AZ I VÁD I N ÉPESSÉG

Átírás

1 AZ I VÁD I N ÉPESSÉG R O K O N H Á Z A S S Á G A IRÓL NEMESKÉRI JÁNOS A Heves megyei Ivád helység sajátos struktúrájú népességének közel 2/3-a az Ivády nemzetséghez tartozik eredetét, kialakulásának több mint 400 esztendőre visszanyúló folyamatát történeti, genealógiai, demográfiai, szociográfiai kutatások során tártuk fel. Korábbi tanulmányokban történt közlések (1, 2, 5, 10, 11, 12, 13) felmentenek attól, hogy az izolátumot alkotó endogám ivádi népesség múltját, sajátosságait részletesen ismertessem, s a következőkben csupán az izolátumok vizsgálata szempontjából lényeges vérrokoni, rokoni házasságok időbeli és rokonsági ágak szerinti alakulásával foglalkozom. I. A párválasztást, azaz az exogám és endogám házasságok létrejöttét elemezve Ivád helység népességén belül a 17. századtól napjainkig négy korszak határozható meg. 1. Az közötti időben az Ivády nemzetség tagjai által kötött házasságok exogám jellegűek. A korszak elején az Ivády nemzetség tagjai Pétervásárán éltek és idegenből idegent választottak párul. Ebben meghatározó tényező volt, hogy az Ivády nemzetség ekkor még csak két-három családból állott fordulópontot jelentett a későbbi párválasztásokat illetően, ugyanis az akkor élt Ivádyak Pétervásáráról átköltöztek a mintegy 4 kilométerre fekvő Ivád helység területére, az akkor még Ivágy pusztának nevezett helyre. 2. Az évek az endogámia kezdetének időszaka. Az Ivádyak Ivódra telepedése után következik be a nemzetségen belüli első párválasztás, amikor Ivád)' György 1759-ben feleségül veszi Ivády Rozáliát. Ezen időszakban az Ivádon kötött házasságok száma 214; még az exogám párválasztás dominál, de között a házasságkötések 12%-a már endogám jellegű. A század fordulójára az Ivády nemzetség lélekszámban megnövekedett családjai férfiágon, ágakra palóc mintára hadakra különülnek.1 1 A had Ivá d on egy-egy nagycsalád különválásából keletkezeti, őseitől férfiágon szárm azta tott (azonos ragadván yn evű) családok tagjaiból á ll. (1 )

2 164 N E M E S K É R I JÁNOS 3. Az közötti időszakot azzal jellemezhetjük, hogy az exogám jellegű párválasztások száma csökken és mind gyakoribbá válnak a relatív endogám (az Ivády nemzetségen belüli) és az endogám (az Ivády nemzetség azonos hadjain belüli) házasságkötések. Az e fázisban kötött házasságok száma 336; ebből 22% idegenek közötti házasságkötés, a házasságkötések 78%-ában Ivády-ak szerepelnek. Az közötti időben az Ivády-ak egymásközötti párválasztása 34%-ra emelkedik. Az említett hadaknak végleges kialakulása ekkorra válik teljessé. Szám szerint 21 had alakul ki, melyek közül kettő a 19. század közepére férfiágon megszakad. 4. Az közötti időszak az izolátum jellegzetes kifejlődésének csúcspontja; ebben a szakaszban leggyakoribb az endogám párválasztás. A második és harmadik szakaszban a relatív endogám és endogám párválasztásokra jellemző, hogy a nagyszülők nem mindegyike Ivády. Ezzel szemben, ebben az időszakban az Ivády-ak közötti, azaz az Ivády Ivády házasságkötések túlnyomó többségében már mind a négy nagyszülő Ivády. A vérrokoni házasságkötések jelentőségének megnövekedésében szerepet játszott az egyes hadak és családok differenciális termékenysége, továbbá az és az évi kolerajárványok és a társadalmi, gazdasági változások, amelyek az eredeti századi családközösséget megbontották. A születések számát a szülők családi származása szerint csoportosítva az tűnik ki, hogy az endogám házasságok a legtermékenyebbek tól kezdve egyre emelkedik az Ivády apától-anyától született gyermekek száma, mégpedig nagyobb ütemben, mint ugyanabban az időben a megfelelő idegen házasságkötésekből. Egy évszázad múlva az újszülöttek fele (49,3%) erre a csodortra jut. Az 1920-as éveket követő korszak folyamán újabb szakaszok nem körvonalazhatók, annyi azonban megállapítható, hogy a párválasztásban a tradicionális tényezők még éreztetik hatásukat; az Ivády-ak, ha a körülmények Ivádhoz kötik, inkább választanak Ivády-t házastársul. A társadalmi és gazdasági tényezők okozta változások és nem utolsósorban a ki- és bevándorlás a párválasztás új útjait nyitotta meg az Ivády-ak előtt és ma az izolátum lassú felbomlása állapítható meg. Demográfiai szempontból éppen olyan jelentős kérdés az izolátum felbomlásának nyomonkövetése, mint annak kialakulása. II. Mielőtt a rokoni házasságok időrendi és hadak szerinti elemzésére áttérnék az elhatárolt természetes népességek izolátumok mikrodemográfiai és humángenetikái célkitűzésű vizsgálataiban nélkülözhetetlen rokonsági fogalmakat és tudnivalókat foglalom össze. Vérrokonságon (15) azaz consanguinitason azon személyek kapcsolatát értjük, akik mind egyugyanazon közeli őstől (törzstől), vagy akiknek egyike a másiktól testi nemzés által származik. A vérrokonság lehet törvényes vagy törvénytelen, aszerint, amint házasságon belüli vagy házasságon kívüli nemzés által jön létre (consanguinitas legitima, illegitime); egyszeres vagy többszörös; egyoldalú vagy kétoldalú.

3 AZ IVÁDI ROKONHÁZASSÁGOK 165 A vérrokonság kiszámításában az alábbi fogalmakat szokás megkülönböztetni. 1. Közös ős (törzs stirps) az a személy, kitől közvetlen vagy közvetett, törvényes vagy törvénytelen nemzés által mindazon személyek származnak, kiknek vérrokonságáról szó van. Abban az esetben, ha a vérrokonságban levő személyeknek azonos az atyjuk és anyjuk, akkor a közös ős (törzs) kétoldalú (ezeket nevezzük édes testvéreknek ). Ha csak az atya, vagy az anya közös, egyoldalú a közös ős, a vérrokonság is, s az így vérrokonok, féltestvérek. A vérrokonságban álló személyeket származási táblákon, a vérrokonság foka szerint összeállított táblázatban szokás feltüntetni. 2. Ágnak (linea) nevezzük azon személyek rendezett sorát, akik a közös őstől (törzsből) származnak. A vérrokonoknak azon sorát, amelyben végig egyik a másiktól származik, egyenes ágnak nevezzük (linea recta). A vérrokonoknak olyan sorát, melynek tagjai nem egymástól, hanem valamennyien egy közös őstől erednek, oldalágnak (linea collateralis) nevezzük. A nemzők az ősők (maiores), a nemzettek az utódok (posteri). Az oldalág mindig két vagy több egyenes ágból áll, melyek a közös ősből indulnak ki. Lehet az oldalág egyenlő, ha a személyek egyenlő távolságra vannak a közös őstől és egyenlőtlen, ha a személyek nem egyenlő távolságra vannak a közös őstől. 3. A vérrokonsági jók, íz (gradus) jelenti valamely személynek a vele rokoságban levő, s őt ugyanazon ágon közvetlenül megelőző vagy követő személytől való távolságát és ez a mértékegység a vérrokonság számításánál. Minden generáció (nemzedék) egy-egy fok. 4. A vérrokonsági fokok számítását (computatio graduum) két mód a római és a kánoni szerint szokták végezni. Az egyenes ág fokainak számításában mindkettő ugyanazon szabályt követi: annyi a fok, mint a nemzés kánonjog ( ), vagy annyi a fok, amennyi a személy az ősnek leszámításával. A vérrokonsági fokot a római jog arab számmal, a kánoni római számmal jelöli. Az oldalág fokainak számításánál a római jog ugyanezt a szabályt követi: tot sunt gradus, quot sunt generationes in utraque linea, vei quot sunt personae in utraque linea dempta vagyis kiindulva az egyik személytől az ősig és onnan le a másik személyig, összeadja a nemzéseket, vagy a személyeket (ez utóbbi esetben egyet leszámítva). Ez a számítás módja, akár egyenlő, akár egyenlőtlen, az oldalág. A kánonjog az egyenlő oldalági rokonságot a következő módon számítja : két személy az egyenlő oldalágon olyan fokon vérrokon egymással, ahányadik fokon áll bármelyik közülük a közös őstől. Az íz kifejezés a vérrokonságnak a germán népeknél szokásban volt kifejezési módja. Az emberi test ízeit használták a vérrokoni távolság kifejezésére. A fej a közös ős, a nyak-íz a gyermeket, a váll-íz az unokatestvéreket jelentette, s ennek megfelelően jelölték a további ízeket az ujjak hegyéig. Hét íz-1 különböztettek meg ez jelentette a hetedíziglen -i vérrokonságot. 5. A származási táblák a közös őstől származó egyenes- és oldalági leszármazottakat ábrázolják. Aszerint, hogy a leszármazást az ősből kiindulva melyik nem vonalán követjük, különböztetünk meg: férfiágon (patrilinearis) és női ágon (matrilinearis) összeállított származási táblákat (családfa). Abban az esetben, ha a közös őstől indul ki egyenes- és oldalágakon a származási tábla összeállítása, lemenő származási táblának nevezzük. Ellentéte a felmenő

4 166 N E M E S K É R I JÁNOS származási tábla (pedigree), ez esetben valamely egyén minden ősét tüntetjük fel, egyenes felmenő ágon haladva, a múltban visszafelé.2 6. A hatályos vérrokonság terjedelme és az azzal összefüggő jogszabályok. Az emberi közösségek tapasztalati tények alapján, tudatos örökléstani ismeretek nélkül is korán ráébredtek arra, hogy a vérrokoni házasságok az utódokban károsodást eredményezhetnek és ezért igyekeztek annak hatályos terjedelmét meghatározni és tilalmi szabályokat alkotni. Az elmúlt történeti időben a különböző népek, társadalmak, felekezetek a vérrokonság hatályos terjedelmét különböző mértékben határozták meg. Az egyiptomiak (14) és egyes észak-amerikai indián törzsek (14) az első (I.) fokú vérrokonok édestestvérek házasságát sem tiltották. A sémitáknál tiltott volt a házasság a fiú és anya, atya és leánya, a testvérek, a nagyatya és unoka, a nagyanya és unoka, unokaöccs és nagynéne, unokahúg és nagybátya között. Afrika és Távol-Kelet szigetvilágában élő természeti népek családrendszere igen bonyolult és annak megfelelően a vérrokonság hatályos terjedelme is igen változó. Az első fokú unokatestvérek, azaz a II. fokú vérrokoni kapcsolatban levők házasságkötését nem tiltották. A germán népek egyenes ágon mindvégig, oldalágon IV. fokú vérrokonságig tiltották a házasságkötést. A római jog hasonlóképpen a IV. fokot (vérrokoni) tekintette felső határnak. A katolikus egyház kezdetben a római jogot követte, a germánoknál kialakított jelölést alkalmazva. Az i. sz században kezd kialakulni a kánoni jog alapján történő vérrokoni terjedelem határának számítása. Ebben az időben úgyszintén a IV. fokig terjedt a vérrokoni házasság tilalma. Igaz ugyan, hogy ez Rómára és részben Itáliára terjedt ki és nem volt általános az akkori Európában. A trienti ( ) és a vatikáni zsinaton kérték a vérrokonsági fok terjedelmének pontos körvonalazását és annak lejjebb szállítását. A trienti zsinat a IV. fok akadályát megszüntette. A trienti zsinatot követően általánosan a kánonjog a és annak 1. és 2. pontja szabályozza a vérrokonság terjedelmét és annak házassági akadály határát. A vérrokonság hatályos terjedelme a kánonjog szerint a következőként alakult. a ) Egyenes ágon törvénytelen a házasság az összes felmenők és lemenők között, akár törvényes, akár törvénytelen a vérrokonság ( ), vagyis, bontó akadály az egyenes ági vérrokonság a végtelenig. b ) Oldalágon érvénytelen a házasság egészen a harm adik fokig bezárólag ( ), ha a házasulandók valam elyike négy foknyira van a közös őstől, nincs akadály akkor sem, ha a másik a II., vagy I. fokon áll. A korábbi m agyar személyi és családjog (4,18) (1894. X X X I. te. 11. és 17. -ai, valam int a legújabb Családjogi törvény II. fejezet 8. -a a hatályos vérrokonsági terjedelm et és annak megfelelően a házasság érvénytelenségét a következőkben adja meg. 8.. (1) Érvénytelen: a ) az egyenesági rokonok és b ) te s tvérek házassága, továbbá c ) a testvérnek testvére vérszerinti leszármazójával kötött házassága, valam int d ) a házastársnak volt házastársa egyenesági rokonával kötött házassága. 8 A z egyen es á go n felm en ő k és lem e n ő k n e v e : a ty a, a n y a, n a g y a ty a, n a g ya n y a, sz ép a ty a, szép a n ya, d é d a ty a, d é d a n y a, ü kapa, ü k a n ya, fiú, leá n y, u n oka, k isu n oka, d édu n ok a, ü ku noka. A z egyenlő oldalágon : fi,- nőtestvér, unokatestvérek, m ásodunokatestvérek. A z egyenlőtlen oldalágon felm en ők : n agybátya, nagynéne, ősbátya, ősnéne, lem enők: unokaöccs, kishúg.

5 167 (2) A testvérnek testvére vérszerinti leszármazójával és a h ázastársak volt házastársa egyenesági rokonával k ö tö tt házassága nem érvénytelen, ha a tanács végrehajtó bizottsága akár a házasságkötés előtt, akár utóbb a házasság fennállása a la tt felm entést a d. (4.) A törvényes vérrokonsági fokok római- és kánonjogi megjelöléseit Orel ( 14) nyomán az alábbi táblában foglaljuk össze. E táblában a vérrokonságnak tágabb értelmű szöveges kategóriái a következők: a) igen szoros vérrokonság; b) közeli vérrokonság; c) távolabbi vérrokonság; cl) preferencialis, igen távoli vérrokonság. Az említett szerző nyomán összeállított táblában a vérrokosági fokon túl, az elméletileg várható örökletesség és a homozygóták3 valószínűségét is megadjuk. Mindazon esetekben, amikor a házasulandók között közeli vérrokonság esete állott fenn, a bevett felekezetek főhatóságaitól kellett a házassági tilalom alól felmentést kérni. Az évi XXXI. t.c. (házassági jogról) kihirdetését, valamint az állami anyakönyvezés elrendelését követően az igazságügyi miniszter adhatott felmentést, újabban mint arra már utaltunk, a tanácsi szervektől kérhető felmentés. Az egyházi anyakönyvekben a házasulandók vérrokonsága esetében a felmentést megadva, a kánonjogi megjelöléseket alkalmazták, esetenként szövegesen, máskor áltört formájában: pl.: III/II. III. Ahhoz, hogy az ivádi izolátum demo-genetikai struktúráját megismerhessük két alapvetően fontos munkálatot kellett elvégeznünk, a végső munkák elvégzése a közeljövőben esedékes. Az első feladat (az első munkafázis volt) a személyi, családtörténeti adatok összegyűjtése (oklevelekből, perira- 3 H om ozygóta : a k é t h o m o ló g ch rom osom u a zon os locu sán m in d en b en azon os összetételű és fu n ctiójú gén ül. H om ozygóta pl. az A vércsoportéi, A A génösszetételű egyén.

6 168 N E M E S K É R I JÁNOS tokból, összeírásokból, egyházi és állami anyakönyvekből), a következő feladat (a második munkafázis) a rokonsági kapcsolatok alapján a generációt felölelő származási tábláknak rokonsági ágak, hadak szerinti összeállítása volt. E munka alapján történt az izolátum endogámia fokának megálla- 1. I I. fokú vérrokoni házasság az I. Veres Esküdt hadakban (unokatestvéri házasság) Б р а к м е ж д у л ицам и, сост оящ им и в кровном родст ве вт орой ст упени в рода х I. Вереш Эш кюдт (бра к м еж ду двоюродными брат ом и сест рой ) M arriages between blood relatives of the 2nd grade w ithin the clans I. Veres Esküdt (m arriages between firs t cou s in s). pítása az évek közötti időszakra vonatkozóan. Az izolátum endogámia fokát azért erre az időszakra határoztuk meg, mert egyfelől az endogámia ekkor érte el legnagyobb intenzitását (ez egyébként egybevág a későbbi francia kutatások eredményeivel, amelyekről Sutter (16,17) számolt be, s amelyek szerint Európa nyugati országaiban szintén a 19. századra, s annak is inkább a második felére tehető a vérrokonságban álló egyének közötti gyakori párválasztás), másfelől az erre az időszakra eső anyakönyvi adatok már eléggé megbízhatók. Az ivádi izolátummal kapcsolatos jelenlegi elemzés valamenynyi Ivády-Ivády házasságkötés preferenciális vérrokonsági, azaz a közelieken túlmenő, távoli vérrokonságban állott egyének fokának megállapítására törekszik. A munka kiterjed az Ivády-aknak az idegenekkel történő házasságkötéseire is, mert feltételezhető, hogy az idegen nevek anyai ágon Ivády őst takarnak, többszöri visszaházasodás esetén rejtett maradhat a vérrokoni kapcsolat. Az ivádi izolátum kialakulásának az közötti szakaszait még a határozott exogámia jellemezte között a házasságkötések

7 AZ IVÁDI ROKONHÁZASSÁGOK 169 relatíve endogámok voltak, azaz ötödfokkal vegyes harmadfokú (V/III), vagy ötödfokú (V) és negyedfokkal vegyes harmadfokú (IV/III) házasságkötések fordultak elő a leggyakrabban, de az említettek mellett jelentős számú volt még az exogám párválasztás is. 2. III. fokú vérrokoni házasság az I. K utri Sulyok hadakban ( másodunokatestvéri házasság) Б р а к м елсду л ицам иy сост оящ им и в кровном родст ве т рет ьей ст уп ен и в рода х I. К ут ри Ш уйок (драк м еж ду т роюродными брат ом и сест рой) M a rria ges between blood relatives of the 3rd grade w ithin the clans I. K u tri Sulyok (m arriages between second cousins) Az között (tehát gyakorlatilag az említett harmadik szakaszban) a közeli vérrokonsági kapcsolatban állott I vádyak házasságkötéseinek száma 14 volt.4 A dispenzációs bejegyzések száma 16, ebből azonban egy érvény 4 A z E g r i F ő e g y h á z m e g y e É rs ek i L e v é ltá r á b a n ő r z ö tt fe lm en tések : 1552/1868, 1223/1871, 2594/1871, 2040/1874, 1981/1876, 2567/1877, 2470/1878, 2541/187S, 441/1882, 212/1888, 2932/1894, 3267/1905, 4112/1907, 2494/1910, 1767/1913, 430/1916.

8 170 N EM ESК ÉRI JÁNOS telen volt (egy ízben félrevezetéssel anyai féltestvérek kötöttek házasságot és ezért azt utóbb megsemmisítették), egy pedig tévesen feltételezett vérrokon kapcsolat következtében, nem minősíthető annak. A jelzett időszakban a 9 százalékot kitevő közeli vérrokoni házasság viszonylagosan sok. Sutter és 3. II I / I I. fokú vérrokoni házasság az I. Sulyok hadon belül ( nagybátya-unokahúg közötti házasság) Б р а к м е ж д у л ицам и, сост оящ им и в кровном родст ве т рет ьей и вт орой ст упени внут ри рода I. Ш у й ок (б р а к м е ж д у дядей и кузиной) M arriages between blood relatives of the 2nd and 3rd grades w ithin the clan I. Sulyok (m arriages between uncle and n ie ce ). Tabah (16, 17) Franciaországra vonatkozó adatgyűjtése szerint között az összes házasságoknak 1,76%-át kötötték felmentést igénylő közeli vérrokonok között. Korzikában és Savoyában a közeli vérrokonok közötti házasságok gyakorisága között 8,2, ill. 11 %. Az említett perióduson belül kötött házasságok vérrokonsági koefficienseinek mérlegelt átlagát alapul véve az ivádi populáció átlagos belházaso-

9 AZ I V A D I ROKONIIÁZASSÁGOK 171 (Jási együtthatója (Bernstein (3,18), α-val, Wright (18) F-e1jelöli) Thoma (13) szerint : α = 0, Az átlagos belházasodási együttható alapján Ivád népessége a részletesen átkutatott izolátumok között a második csoportban foglal helyet, azaz európai értelemben endogám. A jugoszláviai Susak sziget népességével állapítható meg strukturális hasonlatosság. (6). 4. IV. fokú vérrokoni házasság az I. Bialos hadon belül ( távoli vérrokoni házasság) Б р а к м е ж д у л ицам и, сост оящ им и в кровном родст ве чет верт ой ст упени вн ут ри рода I.Б и ол оги (брак м еж ду дальними кровными родст венниками) M arriages between blood relatives of the 4th grade w ithin the clan I. Bialos (distant blood relatives) 5 A képlet : am elyben г- - a házasságok száma, az i-edik vérrokonsági osztály - ban, f a z i-ed ik v é rro k o n s á g i o s ztá ly n a k m e g fe le lő m érlegelési sú ly, N p e d ig a z összes h ázassá gok szám a.

10 172 NEMESК ÉRI JÁNOS Az ivádi populációt a preferenciális vérrokonok folyamatos összeházasodása következtében valószínűleg a megadott a-nál nagyobb érték jellemzi. Mivel a preferenciális vérrokonok közötti házasságkötés annyira jellemző az 5. I V / 111. fokú vérrokoni házasság az I. László Sulyok hadakban (távoli vérrokoni házasság) Б р а к м е ж д у л ицам и, сост оящ им и в кровном родст ве чет верт ой и т рет ьей ст упени в н у т р и р одов I. Л а сл о Ш у й ок ( брак м е ж д у дальним и кровны ми родственниксьми) M arriages between blood relatives of the 4th and 5th grade w ithin the clans (distant blood relatives) I. László Sulyok ivádi populációra, ezért a következőkben elemezzük, hogy mely hadakban fordulnak elő a közeli vérrokonságban álló egyének házasságkötései és melyek azok a hadak, amelyekre inkább a távoli vérrokonok közötti párválasztás nagyobb gyakorisága jellemző.

11 173 IV. Az közötti periódus közeli vérrokoni házasságai kilenc had között oszlanak meg, ezek a következők : Bialos, Esküdt, Kutri, Laci, László, Páldeák, Péter, Sulyok, Veres. A 9 had közül a közeli vérrokoni házasságok gyakoriságát tekintve első helyen áll a Páldeák had, azt követi a Sulyok, majd azonos gyakorisággal az Esküdt, Bialos és László hadak. Példaként kiemelve a László hadat, annak endogám jellegét, a 18. század elejétől a 20. század közepéig történt házasságkötéseit elemezve a következő sajátosságok állapíthatók meg. A 7 generáció alatt megkötött házasságok száma 84. Ebből 42 Ivády nevű Ivády nevűvel kötött házassága (50,0%) ; 25 Ivády férfi és idegen nő házassága (29,7%) és végül 17 esetben lépett idegen férfi és Ivádi nő házasságra. A had kialakulásának kezdetén még a párválasztás teljesen exogám (4 házasságkötés). A 18. század utolsó harmadában (3. generáció) történnek e hadban először az endogám házasságkötések, távoli vérrokonok között (5 eset). A 4. generációban és a 6. generációban, azaz a 19 század első és második felében csúcspontját éri el a László hadban a belházasság (53%), ekkor már nemcsak Ivády mindkét házasulandó, hanem gyakori a hadon belüli párválasztás is. E házasságok között gyakori a közeli vérrokoni házasság is. A had kialakulásától számított 7. generációban, azaz a jelenlegi László hadbeliek házasságkötéseire m ár az exogámia irányában történő eltolódás jellemző. Az előbbiekből következik, hogy az egész ivádi populációra számított vérrokonsági koefficiens e hadakon belül magasabb. A pusztán egyetlen periódusra meghatározott közeli vérrokoni házasságok gyakorisága önmagában is megadja, hogy az Ivády nemzetségen belül melyek a ténylegesen endogám hadak és melyek az exogámok. Exogám hadak a következők: Antal, Birka, Borsos, Epró, Hegyi, Kovács, Sütő és Tamás. Az endogám és exogám hadak között külön csoportot alkotnak a Dávid, Ignác, Kutri, Laci, Péter és Veres hadak. Közbülső helyzetüket az közötti időre és a jelenre kell vonatkoztatnunk, mivel ebben az időszakban a preferenciális vérrokoni házasságok gyakorisága magas e hadakban. Hasonló jellegzetesség állapítható meg a férfi ágon megszakadt József és Szaka hadakra is. ( ábra). A László, Esküdt, Ignác, Páldeák hadak közeli és prefenciális vérrokoni házasságkötéseit az egész közötti időtartamot figyelembe véve is elemeztük. Az említett hadak között és azokon belül 30 vérrokoni párválasztás állapítható meg. Ezek a következőként oszlanak meg: 5 esetben állapítható meg II. fokú; 1 esetben II + III. fokú; 2 esetben II/III. fokú; 1 esetben III/II. fokú ; és 20 esetben IV/III. fokú vérrokoni házasságkötés. Ebből 10 tartozik a közeli és 20 a távolabbi és távoli vérrokonok közé. Az egész ivádi izolátumon belül a László, Páldeák és Esküdt hadban a legmagasabb a rokonházasságok gyakorisága. Ebből következik, mint erre korábban Acsádi (1) mutatott rá, hogy az izolátumon belül e hadak még szorosabb izolálódó egységet képeznek. A Bialos, Páldeák és Sulyok, valamint részben a Veres, Tamás és Ignác hadak között történt házasságkötéseinek elemzése alapján az állapítható meg, hogy bár az Ivády Ivády házasságok száma nagyobb, azonban a közeli vérrokoni házasságok száma 4 és a preferen- 2 D em o g rá fia

12 174 N E M E S K É R I JANOS ciális vérrokoni házasságok száma 26. E rokonsági ágak központjában a Sulyok had áll, amely az összes más hadakkai házassági kapcsolatot teremtett. A két példa is igazolja, hogy az egész ivádi izolátumra a relatív endogámia, öt hadra (Bialos, Esküdt, László, Páldeák, Sulyok hadak) viszont az intenzív endogámia a meghatározó jellegzetesség. Az egész izolátumról akkor kapunk képet, ha az újonnan kiegészített és ellenőrzött6 genealógiai táblákon feldolgozott demográfiai anyagot felhasználva határozzuk meg a mintegy 200 Ivády Ivády és 400 Ivády-idegen házasság rokonsági kapcsolatait. Az ezzel egyidejűleg végzett demográfiai elemzés, amely eddig csak quantitatív kép felvázolására volt alkalmas, lehetőséget szolgáltat majd a qualitatív elemzésre, azaz exogám, relatív endogám és szoros endogámiát képező családok és rokonsági ágak termékenységének meghatározására. IR O D A L O M 1. D r. A csá d i G yörgy: A z ivádiak társadalm a. M agyar Tudom ányos A kadém ia B iológiai O sztályán ak k ö zle m é n y e i. I I. k ö te t é v i 2 3 sz. A z iv á d i em b erta n i k u ta tá s o k I. B u d a p est, p. 2. B ackhausz, B. N e m esk éri J. : H á u fig k e it d é r A B O -B lu tg ru p p e n u nd des D -F a k to rs in TJngarn. Z. M orhp. A nth rop évi. 51. sz p. 3. B öök, J. A. : G en etica l in v e s tig a tio n s in a N o rth -S w e d is h p o p u la tio n. P o p u la tio n stru ctu re spastic eoligophrenia, deaf m itism. Ann. hum. G enetica, évi 20. sz p. 4. A családjogi törvén y. Budapest, K özgazdasági és Jogi K ö n yvk ia d ó, S7 p. 5. D r. Csizmadia A nd or: A z ivá d i em ber története. M agyar Tu dom ányos A kadém ia B iológiai osztá ly á n a k k ö zle m é n y e i. I I. k ö te t é v i 2 3. sz. A z iv á d i em b erta n i k u ta tá s o k I. B u d ap est, p. 6. D o lin a r, Z. : M ic ro -e v o lu tio n a m o n g th e Susak islanders. In b re e d in g, s te rility, b lo o d, grou ps and red hair. A nn. hum. Genetica sz p. 7. H anharty E. : E rgeb n isse d e r d e m o g en etisclien E rfo rsch u n g d e r Isola te, m it b eson derer B e- rü s ic h tg u n g d e rs c h w e iz e r In z u c h tg e b iete. In L. G ed d a : D e G en etica M edica. P a rs te rtia. R o m a, p. 8. Igazságügyi zsebtörvén ytár, összeá llította : T é rfy G yula. B udapest, p. 9. D r. L ip tá k P á l: Iv á d és k ö rn yék e. M a g y a r T u d o m á n y o s A k a d é m ia B io ló g ia i os ztá ly á n a k k ö zle m é n y ei. I I. k ö te t é v i 2 3. sz. A z iv á d i em b erta n i k u ta tá s o k I. B u d a p est, p. 10. D r. N em esk éri J á n o s : Iv á d k ö zs ég I v á d y család. Századok. B u d a p est, é v i 4 6. sz S. p. 11. D r. Nem eskéri János: Ivá d község népének em bertani vizsgálata. M agyar Tu dom ányos A k a d ém ia B io ló g ia i o s ztá ly á n a k k ö zle m é n y e i I I. k ö te t é v i 2 3. sz. A z iv á d i em b erta n i kutatások I. B udapest, p. 12. D r. Nem eskéri J Tarnóczy T. : A z ivádi etnikum családszövevényvizsgálata. M agyar T u d o m á n yo s A k a d é m ia B io ló g ia i o s ztá ly á n a k k ö zle m é n y ei. I I. k ö te t é v i 2 3. sz. A z iv á d i em bertani kutatások I. Budapest, p. 13. D r. N em esk éri J. dr. T h om a A. : I v á d : A n iso la te in Ilu n g a r v. A c t a G en et én. 11. sz. 26. sz p. 14. O r e l,h.: D ie V erw a n d ten e h en in d er E rz d iö e s e W ie n. A rc h. R assen u n d G esch. B io l évi 26. sz S. p. 15. D r. S íp o s István: A k a to lik u s h á za sságjo g ren d szere. Á td o lg o z t a : dr. Gálos L ászló. B u d a p est, p. 16. S u tte r J.: R ech erch es sur les e ffe ts d e la co n sa n gu in ité ch er l h om m e. B io l, m é d., Pa ris, é v i 47. sz p. 17. Sutler, J. : Tabah, L. : Fréquence et répartition des m arriages consanguins en France. P o p u la tio n, é v i 4. sz p. L e p ro b lèm e d e la m o rta lité g en e tiq u e p érin a ta le. P o p u la tio n, é v i 2. sz p. L é v o lu tio n des iso lats d e d e u x d é p a rte m e n ts fra n ça is: L o ir e et Cher, F in is tè re, Population, é v i. 4 sz p. L e m esure d e la co n sa n gu in ité. P e rsp e c tiv e d a p p lic a tio n à la d é m o g ra p h ie. P o p u la tio n é v i 5. sz p. 18. T re v or, J. C.: R a c e crossing in m a n : th e a n alysis o f m e tric a l ch ara cters. E u g. L a b. M em é v i 3 6. sz p. 6 A z Ivá dra von atkozó történeti dem ográfiai vizsgálatok at az an yag kiegészítését és ellen őrzését a K ö zp on ti Statisztikai H iva ta l N épességtudom ányi K u ta tó csoportja végzi. E m unkák ered m ényeként a korábbi közlésekben és e tanulm ányban szereplő előzetes adatok ném ileg m ég m ód o su lh a tn a k, a k o rre k ció k a zon ban a m egá lla p ítá s o k te n d e n c iá já t n em érin tik.

13 175 ЭНДОГАМНЫЕ Б РА К И Н АСЕЛЕНИЯ ИВАДА Резюме В изменениях, происшедших с 1617 по 1965 год в ивадском резервате, можно обнаружить четыре стадии. Д ля первой и второй стадий ( ; ) характерна ярко выраженная экзогамия. Н а третьей стадии ( ) наряду с экзогамным выбором пары имело место также и заключение эндогамных браков. В возросшем к тому времени населении происходит выделение ветвей на основании родства (родов). Полное оформление резервата происходит на четвертой стадии, в период между 1861 и 1920 годами, когда заключение браков с «близкими» по крови родственниками достигает 9,0% всех браокв. В настоящее время резерват находится в стадии постепенного распада. Имеются еще эндогамные браки но их во все большей мере вытесняют экзогамные браки. Биологической причиной, оказавш ей содействие образованию резервата, явились такж е имевшие место в 19 веке две эпидемии холеры, но действительно определяющие причины имели общественный и экономический характер. Среди населения Ивада наибольшее число браков между «близкими» по крови родственниками заключается в пяти родах (Биалош, Эшкюдт, Ласло, Палдеак, Шуйок). Эти роды образуют изолированные единицы и внутры самого резервата. Шесть родов (Давид, Игнац, Кутри, Л аци, Пере, Вереш) представлены относительной эндогамией; они обеспечивают генетическое равновесие внутри резервата. Восемь родов (Антал, Б и рка, Воршош, Эпро, Хеди, Ковач, Шюто, Тамаш) заключают экзогамные браки. ON THE MARRIAGES CONCLl'DED BETWEEN RELATIVES OF THE POPULATION OF IVÁD S u m m a r y The changes which took place in the isolated area of Ivád in the period between 1617 and 1965 can be divided into four phases. The first and second phase ( and ) are still characterized expressively by endogamy. In the third phase ( ), beside the exogamous choice of partners, the occurence of endogamous marriages, too, can be observed. Within the family, already increased by that time, the separation of branches of relationship (clans) can be registred. The full development of the isolated area took place in the fourth phase, between 1861 and 1920, when the frequency of the choice of close blood relatives amounted to 9 per cent of all marriages. At present, the isolated area reveals the signs of a slow dissolution. Though there are still endogamous marriages, the exogamous choice of partners occurs more and more frequently. In the 19th century, as a biological factor, also two cholera epidemics contributed to the formation of the isolated area, the actually determining factors, however, were the social and economic conditions. Within the family Ivády, most marriages between close blood relatives can be found in 5 clans (Bialos, Esküdt, László, Páldeák, Sulyok) which form a separate unit even within the isolated area. Six clans (Dávid, Ignác, Kutri, Laci, Père, Veres) reveal a relative endogamy and create a condition of equilibrium within the isolated area. S clans are expressively of an exogamous character (Antal, Birka, Borsos. Epró, Hegyi, Kovács, Sütő, Tamás.) 2 *