Minden jog fenntartva, beleértve bárminemű sokszorosítás, másolás és közlés jogát is.

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Minden jog fenntartva, beleértve bárminemű sokszorosítás, másolás és közlés jogát is."

Átírás

1

2 Minden jog fenntartva, beleértve bárminemű sokszorosítás, másolás és közlés jogát is. A magyar irodalom és kultúra értékeinek ápolása és terjesztése érdekében az Országos Széchenyi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtárával együttműködve kiadja a Mercator Stúdió. Felelős kiadó a Mercator Stúdió vezetője Műszaki szerkesztés, tipográfia: Dr. Pétery Kristóf ISBN Mercator Stúdió, 2006 Mercator Stúdió Elektronikus Könyvkiadó 2000 Szentendre, Harkály u Tel/Fax: Mobil: peteryk@axelero.hu

3 JÓKAI MÓR EGETVÍVÓ ASSZONYSZÍV

4 Tartalom Első rész 5 I. Két arckép 5 II. Egy halott falu 6 III. Kutyák és kutyábbak 9 IV. Az utolsó görög 12 V. A fonóház 22 VI. Kőművesné asszonyom meg a nagyfejűek 24 VII. A vörös szekerek 35 VIII. A zsoltárok harca 42 IX. Asszonyok harca 49 X. Unalmas dolgok 52 XI. A negyedik parancsolat 56 XII. Nászéj a pásztorkunyhóban 61 XIII. Kardos Sára asszony 66 XIV. Tábori élet 69 Második rész 79 I. Salva Guardia 79 II. A piktor 86 III. Az arcképek 92 IV. A nagy katasztrófa 96 V. Az ítélet 97 VI. Tánc közben 99 VII. Őrült Lehetetlenségek 102 VIII. Az égküldte tanú 107 IX. A nagy futás 109 X. A válás 111 XII. Jutalom e földön 119 XIII. Leánykérés 120 XV. A kócsag védelme a sólyom ellen 132 XVI Törvényes bigámia 134 XVII. A gyermekkéz betűi 137 XVIII. A gyermekruhácskák 138 Harmadik rész 147 I. Az apai puska 147 II. Életpálya-választás 154 III. Katalin 158 IV. Az Erynnisek 159 V. Megszabadulás 164 VI. Harmadik feleség 166 VII. Az arckép 169 VIII. Az anya harca 170 IX. Valóban ő az! 174 X. Halálos öröm 177 XI. Azok a harangok! 178 Igazoló adatok 180

5 Első rész Jelmondat: Flectere si nequeo Acheronta, Superos movebo. [1] [1] Ha az alvilágot nem hajthatom meg, az égieket fogom megindítani. I. Két arckép Mesével határos maga a történet is, melyet régi családi levéltárból tanultunk ki. Sehol másutt és soha máskor nem jöhetett volna ez így egymás után, mint ott és akkor, Debrecenben ezelőtt kétszáz esztendővel. A vezérlő alakok rendkívüliek; de azért nem tündérek, nem démonok, nem hiperboréok lakói, valóságos emberek, élő alakok. Tanú rá ez a két arckép, mely most is látható egy magyar nemesi család kastélyában, a hajdani régi keretbe illesztve. Ez a két arckép alkotja e regény alapját: ez a kiindulópontja, ez a befejező megoldása a történetnek. Ezek adják meg a lökést a hosszan tartó küzdelemnek, mely megmozgat eget és földet, tettre kényszerít népet, várost, egyházakat, törvényszékeket, magát a római konklávét, s aztán egy pillanat alatt szétoldja a legnagyobb természetességgel az egész mesebonyodalmat. Ezt a két arcképet kell hát megismertetnünk. Mind a kettő Mányoky magyar festőnek a műve, ki a XVIII-ik század vége felé egyike volt a legkapósabb arcképfestőknek. A férfi arckép alá oda is van írva a művész neve; a női arckép alól azonban elmaradt. Ezek Baranyi Miklós és a felesége, Katalin, képmásai. A művészecset remekelt rajtuk. Még most is mintha élnének, mintha szólni akarnának, mintha szemeikkel egymás tekintetét keresnék: a férfi keze ajánló mozdulattal előre nyújtva, a nő jobbja erélyesen összeszorítva. A férfi délceg, daliás alak, arcát tekintve, alig több húszévesnél, bajusza alig kunkorodik; de ami ebben hiányzik, kipótolja azt a sűrű szemöldök, mely dacos ráncot von össze a homlokán, sasorra is öregbíti a komolyságát; a sasorr elüt a magyar fajjellegtől, de még inkább a haj színe, mely rőtbarna, mint az oroszlánsö-

6 6 II. Egy halott falu rény; nagy villogó kék szemei még inkább idegenné teszik a kifejezését. Viselete olyan, mint a kurucoké a Rákóczi hadjáratában, rézsút gombsoros dolmány, aranycsatos farkasbőr-kacagány, bogláros öv, karddal, bal kezében gerezdes buzogányt tart. Az egyik keze kínálkozik, a másik fenyeget. A női arckép valóságos görög típust mutat; csigákban leomló fekete haj, egyenes szemöldök, keskeny orr, finom ajkak, tojásdad arc, sűrű szempilláktól árnyékolt feketébe játszó kék szemek. S hogy a fajjelleg még jobban kifejeztessék, az alak jelmeze is mitológiai, görög chlamys, mely a nyakat és vállat, úgyszintén a bal kart fedetlen hagyja (csodaszépek!); a jobb kar ellenben feszesen burkolva van a lenge lebernyegben, csak az összeszorított ökle látszik, míg a bal kéz egy lant húrjait pengetné ha tudná. De hát nem tudja; mert nincs kidolgozva. Ezt úgy felejtették, az első aláfestésben. Talán volt rá valami ok. S ez az ok megmaradt, úgyhogy később sem igazították ki a hiányt. Talán annak is van valami története, miért tart a férfi az egyik kezében buzogányt, míg a másikat engesztelésre nyújtja, a nő pedig miért nyugtatja egyik kezét a lanton; miért szorítja össze a másikat? Szerették-e, gyűlölték-e egymást? Ha szerették, miért néznek egymásra oly haragosan? Ha gyűlölték, miért nem szakadtak el egymástól? Majd elmondják azt ők maguk ennek a történetnek az utolsó lapján. II. Egy halott falu A Baranyiak a legrégibb nemesi családot alkották a magyar alföldön. Az ő birtokuk volt Zám, Debrecen közelében. Az a nagy félkör, amit a Hortobágy folyama átnyalábol, egész a mostani kőhídig, mind az ő ősi birtokuk volt, aminek a határait még a toronyból sem lehetett meglátni. Még akkor torony is volt ott és templom hozzá, előtte hosszú utcasor átellenében kastély. Egy valóságos falu, földmívelő néppel. A sík rónán elszórva láthatók a pásztorok cserényei, a csordakút hármas kútgémével, körülöttük delelő csordák, gulyák, nyájak és ménesek. A Hortobágy folyását a messzeségben a füzesek jelölik, ott fehérlenek a halászok, pákászok gunyhói. S azokban mind a Baranyiak jobbágyai laknak. Elmúltak már. Falu tornyostul, család kastélyostul. A Hortobágy vizén egy lovas csapat úsztat keresztül. Híd nincsen, komp sincsen; a víz sekély, könnyen át lehet rajta kaptatni. Lehetnek valami százan, fegyverzetük van, sőt, zászlójuk is van. Az ugyan csupa rongy; de hát hozzá illik a csapathoz: annak az öltözete is folt hátán folt. Erről ismerni rá a kuruc vitézre. A zsebrák lehet rongyos, a martalóc lopott köntöst viselhet; de a kurucnak be kell foldani a mundérját, mert regula alatt áll. A tábori életben pedig szakad a ruha. Ólompityke alig van már rajta: azt ellövöldözték, mikor fogytán volt a golyóbis. Jó a szíj is,

7 EGETVÍVÓ ASSZONYSZÍV 7 meg a fapecek. Csak a kard meg a mordály legyen rendben. Némelyiknek fel van kötve a karja, néhánynak a homlokán díszlik a véres kötőlék. Annak a csapatnak a maradványa ez, melyet közel egy éve már, hogy magával vitt nemzetes Baranyi András uram, kíséretül a fejedelem mellett, akit minden viszontagságon keresztül híven követett, amíg a polyák földön el nem ragadta a fekete halál. Akkor aztán a Miklós fiára maradt a csapat vezetése: akit addig hadnagynak hívtak: most egyszerre kapitány lett belőle. Alig volt még húszéves. Most végre úgy fordult a világ, hogy a fejedelem betört az országba, híveit összegyűjteni, s megkezdeni a harcot az idegenek, a zsarnokok ellen. Vele járt híveinek is jólesett, hogy ismét jóllakhatnak a fehér cipó, szalonnával meg a többivel, amit a nóta hozzá rímez: ki-ki sietett a maga faluját fölkeresni. Baranyi Miklós is kereste a csapatjával elhagyott otthonát, Zámot. Hej, mikor tavaly itt hagyták ezt a vidéket, a nyalka kurucok, de szépen énekelték azt a nótát, hogy zöld erdő árnyékát, piros csizmám nyomát, hóval födi be a tél! Bezzeg nem énekelték most! a szájukból nem szakad ki más, mint a kutya lelke, ördög teremtette. Amint a nádasba gázolnak, mint a pokol füstje, úgy rohan a szemüknek fellege a szúnyognak, galambóci légynek, vezetve dongó bögölyöktől. A ló horkol, ágaskodik, az ember nem lát a repülő ellenségtől. S ugyan jó, hogy nem lát! Mert ahogy a nádasból kivergődik, ahol a pokol légiói tanyáznak, s szét tud tekinteni a végtelen rónán, mely előtte terül, akkor facsarodik el a szíve igazán. Ez nem az a puszta, ami őt táplálta. A szántóföldeket fölverte az aszottas, a bogáncs, a kutyatej, a keserűlapu, a legelő csupa vakondtúrás, a kaszálót összegubancolta a csülökig érő bozót, melyből magasra ágaskodnak ki a zászpák, nadragulyák, ökörfarkkórók. A méregtermő, a meddő, a mostoha természet világa ez itten. A tömpölyök sárga békanyállal behúzva, mely közt feltartott fejjel úszik a vízi kígyó. Émelyítő, poshadt bűzt terjeszt a növényzet, amitől az ember teste végigborzong. Sehol egy legelő állat a nagy pusztán, lónak, marhának nyoma sincs a szikkadt iszapban. Csak a csincsés bozótjából tör ki valami állatmarakodás zsivaja: ott disznókonda küszködik közé tört farkassal vagy elvadult kutyával; a sás között fehérlő csontvázak hirdetik, hogy az agyaras maradt-e a győztes a minapi csatában vagy a kutyafajta? Anyányi róka leskelődik a zsombik mellett az osztozkodásra. A karikás ostorok durrogása csendet parancsol a marakodó állatoknak, azok röfögve, vonyítva rohannak szét a közeledő lovasok elől, hogy aztán megint újra kezdjék az éhség irtóharcát. Itt törökök jártak dörmögi a vén kuruc hadnagy, a Nyúzó Palya a kapitányához. Minden lábasjószágot elhajtottak, csak a sertéseket hagyták itten. Most már tudják a hazatérők, hogy mi vár reájuk otthon.

8 8 II. Egy halott falu Az egész puszta meg van halva, meg van ölve. Következik egy sík lapály, melyen egy fűszál sem zöldül: nincs egy lapu, egy vadsóska, egy ördögborda rajta: mindent letarolt a férgek milliója, aki maga után csalta a keleti rózsaszín seregélyeket, minőket e vidéken sohasem láttak: ezeknek terített asztal e féreglakta puszta: olyan lármát csapnak, mint a kerepelő. Más ismeretlen madarak is jönnek, ott kóvályognak a levegőben. Olyanok, mint a sas, csakhogy csupasz a nyakuk. Hát ezek mit keresnek itten? Ahol jön már a csordakút! mutogatja a vén hadnagy. A hármas kámvával, kútgémmel. A nagy ragadozó madarak oda ülnek el a kútgémekre. Itt volt a borjas tehenek delelője! Az ám. Ott a nagy gömbölyű szérű, amit delelőnek híttak azért, mert ott tanyázott éjente ezer darab tehén. Jelzi a helyet a sötétzöld növényzet. A trágyaföld kedvenc növénye díszlik ott a pokolvar laboda, ami olyan keserű, hogy még a sáska sem nyúl hozzá. De azok az egyiptomi hullakeselyűk mégiscsak várnak itten valamire. Igen; egy juhnyájat is itt felejtettek: azt nem lehet gyors futásban elhajtani. A pásztor nélkül hagyott nyájat nem itatta meg senki: vadvízre került, elhullott mételyben; egynéhány ott lézeng még most is: arra várnak a dögevők; egy kis kuvaszkutya vitatkozik velük, aki ott maradt az őrzött birkáival, maga ürgére vadászik. És körös-körül a látóhatáron a csalfa délibábtenger habjai közt táncoló tornyokat, palotákat mutogat, megfordított tükörképekkel egyben, a hosszú házsorokon végig lehet látni És ebből semmi sem igaz. Káprázat az egész: a föld álmodik tengerről. Közel érték már a csordakutak. Máskor a paripák nyeríteni szoktak, mikor azt meglátják. S ügetni kezdenek az itatóvályuk felé. Elfér ott egyszerre száz ló. Út sem vezet oda, sárga virágú pipitérrel van benőve a fenyér. Hát most mi lelte őket? Amint a csordakút felől végigcsap egy szellő, valamennyi paripa megtorpan, elkezd ágaskodni, horkol, a fülét hegyezi, a fejét a szügyébe vagdalja, majd lehányja a hátáról a lovasát. Se ostor, se sarkantyú nem bírja rávenni, hogy előremenjen. Mit éreznek ezek? Szállj le, Kakas, nézd meg, mi van a csordakútnál? parancsol a fiatal kapitány. Kakas hadnagy leszáll a lováról, s előrecammog koszrogó léptekkel a csordakútig, kantárszáron vontatva maga után a fakóját, aki mind a négy lábát előrefeszítve követi a gazdáját, s egyre kapkodja a fejét makrancosan.

9 EGETVÍVÓ ASSZONYSZÍV 9 Kakas hadnagy keresztülhajol a kút kámváján, s azzal nagyot bődül, eltakarja a tenyerével a száját. S aztán visszafordul, hogy a lovára felkapjon. De az már megelőzte, elkezdett vágtatni; most aztán a ló viszi a gazdáját a kantárnál fogva, aki gyalog nem tudja utolérni a lovát, míg csak az a többi lovak közé nem kerül, ott aztán összerázkódik, hogy minden szerdék csörömpöl rajta. Kakas hadnagy térdre esik a ló mellett, s nagyot kiált: Jaj! No, mi van ott Kakas? kérdi a kapitány. Hogy a Krisztus pofozza föl a cudar pogányát! oda vagyunk falustól! Mit láttál? A hadnagy fogvacogva felel: A csordakút tele van csontvázzal. Erre aztán a kapitány is leszáll a nyergéből, s odasiet a csordakúthoz. Bizony a kámváig van az telehányva emberi csontvázakkal: annak a szimatjától bokrosodnak a lovak. A kút kámvájától egy puskalövésnyire pedig egy koponyagúla emelkedik. Török szokás ez. A győzelmes basa, hogy beszámolhasson otthon Sztambulban a nagyvezérnek, a levágott ellenség fejéről lehúzatja a bőrt, azt kitömeti szalmával, úgy rakja szekérre; így könnyebb a teher, mintha a koponyával együtt szállítaná. A koponyákból emléket emeltet a mészárlás színhelyén: zászlót is tűzet fel rá. A kuruc vezér most már tudja, hogy mi vár rá otthon. Felhő áll a nap elé, s arra a délibáb egyszerre szétfoszlik, előtűnik a látóhatár. Ott áll a hazatérők előtt az egykori otthon. Romba dűlt falak, csonka torony, sárrá vált omladékok. Mentül közelebb érnek, annál szomorítóbb lesz a pusztulás képe. Itt minden ház vályogból volt, a csupasz fal olyan fekete, mint az elégett gerenda: benőtte valamennyit a sűrű árvacsalán; kertet, udvart fölvert a maszlag, melynek tüskés tobozai hirdetik, hogy itt lakik a halál. Itt volt valaha Zám. Nincs többé! III. Kutyák és kutyábbak A lódobogásra minden házrom alól rohannak elő a kutyák nagy csaholással: kutyamerészséggel támadva a lovasokra. Ezek ráismernek a hajdani kutyáikra; de azok nem ismerik meg a régi gazdáikat: majd lehúzzák őket a nyeregből; van dolga a karikás ostornak, elverni a dögöket a lovasoktól: csiba te! júhozz te!

10 10 III. Kutyák és kutyábbak No, ahol kutya van, ott emberkutyának is kell lenni dörmögi Nyúzó hadnagy. (Emberkutya! Milyen szép alföldi szó! Még most is járja.) Hogyne volna! A romok közül egymás után bukkan elő egy-egy ilyen élő állat. Hasonlít az emberhez abban, hogy két keze van; hanem a pofájáért nem adná cserébe a magáét egy becsületes farkas. A lovasok közeledtére előkecmelegnek mindenünnen. Lehetnek valami harmincan. Fegyvere van valamennyinek, puska, kelevéz, pallos, csákány, alabárd. Öltözetük is oly válogatott, asszonyszoknya palástnak felöltve, tarajos főkötő, sastollal a búbján, lótakaróból idomított kacagány, vaskondér mint sisak: egynek közülök paszomántos bekecse van, nyusztprémes (forró nyárban). Ez bizonyosan a vezér. A közeledők neszére a romfalakhoz húzódnak, puskáikat készen tartva. Erre aztán a kurucok is a mordályaikat veszik elő. Csitt csak! szól a kapitány. Nem kell velük összekocódni. Eredj oda, Kakas, te értesz sokféle nyelvet, tudakozd ki, miféle szerzet? Kakas hadnagy belovagolt a romok közé ott, ahol a templom falainál járt út mutatkozott, s értekezésbe kezdett az atyafiakkal. Nem bántották. Csendesen visszajött. Nem beszélnek azok semmiféle emberi nyelven; hanem csak ugatnak. Mondtam, hogy emberkutyák erősíté állítását Nyúzó hadnagy. Ekkor aztán maga vállalkozott a kapitány, hogy közéjük menjen tudakozódni. Ő sem ment semmire. Ami szavakat ezek a romlakók hallattak, az semmi ismeretes nyelvhez nem hasonlított: csupa vadállati visongatás, csettegés, böffentés, kurrogás volt az, amit el sem tanulhatna tőlük semmi jótétlélek. Nincs ennek ábécéje. Pedig nem is ázsiai faj ez; mert a templom udvarán disznót sütnek nyárson, amit a mohamedhitűek utálnak. Ezek itten martalócok mondja a csapatjához visszatérő kapitány. Verjük őket agyon indítványozza Kakas hadnagy. Álljunk közéjük, s legyünk mi is martalócok dohogja Nyúzó hadnagy. Hogy beszélhetsz ilyet? feddi őt a kapitány. Hát mitévők legyünk? A házainkat feldúlták, leégették, cselédeinket megölték, elhajtották; senkink sincsen, semmink sincsen. Nincs más hátra, mint fogat fogért, szemet szemért! Hátha másként is lehet? Hátha nem vesztettünk el mindent; ott látok errefelé ügetni egy embert; attól tudakolódjunk még. Ne legyünk kutyábbak a kutyánál. Csakugyan ember volt, aki a Hortobágy füzese felől nagy loholva közeledett. Vidrabőr a hacukája, kötéllel átkötve öv helyett, lábruhája combtövig felgyűrve, lábain

11 EGETVÍVÓ ASSZONYSZÍV 11 bocskorok töretlen bőrből, fejét süveg gyanánt töviskesdisznó irhája takarja, ami egészen hozzáillik bozontos ábrázatjához; vállán nagy gyékényszatyrot cepel; kezében hosszú fűzfadorong, melyet arra használ, hogy mikor tocsogós ér állja el az útját, a dorongot két marokra fogva, átveti rajta magát. Ez egy pákász! mondja a kapitány. Ha pákász, akkor már emberszámba megy. Ragadozó ember. De nem szárazföldi ragadozó, hanem vízi ragadozó. Nem emberkutya; inkább embervidra. Az hihetőleg tudni fog a kurucok nyelvén is, a martalócokén is; bizonyosan azoknak hoz csereberében potykát, harcsát. A martalóccsoport, amint a kurucok berukkoltak, kitakarodott a romok közül, a kívül eső szélfogóhoz, ahol a lovaik voltak kikötve, s felcihelődött a nyeregbe. A hazatértek keresgélték a romok között az elpusztult otthonaikat, amiknek a bejáratát harapós kutyák tették vitássá. Baranyi Miklós is rátalált a maga kastélyára. Azt az édesapja építtette égetett téglából, a tornácához Máramarosból hozatta a kőoszlopokat: azok még fennálltak, de a boltozat leszakadt róluk, amit tartottak. Az úri lak a földig leégett. Csak egy szoba maradt épen; annak boltozatja volt. Miklós ráismert: az volt az édesanyja szobája. Üres volt egészen, ajtaja sem volt, ablakairól is hiányoztak az üveges rámák, a kályha összetörve, a padló deszkái összevissza vetemedtek a nyiroktól. Miklósnak elfacsarodott a szíve. Mennyi édes emlék szólalt meg körülötte, boldog gyermekkora visszaálmodott képei! Végigvetette magát a padlón, és sírt keservesen. Anyám! Édes jó anyám! Ki tudja hová lett az édes? Megölték vagy rabságra hajtották? Amint ott egyedül, jó gyermek módjára, keservesen zokog, megszólal az ajtófélnél az oda érkezett pákász. Sohase sirasd olyan nagyon az édesanyádat, Miklós úrfi, nincs annak semmi baja. Férjhez ment az tüstént, amint az édesapád halálának hírét vette, gyászt sem tartott, beköttette a fejét Borbély András urammal, el is hurcolkodott innen minden cókmókjával Debrecenbe, még a nagy veszedelem előtt; az már nem érte itt. Ejh, de mérgesen ugrott fel fektéből a kuruc kapitány erre a szóra! Haragos volt, hogy őtet, a katonát, valaki sírni látta. Pedig hát az elveszettnek hitt anyját csak megsiratja minden ember, akiben érző szív mozog; de még bosszúsabb volt a vigasztalásért. Hogy az ő édese olyan könnyen meg tudott vigasztalódni, s a gyászévet sem várva meg, férjhez ment hevenyében. Hát a többi fehérnépről mit tudsz? kérdé a pákásztól.

12 12 IV. Az utolsó görög Azokban sem esett kár. Amíg odakinn a mezőn a csata folyt, az asszonynép gyerekestől fölkerekedett; elszaladt jó idején, ki kocsin, ki gyalog, megszállottak Debrecenben, ott munkába állottak a görögnél. Valamennyien? A görögnél? Hát valamennyien. Van annak egy leánya, aki minden asszonyfélének tud munkát adni. Szőnek, fonnak, hímet varrnak. Az Ungvári görög? Az, az, ott a Piac utca sarkán, a lábasházban. Most már akadt egy jó gondolatja Miklósnak. Tudsz te a martalócok nyelvén? Hogyne tudnék? Tudok én vonyítani is, mint a farkas, sivítani, mint a vidra; furcsául ejtik a szót, megtekerik, mint a macskának a farkát. Aztán mindennek más nevet adnak. Látja az úrfi ebben a szatyorban a sok halat. Ezt mi úgy híjuk, hogy potyka, őnekik ez babajcsikó. No hát eredj oda hozzájuk, és beszélj velük. Én felfogadom őket zsoldba, s a fejedelem szolgálatába veszem egy esztendőre. IV. Az utolsó görög Baranyi Miklósnak egy mentő gondolatja támadt, mikor a pákász kiejtette azt a szót, hogy görög. Afféle kétségbeesés bátorsága volt ez, mint mikor a kártyás az utolsó denárját is elvesztette már, s akkor felteszi a felöltőjét a kártyára: áll a guba! Nemcsak a saját csapatját nem engedi martalóc bandává elzülleni, hanem még azt a vad haramia népet is magához akarja csatolni, azzal a századát megnövelni. Pénz ugyan nem hányja-veti magát a tarsolyában, lábasjószága sincs már; de itt van a nagy domínium: a zámi puszta. Aztán itt van a görög. Annak van pénze sok. Adhat zálogot a zámi pusztára. A hadnagyait azzal hagyta meg, hogy ő maga most beporoszkál Debrecenbe: csak tartsák együtt a legénységet, csináljanak nádkévékből gunyhókat, a lovaknak szárnyékot, ő majd fog küldeni a számukra a városból kenyeret, sajtot meg bort; a martalócokkal össze ne gabalyodjanak; ha feleselni valójuk van, bízzák a tolmácsságot a pákászra. Nemsokára visszatér hozzájuk, s hírt hoz nekik a városba menekült fehérnépeikről. Katonáit nem viheti magával a városba, mert arra

13 EGETVÍVÓ ASSZONYSZÍV 13 tilalom van vetve. Három darab fegyveresnél többnek nem szabad egyszerre a város kapuján bemenni. Ő maga is csak a vezetékes csatlósát vitte magával. A katonáknak erre a napra be kellett érni a Hortobágyból fogott halakkal ebédre, vacsorára, amiket a fűzfanyárson sütöttek meg. Sulyom volt hozzá a kenyér: azt megtermi az áldott mocsárfenék. Ungvári Anasztáznak hítták a debreceni görögöt. Azaz hogy ő így írta magát, de bíz a köznép csak ananász -nak tisztelte. Ő volt az utolsó görög a XVIII-ik század elején Debrecenben. Olyan görög, akinek ott állandó lakása volt. Mert különben országos vásárok (szabadságok) idején egész utcasort alkottak a fasátorok, amikben a Törökországból jött görögök Keletről hozott árucikkeiket vásárra bocsáták. A görög tartotta fenn a kereskedést a kelet és nyugot között. Debrecen volt a magyarországi kereskedés központja, főfő empóriuma. A magyar királyok megajándékozták Debrecen város lakóit vám- és harmincadmentességgel az egész országban, s a török szultánok kiegészíték e kiváltságot a törökországi szabadalommal: a debreceni polgárnak szabad volt Sztambulban is felütni vásáros sátorát. Ennek bizony nem sok hasznát vette a civis. Mit szállítson ő a töröknek. Szalonnát? Bundát? Bort? Az nem kell a töröknek. Annál jobban fel tudták ismerni a görögök a kettős kiváltság hasznát: ha ők Debrecenben letelepedhetnének, majd megerednének az áldás csatornái innen is, túl is. Hanem hát ez lehetetlen volt, két oknál fogva. Az egyik az volt, hogy az egész város áttért a kálvinista hitre, s arra olyan féltékeny volt, hogy más hitfelekezetbelit a városában meg nem tűrt. 1 A görögök pedig minden utat-módot megpróbáltak, hogy Debrecenben valahogy letelepedhessenek. A város hol az erdélyi fejedelem, hol a szultán, hol a császár fennhatósága alá került. Olyankor a szuverénnél mozgatták az ügyüket: magyarnál, töröknél megtörött az igyekezetük a debreceni elöljárók ellenállásán, a német alatt végre sikerült kivívniok, hogy megengedtetett nekik, hogy a Piac utcán egy házat megvehessenek, ezerötven forintért, s abban boltot nyithassanak; de tíznél több görögnek abban lakni nem szabad: fizessen pedig városi adó fejében minden görög ezer forintot a városkasszába. Tehát tízezer forint adó egy ház után, melynek az ára ezerötven forint volt! A görögök fizették. Ők tudták, hogy mi hasznuk van rajta. Behozták Törökországból, ami a debreceni lakosságnak tetszett, cifra kelméket, amiket, majd ha egyszer a vásárra kikerülünk, sorba megnevezünk, fűszert, sáfrányt, déligyümölcsöt; 1 A városi jegyzőkönyvben találunk egy ilyen végzést: mivel, hogy Thóth János és Katalin, Deák Benedek lánya, hitöket megtagadták és orosz pap által eskettettek a házasságra össze azért végeztük felőllük, hogy innen, mint hitehagyottak elmenjenek és soha Debrecen városába se lakni, se máskép ne merjenek jönni, mert ha ki itt őket látja, mindjárt bemondván, fejök vétessék.

14 14 IV. Az utolsó görög innen kivitték a sót, bőrt, gyapjút: meggazdagodtak rajta. A debreceni ész jól sejtette a veszedelmet. Fényűzésre szoktatják a népet, s ebből származik az erkölcs megromlása. Azért kiköttetett a görögökkel csinált szerződésben, hogy amint a tíz befogadott közül egy meghal, annak a helyébe más be ne költözhessék, helye üresen maradjon; inkább az ezer forint adója is defalkáltassék, mintsem más akceptáltassék. Történetünk idejében, mely a Rákóczi-szabadságharc korszakára esik, a tíz befogadott görög közül már csak egy élt még a Piac utcai házban; a többi mind kihalt belőle. Ez volt a sorsa a Magyarországon letelepült görögöknek mindenütt. Pedig szép, előkelő faj volt ez a macedón-görög. Arcban, termetben úgy hasonlított a magyarhoz; magyarul beszélt még egymás között is; a legtöbb nemesi rangot kapott, s mint táblabíró szavazott a megyei gyűléseken. 2 Gazdagok voltak, kincseket gyűjtöttek; ismerték a világpiacot, s tudtak itthon vevőközönséget teremteni, iparvállalatokat létesítettek. Fényes templomaik hirdetik egykori gazdagságukat. A templomok üresen állnak már, Komáromban, Miskolcon, Nagy-Kőrösön nincs már, aki a berozsdásodott templomajtót kinyissa. Debrecenben nem volt templomuk, saját házukban tartották isteni tiszteletüket. Egy egész tetterős, tevékeny faj kiveszett e földön. Mi oka lehetett, hogy nem tudtak benne gyökeret verni? Talán az életmód, a rituális böjtök, száz vajas nap, negyven olajos nap egy év alatt? Vagy a társadalmi elzárkózottság? Ezelőtt kétszáz esztendővel már csak egy görög élt Debrecenben; ő volt az egyetlen tulajdonosa a nevezetes háznak. A többiek, kik mind magtalanul haltak el, őrá hagyták az ingó vagyonukat, pénzüket; majd fölvetette már a kincs. Neki sem volt fiúsarjadéka, csak egy leánykája, Katalin. Ezt régen ismerte Miklós. Egyszerű volt az ismeretség alapja. Miklós atyja Debrecenben járatta a fiát iskolába, s Ungvárinál szállásolta el. A görög is a kálvinista iskolába járatta a leányát: más iskola nem volt. A gyerekek együtt jártak télen-nyáron végig a nagy fahídon, csak a kollégiumnál váltak el egymástól. Otthon együtt játszottak az udvaron, együtt lopkodták az apa boltjában a mazsolaszőlőt, fügét, szentjánoskenyeret. Ez is viszony. A fiú aztán suhanc korában a kollégiumba került bennlakó diáknak. Ő is beöltözött. Viselte a kapcsos tógát, a zöld palástot, a rengeteg rókaprémes sinkót. 3 Most már csak dohányért járt el a göröghöz. Mivelhogy mind a konzisztórium, mind az érdemes tanács szigorúan eltiltá a herba nicotiana élvezését a debreceni lakosoknak, annálfogva a diákok, akik minden időben refraktáriusok voltak, csak azért is a longisszimával a szájukban jártak végig az utcán pöfékelve, s nem 2 3 Magas süveg.

15 EGETVÍVÓ ASSZONYSZÍV 15 tudatik, hogy végrehajtatott volna rajtuk a tanács rendelete, hogy a pipázónak, aki rajtakapatott, a pipaszár az orrán keresztül húzassék. Az öreg Ungvári is az utólját járta már: csak hálni járt bele a lélek. Az egész üzletét a leánya vezette. Annak a gondolatja volt az, hogy a kihalt görög társak után üresen maradt helyiségeket fel kell használni egy nagy szövőintézetnek, ahol a debreceni leányok, asszonyok finom patyolatot készítsenek, kihímezve népies cikornyákkal. Ez a műhely sok szegény fehérszemélynek adott keresetet. Áldották is érte a megalapítóját, s az áldás el is jött aranyok, tallérok minőségében, akárhogy mennydörgött is a katedrából tiszteletes Verő Ézsaiás uram az elharapózott fényűzés ellen, s akárhogy kántáltatta Gyürky Péter senior humanissime a diákokkal az őseink dicséretéről szóló nótát, akik ha egy abaposztó mentét vettek abban becsülettel megvénhedtek. Ilyen mentében a debreceniek nem jártak soha. A népies pompát szerette ifja és örege. S annak a tárháza az Anasztáz apónál találtatott. Aztán beütött a háborús világ. A zámi puszta földesura kapitányságra jutott a kurucoknál; maga kiállított egy lovas csapatot, a saját költségén (telt még akkor a nagy uradalomból: a sáfárok vederrel mérték a pénzt), a fiát is kivette a kollégiumból, az már akkor elvégezte a just; azt is elvitte magával a fejedelmet kísérni. Amíg odajártak az idegenben, itthon lezajlott a nagy veszedelem. Kurtányok, 4 vadórok 5 ütöttek a magyar alföldre, s végigdúlták pusztítva, rombolva. A virágzó Zámból egyszerre puszta lett. Erős szíve lehetett az ifjú Baranyi Miklósnak, mikor ráadta magát, hogy az elpusztult világot újra feltámassza, hogy földönfutóvá lett társait a haza szolgálatában fegyverben megtartsa, száraz kézzel kotorászva üres tarsolyában. Csak az erős akarat vezette útjában. Amíg az öreg szolgájával, Balázzsal, egymás mellett lovagoltak, a hosszú hortobágyi gyepes úton (azt is belepte a tarack), magában évődött, kit látogasson meg előbb? az anyját-e vagy a görögöt. A vén szolga dörmögött közbe egyet-egyet, mintha a gazdája gondolatjainak adna élő hangot. Haj, hajh! Férjhez ment tizednapra a jó urunk halála után Meg sem várta, hogy jegygyűrűjét visszahozzuk a megboldogult rendeltetése szerint. Ilyen az asszonynép! Miklós előrerúgtatott a lovával; de Balázs megint csak oda oldalgott melléje. Aztán micsoda emberrel kötötte be a fejét! Ha rágondolok az én kedves régi uramra. Ilyen három ember kitelt volna belőle. Annak a szép piros orcája! Aztán 4 Kurtyán: török szabad rabló. Debrecen története 372. lap. 5 Vadórok: barbárok magyar neve. Uo lap.

16 16 IV. Az utolsó görög ennek a savószínű pofája! Olyan mint a lebbencs. Kesely a bajusza, szakálla. Mindig savanyú a képe. Az ám, mert ha elvigyorodik, meglátják a fekete fogait. Nincs is annak jókedve soha. Ha egyet szól, kettőt köhint. Mindig haragszik. Magamforma embert csak úgy szólít, hogy»te tolvaj!«hogyan fogja ennek az orcáját megcsókolgatni, kapitány uram? hogyan mondja majd neki: édes atyámuram? Éppen arról gondolkozott Miklós. A szolga csak dohogott. Pedig hát oda kell hozzá mennünk; mert ő az úr Debrecenben. Én csak tudom, hogyan szólítsam.»fürmender uram«6. Az ő egyezsége nélkül egy szekér élést nem szabad kivinni a várósból. Hanem hát»kutya ugat, pénz beszél«. Ha pénzt csörgetnek előtte, az előtt kétrét hajlik. Aszondom én, hogy menjünk mi elébb a göröghöz. Az adott nekünk máskor is a boldogult uram életében; mindig megfizettük becsülettel; talán a fiát is csak megembereli. Bizony a lelkéből beszélt az öreg Balázs az ifjú gazdájának. Az ő észjárása is mind azon a nyomon járt. Déltájon érkeztek a város kapujához. Debrecen kerített város volt, körülvéve fallal, amit nem lehet kőfalnak nevezni, mert vályogfal volt, párkánya végigrakva tövissel; a kapukat őrző tornyok ellenben szilárd fecskerakás falakkal kérkedtek, s felül lőrésekkel voltak ellátva; a falon kívüli árok felett felvonóhíd járt láncra, amit nagy veszedelem idején föl lehetett húzni. A kemény, vassal bélelt kapun volt egy nyílás, amin a kapus kidughatja a fejét, ha déli harangszó után kérezkedett be valaki; mert egy óráig a harangszó után bezárták a kaput. Akkor minden becsületes ember ebédel. Balázsnak azonban trombitája is volt: nagyot fújt bele. Erre megjelent a kapurésen egy báránybőr-süveg meg a beleszorult fej, és hangot adott. Miféle nép vagytok? Balázs felelt neki szép barátságosan: Vakuljon meg a kancsi szemed! Nem látod, hogy urak vagyunk, magyarok? Ez nem volt a kapu őrének elég. Utasítása volt a további tudakozódásra. De miféle vallásúak vagytok kendtek? (Már kendezte őket.) Kuka legyen a bábád! Hát nem látod a bajuszunkról, hogy kálvinisták vagyunk? Nem áll a mi bajuszunk csurgóra, mint a pápistáké. Akkor tessék belülkerülni nagy jó uraméknak. 6 Fürmender volt a város gazdája.

17 EGETVÍVÓ ASSZONYSZÍV 17 Így aztán megnyílt a város kapuja Miklós kapitány előtt abban a városban, amelybe ifjúságát eltöltötte. Gonosz idők jártak: nagy regulát kellett tartani a városban. Déli harangszó után egy óráig senkinek sem volt szabad az utcán járni, amíg egy órakor a dobosok jelt nem adnak, hogy szabad az út. A cirkáló drabantok megfogdossák a gyalog embert, hacsak a patikába nem siet. Volt is egypárral összeszólalkozása a kuruc kapitánynak, amíg a Piac utca lábasházáig eljutott; de röviden végzett velük, kirántva a drabant kezéből az alabárdot, s jót húzva a hátára annak a nyelével; ami a legsikeresebb igazolási mód. A lábasháznál aztán leszállt a lováról, rábízta a Balázsra, hogy vigye a paripákat a Fehér ló -ba, ott abrakoltassa meg, s várjon reá. Maga fölsietett a görög házába, amely egyemeletes volt. (Mert ilyen furfangos volt a görög: még egy másik házat építetett a földszinti tetejébe, hogy jobban elférjen.) Olyan ismerős volt neki ez az egész ház; gyermekkora nagy részét itt élte át. Minden szoba, maga a lépcsőtornác jelképes festményekkel tele. Azok a furcsán rettenetes görög mázolványok: arany alapra festett ferde szájú szentek, karmazsinpiros palástban, hupikék rokolyában pompázó alakok, arany csillagkoszorúval, sugáros abrinccsal, kaskétás koronával a fejükön, liliommal, bazsarózsával, granátalmával a kezükben; aztán a pokolbéli látványok: a szurokban főzött elkárhozottak, kiknek üstje alá veres nyelvű kecskeszarvú ördögök szítják a tüzet vasvillával: ezek mind olyan régi ismerősök voltak. Mennyit tréfálkozott ő ezek felett Katalinnal, mikor együtt jártak az iskolába! A görögnek ez mind hitfenntartó ereklyéje, a kálvinistának pedig tréfakeltő mókája. Mégsem vesztek össze rajta. A leány engedett. No hát az ördögök most is úgy öltögették reá a nyelvöket, s a szentek most is úgy kínálták a granátalmával. Egy kicsit megbarnította már rajtuk a festéket az idő meg a nyirok. A pitvarban várt reá Katalin. Szép, karcsú hajadon volt, bogláros pártával a fején. Megölelték egymást, ahogy régen szokták. Vártalak mondá a leány. Te vártál engem? kérdé csodálkozva a legény. Jó ebéddel vártalak. Én már ebédeltem. Tudom. Még tegnap, Újvároson. Azóta egy falatot sem ettél. Honnan tudod te ezt? Együgyű praktika. Újvároson van egy iskolabeli barátném férjnél, azzal tartunk föl postagalamb-izengetést. Tegnap meghozta a galamb a hírt, hogy te megér-

18 18 IV. Az utolsó görög keztél Lengyelországból csapatostól. Zámi kastélyod, falud el van pusztítva: ide kellett sietned Debrecenbe. Hát azt honnan tudtad, hogy ide fogok jönni látogatóba, nem az anyámhoz? Mert ismertelek. Erős szó volt: ismertelek. Nagy esze volt ennek a leánynak. Az volt a hibája. Minek az asszonyfélének az ész? Atyád hogy van? Egyformán. Ő már megebédelt. Elköltötte a maga hajváriját, zellerkéjét, sárgarépáját, de azért velünk lesz az ebédnél. Nagy beszédem lesz vele. Gondolom. Segítségedre leszek. Azzal bevezette a leány kedves vendégét a belső szobába. Az volt az igazi görög otthon. Tele szentképekkel, azok között a Josafáti Boldogasszony képe Rubleftől másolatban csodatevő ereklyéje minden görög családnak. Boldog, aki ágyából fölébredve ezt a képet látja maga előtt. Az öreg Anasztáz akkor is úgy ült a karszékében, hogy ehhez a szentképhez voltak emelve a szemei. Csak ez a két szeme mutatta még, hogy él; az arcával elmehetett volna már a halottak közé, a többi kilenc társa közé: nem kérdezték volna meg tőle, hogy mit keres közöttük? Szép kriptájuk volt, a többi temetőn kívül, elkerített helyen. Anasztáz mindennap ellátogatott hozzájuk estenden; sorba köszöntötte a koporsókat. Egy fülke még üresen állt, de már annak a homlokfalára is fel volt írva nagy görög betűkkel a jövendő lakójának a neve. Hm! Hátha hiába van felírva? Hiszen egyszer csak meghal az ember; de hogy ide talál-e? Az ám a furcsa dolog, hogy a halott embernek oda kell menni, ahová viszik, nem ahová maga akar. Kriszt eleizon, fiacskám! üdvözlé a görög a bevezetett vendéget (csaknem családtagnak tekintheté). Hát rossz híreket hoztál, tudom: de én még rosszabbakat adok cserébe: uzsorára dolgozom. Apád meghalt. Ez is rossz. Anyád férjhez ment. Még rosszabb. Birtokod elpusztult. Nagyon rossz. De rád maradt a terhe. Ez az igazi rossz. Bizony, tátikám, szorult állapotban vagyok. Az apám századát fegyverben kell tartanom. Ezt parancsolja a hűség, a becsület. A tarsolyom pedig üres. S nekem a pénzt a vérem árán is elő kell teremtenem. Kegyelmed az apámon is gyakran

19 EGETVÍVÓ ASSZONYSZÍV 19 segített, mikor hazája iránti kötelességében feszítenie kellett. Mindig eleget tett érte. Én is vagyok olyan becsületes ember, mint az apám. Becsületes vagy, fiacskám; arról jól ismerlek; de más az állapotod. Ha a megboldogult apádnak kölcsönadtam, annak voltak gulyái, ménesei, birkanyájai: a gyapjú árából is megtérült az adósság. Lábasjószágot szabad volt a görögnek zálogba venni. De neked már semmi ingó-bingód nincsen, a sőréiden kívül, amik senkinek sem kellenek, mert görhesek. Megvan még a földbirtokom: a nagy zámi puszta. Ez ám a te bajod. Az a pusztává lett puszta. Láttál-e már dögkeselyűket? Igen, a csordakútnál, amint az esett birkákra leskelődnek. Dehogy azok a dögkeselyűk! A városi tanácsurak azok, akik a te pusztádra leskelődnek. A cudar kurtányok, vadórok négy szép falut elpusztítottak Debrecen környékén, azoknak a határait a debreceni tanács mind összevásárolta potom áron, s a város területéhez csatolta. Akkora az már, mint egy kis vármegye. A te zámi pusztád az ötödik: arra lesnek. No, arra hiába lesnek, mert azt én nem harácsolom el. Hiszen nem kérek rá zálogba valami nagy halálélesztőt, csak éppen annyit, amennyin kenyeret, szalonnát, sajtot vehessek a csapatomnak, hogy a generálishoz vezethessem. No, akkor ugyan jó helyre jöttél vásárolni. Tudod-e, hogy Debrecenben a köröskörül elpusztult falvak, a vetetlen földek miatt inséges világ van. A tanács meglimitálta az élelmiszereket három forint egy kenyér, húsz forint egy köböl búza, másfél forint egy itce bor. De hiszen ezek hallatlan árak! Ugyan, hogy hallatlanok. De itt a lajstrom. Olvasd. A tanács maga négy forinton vásárolja Tokajban a búza köblét, mert másutt bőség van; de itthon húsz forintért adatja el. A te mostohaapádnak, a fürmendernek a tudománya ez. Görög nem dolgozott így soha. De a te mostohaapádból kitelnék három görög, s még mindig maradna ott belőle egy civis fürmender. Hát azt sem bánom. Veszem úgy, ahogy kapom. S ha uzsorát kell fizetnem, megadom a görögnek is meg a civisnek is. Nekem bajos lesz megadnod, fiacskám; mert a városi statutumok meg a görögök kontraktusa szerint semmi idegennek, más vallásbelinek nem szabad se házra, se földbirtokra kölcsönt vagy zálogot adni. A leány eddig csak hallgatott. Most, hogy Miklós elnémult, ő szólalt meg. Odaült az apja karszék-támlájára, s átölelte annak fejét mind a két karjával. Apám. Édesapám! Tudod, hogy miről beszéltünk mi már több ízben esténkint bezárkózva.

20 20 IV. Az utolsó görög Tudom. S ha te, fiacskám, meg akarod hallgatni, neked is elmondom az egészet. Látod, milyen öreg vagyok; azt mondanám, hogy a harangozópénzt a szájamban viselem. De hát az én számomra harangszó sincs már. A pópa is meghalt, a sekrestyés is meghalt: az sincs, aki a koporsómat beszentelje. Az öregnek két könnycsepp gördült végig az orcája barázdáin. Hagyjuk ezt ebéd utánra szólt közbe a leány. Vendégünk tegnap óta éhezik. Én jó tokányt készítettem, dorongos fánkot, hozzá érmellékit. Tudom, hogy mit kedvel. De bizony nem ebéd utánra hagyjuk ezt mondá fölélénkedve Anasztáz apó, hanem ebéd alattra. Én is veletek tartok. Eszem, iszom. Nagy szó volt ez! Az öreg növényevő volt. Az állatvilágból csak az egy halikrát fogadta be, s a vizet meggyborral enyhítette. Hogy ő maga egy magyaros ebédet végig akar lakmározni a fiatalokkal! S szavának állt. Evett és ivott jókedvvel. S közben beszélt szíve szerint, ahogy a bor megnyitotta a lelkét. Hát tudod-e, hogy miről beszéltünk mi az utolsó időkben a leányommal? Tréfás dolog ez nagyon. Az én közel álló halálomról. Érzem, hogy a vége felé járok. Csak a böjtölés, koplalás tartja bennem a lelket. Ki fog örülni a halálomnak? A debreceni tanács. Amint az utolsó görögöt kiviszik a Szent Mihály lován, annak a háza visszaesik a magisztrátusra; fia nem maradt; a leányát kiteszik az utcára; ami pénze, kincse marad, azt szétosztják a gondviselők. Mehet panaszra Sztambulba. Ott bedugják a szultán háremébe. Miklós a kés nyelével ütögette az asztalt, úgy elkeseredett. Hanem hát kifundáltunk mi a leányommal valamit, ami keresztet húz tanácsbeli uraimék számítására. Beszéld el csak te, leányom, te jobban győzöd szóval. A leány megrakta vendége tányérját jó hagymás tokánnyal. A végén kezdem. Mi elhatároztuk apával, hogy konvertálunk a református hitre. Miklós nagyot hőkölt; majd torkán akadt a falat. Tudom, hogy ez nagy szó folytatá Katalin, de régóta rummáljuk mink ezt. Én kezdtem hozzá. Veled jártam a kálvinista iskolába, együtt tanultam a többi leányokkal a katekizmust, együtt jártam a templomba, megszerettem azokat az egyszerű, okos hitvallásokat: elfordultam a cifra ceremóniáktól. Rájöttem, hogy azoknak semmi foganatja nincsen. A pap nem segít, a szentképek nem járnak közbe. Egyik görög hitsorsosunk a másik után elvész nyomorultul. Ellenben a kálvinisták olyan boldog életet élnek. Senki sem parancsol nekik, hogy mit főzzenek a tűzhelyeiken. Ha Istenhez akarnak folyamodni, nem mennek elébb a paphoz, hogy beszéljen helyettük görögül, diákul; maguk eléje járulnak, s előadják a kívánságaikat. S az Isten meghallgatja őket; meglátszik rajtuk az áldás. Én már a lelkemben régen kálvinista vagyok.

21 EGETVÍVÓ ASSZONYSZÍV 21 Jaj be jólesett Miklósnak ezt hallani. Mintha egy örvény két partja csukódott volna egymáshoz, mely két összevágyó alakot együvé hoz. Úgy van ez! erősíté Anasztáz apó. Vénségemre megértem, hogy a szenteimre nem hederítek. Utamban állnak. Ami görög van bennem, az a spekuláció. Ki akarom játszani ezeket a farizeusokat. Mert én azoknak tartom őket. Ha én most leányostul kitérek a református hitre, azzal egyszerre megszűntem görög indigéna lenni, debreceni civis leszek. Házammal, vagyonommal rendelkezem, a leányom a birtokomban marad, pénzemet kiadhatom zálogkölcsönképpen nemesi birtokra: úrrá lettem. Sajnálni fogom ezeket a szentképeket, amiket ki kell majd a házamból távolítanom: de az élő szentképet, a leányomat megtartom helyettük. Így beszélt az érmelléki bor Anasztáz apó szájából. Miklósnak tetszett ez a beszéd. Én bizony helyesnek találom ezt a jó szándékot. Inkább ma, mint holnap. Jól van, jól, fiacskám; ha ez olyan könnyen nyélbesüthető volna. Hiszen jártam én már ez után a magam eszétől is. De hát nem megy sehol. Miért nem megy a? Azért, mert a görög hitről a kálvinista hitre való áttéréshez megkívántatik egy keresztapa. És én egész Debrecen városában nem találok egyetlenegy polgárt, aki elvállalja nálam és a leányomnál a keresztapai tisztességet. Hogy lehet az? Nagyon könnyű a magyarázatja. Ha én kálvinistának konvertálok, egyszerre megszűntem görög lenni. Ha görög nem vagyok, nem fizetem a kontraktus szerinti nagy angáriát; szabad a pénzemen összevásárolnom földet, házat, mindent. Olyan civis vagyok, mint a többi! Ezt nem engedik meg a nagyfejűek. Azért nincs olyan nyomorult, földhözragadt ember egész Debrecenben, aki elvállalná, hogy az áttéréshez szükséges keresztapai segítséget megtegye, mert annak nem volna e helyben megmaradása többé. Miklós nagy büszkén ütött a mellére. No hát itt vagyok én! Leszek keresztapja Anasztáz tátinak meg a leányának. Én nem félek a debreceni vaskalaposoktól. Anasztáz apó a kezét nyújtotta az ifjúnak. Jól van, fiam. Akkor mehetünk a kincsesházamba. Azzal átvezette a mellékszobájába Miklóst. Ott volt a nagy vasládája, ami vexálózárra járt. Felnyitotta előtte. Volt ott garmadával tallér és aranypénz. Kiszámlált belőle neki annyit, amennyi elég volt az első ellátásra. Írásra nem volt szükség. A kölcsönvevő úrnak ott volt a csizmaszára mellett a nevével ellátott ezüstnyelű evőkés, azt hagyta zálogba. Ezt beváltja a magyar, ha belehal is. Mik-

22 22 V. A fonóház lós megtöltötte pénzzel a tarsolyát. Mikor búcsút vett a pitvarban Katalintól, a leány azt súgá neki gyönge kézszorítással: Isten hozzád, keresztapám. Az ifjú erősebben visszaszorítá a kezét, s azt mondá neki: Majd leszek én neked egyebed is, mint keresztapád. V. A fonóház Most gyere velem: nézd meg a fonóházunkat mondá Katalin Miklósnak, mikor az apja szobáját elhagyták. Anasztáz már akkor bedugta a száját a csibukkal, s fújta a füstöt a legerősebb perzsa dohányból, amitől aztán el szokta nyomni az álom. Odalenn megtalálod majd a zámi fehércselédeidet is; azokról is hírt tudsz vinni a hozzátartozóiknak; tudom, hogy örülni fognak. A görög maga a leányával az emeleten lakott, a földszinten volt az árusbolt, ahol mindent lehetett kapni, a Tódor diák kiszolgálása mellett: a többi szobában mind folyt a munka napestig. Leányok voltak a munkásnők; az egyik szobában kerekes rokkákon fonták a finom fonalat a nagyobb leányok: a kisebbek csívíltek. 7 A másik szobában már a szövőszékeken dolgoztak, eléjük tett minta után, mely virágokat, madarakat ábrázolt, amiknek a vásznon elő kellett jönni; a harmadikban a csipkéket vetélték, fejkötőkhöz valókat; a negyedikben finom patyolatra hímeztek; az ötödikben fejkötőket varrtak. Azonkívül volt az udvaron a külön épületben levő finom mosó, keményítő, vasaló intézet. Tele volt valamennyi fiatal fehérnéppel. A fonóban daloltak a leányok: Lányok fonják a lenszöszt, Beszélgetnek egymást közt: Jaj, anyám, a fonás, Nehéz a várakozás! A nóta folyásán biztatja az anya a leányát: Cipőt veszek szülöttem, Csak ne sírjál előttem. Jaj anyám, jó anyám, Nem az az én nyavalyám. 7 A pászmáról vékony nádcsövekre átmotollálják a fonalat, úgy, hogy a csövet egyenesen a vetélőbe lehet illeszteni; innen a csívílés szó.

23 EGETVÍVÓ ASSZONYSZÍV 23 Míg végre az utolsó strófában, miután minden ígéret hiába esett: Legényt hozok szülöttem Csak ne sírjál előttem. Erre aztán valamennyi leány felvisít Jaj anyám, jó anyám, Ez ám az én nyavalyám. S éppen e szóra toppan be a legény az ajtón. A legdélcegebb, a legkedvesebb legény, akit mindannyian ismernek, szeretnek a drágalátos Miklós úrfi kapitányi ruhában. Hogy szalad egyszerre az elszakadt fonál valamennyi rokkán az orsóba! a mi Miklósunk érkezett meg! A leánynép mind odafut hozzá, ki-ki a bátyját, a szeretőjét követeli rajta. S nagy az öröm, nagy a kézcsókolás, mikor megnyugtatja őket, hogy hazahozta valamennyit, semmi porcikájuk nem veszett oda. Jaj, bejönnek-e a városba? No csak menjetek a dolgotokra parancsol rájuk Katalin. Semmi tereferélés! S azzal átvezeti Miklóst a szövők szobájába. Ott már nincs dalolás, a szövőszék nem jó énekkísérő. Itt már kevesebb hajdani falujabelit talált Miklós: ezek régibb munkásnők, akik már betanultak. Vannak közöttük rácok is, akik a finom muszlint szövik, amiből a török asszonyok ingválla készül, meg az arannyal áttört janicsár patyolatot, amit turbántekercsnek használnak; no, meg a szálépatyolatot, ami a rác nők pompájához való. A következő szobát már a finom hímzők foglalták el, akik értettek hozzá, hogy minden nemzetnek milyen virágokat, madarat, állatot kell hímezni a kelmére; a töröknek ellenben csak cikornyákat szabad rávetni, mert annak tiltja a próféta az élő természet utánzását, ami Allah munkája. Utolsó szoba volt a varrónőké, akiknek szintén nagy válogatásuk volt, követvén a különféle vidékek ízlését; mert különböző a debreceni fátyolos főkötő, a kecskeméti tarajos kaskéta, az erdélyi csipkés csepesz meg a tótországi tutyi; hát a nógrádi táritóppos! S ezeknek mind megvan a maga vásárja, s annak az idejét Katalin leányasszony a kisujjában hordja, szekerei szüntelen útban vannak biztos elárusítóival, akik beszámolnak az átvett portékával rendén. Az ő feje után intéződik az egész vállalat, mely száz meg száz munkásnak ad biztos kenyeret ettől az egy háztól. Héj, áldják is sokan! De átkozzák még többen! Miért átkozzák?

24 24 VI. Kőművesné asszonyom meg a nagyfejűek Hát azért, mert jót tesz. Hogy meri ezt tenni? Miklósnak feltűnt az, hogy ezen a munkástelepen a hazavezetett katonáinak csak a húgaikat, szeretőiket találja itt együtt. Hát az anyókák hová lettek? Majd azokat is megtalálod, ha kimégy a piacra, ők árulják a sátrak alatt a kész portékát: a legtöbb ott van a főkötős színben; mindjárt a szekernyések színe mellett. Tudnivaló, hogy abban az időben nem volt még ismeretes a csizma szó Debrecenben, és így csizmadiák sem léteztek, hanem akik sima sarut cselekedtek, azoknak a neve volt varga, akik a ráncos sarkú szekernyét remekelték, azokat hítták szekernyéseknek, s a női cipellő neve levén sója, az akkori suszter címzete volt sójás. Miklós meglátván a látandókat, búcsút vett Katalintól, a fonó leányoknak ajándékozott tíz dénárt, hogy vegyenek maguknak rajta mézeskalács-huszárokat. Azzal szorgoskodott a nagy piacra, mindenekelőtt kenyeret, szalonnát, sajtot vásálni össze a katonái számára. Hát nem megelőzte ebben az öreg Balázs? De biz otthagyta a két lovat az istállóban, s ő már végigkóstolta valamennyi érett túrósbödön volt a sajtos sorban, azzal az ürüggyel, hogy vásálni akar a katonák számára, a kenyeresektől is kivette a próbát. Ledókapistázta valamennyit. Kutyának való az elemózsiájuk; hanem azért csak jóllakott belőle. VI. Kőművesné asszonyom meg a nagyfejűek Kőművesné asszonyom szintén főkötő-varróné volt. De ő csupán csak debreceni fátyolos főkötőket készített egyforma mintára, olyat kell viselni minden asszonynak Debrecenben. Sőt, ugyanannak a divatját kell terjeszteni a többi városokban is. Annálfogva teljesen megérthető Kőművesné asszonyom hitbuzgó ellenszenve a görög leány iránt, ki a maga műhelyében nemcsak hogy a debreceni főkötőket készítette el sokkal szebben s árultatta sokkal olcsóbban, mint ő, de elrontotta vásárját a vidéken. Tiszáninnen, Dunántúl, mindenütt az ottani ízlés szerinti piperével. Ez már az ortodoxia harca volt a neológiával. Azonkívül az a rendkívüli tulajdonsága is volt Kőművesné asszonynak (ahogy azt még húsz esztendő múlva megejtett tanúvallomások is megállapítják), hogy nagy volt a képzelődő tehetsége; de még annál is nagyobb az elfeledő képessége,

25 EGETVÍVÓ ASSZONYSZÍV 25 úgyhogy, amit délelőtt elmondott, annak délután éppen az ellenkezőjét tudta elmondani ugyanazon hallgatóság előtt, s mind a kettőre erősen megesküdött. Ahány zsebe volt, annyiféle igazságot tudott kihúzni belőle: Úgy szárítson el a napvilág, ha nem igazat mondok! (Persze a napvilág, látva az asszonyság termetét és orcáját, ily átok betöltésére nem vállalkozhatott.) Most is elkésve érkezett a sátorába a déli dobverés után. Addig sufflense gubbasztott a fejkötő-sorok között. Rögtön szóba eredt a szomszéd sátorbeli rangtársnéival. Nem jöhettem elébb, mert disznót ölettem: harmadfél mázsás volt. Magamnak ott kellett lennem a hurkaabálásnál meg a sonka-bepácolásnál; a hájat is ki kellett sütnöm; két tele tetéz vendely tepertyű maradt; alig várom a vásár végét, szaladok haza boszorkánypogácsát sütni. No hát hány főkötő kelt el délig? Egy sem! Ó, te mafla! te nyúlszájú! Rajta ültél a nyelveden? Nem tudtál beszélni? Mind elfogták a vevőket a görög debellái? Ott tán ingyen adják. Könnyű neki, a Semiramisnak, aki otthon készítteti a csipkét, az antallást, a tintukot, szegény leányok véres verítékével! Feleáron adhat mindent a jöttment, mint az igazi tősgyökeres civa! Aztán élhessen meg valaki ebben a cudar Debrecenben! Ó, én édes Istenkém, micsoda paradicsom volt a város, amíg a görögök ide nem kerültek, hogy a Dáthán és Abirám pokla nyiljon meg alattuk. Azóta lettünk koldussá mind falustól. Most meg ezek az átkozott kurucok! A befaló falást is kiveszik a szánkból. Ahol kószál egy ni! A vén Balázs! Hogy ez még most is él! Végigkóstolgatja a sajtosok brinzás bödönjeit. Olyan éhenkórász, mint a gazdája. A hátát veri a csákója. Így foly ez tovább, mint esős időben az eresz; de nagy hamar elvonja a figyelmet az ékesen szóló asszonyságtól a kenyeres sátorban támadó mozgalom, mely onnan tovább terjed a szalonnások sorába, aztán a sajtárusok közé. Egy fiatal délceg kuruc kapitány vásárolja össze az élelmicikkeket. A vén huszárnak most már csak az a dolga, hogy a taligásokat rendelje oda, felrakni a megvett holmit a saraglyába. A fiatal kapitány még a szénásszekerek közé is elvegyeg, s azokból kiszakíttat egypárt; no még aztán valami harminc fekete báránybőr-süveget a szűcsöknél; ez kell a most toborzott gyülevésznek. Gyorsan megy az alku. Mennyit összevásárol a bitang; pedig nem is látom, hol jön utána a szekér a vasládával, akiben a libertás van. (A fejedelem biztosai rézpénzzel fizettek.) Nagy volt aztán a megrökönyödés, mikor azt látta a populé, hogy a vásárló kapitány a vásárbíró sátora elé járul, s a tarsolyából aranyat markol ki, azzal fizet. Nosza, fölriad erre az egész sokadalom. Mind odatódulnak. Rég volt az, amikor Debrecenben eleven aranyat láttak a piacon. Most már lefelé licitálnak. Én enynyiért adom! Én még alább adom! (Hisz a horrendus árak mind rézpénzre szólnak! Nem a gazdagságot jelenti a húszforintos búza, hanem a rézpénztorlódást.) A fonatost, perecet áruló kofák, megtudva, hogy a kuruc kapitány a hazakerült

Felelős kiadó a Mercator Stúdió vezetője. Műszaki szerkesztés, tipográfia: Dr. Pétery Kristóf ISBN 963 606 173 4. Mercator Stúdió, 2006

Felelős kiadó a Mercator Stúdió vezetője. Műszaki szerkesztés, tipográfia: Dr. Pétery Kristóf ISBN 963 606 173 4. Mercator Stúdió, 2006 Felelős kiadó a Mercator Stúdió vezetője Műszaki szerkesztés, tipográfia: Dr. Pétery Kristóf ISBN 963 606 173 4 Mercator Stúdió, 2006 Mercator Stúdió Elektronikus Könyvkiadó 2000 Szentendre, Harkály u.

Részletesebben

A SZÁZEGYEDIK ASSZONY

A SZÁZEGYEDIK ASSZONY A SZÁZEGYEDIK ASSZONY (Egy kis tréfa) 1883 Sok tarkabarka dolgot írt meg hajdan a pajkos tollú Boccaccio. Veronai, florenci asszonyok segítették benne. Amennyi rossz fát azok a tuzre tettek, annak a hamujában

Részletesebben

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait.

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait. Göncölszekér M ári szólt asszonyához Pista, te csak maradj az ágyban, próbálj meg aludni. Ez a szegény lánygyerek folyton köhög. Nem hagy téged aludni. Nem tudsz pihenni. Lehet, hogy a komámnak lesz igaza.

Részletesebben

Amint ment, mendegélt egy nagy királyi városon keresztül, meglátta a folyosóról a király a nagy betűket s leküldte inasát, hogy nézné meg, mi van

Amint ment, mendegélt egy nagy királyi városon keresztül, meglátta a folyosóról a király a nagy betűket s leküldte inasát, hogy nézné meg, mi van Százat egy ütéssel Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy mesterlegény, kinek se égen, se földön nem volt egyebe egy rongyos garasánál. Elindult ő vándorolni. A mint ment, mendegélt hegyen völgyön

Részletesebben

A debrői kertek alatt (gyermekjáték / Heves vm.) A kazári piacon Bábi, Bábi, de beteg (gyermekjáték)... 2

A debrői kertek alatt (gyermekjáték / Heves vm.) A kazári piacon Bábi, Bábi, de beteg (gyermekjáték)... 2 Tartalom A debrői kertek alatt (gyermekjáték / Heves vm.)... 2 A kazári piacon... 2 Bábi, Bábi, de beteg (gyermekjáték)... 2 Búbb bújj zöld ág (magyar népdal)... 2 Elfogyott a krumplileves... 3 Elvesztettem

Részletesebben

Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY

Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Volt egyszer a világon egy király, akit a népe nagyon szeretett. Csak egy búsította az ország népét. A király hallani sem akarta, amikor arról beszéltek neki, hogy ültessen

Részletesebben

Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum 7400 Kaposvár, Fő u. 10. Bejelentkezés: +36 30 869 6052. www.smmi.hu

Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum 7400 Kaposvár, Fő u. 10. Bejelentkezés: +36 30 869 6052. www.smmi.hu Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum 7400 Kaposvár, Fő u. 10. Bejelentkezés: +36 30 869 6052 www.smmi.hu 2 I. 1. FELADAT A tulipános láda egyik felét már kifestette a mester. Fejezd be te a másik

Részletesebben

A KIS KAKAS MEG A TÖRÖK CSÁSZÁR N é p m e s e

A KIS KAKAS MEG A TÖRÖK CSÁSZÁR N é p m e s e A KIS KAKAS MEG A TÖRÖK CSÁSZÁR N é p m e s e Élt egyszer egy szegény asszony, Semmije se volt, ha mondom! Se kenyere, se garasa, Csak egy kedves kis kakasa. A kis kakas a szeméten Kipir-kapar, kutat éhen.

Részletesebben

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek annyi fia volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Éjjel-nappal búslakodott szegény, hogy mit csináljon ezzel a

Részletesebben

Csillag-csoport 10 parancsolata

Csillag-csoport 10 parancsolata Csillag-csoport 10 parancsolata 1. Nagyon jól érezd magad mindig, mert ilyen hely nem lesz több a világon. (Panka) 2. Próbálj meg normálisan viselkedni, hogy ne legyenek rád dühösek. (Vince) 3. Kitartóan

Részletesebben

SDG Bibliaismereti verseny 2014. Példabeszédek könyve

SDG Bibliaismereti verseny 2014. Példabeszédek könyve SDG Bibliaismereti verseny 2014. Példabeszédek könyve Csapat/iskola: Beadás ideje: Tudnivalók A teszt 100 kérdésből áll. Minden kérdésnél felsoroltunk 3 lehetséges választ, amelyek közül a Példabeszédek

Részletesebben

1Móz 21,22-34 Ábrahám, Abimélek és a kút

1Móz 21,22-34 Ábrahám, Abimélek és a kút 1 1Móz 21,22-34 Ábrahám, Abimélek és a kút És lőn abban az időben, hogy Abimélek és Pikhól annak hadvezére megszólíták Ábrahámot mondván: Az Isten van te veled mindenben, a mit cselekszel. Mostan azért

Részletesebben

Ez 46,1-24 A fejedelem és az áldozatok rendje

Ez 46,1-24 A fejedelem és az áldozatok rendje Ez 46,1-24 A fejedelem és az áldozatok rendje Ezt mondja az Úr Isten: A belső pitvar kapuja, mely keletre néz, zárva legyen a dologtevő hat napon, szombatnapon pedig nyissák ki, és újhold napján is nyissák

Részletesebben

garmadát. Abban sem volt nagy köszönet, ahogy cseperedtem, mert, ami rosszat elképzelhet az ember, azt én mind véghezvittem: a macska talpára

garmadát. Abban sem volt nagy köszönet, ahogy cseperedtem, mert, ami rosszat elképzelhet az ember, azt én mind véghezvittem: a macska talpára Mire megvirrad... Julis! Julis! Asszony! Csak nem hagy békén, s én áldozatként, hogy szabaduljak tőle, elvonulok, mint a nagyokosok, tollat veszek a kezembe, azzal ámítom őnagyságát, hogy úr lettem, ahogy

Részletesebben

A szatmári béke. Magyarország a szatmári béke idején

A szatmári béke. Magyarország a szatmári béke idején 1 A szatmári béke Magyarország a szatmári béke idején A szatmári béke megkötésének körülményeit vizsgálva vissza kell tekintenünk az azt megelőző eseményekhez. 1701-ben Rákóczi Ferenc egy nemesi mozgalmat

Részletesebben

Műszaki szerkesztés, tipográfia: Dr. Pétery Kristóf ISBN 978-963-607-611-5. Mercator Stúdió, 2009

Műszaki szerkesztés, tipográfia: Dr. Pétery Kristóf ISBN 978-963-607-611-5. Mercator Stúdió, 2009 A magyar irodalom és kultúra örökbecsű értékeinek ápolása, terjesztése érdekében az Országos Széchenyi Könyvtárral együttműködve kiadja a Mercator Stúdió. Felelős kiadó a Mercator Stúdió vezetője Műszaki

Részletesebben

VIASZKVIRÁG. Bohózat egy felvonásban. Történik: egy magyar faluban valamikor a két háború között.

VIASZKVIRÁG. Bohózat egy felvonásban. Történik: egy magyar faluban valamikor a két háború között. Személyek: Péter, középkorú parasztgazda Mári, a felesége Bíró, idősebb parasztgazda Kisbíró, fiatalabb parasztgazda Török Rezső VIASZKVIRÁG Bohózat egy felvonásban Történik: egy magyar faluban valamikor

Részletesebben

Hitman TANDORI DEZSÕ. 14 tiszatáj

Hitman TANDORI DEZSÕ. 14 tiszatáj 14 tiszatáj TANDORI DEZSÕ Hitman Hitman nincs a szótárban, a szótárban nincs. De hát ember nem ad lónak olyan nevet, hogy Úgy Jól Ötvenen Túl. Nem ad, öreg, lónak ember olyan nevet, hogy... mondom. Mondja

Részletesebben

Műszaki szerkesztés, tipográfia: Dr. Pétery Kristóf ISBN 978-963-607-615-3. Mercator Stúdió, 2009

Műszaki szerkesztés, tipográfia: Dr. Pétery Kristóf ISBN 978-963-607-615-3. Mercator Stúdió, 2009 A magyar irodalom és kultúra örökbecsű értékeinek ápolása, terjesztése érdekében az Országos Széchenyi Könyvtárral együttműködve kiadja a Mercator Stúdió. Felelős kiadó a Mercator Stúdió vezetője Műszaki

Részletesebben

Benedek Elek A macska

Benedek Elek A macska Benedek Elek A macska Varázsbetű Fejlesztő Műhely Volt egyszer egy öregember s egy öregasszony, s volt nekik egy fiok. Az öregember igen zsugori volt, folyton csak a pénzgyűjtésen volt a gondolatja. Gyűjtött

Részletesebben

Olvasók királya Pályázati lap. Név:... Cím:... Telefonszám vagy ... Iskola neve, osztály:...

Olvasók királya Pályázati lap. Név:... Cím:... Telefonszám vagy  ... Iskola neve, osztály:... Olvasók királya 2017 Pályázati lap Név:... Cím:... Telefonszám vagy e-mail:... Iskola neve, osztály:... 1. Csukás István: Pom Pom meséi: Madárvédő Golyókapkodó A feladat megoldásához olvasd el a meseregényt!

Részletesebben

Ézs 6,1-7 Jaj nekem! VII. Isten jelenlétében

Ézs 6,1-7 Jaj nekem! VII. Isten jelenlétében Ézs 6,1-7 Jaj nekem! VII. Isten jelenlétében A mely esztendőben meghala Uzziás király, látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betölté a templomot. Szeráfok állanak vala felette:

Részletesebben

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Forrás: Gyurcsó István Alapítvány Füzetek 14., Dunaszerdahely, 1999

Részletesebben

A legszebb magyar népmesék

A legszebb magyar népmesék A legszebb magyar népmesék ROLAND A só Volt egyszer egy öreg király s annak három szép leánya. A fél lába már a koporsóban volt a királynak, szerette volna mind a három leányát férjhez adni. Hiszen ez

Részletesebben

http://webovoda.blogspot.com/

http://webovoda.blogspot.com/ http://webovoda.blogspot.com/ B e t l e h e m e s j á t é k Szereplők: Király, szolga, Mária, József, egy paraszt család (akiknél a betlehemes játszódik), a betlehemet vivők, angyalok, pásztorok. Az egész

Részletesebben

Verzár Éva Kelj fel és járj!

Verzár Éva Kelj fel és járj! Verzár Éva Kelj fel és járj! A Tatárdombot megkerülte a viharos szél, ott fenn még egyszer jól összerázta a méltóságos, nehéz fellegeket, lehúzta őket egészen a földig, s mire Terike 1911 pityergő őszén

Részletesebben

DOBERDÓ JAJ! Én Istenem, hol fogok én meghalni? Hol fog az én piros vérem kifolyni? Olaszország közepében lesz a sírom,

DOBERDÓ JAJ! Én Istenem, hol fogok én meghalni? Hol fog az én piros vérem kifolyni? Olaszország közepében lesz a sírom, DOBERDÓ JAJ! Ha kimegyek a doberdói harctérre, Feltekintek a csillagos nagy égre, Csillagos ég, merre van a magyar hazám, Merre sirat engem az édesanyám? Én Istenem, hol fogok én meghalni? Hol fog az én

Részletesebben

Elmúlt idők levelezése

Elmúlt idők levelezése Elmúlt idők levelezése (folytatás) A következő században a XVII.-ben leveleink kifejezésmódja cifrábbá, díszesebbé válik. Hogyha ritka volt is az olyan hosszadalmas köszöntő, mint a Zrínyi Katáé, most

Részletesebben

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... *****

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ezüst gyertyatartók fénye mellet egy fiatal férfi hajol íróasztala fölé. Az arca márványfehér,

Részletesebben

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Több éves gyakorlattal fejlesztették tökélyre kifinomult praktikáik egész arzenálját. Kódszavaik tárháza régi, legendássá vált esetekből épült fel, ám legtöbbször

Részletesebben

A szomorú királykisasszony. Feldolgozta: BRÉDA SZILVIA

A szomorú királykisasszony. Feldolgozta: BRÉDA SZILVIA A szomorú királykisasszony Feldolgozta: BRÉDA SZILVIA 119 120 A mese Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy király, annak volt egy gyönyörűséges szép leánya, aki soha el nem mosolyodott, mindig

Részletesebben

1. Hány király él a mesében? egy... Hány lánya van neki? három... Hány országa van? három...

1. Hány király él a mesében? egy... Hány lánya van neki? három... Hány országa van? három... A SÓ (népmese) Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy öreg király s volt három szép lánya. Volt néki három dúsgazdag országa, mindhárom lányának jutott egy-egy ország. Hanem ahogy mondják: nincs három

Részletesebben

BankVelem PénzOkos Kupa 1. forduló 1. Sokszor hallani, hogy a honfoglaló magyarok a nyereg alatt puhították a húst. Tényleg igaz, hogy a húst a

BankVelem PénzOkos Kupa 1. forduló 1. Sokszor hallani, hogy a honfoglaló magyarok a nyereg alatt puhították a húst. Tényleg igaz, hogy a húst a BankVelem PénzOkos Kupa 1. forduló 1. Sokszor hallani, hogy a honfoglaló magyarok a nyereg alatt puhították a húst. Tényleg igaz, hogy a húst a nyereg alatt tartották? a. igaz b. hamis Nem igaz, nem tartottak

Részletesebben

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy szegény ember és a felesége.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy szegény ember és a felesége. A három kívánság Magyar népmese Szabó Enikő illusztrációival Egyszer volt, hol nem volt, volt egy szegény ember és a felesége. Fiatalok voltak, szerették is egymást, de a nagy szegénység miatt sokat veszekedtek.

Részletesebben

HARMATCSEPP TANULMÁNYI VERSENY HITTAN

HARMATCSEPP TANULMÁNYI VERSENY HITTAN HARMATCSEPP TANULMÁNYI VERSENY HITTAN A versenyző neve: Forduló: I. Osztály: 3. Az iskola kódja: H- Elért pontszám: Javította: Visszaküldési határidő: Elérhető pontszám: 67p. 2014. november 17. Kedves

Részletesebben

Most akartam éppen letenni a kalapomat. Hogyan tegyem le az ön dicséretei után? Ön azt gondolná, hogy leénekelte a fejemről.

Most akartam éppen letenni a kalapomat. Hogyan tegyem le az ön dicséretei után? Ön azt gondolná, hogy leénekelte a fejemről. GYORSVONATON Budapest A vonat öt perc múlva indul. Ma alig van utazó: az idő borongós. Lehet, hogy esik is. Az én kocsimban egy fiatal házaspár ül. A szomszéd fülkében foglaltak helyet. Ahogy bepillantottam,

Részletesebben

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet)

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet) Angyalka élményei B. Kis János, Orosz T. Csaba, Gwendoline Welsh, Poczai Péter, George Varga, J. Simon Aranka 2013 Publio kiadó Minden jog fenntartva Szerkesztette: Publio Kiadó Kft. George Varga: Az öregember

Részletesebben

Ki és miért Ítélte Jézust halálra?

Ki és miért Ítélte Jézust halálra? Ki és miért Ítélte Jézust halálra? A kérdés nem oly egyszerű, mint az ember fölületes elgondolás után hiszi, mert az evangéliumirók nem voltak jelen a történteknél, csak másoktól hallották a történet folyamatát

Részletesebben

QALFÜZÉR a nép ajka, után egybe gyüjté egy

QALFÜZÉR a nép ajka, után egybe gyüjté egy i ( LEGUJABB QALFÜZÉR a nép ajka, után egybe gyüjté egy 1-= :-: dalkedvelö. :-: 1,,:,1 Megjelent H.-Nl... Vásárhelyen. t Kapható,: Török Pál könyvárusnill "'IL" "Kigyó-u. 2.... ", NYOMATOTT NEMES ÁRMIN

Részletesebben

Szép karácsony szép zöld fája

Szép karácsony szép zöld fája Móra Ferenc Szép karácsony szép zöld fája Illusztrációk: Szabó Enikő Nyolcéves voltam, a harmadik elemibe jártam, és először léptem a közszereplés terére. A közszereplés tere az öreg templomunk volt. Úri

Részletesebben

Örökség - dalszövegek. Virágom, virágom. Szép szál legény van egy pár, Ha okos az ráadás. Utánam jár mindahány, Jaj, ne legyen csapodár!

Örökség - dalszövegek. Virágom, virágom. Szép szál legény van egy pár, Ha okos az ráadás. Utánam jár mindahány, Jaj, ne legyen csapodár! Virágom, virágom Szép szál legény van egy pár, Ha okos az ráadás. Utánam jár mindahány, Jaj, ne legyen csapodár! Szép szál legény gyere át, Szívemben a bánat jár. Hozzál egy kis pálinkát, Hogy legyen egy

Részletesebben

A mi fánk. "Fa nélkül egy fillért sem ér a táj, S üres a fa, ha nincs rajta madár. Én azt hiszem, nem kelne föl a nap,

A mi fánk. Fa nélkül egy fillért sem ér a táj, S üres a fa, ha nincs rajta madár. Én azt hiszem, nem kelne föl a nap, A mi fánk "Fa nélkül egy fillért sem ér a táj, S üres a fa, ha nincs rajta madár. Én azt hiszem, nem kelne föl a nap, Ha nem lennének fák és madarak." (Horváth Imre) 2013.04.30. 1-2. óra Magyar nyelv és

Részletesebben

A szenvede ly hatalma

A szenvede ly hatalma Előhang Leonard Kastner mostanában egyre többször gondolt ar ra, hogy vissza kéne vonulnia. Miért is ne? Az időzítés tökéletes lenne. Annyi pénzt keresett már, amiről régebben álmodni sem mert volna, ráadásul

Részletesebben

DALSZÖVEGEK. (a példatárban 1-gyel jelölt szövegek további versszakai, az ottani sorszámmal)

DALSZÖVEGEK. (a példatárban 1-gyel jelölt szövegek további versszakai, az ottani sorszámmal) DALSZÖVEGEK (a példatárban 1-gyel jelölt szövegek további versszakai, az ottani sorszámmal) 14. Támaszd meg oldalad Két arany pálcával. Meg is simakodjál, Meg is mosakodjál, Beszélve: Töröld meg magad

Részletesebben

5 perc frontális Csomagolópapír, 1.sz. mell.

5 perc frontális Csomagolópapír, 1.sz. mell. Tantárgy: szövegértés,- szövegalkotás Időkeret:2x45 perc Korosztály: 1. évfolyam Az óra célja: testtudat fejlesztése, térérzékelés tudatosítása, sajátmozgásérzék ápolása, figyelem tartósságának megteremtése,

Részletesebben

18. alkalom 2012. április 13. Feltámadás Márk evangéliumában (16,1-14) 16,1) 16,2 16,2 16,2 16,9 16,1 Mk 16,9

18. alkalom 2012. április 13. Feltámadás Márk evangéliumában (16,1-14) 16,1) 16,2 16,2 16,2 16,9 16,1 Mk 16,9 Biblia-kor 2011-2012 1 BB 18. alkalom 2012. április 13. Feltámadás Márk evangéliumában (16,1-14) A feltámadás eseményének ideje: Mikor elmúlt a szombat (16,1) Korán reggel (16,2) A hét első napján (16,2)

Részletesebben

T. Ágoston László A főnyeremény

T. Ágoston László A főnyeremény T. Ágoston László A főnyeremény Gondosan bezárta az ajtót, zsebre vágta a kulcsot és egy széllel bélelt, kopott nyári nadrágban, hasonlóképp elnyűtt pólóban, és mezítlábas papucsban lecsoszogott a földszintre

Részletesebben

TOLLFORGATÓ TEHETSÉGKUTATÓ VERSENY SZÖVEGÉRTÉS 4. OSZTÁLY

TOLLFORGATÓ TEHETSÉGKUTATÓ VERSENY SZÖVEGÉRTÉS 4. OSZTÁLY TOLLFORGATÓ TEHETSÉGKUTATÓ VERSENY SZÖVEGÉRTÉS. OSZTÁLY Tanuló neve, osztálya: Iskola neve, címe: Levelezési cím: Felkészítő tanár neve: BEKÜLDÉSI HATÁRIDŐ: 009. DECEMBER 7. 1 CÍM: FEKETE ISTVÁN ÁLTALÁNOS

Részletesebben

IPOLYSÁGI KOPOGTATÓ Az Ipolysági Református Gyülekezet értesítő lapja 2. évfolyam 3. szám

IPOLYSÁGI KOPOGTATÓ Az Ipolysági Református Gyülekezet értesítő lapja 2. évfolyam 3. szám IPOLYSÁGI KOPOGTATÓ Az Ipolysági Református Gyülekezet értesítő lapja 2. évfolyam 3. szám Mert született néktek ma Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában. Lk 2,11 Kedves Testvéreim! Karácsony számomra

Részletesebben

Wittinger László: Passiójáték

Wittinger László: Passiójáték Wittinger László: Passiójáték I. (AZ UTOLSÓ VACSORA) ELSŐ APOSTOL: Íme, Mester, elkészítettük az ételt, ahogyan kérted! JÉZUS: Vágyva vágytam arra, hogy a húsvéti bárányt veletek együtt fogyasszam el.

Részletesebben

Híres Komárom be van véve Klapka György a fővezére Büszkén kiáll a csatatérre Hajrá huszárok! Utánam előre! 02. Százados úr sejehaj

Híres Komárom be van véve Klapka György a fővezére Büszkén kiáll a csatatérre Hajrá huszárok! Utánam előre! 02. Százados úr sejehaj 01 Klapka induló Föl-föl vitézek a csatára A Szent Szabadság oltalmára Mennydörög az ágyú csattog a kard Ez lelkesíti a magyart Föl-föl látjátok lobogómat Indulj vidáman robogó had Édes hazánkért hősi

Részletesebben

Karácsony A szeretet ünnepe?

Karácsony A szeretet ünnepe? A TARJÁNI, HÉREGI ÉS BAJNAI REFORMÁTUS GYÜLEKEZETEK HÍRLEVELE II. évfolyam 12. szám 2009. december Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága. Karácsony A szeretet ünnepe? Ha az autók

Részletesebben

Az aranyhal Illusztrálta: Szabó Enikő

Az aranyhal Illusztrálta: Szabó Enikő Benedek Elek Az aranyhal Illusztrálta: Szabó Enikő Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren túl, a hármas üveghegyen is túl, túlonnan túl Megálljatok csak, nem jól kezdettem Hát: volt egyszer

Részletesebben

hogy egyek legyenek A komáromi Szent András Plébánia hírlevele

hogy egyek legyenek A komáromi Szent András Plébánia hírlevele 2014. Március 23. hogy egyek legyenek Jn 17,20 A komáromi Plébánia hírlevele II/12. szám Jöjjetek, lássátok meg azt az embert, aki megmondott nekem mindent, amit tettem: nem ez-e a Krisztus? Az evangélium

Részletesebben

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK A következő történet szereplői közül példaként egy olyan helybéli embert állíthatunk, akit a neve miatt mindenki Bokor Mihálynak szólított, és akiről semmi rosszat

Részletesebben

SZOLGA VAGY FIÚ? Lekció: Lk 15,11-24

SZOLGA VAGY FIÚ? Lekció: Lk 15,11-24 Pasarét, 2012. július 1. (vasárnap) PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK Horváth Géza SZOLGA VAGY FIÚ? Lekció: Lk 15,11-24 Alapige: Galata 4,4-7 De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól

Részletesebben

Villás Lajos: Ali baba egy nagyvárosban 2009. September 17.

Villás Lajos: Ali baba egy nagyvárosban 2009. September 17. Villás Lajos: Ali baba egy nagyvárosban 2009. September 17. C-PRESS Hírügynökség - Üdvözöljük a C-PRESS oldalán! Valami csoda folytán az "Ezeregy éjszaka" birodalmából néhány mesehõs átlépi egy szellem

Részletesebben

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt Petőcz András Idegenek Harminc perccel a háború előtt Peut-être à cause des ombres sur son visage, il avait l air de rire. (Camus) Megyünk anyámmal haza, a plébániára. Szeretek az anyámmal kézen fogva

Részletesebben

Magyarnak maradni Egy település (város/község) közösségének küzdelme napjainkban iskolái, kulturális élete szinten tartásáért.

Magyarnak maradni Egy település (város/község) közösségének küzdelme napjainkban iskolái, kulturális élete szinten tartásáért. Kiss Alexandra II. Rákóczi Ferenc Főiskola, Beregszász II./B Magyarnak maradni Egy település (város/község) közösségének küzdelme napjainkban iskolái, kulturális élete szinten tartásáért. Kiss Alexandrának

Részletesebben

SZENT PÉTER ÉS PÁL APOSTOLOK

SZENT PÉTER ÉS PÁL APOSTOLOK MEGJELENIK A HÓNAP UTOLSÓ VASÁRNAPJÁN 2013. JÚNIUS 29. Alapítva: 2003. XI. évfolyam VI. szám SZENT PÉTER ÉS PÁL APOSTOLOK 2. OLDAL VISSZAPILLANTÓ 5. OLDAL SZENT MÓNIKA 3. OLDAL KEDVES CSALÁDOK 6. OLDAL

Részletesebben

REFORMÁCIÓ. Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország

REFORMÁCIÓ. Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország REFORMÁCIÓ Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország Szolgál: Johannes Wöhr apostol info: www.nagykovetseg.com www.fegyvertar.com www.km-null.de Felhasználási feltételek: A blogon található tartalmak

Részletesebben

A fölkelő nap legendája

A fölkelő nap legendája Prof. Dr. Tapolyai Mihály A fölkelő nap legendája Máréfalvi barátaimnak mestereim egyikéről Dr. Szalay Károly pszichiáter emlékére Dr. Szalay Károly pszichiáter élete (1894-1973) Régen mesternek hívtuk

Részletesebben

MAHLER. Lieder aus Des Knaben Wunderhorn. A fiú csodakürtje

MAHLER. Lieder aus Des Knaben Wunderhorn. A fiú csodakürtje MAHLER Lieder aus Des Knaben Wunderhorn A fiú csodakürtje GÁDOR ÁGNES nyersfordítása 2007 Lieder aus Des Knaben Wunderhorn Der Schildwache Nachtlied Az őrszem éji dala Nem tudok, nem szeretek vidám lenni;

Részletesebben

Séta a szülőfalumban. Beder Beáta V. osztályos tanuló

Séta a szülőfalumban. Beder Beáta V. osztályos tanuló Séta a szülőfalumban Egy szép napon elmentünk a barátnőmmel sétálni a szülőfalumban. Az Erzsébet parkban megmutattam az emlékművet, a református templomot meg a nyári színpadot. _ Te, nagyon szereted a

Részletesebben

Hamis és igaz békesség

Hamis és igaz békesség Hamis és igaz békesség Lectio: Jer 1,1-15 Textus: Jer 1,14 A lelkipásztor így szólt egy asszonyhoz: - Asszonyom, szokta önt kínozni a Sátán? - Engem? Soha! - No, akkor ez annak a jele, hogy ön még a Sátáné,

Részletesebben

Kedves Olvasó! Tisztelettel köszöntöm Önt hírlevelünk karácsonyi, 2010/11. számában! 2010. december 204

Kedves Olvasó! Tisztelettel köszöntöm Önt hírlevelünk karácsonyi, 2010/11. számában! 2010. december 204 Kedves Olvasó! Tisztelettel köszöntöm Önt hírlevelünk karácsonyi, 2010/11. számában! 2010. december 204 (SERBÁN ANDRÁS igaz székely ember emlékének) Karácsonyi történet Mi, gyerekek, nagyon vártuk az első

Részletesebben

Az Istentől származó élet

Az Istentől származó élet Az Istentől származó élet Előszőr is mi az élet? Sokan próbálták deffiniálni, különféle kulturális, tudományos vagy vallási nézőpontokból is. A tudomány mivel a fő forrása a megfigyelés és az információ

Részletesebben

Krúdy Gyula. Magyar tükör (1921)

Krúdy Gyula. Magyar tükör (1921) Krúdy Gyula Magyar tükör (1921) 2011 AZ ÉGETT EMBERHEZ Ne hajtsd búbánatnak fejed, jó magyarom; amit elvettek tőled a hegyszorosban, ahová bekergettek a viszontagságok, balsorsok: amit elvett a rossz szomszéd,

Részletesebben

Ősi családi kör 2012

Ősi családi kör 2012 Ősi családi kör 2012 Egy ősember(őe) és egy ősasszony(őa) ülnek a tűz mellett és rágcsálnak egy-egy cupákot. ŐA: Jenő te nem fázol? Olyan huzatos ez a barlang. ŐE: Ne morogj! Örülj, hogy fedél van a fejed

Részletesebben

A legszebb magyar állatmesék

A legszebb magyar állatmesék A legszebb magyar állatmesék Roland Tartalomjegyzék A lompos medve...4 A mezei nyúl és a sündisznó...8 A kakas és a pipe... 12 Sündisznócska lovagol... 14 A kolbász, a béka és az egér... 18 A tréfás farkas...

Részletesebben

KRISZTUS ÍTÉLŐSZÉKE ELŐTT

KRISZTUS ÍTÉLŐSZÉKE ELŐTT Pasarét, 2011. november 17. (csütörtök) PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK Horváth Géza KRISZTUS ÍTÉLŐSZÉKE ELŐTT Alapige: 2Korinthus 5,10 Mert nékünk, mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt,

Részletesebben

Gazdagrét 2012.02.12. Prédikáció Evangélium: Márk 1, 40-45. Kedves Testvéreim! Nem is olyan nagyon régen, talán 15-20 évvel ezelőtt, egyikünknek sem

Gazdagrét 2012.02.12. Prédikáció Evangélium: Márk 1, 40-45. Kedves Testvéreim! Nem is olyan nagyon régen, talán 15-20 évvel ezelőtt, egyikünknek sem Gazdagrét 2012.02.12. Prédikáció Evangélium: Márk 1, 40-45. Kedves Testvéreim! Nem is olyan nagyon régen, talán 15-20 évvel ezelőtt, egyikünknek sem jelenthetett komolyabb problémát az, hogy megértesse

Részletesebben

Bói Anna. Konfliktus? K. könyvecskék sorozat 1.

Bói Anna. Konfliktus? K. könyvecskék sorozat 1. Bói Anna Konfliktus? K könyvecskék sorozat 1. Tartalom: Üdvözölöm a kedves Olvasót! Nem lehetne konfliktusok nélkül élni? Lehet konfliktusokkal jól élni? Akkor miért rossz mégis annyira? Megoldás K Összegzés

Részletesebben

Első szín (Osztályterem, a diákok ülnek, dr Wieser a hitoktató vezetésével folyik az óra) Rövid, de velős! Durva bűn a lopás?

Első szín (Osztályterem, a diákok ülnek, dr Wieser a hitoktató vezetésével folyik az óra) Rövid, de velős! Durva bűn a lopás? DRÁMAJÁTÉK TINIKNEK Vári Lili: A KULCS A történet egy vallási középiskolában játszódik. Szereplők: Tanár dr Wieser Tanár Brown Diákok: Jim, Larry, Jeff, Tom és Matthew Első szín (Osztályterem, a diákok

Részletesebben

- Ó kedves feleségem, mégse tegyük ezt. Ha már az Isten nekünk ezt adta, ilyennel áldott meg, felnöveljük, ne dobjuk el magunktól.

- Ó kedves feleségem, mégse tegyük ezt. Ha már az Isten nekünk ezt adta, ilyennel áldott meg, felnöveljük, ne dobjuk el magunktól. Szamárbőr királyfi (széki népmese) Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy király. Annak a királynak nem volt gyermeke. Feleségestül együtt erősen búsultak, hogy már minden boldogságok meglenne, hogyha

Részletesebben

Szeretet volt minden kincsünk

Szeretet volt minden kincsünk Szeretet volt minden kincsünk Azt mondják, mindenkinek meg van írva a sorskönyvében az élete. Mindenkinek ki van jelölve z út, mint a kerti ösvény, szélekkel, jelekkel, hogy ne lehessen letérni róla. Van

Részletesebben

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve Kiss Ottó A nagypapa távcsöve ITT VANNAK A NAGYIÉK Itt vannak a nagyiék, megjöttek! Két hétre. Fogalmam sincs, hogy mit lehet majd velük addig csinálni. 3 A NAGYPAPA UGYANOLYAN A nagypapa ugyanolyan, mint

Részletesebben

2015. március Horváth Lóránd Elvégeztetett

2015. március Horváth Lóránd Elvégeztetett 2015. március Horváth Lóránd Elvégeztetett... és mi csak vétkeztünk és te szenvedtél egyre, mentünk vakon az ösztöneink után de te felnéztél az égre. mentünk a gyehenna égő szennyhalmazán, égett a testünk,gőzölgött

Részletesebben

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget Kovács Gabriella Hát ennyi volt... Hát ennyi volt érezte, hogy itt az út vége. Tehetetlenül, fáradtan feküdt a hideg kövön a fagyos szélben és nem akart többé engedelmeskedni a teste. Már nem érzett fájdalmat

Részletesebben

Meg is vették, de elébb úgy csinált, mintha nem szívesen adná, de oda adta. Elmegy a két katona, mennek a másik kocsmába. Rendelnek csára-búra,

Meg is vették, de elébb úgy csinált, mintha nem szívesen adná, de oda adta. Elmegy a két katona, mennek a másik kocsmába. Rendelnek csára-búra, Csalóka Péter Vót egyszer egy dologkerülő ember, kiment az erdőbe, nekidőt egy fának, a fa görbe vót, oszt úgy tett, mintha támasztotta vóna, hogy le ne dőjjön. Arra megyen két katona lóháton, osztan odaköszönnek

Részletesebben

ERDŐS VERONIKA Ha rád nézek, megy a hasam

ERDŐS VERONIKA Ha rád nézek, megy a hasam ERDŐS VERONIKA Ha rád nézek, megy a hasam Szerelmes versfüzér 1. Nyolcvan sor a fáról, amire rádőlnél Ha most rádőlsz arra a fára, Ki fog dőlni és pont telibe talál- Na. Én állok a fa másik oldalán Pont

Részletesebben

HARMATCSEPP LEVELEZŐS TANULMÁNYI VERSENY Olvasás-szövegértés III.

HARMATCSEPP LEVELEZŐS TANULMÁNYI VERSENY Olvasás-szövegértés III. A versenyző neve: HARMATCSEPP LEVELEZŐS TANULMÁNYI VERSENY Olvasás-szövegértés Forduló: III. Osztály: 3. Elért pontszám: Javította: Feladási határidő: Az iskola kódja: H- Elérhető pontszám: 39 p. Ellenőrizte:

Részletesebben

A legszebb mesék Mátyás királyról

A legszebb mesék Mátyás királyról A legszebb mesék Mátyás királyról Roland Tartalomjegyzék Mátyás király és a kolozsvári bíró / 4 Egyszer volt Budán kutyavásár / 8 Mátyás király és a huszár / 12 Mátyás király és a százesztendős ember /

Részletesebben

Fordította: Szedő Dénes. Carmina Burana (részletek) Ó, FORTUNA (O Fortuna) A KIS PARASZTLEÁNYKA (Exiit diluculo)

Fordította: Szedő Dénes. Carmina Burana (részletek) Ó, FORTUNA (O Fortuna) A KIS PARASZTLEÁNYKA (Exiit diluculo) Carmina Burana (részletek) Ó, FORTUNA (O Fortuna) Ó, Fortuna, mint a Luna egyre-másra változol: majd nagyobbodsz, majd meg elfogysz; hej, az élet ronda sor: gabalyítja s igazítja játszva az ember fejét:

Részletesebben

Versajánló a Márciusi ifjak című szavalóversenyre

Versajánló a Márciusi ifjak című szavalóversenyre Versajánló a Márciusi ifjak című szavalóversenyre Juhász Gyula: Petőfi ünnepére Petőfi ünnepére, fel, A munka véle ünnepel, Dalában él múlt és jelen És a jövő, a végtelen. Átzeng az bércen és folyón Virrasztva

Részletesebben

Miklya Luzsányi Mónika

Miklya Luzsányi Mónika Miklya Luzsányi Mónika Farkasidő Nem kell ma a húsokat jégverembe tenni. Csikorog a hó, foga van a szélnek, süt át a hideg a falakon. Akkor is egész éjjel vonított a szél, mint a csikaszok a nádasban.

Részletesebben

Annus szobalányként dolgozott,

Annus szobalányként dolgozott, Annus döntése Annus szobalányként dolgozott, akkor már majdnem 10 éve, amikor az asszonya váratlan ajánlattal állt elő. Kedves Annuskám, tudja mennyire szeretjük magát, a férjem és én is. Családtagnak

Részletesebben

Az utolsó stikli: a vonatrablás

Az utolsó stikli: a vonatrablás Az utolsó stikli: a vonatrablás Maradt itt kendnek elég cimborája mondta Négyökri szomszéd. Hát az igaz is volt, hogy Rózsa Sándor rövidesen belebotlott régi cimboráiba. Honnan jöttek elő megsárgulva,

Részletesebben

ALEA, az eszkimó lány. Regény

ALEA, az eszkimó lány. Regény ANAUTA ALEA, az eszkimó lány Regény 2011 Előszó Amit ebben a könyvben elmondok, az nem kitalálás. Nagy részét apámtól, Jorgkétől hallottam gyerekkoromban. Viharos téli estéken sokszor kértem, hogy meséljen

Részletesebben

Én Istenem! Miért hagytál el engem?

Én Istenem! Miért hagytál el engem? Édes Illat Én Istenem! Miért hagytál el engem? Sóhajtotta Jézus, miközben a fakereszten felfüggesztve, vércseppek csöpögtek végig a testén. És akkor, nem lélegzett többet. Nem, te voltál minden reményem!

Részletesebben

Wass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje

Wass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje Wass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje Elmondom, hadd tudja meg végre a világ kicsi Anna igaz történetét. A falu neve, ahol mindez történt, Mezőbölkény, és a falu szélén van egy ócska, düledező gabonás,

Részletesebben

VÁLTSÁGUL SOKAKÉRT. Pasarét, 2014. április 18. (nagypéntek) Horváth Géza. Lekció: Márk 10.

VÁLTSÁGUL SOKAKÉRT. Pasarét, 2014. április 18. (nagypéntek) Horváth Géza. Lekció: Márk 10. Pasarét, 2014. április 18. (nagypéntek) PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK refpasaret.hu Horváth Géza VÁLTSÁGUL SOKAKÉRT Lekció: Márk 10. Alapige: Márk 10,45 Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak,

Részletesebben

úgy matematikával és geometriával építik, mint a gótika kisebb csodáit. Két nyitott szem, két nyugodt kéz, egy emberi szív: ez a művészet. Hohó!

úgy matematikával és geometriával építik, mint a gótika kisebb csodáit. Két nyitott szem, két nyugodt kéz, egy emberi szív: ez a művészet. Hohó! ELŐSZÓ Íme, megint folytatom az egyetlen művet, új hullámban verem felétek a végtelen titkú tengert. Élnék ezer esztendeig: nem mondhatnám meg minden titkát. Írnék ezer esztendeig: nem mutathatnám meg

Részletesebben

egy jó vállalkozás. Aztán nem egészen egy év alatt az egész elúszott. A pincéred elbokázta. Igaza lett apádnak! Haragszik rád.

egy jó vállalkozás. Aztán nem egészen egy év alatt az egész elúszott. A pincéred elbokázta. Igaza lett apádnak! Haragszik rád. Pista bácsi unokája A pesti kislány. A faluban csak így emlegették. Két éves lehetett, amikor az édesanyja hazavitte a faluba és a szülei segítségét kérte. Sírva panaszolta, hogy tovább már nem bírja a

Részletesebben

2016.05.02. A GASZTRONÓMIA JELENTŐSÉGE GASZTRONÓMIA AZ ELSŐ KÖNYVEK A GASZTRONÓMIÁRÓL

2016.05.02. A GASZTRONÓMIA JELENTŐSÉGE GASZTRONÓMIA AZ ELSŐ KÖNYVEK A GASZTRONÓMIÁRÓL - és vacsorára mit kapunk? - ez az idős hölgy cukorbeteg! - ha kérhetném, valami száraz hús legyen inkább, a Bakonyit már ismerjük. - van a csoportban két vegetariánus! - sertéshúst ne, mert mohamedánok.

Részletesebben

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb 1. fejezet Dorset, 2010 Egy évvel késõbb A napok egyre rövidebbek. A fûre hullott almákat megcsipkedték a varjak. Viszem be a fát, és rálépek az egyik puha gyümölcsre; szétnyomódik a lábam alatt. November

Részletesebben

Itt van! Már megint nem hagy békén a reggel. Itt parancsolgat, és ébresztőt harsog a fülembe, pedig én nagyon álmos vagyok. Na, mindegy! Most kikukucskálok a takaróm alól, hátha mégis éjszaka van és lehet

Részletesebben

SZERELMES ÜZEMMÉRNÖK LÓDENBEN SZUROVY ATTILA ÓSZERES

SZERELMES ÜZEMMÉRNÖK LÓDENBEN SZUROVY ATTILA ÓSZERES festményeket pedig kevés kivétellel mindig megsiratom. De csapodár fajta az ószeres, szerelmes lesz néhány tárgyba, de aztán eladja, utána meg kesereg, miért tette. SZERELMES ÜZEMMÉRNÖK LÓDENBEN SZUROVY

Részletesebben

Az átlagember tanítvánnyá tétele

Az átlagember tanítvánnyá tétele február 1 7. Az átlagember tanítvánnyá tétele SZOMBAT DÉLUTÁN E HETI TANULMÁNYUNK: Máté 15:32-39; 16:13-17; Lukács 2:21-28; 12:6-7; 13:1-5; Jakab 2:1-9 Mikor pedig Galilea tengere mellett járt, látá Simont

Részletesebben

mondott, és nem kimondott gondolataival. Még senki sem tudta így elmondani ezeket, akár burkoltan is, bizony ezek a dalok gyakran kimondják azt,

mondott, és nem kimondott gondolataival. Még senki sem tudta így elmondani ezeket, akár burkoltan is, bizony ezek a dalok gyakran kimondják azt, II. fejezet [...] Legyél az esernyőm, Óvj a széltől, és ha mégis elázom, Te legyél az égen a Nap, Te melegíts át, ha néha fázom! Én meg olyan leszek hozzád, mint a gazdájához a véreb Amikor először láttam

Részletesebben