A zöldfelület ápolástól a hóeltakarításig

Átírás

1 A Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének folyóirata HARCOK 4 A területpolitika kormányzati koordinációja, avagy a decentralizáció centralizációja ÁLLÁSPONTOK 10 Helyben járás közben CSATLAKOZÁSOK 19 Európa célja XIV. évfolyam, 11. szám november Ára: 197 forint MINDENNAPOK 22 Somogyikumok Pontosabban: Európa huszonkét uniós országából egy-egy kistelepülési önkormányzat képviselői készülnek Nagycenkre, amelynek önkormányzata a Vidéki Települések Európai Chartája Szövetségének tagjaként jövőre e szervezet tanácskozásának ad otthont. Országos, regionális és helyi politikai fórumokon gyakran hangzik el, hogy hazánk uniós csatlakozása új távlatokat nyit a magyarországi önkormányzatok európai szerepvállalásában, az országhatárokon átívelő partnerkapcsolataik szélesítésében és elmélyítésében. Az a gondolat is hangot kap, hogy a nemzetközi együttműködésben nemcsak a magyar megyéknek, kis- és nagyvárosoknak van szerepük, hanem a néhány száz vagy legfeljebb egy-két ezer lakost számláló kistelepüléseknek is. Ilyen kistelepülés Nagycenk. A Győr-Moson-Sopron megyei, Sopron tőszomszédságában lévő községet országszerte gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar lakóhelyeként, s örök nyughelyeként ismerik, ám kevesen tudják róla, hogy 22 európai ország egy-egy kistelepülését magában foglaló Vidéki Települések Európai Chartájának Szövetségében ez év júliusa óta Magyarországot képviseli. (Folytatás a 21. oldalon.) A zöldfelület ápolástól a hóeltakarításig Kérjük, válassza a husszútávon is jó megoldásokat! Környezetápolás technikai üzletág 4181 Nádudvar, Bem J. u. 1. Tel: Fax: matrai@kite.hu

2 spa_pr.qxd :03 Page 1 III. Egészségturisztikai szakkiállítás, konferencia és vásár november Budapest, Műcsarnok H-1146 Budapest, Dózsa György út 37. Egészségünk megőrzése kulcsfontosságúvá vált a mai rohanó világban. Betegen lehetetlen megfelelni az egyre növekvő elvárásoknak. Fontos, hogy megismerkedjünk olyan alternatív lehetőségekkel, melyek elősegítik megteremteni a testi-lelki harmóniát. Kell lennie egy olyan fórumnak, mely összegyűjti a lehetőségeket egy helyen, minél szélesebb körű tájékoztatást nyújtva a nagyközönségnek. Ezt a célt szolgálja az idén már harmadik alkalommal megrendezésre kerülő Spa&Wellness Egészségturisztikai szakkiállítás, konferencia és vásár. Az eseménynek a Műcsarnok ad otthont november között. A kiállítók három fő területre oszthatók: az első szekció a turizmust foglalja magába. Ide sorolhatók a termál és hévizes fürdők, uszodák, strandok, élményfürdők, aquaparkok, gyógyszállók, wellness programokat kínáló utazási irodák. A második csoportba tartoznak a különféle wellness szolgáltatásokat és termékeket nyújtó intézmények. A kiállítás harmadik része pedig a különféle gyógyászati eljárásokkal, gyógymódokkal foglalkozik. A pénteki napon elsősorban a szakmai látogatókat, míg szombaton és vasárnap a nagyközönséget várjuk szeretettel. A hétvégi programokra felnőtteknek 650 Ft a belépő, diákok és nyugdíjasok ingyenesen látogathatják a rendezvényt. Bővebb információ: Oláh Ingrid Kiállítási Igazgató, Tel: (06-1) , spa@geomedia.hu A NOVA típusú utasváró nevében és megjelenésében új, de az igényes kivitelezésben, a korrekt felületvédelemben a régi. A 6,2 m² lefedettségü utasváró ára is önmagáért beszél: Ft/db + áfa + fuvar + igény esetén szerelés. További felvilágosítás: ALMA-REND Kft Hódmezővásárhely, Makói út Tel./fax: 62/ , Internet: Ö N K O R M Á N Y Z A T 2 A Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének folyóirata

3 A Te le pü lé si Ön kor mány zat ok Or szá gos Szö vet sé gé nek fo lyó ira ta XIV. év fo lyam, 11. szám november Ára: 197 fo rint Főszer kesz tő: Aczél Gá bor Ki ad ja: az ÖNkorPRess Ki adó Kft Bu da pest, He ge dűs Gyu la u. 23. Tel.: (1) Fax: (1) Fe le lős ki adó: Csiky Il di kó Fe le lős ve ze tő: Zongor Gá bor, a TÖOSZ fő tit ká ra toosz@toosz.hu onkormanyzat@onkorpress-kiado.hu Elő ké szí tés: Szerif Kiadói Kft. Nyom da: CREW Nyom da ipa ri Kft. ISSN HARCOK A területpolitika kormányzati koordinációja, avagy a decentralizáció centralizációja 4 Együtt a hetek 5 Ez a kormány azt üzeni... 8 ÁLLÁSPONTOK Helyben járás közben 10 Az IDEA-program finanszírozási munkacsoportjának a évre szóló munkatervéből 13 CSATLAKOZÁSOK Európa céljai 19 Egy könyv 20 Európa Nagycenkre készül 21 MINDENNAPOK Somogyikumok 22 Nem álom a városállam 23 Hírszóró 24 Az emberierő-forrás a legfőbb helyi kincs 24 Városnapi próbagyártás 26 Bővülő vonzerő 27 Sajátos jubileum 27 Forrásteremtés költségek nélkül 27 Kevesebb, de jobb minőségű játszóterünk lesz 29 Maradnak-e Magyarországon játszóterek? 30 A Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének folyóirata 3 Ö N K O R M Á N Y Z A T

4 A Gyurcsány-kormány létrehozta a regionális fejlesztésért és felzárkóztatásért felelős tárca nélküli miniszter posztját. Ez egy igen lényeges strukturális változtatás, mivel a tárca nélküli miniszter feladat- és hatáskörébe tartozik a 293/2004. (X. 28.) számú kormányrendelet szerint a területpolitikai, területfejlesztési, területrendezési és régiófejlesztési; az idegenforgalmi (turizmussal kapcsolatos), továbbá az építésügyi és lakásügyi kormányzati feladatok ellátásának irányítása, s e feladatok H A R C O K sokrétűsége, összetettsége és nagysága valójában minisztériumi kereteket is igényelne. Minisztérium azonban a létrehozását indokoló, szakmailag megalapozott érvek ellenére nem jött létre. Viszont az új tárca nélküli miniszter irányítása alá tartozik a Magyar Terület- és Regionális Fejlesztési Hivatal, az Országos Lakás- és Építésügyi Hivatal, valamint a 296/2004. (X. 28.) számú kormányrendelettel újonnan létrehozott Magyar Turisztikai Hivatal. A területfejlesztési, lakásügyi, építésügyi és turisztikai miniszter posztját dr. Kolber István, szocialista parlamenti képviselő tölti be, aki a Balatoni Fejlesztési Tanács elnökeként vált országosan ismert területpolitikussá. Nehéz dolga lesz, a kérdés csupán az, hogy kevés számú munkatársával képes lesz-e (hogy minisztériumi apparátus nélkül egyáltalán képes lehet-e) megbirkózni vele. Ha igen, akkor a minisztériumok struktúrája és létszáma még inkább felülvizsgálatra szorul. Ha nem A TERÜLETPOLITIKA KORMÁNYZATI KOORDINÁCIÓJA, AVAGY DECENTRALIZÁCIÓ CENTRALIZÁCIÓJA A kialakult helyzetet bonyolítja, hogy megszűnt a területfejlesztésért felelős, ám létrejött a területpolitika kormányzati koordinációjáért felelős politikai államtitkár posztja. A korábbi és az újonnan kinevezett politikai államtitkár egyaránt Nagy Sándor, aki a meglehetősen bonyolult elnevezésű feladatát a 294/200. (X. 28.) kormányrendelet szerint a miniszterelnök közvetlen irányításával, mint kormánymegbízott látja el. A jelzett kormányrendeletekbe foglalt miniszteri és a politikai államtitkári statútumok összevetéséből megállapítható, hogy minden kétséget kizáróan a miniszter a területfejlesztés ura. A területpolitikának az új politikai államtitkár általi kormányzati koordinálását jelentősen korlátozza az a szabály, amely szerint a politikai államtitkár feladat- és hatásköre a miniszterek, illetve más szervek feladat- és hatáskörét nem érinti. Mindebből következően a területpolitika kormányzati koordinációjáért felelős politikai államtitkár legfőbb, és egyben nevesített, konkrét feladata a 2000-ben létrehozott kistérségi megbízotti hálózat munkájának irányítása. Annak ellenére, hogy a miniszteri statútum ez ügyben is szán szerepet a miniszternek, aki a kormány külön rendeletében foglaltak szerint ellátja a kistérségi megbízottak tevékenységével kapcsolatos teendőket. A politikai államtitkár és az irányítása alatt működő, újonnan létrehozott Területpolitikai Kormányzati Hivatal tehát irányítja a kistérségi megbízotti hálózatot és tevékenységének hatása alapvetően a kistérségi koordinációs feladatokra irányul. A nyilvánvalóan napi pártpolitikai szempontok figyelembevételével létrehozott politikai államtitkári szerepkör ellátása remélhetőleg nem hátráltatja munkájában a területfejlesztésért felelős tárca nélküli minisztert, és sikerül megfelelő együttműködést kialakítani a miniszter és a politikai államtitkár, valamint a hivatalaik között. Ami miatt ezzel a kérdéssel önkormányzati szempontból érdemes foglalkozni, az a kistérségi megbízottak helyzete és szerepe. Amint az talán ismeretes, a kistérségi megbízottaknak a területfejlesztés intézményrendszerébe való beépítésével a TÖOSZ az Orbán-kormány rendelete a területfejlesztési önkormányzati társulások működéséhez kapcsolódó költségvetési hozzájárulásról szóló 61/2000. (V. 3.) számú kormányrendelet megjelenésétől kezdve nem ért egyet. Nem a kistérségi megbízottak hálózatának létrehozását, hanem a szereplők állami alkalmazását kifogásolja. A TÖOSZ (akkori és mai) álláspontja szerint a megbízottaknak az önkormányzati kistérségi társulások alkalmazottaivá kellene válniuk, oly módon, hogy a kormány jogszabályban határozná meg a képesítés szakmai feltételeit amelyek figyelembevételével a megbízatás pályázati úton lenne elnyerhető, valamint hozzájárulna a kistér- Ö N K O R M Á N Y Z A T 4 A Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének folyóirata

5 ségi megbízottak foglalkoztatásának finanszírozásához. A TÖOSZ ezen álláspontját 2000-ben osztotta az akkor ellenzékben lévő szocialista frakció, sőt, Lamperth Mónika már belügyminiszterként is kifejtette, hogy a kistérségi megbízottakat decentralizálni kellene. A kétéves negatív tapasztalatok alapján a kistérségi megbízotti rendszer megváltoztatásának igényét a TÖ- OSZ elnöksége a Medgyessy-kormány számára megfogalmazott önkormányzati elvárások sorában szerepeltette annak érdekében, hogy az önkormányzati térségfejlesztési társulások munkatársainak szakmai és anyagi támogatása erősödjön. Ezzel szemben, a kormányváltást követően Nagy Sándor irányításával csupán kicserélődtek a megbízottak és működött tovább a hálózat, sőt, a 271/2004. (IX. 29.) számú kormányrendelet megerősítette az állami jelleget. A legújabb változás eredményeként a kistérségi megbízottak és regionális koordinátoraik a Magyar Területés Regionális Fejlesztési Hivatal helyett a Területpolitikai Kormányzati Hivatallal vannak kapcsolatban. Noha sorra alakulnak a többcélú kistérségi társulások és a területfejlesztési törvény módosításának következtében kötelező jelleggel a kistérségi fejlesztési tanácsok, amelyek munkaszervezeteiben a területfejlesztési menedzserek, köztük a kistérségi megbízottak tevékenységét indokolt (lenne) összehangolni. Miközben a Medgyessy-kormány után a Gyurcsánykormány is elkötelezetten decentralizációt hirdet, teljesen érthetetlen a tudás és szakértelem decentralizációja helyett a centralizált hálózat fenntartása. Nehezen fellelhető az a sajátosan állami, kormányzati érdek, ami miatt nem lehet a kistérségi megbízottak hálózatát decentralizálni. Az amúgy is kevés erőnek, szakmai ismeretnek a szétparcellázása, az egymással összefüggő érdekköröknek mesterséges elkülönítése nem szolgálja sem a kistérségek fejlesztésének, sem pedig a területfejlesztésnek az ügyét. A TÖOSZ követelése tehát változatlan, vagyis: a kormányzat anyagilag támogassa a kistérségi területfejlesztési tanácsok szakmai munkáját, határozza meg egyértelműen a kistérségi menedzserekkel szemben támasztott szakmai követelményeket, segítse a szakemberek képzését és továbbképzését, de a foglalkoztatás jogát és felelősségét bízza rá a tanácsokra. Állami megbízottak helyett, a kormányzattal együttműködő térségfejlesztési ismeretekkel megerősített térségi menedzserek hálózata segítheti csak a tényleges decentralizációt, amelyet a Gyurcsány-kormány programja is ígér. A régi-új politikai államtitkári funkció létrehozatala után a kérdés az, hogy miképpen sikerül kistérségi szinten és a kistérség önkormányzatai érdekében integrálni az önkormányzati és állami szakértelmet. Legfeljebb remélhetjük, hogy a területpolitika kormányzati koordinációjáért felelős politikai államtitkár közreműködésével egyfajta állami önkorlátozás révén a területpolitika kistérségi koordinációja is megvalósul. Sólyom Z. EGYÜTT A HETEK Az országos önkormányzati érdekszövetségek állásfoglalása a Magyar Köztársaság évi központi költségvetési törvény tervezetéről elnevezésű dokumentumot hét elnök dr. Magyar Levente (Kisvárosi Önkormányzatok Országos Érdekszövetsége), dr. Wekler Ferenc (Községek, Kistelepülések, Kistérségek Országos Szövetsége), Becze Lajos (Magyar Faluszövetség), dr. Gémesi György (Magyar Önkormányzatok Szövetsége), dr. Toller László (Megyei Jogú Városok Szövetsége), dr. Balogh László (Megyei Önkormányzatok Országos Szövetsége) és Dióssy László (Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége) november 2-án írta alá. A dokumentum szövegét az alábbiakban közöljük. A évi központi költségvetési törvényjavaslatban foglaltak áttanulmányozása során, az annak mellékleteiben megadott normatívák és a évi költségvetésben tervezett mutatószámok alapján elvégeztük a normatív állami hozzájárulásokra, valamint a normatív kötött felhasználású támogatásokra vonatkozó számításokat. Az elvégzett számítások alapján megállapíthatjuk, hogy az önkormányzatok gazdálkodását érintő átfogó reform 2005-ben is elmarad. A jövő évi költségvetés tervezete változatlan finanszírozási rendszert figyelembe véve, néhány módosító javaslattal határozza meg az önkormányzatok gazdálkodásának pénzügyi feltételeit, amely szerint a helyi önkormányzatokat megilltető normatív állami hozzájárulások a évihez viszonyítva 2,04% -os mértékben, a normatív kötött felhasználású támogatások átlagosan 2,34% -kal növekednek. A fenti megállapításokból következően az országos önkormányzati érdekszövetségek a évi költségvetést érintő központi forrásszabályozáshoz az alábbi feltételek biztosítását tartják fontosnak annak érdekében, hogy a települési önkormányzatok végrehajtható költségvetést fogadhassanak el: A törvénytervezet nem biztosítja az önkormányzatok kötelező feladatainak ellátásához szükséges működési feltételeket, így fennáll az önkormányzatok ellehetetlenülésének veszélye. Az ágazati-, szakmai jogszabályok olyan követelményeket támasztanak, pl. az intézmények létszám-ellátottsága, a tárgyi minimumfeltételek, valamint egyéb más területek vonatkozásában, amelyek végrehajtására sem az állami költségvetési támogatás, sem a saját bevételek nem nyújtanak fedezetet. A szövetségek elismerve az előírások szükségességét, azt kérik, hogy azok végrehajtásának időbeli hatályát és egyes szakmai előirányzatait a költségvetési törvényben módosítsák az ágazati jogszabályok által meghatározott kötelezettség és a központi költségvetés forrásszabályozása közötti feszültség megszüntetése céljából. Az országos önkormányzati szövetségek a évi központi bérintézkedés tekintetében fenntartják a korábbi álláspontjukat. Továbbra is elutasítják a kormány által ajánlott évi bérpolitikai javaslato- A Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének folyóirata 5 Ö N K O R M Á N Y Z A T

6 H A R C O K kat. Az önkormányzati rendszer saját erőből továbbra sem tudja garantálni a helyi költségvetésből egyrészt a köztisztviselők teljes körű bérfejlesztését, másrészt a közalkalmazotti bértábla 6% feletti emelését. A kormányzat a forráshiányból származó feszültségeket ismételten az önkormányzatokra kívánja áthárítani, ezzel egyaránt megosztja az önkormányzati és a közszolgálati szférát. Az országos önkormányzati szövetségek elvárják, hogy a közszolgálatban dolgozók bérfejlesztésénél az állami támogatás rendszere és mértéke azonos legyen. Amennyiben a kormányzat a közalkalmazottak bérfejlesztését a központi költségvetésben 4,5%-os mértékben megfinanszírozza, úgy a helyi önkormányzatok vállalják az 1 1,5%-os önkormányzati saját erő biztosítását a jövő évi béremeléshez. A köztisztviselői illetményalap növelésével elérendő 6%-os bérfejlesztés fedezetéhez is a központi költségvetésnek 4,5%-os mértékben hozzá kell járulnia, mivel a bérfejlesztés csak azokat az önkormányzatokat érinti, amelyeknél az illetményalap nem haladja meg a törvényben foglalt, jelenlegi 33 ezer forintot. Ennek feltétele, hogy a 4,5%-os központi forrás beleértve a 13. havi illetményt is elkülönítetten garantált növekményként jelenjen meg az önkormányzati forrásszabályozásban, az OKÉT-ban, amennyiben esetlegesen a 6% béremelésen felül történik megegyezés, a kormány vállalja az önkormányzatok abból adódó további többletkötelezettségeit. Az önkormányzatok gondjait tovább fokozhatja, hogy az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanácsban zajló tárgyalások a évi 6-6% béremelés 2005-től érvényesülő garanciális szabályairól szólnak. A köztisztviselőknél az illetményalap 4%-os, a közalkalmazottaknál az illetménytábla 8% 10%-os és a pótlékalap 4%-os növelése mellett szó van mindkét foglalkoztatott körben egy 2%-os intézményi szintű ösztönzési keret kialakításáról. Ez utóbbi a köztisztviselőknél lehetővé kívánja tenni az illetmények törvény szerintitől felfelé történő jelentős eltérítését (a jelenlegi 20% helyett 40%), a közalkalmazottaknál pedig a minőségi munkavégzés miatti kereset-kiegészítés általánossá tételét. E garanciális szabályok elfogadása különösen azon önkormányzatokat hozza lehetetlen helyzetbe, amelyek 2004-ben forráshiány miatt nem tudták vállalni a 6% béremelés biztosítását még úgy sem, hogy a költségvetés 1%-nyival ehhez hozzájárul. Ez alapján 3187 önkormányzatból, csak 832 település igényelte (26,1%) az 1%-os forrást. Ez azt jelzi, hogy a több mint 2000 községi önkormányzatnál a ről 2005-re áttolt bérfeszültség további 2,5 3 milliárd forintos terhet eredményez. Kezdeményezzük, hogy a kötelező céltartalék-képzési kötelezettség alól mentesítsék az önkormányzatokat és azt a központi költségvetési szervekre vonatkozóan érvényesítsék vagy a központi tartalékból biztosítsák. A kötelező céltartalék képzés következtében a települési önkormányzatok helyben maradó és a pénzellátásuk alapját képező szja mértéke a törvényjavaslat szerinti 10% helyett 8,2%-ra mérséklődik, azaz minden települési önkormányzatnál 1,8%-kal kevesebb lesz a helyben maradó szja. Az intézkedés minden önkormányzat-típusnál pénzügyi feszültséget fog okozni. A helyben maradó szja lenne a fedezete a közalkalmazotti béremelés 1,5 %-ának, a teljes köztisztviselői béremelésnek, a dologi kiadások döntő hányadának, a saját forrásból történő fejlesztéseknek. A csökkenés vélhetően befolyásolja a települési önkormányzatok jövedelem differenciálódásának mérséklése során figyelembe veendő lakosonkénti értékhatárt és egyúttal a levonás öszszegét (azaz az e célra előirányzott összes szja-t is). Szükségesnek tartjuk, hogy e számításoknál a 8, 2 %-os helyben maradó szja mérték településekre jutó összege legyen a számítási alap. Szükséges továbbá felhívni a figyelmet arra, hogy az önkormányzatok költségvetésében kötelezően képzendő céltartalék forráslekötést, forráskivonást jelentene. Ezt az önhiki támogatás összegének megállapításánál figyelembe kell venni, mint forráshiányt növelő tényezőt. Nem értünk egyet a megyei önkormányzatok szja részesedésének jelentős mértékű csökkentésével és az önhiki körből való kizárásával. A feladat-normatíva csökkenése sújtja az 500 fő alatti lakosságszámú községeket a támogatás felső határának mérséklésével. Ez a központi szándék a kisközségek önállóságát csorbítja, a körjegyzőségbe tömörülésüket sem ösztönzi. A támogatáscsökkenés azért sem fogadható el, mivel a körjegyzőségek támogatásának valamennyi fajlagos összege is alacsonyabb 2005-ben, mint ben (pl.: az alap hozzájárulás ben 322,6 ezer Ft havonta, 2005-re ennek összege 300 ezer Ft-ra csökkenne). Nem fogadható el, hogy az energiaköltségek növekedésére az önkormányzatok nem kapnak központi forrást ben nem tartható tovább az a már évek óta bevett gyakorlat, amely szerint a dologi kiadások növekedésére központi forrást nem biztosít a költségvetés. Legalább a tervezett infláció mértékéig központi forrás szükséges a dologi kiadások növekményének finanszírozására. Esélyegyenlőtlenséget teremt és a jövedelemviszonyok tekintetében szegényebb önkormányzatok lehetőségeit korlátozza az a javaslat, amely szerint csak a szilárd burkolatú belterületi utak felújítása támogatható. Sok önkormányzatnál ugyanis nem a burkolt utak felújítása a sürgető feladat, hanem a belterületen meglévő földutak szilárd burkolattal történő ellátása. Ez a probléma még akkor is fennáll, ha a Területfejlesztés fejezet a belterületi kiépítetlen közúthálózat fejlesztésére 300 millió forint előirányzatot tartalmaz. Feltétlenül fontosnak tartjuk az e- gyes típusú önkormányzatok részére egy felülről nyitott, külön útalap létesítését, melynek 2005-ben legalább 10 milliárd forintos nagyságrendet kell elérnie, amelyet évente az inflációs rátának megfelelően korrigálni javasolunk. Az útalapra tervezett forrás elosztásánál egyik alternatívaként javasoljuk figyelembe venni az út- és járdakataszter adatai alapján számított mutatókat, amit a ki- Ö N K O R M Á N Y Z A T 6 A Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének folyóirata

7 épített (portalanított) út és az összes úthálózat hányadosaként lehet kiszámítani. Másik alternatív megoldás lehetne a felosztásnál az, ha az önkormányzatok erre az alapra pályázatot nyújtanának be, és a központi forrás a meglévő saját forrást egészítené ki. A pályázatok elbírálását a decentralizációt erősítendő a megyei területfejlesztési tanácsokra kellene bízni. Javulhat a helyi közforgalmú közlekedés színvonala azáltal, hogy e célra 2005-ben 50 %-kal magasabb központi forrást javasol az előterjesztő, mint amennyit a évi költségvetés előirányzott. A támogatás felhasználása azonban feltételezi, hogy a központi forrás minden 1 forintjához az önkormányzat ugyanannyi, azaz 1 forint saját forrást hozzátesz ben a többcélú kistérségi társulások keretében megalakult intézményfenntartó társulásokban ellátottak miatt, a rendelkezésre álló normatíva fajlagos összegének 36,4 ezer forintról 21,0 ezer forintra való csökkentése nem biztosít lehetőséget az új igények befogadására, ezért az elképzelés elfogadhatatlan. Az államháztartási törvény, valamint az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvény módosításával az ingyenes önkormányzati tulajdonba kerülő ingatlanok értékesíthetővé válnak, azzal a kikötéssel, hogy az értékesítésből származó bevétel csak az igénybejelentésben szereplő feladatokra, illetve ugyanarra a célra használható fel, amire az ingatlant kapta az önkormányzat. A módosítás visszamenőlegesen, a költségvetési törvény hatályba lépését megelőzően átadott ingatlanokra is kiterjed. Ez ellentétes a jogalkotási törvény elveivel, amely csak a kedvezőbb feltételek esetén engedi meg a visszaható hatály alkalmazását. Az államháztartási törvény módosítása egyebek mellett arra is irányul, hogy az önkormányzatok számára történő kincstári vagyon értékesítése esetén nem lenne kötelező a vagyontárgy pályáztatása. Ez és az előző pontban ismertetett javaslat enyhítené az önkormányzatok ingatlanszerzési, - gazdálkodási terheit, kötöttségeit. A közoktatási törvény tervezett módosítása megszünteti az iskolai szakképzésben a második szakképzés ingyenességét a 2005/2006. tanévtől második szakképzésbe lépőknél. Ez a rendelkezés rontja a munkanélküliek (munkából kiesettek, vagy munkába még sosem lépett személyek) munkába állásának esélyét, lehetőségeit. Ez a szándék ellent mond a foglalkoztatottság növelésére, az é- lethosszig tartó tanulás ösztönzésére irányuló társadalompolitikai céloknak. A hatályos közoktatási törvény finanszírozási garanciát fogalmaz meg, amely a két évvel megelőző évi közoktatási nettó működési kiadások 90 %-ának megfelelő összegre vállalható. Ezt a garanciát a hatályos törvény 2006-tól kívánja ismételten érvényre juttatni. A közoktatási törvény tervezett módosítása a finanszírozási garancia előírását megszüntetni szándékozik azzal az indokolással, hogy ennek révén nagyobb mozgástér biztosítható az Országgyűlés számára a hozzájárulások megállapításánál. A javaslatot elutasítandónak tartjuk, mivel mindenfajta, a gazdálkodást szolgáló és a központi szervekre előírt garancia eltörlése az önkormányzati rendszer működésének biztonságát veszélyezteti. Nem fogadható el az a javaslat sem, amely szerint a települési igazgatási és kommunális feladatok normatívája a évi 1607 forint/lakosról 2005-re 1107 forint/lakosra mérséklődne. Ez a normatíva ugyanis mindazon feladatok együttesének finanszírozására szolgál, amelyek nem feladatarányosan kerülnek az önkormányzatokhoz, de kötelező az ellátásuk. Nem támogatjuk azt sem, hogy a körzeti igazgatás körzetközpontonkénti fajlagos összege 2004-ről 2005-re több mint 70 %-kal csökken. Az önkormányzatok által szervezett közcélú foglalkoztatás támogatására előirányzott összeg 2005-ben a évi szinten marad (15,1 milliárd Ft). Ez az összeg az infláció figyelembe vételével reálérték csökkenést jelent. A szociális alapellátási feladatok támogatási rendszerében a források részben átrendeződnek, amelynek a községi önkormányzatok lesznek a legnagyobb vesztesei. A rendszerben változik a lakosságszám szerinti és a feladatarányos támogatás aránya. Eddig ugyanis a lakosságszám arányos támogatást megkapták akkor is, ha nem látták el a feladatokat. E források beépülhettek más feladatok báziskiadásába, ahonnan ben hiányozni fognak. A városfejlesztési stratégia jelentősége Magyarországon is felértékelődött, ezért 2005-ben az önkormányzatokat olyan helyzetbe kellene hozni, hogy lehetőségük legyen a ciklusprogramban foglalt legfontosabb fejlesztéseik előkészítésére és megkezdésére, valamint az uniós pályázatokhoz történő eredményes csatlakozásra. Ez a szabadon felhasználható fejlesztési forrásaik bővítését igényli. A kormányzat a fejlesztéspolitika prioritási rendszerében kiemelt szerepet szán 2005-ben is az infrastruktúra felzárkóztatására. Ezt a törekvést kevéssé látszik alátámasztani az a javaslat, amely szerint az önkormányzatok számára tervezett címzett és céltámogatások, a területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatás, valamint a cél jellegű decentralizált támogatás összege a évi összeggel azonos. Amenynyiben az igen optimistának tűnő 4,5%-os inflációt figyelembe vesszük, úgy ezek a fejlesztési források reálértékben csökkennek. Összességében megállapítható, hogy a korábbi évek költségvetéseihez képest a jelenlegi tervezet több olyan konkrét javaslatot is tartalmaz, amely javíthatja, könnyebbé teheti az önkormányzatok helyzetét a közszolgáltatási feladataik ellátása során, de az is kitűnik, hogy a példaszerűen bemutatott normatív csökkentések nem eredményezik feltétlenül a kormányzat átlátható stratégiáját az önkormányzati finanszírozáson keresztül történő ösztönzést vagy kényszerítést illetően. Továbbá a kormány által kiemelt célok mint a szociális rászorultság elve, a munkahelyteremtés, az élethosszig tartó tanulás vélhetően nem jutnak maradéktalanul érvényre a javasolt támogatási struktúrával. H A R C O K A Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének folyóirata 7 Ö N K O R M Á N Y Z A T

8 A jövő évi költségvetés szakmai előkészítéséről ezen a nyáron elvonta a figyelmet a kormányváltás folyamata. Végül, ha némi késéssel is már a Gyurcsánykormány nyújtotta be az Országgyűlésnek a H A R C O K évi költségvetési törvényjavaslatot, ám annak a törvény által kötelezően előírt egyeztetése az önkormányzati érdekképviseleti szervezetekkel elmaradt. A beterjesztett költségvetési javaslat jórészt a folyamatosságot jeleníti meg (aminek nem csupán a pénzügyminiszter személyének változatlansága az oka), valamint mint minden költségvetési törvényjavaslat egyfajta kormányzati üzenetet hordoz. Ez a kormány azt üzeni A folyamatosság és változatlansága leginkább abban ragadható meg, hogy az ígért finanszírozási reform elmaradt (mint ahogy továbbra sem történt mega feladatok és hatáskörök átvizsgálása, valamint a normatívák belső tartalmának elemzése sem), hogy továbbra sincs pénz a dologi kiadásokra, s hogy a törvényjavaslat egészébena korábbi évek fiskális szemlélete érvényesült, amiért is az önkormányzati szféra alulfinanszírozott volta nem változott. Mindezek okán a helyi önkormányzatok túlnyomó többségének helyzete tovább romlik, a működési zavarai erősödnek, az önkormányzatiság gyengül, illetve még kevésbé érvényesül. A helyi önkormányzatok sanyarú helyzetéért természetesen nem a jelenlegi kormány a felelős, mivel az e- lődei által ciklusról ciklusra folyamatosan újrateremtett és növelt hiányt nem szüntetheti meg egy éves állami költségvetés keretében, még kevésbé most, amikor az önkormányzatok hosszabb távon elkerülhetetlen átfogó konszolidációját az ország pénzügyi helyzete nem teszi lehetővé. Mindemellett egyetértek Puszta Béla szocialista parlamenti képviselővel, Salgótarján megyei jogú város polgármesterével, aki egy önkormányzati költségvetési egyeztetésen kifejtette, hogy az önkormányzatok csoportosítása pénzügyi szempontból nem településnagyság és -kategória szerint lehetséges, hanem a szerint, hogy van-e még az önkormányzatnak értékesíthető vagyona, van-e hitelképessége, végrehajtotta-e a szervezeti és létszám-racionalizálást a hivatalban és az intézményrendszerben, vagyis vannak-e még belső tartalékai. Amely önkormányzatoknak a belső tartalékai kimerültek, azok a település méretétől függetlenül az ellehetetlenülés határára jutottak, vagyis veszélyben van az önkormányzatiságuk és amenynyiben az önként vállalt (kulturális, közösségi és sport) feladataik ellátásának feladására kényszerülnek, úgy a településükön az élhetőség is megkérdőjeleződik. Ezek után lássuk, mit üzen a kormány 2005-re az önkormányzatoknak. A kormányzati üzenetek egy része jelzésértékű és bíztató. Ilyen a részleges decentralizáció,a szociális juttatások és az uniós pályázati alap növelése, a helyi közforgalmú közlekedés és a szilárd burkolatú belterületi utak felújításának támogatása, az e- gyes állami vállalkozói vagyonelemek önkormányzati tulajdonba adása. A költségvetési törvényjavaslatban a fentiekre szánt források mértéke is jelképes ugyan, de kiindulási alapnak elfogadható. Ám ezen belül is elemzésre szorul, hogy az egy kormányzati forinthoz adandó egy önkormányzati forintot képes-e előteremteni valamennyi, a közlekedési és útfelújítási alapra pályázni jogosult önkormányzat. A kormányzati üzenetek egy másik része nagyon is konkrét és korántsem bíztató. Ilyen üzenet az önkormányzati közszolgáltatásban dolgozók elbocsátásának fedezetére tervezett 25 milliárd forint. Ez az összeg tízezernél valamivel több helyi közszolga elbocsátásának igényét jelzi. Hogy miért éppen tízezer ember munkája nélkülözhető a helyi közszolgáltatásban, ezt nem mérte fel senki, s nincs is rá szakmailag megalapozott számítás, azaz válasz. A helyi önkormányzatoknál dolgozók tömeges elbocsátására (s az olcsóbb állam ilyetén megteremésére) számítani azért nem lehet, mert nagyon sok önkormányzati közszolgáltató intézményben a foglalkoztatottak száma a szakmai törvények által előírt létszámminimumot jelenleg sem éri el, továbbá, mert az önkormányzati hivatalok folyamatosan bővülő feladatköre folytán jelentős létszám-tartalékok már szinte sehol sincsenek. Ez a kormány azt üzeni még a helyi önkormányzatoknak, hogy a köztisztviselők bérfejlesztéséhez a központi költségvetésből nem szándékozik még részlegesen sem fedezetet nyújtani. De vajon miképpen tud bért fejleszteni az az önkormányzat, amelyik az előző évek megszorító intézkedéseinek hatására valóban végrehajtott létszám-racionalizálást, s ma a szükséges és éppen elégséges létszámmal dolgozik? Ö N K O R M Á N Y Z A T 8 A Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének folyóirata

9 A közalkalmazotti bérek jövő évi fejlesztésénél a kormányzat pótolni kívánja a szakszervezetekkel kötött, az idei évre vonatkozó megállapodásban szerepeltetett, de nagyrészt elmaradt bérfejlesztést is. Az üzenetbe foglalt szándék támogatandó, csakhogy a bérfejlesztés költségvetési fedezete nélkül az önkormányzatok a fejlesztést nem, vagy csupán a közszolgáltatás színvonalát veszélyeztető módon, további létszámleépítés révén tudják teljesíteni. A bérfejlesztés módjáról és mértékéről folytatott tárgyalásokon az önkormányzati érdekképviselők okkal ragaszkodtak ahhoz, hogy csakis olyan bérfejlesztésre vonatkozó döntés szülessék, amely bérfejlesztésnek a fedezete az önkormányzatok rendelkezésére áll, továbbá, hogy a közszolgálatban dolgozók bérfejlesztésénél az állami támogatás rendszere és mértéke azonos legyen. A fedezetnélküli feladatáthárító kormányzati magatartás már megingatta az önkormányzatoknak a kormányzatok iránti bizalmát, erre utal, hogy az idei évben az alapbér növelése nélkül egyéb juttatásokkal növelték a közszolgák jövedelmét. A bizalom visszaszerzéséhez vissza kell(ene) térni a törvényes és kiszámítható bérpolitikához. Ma már a kormányzat és a szakszervezetek képviselői is tudják, hogy a valamennyi érintett és érdekelt bevonása nélküli különalkuk hosszútávon érvényesíthető megoldásra nem vezethetnek. Ezért a még zajló bértárgyalások remélhetően azt eredményezik, hogy mind a köztisztviselők, mind a közalkalmazottak reális mértékű, állami pénzből fedezhető bérfejlesztésében egyeznek meg a felek, s a végkielégítésekre szánt állami pénz jelentős része bér lehet. A magyarországi helyi önkormányzatok 2005-ben kötelezôen képzendô céltartalékának számítása* 1) A évi állami hozzájárulás és támogatás összege 867,7 milliárd Ft 2) Céltartalék: az 1) pont szerinti összeg 2,5%-a 21,7 milliárd Ft 3) A 10% helyben maradó szja 116,7 milliárd Ft 4) A megyei önkormányzatok szja-bevétele 4/a egységesen 0,4 milliárd Ft 4/b lakosságszám után** 1,5 milliárd Ft 4/a + 4/b összesen 1,9 milliárd Ft 5) A 3) és 4) pont szerinti összegek megoszlása 3) pont 98,4 % 4) pont 1,6 % 6) A 2) pont szerinti 21,7 milliárd forint céltartalék fedezete 98,4%-ban a 10% helyben maradó szja-ból 1,6%-ban a megyék szja-bevételéből * A évi költségvetési törvényjavaslat 51.. (2) bekezdése alapján ** Kerekítve, 10 millió lakossal számolva Ez a kormány azt üzeni továbbá, hogy a többcélú kistérségi társulások rendszerét más társulások terhére erősíti. Az eddig még nem támogatott, új többcélú társulások megalakulásának ösztönzésére 6,5 milliárd forintot szán, amely összeg ugyan kevesebb, mint az idei pár hónapra jutó forrás, de vélhetőleg valóban újabb társulásokra serkent. A már megalakult többcélú kistérségi társulások normatív működési támogatására szánt 9 milliárd forint is tekintélyes összeg, de a társulások normatív támogatásának módja és az egyes közösen ellátandó feladatokra jutó mértéke nem ismert. Ismertek viszont a többcélú kistérségi társuláson kívüli intézmény-fenntartási formában megvalósított feladatellátás támogatásának drasztikus csökkentésére, a körjegyzőségek támogatásának, a községi normatívának lefaragására irányuló tervek, amelyek ellentmondanak a társulások ösztönzésére vonatkozó kormányzati üzenetnek, és amelyek a jól működő társulások, együttműködések ellehetetlenüléséhez vezethetnek. Nem az a veszélyes, hogy a kormányzat a többcélú kistérségi társulásoknak kíván prioritást adni, hanem az, hogy a már működő társulások nem kapják meg a szükséges és elégséges támogatást, s a rendszer átalakításában nem érvényesül a fokozatosság elve. Veszélyt rejt továbbá, ha a formájuk, s nem a tartalmuk szerint juthatnak kiemelt támogatáshoz azok a látszat-társulások, amelyek a többcélú kistérségi társulások keretén belül, elsődlegesen iskolafenntartásra jöttek létre, de gyakorlatilag megőrzik az elaprózódott kisiskola-rendszert. A pénzügyi megszorítás is lehet ösztönző, de hogy valóban ösztönözzön, ahhoz reálisnak és méltányosnak kell lennie. Ha nem az, akkor egyfajta csak azért is ellenállást válthat ki a településeken élőkben. Ezért is támogatandó Jauernik István szocialista parlamenti képviselőnek, az Országgyűlés önkormányzati bizottsága által a kormány képviselőjének elutasító álláspontjával szemben támogatott, a minimális iskolai létszámok meghatározására irányuló javaslata. Mindemellett kizárólag pozitív és negatív ösztönzőkkel nem lehet átfogó eredményt elérni a településközi együttműködésben. A kormányzatnak az önkormányzati szférával folytatandó párbeszéd alapján kellene kialakítania az egyes településtípusokra vonatkozó jövőképet. Rossz üzenet az, amely arra utal, hogy az egyes közszolgáltatási intézmények egyes településeken történő megszüntetése által keltett belső feszültségek kezelését a kormány hajlamos teljes mértékben a települési önkormányzatokra és polgármesterekre hárítani. A feszültség nem decentralizálható tovább! Dr. Zongor Gábor a TÖOSZ főtitkára 21,4 milliárd Ft 0,3 milliárd Ft H A R C O K A Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének folyóirata 9 Ö N K O R M Á N Y Z A T

10 Dr. Vigvári Andrásnak, az IDEA-program finanszírozási munkacsoportja vezetőjének lapunk szerkesztőségéhez eljuttatott, alábbi tanulmányának eredeti címe jóval hoszszabb volt (Versenyképessé tehető-e a magyar gazdaság ÁLLÁSPONTOK hagyományos államháztartási reformokkal? avagy közigazgatási reform mi végre?), mi a dolgozatot a finanszírozási munkcsoport jövő évi munkatervével kiegészítve rövidebb, s szerintünk a jelenlegi politikai helyzetben kifejezőbb címmel közöljük. HELYBEN JÁRÁS KÖZBEN A közigazgatásireform-program az érdemi decentralizáción alapuló, az állam és az önkormányzatok új feladat- és hatáskör megosztásán alapuló közigazgatási rendszer létrehozását szolgálja. E célmodell az európai uniós tagság fiskális előnyeinek kihasználása, a globális világgazdaság különböző telephelyei közötti versenyben történő helytállás, vagyis a fenntartható növekedés és a felzárkózás (reálkonvergencia) közszektorbeli feltételeinek megteremtését jelenti. A reformprogram céljai a kistérségek létrehozásával részben teljesültek. A kistérségekben, a többcélú társulásokban rejlő előnyök realizálása azonban finom, de egyértelmű üzenetet közvetítő pénzügyi szabályozástól függ. Ez jelenti egyfelől a központi forrásszabályozást, amelynek pozitív és negatív ösztönzőkkel tereli az önkormányzatokat az eredményesebb, hatékonyabb és gazdaságosabb feladatellátás felé. Másfelől azonban segítenünk kell az önkormányzatokat olyan pénzügyi technikák kidolgozásával is, amelyek a társulásokon belüli érdekharmonizációt, transzparenciát és méltányos tehermegosztást biztosítják. Bár a célmodell felé történő érdemi elmozdulás a közigazgatási rendszerben az ismert alkotmányos helyzetben és politikai feltételek közepette ebben a kormányzati ciklusban nagy valószínűséggel nem képzelhető el, a közpénzügyi rendszerben lehetséges és szükséges olyan lépések megtétele, amelyek a gazdasági versenyképességet elősegítő, tőkevonzó és tőkét abszorbeálni képes önkormányzati (sőt, általában közpénzügyi) rendszer feltételeit jelentik. A magyar (és a többi újonnan csatlakozott) gazdaság számára kihívást jelent az EU pályázati úton elnyerhető forrásainak megszerzése. Mit értünk abszorbciós (forrásbevonó) képességen? Az önkormányzatok szempontjából a forrásbevonó képesség nemcsak a forrásokhoz történő hozzájutást, hanem annak célirányos, gazdaságos, hatékony és eredményes felhasználását is jelenti. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az önkormányzati forrásbevonó képesség a több és/vagy jobb helyi közszolgáltatásokban, a kiegyensúlyozott gazdálkodásban, a pénzügyi egyensúly fenntartásában jelentkezik. A forrásbevonó képességet meghatározza a bevételi és kiadási politika, valamint a szektor működésének szabály- és intézményrendszere. Az előttünk álló (mai tudásunk szerint 2010-ig terjedő) időszakot egy sajátos ellentmondás jellemzi, amely a fiskális politika számára szűk mozgásteret enged. Ellentmondás feszül ugyanis a nominális konvergencia feltételeinek teljesítése és a reálkonvergencia követelményei között. Az ellentmondás egyik világos jelentkezése az az összefüggés, hogy maastricht-i fiskális kritériumok teljesítése gátolja a növekvő támogatásokhoz szükséges növekvő sajáterő mozgósítását. Ez különös jelentőséget ad annak a felismerésnek, hogy a közpénzügyi rendszer működésében vissza kell szorítani a a bázisalapú költségvetési tervezés mindeddig érvényesülő elvét. Át kell tekinteni, minden szinten a kiadási programokat, vissza kell szorítani a pazarlást és a közpénzek elszivárgását. Ez korszerű költségvetési módszerek alkalmazásával és megfelelő pénzügyi kontroll-mechanizmusok kiépítésével és működtetésével lehetséges. Ez utóbbi egyébként EU-s kényszer is, amely terén jelentősek még az elma- Ö N K O R M Á N Y Z A T A Települési Önkormányzatok 10 Országos Szövetségének folyóirata

11 radások. A hat szűk esztendő politikai kezeléséhez az is hozzátartozik, hogy az időszak terheit méltányosan osszák el a társadalom különböző csoportjai (ezen belül generációi) között. Ebből a szempontból fontos egy társadalmi-gazdasági megállapodás, illetve annak végiggondolása, hogy a közszolgáltatások mely területeire érdemes a magántőkét bevonni. A PPP (legyen az tőke-, vagy kölcsöntőke bevonás) a társadalom szempontjából értelmezett sikerének alapvető kérdése az üzleti szektorral kommunikálni képes és az adófizetők érdekeit érvényesíteni tudó közszektor. Nagyon lényeges aláhúzni, hogy e finanszírozásireform-lépések a célmodell elérése és sikeres működése szempontjából is elkerülhetetlenek és szignifikáns költségei nincsenek. A hagyományos államháztartási reform Az államháztartási reformok követelése szakmai berkeken belül ma újból divatba jött. A reformok tartalmáról általában keveset tudhatunk. E fogalom tartalmának precíz meghatározása azért okoz nehézséget, mert a fogalmat egymástól eltérő folyamatokra használják. Az államháztartási reform pontos fogalmát a szakma idáig nem definiálta. Fogadjuk el azt a felfogást, amely az államháztartás egészét, vagy bizonyos funkcionális területét érintő intézményi és szabályozási változásokat és ennek megfelelően az érintett szereplők magatartás változását érti e fogalom alatt. Amennyiben e változások az államháztartás egészét átfogják, vagy bizonyos alrendszereit érintik államháztartási reformról, vagy részreformról (pl. a társadalombiztosítási rendszer reformja, nyugdíj reform, önkormányzati reform stb.) beszélünk. Ilyen módon különbözteti meg a szakma a bevételi oldalt érintő (adó) reformot, finanszírozási, vagyis a pénzgazdálkodást érintő reformot, gazdálkodási reformot, vagy a különböző kiadási programokat érintő reformot. Az államháztartási reform fontos területe, amikor (adott állami feladatok mellett) megváltoztatják a beavatkozás és/vagy feladat ellátás eszközét. Példa lehet erre, bizonyos tevékenységek költségvetési szervből valamilyen vállalati rend szerint gazdálkodó szervezetbe történő áthelyezése, vagy a korábban állami vállalatként működő tömegközlekedést biztosító vállalatokat privatizálják és a szabályozás segítségével próbálják a funkciót, ellátást biztosítani. Az államháztartási reform fogalma tehát meglehetősen szerteágazó jelenségkör leírására szolgál. E reformok tipizálása bizonyos leegyszerűsítéseket feltételez. Magam Magyarországon hagyományosnak azokat az eljárásokat tekintem, amelyek elsősorban az angolszász országokban megvalósított minimalizáló és piaci stratégiát követték. A minimalizáló stratégia a jól ismert fűnyíró működésbe hozását jelenti. Ennek nagy problémája, hogy nem alkalmas sem az államháztartás bevételi sem a kiadási szerkezetének megváltoztatására. A fűnyíró különösen hatástalan akkor és a magyar gazdaság ilyen helyzetben van, amikor az infláció állami gerjesztését nem lehet segítségül hívni. A minimalizáló stratégia úgy teszi fel a kérdést, hogy a GDP hány százalékát ossza újra az államháztartás. E szemlélet a kiadási politikát fekete doboznak tekinti. Nem számol, hogy az államháztartás kiadásainak szerkezete jelentősen befolyásolja az állami újraelosztás gazdaságra gyakorolt hatását. A piacosító stratégia (a közszolgáltatások kiszervezése, kiszerződése, közmű vállalatok privatizálása, a közszolgálati státusz normál munkaviszonnyá alakítása stb.) általános alkalmazása sem olcsóbbá, sem eredményesebbé nem tette a közszférát. Sőt, a kialakuló monopolhelyzetek, szervezési költségek drágábbá és nehézkesebbé tették a közszektor működését. Az előttünk járó országok azonban nem csak ezeket a reform stratégiákat követték. Ismeretes, hogy a közpénzekkel történő gazdálkodás feltételeinek szigorítása és átláthatóvá tétele, illetve korszerű költségvetési technikák, hatékony finanszírozási rendszerek és élenjáró vezetési módszerek közszektorbeli alkalmazása jelentős eredményt képesek produkálni. Versenyképességek konfliktusa Aligha van a mai közgazdasági közbeszédben gyakrabban használt terminus, mint a versenyképesség. E fogalom a globalizált világgazdaság képlékeny viszonyainak egyik jó tükörképe. Látni kell ugyanakkor, hogy e fogalom meglehetősen puha, értelmezése flexibilis. A szakmában konszenzus van abban, amely szerint megkülönböztetendő a vállalati, a nemzetgazdasági és a regionális versenyképesség. A vállalatok versenyképessége elsősorban azzal fejezhető ki, hogy működési költségeik mennyire biztosítják profitabilitásukat. A nemzetgazdasági versenyképesség a nemzetállami szuverenitás által legalábbis egyelőre még befolyásolható makroszinten érvényes költségtényezők (adók, árfolyamok, támogatások) összességét jelenti. A mai helyzetben, mind a globalizáció, mind a regionális integrálódás miatt egyre jelentősebb szerepet kap a regionális, vagy telephelyi versenyképesség. E két utóbbi fogalom úgy értelmezhető, hogy olyan gazdasági körülmények összessége, ahol a termelési tényezők hozadéka megfelel a tulajdonosok elvárásainak, a társadalom és a környezet élhetősége egyensúlyban van. Nem nehéz belátni, hogy a versenyképesség e három vonatkozása egymással könnyen konfliktusba is keveredhet. A vállalati versenyképesség elsősorban rövidtávon értelmezhető egyszerűen azért, mert a mai világban a termelőtőke is meglehetősen mobil. Például, ha egy vállalat adókedvezményeknek köszönheti versenyképességét és ezt az adott országban, vagy telephelyen eltörlik, akkor megteheti, hogy újabb adóparadicsomot keres. A nemzetgazdasági és telephelyi versenyképesség közép- és hosszútávú kategória. A nemzetgazdasági versenyképességet azonban számos rövid távú érdek (folyó fizetési mérleg pozíciója, infláció kordában tartása, költségvetési hiány korlátozása, szavazatmaximalizálási törekvés stb.) is befolyásolja. ÁLLÁSPONTOK A Települési Önkormányzatok Ö N K O R M Á N Y Z A T Országos Szövetségének folyóirata 11

12 ÁLLÁSPONTOK Economy, efficiency, effectiveness Ma már evidenciának kellene lennie, hogy a nemzetgazdasági és telephelyi versenyképesség fontos tényezője a közszektor által nyújtott legkülönbözőbb szolgáltatások minősége, a közszektor hatékonysága és gazdaságos működése. A közszektor gazdasági racionalitását három célfüggvény (a 3E) követése biztosítja. A gazdaságosság (economy) azt jelenti, hogy a közszolgáltatásokhoz szükséges adott minőségű tényezőket a lehető legjobb áron szerezzék meg. A hatékonyság (efficiency) azt jelenti, hogy az erőforrást megfelelő mértékben használják ki. Az eredményesség (effectiveness) azt jelenti, hogy a szolgáltatás eléri célját. Az államháztartási reformnak tehát a közszektor olyan átalakítását kell szolgálnia, amely biztosítja a nemzetgazdaság és a telephelyek versenyképességét. E cél megvalósítása határozott a politikai erők konszenzusán alapuló cselekvést és körültekintő, szakmai elemzéseken és az összes érdekelt szereplő akceptálható szempontjait figyelembevevő cselekvést feltételez. A felelős kormányzás alapvető feladata ma ez. A magyar közszektor reformérett. A változások szükségességét a telephelyek globális versenye, az Európai Unióhoz történt csatlakozásból nyerhető előnyök kiaknázása és végül de korántsem utolsó sorban az as évek végén létrejött politikai modell kiüresedése indokolja. A betartás demokráciája és a jogi kiskapuk A reformok felvetése két szempontból is ellenállással találkozik. Az egyik, hogy a tényleges reformok végrehajtása olyan jogalkotási programot igényel, amely a politikai erők ma szinte elképzelhetetlen kooperativitását feltételezi. Ma a betartás demokráciája működik, amely az ország fejlődése és versenyképessége szempontjából akár végzetes is lehet. Ez a politikai magatartás azonban bumerángként fog visszaütni. Ugyanakkor jogállamban az sem célravezető eljárás, ha a szükséges változtatásokat jogalkotási innovációk, vagyis a törvényi keretek kiskapuinak felhasználásával valósítják meg. Ez mindenképpen a politikai és az országminősíteken keresztül közvetlenül gazdasági stabilitást is aláásó tényező volna. Nem kisebb ellenállást vált ki az a tény sem, hogy a leginkább sürgető, de egyben érdemi önkormányzati reformok megvalósítása az egész közpénzügyi rendszer reformját igényelné. Ez azonban még inkább érzékeny kérdés. Megkockáztathatjuk azt az állítást, hogy az önkormányzati szektor előrébb van a gazdálkodási reformokkal, mint a központi költségvetés. Ennek oka az a pénzügyi nyomás, amely a központi kormányzat részéről az önkormányzati szektorra nehezedett, így a gazdálkodás minőségében rejlő tartalékok feltárásában az önkormányzatok jobban érdekeltek voltak. Az elvtelen alkuk és a kétlelküség oka Rövid távon a kívánatos társadalmi és politikai feltételek megteremtődéséig is van cselekvési tér. A kormánynak rá kell szánnia magát azokra a lépésekre, amelyek a nagyobb lépések feltételeit jelentik. Minden további lépés feltétele, hogy oldódjanak a különböző kormányzati szektorbeli és azon kívüli szereplők között fennálló információs aszimmetriák. A különböző kormányzati szintek elvtelen alkuja, kölcsönös bizalomhiánya részben erre a helyzetre vezethető vissza. A vállalkozói szektor kétlelkűen, minél kisebb adók mellett minél zsírosabb állami megrendelésekben gondolkodva próbálja rövid távú érdekeit érvényesíteni. A nagyobb közösség, az unió tagjaiként, a közszektor és a magánszektor eredményes összefogásán alapuló gazdaságfejlesztés nem képzelhető el a mai állapotok között. A közszektor transzparenciájának jelentős javulása a megalapozott politikai döntések, a közpénzek elfolyásának (ez óvatos becslések szerint is a közbeszerzések összértékének egy tizede) megakadályozása és a magántőke és a közszektor korrekt együttműködésének alapfeltétele. Vannak olyan pénzügyi technikák, amelyek alkalmazásával az adott közfeladatokat lényegesen olcsóbban lehet megvalósítani. Számos területen alkalmazható a programköltségvetés, a teljesítmény ellenőrzés pedig jelentősen javíthat a költségvetési gazdálkodás minőségén. Szembe kell nézni másodsorban az elmúlt évtizedben folytatott költségvetés kiadási gyengeségeivel is. Mit jelent a versenyképesség? Egyfelől a mainál flexibilisebb munkaerőpiacot. Mi biztosítja a flexibilitást? Például megfizethető és megbízható tömegközlekedés. Jelentős lakásbérleti piac, hogy a saját ingatlan ne kösse röghöz a munkaerőt országon belül. E helyett otthonteremtési program volt, amely nemcsak az amúgy is létezett perverz (értsd a gazdagabbak javára történő) állami újraelosztást és ezzel növekvő költségvetési hiányt eredményezett, de bemerevítette a lakáspiacot, csökkentve a flexibilis munkapiac kialakulásának feltételét. Ráadásként politikailag kényessé tette az ingatlanadóztatást. Az otthonteremtési program helyett önkormányzati bérlakás-építési programok finanszírozása eredményesebb közpénz költés lett volna. Az sem teljesen biztos, hogy a közlekedés fejlesztését azonosítani kellene az autósztráda építéssel. Számos hasonló példát lehetne még sorolni, amely a költségvetés kiadási politikájának változtatását indokolná. Kényszervállalkozó önkormányzatok A telephelyek versenyképessége szempontjából kulcskérdés a helyi önkormányzati rendszer reformja. Az önkormányzati reformok kapcsán szükségesnek látjuk megkülönböztetni a törvényhozó és központi kormányzati szintre tartozó lépéseket a helyi államháztartási reformoktól. Ez utóbbi alatt az egyes önkormányzatok működési módjának, viselkedésének, döntési mechanizmusainak megváltozását, vagyis a mikroszintű reformokat értem. A makro- és mezo- (szektor szintű) és a mikroreformok nem választhatók el egymástól. A központi forrásszabályozás működése azt a jól is- Ö N K O R M Á N Y Z A T A Települési Önkormányzatok 12 Országos Szövetségének folyóirata

13 mert közgazdasági jelenségkört modellezi, amelyet az aszimmetrikus informáltság és a megbízó-ügynök problémaként tárgyal a szakirodalom. A kölcsönös bizalmatlanságból adódó bizonytalanságok intézményes kizárása a rendszer reformjának alfája és ómegája. A hazai önkormányzati rendszer létrehozásának időszakában a szakmai vitákban a szolgáltató versus vállalkozó önkormányzati modell közötti választás kérdése került. A megvalósult modell végül is az igen liberális szabályozás (vagyongazdálkodás, hitelfelvétel, forrásfelhasználás) de jure vállalkozói önkormányzati modellt eredményezett. A központi forrásszabályozás fokozatos szigorodásával de facto a vállalkozás lehetőségét önkormányzatok kevés kivétellel vagyonfelélésre voltak kénytelenek használni. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a magyar önkormányzatok többsége kényszervállalkozó. A célmodellt illetően véleményem szerint az Európai Unióba történő integrálódás segítése és a globális versenyben történő helytállás érdekében a gazdasági versenyképességet elősegítő, tőkevonzó és tőkét abszorbeálni képes önkormányzati rendszerre volna szükség. A helyzetfelismerés követelménye Az államháztartási reformok paradoxonja, hogy azok megtervezése és kivitelezése azokra vár, várna, akik személyes helyzetüknél fogva ebben ellenérdekeltek. A reformokhoz tehát a szakmai koncepció szükséges, de nem elégséges feltétel. Külső kényszerekre és a rövid távú érdekeknek a hosszú távú érdekeknek történő alárendelésére is szükség van. Ehhez fel kell ismerni, hogy helyzet van, valamint a rövid távon vesztes szereplőcsoportoknak garanciákat kell nyújtani, hogy a vállalt áldozatok nem hiábavalók. A napjainkra kialakult belpolitikai helyzetben az új kormány lehetősége, hogy szakítson a helyben járás politikájával is kis, de érdemi, reformértékű lépésekkel biztosítsa az ország versenyképességét. Az IDEA-program finanszírozási munkacsoportjának a évre szóló munkatervébôl 1. Egy ország-ismeret projekt szakmai alapjainak megteremtése. a. Államháztartási törvény, versus államszámviteli törvény. (Kassó Zsuzsa) b. A korszerű költségvetési technikák bevezetésének lehetőségei, információs igénye. (Kéri József, Vigvári András) c. A pénzügyi kontroll-rendszer felépítése. (Kassó Zsuzsa, Vigvári András) d. A programköltségvetés és a pénzügyi kontrollok intézményesítési lehetőségei. (Varga Sándor, Deli Erika, Vigvári András) e. Az önkormányzati rendszer eredményes, hatékony és gazdaságos működéséhez szükséges információs rendszer megvalósíthatósága. A kutatás célja a meglévő információs rendszerek erősségei és gyengeségei, valamint összekapcsolásuk lehetőségeinek vizsgálata. (Muraközy Csaba, Péteri Gábor, Vigvári András) 2. A as EU pénzügyi keretterv lebonyolítási játékszabályainak (különösen a finomhangolásoknak), valamint a nominális konvergencia-kritériumokkal kapcsolatos változások figyelemmel kísérése és a hazai illeszkedés feltételei. a. A tervezés és szabályok kialakulásának nyomon követése. (Zsúgyel János ME, Európa Tanulmányok intézete.) b. Az EU-s források abszorbeálásának intézményei Görögországban, Írországban, Spanyolországban, Lengyelországban és a Cseh Köztársaságban. (Illés Iván) c. Az EU-s alapok, a központi költségvetési támogatások, az önkormányzati sajáterő és a hitelintézeti források összehangolása. (Varga Sándor, Keményné Koncz Ildikó, Deli Erika) 3. A kistérségek önkéntes társulásai működését segítő pénzügyi szabályozók és ösztönzők kérdése. a. A központi forrásszabályozás egyszerűsítésének lehetséges irányai, a 2005-ben beállított normatív támogatás hatásai, a évi pályázatok tapasztalatai. A társulások tartós forrásigényének modellezése. (Lacó Bálint, Pitti Zoltán) b. Az önkéntes társulások különböző feladatellátási területein jelentkező költségmegosztás technikái. c. A kistérségi gazdasági fejlesztési programok finanszírozási technikái. (Keményné Koncz Ildikó, Jókay Károly) d. A nagyvárosi agglomerációkon belüli együttműködésének elősegítését szolgáló pénzügyi szabályozók és ösztönzők. (Varga István, Péteri Gábor, Zongor Gábor) A 2004-ben megrendelt és várhatóan december közepéig elkészülő tanulmányok e munkaterv megvalósításának kiindulását jelentik. A munkacsoport e tanulmányokat elején megvitatja. A Települési Önkormányzatok Ö N K O R M Á N Y Z A T Országos Szövetségének folyóirata 13

14 ASIMO ÚJABB MESÉI Bizonyára emlékeznek Asimora (idei január-februári lapszámunkban, a 47. oldalon ismerkedhettek meg vele), tudják róla, hogy az őt kifejlesztő japán óriáscég reprezentáns, beszélni is képes humanoidja, aki a hamisítványoktól a mi olvasóinkat is óvta. Nos, Asimo nemrégiben Köln városában vendégszerepelt, ott is mesélt (s amit mondott, az nem volt mese), emellett táncolt (amint az képünkön is látható), ám egy kisgép bemutatásával aratta a legnagyobb sikert. Ez a kisgép anyacége legújabb fűnyírója volt, amellyel Asimo mulcsozott. A mulcsozás a mezőgazdaságban használatos, azt is mondhatnánk, hogy talajművelési szakszó, ám éppenséggel a műveletlenül hagyott talaj befedésének az elnevezése. Asimo, persze, nem tudja, hogy a nap, a szél vagy az erős csapadék előbb-utóbb erodálja a termőréteget, s azt sem, hogy ezt megakadályozandó takarják be a hozzáértők a talajt jobbára valamilyen szerves anyaggal (például szalmával, fakéreggel, komposzttal, fűnyesedékkel). Asimo nem tudja, hogy ez a mulcs, amely késlelteti a talaj kiszáradását, amelynek gyomelnyomó hatása van, s amely a talaj szerkezetének alakításához és a tápanyagok feltárásához nélkülözhetetlen talajlakó lények számára élőhelyet teremt. Viszont Asimo megmutatta, hogy az új generációs fűnyíróval mulcsozni is lehet. Azt mutatta meg, hogy ez a kiskerekű (s ezért gyepkímélő), duplakéses kisgép részint állítható mértékben (hétféle magasságban) nyírja a füvet (miközben a faleveleket is összeszedi), részint egy állítható kar segítségével ( Versamow System ) meghatározott arányban szétteríti, amit lenyírt, s (gyűjtőzsák nélkül) összegyűjtött. Hogy fűnyírás esetén a legkézenfekvőbb mulcs a fűnyesedék, az nyilvánvaló. Hogy az új kisgépnek a mulcsozáshoz formatervezett háza van, az látható. Hogy ehhez a géphez semmilyen adapter nem szükségeltetik, mert minden benne van, ezt elmondta Asimo, megemlítvén, hogy a gépet anyacége megszokott, kitűnő minőségű, 6,5 lóerős motorja (a GCV 190) hajtja. A cég fűnyírói tette hozzá minden kertben a lehető legkényelmesebben használható munkaeszközök, emellett sok helyütt a helyi önkormányzatok kezelésében a parlagfű-okozta allergiás megbetegedések megelőzésére szolgálhatnak. Bemutott még Asimo némely szivattyút (elsősorban az önkormányzati tűzoltóságok figyelmébe, s egyebek között katasztrófavédelemhez ajánlva őket); továbbá hómarókat (amelyek például, hogy az önkormányzati közintézmények a legcudarabb télen is megközelíthetők legyenek óránként negyventonnányi hó eltakarítására képesek); végezetül pedig megjegyezte, hogy mindezen eszközök (jobbára kínai gyártmányú) másolatai az eredetieknél jóval olcsóbbak ugyan, ám folyamatos használatuk nem ajánlatos, mert rövid idő alatt javíthatatlanul tönkremennek. Ö N K O R M Á N Y Z A T A Települési Önkormányzatok 14 Országos Szövetségének folyóirata

15 Ismerje meg az MTD téli programját is! Magyarország legnagyobb kertigépgyártója, az MTD Hungária Kft. az önkormányzatok figyelmébe ajánlja a hó eltakarítására alkalmas gépeit! Az MTD csaknem 100 különböző típusú fűnyíró traktort gyárt és valamennyi traktor felszerelhető tolólappal. Magyarországon már közismertek a MTD Yard Machines gépek, de az önkormányzatok számára ajánlatosabb a magasabb technikai szinvonalú MTD CUB CADET termékcsaládból traktort választani. A kategória legkisebb tagja a 17 lóerős, kéthengeres, KAWA- SAKI motorral szerelt, 107 cm vágószélességű CC 1527 típus. (ld. alábbi kép) Ez azon túl, hogy fokozatmentes váltóval és erősített, csapágyazott futóművel van ellátva, még rendkívül vonzó áron is kerül forgalomba. Mindössze ,- Ft+áfa, ami ezért a minőségű és felszereltségű gépért nagyon kedvező. A hozzávaló hótolólapát ára: ,- Ft+áfa. A család legnagyobb tagja a CC 3235 típus, ami nemcsak erős, megbízható, hanem rendkívül komfortos is. Egy 23 lórős, kéthengeres KOHLER motor, hidro váltó, hidraulikusan emelhető vágószerkezet, komfortos kezelőszervek, kényelmes ülés, komplett műszerfal segíti a kezelő munkáját. A géphez igény szerint választható a hidraulikával vagy kézzel mozgatható tolólap. A tolólappal, hómaróval felszerelhető fűnyírótraktorok is, de elsősorban a kanadai és amerikai tapasztalatok alapján évről-évre továbbfejlesztett hómarók rendkívül jól használhatók a váratlan havazások által járhatatlanná tett járdák gyors járhatóvá tételére is. A helyi önkormányzatok, közintézmények, háztartások az MTD széles körű hómarógép-családjának megismerésével kiválóan felkészülhetnek a télre! A nagy teljesítmény a 380D, vagy a 611D (ld. fent) típusú gépek használói számára komfortérzettel párosul az önjáró kivitele miatt és a jól végzett munka élményét nyújtja. A fúvott gumiabronccsal szerelt meghajtókerekek, a jeges, tömörödött hó marására alkalmas maró- és behordó szerkezet, a nagy teljesítményű fúvó ventilátor alkalmassá teszi ezeket a kisgépeket arra, hogy a közintézmények, a kisebb üdülők, a családi házak előtt, vagy éppen a parkolókból igen zord időjárási viszonyok közepette is eltakarítsák a havat. Az MTD 611D típus ára: ,- Ft+áfa. Az MTD nagyobb hómaróira tolólap is szerelhető! Ezek a gépek alkalmasak önkormányzatoknál és ipari üzemeknél történő munkavégzésre is! Segítségükkel takaríthatóvá válik a már olvadó hókása, latyak, illetve a gép használható marad akkor is, amikor a nehéz, vizes hó eltakarítására már nem maradna elegendő energia. A röviden bemutatott készülékekről és a széles választékról bővebb információhoz juthat az MTD Hungária Kft. honlapján: Címük: 8248 Nemesvámos, Dózsa Gy. u. 1. Postacím: 8200 Veszprém, Pf Tel.: 88/ , fax: 88/ A Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének folyóirata 15 Ö N K O R M Á N Y Z A T

16 Ö N K O R M Á N Y Z A T A Települési Önkormányzatok 16 Országos Szövetségének folyóirata

17 Változatos formájú oszlopok és karok lakó- és közterületek megvilágításához, teleszkópikus és kúpos kivitelben Fénypontmagasság három métertől tíz méterig Igényes felületkezelés anódos oxidációval, vagy elektrosztatikus porszórással és speciális színekkel Mûszaki támogatás a település igénye szerinti a meglevô típustól eltérô oszlopok kidolgozásához A Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének folyóirata 17 Ö N K O R M Á N Y Z A T

18 JÖVÔÁLLÓ MINÔSÍTÉSEK A Zalaszám Informatika Kft. (8900 Zalaegerszeg, Mártírok útja 53.) által kidolgozott és minősítésre benyújtott OrganP (Költségvetési Integrált Gazdálkodási Rendszer) szoftver az e-go minősítési dokumentumban foglalt kritériumoknak megfelelt A Zalaszám Informatika Kft. (8900 Zalaegerszeg, Mártírok útja 53.) által kidolgozott és minősítésre benyújtott IRKA (Iratkezelési Rendszer) szoftver az e-go minősítési dokumentumban foglalt kritériumoknak megfelelt A csaknem azonos két fenti mondat két, a TÖOSZ által kibocsátott oklevélen olvasható, mindkettőn szerepel, hogy a minősített szoftver milyen számon került nyilvántartásba, hogy a szoftvert benyújtó cég a minősítést október 12-ig jogosult használni, s mindkét oklevélen pecsét hitelesíti a TÖOSZ elnökének aláírását. A minősítési dokumentum (amely a TÖOSZ honlapjáról teljes egészében letölthető) legalábbis érzékeltetheti, hogy egy rendkívül aprólékosan kidolgozott, egyszersmind EU-kompatibilis minősítési rendszer alkalmazása révén szavatolja a TÖOSZ a minősített szoftverek használhatóságát elsősorban az önkormányzatok számára. Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium 2003 végén kérte fel a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségét, hogy támogassa a Magyar Információs Társadalom Stratégia (MITS) önkormányzatokra háruló feladatainak megvalósítását. A minősítési rendszert a támogatásra való felkészülés fázisában dolgozta ki a TÖOSZ abból a célból, hogy minőségileg megfelelő, az önkormányzatok funkcionális igényeit magas szinten kielégítő és technikai megoldásaikat tekintve is korszerű, jövőálló alkalmazásokat ajánlhasson. Olyanokat, amelyek minél több, integrált módon együttműködő alrendszert foglalnak magukban, ezáltal csökkentve a jelenleg széles körben elterjedt, de a mai kor minőségi, alkalmazási követelményeinek már nem megfelelő szigetrendszerek használatát. A minősítéssel nyerhetnek az önkormányzatok, amelyek megismerik a legjobb minőségű, a fejlesztéseikhez leginkább ajánlott, a céljaik megvalósítását leghatékonyabban támogatni képes alkalmazásokat, nyerhetnek a megfelelt minősítést kapott pályázók, de a nem megfelelt minősítést kapott pályázók is, mert információkat kapnak arról, hogy milyen fejlesztéseket, módosításokat lenne célszerű alkalmazásukon végrehajtani. Egy tisztább jövőért HÓEKÉK, SÓSZÓRÓK, KEFÉS TISZTÍTÓBERENDEZÉSEK GYÁRTÁSA ÉS FORGALMAZÁSA Hóekék és adapterek gyártása minden járműtípusra, kéthetes szállítási határidővel, nagy árengedményekkel. Sószóró berendezések gyártása őszi szállítással, ha most megrendeli, 5% engedményt adunk. Gyűjtőtartályos kefés tisztítóberendezések gyártása és forgalmazása 3 4 hetes szállítási határidővel, minden típusú seprési feladatra és járműre. Kérje prospektusainkat és tanácsadásunkat. BÁTONY METALL Ipari és Kereskedelmi Kft Bátonyterenye, Bolyoki út 3. Tel.: 32/ , 32/ Tel./fax: 32/ batonymetall@mail.globonet.hu Web: Ö N K O R M Á N Y Z A T A Települési Önkormányzatok 18 Országos Szövetségének folyóirata

19 csatlakozások CSATLAKOZÁSOK Az ÖNkormányzat hosszú évek óta rendszeresen tájékoztatja olvasóit az Európa Tanács idén 10 éves Helyi és Regionális Hatóságok Kongresszusának (angol nyelvű rövidítéssel: CLRAE) tevékenységéről, a magyar önkormányzati küldöttségnek e szervezetben (s jogelődjében) végzett munkájáról. A CLRAE idei, jubileumi plenáris ülésszakán erőteljes hangot kapott az a nézet, hogy az Európában bekövetkezett nagy politikai és társadalmi változások különösképpen az Európai Uniónak 10 új tagállammal történt bővülése és az unió szervezeti és működési rendjének reformja tükrében elengedhetetlenül szükséges újragondolni az Európa Tanács és azon belül a CLRAE funkcióját, és ehhez kapcsolódóan újraszabályozni szervezeti és működési rendjét. E nagyszabású munka keretében amelyben a magyar CLRAE delegáció is részt vesz a CLRAE elnöksége az elmúlt hónapokban több menetben tárgyalt azokról a stratégiai célokról, amelyeket a CLRAE tagjainak és az e szervezetben képviselettel bíró 46 európai ország, köztük hazánk önkormányzatainak, önkormányzati érdekszövetségeinek 2006 végéig el kell érniük. EURÓPA CÉLJAI Az alábbiakban a CLRAE (a továbbiakban: már kezdeményezte egy ilyen fajta Biztosítani kell a Helyi Önkorberi Kongresszus) ez év novem- egyezmény megkötését a Régiók Bimányzatok Európai Chartájának ülésszakán az elnökség és az zottságával. végrehajtását az Európa Tanács tagországaiban Állandó Bizottság által elfogadott, A csúcsértekezlet egyik tárgyköre és tagjelölt országaiban, a Külügyminisztérium Emberi Jogi lehetne a Kongresszus sajátos arcula- elsősorban az Intézményi Bizottság és Európai Szervezetek Főosztátának erősítése a szervezeten belül, által készített monitoring jelentések, lya által a CLRAE magyar delegációjának valamint más európai intézmények valamint a chartával foglalkozó füg- titkárságához eljuttatott, a körében, ezáltal az Európa Tanács getlen önkormányzati szakértők se- stratégia célokat is tartalmazó angol erősségévé tehető. Ennek érdekében gítségével nyelvű összeállítás magyar fordításának gyakorlatilag hasznosítható javasla- Folytatni kell a küzdelmet a Resóinkat. közreadásával traktáljuk olvatokat szükséges tenni, amelyek begionális Önkormányzatok Európai A fordítás Csalótzky György lefoglalhatók lesznek a 3. csúcsértekezlet Chartájának mielőbbi elfogadtatá- munkája. akciótervének a Kongresszust sáért és azért, hogy e charta nemzet- érintő részébe, különösen a következő kérdésköröket illetően: testet közi egyezmény formájában öltsön 1. A Európa Tanácsnak az új intézményi rendszerbe való elhelyezkedésének - monitoring tevékenység Erősíteni kell a regionális biz- segítése - helyi és regionális választások tos (ombudsman) szerepét és ösztö- A Kongresszusnak teljes körű szerepet megfigyelése nözni kell kinevezésüket, együttmű- kell vállalnia az Európa Tanács - támogató tevékenységek ködve az Európa Tanács emberi jogi soron lévő 3. csúcsértekezletének előkészítésében. - hálózatok létrehozása biztosával A javaslatok amelyek A kongresszusi charta, az ügy- Bátorítani kell a helyi és regio- már most is előterjeszthetők a következő rend és a szervezetrendszer revíziója nális önkormányzatokat, hogy vestosítandópét három témakörbe csopor- megszilárdítaná a Kongresszus szeresék be teljes erejüket saját szintjürend és erősítené a választott helyi és kön olyan feladatterületeken, mint Az Európa Tanács és az Európai regionális önkormányzatok érdekképviseletétmányzati például a helyi és regionális önkor- Unió egymást kiegészítő szerepét hálózatok szervezésének mindkét szervezetnél intézményesíteni kell és, ha ez lehetséges, egy, a 2. Továbbra is kiemelt figyelmet mi Egyezmény létrehozásához, a víz- ösztönzése az Európai Tájképvédel- varsói csúcsértekezleten aláírandó kell szentelni a helyi és regionális demokrácia tartalékok menedzsmentje, a Határ hivatalos egyezménybe kell foglalni. támogatásának, elsősorban Menti Együttműködés Európai Ketartalékok A Kongresszus a maga részéről a következő eszközökkel: retegyezménye stb. A Települési Önkormányzatok Ö N K O R M Á N Y Z A T Országos Szövetségének folyóirata 19

20 A sikeres önkormányzati tevékenység hasznosítható gyakorlati tapasztalatait terjeszteni kell 3. A határokon átnyúló és területközi együttműködés fejlődésének segítése, különösen meghatározott régiókban és meghatározott témákban, mint például: Együttműködés az Adria-tenger medencéjében Együttműködés a Mediterrántérségben, különösen a Maghreb államok viszonylatában Olyan nagy folyók és tavak medencéi sajátos problémáinak kezelése, amilyen például a Duna, a Rajna, a Sevan- tó, A régióközi együttműködés, a területi kohézió és a Strukturális Alapok kérdéseivel való foglalkozás 4. A helyi és regionális önkormányzatok szintjén végrehajtandó akciók segítségével előmozdítani a politikai problémák megoldását: A Cipruson élő két közösség közötti párbeszéd segítése, mindkét oldal polgármesterei tanácskozásainak szervezésével Hasonló módon folytatni az izraeli és a palesztin polgármesterek közötti párbeszéd segítését Kedvező előfeltételek megteremtése a bizonyos kaukázusi országok közötti pozitív, konstruktív párbeszédhez Az Európa Tanács tagállamai és megfigyelői státussal bíró államai önkormányzatainak más országok (USA, Mexikó, Japán, Kanada, Kína, Marokkó stb.) hasonló szervezeteivel való kapcsolatainak előmozdítása 5. Súlyos szociális problémák megoldásának segítése, elsősorban az alábbi területeken: Migráció, integráció és kultúrák közötti dialógus Szociális kohézió (különös tekintettel az üzemi kultúrára) Városi közbiztonság (különös tekintettel egy városi bűnmegelőzési megfigyelő szervezet létrehozására), valamint a terrorizmus elleni küzdelem Életminőség (természeti és épített környezet, tájképvédelem, közszolgáltatások) Fiatalok részvétele a demokrácia gyakorlásában 6. Helyi és regionális önkormányzatok nemzeti szövetségeivel való kapcsolatok erősítése, szorosabban bevonva őket a Kongresszus funkcióiba és tevékenységébe A nemzeti önkormányzati szövetségek bevonása a választási megfigyelési tevékenységekbe, felkérve őket, hogy jelöljenek választott képviselőket ilyen feladatokat teljesítő önkormányzati delegációkba A szövetségek bátorítása, hogy nagyobb mértékben vegyenek részt a Kongresszus munkájában (találkozók szervezése, jelentések készítése stb.) CSATLAKOZÁSOK EGY KÖNYV A Vi lágba n k nem hagyományos értelemben vett bank, hanem az ENSZ CSATLAKOZÁSOK egyik specializálódott ügynöksége, amelynek 184 tagországi képviselője együtt felel az intézmény finanszírozásáért és a pénzek felhasználásáért. A fejlesztési támogatások többi donorjához hasonlóan a Világbank is az ENSZ tagállamainak 2000-ben, a szegénység fenntartható csökkentése érdekében elfogadott, úgynevezett Millenniumi Fejlesztési Célok program keretében fejti ki tevékenységét. A Világbank washingtoni központjában, illetve 109 országban működő területi irodáiban a világ minden tájáról érkezett, mintegy tízezer fejlesztési szakértő dolgozik. Köztük Kopányi Mihály, aki Magyar Levente, a Kisvárosi Önkormányzatok Érdekszövetségének elnöke és Zongor Gábor, a Települési Önkormányzatotok Országos Szövetségének főtitkára társaságában a Belügyminisztérium Duna Palotájában november 2-án tartott sajtótájékoztató keretében egy, a Világbank által kiadott angol nyelvű tanulmánykötetet, annak egyik szerző-szerkesztőjeként mutatott be az érdeklődőknek. A kötet (Intergovermental Finance in Hungary A Decade of Experience ) a magyarországi önkormányzati világ finanszírozási rendszerének tíz évét értékeli, mégpedig Kopányi Mihály szerint az átmeneti társadalmak tonnányi irodalmában egyedülálló módon, folyamatában mutatván be a rendszer elemeit, erényeit és hiányosságait. Mint mondta, a kötet hazai és külföldi szerzői tán maguk is meglepődnek majd, ha az egyes fejezetekben ráismernek saját oldalas tanulmányaik oldalas sűrítményeire. A harmincegy szerzőtől származó válogatás nyilvánvalóvá teszi ugyan, hogy Magyarországon számos nagy horderejű modernizációs intézkedés még várat magára, ám a kötet nemzetközi jelentőségét éppen az adja, hogy akár gyökeres fordulatra is késztetheti a környező országoknak a mienknél elmaradottabb átmeneti gazdaságait. Mert minden, a kötetben részletesen kifejtett, megalapozott és jogos kritika ellenére a magyarországi decentralizáció a legátfogóbb és a legsikeresebb egész Kelet-Európában. A sikeresség pedig elsősorban a magyarországi helyi önkormányzatok innovációs kézségében gyökerezik. Ezt bizonyítja, hogy az 1990 és 2000 közötti gazdasági visszaesés időszakában, a GDP-ből való részesedésük folyamatos csökkenése ellenére az önkormányzatok fokozatosan fejlesztették a helyi szolgáltatásokat. A könyv az lgipublications@osi.hu címen igényelhető. Ö N K O R M Á N Y Z A T A Települési Önkormányzatok 20 Országos Szövetségének folyóirata