Módszertan a Vajdaság és a Dél - Alföld városfejlesztési dokumentumainak elkészítéséhez. Joint Urban and Agglomeration Network projekt

Átírás

1 Módszertan a Vajdaság és a Dél - Alföld városfejlesztési dokumentumainak elkészítéséhez Joint Urban and Agglomeration Network projekt 2013

2 2 A Joint Urban and Agglomeration (JUAN) projekt ötletgazdája és megvalósítója a Kistérségek Fejlesztéséért Tudományos Egyesület Projektvezető: Schwertner János Szakmai vezető: Tóth Róbert Fejlesztési szakértő: Tapasztó Dénes Szerbiai projekt partner: Agencija za ravnomerni regionalni razvoj AP Vojvodine Igazgató:Valentina Ivanić A tanulmány készítője: AQUAPROFIT Műszaki-, Tanácsadási- és Befektetési Zrt. A kutatás a HUSRB/1002/213/096 számú projekt keretében a Hungary-Serbia IPA Cross-border Co-operation Programme finanszírozásával készült A dokumentum tartalmáért teljes mértékben a Kistérségek Fejlesztéséért Tudományos Egyesület vállalja a felelősséget, és az semmilyen körülmények között nem tekinthető az Európai Unió vagy az Irányító Hatóság állásfoglalását tükröző tartalomnak.

3 3 Tartalomjegyzék I. Bevezetés...4 II. Változó keretrendszer, új kihívások...5 II.1. Európa 2020 Stratégia...5 II.2. Jogszabályjavaslatok a következő tervezési időszakra...7 II.3. Integrált területi beruházások...13 II.4. Közösség által irányított helyi fejlesztés...14 III. Közigazgatási rendszer...17 III.1. Magyarország területi közigazgatási változásai...17 III.2. Szerbia területi közigazgatási rendszere...20 IV. Városfejlesztés...22 IV.1. Városok az Európai Unióban...22 IV.2. A magyarországi városrehabilitáció története...22 IV.3. A városrehabilitáció típusai között...24 IV.3.1. Funkcióbővítő városrehabilitáció...25 IV.3.2. Szociális típusú városrehabilitáció...26 IV.4. Városfejlesztés a Vajdaságban...28 V. A tervezés rendszere, integrált városfejlesztési stratégia...31 V.1. Településfejlesztés, településrendezés...32 V.2. Integrált városfejlesztési stratégia...36 V.3. A város szerepének meghatározása a településhálózatban...38 V.4. A város egészére vonatkozó rövid helyzetértékelés...41 V.5. Városrészek területi megközelítésű elemzése...42 V.6. Stratégiai fejezet...43 V során fejleszteni kívánt akcióterületek kijelölése...46 V.8. A stratégia megvalósíthatósága...48 V.9. Akcióterületi terv...52 VI. Területi tervezés a Vajdaságban...61 VI.1. Fejlesztési dokumentumok...61 VI. 2. Kérdőíves felmérés a fejlesztési dokumentumokról...69 VII. Módszertani javaslatcsomag...72 VII.1. Összefoglalás...72 VII.2. Általános alapelvek...80 VII.3. Követendő alapelvek közreműködő szervezet(ek)...80 VII.4. Követendő alapelvek települések...83 VII.5. Követendő alapelvek projektfejlesztés...85 VII.6. Tervezés, projektfejlesztés és megvalósítás összefoglaló gyakorlati útmutatások 87 VII.6.1. Programtervezés...88 VII.6.2. Projektgenerálás...89 VII.6.3. Projektfejlesztés...89 VII.6.4. Célok és indikátorok...90 VII.6.5. Partnerség...91 VII.6.6. Megvalósítás...95 Felhasznált irodalom...97 Mellékletek...100

4 4 I. Bevezetés A területfejlesztés kiemelt célterületének számítanak a városi terek. Az itt lévő népességi és gazdasági koncentráció a környező térség dinamizálásának legfontosabb tere. A városok sikeres fejlesztése olyan összetett feladat, amely a tervezési elemek minőségi összehangolását kívánja. Ezen felismerést erősítendő az Európai Unió a városokat érintő fejlesztéseknél elvárta és elvárja az Integrált Városfejlesztési Stratégiák (IVS) alkalmazását. A magyarországi városok döntő része elkészítette, ezeket a dokumentumokat. Az IVS-ek készítésén keresztül egy új tervezési metodikával ismerkedhettek meg a tervezők, véleményformálók és döntéshozók egyaránt. Tapasztalataink szerint ez a folyamat nem volt könnyű, de számos új, helyi energiát mozgatott meg. A JUAN projekt keretében a Kistérségek Fejlesztéséért Tudományos Egyesület és szerbiai partnere az Agencija za ravnomerni regionalni razvoj AP Vojvodine arra törekszik, hogy a magyarországi és a szerbiai szakemberek és döntéshozók számára az EU új tervidőszakában ez a feladat könnyebben és eredményesebben legyen teljesíthető. Munkánk során három alapfeltételezésből indultunk ki: 1. Tapasztalatgyűjtés Kötelességünknek érezzük az elmúlt évek magyarországi IVS tervezési tapasztalatainak az összegyűjtését. 2. Térség specifikus megközelítés Megítélésünk szerint az egységes tervezési elvek mellett, vannak olyan nagy-régiós sajátosságok, amelyek a projekt akcióterületén a magyarországi Dél-Alföldön és a szerbiai Vajdaságban közösek, így a figyelmet fontos ráirányítani. 3. Tanulás és tudás átadás Új gazdasági, környezeti és humán kihívások fogalmazódnak meg a városi terekkel szemben, miközben változik az EU támogatási politikája is. Az új helyzetre újabb válaszok szükségesek. A módszertan elkészítésével alapvető célunk egy olyan újszerű eszközrendszer felépítése, amelynek segítségével a magyarországi és szerbiai terület-, és településfejlesztési szakemberek a helyi, valamint regionális döntéshozók egyértelműen definiálni tudják fejlesztési elképzeléseiket, összhangban az EU as célkitűzéseivel. Célunk egy olyan közös fejlesztési gyakorlat megalapozása, amely keretet biztosít a térség városainak azonos alapelvek mentén történő stratégiai fejlesztéséhez. A feladat keretében egy átfogó módszertani anyag készült, amely felvázolja az előttünk álló változásokat, elemzi az eddigi tervezési időszak tapasztalatait, a megújított integrált településfejlesztési dokumentum elkészítéséhez nyújt segítséget, valamint a programok lebonyolításához ad gyakorlati tapasztalatokon alapuló tanácsot.

5 5 II. Változó keretrendszer, új kihívások Magyarország 1988-ban, a közép- és kelet-európai országok közül elsőként létesített diplomáciai viszonyt az Európai Közösséggel. Az Európai Bizottságot képviselő delegáció irodája két évvel később nyitotta meg kapuit a fővárosban, és aktív szerepet játszott a csatlakozásra való felkészülésben. A csatlakozási szerződést az érintett felek áprilisában írták alá Athénban, és Magyarország május 1-jén vált az Európai Unió teljes jogú tagjává. Az Új Magyarország Fejlesztési Terv megvalósításával hazánk egy teljes uniós ciklus, a közötti programozási időszak végéhez közeledik. Magyarországon a következő némileg átalakult térségi lehatárolások/hangsúlyok mentén zajló tervezési időszak most zajlik, míg a források fogadására irányuló gyakorlati felkészülés még érdemben nem kezdődött meg. Szerbia 5 további nyugat-balkáni országgal együtt potenciális EU-tagjelöltként került megnevezésre a Thesszalonikiben rendezett Európai Tanács csúcsértekezleten, 2003-ban. Öt évvel később elfogadták az Európai Partnerség Szerbiának dokumentumot, amely meghatározta az ország tagfelvételi kérelmének prioritásait ben hivatalosan is kérelmezte Szerbia a tagságot ben megkezdődött a Stabilizációs és Társulási Megállapodás ratifikálásának folyamata, s 2012 márciusában Szerbia EU-tagjelölti státuszt kapott. A Szerb Köztársaság jelenleg 4 határon átívelő és két transznacionális, régióközi együttműködési programban vesz részt, amelyben a Vajdaság területén élő kezdeményezettek Magyarországgal, Romániával, Bosznia és Hercegovinával, valamint Horvátországgal működnek együtt, illetve részt vállalhatnak az Adriai programban és a Dél-kelet Európa elnevezésű programban. E programok finanszírozásával már Szerbia is használhat EU-s forrásokat fejlesztési tervei megvalósításához. (Nagy I ) II.1. Európa 2020 Stratégia Két eltérő sajátosságú ország? Két különböző minőség az Unióval kialakított kapcsolat területén. Mégis van egy dokumentum, amely közös és meghatározó. Melyik az az alapdokumentum, amelyik irányt mutat Európának a következő tervezési időszakra, azaz 2014 és 2020 között? Az Európa 2020 program, az Európai Unió 10 évre szóló növekedési stratégiája. A stratégia menetrendül szolgál valamennyi tagállam számára, és figyelembe veszi az eltérő szükségleteket, a különböző kiinduló állapotokat és a nemzeti sajátosságokat. A tervezési dokumentum fókuszában három prioritás áll: intelligens, fenntartható, inkluzív növekedés. Az intelligens növekedés a tudásra és az innovációra épülő gazdaság kialakítását jelenti. A fenntartható növekedés az erőforrás-hatékonyabb, környezetközpontú és versenyképesebb gazdaság elősegítését tűzi ki célul, míg az inkluzív növekedés magában foglalja a magas foglalkoztatás, valamint a gazdasági, a szociális és a területi kohézió jellemezte gazdaság kialakítását.

6 6 Annak érdekében, hogy a fenti prioritások kézzelfoghatóak legyenek, öt kulcsfontosságú célkitűzés meghatározására került sor, amelyeket az Európai Uniónak az évtized végéig el kell érnie. E célkitűzések: 1. a foglalkoztatásra, 2. az oktatásra, a kutatásra és innovációra, 3. a társadalmi befogadásra és a szegénység enyhítésére, valamint 4. az éghajlatváltozás elleni küzdelemre, és 5. az energiaügyre irányulnak. A konkrét, számszerűsíthető célok a következők: 1. A foglalkoztatás szintjének a jelenlegi 69%-ról legalább 75%-ra növelése a évesek körében. 2. A K+F beruházások mértékének a GDP 3%-ára történő emelése, elsősorban a magánszektor K+F beruházásaira érvényes feltételeinek javításával; az innováció mérésére alkalmas új mutató kidolgozása. 3. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának legalább 20%-os csökkentése az 1990-es szinthez képest, vagy megfelelő feltételek esetén a kibocsátás 30%-os csökkentése; a megújuló energiaforrások arányának 20%-ra történő növelése a végső energiafogyasztásban, valamint az energiahatékonyság legalább 20%-os növelése. 4. Az iskolából kimaradók arányának a jelenlegi 15%-ról 10%-ra csökkentése, és a felsőoktatási végzettséggel rendelkezők arányának 31%-ról legalább 40%-ra növelése a éves korosztály körében. 5. Az országos szegénységi küszöbök alatt élő európaiak számának 25%-os csökkentése, 20 millió ember kiemelése a szegénységből. Mi biztosítja a szinergia hatások érvényesülését? A stratégia a fentiek mellett hét kiemelt kezdeményezést is tartalmaz, amelyek keretet biztosítanak ahhoz, hogy kölcsönösen erősítsék egymást azok a beavatkozások, amelyeket az Unió és a tagállami hatóságok az Európa 2020 stratégia prioritásainak megvalósítása érdekében tesznek. A prioritások, a célkitűzések és a kiemelt kezdeményezések rendszerét az alábbi táblázatban foglaltuk össze. Intelligens növekedés INNOVÁCIÓ Az Innovatív Unió elnevezésű kiemelt kezdeményezés célja a kutatás és az innováció keretfeltételeinek javítása és finanszírozási forrásainak bővítése az innovációs lánc megerősítése és a beruházások Unió-szerte megvalósítandó növelése érdekében. OKTATÁS A Mozgásban az ifjúság elnevezésű kiemelt kezdeményezés célja az oktatási rendszerek teljesítményének és az európai felsőoktatás nemzetközi vonzerejének növelése. DIGITÁLIS TÁRSADALOM Az Európai digitális menetrend elnevezésű kiemelt kezdeményezés célja a nagy sebességű internethálózat bővítésének felgyorsítása és az egységes digitális piac előnyeinek kamatoztatása a háztartások és a vállalkozások számára.

7 7 Fenntartható növekedés ÉGHAJLAT, ENERGIA ÉS MOBILITÁS Az Erőforrás-hatékony Európa elnevezésű kiemelt kezdeményezés célja a gazdasági növekedés és az erőforrások felhasználásának szétválasztása, a gazdaság szén-dioxid csökkentése, a megújuló energiaforrások növekvő mértékű alkalmazása, a közlekedési ágazat modernizálása és az energiahatékonyság elősegítése. VERSENYKÉPESSÉG Az Iparpolitika a globalizáció korában elnevezésű kiemelt kezdeményezés célja a vállalkozások különösen a kkv-k üzleti környezetének javítása és a világszinten versenyképes, erős és fenntartható ipari bázis kialakításának támogatása. Inkluzív növekedés FOGLALKOZTATÁS ÉS KÉSZSÉGEK Az Új készségek és munkahelyek menetrendje elnevezésű kiemelt kezdeményezés célja a munkaerőpiacok modernizálása a munkavállalók mobilitásának fokozása és az egész életen át tartó készségfejlesztés révén, szándéka a munkaerőpiaci részvétel ösztönzése és a munkaerő-piaci kínálat és kereslet jobb kihasználása. SZEGÉNYSÉG ELLENI KÜZDELEM A Szegénység elleni európai platform elnevezésű kiemelt kezdeményezés célja olyan társadalmi és területi kohézió biztosítása, ahol a növekedés és a munkahelyteremtés előnyeit széles körben megosztják, a szegénységben és társadalmi kirekesztettségben élők pedig méltóságban, a társadalom aktív tagjaiként élhetnek. A fenti tervezési dokumentum készítői kiemelik, hogy az Európa 2020 stratégia kizárólag akkor lehet sikeres, ha az EU és a tagállamok egyaránt eltökélt és célzott erőfeszítéseket tesznek a végrehajtásáért. Az EU fontos döntéseket hoz a szolgáltatások, az energia és a digitális termékek egységes piacának kiépítése, valamint a nélkülözhetetlen határkeresztező kapcsolatok biztosítása érdekében. A tagállamoknak meg kell szüntetniük a verseny és a munkahelyteremtés elé tornyosuló akadályokat. A növekedés és a munkahelyteremtés terén azonban csak akkor érhető el a kívánt eredmény, ha az EU és a tagállamok egységesítik és összehangolják erőfeszítéseiket. II.2. Jogszabályjavaslatok a következő tervezési időszakra Az EU kohéziós politikája befektetési politika, amelynek célja a munkahelyteremtés, a versenyképesség, a gazdasági növekedés, az életminőség javítása és a fenntartható fejlődés. A befektetések az Európa 2020 stratégia megvalósítását segítik elő. A regionális politika célja az európai régiók között máig is fennálló jelentős gazdasági, szociális és területi egyenlőtlenségek mérséklése október 6-án az Európai Bizottság elfogadta azt a jogszabálycsomag-tervezetet, amely keretet ad az EU 2014 és 2020 közötti kohéziós politikájának. A Bizottság, a 2013 utáni kohéziós beruházások nagyobb összhatásának elérése érdekében több fontos módosítást is

8 8 javasolt a kohéziós politika tervezésével és megvalósításával kapcsolatban. Ezek közül a legfontosabbak: az Európa 2020 stratégia intelligens, fenntartható és inkluzív növekedési prioritásaira való összpontosítás; a teljesítmény jutalmazása; az integrált programok kidolgozásának támogatása; összpontosítás az eredményekre a megállapított célkitűzések felé történő előrehaladás monitorozása; a területi kohézió ismételt megerősítése; és a célok teljesítésének egyszerűsítése. A kohéziós politika keretét összetett jogszabályi rendszerben szabályozták, amelynek részei a következők: egy több alrendszeren átívelő szabályozás, amely közös szabályokat határoz meg az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), az Európai Szociális Alap (ESZA), a Kohéziós Alap, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EAFRD), valamint az Európai Tengerpolitikai és Halászati Alap (EMFF) számára, és további általános szabályokat is meghatároz az ERFA, az ESZA és a Kohéziós Alap vonatkozásában; három specifikus szabályozás az ERFA, az ESZA és a Kohéziós alap vonatkozásában; két rendelet az Európai területi együttműködés célkitűzései és az Európai területi együttműködési csoportosulás vonatkozásában, két rendelet az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap és a társadalmi változással és innovációval foglalkozó program kapcsán, valamint az Európai Unió Szolidaritási Alapjáról szóló Közlemény. Az általános szabályozás további két részre oszlik. Az első rész számos közös előírást tartalmaz az öt Alapra (ERFA, ESZA, Kohéziós Alap, EAFRD és EMFF) vonatkozóan. Ez a rész vázolja a stratégiai tervezés és programalkotás közös elemeit, az Európa 2020 stratégiával kapcsolatos tematikus célokat az Alapok felhasználásához, valamint a Közös Stratégiai Kerettel (KSK) és az egyes tagállamokkal kötött partnerségi szerződésekkel kapcsolatos rendelkezéseket. Az általános szabályok lefedik a jogosultságokat, a pénzügyi instrumentumokat, valamint az irányítás és az ellenőrzés alapelveit. A második rész specifikus rendelkezéseket tartalmaz az ERFA, az ESZA és a Kohéziós alap vonatkozásában. Ezek a kohéziós politika szerepével és célkitűzéseivel, a pénzügyi keretekkel, a vonatkozó programalkotási és jelentéskészítési megállapodásokkal, a főbb projektekkel, valamint a közös akciótervekkel kapcsolatosak. Továbbá meghatározza továbbá az irányítás és az ellenőrzés részletes követelményeit a kohéziós politika keretén belül, valamint a pénzügyi irányítás vonatkozó rendelkezéseit. Az alapspecifikus szabályok határozzák meg az egyes alapokra (ERFA, ESZA és Kohéziós Alap) vonatkozó külön rendelkezéseket, különösen az alapok célja, befektetési prioritásai és indikátorai kapcsán. ( Hogyan alakul a támogatások földrajzi hatóköre? Minden európai régió részesülhet az ERFA és az ESZA támogatásából. Megkülönböztetünk azonban kevésbé fejlett, átmeneti és fejlettebb régiókat annak érdekében, hogy az alapok általi finanszírozás megoszlása kövesse a bruttó hazai termék (GDP) szintjét. Az átmeneti régiók fogalma új kategóriaként került bevezetésre.

9 9 A regionális politika költségvetése között 347 milliárd euró volt, míg közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló javaslat szerint a as időszakra vonatkozóan milliárd euróra emelkedik. A kohéziós kiadások megoszlásának tervezetét a következő táblázatban foglaltuk össze. 1.sz. Táblázat Kohéziós kiadások megoszlásának tervezete Javasolt költségvetés Milliárd EUR Kevésbé fejlett régió 162,6 Átmeneti régiók 38,9 Fejlettebb régiók 53,1 Területi együttműködés 11,7 Kohéziós Alap 68,7 Európai összekapcsolási eszköz a közlekedés, az energia és az IKT 40 támogatására Összesen 376 Forrás: Kevésbé fejlett régiók: A kohéziós politikának továbbra is fontos prioritása a kevésbé fejlett régiók támogatása. A kevésbé fejlett régiók felzárkóztatása hosszú távú, kitartó erőfeszítéseket igényel. Ebbe a kategóriába azok a régiók tartoznak, amelyekben az egy főre jutó GDP kevesebb mint 75%-a az EU 27 tagországa átlagának. Átmeneti régiók: Ez az új régiókategória kerül bevezetésre a fokozatosan csökkenő támogatási jogosultságok rendszere helyett. Ebbe a kategóriába azok a régiók tartoznak majd, amelyekben az egy főre jutó GDP az EU 27 tagországa átlagának 75 90%-a között van. Fejlettebb régiók: Bár a kohéziós politika prioritása a kevésbé fejlett régiókban való beavatkozás marad, néhány fontos kihívással az összes tagállamnak szembe kell néznie. Ilyen például a tudásalapú társadalom globális versenyhelyzete, vagy éppen a kevesebb széndioxidkibocsátással járó gazdasági tevékenységek felé történő előrelépés. Ebbe a kategóriába azok a régiók tartoznak, amelyekben az egy főre jutó GDP több mint 90%-a az EU 27 tagországa átlagának. Kiegészítésként egy külön védőháló kerül kialakításra az összes olyan régió számára, amelyek támogatásra voltak jogosultak a 2007 és 2013 közötti időszak konvergencia céljai szerint, de amelyekben az egy főre jutó GDP most több mint 75%-a az EU 27 tagországa átlagának. Az átmeneti vagy fejlettebb régió kategóriába tartozóként ezek a régiók a Strukturális Alapokból kapnak legalább a 2007 és 2013 közötti támogatásuk kétharmadával egyenlő finanszírozást. A teljes egészében működő egységes piac a korszerű infrastruktúrától függ. Ezért a Bizottság úgy határozott, hogy a belső piachoz való általános hozzáférés javítása érdekében javaslatot tesz egy európai összekapcsolási eszközre, amelynek feladata a transzeurópai közlekedési, energia-, valamint információs és kommunikációs technológiai hálózatok fejlesztésének előmozdítása céljából a regionális politika költségvetési tételének keretében az új európai összekapcsolódási eszköz. Az európai összekapcsolódási eszköz központi irányítással fog működni, és saját, kifejezetten erre a célra elkülönített költségvetéssel fog rendelkezni. Ezen felül a Kohéziós Alap számára kijelölt források egy részét (10 milliárd eurót) is arra

10 10 irányozzák majd elő, hogy az új eszköz keretében kulcsfontosságú közlekedési hálózatokat finanszírozzanak belőle. A költségvetés áttekintése után vizsgáljuk meg a három legfőbb alap sajátosságait. Az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) célja a gazdasági, társadalmi és területi kohézió erősítése az Európai Unióban. E cél elérése érdekében segít kiküszöbölni a régiók közötti egyenlőtlenségeket. Az ERFA minden tematikus célkitűzéséhez kapcsolódóan támogatja a regionális és helyi fejlesztéseket, részletes prioritásokat állapítva meg az alábbi területeken való előrelépés érdekében: kutatás-fejlesztés és innováció; az információs és kommunikációs technológiák hozzáférhetőségének és minőségének javítása; a klímaváltozás hatásainak visszafogása, és haladás az alacsony széndioxidkibocsátású gazdasági modell felé; a kis- és középvállalatok (KKV-k) üzleti támogatása; általános gazdasági érdekű szolgáltatások; telekommunikációs, energia- és szállítási infrastruktúra; az intézményi képességek és a hatékony közszolgálat fejlesztése; egészségügyi, oktatási és szociális infrastruktúra; és fenntartható városfejlesztés. Az Európai Regionális Fejlesztési Alap keretében a fejlettebb és az átmeneti régiókban a nemzeti szinten hozzáférhető forrásainak legalább 80%-át kell energiahatékonyságra és megújuló energiaforrásokra, valamint innovációra és a KKV-k támogatására fordítani. A kevésbé fejlett régiók szélesebb körű fejlesztési szükségleteiknek megfelelően több beruházási prioritás közül választhatnak. Ugyanakkor ezekben a régiókban is legalább az ERFA forrásainak 50%-át kell energiahatékonyságra és megújuló energiaforrásokra, valamint innovációra és a KKV-k támogatására fordítani. A javasolt szabályozás fokozottan előtérbe helyezi a fenntartható városfejlesztést. E célból az ERFA forrásainak legalább 5%-át fenntartható városfejlesztésre kell előirányozni. Fokozott figyelemben részesülnek a különleges természeti vagy demográfiai jellemzőkkel bíró területek, meghatározott extra forrásokat biztosítva a legkülső és a gyéren lakott régiók fejlesztésére. Ennek az előirányzatnak legalább 50%-át kell olyan lépésekhez felhasználni, amelyek a legkülső régiók gazdasági diverzifikációját és modernizációját segítik, különös figyelmet fordítva a kutatás és az innováció, az információs és kommunikációs technológiák, valamint a KKV-k versenyképessége terén elérhető fejlődésre. Az Európai Szociális Alap működése során a következő négy fő tematikus cél élvez prioritást: 1. a foglalkoztatás fejlesztése és a munkaerő mobilitásának támogatása; 2. a szegénység elleni küzdelem és a társadalmi befogadás erősítése; 3. befektetés az oktatásba, a készségfejlesztésbe és az élethosszig tartó tanulásba; és 4. az intézményi képességek és a hatékony közszolgálat fejlesztése. Az ESZA finanszírozásának azonban további tematikus célokat is le kell fednie, mint például: az alacsony szén-dioxidkibocsátású, klímabarát és erőforrás-hatékony gazdaság felé való elmozdulás támogatása; az információs és kommunikációs technológiák használatának bővítése; a kutatás, a technológiai fejlesztés és az innováció erősítése; és a kis- és

11 11 középvállalatok (KKV-k) versenyképességének javítása. Az új szabályozás megerősíti a tematikus fókuszt, valamint a partnerséget az ESZA működése során, igyekszik fokozni a társadalmi innovációt és a transznacionális együttműködést, erősíti az eredménycentrikusságot, egyszerűsíti a teljesítési rendszert, illetve biztosítja a pénzügyi eszközök fokozott használatát. Az ESZA pénzalapjainak minimális részaránya meghatározásra kerül minden régiókategória esetében (25% a kevésbé fejlett régiók számára; 40% az átmeneti régiók számára; illetve 52% a fejlettebb régiók számára), és ennek eredményeként az ESZA kumulált részesedése a kohéziós politika teljes költségvetéséből legalább 25% lesz (84 milliárd euró). A Kohéziós Alap a környezetvédelem területén továbbra is befektetésekkel segíti a következő területek fejlesztését: 1. klímaváltozással kapcsolatos átállás és kockázat megelőzés; 2. vízkezelés és hulladékgazdálkodás; valamint 3. a városi környezet védelme. A Bizottság többéves pénzügyi keretrendszerről szóló javaslataival összhangban az energiával kapcsolatos, pozitív környezeti hatással járó befektetések is jogosultak lesznek a támogatásra. Az energiahatékonyságba és a megújuló energiába való befektetések így szintén támogatottak lesznek. A szállítás területén a Kohéziós Alap (a TEN-T hálózaton kívül) az alacsony széndioxid-kibocsátású szállítási rendszerek és a városi közlekedés fejlesztéseibe fektet forrásokat. A Kohéziós Alap a transzeurópai szállítási hálózat (TEN-T) és a környezetvédelem területén végzett befektetésekkel továbbra is támogatja azokat a tagállamokat, amelyekben az egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelem (GNI) kevesebb mint 90%-a az EU 27 tagországa átlagának. A Kohéziós Alap egy része (10 milliárd euró) el lesz különítve a főbb szállítási hálózatoknak az új Európai Összekapcsolási Eszköz keretében végzett fejlesztési finanszírozására. Az Európai területi együttműködés a kohéziós politika egyik célterülete, amely keretet biztosít a különböző tagállamok nemzeti, regionális és helyi szintű szereplői közötti tapasztalatcseréhez, valamint a közös problémák megoldását célzó közös cselekvéshez is. A javaslat előirányozza az egyes feladatcsoportokhoz elérhető pénzügyi forrásokat, és meghatározza a tagállamoknak való kiosztás feltételeit. A tervezett felosztás a következő: 73,24% határokon átnyúló együttműködésre; 20,78% transznacionális együttműködésre; és 5,98% interregionális együttműködésre. Továbbra is megmarad az erőforrások transzferének az a mechanizmusa, amely az Unió külső határainál zajló együttműködéseket segíti az Európai Szomszédsági és Partnerségi Eszköz (ENPI) és az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA) keretein belül. Az érintett 5 alapnak nemzeti, regionális és helyi támogatásokkal kiegészített többéves programokon keresztül kell támogatást nyújtaniuk az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégia végrehajtása érdekében. A rendelet öt közös rendelkezést határoz meg valamennyi strukturális eszköz szabályozására. Ezek az alábbiak: 1. a partnerség,

12 12 2. a többszintű kormányzás, 3. a férfiak és nők közötti egyenlőség, 4. a fenntartható fejlődés, 5. a vonatkozó uniós és nemzeti jogszabályoknak való megfelelés. A partnerek nemzeti és regionális szintű kötelezettségvállalásait és a Bizottság vállalásait a Bizottság és az egyes tagállamok közötti partnerségi szerződések határozzák meg. Ezek az Európa 2020 stratégia és a nemzeti reformprogramok célkitűzéseihez kapcsolódnak. Meghatározzák az összes KSK-alap által támogatott területfejlesztés integrált stratégiáját, és kijelölik az elfogadott mutatókon, stratégiai beruházásokon és számos feltételen alapuló célkitűzéseket. Kötelezettségvállalásokat tartalmaznak arra, hogy a kohéziós politikára vonatkozó éves jelentésekben és más nyilvános jelentésekben beszámolnak az adott évben elért eredményekről. A partnerségi szerződés illetve az egyes programok érdekében a tagállam partnerséget szervez az alábbi szereplőkkel: illetékes regionális, helyi, városi és más hatóságok; gazdasági és társadalmi szereplőket; valamint a civil társadalmat képviselő testületek, beleértve a környezetvédelmi partnereket, civil szervezeteket, és az egyenlőséget és megkülönböztetés mentességet propagáló szervezeteket. A KSK-alapokat programok révén kell végrehajtani, a partnerségi szerződésnek megfelelően. Valamennyi program a január 1. és december 31. közötti időszakra vonatkozik. Az alapokra vonatkozó szabályokkal összhangban a tagállamok a támogatást az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégia kapcsán a legnagyobb hozzáadott értéket teremtő intézkedésekre összpontosítják, figyelembe véve a nemzeti és regionális szükségleteket. Hogyan alakul a programok tartalma? Minden program stratégiát határoz meg az Unió intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó stratégiájához való hozzájárulásáról, amely összhangban van a közös stratégiai kerettel és a partnerségi szerződéssel. Minden program a KSK-alapok eredményes, hatékony és összehangolt végrehajtását biztosító intézkedéseket, valamint a kedvezményezettekre háruló adminisztratív teher csökkentését célzó lépéseket tartalmaz. Minden program prioritásokat határoz meg, amelyek tartalmazzák a konkrét célkitűzéseket, az alapokból kapott támogatás pénzügyi előirányzását és a megfelelő nemzeti társfinanszírozást. Minden prioritás mutatókat határoz meg a program végrehajtásában a célkitűzések megvalósításához képest elért eredmények értékelésére, ami a figyelemmel kísérés, az értékelés és a teljesítés felülvizsgálatának alapját képezi. Ezek az alábbiakat tartalmazzák: a kihelyezett összegekre vonatkozó pénzügyi mutatók; a támogatott műveletekre vonatkozó kimeneti mutatók; a prioritáshoz kapcsolódó eredménymutatók. Mindegyik KSK-alap esetében az adott alapra vonatkozó szabályok közös mutatókat határoznak meg, amelyeket program-specifikus mutatókkal lehet kiegészíteni. Mindegyik program kivéve azokat, amelyek egy konkrét program keretében technikai segítségnyújtást vállalnak meghatározza az éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzésekre felhasználandó támogatás indikatív összegét.

13 13 Az Európai Beruházási Bank a tagállam kérésére részt vehet a partnerségi szerződés, valamint a műveletek előkészítésében, különösen a nagyprojektek, illetve a közszféra és a magánszféra együttműködése esetén. A teljesítmény fokozásához új feltételrendszer kerül bevezetésre. Meghatározásra kerülnek úgynevezett ex-ante feltételek, amelyek teljesülése előfeltétele a források lehívásának, valamint úgynevezett ex-post feltételek, amelyek az elért eredményektől teszik függővé a további finanszírozás biztosítását. Eredményességmérési keretet kell meghatározni minden programra vonatkozóan azzal a céllal, hogy a célkitűzések és célértékek megvalósítását figyelemmel kísérjék minden egyes programban az adott programozási időszakában. A Bizottságnak 2017-ben és 2019-ben eredményességi felülvizsgálatot kell szerveznie a tagállamok közreműködésével ben eredményességi tartalékot kell előirányozni és elosztani azok között, ahol az eredményességmérési keretben lefektetett rész célértékeket elérték. A Bizottság az EU beruházásainak fokozottabban integrált megközelítéseire tesz javaslatot (többek között közös jogosultsági és pénzügyi szabályokkal), továbbá alternatívaként bevezetni ajánl több alapból (például ERFA, ESZA, Kohéziós Alap) finanszírozott programokat is. A javaslatok integrált megközelítést ajánlanak az integrált területi kezdeményezések (ITI) és a közösségi irányítású helyi fejlesztések (CLLD) esetében is. II.3. Integrált területi beruházások A városok az európai gazdaság motorjai, ezért a kreativitás és az innováció katalizátorának szerepét tölthetik be az EU-ban. Az EU népességének mintegy 68%-a él nagyvárosi régióban, és ezek a régiók állítják elő az EU GDP-jének 67%-át. A városokra azonban az is jellemző, hogy itt jelentkeznek legerősebben a tartós problémák, például a munkanélküliség, a szegregáció és a szegénység. A várostérségekre vonatkozó politikai döntések ezért az EU egészére nézve széles jelentőséggel bírnak. A városi élet különböző környezeti, gazdasági, társadalmi és kulturális dimenziói szorosan összefonódnak, ezért a városfejlesztés terén kizárólag integrált megközelítéssel lehet elérni számottevő sikereket. A városok fizikai megújítását célzó intézkedéseket az oktatást, a gazdasági fejlődést, a társadalmi befogadást és a környezetvédelmet elősegítő intézkedésekkel kell egyesíteni. Elengedhetetlen ezen kívül a helyi lakosok, a civil társadalom, a helyi gazdasági élet és a különböző kormányzati szintek közötti szoros partnerség kialakítása. Ez a megközelítés napjainkban különösen fontos, ha figyelembe vesszük az európai városokat jelenleg érintő kihívások súlyosságát. Ezek a kihívások a demográfiai változásoktól kezdve a gazdasági stagnálás munkahelyteremtésre és társadalmi előrehaladásra gyakorolt következményein át a klímaváltozás hatásáig terjednek. ( A javasolt szabályozás fokozottan előtérbe helyezi a fenntartható városfejlesztést. E célból az ERFA forrásainak legalább 5%-át fenntartható városfejlesztésre kell előirányozni, továbbá létre kell hozni egy városfejlesztési platformot a kapacitásbővítés és a tapasztalatcsere fórumaként, és meg kell határozni azoknak a városoknak a listáját, amelyek esetében integrált lépéssorozat szükséges a fenntartható városfejlesztés megvalósításához. A javaslat az éves

14 14 finanszírozás legfeljebb 0,2%-áig támogatja a fenntartható városfejlesztés innovatív megközelítéseit is. ( Az ERFA rendelet 21. cikkének (1) bekezdésben meghatározott városfejlesztési stratégia vagy más területi stratégia vagy megállapodás alapján integrált megközelítés szükséges egy vagy több operatív program több prioritási tengelyéhez tartozó beruházásokhoz, az intézkedést integrált területi beruházásként kell végrehajtani. Az Integrált Területi Beruházás (ITB) tehát egy adott régió problémáit integráltan kezelő, egyszerre több operatív program prioritásaihoz igazított fejlesztési program, amelynek megvalósítását a tagállam helyi szintre delegálhatja. Az ITB által megvalósítandó intézkedéseknek hozzá kell járulniuk az érintett operatív program(ok) prioritási tengelyeinek tematikus célkitűzéseihez. II.4. Közösség által irányított helyi fejlesztés Az elmúlt 20 év során hatékony és eredményes eszköznek bizonyult a fejlesztéspolitikák megvalósításában a közösség által irányított helyi fejlesztés (CLLD) LEADER szemléletmódja, amely az EU strukturális alapjaiból finanszírozott kezdeményezésből nyert tapasztalatokon alapul, és amely a vidéki élet szereplőit segíti az adott régió hosszú távú lehetőségeinek átgondolásában. Az Európai Bizottság ezt a megvalósítási módszert más közösségi kezdeményezésekben is támogatta, ilyen például az URBAN és az EQUAL kezdeményezés. A már 1991 óta folyamatos EU-támogatásban részesülő LEADER a vidékfejlesztési politika fontos elemévé vált, és egész Európában széles körben elfogadott. A LEADER szemléletmód sikerét igazolja az Európai Unióban jelenleg működő helyi akciócsoport, amelyek finanszírozása eléri az 5,5 milliárd eurót (ez az EMVA forrásainak 6%-a). A helyi fejlesztés 2007 óta a szakpolitika végrehajtásának eszközévé vált az európai halászati szektorban is. A közösség által irányított helyi fejlesztésről szóló rendelettervezet a LEADER szemléletmódján alapul, és érinti a Közös Stratégiai Keret minden alapját a 2014 és 2020 közötti programidőszakban. A CLLD olyan konkrét eszköz, amely a régiók alatti szinten használható, és helyi szinten egészíti ki az egyéb fejlesztési támogatásokat. A CLLD képes mozgósítani és bevonni a helyi közösségeket, szervezeteket, hogy azok hozzájáruljanak az Európa 2020 stratégiában kitűzött intelligens, fenntartható és inkluzív fejlődéshez, a területi kohézió támogatásához és a konkrét szakpolitikai célkitűzések teljesüléséhez. Mit tartalmaznak a javaslatok? A Bizottság a hivatkozott alapok vonatkozásában olyan egységes módszertan alkalmazását javasolja a közösség által irányított helyi fejlesztésben, amely: 1. konkrét, régiónál kisebb szintű területekre összpontosít; 2. közösség által irányított, a helyi nyilvánosságot és a magánszektor társadalmi gazdasági érdekeit képviselő helyi akciócsoportok koordinációjával valósul meg, 3. olyan integrált és több szektort felölelő, terület specifikus helyi fejlesztési stratégiákon keresztül valósul meg, amelyik kialakításukkal figyelembe veszik a helyi igényeket és lehetőségeket; továbbá

15 15 4. a helyi kontextusban innovatív jellemzőket foglal magába, hálózatépítési tevékenységeket, valamint - értelemszerűen - együttműködést is tartalmaz. Melyek a közösség által irányított helyi fejlesztés fő összetevői? A helyi akciócsoportok, amelyek koordinálják a helyi fejlesztéseket és a helyi fejlesztési stratégiák, amik alapján megvalósulnak a helyi fejlesztések. Mi jellemzi a helyi akciócsoportokat? A helyi akciócsoportoknak olyan, a helyi nyilvánosságot és a magánszektor társadalmi-gazdasági érdekeit képviselő személyekből kell állniuk például vállalkozókból és szövetségeikből, helyi hatóságokból, területeket vagy vidékeket összefogó szövetségekből, állampolgári csoportokból (például kisebbségek, idősek, férfiak/nők, ifjúság, vállalkozók stb.), közösségi és önkéntes szervezetekből stb. A civil társadalmat és a magánszektort képviselő partnereknek kell rendelkezniük a döntéshozatal legalább 50%-ával, és egyetlen érdekcsoport sem rendelkezhet a szavazatok 49%-os hányadát meghaladó erővel. Melyek a helyi fejlesztési stratégiák közös elemei? A helyi fejlesztési stratégiáknak összhangban kell állniuk a KSK-alapok azon megfelelő programjaival, amelyekből támogatást kapnak. A stratégiáknak meg kell határozniuk, hogy mely területre és populációra vonatkoznak; tartalmazniuk kell a fejlesztési igények és a terület lehetőségeinek elemzését, - többek között - SWOT (gyengeségek, erősségek, lehetőségek, veszélyek) elemzést is, valamint ismertetniük kell a célkitűzéseket, a stratégia integrált és innovatív jellegét, beleértve a kimenet vagy eredmény szempontjából meghatározott célkitűzéseket is. A stratégiáknak egy cselekvési tervet is tartalmazniuk kell, amely bemutatja, hogyan feleltethetők meg a célkitűzések konkrét projekteknek, irányítási és monitorozási intézkedéseknek, valamint pénzügyi tervnek is szerepelnie kell bennük. Adott helyi stratégia esetében a terület és népesség szerinti hatókörnek koherensnek és célzottnak kell lennie, valamint meg kell lennie a hatékony végrehajtáshoz elégséges kritikus tömegnek. A helyi akciócsoportok dönthetnek azon tényleges területek és populáció meghatározásáról, amelyekre stratégiájuk vonatkozik majd, de ezeknek összhangban kell állniuk azokkal a feltételekkel, amelyeket a bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktus formájában fog meghatározni. Viszonyításképpen, a LEADER program keretében a népesség hatóköre szempontjából a 2007 és 2013 között érvényes rendelkezések szerint a megcélzott népesség mérete legalább , legfeljebb lehet. Az ERFA finanszírozásában a 2000 és 2006 közötti időszakban finanszírozott URBAN II programokban átlagosan lakos volt érintett. ( A fentiek értelmében a tagállami szinten megfogalmazandó feladatokat a következőkben összegeznénk. Javasoljuk, hogy a következő tervezési időszak forrásait összpontosítsák a magyar gazdaság növekedésére, a magas hozzáadott értéket képviselő termelésre, a humán erőforrás fejlesztésre és a környezetvédelemmel összefüggő klímaváltozás támogatására. A tervezés és a megvalósítás során érvényesüljön az integráltság és a koncentráció elve. Biztosítva legyen a tervezési időszakok közötti zökkenőmentes átmenet. A fejlesztésekkel összefüggő önerő kerüljön minimalizálásra.

16 16 Célszerűnek tartjuk a minisztériumok, kiemelten a Nemzetgazdasági Minisztérium, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium és a Vidékfejlesztési Minisztérium közötti egyeztetést, közös irányvonalak meghatározását. Abból a célból, hogy a közösség által kezdeményezett helyi programok is támogathatóak mind az öt alap vonatkozásában, tehát a Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) ugyanúgy számíthatnak támogatásra, mint a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapból (EMVA), azzal a kitétellel, hogy míg az előbbi esetében csak ajánlott, az utóbbinál kötelező a CLLD módszertanának alkalmazása. Támogatjuk, hogy önálló operatív program készüljön a két támogatási konstrukció vonatkozásában. Mivel a helyi akciócsoportok által a közösség által irányított helyi fejlesztésekre vonatkozóan létrehozott stratégiák több alap működéséhez is kapcsolódhatnak, az alapok között egységes megközelítést és koordinációt kell megvalósítani. A tagállamoknak és az irányító hatóságoknak meg kell határozniuk a helyi fejlesztési stratégiák kiválasztására vonatkozó feltételrendszert, és biztosítaniuk kell, hogy a kiírások és eljárások egyeztetve legyenek az alapok között. A stratégiák kiválasztását és jóváhagyását egy, erre a célra az illetékes irányító hatóságok által létrehozott közös bizottság végzi, így biztosítható, hogy a több alap forrásaira támaszkodó stratégiák a teljes stratégiára vonatkozóan összehangolt finanszírozásban részesüljenek. A tagállamoknak azonosítania kell azokat a városokat, ahol az integrált fenntartható városfejlesztés támogatást kap a kohéziós politikától, így erősíteni tudja a városok programban betöltött szerepét, és biztosítani tudja, hogy az ERFA-források legalább 5%-a a fenntartható városi fejlesztést elősegítő integrált intézkedésekbe kerüljön. A tagállamoknak a partnerségi szerződésben és a működési programokban fel kell tüntetnie azokat a városokat, amelyekben integrált tevékenységeket valósítanak meg a fenntartható városfejlesztésért a kijelölt vezetőséggel, valamint azt, hogy amely városokat szeretnék szerepeltetni a városfejlesztési platformban. A működési program kijelöli a pénzügyi erőforrásokat az egyes prioritási tengelyeknél az integrált tevékenységekhez. A tagállamoknak partneri kapcsolatokat kell kialakítania az illetékes regionális, helyi és városi hatóságokkal, és be kell vonniuk őket a partnerségi szerződés előkészítésébe, valamint a programok előkészítésébe, megvalósításába, monitorozásába és értékelésébe. A fentiek jegyében támogatjuk a projektfejlesztés minél előbbi megkezdését a a minisztériumok, közreműködő szervezetek, megyék aktív részvételével, az együttműködés jegyében. Ez biztosítaná az alulról építkezés elvét. Ugyanakkor törekedni kellene arra, hogy a most folyó hazai tervezési folyamatban a helyi, városi, kistérségi, megyei, regionális elképzelések minél részletesebben, nagyobb súllyal szerepeljenek, ezért a tervezési anyagok véleményezésére kiemelt figyelmet kell fordítani. A partnerségi szerződés és az operatív programok tervezetének véleményeztetését minél előbb, minél szélesebb körben kívánatos megkezdeni.

17 17 III. Közigazgatási rendszer Az előző fejezetben bemutattuk az Európai Unió következő tervezési időszakra vonatkozó tervezési keretrendszerét. Megállapítást nyert, hogy a tervezés három aspektusa került kiemelésre: területi jelleg, integráltság, valamint az időbeli ütemezés. A következő fejezetben a területi lehatárolások rendszerét vesszük górcső alá, de célunk nem a közigazgatás teljes rendszerének a bemutatása, csupán a városfejlesztés szempontjából releváns szinteket emeljük ki. III.1. Magyarország területi közigazgatási változásai Az Európai Unió regionális politikájához való illeszkedés elősegítésére, több megyére kiterjedően kialakításra került a tervezési-statisztikai régiók rendszere, amelyet a területfejlesztésről és területrendezésről szóló évi XXI. törvény módosításáról szóló évi XCII. és a évi LXXV. törvény erősített meg. Ez jelenti hazánkban a NUTSrendszer 2 (Nomenclature of Territorial Units for Statistics), azaz a régiók szintjét. A Központi Statisztikai Hivatal honlapján olvashatóak szerint a társadalmi-gazdasági fejlődés során az ország különböző területei között jelentős különbségek alakultak ki, amit a tájegységek eltérő természeti adottságai mellett történelmi hatások is befolyásoltak. Az ország legfejlettebb térsége a fővárost magában foglaló közép-magyarországi régió, a nyugati területek általában fejlettebbek a keleti régióknál, és jól érzékelhető egyfajta észak-déli megosztottság is. Ezek a különbségek tetten érhetők a településszerkezetben, a népesedési viszonyokban, a gazdasági fejlettségben és az életkörülmények alakulásában egyaránt. Közép-Magyarországot követően az alföldi régiókban a legmagasabb (68 72%) a városi népesség aránya, ez az urbanizáltság azonban még mindig a tanyán élő népesség viszonylag nagy számával párosul, amely főként a dél-alföldi Bács-Kiskun, Csongrád és Békés megyéket jellemzi (9%). A gazdasági fejlettség térbeli összehasonlítására használt mutató, az egy lakosra jutó bruttó hazai termék alapján az ország legfejlettebb régiója Közép-Magyarország, amit Nyugat- és Közép-Dunántúl követ. Az átlagtól számottevően elmaradva sorrendben Dél-Dunántúl és Dél- Alföld után Észak-Alföld és Észak-Magyarország zárja a gazdasági fejlettségi rangsort. A központi térség kiemelkedő teljesítménye mögött a főváros gazdasági potenciálja áll, Budapest az ország bruttó hazai termékének 38%-át adja. Az országon belüli fejlettségi különbségeket jelzi, hogy a főváros és a megyék rangsorában utolsó helyen álló Nógrád megye között ötszörös a különbség. Magyarországon a 7 NUTS 2 régió közül 6 nem éri el 65%-át sem az uniós átlag GDP-nek. Folyamatos kohéziós támogatásokra szorul mind a 6 régió, amelyek közül EU-s viszonylatban is a 9. legfejletlenebb Észak-Magyarország. Az alábbi oszlopdiagram mutatja, hogy a magyar NUTS 2 régiók átlagos egy főre eső GDP-je mekkora az EU27-hez viszonyítva.

18 18 Forras: Magyarország esetében a közigazgatási egységek a megyék (főváros), további egységet képeznek a megyék (főváros) összevonásából képzett régiók illetve a régiók összevonásából képzett nagyrégiók. A NUTS 1. - statisztikai nagyrégiók, vagyis Nyugat-, Kelet- és Közép-Magyarország (számuk: 3) NUTS 2 - tervezési-statisztikai régiók (számuk: 7), NUTS 3 a megyék és a főváros (számuk: 20). További, az EU regionális politikájában hivatalosan megjelölt, azonban nem alkalmazott egységek a lokális I és II, amelyeket sokszor NUTS 4-5 szinteknek hívnak. Magyarországon ezek a következőképpen alakulnak: Lokális I statisztikai kistérségek (számuk: 168), Lokális II települések (számuk: 3145). Az 1600/2012. (XII.17.) Kormányhatározat szerint az irányító hatósági funkciók az ágazati szakpolitikákért felelős tárcákhoz kerülnek. A megyék viszont meghatározó szerepet kapnak a területfejlesztési források felhasználásának tervezésében, biztosítva az ágazati és a területi operatív programok megfelelő összhangját és egymástól való egyértelmű elhatárolását. Hazánkban az elindult területi változásokat figyelembe véve a jövőben a tervezési-statisztikai régiók szerepe háttérbe szorul, s a megyék megerősödésére/megerősítésére irányuló törekvések bontakoznak ki, míg az irányító hatóságok a minisztériumokhoz kerülnek.

19 január elsejétől a kistérségeket járások váltják fel. A járások kialakításáról és az ehhez kapcsolódó jogszabályok módosításáról, a helyi államigazgatási rendszer megújításáról a évi XCIII. törvény rendelkezik. A járási hivatalok feladatait, illetékességi szabályait, szakigazgatási szerveit, szakmai irányításukat, valamint a járási hivatalok székhelyét és illetékességi területét a 218/2012. (VIII. 13.) Kormányrendelet szabályozza. A Kormányrendelet összesen 198 járás kialakításáról rendelkezik (szemben a korábbi 168 kistérséggel), amelyből 23 járás a fővárosban (a kerületeknek megfelelő területi beosztásban) található. ( Az önkormányzati rendszer átalakításával a kormány célja, egyrészt, hogy azok hasznosabban és eredményesebben működjenek, másrészt, hogy a párhuzamosságokat és a feleslegességeket kivezetve, költséghatékonyan lássák el feladataikat. Cél, hogy a közszolgáltatások színvonalát az önkormányzatok területén is tudják növelni: a minőség, a gyorsaság és az ügyfél centrikusság jegyében. Az új önkormányzati rendszerről szóló törvény újraszabályozza az állami és az önkormányzati feladatrendszert, hiszen az állam a jövőben több feladatot vállal magára. Ezzel egy időben egy új feladatfinanszírozási rendszer jön létre, amelynek deklarált célja, hogy az ország minden településén biztosítsák az önkormányzati szolgáltatások működőképességét. A törvény értelmében új önkormányzati hivatali struktúra jön létre, ami szerint nem működhet önálló önkormányzati hivatal a kétezer lakos alatti településeken. Átalakul továbbá az önkormányzatok kötelezettségvállalási rendszere, megszigorodik a hitelfelvétel és a kötvénykibocsátás gyakorlata. A járások területének a megyék határához kellett igazodniuk, és a székhelytől legtávolabb lévő település sem lehet messzebb 30 kilométernél. Járási székhely olyan település lehetett, ahol kiépült az államigazgatási infrastruktúra, de figyelembe kellett venni a közlekedési infrastruktúrát is. Békés megyében 9 járás került kialakításra: Békés, Békéscsaba, Gyomaendrőd, Gyula, Mezőkovácsháza, Orosháza, Sarkad, Szarvas és Szeghalom járásközpontokkal. Csongrád megyében a kistérségek határait vették figyelembe, két települést kivéve: Ferencszállást és Klárafalvát a makói kistérségből a szegedi járásba helyezték át. Csongrád megyében a következő 7 város kap járási székhely rangot: Szeged, Hódmezővásárhely, Makó, Szentes, Csongrád, Mórahalom, Kistelek. Bács-Kiskun megyében január 1-étől 11 járást alakítottak ki. A legnagyobb járás a fős kecskeméti, míg a legkisebb a jánoshalmi fővel. ( A járási hivatalok és a járások kialakítása mellett jelenleg még megvannak a kistérségi együttműködések is. Például Mórahalom 4 kistérségi társulásnak is tagja: Homokháti Kistérségi Többcélú Társulás, Homokháti Önkormányzatok Kistérségfejlesztési Társulása, Homokhát Euróintegráció Kistérség- és Gazdaságfejlesztési Szolgáltató Nonprofit Kft., valamint a Homokháti Önkormányzatok Kistérségi Területfejlesztési Egyesülete. A kistérségi stratégiai szintű együttműködésekre jó példákat az oktatási és a szociális ellátás biztosítása, valamint a hulladékgazdálkodás és a szennyvízelvezetés megoldása terén találunk.

20 20 III.2. Szerbia területi közigazgatási rendszere Szerbiában a régiók kialakítása jelentős politikai viharokat eredményezett 2007-től kezdődően. A 2009-ben elfogadott regionális fejlesztési törvény 7 régiót határozott meg, amelyet kormányrendeletben is megerősítettek. A következő évben mind a törvényt, mind pedig a kormányrendeletet módosították, ennek eredményeként a régiók száma 5-re csökkent: Vajdasági, Belgrádi, Sumanida és Nyugat-szerbiai, Dél- és Kelet-szerbiai, Koszovó és Metohia régióra. A régiók feladata lenne többek között a kétségbeejtő regionális különbségek csökkentése (Nagy I, 2012.). Szerbia közigazgatását a december 29-én elfogadott területrendezési törvény szabályozza, amely autonóm provinciákat (Vajdaság, Koszovó), községeket és városokat nevez meg. Egy érvényben lévő, 1992-es törvény ezen túl 29 körzetre (okrug) és Belgrádra osztotta az országot; ezek további felosztása 150 községre (opština) és 24 városra (gradovi) történik. Öt város tovább van bontva városi községekre (gradske opštine), azaz összesen 150 községből, 19 városból és 31 városi községből (összesen 190 egység) áll a mai Szerbia. Elemi egységként pedig majd 6200 települést tartanak számon. (Az adatok a Koszovóval együttes Szerbiára vonatkoznak; Koszovóban 5 kerület, 28 község, 1 város található.) ( A fentieket kiegészítve megjegyezzük, hogy a zömmel albánok lakta korábbi szerbiai tartomány február 17-én kiáltotta ki egyoldalúan függetlenségét. A terület akkor a gyakorlatban csaknem tíz éve ENSZ-protektorátusként működött. Koszovó függetlenségét eddig közel száz ország ismerte el, köztük az EU tagjainak nagy része. Nem ismeri el önálló államnak ugyanakkor Szerbia, valamint Oroszország és öt uniós tagország - Szlovákia, Románia, Görögország, Spanyolország és Ciprus sem. ( Érdekességként említjük meg, hogy Vajdaság Autonóm Tartomány etnikai összetétele rendkívül változatos, több mint 25 különböző etnikai csoport képezi a régió lakosságának egyharmadát. A tartománynak 6 hivatalos nyelve van. A körzetek (vagy más néven igazgatási körzetek, upravni okrug) több községből állnak, de nincs önkormányzati joguk, a közigazgatás dekoncentrációjának eredményei, adminisztrációs területi egységek, nem követik a tájegységek történelmi, kulturális, gazdasági kapcsolatrendszerét. Átlagos lélekszámuk valamivel több mint 300 ezer fő, így nem tekintjük járásnak őket. Szerbiában közigazgatási értelmezésünk szerinti járási szint nincs, mivel a körzetek túl nagyok, a községek viszont az önkormányzás alapegységei. Ugyanakkor utóbbi szint a jelentős átlagméret miatt bőven a járási kategóriának felel meg, s így funkciója alapján megfeleltethető a klasszikus járási szintnek. A községek szervezeti felépítése a következő: polgármester, képviselőház, végrehajtó tanács-titkárság,