Asimov. Clarke. Bilenkin. Sheckley. Anderson

Átírás

1 Asimov Clarke Bilenkin Sheckley Anderson

2 ULPIUS-HAZ ULPIUS-HAZ A SCI-FI SOROZAT

3 Kedves Barátaim! ÖrülökaGalaktika újraéledésének. Nemcsak Göncz Árpád ESnMfilflBfl

4 IMPRESSZUM Főszerkesztő: Burger István Irodalmi szerkesztő: Németh Attila Tudományos szerkesztő: Kovács Tücsi" Mihály Koordinációs szerkesztő: Orosz Eva Lapterv/grafika: Varga Balázs Gamer Guru rovat: Mocsy & Lily Hardver rovat: Sum Szabolcs Hír rovat: Nagy Iván Online munkatárs: Barna Andrea Művészeti menedzser: Kéri Piroska Értékesítés: Czétényi Zsolt Lapigazgató: Burger István A borítón Wojciech Siudmak festménye. A TANÁCSADÓ TESTŰ LET TAGJAI: Dr. Lukács Béla fizikus, a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézetének tudományos tanácsadója Dr. Juhász Árpád geológus, a TV2 elnöki tanácsadója Dr. Grandpierre Attila csillagász, kandidátus, az MTA Csillagászati Kutatóintézetének főmunkatársa Réz András esztéta Hernádi Gyula Kossuth-díjas író S. Sárdi Margit irodalomtörténész, egyetemi docens, a Magyar Sci-fi Irodalomtörténeti Társaság elnöke Kiadó: Jonathan Miller Kiadó Kft. Felelős kiadó: Müller Péter Sziámi" ügyvezető igazgató 3 Köszöntő 4 Tartalom Első szó 6 Wayland Hilton-Young: A választás 8 Tudomány: Vonalkódos rabok Üzenetrögzítős hűtőszekrény A közeljövő komputertervei, Intelligens ruha 10 Isaac Asimov: A tudományos-fantasztikus irodalom megváltoztatja a világot 13 Isaac Asimov: Robotprófécia 21 Tudomány: Urturizmus 28 Arthur C. Clarké: Utazzon dróton! 32 Arthur C. Clarké Stephen Baxter: A Drót-kontinuum 46 Hardver hírek 48 Dmitrij Bilenkin: Az Időtakarék-pénztár 51 Galaktikus konyha: Breen 52 Andrej Dmitruk: Jó reggelt, kimérákl 64 Gamer Guru hírek: World of Warcraft Half-Life 2 Twilight War 65 Warhammer : Dawn of War 68 Film: Alién vs. Predator 72 Poul Anderson: Eutópia 82 Lukács Béla: Párhuzamos történelmek 85 Érdekességek: Nézőpont kérdése Nyerjen fagyasztást! 86 Róbert Sheckley: Nugent Miller és a lányok 94 Dave Bowman, a vákuum-ember 96 Esemény: Teljes holdfogyatkozás 98 Weblap ajánló 98 Beharangozó Terjeszti országosan a Lapker Rt., valamint megtalálható könyvesboltokban és mozipénztárakban. Nyomdai munkák: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: Matolcsy Miklós vezérigazgató Előfizethető: kedvezményesen egy évre (12 szám) 9570 Ft, fél évre (6 szám) 5220 Ft elofizetes@metagalaktika.hu Az előfizetés teljesíthető átutalással: Erste Bank vagy rózsaszín postautalványon a Sárkány Bt., 1535 Bp. Pf. 746 címre. A megjegyzés rovatba kérjük beírni: Galaktika előfizetés! HU-ISSN

5 Az első szó jogán Az időalagút innenső oldalán beköszöntött az ősz, kinek-kinek elkezdődött a munka vagy az iskola, s lassan átállunk a téli időszámításra. Mi viszont a másik oldalról fütyülünk rá, és azért élesztettük újra a Galaktikát, hogy amikor csak olvasod, Te is átkerülj egy egészen más világba, egy időre megfeledkezhess mindennapi gondjaidról, s csak egyszerűen kikapcsolódj egy picit. A reinkarnálódó Galaktika hagyományos területe a klasszikus sci-fi, de időről időre ízelítőt nyújtunk a rokon műfajok gyöngyszemeiből is. A fiatalabbak kedvéért bemutatjuk a legnagyobb régi mestereket, az öreg rókáknak pedig a titkos, itthon még ismeretlen tehetségeket, a jövő lehetséges nagyágyúit. A régmúlt Galaktika előtt tisztelegve pedig Retro rovatunkban visszanyúlunk egy-egy klasszikus darabhoz. Az SF különleges műfaj, hiszen jóslatainak egy része később megvalósul, ezért érdemes időt szánni arra, hogy mi lehet az, ami a mai elképzelésekből valóra válik. No ne gondolja senki, hogy amatőr fecsegésre vesztegetjük az időt, szó sincs róla! Szakértőket, akadémikusokat, kérünk fel, hogy fejtsék ki véleményüket a fantasztikus feltételezések lehetséges jövőjét illetően. Ilyen veszélyes kalandokra, jóslatokra persze kevés tudós hajlandó, de mi felkutatjuk azokat, akik nem vesztették el humorérzéküket és játékos szellemüket. Ok szólalnak meg tudomány és technika rovatunkban. Szeretnénk felkutatni az SF-kultúra lappangó tehetségeit, ezért következő számunkban különböző pályázatokat hirdetünk meg, ahová olyanok jelentkezését várjuk, akik a műfaj szerelmesei és a legkülönbözőbb művészeti ágakban alkotnak, akár csak saját, vagy barátaik szórakoztatására. Sokak számára talán nem tűnik fel, de novemberi számunk egyfajta tisztelgés az ó-galaktika előtt. A 176-os szám szerzőinek jelentős része már az első számban is publikált, és most is van páros novella (Clarké), sőt Retro rovatunk igazi csemegével szolgál! Ugyanis Sheckleytől a Gl-ben publikált (és cenzúrázott) elbeszélés most először jelenik meg teljes terjedelmében, csonkítatlan formájában magyarul. Ez tehát egyfajta ősbemutató. Felelevenítjük azt a hagyományt is, hogy az antológia rész illusztrációi nem kötődnek szorosan a novellákhoz, inkább díszítő elemek, s arra hivatottak, hogy bemutassanak egy-egy tehetséges képzőművészt, vagy lelkes amatőrt. A 176-os számot Zieben Lin, alias zfigure 3D-grafikus alkotásai díszítik. Kívánjuk, hogy magazinunk olvasása legalább akkora örömet okozzon, mint amilyen örömmel mi készítettük Neked, hogy ne csak üres szólam legyen, belülről is azt érezd: A legenda újjáéledt! Burger-Burger The Choice 1952 by Wayland Hilton-young (Punch) The Influence of Science Fiction 1981 by Nightfall, Inc. (IASFM) Robot Visions 1991 by Nishtfall, Inc. (IASFM) Travel by Wire 1937 by Arthur C. Clark (Amateur Science Stories) The Wire Continuum 1998 by Arthur C. Clarké (Playboy) Szberkassza vremenyi 1967 by Dmitrij Bilenlcin (Molodaja gvargyija) Dobroje utro, himerül 1976 by Andrej Dmitruk (Molodaja gvargyija) Eutopia 1967 by Poul Anderson (Dangerous Visions) The Girls and Nugent Miller 1960 by Róbert Sheckley (F&SF)

6

7 Wayland Hilton-Young A választás egfhllvzeíbe 5^ l Y a n ' ^ " Í d Ő U t a z á s " ember belecsöppen GaÍ,^ r S 1 az írással indult 1972-ben az első döbbenetes ^ Í d Ő e s e t t e MIELŐTT WILLIAMS elment volna a jövőbe, vett egy fényképezőgépet és egy magnót, és megtanult gyorsírni. Aznap este, mikor már teljesen fölkészült, kávét főztünk, konyakot és poharakat készítettünk ki a visszatérése idejére. Isten veled mondtam. Ne maradj túl soká! Nem fogok ígérte. Élesen figyeltem, jóformán meg sem rezzent. Nyilván hibátlanul ért földet, abban a pillanatban, mikor elindult. Egy nappal sem látszott öregebbnek,- pedig arra számítottunk, hogy éveket tölt távol. -Nos? Nos mondta, adj egy kis kávét! Töltöttem neki, s alig bírtam fékezni a türelmetlenségemet. Mikor a kávét odaadtam neki, megint megszólaltam: -Nos? Nos, a helyzet az, hogy nem emlékszem. Egy pillanatra elgondolkozott, aztán szomorúan válaszolt: Az égvilágon semmire. De a följegyzéseid? A fényképezőgép? A magnó? A jegyzetfüzete üres volt, a filmszámláló az 1- en, amire beállítottuk, a magnóba pedig még a szalag se volt befűzve. Szerelmes egek! törtem ki. Miért? Ez hogy lehet? Hát semmire nem emlékszel? Csak egyvalamire. Mire? Megmutattak nekem mindent, aztán választhattam, hogy miután visszajövök, emlékezzem-e rá, vagy sem. Es te nemet mondtál? De micsoda hallatlan... Ugye? mondta. Magam sem győzök csodálkozni, hogy miért.

8 A közeljövő komputertervei A kutatási eredmények a számítógépek teljesítményének radikális növekedését ígérik lehetőség nyílhat akár adatok terabájtjainak másodpercenkénti átvitelére, ami mintegy százszorosa a mai technológia szerinti értéknek. Ezzel az újítással megépülhetnének következő generációs szuperszámítógépek, olyan nagy adatfeldolgozási igényű alkalmazások teljesítményének jelentős javítására, mint a távoli j galaxisok feltérképezése, a fehérjék térbeli szerkezetének szimulációja, az orvosi például kemoterá- ; piás kezelések eredményeinek előrejelzése, vagy ' az emberi gének feltárása. Vonalkódos rabok A filmekben számos esetben előfordul, hogy a rabokat a szupermarketekben alkalmazott vonalkódokhoz hasonlóan jelölik meg. Ez már valósággá vált: a szingapúri börtön-felügyelőség vonalkódos nyilvántartást vezetett be a város fegyintézeteiben őrzött 16 ezer rab számára. r L t : Ezzel a rendszerrel nem csupán a rabok tartózkodási helyét lehet folyamatosan nyomon követni, hanem arra is mód nyílik, hogy bármely pillanatban lehívják adataikat bűnügyi nyilvántartásukat, orvosi és pszichológiai kartotékjaikat. Az antiutópista filmekben a vonalkódokat több helyen is alkalmazták. A Sötét angyal című sorozatban Max Guevera (Jessica Alba) nevelőtábori nyilvántartási száma, az X5-452 a tarkójára volt tetoválva. Todd őrnagy (Kurt Russell) 3465-ös besorolási számának vonalkódja a Katona című filmben a jobb arcán éktelenkedett. Mégis a filmekben a legtipikusabb utalva a náci módszerekre, hogy a vonalkód a bal kar belső oldalára került. Szingapúrban minden rab a csuklóján karkötőt visel, amelybe kitörölhetetlenül bevésik egyéni vonalkódját, amikor megérkezik a városállam 14 börtönének illetve kábítószer-elvonó intézetének valamelyikébe. Bárhová megy a fegyintézeten belül, a rabnak a csuklóját oda kell tartania egy leolvasó elé. A szingapúri börtön-felügyelőség 6 millió dollárt fektetett a legkorszerűbb informatikai módszereket alkalmazó nyilvántartási rendszerbe. Az elektronikus nyilvántartásban szerepelnek azok a tárgyak is, amelyeket a börtönhatóság elkobzott a rab megérkezésekor. Amikor majd szabadul, leveszik csuklójáról a vonalkódot, amivel egyben kinyílik annak a fióknak a lakatja, ahol ezeket a tárgyakat őrzik.

9 A K M 175 Üzenetrögzítős hűtőszekrény A világ legnagyobb, háztartási gépeket gyártó vállalata nagy sikerrel mutatta be az indiai piacra szánt hűtőjét, amely zenél, híreket mond és üzeneteket is rögzít. Az Electrolux Tamanna hűtőbe FM-rádiót építettek automata állomáskeresővel, amely gombnyomásra megtalálja kedvenc rádióadónkat. Az állomás frekvenciája a digitális panelen jelenik meg. A készülék 10 másodperces hangüzenetek rögzítésére is képes, amelyeket akár sötétben is elolvashatunk, az LCD kijelzőnek köszönhetően. A hűtőszekrény H H H H ^ ^ ^ ^ B k extrákkal is fel van szerelve: ilyen a lábpedállal működő nyitórendszer és a digitális ébresztőóra. A készülék egyelőre csak Indiában lesz kapható. A hír arról nem szólt, hogy miért pont ebben az országban jelenik meg ez a deluxe tipus. Ij AZ INTELLIGENS RUHA j ' A brüsszeli székhelyű Starlab kutatóintézet kifejlesztette az elektroni- Isi^ kus töltésű textíliát, amelyből intelligens ruházatot lehet készíteni, íj ( A kutatásban többek közt olyan vállalatok is részt vettek, mint a sport * szereket gyártó Adidas, a Courreges divatszalon, a Francé Telecom, tj a Levi-Strauss farmernadrág-király és a Seiko japán óragyár. Az intelligens" ruházat azonosítja és megjegyzi magának" a különböző tárgyakat például a lakáskulcsot vagy pénztárcát, amelyeket a ruha viselője magánál tart vagy magával akar vinni. A ruha és viselője közötti kommunikáció elektronikus úton, üvegkém" segítségével megy végbe, és négy gombbal működtethető. A kutatók nagy távlatokat látnak az intelligens ruházat hasznosítására. Az elektronikus töltésű textília ugyanis második bőrként" akár orvosi laboratórium szerepét is betöltheti, amennyiben fényre, zajokra, mozgásra reagál, és azonnal érzékeli az emberi test által kibocsátott jelzéseket. Megmérheti például a ruha viselőjének pulzusát, vérnyomását vagy testhőmérsékletét, sportolóknak pedig segítségére lehet tréningezés közben. Igaz, annak, aki rászánja magát, hogy felvegye az intelligens ruhát, több réteget is magára kell öltenie: egyet az adatok rögzítésére, egy továbbit pedig az energiaellátás" biztosítására. A ruha nyakrészébe vagy az ujjakba parányi mikrofonokat lehet beépíteni. A különböző textíliarétegeknek drót nélkül kell egymással kommunikálniuk anélkül, hogy sugárzásnak tennék ki az emberi testet. A kutatók remélik, hogy a fejlesztés későbbi szakaszában egyetlen rétegbe tudják majd összevonni a ruha valamennyi funkcióját. 0 0.

10 «GONDOLOM, TERMÉSZETES, hogy mi, akik elkötelezett hívei vagyunk a tudományosfantasztikus irodalomnak, szeretnénk azt valamivel többnek tudni egyszerű szórakozásnál. Elvégre nagyobb jelentőséggel kell bírnia. A múltban már több ízben is érveltem amellett, hogy ez a nagyobb jelentőség igenis létezik. Hogy mi rá a bizonyíték? Az ember életmódját az idők kezdete óta drasztikus és többé-kevésbé visszafordíthatatlan változások befolyásolták, rendszerint (vagyis én- mány további találmányok alapjául szolgál, vagyis a fejlődés exponenciális. Az utóbbi két évszázad során a változás mértéke annyira megnőtt, hogy már egy emberöltő alatt is érzékelhetővé vált. Ez egyre nagyobb terhet ró az egyénekre és a társadalom egészére is, mivel a változásokhoz alkalmazkodni kell az ember számára azonban a változatlanság a legtermészetesebb, hiszen a megszokás nagy úr. Az elmúlt harminc esztendőben a változás irama úgy megnőtt, hogy egyfajta társadalmi szintű szédülést idézett elő. Mindenféle tervezés lehetetlennek tűnik, hiszen a tervek már kidolgozásuk pillanatában elavulnak. Mire rádöbbenünk egy problémára, azonnal cselekedni kell; és mire cselekszünk, bármilyen gyors is a reakciónk, már elkéstünk; a probléma természete megváltozott, kicsúszott a kezünk közül. Ami a helyzeten még tovább ront, az az, hogy a tudományos és technikai fejlődés során elértünk egy olyan szintet, ahol elegendő hatalommal rendelkezünk civilizációnk elpusztításához (ha rosszul használjuk fel), illetve elképzelhetetlen magasságokba juttatásához (amennyiben helyesen bánunk vele). szerintem minden esetben) a tudományos és/ vagy technikai vívmányok formájában. Az életet mindörökre megváltoztatta a tűz felfedezése... és a keréké... és a növénytermesztésé... és a fémmegmunkálásé... és a könyvnyomtatásé. A változás mértéke pedig folyamatosan nőtt; hiszen minden egyes újabb vívmány az emberi faj egyre nagyobb biztonságát szolgálta, amely ennek köszönhetően sokasodott, növelve azoknak a számát is, akik képesek új tudományos és technikai vívmányok megalkotására. Emellett minden talál- Nagy tehát a tét, a helyzet pedig szédítő. Mit tehetünk? Minél pontosabban kell előrejeleznünk a jövőt, a tervezéskor nem a jelenlegi szintet figyelembe véve, hanem az öt, tíz vagy húsz évvel későbbit, amikor a megoldásunkat alkalmazni kezdhetjük. Azonban hogyan jósolhatjuk meg pontosan a változást, amikor a népesség túlnyomó többsége azt kerek perec elutasítja? Itt jön be a keobe a tudományos-fantasztikus irodalom. Az írocalomnak ez az ága ugyanis elfogadja a változás tényét, sőt annak szükségszerűségét. A változást feltételező alapszituáció nél-

11 kül nem is létezne tudományos-fantasztikum, hiszen csak azt nevezhetjük így, ahol az események egy, a miénktől jelentősen különböző társadalmi vagy fizikai háttér előtt játszódnak. A tudományos-fantasztikus irodalom akkor tölti be legjobban szerepét, ha az általa ábrázolt események nem is történhetnének meg, kizárólag egy, a miénktől jelentősen különböző társadalmi vagy fizikai háttér előtt. Ez nem azt jelenti, hogy egy tudományosfantasztikus elbeszélésnek a jövendölés a célja, vagy hogy olyasmit kell ábrázoljon, ami be fog következni egyszer, csak a fontosságát még nem ismertük föl. Még csak nem is olyasmiről kell szoljon, ami elképzelhető számunkra. A változás léte, a változás elfogadása már elég. A tudományos-fantasztikus irodalmat olvasó emberek idővel megértik, hogy a világ változik. Talán jobb lesz, talán rosszabb, de mindenképpen más. Ilyen vagy olyan, de más. Ha elég ember olvas tudományos-fantasztikus irodalmat, vagy legalábbis elég embert befolyásolnak azok, akik olvassák, a népesség kellő hányada elfogadja végre a változást (még ha lemondással és bánattal eltelve is), és akkor kormányzati szinten abban a reményben tervezhetnek, hogy a polgárok részéről nem kizárólag makacs ellenállásba ütköznek majd. Akkor pedig, ki tudja, talán a civilizációnk is fönnmaradhat. Természetesen ez csupán egy lehetséges értelmezése a dolgoknak, és miközben én magam teljes mértékben egyetértek vele (már csak azért is, mert én okoskodtam ki), belátom, hogy mások rálegyinthetnek, mondván: ez mindössze egy író magyarázkodása, aki nem szeretné, ha szórakoztató olvasmányok" szerzőjeként könyvelnék el. Nézzük tehát, megváltoztatta-e már valamilyen formában a tudományos-fantasztikus irodalom a világot? Befolyásolt-e bármi, amit az SF-írók kitaláltak, úgy tudósokat, mérnököket, politikusokat vagy iparmágnásokat, hogy azok fontos változásokat vezessenek be? Mi a helyzet az űrhajózással, a holdutazással? Ez elengedhetetlen részét képezte a fantasztikus irodalomnak, már a római idők óta,- Jules Verne és H. G. Wells pedig mindketten kimagaslóan népszerű könyveket írtak holdutazásokról, a XIX. illetve a korai XX. században. Azok a tudósok és mérnökök, akik komolyan elkezdtek foglalkozni a rakétaépítés ötletével, egészen bizonyosan olvastak SF-et,- a tekintetben pedig kétségünk sem lehet, hogy Róbert Goddardra és Wernher von Braunra nagy hatást gyakoroltak az ilyen művek. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy a rakétaépítés alapjait a tudományos-fantasztikus történetekből tanulták meg. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Wells antigravitációs berendezés segítségével juttatta hőseit a Holdba, Verne pedig egy óriási ágyúval, vagyis mindkét ötletet kapásból elvethetjük, ha realisztikus megoldásokat keresünk égi kísérőnk elérésére. Mindazonáltal az említett művek megmozgatták a fantáziát, ahogy a többi SF-szerző munkái, mely szerzők a XX. század előrehaladtával egyre nagyobb számban bukkantak föl, és töméntelen mennyiségű (ha nem is mindig a legjobb minőségű) írással árasztották el a piacot. Mindez egyre több és több embert készített föl szellemileg a hasonló űrutazások lehetőségére. Amikor végül az első rakéták megszülettek, mint fegyverek a második világháború idején, voltak mérnökök, akik meglátták bennük a tudományos kutatás, az űrutazások, a Hold és a távolabbi égitestek felderítésének lehetséges eszközét. A közvélemény pedig nem nevette ki őket, még a legegyszerűbb kongresszusi képviselő sem mert a tudományos-fantasztikus irodalom fölkészített az elképzelés befogadására. Érvnek azonban talán még ez is kevés túl általános, túl megfoghatatlan. Mi lenne, ha közvetlen befolyásnak bukkannánk nyomára? Ha egy bizonyos író munkássága olyan hatást gyakorolt egy másik emberre, hogy következményképpen megváltozott a világ? Ilyesmi is történt. Gondoljunk csak a magyar származású fizikusra, Szilárd Leóra, aki az 1930-as évek derekán töprengeni kezdett a nukleáris láncreakció lehetőségén, mely egy atombomba alapja lehet. Amikor aztán elmélete a gyakorlatban is megvalósíthatóvá vált 1939-ben, az uránhasadás fölfedezésével, eget-földet megmozgatott, hogy a szövetséges államok tudósait öncenzúrára bírja, nehogy a náci ellenség információk birtokába jusson, Einsteint pedig rávette, hogy beszélje rá Roosevelt elnököt egy, az atom- DO

12 I bomba elkészítését célul kitűző kutatóprogram elindítására. Mind tudjuk, hogyan változtatta meg ez a világot (hogy jó vagy rossz irányba, azt most nem tárgyalnám, de egy biztos, nem örültem volna, ha az 1940-es évek elején az első atombomba Hitler laborjaiból kerül ki), tehát nyugodt lélekkel mondhatjuk, a változást Szilárd Leó idézte elő. Es hogyan jutott eszébe az ötlet Szilárd Leónak? O maga mondta, hogy H. G. Wells egyik (eredetileg 1902-ben megjelent) művét olvasva, amelyben fontos szerepet játszott egy úgynevezett atombomba. De tessék, egy másik eset. Korunkban egyre gyakrabban láthatunk összeszerelő üzemek futószalagjai mellett ipari robotokat. Japánban egész gyárakat robotizáltak már. Mi több, maguk a robotok egyre sokoldalúbbakká válnak, egyre ügyesebbekké és egyre intelligensebbekké", méghozzá folyamatosan gyorsuló ütemben. Talán nem is túlzás azt állítani, hogy ez a robotizáció néhány évtizeden belül társadalmunk egész arculatát visszafordíthatatlanul megváltoztatja (már feltéve, hogy civilizációnk addig nem pusztítja el önmagát). Létezik olyan ember, akinek mindez a számlájára írható? Nehéz a terhet egyvalaki vállára helyezni, de talán a legvalószínűbb jelölt egy Joseph F. Engelberger nevű úr, aki a jelenleg használatban lévő robotok egy harmadát gyártó és még jóval többet üzembe helyező Unimation vállalat elnöke. Engelberger az 1950-es évek végén alapította cégét, és mit gondolnak, mi adta neki az ötletet? Saját bevallása szerint néhány esztendővel korábban, amikor még egyetemre járt, egy könyv keltette fel érdeklődését a robotok iránt, az En, a robot, egy bizonyos Isaac Asimovtól. Biztosíthatom önöket, amikor az es években papírra vetettem elbeszéléseimet a pozitronikus robotokról, szándékaim a lehető legtisztábbak voltak: el akartam adni az írásaimat valamelyik magazinnak, hogy keresetemből finanszírozzam egyetemi tanulmányaimat, és mellesleg saját nevemet nyomtatásban lássam. Ha bármi mást írtam volna, nem tudományos-fantasztikus történeteket, valóban csak ennyi történt volna. Am én SF-et írtam és ezzel most megváltoztatom a világot. Németh Attila fordítása

13 AZT HISZEM, A LEGJOBB, ha a bemutatkozással kezdem. Az Időkutató Csoport egy alacsonyabb rangú tagja vagyok. Az Időkutatók (azok kedvéért mondom el, akik nem igazán követték a tudományok fejlődését, mert figyelmüket túlságosan lekötötte az életben maradás 2030 könyörtelen világában) napjainkban a fizika arisztokratái. Ezek a tudós emberek megoldhatatlannak vélt problémával foglalkoznak azzal, hogyan lehet a Világegyetem állandó időbeli haladásától merőben eltérő sebességgel haladni az időben. Röviden szólva: időutazással kísérleteznek. S hogy nekem mi keresnivalóm közöttük, mikor nem is vagyok fizikus, csak valaki... Nos, csak valaki. Szakképzetlenségem ellenére az én egyik korábbi megjegyzésem ihlette meg az Időkutatókat, hogy kidolgozzák a virtuális időösvények" fogalmát. nek köszönhetően az időutazó ugyanott marad a kiindulási pontján a Földön, akárhová utazott az időben. Fölösleges lenne hosszas matematikai magyarázkodásba kezdenem, önök úgysem vettek részt Időkutató-képzésben. Csak vegyék tudomásul, hogy így van. Ugyancsak az én megjegyzésemnek köszönhető, hogy az Időkutatók hosszas elmélkedés után arra a következtetésre jutottak, hogy a múltba utazni lehetetlenség. Isaac Asimov K0II01 v e m Az időutazás egyik nehézsége ugyanis abban rejlik, hogy maga a kiindulási pont nem marad a Világegyetem ugyanazon pontján. A Föld egyfolytában kering a Nap körül,- a Nap a Tejútrendszer középpontja körül; a Tejút a galaxisok úgynevezett Lokális Csoportjának gravitációs központja körül eddig, azt hiszem, érthető. Ha tehát valaki a jövőbe vagy a múltba utazik egy napot mindössze egyetlen napot, addig a Föld már megtett úgy két és fél millió kilométert Nap körüli pályáján. Közben azonban a Nap is haladt, az is arrébb vitte magával a Földet, tehát minden mozgásban van. Emiatt aztán nemcsak az időben, de a térben is mozogni kell. Rengeteg vitát váltott ki a megjegyzésem, és a végén az derült ki, hogy ez lehetséges: hogy követhető a Föld térbeli és időbeli mozgása nem szó szerinti, hanem virtuális" értelemben, s en- Ez nem is kérdéses. Nyilvánvaló, hogy egy múltba tett utazás minden bizonnyal megváltoztatná az akkori eseményeket, még ha csak egy kicsit is, és mindegy, milyen aprócska változás történne a múltban, az megváltoztatná a jelent, mégpedig valószínűleg gyökeresen. Mivel a múlt így megváltoztathatatlannak tűnik, érthető módon nem lehet oda utazni sem. A jövő azonban nem megváltoztathatatlan, ezért az oda- és visszautazás igenis lehetséges. Különösebb jutalmat nem kaptam az észrevételeimért. Az Időkutató Csoport szerintem úgy gondolta, hogy véletlenül mondtam valami okosat, de egyedül az ő nagy eszüknek köszönhető, hogy megértették az okoskodásomat, és abból hasznos következtetéseket tudtak levonni. A körülményeket figyelembe véve nem is nehezteltem rájuk, ellenkezőleg, nagyon elégedett sőt boldog voltam, mert (szerintem) emiatt

14 14 SFLLFLKRA 175 engedték meg, hogy továbbra is velük dolgozzam, és része legyek a programnak, még ha nem is vagyok más, csak valaki... nos, csak valaki. Az elméleti alapok lefektetése után természetesen még hosszú-hosszú évekbe telt az időutazásra alkalmas eszköz kifejlesztése, de nem szándékozom kimerítő értekezést írni az Időkutatásról. Csak a program bizonyos részeiről kívánok beszámolni, és azt sem a kortársaim, hanem a bolygó leendő lakói kedvéért. Hiába küldtünk át eleinte élettelen tárgyakat később pedig állatokat a jövőbe, mégsem voltunk elégedettek. Az összes tárgy eltűnt, eszerint csakugyan a jövőbe tettek utazást. Amikor csak rövid távolságokra küldtük őket öt percre, öt napra, látszólag sértetlenül jelentek meg újra. Később az élőlények is épen és egészségesen kerültek elő. A végső célunk azonban az volt, hogy a távoli jövőbe küldjünk valamit, majd hozzuk is vissza onnan. Legalább kétszáz évvel előre kell küldeni mondta az egyik Időkutató. A legfontosabb, hogy kapjunk valamiféle képet a jövőről. Meg kell tudnunk, vajon fennmaradhat-e az emberiség, s ha igen, milyen feltételekkel. Ehhez kétszáz év éppen elegendő idő. A magam részéről azt hiszem, igen csekély az emberi faj fennmaradásának esélye, hiszen nagyon ellehetetlenültek az élet feltételei. Teljesen tönkretettük a környezetünket az elmúlt évszázadban. (Nem volna értelme pontosítani, melyik mondat melyik Időkutató szájából hangzott el. Voltak vagy ötvenen, és a mesém szempontjából lényegtelen, mikor melyikük beszélt. Néha még én sem tudom név szerint, mit melyikük mondott. Ezért egyszerűen csak úgy fogalmazok: mondta az egyik" vagy kérdezte valamelyikük" vagy a másik azt felelte", és biztosíthatok mindenkit, hogy így is elég érthető lesz. Pontosan meg fogom jelölni viszont azokat a mondatokat, amelyek az én számból illetve egy bizonyos másik illető szájából hangzottak el, de mint látható lesz, ez a kivételezés indokolt.) Nem is biztos, hogy engem érdekel egyáltalán, milyen a jövő jelentette ki egy másik Időkutató elég borúsan, ha az derül ki a végén, hogy az emberi faj eltűnt a Földről, vagy csak mint szánalmas, elkorcsosult lény vegetál. Ugyan miért? kérdezte egy harmadik. Kisebb utazásokkal kideríthetjük, mi is történt pontosan, és aztán a legjobb tudásunk szerint cselekedhetünk, hogy minél kedvezőbb irányba tereljük a jövőnket. A jövő, a múlttól eltérően, nem megváltoztathatatlan. Csakhogy a következő kérdés az volt, ki utazzon. Nyil ván túl értékesnek találta magát ahhoz minden Időkutató, mint hogy kockára tegye az életét egy korántsem tökéletes eljárás miatt, hiába voltak sikeresek az élettelen tárgyakkal már elvégzett kísérletek. Ami pedig az élő állatokat illeti: azok agya közel sem olyan összetett, mint egy emberi lényé. Lehet, hogy túléli az utazást az agy, de semmi biztosíték arra, hogy nem szenved össze károsodást. Rájöttem, hogy közülük én vagyok a legkevésbé értékes, lehetnék akár én a számba vehető jelölt. Logikusnak tűnt. Már ott tartottam, hogy fölemelem a kezem és önként jelentkezem a feladatra, de az arckifejezésem alighanem elárulhatott, mert az egyik Időkutató, meglehetősen türelmetlenül, azonnal rám szólt: Felejtsd el I Még te is túl értékes vagy. Ez így nem volt valami hízelgő megállapítás... Tudom, kit küldjünk - folytatta. - Az RG-32-est. Ez csakugyan ésszerűen hangzott. Az RG 32-es egy elég elavult robot volt, a leginkább pótolható. A jelentéshez szükséges megfigyelést elvégezhette talán nem annyi leleményességgel és éleslátással, mint egy ember, de elég ügyesen. A félelmet nem ismeri, csak parancsoknak engedelmeskedik, és biztos, hogy az igazat fogja mondani. Tökéletes választás. Eléggé meg is lepődtem, hogy nekem ez nem jutott az eszembe már a legelején, és hogy balga fejjel önként akartam jelentkezni. Talán úgy gondoltam, ösztönösen úgy éreztem, hogy nekem a többieket kell szolgálnom. Valójában viszont az RG 32-es kiválasztása volt a logikus, mi több: az egyetlen lehetőség. Bizonyos szempontból nem volt nehéz elmagyarázni, mit várunk el tőle. Reggie (valami furcsa megszokás miatt mindig a sorozatszám alapján nevezték el a robotokat) nem kérdezte a miérteket, nem kérte, hogy szavatolják a biztonságát. Ugyanolyan egykedvűen kész volt elfogadni bármilyen számára érthető és végrehajtható parancsot, mintha csak arra kérték volna, hogy emelje fel a kezét. Igy kellett tennie, hiszen ezért volt robot. Annál időigényesebb volt a részletek tisztázása. -Ha már a jövőben leszel magyarázta az egyik magas rangú Idókutató, addig maradsz, amíg úgy

15 érzed, hasznos megfigyeléseket tehetsz. Ha elkészültél, visszatérsz a géphez, és visszajössz ide, pontosan ugyanabba a pillanatba, amikor elindultál. Ehhez be kell állítanod az időgép szabályozókarjait, majd azt is elmagyarázzuk, hogyan. Elindulsz, és nekünk úgy fog tűnni, egy röpke pillanat múlva már újra itt vagy, noha te úgy érzed majd, mintha egy hetet vagy öt évet töltöttél volna a jövőben. Természetesen gondoskodnod kell róla, hogy biztonságos helyen tárold a gépet addig, amíg nem vagy mellette. Nem lesz gond magaddal vinned, mivel elég könnyűre terveztük. Es sosem szabad elfelejtened, hová rejtetted és hogyan juthatsz vissza hozzá. Az eligazítás egyre hosszabbra nyúlt, mivel mindegyik Időkutatónak az eszébe jutott valami újabb nehézség. Az egyik például egyszer csak azt kérdezte: Önök szerint mennyit változik majd a nyelv két évszázad alatt? Erre természetesen nem lehet választ adni. Azonnal parázs vita kerekedett: mi a teendő, ha annyira nehéz lesz kommunikálni, hogy Reggie nem ért majd semmit és őt sem értik majd meg. Végül az egyik Időkutató vetett véget, meglehetősen kurtán, ennek a vitának. Uraim, az angol nyelv ugyebár évszázadok óta egyre elterjedtebb. Kétszáz év múlva még többen fogják beszélni. Az elmúlt kétszáz évben pedig alig változott, a következő kétszázban ugyan miért tenné ezt? Am ha így is lenne, biztosan lesznek tudósok, akik beszélik majd az általuk óangolnak" nevezett nyelvet. Ha mégsem lesznek, Reggie akkor is hasznos megfigyeléseket tehet. Egy működőképes társadalomban még nincs feltétlenül szükség beszédre. Felmerültek egyéb problémák is. Mi történik, ha ellenséges lesz a fogadtatás? Ha a jövő emberei megtalálják a gépet, és akár rosszindulatból, akár tudatlanságból elpusztítják? Talán bölcs dolog lenne egy olyan parányi időgépet tervezni, amit akár zsebre is vághat javasolta valaki. Igy bármi baj van, azonnal elmenekülhetne. Ha ez egyáltalán lehetséges lenne csattant fel egy másik Időkutató, egy ilyen aprócska időgép elkészítése rengeteg időbe telne! Mire mi vagy az utódaink befejeznénk a munkát, úgy elrepülne az a kétszáz év, hogy már nem is lenne szükségünk rá. Nem, ha baleset történik, Reggie úgysem tér vissza, és akkor megpróbáljuk újra. E szavak Reggie jelenlétében hangoztak el, de persze ez mit sem számított. Reggie tökéletesen tisztában volt vele, hogy bármikor hajótörést szenvedhet az időben; arra is felkészült, hogy esetleg elpusztítják. Beletörődött, hiszen parancsokat teljesített. A Robotika Második Törvénye kimondja, hogy a robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, és ez fölötte áll a Harmadik Törvénynek, mely szerint a robot tartozik saját védelméről gondoskodni. Végül persze mindent témát érintettek, és senkinek sem jutott eszébe több veszély, akadály vagy olyan lehetőség, amit még ne beszéltek volna meg tüzetesen. Reggie nyugodtan és szó szerint, ahogy az egy robothoz illik, elismételte a hallottakat, majd jöhetett a következő lépés: meg kellett tanulnia a gép kezelését. Es ő mindent megtanult, nyugodtan és szó szerint, ahogy az egy robothoz illik. Tudniuk kell, hogy a közvélemény akkor még nem értesült az időutazással kapcsolatos kutatásokról. Amíg elméleti síkon közelítették meg a kérdést, szinte semmibe sem került, ám a fejlesztés bizony megviselte a költségvetést, és úgy volt, hogy még jobban megviseli majd. Nagyon kínos volt ez az olyan tudósoknak, akik a többség szemében egy haszontalan álmot kergetnek. Óriási kudarc esetén az egyre üresedő államkassza miatt igencsak felháborodtak volna az adófizetők, és akkor az egész programnak befellegzett. Az Időkutatók vita nélkül egyetértettek abban, hogy csak a sikert fogják bejelenteni, és ha addig is muszáj valamit közölni a nagyközönséggel, hát csakis a lehető legkevesebbet. Mindenki visszafojtott lélegzettel tekintett a mindent eldöntő kísérlet elé. A sivatag egy elkerített rélszén gyűltünk össze. Ezt a szigorúan védett területet kapta meg a Négyes Tervezet. (Még a program nevét is úgy választották meg, hogy szinte semmit ne áruljon el abból, milyen jellegű munka folyik. Igaz, nekem mindig is úgy tűnt, a négyes szám az időre mint negyedik dimenzióra utal, abból pedig ki lehetett találni, miben mesterkedünk. Tudomásom szerint senki sem találta ki.) Aztán, a döntő pillanatban, amikor mindenki a legjobban visszafojtotta a lélegzetét, a gépben ücsörgő Reggie feltartott kézzel jelezte, hogy készen áll a feladatra. Egy lélegzetvételnyi idő múlva ha ugyan vett valaki levegőt egyáltalán az időgép megrezzent. W>

16 6 GALAKTIKA 17E Nagyon gyors volt ez a rezzenés. Még abban sem vagyok biztos, hogy nekem feltűnt-e. Lehet, hogy csak úgy képzeltem, ha majdnem az elindulás pillanatában már vissza is tér, akkor meg kell rezzennie, és azt láttam, amit meggyőződésem szerint látnom kellett. Meg akartam kérdezni a többieket, hogy ők is látták-e a rezzenést, csakhogy sosem szólítottam meg őket szívesen, amíg ők nem szóltak hozzám. Ok nagyon tudós emberek voltak, én pedig csak valaki... de ezt már mondtam. Meg aztán ki kellett kérdezni Reggie-t, és a nagy izgalomban meg is feledkeztem a rezzenésről. Annyira nem volt fontos. Oly an rövid idő telt el az elindulás és a visszatérés között, hogy még azt is hihettük volna, el sem ment a gép, de ez nem volt kérdéses. A masina szemmel láthatóan megrongálódott. Határozottan kopottasnak tűnt. A kifelé kászálódó Reggie sem volt jobb bőrben. Nem ugyanaz a Reggie szállt ki a gépből, aki az előbb elindult. Ütött-kopott, szinte a végsőkig elnyűtt külseje volt, a fémfelület érdes és horpadt, mintha karambolozott volna, és olyan furcsán nézett ránk, mintha rég elfeledett ismerősökkel találkozna újra. Kétlem, hogy volt ott olyan ember, aki egy pillanatig is azt érezte volna, hogy Reggie el sem ment. A robot szempontjából pedig bizony elég hosszú idő telhetett el. Az első kérdés rögtön így szólt: Mennyi ideig voltál távol? -Ot évig, uram felelte Reggie. Az eligazításon megemlítették ezt az időtartamot, és alapos munkát akartam végezni. Ez azért biztató szólalt meg valaki. Ha történt volna valami szörnyűség a Földdel, biztos nem öt évig tart kideríteni. Mégsem merte senki kerek perec megkérdezni: Nos, Reggie, történt valami szörnyűség a Földdel?" Várták, hogy beszéljen, és egy darabig ő is várt, robothoz méltó udvariassággal, hogy kérdezzék. Egy idő után azonban a késztetés, hogy engedelmeskedjen a parancsnak és jelentést tegyen az útról, legyűrte pozitron-áramköreinek azt a késztetését, hogy udvariasnak tűnjön. A jövőbeli Földön minden rendben szólalt meg. - A társadalom felépítése érintetlen és működőképes. Érintetlen és működőképes? kérdezte valaki, mintha megrázta volna az eretnek gondolat. Mindenütt? A jövő világának lakói nagyon kedvesek voltak. A földgolyó minden részébe elvittek. Mindenütt jómód és béke uralkodik. Az Időkutatók egymásra néztek. Könnyebben elhitték azt, hogy Reggie félreérti vagy pontatlanul ítéli meg a helyzetet, mint azt, hogy a jövőben jómód és béke uralkodik a Földön. Nekem mindig is úgy tűnt, hogy hiába állítja egy-két optimista egyén az ellenkezőjét, mint hittételt fogadják el az emberek, hogy a bolygó a társadalmi, gazdasági és talán fizikai összeomlás szélén áll. Megkezdődött a robot vallatása. Mi történt az erdőkkel? kiabálta az egyik. Hiszen már most is alig vannak fák! Közben lezajlott egy hatalmas újraerdősítési program, uram világosította fel Reggie. Ahol lehetséges, visszatelepítették a vadont. Az állatkertekben élő vagy a házikedvencként tartott állatokat felhasználva a génsebészek rengeteg kihalt fajt támasztottak fel. A környezetszennyezés a múlté világa a természet békéjének és szépségének a világa. Biztos ez? hitetlenkedett az egyik Időkutató. A Föld egy szeglete sem maradt rejtve előttem. Mindent megmutattak, amire kíváncsi voltam. Reggie, figyelj rám! szólalt meg egy másik Időkutató hirtelen támadt szigorral. Lehet, hogy te egy romokban heverő Földet láttál, de félsz elárulni nekünk, nehogy kétségbeesésünkben megöljük magunkat. Az Első Törvény értelmében nem okozhatsz kárt emberi lényben, illetve nem tűrheted tétlenül, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen. Hogy ne okozz nekünk kárt, inkább hazudsz. Nem szabad ilyet tenned, Reggie. El kell mondanod az igazat. Éppen azt teszem, uram válaszolt Reggie higgadtan. Ha bármiféle okból hazudnék, feszültségingadozás lépne fel a pozitronagyam áramköreiben, az pedig műszerekkel kimutatható lenne. Meg is vizsgálunk dünnyögte valaki. Megvizsgálták, ott a helyszínen. Amíg be nem fejezték, a robot egy szót sem szólhatott. Érdeklődve néztem, ahogy a feszültségmérők kiírták az adatokat, amiket aztán a számítógép elemzett. Reggie minden kétséget kizáróan teljesen normálisan működött. Nem hazudhatott. Es a városok? kezdődött újra a kérdezgetés. Mai értelemben vett városok nem léteznek,

17 uram ban sokkal szétszórtabban élnek, mint napjainkban, abban az értelemben, hogy nincsenek nagy, egy helyre tömörülő embercsoportok. Másrészről viszont annyira fejlett a kommunikációs hálózat, hogy végső soron az egész emberiség egyetlen nagy embercsoportnak mondható. És a világűr? Folytatták az űrkutatást? A Hold már egész szép eredményekkel büszkélkedhet, uram - felelte Reggie. - Emberek lakják. Föld és Mars körüli pályán is keringenek űrtelepülések. Még a kisbolygók övezetében, az aszteroidák sziklájába is vájtak lakónegyedeket. - Ezt csak úgy mondták neked? - kérdezte valaki gyanakodva. - Nem hallomásból tudom, uram. Jártam az űrben. Két hónapot töltöttem a Holdon, jártam a Phoboszon és magán a Marson is. A Mars gyarmatosításával kapcsolatban még tétováznak. Van, aki úgy véli, elég lenne alacsonyabb rendű létformákat odatelepíteni, hadd alakuljon ki az élet a földiek beavatkozása nélkül. A kisbolygók övezetében nem jártam. - Szerinted miért voltak ilyen készségesek veled, Reggie? - hangzott el a következő kérdés. - Ilyen segítőkészek? Az volt az érzésem, uram felelte Reggie, hogy számítottak az érkezésemre. Hallottak róla vagy hittek benne, de valamiért úgy tűnt, már vártak. Mondták is, hogy vártak? Hogy találtak feljegyzéseket az időutazásodról? Egy szóval sem, uram. Megkérdezted? Meg, uram. Udvariatlanság volt, de úgy szólt a parancs, hogy derítsek fel mindent, így hát muszáj volt megkérdeznem. De nem árulták el. Sok olyan dolog volt, amiről nem akartak beszélni? - kérdezte egy Időkutató. Akadt néhány, uram. Az Időkutató tűnődve megvakarta az állát, és így szólt: Akkor viszont valami nagyon nem tetszik nekem... Mondd csak, mekkora a Föld népessége 2230-ban, Reggie? Elárulták neked? Igen, uram, ezt is megkérdeztem ban alig egymilliárd ember él a Földön, 150 millió pedig a világűrben. A földi adatok nem változnak. Az űrben ez a szám egyre nő. Ühüm mondta az Időkutató. De hát ma tízmilliárdan élnek a Földön. Ezeknek fele nyomorúságos körülmények között. Hogyan szabadult meg a jövő emberisége csaknem kilencmilliárd embertől?

18 18 GALAKTIKA 175 Ezt is megkérdeztem, uram. Azt mondták, ez szomorú történet. Szomorú történet? Igen, uram. -Az mit jelent? Nem fejtették ki, uram. Csak annyit mondtak, hogy szomorú történet, és nem árultak el többet. Milyen embereket láttál 2230-ban, Reggie? kérdezte egy afrikai származású Időkutató elég ridegen. Hogyhogy milyeneket, uram? Milyen volt a bőrszínük? Milyen vágású volt a szemük? Ugyanolyanokat, mint ma, uram válaszolt Reggie. Volt ott mindenféle színű, mindenféle hajú ember. Az átlagos testmagasság nagyobbnak tűnt a mainál, bár pontos adatoknak nem néztem utána. Az emberek fiatalabbnak, erősebbnek és egészségesebbnek látszottak. Sőt nem találkoztam egyetlen alultáplált vagy túlsúlyos vagy beteg emberrel sem de kinézetre nagyon változatosak voltak. Akkor hát nem történt népirtás? Nem láttam jelét, uram. Mint ahogyan bűnözésnek, háborúnak vagy elnyomásnak sem tette hozzá Reggie. Akkor hát szólalt meg valaki olyan hangon, mintha csak nehezen tudna beletörődni a jó hírbe a végén mégis jóra fordult minden... Talán jóra fordult vélte egy másik, de túl jóra ahhoz, hogy elfogadjuk. Mintha visszatértünk volna a Paradicsomba. Mit kellett ehhez tennünk? Jobban mondva mit kell majd tennünk? Ugyan már mondta egy harmadik, fölösleges itt ülni és ezen tépelődni. Egész egyszerűen előreküldjük Reggie-t száz évvel a jövőbe, ötven évvel a jövőbe... Es majd rájövünk, mi történt. Azaz hogy mi fog történni. Nem tehetjük, uram szólalt meg Reggie. A leghatározottabban kijelentették, nincs semmi feljegyzés arról, hogy bárki is meglátogatta volna őket a múltból, mielőtt én odamentem. Az volt a legelső ilyen eset. Az a véleményük, hogy amennyiben további nyomozásokat folytatunk a most és az akkor közötti időszakban, a jövő jó eséllyel megváltozik. Szinte émelyítő volt a bejelentést követő csönd. Reggie-t elküldték, és meghagyták neki, hogy a következő kikérdezésig mindent őrizzen meg a memóriájában. Szinte vártam, hogy engem is elküldjenek, lévén én az egyetlen, akinek nincs időmérnöki diplomája. De úgy látszik, már megszokták a társaságomat, én pedig persze nem akartam magamtól felajánlani, hogy elmegyek. Maradjunk annyiban szólalt meg az egyik Időkutató, hogy a végén tényleg minden jóra fordult. Bármit teszünk innentől kezdve, csak rontunk a helyzeten. Várták Reggie érkezését,- számítottak rá, hogy jelentést tesz,- semmi olyat nem mondtak el neki, amiről nem akarták, hogy kitudódjon, úgyhogy nincs semmi baj. Hagyni kell, hogy a dolgok maguktól alakuljanak. Még az is lehet jegyezte meg reménykedve egy másik, hogy amiatt fordult jóra minden, mert várták Reggie érkezését, és szándékosan küldték vissza ezt a jelentést. Lehetséges, de ha bármit teszünk, azzal csak ronthatunk a helyzeten. Nem szívesen gondolok rá, milyen szomorú történetről beszéltek, de ha most bármit is megpróbálunk, attól az a szomorú dolog ugyanúgy megtörténhet. Az is elképzelhető, hogy sokkalta tragikusabb következményekkel, és akkor nem fordul jóra semmi. Szerintem nincs más hátra, abba kell hagynunk az időkutatást, még csak ne is beszéljünk róla! Jelentsük be, hogy kudarcot vallottunk! Nem éljük túl ezt a szégyent. Márpedig nem tehetünk mást. A jövő biztonsága érdekében. Várjanak, uraim! szólalt meg valaki. Tudtak Reggie érkezéséről, kellett tehát, hogy legyen valami nyoma a kísérleteink sikerének! Fölösleges lejáratnunk magunkat! Nem értek egyet vélekedett egy másik Időkutató. Pletykákat hallottak, szóbeszédet. Reggie legalábbis ezt állítja. Lehet, hogy valami kiszivárog, de biztosan nem lesz hivatalos bejelentés. Dönteni kellett. Napokig gondolkodtak, néha eszméket cseréltek, de egyre felindultabban. Láttam, hogy hamarosan kérlelhetetlenül eldől minden. Persze nem szóltam hozzá a vitákban néha mintha tudomást sem vettek volna arról, hogy én is ott vagyok de nem lehetett nem észrevenni a hangjukon, hogy bizony egyre nehezebb a szívük. Mint a génsebészet hajnalán azok a biológusok, akik arra szavaztak, hogy vessenek véget a kísérleteknek, mert attól féltek, önhibájukon kívül valami újfajta dögvésszel sújtják majd a mit sem sejtő emberiséget, az Időkutatók rettegve

19 úgy döntöttek, hogy nem szabad a jövőt megbolygatni. Még kutatni sem. Azt mondták, az is elég, hogy tudják, kétszáz év múlva jó és egészséges lesz a társadalom. Többé nem szabad kíváncsiskodniuk, még egy hangyányit sem szabad beavatkozni, nehogy mindent tönkretegyenek. Innentől csak a kérdés elméleti megközelítésével szabad foglalkozni. Az egyik Időkutató fújta meg a végső visszavonulót. Egy napon az emberiség elég bölcs lesz fejtegette, és olyan finoman bánik majd a jövővel, hogy megengedhesse magának az idő megfigyelését, esetleg még a manipulálását is, de az a nap még nem jött el. Az még mindig a jövő zenéje. Fejtegetését tapsvihar fogadta. Hát mernék én, aki a Négyes Tervezet bármelyik tagjánál alacsonyabb rendű vagyok, ellenkezni és menni a saját fejem után? Bizony mertem. Talán onnan vettem a bátorságot, hogy sokkal kevesebb voltam, mint ők a kontárok bátorsága volt ez. Hosszú-hosszú éveket töltöttem el a szakterületemen, de a munkám azért még nem ölt ki belőlem minden kezdeményezőkészséget. Úgyhogy egypár nappal később beszéltem Reggie-vel, amikor bokros teendőim mellett tudtam egy kis időt szakítani rá. Reggie mit sem tudott diplomákról vagy tudományos hierarchiáról. Az ő szemében én ember voltam, úr és parancsoló, akár a többiek, és így is beszélt velem. Hogyan vélekedtek a jövő emberei rólunk, a múlt emberiségéről? tettem fel neki a kérdést. Rosszmájúan? Gúnyoltak minket az ostobaságunkért, a felelőtlenségünkért? Ezt egy szóval sem éreztették, uram felelte Reggie. Elbűvölte őket egyszerű felépítésem és maga a létem, s úgy tűnt, megmosolyognak engem és készítőimet, de csak kedvesen és elnézően. Nekik ugyanis nincsenek robotjaik. Egy robotjuk sincs, Reggie? Azt mondták, nincs semmi hozzám fogható. Azt mondták, nincs szükségük fémből készült ember-karikatúrákra. Nem is láttál egyet sem? Nem, uram. Amíg ott voltam, egy darabot sem láttam. Ezen egy kicsit elgondolkodtam, aztán megkérdeztem: Hogyan vélekedtek a társadalmunkról? Szerintem sok tekintetben csodálták a múltat, uram. Megmutatták a korlátlan növekedés korának" szentelt múzeumokat. Ok nevezték el így a korszakot. Egész városokat alakítottak át múzeumokká. Azt mondtad, nem voltak a jövőben városok, Reggie. Mai értelemben vett városok. Azok a még általunk épített városok voltak, uram, bennük a múlt emlékeivel. Múzeumot csináltak az egész Manhattan Islandből, gondosan visszaállították abba az állapotába, amilyenben még fénykorában volt. Órákig nézelődtem ott a kísérőimmel, mert tudni akarták, elég hiteles-e. Ugy látszott, büszkék Manhattanre. Voltak még más megőrzött városok is, bennük a múlt gondosan megőrzött gépei, nyomtatott könyvekből álló könyvtárai, a múlt divatját idéző ruhák, a mindennapi élet apró-cseprő használati tárgyai és így tovább. Azt mondták, a mi korunk emberei nem voltak elég bölcsek, de biztos alapokat teremtettek a jövő fejlődéséhez. Es fiatalokat láttál? Ugy értem: nagyon fiatalokat. Gyerekeket. Nem, uram. Beszéltek róluk? Nem, uram. Ertem, Reggie sóhajtottam. Most pedig figyelj rám! Volt valami, amihez jobban értettem, mint az Időkutatók. A robotokhoz. Az ő szemükben a robotok csupán beszélő bádogdobozok voltak, akiknek parancsolgathatnak, és ha elromlanak, a szerelőhöz vagy az ócskavastelepre kell küldeni őket. En viszont nagyon jól tudtam, mi jár a pozitronagyak áramköreiben, és a kollégáim nem is sejtették, mennyire tudok bánni Reggie-vel. Szinte biztosra vettem, hogy az Időkutatók nem fogják többé kikérdezni, mert most már inkább az aggasztja őket, nehogy megváltoztassák a jövőt, de ha mégis megtennék, úgysem mondaná el nekik azt, amit szerintem jobb is, ha nem tudnak. Maga Reggie pedig úgysem fogja megtudni, hogy volt valami, amit elhallgatott előlük. Alaposan meghánytam-vetettem mindent, és egyre inkább kezdtem megérteni, mi is történhetett az elkövetkező két évszázadban. Először is hiba volt Reggie-t küldeni. Kezdetleges robot volt, s számára minden ember egyforma. Nem tett különbséget, nem is volt képes rá. Az sem lepte meg, hogy az emberiség ilyen civilizált és emberséges

20 20 GALAKTIKA 175 r lett. Áramkörei azt diktálták neki, hogy az emberi lények mind civilizáltak és emberségesek; egy régies kifejezéssel élve: istenként tisztelte őket. Az Időkutatók, emberek lévén, meglepődtek és egy kicsit hitetlenkedtek is, amikor Reggie felvázolta nekik a jövő képét, ahol az emberek jóravaló, derék lények. Am esendő emberek lévén hinni akarták a mesét, és minden józan észt félretéve kényszerítették is magukat, hogy elhiggyék. En azonban egy bizonyos szempontból többet tudok, mint ők. Vagy talán csak tisztábban látok. Feltettem magamnak a kérdést: ha a népesség kétszáz év alatt tízmilliárdról egymilliárdra csökkent, hogyhogy nem csökkent le nullára? Elenyésző a különbség a két lehetőség között. Ki az az egymilliárd túlélő? Erősebbek voltak talán a többi kilencmilliárdnál? Szívósabbak? Jobban tűrték a nélkülözést? Mindezek mellett érzékenyebbnek, józanabbnak és erkölcsösebbnek is kellett lenniük azoknál, akiknek nem sikerült, Reggie jövőképéből legalábbis egyértelműen ez derült ki. Egyszóval: emberek voltak egyáltalán? Kinevették Reggie-t, és verték a mellüket, hogy nel<il< aztán nincsenek robotjaik; nincs szükségük fémből készült ember-karikatúrákra. Mi van, ha szerves anyagból gyártott emberutánzataik vannak helyettük? Mi van, ha homokópiarobotjaik vannak; olyan robotok, amelyek a megszólalásig hasonlítanak az emberre, meg sem lehet őket különböztetni, legalábbis egy Reggie-féle robot szemével és érzékszerveivel? Mi van, ha a jövő emberei valójában egytől egyig homokópia-robotok, akik átvészelték azt a szörnyűséges katasztrófát, amit az emberek nem? Nem voltak kisgyermekek. Reggie egyet sem látott. A Földön nem változott a népesség, az emberek sokáig éltek, érthető lett volna, hogy kevés újszülött jön a világra. Csakhogy Reggie a Holdon is töltött két hónapot, ahol a népesség egyre növekedett mégsem látott csecsemőket. Talán azokat a jövőbeli embereket nem is anya szülte. Hanem előállították őket. Es ez talán nem is baj. Ha saját dühe, gyűlölködése és ostobaságai miatt kipusztult az emberi faj, legalább méltó utódot hagyott maga után: egy olyan értelmes lényt, amely értékelte és megőrizte a múltat, továbblépett a jövőbe, és minden tőle telhetőt megtett, hogy valóra váltsa az emberiség álmait azzal, hogy egy jobb, kedvesebb világot épít, és hogy meghódítja a világűrt, talán hatékonyabban, mint ahogy mi, igazi" emberi lények tettük volna. Hány értelmes lény halhatott ki a Világegyetemben utód nélkül? Lehet, hogy az ember az első, aki ilyen örökséget hagy majd. Jogosan lehetünk büszkék magunkra. Kötelességem ezt elmondani a világnak? Vagy akár az Időkutatóknak? Bevallom, meg sem fordult a fejemben ilyesmi. Egyrészt nem is biztos, hogy hinnének nekem. Másfelől, ha hinnének is, abbéli dühükben, hogy robotok lépnek a helyükbe, nem fordulnának-e vajon ellenük, hogy elpusztítsák a világ összes robotját, és aztán ne is készítsenek többet? Ha pedig ez megtörténne, Reggie jövőképe, ami most már az enyém is, sosem valósulna meg. Az emberiség kihalását okozó tényezők viszont ettől még úgysem szűnnének meg. Az emberek csak megakadál yoznák, hogy a helyükbe lépjen valaki; megakadályoznának egy másik csapat lényt akik az embernek köszönhetik létezésüket, és tisztelik is őket ezért, hogy valóra váltsák az emberiség egyetemes álmait és vágyait. Nem akartam, hogy így legyen. Biztos akartam lenni benne, hogy Reggie jövőképe, amit én továbbfejlesztettem, valóra válik. Ezért megírom ezt az írást, és teszek róla, hogy biztonságos helyen legyen és ne is kerüljön elő, csak majd úgy kétszáz év múlva nyissák ki, nem sokkal Reggie érkezése előtt. Tudják meg a homokópiarobotok, hogy jól kell bánni vele, hogy épségben haza kell juttatni, és csak azzal az információval a birtokában, amely megakadályozza az Időkutatókat, hogy belepiszkáljanak az időbe, a jövő pedig fejlődjön tovább a maga tragikus-boldog módján. S hogy miért vagyok olyan biztos az igazamban? Minden okom megvan rá. Nem egyszer említettem már, hogy alacsonyabb rangú vagyok az Időkutatóknál. Legalábbis az ő szemükben. Csakhogy emiatt sokkal tisztábban látok bizonyos kérdésekben, de ezt már mondtam, és jobban megértem a robotokat, de már ezt is említettem. Mert tudják meg, én is robot vagyok. En vagyok az első homokópia-robot, az én kezemben meg az utánam következőkében van az emberiség jövőjének kulcsa. Kollárik Péter fordítása

21 A csillagok fiai leszünk Buzz Aldrinnak, az Apollo-11 legendás űrhajósának és John Barnes híres SF-írónak 1996-ban napvilágot látott egy közös regénye, amely azóta magyarul is megjelent, A csillagok fiai címmel. A valóság és a fantázia eme érdekes elegyében a szerzők többek közt kísérteties pontossággal előrejelzik az amerikai űrrepülőgép-rendszer közeljövőben bekövetkező tragédiáját, és részletesen leírják az űrturizmusnak mint jelentős tőkeforrásnak a jelentőségét az eljövendő évtizedekben. Az állami és a magánűrhajózás cégei azóta már megtették az első lépéseket a fantasztikus regény elképzeléseinek megvalósítása felé. ANSARI X-DÍJ Az 21. század elején megkezdődött a magán"-űrhajósok illetve ú'rturisták utaztatása a világűrbe. Oroszországból, a Bajkonur Űrrepülőtérről 20 millió dollár lefizetése és a megfelelő űrhajós-tréning után bárki egyhetes utazásra indulhat a Nemzetközi Űrállomásra, ha egészségi állapota megfelelő. Ezt az árat azonban csak a legfanatikusabbak, illetve leggazdagabbak tudták, tudják kifizetni. Az első űrturista az amerikai Dennis Tito volt, 2001 áprilisában, akit a dél-afrikai Mark Shuttleworth követett 2002 áprilisában. Még az első ú'rturisták repülése előtt, ban a magán-űrugrások elősegítésére az X Prize Foundation (X-díj Alapítvány) 10 millió dolláros díjat írt ki. Angol, argentin, amerikai, izraeli, kanadai, orosz és román mérnökök valamint vállalkozók által létrehozott 27 csapat folytatott versenyt az Ansari X-díj elnyerésére. A pályázati kiírás a következő feltételeket tartalmazta: 7. az űrjármű által elérendő magasság legalább 100 kilométer,- 2. ezt a magasságot három emberrel, de legalábbis a három közül kettőnél az össztömegüknek megfelelő ballaszttal kell elérni, és az embert/embereket épségben vissza kell hozni a Földre; 3. az első két feltétellel az űrrepülést két héten belül meg kell ismételni. Az X-díjat végül is a Scaled Composites cég nyerte meg 2004 októberében a Burt Rután által tervezett kettős repülőeszköz űrrepülőgépével, a SpaceShipOne-naí (SS1). Az Ansarik alapítványának egyébként az űrturizmus beindításán kívül más üzleti célú elképzelései is voltak a versennyel: műholdak olcsóbb pályára juttatása, világ körüli gyorsposta-szolgáltatás és szuborbitális utasszállítás. (Folytatás a 25. oldalon.) Két hasonló pilótafülke: felül a White Knighté, alul a SpaceShipOne-é Indul a magán-űrugrás repülőgép űrsikló együttese w>

22 22 efllflktikfl 17S Az állami űrturizmus korszaka Jurij Gagarin repülése óta emberek millióinak vágya eljutni a világűrbe. Ez azonban csak alig több mint száz szerencsésnek volt eddig osztályrésze. Egészen mostanáig október 4. az űrturizmus korszakának kezdete. Az utóbbi néhány évben egyre inkább elisme- nem mutatott kitörő lelkesedést az űrturistával rik azt a tényt, hogy az űrturizmus az űr kihasz- kapcsolatban. A fellövés előtt hónapokig tartott nálásának egy igen jelentős ágazata, és minden a huzavona az oroszok és a többi ISS-partner köbizonnyal számottevő tőkét mozgósíthat az űr meg- zött, mivel a NASA, az ESA és a Kanadai Urismerése számára. A NASA ki is adott egy jelen- ügynökség azt szerette volna, ha az útra ősszel tést 1998 márciusában, amelyben elfogadja az kerülne sor. Az oroszok azonban kitartottak állásűrturizmus ötletét. Ebben rámutat, hogy az űrturiz- pontjuk mellett, és a többiek végül zöld utat admus a keringési sebesség alatti repülések formájá- tak az űrturistának. ban igen hamar beindulhat, és valószínűsíti, hogy Tito hat hónap felkészítés után két hivatásos űraz indítóállomások számára sokkal jobb üzletet fog hajóstársával együtt bő egy hetet töltött az űrben, jelenteni, mint a műholdkilövések. A földet érés után úgy nyilatkozott, hogy saját Az első űrturista Dennis Tito amerikai üzletem- hazájának is fel kellene ismernie az űrturizmus jeber lett, aki a '60-as években a NASA-nál a lentőségét. Jurij Szemjonov, az Enyergija konszern Mars- és Vénusz-expedíciók jövőjén dolgozott. elnöke pedig azt mondta, Oroszország folytatja a Tito útjának kivitelezését az orosz űrügynökség, fizető turisták űrbe juttatását a Roszaviakozmosz vállalta, 20 millió dollár fejé- Tito kalandja után James Cameron, amerikai ben. Eredetileg a Mir adott volna szállást a hat- filmrendező is jelezte utazási szándékát. Az ő célvanéves férfinak, ám az űrállomás, mint ismert, az jai azonban nagyobbak: reméli, forgathat majd az óceánba zuhanva zárta be tizenöt éves pályafutá- űrállomáson, és megörökítheti az ISS személyzete sát. Ekkor került a misszió látóterébe a Nemzet- által átélt drámai pillanatokat, valamint a mindennaközi Űrállomás, amelynek fedélzetére áprilisban pi munkát. Továbbá űrsétát is szeretne tenni civilaz oroszok küldhettek három űrhajóst. Ok úgy ként ő lenne az első, aki ilyet végrehajt, és több tervezték, hogy ezek egyike Dennis Tito lesz, ám dokumentumfilm forgatását is tervezi. Tervei között a NASA és a többi ISS-partner űrügynökség szerepel egy 3D-IMAX technológiával készülő tér- A SpaceShipOne a White Knight hasa alatt

23 Az SS1 űrmadár" a földön hatású panorámafilm megalkotása, illetve egy tévésorozat forgatása is. A második szerencsés végül Mark Shuttleworth lett. A 27 éves Cape Town-i (Dél-Afrika) férfi szülei garázsából indította internetes vállalkozását, amelyet a Verisign, internetes biztonsággal foglalkozó cég vett meg. Shuttleworth az üzleten körülbelül 500 millió dollárt nyert, így bőven van felhasználható tőkéje egy űrutazás finanszírozására. O 2002 áprilisában, a Szojuz mentőhajó szokásos, féléves cseréjének keretében látogatta meg a Nemzetközi Űrállomást két képzett űrhajós társaságában. Jurij Koptyev, az űrutazásokat lebonyolító Roszaviakozmosz vezetője érdekes nyilatkozatot tett. Szerinte az űrturizmus nem Dennis Titóval, hanem a Szovjetunió egykori kelet-európai szövetségeseinek repülésével kezdődött. A szovjet időkben ugyanis a kozmosz a szocialista világrendszer egyfajta kirakata volt, és így persze senkinek sem jutott eszébe pénzt kérni azért, hogy például Farkas Bertalan az űrben járt. A NASA végül maga is bejelentette, hogy a Nemzetközi Űrállomás kapacitásának harminc százalékát a kereskedelmi célú programokra kell fenntartani. Az oroszok gyorsan nyilvánosságra hozták, hogy az októberben az űrállomásra induló Szojuz fedélzetén van még egy szabad hely. A harmadik helyért először két cég jelöltjei versengtek: a MirCorpé, az amerikai Lance Bass, aki az N*SYNC együttes népszerű énekese, illetve Leszek Czarnecki lengyel üzletember a Space Adventures részéről. Bass még csak 23 éves volt ekkor, így ő lehetett volna a világ legfiatalabb űrhajósa. A NASA ezután nyilvánosságra hozott egy kilencoldalas dokumentumot, ami azokat az igen szigorú követelményeket tartalmazta, melyeket az űrturista-jelölteknek teljesíteniük kell. A jegyzék összeállításán két éven át dolgoztak a NASA munkatársai. A jelölteknek nem kell milliomosoknak lenni ahhoz, hogy a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) vendégeskedhessenek. Viszont iszákosok, megrögzött hazudozók, bűnözői múlttal rendelkezők és rossz hírű emberek űrturistaként soha nem juthatnak fel a csillagok közé. Az amerikai űrkutatási hivatal 2002 nyarán megerősítette: októberben repül egy Szojuzon a világ harmadik fizetős űrturistája, Lance Bass. A popsztár felkészítése azonnal el is kezdődött Oroszországban. Bass két elődjéhez hasonlóan egy hetet töltött volna az űrben, s ezért az élményért húszmillió dollárt fizet. Tréningjeit végül azonban megszakították, mert nem fizette be időben a szükséges összeget. Korábban azt állította, hogy egy nyilvánosan meg nem nevezhető üditőital-gyártó cég szponzorálja vállalkozását. Noha a Nemzetközi Űrállomás vezetője, Valerij Korzun szinte csak viccként mondta, hogy inkább Cindy Crawfordot látná szívesen az űrben, a topmodell komolyan vette a dolgot. Moszkvai látogatásán azt nyilatkozta: szívesen lenne a következő űrturista. Nem sokkal Lance Bass visszalépése után röppent fel a hír, hogy a Pepsi Cola is az űrbe indulna. Az üdítőital-gyártó cég tárgyalásokat kezdett az orosz űrügynökséggel, hogy promóciós ajándékként vásárolna meg egy helyet. Meg nem erősített 14 km magasságban leválik az SS1, és bekapcsolják a rakétáját ^

24 Paul Allén főszponzor, Mike Meivill pilóta (középen) és Burt Rután tervező (jobbra) hírek szerint ezt egy valóságshow nyertese foglalhatta volna el. A cég 10 millió dollárt fizetett volna a lehetőségért, az egész felhajtásra pedig további 10 milliót áldozott volna. A két űrhatóság végül egy másik személy mellett döntött. Az amerikai származású Gregory Olsen optikai felfedezésen alapuló vagyona egy részét, mintegy 20 millió dollárt költött a kalandra. A tudós-üzletember tervei szerint speciális műszerekkel tanulmányozni szeretné a Föld hőmérséklet-változásának jellemzőit, a légkör szennyezettségét, egy kamerával pedig az eget és a mennyboltot" filmezné. Az állami turizmus első korszakának egy váratlan tragédia vetett véget február 1-én a Columbia űrsikló leszállás közben, Texas felett felrobbant. Az űrjármű 63 kilométeres magasságban, 19 ezer kilométeres óránkánti sebességgel haladt, amikor darabokra hullott. Az amerikai űrsikló, fedélzetén hétfőnyi legénységgel éppen visszatérőben volt 16 napos útjáról, amikor a NASA szakemberei elvesztették vele a kapcsolatot. A roncsokat negyed Európányi területen, négy államban gyűjtötték össze. A hónapokig tartó vizsgálat megállapította, hogy a start után az űrsikló külső üzemanyag-tartályáról leszakadt darab okozott sérülést a hőszigetelő kerámiapajzson. A Columbia tragédiája után Moszkva felfüggesztette a rövid expedíciókat is a Nemzetközi Űrállomásra. Az orosz űrkutatási hivatal szóvivője a döntést azzal indokolta, hogy az amerikai űrsiklók repülésének leállítása miatt a Szojuz űrhajókat kell használni az űrállomás és a Föld közötti minden kapcsolattartásra. Az űrturista-program folytatását attól tették függővé, hogy az amerikaiak mikor állítják ismét forgalomba saját űreszközeiket. Az űrsiklók következő indítását 2005 tavaszára tervezik. Azonban a Floridára egy hét alatt lesújtó két hatalmas hurrikán olyan komoly károkat okozott a NASA létesítményeiben többek között az siklók felkészítő csarnokában, hogy kétségessé vált a határidő betartása. Tücsi

25 Ez tényleg űrutazás volt? Egyesek kétségbe vonták a SpaceShipOne teljesítményét. Végül is miért volt ez űrutazás? Miért pont 100 kilométer magasra kellett emelkedniük? Milyen űrrepülés az, ahol mint egy eldobott kő, csak repülnek egyet? Milyen űrrepülés az, ahol egy repülőről indulnak? Az SS1 100 km feletti, szuborbitális repüléseinek pályavázlata SPACESHIPONE Burt Rután mérnök ;en látott az űrjármű fejlesztéséhez, amellyel telesíteni akarta az X-díj előírásait. O egy szuper- önnyű szerkezetű, repülőgépről indított űrsiklót alkotott elején kezdték a Scaled Compositesnél egy hibrid hajtómű fejlesztését. A kipróbálás 1002 novemberétől 2003 szeptemberéig tar- ::: a 15 másodperces égési időtől a tényleges -remidőt elérő 90 másodpercesig ápri- : 18-án gördült ki a gyárból a SpaceShipOne 2S hordozó repülőgépe, a White Knight. A : oaceshipone hajtóanyaga a közönséges gumiab- :-:soan is megtalálható polibutadién, az égetési ~'.amatról a nitrogénoxid gondoskodik. E hajtó- ~ú előnye, hogy a pilóta a nitrogénoxid szelepek er -ásával le tudja állítani a folyamatot november 19-én fejeződtek be a roíreshipone siklórepülései. A hatodik, utol- : ccoát Mil<e Melvill hajtotta végre 9 kilo- -C2-es magasságból december 17-én zrer 3innie a hajtómű 15 másodperces műköi-iss után 21 kilométeres magasságot ért el. Lan- : : =<or azonban a kiengedett bal oldali kerék A SpaceShipOne űrhajó először a White Knight hátán jut fel 15 ezer méter magasra. Ez nem új módszer, annak idején így tesztelték a hangsebességet először átlépő Bell X 1-est, amelyik egy B29-es bombázó hasáról indult. A NASA már évek óta foglalkozik egy olyan személyszállító-rendszer tervezésével, ahol az űrhajó egy hordozó-repülőgépről indulna. Ugyanis a fellövésnél az energia legnagyobb részét ennek a 15 kilométeres magasságnak az elérése jelenti. Ha az űrhajó ebből a magasságból, és a repülőgép kezdősebességével indulhat, akkor sokkal kisebb szállítójárművet kell építeni. A 100 kilométeres magasság pedig egyszerre lélektani és gyakorlati határ. Az űrnek hivatalosan nincsen határa, ugyanis nem lehet egyértelműen meghúzni ezt a vonalat. Ezért az űrkutatók önkényesen határozták meg ezt a magasságot. Az ég ebben a magasságban fekete, és látszanak a csillagok. A Föld kékes derengésű légköre az űrhajó alatt jól látszik, és felismerhető a felszín görbülete. Ebben a magasságban a légkör már szinte elhanyagolható sűrűségű. A 100 kilométer magas parabolapálya sem véletlen. A Mercury-program első két repülésén Alan Shepard és Gus Grissom űrhajói pontosan ugyanezt a feladatot hajtották végre.

26 26 omm 176 SpaceShípOne nos egy, a repülés alatt jelentkezett probléma miatt a két héten belüli ismétlés akkor elmaradt. A második űrugrásra, az SS1-X1 jelű repülésre szeptember 29-én került sor. A White Knight greenwichi idő szerint 15:12-kor indult útnak. 16:13-kor levált a SpaceShipOne, fedélzetén ismét Mike Melvill pilótával, aki egyébként a Scaled Composites elnökhelyettese. Két perc múlva az SS1 nem várt forgásba kezdett a gép harmincszor pördült meg hossztengelye körül, amit a pilótának a hajtómű lekapcsolásával sikerült megszüntetnie. 16:18-kor az űrhajó a felső holtponton, 103 kilométeren túljutva megkezdte a visszatérést, és tíz perc múlva problémamentesen leszállt, ismét teljesítve az X-díj kiírásának első felét. A harmadik űrugrást, az SS1-X2 repülést október 4-én, a Szputnyik-1 startjának 47. évfordulóján hajtották végre. 14:52-kor indult a A 62 éves Melvill a júniusi leszállás után SpaceShipOne a White Knighttal. A 14 kilométer magassan leválasztott, Brian Binnie pilóta irányította visszahúzódott, ezért az SS1 megpördült, és kivágódott a leszállópályáról. A pilóta nem sérült meg, és a jármű is megúszta könnyen kijavítható SS1 hajtóművével 112 kilométeres rekord- magasságot ért el, majd a légköri siklóereszkedés után 16:18-kor simán leszállt. Ezzel a repüléssel a hibával április 8-án a Peter Siebold által Scaled Composites elnyerte a 10 millió dolláros vezetett SS1 a hibrid hajtómű 40 másodperces Ansari X-díjat. égési idejével 32 kilométeres magasságba emelkedett. Az SS1 május 13-án a hibrid rakétahajtómű 55 másodperces működtetésével már 64 kilométert ért el június 21-én következett az X-díj főpróbája. A Mojave Civilian Aerospace Test Center ŰRTURISTÁK EZREI A brit Virgin-csoport vezetője, Richárd Branson azonban még a sikeres harmadik SS1-repülés előtt nyilvánosságra hozta a Burt Rutannel közös jövőt előkészítő szerződés részleteit. Ez a szállítási, szórakoztatási és kommunitük területén több ezer jelenlévő köz- a Microsoft elnökhelyettese, Paul Allén mint főszponzor figyelmétől kísérve 9:45-kor indult a White Knight, hasa alatt a SpaceShípOne űrrepülőgéppel. Az SS1 Mike Melvill pilótával és két, 90 kilogrammos bábuval, egy órával később, 14,3 kilométer magasságban elvált a White Knighttól. A hajtómű begyújtása után a SpaceShípOne I00 kilométer magasságba jutott, és orrával lefelé fordulva megkezdte a leereszkedést. 25 kilométeres magasságban már vitorlázó üzemmódra tért át, majd helyi idő szerint 11:15-kor sikeresen földet ért. Saj- A SpaceShipOne balsikerű földet érése december 17-én

27 Megalakul a Scaled Composites Az Ansari-család meghirdeti az X-díjat Beindul a Da Vinci Project július Sikeres tesztrepülés az EZ- Rockettel, egy korai tesztverzióval augusztus A SpaceShipO ne első tesztrepülése december A SpaceShipOne 11. próbarepülésén eléri a 21 kilométeres magasságot április 1. Az Egyesült Államok repülésügyi hivatala 1 évig engedélyezi a Scaled Compositesnak, hogy száz kilométeres magasságban utasokat szállítson április 8. A SpaceShipOne 13. próbarepülésén eléri a 32 kilométeres magasságot április 18. Bemutatják a rekord kíséretre szánt SpaceShipOne-t és a White Knight hordozót május A SpaceShipOne 14. próbarepülésén eléri a 64 kilométeres magasságot június A SpaceShipO ne első hivatalos útja, amelynek során eléri a 100 kilométeres magasságot június 22. Bejelentik a SpaceShipOne hajtóműhibáját és a kísérleteket felfüggesztik annak kijavításáig augusztus 8. Az Armadillo Aerospace és a Space Transport sikertelen kísérlete szeptember Bejelentik a SpaceShipOne hibáinak kijavítását és az új, nagyobb teljesítményű hajtómű elkészültét szeptember 27. A Virgin bejelenti együttműködését a Scaled Compositesszal és a Virgin Galactic Urutazási iroda létrehozását szeptember 29. A SpaceShipOne második hivatalos útja, amelynek során sikeresen teljesítették a feltételeket október 4. - A Sp aceshipone harmadik sikeres útja. Ezzel elnyerték az X-díjat. Az SS1 űrusrásainak pilótái: Mike Melvill (alul) és Brian Binnie (felül) kációs cég az elkövetkezendő 15 esztendőben űrturisták ezreit kívánja az űrugrásokon utaztatni, az Rutan-féle technológia alapján legyártott űrrepülőgépekkel. Az üzleti célból végrehajtott repülésekhez már 2005-ben megkezdik annak a nagyobb, 5 személyes típusnak az építését, melynek első darabja a VSS Enterprise nevet fogja viselni, tisztelgésként Amerika legnépszerűbb sci-fi sorozata, a Star Trek előtt. Branson az új vállalkozást Virgin Ga/acf/cnek keresztelte el, és üzleti tervei szerint háromezer leendő űrhajós vásárolhatja meg a szuborbitális űrrepülés élményét. A jegyért körülbelül 169 ezer eurót kell fizetni, de az összeg magában foglalja egy háromnapos felkészítés költségét is. Dr. Horváth András Schuminszky Nándor

28 GMIFFI JA A szerző aligha szorul bemutatásra, hiszen az SF egyik nagy öregje, és munkásságának nagy része immár magyarul is hozzáférhető. Ez a novella egy érdekes gondolatkísérlet első fele. Pályája legelején írta, amikor még lelkes amatőrnek számított csupán. A téma azonban manapság a lehető legaktuálisabb. Es ha a szövegben szereplő évszámokat nem figyeljük, ez az elbeszélés akár mostanság is íródhatott volna. Utazzon Arthur C. Clarké ^ ^ ^ ^ ^ ^ j * PROTON! ÖNÖKNEK FOGÁtMUK SEM lehet róla, mennyi gonddal és bajjal kellett szembenéznünk, mielőtt sikerült volna tökéletesítenünk rádió-transzporterünket - no nem mintha most már tökéletes lenne. A legnagyobb nehézségnek, amint a televíziónál is harminc évvel korábban, a felbontás javítása bizonyult, közel öt esztendőt dolgoztunk ezen az aprócska problémán. Amint önök is láthatják a Természettudományi Múzeumban, az első tárgy, amit átsugároztunk, egy fakocka volt, amely a célállomáson rendesen össze is állt, csak éppen nem egyetlen szilárd tömbként: milliónyi apró gömböcskéből épült fel. Ami azt illeti, pontosan úgy nézett ki, mint a korai tévéképek kézzelfogható változata, mert a letapogatónk nem atomról atomra, vagy molekuláról molekulára vett mintát belőle, hanem nagyobb darabokat vizsgált egyszerre. Egynémely dolgoknál ennek nem volt jelentősége, de ha mondjuk műalkotásokat akartunk továbbítani, sőt emberi lényeket, nagy mértékben javítanunk kellett az eljárás minőségén. Ezt végül úgy értük el, hogy deltasugár-letapogatókat helyeztünk el a kísérlet tárgya körül, alatta, fölötte, a két oldalán, előtte és mögötte. Vidám játék volt mind a hatot szinkronizálni, ezt elhihetik, de amikor sikerült, azt tapasztaltuk, hogy a letapogatott egységek immár ultramikroszkopikus méretűek, ami már bőségesen megfelelt a legtöbb célnak. Egyszer, amikor nem figyeltek, elcsentünk egy tengerimalacot a 37. emeleti biológusoktól, és átküldtük a berendezésen. Ragyogó állapotban érkezett meg, eltekintve attól a ténytől, hogy holtan. Azzal a kéréssel kellett tehát visszajuttatnunk tulajdonosaihoz, hogy végezzenek el rajta boncolást. Először dühöngtek egy sort, mondván, a szerencsétlen jószágot olyan pótolhatatlan baktériumokkal oltották be, amelyeket hónapokig tenyésztgettek Petri-csészékben. Ami azt illeti, annyira mérgesek voltak, hogy kerek perec megtagadták a kérésünket. Az efféle engedetlenséget közönséges biológusok részéről természetesen elfogadhatatlannak találtuk, ezért egykettőre magas frekvenciájú mezőt generáltunk laboratóriumuk területén, amelytől néhány percre valamennyiükön lázas tünetek jelentkeztek. Félóra múlva befutottak a boncolási eredmények, azzal a végkövetkeztetéssel, hogy a

29 jószág kifogástalan állapotban van, egyszerű sokk végzett vele,- a csatolt megjegyzés azt javasolta, ha meg akarjuk ismételni kísérletünket, kössük be az alany szemét. Azt is közölték velünk továbbá, hogy a 37. emelet bejáratát kombinációs zárral szerelték fel, a laborokat megóvandó bizonyos kleptomániás buheramesterek vandálkodásaitól, akiknek ők legfeljebb egy kocsimosóban adnának munkát. Ezt nem hagyhattuk annyiban, tehát haladéktalanul megröntgeneztük a zárat, majd legteljesebb elkeseredésükre közöltük velük a kódot. Ez a legjobb a mi munkánkban, más emberekkel mindig tetszésünk szerint kitolhatunk. A következő emeleten székelő vegyészek voltak az egyedüli riválisaink, ám vetélkedésünkből rendszerint mi kerültünk ki győztesként. Igen, emlékszem, amikor egyszer valami ocsmány szerves anyagot csurgattak le a laborunkba a mennyezetbe fúrt lyukon keresztül. Légzőmaszkban kellett dolgoznunk egy hónapig, de később alaposan megfizettünk nekik. Esténként, miután mindenki hazament odafönt, megszórtuk a laboratóriumukat egy adag enyhébb kozmikus sugárzással, és odakozmáltattuk a napközben elvégzett kísérletek ígéretes eredményeit. Egyszer aztán az öreg Hudson professzor tovább bent maradt, és majdnem elintéztük szegényt. De hogy visszatérjek a történetemhez... Szereztünk egy újabb tengerimalacot, kloroformmal elkábítottuk, és átküldtük a sugárzón. Legnagyobb örömünkre sikerült föléleszteni. Haladéktalanul megöltük hát, és kitömettük az utókor okulására. A múzeumban megtekinthető, a berendezés darabjaival együtt. Utasszállítás céljára azonban ez a módszer aligha lett volna alkalmas túlságosan emlékeztetett egy orvosi műtétre, így a legtöbb embert elriasztotta volna. Am amikor sikerült az átviteli időt a másodperc tízezred részére lefaragni, és ilymódon a vele járó sokkot is lecsökkenteni, egy újabb tengerimalac jutott át sértetlenül, immár csorbítatlan érzékei birtokában. Ezt is kitömettük. Kétségkívül elérkezett az idő, hogy valamelyikünk saját maga próbálja ki a berendezést, de amint rádöbbentünk, mekkora veszteség érné az emberiséget, ha valami rosszul sülne el, megfelelő áldozat után néztünk. A választásunk Kingston professzorra esett, aki görögöt vagy más efféle bolondságot tanította 197. emeleten. Becsalogattuk a sugárzóba egy Homérosz-kötettel, bekapcsoltuk a berendezést, és a fogadóállomás felől fölhangzó ricsajból rögtön tudtuk, hogy biztonságban megérkezett, teljességgel sértetlenül. Szerettük volna őt is kitömetni, de nem sikerült elintéznünk. Ezután sorra mi is kipróbáltuk a módszert, abszolút fájdalommentesnek találtuk, és úgy döntöttünk, a piacra lépünk vele. Gondolom, emlékeznek, micsoda izgalom fogadta, amikor először bemutattuk kis játékszerünket a sajtó képviselőinek. Mondanom sem kell, nem volt könnyű meggyőzni őket, hogy nem valami átverésről van szó, és igazából nem is akartak hinni nekünk, míg saját maguk át nem mentek a berendezésen. A határt végül Lord Rosscastle-nál vontuk meg, aki, ha sikerül is bepasszírozni a sugárzóba, minden bizonnyal kiégette volna valamennyi biztosítékunkat. A bemutató olyan nyilvánossághoz juttatott bennünket, hogy gond nélkül megalapíthattuk vállalkozásunkat. Nehéz szívvel búcsút intettünk a Kutatási Alapítványnak, a többi tudóssal közöltük, hogy megbánják majd minden piszkoskodásukat, amikor nagymenőként küldünk nekik néhány milliónyi adományt, aztán tervezni kezdtük kereskedelmi célú sugárzóinkat és vevőinket. A prototípus május 10-én állt üzembe. Az avatóünnepség Londonban zajlott le, a sugárzónál, bár Párizsban, a vevőnél is hatalmas tömeg várta az első utas érkezését, és közben titokban talán abban reménykedett, hogy mégsem jön meg. Az összegyűlt ezrek ujjongása közepette a miniszterelnök megnyomott egy gombot (ami persze nem állt összeköttetésben semmivel), a főmérnök átfordított egy kapcsolót (ami viszont igen), és egy jókora, összehajtogatott angol lobogó eltűnt a szemek elől, majd újra megjelent Párizsban, egyes francia hazafiak őszinte bánatára. Ezt követően olyan iramban indult meg az utasforgalom, hogy a vámhivatalnokok nem bírták a lépést tartani. A szolgáltatás hatalmas, azonnali sikert aratott, és mi személyenként csupán két fontot kértünk viteldíj gyanánt. Ez igen baráti ár volt, de az átküldéshez felhasznált elektromosság sem került többe egy század pennynél. Nem sok idő telt bele, és Európa valamennyi nagyvárosában állt már egy berendezés, ami ontotta magából a kábelen érkezett embereket. A drótösszeköttetés biztonságosabb volt, bár a poliaxiális veze- í>í> SS

30 tékek Csatorna alatti lefektetése szörnyű nehézségeket támasztott, és mérföldenként ötszáz fontba került. Aztán az állami postával együttműködve belföldi vonalak kiépítésébe fogtunk a nagyobb települések között. Talán emlékeznek a szlogenjeinkre: Utazzon telefonon!" és Dróton gyorsabb!"; 1963-ban az egész ország hangos volt tőlük. Hamarosan már jóformán mindenki a mi vezetékeinket használta, és több ezer tonna terhet is szállítottunk naponta. Természetesen akadtak balesetek, de ezzel együtt olyasmivel dicsekedhettünk, amivel még egy közlekedési miniszter sem: az utazásokkal kapcsolatos, halálos kimenetelű események száma, hála nekünk, évi csekély tízezerre csökkent. Minden hatmillió ügyfelünkből csupán egyet veszítettünk el, ami kezdetnek egyáltalán nem volt rossz, és azóta tovább javultak a mutatók. Annál különösebbnek bizonyultak a mégis megtörtént szerencsétlenségek, és ami azt illeti jó néhányat máig sem tudtunk megmagyarázni a hozzátartozóknak, sem a biztosítótársaságoknak. A leggyakoribb beazonosítható ok a vezeték leföldelődése volt. Amikor az megtörtént, a balsorsú utazó egyszerűen szétfoszlott a semmiben. Ugy vélem, a molekulái többé-kevésbé egyenletesen szétszóródtak az egész bolygón. Emlékszem egy különösen borzasztó esetre, amikor a berendezés az átvitel közepén leállt. Elképzelhetik a végeredményt... Talán még rosszabb volt, ami akkor történt, amikor két vezeték egy zárlat nyomán egymásra kapcsolódott, és az átsugárzott adatok összekeveredtek. Természetesen nem minden baleset járt ilyen szörnyű következményekkel. Olykor a vezeték magasabb ellenállása azt eredményezte, hogy az utazó vesztett valamicskét a súlyából, mondjuk maximálisan harminc kilót. Ez többnyire ezer fontunkba került, plusz az étkeztetés árába, amivel az áldozat visszagyűjtötte elveszett zsírpárnáit. Szerencsére hamarosan rájöttünk, hogyan csinálhatnánk pénzt ebből is, elvégre kövér embereket pillanatok alatt megfoszthattunk súlyfeleslegüktől. Készítettünk egy különleges berendezést, amely ellenálló tekercsek körül utaztatott meg termetes matrónákat, és végül a kiindulóhelyen rakta újra össze őket, természetesen gondjaik okozója nélkül. Az egész olyan gyorsan megy, kedvesem, és annyira fájdalommentes! Biztosan megszabadítjuk attól a fránya 70 kilótól, amit szívesen leadna, méghozzá semmi idő alatt! Vagy legyen inkább 90?" Adódtak gondok az interferenciával és az indukcióval is. Tudják, a berendezésünk menet közben mindenféle elektromos zavarokat gyűjtött össze, és ezeket rávetítette az éppen átvitt jelre. Ennek eredményeként néhányan úgy jöttek ki a vevőállomásból, hogy semmi földi lényre nem hasonlítottak, de még a Marson vagy a Vénuszon se igen találtak volna párjukra. Az ügyet általában megoldották a plasztikai sebészek, de egy-két extrémebb figurát sose hinne el, aki nem látta. Szerencsére ezek a nehézségek nagyrészt megoldódtak, amióta szállítóközegként mikrosugarakat használunk, bár nagy ritkán még mindig előfordulnak balesetek. Nyilván emlékeznek arra a nagy perre, amit tavaly indított ellenünk Lita Cordova, a tévésztár, egymillió font kártérítést követelve tőlünk állítólagos szépségvesztéséért. Azt állította, hogy egyik szeme elmozdult az átvitel során, de én semmiféle különbséget nem vettem észre, sőt az esküdtszék sem, pedig éppen elég lehetőséget kaptak a megfigyelésre. A hölgy hisztériás rohamot kapott a tárgyalóteremben, amikor főmérnökünk elfoglalta a tanúk padját, és egykedvűen kijelentette mindkét fél ügyvédeinek legnagyobb riadalmára, hogy ha valami tényleg félresikerült volna, Miss Cordova nem is ismerne magára, amennyiben egy kellőképp kegyetlen ember tükröt tartana elé. Sokan kérdezik tőlünk, mikor teremtünk kapcsolatot a Vénusszal vagy a Marssal. Kétségkívül ennek is eljön az ideje, de természetesen addig még számottevő nehézségeket kell leküzdenünk. Az űrben olyan erős a Nap sugárzása, nem is beszélve az útközben érintett mindenféle visszaverő rétegekről. Hiszen, mint köztudott, az Appleton Q" réteg kilométer magasságban még a mikrohullámokat is elnyeli. Amíg át nem jutunk rajta, a bolygóközi szállítóvállalatok részvénytulajdonosainak nem kell aggódni. Nos, látom, már csaknem este 10 óra van, úgyhogy ideje indulnom. Éjfélre New Yorkba kell érnem. Hogy mondja? O, nem, repülővel megyek. En nem utazom dróton. Elvégre a módszert többek közt én fejlesztettem ki! Nekem rakéta kell! Jó éjt. Németh Attila fordítása

31 ! A család könyvespolcára A JAvm Itfrmcsvnyi Ttínfcitáfc Szalatnai Rezső Kempelen, a varázsló 288 oldal Kempelen Farkas a műszaki fejlődés nagy úttörője, csodálatos gépek megalkotója, pompás épületek és szerkezetek létrehozója volt. A szerző életre kelti Mária Terézia és II. József uralkodásának időszakát, a régi Pozsony, Bécs és Pest világát Ft Philip Ardagh A szörnyű vég 144 oldal, ford. Merényi Ágnes, ill. Dávid Róbert Philip Ardagh az abszurd angol humor nagyágyúja. Új könyvének hőse, a tizenegy éves Eddie fura és szokatlan családban nevelkedik, ahonnan a Szent Demencia Háládatos Híveinek Házában köt ki. Az árvaház jelmondata: Dolgozz látástól vakulásig! Légy boldogtalan! Ez lenne a szörnyű vég?! Ft Várhelyi András Kimenőkönyv 128 oldal Volt egyszer egy kollégium - de inkább internátus - még inkább vegyes zárda, legfőképpen erőd, mely Eger városában egyedül rendszeresített kimenőkönyvet." A szerző visszaemlékezése az első szerelmek és a diákcsínyek világába repíti olvasóját, egy szigorú kollégium falai közé, az 1960-as 70-es évek Magyarországába Ft Darren Shan Az Árnyak Ura (Vámpír Könyvek 11.) 216 oldal, ford. F. Nagy Piroska Darren Shan hazamegy. A világ, amely valaha az övé volt, pokollá válik. Régi ellenségei lesnek rá. Sorsdöntő lépéseket kell tennie. Bizonyosnak látszik, hogy sorsa a pusztulás, a világ fölött átveszi az uralmat az Éjszaka Fejedelme Ft Pfcrrtn Z00?j?&n> hu (faj) estre* jen í( Darren Shan AZ JRXTAK URA Találkozhatsz vele Debrecenben, április 22-én, óra között az Alexandra Könyváruházban, (4026 Debrecen, Péterfia u. 18.) a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon április 23-án és 24-én óra között (1123 Budapest, Jagelló út 1-3.) a Libri Mammut Könyváruházban április 23-án óra között (1024 Budapest, Lövőház u. 3.) KERESKEDŐK, KÖNYVESBOLTOK, OKTATÁSI INTÉZMÉNYEK FIGYELMÉBE! MÓRA KÖNYVEK KÖZVETLENÜL A KIADÓTÓL! Kiadványaink októbertől megvásárolhatók a Kiadó telephelyén (1134 Budapest, Váci út 19.) További információk Molnár Gábor kereskedelmi vezetőtől Tel.: , fax: , molnar.gabor@mora.hu

32 Csaknem 60 év telt el az Utazzon dróton! megjelenése óta, amikor Clarké újra elővette a teleportáció témáját, és elhatározta, hogy alaposabban körüljárja. Erősítésnek fiatal szerzőtársat vett maga mellé, és ketten együtt nagyívű történetet találtak ki egy világról, mely olyan, mint a miénk, de mégsem teljesenjzonos vele. A figyelmesen olvasó SF-rajongók számára pedig, külön ajándékként, számos apró utalást rejtettek el-benne Clarké klasszikus 2001-ére és folytatásaira : HATFIELD, ÉSZAK-LONDON, ANGLIA A mérnökök feltartott hüvelykujjal jeleztek Henry Forbesnak, mire ő gurulni kezdett a Vampire-rel a kifutópályán. Megérezte hátában a dübörgő motorok ismerős, finom nyomását, és amikor meghúzta a botkormányt, a gép megemelte az orrát, és felszökkent vele az égbe. Derült júniusi reggel volt. Anglia ege kristálytiszta, kék kupolaként borult fölé, a Vampire kacsatojás-zöld burkolata csillogott a napfényben. Megtett néhány kört London fölött. A főváros szürkésbarna, göröngyös mezőként terült el alatta, a vékony szmogrétegen keresztül füstoszlopok törtek a magasba. Azért persze gyönyörű látvány volt. A nagyobb bombatalálatok helyét szabad szemmel is kivehette, az East Enden és a dokkoknál: romokkal borított, letarolt körök, mint a holdkráterek. Visszaemlékezett Hatfieldre a háború csúcspontján: törmelékhalmokat kerülgető koszos, toldozott-foldozott Spitek, Hurricane-ek és B24-es bombázók, sárba ragadt gépek az olyan ronda napokon, amikor még a verebek is gyalog közlekednek, overallos-selyemsálas repülőlegénység, amint propellereket forgat, arcukat ráncokba merevíti a fáradtság... Ez volt akkor. Most a repülőgépek olyanok, mint látogatók a jövőből, zárt testű, fénylő fémmadarak, afféle nevekkel, mint Vampire, Meteor, Canberra, Hunter, Lightning. Henry Forbes pedig, a maga harminc évével immár nem a RAF őrnagya, kékpaszományos egyenruhában, és olyan küldetésekkel a tarsolyában, mint Franciaország ostroma, az angliai csata vagy a D-nap,- immár egyszerű berepülő pilóta volt csupán a de Havillandnél, és még csak nem is a legmegbecsültebb. Akadt persze, ami kárpótolta. Az új M52-es motorját tesztelhette, ami akár 1000 mérföld per órás sebességre is képes lehet, maga mögé utasítva az amerikaiak X l-esét, amit Kaliforniában próbálgatnak... Forbes kényelmesebben elhelyezkedett a pilótafülkében. Az együléses vadászgépben szűkös volt a hely, mint annak idején a Spitekben, pedig ez alkalommal mindössze egy viharvert, sportos öltönyt viselt, mentőmellényt és a gomblyukában egy szegfűt. A pilótafülkébe gubózva, egyedül az üres égbolton, határtalan nyugalom töltötte el. Azt kívánta, bárcsak Max is idefönt lehetne vele vagy legalább el tudná mondani neki, mit is jelent számára a repülés. De sosem volt képes rá. A lányt pedig túlságosan lefoglalta saját karrierje. Susan Maxton pár évvel fiatalabb volt Forbesnál. Amikor a férfi megismerte őt, a háború alatt, komoly, Oxfordban végzett fiatal lány volt,

33 akit frissen soroztak be a Királyi Híradósok, és éppen csöppet sem veszélytelen küldetést teljesítve a V2-esek becsapódási helyeit járta a bombakráterek szaggatta Dél-Angliában. A Hitler rakétáit irányító fejlett vezérlőrendszerek esetlegesen megmaradt darabjai után kutatott, mert azok, állítása szerint messze meghaladtak bármi hasonlót, amivel a Szövetségesek rendelkeztek. A háború óta pedig Németországban utazgatott, Peenemündében, a Ruhr-vidéken és másfelé, további náci titkokba mélyedve. Természetesen az egész munkája szigorúan titkos volt. Forbes a felét sem hitte el annak, amire a lány olyan izgatottan utalgatott a jól elrejtett náci laboroknak, amelyekben rémséges kísérletek folytak, hajszál híján megalkotva Hitler atombombáját, sőt valami hihetetlen módszert emberek továbbítására telefonvezetékeken át, hogy a Führer bármikor elektronikus Blitzkriegre küldhesse hadait összeomló birodalma szívébői is! Forbes és Max úgy döntöttek, hogy a háború után összeházasodnak. Erre azonban még nem került sor. Mint annyi nőben a harcok során, Maxben is kifejlődött egyfajta - Forbes szerint fölöttébb egészségtelen vonzódás a munkája iránt... Semmi kétség, idővel ez is elrendeződik. Addig pedig, mint arra a hatfieldi irányítóközpontból rádión már figyelmeztették, ideje felhagyni az ábrándozással, és hozzálátni a napi feladatokhoz. Elővett két vattapamacsot, és bedugaszolta velük a fülét. Azután ismét fölfelé billentette a Vampire orrát, és tövig nyomva a gázpedált kilőtt a sápadtan kéklő ég irányába. Csodálatos volt ez a szín, és egyre sötétült, ahogy emelkedett. Visszavette a gázt, amikor a levegő ritkulni kezdett körülötte. A Vampire röppályája csúcsához közeledett, hatvanezer mérföldes magasságban. A Föld távlatai kitárultak alatta, a horizont finoman meggörbült, a táj zöld, barna és szürke festékfoltok mintázatává mosódott össze, az ég pedig feje fölött olyan mélykék színbe váltott, hogy az már a feketével volt határos. Az angol vidéktől a világűr határáig, alig néhány perc alatt. Átkozottul hihetetlen. No persze az igazán idegborzoló rész csak most következett, a nagy sebességű, légellenállási teszttel egybekötött ereszkedés hazafelé. Ugy számította, húszezer körül veszti majd el az uralmát a gép fölött, akkor jobb híján elmond pár miatyánkot, hogy amikor tizenötezernél eléri a sűrűbb légrétegeket, legyen ereje az irányítás visszavételéhez. Ha azonban mindent jól csinál, ebédre haza is érhet. Lebillentette a gép orrát, és megkezdte hosszú zuhanását vissza a légkörbe. 1957: Preston, Anglia Susan Maxton Forbes élvezettel figyelte, ahogy férje lassan, ünnepélyesen végigsétál az English Electric tervezőirodáin. Hiába folyt már a feszült visszaszámlálás a legújabb Blue Streak startja felé, amit recsegő rádiókapcsolat közvetített Woomerából, a fiatal aerodinamikusok Henry köré gyűltek. Susannak el kellett ismernie, a férfi jól kezeli a helyzetet. W

34 Lenyűgöző létesítmény mondta Forbes már vagy ötödször. Hát, látnia kellett volna minket közvetlenül a háború után szólalt meg az egyik őszülő nagy öreg" (volt vagy harmincnégy éves). Egyetlen üresen álló garázsba zsúfolódtunk be a Corporation Streeten. De ott született meg a Canberra. O! Tudja, azt teszteltem. A repülő, ami megállítja az időt..." Igen csapott le rá egy lelkes fiatal lány. Nagyon izgalmas lehetett. Nem igazán. Az újságírók mindig hősi énekeket zengenek a berepülő pilótákról. Pedig a mindennapi munka ott is módszeresen, unalmasan gépies. Ilyen lesz az is, Henry, amikor a mi Tevénket viszi ma jd föl? Átkozottul remélem, különben nem kapok egy vasat sem. A viccet általános nevetés fogadta. Tovább sétáltak az iroda másik végébe, és Max megragadta az alkalmat, hogy belekaroljon a férjébe, és elkormányozza a leányzótól. Lefogadom, nagyon élvezed, hogy a figyelem középpontjában állsz suttogta az asszony Forbes fülébe. Hát persze. Hiszen ismersz. Ez a nagy, farokcsóváló lelkesedés feledteti velem, milyen öreg bútordarab vagyok... Összenéztek, és a férfi elhallgatott. Az ilyen, az életkort taglaló párbeszédek vezettek leggyakrabban heves vitákhoz közöttük, azt illetően, nem kéne-e már családalapítással foglalkozniuk, vagy esetleg nem késtek-e le már teljesen... Az asszony megszorította Forbes karját. Bárcsak az én munkám is ennyire föllelkesítené az embereket! mondta. A férfi felnyögött. Éppen elég volt a felhajtás, amikor átküldted azt a fakockát. A Daily Mirror mintha hetekig semmi mással nem foglalkozott volna,- még Szuez is lekerült a címlapokról... De nem sikerült. A kocka kis gömbökre bomolva jött át, és... Még így is bekerült a Természettudományi Múzeumba! Mi többet akarsz? Nem is beszélve arról a szerencsétlen hörcsögről, ami beledöglött a sokkba, te pedig kitömetted. Az asszony fölkuncogott. Az talán kicsit kegyetlenség volt. De én most nem a sajtó hírveréséről beszélek. Az intellektuális kaland az, ami... A férfi grimaszt vágott, és megszagolgatta a gomblyukába tűzött virágot. A! Intellektuális. Hiszen megoldottuk a problémákat, amiken a németek elakadtak... Azt a nyomorult Bizonytalansági Elvet is sikerült megkerülnünk... Megpróbálta elmagyarázni a Plessey labor legújabb eredményeit a rádiótranszportáció terén. Valójában nem anyag átviteléről volt szó, hanem az információéról, amelynek kódolása például egy emberi lényt ad ki. Kezdetben úgy gondolták, a rádiótranszportáció képtelenség, hiszen a célszemély minden részecskéjének pozícióját és sebességét föl kell térképezni hozzá, ami viszont a Bizonytalansági Elvbe ütközik. Volt azonban egy kiskapu. Igazi dráma alakult ki: a küszködés, a zsákutcák, a verseny az amerikaiakkal, akik a Bell Labsnél szintén elsőnek szerettek volna kikerülni a versenyből... míg a kutatók rá nem jöttek, hogy egy addig ismeretlen kvantumállapot szétszedhető klasszikus értelemben vett információvá, majd össze is rakható abból újra, egy bizonyos Einstein Podolsky Rosen összefüggésnek nevezett méréstechnikának köszönhetően. A fent említett, klasszikus értelemben vett információ pedig már olyan egyszerűen továbbítható dróton át, mint egy sürgönyüzenet... A dolognak ez tehát a lényege, bár az ördög itt is a részletekben bújt meg, a sávszélességben, a mintavételi követelményekben és a tárolókapacitásban. A kvantuminformációt természetesen nem lehet másolni folytatta az asszony. A tárgyat, amit át akarsz transzportálni, el kell pusztítani. Es jobb is így, különben inkább másolásra használnák a berendezésünket: képzeld csak el, száz Hitler tűnik föl a bolygó különböző pontjain, és mindegyik azt állítja magáról, hogy ő az igazi! A férfi felnyögött, végigpillantva a tervezőasztalokon. -Ha engem kérdezel, száz Bili Haley rosszabb lenne. A nő tudta, hogy a férfi nem igazán figyel rá.

35 Közben egy osztályvezető tartóztatta fel őket, pocakos, ritkuló hajú fiatalember, aki a Tevéről akart előadást tartani nekik. -...a TEVE" ugyebár a Több Elemű Visszatérő Egység rövidítése, de ezt önök nyilván tudják már... Tisztában vagyunk vele, hogy az amerikaiak a kuka-elméletet propagálják a maguk jóformán irányíthatatlan kapszulájával. A praktikus út az űrbe azonban egy újra fölhasználható jármű kell legyen. Bárcsak a Repülésügyi Minisztérium támogatna minket... Max keserűen hallgatta a szónoklatot. Hiszen mi az űrhajó? Egy rakás ócskavas. Az összes nagy pátosszal előadott űrhajó-terv csupán azért pattanhatott ki a fejekből, mert mindenki meglátta már a lehetőséget a rádió-transzportban, és a nemzetközi verseny immár azért folyik, hogy ki juttatja az első átjátszóállomást Föld körüli szinkronpályára. Es mindeközben az ő jócskán mellőzött szakterületén izgalmasabbnál izgalmasabb felfedezések követték egymást, szinte az emberi felfogóképesség határát ostromolva! Most is retiküljében hordott egy levelet a princetoni Wigner Jenőtől, amely a kvantum-alagúthatás alkalmazásának ötletét vetette fel a fénysebesség-határ sikeres áttöréséhez... Bár Henry is belátná, hogy valójában egy csapatban vannak sőt, valójában kölcsönösen egymásra utaltak! A férfiban azonban az általa ismeretlen tudományos terület gyanút ébresztett, csakűgy, mint feleségének egyre növekvő elismertsége, és ez mind tovább mélyítette a kettejük között nyílt szakadékot. A távoli Woomerában közben végéhez közeledett a Blue Streak-visszaszámlálás. 7íz, kilenc, nyolc... Az English Electric dolgozóival együtt ők ketten is egy hangszóró alá gyűltek. Ha elképzeljük magyarázta a pocakos osztályvezető, hogy a Prosperóval a helyén odafönt már a televíziónk képernyőjén kísérhetjük majd figyelemmel a következő fellövést... Vagy, gondolta Max, egyszerűen személyesen átlépünk Ausztráliába... Talán mégiscsak lehetnének gyerekeink, jutott eszébe hirtelen. De vajon jó indok erre a vágy, hogy megoldjuk saját problémáinkat? Bárcsak egy ilyen kérdésre is olyan könnyen jönnének a válaszok, mint a kvantummechanika paradoxonjaira... Három, kettő, egy. 1967: Woomera, Dél-Ausztrália A függőlegesen álló pilótafülkében, a hátán fekve, lábaival a magasban, Forbes hallgatta a Vezérlőteremből hozzá érkező hangokat, a visszafogott angol és a harsány ausztrál akcentusokat. Eddig minden rendben ment, így ő elégedetten hagyta, hogy másodpilótája eszes kölyök, ahhoz képest, hogy yorkshire-i foglalkozzon a különböző utasításokkal és kérésekkel, s nyomkodja, amit eppen kell. Forbes tehát ellazult. A Congreve startjakor fellépő gyorsulást könnyebb lesz elviselni, mint amilyeneket a háborúban túlélt, mikor 109-esekkel vívott légi csatát. A Spitjeivel olykor annyira szoros fordulókba ment be, hogy rövid időre még az eszméletét is elvesztette. Talán még senki nem töltött annyi időt folytonos készenlétben, mint ő várva a következő összecsapást a nácikkal, egyetlen idegesség-levezető szórakozásként elsnúrozgatva társaival a legénységi szálláson. Talán már azt is elfelejtette, hogyan kell lazítani... Forbes előrehajolt, és kipillantott a periszkópon. A vörösesbarna ausztrál sivatag mérföldekre terjedt körülötte élettelenül, eltekintve a vézna sziki bokroktól és a tüskés fűcsomóktól. Lepillantott a Teve oldala mentén, és a folyékony oxigén párája töltötte be gomolyogva látóterét. A startra kész Congreve úgy nézett ki, mint három, farkára állított Comet repülőgép a hasával egymás felé fordítva, mindegyik fülkében kétfős legenyseggel. Ahid rögén és oxigén hajtotta hármas egyszerre száll föl, a startrakéták üzemanyaga táplálja a központi egység motorját is,- aztán kétszáznál, 150 másodperccel a kilövés után a segédrakéták leválnak, hogy sugárhajtással visszatérjenek a földre, a központi egység pedig, Forbes parancsnoksága alatt folytatja útját a bolygó körüli pályára. A három repülőgép ismételt felhasználhatósága és egyenértékű tervezése révén, a műszaki szakemberek véleménye szerint, a Teve hússzor-harmincszor olcsóbban juttathatta űrbe hasznos terhének kilóját, mint az amerikaiak és az oroszok átalakított rakétái. Annyira olcsón, hogy a jenkik már a küszöbön álló fellövés hírére leállították saját öntelt ballisztikus kapszula-programjukat, beleértve a tervezett Apollo holdutazásokat is. N> t

36 ...De most még működnie is kell ennek a nyavalyás szerkezetnek, gondolta Forbes komoran. Az új űrállomások amelyeket a gép gyomrában utazó Drót-platformok lesznek hivatottak legénységgel feltölteni puszta léte függ a Teve startjának sikerétől. A lancashire-i Pilkington Üveggyárban például már szerelik össze a leendő Herschel Űrteleszkóp elemeit... Az indítóközpont egy kiszáradt tó mellett emelkedő hegyoldalban helyezkedett el, mindössze a folyékony oxigén-tartályok fénylő gömbjeitől körülvéve. A kilövőállás alig volt több egyszerű fém emelvénynél, meg a hajót körülvevő spártai állványzatnál. A woomerai létesítmény sokkal primitívebb volt a Cape Canaveral-inél, ahol rövid ideig együtt edzhetett az amerikaiakkal. Az Atlanti Unió egyengette az útját, hogy kijuthasson, bár biztosra vette, hogy az amerikaiak nagylelkűen mindenképp fölajánlották volna segítségüket. Eltérően például a franciáktól, jutott eszébe, majd rögtön meg is rótta magát, amiért ilyen rémes előítéleteket táplál. A maga részéről mindenesetre örült, amikor a kormány végre letett kísérleteiről, hogy az Európai Közös Piacot meggyőzze Anglia felvételének előnyeiről. Egy Amerikával kötött szövetség sokkal ésszerűbbnek tűnt, már csak a közös kultúrát és nyelvet figyelembe véve is különösen most, hogy a Drót a föld felszínén minden távolságot egyenlővé tett májusa óta, amikor Harold Macmillan beindította az első állandó Drót-kapcsolatot Párizs felé azzal a gyerekes angol nemzeti lobogós viccel, a technika lehetőségei az egész világot fenekestül felforgatták. A kereskedelem és az utazás gyökeresen megváltozott. Az amerikaiak különösen találékonyaknak bizonyultak, amint az várható is volt. Az a szörnyű ugy Kennedyvel Dallasban az első instant-tömeg", ahogy később a jelenséget elnevezték, a sérült katonák hazaszállítása Vietnamból, szüleik karjai közé, alig néhány perccel a sebesülés után, meg persze LBJ kampánya a faji elkülönítés eltörlésére, melynek során Drót-állomásokat helyezett el minden iskolaudvaron... Igy indult hódító útjára a Második Erzsébetkor Csodája, és mivel Max Plesseyben megnyerte a versenyt az amerikaiak ellen, a találmány mindenestül angol maradt. Olykor úgy tűnt, az ember már egy újságot sem tud föllapozni anélkül, hogy azok az ostoba reklámszövegek fejbekólintanák: Utazzon telefonon!", Dróton át gyorsabb!" Különösen a fiatalok élvezték ezt az új, távolságok nélküli világot, időnként a leghajmeresztőbb mutatványokat produkálva. Még ma is, azok a nyivákoló bohócok, a Beatles, bedrótozzák az egész világot, az Ali You Need Is Love"-ot énekelve kétszázmilliós közönség előtt. A Drót mindenkit megérintett. Max még meg is gazdagodott, mivel pénzét az új, digitális számítógépeket fejlesztő cégekbe fektette, mely berendezések az egyre terjeszkedő Drót-hálózat működtetéséhez nélkülözhetetlenek....bárcsak itt lehetne most, és láthatná ezt, Forbes apoteózisát! Csakhogy, mint mindig, az asszony ezúttal is túl elfoglalt volt.

37 A Drót különben Forbes saját életét is egyfajta paradoxonná minősítette. Mindössze egyetlenegy repülőképes Teve épült, és annak is alig néhány útjába kerül, hogy pályára állítsa az orbitális fogadóállomásokat, azután a szerepét átveszi a Drót, sokkal olcsóbban szállítva föl utasokat és terhet egyaránt, mint akármelyik rakéta. Es akkor mihez kezd? Az amerikaiak már egy új, nemzetközi űrprogramról beszélnek, ami a Holdat venné célba. Forbesot a kora ellenére előkelő helyen emlegették az expedíció-tagságra esélyesek között. A Hold, ez átkozottul nagy dobás lenne! Csakhogy addig még legjobb esetben is hátravan egy évtizednyi intenzív kiképzés és technikai teszt. No és persze Max arra megint azt mondaná, hogy elmenekül a problémák elől. Miközben elveszett ifjúságát kergeti... Micsoda ostobaság! Azt várta, hogy a válás majd megkönnyíti az életét, és a Dróttal szemben érzett bizarr féltékenysége fokozatosan elhalványul. De ez még a jövő zenéje, öregfiú, mondta magának. Először ezt a napot kell megúsznod ép bőrrel... Mert alig nyolc perc múlva Henry Forbes, az ötvenéves asztronauta 1500 kilométer magasban röpül majd körpályán a Föld körül. Két másodperccel a kilövés előtt a hat főhajtómű beindult. Ragyogó fehér fény tört elő belőlük. A vörös ausztráliai porral keveredő fehér füst körülölelte a hármas testű űrhajót. Forbes mély, rekedt morgást hallott, valahonnan messze lentről, mint egy becsapódó ajtó a pokolban... Akkor egy pillanatra visszarepült az időben, több mint húsz évet, és újra ott érezte magát Haagsche Bosch-nál, a V2-k indítóállásai ellen zajló támadás során, amikor az egyik madárnak még sikerült fölszállnia, és egy szemkápráztató tűzoszlop tetején lovagolva fölszökkent az égbe az egymással csatázó ellenséges repülőgépek között... Aztán a vibráció erősödni kezdett, és elnyelte őt. 7977: Viharok Tengere Az Endeavour kabinjából Forbes a Hold egy korongforma szeletét látta, nem több mint három méternyire tőle. A holdbéli reggel derengésében mindenféle méretű kráterek rajzolódtak ki, néhány méterestől a tűhegynyiig. Buzz Aldrin, az elsőként Holdra lépő ember a létra aljánál állt, Forbes szemszögéből furcsán összetöpörödve. Aldri n megfordult, mereven, mint egy próbababa, Haldane-féle szkafandere fehéren csillogott a napfényben. Gyönyörű látvány szólt. Bámulatosan elhagyatott. Endeavour, itt Stevenage. Ez szép mondat volt, Buzz. Vannak jó pillanataim felelte Aldrin szárazon, majd mozdulatait tesztelve elugrált a talajon, és kitűnt társa látóteréből. Forbes értékelte, hogy a másik nem csinál nagy ügyet ebből rendkívüli pillanatból. Elvégre aligha számít, személy szerint ki teszi meg az első lépéseket idefönt; a háromtagú legénység egy brit, egy jenki és egy ruszki egyszerre landolt a Holdon, jelentős nemzetközi összefogás eredményeként. Most Forbes következett. Egy pillanatig még várt, megigazgatta a fehér szkafanderére tűzött műanyag szegfűutánzatot, aztán Alekszej Leonov segítségével leereszkedett a kabinnyíláson keresztül, és megragadta a műanyag létrát. Alig bírt mozogni luftballonként fölfújt Haldane-szkafanderében, de hatvanévesként többnyire bármilyen környezetben nehezen mozgott már; hogy most épp a Holdon küszködik, a legcsekélyebb mértékben sem jelentett számára különbséget. Gyorsan ereszkedett le, mellette némán suhantak el az Endeavour támasztólábai, és végül egy utolsó, dörömbölő szívveréssel és várakozással teli pillanat után lába alatt megroppant a köves felszín. Vontatottan verődött fel a por, szép kis iveket írva le, majd visszatelepedve bakancsára. Odébbsétált a leszállóegység alól. Valahányszor megtett egy lépést, érezte, ahogy talpa alatt kövek őrlődnek porrá. A fények furcsán fordított képet rajzoltak elé, mint valami fotónegatív: a himlőhelyes táj szürkésbarnán ragyogott az ég alatt, amely viszont olyan fekete volt, mint egy felhős éjszaka Cleethorpesban. A horizont közelinek tűnt, élesen látszott, és szabad szemmel kivehetően is görbült. A Hold valóban nagyon kicsi volt, csak egy parányi sziklagolyó, és Forbes most ott sétált a felszínén. Endeavour, itt Stevenage. Jó látni téged, Henry. Hogy érzed magad? [>[>

38 Átkozottul furán felelte Henry Forbes. Az lenne átkozottul fura jegyezte meg fagyosan Leonov, ha a változatosság kedvéért segítene nekünk, parancsnok. Forbes megfordult, és észrevette, hogy Aldrin és a ruszki már félig végeztek is az expedíció legfőbb feladatával, a Drót-fogadóállomás fölállításával. Ez az első darab amolyan Heath Robinsonféle tákolmány volt, melyet az Endeavour aljához rögzített köteleket húzgálva lehetett szétbontani. Rögtönzöttsége persze nem számított, csak az, hogy működjön; a hamarosan megérkező mérnökök majd átszállítják egy maradandóbb berendezés alkatrészeit. Előrelendült, hogy kivegye részét a munkából....a Föld kerek, kék labda volt, sokkal kövérebb, mint a telihold, és olyan magasan a fekete égbolton, hogy ki kellett tekernie a nyakát, ha látni akarta. Európában éppen beköszöntött a reggel; jól kivehette a kontinenst az elszórt felhőfoszlányokon át, bár Anglia pont takarásban volt. A levegő általánosságban sokkal tisztábbá vált az utóbbi években, noha igazán nem tekinthették hosszú távú megoldásnak az ipari szennyező anyagok drótvitelét az óceánok mélyére hiszen a mérges gázok előbb-utóbb csak följutnak onnan is a légkörbe, és ami azt illeti, az egyik alternatív megoldás az volt, hogy a Hold szeméttelepként történő használatát propagálták. Természetesen, mint azt Max az unalomig magyarázta neki, a Drót velejét képező kvantumátviteli folyamatnak szüksége van valami élettelen tömegre a fogadóállomáson, hogy átalakíthassa. Eszébe jutott, milyen jó kis fejtörő lehetne a jövő archeológusainak, ha a leállított atomerőművek szívében sugárzó holdpor- halmokat találnának... Már hónapok óta nem is beszélt Maxszel. A nő talán most épp a holdséta BBC-közvetítését nézi, James Bürke, Patrick Moore és Isaac Asimov kommentárjával. Vagy nem. A Dróttal kapcsolatban álló cégek fonlármiliiárdjai, amiket a kvantum-kutatásba ömlesztettek, olyan új távlatokat nyitottak meg esett már szó kvantum-komputerekről, sőt valami Dan Dare ihlette csillaghajó-motorról is, melyekre Max minden ideje kevés lett volna. Forbes a nyilvánosságra hozott részleteket döbbenetesnek és kissé hátborzongatónak tartotta. A kvantumkomputerek például azzal értek volna el eddig elképzelhetetlen műveleti sebességet, hogy több számítást végeztek egyszerre, párhuzamos világegyetemekbe kihelyezve... Amikor a fogadóállomást fölállították, elérkezett a zászlók ideje. A Union Jack és a sarlókalapácsos orosz lobogó légmozgás híján tárgyalótermekbe illő méltósággal, redőzve lógott, Aldrin csillagos-sávos vásznát azonban drótokkal úgy merevítették ki, hogy hullámokat vetve feszüljön, mintha a szél fújná. Az amerikai kissé szégyellte is magát a mesterkélt megoldás miatt. Ezután következett a gravitációs inga, egy egyszerű szerkezet, amit a londoni Természettudományi Múzeum küldött föl, hogy a tévénézők számára is demonstrálja, az asztronauták valóban odafönt járnak, a Föld égi kísérőjének gyengébb tömegvonzásában. Mindhárman tisztelegtek, saját hadseregük szokásai szerint, majd lefényképezték egymást. Endeavour, itt Stevenage. Rendben, uraim, a műsornak vége. Viszlát itthon néhány perc múlva... Máris? gondolta Forbes csalódottan. Leonov és Aldrin azonban már kötelességtudóan vonultak a Drót-állomás felé. A rádiótranszport immár oly jól ismert, jellegzetes kék villanásának kíséretében tűntek el, és helyükön vízzel teli polietilén zsákok jelentek meg. Forbes egy pillanatig magára maradt a Holdon. Hallgatta hangos lélegzését a zárt sisakban, és eszébe jutottak a Bűzös Billyk, azok a penetráns szagú oxigén-adagolók, amiket még a nagy magasságokba törő Spiteken kényszerültek használni... Néhány perc múlva megindul majd a mérnökök áradása, meg az újságíróké és a holdkutatóké is, csapatostul. Talán még a Természettudományi Múzeum szakemberei is átruccannak, hogy minél előbb megkezdhessék az Endeavour műtárgyi megóvását. Körülpillantott a Viharok Tengere eddig ember nem járta síkságán, és eltöprengett, vajon milyen képet mutat a táj pár hét vagy hónap múlva, amint a szorgosan építkező csapatok egyre távolabb merészkednek az elsőként kiépült hídfőtől. Az Endeavour büszkén tornyosult a zászlók mögött, a maga tizenöt méteres magasságával, félgömb alakú csúcsának növédő kerámiapajzsán szigetelő kevlárhuzat csii ogott. A porban sugárirányú sávok futottak szét a nagy teljesítményű,

39 folyékony hajtóanyagú Rolls Royce motorok feketén ásító fúvókái alól. Forbes némi büszkeséggel konstatálta, a hazai gyártású hajtóművek kifogástalanul teljesítettek. Az Endeavour azonban egyszerre első és utolsó darabja fajtájának. Bonyolult, intelligens, automata űrhajók új generációja olyan nevekkel, mint Voyager, Mariner vagy Venyera távolodik már most is a Földtől, fedélzetén Drót-állomásokkal, a Mars, a Vénusz és a Jupiter holdjai felé. Buzz Aldrin szerencsés volt; a Marsra lépő első ember már egészen biztosan politikus lesz, nem pedig pilóta... Hála a technika feltartóztathatatlan fejlődésének, Forbes immár teljesen fölöslegessé vált. Természetesen ha hazatér, holdrepülését karrierje csúcsának kiáltják majd ki. Azt várják tőle, hogy ezek után visszavonul: továbbadja a stafétát annak a különös, új nemzedéknek, amely már a Dróttal együtt nőtt fel... Csakhogy ő még nem állt készen arra, hogy papucsba bújjon, bármit állít is az évszám a naptáron. Persze tudta, Max mit mondana erre: a férfinak ugyanez a hozzáállása vezetett ahhoz, hogy sosem lett gyerekük, hiszen nem tud megbékélni saját öregedésével meg más efféle pszichiáteri halandzsával jönne. Am egy magánúton elvégeztetett orvosi vizsgálat eredménye azt sugallta, hogy a nyugdíjasélet egy vidéki birtokon semmiképp nem lenne ésszerű választás... Lehunyta a szemét, és átlépett a Drót-állomás hevenyészett kapuján. Fájdalom hasított belé, ahogy a letapogatók elektronsugara végigsöpört rajta. Két másodperc alatt, rövidhullámú jel formájában száguldott keresztül a Holdat a Földtől elválasztó űrön, és erre az időtartamra anyagi formában megszűnt létezni. Aztán egyszerre visszatért a nehézkedés, méghozzá hatszor erősebben, mint az imént, és ő megroggyant a szkafander súlya alatt. Karját azonban máris segítő kezek ragadták meg, és újra hangokat hallott maga körül. Kinyitotta a szemét. A karanténegység falain túl Anglia ege szürke volt és fenyegető. 7987: Brunel-dokk, alacsony Föld körüli pálya Akkor ébredt föl, amikor a dokk lassú, hőmérséklet-kiegyenlítő forgása éppen élénk, vízkék földfénnyel töltötte meg a kabinját. Kilebegett a hálózsákjából. Ujjait végigfuttatta maradék haján, aztán csinált magának egy teát. Ez abból állt, hogy egy polietilén tasakot telepumpált forró vízzel, majd a végeredményként képződött sápadt barna pempőt egy szopókán keresztül kiszívta. Undorító,- még a legerősebb főzet sem volt képes elfedni az egyenműanyag ízt. Es persze az itteni alacsony nyomáson a forró víz sosem elég forró... Még nem akarózott elindulnia. Bár időnként gyanította, hogy itteni munkája, mint konzultáns a Discovery vezérlőrendszereinek építésénél, csupán amolyan szinekúra, napjai éppen elég dolgosak voltak. Megtanulta már, hogy hetvenéves fejjel az ember jobb, ha elég időt ad magának az ébredésre. Természetesen a kilátásban is vég nélkül tudott gyönyörködni.»

40 s GALAKTIKA 176 Ezen a napon, a ragyogó déli napfényben, a szmogmentes légrétegek alatt Anglia földjét szétszórt ékkövekként csillogva lepték be az emberi lakhelyek. Forbes még innen föntről is láthatta, mennyire összezsugorodtak a régi nagyvárosok leginkább London, ahogy a külső kerületek ködös szürke keléseiből jókora darabokat hasítottak ki az újraerdősítés zöld csíkjai. A vonattal vagy autóval történő ingázás már úgyis a múlté; a fővárosban dolgozók egyenesen a célnegyedekben tűnhettek fel, Drót-berendezésekből bukkanva elő a régi metróállomásokon. Az M1 -es autosztradát átalakították a világ leghosszabb versenypályájává... Voltak olyan emberek is, azt olvasta, akik karrierjüket egyszerre több helyen egyengették, saját íróasztallal több fővárosban is, melyek között kedvükre drótoztak reggeltől napestig. Forbes ilyesmire sohasem vágyott. Persze ennek is megvolt az ára. Forbes jól láthatta a magasból az úszómedencék kék csillogását mindenfelé Skócia, Wales és Northumberland hegyei között... Anglia népe a vadregényesség látszatát keresve a legapróbb szigeteket is belakta, de egyszerűen kevés volt abból az átkozott helyből. Történtek kísérletek arra, hogy a legszebb vidékeket megvédjék. A Laké District Nemzeti Parkban például a turisták jókora üveg kilátócsarnokokba drótoztak be, és onnan nézhettek csak szét Wordsworth kedvelt vidékén, mint aranyhalak az akváriumból... Néhány, a Dróttal kapcsolatos ár nem is látszhatott ebből a magasságból. Forbes emlékezett még a pánikra, amikor Anglián veszettség-járvány száguldott végig, nem sokkal az első francia állomások megnyitása után. Es voltak még komolyabb járványok is, mint például az AIDS rohamos elterjedése az 1980-as évek elején. Egyes szakértők szerint az emberre veszélyes vírusok és baktériumok korábban elképzelhetetlen evolúciós robbanáson mentek keresztül, annyira megszaporodtak a fertőzést előidéző tényezők. Mások azt állították, hogy egy Dróttal behálózott bolygón az embernek is hasonló gyorsasággal kell fejlődnie, különben elpusztul. A Drót-ellenes hisztéria egyes kitartóbb elemei megindokolatlannak bizonyultak, még egy ilyen megrögzött, vén szkeptikus szemében is, mint ő óta, vagyis egy évvel a Drótszolgáltatás beindulása után egyetlen komolyabb balesetet sem idézett elő a rendszer maga értve ezalatt az emberi jelminta útközbeni elvesztését vagy károsodását, ezért különösen felelőtlen lépés volt a 20th Century Fox részéről A légy újbóli megfilmesítése, méghozzá annak gyomorforgató részletességével... A Drót csupa jót hoz a világba, érveltek az eljárás hívei. Véget vetett a hidegháborúnak, mivel az ENSZ ellenőrei oda-vissza drótozhattak a két oldal rakétasilói közt, a békefenntartók pedig pillanatok alatt a fenyegető háborús gócokban teremhettek. Annyi potenciális katasztrófát előzött meg az amerikai túszok kijuttatása Iránból '81-ben, az Atlanti U nió és Argentína közötti háború megakadályozása a Falkland-szigetek ügyében '82-ben, segélyek eljuttatása az etiópiai éhezőknek '84-ben, hogy a világot már-már kiirthatatlanul áthatotta az utópizmus szelleme.

41 Legalábbis Max ezt mondta, amikor utoljára találkozott vele. Persze csak egy vita hevében. Olyanok voltak, mint két idegen faj nagykövete, merevek és hirtelen megvénültek. A nőt jobban érdekelte, hogy kiselőadást tartson neki közös munkájáról Feynmannel és Deutsch-csal a kvantum-komputerek terén, mint hogy megkérdezze, mi van vele. Furcsa volt, hogy két ember, akinek egész életét a kommunikációs technológiák formálták, ennyire képtelennek bizonyult az egymás közötti kommunikációra, és Forbes menthetetlenül elgondolkodott azon, hogy egy gyermek aki mostanra már felnőtt lehetne! szorosabbra fűzte volna-e köteléküket. Bizonyos értelemben Maxnek lettek is gyermekei. Néha a férfi irigyelte azért, amiért olyan könnyen létesít kapcsolatot a fiatalabb nemzedékkel, tanítványaival, kollégáival és másokkal. Az ifjúság számára ma már nincsenek határok, mondta egyszer, mindent elérnek. A háború elképzelhetetlen az ő szemükben... A Drót átformálja őket, Henry. Es így tovább. Forbes szemében persze aligha számított már, igaza volt-e vagy sem, hiszen többé nem térhetett haza. Az évek során felelőtlenül sok időt töltött zéró gravitációs körülmények között, a testmozgásra vonatkozó regulákat pedig megrögzötten figyelmen kívül hagyta... A vajákosok elmagyarázták, hogy mozgató- és szívizom-rendszere túlzottan elsorvadt, szervezetéből pedig olyan sok kalcium eltávozott, hogy csontjainak belső, szivacsos része teljesen eltűnt, a regenerálódás legkisebb reménye nélkül. A Földön tolószékhez kötve csupán mindenkinek a terhére lenne. Akkor már jobb itt, ahol a Discovery csillaghajón dolgozhat, még ha azt gyanítja is, hogy fiatalabb társai inkább csak elviselik, mint tisztelik. Még egy utolsó, vágyakozó pillantást vetett a napsütötte Angliára, eszébe jutott az izgalom, amit 1940 júniusában érzett, mikor Spitjével egy csata hevében elindult fölfelé, a kék égbe, fülében a hangosan kerepelő propeller zajával, orrában a motorolaj és a bőr szagával... Átkozottul fura. Most Föld körüli pályán repül épp. Járt már a Holdon is. Valahogy azonban egyik kalandja sem ért fel azokkal az ifjúkori, élénk pillanatokkal. A dokk lassú forgása eltüntette szeme elől Angliát, és helyére a Discovery karcsú, áramvonalas teste úszott be, mintha maga a jövő váltaná a múltat. Forbes megitta a teáját, és egy sóhajjal fölkészült a zérógravitációs vécé napi megpróbáltatására. Az amerikaiak csodálatos emberek, de a vizes helyiségek tervezéséhez fikarcnyit sem értenek : Discovery, Mars körüli pálya Az emberiség első csillaghajójának startja Forbes szerint meglehetősen izgalommentesre sikeredett, különösen ha emlékezetébe idézte az Endeavour és a Congreve fedélzetén átélt feszült pillanatokat, nem is beszélve a háborús évek repülőterein megtapasztalt fárasztó, fejetlen kapkodásról. Pedig eseményekben nem volt hiány: most is éppen hidrogén keringett a hatalmas, atommag-hasadás hajtotta NERVA 4 rakéta fúvókájában, hogy aztán a motor központi részébe jutva szuperforróra hevüljön és kilökődjön, így hajtva előre a gigászi hajót. Ennél még Cook kapitány is nagyobb felhajtást csaphatott, amikor elindult a Csendes-óceán felé, egy másik Discovery fedélzetén. Elvégre ez lenne az első csillagutazás, vagy mi... De még csak visszaszámlálás sem volt. Forbes egyszerűen csak leült fémvázas székére a legénység többi tagjával együtt, néhány sornyira a parancsnok és másodpilótája mögött mellesleg mindketten nők, és hallgatta élénk, fiatal hangjukat, ahogy végighaladnak az ellenőrzés fázisain, együtt a Port Lowell-i technikusokkal. Még a berendezés is egész közönséges volt, mint egy kisebb repülőgép belseje, lehajtható polcokkal, miniatűr étkezővel, mellékhelyiséggel és a súlytalanság állapotában használt, tájékozódássegítő jelekkel. Csupán a Mars gyűrött, narancssárga felszíne az ablakokon túl, az adott valami különlegességet a pillanatnak; az ősi tájat immár egyre több kolónia zöld kupolája tarkította, ezek töltötték fel a Discovery próbaugrás után. készleteit a bolygóközi Az emberiség első csillaghajója formára egy hatalmas nyílvesszőre emlékeztetett. A lakható rész melynek belsejét a Cunard tervezte, méghozzá luxuskényeiműre képezte az áramvonalas nyílhegyet, és ezt biztonsági okokból a hosszú vessző" választotta el a NERVA 4-től: százméternyi nyi-!>l>

42 2 GALAKTIKA 176 tott vázszerkezet, tele sugárelnyelő pajzsokkal, antennákkal és a folyékony hidrogén tartályaival. Az áramvonalas forma mulattatta Forbest, mert a lakóegység emiatt leginkább azokra a V2-szerű űrhajókra hasonlított, amelyek ifjúkora szombat reggeli matinémúsoraiban szántották az eget és amely formát az 1960-as és 1970-es években annyit gúnyoltak, hiszen a tervezőasztalokon születő valóságos űrjárművek inkább rovaralakkal próbáltak alkalmazkodni a légüres tér elvárásaihoz. Végül aztán kiderült, hogy a szakértők, sokadik alkalommal is, tévedtek. A csillagközi űr korántsem volt üres. Gáz és por töltötte ki, persze rettentő ritkásan köbkilométerenként mindössze negyven-ötven baktérium nagyságú szemcse, de ennyi is elég volt ahhoz, hogy a fénysebesség töredékével száguldó Discovery orr-részét alaposan megviselje. A hajót tehát áramvonalasra építették és vastag ütközéselnyelő pajzzsal szerelték fel, sőt orrába még egy erős, por-atomizáló rövidhullámú sugárgenerátort is beültettek. A fénysebesség töredéke... Az efféle sebességek még a NERVA 4 képességeit is messze meghaladták volna ezét az agyonbonyolított amerikai monstrumét, amelyet eredetileg jóval kisebb járművekbe szántak, csupán marsutazásokra, ha nincs a HRP-effektus. A HRP a Haisch, Rueda és Puthoff nevek kezdőbetűiből áll össze, magyarázta neki Max, a három fizikuséból, akiknek a kulcsfontosságú áttörést köszönhették a kvantum-vákuum kutatási területén. Ok bizonyították, hogy a légüres tér egyáltalán nem üres, energiák folyamatos árapálya hullámzik benne, tele tömegesen megjelenő és újra eltűnő virtuális" részecskékkel. Ez az úgynevezett nullpont-mező" elektromágneses hatást gyakorolt minden, rajta áthaladó tárgyra... és ez a hatás teremtette meg a tömeg és a tehetetlenség összefüggéseit, amelyeknek köszönhetően olyan nehéz a világban bármit mozgásra bírni. A nagy Drót-szolgáltatók mérhetetlenül gazdagok, negyvenévnyi tapasztalattal a kvantumeffektusok területén azonnal ráharaptak a HRPeredményekre. Ennek végterméke lett a Discovery, melyet jóformán súlytalanná tettek a tehetetlenség-elnyelők, és így egy meglehetősen szerény teljesítményű motor is óriási sebességekre gyorsíthatta... De most, ha izgalommentesen, ha nem, a pilóták indulási előkészületei a végükhöz közeledtek. A legénység többi tagja, mind fiatal, egészséges és intelligens, sem látszott izgatottnak. Nyugodtan ültek egymás mellett párosával a tenyészegyedek, gondolta Forbes keserűen. A harmincéves utat az Alfa Centauri felé a Discovery áramvonalas falai közt, biztonságban töltik majd, élik az életüket, csöndben tanulnak, őrzik az erejüket, sőt gyerekeket nevelnek. Még a súlytalanság kényelmetlenségeit sem kell elviselniük arról is gondoskodik a HRP-mezők manipulációja... Megpróbált persze mesélni nekik. Például arról az 1941-es összecsapásról, amikor leszedett egy Heinkel 111 -est St. Abbs Head közelében, Berwickshire-ben. Megtett egy kört, és észrevette, hogy a német legénység nagyon mesterkedik valamiben. Rájött, hogy föl akarják gyújtani szinte teljesen épen maradt bombázójukat, ezért elhatározta, hogy leszáll, és megakadályozza őket ebben. Csakhogy a Spit kereke gurulás közben belefutott egy sárral telt gödörbe, és a gép fölbukfencezett. Forbesnak nem esett baja, de tehetetlenül lógott fejjel lefelé a szíjain, míg a Heinkel legénysége ki nem szabadította. Akkor, mivel már közeledett a Helyi Önkéntes Véderők csapata, a németek gyorsan megadták magukat a pilótának, átadva Luger pisztolyaikat. A HOV-fiúk azonban azt hitték, ő is az ellenséghez tartozik, ezért rögtön letartóztatták, és csak azzal sikerült szorult helyzetéből kivágnia magát, hogy zsebéből előhúzott egy épp nála lévő adóvisszatérítési nyomtatványt... Es így tovább. A csillagokba igyekvő fiatalok udvariasan hallgatták. Számukra azonban Forbes a hősi háborús történeteivel egy képtelenül rég letűnt, sötét kor emlékműve volt csupán. Talán Max látta jól: ezek a türelmes, félelem nélküli ifjoncok a Drót által behálózott világ szülöttei melynek nincsenek határai, és csak egyre gazdagabb és gazdagabb lesz valóban nem is emlékeztetnek már őseikre. Mintha egyenesen egy új fajhoz tartoznának, mondta Max. Talán. Gyakran még saját maga számára is abszurdnak tűnt, hogy egy i yen vén bolond ekkora útra vállalkozik. Csakhogy a HRP-effektus a szállítási költségeket még egy csillaghajón is jelentékte-

43 lenné zsugorította. A Martian Times pedig csinos előleget fizetett az útközben hazasugárzott kommentárjaiért... Azt persze biztosra vette, hogy az Alfa Centaurit már nem éri el élve, így a fölépülő Drótállomáson keresztül vissza se juthat a Földre. Mégsem bánkódott. Számára épp ez volt a legfontosabb: elmenekülni egyre érthetetlenebbé váló szülőbolygójáról. Forbes, aki még emlékezett a más időkre, egyre nehezebben viselte a modern idők önelégültségét. Vajon tényleg olyan jó dolog, hogy a Drótnak köszönhetően a nyugati világ eszméi egyeduralkodókká váltak? Példának okáért ott volt az Öbölháború, melynek során az amerikai tengerészgyalogosok egy rejtett Drót-állomás segítségével lerohanták Szaddam bunkerjét, szinte egyetlen lövés nélkül végrehajtva a trónfosztást, és az ország felszabadítását"... Ahhoz kétség sem férhetett, hogy Szaddam szörnyeteg volt. Forbes azonban emlékezett még, hogy a nácik meglehetősen hasonló módszereket alkalmaztak. Vajon mit gondolhatott minderről az átlag iraki? De az efféle érvek csak kifogások, legalábbis Max szerint. A nő azzal reagált az ő ilyen megjegyzéseire, hogy még a jövő elől is menekülni próbál. Abba kell hagynia ezt, megtanulni bízni a fiatalokban, nem pedig félni tőlük... és így tovább. Már régóta nem figyelt Max monológjaira. Mindazonáltal sajnálta, hogy elveszíti. Bár nem mondhatta volna, hogy barátok, szerelmesek pedig már végképp nem,- a nő egyszerűen Max maradt számára. Ráncosodó arcát gondolataiban egyre inkább elfedte egy fiatal, okos, lobbanékony, vörös hajú lány képe, egyenruhába öltözve... Ugy döntött, ez csak egyet jelenthet: szentimentális vén bolond vált belőle. Forbes megérzett valami alig észrevehető remegést, amit a szék fémszerkezete közvetített. A vibráció minden tapintatossága ellenére emlékezetébe idézte a Spitfire Merlin-motorjának harsogását, és a Teve gigantikus, folyékony hajtó-anyagú rakétáinak föld alatti moraját. A kabin mintha megdőlt volna, ahogy a hajó gyorsulni kezdett. A Mars őszies színezetű fénye elhalványult. Forbest eltöltötte az izgalom. Pokolba az öregkorral! A csillagokba indul! 2007: Oxford, Anglia...Bejárok a szemináriumokra, amikor csak tudok elvégre a drótutazás ma már nem kihívás, egy ilyen idős hölgynek sem, mint én. Ami azt illeti, az utolsó előadást az egyetem új Shaw Könyvtárában hallgattam végig... hallottál róla? A Bodle-épület egyik szobáját pedig közvetlen Drót-kapcsolat köti össze a Holddal, a Marssal, a Ganümédesszel, a Tritonnal... Tudom, Henry, nem fogod elhinni, de rendszeres előadás-látogatásaim ellenére is a legtöbb új elképzelést már nem érem föl ésszel. Hadd meséljek néhányról: Először is ott az elmék drótozása. Talán ez számodra kissé kísértetiesen hangzik időnként még az én számomra is!, de hidd el, nagyon is valóságos lehetőség most, hogy megértettük a tudati folyamatokat irányító egyenleteket. Elvégre maga a tudat is egy kvantumjelenség. Ez az egész a kvan- D

44 tumszámítógépek kutatásából nőtt ki. Bizonyára te is tudod, Henry, hogy a te drága Discoverydet egy millió-kvantumpöttyös Faktorizációs Motor irányítja, ha kísértetiesnek tartod a dolgot, ha nem! Es mivel a számító kapacitás kombinatorikus... O, drága Henry, nem hiszem, hogy lenne időm az egészet elmagyarázni elég legyen az hozzá, hogy két agy sokkal jobb, mint egy! Es még jobb a három, a négy... vagy a milliárd. Egyes szakértők szerint a legdrámaibb evolúciós ugrás előtt állunk a homo habilis megjelenése óta. Mi van megr Nos, valószínűleg olvastál az új nanokapukról ezek miniatűr Drót-csatornák, amelyek egyszerre csak egy atomot sugároznak át... A Lancetben volt egy cikk, ami a módszer lehetséges orvosi hasznosításairól szólt. Elképzelhető például, hogy egy betegbe okos nanokapukat injekcióznak, amelyek aztán levadásszák és kitranszportálják a mérgező anyagokat vagy a rákos sejteket! Sajnos én már lekéstem erről... Aztán ott van a fénynél gyorsabb utazás lehetősége na, ehhez mit szólsz? Az alapja valami kvantum-alagúteffektus. Ha megpróbálsz körülzárni egy fotont, adva van egy apró, de mérhető valószínűség a kvantum-bizonytalanság elve alapján, hogy az egyszer csak a falakon kívülre kerül. Méghozzá észlelhető időmúlás nélkül... Már évtizedek óta követem az elméleti kutatásokat, de a gyakorlati áttörés csak a '90-es években következett be, amikor egy osztrák csoport Mozart 40. szimfóniájának meglehetősen zajos felvételét továbbította, a fénysebesség 4,7-szeresével! Idén pedig a Bell Labs megpróbál néhány kilométeres távolságra átküldeni egy fakockát pont, mint mi az első Drót-kísérleteink során. Henry, remélem, nem az lesz a vége, hogy mire a lomha, inerciális meghajtású Sopwith Cameleddel eléred a Centaurit, menet közben megelőzött egy fénynél sebesebb Spitfire!... A munkám továbbra is minden percemet lefoglalja. Es, Henry, hidd el nekem, ha mondom tudom, magamat ismétlem, ezek a fiatalok csodálatosak, sokkal jobb emberek, mint mi voltunk, még ha időnként kicsit ijesztőek is. Tudtad, hogy az új miniszterelnök még meg sem született, amikor az első Drót-átjáró megnyílt? Emlékszel arra a nevetséges ügyre a zászlóval? Mintha csak tegnap történt volna... Miniszterelnök: én bolond, természetesen kormányzót értettem. Ez is elárulja, milyen öreg vagyok. Azt mondják, a mai iskolások számára már a nemzet gondolata is képteleségnek tűnik. Nem hiszik el, hogy alig fél évszázaddal ezelőtt még épp csak kilábaltunk egy háborúból számukra a hadviselés nem több barbár, hátborzongató emberáldozatnál... Mi, öregek ezért időnként feszengünk a társaságukban, de a logikájukat nehéz lenne kétségbe vonni! Fiataljaink egy gazdag, tiszta világban élnek, ahol senki nem fogyhat ki az élet alapvető szükségleti cikkeiből, legalá bbis amíg az egész Naprendszer föl nem perzselődik és még akkor is ott lesznek nekünk a csillagok, hála neked és a Discoverynek... Tudom, nehéz elfogadni a változást. Ez az új világ gyakran nekem is nagyon furcsa, és olykor eltöprengek, hová jut el az emberiség tíz vagy húsz vagy harminc év múlva, amikorra már a gondolatok is a Dróton át száguldanak. Bizonyos fokig megértem, miért menekültél egyfolytában, drágám ezúttal, visszavonhatatlanul, egész a csillagokig! Pedig nincs mitől félned. Talán ha lett volna egy saját gyermeked, akár velem közösen, te is beláttad volna ezt... Aztán nehogy kétségbe ess az engem érintő rossz hír miatt, Henry, drágám! Nincsenek fájdalmaim, semmiben nem szenvedek hiányt. Annak idején én is kivettem a részem a nagy heccekből, ahogy ti, vén RAF-es fiúk szoktátok mondani láthatod, azért én minden szavadra odafigyeltem, már akkor, régen is! Csak egyvalamit sajnálok, hogy nem láthatok többet a jövő most megnyíló, új távlataiból és hogy nem láthatlak viszont téged, mert igenis fontos vagy számomra : a csillagok közt A kabinjában feküdt, egy régi mechanikus óra halk ketyegését hallgatta. Semmilyen szagot nem érzett, semmilyen ízt, minden lélegzetvétel fájt, és látni is csak homályos foltokat látott. Már csak egy roncs volt, de igazából elege is lett ebből az életnek nevezett hajcihőből... Valahogy tudta, ez az a nap. Nem fogta fel túl tragikusan. Mint az elefántok, gondolta. Egyszer ismert egy fickót, aki járt Indiában még mielőtt a Birodalom széthullott volna, a háború előtt, és az a fickó mesélt mindig az elefántok-

45 ról, arról, hogy tévedhetetlenül tudják, mikor jött el az idejük. Akkor elhagyják a csordát, és keresnek egy csöndes zugot, de csak úgy komótosan... Talán igazak voltak azok a mesék. Es talán az emberben is megvan ez az ösztön, ha pedig igen, az nagy megnyugvást jelent. Elvégre mindig szerencséje volt,- a '40-es években sokszor beadhatta volna a kulcsot, ahogy rengeteg jó ember meg is tette. Lélegzete a torkát kaparta. Micsoda ostoba dolog... A falak köddé váltak körülötte. Egy pillanatra döbbenet hasított belé és harag. Megrémült. De hát mi értelme most megrémülni?... A csillagok között lebegett, csillagok fölötte, alatta, és körülötte mindenhol. Előtte alig észrevehetően kékebbre színeződtek....nem szabad félned tőlünk. Egyenletes fény ölelte körül épp csak annyira, hogy kioltsa a csillagokat, de az ég mély éjkékje megmaradt. Egy szűk kabin. Egy bot a kezében. Valami a fülében... fölemelte a kezét... vatta volt... Te jó ég! Újra a Vampire-ben ült, annak kacsatojás-színű fémteste vette körül. Még a gomblyukában is ott volt a friss szegfű. Kár volt elmenekülnöd a sötétségbe. AVa mpire orra lebillent, és kitárult alatta a táj, szelíden görbülve, fényhálóval beszőve: egy Drótkontinuum. Mi vagyunk te. Te vagy mi. A te bátorságodnak köszönhetően az emberiség örökké élni fog. Hálát érdemelsz. Szeretnénk, ha csatlakoznál hozzánk. Szóval ezek a fiatalok vagy az az átkozott fajzat, amivé váltak hazahozták őt, egészen haza, a csillagokból. Ha pedig ilyesmire képesek, valóságos istenek. Eszébe jutott, hogy félnie kellene tőlük, ahogy mindig is félt egy kicsit. De azért csak emberek voltak, gyermekek. Talán Max jól látta. Talán itt az idő, hogy végre mások kezébe adja a sorsát. Odalent azonban nem látta Maxet. A síron túlra még ők sem értek el. Legalábbis még nem. Isten hozott itthon... Lent biztonságban lesz, ha sikerül leszállnia. De nem sürgeti senki. Még egy pár percet marad, azzal nem árthat senkinek. Talán elvihetné a gépet pár fordulóra London fölé... Lebillentette a Vampire orrát, és megkezdte hosszú zuhanását vissza a légkörbe. Németh Attila fordítása

46 Ujjlenyomat-azonosító egér és billentyűzet A Microsoft olyan eszközöket mutatott be nemreg, melyek speciális ujjlenyomat-szenzorokkal rendelkeznek, bár a redmondi óriáscég ezeket az érzékelőket a későbbiekben külön termékként is értékesíteni kívánja. A fejlesztés legnagyobb előnye, hogy segítségével komplett beállításokat valamint jelszavakat is tárolni lehet, így az eszköz érintést követően automatikusan bejelentkezik egyes webhelyekre vagy alkalmazásokba, mégpedig az előre rögzített felhasználói profilnak megfelelően. A speciális billentyűzetek és egerek mindamellett a kor követelményeinek megfelelően Bluetooth támogatással is bírnak. A klaviatúrák esetében a navigálást a bal oldalon elhelyezett görgő vagy zoom-billentyű segíti, továbbá egyes gombok tetszés szerinti feladatra programozhatók. A termékek nagy előnye az is, hogy felépítésük révén a korábbi modelleknél lényegesen kevesebb energiát igényelnek működésükhöz, illetőleg a vezeték nélküli alkalmazás sokkal egyszerűbb a felhasználók számára. Az ujjlenyomat-érzékelős perifériák várhatóan november végén jelennek meg kiskereskedelmi forgalomban. Az IntelliMouse Explorer for Bluetooth" 85 (21 000), az Optical Desktop Elité for Bluetooth" pedig 150 Euróba ( Ft) kerül majd. Az nvidia grafikus processzort fejlesztett ki mobiltelefonokhoz A grafikus gyorsítók világában állandóan pe zsegnek az események. Nem olyan régen még arról lehetett hallani, ~ hogy az Ati Technologies, Inc. mobilokba integ- >* ráiható GPU-kat készít, továbbá fejleszt -<C benchmark (tesztelő) J programot is. Nos, úgy» m - M tűnik, hogy a nagy ve- W J^ta^í 1 télytárs nvidia sem akar sjjl,;! ^ ^ T f. lemaradni az akadályver- Á senyben. Ennek ékes bi- ' zonyítékaként a Londonban megrendezett Mobile Content World kiállításon a vállalat bemutatta legújabb, GoForce 3D 4500 elnevezésű, telefonokba szánt grafikus lapkáját. Egészen hihetetlen, de a chip tartalmaz geometriai processzort, shader egységeket, valamint X \ támogatja a lebegőpontos -l' ' számításokat is! Ennek ' i f ' J c ^ Q S nyomán a lapka bo- ^ H. nyolult, és látványos fc^/^ib 3 D-s effektusok megjelenítésére teszi alkal- ^^Qj^^H \i mássá a készülékeket. B.; A Doom első része már régóta létezik 'vy Jr' y ezen a platformon, és nem csodálkoznék, ha az új GPU-knak köszönhetően hamarosan a Doom 3- mal is játszhatnánk kedvenc telefonunkon.

47 GFLLFIKTO CD-videolejátszót fejlesztett ki az iriver Az iriver legújabb, imp-1100 kódjelű terméke azok számára készült, akik álló- vagy mozgóképek lejátszását szeretnék élvezni egy bárhol használható, mobil eszköz segítségével. A készülék igen sokoldalú, hiszen megbirkózik a WMA, MP3 és ASF formátumú zenékkel, továbbá JPEG és BMP képeket, valamint divx kódolással tömörített filmeket egyaránt képes megjeleníteni, mégpedig egy 2 hüvelykes, színű LCD-kijelzőn keresztül. Egy feltöltéssel 6 órányi mozgókép megtekintésére vagy 25 óra zenehallgatásra nyílik lehetőségünk. Nagyon nagy előnye a szerkezetnek, hogy rendelkezik TV-kimenettel, így bármilyen képet vagy videót megnézhetünk akár televízión is. Tudásához képest az imp-1100 ára nem olyan hajmeresztő: 280 dollár ( Ft) MHz-es rendszerbusz és kétmagos processzorok A processzorok teljesítményének fokozása iránti verseny egyik szükségszerű velejárója, hogy a lapkák Bus-sebessége (FSB) folyamatosan nő. A hírek szerint a piacvezető Intel következő chipkészlete, az Í925XE már támogatni fogja az 1066 MHz-es front side bus-t is. Az új technológia először valószínűleg a 3,4 GHz -es Pentium 4 Extrémé Edition processzorban fog megjelenni, majd később a 3,73 GHz -es Pentium 4 lép a trónra. Utóbbi termeszetesen már 2 MB L2 cache-sel lesz ellátva. Es hogy vajon milyen alaplapot fog ajánlani új termékéhez az Intel? Nos, minden bizonnyal a D925XECV2 jelűt, amely egy 16x-os és két 1x-es PCI Express csatlakozóval, továbbá négy PCI sínnel fog rendelkezni, ugyancsak négy memóriafoglalata pedig várhatóan DDR és DDR2 modulokat egyaránt befogad majd. Az alaplapon összesen 8 USB 2.0, továbbá 3 FireWire csatoló lesz, és természetesen nem fognak hiányozni a szokásos" tartozékok sem, nevezetesen a Serial ATA, a Mátrix Raid, és a Gigabit Ethernet adapter, valamint a 7.1 csatornás audiochip. De nem csak, sőt nem elsősorban a rendszerbusz sebességének növelése áll az Intel fejlesztéseinek fókuszában. Hónapok óta lehet hallani arról, hogy mind az Intel, mind pedig az AMD a kétmagos lapkák gyártásában látja a továbblépés hosszú távú alapját. Előbbi vállalat esetében ennek már egészen konkrét jelei is megmutatkoztak, hiszen az Intel Developer Forum második napján a vezető gyártó cég egyik szakembere, Bili Siu elsőként demonstrálta a Pentium 4-es processzorokban is megismert NetBurst eljárásra épülő, két magot tartalmazó lapka működését, mégpedig egy i915-ös chipkészlettel felvértezett alaplap támogatása mellett. A fórumon elhangzott, hogy a kétmagos chipek alkalmazása voltaképpen egyértelmű továbbvitelét jelenti annak az elgondolásnak, amit két évvel ezelőtt hyper-threading, azaz hipertöbbszálúság néven ismerhetett meg a világ. Nem lenne azonban teljes ez a hír annak megemlítése nélkül, hogy azért az AMD sem tétlenkedik, hiszen a cég már az Intel prezentációja előtt egy héttel bemutatta új, kétmagos Opteron processzorát, mégpedig Hewlett-Packard gépek felhasználásával. A hírek szerint a lapka már idén júniusban elérte a tömeggyártáshoz szükséges készültségi szintet, ennek ellenére azonban 2005 első feléig még várnunk kell a chipek piaci bevezetésére. Mindamellett az sem elhanyagolható tény, hogy időközben az AMD már négymagos processzorainak kifejlesztésén is fáradozik, melyek 65 nm-es gyártástechnológiával készülnek, és valószínűleg 2007-ben kerülnek kereskedelmi forgalomba.

48 Az idő pénz. Milyen jó lenne ugyanúgy bánni vele! Ki ne gyűjtene össze magának szívesen néhány napot, hónapot, évet? Es ha az összespórolt időt még bankba is tehetnénk, hogy akkor használjuk föl, amikor nekünk tetszik? De vigyázat: mint mindennek, ennek is ára van. ^ ^ ^ ^ ^ ^ Az IDŐTAKARÉK-PÉNZTÁR meg- * nyitásának előestéjén összejött a család. A szónok és orákulum szerepében fizikus bátyám, Leo lépett fel. ^ ^ ^ ' A holnapi nap úgy vonul majd be a ' történelembe kezdte lelkesen, bal szemével ^ ^ * kacsingatva (izgatott állapotban előjött az idegrángása). Dmitrij Bilenkin Az Időtakarék-pénztár En aggódom szakította félbe a feleségem. A fotelban ülve kötögetett, és állandóan elrontotta a szemek számolását. Nem szeretem azt, amit nem értek. Hogyhogy? csodálkozott Leo. Mit lehet ezen nem érteni? Olyan egyszerű! Mindjárt elmagyarázom. Ha már hallgattak fizikust, amint egyszerű halandóknak próbálja elmagyarázni a kvantummechanika vagy a speciális relativitáselmélet értelmét, akkor megértik a helyzetünket. Mindenféle időhullámokról beszélt, amik egymásra lapolódtak olyan módon, hogy eközben valami szétfröccsenő időcseppek analógiája keletkezett, amik kiszakadtak a saját szubsztrátumukból a szuperidőbe, és amelyeket irányítani lehetett... Körülbelül ennyit értettem Leo előadásaiból és újságíró kollégáim népszerű ismertetéseiből. Ez azonban nem szomorított el túlságosan. Használjuk az elektromosságot, miközben határozottan fogalmunk sincs az elektrodinamikáról. Mégsem találkoztam senkivel, akit ez a körülmény zavart volna az életvitelben. Az Időtakarék-pénztár használatának szabályai mindenki számára világosak voltak: bármely pillanatban ki lehetett venni a valóságból egy adott mennyiségű időt azzal, hogy eltegyük tartalékba. Onnan pedig akkor vesszük ki ezt a betétet, amikor csak akarjuk, átkerülve a szuperidőbe. Egyszerűbb már nem is lehetne. El sem tudjátok képzelni, milyen nagyszerű! Lelkesedésében Leo majdnem felborította a poharat. Mennyi időt veszteget mindannyiunk sorbanállással,^ étteremben, utazással, unalmas előadásokon! Orák és napok, kihúzva az életünkből! A szemében kétségbeesés csillogott. Most másképp lesz. Most már elrakhatjátok a takarékpénztárba későbbre, és kész. Ha például írtok valamit, vagy kísérletet végeztek. Alkottok, boldogok vagytok. De az óra kérlelhetetlen mutatói arra figyelmeztetnek, hogy ideje befejezni, hogy sürgős kötelességeitek szólítanak benneteket. Tragédia! Holnaptól minden másképp lesz. Egyszerűen kiveszitek a takarékból az eltett órákat, és elvonultok alkotni a szuperidőbe.

49 Nem lenne jobb inkább a régi módon? Rosszallóan a feleségemre néztem. A fejlődést csodálni kell, az ekkora haladást pedig még inkább. Ki van zárva! jelentette be örömmel Leo. Nincs egyetlenegy tudományos eredmény, ami előbb vagy utóbb ne vált volna az élet részévé. Egy sincs. Az új kor eljövetele elkerülhetetlen! Az ora éjfélt ütött. Leo felemelte a mutatóujját. Önkéntelenül felálltam. Ettől a perctől működni kezdett az Időtakarék-pénztár! Ünnepélyes csendben koccintottunk. A feleségem keze remegett. Uj kor köszöntött ránk. Az óra utolsó ütésével a macskánk, ami a díványon feküdt, nyújtózkodott egyet, és édesen ásított. Szegényke, ősi álmokat látott, és sejtése sem volt a nagy eseményről. A reggel teljesen hétköznapi volt szürke és esős. Siettem kinézni az ablakon. Minden a szokásos: az emberek igyekeznek, a kocsik száguldoznak. Gyorsan megreggeliztem, és kirohantam az utcára, a feleségem aggódó pillantásától kísérve. A buszon sok szabad hely volt, és így a megfigyeléshez legjobb helyre ülhettem. Csak éppen nem volt mit megfigyelni. Már öt perce utaztam, tíz perce utaztam, és semmi nem történt sem a buszban, sem azon kívül. Csalódva fészkelődtem, és elővettem az újságot. Épphogy kihajtottam, amikor valami félrelökte a kezemet és benne az újságot, s az ölemben megjelent egy öregember! Az én hibám mondta bocsánatkérően, ön kissé elfoglalta a helyemet. Oö... ön pedig... préseltem ki magamból. Szívgyógyszert adjak? aggódott az öreg, amint lemászott a térdemről. Figyelmeztetniük kellett volna magát, hogy kis időre távoztam... On... felhasználta?... Hát persze. Az idővel, tudja, az én koromban takarékoskodni kell. De semmi baj, maradjon csak. A szomszéd ülés szabad, arra átülök. Minket bámult az egész busz. Szerencsére az én megállóm következett. Pont az eligazításra értem be, es meg egy kis kötetlen eszmecserére sem maradt időm. Fantasztikusak az eligazításaink. Azt hinné az ember, hogy csak ülni kell és figyelni, de a végére úgy elfárad, mint egy vezércikk megírásától. Minden rendben ment, amíg Lerovszkij és Perov beszéltek,- kissé hosszasan szónokoltak, de legalább értelmesen lapunk új feladatairól az Időtakarék-pénztár bevezetésével kapcsolatban, természetesen. De ekkor Kloponyecseckij vette át a szót. Savanyú képpel egymásra néztünk. Es itt hirtelen felderültem. Es mi lenne akkor, ha... Végül is sokan vagyunk, és egy ember hiányzása talán fel sem tűnik. Fél óra tartalékba!" parancsoltam gondolatban, összerezzenve saját vakmerőségemtől. Ugy tűnt, mintha csak egy pillanatra érintettem volna össze a szemhéjamat. Amint azonban körülnéztem a teremben, megértettem, hogy befürödtem. Mindannyian befürödtünk. A szerkesztő és Kloponyecseckij egymással szemben álltak, és arcuk égett, mint a közlekedési lámpa: a szerkesztőé pirosan, Kloponyecseckié zölden. Némán nézték az üres széksorokat. Ez meg miféle... A teljes harag-töltés rajtam keresztül sült volna ki, ha a teremben nemjelentek volna meg egymás után a munkatársak. Ugy látszik, mégis létezik telepátia, ha mindenkin, alighogy Kloponyecseckij elkezdett szerepelni, ugyanaz az elhatározás lett úrrá, amit mindenki azonmód ST meg is valósított... 2{ Nem idézem az ezután következő tirádákat... xr Az mentett meg minket, hogy az új számba sürgősen szükség volt tudósításokra az idő felett aratott 3 győzelemről. Csak nem a szerkesztőségben fogjuk összeszedni az anyagot?! Az utcára azzal a sebességgel száguldottam ki, amelynél füstölni kezdenek a cipőtalpak... Es micsoda látvány fogadott! Egy magas, fenséges, őszülő hajú polgár, aki leginkább egy saját magának állított szoborra hasonlított, egy lámpaoszlopnak dőlve zokogott. Elnézést, nem segíthetnék valamiben? érintettem meg a vállát. Azonnal elálltak a könnyei, de szipogott még egy keveset beszéd közben. Semmirekellő kölykök... Semmirekellők... A semmirekellők... Egy másodperc múlva mindenre fény derült. Tanító volt. S nem egyszerűen tanító, de mestertanító, ha ez egyáltalán értelmezhető a pedagógiában. Es az ő órájáról az O órájáról! ellógott az egész osztály. De hát visszatérnek a gyerekek próbáltam nyugtatni.

50 50 M U M 175 Túlságosan becsvágyó és megbecsült volt azonban ahhoz, hogy megnyugodjon. Egyenesen a rendőrségre ment. Hátulról még inkább egy saját magának állított szoborra hasonlított. A noteszomba feljegyeztem: Vlagy. Iv. mest. tan., semm. gyerekek. Az Időtak. negatív köv." és indultam tovább benyomásokat gyűjteni. Nem várattak sokat magukra. Épphogy befordultam a sarkon, egy szülés előtt álló matrónával találtam magam szembe, aki valami miatt meglepetten markolászta a levegőt. Nem látta őt? esett nekem. Kicsodát? csodálkoztam. Hát a férjemet! Sajnálom... Kéz a kézben mentünk! De hát én... Az arca vészjósló grimaszba torzult. Szóval így állunk... Időben lelépett... Elhagyott! Na várj csak! Ököllel megfenyegette az ürességet, majd energikusan kikáromkodta magát. - Utolérlek! A szemem előtt eltűnt. Még magamhoz sem tértem, amikor valami nagy és nehéz vállon ütött, s ijedtemben félreugrottam. Pardon! mondta illedelmesen a mozgékony férfi, miközben a szeme sarkából sandított, ahogy előkerült a semmiből. A drága feleségemet nem látta véletlenül? Ilyen? kérdeztem, ujjammal felvázolva a termetes kontúrokat. Felhasználta. Utolér. Aha! derült fel a mozgékony férfi. Akkor jól számoltam. Kacsintott, és beugrott a legközelebbi boltba. Elővettem a noteszt, de kétségeim támadtak, hogy az esetet az Időtakarék-pénztár negatív vagy pozitív következményeinek rovatába írjam. Anélkül, hogy eldöntöttem volna, a legközelebbi étterembe vettem az utam, mivel már alaposan megéheztem. Az asztalkák körül alig ült valaki, és hatalmába kerített a remény, hogy itt gyorsan megebédelhetek. De hát ki ne tudná, hogy a kiszolgálás sebessége nem függ a vendéglátóipari egység telítettségétől! Már negyedóra eltelt azóta, hogy feladtam a rendelést, de a levest még mindig nem hozták. Unatkozni kezdtem. Ekkor azonban zseniális ötletem támadt. Van tartalékban egy félórám, amit Kloponyecseckij felszólalásakor tettem félre. Felhasználom arra, hogy megírom a tudósítást, s addigra már csak kihozzák a levesemet. Hálát adva az Időtakarék-pénztárnak kiadtam a parancsot, és... Remekül ment a munka. Minden élő teremtés eltűnt a látókörömből. Mivel az idő rendes folyásán kívül tartózkodtam, senki sem zavart, és csak úgy gyöngyöztek a sorok a tollamból. Igen, jól ment a munka a csendes és nyugodt környezetben. Eltelt a félóra, és visszatértem a valóságba, ahol meggyőződésem szerint egy tányér levesnek kellett volna várnia. Csakhogy nem várt semmi és senki, sőt egy kis idő múlva a többi vendég kezdett eltünedezni. Sokáig pánikban tébláboltam ide-oda, amíg bele nem botlottam a halálsápadt igazgatóba. Kiderült, hogy nem csak én voltam ilyen okos". Ugyanazokból a megfontolásokból, mint én, a többi vendég egymás után eltűnt az étteremből, s nyomukban, élve az alkalommal, a pincérlányok is megspóroltak némi időt. Minek kiszolgálni, ha úgy sincs bent senki! Es ekkor a rádió bejelentette, hogy munkaidőben szigorúan tilos használni az Időtakarék-pénztárat. Dühösen és éhesen rohantam haza. Aznap otthon sem sikerült ebédeltem, mivel a lépcsőházban elkapott Leo. Sápadt volt, s az orrlyukaiból szinte láttam, ahogy dől a forró gőz. Kirámoltak!!! Kirá... kit rámoltak ki? kaptam a lépcsőkorláthoz. Engem! Amíg otthon ültem és dolgoztam, a tolvaj, a szuperidőben ténykedve, bejött a nyitott ajtón, és... Délutánra az Időtakarék-pénztárat ideiglenesen bezárták. Kihirdették, hogy új szabályokat dolgoznak ki a felhasználásához. Azóta is ezen dolgoznak. A tolvajt elkapták, de Leo továbbra is dühös, igaz, most más okból. Azt akarják, hogy mindenki számára kényelmes legyen az Időtakarék-pénztár panaszolta, pedig a fizikai jelenség nem fotel, nem veheti fel minden hátsó alakját! Nem tudom, igaza van-e, de már hány év eltelt, s még mindig a régi módon élünk. Nagy Dániel fordítása

51 500 g vegyes darált hús 2 kávéskanál só 1 dl zsemlemorzsa 1 tojás 2 dl tej vagy tejszín 1 kiskanál bors 2 hagyma Egy nagyobb tálban összekeverjük a zsemlemorzsát a tej felével, 10 percig állni hagyjuk. Összegyúrjuk a darált hússal, sóval, borssal, tojással és a maradék tejjel. A hagymát felaprítjuk, megpirítjuk, összedolgozzuk a húskeverékkel. Fontos! Nem szabad fokhagymát tenni bele. Nem hiányozhat belőle a tej vagy a tejszín. Kevés vajon kell kisütni, különben nem lesz svéd húsgombóc íze. ABABYLON 5 SOROZAT háborúkról, blokádról, csatákról és a rövid, törékeny békékről szól. A világot emberek (és más lények) sorsán keresztül mutatja be, s időnként olyan apró jelenetek fűszerezik a történetet, amelyeken keresztül sokkal mélyebben pillanthatunk jellemekbe vagy a világba. A viseli. A 3. évad 18. epizódja a Vándorlások címet Babylon 5 blokád alatt áll, ennek összes következményével. Soha semmiből nincs elég, a készletek végesek, sok olyan dolog, amely a mindennapokat könnyebbé teszi, hiánycikk. G'kar, a narn rezsim nagykövete a lakosztályában vendégül látja Na'kalt, a kentaurik elleni szabadságharc hősét. Az alábbi párbeszéd a vacsora feltálalásánál hangzik el: Nagyon köszönöm G'kar! Olyan régóta menekülünk már, hónapok óta nem ettem friss ételt. Hát, egy hős szebb fogadtatást érdemelne, de csak ennyire futja. Breen. Sikerült otthonról breent hozatnia? Hogyan? Ez valójában nem breen. Az illata, az íze... Földi étel. Svéd húsgombócnak nevezik. Különös dolog, de minden fajnál megtalálható a svéd húsgombóc megfelelője. Azt hiszem, ez a világegyetem egyik nagy rejtélye, amelyet sohasem tudunk megmagyarázni. Talán jobb is, mert beleőrülnénk az igazságba. [ HSHIIti i llbíp^bsy i Ih^fail A Galaktika magazin pályázatot hirdet sci-fi ételreceptek írására. A nevezéseket a következő szempontok szerint várjuk: 1. A sci-fi bármelyik műfajában bemutatott olyan étel vagy ital receptje, amelynek az elkészítése is szerepel a műben. (pl. Breen a Babylon 5-ből) 2. A sci-fi bármelyik műfajában bemutatott olyan étel vagy ital receptje, amelyet részleteiben nem ismertetnek, de On megalkotja azt. (pl. Síró ember koktél" a Slidersből) 3. Fantázia étel, amelynek hozzávalóit és elkészítési módját is On találja ki. Feltétel, hogy a hozzávalók legalább fele ne létezzen a Földön. 4. Fantázia étel, amelynek hozzávalóit és elkészítési módját is On találja ki, de az ételnek elkészíthetőnek és lehetőleg fogyaszthatónak kell lennie. A pályázat folyamatos, beküldési határidő nincs. A recepteket a szerkesztőség címére (1535 Bp. Pf. 746.) vagy a szerkesztoseg@metaqalaktika.hu címre várjuk. Az arra érdemes műveket az újságban, a honlapokon illetve egy később megjelenő Galaktika szakácskönyvben közöljük. A legjobb recepteket - amelyeket a szerkesztőség tagjai abszolút önző szempontok alapján válogatnak ki jutalmazzuk. Terveink szerint a Galaktika rendezvényein lehetőséget biztosítunk az ételek kóstolására.

52 52 SRLRKTIKFL 176 ELREPÜLVE A KRÁTEREK mélyedése felett, Viola azonnal észrevette a hegyalj] rozsdás, feltúrt sivatagban megszilárdult lávanyelv végén csillogó gyöngyöt. Lejjebb ereszkedett. A gyöngy kapszulának bizonyult, amely körül úgy ugrált és integetett egy ember, ahogy a régi gyerekkönyvekben integettek a lakatlan szigetről a közeledő vitorla felé. Ha a műszereknek hinni lehet, a légkör szinte kizárólag kénhidrogénből állt. Leszállás után Viola kiugrott a zsilipből, és elindult, lába alatt ropogtatva a salakot, szembenézni az új, zord világ kihívásaival/ a legmagasabb védettségi fokozatú szkafander masszív volt és fehér, akár egy hatalmas rovar bábja. A hajótörött csíkos deszantosruhájában futott felé, medveszerű, nehéz léptekkel, ballonként felfúvódott két karját ölelésre nyitva. szólva, az egészségügyi szekció fedele feltépve. A teljesen hátrabillentett ülésben egy termetes, fiatal atléta ült, szita-trikóban és gyapjúból készült, hosszú szárú alsóban. Viola rásandított a hatalmas, meztelen lábfejekre, amiken összevissza álltak az ujjak. Feszes, sima orcák és sértődötten nyitott, gyerekes száj. Eletében Alekszandr Korin minden bizonnyal sikeres lehetett a lányoknál. p. Andrej Dmitruk B Jo reggelt. kimgtgig Amikor először találkozunk majd idegen értelmes lényekkel, hihetetlen felelősség szakad azok nyakába, akik a kapcsolatot fölveszik velük. Mert az emberek több százezer év óta ismerik már egymást, mégis gyakran előfordulnak félreértések, akár tragikus következményekkel is. De mi történik, ha egy, tőlünk merőben különböző fajjal akadunk össze a csillagok között? Megérthetjük-e egymást valaha is? Kissé meghőkölt, ahogy a sisak szivárványos buborékján keresztül megpillantotta a hosszú, göndör hajfürtöket, s a szigorú barna szempárt a vékony, napbarnította arcon. Végül Viola maga ölelte át a férfi vállát. Mi történt maguknál, Cain? A férfi feje megbillent a gallér vastag gyűrűjében. Kissé véznának tűnt a méretes szkafanderhez képest, vörös bajuszt viselt, és vaksin pislogott apró szemével a sok ránc közül. Cain öreg, szerencsés Felderítő volt, akiről Viola már kiskorában is hallott. Baj van, kislány ingatta fejét hunyorogva Cain. Korin meghalt, és a Matadok\oz lényegében nem lehet hozzáférni. Hol a holttest? Itt, a kapszulában... Ez a nyavalya besugározta. Miféle nyavalya? emelte fel fényes szemöldökét a megmentő. Menjünk, megmutatom. A tojás alakú kapszula belsejében levették a sisakot. A sárga belső borítás rozsdaszínű porral összeko- Viola néhány másodpercig ácsorgott, majd leült a szomszéd ülés szélére. Valami miatt a lábfejek voltak a legszörnyűbbek, ahogy egyértelműen jelezték a halált. Viola akarata ellenére állandóan odanézett. Cain szomorúan mesélni kezdett, elhelyezkedve a borításon: Ugye tanították maguknak, kislány, hogy körülbelül egyszer egy évszázadban a planetáris reaktorokban irányíthatatlan bomlási folyamat indul? Nos, a következő száz évben a flotta nyugodt lehet... Elsőként az elsődleges üzemanyagot tartalmazó konténert dobtuk ki, azután a kapszulát. Már a légkörből láttuk, ahogy a Matador tatja lángba borul, majd a hajó lezuhant. Es vele együtt, többek között, húsz év tudományos anyagai a Haggard rendszerben elpusztult bázisról... Nem is beszélve arról, hogy milyen árat fizettünk a megszerzésükért. Ot ember odalett. Az anyag felforgatná kozmogóniai elképzeléseinket. Korin hisztériába esett; rossz volt nézni.

53 Cain sóhajtott, majd meghúzta a kulacsot. Viola csendben elutasította, várva a folytatást. A lehető legközelebb akartunk leszállni a Matadoihoz, de nem jött össze. A régi oldalkráterbe fúródott, a függőleges falaknál. Szerencse, hogy már nem volt rajta minek felrobbannia. A kráter pereme az egyik oldalon ki van törve, máshonnan megközelíteni nem lehet. Ugy húsz kilométerre innen húzódik egy út az is hegyikecskéknek való. Alig szálltunk le, Korin cibálni kezdett arrafelé. En ellenkeztem, azt tanácsolva, hogy várjuk meg magukat... mármint akármilyen mentőhajót. Teljesen feleslegesen! Sírt, azzal fenyegetőzött, hogy egyedül megy. Megpróbáltam erővel visszatartani, de hát egy ekkora behemótot reménytelen. Elindultunk. A bolygó gyorsan forog, sötétben pedig jobb nem mászkálni ezeken a sziklákon. Mármint Korin mászott volna, de én a naplemente után lefeküdtem, és megesküdtem, hogy reggelig ugyan fel nem kelek. Jól lehordott nyomdafestéket nem tűrő kifejezésekkel, de végül bemásztunk egy barlangocskába. Adtam neki egy altatót, magam pedig, épp ellenkezőleg, stimulánst vettem be. Nos, nem sokkal napfelkelte előtt jelent meg a nyavalya... Cain bajusza megrándult az undortól. Vagyis elkezdett csapkodni, szelet kavarva a bejáratnál, és egyenesen rám szállt. Ilyen... Cain körbepillantott, hogy mihez lehetne hasonlítani. Ilyen nagy dög, kerek, kövér és lapos, mint a tengeri lepényhal, csak puha és forró, sűrű bundával. A szárnya az oldalából nő, mint, tudja... Mintha sodrófával jó vékonyra kisodorták volna, akár a tésztát. Rám szállt, befedett, és valami kampókkal elkezdett kotorászni a mellem környékén. El tudja képzelni, hogy mekkorát üvöltöttem! Korinnak őrült higgadtan reagált. Kicsit feltápászkodott a könyökére, felkapcsolta a zseblámpát, és közvetlen közelből belelőtt a pisztollyal. A lény rángatózott, majd kiszenvedett. Ekkor megjött a reggel. Gyorsan, mintha felkapcsolták volna a villanyt. Körülbelül két óra alatt megmásztuk a hágót. Lent lávafolyások, mögöttük meg pontosan az a repedés, ami a kráter belsejébe vezet. A hágóról az ereszkedés majdnem függőleges. O mászott elsőnek. Vigyázott rám a sors, pedig akkor pont az ellenkezőjét gondoltam. Elestem, és úgy bevertem a térdemet, hogy nem tudtam a lábamra állni. Azt hittük, elrepedt a csont. Alex, szegényke, visszavonszolt, leültetett egy stabil helyre, és meghagyta, hogy várjak. Nem láttam, hogyan ereszkedett, csak később vettem észre a piros figurát a lávamezőn. Majdnem eljutott magáig a kráterig... A mesélő lehajtotta a fejét és elhallgatott, vékony cérnává sodorva a bajuszát. No, egyszóval, kirepült egy raj a repedésből. Köröztek... O meg néhányat lőtt, és futni kezdett visszafelé. Sokáig követték. Azt hiszem, két vagy három lényt lelőtt. Már alig állt a lábán, amikor, visszaért. Az indikátor az ingujján pirosan virított,- félelmetes dózist kapott. El sem tudom képzelni, hogy hogyan tudott menni, sőt mászni a függőleges falon. Hát igen, erős ember volt! Csak annyit mondott: ne gyere közelebb", a hasára feküdt és meghalt. Cain tehetetlen dühében megrántotta a bajuszát, majd elfintorodott a fájdalomtól. Könnyen halt meg, ahogy mi, Felderítők, kívánni szoktuk egymásnak: Jó szerencsét, könnyű halált!" Nos, én... Hagyjuk. Nem fogom magát untatni. Fájó lábbal idevonszoltam magam, aztán kikúráltam... Ahogy tudtam. Aztán fogtam a dezaktivátort, és vissza. Majd megint ide... Vele a hátamon... Elnézést, de nem akartam otthagyni... ezeknek. Még jó, hogy maga ideért, legalább valamit lehet tenni. Mit lehet most már tenni? mondta Viola, a hullát nézve. Vigyük át hozzám, a mélyhűtőbe! Amikor Viola élénkvörös, erőteljes hajója a flotta mentőszolgálatának emblémájával az oldalán, gravitációs vontatással kihúzta a kráterből a Matador horpadt törzsét, egy egész raj emelkedett a levegőbe. Mintha megbarnult levelek köröztek volna forgószélben a megégett hajótörzs körül. Itt van ez az undormány, ezek a pokolfajzatok! üvöltötte Cain, öklével a pilótaülés támlájára csapva. Nosza, kislány, süsse meg őket jó alaposan, különben a Matador sok-sok röntgennel lesz megfűszerezve! Válasz helyett Viola bekapcsolta a sugárzásmérőt. A fehér pont tempósan futni kezdett a beskálázott képernyőn, megállt, elpirosodott, majd megnőtt egy érett alma méretére. Cain eltátotta a száját: Mi a jószentség?! Tízezer röntgen, de úgy tűnik, nem a kráterben? Nem, a forrás a lávamezőn van, a repedés bejáratánál. Majd később foglalkozunk vele. Cain hunyorogva, összeszorított szájjal végigmérte Viola hideg arcvonásait. [>[>

54 SALAIM 17S Huszonnégy éves, nem több, de már pilótastráfot visel. Első osztályú mentőszolgálatos. Ferdén néz, mint aki valamit tud, ami Cainra nézve terhelő. Ahh, ifjúság! Kivitték a Matadort. stabil, bolygó körüli pályára, óvatosan kiszedték belőle a hajónapló-memóriák tekercseit a parancsnoki kabin sértetlen maradt, mivel egy úszó, szupererős gömb belsejében volt berendezve. Amikor visszatértek a kráterhez, az öt óra hosszú helyi nap már véget ért, és a vaksötétben pislogott a tisztáson a fény kis szigete. Tizezer röntgen... suttogta zavarodottan Cain. Viola keze alatt a telelokátor képernyőjén kirajzolódott a kép. Nem túl mélyen a láva repedésébe ékelődött egy masszív, négyszögletes, ezüstkéken világító tárgy. A Felderítő csak hörgött, az öklét harapdálva. Igen, a maguk konténere, a főhajtómű üzemanyagával. Nagyon szerencsésen dobták le mondta érzelmektől mentes, zengő hangon Viola. Mintha az elkezdett, csendes nyomozást folytatná, látni kívánta a Korin által megölt lényt. A lehangolt, hirtelen megöregedett Cain megtalálta az infrakeresővel a barlangocskát a hágóra vezető emelkedő alján, egy nagy szikla alatt. A gravitációs vontatók óvatosan felemelték a sziklát, és messzire hajították. A dörgés végigvisszhangzott a vidéken. A hajó láthatatlan kezei kitapogatták és behúzták a rakodótérbe a kerek testet a holtan fityegő hártyaszerű szárnyakkal... Viola reggelig dolgozott a laboratóriumfülkében. Pontosabban a hajó gépi agya dolgozott, újabb és újabb feladatokat kapva gazdájától. Amikor bekapcsolt" a pillanatszerű napfelkelte, kiadta az utolsó parancsot: elrakni a mindenféle vegyszerekkel és sugárzásokkal megdolgozott testet a mélyhűtőbe. Bement a lakófülkébe, és mint egy nagybeteg mellé, leült az ágy szélére, amiben Cain feküdt. Pislogás nélkül, hosszan nézte a Felderítő orrát, erőtlenül térdre ejtett kézzel. Hát magával meg mi történt, kislány? Velem is, Cain, magával is, meg az egész Földdel... Erti, én rögtön érdeklődni kezdtem, miért matatott a melle körül... A hasán, mint kiderült, van egy ilyen szerv, mint egy fecskendő. Egy fecskendő... -Nos? Viola hirtelen különösen panaszos hangon kérdezte: Önnek van elképzelése róla... hogy miért ártalmas az embernek a sugárzás? Csak nagyon homályos. De hogyan jön ide...? A lehető legközvetlenebbül. Durván a következőről van szó: a sugárzás hatására a sejtjeinkben lévő atomok töltött ionokká változnak. Ez pedig olyan vegyi folyamatokat indít, amelyek veszélyt jelentenek az egészségre. Azonban ezeknél a... Hirtelen elhallgatott, és végre belenézett a Felderítő szemébe. A maga nyavalyája ebben a... fecskendőben olyan anyagot hordozott... leellenőriztem... ami megakadályozza az ionizációt a szervezetben. Viola hunyorított, és arcát hirtelen a Felderítő vállába fúrta. Szóval így állunk mondta fáradtan Cain, miközben a lány fürtjeit simogatta. Nagyon kedves. Ezek szerint injekciót akartak nekünk adni, hogy én és Alex ne haljunk meg, amikor elmegyünk a tartály mellett. Mi pedig, úgy látszik... Igen! Pont mint a mesében... A jóságos állatok. Bocsásson meg mondta a lány, felemelve arcát Cain pufajkagallérjának vörös színű lenyomatával. - Bocsásson meg, de ez gyilkosság volt. Es lehet, hogy a repedésnél... ahogy ön mondta... még kettőt-hármat... Viola Mgeladze, első osztályú mentőszolgálatos pilóta jelentéséből a Föld Koordinációs Tanácsához: Delta" szektor, köb, Krisztofovics- Cornian csillag, a Centrum 633 mentőcsónakon, különleges kommunikációs csatorna....cain pilóta következtetései a bennszülöttek bűnösségéről Korin halálában nem tűntek elég meggyőzőnek. Mi több, a bolygó lakóinak irántunk és technikánk iránt tanúsított megkülönböztetett figyelme ellentmondott alacsony szervezettségi fokukról alkotott véleményének. A saját szemem láttára nagy csoportjuk gyülekezett a hajótörést szenvedett Matador körül abban az időben, amikor a belátható térrészben nem volt máshol élőlény. A sugárzó tartály megtalálása után maga Cain is teljesen megváltoztatta véleményét. A megölt bennszülött általam az előírásoknak megfelelően, a hajó agyának segítségével elvégzett vizsgálata elvezetett engem a viselkedés véleményem szerint valódi magyarázatához. Állítom, hogy a Krisztofovics-Cornian rendszerben értelmes lények élnek, amelyek minőségileg különböznek az emberektől, etikájuk azonban meglehetősen humánus. A benszülött tragédiával vég-

55 ződött látogatása az emberi rejtekhelyre véleményem szerint arról tanúskodik, hogy az adott faj számára ismeretlen az agresszió fogalma. Nem zárom ki, hogy felismerték az emberekben az értelmes lényt, és saját etikájuknak megfelelő viselkedésre számítottak részükről......sem ismereteim, sem a rendelkezésemre álló felszerelés nem teszik lehetővé az általam preparált bennszülött fiziológiájának kimerítő leírását, azonban egyértelműen kimutattam nagy teljesítményű elektromos telepek meglétét, amelyeket a lény nem használt fel Korin és Cain lövéseire válaszolva......javaslom, hogy a Tanács hozzon létre komplex kutatóbázist a Krisztofovics-Cornian rendszerben. Ehhez elengedhetetlenül szükséges a kapcsolatfelvétel részletes tervének kidolgozása, amelyben figyelembe kell venni az első kontaktuskor bekövetkezett kettős tragédia esetleges következményeit. Merem remélni, hogy a Tanács érdemesnek talál engem arra, hogy életemet e kapcsolat fejlesztésének szenteljem. Oswald Cain pilótát illetően. Az annihilátort tartalmazó tartály kidobása a bolygó felszínére a szabályzat durva megsértése. Ezenkívül csak az én megérkezésem akadályozta meg a bennszülöttek elleni további népirtást. Célszerűnek tartom Cainnek a Korporáció Bírósága elé állítását bűnös gondatlanság" vádjával. A Xenobiológus Korporáció Szenátusának jelentéséből a Föld Koordinációs Tanácsának: Föld-1, Valletta, Xenobiológiai Központ...ami megerősíti Mgeladze mentőszolgálatos pilóta következtetéseit az adott faj értelmes voltáról. Mi több, minden alapunk megvan feltételezni, hogy Mgeladze a földi eszközhasználótól elvileg különböző civilizációt fedezett fel. Miközben az ember több tucat évezred során fiziológialiag semmit nem változva folyamatosan tökéletesítette munkaeszközeit, ezek a lények éppen ellenkezőleg, saját szervezetük folyamatos aktív átépítésének útján járnak. Semmi mással nem magyarázható a vizsgált egyed alkalmazkodási univerzalitása. Légköri légzéshez való tüdők mellett víz alatti légzéshez való koppoltyúkkal is rendelkezik. Széles sávú optikai látás mellett a lény rendelkezik rádióhullámok és röntgensugárzás felfogására és keltésére szolgáló szervekkel. Képes ultra- és infrahang generálására, elektromos kisülések keltésére, valamint jelentős fényerejű koherens fotonemisszióra. Szaglása segítségével az embernél ezerszer kisebb koncentrációkból képes informálódni. Sok szerv rendeltetése továbbra is ismeretlen... Nehéz továbbá elképzelni hogyan folyhatott le egy ilyen, önmaga szerveit feltaláló és építő faj evolúciója... A magasan álló nap rövid óráit kihasználva Kunyicin a bázis átlátszó kupolája alatt ihletetten formálta a rekonstrukciót. Bár Alekszej Szidorovics ihletettségéről s annak tárgyáról csak ő maga tudott. A sima, manökenszerű, vékony ajkú arc teljesen mozdulatlannak tűnt: a szemében lévő sötét kontaktlencsék vakká tették a való világ fényeire. Kunyicin istentelen pózban görnyedt az asztalka fölött, és csak az aránytalanul hosszú karok végén lévő kezek csipkedték ügyesen a virtuális gyurmát. Bármilyen csinos volt Viola, amint nagy zajjal ledobta magáról a szkafandert a zsilipkamrában orcái kipirultak a futástól, szeme csillogott, Alekszej Szidorovics még csak oda sem fordította a fejét. Tudja, nemrég egy kiméra a sisakom körül körözött... csak nem közeledni akart? A szép nő magabiztossága mondta szinte mechanikusan csikorogva Kunyicin, miközben elegánsan felgörbítette a szirmok végeit. Még az univerzális kimérák, azok is közeledni akarnak magához... Viola dühösen kirázta a haját. Ugy tűnik, Ragnar igazat mond... Igen, nagy ritkán ilyen is előfordul vele. Azt mondja, hogy a tenyészetei a Petricsészékben azonnal elsavanyodnak, amint maga belép a laboratóriumba. A xenobiológus csak legyintett hatalmas kezével, majd felállt, szokás szerint beakasztva lábfejét a szék padlóhoz hegesztett, csavart lábába. A rekonstrukció kész volt: valami pikkelyekkel fedett virág, vagy a támasztó kupolát piros szirmaival befedő tengericsillagféleség. Viola meglepetten figyelte felváltva a szobrot és alkotóját, aki borúsan mosta a kezét a csapnál. Igy nézett volna ki a mi szerencsétlen állatunk? Pár millió év múlva valószínűleg ön is rosszabbul fog kinézni, mint most. Na nem, igazán, főnök, maga olyan gáláns! nevetett a lány, és hirtelen leemelte a rekonstrukciót a talpazatról. Megengedi? A pozitív választ meghallva óvatosan összébb húzta a szirmok végét és behajtotta őket. Ideálisan illeszkedtek egymáshoz, gömb alakú termést" formálva a virágból". I>!> o- "t <0 CQ co 2_ r-f 7T- -T 0J-

56 Nos mosolyodott el haloványan Kunyicin, miközben hátát a homorú falhoz támasztotta, és zsebre dugta a kezét. Maga mégsem olyan tehetségtelen, mint eleinte gondoltam. En meg naivan arra gondoltam, még a tervrajz készítésekor, hogy tisztára olyan, mint egy kiterített gömbfelszín. Ellökte magát a faltól, és persze vaksin nekiszállt az asztalnak. Ezek a páncélpikkelyek csak fentről fedik a szirmokat. Alulról, szemmel láthatólag, mozgásszervek és a táplálék bemenetei voltak... Nyugisan mászkált, amíg meg nem jelent a veszély. Ha valami nem stimmelt, összegömbölyödött, oszt próbáld megharapni, ha tudod! Kunyicin elvette a rekonstrukciót, széthajtogatta, és ráültette a kis kupolára. Érdekes lenne megtalálni valamit azokból, akik megijeszthették. Nekem az az érzésem, hogy élő ellensége soha nem volt mondta hirtelen megkomolyodva Viola. Az egész Kiméra ki van pöttyözve kráterekkel, mint a sajt. Amikor az összes vulkán működött, a golyóknak serényen kellett ide-oda gurulni, hogy életben maradjanak. A szemöldökök és ajkak nélküli merev álarc lassan összeráncolta az orrát, és felemelte a szája legszélét,- Alekszej Szidorovics örült. Nem, határozottan: a velem való kooperáció használt magának, Viola Vahtangovna! Minden bizonnyal pontosan úgy volt, ahogy mondja. Hiszen állatunkat néhanapján tényleg betemethette a láva. Szájának végei rögtön visszacsüggedtek, mintha Kunyicinnek komoly erőfeszítésébe került volna az álarc mozgatása. Menjen csak Nailájához, én pedig felfedezéseink örömére készítek egy lukulluszi ebédet. Szégyellve megkérdezni, mi az, hogy lukulluszi", Viola bezárkózott a zsilipkamrába, és elkezdte felölteni a szkafandert. Kunyicin vadóc viselkedése, amivel kiérdemelte magának a láthatatlan ember" gúnynevet a bázison az első napokban, rendkívül zavarta. Enélkül is eléggé elszomorította az expedíció Koordinátorának utasítása, amely őt, akitől a felfedezés származik, elásta a planetológus vakondok" csapatába. Sajnos Viola soha nem tanult xenopszichológiát, és ezért haszontalan lett volna az Első Kapcsolatfelvétel csoportjában. Kénytelen volt az univerzális kimérák evolúciójával foglalkozni, e fontos, ám nem Viola kívánságának megfelelő témával. Időközben a Közvetlen Kapcsolatfelvétel egyre kevésbe tűnt kivitelezhetőnek. Viola úgy érezte, hogy csak ő tudná elmozdítani az ügyet a holtpontról,- újabb és újabb projektekkel állt elő Kunyicinnál. A csoport vezetője viszont csak viccelődött és gúnyolódott minden ízülete kilazult csuklók módjára mozgott, arcát pedig mintha letörölték volna,- akárcsak az ősi fantasztikus filmek robotjai. Viola ezzel csak akkor békélt meg, amikor a mindentudó Naila Seirovától értesült, hogy a férfi kis hiján húsz csillagrendszerben dolgozott már, és többször kellett az arcán és máshol mesterséges bőrátültetést végezni... Kétszeresen homorú csillogó lencseként feküdt, belsejében szektorok szerint laboratóriumokra osztva, a központi bázis a Perun cirkáló hatalmas árnyékában. A bazaltplató felmelegedett, mint egy vasaló talpa, de a perem erdők nélküli hegyeinek túloldalán már fortyogtak a felhők, kékes habként átömölve a hágókon. Ugy tűnt, hamarosan elárasztják az eget. Egy közeli vulkán fölött, amely régi fatuskóra hasonlított szerteágazó gyökerekkel, már majdnem a zenitig tornyosultak. Az ólomszínű, gomolygó háttér előtt különösen vadul hatott a hegy rozsdásvörös kérge. A gyökerek" valójában régi lávafolyások elágazásában vakmerően fehérlett a fúrócsapat bázisa. Viola éppen oda tartott. Kezdetben ugrálva az eső vágta lépcsőkön, majd óvatosan kapaszkodva felfelé a törmelék labilis kövein. A gerincen egyszercsak előugrott és vad integetésbe kezdett egy terepszínű szkafandert viselő figura. Ilyen szkafandert viselt az összes vakond", köztük Viola is. A sisakrádióban felzengett Naila hangja: Te vagy az, hugi? (Alekszej Szidorovicsot kivéve Naila mindenkit huginak és öcsinek szólított.) El sem hiszed, mit találtunk!... A plazmavágó gép sok-sok mély árkot vágott a göröngyös lávapáncélban, s most rákként szétterpeszkedve állt egy frissen kiásott zsákutca felett. Most az árokban a szürkészöld foltos vakondok" sürögtek, vibravésőikkel óvatosan fejtve le az egymás utáni kőzetrétegeket az árok fenekén, amely most leginkább kátyús, felrepedezett úttesthez hasonlított. Igy nézett ki a pikkelypáncél,- ez minden, ami megmaradt egy hatalmas virágból", amely úgy egymillió évvel ezelőtt nem tudott elég gyorsan összegömbölyödni és elgurulni a lassan hömpölygő tüzes ragacs elől. Violát lesegítették az árokba. Naila, aki még szkafanderben is kicsinek és fürgének hatott, egy mozdulattal kicsavarta a krétával megjelölt pikkelyt. Nagy volt és nehéz, mint egy szarkofág fedele. Közvetle-

57 nül a pikkely alatt egy mély, homorú lenyomat volt a kőzetben. Valószínűleg a láva elégette a kisméretű lényt, de úgy keményedett meg, hogy nem töltötte be az űrt. Formája és mérete, mint egy kenyércipó, háromszög keresztmetszetű farokkal, amely az egész törzs alatt is folytatódik, és karmokban végződő úszókkal az oldalain. A fejrész alatt a kőzetet apró, kör alakú lyukak sokasága borította... Univerzális kiméra suttogta félelemmel Naila. Az ásók közül javította ki valaki: Még nem univerzális. Látod, se szárny, se koppoltyú... Leesett az eső első néhány cseppje, és a vakondok" sietve a helyére tették a kőlapot... A Perun szalonjában tartott soron következő gyűlésen Kunyicin a hallgatóság előtt a protokiméra műanyagból készített modelljét forgatta. A hasából tapadókorongok tömege nőtt, masszívan rátapadva egy elvágott hasábra. Szerencsénkre mozgatta erőlködve ajkait a főnök a láva megőrizte a páncélgömb teljes belső szerkezetét és néhány ilyen lenyomatot. Ugy látszik, az univerzális kimérák ősei a páncélgömbök pikkelyei alatt parazitáskodtak, a gazdaszervezet szállítóereiből táplálkozva. Nem kimondottan büszke eredet egy értelmes faj számára bár oly mindegy, a természet nem ismer szégyent. Nem beszélve arról, hogy ez a fajta szimbiózis nemcsak hogy lehetővé tette a kimérák számára a túlélést rengeteg működő vulkán között, de segített megteremteni furcsa civilizációjuk alapjait... A hallgatóságban suttogás, mozgolódás támadt: a Perun kapitánya, Nguyen Chong hatalmasat csapott az asztalra, helyreállítva a csendet. Nem, ezek mind csak az én feltételezéseim, egyszerűen magukon kívül senkivel nem tudom őket megosztani... (Már megint a saját repertoárját adja súgta Naila az önfeledten, feszülten figyelő Viola fülébe.) A xenozoológusok főnöke, Hasszel, azt állítja, hogy jelenleg a bolygón egyáltalán nem élnek páncélgömbök... Igen, ez így van dörmögte fontoskodva a kissé elhízott Hasszel, aki testalkatát meghazudtolva fáradhatatlanul dolgozott. Bebarangolta a Kiméra három kontinensének szinte minden zugát. Sokféle teremtés nyüzsög mindenfelé, de egy olyan apróság, mint a húszméteres páncélgömb nem csúszhatott ki a látókörünkből. Kunyicin fásultan bólintott, a műanyagöntvényt letette az asztalra, és folytatta monoton előadását: Ez is az én elméletemnek kedvez. Láthatólag a páncélgömbök teljesen kihaltak, és a kimérák kénytelenek voltak alkalmazkodni... De hogyan? A kiméra összenövése a gömbbel olyan fokú lehetett, mint a gyereké az anyaméhhel. Pontosabban a kiméra egy tökéletesen beágyazódott transzplant szerepét játszotta. Ideális kompatibilitás. Innen kezdődött a kimérák diadalútja. Ahogy haltak ki a páncélgömbök, minden bizonnyal új gazdaszervezetek után néztek. Aki nem mutatott kellő kompatibilitást elpusztult. Mások valamivel összenőttek. Azt kell feltételeznünk, hogy a legkülönbözőbb gazdaszervezetekkel volt dolguk. Egyesek teljes függőségbe kerülhettek az őket meglovagoló" kimérától, engedelmes háziállatokká válva... Kunyicin rekedten megköszörülte a torkát, és öntött magának egy pohár gyümölcslét. Fogják a gondolatmenetemet? A Földön az értelem akkor született, amikor az antropoid, aki nem érte el a termést, meghosszabbította karját egy bottal, azaz hozzáadott az örökletes programhoz egy kis szem kreativitást. A Kimérán akkor kezdődött el az

58 értelmes élet, amikor ez a füles-farkas vekni először valósított meg céltudatos, szabad" gazdaválasztást, olyan tulajdonságokkal, amilyenekre éppen akkor, aznap szüksége volt. Persze ez történhetett harcban valamilyen előnyért vagy valamilyen ellenséggel, ezt nem tudom. Általában, semmit nem állítok határozottan, csak logikai feladatot oldok meg... Elfáradva az álldogálástól, leroskadt a fotelbe, s fáradtan végigsimította tökéletes választékba fésült, természetellenesen fekete haját. Ontott és megivott még egy pohár gyümölcslét, miközben erősen rángott az arca. A lakkozott borostyánnal beszőtt fatuskó mögött két xenobiológus már élénken vitatkozott, a térképtartó fedelén rajzolgatva valamit. Befejezte? kérdezte a kapitány. Kunyicin nem válaszolt azonnal. Látszott, hogy az előadás komoly erőfeszítésébe került. Ult, zavartan csillogó szemlencsékkel sem izzadni, sem elsápadni nem volt képes a bőre. Viola már sokadszor rácsodálkozott, hogy miféle erő kergethette ezt az összetört embert ezer fényévekre a kényelmes kerti széktől a nyaraló verandáján. A, most már bárki be tudja fejezni... (Naila megint vihogott egyet csendben, tenyerével takarva a száját.) Az optimális gazdaszervezet céltudatos keresése,- talán több gazdaszervezet összenövesztése,- aztán a saját szervezet kiegészítése válogatott idegen szövetekkel és szervekkel a kompatibilitás már régen garantált, és végül a megszerzett szervek átadása a következő generációnak. Valószínűleg így nézhetett ki a kimérák műszaki-tudományos haladása. Hogy úgy mondjam, a bolygó állatvilágának kolosszális kirablása. Zoológiai civilizáció... Alekszej Szidorovics Nguyen Chong felé fordult, és kézlegyintéssel jelezte az előadás végét, ugyanazzal a mozdulattal leverve az asztalról az üres poharat. -Na, mi van? Meggyőző kérdezte vagy állította a kapitány ősz süntüskéin végigsimítva. -Nos, xenobiológus urak, van mivel ütni? Szerintem meglehetősen korrekt hipotézis válaszolt gyorsan, a kollégákkal váltott néhány suttogó mondat után a csapat főnökasszonya", a kifinomult szépségű Tosiko Jotszuja. Jó lenne a megerősítéséhez találni néhány átmeneti kimératípust. Jó lenne, bizony. Naila mélyet sóhajtott, s azonnal csend lett: mindenki megértette, hogy a lány egyáltalán nem az átmeneti típusok hiánya miatt sóhajtott. Egymást kergetve beszállt a folyosóról két élesen csivitelő hullámospapagáj. Egy világoskék és egy sárga. Néhány kör után leszálltak a csillárra, és egymáshoz simultak. A Közvetlen Kapcsolatfelvételi Csoport jelentése közölte a kapitány, Nguyen Chong. Eltelt néhány nap, és a közvetlenek" főnöke hívta Violát, hogy mutasson neki valami rendkívülit a Meleg Tavaknál. Miután kikönyörögtek Kunyicinnál egypár nap szabadságot, Viola és Naila elrepültek oda, ahol a Közvetlen Kapcsolatfelvétel csoportja már hatvankettedik napja dolgozott eredménytelenül. A gravijáró harmadik ülésén Ragnar Danielsen, Naila jó barátja ült, a szerencsés, akinek joga volt átkapcsolni a szkafander színét liláról narancssárgára: xenomikrobiológus létére dolgozhatott a közvetleneknél", mivel volt egypár publikációja szemantikából. A magas platóról, ahova végre felkapaszkodott a gravijáró, meseországnak tűntek a régi, széles kráterek, ezek az ultramarin színű vízzel telt tavak, amikből mindenfelé narancssárga pelyhek nőttek. Az érzékeny narancsszín esernyők" oldalra húzódtak a kocsitól, s szoros, azonnal sötétedő ökölnyi csomókba gomolyodtak. Korhadt növények sávján keresztül, amit sűrű hab fedett, a gravijáró érzéketlenül suhant tovább a tükörsima sötétkék vízfelületre, ami felett röptében enyhe V-alakú hullámzást húzott maga után. A jobb oldali fedélzetről látszott, amint egy helyen felforrt a víz, nagyméretű buborékokat eregetve, amelyek zengő kidurranásukkal egy forró gőzből álló oszlopot tápláltak. Közeledett egy sziget, ami leginkább rózsaszín és narancssárga tollakkal díszített kalaphoz hasonlított. Ezen a szigeten várakozott két, a környezetbe szkafandere színével meglepően jól beilleszkedő közvetlen". A gravijáró mint egy jóllakott teknős terült el a strandon az erdő feletti repüléseket Constandi megtiltotta. A fogadó xenopszichológusok egy ösvényen vezették őket, többször barátiasan megveregetve Danielsen vállát és kacsingatva a lányoknak. A törékeny és nedves szánj fák ijedősen visszahúzogatták nagyméretű, pelyhes leveleik szélét. Egyébként a xenobiológusok már régen megállapították róluk, hogy egyáltalán nem fák, hanem a földi polipokhoz sokban hasonló állatok. Az összes ismert kimérakolónia ilyen é;ó :erdő" közelében alakult ki, s a kimérák mindegyike naponta pár percet töltött rátapadva a levelekre vagy a szárra. (Kunyicin előadá-

59 - GALAKTIKA 17B 59 sa után a polipot", amely tápanyagokkal látta el a kimérákat, hivatalosan univerzális gazdaszervezet" névvel illették.) Ahogy mentek, a közelben talaj menti ködöt figyelhettek meg, aminek irányából egyre hangosabb sistergés és bugyogás hallatszott, mint egy hatalmas, főzelékkel teli üstből. Aztán a fehér ködben egyre jobban látszott néhány kergetőző árnyék, s végül láthatóvá vált a fehér gőzturbánnal fedett domb, amely az Óvoda" nevet viselte. A két lány megtorpant és elkapta egymás kezét, noha már harmadszor jártak itt. A dombról, amit kristályról kristályra épített fel a bugyogó gejzír, messzire nyúlt néhány piszkosfehér folyás, amely leginkább esőlyuggatta tavaszi hóra hasonlított. A kisebb és nagyobb lyukakból, amik körül nemritkán saját kis dombocska növekedett, hol ki-kibuggyant, hol pedig folyamatosan szálldogált felfele a gőz. A fő gejzír, nehéz és lusta, időnként teljesen elbújt, máskor pedig vonakodva kidugta göndörödő fejét. Es mindenfele, a dombon és a környékén is, a föld alatti áldással melengetve magukat, vonagló lepedőkként hevertek az univerzális kimérák. Méretüket tekintve nem voltak kisebbek, mint a földi óceánok ördögrájái, és minden bizonnyal a harcsához hasonlóan életük végéig növekedtek. Az óriások sötét hátán tucatjával heverésztek odasimulva, hártyáikkal csapkodva az apróbb családtagok: lepényhalméretűek, tenyérnyiek minél kisebbek, annál világosabb színűek. Az apróságok mindenfelől érkeztek, és elfoglalták helyeiket a hatalmas hátakon, mások pedig, miután eleget ültek, vidáman csapkodva a szárnyaikkal elhúztak... A forró ködben, őrjöngő kis lepedők forgószelében mozogtak a narancssárga szkafanderek. A közvetlenek" soron következő eredménytelen őrjárata. A legborzasztóbb az volt, hogy a csoportot egyszerűen figyelmen kívül hagyták. A kimérák nem féltek az emberektől, és nem is zavarták őket. Minden további nélkül a közelükbe engedtek bárkit, aztán minden sietség nélkül elmásztak vagy elrepültek. Pedig raktak már le számukra tekintélyes elméletek illusztrációiból ismert színes tárgyakat, vázlatokat és teszteket híres xenopszichológiai laboratóriumok több generációnyi munkájának gyümölcseit. Hangszórókból dolgozták" a kimérákat a speciális inforling" bugásaival és sípolásaival. Próbálkoztak komolyzenével is. Éjjel sem hagytak nekik nyugtot fényes felvillanások értelmet hordozó sorozataival. Próbáltak rádióhullámokat, gamma-sugárzást, ultra- és infrahangokat. A csoport főnöke, Spiridon Constandi kétségbeesésében már a Földről szóló holofilmek vetítését is kérte. A felajánlott tárgyakra a kimérák egyáltalán nem reagáltak, semmilyen hullámformától és sugárzástól nem zavartatták magukat, s a videokocka nem-anyagi természetét pillanatok alatt felfedezték, és utána már minden további nélkül röpködtek rajta keresztül, mintha ott sem volna. Egyébiránt a xenopszichológusok a kapcsolatfelvétel három alapmodelljét dolgozták ki: kölcsönös kompatibilitás és közlékenység esetére, az inkompatibilitás különböző fokai mellett, egészen a partner cselekedeteinek teljes meg nem értéséig (persze azzal a feltétellel, hogy az értelmes lényként azonosítás megtörténik), s a partner nyilvánvalóan ellenséges magatartása mellett. Itt azonban, a Kimérán, valami egészen váratlan látszott kibontakozni: a kapcsolatfelvétel elutasítása,- konok, passzív összeesküvés. Almosán motyogott magában a meleg gejzír, s az emberek már harmadik hónapja barangoltak az Óvodában", bele-belebotladozva a nedves szőrrel benőtt testvérekbe az értelemben. Naila rövid elbambulását kihasználva Ragnar hátulról odalopódzott, és ujjával erősen megbökte a hóna alatt, hogy a szkafanderen keresztül is érezze. A lány felvisított, és őszintén megijedve lendületből mellbe vágta apró öklével a barátját. A sisakrádióban Ragnar elégedett nevetését hamar elfedte Constandi hangja: O, a hidegvérű vikingek! Itt mókázik szenvedéseink ellenére. Spiridon közelebb jött, majd szertartásosan derékból meghajolt, szívére tett jobb kézzel: Örömmel üdvözlöm a szépséget és ifjúságot... Bátorkodhatok-e felajánlani egy csésze hozzáértés nélkül, ám tiszta szívvel főzött kávét? Violának soha nem tetszettek az ilyen férfiak forróak, vérbők s folyamatosan flörtölök. Es miért kell kiprovokálni a bókot, amikor mindenki nagyon jól tudja, hogy Constandi harminckét kávéfőzési módszert ismer, és hogy ebben a művészetben nincs a Perun fedélzetén versenytársa? Legrosszabb esetben felkínáljuk a kávéját a kiméráknak. Nem próbálkozott még vele? Azonnal lehorgasztotta a fejét és csendben rákanyarodott az erdőbe vezető ösvényre, amely a dombot a bázissal összekötötte. Viola, elszégyellve magát, hogy W>

60 meggondolás nélkül érzékenyen megbántotta a csoport vezetőjét, tettetett vidám hangon megkérdezte: Spiro, no, Spiro, meghalok a kíváncsiságtól: minek hívtatok minket? és karonfogta. Constandi azonnal felengedett: Jaaa, itt műsorra került egy színjáték ismeretlen befejezéssel. A planetológusok számításai szerint reggel maximális erősséggel ki fog törni a gejzír. Az ugyanis, tetszik tudni, rendszeresen feléled rövid időre: amikor először körberepültük a Kimérát, negyed kilométeres oszlopként magasodott, aztán tíz perc múlva lehervadt. Megnézzük, hogyan fog viselkedni holnap a tisztelt nagyérdemű... A bázis kupolája alatt amely a központiénak a kicsinyített mása volt örömmel ledobták magukról a felszerelést. Szorosan és családiasan üldögéltek. A sovány és kicsit csúnyácska Naila lenyalt, rövid frizurával keretezett széles arcát álmodozón a tenyerére támasztotta, könyökét pedig Ragnar széles térdére. Barátja jelenlétében Naila rendszeresen aggódó pillantásokat vetett a szépséges Violára, és igyekezett mindkettőjükkel a lehető legkedvesebb lenni. A hatalmas termetű Danielsen, bakancsait szélesen szétterpesztve, s élvezettel ízlelgetve antik csészéjéből a kávét, ezt mondta: A régi időkben a magyarok úgy tartották, hogy a jó kávé fekete, mint az ördög, forró, mint a pokol tüze, és édes, mint a csók... Minekutána megcsókolta Nailát. A fiatal xenopszichológusok elnevették magukat. Na, majd éjszaka nem fogsz tudni aludni egy ekkora adag után, és lesz neked ördög morogta Naila. Ragnar, lévén a természetesek" mozgalmának tagja, soha nem alkalmazott elektronikus altatást, és ezért egy pillanatra elgondolkozott. De aztán győzött a virtusa, és kért még egy csészével. Spiridon olajbarna szemét izgatottan csillogtatva elővett egy régi konyakosüveget. Ime, a Nap megfizethetetlen ajándéka kezdte, ajkaival megérintve a szakadozott címkét, amely kiméra barátaink előtt minden bizonnyal ismeretlen... Általában attól félek, hogy mindegyikük szánalmas pragmatikus, s a művésziességnek teljesen híján vannak. Mit nekik Hecuba? Van saját etikájuk mondott neki ellent Viola, vagyis erkölcsi világuk is van, és kultúrájuk is, amely minden bizonnyal tartalmazza az esztétikumot. Lehetséges válaszolta ünnepélyes hangon Spiridon, és tenyérrel felfele megemelte kezét, lehetséges, de mennyire idegen számunkra ez a kultúra! Még akkor is, ha valaha megtanulunk velük beszélni a pitagoraszi háromszögek és a periódusos rendszer nyelvén, ezer évek után sem lesz szükségük sem Shakespeare-re, sem Pheidiaszra. Constandi tenyere lefele fordult. Nem! Semmi sem rokonit minket, és nem is lesz soha semmi közös a hideg matematikán kívül... Furcsállom, hogy ilyen elgondolásokkal kapcsolatfelvétellel foglalkozik válaszolta Viola, összeszedve magát az esetleges csatához. (Most kéne ide Kunyicin, a gúnyolódó stílusával!) Spiridon azonban szívélyesen mosolyogva töltögette a Nap megfizethetetlen ajándékát" apró kristálypoharakba, és közben azt motyogta: Bizony-bizony, magam is csodálkozom, kedves Viola Vahtangovna... Talán szeretek optimisták körében forogni. Valahogy fiatalodik az ember az ilyen gyúlékony társaságban... Egyébként észrevette, hogy ez itt az ön földije: Varcihi? Naila váratlanul felállt, bement a zsilipbe és átöltözött. Aztán hirtelen csapódott a külső zsilipfedő. Szokott vele ilyen történni közölte Ragnar, s élvezettel, két ujjával szájához emelte a pohárkát, miközben könyöke a válla szintjére emelkedett. Viola dühösen ránézett, és ő is kiment; Constandi Viola háta irányába közölte, hogy a lányok hosszú távolléte tragikus lesz számára. Tüzes esőként hullott alá, majd azonnal ki is aludt a villámgyors naplemente. A bíborszínű félhomályban egy emberi alak guggolt csillogó buborékkal a fején, vele szemben pedig, mint a partot mosó hullámverés, felrojtosodott és lecsillapodott egy... Violát mintha jég érintette volna a lapockája között, amikor meghallotta a sisakrádióban Naila hangját: Te meg miért hallgatsz? Tudom én, milyen kis okos vagy, és hogy mindent pontosan értesz, és persze azt is, hogy most hallasz engem. Ugye? Akkor minek kínozol mindannyiunkat? Mert Korin megölte a nővéreidet vagy a fivéreidet? Véletlen volt. Mert azt hitte, hogy megtámadtátok. Lehet, hogy ti azonnal felismeritek az értelmes lényt, de mi sajnos nem... Akarod, hogy mindannyian bocsánatot kérjünk? Ki nálatok a főnök? A kimérán csillogott egy összetett szem. Két hullám ritmikusan vonult a hártyákon a fejtől a farokig, tu-

61 datva a hatalmas testtel a felszállási készenlétet. Meghallva Viola közeledését Naila szipogott egy párat, és lassan felegyenesedett. Hogyan foglalkozhatnak mindenféle badarsággal, amikor... amikor... Ha lelki gondjaid vannak, próbáld meg elterelni róluk a figyelmedet! Hiszen annyira egyszerű! Es végül is Spiridon klassz pasi és elsőrangú tudós, csak szereti a bombasztikus frázisokat. Menjünk, menjünk... Tudod, hugi, olyan figyelmesen nézett rám és hallgatott, talán átadja az övéinek? Vállon fogva a barátnőjét, Viola a bázis felé vezette őt, de az emelkedőnél mindketten hátrafordultak. A nagy kiméra, Naila beszélgetőpartnere" már nem volt a helyén hangtalanul felszállt, és eltűnt a sötétben. Reggel Viola kiugrott az ágyból és felsikított ijedtében, akkora robajjal és süvöltéssel tört ki a gejzír. A számítások bejöttek: a fél eget szivárvánnyal s a bázis kupoláját vízpermettel borítva, ott tornyosodott az erdő fölött a hatalmas fehér oszlop. A szél messzire szétterítette a gőzfüggönyt, mint egy lobogót a zászlórúdról. A kimérák egy csoportja őrült forgószélként keringett. A fülkékből, amik a peremen helyezkedtek el, álmos közvetlenek" szállingóztak ki a szalonba alsóingben és fürdőnadrágban. Csak Spiridon érkezett ragyogó hófehér ingben, frissen borotválkozva és tökéletesre fésült választékkal, mint aki már rég felkelt, és azóta készülődött az ünnepségre. Bejött, elegáns gesztussal a szeméhez emelte a távcsövet, és hangosan kiáltott valamit görögül. Az erdő már ott sem volt. A polipok" lehervadtak, pillanatok alatt összegömbölyödve a forró zuhany alatt,- összecsomagolták elefántfül-szerű leveleiket, slagként összetekerték a szárukat és reszkető gombolyagként hevertek szanaszéjjel az egész szigeten, amely hirtelen szélétől széléig beláthatóvá vált. Aztán hörögve és fuldokolva leereszkedett a forrongó oszlop, eltűnt a szivárvány, és újra olyan volt a gejzír, mint egy bugyogó fejeskáposzta a vizes, csillogó domb tetején. Ekkor a tisztára mosott magasságból, felhajtva szárny-hártyáit zuhanórepülésben ereszkedett le egy kis kiméra, majd újra felszállt egy bordó csomót tartva a hasa alatti tapogatókkal. Potyogtak. Egy csapat gyerek" összeszedte a gombolyagokat, amikké a fák váltak, és ezekkel, mint bordó almákkal és sárga narancsokkal, spirálalakban szálldostak. Ezután, mintha egy emberek számára nem érzékelhető jelet kaptak volna, a teljes kimératömeg a tó felé indult, elhagyva a szigetet. Elsőnek Viola kezdett cselekedni. Karon fogta Nailát, és a zsiliphez ráncigálta. Egymásnak segítve gyorsan összenövesztették a varratokat, befűzték a csatokat. A szalonban magából kikelve üvöltött Constandi: Mindenki a kocsikba! Joggal tartva a tülekedéstől, a lányok kiugrottak a zsilipből. Odakint sűrű, mellkasig érő talaj menti köd volt. Ebből keltek ki, egyenként kigombolyítva ormányaikat a szemmel láthatóan megritkult polipok". A maradó kimérák nem repültek. Csak a lábak elől ugrott félre néhány láthatatlan óriás, léghullámmal fodrozva a ködöt. Félúton a gravijáróhoz Ragnar beérte a lányokat. Viola helyből legerősebb fokozatban indította a járművet. Tudta, hogy Spiridon emberei erre nem képesek, és ez gyerekes örömmel töltötte el. Egyre zsugorodott a sziget egy szappanhabpaca a sötétkék tükrön. A köves káosz közepette jött szembe néhány tavacska, amiken pókként szaladt a nap. A csapat sötét vonulata kanyarodot, s Viola hirtelen irányt váltott. A nap ívet leírva a hátuk mögé iramodott. Bal oldalon visszavert fény villant a központi bázisról, s a kopár röghegységben elveszett a láthatáron a Perun piros-fehér sakktáblás kupolája. Dt>

62 62 GALAKTIKA 176 Összezavarva a gondolatokat zakatolt a sisakrádióban Constandi előírásos szövege:...a váratlan tömeges migrációt, magukhoz véve a polipok" spóráit. A régi helyen kizárólag jelentős korral járó méreteket elért kimérák maradtak, valamint repülésre képtelen fiatal utódok. Az irány délkeleti, a sebesség körülbelül ezer kilométer óránként. A megfigyelést Mgeladze pilóta vezeti, a gravijáró személyzete: Sekirova és Danielsen. Küldök további két gravijárót. Pilótáik... Erre válaszul pedig Nguyen Chong kapitány fejhangján: Igen-igen. Követtük a láthatárig a telelokátorral. Legyenek óvatosak, ne okozzanak felfordulást és ne keveredjenek bele semmibe! Ne keveredjenek bele semmibe!" No hiszen! nevetett Viola. Az élet megállíthatatlanul dagad az értelem élesztőjén, porrá zúzva a legszörnyűbb akadályokat; elárasztja a bolygókat, lefolyik róluk, és már a mérhetetlen, halálos távolságokba szállnak törékeny cseppjei annak a megállíthatatlan áradatnak az előhírnökei, amelyben előbb vagy utóbb elmerülnek a galaktikák... Az élet ereje hajtja a kimérákat egy rövid nap alatt félkontinensnyi távolságokba a szülőerdejük spóráival. Es ugyanez az erő, amely azonos az egész világmindenségben, hajította ezernyi fényévekre az óvatos Nguyen Chongot, aki már biztosan nem fog nagyapái és dédapái mellett nyugodni a buddhista temetőben. Ugyanez a félelmetes és legyőzhetetlen erő csinált kitűnő dolgozót a megfontolatlan Nailából, és ültette újra hajóra a háromszor elevenen megégett Kunyicint. Ne keveredjenek bele semmibe! Violának hirtelen eszébe jutott Alekszej Szidorovics, és szárnyaló lelke egyik zugában gyengédség mozdult. A régi, lepusztult hegyláncok körül parázsként égtek az esernyők" sikságai. S mintha tintát öntene rájuk, bíborszínű falként mászott rajtuk a terminátor vonala. Naila, belefáradva a feszült figyelésbe, lehunyta a szemét, és kicsit morgolódott, hogy nem lehet levenni a sisakot, s elhelyezkedni úgy, ahogy szeret: macskamód összegömbölyödve Ragnar mellett. A xenomikrobiológusnak viszont minden kényelmetlenség lényegtelen volt, még rózsaszín orcái sem sápadtak el, s úgy csodálkozott rá, csettintgetve nyelvével: Nem semmik a lepények, hogy ekkora tempóban repesztenek! Nem, öcsikém, az ő hártyáikon így nem lehet repülni itt valami más van, még az is lehet, hogy antigravitáció... Es hirtelen oroszul kezdett Puskint szavalni: Raj raj után száll sok ördög Határtalan magasra, Panaszosan sír és dörmög A szivemet szaggatva Egyébiránt, bármi is volt, ami a kimérákat a levegőben tartotta, a sötétben nem működött, s a levélszerű testek sűrűn hullottak a széles folyóra. A fortyogó láp mögött kráterek füstölögtek. Valószínűleg a költözőknek pont ilyen területre volt szükségük, amely hasonlított a szülőföldre: talán a vulkánok vagy a gejzírek tevékenysége elengedhetetlen feltétele a polipok" spórává változásának... A fáradtság nem maradt következmények nélkül Violának nem sikerült tisztán landolnia a gravijáróval. Féloldalasan szállt le egy zátonyra, mélyen felszántva a jármű lelógó oldalával a vizet. A kiterült kimérák csendben mászkáltak a köves lejtőn, hártyáikat vonszolva, amelyek felvették a kövek formáját. A part felett, mint tej a vízben, lustán gomolyogva és szétterülve terjengett a gőz. Ragnar hátrahajtotta a kocsi kupoláját, kimászott, és csinált egy pár leguggolás-felállást. Egészen közel kikelt egy messziről hozott spóra: a felrepedt, ráncos héj úgy nézett ki, mint egy száj fülig érő vigyorral, ami gúnyosan kiöltötte a nyelvét. Egy ökölbe szorított hőmérő higanyának sebességével, egyre nagyobb recsegéssel és ropogással kinőtt az erdő". Nailát dühítette, hogy Ragnar nyugisan tornázik, mint reggelenként otthon, a Trondheim környéki villája előtt, és kiabálni kezdett, kezével végigmutatva a part vonalán: Nézz már körül! Nézd meg, milyen ügyesek! Erted? Ezek gyerekek, fiatalok, akik új országban rendezkednek be! Nézem, nézem válaszolta kissé szégyenkezve Ragnar, és abbahagyta a gyakorlatokat....és felnőnek a sápadt, puha utódok a szigeten, a Meleg Tavak között, és elmesélik nekik az öregek, hogy az új nemzedék kötelessége szűz földeken új otthont építeni. Es újra kitör a nagy gejzír, és a Kiméra vulkánkitöréseken edződött flórája" szoros csomókba gömbölyödik. Akkor a fiatalok felkapják a spórákat, és elvetik őket... Vajon mi nem ugyanezzel vagyunk elfoglalva? Salán elmúlik néhány évszázad, és

63 * GALAKTIKA kialakul egy új, most még elképzelhetetlen egysége az úttörőknek embereknek és kiméráknak. Viola a parton sétált, óvatosan kerülgetve a mászkáló utódokat. Az erdő" már elérte normális magasságát, és teljesen sötét volt a belsejében, ahol csak a kis kimérák apró, kékes Fényei világítottak, amelyek a felnőtteknél fény szórószerű re erősödtek. Ekképpen, saját fényüknél építkeztek a költözők. Viola látta a karószerű, vastag gyökerek" alól kimászó, a folyó vizébe csobbanó, fecske sebességével úszó árnyakat... Hátrébb Naila és Ragnar társalgott. A helyzet ünnepélyessége még a vastagbőrű norvégot sem hagyta érintetlenül, aki most színházi suttogással beszélt. Ocsikéim lelkendezett Naila, csak nem repült velük egy nagy? Mint egy tanító, ugye? Es miért nem vettük észre? A szárak között egy hatalmas kiméra kettős oldalfényének holdudvara fénylett. Ott feküdt, beborítva egy egész tisztást, kövér és vonagló, mint valami nagy nyelv, és a hátán máris elhelyezkedett legalább tíz kicsi... Viola egészen biztosan tudta, hogy felnőtt kiméra a csapatban nem repült. Meg egyébként sem volt a Meleg Tavaknál ilyen méretű és kinézetű: kerek, mint egy palacsinta, vastag, repülésre alkalmatlan oldalakkal, fehéres, márványszerű foltokkal a bőrén... Ime az átmeneti formátok, méghozzá élő valójában recsegte borúsan Kunyicin hangja, amihez Tosiko Jotszuja dallamos hangján helyeselt: Igen, valószínűleg rokoni zsákutca-ág, hasonlóan a mi gorilláinkhoz... Vagy talán egy teljesen másik faj? Vagyis az erdő" fölött már köröztek a telelokátoros gravijárók. De azok, akik ott, a képernyők előtt ültek, nyilvánvalóan nem értették azt, ami a hirtelen megvilágosodás nyilvánvalóságával leesett Violának. Ragnar a köréje fonódott Nailával szintén nem értettek semmit,- még akkor sem, amikor elrugaszkodott az óriás hátáról az egyik kicsi, de nem szállt fel valami kőkeményen tartotta, miközben különböző fényekkel világított, és vergődött, mint egy lepke a kézben... A többiek is vergődni kezdtek, próbálva elszakadni, de nem tudtak, majd mind elernyedtek, laposak lettek, és mindenki szeme láttára elfehéredtek. Es akkor, az erőtlen, partra vetett medúzákhoz hasonló kicsiket nézve Viola hirtelen megérezte, hogy halottak. Halottak a fiatal úttörők, a fáradt fiatalok, akik örömmel gyülekeztek az öreg" hátán az otthon és kényelem ismerős jelzéseinek bedőlve... Szegény kicsik! A gonoszság sokarcú és váratlan, főleg az új, ismeretlen ösvényeken. Szemmel láthatólag ugyanazokat a következtetéseket, mint Viola, levonta a rozsdás vason kaparó késként recsegő Kunyicin is: Te rohadék! Néhány újabb kis teremtés szállt a hívogató hátra. De Violának elég volt Alekszej Szidorovics ordítása,- pontosan tudta, mit tenne az a Te rohadék!" felkiáltás után, ha itt lenne, mellette. Mit tenne, akár azt is kockáztatva, hogy újra megég elevenen. Es Viola habozás nélkül kitépte a leplombált pisztolytáskából a paralizátort, amit minden olyan útra előírtak, ahol előfordulhat értelmes, ám ismeretlen élet. Ebben a pillanatban köpött az elektromosságra, a gamma-sugárzásra, az ultrahangra, mágneses mezőre, és még ki tudja mire, amit ez a rohadék esetleg kibocsájtani képes. Ne bántsd! Mindannyiunkat elpusztítasz! kiabálta közvetlenül a dobhártyájába Ragnar, fájdal másán elkapva a vállánál fogva. Naila váratlan erővel félrelökte egy közeli fatörzsre. Viola az ajkába harapva lőtt. A lény felemelte, majd visszaeresztette az elülső szélét. Hatalmas hullám vonult végig a testén, amiről ijedten felszálltak a kicsik, elszakadva a hirtelen meggyengült tapadókorongokról. A több tonnás táncoló gomba vagy szárazföldi medúza előtt állva, amely hol kimutatta, hol eltakarta a hasa alatt vonagló szörnyű tapogatókat, Viola addig lőtt, amíg a lény el nem vesztette a mozgási képességét, és agya ki nem kapcsolt. Akkor pedig, meggyőződve a győzelméről, megkönnyebbülve eleredt a könnye. Naila megpróbálta megsimogatni, de ellökte a kezét. Teljes erőből zokogott, nem törődve vele, hogy hallja a Perun egész legénysége, a legyőzött félelem és a sikertelen kapcsolatfelvétel miatti elkeseredettség hatására. Gyerekkora óta nem sírta így ki magát. Megint megérintette valami a gallérját... Hirtelen, dühösen megfordult. Körülötte furcsán, szinte meglepetésükben hajladoztak a polipok". Fentről fényszórók világították meg a tisztást az emberekkel és a paralizált ragadozóval, Viola vállán pedig, folyamatosan mozgatva hártyáit és sűrűn lélegezve bársonyos hátával ott lapult egy univerzális kiméra. Nagy Dániel fordítása

64 World of Warcraft AVlVENDI UNIVERSALGAMES pénzügyi jelentéseit igazán emberpróbáló feladat átnyálazni, hiszen e dokumentumok nem kevesebb, mint 51 oldalnyi, többségében kívülállók számára érdektelen adathalmazt tartalmaznak. Akik mégis veszik a fáradtságot, érdekes dolgokra bukkanhatnak, jelen esetben a kitartás jutalma a World of Warcraft tervezett megjelenési dátumainak ismerete. A készítők szándékai szerint ugyanis az utolsó simítások elvégzése után eme remeknek ígérkező MMORPG az Egyesült Államok területén már novemberben, míg az öreg kontinensen három-négy hónappal később, 2005 elején lesz megvásárolható. Ne feledjük azonban, hogy ezek az adatok csupán a mostanság népszerű kifejezéssel élve tájékoztató jellegűek". ""í Csak remélni tudjuk, hogy az orkok és emberek világába tett kalandozásunk kezdete nem csúszik tovább. HALF-LIFG 2 CSAK DVD-n NÉHÁNY ÉWEL EZELŐTT csendes beletörődéssel fogadtunk volna egy ilyesfajta hírt, most azonban megkönnyebbült sóhaj hagyja el ajkunkat. A Half-Life 2 ugyanis a nagy kacsaúsztató másik felével ellentétben Európában nagy valószínűség szerint, Angliában viszont biztosan csak DVD-n lesz megvásárolható, mely természetesen azt is jelenti, hogy megmenekültünk nem kevesebb, mint 6 darab CD-től. (Legutolsó információnk szerint még novemberben boltokba kerülhet. Az amerikai GameStar magazin már tesztelte is a játékot, ami újabb bizonyíték arra, hogy teljesen elkészült. Mivel a HL2 motorját több fejlesztő cég is licenszelte, ha nem igyekeznek a piacra dobással, extrém esetben előfordulhat az is, hogy egy klónnal hamarabb játszhatunk, mint az eredeti játékkal... a szerk.) TWILIGHT WRR HFTER THE FRLL 1ÁLAN NINCS IS NÉPSZERŰBB MŰFAJ a kizárólag interneten keresztül játszható szerepjátékoknál. Az okok egyértelműek, hiszen a fejlesztők szempontjábói egy ilyesfajta produktum aranytojást tojó tyúkként is funkcionál, a játékosok pedig egy csekélyke összeg havi rendszerességgel történő befizetése ellenében fantasztikus közösségi élménnyel lehetnek gazdagabbak. Nem lesz ez másképp a Smiling Gator Productions új játékával sem, melynek vizuális gyönyöreit a Half-Life 2 motorja kelti majd életre. Ezen engine-licencelési döntéssel a Smiling Gator lett a harmadik cég, mely az idei év egyik legígéretesebb játékának lelkét vásárolta meg, hiszen nem is olyan rég a Vampire: The Masquerade Bioodlines fejlesztői és az Arkane Stúdiós szakemberei is e mellett tették le voksukat. A T.vilight War egyik legszokatlanabb újítása a harcrendszer, melyben a kalandozással ellentétben first-person nézetből vívhatjuk meg csatáinkat őshonos kreatúrákkal, vagy rosszabb esetben unatkozó játékostársainkkal.

65 A múlt A Homeworld és az Impossible Creatures után a Relic nagy fába vágta a fejszéjét, olyan vállalkozásba fogott, mely ez idáig senkinek sem sikerült. A Warhammer világát már több fejlesztőcsapat is megpróbálta számítógépre vinni, de ezek a kísérletek rendre kudarcba ijw J0& fulladtak. A fantasy és ÉBj # a sci-fi ötvözetén ala- ^ C, jx H < ffe puló világ óriasirajo^^^ IV^^Br ISS " gótábort tudhat magáénak i ^ r a táblás játékok piacán, de a 7 W l számítógépes játékosok eddig 'ÉaL LT. nem haraptak rá. A májusi E3 í '.; ^ óta azonban minden megváltozott, " ott láthatta ugyanis először a nagykőzönség működés közben a Dawn of t Wart. A bemutató mindenkit lenyügözött, a média az egekig magasz- í ^ Marine-ok állnak, ezek a vallási fanatizmustól hajtott elitkatonák alkotják az emberi faj hadseregének a gerincét. Rendkívül fegyelmezettek, gondolkodás nélkül végrehajtják a kapott parancsot. A primitív orkok egészen más felfogásban küzdenek, ők nagy tömegben érzik elemükben magu- ^ iíl l< at - Elég azonban ber. ty^sz^r vetni néhány keményebb egységét ellenük, s máris páv* nikba esve menekülnek. A harmat i dik csoport a titokzatos idegen faj, az ^ e'daroké. Ok a technológiájuk segítr ' sé^é^^eszik ^ a többiekkeí. A rosszfiúkat a Chaos Marineok képviselik ebben a játékban, az ő soraikban olyan ex-space Marine-okat H ' találunk, akik a Káosz erőinek befoi^^íjirfr lyása alá kerültek, és korábbi H^^tj^K 3 társaik ellen fordultak. V \ talta. Az őszi megjelenést mindenki tűkön ülve várta, az időközben megjelent demo csak olaj volt^.^re. A jelen Az eredeti táblás játékrendszer bonyolult szabályait a Relic kitűnő érzékkel hajította a kukába, csak azokat a részeket hagyták meg, melyek a szélesebb tömegek számára is érthetőek és fogyaszthatók. A játékban négy, egymástól teljesen eltérő faj található, igazi csemege mindegyik. A középpontban a Space Az egyjátékos hadjárat végigjátszása után szomorúan kellett megállapítanom, hogy a 11 küide-.. tésből álló egyetlen hadjáratban csak a Space Marine-ok oldalárksásilhatunk be az öldöklésbe.^; Alig műteni* hinni aszem^níiek, amikor ^Jj *"óra"j'stésdő után hlttele^ véget ért a hadjárat, ráadásul a befejezés előrevetítette a kiegészítő lemezek szükségességét. Tény és való, hogy a Warcraft III két évvel ezelőtt elkényeztetett minket hatalmas

66 66 GFLLTTTIITT 176 hadjáratával, jó lett volna most is valami hasonló élményt kapni. A kurta hadjáratban csalódott játékosokat egyedül a többjátékos rész kárpótolhatja, mely zseniálisra sikeredett. Itt már mind a négy fajt letesztelhetjük, akár interneten, akár helyi hálózaton keresztül. A WarhajgjTier 40K játékmenet tekintetében nem igazán tér el napjaink modern RTS-eitől. A fejlesztők a végletekig leegyszerűsítették a menedzsment részt, inkább az akcióra koncentráltak. Az egységtoborzáshoz, fejlesztéshez és építkezéshez mindössze két erőforrás szükséges, ezeket a térképen elhelyezett stratégiai pontok elfoglalásávjk-jjlgtve energiatermelő épületek felhúzásával gvűjthdijük össze. A fontosabb újítás.ok-között kell piegemlítenünk a* morált és a terepen található bombafölcsérek fedezékeit. A morál nagyon fontos jeljgmző, csata közben gyakran veszítik el harci kedvüket az egységeink. Ez azonban nem jelenti azt, hogy cserbenhagynának, tovább harcolnak, de a harci értékük alaposan leromlik. A morál lerombolásához nagymértékben hozzájárulnak a különleges fegyverek, főként a mesterlövész puska és a lángszóró alkalmas a harci kedv lelohasztására. A fedezékek használata nem lett túlbonyolítva, ez az egyszerűsítés nagymértékben hozzá is járult az alkalmazhatóságához. Mindössze annyi a feladatunk, hogy elküldjük a csapatunkat az egyik bombatölcsérbe, az ott kapott védelemmel már nagyobb túlerőt is képesek feltartóztatni. Nagyon hasznos újítás még az osztagaink továbbfejlesztése is. Alapból mindössze négy gépfegyveres űrgárdista tartozik az osztaghoz. Menet közben aztán feltornászhatjuk ezt a létszámot kilencre, rendelhetünk melléjük parancsnokot vagy gyógyítót, felszerelhetjük őket gépágyúval, lángszóróval, plazmaágyúval vagy akár rakétave- / f e _ - V

67 tővel is. A kilenc katona közül négynél lehet megváltoztatni a fegyverzetet, ebben teljesen szabad kezet kapunk. Amennyiben úgy gondoljuk, hogy az ellenség harci gépekkel fog támadni, akkor érdemes négy rakétavetővel megerősíteni a csapatot, de ha arra számítunk, hogy temérdek ork gyalogossal kell felvennünk a küzdelmet, akkor inkább a lángszórókat érdemes használni. Grafika és zene terén sem kell szégyenkeznie a Warhammernek. A játékmotor az Impossible Creatures engine-jére épít, persze alaposan feljavítva azt. A grafikusok nagyon szép munkát végeztek, igényesen kidolgozták még a legapróbb részleteket is. A különdíjat azonban vitathatatlanul az animátorok érdemlik meg, még nem találkoztam olyan valós idejű stratégia játékkai, mely ilyen magas színvonalon animálta volna meg a játékban szereplő karaktereket és harci járműveket. Szegélyes kedvencem az orkok őrtornyában szolgálatot teljesítő nagyorrú, nagy füjú7?leapró termetú~orfc^ki köitelességtudóan pásztázza gépágyúja mögül a térepftt de aztán elunja magát, és elbébiskol. Néhány másodperc után azonban felriad, majd kapkocjya forgatja ideoda a fegyvert félelmében. A brutális -világhoz hozzátartozik a vér és az erőszak is, a Relicnek mindkét elemet sikerült úgy ábrázolnia, hogy az ne keltsen viszolygást a játékosból. A zenéről elég, ha csak annyit mondok, hogy korunk egyik legtermékenyebb és legsikeresebb zeneszerzője, Jeremy Soule (Morrowind, Icewind Dale, Neverwinter Nights...) komponálta. A bevezető animáció lélegzetelállítóan izgalmas és hangulatos, kár, hogy csak ez az egy szerepel a játékban. A hangok terén már nem ennyire rózsás a helyzet, az erős akcentussal karattyoló orkoktól eltekintve meglehetősen jellegtelen szinkronhangokkal találkozunk. A játékmenet az első néhány küldetésben lebilincselően gyors és izga rnas,_azí:án ahog/líaladunk előre a történetben, rá' kell döbbennünk, hogy minden pályán ugyanazt a stratégiát kell követnünk. Mindösszejg-,eJső néhány perc húzós, abban a pillanatban, amikor három-négy űrgárdista osztag vigyázza a bázisunkat már nyert ügyünk van. Mindössze annyit kell tennünk, hogy fejlesszük maximumra az egységeinket és nyomuljunk előre az ellenség bázisa felé. Felejtsük el az óvatos taktikázást, felejtsük el az átgondolt stratégiákat! Ez nem az a játék, itt menni kell előre és darabokra tépni azt, aki az utunkba áll. A jövő Bevallom őszintén, kicsit csalódtam a Dawn of Warban, az előzetesek és a demo alapján többet vártam tőle. Gyanítom, hogy a kiadó üzletpolitikájában jelentős szerepet játszanak a majdani küldetéslemezek, de ez egyáltalán nem vigasztal. A Warcraft III már két éve meg- gm mutatta, hogy milyennek kell len- A M Ék I ni egy igazán jó stratégia játéknak. 11 M/ Kár, hogy ebben az egyben nem JK I /_ próbálja meg lemásolni őket a kon- ^ J I ll\ kurencia. ^r / w Mocsy HJ

68 EBéííIHbB Rémházasság jókora hozománnyal, de sovány lagzival NEM TUDOM, HOGY ILLIK-E számtalan újdonsült Alién és Predator rajongót elkedvetlenítenem (szándékosan nem írtam halált" és ragadozót", mivel a VHS-korszakban megalapozott rajongásom sokkal inkább az eredeti angol elnevezéseket rögzítette bennem, mintsem a magyar műfordítások egyik elrettentő példájaként bemutatható halálosan" rossz elnevezéseket). Ugyanis az univerzum legrémesebb lényeinek egy ringbe eresztése kapcsán számtalan olyan mendemonda kering a rajongói körökben, miszerint az Alién (Nyolcadik utas: a Halál) című filmben először felbukkant visszataszító, élő emberbe petéző rémségek már kezdettől fogva egy képzelt világba tartoztak a Predator filmekben később megjelent gladiátorszerű (ámbátor kissé jellemhibás hiszen milyen harcos az, aki a gyengébbeket is élvezettel gyilkolgatja?), sáskapofájú humanoid harcosokkal. Márpedig ez badarság, hiszen az Alién alkotóinak még meg sem fordult a fejükben (és később sem az ő ötletük volt) a Predator csillagközi harcosainak és a banánfejű rémek mondakörének az összekötése. A korai össze-

69 GFILFIKTO boronálás első halvány momentuma a Predator második részének a végén található ugyan, amikor a megtépázott főhős a föld alá rejtett űrhajó szentélyében a trófeák között mintegy mellékesen megpillantja a Nyolcadik utas: a Halálból megismert remségek egyikének koponyáját, de ez akkoriban még nem volt több, mint a film alkotóinak zseniális ötlete, és egyben őszinte tisztelgés a nagy sikert elért Alién című klasszikus előtt. A két rémcsalád egy történetbe ágyazása sokkal inkább a jóval később piacra dobott könyvek, képregények, videó- és számítógépes játékok érdeme, s bármennyire csábító a hátborzongató gondolat, miszerint eleve egy nagy történet az egész, sajnos mégsem az. Utólag igen nehéz összefésülni két teljesen eltérő világot ez kizárólag Asimov mesternek sikerülhetett, aki olyan varázslatosan fonta egybe robotos történeteinek és alapítványos regényeinek univerzumát, hogy igen nehéz ellentmondást, hibát találni bennük, és bizony ez meglátszik az Alién vs. Predator sztorik furcsa házasságán. Az első (mert valljuk be, biztosak vagyunk benne, hogy lesz még több is) Alién vs. Predator film ehhez nem tud vagy nem mer túl sokat hozzátenni, szinte már fájó, hogy a rendező mennyire nem \ vflbéwm." " '- * % \\ I \ j f 1 I n, II f i j m 5 ' te l : ' / * aknázta ki a történetben rejlő lehetőségeket. De talán jobb is így. A felszínes karcolgatás legalább nem rombolja le otrombán a savas rémek és a kegyetlen kozmikus gladiátorok nagy nehezen összehozott világának amúgy is ingatag alapjait, hanem távolságtartón inkább az akcióra, a két rémes faj egymás elleni küzdelmére, a trancsírozásra összpontosít. Ezért egyrészt szomorú vagyok, hiszen a film megjelenése előtt profin adagolt sajtóanyagok azt sugallták, hogy egy vérbeli Alién vs. Predator rajongót tisztelhetünk a rendezőben, akitől azért azt reméltem, hogy kissé mélyebben beletúr majd a két faj között feszülő ellentétekbe, és az egész történet jobban kötődik majd a korábbi filmek eseményláncolatához. Másrészt tisztelem is a rendej f i " 1

70 zőt, mert úgy látom, hogy megérezte a rajongók érzékenységét, és inkább nem piszkált bele olyan dolgokba, amelyekből csak rosszul jöhetett volna ki. Ez is egy szempont. A végeredmény azonban ennek köszönhetően meg sem közelíti az Alién vs. Predator könyvek, képregények és a korábbi Alién filmek olykor meglepően gazdag, túlzás nélkül akár elgondolkodtatónak is nevezhető történeteit. A látvánnyal és a vizuális stílusjegyekkel semmi gond még Giger mester is elégedett lehet azzal, ahogy a legújabb filmben váladékoznak borzalmas agyszüleményei, de a sztoriban rejlő po- tenciál messze nincs kihasználva dramaturgiai síkon. Igazán kár érte. Ennek ellenére a könyvek és képregények ismerői nem fognak csalódni, hiszen egy rendkívül látványos mozgó illusztrációt tehetnek eddigi gyűjteményükhöz, akik meg első körben tévednek be a rémpofák univerzumába, talán kapnak egy kis késztetést, hogy megnézzék a klasszikus elődöket is. Milyen szerencse, hogy az Alién sorozat (második) díszdobozos kiadása nemrég került a boltokba, és a Predator filmek is elérhetők az üzletekben, tékákban, igaz, messze nem olyan igényes kiadásokban, mint az Alién mondakör darabjai. A magyar könyveket már keményebb dió beszerezni, hiszen csak használtan lehet a régebbiekhez hozzájutni, a képregények esetében meg marad a külföldi beszerzés (vagy a webes források), de azért egy vérbeli Alién vs. Predator rajongó be tudja gyűjteni a betevőt. A filmet viszont nem hiszem, hogy többször megnézné moziban inkább megvárja a DVD-video -"^Éa kiadást, hátha ott kap még valami ütőset mellé.

71

72 - Gif th it nafnl A danskar szavak szinte ugattak az autórádióból, túlvisítva a motor és a kerekek zúgását. Igazolja magát!" laszón Philippou felnézett az égre a buboréktetőn át. Kék csíkot látott két bozontos ^^ zöld fal között,- fenyőerdő övezte az utat. A napsugarak visszaverődtek a fenti gyilkoló gépről, amely üvöltve ereszkedett, majd tett még egy kört fölötte. Hűvös izzadságcseppek indultak el a hóna alól lefelé, egészen a bordákig. Nem esem pánikba, gondolta agya egy szögletében. Isten talán megsegít. Valójában jól begyakorolt rutint hívott segítségül, a pszichoszomatikát. Irá- Poul Anderson Runoif Einarsson vagyok, Ottar Thorkeisson, Norland kormányzójának osztagából. Üldözök valakit, aki bajt hozott saját fejére. Közölje a nevét! Runoif, gondolta laszón. Emlékszem rád, komor és szálfatermetű, ami tyrker elődökre vall, míg kék szemed inkább az ősrégi Thuléból származhat. Az a fele azonban, amely csendben figyelt, így szólt: Nem, itt egy kicsit megkevertem a történelmeket. Nálunk erüthraiak az autochtonok, a te európai őse- f- id országa Danarik. Xipec a nevem, kereskedő vagyok Meyacóból mondta. Egy- *. általán nem lassí- B---3S6 tott határ csak néhány stadionnyira volt, így vadul vezetett egész éjszaka, amióta elmenekült a kormányzó kastélyából. Kevés esélye volt, hogy olyan messzire jusson, de minden kerékfordulat közelebb vitte céljához. Ilyen sebességnél az erdő elmosódott mellette. 1}- M> j enn > ha...? A fantasztikus irodalom egyik legősibb kérdése ez. Elképzel, világokba repít minket, melyek olykor, meglepő módon, itt vannak körü&z w " tünk < Csak az a ha", az választja el tőlünk őket. Poul Andersonnál ez a Jha egy olyan Amerikába kalauzol el minket, amelynek urai az egykori vikingek és kalandozó magyarok leszármazottai. Hát, lássuk, mi lenne, ha...? - nyítsd a tüneteket, lélegezz mélyeket, lassítsd a pulzusod, és a halálfélelem kezelhető szintre csökken. Fiatal volt, épp ezért sok veszítenivalója akadt. Am az eutópiai filozófusok mindent megtanítottak a rájuk bízott gyermekeknek. Férfi leszel, mondták neki, s az emberiség nagy vívmánya, hogy nem az ösztöneink és reflexeink vezérelnek bennünket; szabadok vagyunk, mert uralkodni tudunk önmagunkon. Senki nem nézné átlagos norlandi polgárnak, vagy békétlennek", ahogy a helyiek mondják. Ha más nem is tűnt volna fel, hellén akcentusa túl erős volt. Ha csak néhány percig is, de talán félrevezetheti a fenti pilótát, hogy az elhiggye, e történelem más tartományából érkezett. Megtévesztésként elváltoztatta a hangját, a szükséges arroganciát színlelve. Ki maga? Mit akar? Ez esetben sajnálom, hogy feltartóztattam pattogott Runoif hangja. Kérem, hívja a kormányzót, ő majd elküldi az önnek járó aranyat, amiért megsértettem a jogait. Mégis, arra kell kérnem, álljon meg és szálljon ki az autóból, hogy az arcára irányíthassam a távollátót! Miért? Ismét nyert egy-két másodpercet. Az Anyaföldről Európából látogató érkezett Ernvikbe. Ottar Thorkeisson nagylelkűen vendégül látta, cserébe ő olyat tett, amit csak a halála tehet jóvá. Ahelyett, hogy kiállt volna Ottarral a Valfielden, ellopott egy autót, pont olyat, mint ez, majd elszökött. Nem lenne elég senkiházinak bélyegezni őt a nép előtt? Ennyit azért megtanultam a barbár szokásaikról!

73 Furcsa ezt épp egy meyacóitól hallani! Azonnal álljon meg, vagy lövök! laszón észrevette, olyan erősen szorítja össze fogait, hogy az már fáj. Hádészre, hogyan emlékezhetne valaki a földrészt felosztó apró régiók százaira, valamennyi szokásukkal együtt? Westfall fantasztikusabb keverék volt, mint a Föld bármely zuga abban a történelemben, ahol Amerikának hívták a helyet. Nos, gondolta, mindjárt kiderül, mennyi az esélye, hogy ismét Eutópia legyen a neve. Rendben mondta. Nincs más lehetőségem, de tényleg kártérítést fogok kérni az inzultusért. Olyan lassan fékezett, amennyire csak mert. Az út sötét, fekete szalagként húzódott előtte, fák alkotta rengetegen át. Fogalma sem volt, irtották-e valaha ezeket az erdőket. Valószínűleg igen, abban az időben, amikor az első fehér emberek a Pentalimnén (ők Ot Tengernek hívták) áthajózva rátaláltak Ernvikre, ott, ahol Amerikában Duluth és Eutópiában Lükopolisz áll. Akkoriban Norland rendkívül gyorsan terjeszkedett. Aztán jöttek a dakota és magyar háborúk, meghúzták a határokat. Fejlődött a kereskedelem mostanában főleg a szintetikus anyagoké, ami lehetővé tette az embereknek, hogy a hátországban űzhessék a számukra oly kedves vadászatot. Háromszáz év alatt akármelyik erdő visszahódítja a földet. Élesen kirajzolódott előtte a környék képe, úgy, ahogyan otthonról ismerte: rendezett ligetek és kertek, falvak, melyeket egyszerre terveztek szépnek és hasznosnak, a megművelt barna földdarabok karcsú, atlétikus alakja, zene a holdfényben... Még a rémes Amerika is emberibbnek tűnt ennél a vadonnál. Mindezek eltűntek, elvesztek a téridő dimenziói között, egyedül volt, s a halál az égen cikrált. Ne sajnáld magad, te idióta! Fordítsd az energiád a túlélésre! Az autó megállt, épp az út szélén, laszón megfeszítette izmait, kinyitotta az ajtót és ugrott. A rádió mögötte talán átkokat szórt. A repülő megfordult, s akár egy sas, lecsapott. Golyók záporoztak a nyomában. A fák között volt, amelyek napfény-pettyes árnyékkal takarták be, törzseik masszív, férfias erővel álltak körülötte, lombjaik olyan illatot árasztottak, amit bármely nő megirigyelne. Lehullott tűlevelek tompították léptei zaját, egy rigó énekelt, s arcát könnyű szél simogatta. Az egyik törzs mögé vetette magát, s zihálva feküdt,- szívdobogása majdnem elnyomta a rigó dalát a feje fölött. Aztán a zaj abbamaradt. Runoif bizonyára visszament urához. Ottar lovakat és kutyákat küld majd, ez az egyetlen mód, hogy rátaláljanak. Am laszón kapott néhány óra előnyt. Mindezek után összeszedte magát, felült es gondolkodott. Ha Szókratész, miközben a bürök kihűtötte tagjait, megosztotta bölcsességét Athén ifjaival, laszón Philippou is képes megbecsülni saját esélyét. Elvégre még nem volt halott. Számba vette felszerelését. Egy pisztoly, a helyi, lassú típus,- egy iránytű; egy maréknyi arany és ezüst érme,- egy köpeny, a tunika-nadrág-csizma együttes felett hordható közép-westfalli viselet, amely takaróként is szolgálhat. Es persze saját maga, a legfontosabb darab. Magas volt és testes szőke hajjal és rövid orral, a gall ősök örökségeként, ráadásul olyanok edzették, akik koszorút nyertek az Olümpeionon. Agya, összes idegsejtje még többet nyomott a latban. Eutópia pedagógusai megalkották a logikát, az öntudatot, a perspektíva olyan természetes volt számára, mint a levegővétel; memóriáját képes volt úgy irányítani, hogy nem volt szüksége térképre, s egy szerencsétlen hiba ellenére is tudta, úgy nevelték, hogy meg tudjon birkózni az emberi szellem legfurcsább megnyilvánulásaival is. Es igen, mindenekelőtt oka volt rá, hogy éljen. Ez legyőzött minden vak vágyat, mely egyénisége folytatására ösztönözte, melyet a DNS-molekulák sugalltak, hogy még több DNS-molekula jöhessen létre. Volt egy kedvese, akihez vissza akart térni. Ott volt az országa, Eutópia, a Jó Földje, melyet az övéi kétezer éve alapítottak egy új kontinensen, maguk mögött hagyva a gyűlöletet és félelmet, melyet Európa jelentett; de magukkal vitték Arisztotelész munkáját, s végül megfogalmazták a Szintagmában: A nemzet célja elérni a mindent uraló józanságot. laszón Philippou haza tartott. Felállt, s délnek indult. Tetrád napja volt, amit a rá vadászok onsdagnak hívtak. Ugy harminchat órával később érezte, hogy már a pentádon is túl van, inkább thorsdag lehet, napnyugta felé. Kitántorgott az erdőből, szája tele volt az anyaföld porával, hasa az üresség barlangja, térde reszketett súlya alatt, viharfelhőnyi izzadsag sza-sc: bőrére, s a távolból hallotta a kopók csano asa:.

74 74 SGLftTllffl 176 Kürt harsant, hosszú, érces vicsorgás a tú'levelek ívein át. A kopók megtalálták a szagát,- nem futhat el a lovasok elől, sosem láthatja újra a csillagokat. Egyik keze fegyveréért nyúlt. Magammal viszek néhányat. Nem. Még mindig hellén volt, aki nem öl ok nélkül, még barbárokat sem, akik meg akarják gyilkolni, mert megszegte egyik tabujukat. A szabad ég alatt fogok állni, bevárom golyóikat. Eutópiára, a barátaimra és Nikire, szerelmemre emlékezve esem el. Ekkor észrevette, hogy elhagyta a fenyőerdőt, s már egy bükkösben jár. Fény aranyozta a leveleket, simogatta a vékony, fehér törzseket. Es mi volt az a morgás a feje fölött? Megállt. Talán van még egy kapu. Majdnem összeesett, de a szervezetnek vannak tartalékai, melyekhez egy megfelelő felépítésű ember nyúlhat. Tudatából kitörölte a kutyák hangját, testének minden fájdalmát és kimerültségét. Lassan szívta be a levegőt, figyelve a nyugalomra és tisztaságra, elképzelte az oxigénatomokat, amint mélyen éhező szöveteibe hatolnak. Lassulásra kényszerítette szívdobogását, pulzusa visszatért a normális szintre, megfeszítette, majd ellazította izmait, míg azok ismét szabályosan működtek; a fájdalom alábbhagyott, majd végleg megszűnt; a kétségbeesés helyét átvette a nyugalom és a tervezés. Ismét elindult. Szántóföldek tűntek föl déli irányban, a friss gabona eleven színben pompázott a nyugatról lassan áradó arany fényben. Nem messze hosszú, alacsony, csúcsos tetős farmépületek csoportja állt. Kéményfüst festette be az eget. Am laszón szeme a közelben lévő férfit követte. Egy traktorral dolgozott a földjén. Bár az elektromos motort már feltalálták ebben a világban, használata nem terjedt el ilyen messze északon, s laszón orrát megcsapta a benzinfüst. Ez a szag volt az egyik legundorítóbb Amerikában abban a disznóólban, amit Los Angelesnek hívnak!, de most tisztán és erősen érezte, hogy ez az egyetlen reménye. A férfi is észrevette őt, megállt, elővette a puskáját. laszón két kezét felemelve közeledett, jelezve, hogy békével érkezett. A paraszt kicsit megnyugodott. Tipikus magyar volt: termetes, széles arccsontú, szakálla zsinórba fonva, ruháját színes hímzés díszítette. Tehát átléptem a határon, ujjongott laszón. Elhagytam Norlandot, és Dakotia Vajdaságban vagyok. Mielőtt ideküldték a Parakrónikus Kutatóintézet antropológusai, elektrokémiai úton természetesen megtanították neki Westfall legfontosabb nyelveit. (Kár, hogy nem voltak alaposabbak, és nem tanították meg neki a többit. De sürgősen helyezték át Norlandba Megasztenész halálos balesete után, úgy gondolták, Amerikában szerzett tapasztalatai elegendők ahhoz, hogy boldoguljon ebben a történelemben, amely szintén nem alexandriai, és az igazat megvallva az ilyen küldetések lényege épp az volt, hogy többet tudjanak meg a különböző Földek társadalmairól.) Könnyedén ejtette ki az ural altaji szavakat: Udv néked I Menekült vagyok. A paraszt csendben, feszülten ült, a traktorról nézett le rá, s hallgatta az erdő mélyéről előszűrődő kutyaugatást. Továbbra is kezében tartotta a puskáját. Törvényen kívüli vagy? kérdezte. Nem e vidéken, szabadúr. Még egy elnevezés a polgárral Békés kereskedő vagyok az Anyaföldről. Ernvikbe mentem OttarThorkelsson kormányzóhoz. O annyira felbőszült rám, hogy megszegte a vendéglátás szentségét, s halálomat kívánja. A vadászai követnek, hallhatod őket jómagad is. Norlandiak? De hát ez itt Dakotia. laszón bólintott. Hagyta, hogy fogai kivillanjanak koszos, borostás arcából. Igen. Engedély nélkül léptek országodba. Ha nem teszel semmit, belovagolnak a földedre, s elpusztítanak engem, aki oltalmadat kéri. A paraszt megemelte fegyverét. Honnan tudjam, hogy igazat beszélsz? Vigyél a vajdához! mondta laszón. Igy betartod a törvényt, és a becsületed is tiszta marad. Nagyon óvatosan előhúzta pisztolyát, s csövével maga felé tartva a parasztnak nyújtotta. Örökre az adósod maradok. Kétely, félelem és düh váltakozott a traktoros férfi arcán. Nem vette el a fegyvert, laszón várt. Ha jól értelmezem a vonásait, nyertem néhány órányi életet. Talán többet, ez a vajdán múlik. Az egyetlen esélyem saját barbárságuk kihasználása hogy apró államokra bomlanak, őrült elveket vallanak a becsületről és betegesen ragaszkodnak a tulajdonhoz és a magánélet szentségéhez. Ha elesem, civilizált emberként halok meg. Ezt még ők sem vehetik el tőlem. A kopók szagot fogtak, ideérnek, mielőtt elmenekülhetnénk - figyelmeztette a magyar nyugtalanul. laszón megszédült a megkönnyebbüléstől. Leküzdötte kábultságát, majd így szólt:

75 Feltarthatjuk őket egy ideig. Adj egy kis benzint! -o... vagy úgy! - nevetett a férfi, és felugrott. Jó gondolat, idegen. Köszönöm. Az élet kezdett unalmassá válni errefelé az utóbbi években. Volt egy tartalék kanna benzin a gépen. Szétlocsolták a földön és a fákon mindenfelé, amerre laszón járt, amilyen messzire csak tudták. Ha ez nem állítja meg a kopókat, semmi sem. Most pedig siessünk! A magyar szaporán elindult előre. A birtok épületei egy nyitott udvart fogtak körül. Edes szénaillat és tehenek szaga szállt az istállók felől. Néhány gyermek érdeklődve eléjük rohant. Az asszony visszaterelte őket, elvette férje puskáját, majd rezzenéstelen arccal megállt az ajtó előtt. Masszív, tágas házuk volt, esztétikus, ha eltekintünk a töméntelen mennyiségű faliszőnyegtől és a festett tartógerendáktól. A tűzhely fölött egy mélyedés szolgált a családi oltár számára. Bár a legtöbb westfalli rég nem foglalkozott mítoszokkal, sok földműves még mindig Odin Attila Manitu hármas istenségét imádta. A férfi egy modern rádiótelefonhoz sétált. Nincs légi járművem mondta, de szerezhetek egyet. laszón leült és várt. Egy leány közelített felé bátortalanul egy korsó sörrel és egy szelet sajttal vastag, sötét kenyéren. Szent tisztelet néked, vendég mondta. Rendelkezz véremmel válaszolt laszón gépiesen. Sikerült nem farkas módjára nekiesnie az ételnek. A paraszt visszajött. Még néhány perc mondta. Árpád vagyok, Kálmán fia. laszón Philippou. Nem lett volna helyes hamis nevet használnia. A kéz, amelyet megszorított, erős volt és meleg. Mit tettél, hogy az öreg Ottar ellened fordult? kérdezte Árpád. Elcsábítottak mondta laszón keserűen. Látva, milyen szabadosak a hajadonok... O, valóban. Ezek a danskarok igencsak szabadelvűek. Olyan szégyentelenek, mint a tyrkerek. Árpád pipát és dohányt vett le az egyik polcról. Dohányt? Nem, köszönöm. Eutópiában nem szennyezzük magunkat drogokkal. A kopók egyre közeledtek. Csaholásuk zavarodott vinnyogássá változott. Kürtök sikoltottak. Árpád olyan higgadtan tömte a pipáját, mintha színielőadáson lett volna. Biztos szitkozódnak! vigyorgott. Tisztelem a danskarokat, jó költők. Es bátrak is. Tíz évvel ezelőtt jártam náluk, amikor Béla vajda segítséget küldött nekik az árvíz után. Nevetve harcoltak a vad vizekkel. Annak idején jól megkeserítették az életünket a régi háborúkban. Gondolod, hogy lesznek még háborúk? kérdezte laszón. Igyekezett elkerülni, hogy az ő gondjairól beszéljenek. Nem volt benne biztos, hogyan reagálna házigazdája. Westfallban biztosan nem. Túl sok a munkánk. Ha egy fiatal nem higgad le egy-egy párbajtól, beállhat zsoldosnak a barbárok közé a tengerentúlon. Vagy ott vannak a bolygók. A nagyobbik fiam oda készül. laszón emlékezett, hogy valamivel délebbre néhány állam egyesítette űrtechnikai tudását. Körülbelül az amerikai történelem technikai szintjén voltak, de nagyobb katonai vagy társadalmi programok nélkül, így létrehoztak egy bázist a Holdon, és expedíciókat indítottak az Arészra. Idővel - gondolta képesek lesznek arra, amit a hellének ezer éve tettek, és az Afroditét egy új Földdé alakítják át. De lesz-e addigra valódi civilizációjuk, racionális emberekkel, racionálisan tervezett társadalomban? Őszintén szólva, ebben kételkedett. A kinti zajra Árpád felállt. Itt a géped mondta. Legjobb, ha mész. A Vörös Ló elrepít Váradba. A danskarok hamarosan ideérnek felelte laszón aggódva. Csak jöjjenek! vonta meg a vállát Árpád. Figyelmeztetem a szomszédokat. Nem annyira balgák, hogy ne tudják, amit én. Verekszünk majd egy jót, aztán elzavarom őket a földemről. Minden jót, vendég! Bár... bárcsak viszonozhatnám kedvességed! Ugyan! Jó mulatság volt. Es itt a lehetőség, hogy férfi legyek a fiaim előtt. laszón kiment. A légi jármű egy helikopter volt még nem találták fel a gravitikus gépeket, amit egy szemtelenül fiatal pilóta vezetett^ Elmondta, hogy marhakereskedő, s a fuvarral nem Árpádnak tesz szívességet, sokkal inkább a norlandiaknak tesz keresztbe, N>

76 6 SFILFIKTO 175 amiért engedély nélkül léptek Dakotia földjére, laszón boldog volt, hogy végre csendben maradhat. A gép nagyon zúgott. Ahogy dél felé haladtak, falvak csoportjait látta, időnként feltűnt egy-egy milliomos kastélya, az épületek között a síkság jelentett változatosságot. Westfallban szabályozták a népességet, csakúgy, mint Eutópiában, de nem azért, mert tudták, hogy az embereknek térre és tiszta levegőre van szükségük, gondolta laszón. Az idealizált család nevében tették, puszta kapzsiságból. Egy apa sem akarta tulajdonát túl sok gyermek közt szétosztani. A nap lenyugodott, és egy majdnem teljes, sütőtöksárga hold kúszott az égbolt keleti peremére, laszón hátradőlt fáradt csontjaiban érezte a motor lüktetését, és figyelt. Semmi sem látszott a holdbázisból. Haza kell térnie, hogy ismét láthassa a holdi városok csillogását. Az otthon kimondhatatlanul messze volt. Akár a lila alkonyatban pislákoló legtávolabbi csillagokig utazhatna ha lehetséges volna átlépni a fénysebességet, akkor sem találná Eutópiát. Dimenziók, és a végzet választotta el tőle. Csak egy parakronion által létrehozott térgörbület volna képes az idő vonalain keresztül hazarepíteni. Elgondolkodott a miérteken. Csak üres spekuláció volt, de agya megnyugvást talált e gyerekes tevékenységben. Miért akarta Isten, hogy az idő újra és újra elágazzon, hatalmas, sötét univerzumokat létrehozva, mint Vggdraszil vagy Danskar? Azért, hogy az ember rájöjjön, micsoda lehetőségek rejlenek benne? Biztosan nem. Közülük nagyon sok egyszerűen szörnyű volt. Tegyük fel, Nagy Sándor, a Hódító sosem gyógyul fel a lázból, ami Babilonban sújtott le rá. Tegyük fel, ahelyett, hogy a láz megfegyelmezi őt, hogy aztán egész életét birodalma megerősítésére fordítsa meghal. Nos, ez meg is történt, és valószínűleg még jó néhány történelemben megesett. A birodalom apró darabokra hullott. Hellász és a Kelet kettészakadt. Az éppen megszülető tudomány csendesen belefulladt a metafizikába, sőt egyenesen a misztikumba. A szétpergett mediterrán világot a rómaiak kebelezték be, hűvösen, kegyetlenül, rombolva, s bár azt állították, Hellász örökösei, elpusztították Korinthoszt. Egy eretnek zsidó próféta misztikus szektát alapított amely aztán mindenhol elterjedt, azok számára, akik megkeseredtek az élettől. A szekta nem ismert kíméletet. Papjai megtagadtak mindent, kivéve az egy igaz Isten útját, elpusztították a szent ligeteket, kiűzték a házakból az összes bálványt, s megölték az utolsó szabad lelkű embereket is. o igen, gondolta laszón, idővel elvesztették hatalmukat. A tudomány is megszületett, majdnem kétezer évvel a miénk után. De a métely megmaradt, az embereknek egyformáknak kellett lenniük, nemcsak viselkedésükben, hitükben is. Amerikában ezt totalitariátusnak hívják. Es éppen ezért megszületett a nukleáris rakéták rémálma. Utáltam azt a történelmet, ocsmány volt, elveszett és ronda, korlátokkal teli, képmutató, őrült. Sosem lesz még egyszer olyan nehéz feladatom, mint amerikainak tettetni magam, hogy belülről láthassam, miként hiszik azt, ők irányítják az életüket. De ma este... sajnállak, szegény, megerőszakolt világ. Nem tudom, azt kívánjam-e, hogy minél hamarabb pusztulj el, ahogyan az valószínűleg hamarosan meg is történik, vagy reméljem, hogy egy napon az utódaid majd harcolhatnak azért, amit mi már rég elértünk. Az itteniek szerencsésebbek voltak. Ezt el kell ismerni. A kereszténység elbukott még az arabok, a vikingek és a magyarok hódítása előtt. Később az Iszlám Birodalom elpusztította saját magát a polgárháborúival, így a barbár európaiak a saját útjukat járhatták. Amikor ezer éve átkeltek az Atlanti-óceánon, nem voltak elég erősek a bennszülöttek kiirtásához, így együtt kellett élniük velük. Nem volt iparuk, így olyan lassan foglalták el a féltekét, mint ahogy egy férfi közeledik újdonsült feleségéhez. De az óriási, sötét erdők, a szomorú pusztaságok, a kietlen sivatagok, a hegyek, ahol vadkecskék élnek... a lelkük részévé váltak. Legbelül mindig vademberek maradnak. Sóhajtott, lefeküdt, majd elaludt. Nikivel álmodott. Ahol egy vízesés jelenti a navigáció legfontosabb pontját azon a folyamon, amelyet hol Zeusznak, hol Mississippinek, hol Hosszúárnak neveznek, ott egy alapvetően mezőgazdasági társadalom, amely nem fejlesztette a légi közlekedést olyan szintre, mint Eutópia, nagy valószínűséggel várost épít. A kereskedelem és a katonai erő határozza meg kormányzatukat, művészetüket, tudományukat és oktatásukat. Várad otthont adott úgy százezer embernek Westfallban sosem tartottak népszámlálást, akiknek befelé néző házai körülvették a vajda kastélyát. Miu-

77 tán felébredt, laszón kiment az erkélyre, hallgatta a forgalom zaját. A tetők alatt látszottak a védelmi állások. Azon gondolkodott, vajon az államocskák erőinek kiegyenlítődése tartós békét hozna-e. Am a reggel túl hűvös és fényes volt ilyen gondolatokhoz. Itt állt, biztonságban, tisztán, kipihenten. Nem sokat beszéltek, amikor megérkezett. A szökevény állapotát látván Zsolt, Béla fia vacsorával kínálta, majd ágyba küldte. Hamarosan tárgyalni fogunk, értette meg laszón, és nagyon óvatosnak kell Jennem, ha élni akarok. Am visszanyert egészsége erővel töltötte meg, s nem érezte úgy, hogy aggódnia kellene. Megszólalt egy csengő. Visszament a szobába, ami tágas volt és levegős, mégis túlbútorozott. Miután eszébe jutott a meztelenséget tiltó szabály, magára dobott egy köpenyt, de közben fanyalogva nézte a mintáját. Lépj be! mondta magyarul. Az ajtó kinyílt, s egy fiatal nő betolta a reggelijét. Sok szerencset, vendég! szólt akcentussal; tyrker volt, népének gyöngyökkel és rajtokkal díszített ruháját viselte. Jól aludtál? Mint egy prérifarkas holmi csíny után nevetett. A lány rokonszenvezőn visszamosolygott, és megterített. Csatlakozott hozzá. Vendégek nem esznek egyedül. Az őzhúst kicsit nehéznek találta ilyen korán reggel, de a kávé finom volt, és a lány bájosan csevegett. Szobalányként alkalmazták, ahogy elmondta, kelengyére gyűjtött az esküvőjére, ami akkor lesz, ha majd visszamegy Cserokiföldre. Fogad engem a vajda? kérdezte laszón, amikor végeztek az étellel. Örömmel lát téged. A lány szempillái megremegtek. De nem kell sietnünk. Lassan elkezdte kikapcsolni az övét. A pazar vendéglátás oka bizonyára a szokások összeolvadásának az eredménye, a lezser danskar, s a még szabadabb tyrker erkölcsök hatottak így a zord magyarra, laszón szinte otthon érezte magát, egy olyan világban, ahol az egyének akkor találnak örömöt egymásban, amikor csak akarnak. Csábította a gondolat, az egyenes, sima homlok Nikire emlékeztette. De nem. Nincs sok ideje. Hacsak nem biztosítja helyzetét, mielőtt Ottarnak eszébe jut Bélát felhívni, csapdába kerül. Keresztülhajolt az asztalon, s megfogta az apró kezet. Köszönöm, kedves mondta, de fogadalmat tettem. A lány olyan természetesen fogadta a választ, mint ahogyan ajánlatát megtette. Ez a világ, bár minden eszköze megvolt az egyesüléshez, szándékosan tartotta meg a kultúrák közti különbségeket. Elnézte a lányt, amint az távozott, és eszébe jutott, mennyire idegen ő itt. Epp csak megpillantotta a szabadság apró jelét. Westfallban az élet a hagyományok, a modor, a jog és a tabu útvesztője maradt. Ami majdnem az életébe került, gondolta, és még kerülhet is. Jobb lesz sietni! Belebújt a neki kikészített ruhákba, és elindult a hosszú kőfolyosón. Egy szolga a vajda üléstermébe vezette. Többen várakoztak kint, hogy elmondhassák panaszaikat, vagy elítéltekről vitázzanak. Am amikor bemutatkozott, laszónt azonnal előreengedték. Az ajtó mögötti terem az épület legősibb része volt. A groteszk módon istenekkel és hősökkel díszített, szúette faoszlopok alacsony tetőt tartottak. A földbe ágyazott tűzhelyből füst szállt egy lyuk felé, ám maradt elég a teremben, hogy csípje laszón szemét. Igazán adhatnának a főbírójuknak egy modern irodát, gondolta, de nem teszik, mert az őseik is ebben a kutyaólban bíráskodtak, hát nekik is itt kell. [>C>

78 Az ablaktáblákon átszivárgó fény a mokány Bélára esett, majd elveszett az árnyékban. A vajda nagydarab, ősz hajú férfi volt. Megjelenése tyrker génekről árulkodott. Fa trónuson ült, testét takaróba bugyolálta, fejét szarvak és tollak díszítették. Bal kezében egy lófarkas pálcát tartott, s egy szablya feküdt az ölében. Üdvözlet, laszón Philippou mondta ünnepélyesen. Egy zsámolyra mutatott. Foglalj helyet! Köszönöm, nagyuram. Az eutópiainak eszébe jutott, hogy övéi rég kinőtték az ilyen címeket. Kész vagy elmondani az igazat? Igen. Rendben. Hirtelen lazított, keresztbe vetette a lábát, s elővett egy szivart a takarója alól. Dohányt? Nem? Nos, én rágyújtok. Mosoly futott át a ráncos arcon. Mivel idegen vagy, nem kell ezt az átkozott ceremóniát végigcsinálnom. laszón próbált kedvesen válaszolni. Ez nagy megkönnyebbülés. Nekünk nincsenek ilyen szokásaink a Peloponnészoszi Köztársaságban. Az a hazád? Ugy hallom, nem jól mennek a dolgok arrafelé. Nem. Az Anyaföld elöregszik. A holnapunkat igyekszünk biztosítani Westfallban. Múlt éjjel azt mondtad, kereskedni jöttél Norlandba. Egy kereskedelmi egyezményről tárgyalni. laszón, amennyire csak lehetett, igyekezett tartani magát fedőtörténetéhez. Nem mondhatta el a különböző történelmekben, hogy a hellének kifejlesztették a parakroniont. Egyébként pedig túl kegyetlen lett volna, ha elmondja, hogy vannak olyan emberek, akik tökéletes világban élhetnek. A hazám fát és prémeket vásárolna. Ertem. Tehát Ottar meghívott magához. Meg tudom érteni, miért. Ritkán látunk bárkit is az Anyaföldről. Aztán egy nap a véredet akarta. Mi történt? laszón hivatkozhatott volna arra, hogy mindez magánügy, ám az nem mutatna túl jól. A hazugság veszélyes lehet,- a trón előtt mindenki eskü alatt vallott. Bizonyos fokig, nem kétséges, az én hibám volt mondta. Családjának egyik tagja, már-már felnőtt, vonzódott hozzám és... nos, rég nem láttam a kedvesemet, és mindenki azt mondta, a danskarok szabados életet élnek házasság előtt, és... nem akartam bajt okozni. Csupán bátorítottam... de Ottar rájött, és párbajra hívott. Miért nem álltál ki ellene? Nem volna értelme azt mondani, hogy egy civilizált ember nem alkalmaz erőszakot, ha más lehetőség is van. Nézd, uram mondta laszón. Ha veszítek, halott vagyok. Ha nyerek, az cégem terveinek végét jelenti. Az Ottarsonok többé nem üzletelnének velünk. Nem, a legkevesebb az volna, hogy kitiltanak bennünket a földjükről. Márpedig Peloponnészosznak szüksége van arra a fára. Azt gondoltam, az lesz a legjobb, ha megszököm. Később a munkatársaim letagadhatnak a norlandiak előtt. Furcsa érvelés, de legalább hűséges vagy. Mit akarsz tőlem? Mindössze szabad utat Steinvikbe. laszón majdnem Ujathént mondott. Sikerült legyőznie ezt a vágyát. Van ott egy gyárunk és egy hajónk. Béla kifújta a füstöt, s szivarja végét nézegette. Tudni akarom, miért lett Ottar ilyen mérges. Nem szokása. Habár, azt hiszem, ha saját leányáról van szó, egy apa kevésbé lesz engedékeny. Előrehajolt. Számomra mondta szigorúan a legfontosabb az, hogy fegyveres norlandiak engedély nélkül átlépték a határomat. Igaz, ez jogaid súlyos megsértése. Béla egy lovas trágárságával fogalmazott. -Hát nem érted, te! A határok nem azért szentek, mert Attila így akarja, prédikáljanak a sámánok bármit. Azért szentek, mert ez az egyetlen módja a béke fenntartásának. Ha nem ítélem el nyíltan a történteket, és nem büntetem meg Ottart, egy nap néhány forrófejű kísértésbe esik, és ma már mindenkinek nukleáris fegyverei vannak. Nem akarok háborút okozni! kiáltott fel laszón rémülten. Inkább küldj vissza! Ugyan, badarság! Ottar büntetése az lesz, hogy megtagadom tőle a bosszút, függetlenül attól, hogy nem helyes, amit tettél. El kell majd fogadnia a döntésem. Béla felállt. Szivarját egy hamutálba tette, felemelte a szablyát, és egyszerre átalakult. Egy pogány isten beszélt: Mostantól, laszón Philippou, békét találsz Dakotiában. Amíg velünk maradsz, úgy bánok veled, ahogy magammal, házammal és saját népemmel tennem. Hát segíts engem, a Hármat!

79 laszón elvesztette az önuralmát, térdre borult, és zihálva mondott köszönetet. Elég morogta Béla. Megszervezzük az utazásodat, amilyen gyorsan csak lehet. Légi úton küldelek majd, katonai kísérettel. De engedélyt kell kérnem a tartományoktól, amelyek felett átrepülsz. Ez időbe telik. Menj, pihenj, érted fogok küldetni, amint minden készen áll. laszón távozott, még mindig reszketett. Néhány kellemes órát töltött a kastélyban és a környéken sétálgatva. Béla kíséretének fiatal tagjai alig várták, hogy bemutathassák tudásukat egy anyaföldinek. El kellett ismernie, ügyesen lovagoltak, birkóztak és lőttek, találós kérdéseik pedig elmések voltak. Felébredt benne az izgalom, miközben a meséket hallgatta távoli utazásokról mezőkön és erdőkön át, a folyó mentén egészen Unnborg legendás metropoliszáig,- s egy bárd énekét dicsőségről, mely mélyebbre hatolt, mint amit a történelem elmondhat, egészen a gyilkos majom, az ember ösztöneiig. Éppen ezek azok a kísértések, melyeknek hátat fordítottunk Eutópiában. Tagadjuk, hogy majmok volnánk. Emberek vagyunk, akik gondolkodnak. Es ebben rejlik emberi mivoltunk. Hazamegyek. Hazamegyek. Hazamegyek. Egy szolga érintette meg a karját. A vajda látni akar. Hangja rémült volt. laszón visszasietett. Mi történhetett? Nem a trónterembe vezették. Béla egy mellvéd mellett várta. Két fegyveres állt mellette vigyázzban, tekintetük üres volt sisakjuk alatt. A legcudarabb téli napnál is fagyosabb volt azonban Béla pillantása, laszón lábára köpött. Ottar felhívott mondta. En... ő elmondta... Azt hittem, csak egy lányt vittél ágyba! Nem pedig romba akartad dönteni a házat, amely vendégül látott! Uram... Ne aggódj! Már bírod eskümet. Ezek után évekbe telik majd, mire kárpótlom Ottart, amiért elárultam. De... Nyugalom! Nyugalom! Számíthattál erre. Nem harci járműben utazol. Lesz kíséreted. Am a járművet, mely elvisz téged, el kell majd égetnünk. Most menj, várj az istálló mellett, a trágyadomboknál, míg el nem készülünk! Nem akartam bajt okozni tiltakozott laszón. Nem tudtam. Vigyétek előlem, mielőtt megölöm! parancsolta Béla. Steinvik régi város. Keskeny, macskaköves utcái, komor házai sárkányhajókat is láttak. Az Atlantióceán felől fújó, sós, friss szél elsöpörte laszón borúját, mely idáig kísérte. Fütyörészve sétált a tömegben. Egy westfalli vagy egy amerikai nem lett volna ilyen gondtalan. Nem hibázott talán? Nem kéne leváltani, lecserélni másra, akinek az álcája már nem is kötődik Hellászhoz? Am Eutópiában ők mindig tisztán láttak. Kudarcának oka egy őszinte hiba volt; egy hiba, melyet sosem követett volna el, ha körültekintőbben tanítják, mielőtt ideküldik. Mindenki a hibáiból tanul. Az Ernvikben és Váradban megismert emberek emléke nagylelkű emberek, akiknek a barátságát szívesen megtartotta volna egy ideig visszatartotta. De ezt is leküzdötte. Világok végtelen sora várt még rá. Egy jelzőtábla nyikorgott a szélben. Hunyadi és Ivar Társulat, Hajózás. Tökéletes álcázás, egy olyan városban, ahol minden második vállalkozás a tengerrel foglalkozik. Felrohant a második emeletre. A lépcsőfokok recsegtek csizmája alatt. Egy falitérkép elé tartotta a tenyerét. Rejtett szkenner azonosította az ujjlenyomatát, ma jd kinyílt egy rejtekajtó. A mögötte lévő szobát helyi divat szerint rendezték be. Mégis, az egész az otthonról beszélt, s egy Niké-szobor tárta szét szár- nyait az egyik polcon. Niké... Niki... Visszajövök hozzád! Szíve majd kiugrott a helyéről. Daimonax Arisztidész felnézett asztala mellől, laszón néha elgondolkodott, kihozhatja-e bármi is a sodrából ezt az embert. Örvendek! dörrent a mély hang. Mi szél hozott? Rossz hír, attól tartok. Szóval? Viselkedésed azt sugallja, a probléma nem katasztrofális. Daimonax óriási teste felemelkedett a székből, a bárszekrényhez ment, italt töltött két csiszolt, gyönyörű, talpas pohárba, majd leült a kanapéra. Rendben, mondd el! laszón csatlakozott hozzá.

80 Tudatlanságomban mondta tettem valamit, ami, mint kiderült, komoly tabu volt. Szerencsém volt, hogy élve megúsztam. O. Daimonax sötétszürke szakállát simogatta. - Nem az első eset, és nem is az utolsó. A tudás útját keressük, de a valóság mindig meglep minket... Nos, gratulálok, hogy élsz. Utáltam volna, ha gyászolnom kell téged. Ünnepélyesen a padlóra löttyintettek egy kis áldozatot, csak azután ittak. A racionális ember tudja, mikor van szüksége ceremóniára, és mért ne származhatnának ezek a már túlhaladott mítoszokból? Egyébként pedig a padló foltbiztos volt. Jelentésre készen? kérdezte Daimonax. Igen, elrendeztem az adatokat a fejemben az ideúton. Daimonax elindított egy felvevőt, elhadart néhány hivatalos szót, majd annyit mondott: Tessék. laszón azzal hízelgett magának, hogy jelentése jól szervezett volt: tiszta, őszinte és teljes. Am ahogy beszélt, akarata ellenére visszatértek az élményei; nem az agyába, hanem a gyomrába. Látta a Pentalimne hullámait; Ernvik kastélyában sétált a mohó és csodálkozó Leiffel; ott állt a vadállattá változó Ottar előtt; kilopózott a várból, legyűrte az őrt, majd remegő ujjakkal babrált egy autó gyújtásán; egy üres úton száguldott; kihalt erdőn keresztül menekült; Béla leköpte, és győzelme hirtelen semmivé foszlott. Végül nem tudta megállni: Miért nem informált erről senki? Óvatosabb lehettem volna. De azt mondták, ezek itt szabad és egészséges emberek, házasság előtt legalábbis. Honnan tudhattam volna? Tévedés volt értett egyet Daimonax. De nem foglalkozunk még ezzel olyan régóta, hogy időnként ne vennénk túl sok mindent biztosra. Miért vagyunk itt? Mit tanultunk ezektől a barbároktól? A felfedezés végtelen lehetőségeinek birtokában miért pocsékoljuk az időnket a második legszörnyűbb világra, amit csak találtunk? Daimonax kikapcsolta a felvevőt. Egy ideig csend volt. Odakint kerekek gurultak, emberek nevettek, s egy dal szállt be az ablakon át. Az óceán ragyogott az alacsonyan függő nap alatt. Nem tudod? kérdezte végül Daimonax halkan. Nos, tudományos érdeklődés, természetesen... laszón nyelt egyet. Sajnálom. Az Intézetnek mindenre megvan az oka. Az amerikai történelemben azt tanulmányozzuk, hogyan ronthat el mindent az ember. Feltételezem, itt is. Daimonax megrázta a fejét. Nem.

81 Tessék? Valami olyat tanulunk, ami túl értékes ahhoz, hogy feladjuk mondta Daimonax. A lecke egyszerű, de a mi önelégült Eutópiánkra ráfér egy kis alázat. Nem tudtál róla, mert a mai napig nincs elegendő adatunk a publikáláshoz. Ráadásul új vagy a szakmában, és az első feladatodat máshol teljesítetted. De, tudod, minden okunk megvan feltételezni, hogy Westfall egyben az ígéret Földje is. Lehetetlen suttogta laszón. Daimonax mosolygott, s ivott egy korty bort. Gondolkozz! mondta. Mire van az embernek szüksége? Először is, a biológiai szükségletek kielégítésére, ételre, lakhelyre, gyógyszerre, szerelemre, egészséges és kellőképpen biztonságos környezetre, ahol felnevelheti gyermekeit. Másodszor, olyan különleges igényei is vannak, mint a küzdelem, a tanulás, az alkotás iránti vágy. Mindezek nincsenek itt meg? Ugyanezt elmondhatod bármelyik kőkorszaki törzsről. Az elégedettség nem lehet egyenlő a boldogsággal. Természetesen nem. De a rendezett, egyesített, megtervezett Eutópia nem tehenek országa? Véget vetettünk minden konfliktusnak, még az ember saját lelkével való konfliktusának is; elfoglaltuk a bolygókat, a csillagok túl messze vannak,- ha nem lett volna Isten oly jó hozzánk, hogy lehetővé teszi a parakroniont, mi maradna nekünk? Ugy érted... laszón szavak után kutatott. Emlékeztette magát, hogy nem helyes bármely állítást zokon venni, még ha az ily felháborító is. Háború, nemzetek, babona, rítusok és tabu nélkül... az embernek semmije sincs? Többé-kevésbé. A társadalomnak struktúrája és célja kell legyen. De a természet nem köti ki, milyen struktúra és milyen cél. A racionalizmusunk nem racionális választás. A bennünk leledző állat kordában tartása önmagában nem más, mint egy tabu. Tetszés szerint szerethetünk, de nem utálhatunk kedvünk szerint. Szabadabbak volnánk, mint a westfalli emberek? De egyes kultúrák jobbak másoknál! Ezt nem tagadom felelte Daimonax. Csak annyit mondok, hogy mindegyiknek megvannak a saját értékei. Komoly árat fizetünk azért, amit otthon élvezünk. Nem engedünk meg magunknak egyetlen gondolkodásmentes érzelmi impulzust sem. A veszély és a nehézségek kiiktatásával, az emberek közti különbségek megszüntetésével nem hagyunk reményt a győzelemre. A legrosszabb talán az, hogy egyedi lényekké váltunk. Senkihez sem tartozunk. Elkötelezett magányunk negatív, nem kényszerít minket egy másik egyénhez. Az állam egy megszerkesztett szervezet, egy arctalan, igények nélküli mechanizmus gondoskodik minden szükségletről és megold minden problémát. Hol a halálig tartó hűség? Hol a mással megosztott élet intimitása? Vannak szertartásaink, de tudjuk, hogy ezek csupán önkényes gesztusok, épp ezért mit érnek? Csak mert a saját világunkat eggyé kovácsoltuk, hol maradnak a színek és az ellentétek, hol a büszkeség, hogy önmagunk vagyunk? Viszont a westfalli emberek, minden hibájukkal együtt, tudják, kik ők, hová tartoznak, és mi az övék. A hagyományaikat nem temetik könyvekbe, azok életük részévé váltak, így a halottaik emléke velük marad. A gondjaik valódiak, épp ezért a sikereik is azok. Hisznek a rítusaikban. A család, a királyság, a faj mind olyasmi, amiért érdemes élni és meghalni. Talán kevesebbet használják az agyukat bár ebben nem vagyok olyan biztos, de többet az idegeiket, a mirigyeiket és az izmaikat. Vagyis ismerik az emberi lét egy olyan oldalát, amit a mi óvatos világunk egyszerűen megtagad magától. Ha meg tudták tartani mindezeket, miközben létrehozták a tudományt és a technikát, nem próbálhatnánk mi is tanulni tőlük? laszón nem tudott válaszolni. Végül Daimonax azt mondta, ha akar, visszatérhet Eutópiába, Egy kis vakáció után ismét jelentkezhet majd egy történelembe, amelyet megfelelőnek talál. Barátsággal váltak el. A parakronion zúgni kezdett. Energia lüktetett az univerzumok között. A kapu kinyílt, és laszón átlépett rajta. Üvegezett oszlopsor alá érkezett. A fehér Ujathén kecsesen és békésen nyújtózott egészen a vízig. A férfi, aki várta, filozófus volt. Tunikát és szandált készített oda neki. Valahol megszólalt egy lant. laszónt átjárta a boldogság. Leif Ottarson eltűnt emlékeiből. Csupán magányában csábította el valaki, aki hasonlított imádottjára. Am végre otthon volt. Es Niki várt rá, Nikiász Demosztheneou, a legszebb és legelbűvölőbb fiú. Nyüsti Anikó fordítása

82 GALAKTIKA 176 AZ EUTÓPIA A SCI-FI nemrég elhunyt nagyjának, Poul Andersonnak ( ) angol nyelvterületen kevésbé ismert műve. Számunkra a történet érdekesebb. De mielőtt az Eutópiáról beszélnénk, először Andersonról, majd a párhuzamos világokról" kell pár szót ejteni. Poul Anderson Amerikában született dán volt, gyerekkorában szülei néhány évre vissza is költöztek Dániába. A kétnyelvű Poul jól ismerte az európai történelmet, Dánia mint helyszín, a skandinávok mint hősök gyakoriak műveiben. A fiatal Anderson fizikusként végzett a Minnesota Egyetemen 1948-ban, de soha nem dolgozott a szakmájában. Végzős évében jelent meg első sci-fi novellája (Genius), s utána haláláig erre szakosodott. Műveinek jegyzéke hatalmas. Társadalmi tevékenysége a Kreatív Anakronizmus Társaságban folyt, lovagi tornákon, dalosversenyeken és színpompás felvonulásokon. A Társaság tagjai egy nem létező nyugat-európai múltat teremtettek, ami részben feudális, részben kelta-skandináv-angol volt, PÁRHUZAMOSTÖRTÉNELMEK tündérekkel és effélékkel. Poul Anderson ebben a világban báróként és udvari bárdként szerepelt; nevével várjunk még egy kicsit. Időőrség Anderson eleinte hagyományos" témákat választ: űrhajózást és atomháború utáni jövőt. Első megjelent regényében (The Vaults of Ages, 1952) öt évszázaddal korunk után a civilizáció felé visszakapaszkodó amerikaiakat mutat be. Egyik legelső novellájában (Gypsy, 1950) megjelenik az eltévedt csillagközi űrhajó, amelynek kapitánya sokáig keresi a Földet, végül felhagy a kutatással, s utódai szüntelenül vándorolnak a Galaxisban; sok elbeszélés és regény követi majd a vándorlók sorsát. Később megjelennek új témák is, köztük két olyan, amelynek Anderson lesz a legnagyobb mestere: az Időőrség és a párhuzamos világok". Ha nem lehetetlen visszafelé utazni az időben, s ha az emberiség technikai fejlődése töretlen marad, egy nap létrejöhet az időutazás. Akkor a távoli jövőből előbb-utóbb valaki a mi múltunkba is visszamegy, és megváltoztatja azt. Az nem ellenérv, hogy ilyet nem tapasztaltunk. Kérdés, észrevennénk-e? Csakhogy az a valaki megváltoztatja a saját jövőjét is, amelyben nála magasabb technikájú lények élnek, akik ezt kikérik maguknak. Ha tehát bárki, bármikor megtanul időutazni", az ő jövőjéből megszervezik ellene az Időőrséget, valószínűleg lokális" személyzettel, minden időkön át. E témából Anderson számos novellát írt, amelyeknek többségét néhány regénybe szerkesztette össze: két kötet Időjárőr címmel a '90-es évek közepén idehaza is megjelent. Rendszeresen visszatérő főhősük Manse Everard, Anderson kortársa az amerikai Közép-

83 Nyugatról, egy független ügynök", aki minden korban működhet. Az összes bölcsész és a legtöbb fizikus szerint mindez csak játék, mert az időutazás lehetetlen. Az általános relativitáselmélet művelői viszont egyelőre kénytelenek azt mondani, hogy talán lehetetlen, de egyelőre még mi sem tudjuk ezt bebizonyítani. Tehát Anderson teljes joggal törte ilyesmin a fejét. A kvantummechanika buktatói Sokan hitték, hogy valahol körülöttünk" mesevilág van, tündérekkel, kísértetekkel, egyszarvúakkal. Ezeket általában nem látjuk, de bizonyos éjszakákon vagy különleges varázsigék segítségével átléphetünk közéjük. Ez persze már nem sci-fi, hanem fantasy; kivéve Andersonnál, aki Everett kvantummechanikai iskolájára (sok világ interpretáció) alapozva számos művet írt, egyikük az Eutópia. Everett elmélete egyáltalán nem lehetetlen; mindeddig nem sikerült sem bebizonyítani, sem megcáfolni. Mint fizikus, nem tartom lehetetlennek a sok világ interpretációt, csak éppen valószínűtlennek, amiből szakmai vita lehetett volna Anderson és köztem. A kvantummechanika alapképlete, a Schrödingeregyenlet lineáris. Két megoldás összege újabb megoldás. A hullámfüggvény valószínűségeket ad, nem abszolút igazságokat. Lehet olyan is, hogy az elektron 75% valószínűséggel itt" van, 25% valószínűséggel ott". De amikor megmérjük, mindig pontosan volt valahol! Eddig három magyarázatot javasoltak erre. En az elsőben hiszek, ami szerint a Schrödinger-egyenlet nem teljesen lineáris, és a szuperpozíció egy idő múlva magától szétesik", de ez az elmélet matematikailag még nem áll teljesen készen. A másodikat Neumann János alkotta meg matematikai szigorral. E szerint egészen addig, amíg nem történik mérés, a hullámfüggvény a Schrödingeregyenlet szerint fejlődik,- de a mérés szükségképpen sajátállapotba viszi a hullámfüggvényt". Ha a hullámfüggvény történetesen két saját függvény szuperpozíciója", egyik 75%, másik 25% súllyal, akkor 75% az esélye, hogy a mérés után pontosan az elsőben lesz. Hogy melyikben, az véletlen,- amelyikben nem lesz, az a lehetőség mindörökre elveszett. A Neumann-féle méréselmélet összhangban van a kísérletekkel. A mérés valami furcsa folyamat, a Koppenhágai Iskola szerint azért, mert a tudat jelenik meg benne ben Everett alkotta meg a harmadik méréselméletet. E szerint amikor mérés történik, az összes lehetőség megmarad. Tudatom megsokszorozódik", az egyikben a hidrogénatomban az elektron alapállapotban volt, a másikban gerjesztett állapotban. Mindmáig e sok világ méréselmélet sem mond ellent az elvégzett mérések eredményeinek. Egyszer majd a fizika eldönti, melyik elmélet a helyes. Addig viszont Anderson kollégának minden joga megvolt, hogy a harmadik elméletet fogadja el. Akkor pedig párhuzamos történelmek" is létezhetnek... Mágnesezett mágia Ettől azonban az alapvető fizikai törvények nem változhatnak. Mégis, például az Oroszlánszív, Operation Chaos (ennek első része itthon is megjelent Ifrit hadművelet címen) és Operation Luna című regényekben, valamint számos novellájában a mágia uralkodik. Egy fizikusnál? A nyugati néphagyományoknak megfelelően a vas akadályozza a mágiát, amely azóta nem működik, hogy a vas elterjedt. (Számunkra ez idegen, nálunk már a mitikus ősök is tudtak kovácsolni.) Nos, tegyük fel, hogy a vas valamilyen mágneses tulajdonsága gátolja a mágiát, de 1910 körül a tudósok rájönnek, hogyan kell lemágnesezni" ezt a fémet,- s máris itt van a 20. század második felének Amerikája (Operation Chaos és Operation Luna) ráolvasásokkal, dzsinnekkel és így tovább. Említettem, hogy Anderson báró és udvari bárd volt a Kreatív Anakronizmus Társaságban. Ehhez mindenkinek mitikus" nevet kellett felvennie. Anderson felesége, lánykori nevén Karén Krause, nem sokat cifrázta,- ő lett Karina of the Far West, Távol-nyugati Karina. Valóban, Kalifornia eléggé távoli nyugat még egy dánhoz képest is. Anderson anyja Astrid of Two Towers. Ez ugyan úgy hangzik, mintha Kéttornyi Asztrid lenne, de valójában (dánról lévén szó) Tuborg Asztrid. Az volt ugyanis a kedvenc söre. Es Poul Anderson? Nos, ő a következő nevet választotta: Sir Bela of Eastmarch, vagyis Keletvégi Béla lovag. Egy dán! Egyébként a Saturn Game című kisregényben reális" űrhajósok ráérő idejükben szerepjátékokkal múlatják az időt a Szaturnusz körül: az egyik szerep Sir Bela of Eastmarch, egy másik Karina of Far West. Nos, a Béla pestiesen szólva echte" magyar keresztnév. Miért választja azt egy dán-amerikai? A középkori Dánia sok minden volt, de nem a Keleti Végek. Lett volna egy magyar nagymama? Az 1956-os forradalom híre? Dán történelemkönyvek arról, hogyan kalandoztak ők, mi meg az arabok a keresztény Nyugat-

84 OFWTIKFL 176 Panther Science Ficlion Európában? Ki tudja? Annyi bizonyos, hogy Anderson számos művében bukkan fel magyar motívum, és a legmagyarabb alighanem az Eutópia, 1967-ből. Ha Martell Károly vereséget szenved Tegyük fel, hogy valamikor nem sokkal 732 előtt történik valami". Akkoriban az Ibériai-félsziget legnagyobb részét megszállva tartó arabok" (valójában főként mohamedán marokkói berberek), mint a mi történelmünkben is, átlépik a Pireneusokat, hogy elfoglalják déli Frankföldet. Ellenükben Martell Károly, a Meroving frank királyság palotagrófja vonul fel. A mi történelmünkben Martell Károly győzött., de már a nagy történész, Gibbon is úgy gondolta 200 évvel ezelőtt, hogy nem volt teljesen lefutott játszma, eshetett volna fordítva is. Mi lett volna akkor? Gibbon válasza hatásos: akkor most (1800-ban) Európában a müezzin hívná imára a népet, és az ifjak a Koránt tanulmányoznák. En ugyan ebben nem vagyok biztos. Kecskemét, Cegléd és Nagyk őrös 150 évig mohamedán uralom alatt volt, mégsem tanulmányozták ott a Koránt a magyarok. De Anderson válasza úgyis más. A mórok mindenesetre legyőzik Martell Károlyt, ami meggyengíti a pápaságot. De az is fontos, hogy akár elesik Martell Károly, akár nem, Pippin, Károly fia nem lesz olyan helyzetben, hogy királyát kolostorba kényszerítse, s magát koronáztassa meg pápai szentesítéssel. Igy a következő nemzedékben nem lesz Nagy Károly! A mohamedánok több területet elfoglalnak, de néhány év múlva mindenképpen kitör az Abbaszidák lázadása az Omajjád kalifák ellen. A mi történelmünkben ez súlyos belháborúkkal és az Omajjádok csaknem teljes kiirtásával végződött. E másik történelemben sem várhatjuk, hogy a belviszályokkal küzdő arabok lényeges szereplői legyenek az európai történelemnek 749 után. Viszont nincs császárság a 9. században. A vikingek szinte zavartalanul fosztogathatják Európát, erősebbek lesznek. A magyarok ugyanúgy megérkeznek a Kárpát-medencébe 896-ban, és kalandozásaik még sikeresebbek a védtelen Nyugaton. Az Eutópia kevés szót veszteget Európára. Gondolom, maradnak magyarok a Kárpát-medencében, még az is lehet, hogy az államot Hungáriának hívják, az ugyanis Onoguria. Egyáltalán nem biztos, hogy Géza fia, Vajk a nagyfejedelem 1000-ben; de akárki is az, nem veszi fel a meggyengült kereszténységet. S egyidejűleg a vikingek elérik Amerikát... Néhány száz évvel ezután játszódik az Eutópia. A Mississippi völgyében Amerikába átvándorolt magyarok megszervezték az indiánokat, és államot alapítottak. Nem Magyarországnak hívják, hanem Dakotiának, ami annyit tesz: Szövetség. A történet idején Dakotia fővárosa Várad, vajdája pedig, mit tesz Isten, Béla. Persze nem Keletvégi Béla, Béla of Eastmarch. De Béla. Poul Anderson következetes. Dr. Lukács Béla

85 Nézőpont kérdése* A mai világ megtanított minket arra, hogy az igazság sokarcú. Fekete és fehér, igaz és hamis csak attól függ, melyik oldalról nézzük a valóságot. Ez alól nem kivétel a Csillagok háborúja sem. Lehet ezt nézni humorosan is. Néhány évvel ezelőtt olvastam egy novellát arról, hogyan beszélget a halálcsillagon két mosodás, akik Darth Vader ruháit mossák. Valahogy hiányzott az epikus légkör. De pont ilyen érdekes volt az a karikatúra, ^ ^ amely a Tatuin bolygó ú'rkikötői kocsmájának a mellékhelyiségét mutatta be. Ahány faj, annyiféle vécécsésze. Azt is olvastam valahol, hogy nincs veszélyesebb dolog, mint - közbeszerzésen nyerni a Birodalomban. Képzeljük el azokat a " szerencsétlen kisvállalkozókat és cégeket, akiknek sikerült jó kis zsíros állami-katonai megrendeléseket elnyerni az új halálcsillag építésén. Békésen parkettáznak, burkolnak, villanyt szerelnek, tfmikor egyszer csak megjelenik a hipertérből a lázadó flotta, és felrobbantja a még el sem készült monstrumot. Hány ártatlan veszhetett oda? Es végül Tóta W. Árpád véleménye, az ő írásának részlete az Index kultúrrovatában jelent meg: A Csillagok háborúját időről időre meg kell nézni újra, mert egy egész világ értékrendjét tartalmazza (ez különben az eposzok feladata), és igen ajánlatos néha összehasonlítani a jelent a múlttal.* Például elég sanszos, hogy ma Sj^ifc; a Birodalom szemszögéből forgatnák le az egészet, és a lázadók szövetségét, ezt a gyanús ala- Rpti^gL kokból, csempészekből, sze- *jf rencsejátékosokból és sivatagi parasztfiúkból verbuvált, 1 < * galaxisszerte robbantgató terrorszervezetet a végén joggal és dicsőn taposnák el a lépegetők. A rend nevében. Berepülni egy katonai bázisra, maroknyi csapattal szembenézni a túlerővel, egy egész világgal, és aztán felrobbantani a főreaktort, pláne nekivezetni egy kicsi hajót egy nagyobbnak... ez ma nem hőstett, hanem terrorizmus. Casus belli." Tücsi Nyerjen fagyasztást! A leghűségesebb olvasót halálra fagyasztják. Egy olvasói levél szerint a New Scientist magazin első hallásra morbid 1 előfizetési akcióval jelentkezett. Az újság megújult arculatát reklámozó kampányának fő attrakciójaként azt a lehetőséget kínálta olvasóinak, hogy egyiküket a halála után fagyasztással konzerválja, s ezáltal fenntartja a lehetőséget a páciens későbbi újraélesztésére. Az eljárás költségeit 28 ezer angol fontra, közel 10 millió forintra becsülték. A nyereményre pályázóknak ki kellett tölteniük egy jelentkezési lapot s ezt a megadott számú összegyűjtött kuponnal együtt postázniuk kellett a szerkesztőségbe. A terv szerint halálát követően a nyertest a kellő hőmérsékletre hűtik, ma jdfolyékony nitrogénben felfüggesztve lebegtetik. Az olvasó" itt várhatja meg, amíg a tudomány olyan szintre ér, hogy visszasegíthetik az élők sorába. A szerencsés nyertes, ha nem kellően vállalkozó szellemű, alternatív megoldásként egy hawaii utazást választhatott. Szerkesztőség fontolóra veszi, hogy amennyiben a Galaktika is elér egy békebeli előfizetői létszámot", akkor mi is jelentkezünk egy hasonló akcióval.

86 86 SRLRKTO 175 NUGENT MILLER lehajolt, és a lábnyomokat vizsgálta, zsebkésével óvatosan félresöpörte a leveleket és gallyakat. Kis láb nyomai, és egészen frissek. Lehet, hogy női lábtól származnak? A nyomot bámulva Miller szinte látta, hogy életre kel a nő, megelevenedett szeme előtt a boltozatos lábfej, a finom boka, az aranybarna lábszár. A képzeletbeli nőt képzeletbeli talapzatán elfordítva Miller megcsodálta a hát hosszú és kecses ívét, s szinte látta a... Elég utasította rendre magát. Semmi más bizonyítéka nincs, csak a lábnyom. A remény veszélyes lehet, a vágy meg egyenesen végzetes. le lábnyomot tudott megkülönböztetni, sőt talán többet is. A talajról ítélve mind egészen új keletű. Miller azon kapta rajta magát, hogy reszket. Leguggolt a lábnyomok mellé, s eszébe idézte, hogy nem szabad reménykednie. Akiktől ezek a lábnyomok származnak, már valószínűleg nem élnek. Erről azonban akkor is meg kell bizonyosodnia. Fölegyenesedett, és elindult a lábnyomok után. Egy tarlón át az erdő széléhez vezettek. A hidegháborús atomfenyegetés annak idején számos szerzőt sarkallt figyelmeztető művek írására. A ravasz, szatirikus novelláiról elhíresült Sheckley azonban még tovább ment: mi van akkor, ha épp a háború teljes elutasítása idézi meg az erőszak elhantoltnak vélt démonát? Róbert Sheckley - L ^ íz Hunéin niaier ES A L/INYOK ^ Nyurga, ösztövér, szomorú képű férfi volt, barnára égette a nap, tornacipőt viselt, khakinadrágot és kék pólóinget. A hátán hátizsák, kezében Geigerszámláló. A szemén teknőckeretes pápaszem. A bal oldali szára eltört, gallyal és zsineggel eszkábálta össze, az orrnyergét meg dróttal erősítette meg. A pápaszem így már biztonságosabbnak tetszett, bár még mindig nem bízott benne. Nagyon rövidlátó volt. Ha valamelyik lencse eltörik, sose tudja pótolni. Néha lidércnyomásos álma volt: a szemüveg leesett az orráról, ő érte nyúlt, de nem tudta elkapni, az meg a levegőben meg-megfordulva hengerbuckázott le a hegyoldalon. A szemüveget rányomta az orrára, ment néhány métert, aztán megint a földet vizsgálta. Két-háromfé- Egy pillanatra megállt és fülelt. Csöndes, szép szeptemberi reggel volt. Tűzött a nap a csupasz mezőkre, és a fény meg-megcsillant a fák meztelen fehér ágain. Más hangot nem hallott, csak a szél fáradt sóhaját s a Geiger-számláló halk, egyenletes ketyegését. Normálérték mondta magában Miller. Akik erre jöttek, azoknak bizonyára volt Geigerszámlálójuk." De nem biztos, hogy értettek a használatához. Az is lehet, hogy sugárfertőzésük volt, talán éppen sugárbetegségben haldokoltak. Nem engedhette meg magának, hogy reménykedjék. Csak úgy sikerült mind ez ideig megőriznie az ép eszét, hogy nem remélt és nem kívánt semmit, és nem vágyott semmire.

87 efllflkto 17S 87 Ha halottak mondta magában, tisztességgel eltemetem őket." E gondolattal kiűzte magából a remény és a vágy gonosz démonait. Az erdőben, a bokrok közt elvesztette az alig látható ösvényt. Megpróbált ugyanabban az irányban továbbmenni, de a Geiger-számláló vad kattogásba kezdett. Maga elé tartotta a műszert, és derékszögben elfordult. Miután a veszélyes pontot maga mögött hagyta, újabb derékszögű fordulatot tett, és most az ösvény irányával párhuzamosan haladt előre. Gondosan számlálta a lépteit, Nem tenne jót neki, ha elakadna egy ilyen zugban, amelyet minden oldalról sugárzás övez, s ahonnét nem vezet ki tiszta ösvény. Ez történt vele három hónappal ezelőtt, s majdnem kimerültek a számláló elemei, mire megtalálta a kiutat. Most volt ugyan a hátizsákjában tartalék elem, mégis ugyanez a veszély fenyegetett. Megtett vagy húsz métert, és megint fordult, hogy keresztezze az ösvényt. Lassan ment, a földet figyelte. Szerencséje volt. Megint ráakadt a lábnyomokra, s a közelükben szövetfoszlányt talált egy csipkebokron. Leszedte a szövetdarabot, és zsebre gyűrte. A lábnyomok frissnek látszottak. Mégis engedélyezzen magának egy kis reményt? Ne. Még nem. Még élénken élt az emlékezetében, mi történt nem egészen hat hónappal ezelőtt. Egy kis homokkősziklán mászott föl, hogy átkutassa a fönt levő raktárt. Mikor napnyugtakor lefelé jött az oldalban, az alján egy férfi holttestére akadt. Alig néhány órája lehetett halott. Vállán géppisztoly és egy puska szíja volt keresztbe vetve, zsebe meg kézigránátokkal tele. Ezek azonban semmi védelmet nem nyújtottak legagyafúrtabb ellensége ellen. A férfi önmagát ölte meg: még meleg volt kezében a revolver. Szemmel láthatólag Miller lába nyomát követte. Mikor odaért a homokkőszikla lábához, a nyomok véget értek. Lehet, hogy a férfi akaraterejét a mellkasán és karján levő, sugárzás okozta égés törte meg, az is lehet, hogy reményeinek váratlan összeomlása, mikor a lábnyomok a szikla alján véget értek. De akármi oka volt is, kiloccsantotta az agyát. Megölte a remény. Miller eltávolította róla a fegyvereket, és a holttestet eltemette. A nap java részében a fegyvereken törte a fejét. Kísértést érzett, hogy megtartsa őket. Még hasznosak lehetnek ebben a megrendült új világban. Végül mégis úgy döntött, hogy nem tartja meg. Nem akarta megszegni az egész életében szigorúan vett fogadalmát, különösen a látottak után. Es amellett a^ fegyver ilyen időkben a használójára is veszélyes. Igy hát behajította a szomszéd folyóba. Ennek még hat hónapja sincs. Es most Miller követi más lábnyomát az erdő agyagos talaján egy keskeny patak felé. Mikor a medren átkelt, a parton öt különböző nyomot tudott megszámlálni. Annyira frissek voltak, hogy akkor fakadt föl bennük a víz. Még fél órája sincs, hogy arra mentek. Egyszerre megmoccant benne a remény és a vágy démona. Most már talán nem lenne ostobaság, ha a másokkal való találkozás lehetőségére gondolna? De igenis az lenne. Az elszabadult démonok, ha fiaskót vallanak, ellened fordulnak, mint ahogy ellene fordultak annak a férfinak is ott, a homokkőszirt tövében. A reménység és a vágy a két legveszélyesebb ellensége. Nem merte kiengedni a szellemeket az agya mélyén rejlő bedugaszolt palackból. Szapora léptekkel haladt az ösvényen, a mind frissebb lábnyomok tanúsága szerint gyorsabban, mint az a feltételezett embercsoport. A Geiger-számláló elégedetten ketyegett, örült a sugárzás alacsony szintjének. Az előtte járók ha élnek még bizonyára szintén Geiger-számlálóval keresték az utat. Az életben maradás tulajdonképpen nagyon egyszerű volt, de nagyon keveseknek sikerült. Miller akkor értette meg, hogy közel a vég, amikor a kommunista Kína flottája átfogó támadást indított Tajvan ellen. Kezdetben ugyan ez is csak amolyan helyi csetepaténak tűnt, mint az a dühödt kis összecsapás, ami Kuvait földjén folyt, vagy az a másik, amelynek során az ENSZ békefenntartó erői bocsátkoztak harcba a törökbolgár határon. Mint később kiderült, ez volt az utolsó csepp a pohárban. A különböző nemzetközi egyezmények láncreakciószerűen rángattak bele országot ország után a konfliktusba. Egy darabig egyik oldalon sem vetettek be atomfegyvereket, de érezni lehetett, hogy ez a lépés sem várathat sokáig magára. Nugent Miller, a tennessee-i Laurelville College ókori történelem szakos docense látta az intő jeleket, és nekifogott, hogy élelmiszer-tartalékot gyűjtsön a laurelville-i barlangokban. Akkor harmincnyolc éves volt, és mióta az eszét tudta, lángoló pacifista. Mi- [>>

88 88 GALAKTIKA 176 H kora kelet nyugati radarvonal meghatározatlan eredetű rakétákat jelzett északról, Miller már összecsomagolt, és készen állt. Azonnal kiment a laurelville-i barlangokba, amelyek szája még egy mérföldnyire se volt az egyetemtől. Meg volt lepve, hogy összesen ha ötven diák és tanár tartott vele. Pedig a figyelmeztetés igazán elég érthető volt. A bombák lehullottak, és a csoportot beljebb kergették a barlangok és alagutak labirintusába. Egy hét múltán abbamaradt a bombázás. A túlélők elindultak a föld felszínére. A barlang szájában Miller ellenőrizte és életveszélyesnek találta a sugárzást. Nem mehettek ki. Az élelem máris elfogyott, a barlangba radioaktív málladék szűrődött be, s így beljebb kényszerültek. A negyedik hétre már harmincnyolcan éhen haltak. A sugárzás a bejáratnál még mindig lehetetlenné tette a távozást. Miller úgy döntött, hogy leereszkedik valamelyik alsóbb szintre, és megpróbál földeríteni valami eddig még érintetlen élelmiszer-tartalékot. Hárman vele tartottak. A többiek úgy határoztak, hogy vállalják a sugárzás kockázatát, és kitörnek. Miller és barátai mélyen behatoltak a barlang sötétjébe. Legyengültek már, és egyikük sem volt képzett barlangkutató. Kettőt agyonütöttek a lezuhanó kövek. Miller s az egy megmaradt férfi azonban konokul ragaszkodott az életéhez. Élelmiszer-tartalékot nem találtak, de egy fekete vizű folyóra bukkantak, s abban derengő foltokat, halakat vettek észre, vak halakat, amelyek egész életüket a barlangban élték le. Halásztak, de nem fogtak semmit. Eltelt néhány nap, míg Millernek sikerült elrekesztenie a folyó egy ágát, csapdába ejteni és kifogni néhány halat. De barátja addigra már meghalt. Miller ott élt a folyó partján, s kidolgozta a halászat módozatait. Amennyire tőle telt, számon tartotta az idő múlását, s hetenként egyszer nagy kínnal kimászott, hogy a sugárzást ellenőrizze. Tizenkét hétbe telt, míg annyira csökkent, hogy kimehetett. A barlangbeliek közül némelyiknek a holttestét megtalálta, a többieket viszont nem látta. Odakint mindenütt embereket keresett. A sugárzás azonban elvitte a hidrogénbombázás túlélőinek java részét. Nagyon keveseknek volt élelmiszertartalékuk és Geiger-számlálójuk. Mindenki vagy majdnem mindenki még azelőtt kiment élelmet keresni, hogy a sugárzás elviselhető szintre esett volna vissza. Kétségtelen, hogy volt, aki életben maradt: de hol, vajon hol? Hónapokig kereste őket. Aztán fölhagyott vele. Gondolta, maradhatott néhány ember itt-ott Afrikában, Ázsiában, Dél-Amerikában. Ezeket sose fogja látni. Lehet, hogy valamikor még Eszak-Amerikában is ráakad valakire. Az is lehet, hogy nem. De mindenképpen élnie kell. Elt. Dél felé vándorolt ősszel, s visszatért északra tavasszal. O volt az az ember, aki sose akart háborút, s olyan szenvedélyes hévvel gyűlölte a gyilkolást, amilyet sokan tettettek, de kevesen éreztek át igazán. O volt az az ember, aki megőrizte nem egy régi szokását, mintha a bombák le se hullottak volna. Olvasott, ha könyvet talált, s önmagában mentegetődzve gyűjtötte a képeket és szobrokat, amelyeket a képtárak szellemőreitől lopott. O volt az az ember, aki már jóval a második világháború előtt megfogadta: soha nem fogja megölni embertársát, és most, a harmadik világháború után, semmi okát nem látta, hogy e fogadalmát módosítsa. Barátságos, kisfiús, diáktípus volt, túlélte a legéletképesebbek halálát, s most, a világ gyötrelmes pusztulása múltán, lelke még mindig telve volt magasztos elhatározásokkal és makulátlan eszményekkel. O volt az az ember, akit csak a körülmények kényszeríthettek vágyainak elnyomására, reményei föladására. A lábnyomok gyér bokrok közt vezettek, majd megkerültek egy mohos gránitsziklát. Hangokat hallott. Szélroham mondta magában. Megkerülte a gránitsziklát, és megállt. Alig pár lépésnyire öt embert látott. Kiéhezett szemében ez egész tömegnek, hadseregnek, sokaságnak tetszett. Apróka tűz körül táboroztak. Másodpercekig tartott, míg mindezt fölfogta. Nicsak mondta egyikük. Összeszedte magát. Szemügyre vette a csoportot. Ot ember, mind nő. Ot nő, rongyos farmernadrágban, cejgvászon zubbonyban, hátizsákjuk mellettük a földön, a hátizsákoknak nekitámasztva kezdetleges lándzsák. Maga kicsoda? kérdezte az egyik. Az volt köztük a legidősebb, lehetett vagy ötvenéves. Zömök, kurta termetű kis nő volt, szögletes arcú, a haja acélszürke, karja izmos, nyaka napbarnított és inas, jókora orrán lehetetlen forma csíptető, az egyik lencséje repedt.

89 Nem tud beszélni? kérdezte élesen. De tudok - mondta Miller. - Elnézést. Csak épp meg vagyok lepve. Maguk az első nők, akiket a bombázás óta látok. Az első nők? kérdezte az idős hölgy élesen. Férfiakat talán látott? Csak holtan mondta Miller. Elfordult tőle, és szemügyre vette a másik négyet. Mind fiatalok, úgy húsz körül, és Miller mondhatatlanul szépnek találta mindet. Kétségkívül mind másmilyen volt, nem is hasonlított egyik a másikára,- de Miller szemében, aki úgy bukkant rájuk, mintha egy idegen fajtával találkoznék, idegenségükben mind egyformák. Négy kecses állat, aranyosbarna bőrű, hosszú lábú, s szemük nagy, nyugodt párducszem. Szóval maga közel s távol az egyetlen férfi mondta az idős hölgy. Nos, ez nem jelent problémát. A lányok hallgattak. Őt bámulták. Miller kezdte kényelmetlenül érezni magat. A helyzetből eredő kötelességeire gondolt, s e gondolat izgatta és zavarba hozta. Akkor talán be is mutatkozhatnánk mondta az idős hölgy határozottan és tárgyilagosan. Miss Denis vagyok. Miller várt, de Miss Denis nem mutatta be a lányokat. Nugent Miller vagyok mondta ő. Nos, Mr. Miller, maga az első eleven ember, akivel találkozunk. Történetünk igazán egyszerű. Mikor meghallottam a riadót, levittem a lányokat az iskolánk, a Charleton Vaness Leánynevelő Intézet alsó pincéjébe. En illemtanár vagyok... azazhogy voltam. Kolléga gondolta Miller savanyúan. Az óvóhelyet folytatta Miss Denis természetesen elláttam élelmiszer-tartalékkal, mint ahogy minden épeszű embernek tennie kellett volna. Mégis kevesen tették. Volt néhány Geiger-számlálóm, és a kezelését is megtanultam. Sok bolond erőnek erejével kiment, amint már nem hullottak a bombák. Ezeket a lányokat sikerült meggyőznöm a sugárzás veszélyéről. A radioaktivitás azonban oda is beszűrődött. Kénytelenek voltunk hát otthagyni az óvóhelyet, és lejjebb, a szennyvízcsatornában kerestünk menedéket. Patkányokon éltünk mondta az egyik lány. Ugy van, Suzie mondta Miss Denis. Patkányokon éltünk, s még boldogok is voltunk, hogy legalább az van. Mikor a sugárzás már nem volt életveszélyes, kijöttünk. Egész mostanáig nagyon jól megvoltunk. A lányok bólogattak, s még mindig párducszemmel figyelték Millert. És Miller őket. Egyidejűleg, azon nyomban mindegyikükbe beleszeretett, különösképpen Suzie-ba, mert neki neve is volt. De a zömök, erős karú, tárgyilagos Miss Denisbe nem. Az én élményeim nagyon hasonlók mondta Miller. En a laurelville-i barlangokba mentem. Ott ugyan patkányt nem találtam, csak nagyon fura külse-!>[>

90 jű halakat, és azokon éltem. Azt hiszem, most azt kell eldöntenünk, hogy mit tegyünk. Azt? kérdezte Miss Denis. Szerintem. Nekünk, túlélőknek össze kell tartanunk, hogy kölcsönösen támogatni és segíteni tudjuk egymást. A maguk táborhelyére vagy az enyémre menjünk? Nem tudom, mi mindent gyűjtöttek össze. En elég sokat. Egy könyvtárat, néhány festményt és jókora élelmiszer-tartalékot. Nem mondta Miss Denis. Nos, ha ragaszkodik a maguk táborhelyéhez... De mennyire! A saját táborhelyünkhöz. Magunkban. Azaz maga nélkül, Mr. Miller. Miller nem akart hinni a fülének. Ránézett a lányokra. Azok gyanakodó, kiismerhetetlen tekintettel néztek vissza rá. Ide halig ásson! mondta Miller. Rászorulunk egymás kölcsönös támogatására és segítségére... Ezen maga a férfinem kéjvágyát érti mondta Miss Denis. Semmi ilyesmit nem értek rajta mondta Miller. Ha ragaszkodik hozzá, hogy most erről beszéljünk, talán adjunk szabad utat a természetnek. A természet megtalálta a maga útját mondta Miss Denis. Az egyetlen helyes utat. Mi öten nők vagyunk. Hónapok óta együtt, és nagyon jól megvagyunk. Nem, lányok? A lányok bólintottak, de szemüket továbbra is Millerre szegezték. Semmi szükségünk sincs sem magára folytatta Miss Denis, sem más férfira. Nem hiányoznak, és nem is vágyunk rájuk. Sajnos, ezt nem értem mondta Miller, bár épp kezdte érteni a dolgot. Mindezért a férfiak felelősek mondta Miss Denis, és vaskos kezének egy széles mozdulatával körbemutatott. Férfiak álltak a kormányok élén, férfiak voltak a katonák és atomfizikusok, férfiak indították meg a háborút, mely elsöpörte az emberiség javát. En már a bombázás előtt is mindig óvtam a lányokat a férfiaktól. Rengeteg ostobaságot összelocsogtak a nemek egyenlőségéről; a valóságban a nő a férfi jószága és játékszere volt. De rendes időkben

91 nem tudtam az elméletemet teljes egészében kifejteni. Az iskola nem engedte volna. Azt meg tudom érteni mondta Miller. De az idők többé nem rendesek. Maguk, férfiak egyszer s mindenkorra összekutyultak mindent, és most nem kapnak még egy lehetőséget, legalábbis addig nem, amíg nekem beleszólásom van a dologba. Lehet, hogy a lányok erről másként vélekednek mondta Miller. En nevelem a lányokat közölte Miss Denis. Ez lassú folyamat, de bőven ráérünk. Es azt hiszem, a tanításom kezd megfoganni. Ugye jól megvagyunk együtt, lányok? Igen, Miss Denis mondták a lányok kórusban. Es ugye nem szorulunk rá erre a férfira a házunk táján? Nem, Miss Denis. Látja? Egy pillanat mondta Miller. Az az érzésem, hogy maga egy kis tévedésben leledzik. A férfiak egy része kétségkívül felelős a háborúért. De nem minden férfi. En például lelkes pacifista voltam akkor is, amikor kifejezetten kényelmetlen volt annak lenni. A második világháborúban egy egészségügyi alakulatnál szolgáltam. Soha senkit nem fosztottam meg az életétől, nem is volt szándékomban soha. Szóval nemcsak férfi, hanem még gyáva is mondta Miss Denis. En nem tartom gyávának magam tiltakozott Miller. Elvből, lelkiismereti okból, és nem gyávaságból tagadtam meg a katonai szolgálatot. Az én egészségügyi alakulatom is a fronton szolgált, akár a katonák, csak mi nem voltunk fölfegyverezve. En is a tűzvonalban voltam. Meg is sebesültem, ha nem is súlyosan. Micsoda hallatlan hősiesség! mondta Miss Denis, és a lányok nevettek. Nem a kiválóságomat akarom fitogtatni mondta Miller. Egyszerűen csak azt szerettem volna magával megértetni, hogy miféle férfi vagyok. Mert a férfiak sem egyformák. Mind egy húron pendül mondta Miss Denis. Valamennyi. Piszkos, szőrös, büdös, kéjenc bestiák, háborúznak, ölik a nőket és a gyerekeket. Próbáljon csak nekem férfiakról beszélni! Kénytelen vagyok mondta Miller. Mert elég rosszul ismeri őket. Mondja, mit tett maga, hogy megakadályozza a háborút, ha annyira gyűlöli? Hát mit tehet egy nő? kérdezte Miss Denis. A foglyok követik rabtartóikat. Szamárság mondta Miller. A nők rengeteg mindent tehettek volna, ha igazán véget akarnak vetni a háborúknak. Olvasta valaha is a Lüszisztratét? Arisztophanész elmondja, hogy a görög nők nem voltak hajlandók együtt hálni a férjeikkel, míg abba nem hagyták a hadakozást. Ez világosan bizonyítja, hogy... Olvastam a darabot mondta Miss Denis. Nem valami jó megoldás. Miért? Talán csak nem azért, mert túl sok nő imádta a háborút, és rajongott a katonákért? Megelőzhették volna, ha akarják. De nem akarták. Nietzsche azt mondja... Nekem csak ne idézgessen a ronda férfi íróitól! mondta Miss Denis. A gondolatmenete jól hangzik, de a tény az, hogy maguké, férfiaké volt a hatalom, és visszaéltek vele. A nőket játékszernek tekintették, és a Földet egyetlen nagy csatatérnek, egészen míg ki nem háborúzták magukat a világból. Maguknak végük van, elpusztultak, kész. Maguk kihalt állatfajta. Itt áll a fura, szőrös képével, és olyan idegen, mint egy dinoszaurusz vagy egy emu. Menjen, és haljon meg valahol, Miller! Most mi következünk, nők! A szaporodást egy kicsit nehéznek fogják találni mondta Miller. De nem lehetetlennek. A szűznemzéssel foglalkozó kutatások legújabb eredményeit élénk figyelemmel kísértem. Utódot nemzeni férfi közreműködése nélkül is kifejezetten lehetséges. Talán mondta Miller. De maga akkor sem képzett tudós. Es még ha az lenne is, nincs meg hozzá a fölszerelése. Viszont tudom, hogy hol végeztek ilyen irányú kutatásokat mondta Miss Denis. Talán életben találunk még valami tudós nőt. S annak még ennél is nagyobb a valószínűsége, hogy ép laboratóriumra leljünk. Ezzel és az én tárgyi tudásommal, azt hiszem, meg tudom oldani a kérdést. Soha mondta Miller. Márpedig én azt hiszem szögezte le Miss Denis. De még ha nem is, inkább lássam az em- M>

92 berfajt kihalni, mint hogy megint a férfiak ura Ikodjanak rajta. Arca kivörösödött, dühös volt. Miller halkan megjegyezte: Tökéletesen megértem, hogy kifogásai vannak a férfiak ellen. Bizonyos férfiak ellen. De mindezt nyugodtan megtárgyalhatjuk, és bizonyára sikerül valami kölcsönösen kielégítő... Nem! Amit akartunk, elmondtuk! Ki innét! Nem megyek mondta Miller. Miss Denis odaugrott a fegyverekhez, és fölkapott egy lándzsát. Lányok! kiáltotta. Fegyverbe! A lányok még mindig elbűvölten nézték Millert. Egy pillanatig haboztak. Aztán Miss Denis erős akaratának engedelmeskedve, marékszám szedték elő a kődarabokat a hátizsákjukból. Meglátszott rajtuk az izgalom. Várakozással figyelték Miss Denist. Hajlandó eltávozni? kérdezte Millert Miss Denis. Nem! Kövezzétek meg! Megindult a kőzápor. Miller elfordult, hogy Geiger-számlálóját védelmezze, s érezte, hogy hátát, lába szárát kövek érik. Alig tudta elhinni, hogy ez megtörténhet. Ezeknek a lányoknak, akiket szeretett különösen Suzie-nak, nem lett volna szabad őt megdobálniuk. Abba is hagyják mindjárt, elszégyellik magukat. De a kövek csak röpültek, s az egyik eltalálta a feje búbját, és félig elkábította. Megrázta a fejét, megfordult, és futásnak eredt, még mindig a oeiger-szam lálót szorongatva. Miss Denis ügyetlenül próbálkozott, hogy fölnyársalja a lándzsájával. Elkerülte a döfést, és bal kezével megragadta a lándzsát. Huzakodtak, hogy melyiküké legyen. Igy fél kézzel is majdnem sikerült kicsavarni a nő kezéből; de Miss Denis, amilyen tagbaszakadt volt és bivalyerős, sok volt neki. Kiszabadította Miller szorításából a lándzsát, és a boldogabbik végével kupán vágta. A lányok pedig még éljeneztek is! Miller térdre hullott, záporoztak körülötte a kövek. Oldalba bökte egy lándzsahegy. Ettől oldalt hengeredett, majd sikerült talpra állnia. Öljétek meg! visította Miss Denis. - Öljétek meg a piszok férfit! A lányok izgalomtól kipirult arccal rontottak rá. Miller érezte, hogy ándzsahegy súrolja az oldalát. Megfordult és elszaladt. Nem tudta, meddig rohant az erdő zöld homályában. Végül már képtelen volt továbbfutni. Előhúzta a zsebkését, és megfordult: de senki sem követte. Leheveredett a hűvös földre, és gondolkodni próbált. Ez a nő, ez a Miss Denis futóbolond. Vén férfigyűlölő, megátalkodott leszbikus, s most végleg begolyózott. Es a lányok? Azt biztosra vette, hogy ők nem akarták bántani. Talán még szerették is. De ennek a vén ribancnak a hatása alatt álltak. Megnézte, hogy megvan-e a Geiger-számlálója, nem veszett-e el menekülés közben. Megvolt az is meg a szemüvege is. Örült neki. Ha nincs meg, nehezen talált volna rá a táborhelyére. Mindig is tudta, hogy az emberek egy kicsit mind bolondok. Azzal is tisztában kellett volna lennie, hogy egy atomkatasztrófa túlélői még a szokottnál is bolondabbak. Az elmebe-

93 teg Miss Denis. Még elképzelni is, hogy a férfi kihalt állatfajta! Miller döbbenten észlelte, hogy igenis el tudja képzelni. Végül is hány férfi maradt életben? Es hány nő? Es az életben maradottak közül vajon hánynak van Geiger-számlálója, és hányan lesznek képesek úrrá lenni a rájuk váró veszedelmeken? De ez valahogy mégsem izgatta. Az emberfajért nem ő felel. Ostoba volt, hogy szabadon engedte a remény és a vágy démonait. Most megint le kell győznie őket. Le is tudja. Majd a könyvei és képei közt éli le, ami az életéből hátravan. Lehet, hogy ő lesz az utolsó igazán civilizált ember. Civilizált... Miller megborzongott, és eszébe jutott Suzie meg a többiek arca, figyelmes párducszeme. Elég baj az, hogy nem sikerült valamiféle megállapodásra jutnia Miss Denisszel. De az adott körülmények közt mást nem tehetett... Hacsak meg nem tagad minden elvet, ami eddig éltette. Hát megtagadhatná? Ránézett a kezében levő késre, és megint megborzongott. A démonok súlya nyomta a vállát. Marka összeszorult a kés markolatán. Egy pillanattal később már nem élt a világ utolsó civilizált embere. Es vele pusztult a világ utolsó pacifistája, az utolsó ember, aki lelkiismereti okból tagadta meg a katonai szolgálatot, az utolsó műgyűjtő és könyvbarát. S mindeme csodálatos teremtmények helyében ott volt Miller, a markában szorongatott zsebkéssel, amint valamit keres az erdőben. Megtalálta. Egy három láb hosszú, nehéz, villámsújtotta ágat. Sietve levagdalta róla a fölös gallyakat. Miss Denis majd rövidesen megtapasztalhatja, milyen az, ha ráront a szörnyű, szőrős, büdös, koszos, bunkót lóbáló férfinem. Remélhetőleg annyi ideje lesz még, hogy rádöbbenjen: maga hívta életre a bestiát. Ez bizonyára nagyon meglepi majd. Es röviddel ezután a lányokat is meglepetés éri. Különösen Suzie-t. Göncz Árpád fordítása CDGqelCNT <\ s A r K A n u c a n Minden eddiginél teljesebb, átfogó összeállítás egy exkluzív kivitelű könyvben, melyben a sárkánykutató osztja meg mindenkivel tudásának legjavát. Könyvéből kiderül, milyen sárkányfajok léteznek, hol és hogyan élnek. Hogyan kell bánni a sárkányokkal, hogyan védekezzünk ellenük. Megtekinthetjük, hogyan néz ki a sárkánytojás belülről. Megismerhetjük a sárkányírást, sőt még a sárkánybőrt is megtapinthatjuk. Dr. Ernst Drake remekműve most felfedi a sárkányok rejtélyes életének minden titkát.. E G M O N T hüámusmi

94 94 eflwkto 17S ADlSCOVERY ŰRHAJÓ az első szállítóeszköz, Halálhajóban is, ahol hasonló jelenet játszódik le. amely embert visz a Jupiter közelébe. Fedélzetén három hibernált utas és két pilóbál meg öngyilkosságot elkövetni azzal, hogy ki- Itt egy idegen hatalmak által megszállt matróz próta, valamint egy szuperszámítógép (lényegében a ugrik a világűrbe kapitánya azonban megmenti, hajó agya, automata irányítója), a HAL visszalöki a zsilipbe. es utazik. A bonyodalmakat HAL okozza, aki az óriásbolygóhoz közeledve a meghibásodás jeleit mutatja: téves előrejelzéseket ad a hajó műszereinek állapotáról. Ennek az oka, hogy a küldetés célja korántsem az, amiről Dave Bowman és Frank Poole, a pilóták tudnak a gép így titkolózni, hazudni kényszerül, és végül a kiutat a humán legénység Mi történik az emberi testtel, ha kitesszük az űr vákuumának? Állatkísérletek szerint a bőr az első 10 másodperc után kezd feldagadni bár nem vasból van a bőrünk, mégis elég erős ahhoz, hogy egy rövid ideig megvédje testünket a légüres tértől. Az érfal, és általában véve az üreges szervek a Laplacetörvény szerint minél vékonyabbak, annál védettebkeztetésre kiiktatásában találja meg. Arra a követbek a tágító nyomással szemben. A füllel kapcso- jut, hogy a küldetés sikerét az emberek csak akadályozzák, veszélyeztetik, de ő, a szuperszámítógép maradéktalanul képes azt teljesíteni. Miután a világűrben a semmibe taszítja Frankét, társa, Bowman egy kompba szállva még kísérlelatban pedig elmondható, hogy ha nem próbáljuk meg visszatartani a lélegzetünket, fél percig maradandó károsodás nélkül el tudjuk viselni az alacsony nyomást a lélegzet visszatartása esetén viszont a dobhártyák mindenképpen szétrepednek. Dave Bowman, a vákuum-ember tet tesz a másodpilóta visszahozására azonban HAL már nem engedi vissza a hajóra. Ekkor Dave Bowman a vészzsilipen át, űrsisak nélkül kényszerül visszatérni, hogy kiiktassa a gép áramköreit. Arthur C. Clarké és Stanley Kubrick 1968-as filmjében tehát Dave Bowman (Keir Dullea) teste közvetlen kapcsolatba kerül a bolygóközi térrel. A művelet alatt a pilóta másodpercet tölt a világűr felé nyitott kamrában, mielőtt a kapu bezáródna, és a nyomáskiegyenlítés megkezdődne. Ezzel szemben már egy hihetőbb változat szerepel a könyvváltozatban, mely a film után három évvel jelent meg: itt Bowman a hajón tartózkodik, amikor HAL kinyitja a Discovery zsilipjeit. Vagyis több ideje van biztonságos helyre érni, mielőtt maradandó károsodást szenvedne, vagy az oxigénhiányos vér miatt eszméletét vesztené. Bowman esete nem az egyetlen a sci-fi filmek között, több más produkcióban is előjön az emberi test vákuummal való kapcsolata így például az Megoszlanak a vélemények a tekintetben, hogy a vér felforr-e, avagy sem. Geoffrey Landis, a NASA munkatársa (mellesleg maga is remek sci-fi író) a cég weboldalán a következőképpen okoskodik. Két szívdobbanás között egy átlagos emberben a vér nyomása a külső légnyomás felett 75 Hgmm-rel van (ez az átlagosnak vett 120/75-ös vérnyomásban az alsó érték). Ha a külső légnyomás nulla lenne, és az erekben lévő nyomást pusztán ez a 75 Hgmm adná, az emberi test mintegy 37 Celsius-fokos hőmérséklete akkor sem érné el a víz forrpontját, mert ilyen körülmények között az 46 Celsius-fok körüli így a vér ilyen alacsony nyomáson sem forrhatna fel. Egyébként 37 Celsius-fokon a víz gőznyomása 47 Hgmm, így az embernek más dolga sincs, mint hogy vérnyomását ezen érték fölött tartsa. Forró vízcseppek a nyelven Ennek az okoskodásnak két dolog is ellentmond. Az egyik a

95 NASA Manned Spacecraft Centerében, ben bekövetkezett baleset szenvedő alanyának utólagos vallomása. A tökéletlenül záródó űrruha hibája miatt az illető a rendes légköri nyomás kevesebb mint 7 százalékát kitevő, vagyis 7000 Pascal alatti vákuumnak volt kitéve. 14 másodpercig őrizte meg eszméletét, és utolsó emlékként a nyelvén forrni kezdő vízről számolt be. Egy másodperccel később kezdték fellevegőzni a kamrát - a szerencsétlenül járt ember valamivel a rendes légköri nyomás fele fölött tért magához. A másik, hogy a fenti 120/75-ös nyomásérték az aortára, illetve a nagy artériákra vonatkozik. A kapillárisokban a nyomás ennél jóval kisebb, 20 Hgmm körüli, nem is beszélve a vénákról, ahol a teljes vérmennyiség több mint 50 százaléka található - itt a vérnyomás mintegy 10 Hgmm. A regényben szerepel egy adat: 0,1-0,2 kg/cm 2 -es légnyomás az űrhajóban (ez a tengerszinten mért légnyomás mintegy százalékának felel meg). Dave ekkor már nehezen lélegzik, és Clarké szerint a tüdeje úgy dolgozik, mintha a Himalája csúcsán lenne. Nem is nagy tévedés, csak 10-20%-os - a Mount Everesten ugyanis, mivel a légkör tömegének mintegy 70 százaléka az ember iába alatt van, a légnyomás csak 30%-a a tengerszintinek. A NASA Bioastronautics Data Book című kiadványa szerint vákuumkörülmények között 9-11 másodpercig vagyunk képesek megőrizni eszméletünket. Az adrenalinnal telített test azonban jobban égeti az oxigént, így ilyen helyzetben célszerű megőrizni higgadtságunkat. A nagyobb szám vonatkozik arra, ha az illető egy helyben, moccanatlanul ül, a kisebb pedig arra, ha mozgásban van. Légköri pilótáknál ez az érték másodperc, 12 km-es magasság felett. A film szerint 5-6 másodperc telik el addig, amíg Dave, kirepülve a kompból, megrántja a zsilipajtót záró kart. Eltekintve attól, hogy ez idő alatt egyszer-kétszer visszapattan a falról, az ajtó teljes záródásáig még további 5 másodperc, a kamra teljes fellevegőzéséig pedig legalább 13 további másodperc telik el, így a rendelkezésre álló adatok alapján nem tűnik valószínűnek az öntudatvesztés elkerülése. A filmben Bowman ezen túlmenően még a zsilipkapu záródása alatt is koordináltan mozog, és úgy tűnik, a fellevegőzés se vágja földhöz... BP.

96 Október 28.: Teljes holdfogyatkozás A legjelentősebb csillagászati esemény október hónapban a teljes holdfogyatkozás lesz. OKTÓBER 28-ÁN a-kora reggeli órákban bekövetkező jelenség teljes lefolyása látható majd Közép-Európában. Az elsötétült telihold derült égbolt esetén a Kós csillagképben látható majd. A Hold reggel 3 óra 14 perckor \ép be a Föld árnyéká-. ba, és a teljes holdfogyatkozás 4 óra 23 perctől 5. óra 45 per-, cig tart.,akkor megindul a Hpld kifelé a Föld árnyékából,- és 6 óra 54 perckor végleg elhagyja azt. Nem csak ez lehet az egyetlen látványosság. Októberben jó látási viszonyok mellett felfedezhető az égbolton egy hosszúkás fényfolt, az úgynevezett Androméda-köd is,, amely.mintegy kétszázmilliárd. csillagból áll. Ezeknek a csillagoknak a fénye kereken hárommillió év óta van úton a Föld felé. Igy az Andromédaköd a legtávolabbi égitest, amelyet pusz-. ta szemmel még látni lehet; igaz, hogy csak elsőrendű megfigyelési viszonyok mellett, tehát tiszta levegőben, holdfény és zavaró földi fényforrások hiányában. Tehát ha tiszta lesz az ég, megpillanthatjuk az Andrpméda-.ködöt.is. AJANDEKOZZON GALAKTIKAT! A GALAKTIKA magazin szeretne Önnek segíteni abban, hogy egyedi, különleges ajándékot adhasson szeretteinek. Ajándékozzon GALAKTIKA előfizetést, és a szerkesztőség személyre szóló, gratuláló okiratot mellékel az első kézbesített számhoz. Ehhez nem kell mást tennie, mint az előfizetés mellé megadnia: az ajándékozott nevét, milyen alkalomra (karácsony, születésnap, stb.), kitől kapja (gyermek, szülő, nagyszülő, barát, stb.), melyik legyen az első kézbesített szám, hogy a meglepetés teljes legyen. AJANDÉKQ22QN ÉRTÉKET!

97 en elő a Galaktikara! Nyerjen sci-fi relikviákat! e> hogy a Galaktika minden száma ott legyen a pojcáfj aggódnia amiat^ hogy az újságárusnál elviszik az utolsó példétf akkor fizessen elő! ^fl kelljen íőtt, Az előfizetésnek több előnyeiig - Az újság garantáltan, személyre szólóan eljut önhöz. - Eves előfizetés esetén az újságosstand áránál olcsóbban jut hozzá. A diákok és a nyugdíjasok, valamint könyvtárak további kedvezményben részesülnek. kiadvány^^^^^^^^^^^^^^tólag előfizetőink Az AFA-s számla alapján az előfizetési díj költségként elszámolható. H Díjszabás: A Galaktika magazin bolti ára 870 Ft. Előfizetési díj fél évre (ó szám) 5220 Ft. Kedvezmények: Előfizetési díj egy évre (12 szám) 9570 Ft, vagyis egy számot ingyen adunk. Könyvtáraknak, diákoknak és nyugdíjasoknak Cl az előfizetési díj egy évre (12 szám) 8700 Ft, vagyis két számot ingyen adunk. (Feltétel, hogy a jelentkezési S- lap mellé küldje el a diák- illetve nyugdíjas-igazolvány "> fénymásolatát.) Előfizetési lehetőségek: 1. ben küldje el előfizetési szándékát az 2. Az előfizetés díját utalja át a Sárkány Bt. élofizetes@metagalal<til<a.hu címre az alábbi Erste Bank adatokkal: ' bankszámlára Név/cégnév: vagy Postázási cím: rózsaszín postautalványon fizesse be a Számlázási név/cégnév (ha más, mint a fenti): Sárkány Bt., 1535 Bp. Pf postafiók Számlázási cím (ha más, mint a postázási cím): címre! Telefonszám: A megjegyzés rovatba, kérjük, írja be:. cím: Galaktika előfizetés! Előfizetés időtartama: (6 illetve 12 hónap) Kedvezmény (ha diák, nyugdíjas vagy könyvtár) Az összeg beérkezése után az előfizetést ha megadott A diák- illetve nyugdíjas-igazolvány fénymásolatát ilyet ben vagy sms-ben visszaigazoljuk. A számlát a Sárkány Bt., 1535 Bp. Pf. 746 címre küldje el! az első Galaktika példánnyal együtt kézbesítjük. Azok között, akik Karácsonyig előfizetnek a Galaktikára, értékes, kereskedelmi forgalomba nem kerülő sci-fi relikviákat sorsolunk ki / az Alién vs. Predator, az En, a robot valamint a Holnapután c. filmekhez kapcsolódva, az InterCom jóvoltából. fi

98 Ez a Galaktika Magazin hivatalos honlapja. A magazin újjászületésével párhuzamosan a weboldal folyamatosan bővülő tartalommal várja a látogatókat. Itt mindig meg lehet majd találni az aktuális és korábbi lapszámok címoldalát és tartalomjegyzékét, a lappal kapcsolatos friss híreket, információkat. A weboldalon keresztül a stábbal is kapcsolatba lehet lépni, és persze előfizetésre is lehetőség nyílik. A tervek szerint a szavazások mellett hamarosan nyereményjátékok is indulnak a honlapon. A Solaria a legrégebbi magyar internetes sci-fi magazin: 1995 márciusában kezdte meg működését. Induláskor a szerkesztőség az éppen megszűnőben lévő Galaktikától is kapott kéziratokat leközlésre. A Solaria azóta mintegy 100 szerző írásait publikálta. A kiadvány Asimov Alapítvány-ciklusának egyik bolygójáról kapta a nevét a Solarián ugyanis az emberek sosem találkoznak személyesen, csak gépeik segítségével kommunikálnak egymással. A magazin kezdetben főképp novellák közzétételére koncentrált, de ez hamarosan kiegészült hírekkel, könyv- és filmkritikákkal, életrajzokkal, fórumokkal, képgalériával. A magyar sci-fi portált 1997 novemberében indította útjára az akkor alakulófélben lévő Avana Egyesület. A SciFi.hu célja, hogy bemutassa a magyar SFélet szereplőit, a klubokat, egyesületeket, rendezvényeket, díjakat, a kiadókat és kiadványaikat. A portál egyúttal lehetőséget biztosít szervezeteknek és magánszemélyeknek, hogy elhelyezzék weboldalaikat a scifi.hu domain alatt, címet kapjanak. Az internetes tudományos-fantasztikus kiadványoknak arra is lehetőségük van, hogy egyes szolgáltatásaikat (pl. híreiket, fórumaikat) közvetlenül elérhetővé tegyék a SciFi.hu oldalairól. A SciFi.hu más online SF kiadványoknak és cégeknek hirdetési felületeket is nyújt. Az egyesületet két társaság, a salgótarjáni sci-fi találkozó, a HungaroCon csapata és az internetes Solaria magazin internetes közössége hozta létre. Az Avana legfőbb feladatául a magyar tudományos-fantasztikus műfaj életének színesítését, találkozók szervezését, a meglévő klubok, szervezetek és érdeklődők közti információáramlást, a tehetséges, kezdő alkotók támogatását tűzte ki. Minden nyáron Salgótarjánban rendezik meg a műfaj kedvelőinek és művelőinek éves találkozóját, a HungaroCont. Itt kerül sor a Zsoldos Péter-díj és a Preyer Hugo-emlékdíj átadására is. Következő számunk tartalmából KÖVETKEZŐ SZÁMUNK ISMÉT izgalmas utazásokra hívja olvasóit. Ursula K. LeCuin a Sötétség balkezéből megismert Tél bolygóra invitál, László Balázs egy benépesített Holdra, Geoffrey Landis keresztül egy fekete lyukon, Philip Jósé Farmer egy túlnépesedett világba, ahol mindenki csupán a hét meghatározott napját töltheti ébren, Kasztovszky Béla egy űrhajós megbomlott tudatának legmélyére. Havi retrónk pedig egy hátborzongató vadászatot idéz fel.

99 Az Alexandra Kiadó ajánlata A földön vihar készülődik. A hideg kezd visszatérni, és Derestől északra, a fagyott pusztaságon baljóslatú, természetfölötti erők gyülekeznek a királyságot óvó Fal mögött. A konfliktus középpontjában Deres urai, a Starkok állnak. Összeesküvés és ármány, tragédia és árulás, győzelem és terror közepette a Starkok és ellenségeik sorsa a tét, miközben mindegyik fél azon igyekezik, hogy győztesen kerüljön ki a harcból, a hatalmasok játszmájából. A regény a vad mulatságok és véres megtorlások világába repíti el az olvasót. Fivér fivér ellen támad, éjszakánként pedig félelmetes kísértetek suhannak át a dombok között. A káprázatos Holdhegység sziklái közt vademberek, veszedelmes boszorkányok és méregkeverők ereszkednek le, hogy feldúlják az addig békés vidéket. A tét óriási: sikerül-e a szörnyű káoszt újra békévé varázsolni? Míg a Trónok harcában az ősi királyságot kegyetlen erők ambíciói szakították széjjel, a Királyok csatájában háború, varázslat és őrület söpört keresztül a királyságon, mint valamilyen zsákmányra éhes, telhetetlen vadállat, addig a Kardok viharában a hatalomért folytatott harc a tetőpontjára ér, és a szétzúzott, összetört királyság a legrémisztőbb, másvilágról előretörő invázióval néz szembe. Szövetségek köttetnek és bontatnak föl, s a háború úgy tombol, mint még soha. 160 x 235 mm, 512 oldal, 2999 Ft 165 x 235 mm, 562 oldal, 2999 Ft 165 X 235 mm, 560 oldal Steven Eríkson: A Malazai Bukottak Könyvének regéje A hatalmas Malaza Birodalom forrong." A véget nem érő háborúzás, a tisztogatások, a gyilkos viszályok és ádáz csaták hosszú évtizedei ezrek és ezrek vérét követelték Fürkész Anomander és csatlósai, a Tiste Andiik uralma alatt. Már a birodalmi légiók harcedzett seregei is enyhülésre áhítoznak, ám a Császárnő korlátlan uralmát gyilkos Karmos-ügynökei továbbra is rendíthetetlenül védelmezik. Erikson határtalan fantáziával teremtette meg azt a csodálatos világot, melyben a legkülönfélébb törzsek, kultúrák harcolnak, illetve kötnek szövetséget egymással. A jól megformált karakterek, akiknek útját a mítoszok világában kísérhetjük figyelemmel, nem mindannyian emberek, mégis igen emberiek: megvannak a saját álmaik, félelmeik, reményeik. Sorsuk, mely a tetralógia első részében, a Hold udvarában kezdődött, kalandokban, csatákban 5 történetben bontakozik ki előttünk. A jég emiékezete méltó az eposz eddig megjelent darabjaihoz. Steven Erikson határtalan képzeletével ismét olyan világot tár az olvasó elé, amely nemcsak a misztika sötét, kiszámíthatatlan birodalmával, de annak esendő, emberi jellegével is megismerteti a fantasyirodalom rajongóit. Az első két rész néhány kulcsszereplője mellett egy sor figyelemre méltó új alak is felbukkan, hogy részt vegyenek a legkülönfélébb erők és birodalmak közötti kegyetlen harcban.