A Federal Reserve és egyéb pénzügyek

Átírás

1 A láthatatlan zsarnokság Fogynak a Valutaalap latin-amerikai ügyfelei Az igazi abszurditás A lázadó konzervatív Amerika valódi arca: falak és gettók Alkotmányos válság Apostolok és hírvivõk Az SZDSZ és a liberalizmus Csöröge gondolatai Folytonos szellemi szabadságharcban. 10 A TARTALOMBÓL: Kádár népe Edolphus Towns és az igazság Egyedül a magyar elit nem képes a kiegyezésre? A kleptokrácia diszkrét bája Keresik a demokráciát, de nem lelék azt! Gyurcsányék feltalálták az antiszemita összeesküvést Kettõs állampolgárság vs. FIDESZ Magyargyûlölõ Magyarország lesz Kína regionális hídfõállása Minimal Mass Vérprofi szemfényvesztõk AMÕBA Miért nullázták le Magyarországot Cardiffban? Országok szennye: média a neved! Ingatlan ajánlat ELADÓ Polgárháború nem lesz, hanem volt Az úriember születése és hanyatlása Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

2 A Federal Reserve és egyéb pénzügyek Rosenthal: A zsidók a forgalomba hozott papírpénzen gazdagodtak meg. W. White: Tudna-e nekem erre példát adni? R: Számos példa van rá: néhány kézenfekvõ példa a részvények és kölcsönkötvények, a biztosítások minden fajtája és a Federal Reserve tartalékrendszere, nem is beszélve az aranyban és ezüstben nyert milliárdokról, amit cserében kaptunk a papírért, amit elég ostobán úgy hívnak, hogy pénz. A pénzhatalom szükséges volt a propaganda által megvalósított hatalmas világhódítási tervünkhöz. Hogy tudtuk ezt keresztül vinni? Elõször is, a bankrendszer irányításával kézbe vettük a vállalatok tõkéjét. Ezen keresztül monopóliumot nyertünk a filmipar, a rádióhálózatok és az újonnan kifejlõdõ televízió-hálózatok felett. A nyomdaipar, újságok, folyóiratok és technológiai nyomtatványok már mind a kezünkben vannak. De a legzsírosabb falatot akkor kaptuk, amikor az iskolai tankönyvek kiadása is hozzánk került. Ezekkel az eszközökkel sikerült átgyúrnunk a közvéleményt a saját céljainkra. Az emberek olyan ostoba disznók, akik röfögik és nyivákolják a mi nótáinkat, legyen az igazság vagy hazugság." W.: Félnek-e a zsidók az úgymond csendes többségtõl? R: Nevetséges! Olyan nincs, hogy csendes többség, mert mi irányítjuk még a sírásukat és bõgésüket is. Csak nem gondolkodó többség létezik, amely az is marad mindaddig, amíg a szinte kábítószer hatású szórakoztató iparunk szolgáltatja nekik az egyetlen menekvést. Az ipar kézbentartása által munkafelügyelõik lettünk, és a nép rabszolga. Amikor a napi fáradalom nyomásától robbanásig feszül a hangulat, az embereknek mi szolgáltatjuk a pillanatnyi élvezettel a biztonsági szelepet. A televízió és filmipar szolgáltatja a szükséges kikapcsolódást. A mûsorokat nagy gonddal tervezzük, hogy még a legérzékibb érzelmeket is kielégítsék, de sohasem a logikusan gondolkodó agyvelõt. Emiatt az emberek programszerûen a mi sugallataink szerint reagálnak és nem az eszüket követve. Csendesek és megfontolatlanok maradnak." Megfélemlítésen és félelmen keresztül kiheréltük a társadalmat. Férfiassága csak nõies külsõ megjelenéssel egyetemben mutatkozik. Így kiherélve, a nép engedelmessé lett és könnyen irányítható. Mint a kiherélt ló gondolataikat nem a jövõ és az utókor foglalja el, hanem egyedül a mindennapi munka és kenyér." W.: És a nemzet ipara? R.: Sikerült a társadalmat megosztanunk azzal, hogy a munkásságot a vezetõség ellen fordítottuk. Talán ez volt a legnagyobb tettünk mivel a valóság háromszög, de mindig csak két pontja látható. A modern iparban a csúcsponton van a tõke, amit mi képviselünk. Az igazgatóság és a munkásság a háromszög alapját képezi. Állandóan szembeállnak egymással és figyelmük sohasem irányul problémájuk csúcspontjára. Az igazgatóság kénytelen az árakat emelni, mert mi folyton növeljük a tõke árát. A munkásságnak munkabéremelés, az igazgatóságnak áremelés kell, így keletkezik a circulus vitiosus. Minket sohasem vonnak felelõsségre szerepünk miatt, ami az infláció igazi oka, mivel az igazgatás és a munkásság között oly éles az összetûzés, hogy egyiknek sincs ideje a tevékenykedésünk megfigyelésére. A tõke árának az általunk történõ emelése az, ami az inflációt okozza. Mi nem dolgozunk, és nem igazgatunk, mégis mi húzzuk a hasznot. Pénzügyi manipulációinkon keresztül a tõke, amit az iparnak szolgáltatunk nekünk nem kerül semmibe. Nemzeti bankunkon a Federal Reserve-en keresztül könyvhitelt nyújtunk az összes helyi banknak, amit semmibõl teremtünk. Õk szintén könyvhitelt nyújtanak az iparnak. Így mi még Istennél is többet teszünk, hiszen összes vagyonunkat semmibõl teremtettük. Ön megdöbbentnek látszik. Ne legyen! Ez valóban igaz, többet teszünk, mint Isten. Ezzel a látszólagos tõkével mi ipart, igazgatást és munkásságot egyaránt adósunkká teszünk, amely adósság csak növekedhet, soha sincs letörölve. E folytonos növekedésen keresztül a vezetõséget a munkássággal szembeállítjuk úgy, hogy soha sem lesznek képesek összefogni, és minket támadni egy adósságmentes ipari utópia létrehozása érdekében. Mi vagyunk a szükséges tényezõ, mivel mi semmit nem fordítunk rá.(?) Az igazgatás megteremthetné saját tõkéjét és megtarthatná a haszon javát. Vállalata növekedne és a haszna is gyarapodna. A munkásság is gazdagodna, miközben az árucikkek ára nem változna; mind az igazgatóság, mind a munkásság jómódja állandóan növekedne. Mi zsidók örülünk annak, hogy az ostoba gój sohasem észlelt rá, hogy mi paraziták a termelés egyre nagyobb részét tesszük zsebre, miközben a termelõknek egyre kevesebb jut." W.: Mi a véleménye a vallásról? R.: A vallást is tanítani kell, és ezen, mi sokat fáradoztunk. Mivel kezünkben tartjuk a könyvkiadó ipart és a híradó ipart is, magunkat vallási szakértõknek tudjuk feltüntetni, rabbijaink közül sokan professzorok állítólagosan keresztény teológiai szemináriumokon. Ámulatba ejt a keresztények ostobasága, amint a mi tanításainkat elfogadják és továbbterjesztik, mint sajátjukat. A Judaizmus nemcsak a zsinagógák tananyaga, hanem Amerika minden keresztény templomának vallási dogmája is. Propagandánk következtében a keresztény egyház leglelkesebb támogatónkká lett. Ez még speciális helyet is biztosított számunkra társadalmukban, mivel elhiszik azt a hazugságot, hogy mi a választott nép" vagyunk, õk pedig, az idegen. Ezek az egyházak becsapott gyermekei saját kultúrájuk elpusztításáig védenek bennünket. Ez az igazság még a fajankónak is nyilvánvaló lesz, amint a történelmet vizsgálja és látja, hogy az összes háborút fehér a fehér ellen vívta, hogy mi nyeregben maradhassunk. Kezünkben volt Anglia a forradalmi háború alatt, Észak az amerikai polgárháborúban, és Anglia valamint Amerika az elsõ és második világháborúban. A vallásokra gyakorolt befolyásunkon keresztül egymás elleni hadviselésre tudtuk késztetni a fehér keresztényeket, amely mindkét felet leszegényítette, miközben mi pénzügyi és politikai sikert arattunk. H. W. Rosenthal: A vallás eszközével teljesen magunkévá tettük a társadalmat, a kormányt és a gazdasági életet. Ma már egyetlen olyan törvényt sem fogadnak el, amelyeknek az érdemeit elõzõleg a szószékekrõl tanítottak. Példa erre a fajegyenlõség, amely az emberiség egyesüléséhez és végsõ elkorcsosításához vezet. A könnyen befolyásolható klérus egyik lélegzetével azt tanítja hívõinek, hogy mi zsidók rendkívüli, választott nép vagyunk, a másik leheletével pedig kijelenti, hogy minden faj egyenlõ. Tehát mi zsidók külön helyet foglalunk el a társadalomban, mialatt más fajokat lealacsonyítottak a közönséges egyenlõségbe. Ezért van az, hogy a szerzõi mi vagyunk ennek az egyenlõség-csalásnak, ami lealacsonyít mindenki mást az alsó szintre. Nekünk azt tanították, hogy a jelenlegi gazdászati politika jótékony jellegû, azaz keresztény. Ugyanakkor a szószék-papagályok a mi jóságunkat magasztalják azzal, hogy templomaik építésére pénzt kölcsönöznek tõlünk, miközben észre sem veszik, hogy éppen a saját szent könyveik marasztalják el az uzsorakamatot. Alig várják, hogy nekünk kifizethessék a csillagászati kamatokat. És az egész társadalmat ugyanezzel a politikával vezették a mi irányításunk alá. Politikailag dicsõítik a demokrácia áldásait, de nem értik, hogy mi éppen a demokráciával kaparintottuk meg a nemzetek feletti irányítást. Jótékony politikát folytató, a szent könyvek törvényeit tiszteletben tartó zsarnoki kormányt hirdetnek, míg a demokrácia annak a csürhének az uralma, amelyet mi irányítunk az Egyházai- 2 jó ha figyelünk

3 kon, a hírszolgálatokon és gazdasági intézményeken keresztül. A vallásuk csupán egy másik csatorna, amelyen át mi gyakorolhatjuk a propagandánk hatalmát. E vallásos bábuk ostobaságát csak a gyávaságuk haladja túl. S milyen könnyen irányíthatók!" (Walter White közben megjegyzi: Ritkán találkozunk Rosenthalhoz hasonló emberrel, aki a lelkének legbensõbb titkait ennyire feltárná. Tisztánlátásunk azt sugalmazza, hogy ezt az embert valamilyen nagyobb erõ hajtotta arra, amit itt leírtunk. És az interjú további része is ezt bizonyítja. ) H.W. Rosenthal: Mivel mi nem hiszünk a halál utáni földöntúli életben, ezért minden erõnket a jelenre összpontosítjuk. Nem vagyunk olyan bolondok, mint Önök, és nem teszünk magunkévá olyan elveket, amelyek az önfeláldozásban gyökereznek. Míg Önök élnek és halnak a közösség jólétéért, mi is élünk és meghalunk, ám a saját egyéni érdekeinkért. A zsidók irtóznak az önfeláldozás elvétõl. Legalábbis nekem irtózatos. Egyetlen ügy sem éri meg, hogy valaki az életét áldozza fel, mert a halál a végsõ állomás. Mi csak akkor egyesülünk, ha a saját magunk személyének a megmentésérõl van szó. Éppen úgy, mint amikor a farkasok falkája egyesül és összefog az áldozat támadására, de miután jóllaktak, szétszélednek, ugyanígy mi zsidók is veszély idején egyesülünk, nem azért, hogy a közösség megmaradjon, hanem hogy a saját bõrünket mentsük. Ez a viselkedés áthatja az egész lényünket és filozófiánkat. Mi nem vagyunk alkotók, mert az alkotás csak másnak lenne elõnyös. Mi a szerzés mesterei vagyunk és érdekeltek az én igényeinek a kielégítésében. Hogy a filozófiánk érthetõbb legyen, elõször meg kell érteni a szerezni kifejezés értelmét. Mi sohasem adunk, csak mindig veszünk. Sohasem munkálkodunk, ám élvezzük a mások munkájának gyümölcsét. Mi nem alkotunk, hanem elsajátítunk. Nem vagyunk termelõk, hanem paraziták. Élhetünk fizikailag egy társadalomban, de lelkileg mindig távol vagyunk tõle. A munka a termelést jelentené, és annak a legmagasabb formája az alkotást eredményezné. Az Önök fajtája megelégszik a munka örömével. Mi soha nem dolgoznánk senki hasznára, csak arra, hogy mennyit szerezhetünk. Mi az árjáknak ezt a felfogását használtuk ki a saját gazdagodásunkra. Önök a munka öröméért dolgoznak, mialatt sohasem törõdnek a fizetéssel. Mi az Önök termelõképességét jelentéktelen összeggel fizetjük meg, amit aztán magunknak valóságos vagyonná varázsolunk. Eddig a kétkezimunka szakszerûsége túlhaladta a magas jövedelem követelményeit. Ugyanakkor, a saját pénzhatalmunkhoz rabszolgásítottuk a társadalmat, azzal, hogy bennünket igénybe vegyenek. Az embereket átalakítottuk a mi filozófiai felfogásunkra, ami az anyagiasság illetve a szerzés elvén alapszik. Az elégedetlen emberek csupán parasztok a világhódítási sakktáblánk játékában. Tehát szüntelenül keresik az elégtételt, de soha meg nem találják. Amikor magukon kívül keresik a boldog elégedettség pillanatát, azonnal a mi önkéntes szolgálóinkká válnak. Önök nem veszik észre, hogy mi csak hasztalanságokat, csecsebecséket adunk nekik, amelyek sohasem hoznak elégedettséget. Elfogyasztanak egyet belõle, megemésztik, de soha jól nem laknak. És íme egy másik példa. Számtalan olyan kikapcsolódást, szórakozást teremtettünk, amelybõl az életben nincs többé visszaút az elégedettség felé. Önök rabjai lettek a kábítószereinknek, s ezáltal mi vagyunk az Önök teljhatalmú urai. Az elsõ alapvetõ hazugság célja elhitetni Önökkel, hogy mi nem vagyunk nemzet, hanem vallás, majd ezt követi a többi hazugság. A legnagyobb félelmünk az, hogy erre a hamisságra egy napon rájönnek, és abban a pillanatban eltaposnak bennünket, mihelyt a közvélemény kezébe kerül az igazság és intézkedik. Egyre nyilvánvalóbb, hogy valamiféle ébredezés történik itt Amerikában. Reméltük, hogy a keresztény Németország semlegesítésével, bármilyen bennünket érintõ téma félelmetes és tiltott lesz. De úgy tûnik, hogy [ez az ébredés] éppen ebben az általunk legerõsebben irányított nemzetben kerül elõ újra. E pillanatban gyors kivonulást tervezünk. Tudjuk, hogy amikor elérkezik a hajnalhasadás, nem lesz többé megállás. Minden eddigi erõfeszítésünk csak tovább fogja éltetni ezt a fényt. Attól félünk, hogy ez a fény egyre jobban erõsödik ebben az országban, az Önök országában is. Bámulattal figyeltük, hogy Önök ilyen sikerrel értek el néptömegeket, miután gyakorlatilag bezártuk minden hírközlés ajtaját. Félõ, hogy ez jel az Amerikában elkövetkezõ pogromokra. Az amerikai közvélemény rájött arra, hogy mi irányítunk mindent, ami ránk nézve végzetes lehet. Ez az ország mindaddig nem lehet a szabadok országa, amíg a zsidók országa. Ez az a jövendölés, ami majd romlásunkhoz vezet. Az amerikai nép könnyen elhitte a propagandánkat, miszerint a toll hatalmasabb mint a kard. Így valósággal elkerülünk mindenféle megtorlást [ getting away with murder ], mialatt a gójok egyebet se tesznek, mint errõl beszélnek, ami azért hatástalan, mert mi a propaganda mesterei megjelentetünk ellentétes véleményeket is. Ha az árják újra tanulmányoznák a történelmet és a múlt tapasztalatait alkalmaznák, akkor a tollat undorral eldobnák és helyette a kard villogna a kezükben. Eddig elkerültük a kardot, kivéve néhány idõnként megjelenõ névtelen kiadványukat, vagy egy-egy csekély számban nyomtatott szórólapot. Persze az õ tollukat nem lehet a miénkhez hasonlítani, ugyanakkor állandó félelmünk, hogy egyszer majd kinyílik a szemük és rájönnek, hogy tollal semmiféle változás nem történhet. A történelmet vérrel írták, nem pedig tintával. Egyetlen levél, szerkesztõi üzenet, vagy könyv még nem hozta össze az embereket vagy állította meg a zsarnokságot. Mi értjük ezt a fogalmat és szüntelenül sürgetjük az embereket, hogy írjanak leveleket az elnöknek, a Kongresszusnak és a helyi sajtónak. Mialatt a fehérbõrû amerikaiak azzal foglalatoskodnak, hogy nyomtatott kiadványaikkal tömegeket oktatnak, mi biztonságban kiaknázhatjuk, megfélemlíthetjük és korlátozhatjuk a szabadságjogaikat. De jaj nekünk, ha egyszer rájönnek, hogy igyekezetük hasztalan és a toll helyett kardot emelnek. (már sok olvasónktól érkezett, továbbítva) Forrás: FOGYNAK A VALUTAALAP LATIN-AMERIKAI ÜGYFELEI EL NUEVO DIARIO NICARAGUA A jobboldali lap közlése szerint a tavaly novemberben másodszor is Nicaragua elnökévé választott egykori gerillavezér, Daniel Ortega egy szombati sajtótájékoztatón biztosította hallgatóságát, hogy ötéves elnöki megbízatása elõtt országa is megszabadul a Nemzetközi Valutaalap gyámkodásától. A befolyásos nemzetközi pénzintézet 1990 óta irányítja a közép-amerikai ország gazdasági életét. jó ha figyelünk 3

4 avagy Amikor visszafelé sül el a globalizációs kapanyél június 1. Jól jegyezzük meg ezt a dátumot Istenben szeretett felebarátaim, mert ezen a napon olyasvalami történt kis hazánk média egének vészjósló horizontján, amely azt hiszem a maga nemében egyedülálló, és még az urbánus szubkultúra mélységes mély bugyraiba empirikus tapasztalatszerzés céljából alámerítkezõ szociológus hallgatók köreiben is aszongya rá a dús képzeletû nép: hogy ez azé nem semmi. Ülök a tévé elõtt, péntek este hat vagy fél hét tájt lehetett, amikor a Hír Tv éppen aktuális összeállításában beolvastak egy hírt. Megmondom az õszintét, lekoccoltam. Megképzõdött az a képtelen szituésön, amikor nemcsak a népi naivitás boldog tudatlanságában rekedt adófizetõ barom meredt maga elé egy röpke, ám egyúttal végtelen hosszúságúnak tûnõ pillanatra, hogy most akkor tényleg azt hallotta, amit hallott, hanem még a hiányos mûveltsége fehér foltjainak satírozgatása végett politikai vitamûsorok megnézésére is rávehetõ, szellemi színvonalát tekintve középhaladó fokozatot elért, és magát értelmiséginek tartó városlakó is. No, de mi volt az, ami ennyire kiverte a biztosítékot? A Bayer-féle relativitás-elméletnek köszönhetõen ma már tudjuk, hogy mindig van lejjebb. És még lejjebb. És még annál is lejjebb. Az ember persze bizakodó, próbálja be- és megmagyarázni magának az álszent naivitás ártatlanságával, hogy na talán most, most már végleg leértünk a katlan aljára, innen mán osztán tényleg nincs tovább. És akkor megint jön az újabb sokkhatás, kiderül, de bizony, van még ennél is lejjebb. A hír elhangzása után azonnal odaugrottam a számítógéphez, irány a Hír TV weboldala, de ott bizony sehol sem találtam. Figyelemmel kísértem a további, félóránként elhangzó híreket az élõ adásban, de többet nem hangzott el az ominózus bejelentés. De mi volt az a hír, amelynek hallatán a szocialista nagyváros öntudatos polgára úgy érezhette, hogy mégis csak van igazság a földön? Bemondta a tévé (tehát igaznak kell lennie! Nem szó szerinti idézet, de a lényeg ez): Lehetséges, hogy kitiltják Auschwitz-ból az izraeli fiatalokat, mert nem mutatnak kellõ tiszteletet, nem a hely szellemének megfelelõen viselkednek, a gázkamrák látogatásakor is telefonálnak mobiljaikon. Hölgyeim és Uraim! Ilyen az, amikor a globalizáció kapanyele visszafelé sül el. A fogyasztói létezés az egykori kiválasztott népet is hígítja, hülyíti. A tömegmédia által közvetített viselkedésminták mindenkire hatnak. A globális falu összes elõnyével és hátrányával. Játék határok nélkül! Ma már mindenki számára elérhetõ és hozzáférhetõ a tudás! De az ostobaság (Széchenyi szavai jutnak eszembe) a mûveletlenség és az aljasság is! Emlékeznek az egyik honi mobilszolgáltató régebbi szlogenjére? AZ ÉLVONAL! Basszus, ha ilyen az élvonal, milyen lehet a másod- meg a harmad-vonal? A saját népük emlékét gyalázzák meg az emlékezés szentélyének tartott haláltábor emblematikus helyiségében a gázkamrában. Ilyet asszem más nem tudna kitalálni. Csöröge barátom a hír hallatán a következõket írta: Óriási! Errõl nem hallottam, de arról igen, hogy Izraelben erõsödik az antiszemitizmus. Nem, nem az araboké! A zsidóké! Állítólag nem volt elég szigorú az orosz bevándorlók szûrése, és a bevándorolt nem igazi zsidók festenek horogkereszteket a házakra, meg még egyéb gonoszságokat is mûvelnek. Hol van ehhez képest az a kis hazai adok-kapok, amit egész estés varieté keretében élvezhet végig a magyar lakosság? A fasorban sincs. KOMMUNIKÁCIÓ ÉS MANIPULÁCIÓ. Hatásukkal nap mint nap találkozunk. A nagy kérdés az, mennyire válunk ellenállóvá azzal a mocsokkal szemben, amit a központilag vezérelt és sokszor lélektelenné vált kereskedelmi tömegmédia le akar nyomni a torkunkon. Egy barátomtól kaptam az alábbi szöveget: A Nyugat gazdasági fejlettsége, sikeressége évszázadokon át a gyarmatok természeti kiaknázására támaszkodott. Az iparosodással a technikai fejlõdésé és a technológiáké lett a legnagyobb szerep. Ma pedig, amikor a nyugat európai államok gazdasági teljesítményének 60-70%- át a szolgáltatások adják, a kommunikáció szerepe értékelõdött fel. A kommunikáció napjainkban a piacképesség egyik fõ, vagy talán a legfõbb tényezõje, s mint ilyen a sikeresség, a gazdasági eredményesség egyik legfõbb feltétele. Ugye milyen jól hangzik? Ugye milyen frappáns? Az igazat megvallva, amikor ezt a szöveget elõször elolvastam, nekem egybõl ez a Francisco gyerek ugrott be. A kommunikáció napjainkban a piacképesség egyik fõ, vagy talán a legfõbb tényezõje, s mint ilyen a sikeresség, a gazdasági eredményesség egyik legfõbb feltétele. Fontosabb még a kormányzásnál is! Hogyan adjuk el a semmit? Látványosan és drágán! Nem érdekes, hogy nem csinálsz semmit, nem érdekes, hogy közben melletted mindenki beledöglik a nagy jólétbe, megsüketül a nagy dübörgéstõl, egy a lényeg, csillogjon a csomagolás, szépen ki legyen festve a homlokzat. Csak addig bírja ki, amíg megszedjük magunkat. Hogy aztán késõbb mi lesz, a kutyát nem érdekli. És a dolog mûködik. Legalábbis ideig-óráig. Mert ezzel a mentalitással nemhogy hosszú, de már középtávon sem lehet létezni. Igaz, emiatt õk nem idegesítik magukat, szemrebbenés nélkül, a dzsentrimentalitás elegáns nagyvonalúságát meghazudtoló könnyelmûséggel élik fel, adják el a jövõnket, a gyermekeink, az unokáink jövõjét. Mikor bedõl az egész, õk már messze járnak, az 4 jó ha figyelünk

5 eredeti tõkefelhalmozás sajátos hazai változatának gyümölcsit élvezve talán éppen valahol Varaderóban kortyolgatják majd a hûs koktélokat James Gonddal, a D 209-essel, aki talán még akkor is, mint hazánk örökös utazó nagykövete funkcionál majd, természetesen közpénzen. Modernkori gyarmatbirodalom, a nemzet nyakára ültetett harácsoló és népnyúzó komprádor elittel, akik idegenek érdekeinek szolgáltatják ki ezt a szerencsétlen sorsú országot. A kommunikáció napjainkban a piacképesség egyik fõ, vagy talán a legfõbb tényezõje, s mint ilyen a sikeresség, a gazdasági eredményesség egyik legfõbb feltétele. Szólj igazat, és betörik a fejed tartja a régi mondás. Jöjj, hazudj valami elfogadhatót éneklik a régi slágerben. Mammon világában élünk ma, s ez a világ a pénz és a hazugság hatalmára épül. Az jutott eszembe, megkérdezem Csöröge barátomat is, miként vélekedik a fenti sommás megállapításról, így hát elküldtem neki delejlevél formájában a Nyugat gazdasági fejlettségérõl, és sikerességérõl szóló kis szöveget. Az alábbi választ kaptam rá: Azt hiszem, hogy ez a ma ismételgetett áligazságok egyike. A nyugat gazdagsága változatlanul a fejlõdõ, azaz adósgyarmatosított világ (minket is beleértve) kizsákmányolásán, mondhatnám, kirablásán alapul. Ami az ún. szolgáltatásokat illeti, az egész egy humbug, ugyanúgy, mint a GDP. Hogy ezt belásd, elég a Korten- könyvet figyelmesen elolvasni, az interneten pedig Paul Craig Roberts írásait. Õ Reagan alatt helyettes pénzügyminiszter volt és rendszeresen készít elemzéseket az amerikai gazdaságról. Tudod, hogyan számítják a magyar GDP-t? (Varga István megírta egyszer a Magyar Nemzetben.) Kitalálták, hogy nálunk több a saját lakás, mint a bérlemény. Ahol sok a bérlemény, ott nagyobb a GDP, mert a bérleti díjakat beleszámítják. Ezért nálunk kitalálták, hogy aki a saját lakásában lakik, az tulajdonképpen saját magának fizeti a bérleti díjat. (Egyelõre még nem adóztatják meg, de lehet, hogy el-qró még ezt is be fogja vezetni.) Ezek után fogták magukat, és a magánlakások számát megszorozták valamilyen fiktív átlaglakbérrel, és ezt hozzácsapták a GDP-hez. Ezzel az intézkedéssel egybõl megnövekedett az életszínvonalunk. Ezen az alapon megtehetnék azt is, hogy minden otthon készített ebédet, vacsorát megszorozhatnának egy átlagos szolgáltatási árral, és ezzel is megnövelhetnék a GDP-t. Sõt, ha ezt, mint szolgáltatást vennék figyelembe, akkor a szolgáltatások aránya a gazdaságban jelentõsen megnövekedne a termeléshez képest, ami azt jelentené, hogy modernizálódtunk. Hülyeség az egész és kábítás, amire azért van szükség, hogy a rablást leplezzék. Távközlés. Jobb, ha tudod, hogy a legnagyobb teljesítményû számítógépeket nem a tudományos kutatások, a DNS elemzés, vagy az ûrkutatás igényeire építették, hanem a tõzsdéknek. Ez valóban felértékelõdött, mivel ma egy árú, mielõtt a felhasználóhoz ér, legalább tízszer cserél gazdát. A tõzsdéken lebonyolódó pénzforgalom legalább egy nagyságrenddel nagyobb, mint az áruforgalom. Hát ha ezt a parazita szerencsejátékot gazdaságnak nevezzük, akkor a közlekedés szerepe tényleg felértékelõdött. (A közlekedés egy nagyon jó magyar szó és tökéletesen megfelel a kommunikációnak. Én közlekedek valakivel, az azt jelenti, hogy közölgetek dolgokat másokkal és azok is közölgetnek velem. Tehát közlekedünk egymással. A röhej az, hogy a kommunikáció az elõzõ jelentés mellett más nyelvekben is jelenti a jármû- és személyforgalmat is.) Ha a technológia és a közlekedés (mindkét fajta) volna a nyugat gazdagságának az oka, akkor nem találták volna ki a terrorizmus elleni háborút, nem találták volna ki a Világbankot és a Nemzetközi Valutaalapot, hanem helyettük kutató és fejlesztõ intézeteket hoztak volna létre. Bush éppen az elmúlt évben faragta le a kutatásokra fordítható költségeket, de megemelte a hadiipar támogatását. Egyet tarts mindig a szemed elõtt: nem az újkorban, nem az atomkorszakban élünk, nem a posztkommunizmusban és nem a posztindusztriális korban, hanem a hazugságkorban. Az élelmiszeriparban maszkolásnak nevezik a nagyüzemi technológiák során keletkezõ bûz semlegesítését. Maszkoló anyagok nélkül senki sem enné meg az élelmiszeripari termékeket. Nos, a mai neoliberális közgazdaság csak maszkolás a rablás és tönkretétel politikája bûzének az elfedésére. Errõl szól a szolgáltatások és a kommunikáció felértékelõdése. Bozsik Valéria igazat írt, amikor azt állította, hogy a kapitalizmus nem emberhez méltó rendszer. Nincs emberarcú kapitalizmus, nincs, sosem volt és sosem lesz szociális piacgazdaság. A nyugati jóléti államok létrejöttének egyetlen oka a 17-es orosz forradalom volt, és az, hogy a nyugat csak az oroszok segítségével volt képes legyõzni a németeket. Ha kételkedsz ebben, értékeld ki az afganisztáni és iraki háború helyzetét, ahol az oroszok nem támogatják az USA-t, mint hogy Vietnamban sem támogatták. Gondold csak végig: egy kis, harmadik világbeli, koldusszegény ország kapitulációra kényszerítette az USA-t. Kabaréba illõ volt, hogy a végén a saigoni nagykövetség tetejérõl helikopterekkel mentették ki az utolsó amerikaiakat. Ma sok amerikai újságíró idézgeti fel ennek az emlékét azt kérdezve, hogy vajon mikor indul meg a menekítés a bagdadi zöld övezetbõl. Az USA egy agyaglábú Gólem. Bízom benne, hogy belépett a glasznoszty korszakába. Nagy megkönnyebbülés lesz az emberiség számára, ha összeomlik. Nem jut hirtelen az eszembe annak a pofának a neve, aki kitalálta a következõ történetet, amely szerint Kádár atombombát kívánt vásárolni Amerikától. Mikor megkérdezték tõle, hogy mivel fizetne, atombombánként paritásos alapon felajánlott három magyar közgazdászt, mondván, hogy három magyar közgazdász pusztító hatása felér egy atombombáéval. Ezt folyamatosan tapasztaljuk a rendszerváltás óta. Tudományosabbat ne várj tõlem, mert már nem vagyok hajlandó ilyesmire fecsérelni az idõmet. Elõre a globális kapitalizmus teljes és maradéktalan felépítéséért Bush generalisszimusznak (commander in chief), a népek nagy tanítójának és a washingtoni konszenzusnak a bölcs iránymutatása szerint! Halál a terroristákra, iszlamofasisztákra, antiszemitákra és kamukauszt tagadókra!!! USA ököl vasököl, oda sújt, ahova köll! Timúr és csapata Mammon világa az abszurditások világa. Kiüresedett, szó szerint a pénz által vezérelt világ, ahol az atomizált társadalom értékvesztettsége immáron teljessé vált. Ne csodálkozzunk hát, ha kormányzati jósdáról, össznépi negatív gondolathullámmal elõidézet viharról meg effélékrõl hallunk nap mint nap a tömeg tájékoztatásban. A korrektség kedvéért annyit azért hadd tegyek hozzá, hogy a tömény vízpárától fulladásközeli állapotba kerülve magam csak egyszer mertem hátranézni, és a mögöttem hömpölygõ milliós embertömeget látva csak arra tudtam gondolni, hogy nem szabad elesni, mert akkor azonnal eltaposnak. Felelõsségem teljes tudatában kijelentem, hogy a vihart megelõzõ kánikulában a Duna-parton sétálva egyetlen negatív gondolat nem sok, de annyi nem jutott eszembe. Pedig Franciscót már akkor sem kedveltem. Végezetül csak annyit mondok, ezen abszurditások láttán tényleg érdemes fontolóra vennünk a legnagyobb magyarnak azon szavait, melyek az aljas és/vagy mûveletlen néprõl szólnak. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára Kampányverseny: Fel kell venni a ritmust, tartani a tempót, különben a világ elmegy mellettünk mondta a miniszterelnök, és ebben tökéletesen igaza van. Éppen csak az a veszély fenyeget, hogy egy olyan futóverseny zajlik, ahol õ már rég túlfutott a célon, csapattársai középtájon lihegnek, miközben az ellenzék egészen más pályán próbál versenyezni, vezérük pedig egy kényelmes karosszékbõl osztja az észt. És hiába mondja Gyurcsány, hogy Orbán rossz focista, ha egyszer futóverseny van. Legalább a sportágban meg kellene állapodni. Hogy a közönség is tudhassa, mit lát. Ha már egyszer kampány van. Sebes György Népszava, június 11. jó ha figyelünk 5

6 Lázadóként az 1968-as lázadókkal fordult szembe. Filozófus létére az ideológia nélküli politika híve lett. Vidéki magányban él családjával, de a brit politikai nyilvánosság egyik legismertebb alakja. Roger Scruton egy elõkelõ londoni klubban válaszolt lapunk kérdéseire. Ifjú filozófusként 1968-ban fordult a politika felé, és 1979-ben írta meg A konzervativizmus jelentése címû könyvét. Hogy ítéli meg egykori helyzetét a politikai arénában? Új volt-e az ön kezdeményezése, esetleg radikálisan új? Radikálisan új. Amikor a 68-as mozgalom hullámai elérték Anglia partjait, nagyon erõs volt a Konzervatív Párt, mégis fejvesztve menekült a konzervatív eszméktõl. Az intellektuális életet szocialista, egalitárius, államközpontú elképzelések uralták. Ezért elsõ, politikailag tudatos reakcióim az akadémiai világ torzulásaira válaszoltak, nem a politikai élet egészére vonatkoztak. Az akadémiai világ baloldali elfogultságaival szembesülve alapítottuk a Salisbury Review-t is, nem sokkal azután, hogy Thatcher asszony választási gyõzelmével a konzervatívok hatalomra jutottak. A baloldal hívei már a választási vereség miatt is meglehetõsen dühösek voltak, elképzelhetõ, hogy fújtak ránk. Kapott-e a lap támogatást a konzervatív hatalomtól? Teljesen elkülönültünk a hatalomtól. Most megjelent kötetemben, a Gentle Regretsben írok arról, hogy erõfeszítéseimet, melyek a konzervatív értékrend intellektuális legitimálására irányultak, soha nem támogatta a Konzervatív Párt. Úgy tekintettek rám, mint egy veszélyes holdkórosra. Miért féltek magától? Mert gondolkodni próbáltam. A konzervatív politikusok azt mondták nekem: nézd, mi történik az emberekkel, ha elkezdenek gondolkodni: szocialistává lesznek. Jobb, ha egyáltalán nem gondolkodnak. Kétségtelen, hogy amikor az emberek elkezdenek gondolkodni, elõször sokan szocialistává válnak. De amikor mélyebben átgondolják az összefüggéseket, felfedezik eredeti kötõdéseiket, melyekkel immár sokkal tudatosabban azonosulnak. Ha ilyen kilátástalan volt a helyzete Nagy-Britanniában, talán logikusan fordult Kelet-Európa felé. Hogyan emlékszik vissza azokra az idõkre, amikor a volt szovjet blokk országaiban is tevékenykedni kezdett? 1979-ben részt vettem egy esztétikai konferencián Krakkóban, nem sokkal azután, hogy a lengyel pápát megválasztották. A nyugati utazó is érezte a hétköznapi emberek nyomorát és a párt hazug képmutatását. Egy évvel késõbb találkoztam Kathy Wilkesszel Princetonban, aki akkor szintén épp ott tartózkodott, és õ akkor már részt Roger Scruton vett a cseh földalatti szemináriumi hálózat szervezésében. Megismerkedésünk után megkérdezte tõlem, nincs-e kedvem részt venni ebben az intellektuális vállalkozásban. Késõbb hasonló hálózatot alakítottunk ki Lengyelországban is, ahol sokkal könnyebb volt a dolgunk, mert õk nyitottak voltak, és beengedték a külföldi vendégprofesszorokat. Aztán Magyarország következett, ahol találkoztam Orbán Viktorral, Németh Zsolttal és másokkal. Akkor még meglehetõsen fiatalok voltak, épp csak szervezni kezdték a Fidesz mozgalmát. Akkor e fiatalok meglehetõsen liberális világnézetûnek számítottak. Igen, liberálisok voltak, de azt hiszem, néhányan konzervatív irányba tudtuk befolyásolni õket. Azt mondtuk nekik, figyeljetek ide, most nem az számít, hogy kik vagytok, hanem hogy megszabaduljatok a láncaitoktól, hogy csakugyan magatok lehessetek. De azért azt se felejtsétek el soha, hogy a fennálló nyugati baloldali liberális ortodoxia is hozzájárult ahhoz, hogy a marxizmus gyõzedelmeskedhetett Kelet-Európában. Van egy másik, európaibb cselekvési forma is, ez pedig az ideológia nélküli politikáé. A konzervativizmus az ideológia nélküli politika híve. Most ünnepli az Európai Unió ötvenedik születésnapját, és a volt keleteurópai országok jó része ma már tagja ennek a tömörülésnek. Ezek szerint mára megoldódtak azok a problémák, amelyek ellen ön is küzdött? Ma már a baloldaliak is elismerik, hogy a kommunizmus zsarnoki rendszer volt, bár sok mentséget találnak a történtekre, részben persze azért, mert annak idején együttmûködtek e rendszerrel. De az Európai Unió sokkal bonyolultabb képzõdmény. Nyilvánvaló, hogy létrehozása helyes döntés volt a második világháború után, amikor olyan intézményeket kellett teremteni, melyeknek keretei között a korábban hasztalan és buta módon egymás ellen harcoló nemzetek együttmûködhettek, és együtt élvezhették az európai civilizációt, a joguralmat és mindezek gyümölcseit. Úgy érti, történeti érdeme van az uniónak, vagy ma is van aktuális feladata? Történeti érdeme kétségtelen. A kérdés az, hogy ma mi a funkciója az uniónak. Térjünk vissza egy pillanatra a kommunizmusra. E rendszer egyik alapvetõ hibája az volt, hogy olyan politikai gépezet alakult ki, amelynek nem volt visszacsatolása. Ezért válhatott ellenõrizhetetlenné, ami gyorsan kitermelte Lenint, Sztálint és a többieket. E hibát már mindenki elismeri, de sajnos, e hiba egy formája ma az Európai Unióban is megjelenik. Úgy állítják be, mintha az egy folyamatosan elõrehaladó gépezet lenne, amely mindent egyre egységesebbé tesz. Pedig ma 27 tagállam vesz részt benne, mind más történeti hagyománnyal s más reményekkel. S nincs a gépen egyetlen gomb sem, amely arra szolgálna, hogy lelassítsa vagy megállítsa a haladását, hogy irányváltoztatásra késztesse vagy jelentse a gépezet valamilyen hibáját. Ezt a felismerést jelenítik meg az alkotmányt elutasító referendumok Franciaországban és Hollandiában? Amikor az embereknek esélyt adnak arra, hogy véleményüket kifejezzék, kiderül, nem szeretik ezt a gépezetet. De mi lenne mindennek a konzervatív alternatívája? Azt nem tudom, mi lenne a konzervatív alternatíva, csak azt tudom, hogy mi lenne az én alternatívám. Vissza kell térni a római szerzõdéshez, és ki kell mondani, szabaduljunk meg mindattól, ami nem szükséges a közös piac mûködtetéséhez Európában. Viszont meg kell õrizni az egyes tagállamok sajátos hagyományait, szuverenitását és így tovább. Vagyis a római szerzõdést kellene újrafogalmazni annak megfelelõen, amit az emberek ma szeretnének. És aztán le kell állítani a törvényhozó gépezetet. Elég legyen a közösségi jogból, a maga oldalnyi törvényszövegével! Még akkor is, ha ma már ez is az elfogadott hagyomány része? A francia forradalom megszabadult Franciaország teljes jogi hagyományától. Ez nem igazán konzervatív gesztus. Olykor radikálisnak kell lenni. A kommunizmustól való megszabadulás sem volt konzervatív gesztus. 6 jó ha figyelünk

7 Horkay Hörcher Ferenc A kommunizmussal szembeni fellépéskor mégiscsak lehetett azzal érvelni, hogy a nép vissza akart térni korábbi hagyományaihoz, a normalitáshoz. Igen, igen, de pont ezt tennénk az unió jogrendszerével is. Üljünk le, vizsgáljuk meg, mely részei szükségesek valóban. Miért kellene megtartani valamely rendelkezést, ha senki nem tud mellette érvelni? És meggyõzésen azt értem, hogy minden résztvevõnek egyet kell értenie az adott kérdésben. Akkor ez meglehetõsen hosszadalmas folyamat lenne. Egyáltalán nem. Egy év alatt meg lehetne valósítani. Térjünk át Európáról most az Egyesült Királyságra. Mit gondol, véget ért a Blair-korszak, vagy öröksége még sokáig érezhetõ lesz? Blair tevékenységének hatása valószínûleg azért lesz tartós, mert elég okos volt ahhoz, hogy lerombolja a konzervativizmus intézményes alapjait. Lerombolta a Lordok Házát, s az idejétmúltnak titulált íratlan alkotmány jelentõs részét is. A politikai eljárás alapjaként ma a brit társadalom posztmodern víziója szolgál. Ezért nem beszél ma David Cameron konzervatívként, hanem inkább úgy, mint egy felszabadult, modern ifjú. Vagyis ma nincs konzervatív politikai alternatíva? Talán van, de nem azok között, akik ma a Konzervatív Pártot jelenítik meg. Tagadhatatlan, hogy Blair radikálisan átalakította a viszonyokat. A devolúció például olyan helyzetet teremtett, hogy még az is lehet, hogy Skócia elszakad Angliától. Ha így átalakult a politikai klíma, akkor lehet, hogy Cameron helyesen jár el, ha azt a látszatot kelti, hogy õ maga is egy posztmodern ifjú? Nem azt mondom, hogy így nem okos eljárnia ebben a helyzetben, hanem csak azt, hogy az ilyen mérvû változásnak az elsõ áldozata maga az igazság. Térjünk át a globális politikára. Hogy látja a világpolitika alakulását szeptember 11-e után? Milyen esélyek kínálkoznak az együttmûködésre? Ma mindnyájunknak az iszlám fenyegetéssel kell szembenéznünk. A muszlim világ kollektív pszichózison esik át, mert rá kell ébrednie, hogy vallásának üzenete összeegyeztethetetlen a modern világgal. Én is összeegyeztethetetlen vagyok a modern világgal, de én visszavonulok wiltshire-i magányomba, és lovaglással ütöm el idõmet. Ám a globális gazdaság által eltartott, nyugati világban élõ migráns iszlám hívõ nem tud így tenni, hisz el kell tartania családját, melynek egy része talán még mindig a fejlõdõ világban él, s élete megoldatlan konfliktusára csak a helyi imám által tanított szigorú leckével tud válaszolni. E problémát persze mi, nyugatiak okoztuk magunknak bolond bevándorlási politikánkkal, s mindazzal, ami ehhez társult. Mit gondol Bush megoldásáról? Nem meggyõzõ az õ válasza sem. Az amerikaiaknak fel kellett volna ismerniük, hogy olyan világjelenséggel állunk szemben, melynek az a lényege, hogy az iszlám világban élõk hogyan tudják feldolgozni saját skizofrén helyzetüket. E jelenség forrása eleve adva volt az iszlám tanításában, vagy inkább a Nyugat hübrisze provokálta ki? A Nyugat túlságosan szembeszökõen vált gazdaggá és sikeressé, s ráadásul elveszítette hitét, így az iszlám híveinek nem tudtunk felmutatni egy másik elképzelést Istenrõl és az õ könyörületességérõl. Harmadrészt megnyitottuk határainkat, s a szabadon ideözönlõ muszlimok élvezik az anyagi elõnyöket, de lázadoznak e kultúra materialista és lelketlen természete ellen. Mit gondol, van-e lehetõség párbeszédre e kultúrák között? Szükség van beszélgetésre. De igazi dialógus talán csak Libanonban alakult ki. Ott a keresztény többség olyan muszlim irányzatokkal élt együtt, melyek maguk között sem tudtak megegyezni, és sikerült létrehozni egy olyan alkotmányt és olyan politikai eljárást, amelynek segítségével a résztvevõk beszélgetni tudtak egymással. Szkeptikus a világpolitikai perspektívákkal szemben? Európában egykor Luther és a reformáció indított el hasonló súlyú konfliktusokat, s ez majdnem romba döntötte kultúránkat, de e korszak véget ért a vesztfáliai békével, amikor a katolikusok és a protestánsok megfogadták, hogy békében fognak élni egymás mellett. Tehát az iszlám világnak kell változnia. Nekik kell fejlõdniük. Õk nem tudják elfogadni, hogy mi keresztények, ateisták vagy zsidók vagyunk. A konfliktusok akkor enyhülnek, ha megtanulunk viccelni e kérdésekkel. De nem ez vezetett a szekularizációhoz, amit ön nem igazán szeret? A humorérzék nem jelent szekularizációt. Lehet humorérzéke ilyesmi iránt annak, aki igazán hisz? Ha az evangéliumokat nézzük, Jézus szavaiban sokszor feltûnik a humor. Gondoljunk csak a házasságtörõ asszony megkövezésével szembeni fellépésére. Azt mondta: az vesse rá az elsõ követ, aki maga bûntelen. Ez a fajta irónia hiányzik a muszlim gondolkodásból. Talán a hitüket féltik. Jó okkal. Mégis le kell szögeznünk, ilyesfajta feszültségek idején a humor jelentheti a legjobb kiutat. Forrás: Horkay Hörcher Ferenc Heti Válasz A HÉT VICCE Meddig bír fennmaradni a bolt, amelyik nem tiszta, ahol váratják a vevõket? Sokáig. Néhány évvel ezelõtt még nem volt ennyire rossz a helyzet, sõt azt hittük, az európai uniós tagság még javít is rajta. Tévedtünk. Mancika hosszan telefonál, majd a telefonos kezével palacsintákat hajtogat. Ha szóvá teszik, kész a válasz: ne vegye meg, ne jöjjön ide, nem muszáj itt vásárolni. Az egyik trendi étteremben olyan étlapot nyomtak a kezembe, ami ripityára volt tépve, kértem egy másikat, az ugyanolyan laska volt. Felálltam, és eljöttem, a kutya sem szólt utánam, miközben elõtte évekig jártam oda. A verseny miatt nem teheti meg, hogy a vevõi elégedetlenek legyenek. De megteheti, mert ez Magyarország, és itt még a politikai gazdaságtan szentírás szabályai sem mûködnek. A biztonsági õrök azért vannak, hogy a vevõket regulázzák, ha valaki a pénztárnál reklamál, Mancika, Jucika és Gizike népfrontba tömörülnek: gondolta volna meg hamarabb a kedves vevõ, üljön a pénztárba, ha jobban tudja Végül megjelenik a hústorony és fenyegetõzik. Verseny. Szocialista munkaverseny. Seszták Ágnes Magyar Nemzet, június 11. jó ha figyelünk 7

8 ALKOTMÁNYOS VÁLSÁG MEGSZAVAZTÁK A MAGYARSÁG GYARMATOSÍTÁSÁT Az egész világon ismert, hogy a zsidó hatalmi túlsúly milyen indulatokat vált ki. A polgári demokráciákban a konfliktusokat rendszerint tudják kezelni. A kialakult társadalmi feszültségek szinte az egész nyugat-európai közösséget foglalkoztatják. A holokauszt-ipar túlzottan rányomta bélyegét az egész második világháború utáni történésekre. A kiváltott indulatok miatt több nyugati országban, közöttük Franciaországban és Angliában még a tananyagot is módosítani kellett az indulatok elcsitítása érdekében. Törölték a kötelezõ történelem tanításából a holokausztot, mint tananyagot. Természetesen a mi cionista, hazaáruló politikusaink most is fordítva ülnek a lovon. Április 16-án, szégyenünkre mind a 386 parlamenti képviselõ behódolt egy bûnözõ embernek, a magyar miniszterelnöknek. Magyarságellenes nyilatkozatot fogadtak el, száz százalékos kézfeltartással, illetve aláírási procedúrával. Ha a zsidók túlhatalmát kell támogatni, akkor természetesen nincs ellenzéki párt, hisz mind annyian ugyanazt a bankrendszert és globalizált tolvajbandát szolgálják, pártpolitikától függetlenül. Az azonban mégis a magyar alkotmány legsúlyosabb megsértése, hogy különbséget tesz az állampolgárok között, mégpedig olyan pozitív diszkriminációval, amely valamennyi magyart sért. Úgy látszik, politikusaink országlásának egyetlen egy feladata van; az izraeli gyarmatosítás törvénybe iktatása és a magyarság érdekeinek teljes feladása. Április 16-a nem a holokauszt napja, hanem szégyen nap, mégpedig a magyar lakosság megbélyegzésének napja. Ugyanis történelmi tény, hogy békeidõben Magyarországon soha senki ellen nem volt pogrom, vallása, faja, vagy nemzetisége miatt. Nem úgy, mint az ellenkezõ oldalon, a magyarság rovására! A magyarság vagyonának elvétele és életfeltételeinek megszüntetése viszont az utóbbi évtizedekben politikai gyakorlattá vált, történelmünk legnagyobb szégyenére. Forrás: Kõrösi Az ameroizraeli demokrácia tárgyiasulása Mindenféle falat imádnak Szektariánus fal emelkedik Bagdadban Amerika olvasztótégely helyett a gettók birodalma, amit csak a félkegyelmûek nem vesznek észre. Plusz a tudatos hazudozók. A feketék, a különbözõ mértékben illatos zsidók, a kubaiak, a koreaiak, a kínaiak mind elkülönülten, gettókban laknak. Tolerancia? Egy francot: apartheid a javából. Magyarul: faji elkülönülés. Izrael dettó: ott is nem csak a zsidók, az örmények, a római és görög katolikusok laknak szigorúan szegregálva, de a reformzsidók se keverednek az ortodox vagy ultraortodox zsidókkal. Izrael és Amerika azon felül falakat is épít, hogy a faji vagy szektáriánus elkülönülést bebetonozza világuralmi céljaiból. Izrael nyolc méter magas fallal vette körül a megszállt palesztin területeket úgy, hogy a fal messze benyúlik a palesztin területekre. Mert a zsidó mindig lop. Így földterületet is. Ha éppen nem iszik vért (irodalom: Ariel Toaff, a Bar-Ilan Egyetem tanárának nemrégiben olaszul megjelent, majd a szólásszabadság dicsõségére bezúzott könyve). Amerika pedig falat épít a mexikói határon. Most pedig új fal építésébe kezd. Bagdadban a szunni enklávét 5 km hosszú fal veszi majd körbe, s választja így le a síita körzetektõl. A fal elkészültével a Tigris folyó keleti oldalán fekvõ szunnita Adamija teljes mértékben fallal lesz körbe zárva. A betonfal 3,6 méter magas lesz, vagyis nem olyan magas, mint a zsidó fal. Igazán kár. Orbán Viktornak aki az utóbbi idõkben úgy nyal Amerikának, ahogyan csak tud gyûjtést kellene indítania a fal megemelésére. A fal David Petraeus tábornok, az Irakot megszállva tartó amerikai erõk parancsnokának ötlete volt. Csakhogy pontosan õ volt az is, aki azt hitte, hogy a szíriai határnál fekvõ Tal Afarban alkalmazott taktika hasznosnak bizonyul majd. Hülye Petraeus. Tal Afar már a felkelõk kezére került. Nemsokára pedig egész Irak szabad lesz. Mármint az irakiaké. Ahogyan Palesztina is a palesztinoké. Bosnyák Zoltán Kuruc.info APOSTOLOK ÉS HÍRVIVÕK Mi, akik nem vagyunk sem apostolok, sem angyalok, sem egyéb, természetfölötti képességekkel megáldott lények, de még kormányzati jósdát sem üzemeltetünk, abban tökéletesen bizonyosak vagyunk, hogy 2009-tõl, ha kihúzzák addig, úgy tesznek majd, mintha a reformok áldásai érezhetõk lennének. Mindegy lesz, hogy áll a gazdaság, mekkorára dagad a hiány, meddig emelkedik az államadósság, hamarosan újra kezdõdik az osztogatás, újra lendületben lesz az ország, újra minket irigyel majd a Nyugat. Törvényt hoznak a bér- és nyugdíjemelésrõl, adócsökkentésrõl, a még igazságosabb közteherviselésrõl. Ugye, mennyi mindent köszönhetünk a reformoknak? halljuk majd nap mint nap, miközben ádáz megszállottsággal sulykolják, hogy gazdagabb, szabadabb, boldogabb az ország népe, mint a reformok elõtt volt. S lesznek majd olyanok, akik ismét bedõlnek a lapos, gyermetegen átlátszó, de pofátlan és gátlástalan hazudozásnak. De szerencsére még Gyurcsány apostolai és hírvivõi sem tudnak mindenkit meghülyíteni. Ugró Miklós Magyar Nemzet, június 11.) 8 jó ha figyelünk

9 Az SZDSZ elnökválasztását követõen frappáns, a lényeget tökéletesen kifejezõ plakátok jelentek meg Budapest utcáin Kuncze Gábor fényképével s az alábbi felirattal: Köszönjük, Elnök úr, az ellopott rendszerváltást és az elárult liberalizmust. Annál is inkább találó eme ironikus köszönetnyilvánítás, hogy az SZDSZ Kuncze által támogatott, az SZDSZ-be alig egy éve belépett milliárdost, Gyurcsány Ferenc jó barátját, Kóka Jánost választotta meg elnöknek. Az SZDSZ-t ugyanis nemcsak nemzeti alapállásból lehet bírálni. Nem kétséges: magyar szemmel nézve a párt fõ bûne a magyar öntudat aláásása, a magyar történelmi önszemlélet végletes eltorzítása, az össznemzeti imperatívusz jegyében történõ politikai cselekvés szabotálása, beleértve a halványka státustörvényt is. De mindemellett az SZDSZ rútul elárulta tulajdonképpeni táborát, az õszinte liberálisokat is. Azokat az õszinte, kommunizmusellenes szabadelvûeket, akik azért szavaztak rá 1990-ben, mert benne látták a legkeményebb antikommunista erõt. Ahhoz, hogy 1994-ben koalíciót kössön a négy évvel korábban teli szájjal szidott kommunista utódpárttal. El is vesztette a párt szavazótáborának nagy részét és azóta is minden választáson meg kell küzdenie a parlamentbe jutásért. De a politikai hatalmi játszmáktól függetlenül is az SZDSZ rendszeresen a liberalizmus téziseivel ellentétben lépett. Egy liberális politikus különösen érzékeny az emberi jogok sérelmére és nem alkalmaz kettõs mércét. Az SZDSZ különös affinitással szelektál ezen a területen: a különbözõ devianciák (homoszexualitás, kábítószerezés, bûnözés) hordozóit nagy elõszeretettel veszi védelmébe, míg a kisebbségi magyarság problémái iránt olyannyira érzéketlen, hogy még a náci ihletettségû Benes-dekrétumok ügyében is képes volt e dekrétumokat védelmezõ szlovák diplomácia mellé állni Orbán Viktorral szemben. Nagy elõszeretettel emlegeti a náci bûnöket, de igyekszik kerülni a kommunista bûnök tematizálását. Ennek legfelháborítóbb megnyilvánulása, amikor meggyalázva a szovjetek által meggyilkolt ártatlan civilek és megerõszakolt asszonyok emlékét, felszabadulásnak nevezi a szovjet megszállást tercelve az MSZP-nek. Arról is érdemes lenne hosszabban beszélni, hogy miként fér össze a gl obalizmus támogatása a liberális elvekkel. Mert a liberalizmus nemcsak és nem elsõsorban szabad piacot jelent. De még ha azt is jelentené: a globalizmus a szabad piacot is felszámolja, mint ahogy felszámolja a szabad eszmék piacát is, és tönkreteszi az egyént. Felszámolja a kisegzisztenciákat, tudatnyo- morba süllyeszti, konzum-idiótává alacsonyítja az egyes egyént. Liberális párt, ha komolyan veszi dogmáinak alapértékeit, aligha támogathatja a globalista térhódítást. De hát a liberalizmus az SZDSZ számára már régen csak álca. Akik komolyan vették valamilyen fokon a liberális elveket (beleértve az idõközben elhunyt Petri Györgyöt, Kis Jánost, az SZDSZ elsõ elnökét, Tamás Gáspár Miklóst, Hack Pétert), már régen kiléptek. Nem véletlen, hogy a politikai folklór már olyan vicceket terjeszt, miszerint Magyar Bálint találkozik Kóka Jánossal a parlament folyosóján és V betût formáz ujjaival. Kóka megkérdi: Mi van, gyõztünk? Nem feleli Magyar, ennyien maradtunk. A liberalizmus népszerû eszmerendszer volt a totalitárius diktatúrák idején, mára viszont már nyûg annak dacára, hogy jól használható a nemzetellenes törekvések leplezésére (a liberalizmus létrejötte óta urbánus, kozmopolita és antiklerikális, s az állam semlegességét hirdeti). Kóka megválasztásával az SZDSZ véglegesen leszámolt a liberális gondolati tradícióval, formálisan is testvérpártja lett a minden eszmei tartalom nélküli, kizárólag a zsákmányra koncentráló, saját zsebre játszó MSZP-nek. Forrás: Borbély Zsolt Attila Erdélyi Napló jó ha figyelünk 9

10 Most csak azért nyitottam ki az outlookot, hogy írjak Neked pár sort, ami eszembe jutott a JHF olvasása közben. Baby Boom, azaz Ratkó korszak Amerikában. (MNO sajtószemle) Nos, ezzel kapcsolatban olvastam egy nagyon érdekes észrevételt. A szerzõ feltette a kérdést: miért lesz nehéz ezt a nemzedéket eltartani nyugdíjasként, mikor már egyszer eltartotta õket az amerikai társadalom. Igen, igen. Akkor, amikor még gyerekek voltak. És milyen volt akkor az amerikai társadalom. Sokkal szegényebb, mint ma, a lakossága kisebb volt, a munka termelékenysége sokkal alacsonyabb volt, a nemzeti össztermék sokszorta kisebb volt, és ott is érezték a háború okozta veszteségek következményeit. És mégis el tudták tartani a boom-os nemzedéket. Ma pedig megoldhatatlan gondot okoz. Tudod, miért? Mert jó volt begyûjteni ugyanettõl a nemzedéktõk a társadalombiztosítási befizetéseket, de most, amikor fizetni kéne, a magánbiztosítók nem akarnak. Pedig, ha üzleti alapon mûködött a biztosítás, hatalmas vagyonnal kéne hogy rendelkezzenek, amelynek a hozadékából röhögve lehet fizetni a nyugdíjakat. Mert ez a szöveg egy felosztó-kirovó nyugdíjbiztosítás esetén úgy-ahogy megállja a helyét. Eszerint az üzleti alapú biztosítás semmivel sem volna jobb, mint a felosztó-kirovó? Ahhoz is fel kell talán nevelni az emberi tõkét? (Emlékszel talán egy magán nyugdíjbiztosító óriás falragaszára: bájos kislány és alatta a felháborodott kérdés: Csak nem Õ fog eltartani téged? És érezted, hogy a le nem írt folyatás: te nyomorult szemét, élõsködõ tetû? Csak azért neveled fel õt, te számító szemét, hogy eltartson téged? Ahelyett, hogy a mi nyugdíjkasszánkba fizetnél? Mi? Azt mondod, hogy aztisazõszájátólvonnádel?hogytemilyen pofátlan vagy, ez már tényleg mindennek a határa! ) Akkor mi a francért kell csinálni? Látod, ez sem más, mint egy hülye és átlátszó duma a kizsebelésed érdekében. És mégis beveszik az emberek, komolyan csóválják miatta a fejüket, ahelyett, hogy röhögnének, vagy felháborodnának. Undorít ez a világ. A valódi gondom az, hogy már nincs kedvem semmivel sem foglalkozni, mert annyira kiábrándultam mindenbõl. Szegény Síklaky Pista mindig rendíthetetlenül hitt abban, hogy az embereket meg lehet gyõzni, föl lehet világosítani. Én nem hiszek ebben. Az embereket nem a józan eszük mozgatja, hanem az indulataik. Ezért nincs nagy szerepe a felvilágosításnak. Az érzelmi felfûtés, az igen. Az mûködik. De én ahhoz nem értek. Jó példa erre az õszi, budapesti események: bátor szónokok tömege jelent meg a gyûléseken, de a végén már egymást gyalázták, nem a rendszert. Mindenki kakas akar lenni, mindenki mindent jobban tud, csak beszél, de nem figyel másra, mert amit õ nem tud, az nem fontos, vagy hülyeség, amit nem is érdemes tudni. Az a legborzasztóbb, hogy tanult, jó szándékú emberek is minduntalan beleesnek ebbe a csapdába. Ezért érzem nem csak kilátástalannak, hanem teljesen reménytelennek a helyzetet. Tudom persze, hogy ez sem tudás, csak indulat, de olyan, amely eléggé megbénítja az embert. Még a választások elõtt vagy egy évvel meghívott a szentendrei MIÉP, mint lehetséges tagot, vagy rokonszenvezõt, egy taggyûlésükre. Ott volt a megyei elnökük is. Megkérdezték, hogy miért nem akarok belépni. Mondtam, hogy náluk is hiányolom azt, amit a többi pártnál: nincs jövõképük, nincs programjuk. A megyei elnök válasza a következõ volt: Uram, ön nem tudja, mit beszél! Rossz hallgatni, amit mond! Hogy nekünk nincs? Nekünk mindenünk megvan, ami kell! Nem válaszoltam neki, mert látszott, hogy nem tudja, mirõl beszél. Forrás: Csöröge, aki olykor Röcsöge Beszélgetés Döbrentei Kornél költõvel április Vátesz az, aki elõrelátóan megjósolja népe jövõjét. Döbrentei Kornél magyarságunk vátesze. Nemzeti sorskérdéseinkrõl már többször véleményt formált. Most rendhagyó módon saját gondolataival szembesítjük a költõt, arra kérve, fejtse ki bõvebben egy-egy magvas gondolatának tartalmát. Felséges uram, Szent István király! Elöljáróban biztosítlak, hogy számomra a Szent Jobb nem tetemcafat, a Szent Korona nem svájcisapka nem abba a kantonba tartozom. Szomorúan közlöm, országodat majdnem annyi darabra szakították, mint te annak idején Koppány testét. Szándékod szerint azért tetted, hogy egységesítsd a népet, mert csak úgy tud megmaradni. A trianoni gátlástalan új trancsírozók célja éppen az ellenkezõje volt; azt akarták, hogy a magyarság összetörjön, elvesszen, kihaljon. Jelentem: csonkán, erkölcsi, gazdasági jóvátétel nélkül bár, de még megvagyunk idézem önt Szent István királynak 2004-ben írt nyílt levelébõl. Hol tartunk most megmaradási küzdelmünkben? Magyar idõ szerint eddig egyet elõre léptünk, kettõt hátra, most sajnálatos módon bizonyos rendszeres visszalépések történnek. Ezek erkölcsi és gazdasági fokon egyaránt érvényesek. Szent István királyhoz írt levelemben az európai tagozódás fölötti örömömnek kívántam hangot adni, bár hamarosan kiderült: az Európai Unió épp azon államocskákkal nem törõdik valójában, akiknek szükségük lenne rá, sõt hagyja, hogy a Magyarország elszakított részein az úgynevezett gazdaállamok a maguk módján kijátsszák a törvényt. Miközben verik a délvidéki magyarokat mindmáig, széttörték és lepisilték Petõfi szobrát Felvidéken, Erdélyben megosztják a magyarokat, az autonómia ügyét pedig elnyomják. Ezenfelül az Európai Unió alkotmányában nem szerepel a keresztény kifejezés, holott Balassi Bálintra épp úgy emlékeztünk, mint aki a kereszténység nevében, védelmében, illetve a Szent István-i gondolat nevében esett el. Mindeközben Európa elpogányosodott, eretnekké vált. Tudniillik a kereszténység n em vallási-, hanem morális, tartásbeli kérdés. Magyarországon sajnos tapasztalhatjuk, hogy nem a Szent István-i mû reformja valósul meg, hanem annak épp ellenkezõje. Az országlakosok már alig ismerik az állam védernyõ szerepét, a több évszázados, kemény helytállásra késztetõ hagyomány sokáig megvédett bennünket. Tatárt, törököt, Trianont, az oroszt morálisan még kibírta ez a nép, hiába laktak vagonlakásokban azok a becsületes tisztviselõk, akik nem esküdtek fel az idegen hatalmakra az elsõ világháború után. Ott laktak a Felvidékrõl, Erdélybõl menekültek, s érdekes módon a magyarság autonómiája is megmaradt. A jelenlegi kormánykoalíció tagjai 1944-re próbálnak visszamutogatni. Összemossák a történelmi Árpád-sávos zászlót a nyilas zászlóval, holott a kettõ nem ugyanaz, ezzel riogatnak, holott történetét rosszul ismerik. Semmibe veszik a népet, csúnya szóval baleknak, más szóval hülyének néznek bennünket. S miután a médiaha- 10 jó ha figyelünk

11 talom 95 százaléka a kezükben van, több embert meg tudnak vásárolni hamis tézisek elõállítására és értelmezésére. A rendszerváltás, illetve a demokrácia bevezetésének egyetlen komoly haszonélvezõje egy nagyon szûk csoport, amely a hatalma érdekében kisajátítja és tönkreteszi az egész magyar történelmet, az 1100 évünket, összes hagyományainkkal együtt odadobja a nagytõkének, s ettõl a perctõl kezdve jelen pillanatban beleértve az albánokat is erkölcsileg, morálisan mi állunk a legrosszabbul. Félek, hogy e folyamatnak koránt sincs vége. Ismét nyílt levelébõl idézek:...rabszolgatartóvá vált az állam, nem véd meg, ám kiszolgáltat, nem emel fel, de lenyom, kizsákmányol, követel és behajt, nemzedékekre érvényes távlatot nem teremt, de biztosítja a vegetáláshoz való lehetõséget. Ez elég siralmas távlat... Valóban. Nem vagyok államfilozófus, de ha egy állam az ország megtartását és lakosainak védelmét tûzi ki célul, nem lehet egyoldalúan megszüntetni a védelmet. Végül is a magyar állam megszûnõben van, hisz a multinacionális nagytõke vette meg Magyarországot. Trianon után a magyar kisvállalkozók és középvállalkozók húzták ki a gazdasági mélypontból Magyarországot. Horthy kormányzó úr azért hozta létre a Vitézi Rendet, hogy fontos pozíciókban a valóban nemzeti sorskérdéseket vállaló és átlátó, gazdaságilag és morálisan támogató réteg jöjjön létre. A jelenlegi vezetés arra használja fel hatalmát, hogy még a maradékot is szétverje. Tehát nagyon nehéz helyzetben vagyunk. Gyakorlatilag Magyarország már nem állam, még ha formailag van is zászlója, és toldozott-foldozott alkotmánya, attól tartok, a jelenlegi hatalom a saját népét tartja ellenségnek. Minden állam saját vasúthálózattal és energiapolitikával védi az országát. Mi épp ezt árusítjuk ki. Megszervezik magukat az írek, a dánok, a finnek, a svédek, mert ez létparancs. Mi feladunk mindent rõl sok mindent olvastam, s a családtagjaimtól tudom: Herczeg Ferenc Tisza István nagy híve volt, mert egyetemes, európai kvalitású politikust látott benne, aki egyedüliként vallotta, hogy nem szabad belépni a háborúba. Késõbb meggyilkolták, Károlyi õt tartotta legnagyobb ellenfelének. Abban az idõben még az utcán is tüntetett az értelmiségiek egy része, mert úgy megbolondították õket. Azt kiáltották: le a hazával, le a hadsereggel, mert minket majd megvédenek. Úgy, ahogy nem védtek meg akkor, most sem védene meg senki. A mai magyar hadsereg olyan szintre süllyedt, mint a trianoni leépítés idején, amikor betiltották a mûködését. Közismert: aki nem tud parancsot teljesíteni, az nem tud kiadni sem. Vagyis ha mi nem védjük meg magunkat ez Szent István, Szent László, továbbá az Árpád-házi királyok s nem utolsósorban Mátyás király alapelmélete -, akkor nem véd meg senki. Jelen pillanatban mindent kiadtunk a kezünkbõl, már a lelkünk is ott van tisztelet a kivételnek a kezükben. Azt hiszem, jelenlegi helyzetünk részben az árulóink mûve. Az árulást, az árulkodást nem toroljuk meg soha, így még aztán az anyaföldet, az egyszemélyes sírhelyet is kiszippantják alólunk. Balek népnek nincs hazája... de párja sem. Akadnak országok, amelyek az olajra éhes agresszorokkal szemben felveszik a harcot, de legalább olyan keményen fellépnek a saját véreikbõl származó kollaboránsok ellen is, nincs irgalom, de olyan flegma válasz sem, mint egy pufajkából elõdörmögött no és. Vállalom, azóta is ez a véleményem. Csak egy példát mondok: amikor kizárták Kovács Lehelt és Hantz Pétert, a Bolyai Egyetem két fiatal tanárát, rögtön akadt két másik magyar, aki nem átallott beállni a helyükre. Másik példa: Kádár János hívta be az oroszokat 1956-ban. Ez tény. Hruscsovék pontosan tudták, hogy le kell verni a forradalmat. Sajnos az árulásnak is vannak fokozatai. Ám ha mindig mindenre találunk olyan embereket, akik megvásárolhatók 30 ezüstpénzért, akkor nincs kivezetõ út. Jelenleg ott tartunk, ha egy ifjú számon mer kérni bizonyos dolgokat, mert az életére megy a játék, azonnal leszélsõjobboldalizzák. Ez megalázó, s ebben bizony a 95 százalékos médiahatalom képviselõi elévülhetetlen bûnöket követtek el. Remélem, egyszer megszenvednek érte. Most jutottunk el a következõ gondolatához: Félnek mindentõl, amely s ami karakteresen magyar. Minden haladó hagyománytól, mely attól haladó, hogy kitaszított, szent elszántak õrzik, ápolják, viszik a szellemünk a szívünk iránt, merthogy továbbadható. E mögött hatalmas koncepciót vélek felfedezni. Nem hiszek az összeesküvési elméletekben, nincs üldözési mániám, de a magyarságot üldözik bizonyos vonatkozásban. Egyszerûen nem érdeke Európának és/vagy másoknak, hogy ez a nép összeálljon. Trianon tulajdonképpen erre vezethetõ vissza: országunkat széttrancsírozták. Jelenleg a nép önazonosság-tudatát szüntetik meg. Ha ugyanis egy nemzet öntudatát, identitástudatát megszüntetik, bármit megtehetnek vele. Másodrangú emberként használhatják, mert a másodrangú állampolgár hamarosan elveszíti önérzetét saját hazájában. Európa kiszemelt szögletében élünk, mindig is komp-ország voltunk, ám most valakik megvásárolták ezt az országot. Ez ön szerint már tény? Hogy mennyire mélyen, nem tudom. De amit érzékelek, az nekem elég. Az az érzésem, Magyarország nem a magyaroké! S ebben benne van a magyarság egy részének megtévesztettsége, ostoba, lumpen-elemeinek választása, az egy tál lencséért való kiszolgáltatás is. Olyan személyek irányítják ma Magyarországot, kiknek gyökerei idegenek s ez nem idegenszívûséget jelent, hanem egyszerûen javarészük az internacionalizmus nevében nõtt fel, s a nemzeti érdekek ellen kormányoznak. Számukra a magyar föld, melyet kihúznak a talpunk alól, üzlet tárgya. Ott a hazájuk, ahol a hasznuk. Ez magyar költõként nekem fáj. Ezért mondom: állj és ne tovább! Mert ebbõl nagy történelmi botrány lesz elõbb-utóbb. Megérlelõdik a szívekben az ellenállás, s nagy baj lesz, csak ezt nem jó ha figyelünk 11

12 akarják látni, mert gátlástalanok. Irakban is háború van, hisz az iraki nép hazája került veszélybe... Nálunk is háború van! Folytonos szellemi szabadságharc folyik. Miközben akaratlanul alátámasztjuk a demokrácia képletét. Mert hirdethetik, hogy mindenki elmondhatja a véleményét. Igaz, nem a televízióban, hanem a második nyilvánosság elõtt... Utána ellehetetlenítik az embert... Így van. Nem engednek kapcsolatba lépni egy másik hasonlóan gondolkodó emberrel, fondorlatos módon atomizálnak bennünket. Ez komoly, stratégiailag kidolgozott, nem lebecsülendõ forgatókönyv szerint zajlik. Március 15-e és október 23-a is errõl szólt. Még a kegyelet sem adatott meg, mert ott verték a tömeget, ahol ötven évvel ezelõtt abbahagyták. Gyakorlatilag ehhez kapcsolódik a népegészségügy tönkretétele: hamar halunk meg és nincs hová fordulnunk. Gyakorlatilag azon munkálkodnak némelyek, amit a Világbank egyik lapja írt Nyugaton: kívánatos lenne, ha a magyarság lélekszáma 7 millió alá esne. S miközben ez megtörténik, betelepítéseket terveznek, üres lakások tömege vár valakikre, nem tudom, kikre, de hogy nem az erdélyiekre, délvidékiekre és nem a felvidékiekre, az biztos. Ezzel a néppel nem becsületesek. Viszont be kell látni, hatalmas pénzeket vesznek fel, s miközben õk jól élnek, belehazudnak az arcunkba. Mindennapi küzdelmeink Trianonhoz vezethetõk vissza. Trianon nem kikezdhetetlen matematikai axióma, hanem durva, brutális történelmi tévedés, amelynek kiigazítását soha nem szorgalmazta Európa, amely bûneit meg nem bánva itt regnál. Hogyan látja, a nem, nem soha akaratereje itt él-e közöttünk? Mindennapi Trianonban élünk idestova 87 esztendeje. Nyilvánvaló, ha a nagyapjától jogtalanul elvettek valamit, még az unoka is emlékezik rá. Ahhoz képest, hogy antiszemita országnak vagyunk beállítva, nem értem, miért költöznek ide oly sokan? Bizonyos köröknek érdekük, hogy ezt a népet antiszemitának, nacionalistának tüntessék fel, s a liberális lapokat teleírassák ezekkel a gondolatokkal. Március 15-én több felpiszkált provokátor is jelen volt. Ez komoly érdekszférát érint, mert mondhatták: Íme, ilyen Magyarország! Az más kérdés, képesek rövidlátó módon olyan országot választani, mellyel kapcsolatban a trianoni békeszerzõdést még Lenin is jogtalannak tartotta. Ez a jogtalanság mai napig nem változott. Költõhöz illõ költõi kérdés: lát kiutat? A költõ nem társadalompolitikus, nem filozófus és nem történész, bár kicsit mindegyik benne lehet. Gyakorlatilag a kiutat a belsõ szilárdságban látom, mely a magyarság kipróbált értékeinek õrzését jelentette mindig. Vagyis vegyenek rendes irodalmat, olvassanak, meséljenek a nagyapák az unokáknak. Olyan embereket kell választani az EU-ba, akik harcolnak érdekeinkért. A mindennapi Trianon továbbra is sokk, csonkulás, mely lelkileg még bennünk él, s nem kaptunk rá elégtételt. Így nagyon nehéz az életünk! Az ellenfél gátlástalanná vált. Tehát hibázik. A nép egy részének fel kellene ébrednie. Sajnálatos módon sok embert meg lehet fizetni, aki azzal érvel: ha nem vállalom, elvégzi helyettem más a munkát, aki jól jár. Ez a kis kurta mondat mely részben morális, ez a kulcsa a megoldásnak. Vagyis hogy ellentmondok. Csakhogy az ellenállók egyre kevesebben vannak. Pedig ennek a szellemi ellenállásnak be kell következnie. Engem külön szomorúsággal tölt el, hogy számos ember csak az anyagi megvonások megtapasztalása révén áll a jó oldalra. Ez zavar, mert idealista vagyok, ez ellen sosem tiltakoztam. Mostanában nagyot csalódtam az emberi minõségben. Engedjen meg egy példát: Minden csapat úgy játszik, ahogy a másik engedi. Mi mindent megengedünk, minden labdát elvesznek tõlünk, sok öngólt rúgunk, de még a labdáért is minket szalajtanak. Ennek a folyamatnak próbálok ellenállni, még akkor is, ha sok helyzetben jól jön az ellenfélnek ez a szétszabdalt ellenállás, mert a világnak mondhatja: kérem, nálunk demokrácia van, mindenki elmondhatja a véleményét! Holott tudjuk, hogy nincs így. Többen ki nem mondva feketelistán vannak. A szellemi ellenálláshoz kellenek a jó és példamutató õsök... Meggyõzõdésem, hogy sok szellemi ellenálló van közöttünk, csak nem feltétlenül Budapesten kell õket keresni, s persze nem géppuskát tartanak a kezükben, csupán fejlett igazságérzetük van. Engem az igazság kimondására neveltek öcsémmel és húgommal együtt. Több katona harcolt a Döbrenteiek és Turcsányiak között, de akadtak a magyar közigazgatásban és kultúrában résztvevõk is, akik úgy nevelõdtek, hogy ezt a hazát meg kell védeni. A haza nem patetikus fogalom. Õk bátor férfiak voltak, akik vállalták döntéseiket és tetteiket. De találkoztam úgymond egyszerû emberekkel is, akiknek fejlett igazságérzetük volt, s ez párosult a nyelvi kifejezõerõvel és képességgel. Elõttük meghajtom a fejem. Példaként említhetem a legmélyebbrõl jövõ Sinka Istvánt. Külön interjú témája lehetne, milyen hátrányokat szenvedett el azért, mert úgymond értelmiségi, katonacsaládból származott... Valóban nem kényeztettek el bennünket. Sok minden lehettem volna, ha nem veszítjük el a háborút. Ám végül az, hogy író lehettem, a megpróbáltatások nekem gyémánt nyersanyagot jelentettek. Egyébként erdész szerettem volna lenni, de nem vettek fel a technikumba, bizonyos osztály-meghatározások miatt. Sok rendes hétköznapi hõssel ismerkedtem meg. Abban bízom, akármi történik, mindig lesz egy ember, aki átadja helyét egy várandós édesanyának. Mert az élet ezektõl a látszólag lényegtelen gesztusoktól függ. Mert sokunkban még létezik az emberi együttérzés. Bár a mostani rezsim, amely a tengerentúlról jött, az emberi szolidaritást teljesen kiirtja, náluk csak a pénz uralkodik. Jelenleg félteni kell az anyanyelvünket, a fajtánkat, mert kevesen vagyunk, s minket is megosztanak. Helyre kell tennünk az igazságot! Mert ha kettévágnak, Isten tudja, talán még összenõ. De a trianoni körbeszabdalásra nincs példa a világon. Országunk hasonlatos az emberi szívhez. Képzeljük el, mi történ ne velünk, ha a szívünkbõl kijövõ ereket körbevágnák. Márpedig nekünk arra van szükségünk, hogy dobogjon a szívünk! Frigyesy Ágnes A gulyás kommunizmus népe Tizennyolc százalék, a kemény mag. A mindenkori baloldali hatalom rendíthetetlen szimpatizánsai, sportnyelven szólva a vörösagyú B-közép. Hiába került nyilvánosságra a titkos (?) balatonöszödi Gyurcsány-beszéd, hiába a posztkommunista reformok következtében egyre jobban szétmálló és ellehetetlenülõ egészségügy, hiába a választási ígéreteket cinikusan meghazudtoló kormányprogram közte az egy év alatt száz százalékkal megemelt gáz és gyógyszerárak, hiába a kilenc százalékos infláció vagy az únióban szintúgy példátlan 7,50 %-os reálbércsökkenés (ugyanez a nyugdíjasok esetében már 12,00%!), a magyar társadalom majd minden ötödik (!) választópolgára még mindig masszívan kitart a hivatalban lévõ kormány mellett. Általában könnyû felismerni õket, mert gyakran hangoztatják a nekem még ezen az áron is megéri, hogy nem a cigány van hatalmon címû baloldali eposzt, és ezt hallva nem is tudom igazán inkább sírjak vagy nevessek rajtuk. Az ember attól (is) 12 jó ha figyelünk

13 csodálatos, hogy nincsenek cáfolhatatlan értelmi és érzelmi evidenciák. Ezért szép számmal akadnak még olyan boldog emberek, akik szilárd politikai meggyõzõdését aligha tudja elbizonytalanítani a közéletben kórosan eluralkodott erkölcsi deficit, vagy a folyamatos gyurcsányi hazudozás. Néhányan ugyan bíznak benne, hogy ez a szám idõvel egyre kevesebb is lesz velük ellentétben én kevésbé lennék ennyire optimista. Még annak ellenére sem, ha a közvéleménykutatások szerint jelenleg meggyõzõnek tûnõ Fidesz-elõny van kialakulóban, hiszen a protesthangulatból létrejött új többség nem tekinthetõ sem stabilnak, sem elkötelezett jobboldali szimpatizánsnak. Elbizakodottságra tehát semmi ok, az új érkezõk többnyire azokból az emberekbõl állnak, akik korábban sem utasították el kategórikusan Orbánt és a Fideszt ( csak nem szavaztak rá ), ellenben mára betelt a pohár, és nem hajlandók tovább finanszírozni ( elvi támogatásukkal és adóforintjaikkal ) a szociálliberálisok permanens gyûlöletkampányát és gyalázatos országrombolását. Természetesen senkit sem szeretnék megbántani, de ez amolyan tipikus ha ló nincs, megteszi az öszvér is mentalítás egy törékeny, adott esetben gyorsan kámforrá váló pillanatnyi szimpátia. Persze a kialakult konstelláció árnyalattal kedvezõbbnek tûnik mint tavaly ilyenkor, ellenben új választásoknak most se híre, se hamva : nem látszanak még változásra utaló jelek a politikai horizonton. Néhány, elõzetesen jósolt tétel tehát látványosan megdölni látszik. Tavaly, az önkormányzati választások jobboldali sikerén felbuzdulva magam is úgy gondoltam, hogy tavaszra a folyamatos kormányzati megszorítások hatására egyfajta éhséglázadás várható, amely sikerrel kikényszerítheti új parlamenti választások kiírását, legkésõbb az õszre. Erre mi történt? Talán a szokatlanul enyhe tél miatt is az emberek valahogyan átvészelték ezt a kritikus idõszakot, ráadásul belefásultak az állandó ( látható eredmény hiányában kifulladóban lévõ ) kormányellenes tiltakozásokba. El kell ismerni, Gyurcsány pontosan tudta kikkel áll szemben, és kádár népe készségesen visszaigazolta a baloldali stratégák elõzetes várakozásait. Akárcsak egykor az átkosban, úgy a többség ma is gyáván befogja a száját (október 23-a óta különösen ), és inkább csendben tûri az állandósuló nyomort és megaláztatást. Csakhogy az ennél rosszabb soha ne legyen mentalítás kíméletlenül elpusztítja a jövõt, és legfeljebb a mai nap nyomorúságos túléléséhez elegendõ. Vegyük észre, hogy ezzel a passzív beletörõdéssel egyenes arányban nõ a veszélye annak, hogy megtörnek és bedarálnak, végképp önálló tudat és akarat nélküli kiszolgáltatott alattvalóvá degradálnak bennünket az egyre magabiztosabbá váló elvtársak! Történelmi példák egész sora bizonyítja, hogy morálisan menthetetlenül megsemmisül az a társadalom, aki a sorsán bár változtatni nem tud idõ elõtt a reményt is feladva igazából már nem is akar. Kormányváltó hangulat talán van, azonban az ehhez elengedhetetlenül szükséges kritikus tömegnek egyenlõre a nyoma sem látszik. Ráadásul erõsen kétséges, hogy a közeljövõben kialakulhat egy olyan határozott és tettrekész jobb kifejezés híján népmozgalom, amely távozásra kényszerítheti a regnáló hatalmat. Egy olyan, szilárd erkölcsi alapokon szervezõdött stabil és egységes tömeg, amely az utolsó pillanatig kitart az elvei mellett, és ellenállva a hamis kísértésnek sosem adja el a lelkét (egy tál lencséért) az ördögnek. Véleményem szerint ez a történelmi pillanat legkorábban jövõre, az ingatlanadó tervezett bevezetése (és a családi ingatlanok tömeges kényszerárverezése) után fog bekövetkezni Magyarországon de legyen ez már egy következõ elemzés tárgya. Persze kár lenne tagadni, kis hazánkban akadnak még jó hírek is. Példának okáért itt van közös kedvencünk Horváth Ágnes ( HüPi ), aki büszke az elmúlt tíz hónap eredményeire, és folytatni kívánja Molnár-Mengele elmebeteg reformjait. (Valószínûleg Heinrich Himmler (*) is büszke volt az általa megálmodott koncentrációs táborokra...) Végtére, miért is lenne ellenszenves, ha egy fõhivatalnok ( most átmenetileg éppen miniszter ) nyíltan vállalja gyalázatos tetteit és büszke élete fõmûvére, a magyar genocidiumra? Mert amikor elérkezik az igazság kínos pillanata, felelni kell majd a nemzet ellen elkövetett embertelen gaztettekért, rosszabb esetben osztozni a nagy elõdök tragikus sorsában. Forrás: Jobbik.Net jó ha figyelünk 13

14 A magyarországi antiszemitizmus politikája a Capitólium dombján Megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket (János 8:32; a CIA virginiai központjában a belépõket üdvözlõ felirat) 2003-ban London visszahívta Craig Murray-t, miután a taskenti nagykövet nyilvánosan bírálta Üzbegisztán borzalmas emberi jogsértéseit. Murray elmondta, hogy az üzbég kormány a CIA által elrabolt foglyokat rendszeresen élve megfõzte. (Chalmers Johnson, Nemesis az amerikai köztársaság utolsó napjai címen 2006-ban megjelent könyvébõl) Nemenyi.net *** Ha egy tõkeerõs médiumnak lenne mersze egy olyan nemzetközi felmérést megrendelni, amely rákérdezne, mely téma untatja a legjobban a megkérdezetteket, az antiszemitizmus vádja nagy valószínûséggel elsõbbségre pályázhatna. Mióta azonban tudjuk, hogy az Eurobarometernek, az Európai Unió közvéleménykutató intézetének 2003 novemberében publikált azon felmérését eltüntették az intézmény honlapjáról, amelybõl kiderült, a megkérdezettek Izraelt és az Egyesült Államokat tartják a világbékét leginkább fenyegetõ országoknak, ilyen felmérésre már nem csak tõkeerõs megrendelõktõl, de uniós önerõbõl sem számíthatunk. De olyanra felmérésre sem, amely azt tudakolná, hogy a megkérdezettek mennyire bíznak gazdasági konglomerátumok tulajdonában lévõ médiumok híradásaiban. Vagy akár abban, hogy e konglomerátumok szupermarketekként nem adnak-e el rothadt élelmiszert. Amely tolerancia rendkívüli tolerancia a multinacionális cégekkel szemben lassan valódi hungaricummá válik. A Magyar Rádió amely nem kis részben e konglomerátumoktól kapott hírekbõl él online honlapja április 9., hétfõ 13:35 perces dátumozással ellátott híre szerint A dél-iraki Nedzsefben több ezer síita tüntetõ követelte a külföldi csapatok távozását. Az iraki híreket minden esetben vezetõ helyen sugárzó CNN International aznap délelõtti híreiben a negyedik és olykor az ötödik helyen igen röviden ugyancsak több ezer tüntetõ gyülekezésérõl számolt be az iraki síiták szent városából akkor, amikor a BBC vezetõ hírben, hosszabb helyszíni tudósításban több százezerben jelölte meg a tüntetõk számát, hozzátéve, hogy nem lehetetlen ennél akár nagyobb számú jelenlét, mert ekkora tömegnél nehéz a létszámot megbecsülni. A BBC híreket közvetít. A CNN politizál. Azért, mert mindkettõ tudja, hogy az Edolphus Towns igazság felszabadít. Így az utóbbi azt is tudja, hogy ma már a valós számadatok közlése is fegyver. Visszatartásuk és meghamisításuk is. Mint a francia AFP, amelynek a Gyurcsány-kormány meghosszabbított propagandakarjaként mûködõ budapesti irodája tavaly október 23-án és másnap reggel emlékezetesen azt állította, hogy Orbán Viktor ellenzéki vezetõ beszédére négyezren voltak kíváncsiak. A szép új világban vagy a szép új világrendben egyre kevésbé a tárgyilagos híradás és tájékoztatás a fontos. Olyannyira, hogy a puszta számadatok valósághû közlése mind kevésbé akadálymentes és mind kevésbé politikailag korrekt. Érdekeket, súlyos érdekeket sért. Azaz lassan felségsértés számba megy. Néhány liberális év még, és a számok tényszerû közlése is büntetendõvé válik. Akár a kényes és kínos felméréseké. E lapot az antiszemita közbeszédet figyelõ egyik fórum a kígyóemberek logikájának alkalmazásával antiszemitizmussal vádolta, amiért átvette a világ vezetõ orvosi hetilapjának, a brit Lancetnek azt a tavaly októberi adatát, amely szerint mint azt a szaklap egy amerikai-iraki kutatócsoport alapos kutatásokra hagyatkozva megállapította Irak külföldi lerohanása óta ezerrel többen haltak meg, mint az a megszállás nélkül megtörtént volna. Azt, hogy e tanulmány megdöbbentõ adatait azóta az amerikai kongresszusban meghallgatáson értékelték, és az azt eleinte elutasító brit kormány tisztségviselõi is módszertanilag teljes mértékben tudományosnak értékelték, az említett fórumot nem késztette arra, hogy a logika posztmodern perverziója szerinti antiszemita minõsítést revideálja. Ugyanis neki nem feladata a valósághû közlés, hanem a veszélyeztetettség érzésének politikai célú fenntartása és saját anyagi támogatottságának biztosítása. A hazugság ma akár a CIA által elfogott politikai foglyok eleven megfõzése a politika szolgálóleánya lett. 14 jó ha figyelünk

15 A politikailag korrekt pályája alakulására és anyagi támogatására mindig is sokat adó Edolphus Towns, aki az amerikai kongresszusban a new yorki Brooklyn körzetet képviseli, március 25-én mély aggodalmát fejezte ki a magyarországi antiszemitizmusról szóló sajtójelentések kapcsán. Szerinte ugyanis Magyarországon jelentõsen elszaporodtak a neonáci jelenségek, köztük olyan felhívások, hogy támadják meg a zsidókat és/vagy intézményeket a zsidó ünnepek alatt, ahogyan a fekete bõrû képviselõ fogalmazott a washingtoni magyar nagykövetségnek írt levelében. Towns még idézte Feldmájer Pétert, a magyarországi zsidó közösség vezetõjét, aki azt tanácsolta, hogy a zsidók ne merészkedjenek ki otthonukból a közelgõ zsidó húsvét alatt. A képviselõ értékelése szerint a helyzet annyira komoly, hogy mint írta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a londoni Times címû lapnak adott interjújában megállapította: soha nem volt annyi antiszemita megjegyzés, mint mostanában, (és) olyan dolgokat látunk, amilyeneket nem láttunk 50 éve. Towns azzal zárta levelét, hogy a múlt századi rémtettek fényében meg szeretni vitatni Simonyi András washingtoni magyar nagykövettel, miképpen kezeli a magyar kormány az antiszemitizmus jelenségét. A mai hatalmi viszonyok közepette nem az a körülmény számít, hogy a demokratapárti képviselõ hazug információk alapján fejezte ki aggodalmát a magyarországi antiszemitizmusról. Hiszen tudjuk, hogy az antiszemitizmus terén minden állítható, akár annak ellenkezõje. A hazugság akár tudatos terjesztését is felülírják az érdekek. Például az az érdek, hogy Towns képviselõ választói körzetében, Brooklyban élõ és a médián keresztül szintén hazug módon tájékoztatott tagjai egy igen tehetõs csoportjának kegyeit keresse. Azután vannak adottságok is. Adottságok, mint az, hogy a világmédia érdekekre támaszkodó sémák szerint tárgyalja a világ országait. Az egyik kategóriában találhatóak azon országok, amelyekben a demokráciát felfelé kerekítik, függetlenül az éppen uralmon lévõ kormánytól. Ilyen ország például India vagy Mexikó. Az, hogy Indiában száz és száz millió érintetlent rekesztenek ki oly módon, hogy egy ilyen tömeges kirekesztésnek (vagyis a lakosság kasztjainak érinthetetlennek tekintése és annak megfelelõ kezelése) akár töredéke esetén is egy más kategóriában lévõ országban már világbotrányt okozna, a világmédiát nem akadályozza abban, hogy ezt a szubkontinensnyi országot a világ legnépesebb demokráciájának nevezze. Mint ahogyan az sem zavarta túlzottan, hogy a néhány évvel ezelõtt a Gudzsarat állambeli szupernacionalista BJP-kormány aktívan asszisztált több ezer muzulmán horrorisztikus kegyetlenséggel történt lemészárlásában. Mexikóban szintén történhet bármi, demokrácia marad és negatívumait csak a legkirívóbb esetekben említik, noha az ott mindennapos jelenségeket (kormánykritikus újságírók rutinszerû megölése, a korrupció beleértve a rendõri korrupciót Európában szinte elképzelhetetlen mértéke és így tovább) Oroszországban ma az orosz rendszer autoriter természetének pregnáns példáinak tekintik. Csakhogy ha az amerikai közvélemény elõtt kiderülne, Mexikóban nincs valódi demokrácia, nem lenne oly könnyû az onnan az Egyesült Államokba illegálisan bevándorlókat visszatartani és elfogadtatni az amerikai néppel a két országot elválasztó határon építendõ falat. A fenti kategóriával szemben a világ egyes országait annak megfelelõen festik le a médiában, hogy ott milyen kormány van hatalmon. Baráti kormány esetében a demokráciát felfelé, az érdekekkel ellentétes kormány esetében lefelé kerekítik. Ilyen például Oroszország, amely attól függõen demokrácia a nyugati médiában, hogy annak elsõ számú vezetõje nyugati érdekeket szolgál-e ki (Jelcin volt elnök) vagy a saját nemzeti érdekeit (Putyin). Aki egyébként egészen Hodorkovszkij letartóztatásáig és Jukosz vállalata köztulajdonba vételéig az elõbbi kategóriába tartozott. E csúszó kategóriába tartozik természetesen Magyarország, Szerbia és Lengyelország is. Horn, Medgyessy és most Gyurcsány idején a felfelé kerekítés korszakát éljük. Ez az az állapot, amikor a nyugati médiumok a legalapvetõbb feladatukat felejtik el. Nem csak a tényfeltárást, de valósághû információgyûjtést az alapvetõ érzékszervekkel például szemmel vagy füllel avagy a kritikus gondolkodást. Ha a Gyurcsány-kormány azt nyilatkozza, hogy fegyveresek veszélyeztetik a demokráciát Magyarországon, ezt az információt azonnal tényként jelenítik meg, és késõbb akkor sem helyesbítnek, amikor ez az információ éppoly megalapozatlannak és tarthatatlanul hamisnak bizonyul, mint ahogyan az az állítás is, amely szerint az ellenzék robbantotta ki a szeptember budapesti tiltakozási hullámot. E médiumok ilyenkor a kormány legsúlyosabb emberjogi sértéseirõl békés tüntetõk szemének kilövése, koponyák beverése, gyerekes anyák, idõsek, immunitást élvezõ képviselõ, papok, külföldiek brutális összeverése, rendõri hamistanúzás alapján összevert vádlottak elítélése nem tudósítanak. Kivéve a konglomerátumoktól független médiát. Miközben a kettõs mérce szakmai eszközzé válik. Ha Putyin Oroszországában egy ellenzéki képviselõnõt bántalmaztak, majd meggyilkoltak volna, a nyugati sajtó azonnal és minden bizonyíték nélkül Putyin felelõsségét hangoztatná. Miközben elképzelhetetlen, hogy a nyugati sajtó Balla Irma fideszes debreceni önkormányzati képviselõ meggyilkolásával kapcsolatban felvetné Gyurcsány felelõsségét Magyarországon. Arról a Magyarországról van szó, ahol Gyurcsány rendõrsége vert véresre országgyûlési képviselõt, és ahol a balliberális sajtó hahotázása mellett a médiában állami hirdetéssel megtámogatott mûsorokban buzdítanak ellenzéki politikusok kiirtására, vagy ahol egy miniszter lefejeli a kormánnyal kritikus Hírtévé kameráját. Ha ez a Fehérorosz Lukasenkonak a magyar viszonyokat sok területen lassan valóban megszégyenítõ birodalmában történik, a hírrel garantáltan címoldalon találkoznánk a legtöbb nyugati lapban. Ami a jelenlegi Magyarországot illeti, az egyetlen zavartkeltõ téma, amelyet a nyugati sajtó és fõként amerikai politikusok nem igazán tudnak kezelni, az az antiszemitizmus kérdése. Ugyanis az kétélû fegyver. Mert ha az antiszemitizmus veszélyérõl túlzottan sok szó esik, az óhatatlanul visszaüt a regnáló koalícióra és elriaszthatja azon befektetõk egy részét, amely csupán a médiából tájékozódik, és nem ismeri a valós helyzetet, ami ennek pontosan a szöges ellentéte. Olyan mértékben ellentétje, ami a világon párját ritkítja. Mindezt Towns egyrészt nem tudta, másrészt aki ismeri az amerikai politikusok haszonelvûség irányította természetrajzát, ezen nem csodálkozik akkor is így cselekedett volna, ha mindezt tudja. A Népszabadság amelynek rokonszenve ebben az ügyben is kétségtelen azt írta a Towns-Simonyi találkozó elõtt, hogy már most borítékolható: sok mindent képtelen lesz megérteni. Mármint Towns. Azok azonban, akik jobban ismerik az antiszemtizmus hamisvád-iparát, egészen mást borítékolnak. Mégpedig azt, hogy a magyar politikai erõtérben most elõször fellépõ baptista afro-amerikai képviselõ, aki a sajtóból tájékozódott és lecsapott a szavazatszerzéssel kecsegtetõ lehetõségre, nem volt tisztában az erõviszonyokkal. Nem volt tisztában azzal, hogy Magyarország már öt éve nem csak a felfelé kerekítés kategóriájában van, de azzal sem, hogy a washingtoni politika Gyurcsány Ferencre és koalíciójára tesz. Ezért sokkal inkább borítékolható az, hogy Towns szenátort megfelelõen felkészítették találkozójára Simonyival, aki õt nyilvánvalóan hathatósan megnyugtatta, és így az ügynek semmiféle folytatása nem lesz. Egészen addig, ameddig jobbközép kormány nem nyeri meg a választásokat. Lovas István Brüsszel Forrás: Magyar Nemzet jó ha figyelünk 15

16 MR interjú Kiszelly Zoltánnal Egy éve voltak az országgyûlési választások és ezek után elõször nem kormányváltással ért véget egy ciklus. Hogy mi történt azóta a magyar közéletben, röviden néhány szóban összefoglalható: voltak megszorító intézkedések, az õszödi beszéd, voltak utcai zavargások, elindultak az átalakítások és volt egy népszavazási kezdeményezés az ellenzéki oldal részérõl. Mégis, mi van a történtek hátterében? Egy elég rossz indulatú megjegyzés szerint tulajdonképpen egy évvel ezelõtt egyik oldal sem arra készült, amelyik szerepet késõbb játszania kellett. Valóban, a választások arról szólnak, hogy a pártok nyerni szeretnének és a problémákkal, a dolgokkal általában másnap szeretnek foglalkozni mondja Kiszelly Zoltán politológus. Azonban azóta, hogy Magyarország az Európai Unió tagja és azóta, hogy a globalizált világgazdaságban nagyjából lehet tudni, mi egy állam mozgástere, innentõl kezdve tényleg nagyon kiszámítható a politika mozgástere, például az Európai Unióban. Ha be szeretné vezetni Magyarország az eurót és elõbb utóbb be kell vezetnie -, akkor teljesítenie kell a maastrichi konvergencia kritériumokat és ezeket értelemszerûen csak megszorításokkal és a meglévõ rendszerek átalakításával lehet. Mi volt az elsõ meglepetés az elmúlt évben? Mert úgy tûnik, csupa-csupa meglepetés érte a társadalmat, legalább is látszólag. Az elsõ meglepetés az volt, hogy újraválasztották a hivatalban lévõ kormányt. Amásodik pedig nyáron a megszorító csomag, a konvergencia program, ami az euró bevezetését szolgálta, illetve annak a ténynek volt az elismerése, hogy a nagy, társadalmi ellátórendszerek az elmúlt húsz évben elérték teljesítõ képességük határát. A kormány, az állam nem akarja és nem is tudja tovább a jelenlegi formájukban finanszírozni õket tovább. Ez volt az a meglepetés, amely után a kormánypártok és ezen belül az MSZP támogatottsága zuhanni kezdett. Ez elvileg sokat hozhat a Fidesz, az ellenzék konyhájára... Valóban, tavaly nyáron indult a két nagy párt közti olló szétnyílása, az õszödi beszéd után. Az erõszak miatt ez egy kicsit zárult, hiszen amikor utcai zavargások vannak, bizonytalanság, az a hivatalban lévõ kormányt erõsíti. Mind az õszödi beszéd, mind a zavargások egyfajta újabb meglepetés volt, hiszen egyikre sem volt eddig még példa Magyarországon. Valóban, az õszödi beszéd tulajdonképpen annak a beismerése volt, amit nyáron a társadalom a megszorító csomaggal, a konvergencia programmal kapott... A kiszivárgott beszédrõl van szó. Igen. Mindig sejtettük, hogy a politikusok mást tesznek és mást mondanak, most már bizonyítékunk is van róla, illetve a másik, hogy ezt kiszivárogtatták ennek a körülményei is nagyon érdekesek... Máig nem lehet tudni, hogy ki szivárogtatta ki. Amikor napvilágra került a beszéd, onnantól kezdve az erõszaknak az elementáris kitörése, ami egy-két nappal késõbb, majd október 23-án bekövetkezett, szintén a rendszerváltás óta eltelt folyamatnak az egyik problémája. Azokra a nagy sorskérdésekre, amelyeket a magyarság Trianon óta halmozott fel, nem igazán tudott a mai magyar politika választ adni, ez is annak a fajta csalódottságnak és elégedetlenségnek az oka, amely a politikai osztály egészét. Úgy tûnt, azért a zavargások óta valamennyire a közélet meg tudott nyugodni, de ez a nyugalom valódi nyugalmat jelez-e, vagy pedig továbbra is a politikában élesek a feszültségek, csak a konfrontáció most már áthelyezõdött más területekre? Valóban nagyon éles az ellentét, hiszen alapvetõ kérdéseket nem beszélt ki a magyar politika. A kormánypártokon belül egy nagyon éles ellentét van, az SZDSZ inkább az angolszász típusú kapitalizmust szeretné Magyarországon meghonosítani, az úgynevezett manchesteri modellt. Az MSZP és ebben egyébként közös állásponton van a Fidesszel inkább a szociális piacgazdaságot, a rajnai típusú kapitalizmust szeretné. Tehát, itt két eltérõ társadalmi berendezkedésrõl van szó, ezeknek az összeegyeztethetõségérõl. Ez a kormánypárti vitának a mélyebb lényege. És az államfelfogásban is némileg különbség van? Egy liberális állam értelemszerûen egy kisebb állam és az egyénekre helyez nagyobb hangsúlyt, tehát több pénz marad nálunk, de ebbõl a pénzbõl nekünk gondoskodnunk kell az egészségbiztosításunkról, a nyugdíjunkról. Értelemszerûen itt a szolidaritásnak is kisebb a szerepe. A gyûjtõpártok, akik széles szavazói köröket kell, hogy figyelembe vegyenek... A gondoskodó állam mellett teszik le a voksukat. Igen. A komolyabb ellentét, hiszen ez elosztási kérdés, a komolyabb ellentét kormány és ellenzék, ezen belül a Fidesz és az MSZP között feszül. Itt is a két oldal eltérõ társadalom felfogása az, amely tulajdonképpen a feszültséget okozza. Hogy 1945-öt és ami az után történt balesetnek, a történelem kisiklásának tekintjük-e, vagy egy szerves folyamat részének. Itt van egy nagyon komoly vita, egy kibékíthetetlen ellentét a két oldal között, a baloldal és a jobboldal között. Itt az a probléma, hogy nem tudnak megegyezni és a Fidesz tulajdonképpen a két nagy párt közti olló nyitottságát, az, hogy utca hosszal vezet a közvélemény-kutatásokban, minél korábban szeretné választások útján mandátumokká átalakítani. Tehát, a Fidesz minél hamarább szeretne választásokat, hiszen az idõ multával és a konvergencia program teljesülésével, mint feltétel teljesülésével értelemszerûen megvan annak az esélye, hogy ez az olló záruljon és akkor már egyáltalán nem biztos, hogy a Fidesz által jónak tartott társadalom modellt tudják megvalósítani. A probléma abból ered, a feszültség, a népszavazási kezdeményezés, a parlamenti kivonulások és minden, hogy nem tudnak megegyezni ebben az alapvetõ kérdésben, hogy a történelem jó mederben van-e, illetve, hogy a két világképet hogyan lehetne összebékíteni egy nemzeti minimum kapcsán. Az elmúlt egy év eseményei azt látszanak aláhúzni, hogy valóban nem lehetséges ez a kiegyezés. Ugyanakkor a legtöbb politikus, amikor nyilatkozik, azt mondja, hogy igenis, szükség lenne valami nemzeti minimumra, valamiféle megegyezésre. Akkor miért nem sikerül? Mi annak a feltétele, hogy sikerüljön? Nagyon nehéz, hiszen a politikusaink a politikát egy zéró összegû játszmának tekintik, ahol az egyik kényszerûen nyertes és a másik ebbõl eredendõen vesztes. Ameddig nem tudnak egy kompromisszumot felhozni, addig nem lesz esély a megállapodásra. Ezekkel a politikusokkal nagyon nehéz elképzelni, hogy kompromisszumra jutnak, értelem szerûen Magyarország a térségben világszerte kivételnek számít abban, hogy az elitje nem képes megegyezni. Azért a csehek is belehúztak. Azért Csehországban a külsõ tényezõk ellen gondoljunk csak a német befolyás visszaszorítására a benesi dekrétumok mentén -,megvannak azok a nemzeti minimumok, amelyek mentén a pártok meg tudnak egyezni. Nálunk Trianon óta nem beszélték ki az elitek a problémáikat. És a jobboldal azt gondolja, hogy mindennap, amit a baloldal tölt kormányban a nemzet veszte felé tett egy lépés, míg a baloldal azt gondolhatja, ha a jobboldal hatalomra kerül, akkor a modernizáció kerül veszélybe. Ez egy olyan vita, amelyben nincs komp- 16 jó ha figyelünk

17 Nem lankad lopási kedvében a kormányzati vitalitás Kifulladt a reform-reklám, a hazugságokra épülõ sztahanovista kommunikáció? Ugyan már! Mindössze Gyurcsány Il Ferro kormányzati tettestársa, a zsugorodó államot népszerûsítõ Kóka, most kívülállóként sajnálkozik a lelankadó reform-adó(behajtások) csökkenése miatt. Aztán nagy levegõt vesz, és nulla toleranciával pofátlanul megkörnyékezi a debreceni polgármestert. Nyílt és gusztusos felajánlkozása ez ennek az új /de/generációnak. Kóka nem gatyázik, látványos pénzhegyeket és orgazdaságot ígér a liberálisokkal való együttmûködésért cserébe. Kivásárlást, bevásárlást, osztalékot ajánl (politikai zsebbe-dugó-adót!), ahogy egy vérbeli szabadrablásra szakosodott új kleptokratához illik. Aztán csend. Aztán csak nézünk ki bambán, belülrõl dübörgõ fejünkbõl. Mert ezektõl tényleg megáll az ember esze. Ezektõl naponta feláll hátunkon a megkopott szõr. Mert ezek egyre többet és gátlástalanabbul lopnak. Mit lopnak, ezek már nyílt színen rabolnak! Ezek mintha a vesztüket éreznék, egyre csak fokozzák a tolvajtempót. Ezeknek már hazudniuk sem kell, ezeknek már a törvényesség látszatára sem kell ügyelniük. Szemérmetlenül lophatnak, csalhatnak, mert mögöttük van a kiügyeskedett jogállami háttér! A tervszerû leosztás! Ezek most rajtunk gyakorolják a következmények nélküli végjátszmát! Ezek lassan már nem csak a kivérzett államot, de az üresen kongó államkasszát is lenyúlják! Ezek tudják, merik és teszik. Mert amit ma ellophatsz, ne halaszd holnapra! harsogja a vérszemet kapott, osztályharcos KISZ-kasztos induló. Most aztán bátran lop az egykori kisdobos, a nagyra nõtt úttörõ. Belemelegszik a megvénült ifjúgárdista, a pocakos KISZ-es diák. Belehúz a rejtõzködõ titokszolga és a nyugdíjas munkásõr. Zabrál az egész õrzõ-védõ, szadista karhatalmi gépezet. Itt nincs lop stop! Itt nincs megállás! Csak csencsel az egész egyesült elõd és utódpárti pereputty! Itt mindenkit lekaszál a bagázs. Lop a kormány és nem csak egy negyedet. Lop az állatkertbõl és vidámparkból összetákolt parlament. Saját zsebre gyúr itt minden megélhetési köztisztséget viselõ szerencsevadász. Napra készen csalnak, csennek, harácsolnak, lejmolnak, bugáznak és rekvirálnak pofátlanul. Élõsködnek vidáman, miközben a haszonelv buzgó hangoztatásával kilopják a szemünket! Megkopasztanak államot, bankot, kórházat, céget, színházat és iskolát. Lopnak földön, vízen és levegõben. (Sõt még a föld alatt is!) A kormányzati piramisjáték végig dübörög az autópályán, a metrón, a vasúton, a légi közlekedésen, a vízi fuvarozáson, a személyszállításon és a postai szolgáltatáson. A pusztító szabadrablás forgószélként átviharzik városokon és falvakon. Átrobog ingatlanokon, földeken és közterületeken. Bekebelez, elad, eladósít minden vagyontárgyat. Eközben alkotmányos felhatalmazással lop (mellesleg csal és hazudik) az illegitim kormányfõ, a dilettáns miniszter, a pojáca államtitkár és a zsebhorizontú képviselõ. Vidám vasárnap keretében garázdálkodik a parlamenti szakértõ, a politikai lobbista, a konzervekre szakosodott CÉG, az álalapítvány és a hites szekta. (Sportszerûen káromkodnak, sírnak, csalnak akár a fociban!) Eszeveszett lopási õrület pusztít, tombol úton és útfélen, letarol minden magán és közvagyont. A kormányzati sáskajárás az ügyes szerzés sikkes trükkje követendõ példa lett, afféle politikusi erény. A közélet természetes velejárója lett ma már a radikális nagyságú és gyorsaságú tolvajlás, az úgynevezett saját zsebre csencselõ, rapid kleptokrata vitalitás. Mert ezt most így nevezik, így intézik. Zsebbõl zsebbe! Mert már a legelején kiiktatták az erkölcsi és morális megbélyegzés gátjait és kényszerét, eltakarították a rendet. Mert megölték az öntevékeny társadalmi, civil ellenõrzés jogát. Mert megvásárolták és megfélemlítették a bátor, tényfeltáró újságírást. Mert lenullázták az eredményes bírósági és ügyészségi jogi kontrolt. Mert maffiaországban felszámolták a hatékony rendõrségi és titkosszolgálati felderítést. Mert Panamában nincs valóságos, következményekkel járó ÁSZ és APEH által gyakorolt pénzügyi következetesség, vizsgálat és szigor. Nálunk mindent benyeltek az elszabadult, nagypofájú privatizátorok. Most úgy tûnik, hogy nincs sem társadalmi igény, sem politikai akarat a mindent szétrohasztó korrupció megfékezésére. Miközben a közöny leple alatt kifosztanak bennünket, mintha elvesztettük volna ellenálló képességünket a lopás eredendõ bûnével szemben. Mintha elszivárogna az életerõ, mintha feladnánk az élõsködõkkel szembeni küzdelmet. Pedig itt nincs felmentés! Mindannyian hibásak, cinkosok és bûnösök vagyunk, ha nem harcolunk a közéleti vérszívók serege ellen. Könyörtelen következetességgel! Forrás: Molnár Tamás Kurucinfo romisszum, és ameddig ezeket a kérdéseket nem tudják kibeszélni, nem tudnak egymásnak garanciákat nyújtani arra, hogy egyik változat sem a rossz irányba viszi az országot, addig nem lesz megállapodás. A nemzeti és a polgári fejlõdésnek az ellentmondásait a 19. század végén egyszer nagyjából sikerült kioltani, de gondolom, azért a 20. század vége után, vagy a 21. század elején még egyszer kellene, hogy ez sikerüljön, nem? Nagyon jó lenne, hiszen az ország ennek az árát fizeti. Ameddig nem tudnak az elitjeink, mondjuk a kétharmados törvényekben megegyezni az önkormányzati rendszer reformja kapcsán, ameddig ez a bizalmatlanság jellemzõ, addig ennek az árát fizeti az ország. Ez forint tízmilliárdokban, százmilliárdokban mérhetõ. Ezt az energiát az acsarkodásra fordítják a pártok és nem az elõre vezetõ útra. Tulajdonképpen ameddig a civil társadalom gyenge, nem tudja õket rákényszeríteni arra, hogy az érdemi kérdésekkel foglalkozzanak, ameddig egyes erõcsoportok úgymond irányíthatják a médián keresztül a politikát, addig nem is várható, hogy ezekre az érdemi kérdésekre sor kerüljön. A politikusoknak is kényelmesebb egymás tegnapi kijelentéseit értelmezni, semmint elmondani az embereknek, hogy mi a helyzet és mi a kivezetõ út. Amellett, hogy ostorozzuk a politikusokat, meg egy kicsit saját magunkat, mi magyarok, lehet azért mégis valami megoldást találni, amiben lehetne ténylegesen megkapaszkodni? Hogyne. Amióta Magyarország az unió tagja, egy úgynevezett külsõ nyomás nehezedik az országra. Az unió elvárja, hogy bizonyos paramétereket teljesítsünk. Nemcsak az, hogy 15 percen belül odaérjen a mentõ bárhová, hanem azt is, hogy a költségvetést tegyük rendbe. Tehát, amiatt került sor többek között a nagy társadalmi ellátó rendszerek átalakítására, hiszen a nyugdíjrendszer, az egészségügyi ellátás, vagy az önkormányzati rendszer jelen formájában nem finanszírozható és miután a kormány már nem tudja hitelbõl finanszírozni ezen ellátó rendszerek hiányát, ezért kénytelen átalakítani. Tehát, az elmúlt húsz évben tett próbálkozások most már nem elegendõek, egy alapvetõ átalakításra van szükség és értelemszerûen ez a külsõ nyomás várható, hogy elõbb utóbb tovább gyûrûzik és eléri magát a politikai rendszert is. De ne legyenek kétségeink, a politikai rendszernek az érdekérvényesítõ képesség olyan, hogy ez az átalakítás utolsóként éri el a politikusokat és ezáltal a politikai rendszert. Nagy György András jó ha figyelünk 17

18 Gyurcsány Ferenc már megint a demokrácia ajtaján dübörög, Márai Sándort és Nagy Imrét keresi! Ha figyelembe vesszük Gyurcsány életútját, kezdve a saját Apjával, elmondhatjuk, Feri bohóc, már megint futott egy kört, a köz elõtt, hogy mondjon valamit, bár ismét csak kommunikált! Köztudott az Apját, mikor 56 forradalmát, vakmerõ bátorsággal a pártkatona fiának a nevén nevezte, bizony elhatárolódott tõle! Ferkó a nép szégyene, már nemcsak Nagy Imrét tegezi le, mert gõze sincs a tiszteletrõl, már-már Márait is behúzná a haveri körébe! Márai az ilyen semmirekellõ hitvány gazemberek elõl menekült el, mint ez a hatalmat birtokló senkik. Nagy Imrével egyszerûbb dolguk volt, Fletó apósáék meggyilkolták, nehogy terjessze a demokráciát! Úgy látszik Fletóék még mindig azt az elvet vallják, amirõl nem beszélünk az nincs is! Kádárék nem beszéltek a prostikról, mint Õk manapság az ország valós helyzetérõl de a köznek tagadták, hogy léteznek, pedig tele volt velük az ország, ahogy manapság a mély szegénység. Amirõl nem beszélnek az nincs és kész, ez ily egyszerû, a maguk primitív proli módján! Nehéz dolgok ez a demokrácia! Figyelembe kellene venni a lakosság, és az ellenzék véleményét..! Hallom elkezdte a panelproli olvasni Márai naplóit! Mielõtt szívinfarktust kapna azoknál a részeknél, ahol a bolsi hatalomról ír, ajánlom tanulja meg betéve, hátha rögzül valami a tartalomból, a mondanivalóból, mert Márait csak így érdemes a kezünkbe venni. Nem érdemes viszont elolvasni, akkor, ha csak egy piárfogásként húzzuk elõ, hogy a megmaradt szavazótábort felrázva, elhitessük velük, még mindig a demokratikus nézetek miatt olvasgatunk. Márai, mi? Csoda dolgok ezek! Valaki szólhatna Ferkónak, ne keresse a sírját, mert a tenderbe szóratta a hanvait,, talán így utólag, bölcs döntés volt a nagy író részérõl, mert még megértük volna Ferkó még letegezné sírjánál! Már várom, hogy Wass Albertet vegye a kezébe, talán tanulhatna tõle, mi a magyar öntudatot, és a nemzet ismeretet! De erre még várni kell, hisz Kunczéék is hatalmon vannak, mint tudjuk Õ adta meg neki a kegyelemdöfést, azóta is gyászoljuk az Írófejedelmet! Végül egy kérdés: Mi lesz még itt, hogyne csak kommunikáljanak, hanem az egyre elmélyülõ szegénységrõl, és az egészségügyrõl, amibõl kizárják a szegényeket, és az általuk termelt munkanélküliekrõl, vagy a saját korrupciós ügyeikrõl, kezdve a kormányzati negyeddel, vagy az Altus, és társai törvénysértéseirõl? Duft naplója Részlet Lányi András filozófusnak a Magyar Nemzetnek adott interjújából. Amint fölfestik a falra az antiszemitizmus ördögét, a balliberális szellemi élet kiválóságai felsorakoznak a kormány mögött, hitet tesznek a hazug miniszterelnök erkölcsi nagysága mellett, s tapsolnak az emberi jogokat és lábszárcsontokat lábbal tipró rendõri intézkedéseknek" nyilatkozta a Magyar Nemzetnek adott interjújában Lányi. A kibeszéletlenség és a tájékozatlanság remek táptalajt biztosít a hamis mítoszoknak: például annak, hogy a holokauszt zsidó agyszülemény, vagy a másik végletnek, miszerint a magyarok fasisztábbak a fasisztábbnál, s ma az ellenzéki konzervatív táborban él a gyilkos zsidógyûlölet. A kormányfõ a szerinte borzasztó méreteket öltött antiszemitizmus felelõseként politikai riválisát jelölte meg. Azóta is radikális ellenzékként emlegeti a kormány a másik oldalt. Ilyesmi történik, amikor egy vezetõ politikus el akarja terelni a figyelmet a súlyos kérdésekrõl, egyúttal kompromittálni az elhibázott politikája miatti elégedetlenséget. A cári titkosrendõrség, amely a Cion bölcseinek jegyzõkönyvét kieszelte és kinyomtatta annak idején, zsidó összeesküvéssel riogatott. Gyurcsányék feltalálták az antiszemita összeesküvést. Elméletük szerint a zsidógyûlölõk szervezik s látják el kódolt antiszemita jelszavakkal, terelik a veszélyes irányba a társadalmi elégedetlenséget. Ezért aki nem kér a mostani kormány politikájából, akarva-akaratlan a demokrácia ellenségeinek táborát erõsíti: végsõ soron a fasizmus szálláscsinálója. Sajnos az ilyen bolsevik típusú propagandafogások, amelyek még a múlt rendszerbõl ismerõsek, sikeresnek tûnnek. Amint fölfestik a falra az antiszemitizmus ördögét, a balliberális szellemi élet kiválóságai felsorakoznak a kormány mögött, hitet tesznek a hazug miniszterelnök erkölcsi nagysága mellett, s tapsolnak az emberi jogokat és lábszárcsontokat lábbal tipró rendõri intézkedéseknek. Így a jövõben is várható tömeges tiltakozásokat ország-világ elõtt a lehetõ legrosszabb színben tüntethetik fel: nézzétek, hiszen ezek fasiszták. Magyar Nemzet Lányi András: Filmrendezõ voltam, író lettem. Írtam regényt, elbeszélést, tankönyvet, esszét, publicisztikát. Szerény szerepem volt a Demokratikus Ellenzék tevékenységében. Szerkesztettem szamizdat újságot, video-folyóiratot és ökofilozófiai antológiát. Egyike voltam és vagyok a dunai vízlépcsõk elleni küzdelem szervezõinek. Barátaimmal 1997-ben Duna Charta, 2000-ben Védegylet néven alapítottunk szervezetet azoknak a dolgoknak a védelmére, amelyek nélkül nem érdemes élni. Hogy meggyõzõdésünk mellett érvelni tudjak, beletanultam a politikai filozófiába és az etikába. Így lettem egyetemi oktató. Jelenleg az ELTE Társadalomtudományi Karán Településtudományi és Humánökológia Szakirányt vezetek. Nõs vagyok, két lányom van. 18 jó ha figyelünk

19 Igaz-e, hogy az Orbán-kormány a nemzetközi fórumokon kategorikusan elzárkózott a kettõs állampolgárság megadásának lehettségétõl? Országgyûlés, szeptember 19. ELNÖK: Tisztelt Képviselõtársaim! Kozma József, az MSZP képviselõje, kérdést kíván feltenni a külügyminiszternek: Igaz-e, hogy az Orbán-kormány a nemzetközi fórumokon kategorikusan elzárkózott a kettõs állampolgárság megadásának lehetõségétõl? címmel. A miniszter úr távollétében, ha képviselõ úr elfogadja, államtitkár úr válaszol. Elfogadja, önt illeti a szó. DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Elnök Asszony! A nemzet jövõjét meghatározó kérdések megválaszolásához a felelõs politikusoknak és a kormányzati szereplõknek pontosan kell látniuk, hogy mi is történt a távolabbi és a közelebbi múltban. (.) A sajtóban megjelent tények arról tanúskodnak, hogy a kettõs állampolgárság ügye mellett tavaly decemberben elkötelezettséget valló Fidesz-politikusok, volt miniszterek egészen másképpen látták egy-két évvel ezelõtt ezt a kérdést. Utalások vannak arra, hogy kereken tagadták a magyar állampolgárság megadásának lehetõségét a Kárpát-medencei magyaroknak, s ha hinni lehet a hivatkozásoknak, ezt szilárd elvi, nemzetközi, illetve nemzetpolitikai alapon vezették le. A nemzeti elkötelezettség, vagy éppen ellenkezõleg, a nemzetietlenség bélyegét majdnem fordítva látszanak osztogatni, mint néhány éve. Ezért kérdezem tisztelt miniszter úrtól, hogy valóban létezik-e az Orbán-kormány által a velencei bizottsághoz eljuttatott dokumentum a Kárpát-medencei magyarok kettõs állampolgárságának elutasításáról. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Bársony András államtitkár úr válaszol a kérdésre. BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! Igen. Az anyag a következõ címet viseli: A magyar kormány szomszédos államokban élõ magyarokról szóló törvénnyel kapcsolatos álláspontját tartalmazó dokumentum, kelt: augusztus 14-én, és Martonyi János külügyminiszter úr küldte el augusztus 22-én Strasbourgba, hogy ott a magyar nagykövet adja át a velencei bizottság elnökének. Az anyag több helyen foglalkozik az említett kérdéssel. Én néhány idézetet mondanék önöknek. A 2/3. szakasz azt mondja: Tény, hogy a szomszédos államokban élõ magyarokról szóló törvény elismeri, hogy a határon túl élõ magyarok a lakhelyül szolgáló országok állampolgárai, és egyértelmûen elveti azt a gondolatot, hogy magyarként való önmeghatározásukat kettõs állampolgárságra lehetne alapozni. Ugyanebben a bekezdésben: Magyarország mindig is elismerte, hogy semmiféle állampolgársággal azonos szálak nem fûzik õt a szomszédos országokban élõ magyarokhoz a velük való törõdés során. Egy szakasszal lejjebb: Következésképpen a törvény a bizonyíték arra a magyar szándékra, hogy egyszer s mindenkorra véget vessenek mindenféle irredenta követelésnek a határon túli magyar származásúak által lakott területeken és az ilyen személyeknek adandó kettõs állampolgárságot illetõen. Nem olvasom fel az összes idézhetõ szakaszt erre vonatkozóan, pusztán az összegezésbõl még egy idézet: Összegezve: a szomszédos államokban élõ magyarokról szóló törvény elismeri a szomszédos államok területi integritását, felér a területi revízió gondolatának határozott elutasításával és a kettõs állampolgárság elvetésével. Ez van benne ebben az anyagban, ezt adta át a magyar kormány képviselõje a velencei bizottságnak 2001-ben. ELNÖK: Egyperces viszontválaszra a képviselõ urat illeti a szó. DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Államtitkár Úr! Lehetséges-e az, hogy a magyar közvélemény ennél részletesebben, akár a képviselõk is alaposabban kézhez kapják, megismerjék ezt a dokumentumot? Mert én azt gondolom, hogy akkor merheti Magyarországon valaki vagy akkor merheti magyarokkal valaki megtenni azt, hogy pálfordulást végrehajtva bélyegeket osztogat nemzetiségbõl, nemzetietlenségbõl, ha nincsenek kézben, nem közismertek azok a dokumentumok, amelyekrõl az államtitkár úr is beszélt. Nos, én azt gondolom, hogy nagyban segítheti mindenki számára a magyar külpolitikában a határon túli magyarok ügyének pártpolitikai csatározásokból való kivonását, ha ezek az információk a nyilvánosság elé kerülnek teljes mélységükben. Köszönöm szépen a választ. (Szórványos taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK: Egyperces viszontválaszra az államtitkár úrnak adom meg a szót. BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Én egy kicsit továbbmennék néhány ténnyel, képviselõ úr. Az egyik: azt, hogy a magyar kormánynak ez az álláspontja, miután akkor nem volt a kormányüléseken hangfelvétel vagy jegyzõkönyv, nem tudni, melyik kormányülésen született meg, ma sem. Másodszor: errõl akkor a parlament külügyi bizottságát a magyar kormány nem tájékoztatta. Harmadszor: abban az évben, a szeptemberi elsõ ülésszakon Orbán Viktor miniszterelnök hetven percet beszélt a köztársaság Országgyûléséhez, egy szóval sem emlegette ennek a nyugodtan mondhatom történelmi jelentõségû dokumentumnak egyáltalán a létét, majd azon a parlamenti ülésszakon a következõ napirendi pontban Kontrát Károly akkori belügyminisztériumi államtitkár terjesztette elõ az Európa Tanács állampolgársági egyezményének a ratifikációját. Egyetlen szóval nem említette, hogy a két anyag között bármilyen összefüggés lenne. Végül, de nem utolsósorban: a határon túli magyarokat sem tájékoztatták errõl. (Az elnök a csengõ megkocogtatásával a hozzászólási idõkeret leteltét jelzi.) Mi ezt most meg fogjuk tenni. Köszönöm szépen. Forrás: Országgyûlési napló Küldte: MVSZ Sajtószolgálat AZ ÚTON VÉGIG KELL MENNI? Figyelemre méltó ebbõl a szempontból már az a tény is, hogy az õszödi szónok a mostani pártrendezvényen az elõdökhöz nyúlt vissza, amikor önmagának és híveinek az élcsapatnak kiadta a jelszót: Az úton végig kell menni! Ha Gyurcsány otthon, a szemlõhegyi villában talán Lenin összes mûvei mellõl a könyvespolcról leemelte Marosán György 1972-ben kiadott könyvét, annak címlapján, a szerzõ neve mellett ezt olvashatta: Az úton végig kell menni. Az MSZMP egykori funkcionáriusa és többrendbeli minisztere, volt péklegény a munkásosztály és a szakszervezeti mozgalom egységét szorgalmazta ebben a könyvében. A harc folytatása mellett érvelt. Aki hazudik, az plagizál is, mondhatnánk, de nem mondjuk, mert elképzelhetõ, hogy Gyurcsány nem vett le semmilyen kötetet a polcról. Plágium helyett esetleg a nagy szellemek találkozásának vagyunk tanúi. Forrás: Kulcsár Anna Magyar Nemzet, június 15. jó ha figyelünk 19

20 Nem változott jelentõsen az antimagyarizmus mértéke Magyaroszágon, nagyjából ugyanaz a kör folytat szellemi, kulturális és fizikai terrorizmust a magyarság ellen, ám a magyargyûlölõk egyre arcátlanabbak, hangosabbak és egyre inkább tettlegesen lépnek fel. A 2006-os adatok szerint a cionista és cigány lakosság zöme elõítéletes, és minden harmadik fizikai erõszaktól sem riad vissza a magyarok ellen. Az MSZP-szavazók körében sem ismeretlen fogalom a magyarság kollektív rágalmazása, a magyar szimbólumok iránti közömbösség vagy gyûlölet, de a legjellemzõbb és legmilitánsabb antimagyarizmus eddig is és ezután is az SZDSZ és szavazói valamint sajtótermékeik, médiaembereik körében észlelhetõ. A kérdés inkább az, mikor, mitõl jönnek az eddiginél is pimaszabbul felszínre. Keresztények kiirtásáról szóló nyilvános elmélkedés, a Szent Korona lesvájcisapkázása, kokárdás kislány megütése egy zsidó szélsõséges részérõl, Szent István jobbjának tetemcafatozása, Orbán meggyilkolásának taglalása, jobboldaliak, magyar újságírók, közéleti személyek likvidálása való felhívás, folyamatos antiszemitázás, szinte napi gyakoriságú, brutális cigánybûnözés, lopások, rablások, zsarolás, antimagyarizmusból eredõ gyilkosságok, lincselések, a gyermekpornó legalizására tett szocionista törvényjavaslat, folyamatos pumpolás az úgynevezett holokauszt nevében e jelenségek zömmel korábban is elõfordultak, de ilyen koncentráltan, felerõsítve csak a Medgyessy (D 209- es kommunista spicli) majd különösen a köztörvényes, választási csalással hatalomra került Gyurcsány-rezsim idején figyelhetõek meg. Az aberráltságot, a köztörvényes bûnözést, a pusztítást, az élet és családellenességet és a holokausztbizniszt mára piedesztálra emelte a hatalom, amely a hétköznapi, bizonyo s szavazói rétegekben meglévõ magyar és keresztényellenességet a hivatalos állami politika rangjára, lényegévé emelte. Az utóbbi pár évben nem változott sokat az antimagyar elõítéletesség Magyarországon, az elmozdulás inkább abban figyelhetõ meg, hogy sokkal többször hangzanak el politikai kontextusban antimagyar megnyilvánulások derül ki a Kuruc.info megrendelésére készült szociológiai kutatásból. Az ÁVH zaklatásai miatt névtelenséget kérõ szakember hangsúlyozta: a magyarellenesség a korábbi években is nagyjából ugyanazon szociokulturális jegyeket mutató rétegekre és pártjaikra volt jellemzõ, ma azonban a napi-heti szintû fizikai antimagyarizmus korszakához értünk, amit a szélsõséges kormánypártok nyilatkozataikkal és tetteikkel erõsítenek. Az október 23-i tömegbe lövetés már egy minõségileg új, fokozott magyarellenesség jele, a cigánybûnözés pedig minden korábbi szintet meghalad, miután a magyargyûlölõ cigányok azt tapasztalják, hogy egyre nagyobb eséllyel ússzák meg a felelõsségre vonást. Sõt, teszi hozzá a szociológus kutató, a cigánybûnözõk, üljenek bár az OCÖ-ben vagy legyenek eg yszerû falusi rablók és gyilkosok, komoly anyagi és erkölcsi támogatást kapnak, egész iparág, egy médiahálózat épült ki arra a célra, hogy bûncselekményeiket elhallgassa vagy kicsinyítse, sõt, az áldozat magyarokat rágalmazza elõítéletességgel. A magyar társadalom immunrendszere sajnos gyenge, hiszen a legtöbben még mindig attól a Fidesztõl várják a védelmet, amely szintén tagadja a cigánybûnözést, és az antiszemitázó rágalmakkal szemben nem akarja a közbeszédbe beemelni a magyarellenesség valós fogalmát, ehelyett sokszor a kormánypártokkal közösen ítéli el azokat, akik meg merik nevezni a mindenki szeme elõtt zajló nyilvánvaló társadalmi jelenséget. A Fidesz még kevesebb hajlandóságot mutat a holokausztiparág elleni fellépésre, noha ez a magyarellenes üzleti kör gyakorlatilag a teljes magyarországi sajtót uralja. Az antimagyarok közben megszállták és utolsó bástyáit foglalják el a Magyar Rádiónak is, s az intézmény fokozatosan az MTV Nap-keltéhez hasonló gyûlölet és hazugságfórummá züllik. Ily módon nincs olyan magyar adófizetõi pénzbõl finanszírozott közszolgálati médium, amely felléphetne a magyarellenességel szemben. Az MR ma már ott tart, hogy letiltja a szovjet emlékmû eltávolítása érdekében kiírandó népszavazásról szóló közérdekû közlemény sugárzását, s hírmûsoraiban egyre nyíltabban szolgálja ki a pedofíliát engedélyezni óhajtó pártokat. Az anonimitást kérõ kutatót azután kerestük meg, hogy a választási csalást elkövetõ Gyurcsány Ferenc a Timesnak adott interjújában azt állította, soha nem volt annyi antiszemita megnyilvánulás, mint mostanában. A nyilatkozat után vita kezdõdött arról, vajon mennyire igaz az, amit a törvénytelenül regnáló miniszterelnök mondott. A magyarellenességet idáig még mérni sem voltak hajlandóak Magyarországon, ez az elsõ alkalom, hogy tudományos módszerekkel térképezik fel, miközben az antiszemitizmus-iparágnak egész intézményrendszer, média, hatalmas pénzek, az általuk befolyásolt törvényhozás állnak rendelkezésére. A kutatás egyik lényeges megállapítása, hogy az úgynevezett rasszizmus elleni küzdelem magyar(országi) képviselõi szinte kivétel nélkül vérrasszisták, hiszen a rasszizmust az antiszemitizmusra és a cigányellenességre korlátozzák, és tudomást sem hajlandóak venni aiz antimagyarizmusról vagy bármely más nemzet elleni gyûlöletrõl és ebbõl fakadó tettekrõl. A cigányellenességet ezen túlmenõen automatikusan rasszizmusnak, idegengyûlöletnek kiáltják ki, noha a magyarság zömének nem a cigányok bõrszínével vannak gondjaik, hanem zömük bûnözõ életmódjával. A magyarság döntõ többségének semmi baja nincs a szintén idegen eredetû svábokkal, tótokkal, hiszen évszázados gyakorlati tapasztalata megtanított a arra, hogy ne tõlük, hanem elsõsorban cigányoktól féltse jószágát, vetését, értékeit, életét. A magyarokkal és keresztényekkel szembeni elõítéletnek és adott esetben gyûlöletnek több formája, szintje van a magyar társadalomban: a radikálisan antimagyar gondolkodásúak aránya évek óta százalék körül van, de összességében 5 SZDSZ-szavazó közül 4,5 és 5 MSZP-szavazó közül 3 gondolkodik a magyarokról elõítéletesen. A kutató három kérdéssorozat-csoporttal dolgozott. Az elsõ kérdéskörben az olyan sztereotípiák elterjedtségét vizsgálta, mint hogy a megkérdezett szerint például elõítéletesek, antiszemiták, kirekesztõek, idegenellenesek-e a magyarok. A kollektív megbélyegzést szavakban elutasító, elsõsorban cionista érzelmû SZDSZ-szavazók zöme habozás nélkül választotta a kollektív elítélés lehetõségét a válaszok közül. A hagyományos magyarellenes sztereotípiák ma is elevenek. A hivatalos magyar címerben is látható õsi Árpád-sávos lobogót a megkérdezett SZDSZ-szavazók 99%-a(!) tartja nyilas jelképnek, de 74%-uk idegenkedik magától a magyar címertõl és mindenféle magyar szimbólumtól is. A megkérdezettek 86%-a vélte úgy, hogy SZDSZ-szimpátiája vagy származása miatt hátrányokat szenved el, noha egy a kérdõíven korábban feltett kérdésre adott válaszaikból kiderült, hogy 71%-uk felsõvezetõi pozícióban dolgozik. Az SZDSZ-es megkérdezettek 93%-a vélte úgy, hogy a magyarok, avagy a skinheadek rendszeresen bántalmazzák a cigányokat. Egy Olaszliszkával és hasonló brutális bûncselekményekkel kapcsolatos kérdésre 87%-uk azt válaszolta, hogy mindez jogos és érthetõ önvédelmi reakció a szerintük kirekesztett cigányok részérõl. A tényre, miszerint a börtönlakók körében az enyhe hatósági fellépés dacára is mintegy 15-szörösen vannak felülreprezentálva a cigányok, szintén a magyarok által szerintük gyakorolt megkülönböztetést okolták. A megkérdezett SZDSZ-szavazók 84%-a véli úgy, hogy a magyarok felelõsek a holokausztért, és még nem fizettek elegendõ holokauszt-adót, kárpótlást. Mindezen kérdésekre az MSZP szavazóknak átlagosan csak mintegy 67%-a adott hasonló válaszokat. 20 jó ha figyelünk