HONVÉD, VALAMINT CSÁSZÁRI ÉS KIRÁLYI EGÉSZSÉGÜGYI INTÉZMÉNYEK AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN 1

Átírás

1 HONVÉD, VALAMINT CSÁSZÁRI ÉS KIRÁLYI EGÉSZSÉGÜGYI INTÉZMÉNYEK AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN 1 KISS GÁBOR Az évi LX. törvény nyomán fejlődésnek induló m. kir. honvédség egészségügyi intézményi rendszerének létrehozását - a világ összes fegyveres erejéhez hasonlóan - a honvédség kötelékébe tartozók hadképességének megállapítása, fenntartása és helyreállítása indokolta. A hadképesség megállapítása vagy szükség esetén felülvizsgálata a sorozó- és felülvizsgáló bizottságok hatáskörébe tartozott, munkájukban a honvéd orvosi tisztikar is képviseltette magát. A hadképesség fenntartása megfelelő szervezéssel, élelmezéssel, ruháztatással az elöljárók feladata volt, amiben az egészségügyi szolgálat tanácsadó szerepet játszott, mint ahogy a hadképesség helyreállítása is, ami a betegek gyógykezelését, a szolgálatképesség mielőbbi visszanyerését jelentette. Az intézményhálózat háborúban mindezek mellett a sebesülteknek és a betegeknek a harctérről való visszaszállítását és az ez idő alatti ellátását is elvégezte. Az júl. 28-án elrendelt általános mozgósításkor az egészségügyi szolgálat első feladata a behívott állomány beosztás előtti alkalmasságának megállapítása volt. így a felvonuló alakulatok elvileg csak olyan állománnyal indulhattak útba, amely a hadjárat fáradalmait egészségileg is képes volt elviselni. A katonai- és frontszolgálatra alkalmatlanokat elbocsátották, illetve hátországi alakulatokhoz osztották be. Az egészségileg időlegesen alkalmatlanokat (betegeket) rendszerint gyógyintézetekbe utalták, amelyeket a mozgósítás alkalmával a mozgósítási terveknek megfelelően már kibővítettek. A felvonulás közben megbetegedettek, akiknek a felgyógyulása várhatóan hosszabb időt vett igénybe, a menetvonalak mentén felállított gyógyintézetekbe kerültek. A felvonulási körletben az egészségügyi ellenőrzés legszigorúbb végrehajtása volt a feltétele a különféle járványos megbetegedések leküzdésének. Különös gondot fordítottak a nemi" és tüdőbetegek" kiszűrésére. Minden, a felvonulási körletben táborozó alakulat egy gyengélkedő szoba számára alkalmas helyiséget volt köteles berendezni a rövid lefolyású betegségekben szenvedők részére. A súlyosabb betegeket a hadosztály egészségügyi intézetének beteggyűjtőjébe szállították. Azokat a betegeket, akiknek a felgyógyulása különleges ápolást, illetve várhatóan hosszabb időt vett igénybe, átadták a felvonulási körletben már 2 3 A tanulmány létrejöttét a bécsi Collegium I Iungarcum támogatta. A nemi betegségek elterjedését akadályozandó a felvonulási útvonalakon, valamint a hadtápkörletekben számos felvilágosító állomást állítottak fel, amelyekhez egyes esetekben tábori bordély üzemeltetése is társult. Hadtörténelmi Levéltár (a továbbiakban HI.) I lonvédelmi Minisztérium (a továbbiakban HM) 11653/eIn sz. HL HM 10307/eln sz.

2 békében is működő állandó egészségügyi intézeteknek. A hadmüveletek megkezdése előtt az alakulatok gyengélkedő szobáit felszámolták, és az ott lévő menetképtelen betegeket a beteggyüjtőknek adták át. Háború esetén az egészségügyi intézmények csakúgy, mint a háborús cselekmények, három dimenzióban mozogtak: a hadműveleti területen, az ellátási körzetben és a átországban. Az intézményrendszer is a háborús cselekmények hármas tagolására épült rá 4. A hadműveleti területen a sebesültek ellátása és szállíthatóvá tétele a segélyhelyek feladata volt. A szállítható állapotba került, központi helyen összegyűjtött sebesültek közül a súlyos állapotban lévőket a hadsereg ellátási körzetéből a hátországba szállították. Ennek oka elsősorban a betegek létszámának csökkentése, járványok kialakulásának elkerülése volt, másodsorban a hátországi békebeli" egészségügyi intézményekben a gyógyulás eszközei és viszonyai megfelelőbbek voltak 3. Tehát a megbetegedett, illetve megsebesült tisztek és honvédek ápolására a m. kir. honvédség - csakúgy, mint a közös haderő - egészségügyi intézeteket tartott fenn 6. Az egészségügyi intézeteknek alapvetően két fő válfaja működött: - állandó egészségügyi intézetek; - tábori egészségügyi intézetek. Állandó egészségügyi intézetek A helyőrségi kórházak és fiókjaik, a csapatkórházak, a honvédkórházak, valamint a gyengélkedőházak együttesen az állandó egészségügyi intézetek körét alkották. Helyőrségi kórházak Nagyobb helyőrségekben a betegápolásra, valamint az egészségügyi segédszemélyzet kiképzésére helyőrségi kórházakat állítottak fel. A cs. és kir. haderő a Monarchia területén 1870-ben 32, 1900-ban 26, majd 1914-ben már 27 helyőrségi kórházat működtetett 7. A helyőrségi kórházakat először csak települési helyük nevével, 1870-től pedig arab folyószámokkal és települési helyük nevével jelölték. A m. kir. honvédség csupán egy helyőrségi kórházat működtetett M. kir. budapesti 1. sz. helyőrségi kórház elnevezéssel*. A kórházat 1898-ban adták át a Gyáli út 17. szám alatt y Hrack,.1. Sanitätsdienst der ersten Linie im Zukunftskriege. In österreichische Militärische Zeitschrift 1899, Bd. 3, S. 56. Ezt a szakirodalom ún. osztrák rendszernek hívja. Ezen kívül létezik az amerikai rendszer, amelyben a sebesülteket a hadműveleti területről egyenesen a hátországba szállítják, valamint a német rendszer, amely szükség szerint mindkét eljárást alkalmazza. Szervi határozványok a magyar királyi honvéd egészségügyi intézetek számára évi 53. sz. Rendeleti Közlöny (a továbbiakban RK) 7346/eln. sz. rendelet. Ezek az alábbi városokban működtek felállításuk sorrendjében: Bécs, Przemysl, Linz, Brünn, Olmütz, Graz, Laibach, Trieszt, Innsbruck, Prága, Josefstadt, Theresienstadt, Lemberg, Krakkó, Budapest, Komárom, Pozsony, Kassa, Temesvár, Nagyszeben, Zágráb. Raguza. Szarajevó és Mostar. Felállításáról az évi 59. sz. RK 7827l/V. sz. rendelet intézkedett. A kórház az első világháború kitöréséig tartó tevékenységét összegzi A magyar királyi budapesti honvéd helyőrségi kórház házirendje. Budapest, 1914., M. kir. I. honvéd kerület nyomdája. 62 o.

3 Kezdetben három betegosztállyal, 20 tiszti és 184 legénységi, azaz összesen 204 férőhellyel bírt. Mivel a betegforgalom évről-évre emelkedett, már 1900-ban szükségessé vált a kórház bővítése. Ezért egy külön fertőző osztályt létesítettek. így a kórház osztályainak száma négyre, a meglévő osztályokon a férőhelyek száma pedig 247 főre emelkedett ben egy újabb osztály létesült immár ötödikként, a megfigyelő osztály. A férőhelyek száma 281 főre emelkedett. Megoszlása 29 tiszti és 252 legénységi helyet mutatott. 191 l-re 3 barakképület felállításával megszervezték a hatodik betegosztályt is, 60 legénységi férőhellyel. A világháború kitörése előtt a kórház összesen hat betegosztállyal, 29 tiszti és 312 legénységi, összesen 341 férőhellyel szolgálta a beteg honvédek gyógyulását ben a székesfőváros a kórház délnyugati oldalán átengedett ideiglenes használatra egy 500 négyszögölnyi területet, amelyen járvány idejére a fertőző betegek számára 4 barakképületet emeltek. A barakkok pavilonrendszerben készültek. A barakkok közötti térségek parkosítva, fasorokkal beültetve kellemes pihenési lehetőséget nyújtottak a lábadozóknak. A kórház területe ben négyszögöl volt. A kórház a betegek szempontjából is megfelelő fő közlekedési útvonalak közelében terült el, ugyanis a Hungária körút és a Ferencvárosi pályaudvar körülbelül 500 méter távolságra volt tőle. A már említett 6 betegosztály a következő volt: - belgyógyászat; - orr- és gégeosztály; - bőr- és nemibeteg-osztály; - fertőző osztály; - elme- és megfigyelő osztály; - szem- és fülosztály. A világháború kitörését követően hamar bizonyossá vált, hogy a honvédség egyetlen helyőrségi kórháza a fővárosba áramló nagy számú beteglétszámot nem képes egyedül ellátni, így Budapesten a világháború folyamán 29, a helyőrségi kórház mintájára felállított, úgynevezett hadikórházat létesítettek, amelyek működését a Honvédelmi Minisztérium fedezte 10. Ezeket a kórházakat általában csak az elhelyezkedésük alapján különböztették meg az alábbiak szerint: Andrássy út, Attila út, Bethlen tér, Bajza utca, Bezerédi utca, Böszörményi út, Csendőr laktanya, Csobánc utca, Debrői út, Golgota utca, Hernád utca, Hold utca (később Klotild főhercegnő), István út, József Műegyetem, Kiscelli út, Ludovika Akadémia, Mária Terézia tér, Márvány utca, Munkácsy utca, Műcsarnok (később József főherceg), Nádor utca, Ottó trónörökös, Pannónia úti, Pénzintézeti, Simor utca, Soroksári út, Tavaszmező utca, Váci út, Városmajor utca. További két hasonló intézmény működött Sopronban és Dunakeszin". HL HM /eln sz. és 12403/eln sz. A háború kitörését követően nagy számban jöttek létre egyéb átmeneti egészségügyi intézmények is. Ezekben csak Budapesten ágy állt rendelkezésre, amely Magyarország egész területét tekintve körülire tehető. A tevékenységük azonban sokszor alacsony színvonalú volt. Kriegsarchiv Wien (a továbbiakban KAW) Armee Oberkommnado (a továbbiakban AOK) Sanitätschef, Nr. 4548/ d.

4 Csapatkórházak Az olyan állomásokon, amelyek helyőrsége az 500 főt meghaladta, de ahol nem volt helyőrségi kórház a betegek ápolására, valamint a sebesültvivők és gyógyszolgák (ápolószemélyzet) kiképzésére, ott csapatkórházakat állítottak fel. A csapatkórházak jelölésére állomáshelyük megnevezését használták. A csapatkórházak a helyőrségi kórházak mintájára berendezett önálló intézetek voltak, azonban saját állományuk nem volt, hanem a szükséges személyzetet azon csapatok adták, amelynek beteg katonáit ápolták. Az ápolószolgálatra a csapatoknál sebesültvivőkké, illetve ápolókká kiképzett legénységet osztották be. A csapatkórházakhoz az egészségügyi csapattól csak kivételes esetben vezényeltek legénységet. A csapatkórház parancsnoka az illetékes hadosztály orvosfőnöke vagy az állomás orvosfőnöke, esetleg más megbízott katonaorvos volt. A csapatkórházak alárendeltsége a helyőrségi kórházakéval volt azonos. Mozgósítás esetére a csapatkórházakat vagy kibővítették, vagy feloszlatták. Ez esetben a hadkiegészítő kerület székhelyén új csapatkórházat állítottak fel. A kibővített csapatkórházakat tartalékkórháznak, amennyiben ezek erődített helyen települtek, akkor várkórháznak nevezték. Honvéd kórházak A honvéd kórházak a m. kir. honvédségnek a cs. és kir. hadseregbeli csapatkórházak mintájára szervezett egészségügyi intézetei voltak. Rendeltetésük a betegápolás és a honvéd csapatok sebesültvivőinek és ápolóinak a kórházi szolgálatban, illetőleg a betegápolásban való kiképzése volt. Honvéd kórházat rendszerint olyan állomáshelyen állítottak fel, ahol a honvéd csapatok létszáma az 500 főt meghaladta, de cs. és kir. helyőrségi kórház nem működött az állomáshelyen. Új honvédkórház létesítéséről és megszüntetéséről (általában 60 ágyig terjedő férőhellyel) az illetékes honvédkerületi parancsnokság javaslata alapján a honvédelmi miniszter döntött. A korszakunkban fennálló honvéd kórházakat 1896 és 1911 közt alapították. A honvéd kórházakat csakúgy, mint a cs. és kir. hadsereg csapatkórházail az állomáshelyük megnevezésével jelölték meg (pl. m. kir. debreceni honvédkórház). Honvédkórházak Alapítás éve Állomáshely 1896 Debrecen Sziszek 1896 Szeged 1896 Marosvásárhely 1896 Munkács 1903 Nyitra Pécs 1911 Zágráb A debreceni, marosvásárhelyi, munkácsi, szegedi, sziszeki honvéd kórház megnyitásáról az évi 27. sz. RK 44629l/V. sz. rendelet intézkedett. A nyitrai és a pécsi honvédkórház megnyitásáról az évi 3. sz. RK 3723/V. sz. rendelet intézkedett. Az intézmény az szept. 18-án megszüntetett sziszeki kórház jogutódja lett évi 47. sz. RK /5. sz. rendelet

5 Gyengéik ecloh áz ak Minden olyan állomáson, ahol a helyőrség létszáma fő között volt, gyengélkedőházak működhettek. A gyengélkedöházak a rövid lefolyású betegségekben szenvedők részére szolgáltak. A gyengélkedőházak felállítását az ezzel megbízott csapattest végezte, amely a személyzetet is biztosította. Gyengélkedőházak létesülhettek pl. járványok felléptekor, haderő-összpontosításkor vagy egyéb különleges alkalmakkor is. A gyengéikedőház felállítása az illető honvédkerületi parancsnokság javaslata alapján miniszteri rendelettel történt. A gyengélkedőház parancsnoka az. adott csapattest orvosfőnöke volt. A gyengélkedőház a csapattest alosztályaként működött. Megnevezésük ugyancsak állomáshelyük feltüntetésével történt (pl. m. kir. körmendi gyengélkedőház). Télbori egészségügyi intézetek A tábori egészségügyi szolgálat szerepe és tevékenysége A tábori egészségügyi intézetek mozgósítás esetén álltak fel. Feladatuk az első orvosi ellátáson keresztül az elsősegélynyújtástól a kórházszintü ellátásig terjedt. A tábori egészségügyi intézetek telepítése kapcsán elsődlegesen nem az intézetek közti távolság, hanem a köztük lévő szállítási időtartam volt a meghatározó tényező. A tábori egészségügyi intézetek elhelyezése ezért a szállítóeszközöktől lugg(ött). A tábori egészségügyi szolgálat sikere a sebesültszállítás módjára, gyorsaságára, illetve a szállítóeszközök gyorsaságára épült. A Monarchia első világháborús lóvontatású sebesültszállító eszköze nehezen mozgatható, 966 kg tömegű zárt kocsi volt 15. A sebesültszállító jármű csapatpróbája 1914 januárjában kezdődött a klosterneuburgi vonatszertárban. Tervezője Franz Wimmer százados, gyártója a Bécs melletti Floridsdorfban működő Lohner Kocsigyár volt. Az első tereppróbák során a jármű gyengének bizonyult, különösen a tengelye és rugói. A megerősítés után viszont két ló számára már nehézzé vált. A kocsi 2 fekvő és egy ülő beteg, vagy 4 ülő beteg részére biztosított elegendő helyet 16. Ezek mellett az úgynevezett országos jármüveket (parasztszekerek), valamint az e célra, főként a Laurin & Clement cég által fejlesztett tehergépkocsikat használták 17. A járműből a cs. és kir. Hadügyminisztérium decemberében vásárolta az első nagyobb tételt (1 1/30 HP típus), amely 50 autót számlált. A jármű 4 súlyos sérült vagy 2 súlyos és 3-4 könnyű sérült számára készült. A későbbiekben Puch, Fiat és Studebacker típusokat is beszereztek. Az akkori szállítóeszközök lassúsága miatt, amelyhez hozzájárultak még az akkori rossz útviszonyok is, az egészségügyi intézetek a harcvonalhoz közel települtek. Háborúban az egészségügyi szolgálat az alábbiak szerint szerveződött Ezt megerősítették már a háború során megjelenő tapasztalatok és jelentések. A haditapasztalatok alapján a betegszállító kocsik túl nehezek és nagyok voltak, ezért a harctéren rossz útviszonyok közt használhatatlanná váltak. KAW AOK Sanitätschef Nr d. KAW Kriegsministerium (a továbbiakban KM) Nr. 52-2/2 - Abteilung (a továbbiakban Abt.) KAW KM Nr Abt

6 Menetek alatt A menet elrendelése előtt a szakasz- és századparancsnokok elsődleges kötelessége a legénység menetképességének ellenőrzése volt. A zászlóaljak egészségügyi személyzete (orvosok, egészségügyi altisztek, sebesültvivők és ápolók) a menetoszlopok végén foglaltak helyet. Az oszlopokhoz a hadosztály egészségügyi intézetének kellő számú (főleg lóvontatású) sebesültszállító kocsija csatlakozott. A menetek alatt menetképtelenné vált betegeket a zászlóaljorvosok részesítették elsősegélyben, majd beosztották melléjük a kellő számú sebesültvivőt. Ezeket a betegeket rendszerint az éjjelezési állomásokig szállították. Szállítóeszközök hiányában a menetvonal erre megfelelő pontjain ideiglenes betegnyugvó állomásokat állítottak fel. Táborozás alatt A táborozás alatt megtartott orvosi vizsgálat alkalmával az itt megfelelő ellátásban nem részesíthető betegeket a hadosztály egészségügyi intézetének kellett átadni. A hosszabb ideig tartó táborozás alkalmával a hadosztály is felállíthatott gyengélkedőházat vagy szobát. A hadosztályintézet feladata a zászlóalj orvosai által már elsősegélyben részesített beteg szakorvosi ellátása, illetve a hátországi gyógykezelésre szorulók további hátraszállításához a megfelelő állapotba kerülésének elősegítése volt. Harc közben Harc előtt a csapatoktól minden nem harcképes beteget hátraszállítottak. A harcot közvetlenül megelőző menetek alatt (találkozóharc, támadás védelmi vonal ellen) a csapatokat beosztott egészségügyi személyzetük követte. A szükséges gyógyszer- és kötszerutánpótlást a hadosztály egészségügyi intézete segélyhelyének jármüvei szállították. Az ellenséggel való első összeütközés alkalmával az egészségügyi személyzet közvetlenül a harccselekmények közelébe sietett. A harccselekmények közvetlen közelében csak a sebesültvivők dolgoztak. Rendszerint általuk kerültek a betegek az elsősegélyhelyre. Minden ütközetcsoportnál - a harcvonaltól számított egy kilométeren belül - a betegek ellátására egy vagy több segélyhelyet állítottak fel. Fontos szempont volt, hogy ezek a harcvonalról is, a hátrább fekvő területekről is könnyen elérhetők legyenek. A hátulról elérhetőség szempontjából fontos volt az, hogy a közlekedésre alkalmas út közel legyen. A segélyhelyet mihamarább messziről is jól látható fehér és fekete-sárga zászlóval jelezték, éjjel pedig egy vörös keresztesjelzőlámpával is ellátták. Itt gyülekeztek a járóképes sebesültek is. A harc szünetében az egészségügyi altisztek vagy orvosok vezetésével innen indultak előre a sebesültvivők, illetve a járőrök, akik a csatamezőn lévő sérülteket felderítették és a segélyhelyre szállították vagy kísérték. Fia a körülmények nem engedték a segélyhelyre történő azonnali visszaszállítást, akkor egy, az ellenséges tűztől lehetőleg védett helyen a sebesültvivők felügyelete alatt gyűjtötték össze őket. Ezeken a segélyhelyeken a betegeket úgy látták el, hogy a könnyű sebesültek lehetőleg azonnal vissza tudjanak kapcsolódni a harccselekményekbe, illetve a súlyosabban sebesültek a további szállításra megfelelő állapotba kerüljenek. A menetképes, de harcképtelen sebesülteket egy könnyen sebesült tiszt vagy altiszt irányításával a hadosztály egészségügyi intézetének felállítási helyére indították útnak. Az

7 állapotuk stabilizálása után szállításra előkészített súlyosabban sebesülteket lehetőség szerint sebesültszállító jármüveken juttatták el a hadosztály egészségügyi intézetéhez. Ha a harcoló csapat előre nyomult, és a segélyhelyétől annyira eltávolodott, hogy a sebesültvivő szolgálat ellátása nehézkessé vált, akkor a segélyhelyet természetesen előrébb helyezték. Ha a segélyhely az ellátásában lévő összes sebesültet ellátta, azonnal feloszlott. Ez után az orvosok részben csapattestükhöz, vagy ha szükséges volt, a hadosztály egészségügyi intézetéhez tértek vissza. A segédszemélyzet pedig a csapattestéhez vonult vissza. Az ütközetet követően, ha az ütközet helyszíne nem került az ellenség kezére, az egészségügyi segédszemélyzet az orvosok felügyelete alatt saját csapattestének ütközetövét átfésülte, a halottak azonossági jegyeit begyűjtötte, és intézkedett a halottak mielőbbi eltemetéséről. A segélyhelyekről elszállított betegek ellátása és további szállítása a következőképpen történt. A hadosztály egészségügyi intézete rendszerint a hadosztály harcoló alakulatait követte, majd harc közben két ún. könnyen sebesültek gyűjtőjét és két kötözőhelyet, valamint egy elhelyező csoportot állított fel. Ezeket általában az arcvonal mögött két-három kmre lévő arra alkalmas helyiségekben (major, kastély stb.) helyezték el. Amikor az egészségügyi intézet e szervezeteinek elhelyezését pontosan meghatározták, akkor a sebesültszállító lépcső jármüvei megkezdték a sebesültek visszaszállítását. A könnyen sebesültek gyűjtője a könnyű sebesülteket vette át a segélyhelyektől. A kötözőhely egy tábori kötöző- és mütőhelyiség volt, ahol a súlyos sebesültek állapotát stabilizálták, így előkészítve a további szállításra. A kötözőhely három csoportból állt. A sebesültek először az átvevő csoporthoz kerültek. Innen az ellátott és sebészi beavatkozást nem igénylő sebesülteket ideiglenes ápolásra az elhelyező csoporthoz szállították. Azokat a sebesülteket, akik azonnali életmentő műtétre szorultak, a sebészi csoport látta el. A sebesülteket ellátás után vagy az előrevont tábori kórházakban (súlyos sebesültek) vagy a tábori gyengélkedőházakban (könnyű sebesültek) helyezték el, illetve a súlyos sebesülteket - ha ezt állapotuk lehetővé tette - átadták a legközelebb lévő betegtovaszállító állomásnak. A szállítást rendszerint különféle, erre alkalmas országos jármüvek végezték. A hadosztály egészségügyi intézetének működését a hadosztály harcoló alakulatainak mozgása határozta meg. Munkájukat a gyorsaság jellemezte, mivel a továbbhaladás érdekében az itt lévő sebesülteket a lehető legrövidebb idő alatt kellett megfelelően ellátni, és az intézetet kiüríteni. Ha a gyors kiürítés nem volt lehetséges, úgy az elhelyező csoport visszamaradt. A sebesültek szakorvosi ellátást és kórházszerű ápolást első ízben a tábori kórházakban, illetve a gyengélkedőházakban kaptak. Ezek az intézmények a hadosztály egészségügyi intézetét követték, általában az intézet kiürített helyiségeit átvéve, ahol a sebesültek gyakorta közvetlenül az elhelyezési csoporttól kerültek a gondozásukba. A harc mozgását követve azonban a tábori kórházakat is fel kellett váltani vagy ki kellett üríteni. Ezt a feladatot a mozgó tartalékkórházak végezték. A beteg tovaszállítást és a betegelosztást a hadsereg hadtápparancsnokságának a harctér közelébe kirendelt egészségügyi főnöke irányította. A mozgó tartalékkórházakból a sebesülteket csoportokra osztva juttatták el a tovaszállító állomásokra. Ezek az állomások vasút-(hajó)állomások mellett működtek, ahonnét a rendelkezésre álló vonatok befogadóképességének függvényében szállították el a sebesülteket. A célállomás valamely hátországi egészségügyi intézmény volt. A tábori egészségügyi intézeteknek feladatuk ellátásában két fő elvnek kellett megfelelniük:

8 - a sebesültek és betegek mielőbbi orvosi ellátása, állapotuk stabilizálása, szükséges ápolása, elszállításuk a hátországban lévő gyógyintézetekbe, ahol alapos orvosi segélyben és kórházi ellátásban részesülhettek; - a sebesültek és betegek a hadszíntéren kívül a hátországban nagy területen való szétosztása, így akarták elkerülni a különféle járványok fellépését. Hadosztály-egészségügyi intézetek Minden hadosztály mozgósításkor egy hadosztály egészségügyi intézetet is felállított, amely a már említett segélyhelyből, kötözőhelyböl és mozgó ápoldából állt. A hadosztály egészségügyi intézeteket az illető hadosztály folyószámával jelölték (pl. m. kir. 20. honv. gyaloghadosztály egészségügyi intézete). A hadosztály egészségügyi intézetek közvetlenül a hadosztály-parancsnokságok alárendeltségében dolgoztak. Az egészségügyi szolgálatot a hadosztály orvosfőnöke felügyelte. Az egészségügyi intézet irányítását egy ezredorvos végezte. Minden intézet kötelékében működött egy tábori betegszállító oszlop is, amely egy főorvos vezetése alatt állt. Tábori kórházak A tábori kórházak általában mozgó intézetekként tevékenykedtek. A tábori kórházak követték a hadsereg mozgását, és csak szükség esetén, a harcvonal mögött km-re települtek, az erre megfelelő épületekben. Kötelékükbe tartozott egy tábori egészségügyi osztag és egy tábori gyógyszertár is. A kórházat külön erre a célra tervezett országos jármüvek szállították. Felállítása több órát vett igénybe. Egy tábori kórház 600 beteg egyidejű fogadására volt képes. A tábori kórházak korszerűsítése már 1916 augusztusában napirendre került. Az elképzelés egy egységesített, azonos felszereléssel rendelkező, könnyen mozgatható és összeállítható tábori kórház modelljét vázolta fel, amely módosítás nélkül az összes fegyvernemnél használható volt. A tervezési feladatot a bécsi 2. számú helyőrségi kórház kapta. Az előkészítés február 28-án indult, ezt egy orvosokból és hadbiztosokból álló bizottság segítette. A tervezés két hónapot vett igénybe. A bizottság ápr. 30-án kelt jelentése alapján sikerült egy olyan könnyen mozgó, sátrakban elhelyezett, önálló tábori kórházat létrehozni, amely közvetlenül a frontvonal mögött képes volt akár nagyobb műtétek elvégzésére is, és egyben járványkórházként is működhetett. A kórház beteg elhelyezését biztosította. Hadosztályonként öt kórház felállítását tervezték. Végül azonban csupán ez az egy kórház készült el.' 8 Tártai ékkor házak A tartalékkórházak a hadsereget követő tábori kórházak felváltására a hadszíntéren szerveződtek. A háború folyamán két típusa létezett. Az állandó tartalékkórházakat a hadszíntéren kívül állították fel. Jogállásuk a helyőrségi kórházakéval volt azonos. I S KAW KM Nr. 12-3/20-13 Abt es KAW KM Nr. 12-3/20-15 Abt

9 A mozgó tartalékkórházak közigazgatási tekintetben - csakúgy, mint az állandóak - önálló intézetek voltak, és a tábori kórházakkal azonos szolgálati hatáskörrel bírtak. Kötelékükbe egy-egy tartalék gyógyszertár is tartozott. A mozgó tartalékkórházak a tábori kórházak befogadóképességével rendelkeztek. A tartalékkórházak telepítését - az állandóval ellentétben - az illető hadsereg parancsnoksága határozta el, illetve ellátását is e parancsnokság végezte. Tábori gyengélkedőházak A tábori gyengélkedők a hadszíntéren vagy annak közelében létesültek, és a könnyű sérültek, illetve betegek ellátására és gyógyulására szolgáltak. Egy tábori gyengélkedő 500 férőhellyel rendelkezett. Felállításuk helyéről az adott hadsereg-parancsnokság rendelkezett. Felállításuk általában vasút- vagy hajóállomások mellett történt, hogy a betegek és sebesültek esetleges hátországba szállítása gyors és biztonságos legyen. A gyengélkedőház parancsnoka egy ezredorvos volt. Betegnyugvó állomások A betegnyugvó állomásokat a sebesült- és betegszállító vasútvonalak mentén létesítették egy főorvos irányítása alatt. A betegnyugvó állomásokat annak a településnek a nevével jelölték, amelynek a vasútállomásán a betegnyugvó működött. Amennyiben egy vasútállomáson több betegnyugvó is tevékenykedett, úgy ezek sorszámmal különültek el egymástól. A nem szállítható súlyos betegek átvételét a tábori kórházakból visszamaradó mozgó tartalékkórházak biztosították. A komolyabb orvosi beavatkozást nem igénylő könnyebben sérültek, illetve betegek számára a tábori kórházban történt ellátásuk utáni időszakra a hadszínhelyeken felállított tábori gyengélkedő házak létesültek. A tábori kórházakból elszállított betegek és sebesültek kerülhettek: - a már béke idején is fennálló katonai egészségügyi intézetekbe; vagy -a hadszíntéren kívül felállított állandó tartalékkórházakba és üdülőházakba kerülhettek. Háború esetén felszerelendő vasúti egészségügyi vonatok Kórházvonatok ]9 A sebesülteket a tábori kórházakból sebesültszállító kocsikon vagy egyéb, e célra rendszeresített jármüveken szállították a hátországba. A betegek és sebesültek hátországba való juttatásának ez időben leggyorsabb módja a vasúti szállítás volt. A betegszállítás e formáját a cs. kir. hadseregben 1859-ben választották először 20. Az 1870/187l-es porosz - francia háborúban már rendszeresen alkalmazta mindkét fél, ekkor még nem központilag szervezett A kórházvonatok melleit kórházhajók is működtek. Ezek szervezése a kórházvonatok analógiájára történt, így részletesebb ismertetésükre most nem térek ki. Myrdacz, P.: Handbuch fürt u. k. Militärärtzle. Wien , S. 230.

10 keretek közt 21. Ezek azonban berendezésükre és összeállításukra nézve különbözőek voltak. Személyzetüket részint katonaorvosok és polgári orvosok, valamint önkéntes ápolók adták. A hadjárat idején például a porosz hadsereg 36 kórházi vonatot állított fel, amelyek összesen körülbelül sebesültet és beteget szállítottak vissza a hátországba. Elsősorban a porosz hadsereg e téren szerzett tapasztalataira támaszkodva állította össze a cs. és kir. hadsereg a mozgósítás esetén létrehozandó szerelvényeit, és rendszeresítette őket ban 22. A vonatok ekkor még 19 vagonból állottak, befogadóképességük 104 fő volt. Személyzetüket 1 ezredorvos (mint parancsnok), 1 orvos, 1 gyógyszerész és 1 altiszt vezetésével 19 ápoló adta től mozgósítás esetén már kétféle vasúti egészségügyi vonat léphetett volna szolgálatba, amelyek a cs. és kir. közös hadsereg hadrendjébe tartoztak 21 : - súlyos betegek részére külön kórházvonatokat szereltek volna fel; - könnyű sebesültek számára megfelelően berendezett közönséges vonatok, úgynevezett betegszállító szerelvények álltak volna rendelkezésre. A kórházvonatok jelölése folyószámokkal történt (pl. cs. és kir. 6. sz. kórházvonat). A kórházvonatok rendeltetése volt, hogy a súlyos sebesülteket kórházi ellátás mellett eljuttassák a hadsereg körletéből közvetlenül a betegszétosztási terület állandó egészségügyi intézeteibe. Személyzetük 3 orvosból és 34 fő legénységből állt, akik a segédszemélyzetet alkották. A kórházvonat parancsnoka egy ezredorvos volt. Egy 52 tengelyes (200 tonna) kórházvonat általában 18 betegszállító és 7 kiszolgáló kocsiból tevődött össze. Minden kocsiban 8 beteget helyeztek el, tehát összesen 144 beteg számára volt férőhely. A kórházvonatok felszerelése a közös Hadügyminisztérium rendeletére történt. Leszerelésük szintén a közös Hadügyminisztérium által meghatározott helyen és ennek költségén valósult meg. A háború kitörésekor a közös hadügyminisztérium költségvetéséből 33 kórházvonatot 24 szereltek fel a fent említett formában. Közülük 18 az osztrák államvasút és 15 a MÁV szereidéiből került ki 2 3. A kórházvonatok a - felállítási terveknek megfelelően - csak súlyos betegek felvételére szolgáltak, és a valóságban is kórházszerű elhelyezést nyújtottak (járványvonat, hálókocsi betegvonat, segély- és üdítővonat, fürdő- és fertőtlenítő vonat). Eleinte a kórházvonatokat szervezetszerű leg az egyes hadseregekhez osztották be, nem gondolván arra, hogy ezek folyamatos mozgásban lévén, nem lehetnek egy adott körzethez kötve. Később ezt felismerve 1914 októberétől az összes kórházvonatot a cs. és kir. Központi Szállításvezetőség irányítása alá helyezték. így a háború kezdeti szakaszában tapasztalható szervezetlenséget tükröző problémák - a betegeknek a befogadókapacitás hiánya miatti városról városra történő utaztatása - a központi nyilvántartás előnyei okán megszűntek Az osztrák-magyar katonai egészségügy története 1725-től napjainkig. Kassa, 1901, 37. o. Verordungsblatt für das kaiserlich-königliche Heer Normal-Verordnungen Nr évi 23. sz. RK 571/eln. rendelet Sepsy Sőtér E. - Suhay I.: A honvédorvosok világháborús tapasztalatai. Magyar Katonai Közlöny. Bp., 1926, Stephaneum Nyomda és Könyvkiadó Rt o. Ezek mellett számos alapítvány is működtetett kórházvonatokat. (Schwarzenberg herceü Alapítvány vaav Anglobank Alapítvány) HL Első világháborús gyűjt d 2 5 U.o.