KENÉZ HEKA ETELKA A LÉLEK REJTELMEI

Átírás

1 KENÉZ HEKA ETELKA A LÉLEK REJTELMEI

2 KENÉZ HEKA ETELKA A LÉLEK REJTELMEI részben saját illusztrációival Felelős kiadó: Kenéz Heka Etelka Nyomdai munkák: Norma Nyomdász Kft. Hódmezővásárhely ISBN:

3 ELŐSZÓ Lelki gondolatok Misztikus egyedüllét uralkodik a lelkemen amikor társalgok Gondolataimban a Teremtővel. Létezik a léleknek egy megközelíthetetlen szent zuga mely csak a teremtőnek van fenntartva. Létrejön bennünk a szeretet találkozása a lelki fény világossága felismeri az igaz szeretet mely nélkül a lélek legnagyobb ínségben szenved. A szeretet tágas benső világa értelmet ad az életnek. A szeretet négy alakban jelenik meg a lélek házában. Mint szív sóvárgása mint a lélek gyönyörű érzése mint a fénylő tudat ereje s mint a szellem vezérelve A találkozás lelkedben a szeretettel a fény mélységes üzenete Mikor a lélek amely bennem mint újszülöttben éled kiszakad Istenből s az úr bensőjében írt valami szépet 3

4 amit a tudatom ha elolvassa megérti életem célját hogy a földi létem miért is jó az égnek Ha kutatod: a jóság, igazság a lélek lakója erény a mértéke szeretet az ékessége Bölcsesség a kapu lelkeden csak így mutatkozik meg Isten Kenéz Heka Etelka 4

5 Égi fény A gondolatom mártva égi fény ragyogásba Fölgerjeszt a tiszta mágia A Hold korong gyűrűje áldva Szépségében benne égek Lovagom, téged teszlek a Hold udvarán légi tüneménynek. Tenger A természet Istentől tudatos gyönyörűség Az embert fűzi hozzá a hűség Langy szelek lebegnek mezején a kék tengernek Halkan duruzsol az éj Szerelmünk, mint a tenger oly mély. Vágy Óh, ti vágyból fakadó szeplőtlen álmok Óh, ti érzelmi üde virágok Maradj álom a párnám alatt Szerelmem meghallja ha szerelmed jajgat. 5

6 Börtön A lelki börtönömről tüzes eszmém letépi a súlyos képzelet zárat Nyitott ajtó fogadja be majd a fényárat Így a varázserejű fantáziám már a csúcson fönt ragyog s elhagyja a sötétségbe merülő önös világot. Szárny Az Isten sugallata benső erőidben harangzúgássá válnak s fényt gyújt majd a benső sötét éjszakádnak Kiröppensz fészkedből A csillagok már várnak Visz közéjük isteni szárnyad. Csillagom Az énemet a kimaradt árama nem állította helyre Így kimaradt benne a világ éjnek ideje Főnixmadárként támadó tűzfényben új életre keltenem Csillagom árama a helyi elrekesztett ösvényeken túl is behatolna és mindent átragyogna. 6

7 Lélek Égő vak melegben levele a nyárnak nesztelenül lebben A magasságos, hatalmas ég a Földdel nászra lép Szemlélem életem békén Nem tudom már többször én vagyok-e még én, vagy már mása az énnek? Netán a hazajáró lélek? Misztérium Egy ide ami még nem látszik Sötét ködben feléd lebben Láthatatlan s alszik dermedt misztériuma majd benned fogan, alakot ölt Olyan ez, mint titkos álom Ez a megnyilvánulás törvényének erős harca, mert az igazság arca a zord sötétségben elzárkózik s megnyílik annak, ki az igazság gyümölcsét érleli. 7

8 Himnusz A misztérium himnusza érzem lebeg bennem Titkait közli velem Álmaim, féléberségem Élet és halálban lengő titkos életem gyönyörű végletek közt élem. Értelem Szellememben rejlik az értelmem háza Erőt érlelő a kiváltsága Gondolatnak befele forduló szabadsága. Gyökér Az időtlen gyökerek mélységes titkát magamban hordom Szellem szabadsággal a forrást kutatom A természet nyílt, nagy könyvéből tanulom. 8

9 Mágia Álmaim tükörvilágában szeretet hangok szűrődnek Érzelmi álomképben a tudatomba ömlenek Mágikus vágyak a túlsó partról érintenek. Föld E Földön születtem már elég régen Belevetem a gondolatomat, sarjadásom, s pusztulásomat Hitem, szeretetem e táj felett hordja szét a felhő Szétszaggatott hitem nekem is kesergő Már csak a múltnak élek amíg bennem dobog a lélek. Álarc Az életem álarcban élem Ha a félelem néz velem szembe ajkam rebegi a nevét Így a félelem saját magát tépi szét Testem zárlatában ilyenkor kigyúl a fény, s a félelem nem riaszt már, álarcával odébbáll. 9

10 Szellem A szellem mélységes forrása Bennem vár a megérett vágyra a felfakasztásra. Zene Dermedt magányt és a sötétséget a misztikus zene lövi szét Fénnyel szövi át s szolgáltatás nélkül adja le a fényáramát Megérinti a mindenség titkát. 10

11 Életár Óh, bennem rejlő életár Bennem rejlik az életerő eszenciám Ő a sava az életemnek Végbe viszi bennem az élet tervet Ő a tenyeremben írt életfám Új rügyeket hoz reám Így megújul az ősi eredendő, titokzatos életfám. Mező Tavaszodik már Zöldül a határ Zöldülő gondolatok már tettekre vár Gyorsan eljön az ősz, s a köd uszály majd száll a természet tetején, leszáll a dérország mezején. A szív Amíg szívem zsenge volt A szerelem benne dalolt A csalódás nyomát tette a szívben Érzelem újulj, ne tűnjél többé előlem sohasem. 11

12 Misztérium A misztériumban érzem, hogy én örökké éltem E gondolat beborít a titkos végtelenségben A teremtő küldött ide titkos ösvényen Bölcs homlokkal, fiatal érzelmekkel Legendás istennők mágikus leheletével Ős energia Isten szellemével, és hallhatatlan erejével Hát felkérlek szívem: bízzál mindig Istenben! A szív Az élet hordaléka a szívben csak szemetel Mégis keres, kutat a szív varjú szemmel Ha fájdalma van szinte beleremeg, mint az éjben a síró, reszkető gyerek Egy életen át ül rajta a bánat és nem mondja sosem a röpke boldogságnak, hogy bocsánat Mint csipke rózsa gondol vissza a tűnt tavaszra. Baj A mélységből valaki szólít titkon engem Lüktető erem a kötelem A lelkembe leeresztem, hogy a baj elkerüljön engem. 12

13 Üzenet Te vagy nekem az ős homályból derengő üzenet Te vagy az ősi pihenés ha vágyam téged megidéz Így nem feledem el sohasem arcodat Jöhet felém a naplemente és a titkos, csendes alkonyat Víziód szakadozó hullámokon is szeretett S mindig felém lebegett. Dörög Odakinn villámlik, dörög Ők az égi hírnökök Hozzátok el sorsom jelét Oszlassátok el érzelmem kételyét Érjem el a nyugalom jelenlétét. Kopogtatnak Agyamon kopogtatnak A tompa hang felülről hozzám repül a légből Szívem a bánatát úgy érzem nehezen bírja Nincs kegyelem, felírja arcomra Csak láthatnám az út végét! Nem tudom merre tegyek lépést. 13

14 A szív Az ember szíve ha fáj s belül az érzelem már fényleni, örülni akar Bánattól ékes emberek a lelkükben sosem fénylenek vad viharok tüzében égnek. Kör Ha szemlélem életem körét Olykor olyan volt, mint egy virágos rét Olykor tűrtem a bánatot, szenvedést Bennem láttam, éreztem a halálos temetést. A kör bezárul, amikor itt a vég! Roskadt lelkemet lehet, hogy végül befogadja majd az ég. A Nap Nézek az ablakon át Figyelem hogyan vált a Nap a Holdra át, majd újra a Hold a Napra vált Így éli titkos óhaját Nem tudni hol leli az igaz otthonát. 14

15 Boldogság Sötét van, csak az ég alja világít A lelkem bánatos, fázik A szerelem benne miért nem virágzik? Kérdem én a fenséges eget: boldog a szívem miért nem lehet? Fény Ha bánatos vagyok elrejtem fényem, mint a csillagok a beborult égen Óh, világítsam magam át! Ettől a fénytől más is lát Fényem a rossztól megvéd Átvilágítja a másik szívét. Horizont A szerelem hallhatatlan Ott rejlik a szív forgatagban Ha hűtlen lesz a boldogságod Hűtlen lesz, de megtalálod Jönnek majd az égen feléd új és új frontok A boldogító horizontok. 15

16 Pillangó Óh, lelkemre szállt gyönyörű színes lepke káprázatos színes szerelme boldognak tűnő rózsás perceket ád Óh, illúzió világ! Ne rabold el keblemről a harmóniát. Emberek Az emberben a tudás a legnagyobb érték A tudásban rejlik a mércénk Kik is vagyunk mi, emberek? A Földön élő szellemek? Az érzelmekben él a szeretet Zokognak a kihűlt szívek Megfagyok emberek! Csillagok Álmomban a Hold fényében ott haladok a csillagösvényen Megnyugszik a lelkem Úgy érzem el nem tévedtem Mielőtt a Nap felragyog El kell hagynom a csillagot mielőtt az álmaimból a sárba hullok. 16

17 Álmok Nyúljatok értem remegő erős kezek Láthatatlan szellemek, vigasztaljátok lelkemet Netán rossz úton járok? Netán nagyok az álmok? Csend A szobában csend uralkodik A némaság beér a lelkemig Pislákol a gyertya, majd álomba merül, szomorúságában szenderül Arra gondolok, hogy az ember mily árva Szeretet szomjába el lehet ringatni csókok közt a halálba Az ember a szerelmét, akár a halottját szívéből könnyei locsolják. Homokóra A magányomra már rég reá terítette az ég végtelen csöndjét Álmomban eltévedtem Merengve sétálok az életben Csak megyek előre szomjan Csak megyek elfásultan Ketyeg a falióra és lassan végére ér majd a homokóra. 17

18 Vágy Szívem a szenvedélyem rabja Szórja az őrjítő érzelmeket, mint vulkán a nagy tüzet Szóródnak szét bennem, s fénylenek lényemben Ezer irányba szórom szét a fénytől kapott érzelmeket Az életem menny és pokol Végzetek közepette függök a vágyaktól. Virágzás Ha kivirágzik szíved az ihlettől ő lesz a megváltó, jóság, szeretet az uralkodó A homály fátyla rólad elillan Szellemi utad halad előre meglátod gyorsan. A lélek A lélek nem más, mint élő, titkos villanás Ő bennünk örökké él Ő az embernek egyetlen remény Száll a lelkem napkeletre A lemenő Napban lelkét tovább keresve Emléke bujkál ahova sorsa int Nap és Hold között örökkön örökké kering. 18

19 Őseink madara Kék lábú álombeli legendás csoda madár A fészked alatt gondolatim és érzelmem sokszor ott száll Keletre fordulok a Nap felé Turul madár, te ős erény Emese madara bennem él Királyi hangját hallom az álmom mély közepén Tisztás felett szálló zöld szárnyú jövevény. Víz Ülök az udvarban Kezemben poharam A kristályvízben látom magam Arccal a Nap felé fordulok Úgy érzem boldog vagyok. Koldus Észrevétlen, szomorúan várni a boldogságra, mint ahogy koldus vár az alamizsnára Olyan ezt érezni, mint násztáncot járó Halálos tömeg járvány, kinek órák jelentik a boldogító szerelmi halált. 19

20 Emlékezet Omlanak a kihaló emlékezet várak A Földön ezredeken át temetések folynak minden irányban Csapkod fölöttünk a királyi sas fekete szárnya Hull reánk szájából az élet fekete virága Márványban fekszenek az egykor vértől duzzadt erek Így múlnak el híres nemzetek! Száll a lélek az ég felé Fújja a szél a nemzeti zászlót Nemzeteknek vére alatta sokszor folyt Emléke bennem bujkál s az ország lelkét benne keresi, az égen a titkos jelet figyeli. Szerelem Tűzforgó a szellem Vágy van a lelkemben Lüktetés szívemben Ha szellemem szélnek eresztem Kivirágozhat a szerelem. 20

21 Lélek Egységben miért nem élhetek? Kérdem magamat s Istent A lelkem testemtől külön kószál, az éterben leng Viharok közt soha nincs csend A test csak vár, hogy a lélek visszaszáll. Csillagok Ha majd egyszer reá lépek az ég küszöbére cipőm csillaggal lesz telítve A fénytől csodálatosan ragyogok Így majd a pályán maradok, akár a vonzó, fénylő csillagok. Közelséged Ha közel volnál hozzám E gondolatra kiver a láz Legalább annyira közel, mint völgyben, lombos erdőszélen mélyen eldugott ház, mely felett sírdogál az eső De nem vagy itt! Csak sóvárgok újra s újra megint. 21

22 Az égalj A csillagos égalj, érzem ismer engem Ismer engem erdő, fűszál Ismer úgy minden, akár a közeledő halál A testem porrá válik Lelkem átültetem az örökkévalóságnak A szerelem kikel majd az ég csodás kertjében, hogy itt a Földön újra szülessen Gondolatok Láthatatlanná válni Homályban maradni A környezetemnek kicsit hátat fordítani Ha ezt cselekszem, megnő szemükben az értékem A visszavonulásom bensőmben átélem Meditálva magam kívül-belül nézem Így sorsom rendezem Lelki átélt titkaim arra késztetnek, hogy most nyugodt maradjak Isten szavára hallgassak Magamban maradok erőimben Saját sebeim gyógyítom Most magára hagyom környezetem az örvényeikkel Segélykérésem csakis az Istenhez hangzik a magasba fel! 22

23 Krízis Az ember krízisek, katarzisok közt viharban él A háborgás csúcsán meggyógyul saját verejtékén Maradandó, szilárd központtá vál, ahonnan életem az igaz sorsommá vál, mert a szeretet a sérelmet eltávolítja A szeretetért ha kell a lélek életereje a vérét is ontja Változások Az agyam fut körbe Ötlet nekem a változások könyve A Földön minden változik A szívben és észben rejlenek az eszmények legőszintébb jelei Változás a Földön kiterjed mindenre Csak az igaz szívben a hűség marad meg örökre Ha elmúlok szívem hűsége megnyilvánul az Úrnál az égben Így kap értelmet földi harcom léte. 23

24 Jég A jégcsúcs bennem feloldódik, mely megnőtt hegy magasságba Ezt a bölcsek úgy ismerik, hogy a jég a szeretet hiánya Feloldódik minden rossz bennem Az Isten templomához közeledem Átkelek a nagy vízen, eltávolodok Lelki tisztítással magammal egységben maradok Katedrára emelem lelkem Néki ezzel nagy áldozatot hozok Kitágulnak határaim, ha leállnak az érzelmi kavarodások A negatív gondolatokat majd elfújja tőlem a szél ösztönné vált pánik, félelem, tévhit görcse már lazul, nem lesz többé páncél A megfagyott szeretet már érzem lassan fölenged A ködfüggöny belőlem elszáll Már nem lesz rajtam, mint egy démoni uszály Kitágul a horizont, amikor a jég szeretetté vál Így elmúl a gond, s roboghatok előre Keletre, Nyugatra, Délre s a jövőm felé Eloldom magam, a közösségem már nem az igazi nyájam Vágyaim az igazság felé már nem rejthető, mert uralkodik bennem mint egy hatalmas király. 24

25 A szív Óh, a szívem, lelkem, szeme más Vágyva várom már a sírig tartó összehangolódást Keresem az iker másomat, szívemből a lehasadt darabokat, mint ahogy egy kontinens kettészakadt, de a másik fele összeillik, mert látni, érezni,hogy egyek voltak Magányommal a találkozás bennem mély medret ás A sorsom társat keres Magányosan a sors is keserves A lelkem sem hallgat, keres, kutat kivel közös álmai vannak A szívem nyitott, olykor elkábított Folyvást a boldogság után kutat, keres, mert fáj néki, hogy másik helye a szívben üres A szív ha tiszta, a szeretetet befogadja, mert két szív neki boldogsága, az összehangolódása minden vágya A magányosságtól szenved Az érzelmi hiánytól már másik fele rideg lett Az élet értelme saját magától is elidegenedett. 25

26 Dráma Bennem a húség drámája rejlik Lelkem, érzésem, vágyam, szenvedélyem mélyen, magasztosan átélem kicserélődik a sejtem, s mindenem, de én maradok, s a lényem A hűség drámaian marad, mert jó neki, mert nemes amiért élni érdemes. Haladás Jó úton haladok Csak rosszul járok Pedig nyitva az út Meg kell szokni az áldozatot hozó kitartások módját, melynek gyümölcse érik Csak ne szedjék le mások! Hangok Hallgatok a benső hangomra, mely a zűrzavarok mögött szólít: ne erre, hanem menj arra! Ha nagyravágyás, szorongás irányít sokat tesz és számít ha a külvilág hatásába kerít Így benső ösvényem biztos, hogy elveszítem Bármilyen furcsa, az eseményeknek leszek áldozata nem pedig ura. 26

27 Kezek Remegő kezek Miért remegnek, miért? Mindig izgulnak valamiért Örökös félelem gyökere a hitetlenség Aggodalmaskodás lázít, s végül természetté válik! Vonulás Visszavonulok ha akarod Félreteszem a gyengeségem s erőből cselekszem Ha az én világom néked már nem álom Elvonulok ha kell óriás tenger hullámon Sereghajtóként gondolataimmal a Földet bejárom, hogy a szívem ne égjen utánad se télen se nyáron. Siker A siker az életben egy nagy titok Megszületik és ragyog Én is ragyogok vele A siker nevet a szemembe Ő is ragyog a sikerekben. 27

28 Lemondás Már hiába süt a Nap Agyamra szőtte az elmúlás a ködfalat A napsugár melege szívembe nem j ön be Elmúlnak az évek Lehetnek csúnyák vagy szépek Egybefolyik a kép Fásult lesz minden emlék Szépet nem sző már a lélek Az álom a szívből kiégett Már attól sem fél, hogy egy napon márványba fekszik az ér, a szellem feladja magát, s nem hessegeti el a halált. Köszönet Az ég a fejem felett csillagokat reám hintett Szellemem az aurámmal fénnyel beterített Őriz engem, mint kincset 28

29 Végső út Hát elmennék én a végső jog útján Jégből font koszorú az ékes, fénylő koronám A szeretet nem tör bennem utat Elvonul mind tőlem Északnak Mellettem csak vonulnak, s kikosaraznak Fényüket elrejtik a csillagok az égen Én is a titkos égi utat a sötétben szomorúan nézem Figyelem a sápadt Holdat Hóhérként kárognak a varjak A szél hordja arcomba a havat Fehér palást hullik a vállamra Úgy érzem elszenderednék örök, végső jogú álomba. Orkán Üvölt odakünn az orkán Fénycsóva, villám A bútoron nyugtalan a fény A gyertya sápadt s gyér A vihar uralkodik Háborgása beér a szívemig Ketyeg a falióra Mint társ, körbevett a magányomban. 29

30 A pénz Ma a pénz uralom korszak az érvény A világon ő a nagy élmény Övé a Nap helyett a fény A káprázata elszédítette az embereket, hogy már a pénz arany biztosítja nekünk a hátteret, s a bajtól megvédenek A pusztulás gondolatától mégis nagyon félek A nagy pénz imádat kiüríti lelki szobádat Tiszta gondolatok foganjatok mindig bennem Nélküled odavész életem Nélküled látom, érzem a pusztulás örvényét Emeljetek katedrára eszmék! Így az élet önző hullámában a szellemem a pénz mocskától megvéd engem. Remény Beborítja az eget a vihar képe Örökké könny ül a szemében Aztán lassan lecsitul Megkorbácsolja a lelket konokul A viharban kapcsolatát veszítette lelki rezgésem Pedig úgy érzem nagy a kiható fényem Mégis vihar sodorta el a reményem. 30

31 Emberek Óh, emberek, emberek! Földön élő bűvös szellemek A bölcsek köztünk elvegyülve élnek Ők a szolgái a magas égnek A világnak tudatos energiát fejleszt, minden tudatlanságot kirekeszt A szeretet bennünk nem lehet csak ámítás Az igaz érzelem mélységbe ás Az éterben sír a lélek Bennünk egymás felé kihalt a szeretet Ordítva könyörög: megfagyok emberek! Ösvény Ösvény úton bolyongok Égi kegy ha egyszer kijutok Az életem a Földön száműzött Idegen világba költözött Felsebzett szívem a bánat között Már nékem idegen rég a Föld Láttam sokszor benne gyönyörű csillogó kört Úgy érzem már hűvös csókot lehel reám a szomorú Föld. 31

32 Szabadság Óh, fenséges lelkem szabadsága felszáll a sziklakoronára Érzelmem mélységes forrása az égnek viruló színes virága a napfényes birodalmában. Csend A hallgatás a tudásban fény A némaság szellemi élettel telítve él A csendben a gondolat ég Erősíti az elmét szüntelen A szellem a csendben örömvirágot terem. Emlék Magamban hordom az emlékeket, mint múltbéli erőt Az időtől bölccsé lett emlék köt Magába zárt titkok jönnek elő Magunkban hordott emlékek Tőlük megszabadulni nem lehet. 32

33 Az élet Az élet semmi más, mint élő titkos villanás Olykor mézédes erjedő bor Bennünk duzzad, forr Olykor viharos gerjedés Harctéri fájdalmas szenvedés Párnák közt álmomban is jelen a küzdés Nem mosolyog felém gyakran az ébredés. Hajad Fújja a szél hajad fürtjét Belengi álmom közepét Feléje vonz, felém int Emléked bennem bujkál az éjben megint A csillagos égen lelkem lelked keresi A titokzatos Hold sugarait szellemünkre teríti. Szeretet A szeretet kívánja, hogy szeress Az ajak is szomjasan cserepes Ne hagyd, hogy kiszárítson a vágy, mint az embert a láz Legyél pihenés ha fáradom Legyél dicső fény a sorsomon. 33

34 Csend A csend nékem szent Benne találom meg Istent ő nékem a legszebb kaland Kiterítem néki gondolatomat Átjárom az égi falat pillanatok alatt. Érzelmek Olykor úgy érzem ha boldog vagyok a szívem repesve dobog Az égből kísértenek tündéri érzelmek A légben szerelem áradoz Dallamhullámain visz engem és hoz Arcomon a Nap csókja ül Leselkedik reám a lomb mögül. Vágy Ember vágyak közt eseng szerelem után Hű kebelnek nem jó a magány Az érzelem eped esengve Jólesik neki e tűz benne Egyedül kialhat nemsokára A parázsnak is szüksége van tüzelőfára Az érzelem lassan kialudva s nézhetek a hamuba. 34

35 Varázs Ranggal ékes szerelem Kérdem a gondolattól: van valahol ilyen? Vágyam hatalmas üdve Az érzelmekért küzdve gúzsban vergődik elmém Benned a varázst életre kelteném Csalfa árnyékként szíved imádva elbűvölném Fellegek Baljós fellegek beborították az eget Ráírom újra s újra az égbéli fényeket A titokzatos Holdat, amint szövi a Földre a varázsszőnyeget. Szerep Nem lelem már sohasem a nyugtom Törekvésre szomjúhozom, akár a hegyről lerohanó vízfolyam, mely a mélységbe eped, hogy elérje a befejező szerepet. 35

36 Szent borzongás Szent borzongás ébred bennem Reményem éje hólepelben Áhítatra szomjazom Lelkem fényt hint Hallom a benső hangom Lábam elé hull a magányom Habzsoljuk egymást: én, az álmaim s a remény Mielőtt kihal bennem az átszellemült fény Sír a szél az erdőn, réten Egymagában ő is fél Vigasztald meg őt és engem szent borzongó sötét éj. Áhítat Felbugyog bennem a tiszta áhítatos érzelem Körbevesz engem Úgy érzem, hogy a mindenható ölel át Mennybéli mágikus kéj Karjaidban fölráz a vér Vonz, bódít s melenget Magához vonja szomjúhozó lelkemet. 36

37 Régóta Régóta valakit keresek, hogy nem lelem rettegek Jönne bár felém egy boldog óra Midőn lélek kibontakozna, vagy bennem elpihenne Nyugalmat tennék zaklatott szívembe. Ösvény Ha szellemi ösvényre lépek Így nem világít bennem a lélek Az út hosszúnak tűnik, pedig csak arasznyi út az agytól a szívemig, hogy megértse az agy: az anyagi lét egy utazás, szüntelen kutatás, élettérben, időben kergetés, lélek, szellem érlelés Nem más e világi körforgás. Szellemülés Szívem hamvaiból tűzparázs éledt Örökmécses bennem a lélek Benne a fájdalom téglaként kopog Az éj halál sötétsége titkon elém sompolyog. 37

38 Aura Kínbilincsben él a lelkem, mely üdvösséget érlel Gyúlna bensőm lángra Ne szenvedjen szeretet nélkül szívem egymagában Süss le napfény a homályos aurámra! Áhítat Figyeljetek az égi körre emberek! A Földön kiveszett a szeretet Szellemi eledellel telített az éter, mely az üdvösségre érlel Keresd a lelki áhítatot mielőtt a lelked megfagyott! Rezgés és a vízió Világrezgések, ha nem tudtad valamennyi áthatol rajtad Ezek a kozmoszi rezgések megváltoztatják személyiséged Mivel a teremtő mágiáját egy-egy részletre koncentrálja és mivel biokiterjedéseit nem merev határok választják el egymástól Így sűrítő élményeid áthelyezheted magasabb fantáziasíkra Olykor egy-egy filozófus századok helyett egyetlen vízió alatt eléri célját. 38

39 Szárny Óh, miért nincsenek szárnyaim, hogy átrepüljem a Földet? Lehet, hogy így lassan elfeledném emlékeidet A Nap szentület pírjában Csodálnám a véghetetlen tengert Felette hiába lenne kék az ég Itt is szomorúan reád gondolnék Lent a vízen sírva mennek a habok Mehetek én ahova csak akarok Emléked utolér bárhova megyek Hiába teszem meg a messzeségeket. Az élet Az életműködés felgyorsulása akadályozza a mélységes érzékelést, érzelmet, szellemi élményeket Lassított kozmikus tempóval ajándékozd meg életed A fokozódott feszültségeid csökkentened kell különben elrohansz valódi célod mellett, mely a szatvikus fény titkos forrása, amit létrehoz benned az univerzum bioritmusa Ezt a felgyorsult tempó végleg megakadályozhatja. 39

40 Képzelet sík A teremtő képzelet síkja alkímiai folyamatban vesz részt Ha teremteni óhajt a szilárd anyagot folyékonnyá, a folyadékot illanó párává kell változtatnia, hogy fölröppenjen keletkezése régiójába, a teremtő képzelet síkjára Ha addig nem tudtad, a következő operációt már tudatosan hajtod végre az anyagvilágban Teremtő vegyi mágusok vagyunk! Mantra mágia Az agyban felgyújtott mantrákat Élő tűz árama hatja át Ellenállhatatlan valósítják meg bűvös, mágikus tartalmukat. Karma Ha önmaga fölé emelkedik az ember Csakis így léphet ki a világ erkölcsi és fizikai zsákutcájának és saját karmájának eddigi és a jövőbeni bilincséből. 40

41 Kővé dermedés Feszült képzeletekből keletkeztek az anyag egyre sűrűsödő halmazállapotai A kozmosz kővé dermedt emlékezete Ez az anyag titkos neve Ahogy a kötés történt ugyan ott az oldás rejtőző varázsa. Az ember Az emberben ha hiányoznak az elemek Rettentően egyedül van a bolygó felszínén, mely már többé nem az égben forog Elválasztó anyag került a lelkük és saját maguk közé Víz, tűz, levegő, föld élteti az embert és a kozmoszkört. Szeretet A szeretet visszhangot hív a másikból elő, mert a lélek semmire nem éhezik jobban, mint arra, hogy megetessék ezzel az isteni eledellel. 41

42 Lélek Ahogy a lélek közeledik az Istenhez annál inkább visszariad a külső megmutatkozástól, mert születésünktől halálunkig soha nem mozdulunk az örökkévalóságból Az Istenben bolyongunk, mint isten imádók, kik keresik a templomot, amelyben vannak. A szó A kimondott szó élő erőként hat reád Elhangzásától függ, hogy pozitív vagy negatív folyamatokat indít meg benned. Szavak Vannak szavak, amelyeket nem lehet többé visszavonni Vannak hallgatások, amelyeket kevésbé lehet megbocsátani, melyek feloldó vagy újra teremtő szót várnak tőled. 42

43 Meditáció Meditáció a hallgatás misztériuma Minél mélyebbre merül magában a meditáló annál csendesebb Amint a titkok mélységét megközelíti a szemlélődés extázisa széttöri a szavak gyökerét Állapotának sem neve, sem száma nincs többé. Szenvedés Szenvedni kell ahhoz, hogy jók legyünk Néha kénytelenek vagyunk szenvedést okozni azért, hogy előhívjuk valakiben a rejtőző jóságot Akár milyen észrevétlen suhan közelünkben jobban megszeretjük őt, mint bármit e világon. Fény szint Gondolatod ne merüljön sosem mocsárba Ilyenkor hajlamod van kirobbanni a legkisebb, legsekélyebb provokációra Ha pedig mosolyogsz rajta a fényszinted a meghatározója Ha az isteni fényt beengeded magadba, nincs esély a konfliktusra Szellemeden bejönne ha engednéd, s eltűnne benned a sötét, 43

44 Zodiákus csillagöv A Zodiákus csillagkör az égen jár le-föl Felületi irányítók Az élet eseményeit körülötted befolyásolják Rejtélyes üzeneteket sugároz feléd E szimbolikus szöveg kibetűzhetetlen számodra Majd ha a lét maszkját leveted, mely az ellenkezőjét akarja elhitetni, mint amit a lét takar A látszatok zűrzavarában élünk Sorsodra az érzék feletti igazság szintjéről tekints, ahonnan megláthatod az alattad fekvő táj fényből-árnyból szőtt hieroglifájának értelmét. Hekaté lélek Istenhez Üzenet jött a szellemvilágból Előttem Hekaté istennő árnyéka táncol Üzenetet vetít reám szelleme az őskorból Athénban jártam. Az Akropolios hegy alján szentélyére találtam Szellemét s nevét áldottam Magamba szívtam, szabadságot lehelt felém Éreztem, hogy áthat a fény Naponta meglátogattam, szentéjét virággal koszorúztam én és az ikermásom A lélekidézés istennő lelkét azóta kutatom, ásom És az egy Istenhez a kérelmem közvetítse Könyörögve várom. 44

45 Derű Olykor a láthatatlan szikra engem átvilágít A sötét gondolat lassan tőlem eltávolodik, mert a magasztos fény belül is vakít, a gondolat már derűt hint. Tengerparton A Píreus partján csenddel átitatott volt a gyönyörű éj A csillagmezőkön ragyogott a csodás fény A tenger vize élt A szabadság érzetét árasztotta mélyen felém A kikötőben szállt a sok-sok sirály Fehér hajók lengtek a vízen, mint fénylő báli uszály A vízben úszott a gondolatom, Elmerült a mélységben mint egy titokzatos álom Én álltam áthatva merengve a tengerparton. Szenderülés Az ember hosszan szenderül Egy napon az érzelmed már benned örül, hogy a napvilágra kerül Majd szíved kivirágzik Fényesednek benned a lüktető érzelmek A homály fátyla rólad lassan elillan Benned a szerelem már nem hal szomjan. 45

46 Hóvirág Mily édes gondolat Ő kivirul a hótakaró leple alatt Hervadó lelkemnek te adj vigaszt, hogy ne költözzön szívemből a fény a feledés honába vagy az alvilágba, ahol az érzelem lelke örökre eltemetve. Szavak Ha majd egyszer elmegyek keltsd éltre szavaimat, melyek sosem lehetnek holtak ha életre kelted őket Tőlem fordítva tartós a kőszikla, hisz arcára van írva Ő engem megnyugtat, eszembe juttat bölcs, mély gondolatokat A tenger moraja ugyan úgy belecsobban a gondolatomba Ha én már nem leszek itt a Földön, ami egy javítóintézet, börtön Senkinek nem hiányzik életem Az égbolt is végtelen Meg van ő is nélkülem Ám én a szerelmed nélkül hogy élhetek a Földön vagy az égben. 46

47 Május vége Mutogatja fényét napok óta a villám Sírva kószál az orkán Ilyenkor elrejtem én is szánalmasan a benső titkos fényem, mint a csillagok a beborult égen Már régóta sír, zokog a természet Tudjuk mi emberek, hogy nagy baja lehet Hiába zokog együtt velem Nincs ráírva: reménytelen Se égtől se Földtől nincs kegyelem! Lámpás Nézem előttem a tenger vizet Levetítette bennem a szakadt filmet Ott álltam én fenn a csúcson Kemény szikla alapokon Ma már az életem más Az élet bennem mély kutat ás, mert a fényem már csak egy kis világító lámpás. Szolga Az énem bennem csalódott Ellepték a káprázatok Hallom a sugalom szavát Mégsem teszem az ő parancsát A méltóságom reám vetíti a szolgát. 47

48 Szemem előtt A horizonton kihaló a néma csend Az árnyékod tőlem láthatatlan messzeségben leng A fa is a hulló leveléért eseng Féreg rágja reményeink Már semmisem ámít Csak siratjuk ketten a fával együtt a lelkünk hulláit. A szív Óh, Hekaté istennő Égi titkos szellem Hallgasd meg, hogy mi a keservem Mint rabmadárnak, ahogy ijedtében szíve rezzen Úgy az én szívem dobbanása bánatában hallatszik a csendben Szomorúan játszik, mint egy prímás Reám hajol a sírás, mint gyermekre a zokogás. Az ige Az ige hasson át! Isten szózatában ha fölkeres engem A lelkem várába fogadom őt, mint égi, magasztos királyt szívem virágával, szívem bánatával. 48

49 Égi vizeken Égi tengerek övezik az eget Ők a csillagokkal mennybéli szövetnekek Ők őrzik a felső isteni lelki bolygót Mélységük áthatja a tiszta lélek folyosót A Nap a vízen játszva a Holddal Derülő az örvénytáncban Fényben úszik az égi katlan Mossa a víz szakadatlan A víztükrén látszik sok gyönyörű égi táj Olykor elfedi egy kis homály Úszik benne az égnek lánca Visszavonult az árnyék tánca, mert a lélek bolygón az igaz fény uralkodik Itt a lelkekre már az árnyék nem leselkedik Itt a mennyek őfelsége gyöngyöt halász az égi tengerek vizében Lehet az ég kék és vörös Itt a boldogság örökös. Csend Kiterítem gondolatomat Átjárom az égi falat pillanatok alatt Már kihívás nem hajszol Csak az érzelem mélysége hasson Ha fájdalom éri szívemet egyedül a csend segíthet. 49

50 Csillag domb A csillag dombom rejteget bennem egy nagy titokzatot A Neptunt, Holdat, Jupitert, Skorpiót és a Marsot, mely reám erőt, eszmét rakott A Jupiter fejleszti bennem a mély jogot, tudatot A mélységből fakadnak a vonzalmak és taszítások Olykor egy ördögi, olykor isteni élvező lelki tánckörök az élet, szerelem és a halál között Szakadozott szárnyak a sötét felé visznek és a fényben visszaváltanak a feketésen aranyozott tollak A csillag dombom nékem áldott Nem vesz senkitől kölcsön soha méltóságot Örömet az élet ritkán adva Ott él örökké a gondolatba a halál hullámzó birodalma Olykor alvilági szörnyek Hatolnak be a lelki paradicsomba Lelkem egy talált forrás az érzelem hangulatnak Olykor önbüntetésben bennem laknak Az élet gyönyörei visszhangjára visszaváltanak. 50

51 Sóhaj Viharban kószáló sóhajok Viszi a szél őket, mint súlyos csomagot A gondolatom fölissza, s az ég urának továbbítja A sejtelem jelzi, hogy elszállt a lelkem távirata Köröszt Magamban hordom az emlékeket, mint az időtől bölccsé lett kő Magába zárt titkos erő Találkozunk a múlttal Emlékeket hordunk magunkkal Örökre belénk vésődött, mint a betű és a köröszt. Szívem Óh, szívemnek öröme A boldogság székhelye Istentől van az erénye. 51

52 Vigasz Drágám! Eljegyezted magad rég a mennyel Én meg a keserűséggel Mintha jeleket s a hangod hallanám az univerzum hullámán Emléket felidéző káprázatok Mennybéli hangok, mintha odaátról Szólna felém csodás mennyei hárfa, szomorú lelkemnek vigasztalására. Mennyei lakosztály Álmomban már láttam a csillagdíszes otthonod Álmomban megígérted, hogy majd megmutatod Az úrlélek bolygója a fényt reád szórja Mennyben érzem elkápráztató fényben élsz távozásod óta. Életfa Az életfám szomorú már régen Mámoros fény ül az ábrándos falevélen Könnyek közt lebeg az éjben Csak én és az életfám vagyunk béren. 52

53 Sóhaj Én sohasem jajgatok Mégis belőlem élnek a sóhajok Int felém a szánalomra A vágy is lehet mostoha Álmodozva gondolj arra. Szellem Óh, szellemem Néked a Föld örök küzdelem Az anyagban te nyugtalanságban élsz szüntelen. A szív Szívem vigyáz zsenge lelkemre Titkos teher van reá mérve Ő tiszta, nem szabad lebecsülni Örömkönnyeket érdemes érte sírni. Omlás Érzelmi világomlás a lélek számára a közelséged eltávozása Egy kozmikus összeomlás, Személyi kozmosz romjainak zuhanása Az ember érzi, látja hogyan esnek saját romjai önmagára. 53

54 Körtánc Nézek ki az ablakon Figyelem, hogy kinn a fákon körtáncot jár a szél Jár-kel az utcán a nép Sietnek hazafelé mielőtt a vihar a világot szedi szét Kísérteties zúgás száll a fejem felett Olykor egy súlyos gondolat az agyam lüktetve csapja meg Bennem is dúlnak viharfuvolák Bennem töltik a sötét éjszakát. Öröm Elkallódnak hetek, napok Sikertelen bármit akarok Bennem lehunyta szemét rég az öröm Máskor itt ólálkodott, ha hívtam a küszöbömön Már nem nevetek sosem vidám kedvvel Az éjszaka a magányban, sokan nem tudják, hogy egy gonosz fegyver Egy megszállt pók mintha fejem fölött titkos hálót fonna, hogy életem titkon megbénítsa. 54

55 Gondolat séta A Duna part alatt szállnak a vadludak Rájuk süt a telihold világa Repdesnek a Holddal egy irányba Alant gyér bokrok, gallyak a Dunába behullanak Kődarabok, kavicsok zöme, mintha egy átkozott kiszáradt mező lenne Gondolataim hozzád viszi a szél Megrakva vallomással, mint egy szerelmi szekér Feléd a szenvedélyem e kopár, kihalt, kavicsos mezőn is él Filozófia Mi is egyáltalán a világi tudomány? Legtöbbje halott ideák közös sírgödre Látszólag ezekből az ideákból sarjad az élet Igen, tetemeken ők a táplálkozó férgek A benső tudatnak része van a fizikai univerzumban Pszicho energia terméke maga az anyag is a tudatban a száraz tudománydogmát a halálából megválthatja, de csakis a hermetikus filozófia! 55

56 Ember A szív és az elme oly idegen egymástól Különálló az emberben mint a Föld és az ég Zavarodott az agy, szív, lélek E három emberi termék E gondolkodó teremtményt ez teszi otthontalanná Szétszaggatja a nyugtalanság és magára hagyja az ég uralma és a nagyvilág. Szeretet Cifra kavics madár ének A gyermekkorból felém olykor integetnek Az utcákat jártam, lábnyomomban reád találtam Úgy éreztem az életben titkot sejtve követsz engem Óh, anyám méhe, mi az én vétkem? Talán az, hogy megszülettem Így elkárhozott a szeretetem. Áldás Az ég áldása áldozatból születhet Lelkem feláldozom a csillagos égnek Tüzet szítok magamban, hogy eleget tegyek A bennem rejlő isteni szeretetnek. 56

57 Bánat Arcom már régóta sápadt A szerelmed vetíti reám szüntelen a mélységes árnyat, mert én árnyék vagyok neked, árnyad tudja ezt a szívemben a tudatos szomorú bánat. Áldalak Esténként árnyammal mindig betakarlak Leheletemből magadnak mindig visszaadlak Szeretet tudattal álmomban is ringatlak Szívem bánatával fájón őrizve áldalak. Az ég Megtermékenyíti a mi világunk a szellemünk Megszületik a kép bennünk Valóra vál ha azt kívánjuk Bennem megmaradnak árnynak Nem teljesülnek soha a vágyak! A szellemi akarat az égben elakadt. Vetés Eddig úgy vetettem magot, hogy egy életen át bennem nyomot hagyott Ma ha csírázó magot ültetek, akkor sincs öröme a vetésnek. 57

58 Visszavonulás Vissza kell hogy vonuljanak az érzelmek Lehet, hogy az égtől jövő lelki intelmek Földi áldozatot kell hozzak, hogy megértsek körülöttem másokat Győzelemre nincs esély Bensőm súgja: homályban élsz! Amire vágyol nem a tiéd Vesztes vagy, fogd fel értsd Tévhitként táplált gondolatok Tested, lelked lebénítod Amit hiszel nem ámít Előbb-utóbb valóra válik. Eső Folyton esik az eső odakinn Szememben nappal is sötét alkony ül Hamu közt hamvad a parázs Már nem melegít a Nap ragyogás A szívben nincs előre moccanás Arany színű lett már a lélekben a láthatár Az idővel játszom Rám talál, érzem bárhol Az idő örvényes sodrása nékem a gödröt ássa Nincs remény a szabadulásra. 58

59 Út Már rég egyedül utazom Súlyos lett a lelki csomagom Jó lenne rejtőzni a szeretetbe ahol az ölelés a szív menhelye Egyedül elfonnyad a vágyam Elmenekül tőlem az álmom Nem hajt ki a remény a láthatáron. Veled Jó lenne veled alkonyatkor az ég urának gyónni Jó lenne a csendben veled mélyen hallgatni Elmondani némán mily nagyon hatsz reám A csendben eggyé válni a gondolatunk hullámán. Látomás Álmomban láttam a boldogságot Ott van a csúcson, most is látom A helye szívemben kiásva Hozzá kiáltom, pedig érzi biztos Felettem a szellemvilág, hogy mennyire kívánom. 59

60 Erő Esik az eső Gyúrja az ázott sarat A víztócsában nézem magamat Körülvesz a hideg gondolat, hogy egy napon elmúlik majd a föld alatt minden gondolat. A csend Mindig szépet súg nékem a csend Gyönyörű gondolatok csüngnek rajta fent Engem nyugtat a titkos csendeső Van akinek gyötrő! A csend gyógyít a magányban Két szerelmes a csendben szalad egymásba A csend is szeret a magányban Az embert mindig nyugton tartja. Érzelem Óh, mit érnek az érzelmek ha magas végváramba urat seholsem lelek Égbe nyúló üveghegyek A csúcsain vágyaim lengenek A végzetem semmisít meg. 60

61 Szellem A szellemem száll a világos kék égen Test és ruha nélkül a magasztos fényben Érzékeim fegyelmen él Elfogulatlan agyam, szívem mit ér, ha nincs szerelem, áhított szenvedély Az ember ha boldog az érzelmektől világít A többi már úgysem számít! Számla Beborult az ég A Föld oly sötét, hogy szinte nem is lát De ha látom a szemed s a szád lelkemnek fényt ád Ő a szívkikötőben a világítótorony lámpás Jön belőled mindig felém a hatalmas varázs A szeretet tisztaságában kincset tesz a lelki számlára. Tükörkép Álmaim tükörvilágában szeretet hangok szűrődnek Érzelmi világom érintik s lelkemben fényrezgések ömlenek Mágikus vágyak lepik el Irántad érzékeimet. 61

62 Szomj Igazságot szomjúhozom, mert nem találom az igazi otthonom Így a honvágy gyötör Már mesévé vált a földi paradicsom Keresem az ikermásom A hallhatatlanság bizonyságát gyászolom. Szellem Szellemem drámaian tapogat a sötétségben Várom,hogy megszülessen a fényem Várom, hogy az árnyékot levessem. Mágia Kozmikus mágia a szellemem alapja Testemben él az anyagban A szellemem gyökérszála Egy részét az öntudatnak lényembe bocsátja A nosztalgia gyötri a szellemi központot, Vágyik vele az univerzumban egyesülni. 62

63 Tudat A halál füléhez nem ér el sem imám, semmiféle átkom miért öli meg öntudatom? Megkérdezni tőle nem tudom Így elmerülök az időfolyam hullámaiban Félelmemben megidézem az örök valóságot Érzésemben magamhoz ölelem a világot A tengernyi tudatlanban majd újra feltámadok. Örök mag Egy hallhatatlan szellem érzem,hogy él bennem Az énem örök magja él benne a határtalanban Bővül a tudat fényben a látó kiterjedésem A jelek zárótüzében érzem testem közelében Zene misztika A dermedt magány gyilkos sötétségét a misztikus zene titka lövő szét Lelked fénnyel szövi át Ingyen adja le varázsáramát Megérinti a Föld és ég titkát. 63

64 Zene és a művész Ének és zene a művészben határtalan magas síkú áramenergiát hoz létre magán keresztül Az érzelemben, zenében más színek érzésformája rezdül A fizikai síkot elfeledi az elméje a magas hullám rezgésébe Árama érinti az eget Tiszta fénnyel tölti meg a szellemet. Rezgő titok A rezgő látomások újra létrehozzák az emlékezésben pecsétként otthagyott, magasabb rezgésekből ottmaradt régi állapotok maradványai rezegnek vissza. Élet Ember, Isten fia Indulsz újra s újra a tüzek közé kalandra Villogtatod zengő fényed A sok fáradozásban közben az élted másvilágra kikíséred. 64

65 Mágikus erő A Föld mágusa az Istennel van kapcsolatba Behatol ha akar más planétákba Ő csak misztikusan figyel a harmadik szemmel Átéli ami már volt egyszer Az soha nem veszhet el Az őskor isteni állapot Térváltó anyagállapot szerve éled fel anyag nélkül benne. Hang árnyak Mitikus zenét nem győzheti le soha semmi kétely Semmi az emberben Hitet sem ád felülről érzékkel A kikristályosult zene egyensúlyát benned idézi fel Mitikus égi hangárnyak az ős homályból ismerőssé válnak. 65

66 Látomás Istennel beszélgetek Már gondolatom nem bíz az emberben Valami titokzat vesz engem körbe Mély erőt érzek hangtalan beszédjében, mely körülöttem Élő zene: maga a szelleme Égi jelek hozzám beszélnek Elmúlt dolgok visszatérnek, melyek rég jéggé dermedtek istennel beszélgetés közben visszajön a tudás, mert kinyílik az égi látomás. Felhők Felhők ölelik a Holdnak árnyát Benne látom szomorúan a bolygó szerelmem világát Érzelmem gondolatban sugarai közé rejtem Lelkem mámoros bennem Álmok környékezik A szenvedélyem megvakít Él bennem hosszú éjjelekig. 66

67 Varázs Óh, szerelem! Te csalfa árnyék Varázstükröd forrását csodálom rég Feltáratlan titkod Ezen bűvös világon Nélküled elapadna az élet folyama Nélküle nem érdemes élni soha! Tiszta Szívem hiába tiszta Földön a hit az ajkát nem nyitja tiszta szóra Hol vagy égi szerelem? Leheletnek tiszta csókja Könnyeim ömöljön bő kristálypatakba Az Úr az ajkát nyissa fel egy szóra. Levél Az élet ezer s ezer árral le-föl rohan Az égnek ígért szavad kötöz le holtodiglan Ettől már az ember el nem szakad Ki lelkében hú az biztos a legboldogabb A szerződő papírtól mindenki fél Legjobb a szívvel írt levél. 67

68 Ihlet Hányjál vessél szerelmi pillanat Varázsköpenyem készíts csodás kalandokat! Lelkem minden tudást megutált Vágyam, ihletem, ösztönöm, benső tudatom csakis téged áld. Hárs Az utcában zeng a hárs Illata szívemben viharos szélvész forgás Visz fel magával a sziklacsúcsra A bánat szívemet újra a mélybe dobja. Sors A legnagyobb díszem ha hibáim felismerem Életemben döntő sorslépéshez vezethet Szellemem minőségét ezzel magasra emelem. Fény Óh, magasztos ég szent fénye Jöjj be a szobámba szédelegve Szívem örömmel tőled megtelve Bennem művelsz csodát Fényesen szebb lesz a világ. 68

69 Borzongás Szent borzongó gyönyör kín hevít Lelkem érzem a légben kering Szívem alatt forrás fakad Nagy gyönyörűséged mélyen benne rejtve Ha figyelsz rám láthatod a szememben. Erő Dúsuló erőm lépjél hatalmadba Ne érezzek kárt a gyenge vonásodban Ne legyen eltévedt a gondolatom Ne legyen szomorú a sugárzásom Szeretet A szeretet olyan, mint egy égi hős A tekintet tőle tiszta fényű, erős Nem gyengíti önzés, rejtelmes hatás, mert a szeretet belülről néz Lágy, mégis éles, mint a kés Nem lehet elmenni előle, mert áthatóan benne van a szeretet ereje. 69

70 A világhanyatlás mítosza A világ már sokszor elsötétült Az ég fénylő szeme lehűlt A szél sípja égig jajdult Láva temette ős templomok ajtaja örökre bezárult A véres alkonyatban csak szálltak a holtak szellemei Szétmarta az embereket a rémület fúriája A holtak birodalma a sápadt fénysugár ösvényén túl nyugaton honolt Netán az Isten is halott volt? Zúgták a visszhangok: nélküle Föld, ég elhagyatott A megduzzadt időfolyam áradásán majd átjut az ember a gyűlölet parazsas hídján Ha hallgat a sugallatra ő lesz a csillagok vándora. Könny hullám A könnynek hullámai engem nyugat fele sodornak Kísér az orkán síró szélvihara Megszólal a lélek hangja Ujjongó lélek harangja Ő nem fél, mert mindig visszatér! 70

71 Beszél a fény Beszél a fény, mely mindent magába gyűjt: a múltat, a jövőt Az idő káprázatát szövi rejtélyesen át Csak a jelen lát Ő az örök valóság A jövő, a múlt emlékszilánkok mérhetetlen esőjébe hull. Misztérium A misztérium hangja szellemem kenyere, lelkem lélegzete, az érzelem itala, amely nélkül szomjan pusztulna a mágia tornya. Lélek Mindig az ős kútból merítesz A lelkednek mélye ez Nézz a kútba önmagadba Az erőd rejlik a forrásaljba Az igaz valóságodat kutatva. 71

72 Fényszál Kétségek és félelmek közt mit sem segít a tudás De ha a tudatom fénye Homlokomra száll, az más! Ő a lélekben a szellemsúgás Tőle lényem nemessé vál Tekintélyemért a tudat szavatol Élhetek a Földön bárhol. Csillag Az égen feltűnt a csillagod Azóta fénylőn bennem ragyog Kérlek legyen bennem lelkem öröksége Örökre ragyogjon bennem a csillagod fénye. A halál E világ maga a halál színpada Körös-körül vérrögök Gyötrődés a vér között Emberek naponta Ezrével a Földön elhullnak A halál kínpadán némán ellazulnak Mindenkire vár a végzet óra A halál a világ uralkodója. 72

73 Álmok Tisztítgatom a régi álmot, hogy szebbnek lássam körülöttem a világot Korbáccsal vert sorsom A szívem készteti szeretni, mert már rég megilleti! Istenek Száműzött Istenek Összedőlt szentélyekben szellemeik fekszenek Nem érted eszményeiket Így az oltár mártírja lehet Meg kell óvni a romokat, mely nem üdvözli a feljött új hatalmat, mert az ő eszménye magasztosabb. Eszmény Az érzelmek erősebbek a földi anyagnál Ledöntheti földi erőszak, de az érzelem s eszmény élni fog kitisztulva, világosan Eléri a méltóságot s betölti a világot. 73

74 Az éj Az éjben éreztem a vágyat téged és az árnyad Bennem a szerelem élt és pezsdítette a vért A szív gyűlöl vagy szeret Így nyilvánítja meg az érzelmeket Az én szívem rokon a tiéddel Csak a vágy van itt velem Így nem hallod, hogy a két szív egyszerre ver. Bűntudat Miért ébredtem föl a porból Kábulatban kell hogy éljek olykor Megértsem az embereket Leszáll a lelke az alvilág mélyre, mert ravaszsága nem az erénye Sok a bűne, nagy benne az erő Rajta ő a bélyegző Azért ébredtem fel a porból, hogy képet alkossak az emberi gyarlóságról? Mosolygó arc mögé rejti sok bűnét A megszokott hazug erényét Így az ilyen hogy éli meg isteni büntetését. 74

75 Titok A világnak nagyszerűsége mélyen meghat Kifürkészni az égi földi titkokat Az Úr mégsem ad uralmat Lehet, hogy súlyától a világ összedőlne bennem ily vágy a Földön elérhetetlen. Mítosz Agyam hímzett titkos világa közt lelem meg a költészetem Így születnek a bölcseletek, világ legendák, melyet az agy maga virágos rétté szövi át Mítoszok, istenek Megszülnek titeket a költői fenséges érzelmek. Hatalom Szabadság nyílt a keblemen, Mert közbeszólt a szívverésem A múlt idő ábrándja leng körül A jövő a múlttal sokszor összevegyül, mert a sors és a karma és az ég úgy akarja Ez a szellem hatalma. 75

76 Szeretet Előttem tátong a mélység Nevet reám, s gondolja elriaszt Nevetve átlépem azt, mert az igaz szeretet utat tör az égi honomba, az üresség hull a földi porba. Ítélet Hozza s viszi a szél a jövőt és a múltat Összevegyül és a bánat sír vagy dalra fakad Az egész élet végítélet: magot vet, embert arat. Mocsár Körülöttünk tengerek viharos veszély árja Mégis az ember ha nem vigyáz belefúl az élet mocsarába. 76

77 Világ Az ember az örök tüzet szívében ábrándokba szórja a világba szét Így nemes célhoz vezérli őt a lét De kitörli az emberből a szított lelkesülést a nagyvilági egyesülés. Az Úr A földi titkot kérdem Angyalok, bukott istenek: ki mondja meg van e jutalma a szívnek, melyet legtöbbször gúnnyal illetik a kislelkű emberek Isten! A végzeted pokoli tett A jövő ködön csillog át Az Úr kegyelmen kívül hagyja a fiát? Villám Drágám, tekinteted okos, mint a gondtalanság Te űzöd el arcomról a bánat fájó árnyát miként a tavaszi szél a dombtetőn szétfújja a felhők sötét koszorúit, mint a villám, vonzalmad belém hasít. 77

78 Hajnal Messze vagy tőlem Nem tudlak becézni édesen, szelíden Ha közel lennél, Bár oly közel mint a vágy, mely az alvó virágon kikeletre vár Leszáll az est Szemem fénylőn keres Nem vagy velem A szívben kevés a reményem A hajnal fénye bennem elköltözik örökre. Lelkem Szívem száraz ágak fogja Bánatosan ül rajta egy fekete holló Fekete hírhozó Lelem is gyászos feketében elszáll a sötét felhőkben. 78

79 Fegyver Őskorban zúgott a tiszta tenger Nem volt még a Földön egyetlen ember ki téged beszennyezzen Ma már élnek itt a Földön ember milliárdok Gyártja az atomot A világ teli szennyel Óh, tenger légy erős, mert a világon te vagy a legnagyobb fegyver. Szerelem A szerelem hogy éljen tovább? Őrzi szigorral az érzelem jogát Hallom a szerelem szavát Ő aki szítja ellenem a viszályt Érzelem, nyerd meg a csatát! Alázat Fejem fölött száll a vihar Majd csak elsuhan a baj Gondolatom kiköt a parton Remény ne menj túl a célon! Magamat nyugtatom Jöjj elő csendes alázatom! 79

80 Köd Leszáll a köd az áttetsző fátylai közül Végül elillan, elmerül Szerelmem vágya Ne szállj el a homályba A napfény alig fürdetett Máris ne hunyd le a szemed! Lebeg Mi ketten érezzük a létünk mását Érezzük a vérünk lobogását, mert a gondolatunk ragyogásba mártva a kristály csillagokban Csodaszép jelenet Lelkünk az égben lebeg. Hold A Hold korong fénye ábrándot szít Tiszta érzelmet gerjeszt benn a szív Szép szemedben benne égek Éji lovagom téged teszlek a Hol udvarán légi tüneménynek. 80

81 A Nap Vess belém időt Had halljam ékes szavad Född be karoddal vállaimat Így majd érzed amint szerelmünk arat Így e szívből pattant tenger nagy ár Lánggal ég bennünk a fénylő napsugár. Sors A szívvel írás A léleknek szóló hívás A szellemnek kalandozás A szomorúság a sorstól kitagadás. Csillagos ég Kutatom sokszor az eget Sugallatban szállnak a zuhanó kométek Nyújtják a csillagok a pompás zenéket Tűzvészként jön fel a Nap Engem elhagynak a varázs sugallmak Ő bejárja fényével az eget Lesöpri varázserejével a csillagsereget. 81

82 Orcád Kegyes orcád szívemben megvidámít lelkemben rügyeket hoz s a növés útjukra indít, véremben folyást pezsdít A Nap Ha feljön a Nap gyorsan illan a harmat, a sötét futásnak ered, mert a Nap uralkodik csodálatos fényben aranyos öltözetben. Harc Ezredeken át az elhullajtott vér nagy betűkkel embereket formált s az Úr kiált, s kiált A visszhangját nem hallják Vívják a harcokat tovább. Szenved Szemed tündöklik bennem Körülöttem örül minden Pezsdül folyvást vérem, s a forrással feltölti testem. 82

83 A szív Szívemben találsz értékes igaz követ, Mely fényével a hűséget jót méri A rosszat a szívből elűzi Így már Isten ostora nem fog elérni Hidd el! Szíved fényteljes teljében. Az Úr Eltűnt a ragyogó napom Az Urat kérem engem oltalmazzon A könnyeim nem apadnak Hiába áldozom az Úrnak! Nap Óh, fenséges Nap Te mindenkit leigázol Simogatod orcám, pedig az otthonod távol Elpihensz Nyugaton Az ég alatt a látóhatáron. 83

84 Gyönyör Egy napon kiárad majd ajkadra lelked mély óhaja Szárnyra kapnak mint sas a levegőben, s repülnek boldogan a szerelmes érzelmek az ég sátra fele A szerelem terjeng a bensődben s föléled a gyönyörködésed. Lélek Rajtam csüngenek súlyos bilincsek, melyek a Földhöz csatolják fáradt testemet Talán egy hajszálér, mely a lelkemből testemhez ér Láthatatlan pókháló szabadságot az Úr kegyéből élvezek, mely korlátozza büszke lelkemet. Kép Érzem amint szomorkodik a lelki képem A köröm nem érdekli benső értékem Hiába osztom nekik szét a fényem Hogy is segítene a fényköröm? Nincsen senki kire reá vetüljön. 84

85 Csata Én, mint lovag lovagolok örökké, de előre nem haladok Úgy érzem holtponton vagyok Hitem halt meg bennem Már vak lett, nem lát A hitetlenség megnyerte a csatát. Szárny Fölvillan bennem a vágy Soha nyugton nem hágy Engem majd megöl Bennem hatalomra tör Lelkemre fájdalom hat Félek, hogy eltöri szárnyaimat. Fényszint Fényszintem nőj bennem, hogy láss A sötétben előjön a szorongás Így ingatag a szívem Fényerőm ne légy hűtlen! Szüntesd meg a borús félelmem! 85

86 Csillag Amint nézem a csillagokat az égen eszembe jut, hogy összebújva két csillag is összezörren Kebelükben millió egyének mégis csillag szerelmet lelnek. Harc Nem a csatamezőn vívok én hadat Bennem harcolok Rombolom a lélek falat Teremtő Isten! Te vagy a legősibb szellem Győzedelmeskedsz felettem Nem üzenhetek néked hadat Hasztalan rázom az égig a por láncokat. Ember Ember, egy szikra mely benned dereng Mi tesz nemessé téged? A végtelen erő mozzanása, mint a patak habja mása Egy percre csillan boldogul Aztán a közös mederbe hull Te is ember, a szürke mélyű létben elnémulsz s a halál torkolata reádzúdul. 86