A TISZA-VÖLGY TERMÉSZETI ÉRTÉKEINEK MEGŐRZÉSE

Átírás

1 A TISZA-VÖLGY TERMÉSZETI ÉRTÉKEINEK MEGŐRZÉSE Haraszthy László WWF füzetek 17. Budapest, 2000.

2 SZERZŐ: HARASZTHY LÁSZLÓ A SZERZŐ KÖSZÖNETET MOND DR. FARAGÓ TIBORNAK ÉS DR. KEMÉNY ATTILÁNAK HASZNOS TANÁCSAIKÉRT. KIADTA: WWF MAGYARORSZÁG 1124 BUDAPEST NÉMETVÖLGYI ÚT 78/B TEL.: (1) FAX: (1) PANDA@WWF.HU BUDAPEST, DECEMBER ISSN

3 TARTALOMJEGYZÉK ÖSSZEFOGLALÓ BEVEZETÉS A JELENLEGI FÖLDHASZNÁLAT ÉRTÉKELÉSE, A FENNTARTHATÓSÁGRA TÖRTÉNŐ ÁTTÉRÉS SZÁNTÓK ERDŐK, FAÜLTETVÉNYEK LEGELŐK, KASZÁLÓK HOLTÁGAK KUBIKGÖDRÖK TERMÉSZETES MOCSARAK, LÁPRÉTEK JAVASOLT ALTERNATÍV FÖLDHASZNÁLATI MÓDOK AZ ÁRVÍZI BIZTONSÁG NÖVELÉSE TURIZMUS, IDEGENFORGALOM HALÁSZAT, HORGÁSZAT

4

5 ÖSSZEFOGLALÓ A WWF Magyarország kezdeményezi, hogy a Szamoson és a Tiszán levonult ciánszennyezés, valamint a tiszai nehézfémszennyezés következményeinek felszámolásával, illetve az utóbbi évek rekord magasságú árvizei hatásának felszámolásával, továbbá az új alapokra helyezett árvízi biztonság megteremtésével egy időben kezdődjön meg a térség teljes rehabilitációja. Javaslatunk szerint ennek magába kell foglalnia az árvízi biztonság növelését, az ott élő emberek számára jobb életkörülmények megteremtését és a szelíd turizmus bázisának, a természeti értékeknek az eddigieknél hatékonyabb védelmét, amit viszont csak a jelenlegi földhasználat részbeni átalakításával lehet elérni. Ez egyúttal az árvizek biztonságosabb levezetését is segíti. Véleményünk szerint a Tiszára és mellékfolyóira kiterjedő regionális program csak akkor valósítható meg, ha az kormányzati intézkedésekre épül. A WWF Magyarország eddigi gyakorlatának megfelelően javaslatot tesz a Tisza és mellékfolyói hullámterének és részben a védtöltések közelében elterülő árterek földhasználati módjának átalakítására. Véleményünk szerint ezeknek a javaslatoknak a megvalósításától egyszerre várható a nagyobb árvízi biztonság, a természeti értékek hosszú távú fenntartása, az értékes élőhelyek bővülése, a mezőgazdálkodásból élők jobb életkörülményei és a szelíd turizmus természeti bázisának bővülése. Javaslataink egy olyan átfogó térségfejlesztési program részét képezhetik, amely a fentieken kívül kiterjed a folyóvíz és az azzal szorosan összefüggő ivóvíz kérdésére, a földhasználatra, az árvízi biztonság növelésére, a horgászatra, halászatra, a turizmusra és idegenforgalomra, a területfejlesztés ezekkel összefüggő kérdéseire és a folyókat érintő valamennyi beruházásra. E program kidolgozásához és végrehajtásához a hazai tudományos élet, a különböző minisztériumok, a térség lakossága, önkormányzatai és a társadalmi szervezetek közötti sokoldalú együttműködés szükséges. Azt kérjük valamennyi csoport képviselőitől, hogy kezdeményezzék a program kidolgozását és mielőbbi megvalósítását. Pontosan tudjuk, hogy a Tiszán és mellékfolyóin jelenlevő és megoldásra váró problémák meghatározó része határainkon túli intézkedéseket is igényel. Bár az általunk összeállított javaslatok szigorúan csak Magyarországra terjednek ki, a végső megoldás csak a vízgyűjtő országainak együttműködésével, összefogásával érhető el. Más szavakkal szólva a jövőben vízgyűjtőben kell gondolkodni és cselekedni. Budapest, december 15. 3

6 BEVEZETÉS A Tisza a múlt század második felében megkezdett folyószabályozások előtt áradásai idején hatalmas területeket öntött el. Egykori árterülete például magába foglalta szinte az egész Hortobágy térségét. Az emberi igények és szükségletek változása szükségessé tette az ármentesítést és vele együtt a folyószabályozást. Az akkori ismeretek alapján megkezdett és befejezett gátépítés jótékony hatásai azonnal éreztették hatásukat, de együtt jártak olyan káros folyamatokkal is, amelyek csak évtizedek múlva jelentkeztek, vagy váltak láthatóvá. A kanyarulatok átvágása miatt gyorsan lerohanó folyó elkezdte mélyíteni saját medrét, amivel együtt járt a talajvízszint süllyedése is. A korábban vízjárta területek egy részén megindult a szikesedés. A túlságosan szűkre szabott hullámterekben az azóta a vízgyűjtőn történt erdőirtások, csatornázás stb. miatt hirtelen lerohanó, egyre magasabb árvízi csúcsokat megdöntő nagy víztömeg ma már nem vezethető le biztonságosan. A szűk hullámtérben a folyó nem képes lerakni a vízbe került szennyeződéseket, terheléseket úgy, mint korábban. Az emberi tevékenység következtében megnövekedett nitrogén- és foszforterhelés nem tud az ártéren kiülepedni, rohan a Tiszán, Dunán keresztül a Fekete-tengerbe, amelynek állapota többek között ezek miatt nagymértékben leromlott. Az egykori kanyarulatok átvágásával keletkezett holtágak jelentős része sosem, mások csak áradáskor jutnak friss vízhez. Annak ellenére, hogy mesterségesen jöttek létre, igen nagy természeti értéket képviselnek, de hasznosításuk lehetősége sem becsülhető le. Folyamatosan romló állapotuk mielőbbi beavatkozást igényelne. A folyót kísérő egykori ártéren végtelen legelők húzódtak, melyeket főleg a mezőgazdaság extenzív fejlődésének időszakában költséges beruházásokkal szántófölddé alakítottak. Manapság azonban ezeken a területeken a mezőgazdasági művelés biztonságának megőrzése rendkívül költséges. Napjainkban fenntartásuk már nem csak ésszerűtlen, de gazdaságtalan is. A gátak közötti területeken (hullámtér) a földhasználat mai módja sok kívánnivalót hagy maga után, mind természetvédelmi, mind környezetvédelmi szempontból, de a turisztikai vonzerőre is káros hatással van, ugyanakkor csak korlátozott hasznosítási lehetőséget kínál a földtulajdonosoknak. 4 A szabályozás következtében megfogyatkozott homokos partokon helyenként túlzott mértékű a terhelés, míg másutt tíz kilométereken keresztül semmiféle ilyen jellegű tevékenység sincs. A Tisza térség turisztikai értéke viszonylagos érintetlenségében van, aminek megőrzése a jövőbeni fejlesztések, beavatkozások legfontosabb követelménye kell, hogy legyen. A Tisza mentén évszázados hagyományokkal rendelkező folyami halászat kultúránk fontos része, és szerény megélhetési lehetőség sokak számára. Az egyre nagyobb mértékű horgászat tízezreknek kínál felüdülést. Mindkettő megőrzése hosszú távú, de szabályozást igénylő feladat. A Tiszába és mellékfolyóiba külföldön és Magyarországon is számos helyen ipari vagy mezőgazdasági eredetű szennyezések kerülnek. Ezek egy részét a folyó élővilága képes feldolgozni. Természetesen ennek az öntisztuló képességnek van határa. Ezeket a határokat messze túllépték a közelmúlt eseményei, amikor nem szennyezés érte a folyót, hanem szabályos mérgezés. Sürgősen meg kell kezdeni ezért a potenciális és valós szennyezők felszámolását. Csak ettől várható, hogy hasonló katasztrófák ne ismétlődjenek meg, hogy az élővilág, a turizmus természeti alapjai fennmaradjanak. Mindezek közben számos újabb igény is felmerül a folyó hasznosításával kapcsolatban. Egy részük veszélyezteti a jelenlegi természetes állapotokat, ezért ezek elfogadhatatlanok, mások viszont szabályozott körülmények között megvalósíthatók, úgy, hogy a természeti értékek és a folyó mellett élő közösség érdekei elsőbbséget élvezzenek. A Tisza-völgy beleértve a mellékfolyókat is megoldásra váró problémáit nem lehet sokáig halogatni. Kezdeményezésünk arra irányul, hogy valamennyi érdeket lehetőség szerint figyelembe véve készüljön egy átfogó terv, amelynek megvalósulásától joggal várható, hogy a turizmus alapjai és a természeti értékek hosszú távon is fennmaradnak, és így hozzájárulnak a Tisza mellett élők életkörülményeinek javításához. A közelmúltban történt cián-, majd az azt követő nehézfémszennyezés, valamint a rekord magasságú

7 árhullám a Tiszát és mellékfolyóit a figyelem középpontjába állította. Ez is azt erősíti, hogy a Tisza kérdésével az eddigiektől eltérő módon kell foglalkozni. Nem lehet tovább halogatni az átalakítások megkezdését, ami természetesen hozzájárul majd a szennyező hullámok okozta természetkárosodás hatásainak csökkentéséhez, illetve a természetes rehabilitáció sikerességéhez is. A közelmúlt katasztrofális mértékű szennyezései ráirányítják a figyelmet a nemzetközi együttműködés fontosságára is. Magyarország szinte minden szomszédjával szemben alvízi helyzetben van. Ez egyúttal kiszolgáltatottságot is jelent, hiszen felszíni vizeink 95 %-a határainkon túlról érkezik. A Kárpát-medence természeti értékei, de a benne élő népesség egészsége is csak úgy őrizhető meg, ha a medencét körülvevő hegyeket és magát a medencét egy földrajzi egységnek tekintjük, és a térségben élő népek, illetve országok ennek megfelelően cselekszenek. A Romániából származó ciánszennyezés drámai módon érzékeltette kölcsönös kiszolgáltatottságunkat, hiszen a Dunán keresztül a Tisza szennyeződése visszakerült abba az országba, ahonnan kiindult. 5

8 1. A JELENLEGI FÖLDHASZNÁLAT ÉRTÉKELÉSE, A FENNTARTHATÓSÁGRA TÖRTÉNŐ ÁTTÉRÉS 1.1 SZÁNTÓK Jelenlegi helyzet A Tiszának és mellékfolyóinak a múlt század végén történt szabályozásakor kialakított hullámtere a megváltozott vízjárás miatt ma már nem elégséges az egyre növekvő mennyiségű és hevességű árvízi vízhozamok levezetésére. A mintegy hektár kiterjedésű területen döntően szántóművelés, erdő-, illetve gyepgazdálkodás folyik. Ezeknél lényegesen kisebb kiterjedésű, de mégis igen jelentős a holtágak és kubikgödrök együttes területe. Manapság valamennyi Tisza menti hullámtéri és ártéri földhasználati módról kijelenthetjük, hogy azok nem felelnek meg a fenntartható gazdálkodás követelményeinek. Különösen igaz ez a szántóművelésre és többé-kevésbé az erdőgazdálkodásra. A rendszeresen bekövetkező áradások idején a folyó kilép medréből, és elönti a hullámteret, melyet egyúttal megterít foszforban és nitrogénben gazdag hordalékkal. Ezek az elemek elsősorban a vízgyűjtőn használt műtrágyákkal, illetve a nem kellő mértékben tisztított szennyvizekkel kerülnek a folyóba. Az árhullám levonulása után hatásukra robbanásszerűen megindul a növényzet fejlődése, és kialakul egy nitrogénkedvelő fajokból álló gyomvegetáció. A gyomok a termesztett növények számára konkurenciát jelentenek, ezért a gazdálkodóknak elemi érdekük azok eltávolítása. Erről a mai körülmények közepette szinte mindenütt vegyszerrel gondoskodnak. Ez pedig a termőterület további terhelését jelenti. Az esőzések, illetve a következő árhullámok által a vegyszerek maradványai bemosódnak a kubikgödrökbe és a holtágakba, valamint a folyóba, később pedig a talajvízbe kerülnek, és súlyosan szennyezik Elérendő cél Sürgősen biztosítani kell, hogy a holtágakban és a kubikgödrökben található vízterek, illetve a folyóvíz mezőgazdasági eredetű terhelése csökkenjen, illetve megszűnjön. Ez csak úgy biztosítható, ha a szántóterületek nagy részét átalakítjuk, és olyan földhasználatot valósítunk meg, amely nem jár együtt az élővizek terhelésével Az intézkedést megalapozó jogszabályi háttér, illetve eszközrendszer Magyarországnak az Európai Unióhoz történő csatlakozása során jelentős mértékben csökkentenie kell szántóterületeit. Ez nem az EU-tól származó előírás, hanem ésszerű önkorlátozás, hiszen a piacgazdaság körülményei között csak ott célszerű fenntartani a szántóművelést, ahol az jelentősebb támogatások nélkül is gazdaságos. Magyarországon is megkezdődött az EU-ban már jól működő ún. Környezetileg Érzékeny Területek hálózatának kialakítása. Ezek elsősorban az extenzív művelésű, természeti értékekben gazdag területeket, például a folyók hullámterét, a vízbázisok feletti területeket foglalják magukba évi LIII. törvény a természet védelméről 53. (3) bek. c) pontja Magyarország SAPARD programja Nemzeti Agrárkörnyezetvédelmi Program Az Országgyűlés által elfogadott Nemzeti Környezetvédelmi Program részét képező Nemzeti Természetvédelmi Alapterv 1.1 pontjában meghatározott célállapot szerint: El kell érni, hogy a hullámtéri szántók 2002-ig kerüljenek más művelési ágba. A Nemzeti Környezetvédelmi Program VÍZ-4/b pontja szerint a Tisza vízminősége legalább III. osztályú legyen; VÍZ-4/c pontja szerint az állóvizek legyenek legalább II. osztályúak, és a klorofill- koncentráció ne haladja meg a 75 mg/m3-es értéket Szükséges intézkedések A Tisza és mellékfolyóinak hullámterében található szántóterületeket pontosan fel kell mérni elhelyezkedésük, kiterjedésük és tulajdonosaik szerint. A mai hullámtereken kívül, az ún. mentett oldalon a mezőgazdaság extenzív fejlődési szakaszában jelentős kiterjedésű réteket és legelőket alakítottak át szántó művelésre. Ma döntően ezek a belvízi elöntésre kerülő területek, melyeken eleve költséges és indokolatlan a védekezés, és a legtöbb esetben még a vízrendezési művek fenntartása is!

9 Költségelemzést kell végezni a különböző művelési ágra történő áttérés gazdasági hatásainak feltárására, figyelembe véve a jelenlegi üzemeltetési és védekezési költségeket is, melyek egy okszerűbb és természetközelibb földhasználatra történő áttérés esetén nagymértékben csökkenthetők. Ki kell dolgozni az átalakítás ütemtervét, melynek a regionális tervezés részévé kell válnia. Meg kell teremteni az önkéntes vagy időben ütemezett kötelező átalakítás jogi feltételeit. A központi költségvetésben biztosítani kell az átalakításhoz szükséges támogatás forrását ERDŐK, FAÜLTETVÉNYEK Jelenlegi helyzet Napjainkban Magyarországon a hullámtéri erdők teljes kiterjedése beleértve a Duna menti területeket is hektárra tehető. A Tisza és mellékfolyói mentén szinte folyamatosak az erdők vagy faültetvények. Sajnos a legtöbb helyen ezek csak keskeny sávot képeznek a folyó és a gát között. Jelentősebb kiterjedésű erdők csak ott találhatók, ahol a hullámtér szélesebb. A hullámtéri erdők többnyire ún. puhafa ligeterdők, azaz a fehér és fekete nyár, valamint a különböző fűzfa fajok jellemzik őket. Lényegesen kisebb kiterjedésűek és ma már sajnos csak helyenként fordulnak elő az ún. keményfás ligeterdők, amelyeket legfontosabb fafajaik alapján tölgy-kőris-szil ligeterdőknek is neveznek. Sajnos mindkét társulásra jellemző, hogy kisebb-nagyobb mértékben megtalálható bennük a tájidegen, agresszíven terjedő zöld juhar és az amerikai kőris. A hazai folyók hullámterében szinte mindenütt előfordul a rendkívül agresszíven terjedő gyalogakác nevű cserje is. A természetes erdőkben csak kisebb mértékben van jelen, a faültetvényekben, gyepekben, gátoldalban viszont mindenütt tömegesen jelentkezik, és kezelés hiányában áthatolhatatlan sűrűségű, semmire sem használható állományai alakulnak ki. A puhafás és a keményfás ligeterők az ún. veszélyeztetett erdőtársulások közé tartoznak, ezért mindenképpen indokolt és szükséges megkülönböztetett módon történő kezelésük. Ma még sokfelé megtalálhatók az ún. kubikerdők, amelyek mesterségesen telepítettek, és csak egyetlen fűzfajból állnak. Az ezekben álló fűzfákat folyamatosan visszavágják, innen kapták a botoló fűz nevet. Általában közepes vagy idős korú állományok, ezért sok természetes üreg, odú található bennük, amelyekben rendkívül gazdag élővilág talál szaporodó és búvóhelyet. Mivel létesítésük elsődleges célja a gát hullámveréstől való védelme, ezt a funkciójukat csak akkor tudják betölteni, ha a botolást rendszeresen elvégzik, és így a fák nem tudnak magasabbra nőni, mint a gátkorona szintje. Árvízkor sűrű ágaikon megtörnek a hullámok, és ezzel csökkentik vagy megakadályozzák a gátak károsodását. A legutóbbi néhány évtizedben a természetes erdők és sajnos gyakran a gyepek rovására jelentősen bővült a faültetvények kiterjedése, melyek többnyire nemesített nyárból és fűzből állnak. (Az ültetvények térnyerése az közötti időszakban megállt, további visszaszorításuk azonban sürgető feladat). Ezek klónozott vegetatív úton szaporított egyedekből állnak, azaz genetikailag minden egyed azonos, ezért nagyon alacsony biológiai értéket képviselnek, szemben a természetes erdőkkel. Gyorsabb növekedésük és a kitermelt fa feldolgozásának jobb gépesíthetősége miatt térnyerésük folyamatos volt, amit az érvényben lévő erdészeti támogatási rendszer sem akadályozott meg. A természetvédelmi és az erdőtörvény papíron megállította ezt a folyamatot. Az elfogadásuk óta eltelt rövid idő azonban nem volt még elegendő arra, hogy pozitív hatásuk a gyakorlatban is megmutatkozzon Elérendő cél A természetes vagy természetközeli hullámtéri erdők jelenlegi kiterjedésének megőrzése, területük és átlagkoruk növelése. A jelenlegi faültetvények erdővé alakítása, és a felszabaduló szántók helyén természetszerű erdők telepítése. A botoló füzekből álló erdők hosszú távú fennmaradásának biztosítása. A tarvágások területi kiterjedésére vonatkozó törvényi korlátozás szigorú betartása. A hullámterekre jellemző mozaikos tájkép (erdő nyílt terület) megőrzése az árvízi védekezés szempontjainak figyelembevételével. 7

10 1.2.3 Az intézkedést megalapozó jogszabályi háttér, egyéb eszközrendszer Az évi LIII. tv. a természet védelméről Az évi LIV. tv. az erdőről és az erdő védelméről A Nemzeti Környezetvédelmi Program TEV-4 pontja szerint: Az ország erdősültsége érje el a 20 %-ot, a természetközeli erdők kiterjedése pedig a 12 %-ot. A tervezett erdőtelepítések a természet védelméről szóló törvényben foglaltaknak megfelelő összetételben történjenek, javítva ezzel a természetközeli erdők arányát. Növelni kell az erdők biológiai sokféleségét, mind a korosztály-megoszlás, mind a fafaj-összetétel, mind pedig az erdőművelési és fahasználati módok és technikák megválasztásával. A Nemzeti Környezetvédelmi Program, Nemzeti Természetvédelmi Alapterv pontja szerint: Biztosítani kell, hogy a védett területeken ne használjanak fel klónozott szaporítóanyagot Szükséges intézkedések A hullámtéri erdők és faültetvények jelenlegi kiterjedésének, faj- és korösszetételének elemzése, természeti értékeik pontos meghatározása; Költség-haszon elemzés a különböző átalakítások (faültetvény-erdő, szántó-erdő) megvalósításának megalapozása érdekében; Az átalakítások megvalósítását segítő vagy kötelező jogszabályi feltételek megteremtése; A faültetvények és szántók átalakítására vonatkozó ütemterv kidolgozása; A fenti célok megvalósulását segítő támogatási rendszer kidolgozása és életbe léptetése; Az átalakításokhoz szükséges források biztosítása a Központi Költségvetésben. 1.3 LEGELŐK, KASZÁLÓK Jelenlegi helyzet A Tiszát és mellékfolyóit kísérő hullámtereken a legelők és kaszálók együttes területe napjainkban öszszesen hozzávetőleg hektár. Az állatlétszámnak az 1990-es években bekövetkezett nagymértékű csökkenése és a még korábban megkezdődött intenzív állattenyésztési technológiára történő áttérés miatt egyre kevesebb a legelő állat. E miatt a legelők és részben a kaszálók kihasználtsága fokozatosan csökken, ami első lépésben gyomosodásukhoz, 8 később bebokrosodásukhoz vezet. Sajnos ez a hullámtereken azt jelenti, hogy a tájidegen és igen agresszíven terjedő gyalogakác minden szabad területet elfoglal, és áthatolhatatlan sűrűséget alkot, amelynek akár erdővé, akár más művelési ággá történő átalakítása csak rendkívül költséges eljárással valósítható meg. Helyenként komoly problémát okoz az is, hogy van ugyan legelő állat, de a legelők már július végén, augusztus elején kiégnek. Bármennyire hihetetlen, ez bekövetkezhet a folyó közvetlen közelében is, ami elsősorban a medermélyülés miatti talajvízszint-süllyedés következménye, de gyakran a csapadék hiánya miatt kialakuló aszály a fő kiváltó ok. A hullámtéri legelők és kaszálók gyakran igen gazdagok természeti értékekben, ezért megőrzésük különösen fontos feladat Elérendő cél A hullámtéri legelők és kaszálók hosszú távú fennmaradásának biztosítása, természeti értékeik megőrzése. A hullámtereken a szántóterületek átalakítása után különösen fontossá válik a legelők és kaszálók fenntartása, mert ezek biztosítják a mozaikos tájszerkezetet, amely természetvédelmi, turisztikai és gazdasági szempontból is érdekünk Az intézkedést megalapozó jogszabályi háttér, egyéb eszközrendszer Nemzeti SAPARD program A Nemzeti Környezetvédelmi Program, Nemzeti Természetvédelmi Alapterv 1.6 pontja szerint: Fejleszteni kell a rét- és legelőgazdálkodást, előtérbe kell helyezni az extenzív állattartást. A Fenti célok elérését az Agrártámogatások is segítik Szükséges intézkedések legelők, kaszálók helyének, kiterjedésének, állapotának, tulajdoni viszonyainak pontos felmérése; a legelőkre kihajtott és a potenciálisan kihajtható állatlétszám felmérése; társadalmi mozgalom kezdeményezése annak érdekében, hogy az istállózó állattartásról térjenek vissza a legeltetőre, összefüggésben a megtermelt biotermékekkel;

11 a legeltetéses állattartás helyzetének elemzése, a fenntartást és a fejlesztést biztosító intézkedések közgazdasági, piaci megalapozása; speciális, a legeltető állattartás fennmaradását segítő támogatási rendszer kidolgozása és beépítése a SAPARD programba; a kisüzemi tejfeldolgozás feltételeinek megteremtése, meglévők működési feltételeinek javítása. 1.4 HOLTÁGAK Jelenlegi helyzet A Tiszát és mellékfolyóit kísérő hullámtereken, illetve az ún. mentett oldalon (a gátakon kívüli egykori ártér) több mint 200 holtág található, melyek közül 167 kiterjedése meghaladja az 5 hektárt. A múlt századi folyamszabályozások során keletkezett holtágak a természetes feltöltődés következtében különböző állapotban vannak, és ennek megfelelően alakult élőviláguk is. Összességében elmondható, hogy a hazai holtágak természeti értékekben igen gazdagok, ezért megőrzésük különösen fontos. Mivel a holtágak többségének már nincs közvetlen kapcsolata a folyóval, ezért azok friss vízzel történő rendszeres átöblítése elmarad, ami nagyban hozzájárul a feltöltődésükhöz; ennek átlagos mértéke évi 2 cm. A holtágak hasznosítása meglehetősen széleskörű. Az elmúlt években megtörtént a biológiai sokféleség megőrzése szempontjából legértékesebb, ún. szentély típusú holtágak kijelölése és természetvédelmi szervek kezelésébe adása. A többi holtágra sokféle emberi tevékenység jellemző, többek között horgászat, üdülés, vízi sportok gyakorlása, halászat, helyenként vízi szárnyasok tartása, mezőgazdasági célra történő vízkivétel stb. A holtágak tulajdoni helyzete meglehetősen sokféle, többségük az önkormányzatok tulajdonában van, de ezek kezeléséről gyakran nem maguk gondoskodnak, hanem például a Vízügyi Igazgatóságok. A természeti értékekben leggazdagabb holtágak az Államkincstár tulajdonában és a természetvédelmi szervek kezelésében vannak. Nem ritkák a magánkézbe került holtágak sem. A mozaikos tulajdoni szerkezet és a rendkívül sokféle érdek megnehezíti az egységes szempontok szerinti rendezést. Más vonatkozásban azonban ez előnyös is lehet, hiszen a többféle tulajdonos könnyebben előteremtheti a rehabilitációhoz, fenntartáshoz szükséges forrásokat. Természetvédelmi szempontból legfontosabb ún. szentély típusú holtágak a Tisza mentén* 1. Helmec-szegi Holt-Tisza (Tarpa) 2. Nagy-szegi morotva (Gulács) 3. Boroszló-kerti Holt-Tisza (Gulács, Panyola) 4. Foltos-kerti Holt-Tisza (Jánd) 5. Mese-szegi Holt-Tisza (Tiszakerecseny) 6. Ladányi-(Kertalja-Tóháti) Holt-Tisza (Mezőladány) 7. Rózsás-dülői Holt-Tisza (Benk, Mátyus) 8. Palló-szögi Holt-Tisza (Cigánd, Dombrád) 9. Apát-szögi Holt-Tisza (Ibrány, Tiszakarád, Tiszatelek) 10. Marót-zugi Holt-Tisza (Gávavencsellő) 11. Remete-zugi Holt-Tisza (Gávavencsellő) 12. Morotva-tó (Tímár) 13. Szög-legelői Holt-Tisza (Tiszaeszlár, Tiszanagyfalu, Tokaj) 14. Tiszadobi Holt-Tisza (Tiszadob) 15. Csatlói Holt-Tisza (Kőtelek, Tiszaroff, Tiszasüly) 16. Gói-tói Holt-Tisza (Kőtelek, Tiszabő, Tiszaroff) 17. Szórói-(Karcsai)Holt-Tisza (Besenyszög, Tiszapüspöki) 18. Feketevárosi Holt-Tisza (Besenyszög, Szajol, Szolnok) 19. Labodári Holt-Tisza (Sulymostó-I) (Felgyő) 20. Sulymos-tói Holt-Tisza (Sulymostó-II) (Felgyő) 21. Sas-éri Holt-Tisza (Szeged, Sándorfalva) * A Túr, a Bodrog, a Hernád, a Sebes-Körös és a Hármas-Körös mentén további 18 szentély típusú holtág található Elérendő cél Biztosítani kell, hogy a természeti értékekben leggazdagabb holtágak esetében azok megőrzése legyen a legfontosabb és egyedüli cél. Minden más emberi tevékenységet ennek a célnak kell alárendelni. A többi holtágon is gondoskodni kell arról, hogy csak olyan tevékenységet lehessen folytatni, amely nem veszélyezteti azok természeti értékeit, és nem éli fel a szelíd turizmus alapjait. 9

12 Ahol ez még lehetséges, műszaki beavatkozással biztosítani kell friss víz időnkénti vagy rendszeres bevezetését, a holtágak átöblítése érdekében. Folytatni kell a leromlott állapotú holtágak rehabilitációját. Meg kell szüntetni a holtágakba történő mezőgazdasági és más eredetű szennyvízbevezetést. Amennyiben a holtágak közvetlen közelében szántóművelés folyik, akkor ezeken a területeken kell megkezdeni a művelési ág változtatását a műtrágya bemosódás mielőbbi megszüntetése érdekében. Kategorikusan tiltani kell, hogy a hullámtereken állandó építmények létesülhessenek. A meglévő épületek esetében mielőbb gondoskodni kell a zárt rendszerű szennyvízhálózat kiépítéséről és rendszeres ürítéséről, különösen árvízi elöntések előtt! a már megkezdett holtág-rehabilitációs programot folytatni kell, a rendelkezésre álló költségvetési források növelése mellett; a nem védett holtágak tulajdonosai, kezelői számára tájékoztató kiadványt kell készíteni, illetve szemináriumot kell szervezni, ismereteik bővítése, a fenntartható használat gyakorlatának ismételt elterjesztése érdekében; a nem védett holtágakra kezelési, fenntartási terveket kell kidolgozni; a tájidegen növényevő halfajokat valamennyi holtágból el kell távolítani, ismételt betelepedésüket meg kell akadályozni; motoros meghajtású vízi járművek használatát szabályozni kell; a friss víz bevezetések műszaki feltételeit ki kell alakítani Az intézkedést megalapozó jogszabályi háttér, egyéb eszközrendszer Nemzeti Környezetvédelmi Program Felszíni vizek fejezet VÍZ-4/c: Az állóvizek legyenek legalább II. osztályúak, és a klorofill-koncentráció ne haladja meg a 75 mg/m3-es értéket. Nemzeti Környezetvédelmi Program, Nemzeti Természetvédelmi Alapterv 1.3. pontja: Kiemelt figyelmet kell fordítani a Duna, a Dráva és a Tisza és mellékfolyóinak, hullámtereinek, holtágainak védelmére és bölcs (többcélú) hasznosítására, a fenntartható fejlődés szellemében azok speciális igénybevételére. Haladéktalanul, ütemezés szerint meg kell kezdeni a holtág rehabilitációs programok végrehajtását, első lépésben a Tisza, a Körösök és a Duna alsó szakasza mentén. Az Országgyűlés 24/1997. (III.26.) OGY határozata a holtágak megmentésével, rehabilitációjával, védelmével és hasznosításával kapcsolatos feladatokról Szükséges intézkedések az ipari, a kommunális és a koncentráltan keletkező mezőgazdasági eredetű szennyvízbevezetéseket meg kell szüntetni; be kell fejezni a szentély kategóriába sorolt holtágak természetvédelmi szervek kezelésébe adását, és egyúttal gondoskodni kell arról, hogy fennmaradásukhoz megfelelő költségvetési források álljanak rendelkezésre; 1.5 KUBIKGÖDRÖK Jelenlegi helyzet A múlt században megkezdett folyószabályozás során épített gátakhoz a szükséges anyagot a helyszínen termelték ki. Az egykori anyagnyerő helyeket nevezzük kubikgödröknek. Ezek legtöbbször a gátak közvetlen közelében a hullámtéri oldalon találhatók, és árhullámok idején megtelnek vízzel. A mélyebbek vize állandó, a sekélyebbeké pedig kiszáradó. Rendkívül változatos élőhelyek, melyekhez gazdag hal-, kétéltű fauna és madárvilág tartozik, de jelentős a gerinctelen állatviláguk is. Megőrzésük egyrészt ezért, másrészt a változatos tájszerkezet fenntartása miatt fontos feladat. Mivel a gáthoz közel helyezkednek el, a gát állékonyságának biztosítása érdekében a közelmúltban viszonylag sokat betemettek ezekből. Gyakran csatornákkal kötik össze őket és vizüket levezetik, így fizikai értelemben fennmaradnak ugyan, de biológiai értelemben nem tudják funkcióikat betölteni, mivel nincs bennük víz. Egyes helyeken azonban már felismerték a kubikokkal való természetgazdálkodásban rejlő lehetőségeket. Nagykörűben például a WWF-fel együttműködve épült visszavezető árok a kubikokban visszamaradó sok milliónyi halivadék élő vízbe történő visszavezetésére, amely azonban zsilippel szabályozott, így minden esetben biztosítható az optimális állapot elérése. 10

13 A legtöbb esetben a kubikok között húzódó földsávon, az ún. kubikgerendákon és körülöttük is botoló füzekből álló kubikerdők találhatók Elérendő cél Valamennyi még fennmaradt kubikgödör megőrzése, állandó vízborításának biztosítása szükséges. Amennyiben műszakilag megalapozott vizsgálatok igazolják egyes kubikgödrök megszüntetésének indokoltságát a gátak állékonyságának biztosítása érdekében, úgy a feltöltésükre használt anyagot a hullámtéren belül a gáttól távolabb kell kitermelni, olyan módon, hogy annak helyén kubikgödör keletkezzen. Így biztosítható az árvízi biztonság növelése és a biológiai sokféleség megőrzése. A kubikgödrök áradás után megtelnek vízzel és hallal, majd az árhullám levonulása után egymástól elszigetelt parányi tavakként működnek tovább. Vízvesztésük miatt sok milliónyi halivadék pusztul el bennük, egy részük viszont a vízimadarak táplálékává válik. Az ilyen módon szinte halastóként működő kubikok régi gyakorlat szerinti hasznosítása a cél. E szerint célszerű ezeket egy csatornával úgy összekötni, hogy az nem automatikusan, hanem szabályozottan vezeti le vizüket. Ez lehetővé teszi a halak szaporodását, esetleg az ikráikat lerakott nagy halak hasznosítását, ugyanakkor a temérdek ivadék folyóba történő visszavezetését is Az intézkedést megalapozó jogszabályi háttér, egyéb eszközrendszer A kubikgödrökkel kapcsolatos célok megvalósítását segíti a 2014/2000.(II.2.) Korm. határozat a folyóinkkal való gazdálkodás fejlesztéséről is, amely kitér például az ökológiai értékek védelmére, a folyó menti ökoszisztémák fenntartására Szükséges intézkedések pontos felmérést kell készíteni a kubikgödrök helyéről, számáról, kiterjedéséről és állapotáról; meg kell szüntetni vízelvezetésüket, mely a kiszárításukat előidézte; biztosítani kell a szabályozott vízgazdálkodás lehetőségét, a jelenlegi halcsapdák részbeni átalakítását; gondoskodni kell arról, hogy ahol ez szükséges a körülöttük lévő botoló füzesek felújítása megtörténjen; ahol szükséges, meg kell teremteni vízutánpótlásuk lehetőségét. 1.6 TERMÉSZETES MOCSARAK, LÁPRÉTEK Jelenlegi helyzet A hullámtereken található mocsarak, kisebb kiterjedésű vizes laposok, láprétek legnagyobb része ma már természetvédelmi oltalom alatt áll. Ennek ellenére még a legutóbbi időkben is fedeztek fel ilyeneket védett területeken kívül is. A kisebb tavakban, mocsarakban, mélyedésekben kialakuló értékes vizes élőhelyek egy része magántulajdonba került. Bár tulajdonosaik ezeket nem tudják hasznosítani, mégis veszélyben vannak, mert a folyamatos feltöltődés miatt vízellátottságuk egyre bizonytalanabb, ugyanakkor tulajdonosaiktól nem várható el, hogy fennmaradásukról, vízellátásukról gondoskodjanak Elérendő cél Biztosítani kell, hogy valamennyi természeti értékekben gazdag hullámtéri terület fennmaradjon. Ennek érdekében indokolt védelem alá helyezésük. Ha ez kis kiterjedésük vagy más okok miatt nem lehetséges, akkor társadalmi, természetvédelmi szerveknek kell azokat tulajdonukba venni és gondoskodni fennmaradásukról Az intézkedést megalapozó jogszabályi háttér, egyéb eszközrendszer A természet védelméről szóló évi LIII. tv. 23. (2) bek. szerint a törvény erejénél fogva védelem alatt áll valamennyi láp, szikes tó... A természetes mocsarakkal, láprétekkel kapcsolatos célok megvalósítását segíti a 2014/2000.(II.2.) Korm. határozat is, amely a folyóinkkal való gazdálkodás fejlesztéséről szól, és kitér például az ökológiai értékek védelmére, a folyó menti ökoszisztémák fenntartására Szükséges intézkedések fel kell mérni a hullámterek nem védett területein található természeti értékeket; az arra érdemes területeket védelem alá kell helyezni; 11

14 a kisebb magántulajdonban lévő mocsarakat, vizes laposokat, lápréteket társadalmi természetvédelmi szerveknek kell tulajdonukba venniük; a leromlott állapotúak rehabilitációját meg kell kezdeni; ahol sem a védetté nyilvánítás, sem pedig a megvásárlás nem lehetséges, ott a természeti értékek megőrzése érdekében együttműködést kell kialakítani a kezelőkkel, tulajdonosokkal. 1.7 JAVASOLT ALTERNATÍV FÖLDHASZ- NÁLATI MÓDOK A fokgazdálkodás visszaállítása A hullámtereken számos olyan terület található, amelyik az árhullám levonulása után is hosszabb-rövidebb ideig víz alatt marad. Később ez a víz folyamatosan elpárolog, elszivárog vagy elvezetik. Az ilyen területek általában hagyományos mezőgazdálkodásra nem alkalmasak, ugyanakkor ezeken az egykor virágzó fokgazdálkodás részleges visszaállítására nagyszerű lehetőség kínálkozik. A módszer lényege, hogy az áradás megindulásakor a vizet egy fokon (zsilipen) át kivezetik az ártérre. A vízzel együtt nagy mennyiségű hal is kiúszik. A halak a sekély, gyorsabban felmelegedő, növényzettel teli vízben olyan ideális helyet találnak az ívásra, amely a gyorsan sodródó folyóvízben nem áll rendelkezésükre. Ezeken a helyeken olyan rendszer működött, amely az ár visszahúzódásakor megakadályozta, hogy a nagyobb halak a fokon át visszajussanak a folyómederbe. Ezeket kifogták és hasznosították. A szétterített vizet úgy szabályozták, hogy a lerakott ikrából a tengernyi apró hal kifejlődhessen, majd azokat visszaengedték a folyóba. Ilyen módon hozzásegítették a halakat a lehető legnagyobb szaporulat eléréséhez. Ez a folyamat biztosította a hajdani legendás halbőséget. Ezt a módszert egykor a folyó teljes hosszán alkalmazták. Újraélesztése a ciánkatasztrófa után különösen indokolt lenne, mert ez olyan beavatkozás, amely segíti a revitalizációt, egyúttal a folyó mentén élőknek munkalehetőséget teremtene. Ugyanakkor maga a beavatkozás meglehetősen természetes, hiszen egy régebbi, az egész természet, de különösen a halak szempontjából kedvezőbb állapotot állít vissza. Ennek a módszernek az újraélesztése ma térben csak erősen korlátozottan lehetséges. Meg kell vizsgálni a fokgazdálkodás felelevenítésére alkalmas helyszíneket, és kísérletképpen néhány helyen mai körülményeink között a gyakorlatban is ki kell próbálni. A gyakorlati tapasztalatok alapján kell újraértékelni a módszer hatékonyságát, és ennek alapján lehet dönteni a további megvalósításról. 12

15 2. AZ ÁRVÍZI BIZTONSÁG NÖVELÉSE 2.1 JELENLEGI HELYZET A hullámtér szélességének meghatározása már a folyamszabályozás idején is komoly vitákra adott okot. A jelenlegi szűkre, helyenként túlságosan szűkre szabott hullámtérben a nagy árhullámok levezetése egyre nehezebben biztosítható. A hatalmas víztömeg nem tud kellően nagy területen szétterülni, ezért a vízszint egyre magasabb lesz, ami egyre súlyosabb veszélyhelyzetet idéz elő. Tovább rontják a helyzetet az ún. nyári gátak, amelyek a hullámtéren belül létesültek az ottani mezőgazdasági területek védelme érdekében. Ezek töltésszintje alacsonyabb a főgáténál, ezért magas víznél ezek is víz alá kerülnek, ugyanakkor visszaduzzasztó hatásuk miatt rendkívüli mértékben rontják a víz levonulási lehetőségét. A évi tavaszi árvíz során azonban egy további súlyos veszélyeztető tényező is fellépett, nevezetesen az, hogy a rekord magasságú víztömeg csak hetek alatt vonult le, és ez alatt az időszak alatt a megszokottnál is nagyobb mértékben áztatta át a gátakat. Az emberi tevékenység következtében erdőirtás, csatornázás, aszfaltozás a vízgyűjtőn lehulló csapadék a korábbinál sokkal gyorsabban és egyszerre vonul le a folyón, ami a jelenlegi hullámtérben egyre magasabb árvízi csúcsok kialakulását eredményezi. Az elmúlt néhány évben minden eddigi mértéket meghaladó árhullámok vonultak le a Tiszán és mellékfolyóin. Ezek hatására és az utóbbi évszázad tapasztalatai alapján mára már világossá vált, hogy a jelenlegi hullámtérben az elvárható mértékű árvízi biztonság nem szavatolható. A gátak megerősítése és helyenkénti magasítása csak rövid távon lehet megoldás. A Kormány által elfogadott folyószabályozási koncepció megvalósítása keretében újra kell értékelni az árvízi biztonság kérdéskörét. Ennek részeként meg kell vizsgálni annak lehetőségét is, hogy a jelenlegi hullámtér kibővíthető-e, azaz a gátakat ahol erre a környező települések és egyéb infrastruktúra lehetőséget biztosít a folyótól távolabb kell helyezni. Tudni kell azonban azt, hogy már a múlt században is, amikor a jelenlegi védvonalat kiépítették, a folyókhoz közeli települések határozták meg a gátak helyét. A gátak áthelyezése, illetve a nyári gátak elbontása rengeteg konfliktus forrása lesz. Ezeket azonban a nagyobb térség biztonsága érdekében, ott, ahol ezt meg lehet valósítani, a politikának vállalnia kell. Érdemi intézkedések csak széleskörű politikai támogatás birtokában várhatók. A legtöbb helyen nem lesz lehetőség a gátak áthelyezésére. Van azonban más lehetőség is arra, hogy átmenetileg csökkentsük a hullámtéren levonuló víz mennyiségét. A gátakat kísérő mezőgazdasági területekre megfelelő árvízi biztonság megtartásával és a szükséges műszaki létesítmények kiépítése után a hatalmas víztömeg egy része kivezethető lenne. Az árhullám levonulása után az ilyen módón átmenetileg természetes mélyedésekben tározott vízmennyiség visszavezethető a folyóba. Egy ilyen rendszer viszonylag olcsón és gyorsan kiépíthető lenne. Ez azonban szintén széleskörű politikai támogatást igényel. Ennek hiányában ugyanis egyetlen vagy néhány földtulajdonos ellenállása megakadályozhatja egy nagy térség árvízi biztonságának ilyen módon történő megteremtését. 2.2 ELÉRENDŐ CÉL El kell érni, hogy a folyók mentén élő lakosság élete és vagyona folyamatosan biztonságban legyen. Minderről olyan módon kell gondoskodni, hogy az a lehető leghosszabb távra biztosítson megoldást, ugyanakkor a kor követelményeinek megfelelően az ökológiai szempontok figyelembevételével történjen. A társadalomnak az is érdeke, hogy a költségek az elviselhetőség határain belül maradjanak. Ezen szempontok figyelembevételével kell kidolgozni a hosszú távú megoldási javaslatot. 13

16 2.3 AZ INTÉZKEDÉST MEGALAPOZÓ JOGSZABÁ- LYI HÁTTÉR, EGYÉB ESZKÖZRENDSZER évi LVII. törvény 16. paragrafus; 2014/2000.(II.2.) Korm. határozat a folyóinkkal való gazdálkodás fejlesztéséről, amely kitér a folyó menti ökoszisztémák fenntartására. 2.4 SZÜKSÉGES INTÉZKEDÉSEK elemezni kell, hogy hol lehetséges a gátakon kívüli természetes mélyedésekben történő szükségtározás, lehetőleg úgy, hogy az ne járjon együtt újabb gátépítéssel; meg kell vizsgálni, hogy az összes ilyen lehetőség együttes kihasználása milyen mértékben csökkenti az árhullámok csúcsait, illetve a levonulás időtartamát; amennyiben a fenti intézkedések mellett szükséges, meg kell vizsgálni az árvízi meder érdemi növelésének lehetőségét, költségeit. Az árvízi vízhozamok megnövelt mederben (hullámtér) történő levezetése a biztonság növelésén túl természetvédelmi előnyökkel és gazdasági haszonnal például a halállomány növekedése, felszín alatti vízkészlet növekedése stb. is járna. a politikai döntéshozókat és a térség lakosságát fel kell készíteni egy az eddigiektől eltérő szemléletű intézkedéssorra. 14

17 3. TURIZMUS, IDEGENFORGALOM 3.1 JELENLEGI HELYZET A Tisza-völgy jelentős turisztikai vonzerővel rendelkezik. Az oda látogató nagyszámú turistát a táj harmóniáján kívül a fürdés és a vízi sportok, a horgászat, a természeti és a kulturális értékek és az ott élő emberek vendégszeretete vonzza. Ezek együttesen képezik a szelíd vagy zöld turizmus alapját. Sajnálatos módon ma ezeknek az előnyöknek a hosszú távú megőrzése nem biztosított. A jelenlegi összehangolatlan tevékenység eredményeként az egyes települések egymás konkurensei és nem természetes szövetségesei. Miközben számos jó példa bizonyítja a térség településeinek összefogásából származó közös előnyöket, sajnos ezek ellenkezője is jelen van. Nyilvánvaló, hogy ha nincs minden település határában fürdésre alkalmas homokpad vagy holtág, akkor egyes települések helyzeti előnynyel, mások hátránnyal rendelkeznek. Ha azonban egy összehangolt térségfejlesztés eredményeként az adottságok közös kihasználása valósulna meg, akkor nem lennének hátrányos és kedvező helyzetű települések, csak közösen kiaknázható előnyök. Egyes térségekben már ma is jelentős turisztikai tevékenység folyik, de ezek legtöbbször nem felelnek meg a fenntarthatóság követelményeinek, saját létüket élik fel. A jelenleg még kihasználatlan lehetőségek hoszszú távon csak úgy őrizhetők meg, ha a tömegturizmust, amely az igényes vendégkört elüldözi és egyúttal feléli a szelíd turizmus természeti és kulturális alapját, a térségtől távol tartjuk. 3.2 ELÉRENDŐ CÉL Az egész térséget magába foglaló összehangolt turisztikai fejlesztési tervet kell kidolgozni és megvalósítani. Abból kell kiindulni, hogy a térség vonzerejét a természet értékei, a táj harmóniája adja. Minden olyan tevékenységet, amely ez ellen hat, távol kell tartani. Nem szükségesek például nagy szállodák, nem kell golfpálya, száguldozó motorcsónakok stb. Biztosítani kell, hogy az egyes települések egymás partnerei és ne konkurensei legyenek. A földhasználati átalakításokat úgy kell megvalósítani, hogy azok legyenek tekintettel a turizmus igényeire. A turisztikai szempontból nagyobb vonzerővel rendelkező régi épületeket meg kell őrizni, függetlenül attól, hogy azok kinek a tulajdonában vannak. 3.3 AZ INTÉZKEDÉST MEGALAPOZÓ JOGSZABÁLYI HÁTTÉR, EGYÉB ESZKÖZÖK A már jelenleg is rendelkezésre álló turisztikai fejlesztési támogatásokat a jövőben lehetőleg koncentrálni kell a Tisza térségére. 3.4 SZÜKSÉGES INTÉZKEDÉSEK Az egész térséget magába foglaló turisztikai-idegenforgalmi koncepciót kell kidolgozni, melyet célszerű régiókra bontva megvalósítani. Meg kell határozni a régióra speciálisan alkalmazható támogatási rendszert. Biztosítani kell, hogy a térségben minden beruházás, felújítás a természeti értékek megőrzését szolgálja, amely a kulturális értékekkel együtt a szelíd turizmus alapja. A hagyományos falukép megőrzése érdekében községenként célszerű intézkedési tervet készíteni és azt megvalósítani. A régi népi építészeti jegyeket őrző épületek fenntartása a bent lakók kényelmének biztosítása mellett sürgős feladat. Ki kell dolgozni a természetben történő időtöltés mellett olyan alternatív programjavaslatokat, amelyek a térség hagyományaihoz illeszkednek, és összhangban vannak a szelíd turizmussal. Fel kel éleszteni az olyan, korábban hagyománynyal rendelkező szokásokat, amelyeknek turisztikai vonzereje van. 15

18 4. HALÁSZAT, HORGÁSZAT 4.1 JELENLEGI HELYZET A folyókat ért ciánszennyezés következtében a halászok elvesztették megélhetési lehetőségüket, a horgászok pedig kedvenc szórakozásuktól estek el. Sajnos az újabb nehézfémszennyezés tovább rontotta mind a halászat, mind a horgászat jövőbeni esélyeit. Ma még nem lehet becsülni sem, hogy a folyókon mikor áll vissza a szennyezések előtti halbőség. A holtágakon és a Tisza-tavon szerencsére nem alakult ki ilyen kritikus helyzet. A ciánkatasztrófa ugyanakkor arra is rávilágított, hogy a korábbi végiggondolatlan haltelepítések eredményeként az elpusztult halak nagy része Európában nem honos, tájidegen növényevő fajokból állt. A hatalmas, gyakran kilós amurok és busák ugyanakkor a helybeli halászok elmondása szerint soha nem kerültek varsáikba, és a horgászok sem fogtak belőlük, azaz káros hatásaik jelen voltak, de a belőlük remélt haszon elmaradt. Sajnos, mint az köztudott, vannak más, nem őshonos halfajok is, mint az ezüstkárász, törpeharcsa, razbóra stb. melyek az üressé vált folyókban valószínűleg átmeneti időre az eddigieknél is nagyobb számban fognak megjelenni. A folyami halászat nemcsak megélhetést biztosít művelőinek, hanem része hagyományokban gazdag népi kultúránknak is, ezért megőrzése több mint foglalkoztatási probléma. Sajnálatos módon egyes térségekben a horgászok igen nagy száma nagyobb terhelést jelent a természetre, mint az megengedhető lenne. Gyakran a horgászhelyek tisztasága is kívánnivalót hagy maga után. További problémát jelent a horgászhelyeken holtágakban, Tisza-tavon a halak ésszerűtlen mértékű beetetése, ami együtt jár a táplálék túlzott feldúsulásával és a vízminőség romlásával. 4.2 ELÉRENDŐ CÉL A folyami halászat visszaállítása, hagyományainak fenntartása mellett, a természeti értékek sérülése nélkül. Szabályozott létszámú és szabályozott körülmények között tevékenykedő horgászat feltételeinek biztosítása. 4.3 AZ INTÉZKEDÉST MEGALAPOZÓ JOGSZABÁLYI HÁTTÉR, EGYÉB ESZKÖZÖK Az évi XLI. tv. a halászatról és a horgászatról, melynek 25., 26. és 27. paragrafusa ötéves és éves halászati tervek készítését írja elő és szabályozza a tervek készítését. 4.4 SZÜKSÉGES INTÉZKEDÉSEK a tájidegen halfajok élővizekbe jutásának megakadályozása; a kulturált horgászat feltételeinek biztosítása és a természeti értékek megőrzése érdekében szabályozás kidolgozása és alkalmazása; a horgászok szervezeteinek bevonása a természeti értékek megőrzésébe és annak biztosítása, hogy az ezek ellen vétők kirekesztésre kerüljenek. 16

19 EDDIG MEGJELENT WWF FÜZETEK 1. MÁRKUS FERENC: Az intenzív mezőgazdaság és földhasználat hatása a természeti értékekre Magyarországon, NAGY SZABOLCS: Füves élőhelyek természeti értékei és védelme az Alföldön, DOBROSI D.-HARASZTHY L.-SZABÓ G.: Magyarországi árterek természetvédelmi problémái, FARAGÓ SÁNDOR: Vadon élő állatfajok fennmaradásának lehetőségei mezőgazdasági környezetben Magyarországon, MÁRKUS FERENC (SZERK.): Növényvédő szerek környezeti hatásai Magyarországon - Vegyszeres növényvédelem csökkentésére irányuló programok Dániában, Hollandiában és Svédországban, MÁRKUS FERENC: Extenzív mezőgazdaság és természetvédelmi jelentősége Magyarországon, FIDLÓCZKY JÓZSEF: Erdőgazdálkodás helyzete és annak természetvédelmi vonatkozásai, HARASZTHY LÁSZLÓ: Biológiai sokféleség megőrzésének lehetőségei Magyarországon, NAGY SZ.- MÁRKUS F. A mezőgazdasági és természetvédelmi politika összehangolásának lehetőségei az Európai Unióban, MÁRKUS F.- NAGY SZ.: A mezőgazdasági és természetvédelmi politika összehangolásának lehetőségei Magyarországon (Különös tekintettel a Környezetileg Érzékeny Területek rendszerének hazai bevezetésére), NAGY SZ.- MÁRKUS F.: Az agrártámogatások természetvédelmi hatásai, HARASZTHY L.-MÁRKUS F.- BANK L.: A fás legelők természetvédelme, FRED PEARCE: A világ éghajlata: Megérett az idő a cselekvésre, HARASZTHY LÁSZLÓ: Természeti értékeink megőrzésének lehetőségei az Európai Unióban, FARAGÓ T.- KOCSIS-KUPPER ZS.: Accidental transboundary water pollution: principles and provisions of the multilateral legal intruments, MOLNÁR ZS.- KUN A.: Alföldi erdőssztyeppmaradványok Magyarországon, 2000.

20 A WWF a világ legnagyobb nemzetközi, nem kormányzati természetvédelmi szervezete. Tagsága meghaladja a 4,7 millió főt, nemzeti szervezet és képviselet 96 országban működik. A WWF küldetése, hogy megállítsa bolygónk élővilágának pusztulását és olyan jövőt építsen fel, amelyben az ember harmóniában él a természettel. Főbb célkitűzései: az élővilág sokféleségének megőrzése, az erőforrások fenntartható módon történő hasznosítása, a környezetszennyezések csökkentése. 1986, WWF - World Wide Fund For Nature (Formerly World Wildlife Fund) WWF Registered Trademark owner