20 év alatt kopott ki a rendszerből, azt fél év alatt visszahozni nagyon nehéz. Ez nem csak a szakmánkra igaz, hanem a kocsiparkunkra, a munkaruhánkra, a bérhelyzetünkre és mindenre, ami év alatt a kritikus állapotig jutott itt. És miközben arról döntünk, hogyan kell a helyszíni tevékenységünkön javítani, dolgoznak köztünk olyan bajtársak, akik világbajnokságot nyertek. (Rallye Rejvíz a szerk.) Az egységesítés nálam nem átlagosat jelent, hanem hogy világbajnok szinten mentsen a mentőszolgálat minden egyes bajtársa. Ezt értem professzionalitás alatt a helyszínen. De ehhez nekünk akik ezt a szervezetet vezetjük minden meg kell tennünk, hogy támogassuk azokat, akik a gátakon dolgoznak. A szervezet kritikussága igaz támogató folyamatainkra is, hiszen ezek sem működnek rendesen. Nem megfelelőek az eszközök, a védőeszközök, a megrendeléseket a hiánygazdálkodásból öröklött mechanizmus irányítja: ha százat kértek, kaptak ötvenet, de nekik csak negyven kellett volna. Mi e helyett azt mondjuk: annyit rendelj, amennyire szükséged van, cserébe mi annyit adunk, amennyit rendelsz. Megengedhetetlen, hogy miközben valamiből többlet van az egyik helyen, és a szavatosság lejárta után megsemmisítik, addig a másik helyen ugyanaz hiánycikk. Több tízmillió forintot dobunk ki így évente. Ezek megoldására változások kellenek. Melyek lesznek ezek a szervezeti változások? Szeretném hangsúlyozni, hogy a szervezet kritikus állapotba csúszása nem egy vagy néhány személy felelőssége. Egy hosszú folyamat eredménye, amelyben mindannyiunk felelőssége benne van. Ezért is döntött úgy a fenntartó, hogy nem vezetőváltásra, hanem vezetésváltásra van szükség, s érkezett több igazgató egyszerre jól körvonalazható, meghatározott feladatokkal, amelyeket keményen határidőztünk. Meghatároztuk mind szakmaiságunk, mind a támogató folyamatok mentén elvégzendő feladatokat és céltudatosan haladunk előre. Az új vezetéstől azt kértem, álmodjuk meg most azt a mentőszolgálatot, amelynek létrehozására van öt évünk és 2017 végén a karácsonyfa alá tudjuk tenni. Ez a cél. N.B HIVATÁS AZ ÉLETÉRT Az Országos Mentőszolgálat küldetése, hogy a magyarországi menésügy hagyományait követve, bajtársi szellemben, fegyelmezetten és a feladat iráni alázattal biztosítsa a rászorulók számára az adott szükségletnek megfelelő sürgősségi betegellátást, hatékonyan és átlátható módon hasznosítva az erőforrásait, összehangolva az ellátásban résztvevő más szervezetek és szereplők tevékenységét. 4 Mentők Lapja december 5

4 A Pécsi Orvostudományi Egyetemen harmadéves voltam, mikor kötelező gyakorlatra érkeztem a Pécsi Mentőállomásra. Ott azonnal beültettek egy mentőautóba. A második útkereszteződésnél tudtam meg kivonulás közben, hogy tömeges bányabalesethez megyünk a Zobákbányához. Nem a szirénaszó, hanem az első nap történései miatt eldőlt: sorsom az Országos Mentőszolgálatnál folytatódik. Dr. Farbaky Iván a Baranya megyei mentőszervezet vezető főorvosa indított el mentőszolgálati pályámon. Tőle tanultam meg a beteg tiszteletét és szeretetét, igényes szakmai szemlélete máig megmaradt bennem. De tisztességből, szakmaiságból és emberségből számos beosztottamtól is tanultam, s ezek a tapasztalatok hitet adtak az átmeneti kudarcok idején. Pécsről Győrbe kerültem állomásvezető főorvosnak, majd Veszprémben lettem a mentőszervezet főorvosa. Helyettesítettem Fejér, Győr és Zala megyében. A régiók megalakulásával a Közép-Dunántúli Mentőszervezet Regionális igazgatója lettem. A Győrben, Veszprémben, Zalaegerszegen eltöltött évek életem szép és eredményes időszakai voltak. A főnöknek és a beosztottaknak is kellemetlen a vezetőváltás. Az új vezető más szemlélete többnyire beindítja a fluktuációt. Ezt én is átéltem, de a mellettem maradókból olyan gárda kovácsolódott, akiket a bajtársi szellemiség és a betegcentrikusság jellemzett. Később ezt régiós szinten is sikerült megvalósítani. Ma ez már életforma. Nem volt egyszerű a régióban három különböző szintű szakmaiságot, szellemiséget egy színvonalra hozni. Figyeltem arra, hogy a csatlakozó két megye többet és hamarabb kapjon. Ez nem történhetett volna meg a Veszprém megyei bajtársak teljes támogatása nélkül, amiért mai napig hálás vagyok nekik. Az első KIM kocsi Móron indult, a rohamkocsi plusz felszereléseket kapott Fejér és Komárom megyében. A régióban egy év alatt elértem, hogy minden mentőkocsira félautomata defibrillátor, motoros leszívó és pulsoxyméter került és sorra épültek az új mentőállomások. Hiszem, hogy sikereket csak összefogással, példamutatással lehet elérni. E sikertörténethez kellett a megyei és helyi vezetők beleegyezése is. Az elhivatott, életét és vérét adja a betegekért Dr. Czirner József operatív igazgató Idén Dr. Burány Béla főigazgató bajtárs megkeresett azzal, hogy vállaljak szerepet az OMSZ új vezetésében. Miután megbeszéltük a feladatokat, a szerepeket, a feltételeket, s nézetünk 100 százalékban egyezett, elvállaltam az operatív igazgatói posztot. Feladatom a mentőszolgálat mindennapi működésének szervezése, országos irányítása, többek közt a speciális kocsik elosztása, roham-, eset-, MOK, a légi mentők, mentőgépkocsik munkájának összehangolása. Az igazgatóság munkájában vannak átnyúló területek, ilyen a mentőeszközök, gyógyszerek, kocsik célszerű átcsoportosítása, speciális egységek elhelyezése, működtetése. Hangsúlyoznom kell, hogy az OMSZ-nál nem egyszemélyi vezetés van, a vezetők azonos szemlélettel, azonos elvek mentén vezetik területüket. A felelősség természetesen adott feladatokban egy személyhez kötődik. Nem volt egyszerű a kijelölt út, hisz olyan váratlan dolgokra kellett koncentrálnunk, mint a legnagyobb eddigi árvíz, mely több régiót is érintett, s ez idő alatt az operatív szervezésnek éjjel-nappal helyt kellett állni. Természetesen sok feladatunk van még. Elhivatottnak és erősnek érzem magam. Azt mondják, hogy abból lesz a jó hajóskapitány, aki a padlósikálásnál kezdte matrózinasként. A rám bízott feladatokat soha nem parancsuralmi rendszerben oldottam meg. Azt azonban alapnak tekintem, hogy a munka nem lehet kérdés, azt maximális szakmaisággal kell elvégezni. Akik ismernek, tudják rólam, hogy csak a 100 ázalékos teljesítményt tudom elfogadni, melyet magamtól is elvárok. Nem én, az ellátandó beteg kívánja a maximális ellátást. Aki ezt nem fogadja el, annak nincs helye ebben a kötelékben, azonban aki ezeknek a követelményeknek eleget tesz, azt meg kell becsülni erkölcsileg és anyagilag egyaránt. Szeretném elérni, hogy az ország minden pontján a betegek magas szintű, azonos elvek alapján történő szakmai ellátásban részesüljenek! Szakmaiságot, ápolt küllemet, jólöltözöttséget, a betegek iránt szeretetet, a beteg és hozzátartozó irányába sugárzó empátiát, szabálytiszteletet várok el bajtársaimtól. Olyan kollektívát szeretnék kialakítani, amely elhivatott, életét és vérét adja a betegekért és az OMSZ-ért. Az OMSZ szervezése, működése, irányítása a 70-es éveket tükrözi. Az országban megváltoztak a körülmények az infrastruktúra, az ipari, közlekedési, népességi, a kórházi ellátási struktúrák. Elengedhetetlen, hogy olyan segélykocsi rendszert építsünk ki a mentőmopedtől a helikopterig, amely mindenki számára elérhető. Célunk, hogy minél több lakoshoz jusson el a magas szintű szakmai ellátás, így biztosítva az esélyegyenlőséget. Ahol az OMSZ alulszervezett, ott örömmel fogadják majd a változásokat, ahol átlag feletti, ott nyilván nem nézik jó szemmel az átszervezést, amelynek alapja egy tényszerű adatokra épülő felmérés eredménye lesz. A MOK rendszer bevezetéséhez szükséges felmérések napjainkban is folynak. Az OMSZ vezetésének nagy szüksége van minden kiváló dolgozójára, ám nyilván lesznek átcsoportosítások. A jól képzett gazdasági műszaki szakemberek biztos, hogy feladatot kapnak decentralizáláskor. Lehetőséget szeretnénk teremteni az állomásvezetők adminisztratív segítésére is, hisz jelenleg egyes szakemberek nem szakmai feladatokat látnak el. A rohamkocsi működtetése vagy orvos MOK-ra ültetése néha gondot okoz, miközben az orvosok, mentőtisztek egy része állomásvezetőként vízórát olvas le, vagy pólót igényel. Arra törekszünk, hogy az OMSZ minden dolgozója megtalálja helyét és jól érezze magát a szolgálatnál. N.B Újjá kell éleszteni Dr. Sepsey György gazdasági igazgató az OMSZ gazdálkodásáról Budapesten, Soroksáron született, 1956-ban, két testvére, egy nővére és egy iker bátyja van. A gimnáziumot a csepeli Jedlik Ányos Gimnáziumban angol szakon végezte, majd felvételizett a Marx Károly Közgazdaság Tudományi Egyetemre. Az egyetem elvégzése előtt 11, majd utána 7 hónap katonai szolgálatot teljesített. A katonaság után a Központi Statisztikai Hivatalban kezdett dolgozni. Számos munkahelye volt, különböző beosztásokban: Ernst & Young vezető tanácsadó, Állami Vagyonkezelő Rt. stratégiai ügyvezető igazgató, MTI kereskedelmi igazgató, Investel Zrt. vezérigazgató, ViDaNet Zrt. vezérigazgató, Sportlétesítmények Zrt. vezérigazgató. Büszkén említi a Herendi Porcelán Gyár privatizációját, ahol ő dolgozta ki a munkavállalói tulajdonlási koncepciót. Ennek értelmében a dolgozók kapták a részvények 75 százalékát, egy részvényként, amely mindig a manufaktúra dolgozóit illeti meg, nem örökölhető, nem eladható csak a dolgozói körben. Szakközgazdász közgazdaságtan tudományból doktorált. Legutóbbi munkahelye a Honvéd Kórház, ahol másfél évig volt parancsnok gazdasági helyettes A Honvéd Kórház rosszabb helyzetben volt, mint jelenleg az OMSZ, mert 8,5 milliárd Ft adósságot halmozott fel. Véleménye szerint az OMSZ egy nagyvállalat, mely olyan kritikus ponthoz érkezett, ahol változtatni kell a munkafolyamatokon és a döntéstámogatás rendszerén. A munkafolyamatokat ésszerűsíteni kell. Az OMSZ gazdasági műszaki területének az a feladata, hogy a kivonuló dolgozók a munkájukhoz minden szükséges eszközt, támogatást megkapjanak. Számtalan munkafolyamatot át kell szervezni, erre egyik jó példa az OMSZ beszerzése. Háromhavonta szállítunk ki gyógyszereket a megyékbe, melyet a megye eljuttat mentőállomásaira. Az OMSZ-nak 60 napos számlafizetési határideje van. Tehát a 3. havi mennyiséget egy hónappal előbb kifizetjük, mint felhasználjuk. Ez millió forint többletkiadást is jelenthet. A magyar egészségügyi logisztika lehetővé teszi, hogy a megyébe havonta szállítsunk állomásszintű kiszerelésben. Így ha havonta szállítunk az állomásokra, tehermentesíteni lehet a Központi Raktárt. A megyében olyan elosztó pontokat kell létrehozni, amelyek kritikus helyzetben ki tudják szolgálni a mentőállomásokat. A vezetésnek fontos változtatni a tervezésen és keretgazdálkodást kell folytatnia. Jelenleg nincs megfelelően alátámasztott költségtervezés az OMSZ-nál. A személyi jellegű kiadásaink elérik az OMSZ költségvetésének 85 százalékát. A támogató rendszer lehetővé teszi, hogy előre személyekre megtervezzük a kifizetéseket és ezek nagyságát. Szeretnénk oda eljutni, hogy a fenntartó és az érdekképviseletek szembesüljenek azzal, hogy amit a költségvetés tartalmaz sze- mélyi jelleggel előirányzatként elég-e a tényleges jellegű kifizetésre, vagy nem. Belefér-e a MÖSZ megállapodások kifizetése a költségvetésbe? Tudunk-e fedezetet képezni a továbbképzések támogatására. Az Oktatási Osztály a képzést 350 millió forintra becsüli éves szinten, amely nincs benn a költségvetésben. Tavaly sem szerepelt ilyen jellegű összeg a költségvetésünkben. Dolgozunk a keretek régiós szintű leadásán, elosztásán. Szeretnénk, ha bizonyos keretek a mentőszervezetekhez kerülnének, és részben önállóan gazdálkodnának. Jelenleg ehhez még nincsenek meg a feltételek. Át kell alakítani a számlarendünket, számviteli politikánkat. Differenciáltan kell megoldásokat keresni: van, ahol megyei szintű keretet kell meghatározni, van ahol régióst. Attól függ, milyen költségvetési célt szeretnénk felhasználni a döntésekhez. Mit szeretnénk leosztani a főigazgatósághoz, mit a megyére, mit a régióra. Uniós forrásból kapott az OMSZ támogató rendszert a folyamatok kialakítására, ez segíti a hozzáférhetést, a kontrolling rendszer kialakítását és a folyamatos visszacsatolást. Sürgősségi keretet hoztunk létre a mentőkocsik javítására. Idén áprilisban a szervizre váró gépkocsik száma elérte a 180-at. Hosszú volt az átfutási idő a megrendelés és a javítás között. A sürgősségi keret esetében 80 ezer forint alatti javításokról a műszaki vezetők döntenek a keret erejéig. Ilyen sürgősségi keretet szeretnénk más területeken is kialakítani. A motor revízióknál nagyobb összegeket kell kifizetni, ezek engedélyezését 48 óra alatt kell megvalósítani. Sajnos anyagi tartalékaink nincsenek. Jövőre sem számíthatunk a jelenleginél több forrásra, egyedüli többletként jövő évben új műszerek beszerzésére 250 millió forint áll rendelkezésre. A kontrolling kiépítése a jövő év legfontosabb feladata. Kontrolling csak akkor létezik, ha tervezünk és a terv megvalósítását folyamatosan követjük. Erre egy példa: ha kötünk egy szerződést oktatásra, harmadik féllel, külső intézménnyel, rögzítjük, hogy hány főt fogunk oktatni, milyen órabért kérünk és melyek a dologi költségei. A kontrolling feladat az, ha megtörténik az oktatás, mutassa be, hogy milyen bevételt kaptunk, fedezi-e a költségeket. Ne történhessen meg az, hogy az oktatóknak többet fizetünk, mint a bevétel. A teljesítéseknél meg kell nézni, hogy a bevétel összhangban van-e a ráfordítással. A kontrollingnak állandóan figyelni kell, hogy a terv megvalósítása miként halad. Az eltéréseket jelezni kell a vezetésnek, javaslatokkal együtt. Mindent összevetve az OMSZ jelenlegi gazdasága olyan állapotban van, melyet újjá kell éleszteni. Ez a gazdasági vezetés feladata. N.B. 6 Mentők Lapja december 7

5 A hazai egészségügyi intézmények, így az Országos Mentőszolgálat is, komoly anyagi gondokkal küzdenek. A mentőszolgálat esetében havi 300 millió forintos hiányról beszélnek, a Világgazdaság egy május végi cikke napi működési gondokról ír. Naivitásnak tűnik egy ilyen helyzetű cég esetében a világ megváltásáról beszélni. Naivnak már sokszor neveztek. Ha lehetek picit elnézőbb, inkább álmodozónak tekintem magam. Azt gondolom, hogy bármilyen nehézségek között is, de működik ez a szervezet, mert sokkal fontosabb annál, minthogy lemondjunk róla. Életek mentésével, bajbajutott emberek helyszíni ellátásával foglalkozunk, ők pedig számítanak ránk. Dr. Burány Béla kinevezésekor az államtitkár egyfajta gyorsításról, sebességváltásról beszélt. Mit jelent ez orvos-szakmai oldalon, milyen tervek mentén képzeli el a jövőt? Az egy menedzsment szintű cél, hogy két területen előre lépjünk az orvosszakma területén. Az egyik általánosabb: javítani szeretnénk a helyszíni ellátás színvonalán és az esélyegyenlőségen. Ez azt jelenti, hogy szeretnénk elérni, hogy időés térbeli elosztástól függetlenül magasabb színvonalú ellátást tudjunk nyújtani a betegeknek. Ehhez nagyon sok mindenre van szükség, de ezeknek csak egy része anyagi természetű. Abban hiszek, hogy csak olyan munkatársunk van, a helyszíni ellátók mind olyan emberek, akik ezt a feladatot, ezt a szolgálatot a hivatásuknak Mindig is a világot akartam megváltani dr. Temesvári Péter, az Országos Mentőszolgálat orvos-szakmai- és oktatási igazgatója Közel húsz éve dolgozik a hazai sürgősségi ellátásban, volt mentőápoló, mentőtiszt III., kivonuló mentőorvos, a Magyar Légimentő Kft. ügyvezető- majd orvos igazgatója. Tizennyolc hónapot szolgált a londoni HEMS (Helicopter Emergency Services, Légimentők) kötelékében, dolgozott sürgősségi osztályokon itthon és külföldön egyaránt. Szenvedélye a mentés. Ezt a felkérést mégis azért vállalta el, mert mint mondja mindig is a világot akarta megváltani, ennél jobb lehetősége még nem volt rá. érzik és vágynak arra, hogy minél jobb ellátást nyújtsanak. Vágynak arra, hogy többlettudást adjunk nekik, hogy az eszközök, amelyekkel dolgoznak megfelelőek legyenek és magas színvonalúak, és összességében azért vannak, hogy a betegellátás színvonala magasabb legyen. Magyarul: a szándék megvan és ez nagyon nagy erőforrás. Abban is hiszünk, hogy a tanulási szándék is megvan, hogy kollégáink nem elégszenek meg azzal tudással, amellyel jelenleg rendelkeznek, hanem szeretnének továbblépni. A célunk az, hogy ehhez a magasabb színvonalú munkához, a fejlődés lehetőségéhez minden eszközt a kezükbe adjunk. Szabad-e ilyen helyzetben, ennyire nehéz helyzetű emberektől még többet kérni, tisztességes dolog-e rájuk alapozni? Nemcsak kérni szeretnénk tőlük, adni is szeretnénk nekik. Szeretnénk, hogy amikor kivonul egy mentőegység a helyszínre, akkor annak tagjaiban ott az árokparton mindegy, hogy hol és mikor olyan segítséget kapjanak az OMSZ szakmai vezetésétől, hogy ne legyen kétségük afelől, hogy adott pillanatban adott beteggel mit kell tenniük. Ez az egyik segítség, amit meg kellene adni nekik, ez a Szabványos Eljárásrendeknek a lényege. Nem az, hogy uniformizálunk, protokollizálunk, hanem támaszt adunk, fogózkodót, hogy mindig legyen hová fordulni. Ugyanilyen segítséget jelent a kiépítés előtt álló telefonos konzultációs rendszer, valamint ha kicsit távlatokban gondolkodunk, hogy előre tudnak lépni, oktatásokon tudnak részt venni, képezni tudják magukat. Az már nem az orvosszakma dolga, hogy ez az előmenetel anyagi megbecsüléssel is járjon, de véleményem szerint ez a két dolog elválaszthatatlan egymástól. Magyarul: ez egyfajta életpálya modell szakmai szempontból is. Képzésekről esett szó, a TIOP projekt keretében több korszerű képzési központ létesül az országban, a hírek szerint lesz egy mobil képzési állomás is. Ön részt vesz a projekt előkészítésében, megvalósításában vagy inkább az üzemeltetés lesz a feladata? Az utóbbi. Az én feladatom előre láthatólag az lesz, hogy a képzésekhez, amelyekhez az infrastruktúrát valóban a TIOP pályázat biztosítja, a képzési tartalmat az igazgatóság hozza létre. Ez komoly kihívás. De ahogy ebből a történetből látszik, ez csapatmunka, sok tényező és sok résztvevő együtt munkálkodása szükséges. Itt van oktatási-tartalom kérdés vagy feladat, oktatás-szervezési feladat és az ehhez kapcsolódó infrastruktúrával ezeket a képzéseket le is kell bonyolítani. Talán az sem titok, hogy a kormányzat egy nagyszabású, átfogó Sürgősségi Akadémiát szeretne létrehozni. A képzések, amelyeket említett, ha megvalósulnak, adnak-e majd valódi bizonyítványt, kézzelfogható, a későbbiekben hasznosítható, elismert tudást. Bővülnek-e a kompetenciák vagy ez csupán szervezeten belüli lehetőség? A kompetencia-fejlesztés szervezeten belüli feladat, a szervezeten belüli kompetenciák fejlesztésére és fenntartására szolgálnak. Ehhez nincs szükség a Sürgősségi Akadémiára, ez a folyamat elkezdődött az Országos Mentőszolgálat struktúráján belül. A kollégáink által bővíthető kompetenciák a szervezeten belül fognak feljogosítani tevékenységekre. A kérdés inkább arra vonatkozott, hogy ezek akkreditált képzések lesznek-e, a mentőápolók esetében beépítve mondjuk az OKJ rendszerbe, vagy az OMSZ belső képzései lesznek. Az OKJ rendszerű képzésekben részt szeretnénk venni, de ezek a képzések amelyekről beszélünk, a kompetencia-fejlesztő képzések az OMSZ belső képzései. Távlati célom és ennek nagy lendülettel láttunk neki, hogy egy szakmai minőségfejlesztési rendszert építsünk ki a Mentőszolgálaton belül. Ez nagyon sok elemből áll, de az egyes elemeket fokozatosan be lehet vezetni. Megpróbálom egy példával elmagyarázni: az egyik legnagyobb problémánk, hogy a mentőszolgálat munkatársai helyszíni ellátók munkájuk során szinte semmi másra nem támaszkodhatnak, csak magukkal hozott tudásukra. Olyan tudás birtokosai ők, amit megkaptak az iskolában, megszereztek egymástól, utánanéztek, képezték magukat, de a szervezet ehhez a tudáshoz nagyon keveset tett hozzá. Ráadásul mivel a szakmai szabályrendszer is meglehetősen hiányos ez nagyfokú heterogenitást eredményez, Sokszor a helyszíni ellátót komoly nehézségek elé állítja. Azt szeretném, ha a magukkal hozott tudáshoz saját oktatási pillért tudnánk építeni, hogy javuljon a színvonal és az egységesség. Természetesen ehhez a saját képzési pillérhez szükség van saját eljárásrendekre, amelyekre meg szeretnénk tanítani munkatársainkat. A szervezett iskolarendszerű képzés amelyben ápolóink, mentőtisztjeink, orvosaink részesülnek hitem szerint jó színvonalú képzés, de nem készíti fel őket mindenre, ami a Mentőszolgálatnál feladatként rájuk vár. A mi dolgunk, hogy e mellé a tudás mellé többlettudást és többletképességeket igyekezzünk tenni. Ezek szerint az ellátás során többletlehetőségeik lesznek? Igen, ha ez alatt azt értjük, hogy a betegeket egységesebben magas szinten látják el. Lássuk be! Ha különbségek vannak az ellátás színvonalában, azért az egyént nem tehetjük felelőssé. Jelen helyzetben semmiképp. Azt a kollégát, aki nem a kor szakmai követelményeinek megfelelően tudja a beteget ellátni nem hibáztathatjuk, hiszen nem adtunk neki segítséget ahhoz, hogy ezt a célt elérje. Szakmai minőségfejlesztési elem még, hogy folyamatainkat, tevékenységünket objektív mérőszámok, indikátorok segítségével mérjük. Nézzük meg és lássuk, hogy mit is csinálunk valójában, ellenőrizzük saját munkánkat! Csak így tudjuk aztán a javulást, a fejlődést kimutatni. Ezek a csúnya idegen szóval klinikai auditnak nevezett folyamatok hihetetlen jelentőségűek a valós előre lépés szempontjából. Jelenleg folyamataink nincsenek kellőképpen felmérve ahhoz, hogy azonosítani tudjuk erősségeinket, hiányosságainkat. A papír és toll alapú, a humán erőforrás szubjektumára alapozó adatgyűjtési rendszer, majd ezeknek az adatoknak a nem kezelése hisz a Mentőszolgálat jelenleg e kincset érő adatokat félreteszi olyan hiányosságok, amelyektől sötétben tapogatózunk mikor változtatási döntéseket hozunk. Ezt feltétlen meg kell változtatnunk és ennek az alapja az elektronikus adatgyűjtés. De ezzel meg kell várnunk a szolgálatnál zajló digitális forradalmat, amelyet a MIR projekten belül a mentésirányítási- és betegdokumentációs rendszer megújítása fog jelenteni. Sokan azt gondolják, a MIR csak a mentésirányításra vonatkozik. A mi területünkön ennek messze nagyobb jelentősége van. Az elektronikus betegdokumentáció, elektronikus esetlap segítségével olyan adatbázist tudunk létrehozni, ami nem csak nekünk segít abban, hogy auditáljuk tevékenységünket, hanem nemzetközi összehasonlításban is jelentős méretű, kutatható adatbázis fog rendelkezésünkre állni. Az Mentőszolgálat egyik legfőbb erőssége, egyedülálló teljesítménye, hogy egy országos rendszer keretén belül ekkora szervezetet mozgósít, ahol egységes elvek mentén, egységes dokumentációs rendszert használva helyszíni betegellátás zajlik. A helyszíni sürgősségi ellátásnak a nemzetközi szakirodalomban fellelhető kutatási adatai nagyon gyérek és ez nagyon sok helyen azért van, mert az adatbázisok túlságosan kicsik. Azt szeretnénk, ha az Országos Mentőszolgálat adatbázisa forrásul szolgálna hazai és nemzetközi kutatásokhoz a prehospitális sürgősségi ellátás területén. Az erre irányuló nemzetközi együttműködéseket már kiépítettük, most már csak azt várjuk, hogy ezt a kincset európaivá tudjuk tenni. Kis Ádám A Sürgősségi Akadémia projekt célja olyan egységes, decentralizált szimulációs oktatási rendszer és ennek hátterét képező bázisok, módszertani központok létrehozása, melyek korszerű technológiai- és módszertani hátteret biztosítanak mind a laikusok oktatásában, mind az egészségügyi, ezen belül a sürgősségi szakemberek képzéséhez és továbbképzéséhez. 8 Mentők Lapja december 9

6 A Projektigazgatóság egy olyan speciális elméleti és gyakorlati tudásközpontként fogalmazható meg, melynek feladata az európai uniós forrásokból megvalósuló fejlesztési programok megtervezésének, sikeres kivitelezésének irányítása, végrehajtása az OMSZ igazgatóságaival, szakosztályaival, valamennyi mentődolgozóval együttműködve. A projektek előkészítését és megvalósítását végző irodák eddig az OMSZnál különböző struktúrában, alárendeltségekben és elnevezésekkel működtek. Jelenleg valamennyi uniós forrásból megvalósuló projekt kivitelezése egy szervezeti egységhez, az önálló igazgatóságként közvetlenül a Főigazgató hatáskörébe tartozó Projektigazgatósághoz tartozik. Így a szükséges döntések a legrövidebb idő alatt megszülethetnek, nincsenek felesleges, időigényes átkapcsolások. A speciális elméleti és gyakorlati tudásközpont élén Dr. Gyöngyösi Péter projektigazgató 1959-ben születtem Székesfehérvárott, itt jártam középiskolába is. Budapesten végeztem el a Semmelweis Orvostudományi Egyetemet 1985-ben. Előtte két évig voltam mentőápoló a Székesfehérvári mentőállomáson. Egy évig mentőszakápoló képzésben is részt vettem. Az egyetem alatt a nyári időszakban mentőápoló voltam ben mentőtiszt III, 1985-ben mentőorvos lettem Székesfehérváron ben szakvizsgáztam oxiológiából, 1997-ben pedig honvéd- és katasztrófa orvostanból ben egészségügyi szakmenedzser végzettséget szereztem. 91-től a Fejér megyei Mentőszervezet vezető főorvosa lettem, között Komárom megyét is vezettem. Ezt követően egy évig Székesfehérváron állomásvezető voltam, utána kivonuló mentőorvos, emellett a Főigazgatóságon az OMK-ban is dolgoztam szakértőként, 2005-től 2008-ig januártól az OMSZ Főigazgatóságán közvetlen főigazgatói alárendeltségben lettem projekt koordinátor től koordinációs vezetőként dolgoztam, majd 2013 áprilisától megbízást kaptam az újonnan létrehozott Projektigazgatóság vezetésére. Az intézményi fejlesztést célzó projektek gondolata az úgynevezett projektötlet az OMSZ-nál őszén, az egészségügyi ellátás átszervezési programja kapcsán merült fel. Kezdettől fogva részt vettem ebben a folyamatban, azaz tevékenyen közreműködtem mind a koncepció felvetésénél mind megalkotásánál. Később részt vettem a pályázatok előkészítésében. E munka folyamán megtanultam, mit jelent az európai uniós projekt fogalma, milyen szabályozó és intézményi környezetben zajlik a tervezés és a megvalósítás, hiszen ez volt az idei év végéig tartó első uniós támogatási időszak kezdete, a szabályok és a programok kidolgozásának időszaka. Az európai uniós támogatású fejlesztési projektek előkészítésének és végrehajtásának egyaránt speciális szabályai vannak. Ezek ismerete és fegyelmezett betartása nélkül lehetetlen a projekt sikeres megvalósítása. Tekintettel arra, hogy az OMSZ felépítése és működése is egyedi, a sikeres projektmenedzseléshez ismerni kell az OMSZ-ot is a megfelelő szakképesítés és egyéb ismeretek mellett. Tanulmányaim, tapasztalataim és 30 éves mentőszolgálati múltam, vezetési gyakorlatom a feladat elvégzésére alkalmassá tesz. Az Országos Mentőszolgálat eddig három uniós projektet valósított meg: 2008-ban konzorciumi tagként vettünk részt az Észak-Alföldi Régióban az egészségügyi intézmények integrált informatikai rendszerének (IKIR) kialakításában. Ennek révén a régió megyeszékhelyi irányító csoportjai lehetőséget kaptak a gyógyintézeti adatbázisok lekérdezésére, így a helyszínen lévő mentőegység kérésére az ellátás alatt álló beteg korábbi kezeléseire vonatkozó információkkal segíthették a mentőegység munkáját ban zárult az Észak-Magyarországi és az Észak-Alföldi Régióban összesen 52 mentőállomás energetikai korszerűsítéséhez szükséges felméréseket és ennek alapján a korszerűsítés energetikai és kivitelezési terveit elkészítő projekt, melynek alapján reményem szerint a 2014-től induló új támogatási időszakban lehetőség nyílik a korszerűsítések végrehajtását biztosító uniós forrás elnyerésére. A Projektigazgatóság jelenleg négy uniós projekt kivitelezését irányítja, a társigazgatóságokkal közösen pedig három projekt előkészítését végezzük. Utóbbiak 4 légi bázis építését, a Sürgősségi Akadémia kialakítását célozzák, valamint a mentésirányítási rendszer bevezetéséhez elengedhetetlen képzések finanszírozását szolgálják összességében egymilliárd forintot meghaladó értékben. A napokban zárjuk a szakmai anyagok fejlesztését célzó TÁMOP B projektet, melynek eredménye az OMSZ e-learning felületén már részben elérhető, illetve a már megkezdett RSI-képzés anyagához is kapcsolódik. Másik, úgynevezett pilot programunk a mentőtechnikusok alkalmazását célzó projekt, melynek zárása, eredményeinek tapasztalatainak összegzése a jövő esztendő közepére várható. Az OMSZ-nak jelenleg két kiemelt projektje van. A TIOP KMOP 4.3.3/B, vagyis a MIR projekt a mentésirányítás modernizálására irányul. Értéke 4,1 milliárd forint. Tartalmazza az integrált vállalatirányítási rendszer bevezetését is és megelőzően magába foglalta az üzleti folyamatok feltérképezését. Ezt a két projektet tükörprojektnek nevezzük. Ez azt jelenti, hogy a fejlesztés forrása régiós megosztásban biztosított: a Közép-Magyarországi Régióra az uniós fejlesztési logika alapján külön keret áll rendelkezésre, elkülönítve hazánk többi, úgynevezett konvergencia régiójának keretétől. A tükörprojektek tehát ugyanazon fejlesztés teljes országra kiterjedő végrehajtásának forrását biztosítják. A MIR projektből már elkészült az OMSZ üzleti folyamatainak feltérképezését követően az integrált vállalatirányítási rendszer (IVIR), betanították a rendszer kulcsfelhasználóit, akik a munkatársak képzését végzik. Jelenleg az IVIR rendszer használatának országos kiterjesztésénél tartunk, és tart a felkészülés a jövő év elején megváltozó szabályozások implementálására. A szorosan vett mentésirányítási rendszer honosításának tervezése és szállítása június végén indult. A rendszer bevezetésének határideje május 31. A folyamat nagyjából félidőnél jár. Elkezdődtek az eszközszállítások, kialakításra került a teszt- és oktató központ a Markó utcában. Év végétől elkezdődik a rendszer országos kiterjesztése, az új irányító munkahelyek telepítése. Elindult az oktatás első lépcsője is, mely az első ismerkedést szolgálja a rendszerrel e-learning képzés formájában. A gyakorlati képzések, betanítások a véglegesített rendszeren a jövő év elejétől indulnak. A mentésirányításban a folyamat az adatok felvételével kezdődik. Itt indul el az elektronikus folyamat az elektronikus adatlap megnyitásával. A mentőegységnél az elektronikus esetlapon, mely az elektronikus adatlap mentőegység által feltöltött része, a riasztással egy időben megjelennek a már rögzített adatok. Kérdezési protokoll fogja az irányítás munkáját segíteni, előre definiált kérdéssorokkal, a kapott válaszok alapján felajánlott riasztási javaslattal. Az irányítónak azonban megmarad felülbírálási, döntési joga. A mentőkocsik intelligens fedélzeti termináljain (IFT) valamennyi lényeges információ elérhető: a helyszínre jutást optimalizált útvonalterv segíti, egyszerűsödik az ellátás dokumentálása, az adatbázis bővülésével pedig a korábbi ellátási adatokhoz is hozzá lehet férni. A beteget fogadó kórház is eléri elektronikusan a beteg paramétereit. Ám az egészségügyi intézmények betegadatbázisába a beszállított beteg mentőellátására vonatkozó adatai automatikusan csak további uniós fejlesztések után kerülnek be. A rendszer elindítása után egy ideig párhuzamosan megmarad a hagyományos működés lehetősége is. Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy valamennyi bajtársunk megfelelően elsajátítsa a rendszer használatát. Nincs ok félni az újtól, célunk, hogy a bajtársak munkájának könnyítése révén a mentőellátás hatékonyabb legyen. A Központi Irányító Csoport és a Fejér megyei Irányító csoport új, megfelelő méretű helyiségbe költözik. A másik nagy, kiemelt projekt az infrastrukturális fejlesztés (TIOP2.2.1) összege 10,94 milliárd forint. Ennek keretében 22 új mentőállomás épül azokban a kistérségekben, ahol jelenleg nem biztosított a 15 perces kiérkezési idő. Hatvan mentőállomásunkat azért kell felújítani, hogy a kivonulási idő csökkenjen és az üzemeltetési költségek csökkenjenek. Beszerzünk még 178 mentőkocsit ( B és C típusok, mentő- illetve eset- és rohamkocsik). A MOK rendszer 22 mentőorvosi kocsi beszerzésével országossá válik. Részben az új mentőkocsik felszerelésére orvostechnikai, az oktatási lehetőségek javítására pedig oktatási eszközöket is vásárolunk. Utóbbiak révén (részben a Sürgősségi Akadémia koncepcióhoz kapcsolódóan) megyei szkill-laborokat alakítunk ki az alapvető beavatkozások betanulására, gyakorlására. Debrecenben, Szegeden, Pécsen és Székesfehérváron a team-munka helyszíneihez hasonló, a beavatkozásokra valósághűen reagáló eszközökkel felszerelt szimulációs gyakorlóközpontokat alakítunk ki. A székesfehérvári mellé egy mobil szimulációs központot is létrehozunk, melynek révén a gyakorlás lehetősége akár terepre is kivihető. Ezek a fejlesztések a mentődolgozók továbbképzését, képzését szolgálják, de a sürgősségi ellátás kórház előtti fázisában résztvevő valamennyi szakember számára biztosítják a korszerű gyakorlati képzés lehetőségét. 10 Mentők Lapja december 11

7 Az érdekvédelem nagy szerepet játszott az életében. Igazgatóként viszont egy egész szervezetet kell képviselnie. Összeegyeztethető a két tevékenység? Az érdekvédelmet is összeegyeztethetőnek tartottam a szervezetek működésével, hiszen mindnyájan egy csónakban evezünk. Most is közös a cél, arra törekszünk, hogy jól működjön az Országos Mentőszolgálat, és a dolgozók jól érezzék itt magunkat. Az a feladatunk, hogy a jogszabályokat betartsuk, és közben javítsunk a dolgozók szakmai felkészültségén és helyzetén. Hiszek abban, hogy a kommunikáció, a közös szándék révén az adódó viták kezelhetőek, építő jellegűek és előrelépést hoznak számunkra. Kiemelten fontosnak tartom, hogy a mentődolgozók alacsony bérszintjén úgy változtassunk, hogy az egészségügyi dolgozók átlagkeresetét meghaladja. Jelenleg húsz százalékkal vagyunk lemaradva. Természetesen a vezetést keretek közé szorítja a költségvetés, de keressük azokat a megoldásokat, amelyekkel céljaink decemberéig megvalósíthatók. Hogy képzeli el az OMSZ stratégiáját? A szervezés jegyében Dr. Berki Zoltán az Országos Mentőszolgálat sratégiai- és HR igazgatója. Gyermekkorom óta orvos akartam lenni. Gyulán születtem, de egyetemi tanulmányaimat már Budapesten folytattam. Az orvosi egyetem mellett mentőápolóként dolgoztam, a diplomám megszerzése után menőorvosként vonultam, és mint ügyeletes orvos, részt vettem a budapesti ügyeleti ellátásban is. Már az egyetemen megszerveztem a Semmelweis Orvosi Egyetem klubját, majd az orvosi diploma megszerzése után tanársegédként vizsgáztatással, számítógépes multimédia alkalmazásával, oktatástechnológiával, fejlesztéssel foglalkoztam. Széleskörű tevékenységem folytán nagyon sok embert, szervezetet megismertem, ennek köszönhetően kerültem kapcsolatba az Orvosi Egyetem Közalkalmazotti Tanácsával, illetve szakszervezetével. Később az egyetem, majd az orvosi egyetemek szakszervezeti vezetője lettem. Feladatom a stratégiai célok megvalósítása különböző projekteken keresztül, inkubátorelv szerint. Ez azt jelenti, hogy a Stratégiai Igazgatóság koordinál és felügyel a szervezeten belül minden fejlesztési folyamatot mindaddig, amíg az új fejlesztés önállóan is megállja a helyét, illetve arra a szintre kerül, ahol már hatékonyan képes önállóan működni. Ilyen például az a projektünk, amely új Szervezeti és Működési Szabályzatot készít elő. A jelenlegi felrajzol ugyan egyfajta struktúrát, de hiányzik belőle, hogy miként valósul ez meg szabályosan és megfelelően. Ennek megoldására több résztvevő bevonásával olyan csoportot hozunk létre, amely a Mentőszolgálat szervezetében jelen lévő alapvető folyamatokkal és azok működésével foglalkozik. Felmérjük, hogy a hatékony működéshez melyek a legoptimálisabb struktúrák, és azokat hogyan lehet megvalósítani. Amíg korábban a döntések egy kézben összpontosultak, jelenleg egy vezetői team működik. Mi ennek a változásnak a jelentősége? Az Országos Mentőszolgálatra általában jellemző az egyszemélyi döntés és felelősség. Bizonyos feladatokat azonban át kell adni, hiszen az tarthatatlan, hogy a legkisebb döntéseket is a főigazgató hozza meg. Az ésszerűség keretein belül minden olyan döntést decentralizálni kell, amely hatékonyan megvalósítható alacsonyabb szinten is. Jelenleg folyamatban van, illetve megtörtént a munkáltatói jogok mentőszervezeti szintre történő delegálása. Ezeknek a feladatoknak a megvalósításához magasan kvalifikált dolgozók kellenek, és a jó működéshez elengedhetetlen a megfelelő rendszer is. Minden döntésnek egy célt kell szolgálnia: azt, hogy a terepen működő mentőegységek jól és biztonságosan dolgozzanak. Jó példa erre az irányító csoportok esete. A mentőegységet nem elég irányítani, hanem koordinálni, szervezni, és segíteni is kell annak érdekében, hogy a bajtársak minél hamarabb kiérjenek a helyszínre, minél szakszerűbben lássák el a beteget, és végül a sérült a megfelelő kórházba kerüljön. Mi a jelentősége annak, hogy az emberi erőforrás (HR) menedzsment igazgatósági szintű funkció lett? A jelenlegi struktúrában a stratégiai igazgató feladata a humánpolitikai tevékenységek irányítása is. A humánpolitika elavult kifejezés, mivel a HR tevékenység ma sokkal komplexebb feladatokat takar, mint ami a köztudatban él, így a helyes megnevezés a HR menedzsment. A Mentőszolgálatnál ilyen típusú HR menedzsment még nincs, csak személyzeti és munkaügyi adminisztráció. A HR osztály adminisztratív tevékenysége jelenleg centralizált, túlbonyolított, a belső folyamatok rendezetlenek, papírokat utaztatunk. Több feladat átkerült már a régiók hatáskörébe, de még többet akarunk átadni, például a bér, létszámkeretet ügyintézését. Ehhez az is szükséges, hogy minden régióigazgatónak legyen egyetemi, főiskolai végzettségű HR támogatója, akinek van munkajogi, illetve jogi végzettsége. Most is vannak HR végzettségű munkatársaink, de ők nem e munkakörben dolgoznak, hanem ügyintézők más területen. A HR menedzsmentnek egyébként vannak speciális tudáselemei, ilyen például a munkavállalók toborzása. A jó szakembereknek utána kell járnunk, ki kell őket válogatnunk, hogy céljainkat a lehető leghatékonyabban valósítsuk meg. A döntési folyamatokat megelőzően beszélgetéseknek, építő jellegű vitáknak kell lezajlania, a stratégiai döntéseket pedig a közös jövőkép figyelembevételével kell meghozni, előtérbe helyezve a szakmát. Miért tartja ennyire fontosnak a HR menedzsment munkáját? A Mentőszolgálatnál a legnagyobb erőforrás és érték a mentődolgozó, akit a menedzsmentnek óvnia, védenie kell. Célunk, hogy a bajtársaink elégedettek legyenek, büszkék arra, hogy mentőként dolgoznak, ehhez pedig elengedhetetlen a HR menedzsment munkája. Van valami, amire külön figyelmet fordítana, mert fontos, de eddig nem kapott elég nagy hangsúlyt? Kiemelten fontosnak tartom odafigyelni a dolgozók fizikai és mentális állapotára, hogy munkájukat hatékonyan végezhessék. Először talán furcsán hangzik, hogy a dolgozónak fizikailag is meg kell felelnie, de például a tartós reanimációhoz komoly fizikai erőre van szükség. Sajnos sok mentődolgozóban jelen van a fásultság, kiégettség, elkeseredettség, amelynek számtalan oka lehet. Ezeket az okokat meg kell keresni és meg kell oldani, ehhez szükség van egy intézményi egészségügyi terv létrehozására. A jelenlegi állapotok megszüntetéséhez pszichológiai segítséget is kell nyújtani a vezetés részéről. A foglalkozás-egészségügyet szeretnénk úgy kibővíteni, hogy a szakemberek komplex módon foglalkozzanak a felvetett problémákkal. Már a felvétel során vizsgálni kellene a jelentkezők pszichés- és fizikai alkalmasságát. Rendszeresen kellene foglalkozni a dolgozók fittségi állapotával is, illetve a felmerülő pszichés feszültségekkel. Ezek olyan problémák, amelyekre folyamatosan oda kell figyelni, és ha szükséges, a vezetésnek időben közbe kell avatkoznia, meg kell azt oldania. Nem csak a tömeges balesetek viselik meg a dolgozókat, vannak más hatások is, amelyek állandóan jelen vannak. Gondoskodni kell a dolgozókról, hogy meg tudják tartani hivatástudatukat. A mentőknél napi szinten vannak sikerélmények. Nem csak a tömeges balesetek sikeres felszámolása a sikerélmény, hanem minden nap érezni a rászoruló, kiszolgáltatott betegek háláját. A betegek félnek a betegségtől, a kórházi viszonyoktól, és mi is minden nap érezzük, szenvedjük a betegátadások frusztráló körülményeit. Az átvevő egészségügyi intézmények dolgozói szintén kiégtek, ebből is adódnak a feszültségek. Ezeket is ismernie, segítenie, kezelnie kell a szolgálatnak. Váltófutás dupla maratoni távon A tavalyi évhez hasonlóan idén is jeleskedett a pécsi mentőállomás a Kaposvár-Pécs közti Rókaűzők váltófutó verseny dupla maratoni távján. A stratégia területén mit tart a dolgozók számára kiemelt jelentőségűnek a jelenlegi munkaügyi helyzetben? Mindannyian érezzük a hiányát egy megfelelő Kollektív Szerződésnek. Ma a kollektív szerződést az OMSZ-MÖSZ megállapodások jelentik, amelynek többsége elsősorban a különböző szociális juttatásokra koncentrál, miközben tartalmazni kellene, hogy mi jár a dolgozónak, cserébe mik a kötelességei, mi a felelőssége, és ennek a munkáltatói oldalon is meg kell jelennie. Sokszor ügyintézőink sem tudják pontosan a jelenleg érvényben lévő, mindennapi munkájukhoz szükséges jogszabályokat. Az érdekképviselettel közösen egy olyan új Kollektív Szerződést fogunk kidolgozni, amely tartalmaz egy átlátható, béren kívüli juttatási rendszert. Olyan rendszert fogunk létrehozni, amely az érvényes jogszabályokra támaszkodik és segíti mind a munkavállalót, mind a munkaadót. Dolgozik még kivonuló orvosként? Jelenlegi munkakörömben nagy a kihívás, sok az elvégzendő feladat. Az OMSZ fellendítéséhez nem elég napi 10 órát dolgozni, néha sokkal többre van szükség. Vannak jó szakembereink, akik a kivonulói feladatokat kitűnően ellátják. N.B. Idén két csapattal, az Intrabénák és az Intrabénábbakkal, kétszer tizenkét fős egységgel vettünk részt a megmérettetésen. Intrabénák: Kapitány Róbert csapatkapitány, Szép Katalin, Andriska Emese, Hóbor András, Bérczes Géza, Ratkovics István, dr. Németh Zsuzsanna, Remzső Péter, dr. Börner Orsolya, dr. Mike Andrea, Boronkai Tamás és dr. Borbély Andrea Intrabénábbak: dr. Lakner Bernadett csapatkapitány, Gyócsi Gábor, Dittrich András, Laklia Zoltán, Krivicz László, Márfi Magdolna, Rudolf Zoltán, dr. Keresztes Dóra, Kácsor Bence, Dányi-Nagy Krisztián, Kósa Richárd és Kratz Erika Az elindult 26 csapatból 17. és 18. helyen végeztünk. Ez a tavalyi eredményhez képest 4-5 helynyi javulást jelent. A két csapat végig jó hangulatban közösen szurkolt. A verseny végére, ahogy a mellékelt képen is látszik egy nagy közös csapattá kovácsolódott. Boronkai Tamás, Kapitány Róbert 12 Mentők Lapja december 13

8 Újraélesztés banánföldön Mentők új Országos Rekordja Az újraélesztést a laikusoknak is meg kell tanulni 2013 októberében Cipruson, nemzetközi mentőversenyen vett részt az Országos Mentőszolgálat fejér megyei csapata. A szegedi mentősökből álló Mentő-Öv Csoport Alapítványnak sikerült a terve. 168 órán, azaz percen keresztül élesztettek újra Szegeden az Árkád Szeged Bevásárlóközpontban, ami, ha bejegyzésre kerül, akkor Guinness-rekord. A Ciprus EMS Aphrodite Rally elnevezésű nemzetközi mentőversenyen összesen 19 csapat mérte össze tudását. A résztvevő csapatok főleg a környező szigetekről érkeztek, de a nevezők között az Egyesült Államok és Csehország csapata is szerepeltek. A magyar mentést 4 fős csapat képviselte. A csapat tagjai dr. Gara Edit mentőorvos, Szakasits Zsolt mentőtiszt, Ferenczi Krisztián Tamás és Klupács Péter mentőszakápolók voltak. A versenyt az UNESCO világörökség részét is képező festői szépségű Paphos városában rendezték meg, Ciprus nyugati partján. A mitológia szerint a város Aphrodite szülőhelye. Ebben a gyönyörű környezetben idén 5. alkalommal került megrendezése az Aphrodite Rally. A verseny közel 20 órán keresztül folyamatosan tartott, a versenyben résztvevő csapatoknak összesen 10 scenariót kellett teljesíteniük 5 éjszakai és 5 nappali feladat volt. A versenyszituációk teljesen élethű körülmények között zajlottak, beteg szimulátor színészek és gyakorló babák alkalmazásával. A feladatok között több újraélesztési eset is volt: a csapat sikeresen reanimált a banánföldön egy szívbeteg munkást, ahogy a tengerparton egy búvárt is. A fiatal férfit eszméletlen állapotban találták a tengerparton, speciális búvárruhában, periarrest állapotban. Vizsgálat közben keringésleállás következett be, rövid reanimáció után sikerült stabilizálni paramétereit. A scenariók nagy hangsúlyt fektettek a traumás sérültek ellátására is. A csapatnak segítséget kellett nyújtani rablótámadás áldozatává vált idős, vak, mellkas sérült hölgynek és eszméletlen koponyasérült férjének. Jártak személygépkocsi és motoros baleseténél. Itt az autót vezető fiatal hölgy 8 hónapos gravida volt, aki beszorult a roncsolódott járműbe. A motoros bukósisak nélkül esett, koponya és gerincsérülés volt feltételezhető nála. A mentőversenyek nem telhetnek el tömeges kárhely nélkül, ez Cipruson sem volt másként. Sok gyermeksérülttel is járó tömeges kárhelyen kiválóan szerepelt a magyar csapat. A sérült ellátás mellett a verseny felmérte a résztvevők tudását a sürgősségi belgyógyászati kórképek terén is. Paphos város rendőrfőnöke kért segítséget roszszul levő feleségéhez. A rendőrfőnök lakásán feleségét akasztott állapotban találtak, rigor mortis jeleit mutatva. Azonban a rendőrfőnök maga is suicid szándékot hangoztatott, mellkasi fájdalom kíséretében. A csapatnak minden figyelmére szüksége volt, mert a beteg az ellátás közben saját lőfegyverével és az EKG gép kábeleivel is suicid cselekedetet kísérelt meg. A készített 12 elvezetéses EKG anterior ST elevációs miokardiákis infarktust bizonyított, protokoll szerinti ellátás után a közeli PCI centrumba szállították a beteget. A belgyógyászati eseteket sorát színesítette a semmilyen idegen nyelven nem beszélő zavart, fiatal lány. Nála bőrén látható pozitív Mantouxt teszt és táskájában talált mellkas röntgen lelet alapján tuberculosis igazolódott. A banánföldön pedig mérges kígyómarás áldozatát kellett ellátni, aki anaphylaxiás sokk állapotában volt. Különleges scenarió volt a tengeren egy vitorlás hajó, ahol egy fiatal férfi lett rosszul a vitorlás szűk kabinjában. Motorcsónakon juttatták a csapatot a sérülthez, akinél hypertoniás excessus zajlott, aspecifikus mellkasi és hasi panaszokkal. Ezen az állomáson a telemedicina eszközeinek használata volt kihangsúlyozva. A csapat orvosának folyamatosan rádiókapcsolatban kellet lenni egy központi kórházzal, transztelefonos EKG-t küldtek és konzultáltak a beteg állapotáról. A két napos verseny végén nagy izgalmak közepette került sor az eredményhirdetésre Paphos kikötőjében a középkori erőd mellett. A magyar csapat az előkelő második helyen végzett, dr. Gara Edit, Szakasits Zsolt, Ferenczi Krisztián Tamás és Klupács Péter nyakába fényesen csillogó ezüstérem került. Gara Edit Az Árkádban végzett kísérlet Augusztus 25-én délután 2 órakor vette kezdetét és már szerdán részsikert érte el, ekkor döntötték meg ugyanis a 2011-es nyíregyházi országos csúcsot, amely 3600 perc volt. Mostantól már ennek több mint háromszorosát kell teljesíteniük azoknak, akik történelmet szeretnének írni. Nagy Csaba, az esemény egyik szervezője elmondta: reméli, egy jó darabig tartani tudják a rekordot. A regisztráltakkal és a nem regisztráltakkal együtt nagyjából 600-an vettek részt a rekordban. Ezúton is köszönjük mindenkinek, aki segített és érdeklődött az esemény iránt. Öröm számunkra, hogy sikerült a rekord tette hozzá. Nagy Csaba azt is elmondta, hogy a résztvevők közül nagyon sokan érdeklődtek arról, hol és hogyan tudnák továbbfejleszteni tudásukat, ezért a szervezők a jövőben megkeresik a módját annak, hogyan tudnának még hatékonyabban segíteni azoknak, akik szeretnék elsajátítani a laikus újraélesztés fogásait. A III. Szegedi Sürgősségi Napok keretében megszervezett rekordkísérlet augusztus 25-én egy rosszullét szimulálásával kezdődött, majd 168 órán, azaz percen keresztül, napi 24 órában zajlott az Árkád Szeged Bevásárlóközpontban, ahová mindenkit, tehát laikusokat is vártak a szervezők. Az első éjszaka volt igazán nehéz, akkor hárman voltunk itt, azóta könnyebb egy kicsit a nagy összefogásnak köszönhetően mondta Dr. Boros István, a Szegedi Sürgősségi Napok főszervezője, majd hozzátette: négy órás váltásban végzik az újraélesztést. A szegedi mentősök mellett, Mórahalom, Ruzsa, Makó mentősei, a katasztrófa-védelmisek, a Hódmezővásárhelyi Laktanya hivatásosai, a tűzoltók, a Szegedi II. Kórház sürgősségi osztályának dolgozói és orvosai, a szegedi klinika intenzív osztályainak dolgozói és orvosai, a szegedi traumatológai osztály dolgozói és orvosai valamint határon túli mentős kollégáink (Zenta és Magyarkanizsa) is segítettek. Egyéb szervezetek is jelen voltak, mint a motoros és a harcművészeti klubok, nagyságrendileg 60 fővel. Az újraélesztési rekordkísérlethez civilek is csatlakozhattak, sőt, leginkább őket várták, hiszen az esemény lényege az volt, hogy felhívja a figyelmet a helyszínen minél hamarabb megkezdett laikus újraélesztés fontosságára. Nem véletlen, hogy a szakemberek egyetértenek abban, jelenleg lényegében nem létezik Magyarországon laikus újraélesztés, mivel a hazai statisztika 100 kórházon kívüli keringésmegállásból mindössze 2-3 sikeres életmentést mutat. A szervezők ezúton szeretnék megköszönni a segítséget, melyet a közel 600 regisztrált résztvevőtől kaptak. Nehéz időszak volt ez az egy hét, de a siker, hogy rekorderek lehetünk minden nehéz pillanatot feledtet velünk. Reméljük, hogy a későbbiekben még több emberhez el tudjuk juttatni a laikus újraélesztés alapjait, ezáltal sok embernek segíthetünk. Az élet mindig több lesz, mint 2 perc vagy 168 óra. Köszönjük! Foto:XYZ 14 Mentők Lapja december 15

9 Fract. fem. l.d. avagy mit kezdjünk a combcsont törésével? Mariazelli zarándoklat Együttműködési tárgyalás osztrák és szlovén kollégákkal A steiermarki Vöröskereszt meghívására október 5-én részt vettünk a mariazelli zarándoklaton. Osztrák barátaink évente egy alkalommal a Nemzetközi Vöröskereszt tiszteletére zarándokutat szerveznek, szentmisével egybekötve. Utunkat Simon Strassgürtl a Bad Radkersburg-i Vöröskereszt vezetője segítette. Osztrák kollégánkkal 9 éve kitűnő szakmai-bajtársi kapcsolatot alakítottunk ki. Előadásokat, senior programokat, diákcsere üdüléseket szerveztünk. Számos alkalommal részt vettünk egymás rendezvényén. Osztrák barátaink 2011-ben egy Volkswagen Transportert ajándékoztak a sármelléki légi bázisnak. Eredményeinket, együttműködésünket a magyar és az osztrák Vöröskereszt rangos kitüntetéssel ismerte el. Igazi Eszter a Zala Megyi Vöröskereszt aktivistája, Ari Miklós a Nyugat-Dunántúli Régió mentőtisztje, csoportunk vezetője, tolmácsa és Mészárovics István mentőtiszt a sármelléki légi bázis paramedikusa képviselték a Magyar Vöröskeresztet. Utunkat Péró Csaba az MTA főmunkatársa fényképezte, dokumentálta. Bad Radkersburgból külön buszokkal két és fél órás jó hangulatú utazás után érkeztünk meg a 868 méter magasan fekvő, 3000 lakosú kisvárosba, a Schneealpe, Ötscher és Hochswab hegyek ölelte világhírű búcsújáró helyre. Az időjárás kegyes volt hozzánk, a késő őszi tájat, a színesedő lombozatú erdőket, a gyönyörű panorámát egész nap kellemes napos időben élvezhettük. Kis magyar csapatunk 410 egyenruhás osztrák és szlovén kolléga, bajtárs között pattogó zenés felvezetéssel vonult végig a városon. Rengeteg kíváncsiskodó turista és városlakó tapsolta meg menetünket. A város főterét uraló Wallfahrtskirche Mariae Geburt templom előtt dr. Werner Weinhofer a steiermark-i Vöröskereszt elnöke, dr. Franz Lachner püspök úr és Josep Kuss Mariazell polgármestere fogadott és köszöntött bennünket. A gyönyörű gótikus templomot a 14. században alapították, majd a 17. században átépítették és bővítették. A gazdag díszítésű csodálatos akusztikájú templom, a nemzetközi hírú kórus tolmácsolásában előadott Schubert művek, az 1912-ben készült orgona kísérete és a magával ragadó szentmise örök időkre szóló élményt nyújtott minden résztvevőnek. Német, szlovén és magyar nyelven hangzottak el a zarándokutat megtevők könyörgései. Ari Miklóst érte az a megtiszteltetés, hogy a magyar nyelvű könyörgést felolvashatta. Az ünnepi szentmise után az Osztrák Vöröskereszt mentőautóit megáldották. A városnézésre, a templom és a kincstár megtekintésére sanos nagyon kevés időnk jutott. Természetesen vettünk híres mariazelli mézeskalácsot, Lebzeltert és megkóstoltuk az 1883 óta gyártott Magenlikőrt. A jó hangulatú kiránduláson lehetőség volt arra is, hogy Ari Miklós a Zala Megyei Vöröskereszt vezetőségének tagjaként a további együttműködés néhány újabb lehetőségéről tárgyaljon az osztrák és a szlovén kollégákkal. Ezúttal is szeretnénk megköszönni Dr. Werner Weinhofernek a meghívást és Simon Strassgürtlnek, barátunknak a gondos szervezést, a szívélyes vendéglátást és a kitűnő napsütéses őszi időt. Mészárovics István A jobb comb deformált, duzzadt, megrövidült, erősen dagadt és nagyon fáj a páciensnek dislocalt volt, helyre raktuk, de folyamatosan dagad bevákuumoztuk! ilyen, és hasonló mondatok hangzanak el betegátadás során, ha egy mentőegység combcsonttörött sérültet szállít egy traumatológiai osztályra. A praehospitális ellátás során a sérült stabilizálása a célunk, de kérdés, hogy combcsonttörés esetén tényleg a vákummatracos rögzítés a legjobb módszer? A femur, vagy combcsont az emberi test leghosszabb és legvastagabb csöves csontja, amelynek a teljes testsúly egyensúlyban tatása a feladata, így a csontok közül erre nehezedik a legnagyobb teher. Törésekor jelentős szakmai kifejezéssel élve kritikus vérzés alakulhat ki, amelyre jelen gyakorlat szerint nem sok figyelmet fordítanak a prehospitális ellátók hazánkban. (Ez sajnálatos tapasztalat nem kutatási eredmény.) A combcsonttörésénél, bár a szakirodalmi adatok eltérőek, nagyjából 1-1,5 liter vér veszthető, amely a teljes keringő vérmennyiség közel egynegyede. Épp ezért a baleset helyszínén a combcsonttörés felderítése a sérültvizsgálat első percében meg kell, hogy történjen. Magyarországon minden követett, rendszerbe foglalt helyszíni traumatológiai vizsgálat része a combcsont vizsgálata. Ezt két kézzel kell elvégezni: egyik kezünkkel a térdet rögzítjük, míg a másikkal a comb alá nyúlunk és finom, emelő mozdulatokat végzünk a comb minden harmadán. Ha a vizsgálat során kóros mozgathatóságot, netán recsegést (crepitatio) észlelünk, az adott végtagot töröttként kell kezelnünk. Ilyen esetben három fő szempont van, amelyet figyelembe kell venni, és lehetőségihez mérten kötelessége minden mentődolgozónak megtenni: vérzést csillapítani, a töréssel járó fájdalmat csökkenteni és rögzíteni a sérült végtagot. Jogosan merül fel a kérdés, hogyan csillapítható a belső vérzés? Ugyanazzal a mozdulattal, amellyel a fájdalmat is csökkenthetjük: a sérült végtag tengelyirányú húzásával. A beavatkozás egyszerű, bár hátránya, hogy az ellátás és a szállítás során folyamatosan fent kell tartani. Mindenek előtt tájékoztatni kell a sérültet az eljárás menetéről. Utána az ellátó a sérült lábhoz térdel a beteg hossztengelyének irányában, és a bokánál fogva folyamatos húzza a lábat. A mozdulat célja kettős: egyrészt a comb izmai által egymáshoz szorított tört csontvégeket kiszabadítja, amellyel a fájdalom csaknem teljes egészében megszűntethető, másrészt a húzás során a combizmok kinyúlnak, keresztmetszetük szűkül, így a már meglévő haematoma köré egy zárt burkot képeznek, amellyel komprimálják a vérzést. A sérült csontszélek egymástól történő távolításával és a vérzés csökkentésével megelőzhető a sokk kialakulása. Az ily módon ellátott végtagot ebben a helyzetben kell tartani a végleges rögzítésig. Ez a feladat már kiválóan delegálható bármely a helyszínen tartózkodó laikusnak, rendőrnek, tűzoltónak is, így az ellátást a teljes személyzet folytathatja. A végső rögzítésre, amely egyszerre stabilizál és húz, a Kendrick Traction Device (KTD), azaz a Kendrick-féle húzósín alkalmas. Két részből áll, a húzósínekből és az ezek rögzítésére szolgáló hevederekből. Először az ágyékhevedert, majd a bokapántot helyezzük a betegre, ez után kalibráljuk a sínt megfelelő hosszúságúra, úgy hogy az a talp vonalán túl érjen. Rögzítjük a sínt a hevederekkel, végül a térdhevederrel a végtaghoz fixáljuk. A láb tengelyével megegyező húzást fejtünk ki a piros végű hevederrel, és a másik két rögzítést is feltesszük. Kellő gyakorlattal az eszköz könnyen és gyorsan felhelyezhető. Folyamatos és megbízható védelmet nyújt a vérzés a fájdalom és az elmozdulás ellen. Alapítványi beszerzésből már számos mentőegységen megtalálható a Kendrickféle húzósín, de a mentőszolgálat augusztus 31-ig a TIOP Sürgősségi ellátás fejlesztése mentés kiemelt projekt keretében valamennyi egységét fel fogja szerelni az eszközzel. Solténszky Mátyás 16 Mentők Lapja december 17

10 EGÉSZSÉGEDRE! Human life is too big to be lost Rallye Rejvíz nemzetközi mentőverseny, Idén májusban immáron 17. alkalommal rendezték meg a csehországi olomouci régióban a Rallye Rejvíz nemzetköz mentőversenyt, amely a sürgősségi ellátásban dolgozók legrangosabb megmérettetése. A május között zajló versenyen három csapat képviselte hazánkat. A nemzetközi paramedikus kategóriában az Országos Mentőszolgálat sarkadi mentőállomásáról Laczkó Lóránt, Pősz László, Rózsavölgyi Zoltán és Székely Lóránd; valamint a budaörsi mentőállomásról Losánia Miklós, Kelemen Péter, Molnár Csaba és Mordavszky Viktor alkotta csapatok indultak. A nemzetközi orvos kategóriában a légi mentőktől Kurucz Zoltán, dr. Hetzman T. László, dr. Petróczy András és Solténszky Mátyás versenyzett a Pest Megyei Kutató Mentő Szolgálat színeiben. Hat kategóriában összesen 126 különböző egység nevezett. A nívós megmérettetést évről évre egyre szélesebb nemzetközi érdeklődés kíséri. Idén 16 országból érkeztek csapatok: Ausztriából, Ausztráliából, Bosznia-Hercegovinából, Ciprusról, Csehországból, Görögországból, Hollandiából, Japánból, Kanadából, Lengyelországból, Litvániából, Magyarországról, Németországból, Romániából, Szlovákiából és Szlovéniából. A legtöbb európai nevező saját mentőgépjárművel vett részt, ezért a csehországi helyszínre a csapatok konvojban utaztak. A verseny péntek kora reggeltől szombat hajnalig tartott. A csapatoknak nem egész 24 óra alatt 14 mentési feladatot kellett szabályszerűen teljesíteniük. Az előre kiadott vaktérképek segítségével, egyéni indítással feladattól-feladatig hajtottak, mindvégig a KRESZ szabályok szigorú betartásával. A szimulált balesetekről a csapatok nem kapták meg az összes információt, a rendezők általában egy-egy bejelentést ismertettek a versenyzőkkel. A pontos részletek csak a helyszíneken derültek ki. Kiválóan maszkírozott szereplők és realisztikus díszletek vagy valódi helyszíneken zajló mentési feladatok várták a csapatokat, melyeket a világ minden tájáról érkező versenybírák megtörtént események alapján dolgoztak ki. A sérültek szakszerű ellátására perc állt a csapatok rendelkezésre. A pontozás szigorú, egységes szempontrendszer alapján történt. A feladatok között szerepelt instabil bradycardia stabilizálása, magasból leesett villanyszerelő ellátása, veszélyes anyagot szállító teherautó és tömött autóbusz ütközése során kialakult tömeges baleset, illetve áramszünet miatt leállt síliften rekedt, illetve abból kiesett síelők mentése. A szimulációk sokszínűségét jellemzi a szociális otthonba látogatóként érkező terhes nő váratlan keringésleállásának ellátása, vagy a süketnéma, alsóvégtag-sérült mentése, majd nehéz terepen való szállítása a mentőautóig. Párhuzamos mentést igényelt a lépcsőről leesett édesanya és 11 hónapos csecsemőjének ellátása, valamint egy motorbaleset két sérültjének egyidejű mentése. A szimulált esetek nagy része éjszaka, nagy pszichikai nyomás alatt zajlott. Mindezek közben az egységeknek teljesítenie kellett egy vezetéstechnikai feladatot és egy, a harmadik emelet magasságából a földszintig tartó kötéltechnikás ereszkedést. Az eredményhirdetés a harmadik nap délutánján volt. A rendkívül erős nemzetközi paramedikus mezőnyben a budaörsi mentőállomás csapata az előkelő ötödik, míg az idén először induló sarkadi mentőállomás csapata a tiszteletre méltó tizenegyedik helyezést érte el. A nemzetközi orvos kategóriában a verseny történetében először magyar csapat hódította meg a dobogó legfelső fokát: a Pest Megyei Kutató Mentő Szolgálat színeiben induló légi mentők első helyezettek lettek. A magyar csapatok ezúton is köszönik az őket támogatók segítségét, biztatását! dr. Petróczy András Az Egészségedre! című könyv egészségnevelő, játékos foglalkoztató, szórakoztató kiadvány a 4-10 éves korosztály számára. Célja a legifjabb generáció, óvodások, kisiskolások egészségnevelése, mely ismeretterjesztésben illetve a gyermekek segítő attitűdjének fejlesztésében nyilvánul meg. Ez a korosztály rendkívül fogékony az egészségügyi témák iránt, és ha már ekkor kialakítjuk bennük a tudáson alapuló segíteni akarást, akkor remélhetőleg felnőtt korukban sem a passzív szemlélődés, vagy a hátat fordítás lesz jellemző rájuk vészhelyzetben. Ez a könyv segít abban, hogy megismerhessék az emberi test felépítését, működését. Tartalmaz néhány gyakrabban előforduló betegséggel kapcsolatos ismeretet, valamint alapvető, a kicsik által is kivitelezhető elsősegélynyújtó beavatkozást. Megtanítja az egészségtudatos életvitel alapvető szabályait, az egészség megőrzésének, a betegségek megelőzésének lehetőségeit. Elsősegélynyújtó, balesetmegelőző, higiéniai ismereteket tanulhatnak saját nyelvükön. Segítséget nyújt abban, hogy felhívjuk figyelmüket a rájuk leselkedő veszélyekre, és azok megelőzésére. Szeretnénk segíteni abban, hogy a gyermekek megismerhessék az egészségügyi ellátórendszert, felkészülhessenek arra, ami betegség kapcsán egy orvosi rendelőben, mentőellátás közben vagy kórházban vár rájuk. Tapasztalati tény, hogy a gyermekek nem ismerik az egészségügyi ellátórendszert, ezért gyakran indokolatlanul félnek attól. Hisszük, hogy ha őszintén beszélünk a beavatkozásokról, a vizsgálatokról, a kórházi kezelésekről, a mentőellátásról, akkor egyrészt valós kép alakulhat ki bennük ezekről az élethelyzetekről, másrészt az ismeretek birtokában nem fantáziálnak tévesen és esetleg félelmet keltő módon. A könyv nem titkolt célja az is, hogy a családok közösen forgatva együtt tanuljanak belőle, hiszen gyakran a szülőknek is hiányos ismereteik vannak alapvető beavatkozásokról, elsősegélynyújtó praktikákról, kezdve a lázcsillapításon az égés ellátásán át a légúti idegentest eltávolításáig vagy az újraélesztésig. A könyv négy fejezetre oszlik: az első részben alapvető anatómiai ismeretek találhatók, továbbá olyan kórtani folyamatok bemutatása, mellyel a célkorosztály is gyakran találkozhat hétköznapi élete során. A második fejezet egy mese, életszerű szituációban Panni és Peti segítségével mutatunk be egy vészhelyzetet, amely megoldásában a gyerekek aktívan részt vesznek. A harmadik részben balesetmegelőző, egészségmegőrző ismereteket találnak. Az utolsó fejezet tematikus foglalkoztató, játékos feladatokat tartalmaz. Célja fejlesztő gyakorlatokkal feleleveníteni az egyes fejezetekben elhangzott ismereteket. Terveink szerint a most megjelent könyv egy sorozat első része. Ennek megfelelően minden szám tematikus felépítésű. Az első foglalkozik a szívvel, a vérkeringéssel, a sérülésekkel, a baleseti ellátással, valamint a sérülések megelőzésével és a helyes táplálkozással. A könyv alkalmas az ajánlott korosztály oktatására is, hiszen erre épülő egészségnevelő foglalkozásokat tartottunk óvodákban, iskolákban. Tapasztalatunk szerint a gyermekek rendkívül fogékonyak a téma iránt, a tanított gyakorlati beavatkozásokat rendkívül könnyen elsajátítják (néha ügyesebbek, mint a felnőttek). A mi felelősségünk is, hogy a következő korosztály egészségkultúrája fejlettebb legyen a mienknél. Reméljük ezzel a könyvvel sikerül hozzájárulnunk, hogy ez így legyen! Szerzők: Kelemen Ágnes, Sági István Illusztrálta: Kazsuk Anikó Szakmailag lektorálta: Dr. Pápai György, OMSZ Regionális orvos igazgató Megrendelhető: sagimed@gmail.com, vagy a telefonszámon 18 Mentők Lapja december 19

11 65 éves az Országos Mentőszolgálat A második világháború után nem sokkal, 1948-ban alakult meg Magyarország legnagyobb egészségügyi intézménye, az Országos Mentőszolgálat. Az akkor még csak 359 fővel és közel másfélszáz mentőautóval rendelkező új intézmény szerencsés helyzetben volt; az elődöknek köszönhetően már két nemzedék tudása, felkészültsége emelte a magyarországi mentésügyet a nemzetközi élvonalba. Az Orovecz Béla ( ) orvosőrnagy, alapító-főigazgató vezetésével induló intézmény minden lehetőséget megragadva igyekezett az egyesítés előnyéből fakadó szellemi és infrastrukturális egységet a leghatékonyabban működtetni. Az elődszervezetekből összekovácsolt fiatal jogutódra, a mentés és betegszállítás egyedüli letéteményesére hatalmas feladat hárult. Az akkoriban rádiótechnikával még nem rendelkező mentés számára a legnagyobb kihívást a járműpark hatékony irányítása jelentette. Az első másfél évtized a gyors igazodás jegyében telt a változó világ joggal elvárt új igényeihez. Az 1960-as évek első felétől modernizálódott a mentő-híradástechnika; az állomásokra telepített készülékeket gépkocsikba épített darabok egészítették ki. Napjaink digitális rendszerű, GPS és TETRA alapú hálózata a mentőegységek hatékonyabb bevethetőségét biztosítja. A járműpark fejlesztése szintén kardinális kérdés volt. Az 1950-es évek második felében használt félezer gépkocsi több mint 40 százaléka selejtezésre szorult volna. Ám a kornak megfelelő modern mentőjárművek beszerzésére és ezzel együtt a járműpark homogenizációjának elindítására csak az 1960-as évek elejétől nyílt lehetőség először Nysa, majd 1973-tól a Mercedes alapú típusváltással. Az 1990-es évektől, a politikai rendszerváltozást követően e folyamat szemmel láthatóan felgyorsult; világszerte elismert márkákat sikerült üzembe állítani: a Toyotáktól, Fordoktól, Mercedesektől a Volkswagenekig bővült a paletta. A betegellátás igényeihez igazodva modernizálódott, finomodott az üzembe állított mentőautók betegtere, berendezése, felszerelése. Az állami tulajdonlásnak köszönhetően megvalósulhattak a fenti költségigényes fejlesztések. A mentőellátás technikai fejlesztésének üteme, akárcsak az egészségügy más ágazataiban, itt is a gazdasági lehetőségek függvényeként alakult. A jármű- és eszközpark bővítésével lépést tartva, váltakozó intenzitással folyt a mentőállomás-hálózat tervszerű bővítése is. Az évi alapításkor a Mentőszolgálat az elődöktől 76 mentőállomást örökölt. Ehhez képest a mentőállomás-hálózat napjainkra megháromszorozódott; az eltelt hat és fél évtized alatt 231-re növekedett a mentőállomások száma. A bővítés koncepciója napjainkban a mentők riasztástól számított kiérkezési időtartama, mely az országosan egységes 15 perces normatívát követi. A földi mentőerők fejlesztésével egy időben az 1950-es évek végére a Mentőszolgálat szervezeti keretein belül realitássá vált a légi betegszállítás. Az akkor még csak szekunder transzportot végző Légi Betegszállító Csoport ban alakult. Magas üzemeltetési költségei ellenére az új szervezeti ág gépparkja modern csehszlovák és svájci tereprepülőgépekkel bővült, a Mentőszolgálat flottája a hazai légiforgalom egyedi színfoltját adta. De az igazi áttörést és sikert a két évtizeddel később üzembe állított égi mentőkocsik, a helikopterek jelentették, velük a magyarországi mentés újabb korszaka kezdődött. Az eltelt harminc év során a repülőipar technikai követelményeihez igazodva többször is történt típusváltás. A mentőhelikopterek egészségügyi felszerelése, az általuk végezhető beavatkozások a legmagasabb, rohamkocsi szintű mentőellátásnak felelnek meg. Ez nem csupán a modern eszközpark beszerzésén, hanem évtizedek kitartó kísérletezésén és a tudatos felkészülésen múlott. A Mentőszolgálat vitalitását tükrözi az újítás iránti törekvés, a társadalom és a gyógyászat által támasztott új igényeknek megfelelés. Az államosítás előtti helyszíni ellátás amely egyes idejétmúlt ismeretekre, kevésbé modern gyógyászati beavatkozásokra, gyakorlatra épültek az 1950-es évek végétől gyakran elégtelennek bizonyultak. A kezdeti kísérletek 1954 tavaszán a rohamkocsival, a Mentőszolgálat zászlóshajójával váltak intézményi szinten szervezetté. Ugyancsak a mentőkhöz köthető a hazai hospitális sürgősségi ellátás kialakítása a Mentőkórház létrehozásával, ahol energikus, hivatásukért rajongó szakorvosok, mentőtisztek, kivonulói kar rakta le a modern mentőorvoslás alapkövét. E munka során nemegyszer világviszonylatban is újdonságként a helyszínre került jó néhány eljárás (pl. vénabiztosítás, fájdalomcsillapítás, narkózis, görcsgátlás, újraélesztés, különböző típusú lélegeztetés, elektroterápiás kezelés defibrillálás, kardioverzió, pacemaker és vérrögoldó kezelés). Számos új gyógyszer próbáltak ki és több elavultat kiselejteztek. Nem volt jelentéktelen egyes eszközök házi, leleményes előállítása sem. Az elméleti kutatások eredményei (időfaktor, csoportdiagnózis, szállítási trauma fogalma, sokk-szemlélet) jelentősen gazdagították a medicina ismerettárát. Felkészültségüknek, a Mentőszolgálat erejének alapja azonban a szakemberképzésben rejlett. Mentő-orvossegédképző tanfolyam indításával egykori medikus mentődolgozóknak, 1969-től pedig már érettségivel rendelkező mentőápolóknak is lehetőséget teremtettek mentőtiszti képesítés megszerzéséhez től az Egészségügyi Főiskola mentőtiszti karán folytatódott a diplomásképzés. Sikerét látva a 2000-es évek közepétől több nagyvárosban is elindult a mentőtiszt-képzés. A tudományág akkreditációja 1979-ben történt, amikor az oxiológia önálló szakvizsgatárgy lett. A mentőápoló-képzés terén is jelentős fejlődést láthatunk. Még az évi alapítást követően akkreditálta az egészségügyi kormányzat a Mentőszolgálat által szervezett mentőápoló-képzést. Napjainkban is meghatározó szerepet tölt be e téren a Szolgálat, melynek egyik újabb formája a nagyobb beavatkozási kompetenciát adó KIM-képzés. Az elmúlt 65 év alatt többször is módosult a Mentőszolgálat, mint országos hatáskörű szervezet vezetése. Az első másfél évtizedben a főkörzetek élén álló körzetközponti mentőállomások főorvosai igazgatták területük mentőerőit a főigazgató által közvetlenül irányított Állomásigazgatási Osztállyal. A nagy ugrás korában, az 1960-as évek derekán állították fel a megyei mentőszervezeteket, amely három évtizedig a rendszer alapjául szolgált. Az Állomásigazgatási Osztály megszűnt, a megyei főorvosok lényegesen nagyobb hatáskört és intézkedési lehetőséget kaptak. A struktúra az elmúlt évtizedben ismét átalakult; 2005-től a korábbi megyei mentőszervezetek helyét az orvosigazgatók által felügyelt regionális mentőszervezetek vették át. A szervezet átalakulásával egy időben a mentési formák specializációja is megkezdődött, reflektálva korunk igényeire. Ennek jegyében kezdte meg működését a tömeges baleseti egység, a mentőmotor és robogó, a kiemelt mentőegység, a felnőtt- és gyermek-mentőorvosi kocsi és a gyermek-rohamkocsi. A Mentőszolgálat helytállásának kiemelkedő példája volt az évi forradalom és szabadságharc idején a Szolgálat testületileg tanúsított magatartása. Pártatlanul látta el feladatait, miközben a harcban megsérültek és betegek ezreinek életét mentették. A pályája elején álló Lehőcz Veronika ( ) mentőorvos betegellátás közben szenvedett maradandó sérüléseket, Rónafalvi Ödön ( ) mentőorvossegéd és Kecskés Sándor ( ) mentőápoló szolgálatteljesítés közben vesztették életüket. Több mint két emberöltőnyi korszak fejlődése, sikerei jellemzik a magyarországi mentéstörténelem legnagyobb és leghoszszabb ideje fennálló mentőintézményét, az Országos Mentőszolgálatot, amely nemzeti értékeink egyike és sikeres letéteményese az elmúlt egy és negyedszázad év fejlődésének. Extrém járművekkel a Zalán Az Őrület napján, július 28-án, a Puszika Oszika csónaktúra és flúgos futamon minden eddigi rekord megdőlt résztvevő és 300- nál is több extrém vízi jármű indult. Huszonkettedik alkalommal került megrendezésre a zalabéri futam, melyen a Zalaegerszegi Mentők először indultak. Az Országos Mentőszolgálat Zalaegerszeg Mentőállomás Csapata 4. helyezést ért el a legvagányabb, legötletesebb kategóriában. Fercsák Balázs mentőszakápoló Debrődi Gábor 20 Mentők Lapja december 21

12 TIOP Sürgősségi ellátás fejlesztése mentés Lezárult az Országos Mentőszolgálat és a Semmelweis Egyetemközös Európai Uniós projektje Az Országos Mentőszolgálat a Semmelweis Egyetemmel konzorciumban 8 kompetencia kör kifejlesztésére vállalkozott a TÁMOP B-12/ azonosító számú, Kompetenciafejlesztés a mentőgyakorlatban című projektjében. A projekt keretében az OMSZ állományában szolgálatot teljesítő mentőápolók, mentőtisztek, mentőorvosok, mentésirányítók, mentésvezetők számára folyamatosan fejleszthető, naprakész, képekkel, videókkal, önellenőrző mérőeszközökkel kiegészített, az OMSZ oktatási portálján ( kompetencia kurzusok menüpont) elérhető oktatási tananyagok kerültek kifejlesztésre. Ezen oktatási anyagok a jövőben segítséget nyújtanak a kivonuló állomány hatáskörének bővítéséhez és így a betegellátás színvonalának növeléséhez. A tananyagok úgynevezett B-learning (konzultációs) formában kerülnek oktatásra. A kurzusok a konzulensek leterheltségének függvényében válnak felvehetővé, elvégezhetővé. Megszerezhető kompetencia körök Önálló gyógyszerelés a mentőgyakorlatban Légútbiztosítás a mentőgyakorlatban Mentésirányítás Oktatási feladatok Sürgősségi légútbiztosítás intubációval Sebészeti beavatkozások a sürgősségi ellátásban Kardiológiai kórképek invazív ellátása Centrális véna és artéria punkció A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg. Az Európai Unió és a Magyar Állam által nyújtott támogatás összege , -Ft. Országos Mentőszolgálat Főigazgatósága Programiroda Cím: 1395, Budapest, Pf.: 426 Telefon: +36 (1) , +36 (1) programiroda.info@mentok.hu Honlap: Rövid összefoglaló a projektről Az Országos Mentőszolgálat,,Sürgősségi ellátás fejlesztése - mentés című TIOP / kiemelt projektjének fejlesztési célja - az Európai Uniós elvárásoknak és horizontális politikájának megfelelően - a sürgősségi mentésben részesülők esélyegyenlőségének megteremtése területi és időbeli korlátozottság nélkül. A projekt 100%-ban EU támogatásból valósul meg a támogatás összege 10,94 milliárd Ft. A TIOP projekt a Közép-magyarországi Régió kivételével az ország mind a hat további régióját érinti. Ez tehát azt jelenti, hogy 18 megyében lesznek fejlesztések. A projekt keretében a jelenlegi mentési rendszer oly módon kerül korszerűsítésre, hogy hatékonyabbá váljon a helyszíni sürgősségi ellátás. A projektek legfőbb célja a rászorulók számára az esélyegyenlőség minél teljesebb körű biztosítása. A mentőállomások dinamizálása és a hálózatbővítés, a járműpark fejlesztése és az ellátási lehetőségeket bővítése is a 15 percen belüli helyszínre érkezés minél nagyobb mértékű javulását kívánja elérni. A projekt keretében tervezett fejlesztések főbb irányai: 22 új mentőállomás építésével bővítjük az országos mentőállomás hálózatot; 60 db mentőállomást dinamizálunk; korszerű mentőjárművek beszerzésével B illetve C típusú mentőjármű, illetve - 22 db MOK gépjármű javítjuk a betegellátás körülményeit, és a helyszínre érkezés átlagidejét; megújítjuk, és fejlesztjük a mentéstechnikai eszközparkot korszerű orvostechnikai eszközök beszerzésével; az oktatási rendszer fejlesztése keretében 18 db oktató központ (skill labor ), és 1 db mobil szimulációs központ kialakítására kerül sor; A fejlesztések megvalósítása pénzügyi szempontból is hatékony hálózat működtetést tesz lehetővé. A projekt megvalósítása szeptember 1-jével kezdődött meg. Hálózatbővítés (22 db új mentőállomás) és 60 db mentőállomás korszerűsítése A fejlesztések keretében a dinamizálandó menőállomásokon új, önműködő kapuk kerülnek beépítésre, a nyílászárók cseréjére, külső homlokzati hőszigetelésre, illetve a fűtésrendszer korszerűsítésére, napkollektoros rendszer kiépítésére kerül sor, valamint fekete-fehér öltözők és egyéb belső környezeti változtatások is megvalósulnak a projekt céljaival összhangban. A TIOP előkészítési szakasza sikeresen lezárult, jelenleg a megvalósítás zajlik, melynek minden egyes folyamata a sikerhez vezető út egy mérföldköve. A projektigazgatóságon az építészeti munkákat Kalit Valéria és Eszenyi Ákos irányítja. Vezetésük mellett a projektben érintett mentőállomásokon - a dunántúli régiók kivételével - megkezdődtek a kiviteli tervdokumentáció elkészítése érdekében a tervezői felmérések, és helyszíni bejárások. A Projektigazgatóság munkatársai a kiviteli tervezőkkel valamint a kivitelezőkkel folyamatosan körbejárják a mentőállomásokat és építészeti tervekben rögzítik a korszerűsítést igénylő területeket. A dunántúli régióban lévő 23 db mentőállomás vonatkozásában a tervezők kiválasztására közbeszerzési eljárás van folyamatban, így ott a tervezési munkálatok várhatóan január hónapban kezdődhetnek meg. A meglévő mentőállomások mellé a projekt keretében 22 új helyszínen épül mentőállomás a TIOP projekt keretében. A 22 új állomás helyének tervezői bejárása is megtörtént, és a szerződés szerint folyik a tervezői munka. A 22 db új mentőállomás és 48 db dinamizálandó mentőállomások vonatkozásában várhatóan 2014 tavaszán kezdődhetnek meg a kivitelezési munkák. A projekt hamarosan látható eredményekkel is büszkélkedhet, mivel 12 db mentőállomás vonatkozásában a decemberben zajló kiviteli tervezést követően azonnal, várhatóan év január hónap elején megkezdődnek a felújítási munkálatok is. Ebbe a körbe tartoznak: Oroszlány, Csorna, Veszprém, Keszthely, Lenti, Nagykanizsa, Orosháza, Hódmezővásárhely, Bácsalmás, Szolnok, Karcag, Tiszakécske mentőállomások. Ezeken a helyszíneken zajlik a Projektigazgatóság munkatársai és a kiviteli tervezők közötti egyeztetés, valamint a mentőállomások bejárása, a tervek véglegesítése. A TIOP projekt által érintett mentőállomásokon zajló építészeti munkák, és különösen az esetleges költöztetések koordinálása érdekében főigazgató bajtárs Operatív Organizációs Csoportot hozott létre, melynek vezetője Hajnal Norbert. Az Operatív Csoport folyamatosan heti rendszerességgel tartja üléseit, feladata az érintett állomások működőképessége fenntartásához szükséges feladatok beazonosítása, kiköltözés szükségessége esetén az alkalmas helyszín felkutatása, a szükséges (pl. önkormányzati) megállapodások előkészítése és menedzselése. A feladatok körében elkészíti és folyamatosan tájékoztatást ad a régi vezetés részére a kivitelezés ütemezéséről, a munkák megkezdésének időpontjáról, és a várható időtartamáról. A Csoportvezető a Projektvezetőnek hetente, az aktualizált projektütemterv bemutatásával és írásos értékelésével jelent. Oktatási és orvostechnikai eszközök beszerzése A projekt keretén belül az orvostechnikai és oktatási eszközök fejlesztésére is sor kerül. Az egyetemi székhelyek közelében (Szeged, Debrecen, Pécs), illetve Székesfehérváron összesen 4 szimulációs központ kerül kialakításra. Ezekben a központokban a különböző kórállapotok komplex ellátásának gyakorlása folyik majd szimulációs eszközökön. A gyakorlati tudás fejlesztése érdekében 18 ún. skilllabor kialakítása várható, többnyire a megyeszékhelyeken. Felszerelésre kerül még egy mobil szimulációs központ is, mely különböző helyszínekre kitelepülve, élethű körülmények között teszi lehetővé a gyakorlást, felkészülést. Ezek az oktatási eszközök a jövőben alapját képezhetik egy Sürgősségi Akadémia alapításának, amely egyedülálló kezdeményezés lenne Közép-Európában. A beszerzések előkészítésének átfogó szakmai előkészítő munkája december első hetében lezárult, hamarosan kiírásra kerülnek a közbeszerzési eljárások. Mentőgépjárművek beszerzése A mentőszolgálat augusztus 31-ig összesen 200 db korszerű mentőautót szerez be, amelyből 178 db B típusú mentő- illetve C típusú eset-roham kocsi, míg 22 db mentő orvosi kocsi ún. MOK gépjármű. A TIOP projekt mentőgépjármű beszerzési része is a tervek szerinti ütemezéssel, sikeresen halad előre november 26-án, Kistarcsán Dr. Szócska Miklós államtitkár úr, Pasi Tuominen finn nagykövet, Dr. Burány Béla főigazgató bajtárs és László Endre Márton a nyertes vállalkozó részvételével tartott sajtótájékoztató keretében jelentettük be az új mentőgépjárművek beszerzésére vonatkozó szerződés megkötését, és a gyártási munkák megkezdését. A 178 db B típusú mentő- illetve C típusú közbeszerzési eljárás nyertes ajánlattevője a Profile Vehicles Oy pályázó lett. Az első új mentőautók várhatóan 2013 decemberében érkeznek meg a mentőszolgálathoz. A szállítások ettől kezdve terv szerinti folyamatos ütemezéssel érkeznek majd és kerülnek elosztásra a megyék között a Főigazgatóság és a régióvezetés döntései alapján, arra tekintettel, hogy 44 új mentőautó a a TIOP projekt keretében épülő 22 új mentőállomásra kerül szolgálatba állításra. A 178 db mentőgépjármű megoszlása: 128 db B típusú mentőgépjármű, amely tartalmazza a 22 mentőállomásra kerülő 44 db B típusú mentőgépjárművet is (Volkswagen Crafter és Mercedes Sprinter) 24 db 4x4 meghajtású B típusú mentőgépjármű (Mercedes Sprinter) 18 db C típusú mentőgépjármű (Mercedes Sprinter) 8 db 4x4 meghajtású C típusú mentőgépjármű (Mercedes Sprinter) A Projektigazgatóság és az OMSZ munkatársai ezúton is köszönik a Bajtársak megértését és türelmét, amit a projekt közös sikere érdekében számunkra biztosítanak. A Tisztelt Bajtársakat folyamatosan tájékoztatjuk a projekttel kapcsolatos aktuális eseményekről és hírekről Hírlevélen. A projekt megvalósítása, és eredményei nyomon követhető az OMSZ honlapján keresztül is. 22 Mentők Lapja december 23

13 Mágocson születtem 1932-ben. Mágocs akkoriban egy kb lakosú sváb falu volt. Baranya megyéről tudni kell, hogy 3 nemzetiségű megye. Magyarok, svábok, és horvátok élnek itt. Kozáron, ahol a szüleim laktak, csak német nyelvű iskola volt. Engem a szüleim mindenképp magyar iskolába akartak járatni, ezért a nagynénéimnél Mágocson kezdtem az iskolát. Mágocson egy kis létszámú, két zsúfolt tantermes 6 osztályos magyar, és egy német nyelvű polgári iskola is volt. A Felvidék visszacsatolását követően édesapám Kárpátaljára került. Polenán laktunk, ez egy fürdőhely, ami nagyjából félúton van Verecke és Munkács között. Húsz kilométerre van tőle Szoyva kisvárosa, ami arról nevezetes, hogy a II. Világháború vége felé, a II. Ukrán Front idején, ben itt gyűjtötték ezrével táborba a német és magyar nemzetiségűeket, hogy aztán a Gulágra hurcolják őket. (A város határában több tízezres tömegsír van.) Miért kellett a Felvidékre költözniük? Édesapám erdész volt. Herceg Eszterházynak óriási birtokai voltak azon a vidéken. Lux Zoltán főmérnök volt az igazgatója az erdőbirtokosságnak. Ő felkerült egy nagyvállalat vezérigazgatójának a Felvidékre. Latoricza volt a cseh, és Latorca lett a vállalat magyar neve. Zoli bácsi négy jó emberét vitte magával a Felvidékre, egyikük volt édesapám. Hol folytatta iskoláit? Munkácsra jártam két évig középiskolába, aztán közeledett a front. Édesapám főnöke mind a négy általa hozott emberének biztonságosabb helyen szerzett állást. Édesapámnak Kassa mellett, Károlyi gróf erdőbirtokán talált munkát. Apámmal együtt ketten fogadták el a visszatelepülés kapcsán felajánlott új munkahelyet, édesapám Kárpátalján maradt másik két munkatársáról soha többé nem hallottunk. Az új helyünkön aztán csöbörből vödörbe kerültünk, mert kisvártatva megérkezett, és hat hétig fölöttünk állt a front. Kassán másfél hónapot sikerült kijárnom a harmadik osztályból, aztán október 15-től a front miatt minden megállt. Hazakerültem Elbeszélt történelem dr. Farbaky Iván mesél (Részlet a Nagykanizsa Mentéstörténete c. könyvből) Számomra azért volt fontos ez a beszélgetés, mert 1989-ben engem is tanított a pécsi mentőszakápolói iskolában. Aztán egyszer ellenőrizte a Nysa mentőnket a 400 ágyas klinika udvarán. (Mindent rendben talált.) Kíváncsi voltam, mennyit változott, hát semmit! Ugyanaz az agilis, mesélős főorvos bácsi, akinek orvosi latin óráin nemcsak a nyelvtant, hanem a római műveltség sok érdekességét is megismerhettük. Jó egészséget és még sok szép nyugdíjas évet kívánunk! Kassa mellé, a szüleim lakásába. A negyedik gimnáziumból magánvizsgát tudtam tenni Sátoraljaújhelyen. Az ottani piaristáknál jártam két évet, ezután édesapámat Pécsre helyezték, és Pécsett jártam még a cisztercieknél egy, majd az államosított Nagy Lajos Gimnáziumban két évet ben érettségiztem. Én még úgy tudtam bejutni az orvosi egyetemre, hogy nem volt felvételi vizsga. Ez volt a szerencsém, mert matematikából nem voltam túl jó. A gonosz évfolyamtársaim többször meg is jegyezték, hogy a lehető legjobb szakirányt választottam, mert ha nem amputálják idő előtt legalább két ujjamat, akkor ki tudom majd számolni a graviditás mind a kilenc hónapját ban végeztem a Pécsi Orvostudományi Egyetemen, utána a Kaposvári Kórház szülészeti osztályán kezdtem dolgozni, illetve már a szigorló évemet is Kaposváron töltöttem ban mi történt Kaposváron? Kaposváron nem voltak harcok, mint Pécsett vagy Pesten. Sívó tanár úr (dr. Sívó József szülész-nőgyógyász egyetemi tanár) összehívta az osztályt ( madamokat, beteghordó fiúkat, és a négy órás kislányokat is) és a következőt mondta: Ami a németeknek nem sikerült ig az nekünk sem sikerülhet! Sívó tanár úr egyébként egy rendkívül okos, és rendkívül szigorú vezető volt. Nála nemcsak a percek, hanem a másodpercek is számítottak. Két és fél méter magasan csempe borította az osztályt, vizitkor időről-időre több helyen végighúzta az ujját a csempesor tetején. A vizit a vécékbe, fürdőkbe, a szennyes tartókba is betekintett. Azt mondta: Ha szétmennek a sebek, akkor nem a műtőben kell keresni az okot, hanem a folyosón és a WC-ben! Kaposváron két kórterem között laktam másodmagammal egy ideiglenes kórházi szobában. Éjjel-nappal dolgoztam, illetve ügyeltem. Ha nem voltam ügyeletben, akkor is asszisztálnom kellett éjszakánként a sürgős három emberes szülészeti és nőgyógyászati műtéteknél. (Méhen kívüli terhesség, császármetszés) Ezt mindig úgy oldották meg, hogy a szigorlók közül volt egy kijelölt ügyeletes, és volt egy bentlakó. Ez talán mai szemmel kissé zsúfoltnak tűnhet, de én nagyon lelkesedtem. Amikor az ember az egyetemen végez, akkor legszívesebben állandóan dolgozna, mindent szeretne megcsinálni, kipróbálni. Nem is csoda, ha a műtéti statisztikám már az első évben magasan fölötte volt az egyik klinikán dolgozó (egyébként ragyogóan képzett, és summa cum laude végzett) volt évfolyamtársaménak. Egy klinikán sokan vannak. Gonoszul azt szokták mondani, hogy egymásba ér a phonendoscopjuk. A kisebb kórházakban pedig mindig az volt a cél, hogy a tojáshéjjal a hátán érkező fiatal kezdő kolléga minél előbb alkalmas legyen az önálló munkára. Attól ma a halál vize verné ki a szakembereket, hogy talán gorombán egy éve dolgoztam az osztályon, amikor megbíztak ideiglenesen helyettesként a Barcsi Szülőotthon vezetésével. Ilyen ma nem fordulhatna elő, mert ma egy rezidensnek kellő gyakorlat és tapasztalat híján nem adhatnak ilyen megbízatást. Sívó tanár úrnak ebben az esetben el kellett döntenie, hogy az én szerény személyem, ez a fiatal krampusz alkalmas lesz-e a feladat ellátására, vagy sem. Ő valószínűleg kellő mérlegelést követően alkalmasnak ítélt. Barcson egy nagyon szép kastélyban volt egymás mellett egy Szülészeti és egy Szemészeti osztály. Szoktuk mondani egymás közt, hogy nagy valószínűséggel azért ez a két osztály került egymás mellé, mert mind a kettő neve sz betűvel kezdődik. Abban az időben Zala és Somogy megyében sok volt a trachomás beteg. A szemészeti osztály vezetője egy kolozsvári illetőségű szemész professzor volt, aki a háború után Magyarországon maradt. Az ő politikai megítélése sem esett a legjobbak közé. A felesége egyenesen egy grófnő volt. A tudását viszont elismerték. Esténként vacsora után gyakran összejöttünk. Az ember többet tanult kettőjüktől Magyarország történelméről, mint az egyetemen. Egy másik ilyen élményem is volt: ugyancsak helyettesként kiküldtek egyszer Marcaliba, mikor Czipri Matyi bácsi infarktust kapott és meghalt. Az osztályt akkor az a dr. Tombor János vezette, aki eggyel előttem végzett, és én voltam a segéderő. Erre ma azt mondanák, hogy Atya Úr Isten!. Ott is voltam két hónapot, és szintén átélhettem esténként ezt az irodalmi, történelmi továbbképzést. A gyermekosztály főorvosa mindig összegyűjtött két-három fiatalt, és beszélgettünk. Annyira érdekes történetek hangzottak el, hogy tényleg többet ért, mintha néhány pótkollokviumot tartottak volna nekünk akár irodalomból, akár történelemből, akár társadalomtudományokból. Miért kellett mégis eljönnie Kaposvárról? A szakvizsga előtt nyolcad magammal kerültem ki a Kaposvári Kórházból. Somogy akkor vált TSZ megyévé. Arató doktor, a kórház igazgatója azt az utasítást kapta, hogy akit csak nélkülözni lehet a kórházban, azokat mentse fel állásukból, mert az üres falusi orvosi állásokat be kell tölteni. Akiket velem együtt kitettek akkor a kórházból mind fiatal, nőtlen emberek voltak. Lehetne persze belevinni politikai hátszelet a döntésbe, mert valóban az 56-os események alatt személyzeti részről figyelmeztetést kaptam, mert rossz társaságba keveredtem. Az akkori jövendőbelim szülei politikailag nem a legjobb megítélés alá estek. Az édesapja internáló táborban volt. Próbáltak néhányszor jobb belátásra bírni, hogy ne ezzel a lánnyal járjak, de én nem foglalkoztam ezekkel a politikai felhangokkal. Mondtam nekik: De hisz nem az apjával járok! Az apját nem is ismerem! De ha ismerném is, valószínűleg a lánya tetszene jobban! Mondták, hogy ez nem tréfadolog, vegyem komolyan!. A következő papírt kaptam: Értesítem, hogy az Eü. Minisztérium 192/1955 sz. rendelete, valamint az ezt kiegészítő számú Eü. Minisztériumi utasítás, valamint a megyei főorvos 27/1080/59 sz. rendelete értelmében az ön munkaviszonya a megyei kórháznál október 15-tel megszűnik, és a megyei főorvos a népgazdaság érdekeinek szem előtt tartásával önt a fenti időponttól Csurgóra körzeti orvosnak áthelyezi. És el is ment Csurgóra? Nem, még látogatóba sem. Összehívtak minket, és kihirdették, hogy vegyük tudomásul, ez nem örök életre szól. Ránk most ott van szükség, és nyilván eljön majd az alkalom, mikor visszatérhetünk. Volt köztünk, akinek csendőr vagy épp vezérkari ezredes volt az apja. Volt olyan is, akinek püspök volt a nagybátyja. De szerintem az elbocsátásunk végső oka mégiscsak ez a miniszteri rendelet volt és az a tény, hogy fiatalok és nőtlenek voltunk. Arató igazgató úr mégsem küldhetett el olyan beérkezett embereket, akiknek családjuk, gyerekeik voltak. Jó, tehát akkor nem akart kimenni Csurgóra. De hogy került képbe a mentőszolgálat? Mindennek története van. Kaposváron akkoriban nem volt kivonuló mentőorvosi állás. Ha egy rázósabb szülészeti esethez érkezett riasztás, a mentők fel szokták hívni a kórházat, hogy nincs-e bent egy orvos, aki kimenne velük a helyszínre. Én, mint bentlakó gyakran szóba kerültem. Már szigorlóként is gyakran megcsináltuk, hogy a napi munka után átvonultunk a könyveinkkel, jegyzeteinkkel a szomszédos mentőállomásra és ha volt valami, akkor mi is kimentünk a mentővel. Örömmel tettük ezt, mert egyrészt legalább láttunk valamit, másrészt meg is fizették. Kaposvári mentőállomás - forrás: kapos.hu 24 Mentők Lapja december 25

14 Milyen autók voltak akkor Kaposváron? Volt egy hegyes orrú, alacsony Fiat 1100-as, (mint egy mai kombi) és volt még, ha jól emlékszem, több Phanomen. Komlón aztán később találkoztam az úgynevezett Csepel kecskével. A hadsereg utánozni akarta a Dodge Weapont, és Csepel motorral, rövidebb alvázzal, nagy kerekekkel létrehoztak egy magyar sebesültszállító autót. Két vagy négy hordágy volt benne, rettenetesen rázott. Nyári katonakoromban ültem benne. Hát még az egészségesnek is szörnyű volt, nemhogy egy betegnek! Hogy került kapcsolatba dr. Orovecz Bélával? Amikor elküldtek bennünket Kaposváron a mentőállomás vezetője dr. Fehér Viktor volt, eggyel fölöttem járt az egyetemen. Viktor időnként főorvosi engedéllyel externált nálunk a szülészeten. Gyakorolta élőben a szülésvezetést. Egyszer beszélgetés közben mondta, hogy Hallottam, hogy mi az ördögre, Csurgóra mész!. Hát mondtam, hogy én oda biztosan nem. (A másik lehetőség az volt, hogy elhagyom a megye területét, de akkor meg kikötötték, hogy csak bányavidékre mehetek.) Viktor mondta, hogy az OMSZ Salgótarjánban és Zalaegerszegen fog hirdetni orvosi állásokat. Akkor írtam egy levelet a dr. Orovecz Béla főigazgató úrnak és érdeklődtem, hogy volna-e lehetőségem elhelyezkedni a mentőknél? Rövidesen felhívott, és felrendelt Budapestre. Azt tudtam, hogy Csurgóra Dodge mentőautó nem akarok menni. Csurgó akkor papíron nem, de a gyakorlatban határsáv volt. Ha most én teszem azt, kimentem volna nőtlenül, szülészeti gyakorlattal, belgyógyászati és gyermekgyógyászati ismeretek teljes hiányában, nem hinném, hogy a csurgóiaknak, és a népgazdaságnak nagy hasznára váltam volna. Azt gondoltam, hogy egyedül, egy szál magamban kukorékolni egy faluban kétes dicsőség. Tartottam tőle, hogy könyvekből nem tudtam volna jól megtanulni az általam soha nem látott krónikus és egyéb betegségek gyógyítását. Most is van ilyen sajnos. Az általános orvoshiány miatt gyakran tesznek urológusokat, sebészeket a sürgősségi osztályokra. Meg lehet figyelni, hogy mennyire tanácstalanok egy-egy komolyabb belgyógyászati, kardiális eset láttán. Fordítva is igaz ez! Sokszor a jól felkészült szakembereknél is beüt a nem várt rövidzárlat. Bencze doktor mesélte némi iróniával, hogy egy alkalommal, mikor Szegedről jöttek egy sebészkongresszusról visszafelé, belefutottak egy több sérültes autóbalesetbe. A sebészek a megszokott kórházi környezetük és megszokott eszközeik híján tanácstalanul toporogtak a sérültek fölött. Én is átéltem ehhez hasonlót. Egyik este, pár éves kórházi gyakorlattal a fülem mögött, kérdezték a mentőállomásról, hogy valami komplikált szülést jelentettek, ráérek-e? Mondtam, hogy persze! Komplikált szülés? Úgyis hozzánk fog kerülni, legalább előbb látom! Kimentünk a Kaposvártól jó pár kilométerre levő kis faluba. A ház egy kis kidőlt-bedőlt falú viskó volt, egy konyha, abból nyílt a szoba, ahol máris háromszor annyian voltunk, mint ahányan rendes esetben befértünk volna. Egy régi támlás fakeretes ágyon feküdt a vajúdó asszony valószínűtlenül koszos ágyneműkkel letakarva. A fejrész fatámláján egy hosszú gyertya adta a pislákoló világosságot. Sokan voltunk, megdöbbentően nyomorúságos volt a környezet és én csak álltam ott, mint szamár a hegyen. Még mindig ott állnék, ha Baranyai Pista bácsi, az idős mentőápoló meg nem böki a vállam: Hát doktor úr, csináljon már valamit! A hirtelen képzavar gyorsan elmúlt, aztán a szülés minden komplikáció nélkül rendben lezajlott. Pedig minden előfordulhatott volna. A mentők tudják, hogy sokszor abszolút semmitmondó a hívás és nagy baj van, néha pedig jelentéktelen dolgok miatt is farkast kiáltanak. Mi történt, amikor fogadta végül Orovecz főigazgató úr? Milyen ember volt ő? Vehemens, lényegre törő ember volt. Stílusában hasonlított Sívó tanár úrhoz. Kemény volt, határozott, tudta mit akar. Megkérdezte tőlem, hogy: Miért akarsz te mentőorvos lenni? Miért nem jó neked a szülészet? Miért hagytad ott a kórházat? Mondtam neki, hogy főigazgató úr, jó volt nekem a szülészet, de a kórházat rajtam kívülálló okok miatt el kellett hagynom. Mit csináltál? kérdezte, de mielőtt még kinyithattam volna a számat, így folytatta: De különben is, ne fáraszd magad, majd utána nézek! Még kérdezett egykét dolgot, hogy hol végeztem, meg miért, meg hogyan de úgy éreztem, hogy ezek már csak amolyan udvariassági körök. (Ha már feljöttem vidékről, valamit mégis kérdezzen tőlem.) Jó, majd értesítjük! mondta a beszélgetés végén, majd kezet nyújtott, és jelezte, hogy távozhatok. Hát ebből én semmi jóra nem számítottam. Ez a Markó utcában volt? Igen, ott. Aztán azt gondoltam, hogyha ez nem sikerül, akkor még mindig ott van Pécsett egy bányaorvosi állás ahova elhelyezkedhetnék. Másfélkét hét múlva kaptam egy telefont, hogy újból menjek fel Budapestre a főigazgatóságra. Dr. Orovecz akkor már többet kérdezett rólam. És hát akkor hova akarsz menni? kérdezte végül. Bajban voltam, mert eredetileg úgy volt, hogy a megyén kívül csak bányászvárosba engednek el, de én a felkínált két lehetőség (Salgótarján és Zalaegerszeg) közül inkább Zalaegerszegre szerettem volna eljutni. Egy merész húzással a következőt válaszoltam: Főigazgató úr, én úgy szeretném, hogy Salgótarjánt írjak a kérvényre, de Zalaegerszegre jussak! Tehát nem csak te hazudsz, hanem én is hazudjak? kérdezte megvillanó tekintettel. Vannak rokonaid Egerszegen? Nincsenek. Hát akkor miért akarsz Egerszegre menni? Hirtelen nem tudtam mit mondani, hát azt válaszoltam: Mert közelebb van Pécshez, és a Balatonhoz! Erre azt mondta: Ez kétségtelen Hát én akkor hazautaztam, megírtam a kérvényt, még meg is hagytam a kórházigazgató úr titkárnőjének, aki egy nagyon aranyos, kedves nő volt, hogy majd akkor tegye a főnöke elé a papírom, amikor már legalább a századik aláírásnál tart. Így ment át a kérvényem csont nélkül és szeptember 18-án Zalaegerszegre kerültem a Zala Megyei Mentőszervezet vezető főorvosának. Hogy történt ez? Elutazott Zalaegerszegre, bemutatkozott, hogy holnaptól én vagyok a főorvos? Majdnem így, de nem teljesen. Egy nagy utazóládám volt, abba beraktam a holmimat, felültem a motoromra és elrobogtam Egerszegre. Pár hónappal a szakvizsga előtt voltam. Úgy terveztem, hogy várok a mentőknél egy fél évet, amíg kicsit csöndesebb lesz a világ és továbbállok majd egy meghirdetett szülész-nőgyógyász állásra. A fél évből aztán 38 év lett Milyen motorja volt? Pannónia, de Danuviával kezdtem. Motorhoz jutni akkoriban nem volt egyszerű dolog. Az egyik idősebb szakorvos kollégámnál szült egyszer egy nagyker vezetőjének a felesége. Amikor aztán a megköszönömre került a sor, akkor Jancsi szelíden tiltakozott, mire a nagykeres úr erősködött, hogy hát doktor úr, bármit kívánhat!. Akkor Jancsi megkérdezte, hogy motor is lehetne az a bármi? Lehet! És kettő motor is lehet? Na, erre nagyot nyelt az illető és azt mondta, hogy rendben van, kettő motor lesz! Be is tartotta a szavát. Este kilenc óra körül két szakember tolta be a motorokat a kórházba, hogy ne legyen olyan feltűnő, mert hármat kapott a megye. Így jutottam a Danuviához. Aztán, mikor Magyar Karcsi barátom, aki belgyógyász volt, lecserélte a Pannóniáját egy Moszkvicsra pénz kellett neki, tőlem pedig éppen kérték a Danuviát, így megvettem tőle és kismotorról nagymotorra váltottam. Nagyon szerettem motorozni. Az első napomon motorral jelentem meg a fiúknál Zalaegerszegen. Milyen volt az első találkozás? Egész komoly kis beiktatási ceremónia volt. Lejött Orovecz főigazgató úr Budapestről, és eljött dr. Berentés Ernő is Nagykanizsáról. Bemutatták a mentős bajtársakat, végignéztük az állomást. Akkoriban Egerszegen részállásos állomásvezető főorvos volt napi négy órában dr. Horváth Imre bácsi városi tiszti főorvos (ahogy mindenki nevezte: Pipás Imre bácsi). Természetesen hozzá is elmentem, mint ahogy mindenkihez. Elmondta Orosz tankok 1956-ban Pécsett,a 48-as téren és a Széchenyi téren 26 Mentők Lapja december 27

15 négyszemközt is, amit a mentőállomásról tudni kell. Mondta, hogy ezek a mentősök rendes emberek. A legfontosabb, amit tanultam tőle, talán az volt, hogy új ember vagy, és feltételezik, hogy semmihez nem értesz. Éppen ezért bármikor, akár éjjel fél egykor is hívjál fel! De ami még fontosabb, akármit kérdeznek, amit nem értesz, ne mondjál se igent, se nemet. Csak annyit mondj, hogy Köszönöm a kérdést! Majd végiggondolom! Így nem fogsz sem marhaságot mondani, sem marhaságot csinálni. Az első időben fordulnak majd hozzád olyan keresztkérdésekkel, amikkel valószínűleg csak tesztelni akarnak. Nem hiszem, hogy azt fogják kérdezni, hogy ha ég a ház, mit csináljunk, mert akkor egyszerű a válasz. Inkább olyan kérdéseket fogsz kapni, amikre nagyon logikusnak tűnhet az A, vagy a B, vagy a C válasz is, de nem biztos, hogy bármelyik is jó. Ez rendkívül fontos jó tanács volt a későbbiekre nézve is, mert amihez az ember nem ért (és én az első időben valóban nem értettem a mentőzéshez), azon a területen könnyen ingoványos talajra tévedhet, és elvesztheti szakmai tekintélyét. Donhoffer professzor úr, a roppant szigorú és nagy tudású kórtan tanárunk szokott felsorolni ugyanarra a kérdésre öt lehetséges választ, majd a következővel folytatta: Mindez rendkívül logikus, de nem igaz!, és akkor elmondta a hatodik, helyes választ. Hány kocsi volt Zalaegerszegen? Három futó kocsi volt. Két huszonnégyes Phanomen Garant és egy nappalos Barkas Framo. Aztán annak örömére, hogy a megyét áttették Zalaegerszegre, egy fekete-fehér Warsawa főorvosi kocsink is lett. Ennek a pótkereke fönt trónolt a kocsi tetején és ha kinyitotta valaki a hátsó csomagtartót, akkor ott egy hordágyat lehetett kihúzni, amely összehajtható volt, a hátsó fa üléstámlát lehajtva azzal együtt a hordágyvezető sín egy szakasza is lehajlott. Hány ember dolgozott akkor Zalaegerszegen? Ha lefordítom kocsikra bontva a kérdést, akkor egy 24 órás kocsihoz kell öt ember. Körülbelül ember dolgozott a mentőállomáson. Találkozott-e Nysa mentővel? A keszthelyi mentőállomáson találkoztam az egyik első Nysával. Keszthelyen voltam valamiért és egyszer csak berobogott a mentőállomás udvarára egy csodálatosan csillogó-villogó új mentőautó. Pécsről hoztak vele beteget. Úgy néztünk rá, hogy majd kiesett a szemünk. Később aztán, mikor közelebbről is megnéztük már kevésbé tetszett Hol lakott Zalaegerszegen? A mentőállomás kerítés-szomszédjában biztosítottak nekem egy albérleti szobát és volt egy irodám a mentőállomáson. Miklós barátom, aki a Honvéd Kórház sebészeti osztályáról került Zalaszentivánra, gyakran rendelkezésemre bocsátotta körzeti orvosi lakását. A Zala Megyei Kórházban is gyakran ügyeltem és ott is volt egy ügyeletes szoba, ahol volt helyem. De egy nőtlen ember nagyon vígan él, ott hajtja le a fejét, ahol épp ráesteledik. Mennyi ideig dolgozott Zalaegerszegen? május 8-ig. Megvan az áthelyezési papírom: Értesítem, hogy május 8-i hatállyal felmentem önt a Zalaegerszegi, a Novai és a Keszthelyi mentőállomás vezetése alól, miután ez időponttól áthelyezést nyert a Pécsi Mentőállomásra. Egyben megbízom Mohács, Siklós, Szigetvár állomásokon a főorvosi teendők ellátásával. Aláírás: dr. Orovecz Béla főigazgató. Tehát akkor Nova, Keszthely és Zalaegerszeg ellenőrző főorvosa volt. Nagykanizsa külön kaszt volt? Kanizsa érdekes volt. Egyrészt évszázados vita volt Kanizsa és Egerszeg között a megyeszékhelyet illetően, másrészt Kanizsán Berentés Ernő bácsi volt az állomásvezető főorvos, aki valamivel előttem még vagy tán egészen az érkezésem napjáig a megyének volt a főorvosa. Ernő bácsival érthetően nem volt az első pillanattól csodálatosan jó a kapcsolatunk. Bárki elképzelheti, ő a hatvanas éveit taposó tisztes főorvos bácsi volt, most odakerült a nyakára egy tejfeles szájú fiatal krampusz, akitől minden várható, csak jó nem. Milyen volt az első találkozásuk? Udvarias. Mint említettem, akkor találkoztunk először, mikor a főigazgató úr engem Zalaegerszegen beiktatott. Arra a napra fölhívatták őt is Zalaegerszegre. Gyanakodva méregetett, ráadásul olyan korszakot éltünk, amikor a hatalomtól félni kellett. Hogyha 1959-ben egy fiatal krampuszt valahova odahelyeztek vezetőnek, attól sok jó nem volt várható. Azt gondolhatták, hogy minimum valami pártkrampusz lehet. Havonta egyszer lejártam Ernő bácsihoz Kanizsára. Ő mindig kérdezte: Na, mit akarsz megnézni? Én mindig mondtam neki: Semmit, egyedül csak téged! Bementünk a szobájába, és sokat beszélgettünk, többet tücsökről és bogárról, mint a mentőállomásról. Egyrészt jobban értett a mentőzéshez, mint én. (Pontosabban ő értett hozzá, én nem.) Másodsorban rút dolog lett volna olyat éreztetni vele, hogy most én vagyok ám az első számú főorvos, te pedig a második. Ernő bácsiban lassan oldódott fel a félelem és a gyanakvás. Talán az egyik legemlékezetesebb közös pillanatunk akkor volt, amikor Ernő bácsit feljelentették a pártbizottságon, mert nem engedte a pártgyűléseket munkaidőben a mentőállomáson tartani. Ernő bácsi félve elmondta nekem, hogy berendelték a pártbizottságra. Akkor én azt mondtam neki, hogy oda én is megyek No, elmentünk, ő hívatva én hívatlanul. (Hozzáteszem, nem vagyok és nem voltam tagja soha semmilyen politikai pártnak.) Ott először bemutatkoztam és elmondtam, hogy ugyan hívatlanul, de el szándékoztam jönni, hogy bemutatkozzak, mert egy idő óta itt dolgozom a megyében. A fülem hallatára Ernő bácsi fejére olvasták a feljelentés tárgyát. Én akkor hozzászóltam és mondtam, Barkas mentőautó - kép: Hamster, hamster.blog.hu/ hogy egyet ne felejtsenek el, a mentőállomáson január elsejétől december 31-ig állandó szolgálat van. Bármilyen összejövetel alatt a telefonos szolgálatvezető szüléshez, lovas balesethez, rosszulléthez vagy épp vonatgázoláshoz riaszthatja a bajtársakat, ez pedig megzavarhatja a párttagok gyűlését. Előfordulhat, hogy be kell rekeszteni az ülést, mert mindenki kivonul. Márpedig én amennyire tudom, a pártgyűlés egy olyan fontos összejövetel, mely a tagság teljes részvételét kívánja. Ebből kifolyólag én is úgy gondolom, hogy a pártgyűlés zavartalansága munkaidőben a mentőállomáson valóban nem biztosított. Szerencsésebb lenne munkaidőn kívül, egy másik helyen tartani az összejöveteleket. Na, ezzel az érveléssel úgy láttam, hogy megzavartam az illetékes elvtárs stabil álláspontját. De ezzel ön tulajdonképpen kimentette Berentés főorvos urat! Kis túlzással, de valahogy úgy. Nekem nem volt sok veszteni valóm. Beadtam az elvtársaknak, hogy Berentés doktor nem a párt működését akarja megakadályozni, hanem a gyűlések zavartalan lefolyását kívánja biztosítani. És bevették Ez szép dolog volt! Ernő bácsi, mint később elmondta, úgy jött el otthonról, hogy elbúcsúzott mindenkitől. (Kisebb dolgokért is jött annak idején a fekete kocsi és vitte a deviáns osztályon kívüli szerencsétleneket évekre az ÁVH börtöneibe.) Az öreg valahogy alapjában is olyan ember volt, aki kicsit mindentől félt. A fia sok évig orosz munkatáborokban sínylődött. A családja politikailag biztosan nem a legjobb megítélés alá esett. Mikor eljöttünk, bandukoltunk a járdán, egy darabig csönd volt. Aztán Ernő bácsi hozzám fordult, és azt mondta, hogy ő nem volt biztos benne, hogy ma haza fog kerülni. Azt is mondta, hogy ő úgy érzi, félreismert engem és nagyon köszöni, amit az érdekében mondtam. Változott-e valami a kapcsolatukban ezután? Addig az volt, hogy amikor Kanizsáról a garázsmesterrel följöttek időnként Zalaegerszegre, akkor a szerelőknek az aknában kellett tüsténkedni. A főorvos úr ától cettig mindent végignézett. Ellenőrizte még a takarítónők munkáját is, hogy van-e pókháló meg por. Ezután az eset után elmaradtak az ilyen szigorú ellenőrzések, én pedig megegyeztem Orbán Gyula megyei garázsmesterrel, aki az ellenőrző körutakon a sofőröm volt, hogy eddig se, de ez után se fogunk megnézni semmit Kanizsán. Amikor lemegyünk ő Szigeti Gyula barátjával fog beszélgetni én meg Ernő bácsival. Milyen kocsik voltak akkor Nagykanizsán? Ugyanaz, mint Zalaegerszegen. Két Phanomen és egy Barkas Framo. Emlékszik-e valakire a kanizsai mentősök közül? Szigeti Gyula garázsmesterre emlékszem, ő jópofa ember volt. Labricz 28 Mentők Lapja december 29

16 Sándor volt a főápoló. Polai Károly volt az őrsvezető, ő egy udvarias, választékos beszédű, amolyan régi vágású úriember volt. Ernő bácsiról még a dolgozók kapcsán eszembe jutott valami. Az OMSZ akkoriban jó néven vette, ha azok, akiknek nem volt meg a nyolc általánosa (mert a régi rendszer szerint csak 6 elemit végeztek), munka mellett esti iskolában ezt elvégezték. Ernő bácsi rendszeresen megcsinálta, hogy amikor egy-egy ápoló esti iskolába ment, akkor azon a délutánon és estén ő volt azon a kocsin az ápoló. Ernő bácsi kicsit félős természetéről még annyit, hogy gyakran kérdezgette: Nem lesz ebből baj? Én meg mindig mondtam neki, hogy Ernő bácsi, rám kell hivatkozni! Emlékszik-e abból az időből valamilyen különös esetre Zala megyében? Hajmeresztő dolgokra nem. A téeszek nem voltak annyira gépesítettek. A közúti forgalom jószerével a hivatásos gépkocsivezetők által vezetett szolgálati kocsikra, buszokra korlátozódott. Az utakon nem voltak nagyon autók. Ráfutásos vagy tömeges autóbalesetek nemigen fordultak elő. Sok mezőgazdasági balesetre emlékszem, melyeknek a közös forgatókönyve kocsiról, lóról, szőlőtermesztésről szólt. Traktoros balesetünk talán nem is volt. Volt viszont olyan esetünk, amikor egy illetőnek a feje bekerült a lovas szekér alá. A kocsikerék úgy megskalpolta, mint az indiánok tették a filmekben. Gyakori volt a megrúgta a ló, hordó odacsípte a három ujját, lovas kocsiról leesett, megharapta a disznó, kaszával, kapával elvágta a lábát típusú bejelentés. Szülés is sok volt, nekem ez volt leginkább az életelemem. Heti kétszer ügyeltem a kórház szülészetén is. Valami sztori Zalaegerszegről? Zalaegerszegen dolgozott egy Rácz József nevű nagydarab, masszív, erős gépkocsivezető. A hadseregnél ejtőernyősként szolgált. Szokta mondogatni, hogy az MHSZ ejtőernyőseinek könnyű dolga van, mert akkora ernyővel ugranak, mint a fél város. Így akkorát sem zökkennek, mintha egy hokedliről lépnének le. Bezzeg az ő idejében! A géppuskaropogás közepette, ahol gránátok robbantak kis ernyővel kellett ugrani, hogy ne tartson sokáig a leérkezés, mert különben, nemzetközi egyezmény ide-vagy oda, könynyen az ellenség golyófogójává vált az ember. Hát, ha a mostani nagy ernyővel ereszkedtem volna le, akkor 20 lyukkal a hasamban értem volna földet! mesélte Józsi bácsi és még hozzátette: Kis ernyővel viszont nagyot zökkentünk ám! Olyanforma érzés volt, mintha egy villanyoszlop tetejéről kellett volna leugrani minden nélkül! Az egerszegi állomásnak lapos, kátránypapírral bevont teteje volt. Csatornajavítás miatt egyszer fölküldték a tetőre (Három méternél jóval magasabban Pécsi életképek az 50-es évek első feléből - dr.hajdu István képei volt.) Rácz bajtársat. Nyár volt, irgalmatlan hőség. Mikor fölért, bezárták a tetőre vezető ajtót, aztán mondták neki, ha valóban ejtőernyős voltál, akkor gyere le pajtás! Hát azt a képet soha nem felejtem el! Addig mondogatta Rácz, hogy meleg van, ne csináljátok, ne hülyéskedjetek, engedjetek le, engedjetek le, mert leugrok, amíg egyszer csak hopp, már lent is volt! Na, ugye mondtam, hogy leugrok! mondta. Talpra érkezett, semmi baja nem lett. Mesélték róla, hogy az első emeletről sem szokta nagyon koptatni a lépcsőt. Ha jól értettem, akkor ön ezt az egész mentőzést csak átmeneti kirándulásnak szánta a következő lehetőségig, amikor újra el tud helyezkedni valamelyik szülészeti osztályon? Igazából az döntötte el a sorsomat, hogy áthelyeztek Pécsre. Mennyi ideig dolgozott Pécsen? május 08-tól januárjáig. Úgy tudom, a mai napig aktív tagja a Magyar Oxyológiai Társaságnak és jelenleg is oktat szülészetet és orvosi latint. Először megcsináltam a szülészet szakvizsgát, aztán szakvizsgáztam még egészségügyi szervezésből és oxyológiából. Olyan szerencsém volt, hogy nemcsak a mentőszakápolói tanfolyamokon oktathattam, hanem a pécsi egészségügyi szakiskolában is. A mai napig is oktatok orvosi latint, épp a múlt héten, pénteken zártam le egy félévet egy főként mentőápolókból és masszőrökből álló osztállyal. Idén négy osztályt keserítettem el a latin főnévragozással, de már kaptam egy újabb turnust szülészetből és latinból a következő félévre is. A Magyar Vöröskeresztnek 8 évig voltam a megyei elnöke, autóvezetőket máig is vizsgáztatok. Hadd hencegjek kicsit vele, hogy utódom az Orvostudományi Egyetem emeritus professzora, a Magyar Tudományos Akadémia nyilvános rendes tagja. A megyei vezetésben rajta kívül még két aktív orvoskari professzor van. Csak azt akarom mondani ezzel, hogy a Vöröskeresztnél rendkívül tiszteletreméltó csapatban volt alkalmam dolgozni. Mikor kinevezték Pécsre, elbúcsúzott a zalai mentősöktől? Igen, elbúcsúztam a zalaegerszegi és a szombathelyi csapattól is. Akkoriban sokat helyettesítettem Szombathelyen is. Pongrácz bácsi volt a szombathelyi mentők főorvosa. Berentés Ernő bácsival akkor találkoztam utoljára. Biztosan értesült róla, amikor ben Berentés főorvos úr hirtelen meghalt Hogyne, értesültem a halálhíréről és lesújtott. Az OMSZ egy hihetetlenül érdekes nagy család, bármelyik részén történik valami, arról a családtagok rövidesen tudomást szereznek. Sajnos nem tudtam elmenni a temetésére. Sajnálom, hogy mint olyan sokan közülünk nem élvezhette sokáig nyugdíjas éveit. Orovecz főigazgató úr halálára (1966) hogy emlékszik? Valami szállítás kapcsán Budapesten jártam a halála utáni napokban. A titkárnői mesélték, hogy a halála előtt két nappal azt mondta a főigazgató úr, hogy most van egy kis időnk, csináljunk rendet és takarítsunk. Minden iratot, ami nála volt az OMSZ főigazgatóságának valamelyik osztályáról, visszarakott, illetve visszavitetett a helyére. A felesleges iratok selejtezésre kerültek. Óriási rendet csinált és két nap múlva meghalt. Ott voltam a temetésén. Úgy tudom, hogy még életében felterjesztették Kossuth-díjra, de valamilyen adminisztrációs hiba miatt nem kapta meg, pedig megérdemelte volna. Pécsett milyen viszonyokkal szembesült? Az volt a pajzán helyzet, hogy az elődömet, dr. Than Berci bácsit fegyelmivel leváltották ugyan, de egy darabig még itt maradt a mentőknél, és mit mondjak, nem volt öröm az életem. Engem azzal küldtek oda, hogy rendet kell csinálnom! Volt-e valami furcsaság, amire felfigyelt, mikor oda került? Amikor Pécsre kerültem, a fertőző szállításokért még plusz pénzt fizettek, de csak akkor, ha meghatározott számú fertőző eset összejött. Amikor valaki már kezdett közel járni a meghatározott számhoz, a szolgálatvezetők úgy kezdték összevadászni neki az utolsó fertőző szállításokat. Ahogy annak idején szokták mondani: Mindenki Puskásra játszotta a labdát. Úgy tudom, a jelenlegi Pécsi Mentőállomás épülete is önnek köszönhető. Valóban, az én főorvosi munkám során építették a jelenlegi megyei mentőállomás céljára tervezett épületet. Az előző épület a Petőfi utcában nagyon szűkös volt már. Az is mentőállomásnak épült, csak nem ekkorának. Ikertestvére volt a székesfehérvári állomásnak. Alul volt az utcafronton 5 garázs, ezek közül az ötödiket befalazták, az lett emeletes ágyakkal az éjszakai tartózkodó. Egy réz korlátokkal szegélyezett viszonylag szűk, márvány hatású csigalépcsőn lehetett és lehet feljutni ma is a szolgálatvezetéshez. Fent két kicsi iroda volt egymás mellett. (Szolgálatvezetői, és soros személyzeti tartózkodó.) Volt egy főorvosi szoba, egy orvosi szoba, egy zuhanyzó és egy ambulancia. Az orvosi szoba koedukált volt. A kocsik legnagyobb része kint állt az utcán. Volt bent két akna és általában mind a kettőn javításra váró kocsik álltak. Bent volt viszont a rohamkocsi a cserépkályhával kívülről fűthető garázsban, hogy bármikor azonnal indulni tudjon. Először az egyik Nysából varázsoltunk rohamkocsit, aztán jött a Phanomen és ez már nagyobb volt. Jó nagy telek voltak. Kint az utcán sorban álltak egymás mögött a kocsik. A 6 órakor kezdő szolgálat söprűvel próbálta lepucolni a havat az autókról. A rendszámtáblát söpörték le először, ha az ő kocsijuk volt, akkor kiásták, ha nem, akkor mentek eggyel tovább. Az éjszakaiban volt egy cserépkályha. Ha a szolgálat hosszabb időre kivonult, mire visszaértek, a tűz már leégett, a szoba kihűlt, újra tüzet kellett rakni. Az épülethez hozzáépítettek a földszinten a garázsok mellé egy nappali helyiséget 2x2 hosszú paddal és két asztallal. Ennek a helyiségnek a leválasztott részében volt az ételmelegítő és a mosogató. Ha netán délután fél négy tájékán ért haza valamelyik kocsi és enni akart a legénység, várniuk kellett egy darabig, mert a zománcozott szűk kis mosogató- Pécs II. mentőállomás 30 Mentők Lapja december 31

17 ban a gázbojlerből kivezetett gumicsővel a szerelők zuhanyoztak. (Ha Tisza Laci zuhanyozott, mindig kiszólt, hogy várjatok az ebéddel!) Szóval elég nyomorúságos volt ez a régi mentőállomás. Erre sikerült felépíteni az új állomást, ami már akkor kicsinek bizonyult, de a régi megtartása mellett elég volt. Hány kocsi volt akkor Pécsen? A túlsó állomáson maradt négy, itt pedig nyolc és ehhez jöttek még plusz autók. Az első igazi rohamkocsink, ahogy már említettem, egy Phanomen volt körül jött, nagyon jó érzés volt beleülni. Két évvel ezelőtt volt egy Rohamkocsi nap a mentőállomáson. Nagyapó meséi jeligével tartottam ott egy előadást a Phanomen Rokoról. Debrődi Gábor, a Kresz Géza Mentőmúzeum igazgatója pedig nemrég felhívott, hogy segítsek eldönteni egy vitát, ugyanis megtaláltak és visszavásároltak egy régi Phanomen mentőt, de nem tudták eldönteni, hogy az volt-e az eredeti Phanomen rohamkocsi vagy sem. Mondtam, hogy nem, mert ennek a felújított oldtimernek hátul kétfelé nyíló ajtaja van, a régi Phanomen Rokoban pedig a hátsó fal egyharmadát le lehetett nyitni, amin ki lehetett húzni a hordágyat. Saját gyártású lehajtható infúziós állványunk volt benne, amit mint régen a dunai hajók kéményét a híd alatt le lehetett hajtani kivételnél, aztán vissza. Tehát nem kétszárnyú ajtaja volt, hanem egy lefelé nyíló lapszerű szerkezet volt a hátsó nyílászáró helyén, aminek segítségével a hordágyat ki lehetett húzni, illetve be lehetett tolni. Óriási volt akkor, ha tömeges balesetnél több sérültet kellett szállítani. Ott volt a két hordágy, a hidraulikusan Nysa mentőautó - forrás: sumegmento.hu emelhető-süllyeszthető harmadik hordágy, amit körbe lehetett táncolni. A hordágy mögötti ülés is kényelmesebb volt, nem beszélve a fűtéséről. (Volt a fűtéscsőnek egy a betegtér felől levehető elzáró lemeze.) Hely tehát volt benne bőven, de a pilóták káromkodtak sűrűn. Motorikusan elég sok baj volt a Phanomen mentőkkel. Ha gyorsan akartunk menni, mintha hátramenetbe kapcsoltunk volna. Mentős szakzsargonnal: a menetszél jóformán hátulról előre fújta az esetzászlót. A motort szinte havonta ki kellett szerelni. Mikor mentek felé a szerelők, a Phanomen motorházteteje már szinte magától felnyílt. A Nysákról csak annyit, hogyha valamelyik munkatársunk fölment Pestre egy új kocsiért, és út közben hazafelé nem szorult a dunaújvárosi mentőállomáson műszaki elsősegélynyújtásra, akkor már összetehettük a kezeinket. Arra már azt mondta a szaknyelv, hogy az nem is olyan rossz kocsi. Volt, amikor Pestre menet a betegen 3-4 pokróc volt és gézzel tömködtük be az ajtóréseket, mert olyan huzat volt a betegtérben, hogy meg lehetett fagyni. Fűtés nem volt bennük. Műbőr, műanyag és fém volt a kárpitja. A hátsó ajtó nem zárt rendesen, zsineggel kötöztük be belülről. Három sebesség hajszolta, szóval borzasztó volt. Előfordult, hogy menet közben a tárcsa letörött és a kerék világgá ment. A fölső hordágy egy tábori hordágy volt, kissé belógott. Mikor a dunai árvíz volt, napokig lent voltunk mentővel. Bent aludtunk a mentőben. Én csak egy éjszakát töltöttem a Nysában, utána bemenekültem a Tanyahajó nevű uszályba. A felső hordágy enyhén szólva nem volt kényelmes fekhely. Mikor ment nyugdíjba? 1997-ben kezdtem el sétálni, és január 1-ét már papíron sem a mentőknél töltöttem. Volt-e valami olyan eset a pécsi évek alatt, amit szívesen elmesélne? Akik Pécsett dolgoztak, azoknak volt egy olyan speciális területük, ami talán a legsúlyosabb tömeges baleseteket produkálta. Salgótarján és Tatabánya mellett Pécsen történtek a legsúlyosabb bányaszerencsétlenségek. Az ország legmélyebb szénbányája a komlói Zobák volt, ebben 571 m alatti mélységben is dolgoztak. (A 70-es években csak a komlói bányákban 6500 földalatti és külszíni munkás 5 év alatt 11 millió tonna szenet termelt ki.) A Pécsi Mentőállomáson 24 órás orvosi szolgálat volt. Szerencsénkre sok orvos szívesen jött hozzánk minden klinikáról és kórházból helyettesíteni, már csak kalandvágyból is. Ők többnyire nem a kilátásba helyezett hatalmas pénz miatt jöttek, hisz a mentőknél dolgozni ma is majdnem becsület és dicsőség dolga. A nagytiszteletű professzorok, osztályvezetők azért jöttek, hogy sehol máshol be nem szerezhető tapasztalatokat gyűjtsenek. A Honvéd Kórházból így négy állandó főorvosi segítségünk volt. Amikor az országban a negyedik égési osztály Győr, Budapest és Miskolc után megkezdte működését a Pécsi Honvéd Kórházban, akkor különösen szoros lett a kapcsolatunk. Az égési osztály főorvosa, az intenzív osztály főorvosa, a baleseti osztály vezetője rendszeres bedolgozónk volt. A bányákban néha gonosz dolgok történtek. Az egyéni rekordom néhány perc híján 24 óra, amit a Vasas II-ben lent töltöttem. Az én időmben Pécsett hat működő akna volt: István II, István III, Vasas I, Vasas II, Zobák, Kossuth. (Az István III uránbánya volt.) Pécsen és Pécs környékén egyébként nagyon sok (60- nál is több) már bezárt kőszén- és uránérc akna, illetve tárna van. Az uránbányák főként Kővágószőlős és a Mecsek térségében voltak. Gyakran előfordult, hogy a bányában leszakadt a lift, de még gyakoribb volt a sújtólégrobbanás. A Kossuth akna égésekor, ahol sok halott volt, lent egyetlenegy mentőtiszt képviselte a magyar egészségügyet, Horváth Feri. Amikor Zobák égett, a bányászok a szűk szellőző légaknán keresztül másztak le bányában rekedt társaikért és belementek a tűzbe! Utána kórházba kellett őket vinnünk, mert ami kiállt rajtuk az mind megégett. Amit a bányamentők produkáltak egy-egy balesetnél, az emberfeletti volt! A vasasi balesetnél (a 70-es években) először a 4-es szintre mentem, akkor én voltam ott egyedül. Miután leértünk, egy darabig gyalog mentünk, utána négykézláb. Mondták, hogy Doktor úr! Itt egy darabig húzódjon meg! Fölöttem volt egy vastag támasztó gerenda biztosításokkal, oldalt pedig egy szénmonoxid-arány mérő a vájat falán. Akik tőlem 4-5 méterre dolgoztak, azok hason csúszva mentek és próbáltak előbbre jutni. Két fejtés között ment a rézsű össze, és akik ott voltak, azokat maga alá temette a szén. Jöttek, hogy le kell mennem az 5-ös szintre, mert az egyik bányaorvos nem maradhat ott a pacemakere miatt. Lecsúsztunk egy elhagyott bányaszakaszon, aztán mikor irányban voltunk, elindultunk a bokáigtérdig érő vízben. Mindig az elől haladó bányászsisakját (kobak) figyeltük, mert amikor mozdult a homloklámpája, le kellett kapnunk a fejünket. Lent bementünk a tiszta öltözőbe, nyakláncot kivéve mindent levettünk magunkról, aztán átmentünk a piszkos öltözőbe, ott megkaptuk a bányász öltözéket: kobak, nyakbavaló, öv, lámpa, márka.(ez utóbbi a katonai dögcédulához hasonló azonosító tábla.) Mikor odaértünk, a meredek rézsűn mászott négykézláb a bányász, derekára kötve a biztosítás, markában a fejsze. Amikor elért a beomlott szakaszhoz, nekiállt ácsolni. A többiek kapával kaparták az omlást, továbbították az omladékot. Azon a napon abból a szakaszból kijött négy élő bányász. Amikor engem leváltottak, a többi nyolcat már halva hozták. Zobákon volt olyan sújtólég, hogy huszonhét halott volt. Kiürítettünk egy helyiséget halottgyűjtőnek. A bánya kerítésénél ott volt fél Komló. Azt a képet sem felejtem el soha! Amikor egy mentőkocsi kigördült, gyorsan újra becsukták a kaput és egyszerre 50 ember kérdezte, hogy Kovács Pistit viszik? (Mert, ha viszik, akkor él!) A Honvéd Kórházba kihelyeztünk egy kocsit tartalék rádióval (még nem voltak mobiltelefonok) és amikor egy kocsi elindult, akkor a kórház első kézből értesült, hogy hány sérült érkezik, csak égettek vagy más sérülésük is van-e? Az intenzív osztály főorvosa volt az osztályozó, mint a közülünk legmagasabb tudású, egyben mentős gyakorlattal rendelkező szakember. Ő döntötte el, ki hova kerüljön. A bányaorvosoktól tudom, hogy a Baranya megyei szénbányák voltak az ország legveszélyesebb, legtöbb tömeges balesetet produkáló bányái. Nem volt könnyű a helyzet Tatabányán sem. Schlosser doktorral (akinek az édesapja vájárként egy bányaszerencsétlenségben halt meg) többször átbeszéltük, hogy míg náluk a vízbetörés volt a bányaszerencsétlenségek legtöbb emberéletet követelő velejárója, nálunk a metángáz robbanás és a tűz. Valamikor a nyolcvanas években volt egy közös előadásunk a bányaegészségügy országos vezetőjével, aki szintén rendszeres helyettesítőnk volt. Ő az ország összes bányáját ismerve szintén úgy vélte, hogy a Pécs környéki szénbányák voltak az ország legveszélyesebbjei. Az uránbányák olyanok voltak a szénbányákhoz képest, mint a Váci utca. Sokkal tisztábbak, modernebbek, sokkal később kezdték az uránérc bányászatát és a fontosságuk is más megítélés alá esett. Jobb volt bennük a közlekedés is. Ami az ottani baleseteket okozta, az a robbantás és az omlás volt. Az omlásokkor volt, hogy egy fél háznyi törmelék is lejött. Volt mikor a szerencsétlen betemetettnek csak a fél feje látszott ki a három szobányi aprókavics alól. Ami még a bányászattal kapcsolatban gyakran előfordult: autóbusz konvojok vitték a bányászokat munkába, illetve munkából. Ezeknek a buszoknak gyakran volt kisebb-nagyobb balesetük. Sok száz bányász lakott a környező munkásszállókon és a számukra épített lakótelepeken. Egy alakalommal volt egy tömeges fagylaltmérgezésünk 263 mérgezettel. Döntő többségük Szigetvár és környékéről. Amikor ez kiderült, értesítettük a körzeti orvosokat. Azokba a falvakba, ahol csak heti 2-3 alkalommal volt rendelés, mentőtiszteket küldtünk egy mentőkocsival. A mentőtiszt vizsgálta a betegeket a megnyitott orvosi rendelőben és küldte őket szükség szerint kórházba vagy látta el őket. Akkor már kiépült a rádióhálózat, mindegyikükkel állandó rádiókapcsolatban voltunk. A szigetvári vár turistaszállóját megnyittattuk és csináltunk belőle szükségkórházat, aminek ugyancsak egy mentőtiszt volt az irányítója. Ennél az esetnél már nemcsak a megyéből, hanem a szomszédoktól, Szekszárdról és Kaposvárról is kaptunk segítséget. Az OMSZ-nál megvan az az előnyünk, hogyha történetesen Miskolc környékén fut bele valamelyikünk egy tömeges balesetbe, akkor ott a kocsiban ugyanaz van, és a személyzet ugyanazon elvek alapján lett kiképezve, mint Szentgotthárdon. Magyarul, egységes, jól működő rendszer szerint dolgozunk az egész ország terüle- A komlói Zobák bánya volt Magyarország legmélyebb szénbányája. (Fotók: hu, 32 Mentők Lapja december 33

18 tén. A Lentiből vagy a Szombathelyről való mentős tudja, hogy a társa, aki majd megérkezik a helikopterrel, ugyanazt tudja, ugyanazt csinálja, mint ő. Aki pedig az OMSZ részekre szabdalását, feloszlatását vagy szétrúgását óhajtja, javasolja, az a szerencsétlen nem tudja, hogy mit mond, mit csinál. Nincs tisztában vele, hogy bizony aknamezőn jár, és bármikor könynyen felrobbanhat. Ezt a szervezetet nem szabad feloszlatni. Az elmúlt több mint 60 évre visszatekintve így lehetett viszonylag kis pénzből hatékonyan megoldani a magyar mentés ügyét. Magyarország kis ország, más országokban a tartományi és regionális mentőszervezetek jobban elkülönülnek egymástól, de nálunk erre a kis területre nem szabad egy széttagolt rendszert beiktatni a jól működő és Európában is egyedülállóan egységes mentőszolgálat helyett. Ezt azért hangsúlyozom, mert az utóbbi időben voltak erre irányuló törekvések. Van-e még valami, amit el szeretne mondani? Néhány érdekességet említenék. A légi mentőknél is dolgoztam néha, és az OMSZ főpilótájával, Wittinger Kálmán bácsival is volt szerencsém egyszer-kétszer együtt repülni. Kálmán bácsi egyike volt a háborút túlélő pilótáknak. Volt egy pipája és egy kostök acskója, amiben a dohányt tartotta. Bombázó és szállító gépekkel repült a háborúban. Negyvenkilenc típusra volt szakszolgálati pilótaengedélye. Nagy gépekkel is repült. Részt vett a sebesültek hazaszállításában az orosz frontról a Kárpátokon át. Ő volt az utolsó pilóta, aki a már körülzárt Buda fölül élve hazajött. Kálmán bácsi azt mesélte, hogy Schutzmannschaft Kommandónak hívták őket, mert csupa önkéntes jelentkezőkből állt össze egy-egy gép személyzete. Hárommotoros Junkers gépe (JU- 52) volt a német és akkoriban a magyar polgári légi forgalomnak is. Az oldalára varázsoltak két eltolható ajtót, itt pakolták bele a rakományt. Ejtőernyővel már nem lehetett senkit és semmit ledobni, mert annyira szűk volt a gyűrű, amelyen belül voltak még a magyar és német csapatok. Feladatuk az volt, hogy a Vérmező fölött a lehető legalacsonyabban repülve, azon a két tolóajtón keresztül dobálják ki az utánpótlást. Kálmán bácsi azt mondta, hogy ahány puskája volt az oroszoknak az mind őket lőtte. Amikor hazaérkezett a mellette ülő pilótatársa súlyos sérült volt, hátul volt a szitáváronccsá lőtt gépen még egy súlyos sérült, és három halott. Ez után az akció után már nem volt kivel, nem volt mivel, és nem volt hová berepülni. A háború után rövid ideig a Maszovletnél dolgozott ben, több más túlélő pilótatársához hasonlóan őt is letiltották a hatságok a nagyobb gépekről ig sportgépekkel repült, utána lett az OMSZ főpilótája. A Heine-Medin járvány idején rengeteg kisgyereket vitt Miskolcról Budapestre repülővel. Miskolc környékén volt a legtöbb járványos gyermekbénulásos megbetegedés. Egyszer Kálmán bácsival vittünk Szegedre, a gyermeksebészetre egy újszülöttet. Leszállni még le tudtunk, de visszajönni már nem a beálló sötétség miatt. A mentőállomáson ettünk egy kis vacsorát és ott aludtunk. Kálmán bácsi mondta az esti mesét. Emlékszem, Sármelléken leszálltunk vele és még gurult a gép, de már mindenki futott felénk, és Kálmán bácsizott. Később is találkoztunk egyszer Kaposváron, egy nemzetközi repülőnapon ott volt a díszvendégek között. Fölvittük aztán a taszári parancsnokot Budapestre egy négyüléses Super Aero géppel feketén, de úgy, hogy hason fekve utazott végig a hordágyon. A jobb elülső ülés helyére egy háromlábú hordágytartó keresztmerevítőt szereltek. A hordágyat először eltolták a farka felé, aztán rá erre az állványra és rögzítették. Egy újszülöttet vittünk, én hátul ültem ölemben a babával. Pécsett mikor megjelent a két helikopter az első időben nem volt személyzet, csak a szerelő és a pilóta. Az orvost és az ápolót a mentőállomás adta, persze csak ha volt kedve hozzá. Nem volt kötelező és először meg se fizették. Én sokat mentem. Szegeden, Miskolcon, Zalaegerszegen, de Kanizsán is voltam. A kanizsai azért is emlékezetes, mert térdig érő hó volt. Egy darabig ültünk a gépben, amíg a rotor által keltett hóvihar elült. Később, mikor már kaptak a fiúk repülős állást, és fizetést is szerintem sokan szerettek repülni. Láttam a TV-ben annak idején a pécsi mentőhelikopter balesetét. Igen, Göcsei Miklós balesete, emlékszem. Miklós háromszor rugaszkodott neki az egyetemnek, de nem vették fel. Édesapja katonatiszt volt, aki túlélte a Don kanyart is. Miklós elvégezte a szakápolóit, majd a mentőtiszti főiskolát. Sikerült arra is rábeszélnem, hogy vállalja el a gazdasági vezetői állást. Sajnos tagja volt ennek a szerencsétlenül járt repülős csapatnak. Ez már nem Kamov, hanem MI-2-es volt. Ha valaki ült már MI-2-esen, akkor tudja, hogy dupla műszerfal van benne, dupla kezelőszervek. Az anyósülésben a pilóta mellett elől ülőnek ki volt adva, hogy nem dughatja ki a lábát és nem foghat meg semmit. Mikor a MI-2-es függeszkedve felszállt, akkor a két rotor összerejének a 96 százaléka volt szükséges a szárazföldtől való elszakadáshoz. Ha repülőtéren szálltunk föl, akkor olyan ferdén történt az emelkedés, mintha igazi merevszárnyú repülő lett volna. A baleset idején nyár volt, a gép a 400 ágyas klinikától szállt fel üresen. Néhány fát, kéményt és épületet kellett volna nekik a függeszkedés után egy jobbkanyarral kikerülniük. Egy fát kaptak el és egy nagy kandelábert is kitörve az utcára zuhantak. Épp nem estek rá senkire. Miklós feküdt alul, rázuhant ülésestül a pilóta. Hátul volt az ápoló, aki zúzódásokkal megúszta az esetet. A gép füstölt, az ápoló poroltóval elkezdte oltani. Hatnyolc mentő volt a helyszínen pillanatok alatt. Lefújták a füstölgő gépet, és óvatosan kimentették a sérülteket. A pilótának a két combja törött, Miklósnak csigolyatörése és kartörése volt, de szerencsére nem lett harántlaesiós. Göcsei Miklós elődjét, Rozgonyi Miklóst is én javasoltam a megyei gazdasági vezetői székbe, pedig ő csak egy gépkocsivezető volt. Annak idején megkérdezték tőlem, hogy a szenilitásnak ez melyik foka. Na, de kérem, ez az ember egy ludovikás tiszt volt! Édesapjától örökölte a vitézi címet. Édesapja minden katonai kitűntetést megkapott, ötször sérült a háborúban. A pécsi Zögerei (cögeráj) katonatisztképző középiskolába járt. Ez a katonai középiskola ott volt, ahol ma az egyetem főépülete van. A tanoncok roppant elegánsak voltak. Kis tábornoknak hívták őket. Sötét ruha, piros csík, tőr. Miklós szavajárása volt: a lustaság életmentés! Kitűnő úszó volt környékén az egyesített nemzetközi hadseregbajnokságon megnyerte a 100 méteres gyorsúszást német és olasz bajnokok előtt. Hetedik gimnáziumban megbukott és elvileg el kellett volna hagynia a katonai pályát, de kiemelkedő sporteredményeire és édesapja kitűntetésektől borított mellkasára való tekintettel végül hosszas szülői könyörgések után Miklóst visszavették az iskolába. Évfolyamot ismételt, aztán elvégezte a Ludovikát és augusztus 20-án őfőméltósága vitéz nagybányai Horthy Miklós hadnaggyá avatta. Egy hét szabadság után a frontra került, és valahol Szolnok környékén esett fogságba. Ezek után, ahogy ő mondta: ötéves intenzív, bentlakásos orosz nyelvtanfolyamon vett részt a Szovjetunió különböző munkatáboraiban. Miután nyugdíjba ment, visszaült ülőkocsira sofőrnek. Nálunk Pécsett ez nagy divat volt. Kaptunk annak idején a szocialista országok mindegyikéből szakmabeli vendégeket. Egy orosz doktornő jött éppen, Miklós autót és társalgást is vezetett. Ez a kissé vágott szemű, talán kirgiz nemzetiségű doktornő csodálkozott, hogy ő volt már Magyarországon, de ilyen jól még senki sem beszélt oroszul. Hol tanulta a nyelvet? kérdezte. Miklós erre felsorolta néhány munkatábor nevét. Hogy lehet az? csodálkozott. Hadifogolyként! jött a válasz. De az orosz doktornő ezt nem értette. Nyilván az ő iskolájukban nem sokat tanítottak a hős szovjetek baráti vendégszeretetéről. Miklós mindenhogy próbálta elmagyarázni a dolgot, aztán végül kifakadt: Ja bílo fasíszti officér!. Na, ezt megértette! május 10-én dr.gőbl Gábor gratulál dr. Farbaky Ivánnak, aki a BÖME születésnapján, a szervezett mentés 125. évfordulóján Mentésügyért emlékérmet vett át 34 Mentők Lapja december 35

19 Vészhelyzetben is mindig zavartalan a mentés Magyarországon június 4-én déltől árvízi veszélyhelyzetet rendeltek el. Budapesten a magas vízállás miatt. Június 4-én, Óbudán lezárták a Királyok útját, a Margit-szigetet és a rakpartokat. Június 6-án Kisoroszit elzárta a víz. A 11-es út Esztergom és Dömös közötti szakaszának lezárása miatt Pilismarót és Dömös csak erdei úton volt megközelíthető. Június 7-én Rajkánál 646 cm-es szinten állt a Duna, Nagybajcsnál 8-án hajnalban 907 cm-es szinten tetőzött. Este elrendelték Győrújfalu kitelepítését. segítők közül hét könnyebb sérültet lábsérülés, deréktáji panaszok, gyengeség és rosszullét miatti panaszokkal szállítottunk kórházba, további két ember enyhe roszszullétét pedig a helyszínen láttunk el. Vasárnap, június 9-én Szigetmonostorról három idős ember kellett kitelepíteni a mentősöknek, illetve helyszíni egészségügyi ellátásában részesítettek egy személy. Az árvízi segítők közül két embernek nyújtottak segítséget a mentőegységek napszúrás illetve gyengeség miatt. Kisorosziról és Dömösről az ellátás után, az árvíz okozta nehézségek miatt mentőhelikopter segítségével szállítottunk kórházba egy-egy gyermeket. Az evakuálások során részt vettek egységeink a mozgásukban korlátozott betegek szállításában. Bajánál az árvíz miatt módosítani kellett a betegutat, ezért itt a mentőerők további megerősítésére volt szükség. Hétfőn, június 10-én Ásványrárón, Dunaszentpálon és Győrben az árvízi segítők közül hat könnyebb kimenetelű sérülés ellátásában működtek közre a mentőegységek. Surányból az árvíz okozta nehézségek miatt mentőhelikopter segítségével szállítottunk kórházba egy gerincsérült beteget. Az árvíz miatti kitelepítés során a győri kórházban elhelyezett hét embert is hazaszállították a mentősök. Kedden, június 11-én Pilismarótról, Győrladamérról, Győrújfaluról, Bátáról és Budapestről az árvízi segítők közül a mentők hat sérültet (térdsérülés, tüdőgyulladás, epilepsziás roham, mellkas-panasz, rovarcsípés, kiütés) szállítottak kórházba, a helyszínen pedig elláttak egy fejfájásra panaszkodót. Szerdán, június 12-én az árvízi veszélyhelyzet elhárításában segítők közül egy sérültet szállítottunk kórházba, Kisapostagnál mozgóőrségi szolgálatot teljesítő bajtársaink pedig két beteget láttak el a helyszínen. E napon, mivel a Duna apadása a nyugati és középső megyékben megkezdődött, a helyi védelmi bizottságok és az érintett mentőállomások Fotó: MTI vezetőinek jelentése alapján a 24 órás szolgálatot e területek háttérmegyéiben (Fejér, Baranya és Bács) megszüntettük. Fejér megye Duna parti mentőállomásain (Dunaújváros, Ercsi, Martonvásár és Pusztaszabolcs) azonban továbbra is megerősített kocsiparkkal álltunk készenlétben. A hét végére visszaköltözött rendes helyére a komáromi és a szentendrei mentőállomás is. A mentőszolgálat folyamatos, operatív kapcsolatot tartott az egészségügyi hatóságokkal, az érintett intézmények vezetőivel és egyéb egészségügyi szolgáltatókkal, így minden bajba jutott ember gyors és megfelelő segítséget kaphatott. Az Országos Mentőszolgálat a nyári árvízi mentésben június 6-12-ig megerősített szolgálattal vett részt. Ez idő alatt 20 embert evakuáltak. Az árvízveszély miatt a győri kórházba telepített hét személy hazaszállítását négy esetben az árvíz okozta nehézségek miatt mentőhelikopter segítségével végezték. Mentőegységeink az árvízi védekezésben résztvevők közül tizenkilenc embert könnyebb sérülésekkel (kimerültség miatti rosszullét, napszúrás, hányás, láb és deréktáji sérülések) szállítottak kórházba, további tizenhetet pedig enyhe rosszullét és kisebb sérülés miatt a helyszínen láttak el. Az Országos Mentőszolgálatnak az alaptevékenységét mindig zavartalanul el kell látnia, akkor is, ha az országban olyan vészhelyzet áll elő, mint az idei nyári áradás. Az árvízi felkészülés során a nyugatdunántúli, a közép-dunántúli és a középmagyarországi régiók területén 50 mentőautóval és 118 dolgozóval megerősítettük szolgálatunkat, így 292 mentőegység 722 emberrel volt közvetlenül bevethető az ellátásba, valamint további mentőerőket is szoros készenlétbe helyeztünk. Győr- Moson-Sopron, Komárom-Esztergom és Pest megyében felmértük a betegszállítási, illetve kórházi beteg-elhelyezési kapacitásokat. Az áradás által fenyegetett szentendrei és komáromi mentőállomásokat településen belüli, közeli, de biztonságos helyekre költöztettük, hogy ha az árvízi helyzet tovább romlik, a mentés biztonsága akkor is folyamatosan garantált legyen. A mentőkocsik számára megközelíthetetlenné vált településekről a mentéshez, a betegszállításhoz hét mentőhelikopter bevethetőségét biztosítottuk. Az Országos Mentőszolgálat folyamatos, operatív kapcsolatot tartott az egészségügyi hatóságokkal, az érintett intézmények vezetőivel és más egészségügyi szolgáltatókkal annak érdekében, hogy minden bajba jutott ember gyors és megfelelő segítséget kaphasson. Csütörtökön, június 6-án Sződligeten az árvízi veszélyhelyzet miatt mentőegységeinknek egy szociális otthon kilenc gondozottját kellett evakuálniuk, a védekezésben dolgozók közül pedig két könynyebb sérültet (boka- és vállsérülés) és egy enyhébb rosszulléttel küzdőt láttak el. Felkészültünk a komáromi kórház szükség szerinti evakuálására is. Pénteken, június 7-én az árvíz miatt mentőegységeink Győrújfaluból három embert telepítettek ki, Sződligeten pedig a helyszín megközelíthetősége miatt helikopter segítségével szállítottak kórházba egy idős szívbeteget. A védekezésben dolgozók közül három könnyebb sérültet (zúzódások, fulladás, gyengeség miatti rosszullét) szállítottak gyógyintézménybe, továbbá két könnyebb sérültet a helyszínen láttak el. Szombaton, június 8-án Kisbajcsról megelőzési célzattal öt idős, mozgásában korlátozott embert juttattak mentőegységeink biztonságos helyre. A pilismaróti evakuálásban két mentőegységgel vettünk részt, a helyszínen több, a védekezésben résztvevő önkéntest kimerültség és gyengeség miatt láttunk el. Az árvízi 36 Mentők Lapja december 37

20 In Memoriam Pál Tibor Zoltán Kövecs Gergő Dr. Pap Zoltán Hosszan tartó betegség következtében, 86 éves korában elhunyt Dr. Pap Zoltán ( ), a 20. századi magyarországi mentésügy egyik meghatározó személyisége, szervezője, az Országos Mentőszolgálat korábbi főorvosa. Dr. Pap Zoltán 1948 tavaszán még medikusként lépett be a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesületbe, mely intézmény nem sokkal később az akkor alakuló Országos Mentőszolgálatba integrálódott. Már fiatal orvosként szerepet vállalt a mentésügy tudományos és oktatási ügyeinek szervezésében, és részt vett a mentőápolók, mentőtisztek, orvosok oktatásában, továbbképzésében. Generációk ápolják ma emlékét a Mentőszolgálatnál, a legendás tanárra, előadóra és orvosra gondolva ben orvoskollégáival együtt Magyarországon elsőként szerezte meg az oxiológiai szakképesítést. Ugyanebben az évben többedmagával részt vett a Magyar Mentésügyi Tudományos Társaság megalapításában. Közel hat évtizedes munkássága egy aktív, a mentésügyet felelősséggel, hűséggel szolgáló életutat ölelt át. Mentőtisztként, majd orvosként vonulva számos olyan beavatkozást végzett, mely a maga idejében nemzetközi szinten is újdonságnak számított. Az évi forradalom és szabadságharc idején bajtársaival együtt a legkritikusabb, életveszélyes helyszíneken mentette a harcok sérültjeit. Vonuló szolgálata mellett a későbbiekben Szolnok megyei főorvosként, majd a Markó utcai Központi Mentőállomás és az Irányító Csoport szolgálatvezetőjeként napi szervezési, irányítási kérdésekben döntött. Az 1970-es évek közepétől a Mentőszolgálatnál szakmai kérdésekben iránymutató Szervezési és Módszertani Osztály vezetőjeként folytatta tovább szolgálatát. Ezenkívül konferenciák szervezőjeként, előadójaként is szerepet vállalt a tudományos életben. Az egyetemi és főiskolai oktatói munkája mellett meghatározó szerepe volt a laikus elsősegélynyújtás népszerűsítésében is. Számos elsősegélynyújtással foglalkozó szakkönyv, tankönyv és laikusoknak írt kiadvány szerzője és szerkesztője volt. A Magyar Vöröskereszt elnökségi tagja, budapesti szervezetének egykori elnöke, örökös tiszteletbeli tagja. Nyugállományban, 1997-től visszavonulásáig a Mentőmúzeum igazgatójaként szolgálta egy életre választott hivatását, a mentést. Dr. Pap Zoltántól az Országos Mentőszolgálat saját halottjaként vett búcsút. Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét Példabeszédek könyve 19:17 Simon Péter József Azt mondják, hogy a halál az életünk része, aki megszületett, annak egyszer el kell mennie, ezen ember nem változtathat, ez a természet rendje, így kell mindenkinek elfogadni. Különösen nekünk, akik oly gyakran találkozunk a néha megváltó, de számtalanszor csak értelmetlen és kegyetlen elmúlással. Igyekszünk is ennek szellemében végezni a munkánkat. Most ismételten meg kell állnunk egy pillanatra és kicsit elidőznünk gyászunkban, mert ez a fiatal, élete delén járó férfi, kit elszólított az elmúlás, a kollégánk volt. Egy volt azok közül, akik azt a hivatást választották, hogy segítenek a bajbajutottakon, ha esik, ha fúj, ha nappal van, ha éjszaka. Egy volt azok közül az emberek közül, akik néha veszik a bátorságot ahhoz, hogy a halál képébe vágják: Nem adjuk még! Simon Péter 2003-től volt a Mentőszolgálat dolgozója 2011-ig, amikor az akkor még gyógyíthatónak hitt betegség az aktív munkavégzést már lehetetlenné tette számára. Bajtársunk lett, amikor belépett a szolgálathoz és szellemét hátrahagyva az is marad mindörökre. Akik ismerték, tudják, hogy őszinte, igaz ember volt, aki már-már gyermeki őszinteséggel volt önzetlen és segítőkész munkája során és ugyanilyen őszinteséggel tudott örülni és szomorkodni az élet minden pillanatában. Sok munkát ölt abba, hogy választott hivatásának minél jobban megfeleljen. Elvégezte a szakápolói iskolát, nem volt más hobbija csak a munka és a motorozás. Ha nem hivatásának élt, akkor sem tudott teljesen elszakadni attól, hogy másoknak segítsen, tüzelőt, bútorokat, vagy egyebeket szállított az embereknek, ezzel egészítve ki fizetését. Szabadidejét szeretteivel, vagy motorja hátán az életet élvezve töltötte. Káros szenvedélyektől mentes, szorgalmas ember volt, olyan, aki a legkevésbé sem érdemelte meg a sors ilyen szörnyű keresztjét. Fiatal kora ellenére mérhetetlen bölcsességgel és egyetemes nyugalommal nézett szembe betegségével, végül a halállal. Volt ereje végső óráiban megköszönni az érte tett segítséget és elköszönni azoktól, akik fontosak voltak az életében. Búcsúzott tőlünk,mentőktől is, amiért mi lehetünk hálásak neki, és kérte azok megbocsájtását, akik ellen esetlegesen vétkezett. Ilyen mély lelki epilógusra talán csak az olyan ember képes, aki valóban teljes életet élt. Gyászolnak a mentők. Gyászolnak egy volt kollégát, egy örök bajtársat, gyászoljuk azt az embert, akivé vált és azt, aki lehetett volna. Péter köszönetét tolmácsoljuk azok felé, akik szenvedését próbálták megkönnyíteni, azok felé, akik anyagi, tárgyi vagy egyéb segítséget nyújtottak betegsége alatt. Tették ezt úgy, ahogy Péter tette más rászorulókkal munkája során, tiszta szívből, őszintén és névtelenül. Nyugodj békében Péter! Alig több mint 15 éve alapítóként kezdtél a Simontornyai mentőállomáson, mint gépkocsivezető. Az októberi születésnapi rendezvényen már tudtuk, hogy beteg vagy, de még nyugodtan tudtál velünk ünnepelni. Aztán az év elején láttuk, hogy egyre fogy az erőd. Legyengültél, lefogytál. Sajnos nyáron végleg elmentél tőlünk. Temetéseden mindenki felkapta a fejét a tiszteletedre bekapcsolt szirénák hangjára. Emlékedet örökre megőrizve, így búcsúztunk tőled Zoli! Nyugodj békében! Miskolczi Tibor a Simontornyai mentőállomá dolgozói én elhunyt, gyógyíthatatlan betegségben Miskolczi Tibor gépkocsivezető kollégánk. Tizenkét évig dolgozott a monori Mentőállomáson. Munkáját lelkiismeretesen végezte. Fanyar humorával és mindig hangot adó igazságérzetével jellegzetes színfoltja volt a Mentőállomásunknak. Őszes szakálla miatt idősebbnek tűnt valós koránál, ezért a kollégák Papának becézték. Tibi! Tudtuk, hogy nincs esély, de mégis reménykedtünk a csodában, reménykedtünk, hogy életszereteted a családod imádata erőt ad, és győzöl, megnyered az életért a küzdelmet. Sajnos győzött megint a legyőzhetetlen. Fülembe csengenek intő szavaid, hogy átértékeli ilyenkor az ember, mi is a fontos az életben. Belelépünk az anyagiakért folytatott mókuskerékbe és nincs kiszállás. Te is a Mentők és az ügyelet között ingáztál, havi két állást végeztél a nyavalyás pénzért. Lehetne mondani: tipikus mentő sors, nyugdíj előtt kimerül a szervezet, jön a hirtelen szívhalál vagy a rák. Csak reménykedünk abban is, hogy mi kivételek leszünk. Bölcs tanácsaidat próbáljuk megfogadni. Nyugodj békében.papa hiányozni fogsz nekünk. Molnár Tamás állomásvezető Az Országos Mentőszolgálat nevében szeretnék Kövecs Gergő barátunktól, bajtársunktól elbúcsúzni, akinek példamutató élete, önzetlen segítsége a bajba jutottakon mindnyájunk, a jövő tűzoltó és mentő nemzedékei számára példaértékű. Fájdalmasan rövid, mindössze 32 évig tartó, tudatosan felépített, hivatásában sikeres életutat hagyott hátra. A mentést, tűzoltói szolgálatát 23 évesen választotta hivatásául. Esztergomban kezdett, bajtársai szeretettel fogadták be látva Gergő igyekezetét, tudásvágyát, ahogyan napról napra képezve magát igyekezett megfelelni e nehéz, embert próbáló hivatásnak. A kárhelyeken példás igyekezettel segítette társait. Eközben figyelt fel a mentők munkájára. Egyik bajtársa Gergő hobbijának nevezte a mentést; a kárhelyeken együttműködve, ahol tudott csak segített a mentőknek. Hobbija második hivatása lett, mely 2007-ben az Országos Mentőszolgálat Dorogi Mentőállomására vezette. Akárcsak Esztergomban, itt is a maximumot követelve magától. Elvégezte az alapfokú mentőápolói tanfolyamot, majd tanulmányait folytatva vette át mentőszakápolói diplomáját 2009-ben. Szakmai sikereit magánéletének kiteljesedése követte, a tanfolyamon ismerkedett meg feleségével, Erikával. Budapestre költözésüket követően 2012 tavaszától a Budai Mentőállomáson folytatta félállásban további mentőápolói szolgálatát, ahol jómagam is kocsizom. Nem lehetett tőle olyat kérni, amit ne teljesített volna. Képtelen volt nemet mondani a segítségre. Gergő fegyelmezett, munkáját következetes pontossággal ellátó személyét életvidám, optimista természete tette teljessé. Jó volt a társaságában tartózkodni, a közös munka során mosolyt, vidám perceket varázsolt mindnyájunk, és ami a legfontosabb, a betegek arcára is. Tragikus halálakor, élete utolsó bevetése során is a bajbajutottak megsegítése vezette. Mint minden helyszínen, így akkor, azon a pénteken is hivatásába vetett hite szerint cselekedett. Hősi halottunk, Kövecs Gergő szellemisége, példamutató élete lebegjen mindig szemünk előtt. Emléke mindörökre velünk marad. Nagy fájdalommal, szertettel és büszkén tartja meg őt a mentők nagy családja közös emlékezetében. Kedves Gergő, nyugodjál békében! A mosonmagyaróvári mentőállomás dolgozói 38 Mentők Lapja december 39