Rövidítések jegyzéke

Átírás

1

2 Rövidítések jegyzéke AA Apostolicam actuositatem Határozat a világi hívek apostolkodásáról AG Ad gentes - Határozat az egyház missziós tevékenységéről. ÁKD Általános Kateketikai Direktórium (1971) CD Christus Dominus Határozat a püspökök lelkipásztori hivatásáról CIC Codex Iuris Canonici COINCAT CONSIGLIO INTERNAZIONALE PER LA CATECHESI, La catechesi degli adulti nella comunità crsitiana CT Catechesi Tradendae Apostoli buzdítás ChL Christifideles laici Apostoli buzdítás DizCat Dizionario di catechetica DPG Dizionario di Pastorale Giovanile DV Dei Verbum Dogmatikai konstitució az isteni kinyilatkoztatásról ECC Evangelizzazione, catechesi e catechisti EN Evangelii nuntiandi Apostoli buzdítás FC Familiaris consortio Apostoli buzdítás GCM Guida per i catechisti GS Gaudium et spes Lelkipásztori konstitució az egyház és a világ mai viszonyáról KÁD Katekézis Általános Direktóriuma (1997) KEK Katolikus Egyház Katekizmusa MKD Magyar Kateketikai Direktórium MKPK Magyar Katolikus Püspöki Kar LG Lumen gentium Dogmatikai konstitució az egyházról OICA Ordo Initiationes Christianae Adultorum PO Presbyterorum ordinis Határozat a papi szolgálatról és életről RdC Rinnovamento della catechesi Religio Religio. Enciclopedia tematica dell educazione religiosa RM Redemptoris missio Apostoli buzdítás UR Unitatis redintegratio Határozat az ökumenizmusról SC Sacrosanctum Concilium konstitúció a szent liturgiáról 2

3 Bevezetés A II. Vatikáni Zsinatot követő időszakban az egyház katekézissel kapcsolatos koncepciója, és sok helyütt gyakorlata is gyökeres változásokon ment keresztül. Korunk gyors társadalmi átalakulásai a hagyományos katekézis-gyakorlat kríziséhez vezettek. Az elmúlt évtizedek kateketikai reflexiója igyekezett megoldást találni a felmerülő problémákra, amely útkeresés eredménye, hogy a jelen kor kihívásainak leginkább megfelelő katekézis módszertan a korábbi gyakorlathoz képest új szemléletmódot tükröz. A katekézis jelentőségét illetően ezt olvashatjuk II. János Pál pápa katekézissel kapcsolatos, az egész egyház számára mérvadó 1979-es dokumentumában, a Catechesi tradendaeben: A második tanulság az, hogy milyen hely illeti meg a katekézist az Egyház lelkipásztori tevékenységében. Mert minél inkább kifejezi akár egy helyi egyház, akár az egyetemes Egyház, hogy elsőbbséget biztosít a katekézisnek t.i. az egyéb, bármilyen tetszetős eredményekkel kecsegtető kezdeményezésekkel és tevékenységekkel szemben, annál inkább felfedezi, hogy a katekézisben erősödik a belső élete, úgy is, mint hívő közösségé, de úgy is, mint kifelé misszionáló közösségé. A huszadik század vége felé Isten és az események amelyek nem mások, mint Isten szavai felénk arra késztetik az Egyházat, hogy újra frissítse föl a katekétai munkába vetett bizalmát, a legfontosabb dolgai közé tartozónak tekintve azt. Az Egyház tudja, hogy legjobb erőit kell bevetnie a katekézisbe, nem kímélve sem fáradságot, sem gondot, sem anyagi áldozatokat azért, hogy alkalmas kiképzést kapjanak mindazok, akik katekétaként fognak dolgozni. De mindez nem csupán emberi megfontolások, hanem a hit követelménye is. 1 Jelen tanulmány ennek a meggyőződésnek kíván továbbvivője lenni: céljai és felépítése, továbbá a feldolgozását segítő módszertani javaslatok is ebbe illeszkednek bele. Az Alapvető kateketika. Bevezetés a katekézis elméleti alapjaiba katekétáknak elsődleges célja, hogy átfogó, ugyanakkor kellően részletes képet nyújtson az egyház katekéziséről, annak jelentéséről, jelentőségéről és mibenlétéről. Célja az is, hogy a katekézis gyakorlatának végzéséhez szükséges elemi elméleti ismereteket is felsorakoztassa. Célja továbbá, hogy mindezek áttanulmányozásával segítse kialakulni a katekézis végzéséhez szükséges megfelelő szemléletet, amely az idézetben is említett alkalmas kiképzés alapvető eleme. A tanulmány elsősorban katekétáknak íródott, akik már most vagy a jövőben a keresztény közösségen belül mások szisztematikusan segített hitbeli fejlődésének kísérésére és vezetésére kaptak meghívást és megbízást. A könyv emellett az elméleti szakembereknek is nyújthat hasznos információkat. 1 CT 15. Saját kiemelés. 3

4 A katekézis természetéből adódóan gyakorlat. Ennek a gyakorlatnak az elméleti alapvetése szükséges ahhoz, hogy valaki célirányosan, és az egyház szándékának megfelelően, lehetőségeihez mérten mind gyümölcsözőbben tudja szolgálni a katekézis ügyét. Ez az elméleti tudás szükséges, de nem pótolja hanem megalapozza a gyakorlati tapasztalatot. Ez az írás ebből kifolyólag akkor tölti be rendeltetését, ha tanulmányozása együtt jár az ismeretek gyakorlattá váltásával. A tanulmány két alapvető forrása az MKD, illetve a KÁD mint a magyar, valamint az egyetemes egyház katekézissel kapcsolatos legújabb dokumentumai. Ezek mellett a korábbi ilyen jellegű, katekézissel és evangelizációval kapcsolatos dokumentumok, és a II. Vatikáni Zsinat dokumentumai képezik a fő viszonyítási pontokat. A könyv hét fejezetben tárgyalja a katekézis szemléletével kapcsolatos legalapvetőbb témákat: 1. a katekézis történetét, illetve fogalmát a szorosan hozzátartozó egyéb fogalmakkal együtt; 2. a katekézis megfelelő végzésének hátterében lévő teológiai szempontokat; 3. a katekézis pedagógiai alapelveit; 4. a katekézis forrásait, és ezek alkalmazásának fő szempontjait; 5. szereplőit; 6. a katekézis helyét az evangelizáció folyamatának egészében; 7. a kateketikai tervezés és programozás fogalmát. A témák tárgyalása során nem részletezek több olyan kérdéskört, melyek szorosan kapcsolódnak ugyan jelen tanulmány tárgyához, de önmagukban is nagyobb lélegzetű témák, így külön kurzusok és tanulmányok anyagát képezhetik. Ezek a következők: 1. Az első evangelizáció folyamata és gyakorlati vonatkozásai; 2. A pasztorális tervezés és programozás; 3. A különféle korosztályok katekézisének sajátosságai (felnőttek, fiatalok, serdülők, gyermekek); 4. Kateketikai tervek; 5. Csoportdinamikai alapismeretek; illetve 6. A kateketikai programozás, amely az ebben a tanulmányban szereplő ismeretek egészen konkrét megvalósításához nyújt gyakorlati támpontokat. A fenti idézet szellemiségének megfelelően mind a KÁD, mind az MKD hangsúlyozza, hogy a katekéták képzési folyamata maga is legyen kateketikai jellegű, azaz a katekézis pedagógiáját követő folyamat. Ennek mind teljesebb megvalósítása érdekében szerepelnek a fejezetek előtt személyes tapasztalatokat előhívó és motiváló, valamint a fejezeteket követően a személyes szintézis kialakítását segítő szempontok, kérdések, feladatok. Ezek tehát azt kívánják szolgálni, hogy a tanulmányban szereplő információk a katekéta számára nélkülözhetetlen szemlélet és hozzáállás formálásához is és ne pusztán a tudás gyarapításához járuljanak hozzá. A tanulmány háromszintű ismeretelsajátítást tesz lehetővé. A fejezetek fő szövege a leglényegesebb információkat tartalmazza. Az apróbetűs részek ezeket egészítik ki, míg az egyes fejezetek végén található irodami vonatkozások a további elmélyítéshez adnak lényegi, a teljesség igénye nélküli támpontokat. 4

5 Mit gondolsz róla? Mi a tapasztalatod? Emlékezz vissza! Idézd fel magadban! (Szempontok az egyéni és csoportos témafeldolgozás megkezdéséhez) 1. Gondolj vissza saját hitbeli fejlődésedre és hitbeli neveltetésedre! - Hol, milyen közegben történt ez? - Hogyan, milyen módszerekkel történt? - Hogyan kapcsolódott a plébániai közösségetek életéhez? - Miben segítettek neked ezek a plébániai tapasztalatok? - Mi volt hitbeli neveltetésedben mostani fejeddel mérlegelve jó és kevésbé szerencsés? - Te mit csinálnál másképpen akkori nevelőid helyében? 2. Mit jelent számodra ez a szó: katekézis? Hogyan határoznád meg jelentését? Mi jut eszedbe róla? 5

6 A próféta a saját korára figyelemmel tekintő, konkrét ember, aki érzékeny az adott történelmi pillanat feszültségeire és problémáira, aki kihívásként éli meg ezeket a helyzeteket. Végezetül olyan ember, aki nem tapad hozzá előregyártott sémákhoz, hanem nyitott Isten és a történelem újdonságaira. (B. Maggioni) 1. A katekézis történeti áttekintése és fogalma Ha a katekézis végzésére kaptunk meghívást, az egyik első és legfontosabb dolog, hogy világos képet alkossunk arról, hogy ez mire is szól, vagyis hogy mi az a katekézis? A fogalom mai értelmének árnyaltabb értését szolgálja egyrészt történeti alakulásának, másrészt a hozzá közel álló tevékenységek és fogalmak áttekintése is. 1. A katekézis történetének főbb állomásai A múlt ismerete segít eligazodni a jelen megértésében, a mai kihívások gyökereinek és helyes megválaszolásának felismerésében. Emiatt még mielőtt megfogalmaznánk a katekézis mai értelemben vett meghatározását áttekintjük a katekézis történeti alakulását főbb vonalaiban. Az első századokban, az egykori, vallásilag sokszínű Római birodalom területén elsősorban a felnőttek voltak azok, akik a beavató szentségekben való részesedéssel a társadalom egészét nézve kisebbségben lévő, ugyanakkor erős benső öntudattal rendelkező keresztény egyház tagjainak sorába léptek; szinte kizárólag felnőtt megtérők csatlakoztak a keresztény közösséghez. A megtérések a nem hívők körében élő keresztényekkel való kapcsolat, életmódon és szavakon keresztüli tanúságtétel hatására történtek. Az őskeresztény korban a keresztény közösségbe lépést egy komoly, többéves felkészítés előzte meg. Ezt a folyamatot katekumenátusnak nevezték el. Ennek keretén belül a kereszténység iránt érdeklődő ember fokozatosan (a katekumenátus különböző helyeken más és más módon konkretizálódó szakaszain keresztül) beépült a közösség életébe ami a beavató szentségek vételével vált teljessé, valamint elmélyült a keresztény életmódban. A katekumenátuson belüli katekézis során a résztvevők elsősorban a Szentíráson keresztül megismerkedtek az üdvösségtörténet főbb állomásaival, a fontosabb hittitkokkal, a hitvallás elemeivel, a Miatyánk imádságával és jelentésével, az erkölcsös élet követelményeivel. A 6

7 szentségek vételét követően, az ún. mysztagógikus katekézisben tovább mélyítették a szentségekkel kapcsolatos misztériumok megértését és élését, valamint beépültek a közösség életébe. 2 A katekumenátuson belüli katekézis végzésére elsősorban a keresztény közösség életében történő részvételen keresztül készültek fel a közösség tagjai. Külön katekétaképzés mindössze néhány helyen történt abban az időben, amelyekről a különböző szerzők írásai tanúskodnak. A legkiépültebb ókeresztény teológiai iskola, amely kimondottan kateketikai célokat szolgált, az alexandriai volt. Ez a szervezett iskolarendszer, melynek felvirágzása Origenész nevéhez fűződik, többféle tudomány ismeretébe vezette be növendékeit. A filozófia mint előkészítő tudomány az elterjedt gnosztikus eszmék miatt szerepelt a képzési folyamatban. A filozófiai ismereteknek apologetikus, hitvédelmi céljuk volt a keresztény eszméket sajátos módon értelmező és eltorzító gnosztikusokkal szemben. A Szentírás képezte a képzés középpontját. Értelmezésében inkább az allegórikus módszert követték. A Szentírás tanulmányozásának éppúgy, mint a filozófiai ismereteknek a végső célja nem egyszerűen az intellektuális gyarapodás, tudós elmék kiművelése volt, hanem a nevelés, a jellem- és gondolkodásformálás a filozófián és az azt teljesen megvilágító és beteljesítő szentírásismereten keresztül. A képzés éppen attól vált kimondottan kateketikai jellegűvé, hogy a hangsúly a hitmélyítésen, az istenkapcsolat gazdagításán volt. Az egyháztörténelem számon tart egy másik iskolát is, az antiochiait, azonban erről többen úgy vélekednek, hogy ez inkább teológiai irányzat, egzegetikai módszer (inkább szó szerinti-történeti) volt, mint kimondott iskolarendszer. Rómában is történtek törekvések azidőtájt kateketikai iskola alapítására, de ezt nem sikerült megvalósítani (Cassiodorus nevéhez fűződik a próbálkozás). Nagyon gazdag az ősegyházi irodalom a kateketikai írások tekintetében. Számos remekmű maradt ránk az egyházatyák (többek között Lioni Ireneusz, Alexandriai Kelemen, Origenész, Ágoston, Jusztinosz, Tertullianusz, Római Hippolitusz, Antiochiai Teofil, Jeruzsálemi Cirill, Aranyszájú János, Ambrus, Nüsszai Gergely) keresztség előtti felkészítést, és a mysztagógikus, azaz keresztség utáni katekézist segítő munkáiból. 3 Az első négy évszázad a felnőttek katekézise virágzásának ideje volt, ezt követően az V. századtól a katekumenátus intézménye egyre inkább visszaszorult. A konstantini fordulat után, amikor a kereszténység államvallássá lett, általánossá vált a gyermekkeresztség, ami a katekézis ezen belül annak fő formája, a katekumenátus szerepének gyengülését eredményezte, hiszen néhány generáció után egyre kevesebben voltak azok a felnőttek, akik tudatos, felnőttkori választás alapján léptek az egyház közösségébe. 4 Az V. századtól a Trienti zsinatig a fő hangsúly a gyermekek vallásos nevelésére helyeződött (de ez sem volt mindig és mindenütt rendszeres); a felnőttek katekézisére nem sok figyelmet szentelt a lelkipásztori gyakorlat. A felnövekvő generációk keresztény neveléséről elsősorban az a szociális közeg gondoskodott, amit átitatott a keresztény értékrendszer és életszemlélet, és amibe fokozatosan belenőttek az emberek (vagyis egyfajta szociális katekumenátus működött). 5 A katekumenátus hanyatlása után magának a katekézis szónak a használata is kikopott a gyakorlatból. Helyette a katekizmust említették, amellyel korábban is a keresztség szentségében részesedést közvetlenül megelőző tanítást jelölték, és amely a konstantini fordulatot követően, a keresztség általános elterjedésével a keresztségi szertartás bevezetésében szereplő kérdés-felelet elmondására szorítkozott. 2 Vö. GROPPO G., Catecumenato antico, in: DizCat, o.; DUJARIER M., Breve storia del catecumenato, Elle Di Ci, Leumann Torino, Vö. SIMONETTI M., Alessandria (Scuola di), in: DizCat, o.; SZÁNTÓ K., A Katolikus egyház történe I., Ecclesia, Budapest, 1987, o. 4 V.ö. VANYÓ L., Az ókeresztény egyház és irodalma, Szent István Társulat, Budapest, o.; ALBERICH E., Adulti (Catechesi degli), in: DizCat, o. 5 Vö. TARJÁNYI Z., Kateketika I., Szent István Társulat, Budapest, 1998, o. 7

8 Lényeges változás következett be a katekézis tartalmát illetően is. A feltámadt Jézus Krisztusban kicsúcsosodó üdvtörténet eseményeinek katekéziséről a hangsúly a keresztény tanítás szisztematikus bemutatására helyeződött át. 6 A tanítás (instructio) már ahol egyáltalán volt elsősorban a gyerekeknek szólt. Az ő keresztény nevelésük főként a családban és a keresztény közösségben történt. A plébániai iskolák rendszerének megjelenésével a koraközépkortól kezdve amelyben elsősorban az egyházi pályára készülő fiúk tanultak sokak számára lehetőség nyílt az alapvető vallási műveltség megszerzésére. Ezekben az iskolákban olvasni, írni tanultak a diákok, javarészt vallásos szövegeken keresztül. Ez azonban nem volt szisztematikus katekézisnek nevezhető, hiszen a tanulás elsősorban az intellektuális képzést szolgálta. A középkorban elterjedtek az elsőáldozási és gyónási felkészítést segítő írások is, amelyek a hittitkok magyarázatára és memorizálására fektették a hangsúlyt. A felnőttek számára a hitmélyítés rendszeres lehetősége főként a prédikációban merül ki, ahol éppen volt. Az akkori missziós területeken, ahol a kereszténység meggyökereztetése történt, katekumenátus ihletésű (de annál lényegesen rövidebb) katekézis több helyen is működött. Azonban több példáról is tudunk a keresztséget követő rendszeres katekézist illetően. Mexikóban például, ahol a ferencesek 1524-től voltak jelen, doctrinas név alatt folyt a keresztség utáni inkulturált katekézis, vagyis amely alkalmazkodott a helyi népek nyelvezetéhez, világához, kifejezésmódjához, fogékonyságához, és amelyben benszülött katekéták szolgáltak. Indiában Xavéri Szent Ferenc alapította meg a gyermekek és keresztény felnőttek iskoláját, amely szintén rendszeres hitmélyítési lehetőséget biztosított a megkereszteltek számára ben elkészítette a Hitvallás kateketikai magyarázatát is katekéták számára (valószínűleg itt szerepel először a katekéta szó). 7 A felvilágosodással kezdődően az egységes keresztény európai társadalom fokozatos bomlásnak indult. Új szellemi áramlatok, ideológiák jelentek meg és hatottak az egyház tagjaira is. Ezekkel, és ezen eszméket hirdető, valló másképpen gondolkodókkal szemben az egyház túlnyomórészt ellenséges viszonyt, erőteljesen kritikus hozzáállást képviselt. A reformációt követő Trienti zsinat felismerte, hogy a keresztény tömegek vallásosságának egyik legégetőbb problémája a vallási tudatlanság volt. Ennek felszámolását igyekezett előmozdítani a zsinat egyik dekrétuma, amely előírta a lelkipásztoroknak, hogy legalább vasár- és ünnepnapokon táplálják a rájuk bízott népet üdvösségre vezető szavakkal, az ő sajátos képességeiknek megfelelően, megtanítván mindazt, amire mindenkinek szüksége van az üdvösség eléréséhez, röviden és egyértelműen jelezvén nekik azokat a rossz szokásokat, amelyeket kerülniük kell, és az erényeket, amelyeket gyakorolniuk kell, hogy elkerüljék az örök büntetést, és elnyerjék az örök égi dicsőséget. 8 Evvel az intézkedéssel a zsinat azt kívánta előmozdítani, hogy a hívek fokozatosan ismerjék meg az üdvösséghez szükséges keresztény tanítást. Erre a protestantizmus terjedése miatt is nagy hangsúlyt fektettek. A különféle korosztályok katekézisének kitüntetett eszközei voltak a katekizmusok. Ezek a könyvek elemi és szisztematikus tanítást adtak a keresztény hitről. Általában erőteljes apologetikus színezettel íródtak attól függően, hogy melyik felekezethez tartozott a szerzőjük. Ezeket a műveket gyermekekkel és helyenként felnőttekkel is elsősorban a vasárnapi iskolákban használták, illetve a vasár- és ünnepnapi prédikációkban kamatoztatták. 6 V.ö. GIANETTO U., La catechesi nella storia: dagli inizi fino al rinnovamento conciliare, in: ISTITUTO DI CATECHETICA, FACOLTÀ DI SCIENZE DELL EDUCAZIONE, UNIVERSITÀ PONTIFICIA SALESIANA, Andate & insegnate. Manuale di catechetica, Elle Di Ci, Leumann Torino, 2002, o. 7 Vö. SZÁNTÓ K., A Katolikus egyház történe I., o.; GROPPO G., Medioevo (Catechesi del), in: DizCat, o.; SEUMOIS A., Missionaria (Catechesi): Storia, in: DizCat, o.; U.Ő., Catechista missionario, in: DizCat, o.; 8 Concilium Tridentinum, Sessio V, Decretum secundum: super lectione et praedicatione, n 11, in: G. ALBERIGO és mások (Szerk.), Conciliorum Oecumenicorum Decreta. Freiburg i.br., Herder 1962, 645. [saját fordítás] A szöveget Alberich E. idézi. 8

9 A katekézis, amelynek szolgálatában álltak, túlnyomórészt a hitismeretek memorizálását, magyarázatát, illetve az életben történő alkalmazását jelentette. Evvel összhangban maguk a katekizmusok is a keresztény tanítás tömör, sok esetben kérdés-felelet formájában megfogalmazott összefoglalásai voltak, amelyek az üdvösséghez szükséges hitismereteket, parancsolatokat, gyakorlatias előírásokat tartalamaztak, valamint leírták, hogy melyek azok a természetfeletti eszközök, amelyekkel célszerű élni a személyes üdvösség érdekében (szentségek). Az első ilyen jellegű munkák többek között Rotterdami Erasmus, Luther Márton, Kálvin János, Auger Edmund, Canisius Péter, Witzel György, Borromeo Károly, da Ripalda Jeromos és Bellarmin Róbert nevéhez fűződtek. A zsinati intézkedéseknek köszönhetően sok helyen komoly kezdeményezések születtek annak érdekében, hogy a katekizmusok tanítását szervezetten, átgondoltan végezzék. A Trienti zsinatot követően számos helyen (Európában elsősorban Itáliában) addig nem látott lendületet vett a katekézis folyamatának szervezése, és evvel karöltve a katekéták képzése is. Ennek a folyamatnak egyik elindítója volt Borromeo Károly, aki öt tartományi zsinatot szervezett a pap- és katekétaképzés érdekében, valamint beindította a népoktatást. Ezen kezdeményezései minta értékűek voltak Európa más államai számára is. Ebben az időszakban látott napvilágot néhány tudományos igényű munka is magáról a katekézisről, módszertanról, a katekéta szerepéről, felkészültségéről, személyi vonásairól, és mindezek teológiai alapjairól (ld. pl. Possevin, Schmidt, Sailer munkái). Hasonló folyamatok vették kezdetüket a missziós területeken is, amelyeknek gyümölcseként a XVI-XVII. század folyamán Ázsiában több helyen (így pl. Macaón, Japánban, Vietnámban, Kínában) jól strukturált katekétaiskolák indultak. Az említett folyamatok hazánkban is éreztették hatásukat: katekizmusok jelentek meg magyar nyelven; a Trienti zsinat határozatainak megvalósulásaként papnevelő intézetek létesültek, a rendszeres katekézis megszervezésére is irányultak törekvések (mindebben kitüntetett szerepe volt Oláh Miklósnak és Pázmány Péternek) ban megalakult az első magyar tanítóképző intézet Egerben, ahol a növendékek külön stúdiumban foglalkoztak a katekézis módszertanával is. A kötelező iskoláztatási rendszer általánossá válásával (XVIII. sz.) hamarosan az iskolai vallástanítás is minden gyermek számára kötelező lett. Iskolai, tantárgyi keretek között, fizetett, erre a szolgálatra felkészült pedagógusoknak köszönhetően ismerkedtek meg a hit igazságaival. Természetszerűen ezek az intézményes körülmények előnyeik mellett számos problémát is eredményeztek (előnye többek között a rendszeresség, a folyamatosság, a szisztematikusság, továbbá, hogy a tanításban minden gyermek, fiatal részesült; hátránya, hogy a katekézis értelme nagyon leszűkült az informálásra, és nagymértékben függetlenedett, vagy egyenesen elszakadt a keresztény közösség életétől). 9 A Trienti zsinatot követően a korábbihoz képest a felnőttek hitbeli képzésének sokféle formája, fóruma alakult ki: a szentmise keretén belül a rendszeres prédikáció, a hitigazságokat szisztematikus módon összefoglaló katekizmusok, a népmissziók stb. A fő hangsúly azonban ebben az időszakban is a gyermekek keresztény nevelésén volt, rájuk fordítódott a legtöbb figyelem és energia. A felnőtteknek szóló képzési, hitmélyítési formák csak a gyermekkatekézis kiterjesztésének tekinthetők, mind tartalmukat, mind módszerüket, mind pedig stílusukat tekintve is. 10 A kateketikai mozgalom idején (a XIX. sz. második felétől kezdődően) a katekézis egészét érintő megújulási folyamat indult el, amely tulajdonképpen ma is tart. Ezidőre kibontakoztak a felvilágosodással kezdődő társadalmi folyamatok, amelyek (mint pl. az ideológiai 9 V.ö. TARJÁNYI Z., I.m., o. 10 Vö. ALBERICH E. BINZ A., Adulti e catechesi, Elle Di Ci, Leumann Torino, 1993, o. 9

10 sokféleség; az egységes keresztény társadalmi rendszer, és evvel a szociális katekumenátus felbomlása; az állam és az egyház szétválása; sokhelyütt a kötelező vallástan megszűnése stb.) sokakat arra késztettek, hogy keressék azokat az utakat, amelyeken haladva túlléphetnek az addig jellemző, túlnyomórészt intellektualista vallástanítás korlátain, és eredményesen megválaszolhatják az új társadalmi helyzet adta kihívásokat. Többen visszatértek a katekézis szó használatához, amely jobban kifejezi a tevékenység eredeti gazdagságát (bár számos esetben maga a folyamat, amit végeztek, eleinte nem sokban tért el a korábbitól). Egy az addigiakhoz képest merőben új szemlélet kezdett kibontakozni, amelynek bölcsői elsősorban Franciaország, Spanyolország és Olaszország voltak, továbbá jelentős központjai voltak Bécs és München. A megújulás mozgatórugói között szerepeltek a XIX. század lélektani és pedagógiai felismerései is, amelyek ösztönzően hatottak a keresztény nevelés égető kérdéseinek újragondolására. A korábbi időszakokhoz képest robbanásszerűen jelentek meg kateketikai kézikönyvek, folyóiratok, alakultak képzési központok, kateketikai intézetek és kateketikai tanszékek a papnevelő intézetekben is. Az addigi katekézis újragondolása minden téren elkezdődött: többek között a módszerek, a tartalom és az alapelvek területén is. 11 Az egyházi tanítóhivatal is reagált az említett változásokra. Így pl. X. Piusz 1905-ben kiadta Acerbo nimis kezdetű enciklikáját, melyben a Trienti zsinaton megfogalmazott elvekkel összhangban előírta minden korosztály vallásos tanításának szükségességét beleértve a felnőtteket is, előirányozva annak módját és tartalmát is. (Ez a tanítás elsősorban a szentmise prédikációjában történt minden ünnepnapon, valamint ettől eltérő időpontban gyerekeknek és külön a felnőtteknek. Ekkor elsősorban a Trienti zsinat katekizmusát magyarázták. Ez az oktatás négy-öt éves ciklusokban magában kellett, hogy foglalja a hitvallás, a szentségek, a tízparancsolat, a vasárnapi liturgia, valamint az egyház előírásainak tanítását). A pápa nevéhez fűződik továbbá két katekizmus is (1905 és 1912), amelyek még a XX. század végén is több helyütt használatban voltak ben jelent meg a Provido sane kezdetű dekrétum, amely irányelveket fogalmazott meg a katekézis szervezésére, a világi katekéták működésére, és különös tekintettel a felnőtt keresztények képzésére vonatkozóan. 12 A megújulási folyamatot hozzávetőlegesen négy nagy szakaszra lehet bontani, amelyek mindegyikénél a katekézis egy-egy fontos tényezője áll a figyelem középpontjában. Az első szakaszban a módszer kérdése volt a hangsúlyos (a 30-as évekig). Ennek az időszaknak volt egyik gyümölcse az ún. müncheni (vagy bécsi) módszer kidolgozása és alkalmazása a katekézis-foglalkozásokon (a módszer fő lépései: 1. kiindulás egy konkrét biblikus, liturgikus, egyháztörténelmi stb. tényből, szövegből, eseményből; 2. ennek magyarázata, kifejtése és szintézise egyszerűen memorizálható kifejezésekben, mondatokban; 3. alkalmazás a mindennapi életre) 13. A második szakaszban a katekézis tartalma állt a figyelem középpontjában (a II. világháború és a II. Vatikáni Zsinat közötti időszakban). Ezt az időszakot kerygmatikus -nak is szokták nevezni. Célja abban állt, hogy a katekézis tartalmának felülvizsgálatával és megújításával újra kiemeljék annak örömhír jellegét és kapcsolatát az élettel. E szakasz egyik emblematikus gyümölcse az 1955-ben megjelent Német Katekizmus, amely ötvözi az előző szakasz módszertani eredményeit a tartalom megújítására vonatkozó felismerésekkel. A harmadik szakaszban magára az emberre mint a katekézis résztvevőjére helyeződött a hangsúly (antropológikus szakasz). Ebben a II. Vatikáni zsinatot közvetlenül követő időszakban született a Holland Katekizmus, amely a modern embert foglalkoztató kérdéseket, alapvető emberi vágyait figyelembe véve, számára érthető nyelvezettel fogalmazta meg a keresztény hit lényegét V.ö. GIANETTO U., Movimento catechistico, in: DizCat, o. 12 V.ö. U.Ő., Magistero (XX secolo), in: DizCat, o. 13 V.ö. U.Ő., Monaco (Metodo di), in: DizCat, o. 14 V.ö. U.Ő., Catechismo olandese, in: DizCat, o. 10

11 A negyedik szakaszban a közösségre, valamint a katekétára mint a katekézis kitüntetett szereplőjére fordítódik a figyelem. Evvel együtt a korábbiakhoz képest még jobban kidomborodik a katekézist megelőző első evangelizáció jelentősége minden korosztály katekézisében. Jelenleg ezt az utolsó szakaszt éljük, mindamellett, hogy a többi szakasz lényegi kérdései ma is vissza-visszatérnek. 15 Azt, hogy az egyház érdeklődésének fókuszába került a katekézis ügye, mi sem jelzi jobban, mint a XX. század nemzetközi kateketikai kongresszusainak sora (Róma: 1950; Eichstätt: 1960; Bangkok: 1962; Katigondo: 1964; Medellín: 1968; Róma: 1971) hatásukra pedig a nemzeti szintűek, ezek gyümölcseként pedig számos új szemléletű katekizmus, kateketikai dokumentum stb., amely jelenség példátlan volt egészen odáig az egyház történelmében. 16 Európához hasonlóan a misszós területeken is sok helyütt pasztorális és kateketikai központok alakultak, ahol komoly katekéta-képző kurzusok is működtek. A szó eredeti értelmében vett katekumenátus visszaállítása is sokhelyütt megtörtént 1878 után card. Lavigerie ösztönzésére. 17 Az európai törekvések hazánkban is éreztették hatásukat ban megalakult a Katolikus Hittanárok és Hitoktatók Egyesülete, amelynek saját folyóirata is volt Katolikus Nevelés címmel. Mind az egyesület, mind pedig a folyóirat 1946-ig fennmaradt től a Ward Mária kollégiumban folyt hitoktatónőképzés, majd ennek mintájára másutt is az országban. Ez mintegy kétéves képzési folyamat volt, amelyben a hittudományi ismeretek elsajátítása mellett nagy hangsúlyt fektettek a módszertani, valamint a lelki képzésre is. Ezidőtájt alakult meg a katekétanők egyesülete és a pap katekéták egyesülete is (Regnum Marianum), amelyek a folyamatos tapasztalatcsere és továbbképzés fórumaivá váltak. 18 Az 50-es évektől új kateketikai kezdeményezések is születtek a világ több pontján, különösen a felnőttek katekézisének területén (például a JOC vagy az Actio Cattolica mozgalmán belül), amelyek már a II. Vatikáni Zsinattal kialakuló új szemlélet vonásait tükrözték. 19 A II. Vatikáni Zsinatot követő időszak is a kateketikai mozgalom részének tekinthető: annak 3. és 4. szakasza tehető erre az időre. Ennek, valamint annak ellenére, hogy maga a zsinat nem tárgyalta közvetlen és kifejezett módon a katekézis ügyét, mégis elmondhatjuk, hogy egy új korszak indult el vele, magán a kateketikai mozgalmon belül is. Mindez annak köszönhető, hogy a katekézisről vallott elképzeléstől elválaszthatatlan, lényegi viszonyítási pontokat rögzített dokumentumaiban, úgymint Isten szavának, a hitnek, az egyháznak, az egyház és a világ kapcsolatának stb. mibenlétét. A zsinattal elinduló folyamatoknak köszönhetően ténylegesen és véglegesen lezárult az a hosszú, a XVI-XIX. századig tartó időszak a katekézis történetében, amelyet a katekizmus korszakának is nevezhetünk. Ez a több évszázados időtartam számos értéket fel tudott mutatni, mint pl. az egyértelmű, világos, a kinyilatkoztatás minden elemére kiterjedő tanítás, ugyanakkor olyan vonásai is voltak, amelyek a mai, értékek sokféleségétől átszőtt kulturális, vallási és társadalmi környezetben kevésbé mutatkoztak gyümölcsözőnek. Ezek között lehet említeni pl. az egyoldalú és egyirányú kommunikációt (deduktív tanítási módszer, tanító és tanuló szerepekkel), az elvont igazságok tanítását, a biblikus és liturgikus szempontból szegényes tartalmat és a hitigazságok közvetítésére egyoldalúan koncentráló beállítottságot. A katekizmus tanítására épülő katekézis abban a társadalmi és kulturális helyzetben, amelyben gyökerezett, szükséges, megfelelő és elegendő volt. Ez azonban elégtelennek bizonyul egy felgyorsult, dinamikusan változó világban, mint a mostani. Emiatt a katekézist is új megvilágításban kellett szemlélni. 15 V.ö. U.Ő., Movimento catechistico, 449. o.; U.Ő., La catechesi nella storia: dagli inizi fino al rinnovamento conciliare, o. 16 V.ö. GEVAERT J., Congressi catechistici internazionali, in: DizCat, 173. o. 17 V.ö. SEUMOIS A., Missionaria (Catechesi): Storia, o. 18 V.ö. MÉSZÁROS I., A világi hitoktatóképzés intézményes formái, in Teológia, 1989, 2, o 19 Vö. ALBERICH E. BINZ A., I.m., o. 11

12 A zsinatot számos püspöki szinódus, valamint az evangelizációval és katekézissel foglalkozó dokumentum megszületése követte, melyeknek köszönhetően ma az egyház előtt egy árnyalt, jól kirajzolódó kép áll a katekézissel kapcsolatos küldetéséről: a katekézis természetéről, helyéről az egyház küldetésének egészében, szervezéséről, és mindezekkel összefüggésben a katekézist végző katekéta identitásáról, szerepéről és képzéséről. A következő oldalakon a katekézis fogalmának mai, az említett dokumentumok alapján kirajzolódó értelmével ismerkedünk meg. A legfontosabb, egyetemes egyház szintjén megjelent dokumentumok között szerepel az Általános Kateketikai Direktórium (ÁKD) (1971), az Ordo initiationes christianae adultorum (OICA) (1972), az Evangelii nuntiandi (EN) (1974), a Catechesi tradendae (CT) (1979), a Katekézis Általános Direktóriuma (KÁD) (1997), illetve az említett dokumentumok közül néhányat előkészítő kongreszus, illetve püspöki szinódus, úgymint az OICA-t előkészítő 71-es Római Nemzetközi Kateketikai Kongresszus (1971), az EN-t megalapozó 74-es, valamint a CT-t előkészítő 77-es Püspöki Szinódus. A magyar katolikus egyháznak ezidáig két olyan, a katekézissel kapcsolatos dokumentuma jelent meg, amelyek irányt szabnak a közeli és távoli jövőben a katekézis végzésére nézve. Az első az OICA irányelveit alapul vevő Felnőttek beavatása a keresztény életbe. A felnőttek katekumenátusa című kiadvány (1999), amely ahogyan a címe is elárulja a keresztény beavatás folyamatával kapcsolatban fogalmaz meg nélkülözhetetlen irányelveket. A második pedig a Magyar Kateketikai Direktórium (2000), amely a KÁD elvein alapuló nemzeti szintű iránymutatás, és mint ilyen, a katekézis jövőbeli, konkrétabb szervezésére és tervezésére vonatkozó alapdokumentumnak tekinthető. 2. Katekézis Az egyház kialakulásának kezdetén a keresztény szóhasználatban a görög eredetű, gazdag jelentéstartalommal rendelkező katekézis szó sajátosan a hit nevelésével összefüggő jelentéssel is rendelkezett, és elsősorban a meglévő hit kifejtését és elmélyítését jelentette, amelyet megelőzött a hit ébresztését célzó missziós igehirdetés időszaka. 20 Ez a jelentés bizonyos módosulásokon ment keresztül az egyház történelme során, ahogyan azt a történelmi alakulás áttekintésekor láthattuk. A katekézissel kapcsolatos hivatalos egyházi dokumentumok alapján az alábbi módon foglalható össze a szó mai értelemben vett egyházi jelentése: 21 Katekézis minden olyan szolgálat, amelyet az egyház végez Isten szavával (a kinyilatkoztatással) kapcsolatban, és amely a hívő egyén és közösség hitének elmélyítését és érését kívánja elősegíteni, a Jézus Krisztussal való mind teljesebb közösségbe, bensőséges, személyes kapcsolatba jutás érdekében, amely kapcsolat kifejeződik a krisztusi életforma tudatos gyakorlásában is. Ennek a meghatározásnak megfelelően a katekézisnek nagyon sokféle formája létezik: pl. a különféle korosztályok katekézise, családon belüli katekézis, a tömegtájékoztatási eszközökön keresztüli katekézis, a liturgikus események keretén belüli katekézis stb. A meghatározásban szereplő kimondott, illetve benne rejlő, de nem kifejezett hangsúlyos pontokat itt röviden áttekintjük, a későbbiek során pedig ezeket részletesebben megvizsgáljuk. A zsinatot megelőző időszakhoz képest az egyház mai felfogása szerinti katekézisnek az alábbi négy lényegi sajátossága említhető meg: 20 Vö. ALBERICH E., Catechesi, in: DizCat, o. 21 Vö. RdC 37; ÁKD 21; KÁD 80-82; MKD

13 - BEVEZET A KERESZTÉNY ÉLETFORMA EGÉSZÉBE, AZAZ KATEKUMENÁLIS JELLEGŰ. Ez több konkrétumban is kifejeződik. 22 Egyrészt minden katekézis azt szolgálja, hogy bevezessen Jézus Krisztus személyének követésébe és a hit megismerésébe, az egyre érettebb hit felé haladva. Ez a folyamat magában foglalja a teljes személy (értelmének, benső beállítódásainak, érzelmeinek és akaratának) krisztusi minta szerinti fokozatos formálódását. 23 A katekézis krisztusközpontúsága azt jelenti, hogy a Jézus Krisztussal való kapcsolat mélyülését, az Ő mint a legfőbb keresztény eszmény követését segíti. 24 A katekumenális jelleg ókeresztény időkhöz hasonló hangsúlyozásának hátterében az áll, hogy az egyház szembesült az egységesen keresztény társadalom letűnésével. Az ember egy pluralista világban él, amiben sokféle értékrendszerrel találkozik. Világossá vált, hogy ezek össztüzében csak úgy tudja megőrizni keresztény identitását és betölteni keresztségéből fakadó küldetését, ha személyiségének egészét irányító hitét tudatosan éli a keresztény közösségen belül, dönt mellette és képviseli a világban. A katekumenátus ősi folyamata a világban így jelen lenni tudó ember felkészítéséhez és formálódásához szolgál modellként. A katekézis meghatározása jelzi továbbá, hogy a katekézis végzése elsősorban az ember személyiségének egészét irányító, meglévő hitével függ össze. (A katekumenátus folyamatában is a konkrét katekézis azokkal történik, akik meghoztak egy komoly hitbeli döntést.) A katekézis a már hívőkhöz szól, hiszen csak ott lehet hitet mélyíteni, ahol az legalább csírájában megvan. Ha a katekézisnek meghirdetett kezdeményezésen a résztvevőkben nincs meg a hit iránti fogékonyság, akkor a hit ébresztésére célszerű a figyelmet fordítani, amely meg kell, hogy előzze a katekézist. 25 A katekézisnek fontos, de nem kizárólagos részét képezi a hitismeretek elsajátítása. Ugyanis nem ezen, hanem az istenkapcsolat alakulásán és a krisztusi életmód belülről fakadó megélésén van a hangsúly. Az ismeretekben történő gazdagodás ezt szolgálja. Ez magában rejti azt is, hogy a katekézis folyamata segíti eljutni a résztvevőket odáig, hogy keresztségi küldetésüket konkrét elköteleződésekben éljék meg mind az egyházban, mind pedig a társadalomban. A hit érése folyamat, amelynek elkülöníthető szakaszai vannak. A katekézis ennek megfelelően fokozatosan vezeti be az embert a keresztény életformába, és ez a katekézis folyamatának szakaszoltságában is megmutatkozik, ahogyan ez a katekumenátus folyamatában is megvan. A hit mélyülése egyéni ritmus szerint történik. Ez a fejlődés segíthető, de erőszakkal nem gyorsítható. Lényeges, hogy ezt a katekézis folyamatában tartsuk tiszteletben, és ezt szem előtt tartva segítsük a katekézis résztvevőit lépésről-lépésre előrehaladni. A katekézis által munkált fejlődési folyamat sosem tekinthető lezártnak, hiszen az ember hite mindig formálódhat. A katekumenátus folyamata ebben is modellként áll mindenfajta katekézis előtt: ahogyan része a beavató szentségekben részesülést (a tulajdonképpeni felkészítést) követően az utólagos, további elmélyülés, úgy minden korosztály hitbeli formálódásának fontos vonása a folyamatosság, vagy legalábbis lehetőségének biztosítása. - BELEILLESZKEDIK AZ EGYHÁZ PASZTORÁLIS TEVÉKENYSÉGÉNEK EGÉSZÉBE. A katekézis katekumenális jellegéből következik vagyis abból, hogy a keresztény életforma teljességére nevel, hogy összefonódik az egyház többi tevékenységével: a közösségépítéssel, a liturgikus 22 Evvel kapcsolatban ld. még később, az isteni pedagógiánál elmondottakat. 23 Vö. MKD Vö. KÁD 80-81, Vö. KÁD 61-62; MKD

14 élettel, a szeretet tetteinek konkrét megélésével, az evangélium hirdetésével a nem hívők felé stb. Nem tekinthető elszigetelt tevékenységnek a többi között. Ez azt is jelenti, hogy az adott egyházi közösség (nemzeti egyház, egyházmegye, plébánia) életének, tevékenységeinek hosszabb távú megtervezése során céljainak elérésében épít a katekézis adta lehetőségekre, ez utóbbi avval összhangban van, annak megvalósulását segíti. A katekézist továbbá az egyház végzi. A katekézis egyházi természete értelemszerűen meghatározza, hogy nem szólhat akármiről, nem történhet akárhogyan, és nem szolgálhat tetszőleges célokat; vagyis a katekézis egyházi mivolta irányadó céljait, tartalmát és módszereit tekintve is. - ANTROPOLÓGIAI FORDULAT A MÓDSZERBÉBEN/ALKALMAZKODÁS. A katekézis korábbi fölfogásában is lényeges elem volt az isteni kinyilatkoztatáshoz való hűség: vagyis, hogy a katekizmus mint könyv tanítása során elhangzottak igazak, érvényesek legyenek. Mondhatni ahogyan a történeti áttekintésnél is előkerült, egy többévszázados időszakon keresztül ez volt az egyetlen lényeges kritérium a katekézis hitelességével kapcsolatban. A mai kateketikai szemlélet újabb szemponttal gazdagodott: a kinyilatkoztatáshoz való hűség mellett éppen annyira lényeges a katekézisen résztvevőkhöz, vagyis a konkrét emberhez való hűség. Ez jelenti azt, hogy a katekézis folyamatában figyelembe vesszük a résztvevők életkori sajátosságait, de ennél többről is szó van: a konkrét csoport, és benne az egyén hitállapotának, kérdéseinek, helyzetének komolyan vételéről. A mai értelemben vett katekézis ezért mondható alkalmazkodónak A FELNŐTTEK KATEKÉZISÉNEK ELSŐBBSÉGE A TÖBBI KOROSZTÁLLYAL SZEMBEN. A különféle korosztályi katekézisek közül a felnőttek katekézise a legfontosabb. A felnőttek hitnevelésének elsőbbségét éppen a jelenkori társadalmi helyzet indokolja: ők azok, akik a legteljesebb módon képesek képviselni, továbbadni, és érvényre juttatni a társadalmi élet minden területén a keresztény értékeket, valamint ők azok, akik gyermekeik első számú és legfontosabb hitre nevelői lehetnek, továbbá az ő hiteles egyéni és közösségi keresztény élete lesz az elsődleges katekézis a nem keresztények számára is. Mindennek azonban feltétele a tudatos hitélet, a megerősödött keresztény identitás, a kritikus szemléletmód, és evvel összefüggésben az eligazodás képessége a sokféle szellemi, ideológiai, vallási áramlat között, amelynek alapja az említett keresztény értékrendszer személyessé, bensővé tétele. 27 Mindezek miatt a felnőttek katekézise szolgál a többi korosztály keresztény nevelésének viszonyítási pontjául is, effelé tart a kicsik és a fiatalok katekézise is. Evvel a korosztályi katekézis-hangsúlyeltolódással együtt a felnőttek katekézisének arculatát, azaz főbb sajátosságait is újragondolta az egyház. A felnőttek esetében ma olyan hitnevelésről van szó, amelynek fő célkitűzése a felnőtt hitű hívő felnőttek nevelése, amely felnőtt stílusban történik, vagyis az ő fejlődés-lélektani sajátságaiknak figyelembevételével, ahol a felnőtteket felnőttként kezelik, nem pedig a gyermekek katekézisénél megszokott módon. A Consiglio Internazionale per la Catechesi, mely a Klérus Kongregáció tanácsadó szerve, 1990-ben, az említett kongregáció jóváhagyásával kiadott egy dokumentumot, melynek címe La catechesi degli adulti nella comunitá cristiana 28 [A felnőttek katekézise a keresztény közösségben]. Ez a dokumentum teljes egészében a felnőttek katekézisével foglalkozik, annak gyakorlati megvalósításához többek között a célokkal 26 V.ö. EN 4 27 Vö. EN70; MKD ; KÁD CONSIGLIO INTERNAZIONALE PER LA CATECHESI DEGLI ADULTI, La catechesi degli adulti nella comunitá cristiana. Alcune linee e orientamenti, Libreria Editrice Vaticana,

15 és a módszerekkel kapcsolatban fogalmaz meg irányelveket. Ez az írás egy újabb jele annak, hogy az egyház pasztorális érdeklődésének középpontjában áll a felnőttek katekézise ügyének előmozdítása. * * * A történeti áttekintés, illetve a katekézis mai értelemben vett fogalmának kifejtése után látható, hogy a katolikus egyház a katekézis terén is visszatért a forrásokhoz, vagyis az ősegyház gyakorlatának számos eleméhez. Emellett felhasználja mindazon tapasztalatokat és bölcsességet is, amelyeket a történelem során átélt és felismert, és amelyek lehetővé teszik, hogy a múlt tanulságaiból táplálkozó, ugyanakkor a jelen kor kihívásainak megfelelő katekézist végezzen. 3. A hit, nevelhetősége és taníthatósága A katekézis a hit érését, elmélyülését szolgálja. Célszerű tisztán látnunk, hogy miben is áll a keresztény istenhit, hiszen ez meghatározza azt is, hogyan szolgáljuk formálódását, és hogy milyen mértékben segíthetjük alakulását. A hit személyes valóság, az ember egészét, személyiségének minden megnyilvánulását vezérlő benső irányítás, amely a Krisztus-követésben fejeződik ki. Ennek a tanítványiságnak pedig kettős arculata van: egyrészt a teljes, bizakodó istenrehagyatkozást jelenti, másrészről mindannak megismerését és elfogadását, amit Isten önmagáról, az emberről és kettőjük kapcsolatáról az embernek tudtára adott, hogy Vele közösségbe jusson, vagyis a kinyilatkoztatást. Így a hit egy eleven, folyamatos kapcsolat élése Istennel, és az Ő igazságában történő meggyökerezés és mélyülés. A hit megszületése misztérium: ajándék és döntés egyszerre. Isten az, aki sokféle módon meghívja az embert a Vele való kapcsolatra, amire az ember szabadon válaszol. Az istenkapcsolat melletti szabad döntés megszületésében maga Isten segíti az embert. 29 Abból adódóan, hogy a hit az ember benső szabadsága és az Isten közötti, az ember legmélyében történő párbeszéd eredményeként születhet meg és alakulhat tovább, a katekézisnek és tulajdonképpen minden emberi erőfeszítésnek másodlagos, eszköz szerepe lehet csak a hit kialakulásában és fejlődésében: amit a hit nevelése során tehetünk, az az, hogy megteremtjük a lehetőséget, elgördítjük az akadályokat, segítséget nyújtunk a teljes szabadságban történő párbeszéd kialakulásához. 30 Ez az emberi segítség és közvetítés más és más módon történik az evangelizáció folyamatának különböző szakaszaiban, attól fügően, hogy a hit fejlődésének melyik lépését kívánják előmozdítani. 31 Maga a hit ilyen értelemben nem tanítható. Ami tanítható, az az említett kinyilatkoztatás, amelynek ismerete és elfogadása részét képezi a hitnek. 4. Iskolai vallásoktatás, hittan, hitoktatás A katekézis különbözik az iskolai vallásoktatástól, és sok esetben a szokványos értelemben vett hittantól is. Ez a különbözőség hazánkban nem egyértelmű sem a szóhasználatban, sem 29 Vö. KÁD 53-55; DV 5 30 Vö. ALBERICH E., L uomo credente, in: Religio, o. 31 Konkrétabban ld. a VI. fejezetben 15

16 pedig a gyakorlatban. Gyakran előfordul, hogy mind jellegükben, mind pedig céljaikban is nagyon különböző tevékenységeket illetünk ugyanazon hittan, hitoktatás kifejezésekkel. A következőkben ezeknek a fogalmaknak a jelentését vizsgáljuk meg Az egyetemes egyházi irányelvek A Katekézis Általános Direktóriumának (1997) pontig terjedő szakasza felvázolja az iskolai vallásoktatás és a katekézis kapcsolatát és evvel együtt különbségét is. Ebben a történelmileg, és a jelenlegi vallási helyzet által is indokolt koncepcióban a résztvevők, a tevékenység helye, jellege és céljai szemszögéből nézve a katekézis és az iskolai vallásoktatás közötti különbségeket a következő táblázat összegezi Vö. KÁD 75; ALBERICH E., La catehesi della Chiesa, Elle Di Ci, Leumann Torino, 1995, o.; U.Ő., L insegnamento della religione tra laicità e confessionalità. Nuove istanze e prospettive, in: Pedagogia e vita, 2, (1997), o. 16

17 Iskolai vallásoktatás Katekézis Diákok (vallásos meggyőződésétől függetlenül mindenki. A hívők hitüket tudatosan újraalapozhatják, a keresők tisztázhatják kérdéseiket, Hívők, a kereszténység iránt szabadon érdeklődők, keresők Résztvevők a nem hívők felülvizsgálhatják álláspontjukat, előítéleteiket) Helye Iskola Keresztény közösség (plébánia, lelkiségi mozgalom stb.) Jellege Céljai Tantárgy (tanmenettel, tudáscentrikus számonkéréssel, érdemjegygyel stb.) *Informálás: a vallás jelenségének, a különféle vallásoknak, kitüntetett módon a kereszténységnek (eredete, szent iratai, története, tanítása ) tiszta, objektív bemutatása; az európai kultúra megértését is segítő keresztény gyökerek megismertetése; *formálás: az élet nagy kérdéseinek felvetésével, és a vallások, kitüntetett módon a kereszténység válaszainak megismerésével; *békés együttélésre, toleranciára nevelés: abból adódóan, hogy az iskolai vallásoktatáson különféle vallási meggyőződésű gyermekek és fiatalok vesznek részt, a közös keresés és tanulás a másképpen gondolkodókkal történő párbeszéd és tolerancia kialakulásának fóruma lehet. Ez a mai, pluralista világban elengedhetetlen emberi vonás. Közösségi, katekumenális jellegű (a hit fejlődési folyamatának megfelelően struktúrált) hitbeli növekedés (középpontban a személyiség és a hit fejlődése, nem a tudás; nincs időhatárhoz, tanévhez kötve) Hitmélyítés, benső formálódás, Krisztussal való közösség elmélyítése és tevékeny megélése az egyházban és a világban. Ha szükséges, a hit megszületésének elősegítése (első evangelizáció); Megfelelő alapismeretek hiányában a kereszténység átfogó megismertetése is (pl. azon fiatalok, felnőttek esetében, akiknek korábban nem volt lehetőségük erre) Az iskolai vallásoktatás olyan területnek tekinthető, amelyen keresztül nagyszámú gyermek és fiatal érhető el az egyház számára, akiket más fórumon a keresztény közösség nem tud megszólítani. Mivel az iskolai vallásoktatás egyik fő célja, hogy tudatos vallási állásfoglalásra késztesse a fiatalokat, ezért jelentős evangelizáló szerepet tölthet be az ifjúság körében úgy, hogy tiszteletben tartja az egyén vallásos meggyőződését és döntési szabadságát. Az iskolai vallásoktatásnak egyfajta előkészítő, bevezető szerepe van a katekézissel kapcsolatban, a katekézis bizonyos értelemben folytatása annak, amit a fiatal az iskolában megtanult, felismert a vallással kapcsolatban. Az iskolai vallásoktatás során megszületett, illetve megerősödött hitet a közösségi katekézisben mélyítheti el, és élheti meg a fiatal. A KÁD maga is jelzi (76. pont), hogy a helyi egyházak feladata, hogy sajátos helyzetük és lehetőségeik alapján (amelyeket pl. az adott ország törvényei is befolyásolnak) határozzák meg saját irányelveiket a szóbanforgó tevékenységekkel (iskolai vallásoktatás és katekézis) kapcsolatban A Magyar Katolikus Egyház útmutatásai A Magyar Kateketikai Direktóriumnak (2000) a KÁD irányelvei, valamint a hazai lehetőségek és kihívások alapján megfogalmazott útmutatásai szerint hazánkban három különböző közegben többféle, hitneveléssel kapcsolatos tevékenység is fontos, hogy 17

18 történjen. 33 Ezek a közegek a katolikus iskola, az önkormányzati és alapítványi iskolák, harmadikként pedig a plébániák. A katolikus iskola feladata a szóbanforgó két tevékenységgel összefüggésben, hogy az iskolai vallásoktatás ( hittan ), mint kötelező tantárgy mellett biztosítsa a szó szoros értelmében vett katekézis lehetőségét is diákjai számára. Ugyanakkor ez a katekézis olyan kell, hogy legyen, hogy elősegítse a résztvevők integrálódását az illetékes plébániaközösségekbe. Az önkormányzati és alapítványi iskolák estében mivel ezekben a hitéleti képzés választható, és nem kötelező, indokolt, hogy a résztvevők hitállapotától függően vagy a hit ébredését, megszületését célzó első evangelizáció, vagy a szó szoros értelmében vett katekézis történjen. A katolikus iskolákhoz hasonlóan itt is fontos feladat a katekézisen vagy első evangelizációban résztvevők kapcsolatának kiépítése a plébánia-közösségekkel. A plébániákon a közeg jellegéből és küldetéséből adódóan szintén vagy a hitébresztés vagy a katekézis történik. Az MKD bármely közegben történő katekézis végső torkolataként a plébániai közösséget jelöli meg: ez az a közeg, amelynek életébe és küldetésébe történő beilleszkedésre kellene, hogy elvezessük a katekézisen résztvevőket, bárhol is indultak el a keresztény formálódás útján. A három közeg és a bennük lehetőségileg folyó tevékenységek ismerete alapján a katekézisben, valamint az iskolai vallásoktatásban szolgálatot teljesítő személyeknek tisztán kell látniuk, hogy az adott közegben a gyermek, illetve serdülő korosztállyal kapcsolatban milyen szolgálat (tanítás, hitébresztés vagy katekézis) végzésére van szükség és lehetőség, illetve ennek megfelelően alapvető ismeretekkel és készségekkel kell rendelkezniük a különböző közegekben végzendő feladatok céljait, tartalmát és módszereit illetően. Ezeket az ismereteket és készségeket értelemszerűen a képzési folyamatnak kell biztosítania. Az eddigi magyar gyakorlatban szinte kizárólagosan használt hittan, hitoktatás szavak nem adják vissza a katekézis fogalmának gazdagságát. Ugyanakkor amennyiben továbbra is ezeket használjuk megkülönböztetés nélkül az iskolai kötelező hitéleti tárgy, a hitébresztés és a szoros értelemben vett katekézis megjelölésére is nem teszik lehetővé a különböző helyzetekben szükséges eltérő célok, módszerek, és szerepek (tanár, katekéta, evangelizátor) eltérő voltának tisztánlátását, ennek következtében a különféle közegekben folyó igeszolgálatok eredményességét is csökkenthetik, hiszen nem válik egyértelműen világossá, hogy kiknek (milyen hitbeli állapotban lévőknek), milyen közegben, milyen céllal és lehetőségekkel történik az, amit végzünk, ahogyan erre kicsivel föntebb is utaltam. Az MKD Bevezetőjében (12. oldal) ezt olvashatjuk: Jelen dokumentum a KÁD-ban megfogalmazott és megmutatkozó szemléletváltásra épül [ ]. Ezért alkalmazza a korábban megszokott hitoktató és hittanár megnevezés helyett a tevékenységét tágabban értelmező, de a feladatát pontosabban megjelölő katekéta kifejezést. A hittan és a hitoktatás szavak a katekézis ismeretátadó oldalára hívják fel a figyelmet, holott a katekézis a keresztény élet egészébe történő bevezetés, és az abban történő elmélyülést elősegítő folyamat, amiben nem a tudáson, hanem a Krisztus-követésen, a benső formálódáson, a megtérésen van a fő hangsúly. Lényegesen többről van tehát szó, mint ismeretek oktatásáról. Másrészt a hit természetéből adódik, hogy nem tanítható és nem is számonkérhető a szokásos iskolai szóhasználat értelmében (ez csak a hit tartalmi vonatkozásairól, vagyis azokról az igazságokról mondható el, amelyeknek megismerése karöltve halad a személyes istenrehagyatkozással) MKD 4. rész 34 Vö. KÁD 54 18

19 5. Evangelizáció Az evangelizáció fogalma a mai egyházi szóhasználatban többféle értelemben használatos, a legszűkebbtől a legtágabb értelemig. Legszűkebb, és a szó legeredetibb értelmében az evangelizáció fogalma az evangélium hirdetését jelenti a nem hívőknek, hogy a hitre jussanak és megtérjenek; vagyis a missziós vagy első igehirdetésre, az első evangelizációra vonatkozik. Ebbe beletartozik minden tevékenység (nem csak a beszéd!), ami az evangéliumi üzenettel történő kifejezett találkozást előkészíti, azt megvalósítja, és segíti az alapvető hitbeli döntés és a megtérés megszületését. Ebben az értelemben a kereszténnyé válás első, alapvető lépését jelenti. 35 Ahogyan jeleztem, a katekézis feltételezi, hogy a rajta résztvevők már meghozták ezt a hitbeli döntést, ennélfogva benső igényük, hogy látásmódjukat, hitüket és életüket a kinyilatkoztatás fényében, avval gazdagítva alakítsák. A szó előzőnél tágabb jelentése vonatkozik mindazon tevékenységekre, amelyek részét képezik az Ige szolgálatának. Beletartozik tehát a missziós igehirdetés, a katekézis, a liturgia keretén belüli igeszolgálat, valamint a teológia művelése is. 36 A szó legátfogóbb értelmében az egyház küldetésének egészére vonatkozik, bármilyen formában is történjék az. 37 Ennélfogva jelenti az emberiség, és az emberi élet minden területének, a kultúra és kultúrák evangéliumi értékek szerinti megújítását, az életmóddal való tanúságtételt, a kifejezett hithirdetést, a közösségi életet stb. Röviden kifejezve: az evangélium hirdetését és a róla való tanúságtételt az egyház részéről mindazon keresztül, amit mond, tesz és ami. 38 Ebben az átfogó értelemben tehát egyfajta globális evangelizációról van szó, aminek részét képezi az egyéni és közösségi létmód, a cselekvés és a beszéd. Értelemszerűen ebben a legtágabb értelemben vett evangelizációnak a katekézis az egyik eleme a sok között. Az egyházi dokumentumokban és keresztény körökben is gyakran használt preevangelizáció és prekatekézis fogalmak olyan tevékenységeket fednek, amelyek beletartoznak az evangelizáció fogalmának legszűkebb értelmébe (első evangelizáció). Ezek a fogalmak azon tevékenységek összességére vonatkoznak, amelyeknek célja a vallásos nyitottság, érdeklődés, alapvető motiváltság kialakítása Kateketika A kateketika a katekézisre, mint gyakorlatra történő tudományos reflexió. Míg a katekézis a tevékenység, gyakorlat szintje, addig a kateketika az elméleté. Mint elméleti tudomány, két pillérre támaszkodik: a teológiai tudományoknak részét képező gyakorlati teológiára, másrészt a neveléstudományokhoz tartozó valláspedagógiára. Célja a katekézis gyakorlatának megjobbítása, melyet a teológiai és neveléstudományi kritériumokon alapuló vizsgálat, értékelés és tervezés segítségével valósít meg Ebben az értelemben használja a fogalmat AG 6, 26; KÁD 56/a 36 Ebben az értelemben szerepel pl. KÁD 50-52; LG 18, 35; CD 6, 10; GS 13, 44; AA 2, Vö. pl. AG 5, 15, 27; EN Vö. ALBERICH E., La catehesi oggi, o.; KÁD Vö. GEVAERT J., Prima evangelizzazione, Leumann Torino, Elle Di Ci, 1990, 49-53, o. 40 Vö. STACHEL G., Catechetica, in: DizCat, o. 19

20 7. Katekizmus A katekizmus szó az egyház szóhasználatában két, egymással szorosan összefüggő értelemben él. Egyrészt jelent egy bizonyos típusú, a keresztény hagyomány, hittitkok rendszerét bemutató könyvet (pl. Római katekizmus, Katolikus egyház katekizmusa illetve az ezt összefoglaló Kompendium, Holland katekizmus stb.). A katekizmusnak mint könyvtípusnak több funkciója is kialakult megjelenésétől (XVI. sz.) kezdve: 1. rövid, világos foglalatát adni a keresztény hitnek azok számára, akik nem ismerik; 2. a hit keresztény közösségen belüli elmélyítéséhez a szükséges ismereteket szolgáltatni; 3. az előzővel szoros összefüggésben az igazhitűség irányát lefektetni; 4. útmutatást adni a keresztény tanítás életreváltásában (ez a pedagógiaikateketikai funkció a XX. sz. közepétől kerül előtérbe). 41 Ma ez az elnevezés csak azokat a dokumentumokat illeti, amelyeket a megyéspüspök saját egyházmegyéjében, vagy a Püspöki Konferencia az adott országban, mint hivatalos, saját katekizmust elismer. 42 Másrészt jelenti a keresztény hit igazságainak tanítását, mint tevékenységet. Ebben a hangsúly a tudás mélyítésén, a hit intellektuális, értelmi oldalának gazdagításán van. A hitnevelés ezen formája a hitnélküliség terjedése miatt a XX. században komoly újragondolás tárgyát képezte az egyházban abból kiindulva, hogy Milyen mértékben felel meg ez a fajta tanítás a hit nélkül felnövekvő generációk keresztény nevelésében, amikor eredendően olyanok keresztény igazságokban való mélyülését szolgálta, akik a hit világában, keresztény közegben nőttek fel? Vö. LANGER W., Catechismo (criteri), in: DizCat, o. 42 Vö. CIC 775, Vö. GERMAIN E., Catechismo (istituzione), in: DizCat, o. 20