Szupertudatos Meditáció

Átírás

1

2 DR. PANDIT USHARBUDH ARYA Szupertudatos Meditáció MANDALA-VEDA KÖNYVKIADÓ BUDAKESZI 2

3 Szupertudatos DR. PANDIT USHARBUDH ARYA Meditáció A TUDATFELETTI TUDÁS MEGVALÓSÍTÁSÁNAK MÓDSZERE 3

4 A FORDÍTÁS AZ ALÁBBI KIADÁS ALAPJÁN KÉSZÜLT: SUPERCONSCIOUS MEDITATION FORDÍTOTTA: PATKÓS SZILVIA SZERKESZTETTE: BAKOS ATTILA FILOZÓFIAI LEKTOR: BAKOS ATTILA A BORÍTÓT ÉS A KÖNYVET TERVEZTE: EGEDI-KOVÁCS MELINDA BORÍTÓ GRAFIKA: EGEDI-KOVÁCS MELINDA Minden jog fenntartva. A könyv egyetlen része sem sokszorosítható vagy közölhető semmilyen elektronikus vagy mechanikus módon, beleértve a fénymásolást, rögzítést vagy az információ rögzítés bármely formáját a kiadó írásos jóváhagyása nélkül. ISBN I COPYRIGHT 1974, 1978 BY HIMALAYAN INTERNATIONAL INSTITUTE OF YOGA SCIENCE AND PHILOSOPHY OF THE USA RRI, Box 400 HONESDALE, PA HUNGARIAN TRANSLATION SZILVIA PATKÓS 2O05. HUNGARIAN EDITION MANDALA-VEDA PUBLISHER ESTABLISHMENT,2005. COVER AND BOOK DESIGN MELINDA EGEDI-KOVÁCS, LEVÉLCÍM: 2092 BUDAKESZI PF. 157 INTERNET: 4

5 A tökéletesség szintjén, melyet transznak, vagyis szamádhinak neveznek, az ember elméje a jóga gyakorlása révén megszabadul minden anyagi tevékenységtől. E tökéletesség jellemzője, hogy az ember ebben az állapotban tiszta elméje segítségével megláthatja valódi énjét, s örömet, élvezetet képes meríteni abból. BHAGAVAD GITA

6 Előszó AZ EMBERISÉG TÖRTÉNETE AZ EMBERI elme története. Az ember minden szerszáma, lakhelye és fegyvere, kényelmének és kényelmetlenségének valamennyi eszköze cselekvést szülő akaratából és tudásából jött létre; ám az ember számos tévedésen és a hibák korrigálásán keresztülvezető útja során mégis elkövet egy alapvető hibát, melyet a többség még nem küszöbölt ki. Anyagi környezetét tekinti a legfontosabb tényezőnek saját fejlődésében. Ez azért van így, mert az érzékek a külső világ felé nyílnak, s adataikat a környezetből gyűjtik össze. Az ember nem rendelkezik megfelelő eszközökkel ahhoz, hogy saját létét vegye vizsgálat alá, vagy saját létezésére következtessen, az érzékeknél finomabb belső világ létezéséről nem is beszélve. Egyetlen dolog van, amit a szemek nem látnak: a szemeket. Az elme nincsen felkészítve arra, hogy az ént megismerje. Jóllehet a fentiek igazak a legtöbb emberi lényre, azért volt és van néhány finomabb érzékelő képességgel rendelkező elme, aki önmagára tekintett, s a valódi Én felfedezését életcéljává tette. Nem volna helyes azt mondani, hogy ezek az emberek fizikai szempontból mindig visszavonultak társadalmi és anyagi környezetüktől, vagy hogy megpróbáltak elmenekülni az elviselhetetlen fájdalmak elől, melyeket az emberi létezés állapota gyakran a testre és az elmére kényszerít. Az ősi India nagy risijei 1, az Ótestamentum prófétái, az antik Görögország látói mind családfenntartó életet vezettek. Ám lényüknek volt egy spirituális középpontja, melyet abból a békés fényességből nyertek, mely segített nekik egy másfajta emberi lét vízióját formába önteni. Felhasználhatjuk a fény segítségét, ha bizonyos dolgokra rá akarunk lelni, ám hol van a fény, mellyel a belső fény után kutathatunk? Hol találni a szemet, mellyel magát a szemet pillanthatjuk meg? A tudatosság azon állapotát, melyben az én tudomást szerez az énről, meditációnak nevezzük. A következő oldalakon a Szupertudatos Meditáció hagyományát szeretnénk az Olvasó elé tárni, mely az énnek az Énnel való valódi egyesülését jelenti. A Szupertudatos Meditáció az a tudomány, mely révén az ember saját énjét és minden létező Énjét megismerheti. 1 Risi: a védikus himnuszokat és szent mantrákat megéneklő bárdok, az ősidők szakrális bölcsei. Ismertek voltak, mint brahmarsik (brahma+risi) szent papok, mint rádzsarsik (rádzsa+risi) szent királyok, szakrális fejedelmek, és mint dévarsik (déva + risi) félisteni, Mennyekből származó szent énekesek, tanítók. (a szerk. megj.) 6

7 BEVEZETÉS DR. PANDIT USHARBUDH ARYA: Szupertudatos meditáció ASZUPERTUDATOS MEDITÁCIÓ egy magas fokon rendszerezett, tudományos módszer, mely a tanítványt tudatosságának sűrűbb, durvább szintjéről a tudat legmagasabb és legfinomabb állapotába vezeti. Ez a módszer nem pusztán relaxációs technika, hanem egy olyan eljárás, mely rányitja a tanuló tudatát az élet egész filozófiájára és a negyedik állapotra, mely az ébrenléten, az álomállapoton és az alváson túl található. Az élőlények rendszerint csupán az elme három állapotának - az ébrenlétnek, az álomállapotnak és az alvásnak vannak tudatában. A Szupertudatos Meditáció segítségével azonban elérhetjük a túrijának 2 nevezett negyedik állapotot. A meditáció egy befelé vezető út, mely révén a tudat valamennyi szintjének a mélyére hatolhatunk, ahonnan a tudatosság különböző mértékben és fokozatban terjed tovább. A Szupertudatos Meditáció a védikus korszak ősi bölcseinek hagyománya, mely nem mond ellent a modern tudomány felfedezéseinek. Ez a könyv elsősorban a meditáció és az élet teljes filozófiájának megértését szolgálja. Azok, akik felkészültek arra, hogy rálépjenek a bölcsek ősi útjára, igen hasznosnak fogják találni ezt a művet. Dr. Usharbudh Arya a jelen kötetben módszeresen felvázolta ezt az ösvényt. Nagyra értékelem a könyv megírására irányuló őszinte erőfeszítéseit. Dr. Arya a bölcsek eme ősi útját járja, s odaadóan gyakorolja a meditáció tudományát. SZVÁMÍ RÁMA 2 Túrija: a transzcendentális lélek, a Legfelsőbb valóság megvalósítása összhangban az Advaita Vedántával. (a szerk. megj). 7

8 ELSŐ FEJEZET A hagyomány A Csándógja Upanisádban a következő történetet olvashatjuk (8.7. IFF): E GYSZER VOLT, HOL NEM VOLT, a nagy Ősistennek, Pradzsápatinak 3 két csoport gyermeke volt, az istenek (dévák) és a démonok (aszurák), akik harcban álltak egymással a három világ uralmáért. Hirtelen szózatot hallottak. Pradzsápati kijelentette: Létezik az én, mentes minden bűntől, halál és romlás nem érinti, mentes az éhségtől és a szomjúságtól, bánat és szomorúság nem éri el, mindig az igazság felé törekszik, döntései minden dolgok tökéletes ismeretében az igazságon alapszanak. Az, aki ismeri ezt az ént, a három világ urává válik." E kijelentés hallatán a két fél küldötteket indított útnak, akik elmentek Pradzsápatihoz, és az énnel kapcsolatos titokról kérdezgették, melynek megismerése révén a három világ urává lehet válni. A dévák szószólója Indra 4 volt, a dicső lélek, a démonokat pedig Virocsana, a ragyogó képviselte. Elmentek Pradzsápatihoz, és az én titkáról kérdezték. Pradzsápati, miként az ősök hagyománya tartja, úgy rendelkezett, hogy egy harminchat évig tartó vezeklési és gyakorlási időszakon kell keresztülmenniük. A harminchat év letelte után emlékeztették Pradzsápatit ígéretére, miszerint elárulja nekik az én titkát. Pradzsápati erre azt mondta, Borotválkozzatok és mosakodjatok meg, egyetek, igyatok, töltekezzetek fel, s tekintsetek vonzó énetekre... most menjetek és nézzétek meg magatokat egy tó víztükrében. Tán nem vagytok szépek? Hát éreztek-e szomorúságot? Tán éhesek vagytok? Szomjasak?" Ők pedig azt felelték, Nem, tökéletesen elégedettek vagyunk." Pradzsápati azt mondta nekik, Nos, tehát most már tudjátok az én titkát". Így hát nagy elégedettséggel visszaindultak mindketten, ki-ki a maga táborához. Virocsana, a ragyogó visszatért nemzetségéhez, s kijelentette, hogy ez a test az igazi én. Szeressétek, tiszteljétek, szenteljétek fel, s minden tevékenységeteket és célkitűzéseteket a test kényelme és vágyai köré összpontosítsátok. Csodáljátok, tegyétek csodálatossá, és ismerni fogjátok az ént. A démonok nemzetsége, mondja a szöveg, mind a mai napig egy halott testet bálványoz és igyekszik szépíteni abban a reményben, hogy az ember valódi énjét oltalmazza. Indra, a dicső lélek azonban ennél valamivel kíváncsibb volt, s félúton visszafordult, hogy tovább kérdezgesse Pradzsápatit. Pradzsápati, még harminchat év gyakorlást rótt rá, melynek végén mestere rámutatott, hogy a test, melyet az ébrenlét állapotában megtapasztalt, valójában nem maga a valódi én. A valódi én az álom állapotában tapasztalható meg, ahol az éhes ember jóllakottnak érezheti, az idős pedig fia- 3 Pradzsápati: a világ teremtő Ősatyja, a Teremtő Istenség, (a szerk. megj.) 4 Indra: a védikus pantheon istenségeinek királya, a Rig-véda hőse. A korai védikus himnuszokban a törekvő egyéni lélek, a lelki energia szimbóluma, (a szerk. megj.) 8

9 talnak láthatja magát. Indra ezúttal is hazaindult, ám félútról ismét visszafordult, s azt mondta Pradzsápatinak, hogy az, amit az én álomállapotban való megtapasztalásáról mondott, Pradzsápati saját meghatározása szerint nem lehet igaz, hiszen az álomban a király is érezhet nagy szomorúságot, és minden bizonnyal létezik egy illuzórikus világ, nem pedig valódi tudásról van szó. Pradzsápati tökéletesen egyetértett vele, és elrendelte, hogy még egy harminchat évig tartó rneditációs gyakorlatsorozaton haladjon végig, melynek végén közölte Indrával, hogy az alvás állapota az én valódi tudatossága, hiszen az alvás során nincs éhség, nincs szomjúság, nincs szomorúság. Ezúttal Indra azt gondolta, hogy felfedezte a valódi ént, ám miközben hazafelé tartott nemzetségéhez, gondolkodni kezdett: az alvás állapotában nincs tudat, nincs tudatosság, csak tagadás létezik; noha nincs éhség, szomjúság vagy szomorúság, nem lehet az igazság felé sem törekedni. Visszament hát a guruhoz, aki egyetértett vele abban, hogy az álom állapota szintén nem a valódi én-tudat megtapasztalását jelenti. További öt évnek kellett eltelnie, mire Indra, összesen száztizenhárom év gyakorlás után végül megtanulta meghaladni az ébrenlét, az álom és az alvás korlátolt állapotait. Rendszerint csupán a tudat e három állapotát tapasztaljuk meg, mert elménk és érzékeink gyermekkorunk óta pusztán erre vannak tanítva, erre vannak képezve. Érzékeinknek két fajtája létezik: a cselekvő és a tudás vagy információszerző érzékek. Az aktív érzékek révén, mint például a kezek, a lábak, a nemzőszervek, a nyelv (beszéd értelemben) és a bőr (mint tapintó érzék), kifelé, más tárgyak és személyek felé fordulunk. Szinte soha nem állunk meg, hogy megnézzük, pontosan önmagunkból honnan ered ez a kifelé irányultság. Nem vagyunk tudatában semmiféle tudati fókuszpontnak önmagunkban, ahonnan az elme mélyéről elindul a kéz megmozdulását indukáló első parancs. Ugyanígy van ez a pszichológiában kognitív érzékeknek nevezett gjánéndrijákkal (szemek, fülek, az orr, a nyelv és a bőr) az információt, tudást, tapasztalást segítő érzékekkel. Eme érzékeken keresztül szívjuk magunkba kívülről a benyomásokat, az információt; látunk, hallunk, szaglunk, ízlelünk és tapintunk. Ezúttal sem tartunk szünetet, hogy megkeressük a középpontot, ahová az információ minden részlete árad, és ahol az tárolódik. Más szóval, nem észleljük saját tudatalatti elménk formálódását; egyre csak növekszik, mint a szemétrakás a hátsó udvarban, s az egész szomszédságban érezni kellemetlen szagát. Mi történik a látvánnyal, mikor a szem már látta azt? Nézd a szobád falát fél percig. Úgy tűnik, mintha egyetlen tapasztalás folyamatosságát észlelnéd. Ez azonban illúzió, mintha csak egy mozifilmet néznél. A szemek mikro pillanatról mikro pillanatra magukba fogadják a falról visszatükröződő fényt. De mi történik azután, hogy már láttuk azt? Hol tárolódik a tapasztalás? A pszichológus talán számos elmélettel áll elő, és e teóriák fényében analizálni kezdi mások viselkedését, ám ritkán pihen meg, hogy megfigyelje önmagát a tárgyak megfigyelése közben, az ébrenlét állapotában, vagy megfigyelje az elméjében hagyott benyomásokat. Az ébrenlét tehát a tudatos elme érzékeken keresztüli kölcsönhatása a tárgyi világgal. Az álomállapotban az elme saját visszakérődzött falatját rágja, az alvás pedig egy olyan állapot, melyben az elme az archetípusos, őseredeti tagadás szemlélődésébe merül. Képzelj el egy szobát, melyben egy majom van kikötve, a helyiség ablakai és ajtói nyitva vannak. A majom kötele elég hosszú ahhoz, hogy ki- és beugráljon az ablakon, abban azonban megakadályozza, hogy végleg megszökjön. Találomra tárgyakat szed össze a szobában, és kihajigálja őket az ablakokon. Ezt cselekvésnek nevezzük. Odakinn is felszed találomra tárgyakat és behajítja őket a szobába. Ezt nevezzük tapasztalásnak. A cselekvés és tapasztalás ugyanazon érme két oldalát jelenti. Mindazonáltal igen nagy kár, hogy csak ritkán cselekszünk, s leggyakrabban pusztán reagálunk a tapasztalásokra. Ezt nevezzük ébrenlétnek. Most csukjuk be az ajtókat és az ablakokat, ám a majom még mindig ébren van. A tányérokat a falaknak hajigálja, és összekeveri a különböző tárgyakat a szobában. Ez az álom és a képzelet állapota. Az ősi jóga-pszichológusok ragaszkodtak az álom és az alvás állapota közötti különbségtételhez. A megkülönböztetés szükségessége a biofeedback-kel, a visszacsatolás módszerével kapcsolatos modern kísérletekben is megmutatkozik. Megfigyelték, hogy az agy az ébrenlét és az álomállapot során is béta hullámokat bocsát ki, mélyalvásban pedig delta hullámokat. Az elmének nevezett majom belefárad a tányértörésbe, és lefekszik pihenni. Ezt nevezzük az alvás állapotának. A meditáció a negyedik állapot. Kérdezz csak meg egy meditáló embert, hogy ébren van-e, a válasza nem" lesz. Alszol?" Még mindig nem". A meditációnak semmi köze az első három állapothoz. Ebben a három állapotban a tudat a másság fogalmával azonosítja magát; az Én és a Te, az Én és az Ez kettősségével. A Te és az Ez szembetűnő, és a hozzájuk viszonyuló Én" pusztán hamis egó. A meditáció az önmagának tudatában lévő életerő. Önmagának, és nem más külső 9

10 tapasztalásnak vagy tudati emlékek tárgyának; és nem is azon tapasztalások tárgyának tudattalan álmodása vagy a képzeletben való megjelenítése; vagy e tárgyaknak, tapasztalásoknak és emlékeknek az alvás során történő tagadása. Nem olyan állapot, melyben az idő, a tér és az egymásra következés bármiféle szerepet játszana. Sokan próbálták már definiálni, ám mindannyian kudarcot vallottak; szavak, kifejezések, meghatározások kitalálására kényszerülünk; kénytelenek vagyunk leírni ezeket a mondatokat, ám az olvasó nem biztos, hogy azt érti szavainkon, amit közölni akartunk. Talán azt mondják erre, hogy mindez csupán ügyeskedés, az elme fortélya, mely nem tudja, hogyan kell valamit definiálni. Mi a bizonyíték arra, hogy efféle állapot valóban létezik? Ki vizsgálta meg, ki próbálta ki? Hol van a kontrollcsoport, és hol vannak az adatok? Nos, a mi válaszunk az, hogy mindez felette áll a racionális folyamatnak; nem irracionális, de ráció feletti. S ez csupán egy apró készsége többek között. A tiszta tudatosságot, és a különálló részeket nem lehetséges a tárgyak anyagi világában szemléltetni. Ez azonban senkit ne vezessen arra a téves következtetésre, hogy az egyén nem tapasztalhatja meg, vagy nem próbálhatja ki magát az állapotot, vagy hogy maga az állapot egy hatékony elme, vagyis a guru által nem közvetíthető a tanítványhoz. Ennek éppen az ellenkezője igaz, erről azonban majd később. A meditációt szószólói tudományként jellemzik, mégis tagadjuk a meditáció mellett felhozott érvek bizonyítására irányuló objektív megközelítés érvényességét. Ebben a tudományban maga a tudós a kísérleti nyúl, a megfigyelő a megfigyelt. A szem igyekszik felismerni saját pillantását, saját látóképességét, még akkor is, ha a látásnak semmiféle tárgya nincs jelen. Hadd világítsuk meg mindezt egy analógiával: a tűz lángja megvilágítja a közelében lévő tárgyakat, ám önmagában fénylik. A környező tárgyakra vetülő fény a láng fényének függvénye - nem a teljessége, csupán egyike a láng világítóképességét illető bizonyítékoknak, amely viszont a megvilágított tárgyaktól független. Tekintsük ezt a lángot az ember tudatos személyisége központjának; tudatossága nem függ azoktól a tárgyaktól, melyekről az elme és az érzékek tudomást szereznek. A helytelen nevelés miatt sajnos elfojtottuk magunkban ezt a tudatosságot. Amíg tudok a tárgyakról, tudom, hogy tudatos vagyok. Ha nem vagyok tudatában a tárgyaknak, nyilvánvalóan öntudatlan vagyok. Ez az elhibázott érvelés vezet bennünket oda, hogy folyamatos függőségben vagyunk környezetünktől és a helyzetektől, melyekre reagálunk, ahelyett, hogy a belső én fényessége révén függetlenül cselekednénk. Ez éppen olyan, mintha folyamatosan hanghullámokat küldenénk szét, mint a denevér, s csak ha a hullámok visszaverődtek hozzánk a tárgyakról, akkor mondjuk: Mivel ez a hanghullám visszaverődött hozzám, minden bizonnyal létezem." Mivel látok, vagyok; mivel hallok, vagyok; mivel ízlelek, tapintok és szagolok, vagyok." A meditáció szószólója azt mondja, Vagyok, tehát gondolkodom, látok, hallok." Nem létezik olyan módszer, mellyel az ember objektívan vizsgálhatna egy másik embert, egy másik személyes tudatot. Mert abban a pillanatban, hogy kísérletet tesz erre, a másik a vizsgálat tárgyává válik, az alany előítélet mentes, minősítetlen lényegi természete pedig feledésbe merül. A meditáció az a tudomány, melyben az alany az alanyt szándékozik megismerni, az én az én megtapasztalására törekszik, más ösztönzésekhez, ingerekhez való viszonyulás, vagy az ingerekre adott reakciók nélkül, s anélkül, hogy önmagán kívül másfajta mércét használna. Azt mondjuk, hogy az én az én mérték nélküli mértéke. Az én önmaga bizonyítéka; egyedül a tudatállapotok a bizonyítékai a tudatállapotok létezésének. Tehát megismételjük, egyedül a tudatállapotok a bizonyítékai a tudatállapotok létezésének. Lehet, hogy a meditációs tudatállapotok egyes jelei és tünetei mérhetőek, ám az érzetüket lehetetlen egy bármilyen mércével felszerelt másik személy által megmérni. A tudatállapot maga nem kikövetkeztethető és szavakkal nem leírható. Nem annyira egy gondolat, hanem sokkal inkább egy érzet. A tapasztalás mindig intuitív érzetként jelentkezik, mielőtt rátalál a racionális kategóriákra és a megfelelő fogalmakra, hogy önmagát kifejezze. A gyermek megszületik, születése pillanatában fogalma sincs a nyelvről, a beszédről, ezért azt sem tudja mondani, vagyok". Mégis létezésének tudata nyilvánvaló, hiszen a világi kifejezőképesség, a beszéd hiánya ellenére sír, nevet, izeg-mozog, vagy valamire éppen ráirányítja a tekintetét, és anélkül, hogy lenne szava a tejre, megtapasztalja a tej ízét. Mire rátalál a tej" szóra, az anyatej ízét már rég megismerte, sőt már el is felejtette. Azt jelentené mindez, hogy a tej ízének megtapasztalása, érzete nem létezik? Egy tüske fúródik a talpunkba. Először megtörténik a fájdalmas tapasztalás, utána kiáltunk fel, s következik a fogalmi körülírás. Számtalan értekezést írhatunk, számtalan elméletet állíthatunk fel a fájdalomról, ám sem e tudós kötetek megírása, sem az olvasásuk nem adhatja át a talpba fúródó tüske tapasztalását. 10

11 Szeretünk, s a szeretet egy érzés, nem kikövetkeztethető és nem fogalmi jellegű. Mielőtt elménk szavak után kutatna, és rátalál a szeretlek" szóra. Miközben ezeket a sorokat olvasod, nyilvánvaló, hogy ébren vagy, mégsem ismételed magadban, Ébren vagyok, ébren vagyok". Az ébrenlét nem fogalmi tapasztalás. Saját ébrenlétünk tapasztalását nem adhatjuk át senki másnak. Csak azért lehet bizonyítani, mert másoknak hasonló, noha nem ugyanilyen tapasztalásai vannak. Összehasonlíthatjuk az ébrenlét állapotával kapcsolatos saját észrevételeinket másokéval, saját ébrenlétünk azonban mélységesen személyes és egyéni érzet. Vegyünk egy másik példát: tegyük fel, hogy egy olyan furcsa országból érkezett vendéget fogadunk, ahol a cukor íze ismeretlen. Ha a vendégünk megkér bennünket, hogy írjuk le a cukor ízét, hogyan tudnánk ezt számára megtenni? Csupán arra kérhetjük, hogy kóstolja meg maga, ám ha kérlelhetetlenül visszautasítja, hogy az idegen új ízzel kísérletet tegyen, a tapasztalás kívánatosságáról semmi módon nem tudjuk meggyőzni. A meditáció gyakorlója azt mondja: próbáld ki, figyeld meg a tapasztalást. Szavakkal nem kifejezhető érzetet kell majd valahogyan fogalmakkal kifejezni, s szavak után kutatni, aztán az ember ugyanabban a szorult helyzetben találja magát, mint a könyv írója, mert a tapasztalást nem lehet leírni. Tegyük fel ismét, hogy egy távoli bolygó lényei csupán az ébrenlét és a mélyalvás állapotot tapasztalják meg, az álom állapotát azonban nem ismerik. Ha ezen lények egyike történetesen ellátogatna a földre, vajon lenne-e valami mód, mely révén leírhatnánk számára az álomállapotot, s bebizonyíthatnánk, hogy az valóban létezik? Szerencsére vannak olyan módszerek, melyeken keresztül a meditáció művészete és tudománya átadható. Ezek a módszerek az élet számos aspektusát és valamennyi különböző személyiség szükségleteit és problémáit lefedik. Különféle háttérrel rendelkező emberek fordulnak a meditáción alapuló életvitel és gyakorlat felé, keresnek megoldásokat számtalan különböző problémára. Nyugaton jelen pillanatban a jóga három fajtája ismert. Ezeket én Hollywood jógának, Harvard jógának és Himalája jógának nevezem. A Hollywood jóga azokat az embereket vonzza, akik fittek szeretnének lenni, örök ifjúságra és fizikai szépségre törekszenek. A jóga ezen aspektusa az, mely a Virocsana típusú elmére gyakorol vonzást, ez a típus nem kíván ezen felülemelkedni, jóllehet ugyanezen fizikai jellegű felkészülés a magasabb szintű meditáción alapuló élet szempontjából is felbecsülhetetlen értékű segítséget és fontos lépéseket jelent. A Harvard jógához a tudós vonzódik, akit elsősorban az agytevékenység vizsgálata, az idegrendszer befolyásolása és az autogén tréning érdekel. A jóga ezen aspektusa a bizonyos tudatállapotok által produkált jelekkel és szimptómákkal foglalkozik, de nem törekszik arra, hogy a tudat erejének öngerjesztő fényességét megragadja. Ez utóbbi a Himalája jógik legmagasabb célja, a szamádhi, vagyis a valódi Ént jelentő énről szóló tudás. 5 A meditáció tanítói elfogadják, hogy nem minden ember fordul a meditáció felé a szamádhi elérésének legmagasabb céljával. Néhányan csupán a fizikai aspektusok, a fiatalságot, a szépséget és az egészséget érintő részletek iránt érdeklődnek. Mások érzelmi problémákra, családi vagy társadalmi kapcsolatokban felmerülő gondokra keresnek megoldást. A nyugtalan, szorongó elme feszült idegeket produkál, s léteznek módszerek e problémák kezelésére. Senkinek sem kötelező ezen túllépnie. A jóga tradíciójában a mester a különböző problémamegoldó módszerek, a törekvéstől függő egyéni szükségletek kielégítésének szakértője. Egy sor gyakorlatot lehet előírni valamennyi problémát érintően, s ha az aspiráns követi az utasításokat, e tanítások hatékonyságát képes lesz maga előtt bizonyítani. Ha ateista vagy, ne fordulj semmiféle hitvallás felé, inkább kísérletezz az elméddel. Bármilyen tapasztalás talál is rád, nem szükséges azt Istennek nevezned; ha a végtelen peremét érinted, s békesség áraszt el, hívd a tapasztalást X-nek. Ha keresztényként, buddhistaként vagy hinduként keresed a módját az isteneddel való bensőséges kapcsolatfelvételnek, akkor a meditáció vallásod tesztjét jelenti majd. Ha valóban van odabenn Isten, akkor megtapasztalhatóvá válik. A meditáció az a módszer, mely megnyitja elmédet a kegyelem előtt azáltal, hogy fellebbenti az egó fátylait. Gyakran felteszik a kérdést, vajon miért van az, hogy az emberiség történelmében éppen most áradnak a Kelet tanításai Nyugatra? A kérdés rámutat arra, mily kevéssé ismerik a keleti mesterek hosszú tradícióját az elmúlt néhány ezer évben, azon mesterekét, akik mindig saját korszakuk veze- 5 Amikor az ember elindul a tudatosság hazájába vezető hosszú úton, természetszerűleg különböző sziddhikkel, vagyis a testben, az elmében és a külső anyagban fellelhető erőkkel találkozik. 11

12 tő civilizációiba látogattak el. E mesterek rövid történetének leírását a Meditation in Christianity (Meditáció a kereszténységben) című mű első fejezetében találhatja meg az érdeklődő. A hatalma csúcsán lévő ősi Egyiptomba, Iránba, Görögországba, Kínába, Rómába, Oroszországba és Nyugat- Európába jógik látogattak, s e kultúrák csodálattal adóztak egyedülálló tanításaiknak és szemléletüknek. Ezek a mesterek elsajátították koruk domináns civilizációjának nyelvét, és kivételes mentális és jellembeli rugalmassággal vegyítették tanításaikat az általuk meglátogatott civilizáció kultúrájával és vallásával. Ugyanezen tradíción belül látogatják a mai mesterek is saját korszakunk domináns civilizációit, vegyítik tanításaikat a tudománnyal, és gyakorolnak befolyást haladásának irányvonalára. Semmi kétség afelől, hogy bármely civilizáció is fejlődik ki kétezer év múlva, ugyanúgy megkapja a tanításokat azon a nyelven, melyet tagjai beszélnek, illetve azon a kultúrán és szokásrendszeren keresztül, melyet abban az időben magukénak mondanak. A meditáción alapuló állapot megtapasztalása során minden nyelv elnémul, és az igaz világvallások csupán a végtelenséget érintett elmék puszta kiáradásaivá lesznek. Manapság az igazi tanítómester megtalálása jelenti a legnagyobb problémát a kereső számára. Van egy olyan mondás a jóga tradícióban, hogy az ember mindig azt a tanítót találja meg, akit megérdemel. Ha még nincs felkészülve arra, hogy keresztülhaladjon a szigorú fegyelmet követelő gyakorlatokon, illetve az akarat, az érzelmek, a vágyak és a cselekvés teljes önkontrollján, egy olyan emberre fogja rávetíteni a tanítómester képét, aki maga sem hajlandó alávetni magát a szigorú fegyelmet követelő képzésnek, ezért nem is tanít ilyesmit. A guru 6 szó sajnos már olyannyira közhelylyé vált a nyugati nyelvekben, hogy bárki, aki a térdével képes az orrát érinteni, vagy egy nirvána tablettát" képes a szájába dobni, már guruként hirdetheti magát. Éppen ezért a legnagyobb mesterek némelyike viszonylagos anonimitásban próbál működni, és csupán egy meghatározott számú jelöltet hajlandó fogadni. Céljuk nem a tömegek terelése, hanem néhány kiválasztott tanító képzése és beavatása. Ám a különböző jógaiskolák olyannyira elburjánzottak, hogy az átlagember számára igen nehéz a tanítás hiteles és valódi forrásaira rátalálni és ráismerni. A jóga és az okkult tudományok sok tanítója olyan szinten van, mint az indiai faluban középiskolát végzett diák, aki az atomfizika tárgyában egy háromhónapos bevezető tanfolyamot végez egy amerikai egyetemen, majd hazájába visszatérve tudományos tanítókat képez, akik majd másokat okítanak az atomfizika tudományának rejtelmeire! Hogy az efféle kelepcéket elkerülje, fontos, hogy a kereső olyan közel kerüljön a meditációval kapcsolatos tanítások forrásához, amennyire csak lehetséges. Már hazájában meg kellene ismerkednie a tradíció történetével, s bárkit, aki tanítónak mondja magát, meg kell kérdeznie, hogy ki volt az ő spirituális tanítómestere, és annak a mestere és így tovább egészen visszamenően az ókorig. Másodszor pedig azt kell megtudnia, mennyi időt töltött a tanító gyakorlással mesterének irányítása alatt. Harmadszor pedig, s mindenekfelett azt lenne fontos megtudnia, hogy a tanító végezhet-e beavatást, ami azt jelenti, hogy képes-e módosítani és előidézni tanítványaiban magasabb tudatállapotokat. Egy igazi jóga tanítómester teljes mértékben és megalkuvást nem ismerő módon világossá teszi, hogy a hallucinogén szerek a meditáció ellenpólusán helyezkednek el. Az előzőek az elme felett teljes uralomvesztést idéznek elő, míg az utóbbi éppen az elme abszolút kontrollját jelenti. A hallucinogén szerek révén az ember hallucinálhat, károkat okozhat agyában és idegrendszerében. A meditáció segítségével azonban megerősíthetjük idegrendszerünket, harmóniába hozhatjuk agyunk működését, és egyhegyűvé tehetjük az elmét. A drogkultúra nem járulhat hozzá ahhoz, hogy a tanuló a megváltozott tudatállapotokat megtapasztalja. Mint fentebb már megállapítottuk, a meditáció tanításának tradíciója a mester-tanítvány kapcsolatok hosszú, töretlen vonalán keresztül több évezredre nyúlik vissza, és minden rendház vagy iskola gondosan rögzítette ezt a leszármazási vonalat. Indiában a papi bráhmin 7 családokban például a vőlegény nem köthet házasságot anélkül, hogy ne tudná megmondani az iskola alapítójának vagy a szent iratok szerzőjének a nevét. Ugyanez igaz a rendházak vonalaira is. A tudás a mesterek minden egyes generációjával növekedett, és szakrális, kódolt dévanágari 8 nyelven keresztül került át- 6 Guru: szilárd, nehéz. A rendíthetetlen tudatú önmegvalósult bölcs legfőbb jellemvonása. Részletesen lásd még Bhagavad-gítá vers, megjelent 2003-ban a Mandala-Véda Kiadó gondozásában, (a szerk. megj.) 7 Bráhmin vagy bráhmana: a legfelsőbb kaszt a hindu társadalmi rendszerben, melynek neve varnásramadharma. Jelentése brahman (világmindenség) + gjána (tudás, ismeret), a világmindenség ismerője értelemben, (a szerk. megj.) 8 Dévanágari: az istenek nyelve, a teljesen transzcendentális szanszkrit (jelentése szerkesztett) nyelvre utal. (a szerk. megj.) 12

13 adásra, melyek szövegeit még nem fordították le. Még ha ezeket a szövegeket gondos és figyelmes tudósok meg is kísérelnék lefordítani, a valódi tanítás a fordításon nem jönne keresztül, mert nem sejtenék, hogy egy bizonyos kód-szó egy tudatállapotra vagy misztikus élményre utal, melyet a beavatatlannak nem lehet átadni. A spirituális erő és a tradíció, mely a Védák risijeit, Rámát, Krisnát, Zarathusztrát és Buddhát nemzette, ma is folytatódik, és hasonló nagyságokat fog szülni a jövőben is. Az emberiség eme érett elméi nem a vákuumból léptek elő; azon kevés csillagok közé tartoznak, akik hatalmas és rendkívüli beavatást kaptak a spirituális erőbe saját mestereiktől. Ez a tradíció nem anyagi formákban szemléli a világot és az embert. Az emberi lény szervei és tagjai egy spirál alakzatban tekeredő csőben, a kundaliní 9 -vezetékben áramló, turbina vagy helikopter lapátokhoz hasonlóan örvénylő életenergia parancsát követik. Képzeljünk el egy mágnest, melyre egy papírlapot helyezünk. Elszórunk valamennyi vasreszeléket a papíron, s rögtön a mágneses mezőnek megfelelő vonalakba rendeződnek. Az emberi személyiségben is ekként formálódik minden vonás, vagyis az életerő, a tudat-erő mentén. (A személyiség tudományával foglalkozó szanszkrit szövegek ezért veszik figyelembe nem csupán a formát és az alakot, de minden apró vonást a fejtetőtől a lábujjig; a tenyérjóslás csupán egy hígított nyugati változata ennek a tudománynak.) A jógik meditáción alapuló gyakorlata ennek az életerőmezőnek az intenzitását növeli, melynek csatornája található meg az emberben, és amelynek legközpontibb erővonala a gerinc mentén áramló szusumna 10. Tiszta, fehér fénysugárnak írják le, a hajszál vastagságának egy tízezrede, s a gerincoszlop aljától a fejtetőig nyúlik. Amikor a beavatásra érett jelölt lendítő erőt, egyfajta impulzív lökést kap a mester rendkívül erős energiamezejétől, az anyagi egó elég a szellemi tudás tüzében, az elme tisztára mosódik. Később, miként Ardzsunának (a Bhagavad Gítában a fejezet - de különösen a li., melynek címe az Univerzális Forma - írja le. Magyarul megjelent 2003-ban a Mandala-Véda Kiadó gondozásában; a szerkesztő), a beavatottnak kozmikus látomásban van része, s arany napok millióinak ragyogását érzékeli. Sűrítsük mindezt a fényességet egy gyémánt középpontjában található gombostűfejnyi részbe, s a mester azt mondja a tanítványának: Te vagy az a ragyogó Én." Tat tvam aszi. Erre a beavatásra, mint saktikalanára, az életenergiák felgyorsulására, és mint saktipatára, vagyis az energiák alászállására utalnak. A beavatások örökkévaló sora soha nem kezdődött és soha nem is ér véget. A jógatanítások többi része csupán olyan, mintha gyerekek játszadoznának egy gyűszűnyi vízzel az isteni energia kozmikus óceánjának partjain. A saktik 11 megvilágosodásának alapító pátriárkája nem ember, minthogy maga a guru sem egy személyiség. A szövegek kategorikusan kijelentik: Egyedül az Arany Méh 12 a jóga tanítója és senki más." Csak az lehet a jóga tanítója, aki érti az Arany Méh kifejezés jelentését. Saját tanítómesterem, a Tiszteletreméltó Szvámí Ráma, egyike a jóga tudomány ezen alapítóinak, kiknek személyében a beavatások tradíciójának évezredes történelme mind a mai napig folytatódik. Bármilyen mantrákat 13 kapjon is a beavatott ma, bármilyen meditációs iskolában, azok az Anyaenergia Arany Méhébe való beavatáson keresztül kapott kinyilatkoztatások. És bár sokan színlelik, csupán néhányan tapasztalják meg. Nem létezik olyan meditációs eljárás, olyan jógagyakorlat, amelyet ez a királyi ösvény" vagy rádzsa-jóga ne foglalna magában. Minden iskola magának követeli a monopóliumot a leghatékonyabb meditációs módszer felett, ám mindegyikük ebből az egy királyi ágból ered, és évszázadról évszázadra oda is tér vissza friss energiáért. Az Úr rettenetes arcát senki sem láthatta, aki élt." Mózes is csupán Isten árnyékát pillanthatta meg. Ardzsuna így esdekelt Krisnához 14 : Ó Univerzális forma! Látván egekbe nyúló, izzó, számta- 9 Kundaliní vagy kundalí korábban szaraszvatí vagy átma-saktí: lefordítva kígyó erő, misztikus pszichospirituális energia, melynek a test magasabb erőközpontjaiba (csakrák) való áramoltatása megvilágosodáshoz, szamádhihoz vezethet. Bővebben Hatha-Jóga-Pradípiká (3.1.) (a szerk. megj.) 10 Szusumna: az a misztikus vezeték vagy cső a gerincoszlop mentén, amelyben a kundaliní erő felfelé áramlik. Bővebben Goraksa-Szamhítá (1.47.). (a. szerk. megj.) 11 Sakti: erő, hatalom, energia, (a szerk. megj.) 12 Arany Méh: szanszkritul hiranja-garbha, Brahmá a Tejútrendszer, galaxisunk teremtője. Ő az első élőlény, tőle származik a védikus transzcendentális tudás. Ő a bráhmanák oltalmazó atyja, a védikus bölcselet adományozója. Másik értelmezési lehetőség a személytelen világegyetem, kozmikus anyaméh, a mindent magába foglaló brahman, minden isteni erő generáló középpontja. (a szerk. megj.) 13 Mantra: man jelentése elme, tra (trájaté) jelentése zengéssel tisztítani, vibrálni. Az illuzórikus emberi elme tükrének legkiválóbb megtisztítást módszere, (a szerk. megj.) 14 Utalás a Bhagavad Gítá II. fejezet 24. versére. A betoldott részlet Bhagavad Gítá B. R. Srídhara Szvámí fordításában és kommentárjaival, megjelent 2003-ban, Mandala-Véda Kiadó, (a szerk. megj.) 13

14 lan színű formádat, széttárt szájával és vakító szemével, szívemet félelem járja át, és nem vagyok képes megőrizni lelki egyensúlyomat." E kozmikus energiák felgyorsulása nem való az olyan ember számára, akinek idegeit a fékezetlen szenvedélyek meggyengítették, s akinek elméjében az egó darazsai tanyáznak. Ha egy vasdarabka mágnessé kíván válni, teljes egészében alá kell magát vetnie a sakti-pata beavatásának, a mágnes által közvetített energia-transzformációnak. Ezután a vas mágnessé válik, a tanítványból guru lesz. Vajon hányan állnak készen arra, hogy megtegyék ezeket a lépéseket? A Szupertudatos Meditáció iskolája csupán elindítani tudja a keresőket, miközben az író reménykedik abban, néhányuknak meglesz a bátorsága ahhoz, hogy beleugorjanak a folyóba, s még kevesebbeknek ahhoz, hogy át is keljenek rajta. A mesterek e tradíciója mélyrehatóan és rendkívüli alapossággal kísérletezte ki az emberi tudat lehetőségeinek legteljesebb megvalósítását, ám az emberi lényeg" definíciója különbözik a modern idők emberének e kifejezésre vonatkozó meghatározásától. Modern korunk embere erejét és hatalmát környezetéhez méri, azt akarja, hogy az acél meghajoljon ujjai parancsára, urániumatomokat akar felrobbantani egyetlen érintéssel. A jógi nézőpontja szerint mindezzel talán megvalósíthatná az acél és az atom legteljesebb lényegét, ám az ő elsőrendű célja az ember testet hajlékonnyá, lélegzetét elnyújtotta tenni, lélegzésének ritmusát a kozmikus ritmusokkal harmóniába hozni, s berobbantani az isteni energia síkjára azáltal, hogy az intenzív belső koncentráció révén a levegőbe repíti elméje korlátainak atomjait. 14

15 MÁSODIK FEJEZET Én és személyiség DR. PANDIT USHARBUDH ARYA: Szupertudatos meditáció AMEDITÁCIÓ VÉGSŐ CÉLJA a transzcendentális önmegvalósítás. Ezen a ponton azonban fontos meghatároznunk az önmegvalósítás szó jelentését, hogy tisztázzunk egy szemantikai 15 problémát, mely továbbra is állhatatosán ott lebeg a meditáció tanítói és az átlagos nyugati tanuló között. A tanítványok az Én szóba beleértik az egész személyiséget, s különösen a fizikai személyiséget hangsúlyozzák. Mit értünk azalatt, amikor azt mondjuk, magam, magad? A nyugati elme számára ez az én testemet, idegeimet, agyamat, érzelmeimet, gondolataimat jelenti. Amikor a test megbetegszik, az ember azt mondja, Beteg vagyok"; amikor az idegek feszültek, azt mondja, Ideges vagyok"; amikor az agy felkavart, azt mondja Zavarodott vagyok". Az ezektől külön létező én ideáját nehéz intellektuálisan, emocionálisan és spirituálisán megragadni. Ezért mennek keresztül az emberek oly sok érzelmi válságon. A környezetben, fizikai megjelenésben, érzelmek terén és a gondolkodásban bekövetkezett változások, úgy tűnik, magukkal hozzák az önazonosság módosulásának koncepcióját. Az azonosságtudat eszerint tehát attól a szereptől függ, melyet az egyén adott időben és helyen másokkal való kapcsolatában játszik. A meditáció filozófiája eme szintek, tapasztalások és reakciók egyikét sem ismeri el az énhez tartozónak. Amikor tehát az önmegvalósítás" szót használják Nyugaton, ez az emberi személyiség legteljesebb potenciáljának megvalósítására vonatkozik. Hogy mi is ez az emberi személyiség, az nagy filozófusok elmélkedésének tárgyát képezi, ám mindennapi élete során kevés ember jut el addig a pontig, hogy megpróbálja definiálni a személyiség fogalmát - vajon hol kezdődik, és hol ér véget? Ritkán válaszolják meg ezeket a kérdéseket. Ennek az lesz az eredménye, hogy amikor a tanítványok az önmegvalósítás végső célját szem előtt tartva kezdenek meditálni, olyan eredményeket várnak, melyekkel a tradíció tanítómesterei vajmi keveset törődnek; s jóllehet ezen eredmények némelyike a meditációs praxis mellékterméke lehet, semmiképpen sem a végső célt jelenti. A testi jólét, az ellazultság, a javuló koncentráció és memória - akárcsak más mentális és úgynevezett pszichikus erők - egyáltalán nem a mesterek által elérni kívánt dolgok. Éppen ezért igyekezett a tradíció nagy körültekintéssel meghatározni az önmegvalósítás ideáját, mind az analízis, mind pedig a spirituális élmény tekintetében, s filozófiai művek vastag kötetei léteznek szanszkrit nyelven, melyek ezt a kérdést taglalják. Itt meg kell határoznunk az én" vagy ön" és a megvalósítás" fogalmát. Fennáll azonban a véleménykülönbség problémája az intuitív filozófiák különböző iskolái között, amit megfelelő megvilágításba kell helyeznünk. A meditáción alapuló filozófia két legfőbb iskolája a Védánta és a Szánkhja. A Védánta filozófiában az egész világegyetem a Brahmanként ismert egyetlen legfel- 15 Szemantika: nyelvészeti fogalom, jelentéstan, (a szerk. megj.) 15

16 sőbb Én kifejeződése, akinek saját alapvető természete hármas rétegződésű: létezés, tudatosság, boldogság. Az egyéni lelkeknek 16 (dzsívátma) vagy az életerő egységeinek 17 tulajdonított minden különbözőség az élőlények között csupán időlegesen létezik egy illuzórikus valóság szintjén, és a transzcendentális valóság nem más, mint valamennyi életerő egysége. A Szánkhja 18 filozófiai rendszerében az anyagi valóság teljesen elkülönül a spirituális valóságtól, és mindkét valóság egyidejűleg létezik, és egymásra kölcsönhatást gyakorol. A sokféleség valós és nem illuzórikus. A Védánta filozófiája szerint a tudatlanság és a szenvedély kötőereje (támasz, radzsasz) abból áll, hogy az ember tévesen illuzórikus sokféleséget érzékel ott, ahol valójában transzcendentális egység van. A Szánkhja filozófiában a tudatlanság a tudatos individuális én hibás azonosságtudatából ered, vagy abból, hogy az anyagi természettel azonosítja magát. A Védántában a teljes megvilágosodás és felszabadulás abban áll, hogy az ember megvalósítja a legfelsőbb transzcendentális egységet, míg a Szánkhjában a tudatos individuális én az, amely meghatározza valódi identitását, és megkülönböztetést tesz énje és az anyagi természet között, valamint felismeri, hogy a végső különbségtétel előtti látszólagos identitása csupán egy kölcsönhatás volt. Más szóval, a Szánkhja filozófia úgy tartja, hogy az alany és a tárgy teljesen különálló, és a spirituális tudatlanság abban áll, hogy az ember e különállásról megfeledkezik; a Védantában a különállás illuzórikus, és meg kell haladni, valamint felismerni, hogy a szubjektív és az objektív valóságok, a spirituális és az anyagi létezés az Egyetlen Legfelsőbb Lény megnyilvánulásai. Ezután felmerül a kérdés, hogy a meditáló melyik filozófiai iskola felé forduljon, a válasz pedig az, hogy mind a Szánkhjában, mind a Védantában az első lépés abból áll, hogy a szubjektívet elválasztjuk az objektívtől, különbséget teszünk az Én és a nem-én között. Noha a Védantában a transzcendentális valóság minden, ami az Én, az anyagi teremtés létrejötte után kettősség alakul ki a transzcendentális és az empirikus 19, az Abszolút és a relatív, a tudatos és a tudattalan között. Miután az individuáció 20 megtörténik, az egyéni önvalót vagy lelket (dzsívátma) is fel kell ismerni a Személytelen Abszolútum (Brahman) mellett, még akkor is, ha a végső megvalósítás során a lélek felszabadítja magát az efféle korlátozások, az anyagi tévképzetek fogsága alól. Az emberi személyiség nem az eredeti Én (önvaló). A személyiség összetett, és számos alkotóelem összege. Az Én (átma) egy és vegyítetlen. A személyiség anyag, az Én spirituális energia. A személyiség állandóan változik, az Én változatlan. A személyiség átmeneti, az Én állandó. Az Én érintetlen, befolyástól mentes, mindig tiszta, mindig bölcs, mindig szabad. Nem vonzódik semmihez, és nem is idegenkedik semmitől, és soha nincs tudatlanságban, mert puszta természete a tudatosság. A személyiség több szintre és síkra oszlik a legdurvábbtól a legfinomabbig, az Én azonban oszthatatlan. A Bhagavad Gítá 21 azt mondja, hogy fegyver nem sértheti, tűz nem égetheti, a víz meg nem nedvesítheti, és a szél ki nem száríthatja. A személyiség a ruházat, az Én a viselője. A transzcendentális Én azonosítása az anyagi személyiséggel tudatlanság és kötöttség. 16 Perszonalista, a személyes Istenben és az egyéni lélekben hívő védantista felfogás, (a szerk. megj.) 17 Imperszonalista, személytelen, megkülönböztetés nélküli, un. májávádí védántisták felfogása, (a szerk. megj.) 18 Szánkhja: a lételmélet (ontológia) egy archaikus formája, alapítója és első bemutatója Kapila Muni. E jóga metódus nevezetes ismertetője Isvara-Krisna, művének címe Szánkhja-Káriká. E filozófiai rendszer föllelhető a Bhagavad Gítában és Patandzsáli Jóga szútráiban egyaránt, (a szerk. megj.) 19 Empirikus, azaz tapasztalati, az anyagi érzékekkel felfogható értelemben. (a szerk. megj.) 20 Individuáció: vagy egyéniesedés, főként C. G. Jung munkássága nyomán elterjedt pszichológiai fogalom, az egyén lelki fejlődésére, tudati kibontakozására, mely a jóga transzcendentális törekvéseinek kifejezésére is jól alkalmazható, (a szerk. megj.) 21 Bhagavad Gítá 2. fejezet 23. vers. (a szerk. megj.) 16

17 Nézzük meg ezt a téves ön-azonosítást a következő ábrán. Miért van az, hogy az ember e négyzetek némelyikével erősebben azonosítja magát, míg néhánnyal kevésbé? Hol kezdődik, és hol végződik az ember a világegyetemben? Hol végződik az ember, és hol kezdődik a világ többi része? Fel kellene ismerni, hogy a világegyetem legkülsőbb határától az elméig minden materiális energia, s hogy a világegyetemmel való kapcsolatunk az elmével kezdődik, és a többi alkotóelemen keresztülhaladva kifelé tágul. Ezt a tágulást cselekvésnek nevezzük. Ami az elmébe árad, azt tapasztalásnak hívjuk. Az emberi személyiség a hét legbelső négyzetből áll, ám a többi négyzetre is vonatkozik. Ez azonban nem a valódi megkülönböztetés, minthogy számos dologgal azonosítjuk magunkat a külsőbb négyzetekben is. Vegyük például a fájdalom fogalmát. A személy sérülhet elméjét, érzelmeit és testét illetően. Egy kő megsérti a koponyát, vagy egy szálka fúródik a talpba, és a személy azt mondja, Ez fáj nekem". Valaki elátkozza kedvenc fiunkat, és azt mondjuk, Ez fáj nekem". Valaki megtámadja az országunkat, és azt mondjuk, Ez fáj nekem". Valaki kétségbe vonja vallási hitünket, és azt mondjuk, Ez fáj nekem". Mindez azt mutatja, hogy az önazonosítás nem korlátozódik a hét legbelső négyzetre, hanem a körülmé- 17

18 nyektől függően még sok más négyzetet is magában foglal. Miért van akkor hát az, hogy néhány négyzetet beleveszünk a személyiségünkbe, míg másokat kizárunk? Úgy tűnhetne, hogy az efféle gondolkodásban az én" igen rugalmas és örökké változó, a meditáción alapuló filozófiában azonban e négyzetek egyike sem azonosítható a valódi énnel". A banki kimutatást kézhez vevő ember azt mondja, Én gazdag vagyok" vagy Én szegény vagyok". Pontosan hol lakozik ez a gazdagság vagy szegénység? Ha az én" csupán az első hét négyzetre vonatkozik, nyilvánvalóan nem a szemében vagy a fülében tárolja a pénzét. Csak ha az önazonosítását kiterjeszti a bankszámlára vagy a banki széfre, akkor gondolhatja magáról, hogy gazdag vagy szegény. Gazdagsága vagy szegénysége néhány bizonyos helyen, bizonyos módon kinyomtatott papírlaptól függ. A fiatal nő egy gyönyörű új ruhát vásárol, felveszi, és azt mondja, Most igazán csinosan nézek ki". Ami csinosan néz ki, az a ruha, melyre ő, vagyis saját belső énje valamiképpen kiterjeszti saját belső énjének szépségét, életét és fényét. Egyedül ez a képzettársítás szolgálhat magyarázattal az ékszerviselésre és a kozmetikai cikkek használatára, melyeket azért alkalmazunk, hogy a szépséggel kapcsolatos elgondolásainkat megtámogassuk. Ekként tehát láthatjuk, hogy sokféle dologgal azonosítjuk magunkat, melyek hozzánk képest külső pozíciót foglalnak el, és az azonosítás e folyamata során belsővé tesszük őket. Természetesen nem lehetséges a bankszámlákat vagy a ruhát fizikai értelemben bensővé tenni - nem tárolhatjuk őket a testünkben vagy a koponyánkban -, a dolgok belsővé tétele az elmében történik. Felmerül a kérdés, nem lehetséges-e, hogy néhány más dolog is, melyeket személyiségünk állandó részének tartunk, csak puszta tartozék, mint a lakás bútorai, a testre öltött ruha vagy a bankszámla? Lehetséges-e, hogy bőrünkhöz, vérünkhöz, csontjainkhoz, szemeinkhez, füleinkhez és az agynak nevezett szürke anyaghoz való viszonyulásunk is éppen olyan, mint a bútorokhoz, ruhákhoz és a pénzhez való viszonyulásunk, és hogy ezek is a viszonyulások módosítható állapotai, puszta feltevések az identitásról, mellyel kapcsolatban semmi sem állandó, semmi sem örökigazságú? A meditáción alapuló filozófia szerint pontosan ez a helyzet. A személyiség eme önazonosítása éppen olyan rugalmas és változó, mint a gazdagság és a szegénység, a csinosság és a csúnyaság ruhától függő állapota. Mi a különbség a test és a nem-test között? Talán valami, ami az én testem, és ami nem az én testem? Mi a különbség aközött, hogy egy ruha, kozmetikumok vagy a hajviselet megváltoztatása tesz-e csinossá? Közelítsük meg a kérdést fokról fokra, haladjunk fokozatosan egyre közelebb fizikai személyiségünkhöz. A ruha és a kozmetikumok kétségtelenül a személyiségen kívül esnek, ám valami módon sikerül magunkhoz kapcsolni őket, és megjelenésünket azonosítani velük, és velük a megjelenésünket. Most még közelebb kerülünk a testhez. A nő megsértődik, mert szerelme nem vette észre új frizuráját. A hajával azonosítja magát, igyekszik hát széppé tenni, s ezt ilyen vagy olyan módon egy fodrászra bízza. Nagy figyelmet fordít rá, hogy hol göndörödik, milyen az esése, milyen hosszan lóg a vállára és a hátára, s rengeteg időt tölt azzal, hogy a hajviselete révén szebbé tegye magát. Mi történik akkor, ha egy darabot levág a hajából? Még mindig azonosítja magát vele? Megtartja-e a levágott darabot, és fésülgeti-e naponta önszépítő tevékenységének részeként? Világosan láthatjuk, hogy itt a téves önazonosítás esete forog fenn. Amíg valami a testhez kapcsolódik, addig része a személyiségnek, ám amint az ember eltávolítja, levágja, leválasztja, megszűnik a személyiség része lenni, jóllehet a haj nem rendelkezik annak érzetével vagy érzésével, hogy a vállon lóg-e, vagy le van vágva, és el van hajítva. A többi testrészünket nem lehet ilyen módon levágni, kivéve, ha amputálni kell, de vajon megváltozik-e annak az embernek a személyisége, akinek a lábát amputálták? Valaki mássá válik-e? Mindaddig, amíg a személyiségének ideájával azonosítja magát, legyen az bármi, ugyanaz az ember marad. A hajhoz hasonlóan testünk sejtjei is állandó változáson mennek keresztül. Megszámlálhatatlan mennyiségű sejtünk hal el minden nap, és új sejtek keletkeznek. Húszéves korában senki nem rendelkezik ugyanazokkal a sejtekkel, mint amelyekkel kétéves korában rendelkezett. Hatvanéves korában senki sem rendelkezik ugyanazokkal a sejtekkel, mint húszéves korában. Miképpen a bankszámla, a ruhák, a levágott haj vagy az amputált láb, a sejtek is változáson mennek keresztül, tehát nem lehet azt mondani, hogy ugyanazokkal a lábakkal vagy gerinccel rendelkezem, mint húsz évvel ezelőtt. Akkor pedig ki az, aki továbbra is azt mondja, hogy én"? Mivel lehetne bizonyítani, hogy ez az én" ugyanaz a személy, aki gyermekként a fivérével vagy a nővérével játszadozott, vagy fiatalkorában egy fiatal férfival vagy nővel kötött házasságot, és most haldokolva fekszik egy ágyban, hiszen nem halunk-e meg minden alkalommal, amikor sejtjeink teljes pusztuláson és újjászületésen mennek keresztül? A meditáción alapuló filozófiában az ember nagy komolysággal közelít e kérdések 18

19 felé, hogy a legbensőbb ént" azonosítani tudja. Nyilvánvaló, hogy a személyiség e különböző elemeinek egyike sincs összhangban a meditáción alapuló filozófiai rendszer Én-ről alkotott definíciójával. A személyiség ezen aspektusainak egyike sem örökké tiszta, örökké bölcs, örökké szabad; kötődnek a változáshoz, ellenállnak a változásnak, hat rájuk a változás, alá vannak vetve a változásnak. Egyikükben sem fedezhető fel az abszolút és tökéletes tudatosság. Alá vannak vetve a relativitás kiszámíthatatlanságainak. Abszolúte nincs rá transzcendentális ok, hogy miért kell létrejönniük és megszűnniük. Noha a tudós megválaszolhatja a kérdést, hogy miként jönnek létre, azt már nem tudja, hogy miért, miféle végső céllal teszik ezt. A személyiség végső célja, a purusa 22, a legbensőbb spirituális létező, az Én. A meditáción alapuló folyamat azonban nem a személyiség tagadása, hanem a lehető legteljesebb kifejlesztése és kibontakoztatása ennek a személyiségnek, a személyiségben szunnyadó erők totális megvilágosodása. Világítsuk meg mindezt egy példával. Vegyük a gyertyát, mely fényének ereje révén az egész szobát be tudja világítani, a függönyök pedig akadályt képeznek a falak és a fény között. Amint a függönyöket egymás után eltávolítjuk, a falakra is fény vetül. Ha feltesszük, hogy minden egyes négyzet (ábra 17. old.) egy függönyt képvisel, a meditáció egy olyan folyamat, mely e függönyök eltávolítását szolgálja, hogy az Én fénye szabadon áradhasson. Más szóval, a személyiség fejlődése nem a környezettől való függésen keresztül valósul meg, s nem is azáltal, amit a külső környezetből az elmébe táplálunk. Sokkal inkább attól függ, hogy a személyiség, mely az énhez képest kívül található, milyen mértékben részesül a középpontban elhelyezkedő éngyertya fényében. A függönyök eltávolítása nélkül a fény valódi színét nem lehet értelmileg megállapítani, sem spirituálisan megtapasztalni. A fény legtisztább természetének megtapasztalását megkülönböztetésnek, megvilágosodásnak és felszabadulásnak nevezzük. A megkülönböztetést nem lehet egyik napról a másikra elérni, s ahhoz, hogy az ember elérkezzen ehhez a ponthoz, a személyiség fokozatos megtisztulásán kell munkálkodnia. Ez azt jelenti, hogy a tudatot megszabadítjuk a hamis azonosítástól, mind az ember körül található anyagi világegyetem, mind pedig saját személyes léte tudattalan részének tekintetében. Mit értünk azalatt, hogy személyes létének tudattalan része? A személyiség, az én nélkül önmagában tudattalan. Az elmét sem tekintjük tudatos erőnek, hanem az anyag legfinomabb módosulásának. A jógi tehát kozmikus tudatosságról sem beszél, mert a kozmosz szintén anyag, tapasztalati valóság, külső. A jógi a kozmikus megjelenési formák transzcendens szintjének megértéséről beszél. A meditáció egy olyan folyamat, mely által az elme is felismeri, hogy a tudat minden külső megjelenési formáját az éntől kölcsönzi. Az elme az Én miatt válik aktívvá, amely viszonzásképpen aktiválja az agysejteket és az idegrendszert, és a test többi részének egy kis életet és tudatosságot kölcsönöz. Amikor az Én viszszavonja sugarait, miként a teknőc visszahúzódik a páncéljába 23, a test tudattalanná válik. A meditáció legmagasabb állapotaiban azért szünetel sok fizikai folyamat, mert az anyagi Én visszavonja erejét, s csak a túléléshez szükséges energiamennyiséget hagy a személyiségnek, miközben maga a lelki Én sokkal mélyebben tudatára ébred önmagának. A fizikai személyiség rendkívül korlátozó az Én számára. Amikor az Én visszavonul az önfényesség tudatosságába, tudatossága nem vetül ki"; megismeri önmaga teljességét és felismeri, hogy ő maga minden élet forrása, és a tudatosságé, mely azelőtt látszólag a személyiséghez tartozott. 22 Purusa: egyéni lélek vagy az Istenség egyéni, személyes megnyilvánulása, (a szerk. megj.) 23 Idézet a Bhagavad Gítából 2. fejezet 58. vers. (a szerk. megj.) 19

20 HARMADIK FEJEZET A személyiség megtisztulása F ENTEBB AZT MONDTUK, hogy a meditáció a személyiség megtisztításának folyamata. Megtisztítani mitől? A jóga filozófiában van egy olyan szó, hogy klésa 24. Ez a szó szennyeződést és fájdalmat is jelent. Mindannyian tudunk a szenvedésről, melyen minden egyén keresztülmegy. Ebben a pontban mind a buddhisták, mind pedig a Szánkhja és a Védánta követői egyetértenek, nevezetesen hogy a meditációt tanító mester mély együttérzésből segít másoknak, mert ő már megszabadította magát a bánat és fájdalom egész folyamatától, és nem tehet mást, mint hogy következetesen mások fájdalmának megszüntetésén munkálkodik. A tudatlanságot tekinti minden fájdalom valódi okának. A klistában, vagyis a fájdalom állapotában lévő ember, olyan személyiség, akit foltok szennyeznek, s esetében nem történt még meg a legbensőbb Én tiszta természetének legteljesebb megvalósítása. Nem bonyolódhatunk fejtegetésekbe a személyiségről anélkül, hogy megértenénk az elme alapvető természetét. Gyakran hallani, hogy az elme az anyag felett áll, ám mint említettük, a jógik az anyag felett álló szellemről vagy tudatosságról beszélnek, mely az elmét is magában foglalja. Az elme a materiális energia legfinomabb vibrációja. Az ég küldötte a földön, és a föld küldötte az égben. A szellemi lélek finomságát a test durvaságába hozza, és a test durvaságát közel hozza a szellemhez. Mivel mindkettő nyelvét beszéli, hidat alkot a belső és a külső között. Az elme tükör, melyben a szellemi lélek saját arcát szemléli. Amikor az elme a kék szín benyomását gyűjti magához, azzá válik, mintha maga is kék volna; és a szellem a tükröződés láttán tévesen kéknek tekinti magát. Az elmét a vörös érzéklete érinti, s a szellem azt látja, hogy az vörös. Az elmének, illetve funkcióinak megértése révén az ember megérti minden problémáját, törekvését és keresését. Amikor az elme többé nem gyűjt benyomásokat, elfordul a világtól a belül lakozó szellemi lélek felé, és nincs több vágyakozás, csupán az akarat, a szabad akarat. A jóga célja a szabadság, a felszabadulás, a megváltás, ám még egyszer, szemantikai problémába bocsátkoztunk: a jógi abszolút szabadságot tanácsol, és az emberek azt hiszik, hogy ez azt jelenti, Tedd, amit tenni akarsz". Az akarat szabadsága valójában azt jelenti, nem vagyunk kitéve akarásunknak és kívánalmaink szeszélyének. Gyakran amikor az ember azt mondja, Ez az én döntésem, szabad akaratomból meghozott döntésem", nem tudja, hogy akarata valójában egy hamis azonosításhoz és a személyiség egy hamis rétegéhez kötődik. Olyan ez, mintha a kék üvegben lévő víz azt mondaná, Szabad akaratomból meghozott döntésem, hogy kéknek látsszam". Ehhez hasonlóan, az ember szabadon" hisz néhány dologban, mert ahhoz a következtetéshez gyűjtötte össze a nyersanyagot személyiségében, és nem fog más következtetést levonni. Az egyik személy keresztülmegy egy élményen, és levon belőle valamilyen következtetést, egy másik személy pedig egé- 24 Klésa: pontos jelentése fájdalom vagy szenvedés. Karmikus visszahatások, melyeket részletezve megismerhetünk Patandzsáli Jóga szútráiban, 2. fejezet 12. vers, (a szerk. megj.) 20