dezs.extra.hu - tételek gyûjteménye Az ember tragédiája címû mûvének bemutatása,a drámai költemény sajátosságai az Ember tragédiájában

Átírás

1 Madách Imre Szerzõ dezs Az ember tragédiája címû mûvének bemutatása,a drámai költemény sajátosságai az Ember tragédiájában Madách Imre Az ember tragédiája címû mûvének bemutatása Madách Imre ( ) a Nógrád megyei Alsósztregován született vagyonos családban. Ifjú éveiben nagy elõszeretettel olvasta Kölcsey, Vörösmarty, Bajza, Eötvös, Shakespeare és Victor Hugo alkotásait. Különösen érdekelte az emberiség sorsa, annak múltja, jelene és jövõje. Írói pályájának kibontakozása már ifjú korában megkezdõdött júliusában Pesten kiadta egyetlen verseskötetét, a Lantvirágokat, melynek ihletõje Lónyay Etelka iránti szerelme volt. Eközben jogot tanult. Ezekután sok viszontagságon ment keresztül. Családi tragédiák egész sora következett be, s elvált feleségétõl is, aki nemsokkal a válás után meghalt ben elkezdte írni Az ember tragédiája címû drámáját, amit 1860 márciusában be is fejezett. Madách - a szokással ellentétben - nem készített másolatot a mûrõl. Õ maga írta Arany Jánosnak, hogy "nálam a kézirat mása nincs meg", illetve "más példányom nincs". Ezt az egyetlen példányt elküldte Arany Jánosnak, aki elõször még olvasásra sem méltatta a mûvet. Az elsõ sorok elolvasása után azt gondolta, hogy ezt a Faust gyenge utánzása. Amikor Madách hazatért az országgyûlesrõl, még mit sem tudott a Tragédia sorsáról. Egyik képviselõtársa, Jámbor Pál

2 járt el érdekében Aranynál, aki most már végigolvasta a mûvet, s ekkor írta a következõt: "Az ember tragédiája úgy koncepcióban, mint kompozícióban jeles mû." Madách 1862-ben kiadatta, s hatalmas sikert aratott, minek során a Kisfaludy Társaság, majd az Akadémia is tagjai sorába felvette. Madách látván az óriási sikert, hozzáfogott Mózes címû darabjának megírásához. Ez azonban már közel sem aratott akkora sikert, mint Az ember tragédiája. Ez a mû is egy bibliai eseményt dolgoz fel. A vidéki magányából a felgyorsult történelmi események billentették ki ben megválasztották Nógrád megye országgyûlési képviselõjévé. Május 28-án nagy sikerû beszédet tartott, amely pár nap múlva nyomtatásban is megjelent. Egészségi állapota egyre romlott, s 1864 október 5-én meghalt. Egyes mûelemzõk szerint Az ember tragédiája volt az egyetlen jelentõs mûve, s a többi kisebb-nagyobb írása ennek megértését segítik, készítík elõ. Valóban. Az utókor embere számára többnyire csak ez a drámája ismert, de az szinte mindenki tudatában jelen van. A mû bibliai történetet dolgoz fel. Ádám és Éva paradicsombeli létét és Lucifert. Az ember tragédiája 15 színbõl áll. A mû keretszínes szerkezetû: az 1-3. és a 15. szín a paradicsomban játszódik, s az ezek közötti színek az egyes történelmi eseményeket tartalmazzák. A dráma az emberiség történelmének feldolgozása. Az egyes színek és a két fõszereplõ személye az egyes történelmi színekben: Szín

3 Helyszín Ádám Éva IV. Egyiptom Fáraó Rabszolga felesége V. Athén Miltiádész Lucia, Miltiádész hadvezér neje VI. Róma Sergiolus Júlia VII. Konstantinápoly Tankréd

4 Izóra VIII. Prága Kepler Kepler férje IX. Párizs Danton Danton húga X. Prága Kepler Kepler férje XI. London Élemedett férfiú Polgárlány

5 XII. Falanszter? Egy anya XIII. Az ûr Öreg (Nem jelenik meg a színben) XIV. Eszkimó-szín Megtört aggastyán Az eszkimó felesége Ádám és Éva az egyes színekben a történelni események szereplõit elevenítik meg, az õ alakjukat feszik fel. Éva és Lucifer a színekben csak másodrangú szereplõk, csak Ádám van jelen minden felvonásban. A történet a mennyben kezdõdik, ahol az Úr a angyalok társaságában piheni ki fáradságát: megalkotta a Földet. Úgy véli, teljesen tökéleteset alkotott: "Be van fejezve a nagy mû, igen. A gép forog, az alkotó pihen.

6 Évmilliókig eljár tengelyén, Mig egy kerékfogát ujítni kell." Ezen idilli képben jelenik meg Lucufer, aki viszont az ellenkezõjét állítja: "Aztán mivégre az egész teremtés?" Be akarja bizonyítani az Úrnak, hogy mégsem olyan tökéletes az alkotása. Csúnyán összevesznek, s az Úr kitagadja Lucifert a paradicsomból. Lucifer bosszút esküdik, s elhatározza, hogy az emberpárt felhasználva véghez viszi tervét. Addig-addig beszél Ádámnak és Évának a tudás és a halhatatlanság fájáról, amíg Éva kérlelésére megkóstolják a tudás fájának gyümölcsét. Ádám e tettõl való félelme jogos volt: "Megmondta Isten, hogy büntetni fog, Ha más uata választunk, mint kitûzött." Igaza is lett. Isten kitagadta õket is a paradicsomból: "Ádám, Ádám! elhagytál engemet, Elhagylak én is, lásd, mit érsz magadban." Ezután Ádám és Éva a paradicsomon kívülre kerültek - III. szín -, és elkezdõdtek az emberiség gondjai. Ádám elkerítet egy darabka földet, Éva pedig a szõlõlugost készíti - ezzel megjelent a magántulajdon, Madách szerint ez minden baj, viszályság okozója. Ádám szeretné tudni, mi vár rá és az emberiségre, s megkéri Lucifert bocsátson rájuk álmot: "...ifju keblem fórró vágya más: Jövõmbe vetni egy tekintetet. Hadd lássam, mért küzdök, mit szenvedek."

7 "Legyen. Bübájat szállítok reátok, És a jövõnek végeig beláttok Tünékeny álom képei alatt" Lucifer úgy gondolja, hogy az emberpárnak kétségei keletkezhetnek az élet értemével kapcsolatban, s így valamilyen erõt kell nekik adnia, ami készteti õket az élet küzdelmeinek legyõzésére: "De hogyha látjátok, mi dõre a cél, Mi súlyos a harc, melybe útatok tér; Hogy csüggedés ne érjen amiatt, És a csatától meg ne fussatok: Egére egy kicsiny sugárt adok, Mely biztatand, hogy csalfa tûnemény Egész látás - s e súgár a remény." Ez az erõ a remény, amely végigkíséri az egyes színeken Ádámot, s ez ad erõt az újabb és újabb harcbaszálláshoz. Ádám az egyes színek elején kitûz maga elé egy ideált, s ennek az eszmének a beteljesedéséért küzd a színben. A kitûzött eszme a színek végére megdõl, s Ádám szomorúan könyvelheti el a vereséget. De ez nem töri meg harcos küzdeni akarását, s újabb eszméket tûz ki célul, amelyek sorra megdõlnek. Mindenhol az embertelenséget, az emberi erkölcsök megromlását látja, s ez egyre jobban felveti benne a kérdést: tökéletesedéshez vezet-e az emberiség léte. A válasz egyre kételkedõbbé válik. Mígnem elérkezik az a pillanat, amikor Ádám kéri Lucifert, hogy ébressze fel álmából, s térjenek vissza saját korukhoz: "Segítség, Lucifer! el innen, el, Vezess jövõmbül a jelenbe vissza, Ne lássam többé ádáz

8 sorsomat: A hasztalan harcot. Hadd fontolom meg: Dacoljak-é még Isten végzetével." Lucifer felébreszki az emberpárt, s Ádám az öngyilkosságba akar menekülni a jövõje elõl. Ezt akadályozza meg Éva bejelentése, miszerint anya lesz. Itt Éva az emberiség anyjaként is szerepel. Ez a hír megváltoztatja Ádám döntését, s felveszi az ertelmetlennek tûnõ harcot a sorssal. Az angyalok eldalolják, hogy milyen utat szán ezek után Isten az emberiségnek. Éva megfogadja, hogy teljesíti a kérést. Ádám: "Gyanítom én is, és fogom követni. Csakaz a vég! - csak azt tudnám feledni!" Erre Isten megadja az erõt adó választ: "Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!" Ez a válasz a mû utolsó mondata, s egyben Mikszáth mondanivalója is. Az emberiségnek, noha nagyon sok viszontagságon kell keresztülmennie, mindig meg lesz a remény, amely segíti átvészelni a kritikus idõszakokat, s értelmet ad a küzdésnek. A drámai költemény sajátosságai az Ember tragédiájában A szakirodalom hosszú ideig drámaként kezelte (ennek fô ideológusa Lukács György volt). Valódi mûfaja drámai költemény, vagy lírai dráma, ahol a hangsúly mindkét esetben a költemény jellegén van. Vagyis egy olyan költemény, amely a drámához csak annyiban hasonlít, hogy párbeszédre épül fel. Romantikus eredetû mûfaj. Legközelebbi rokonai Goethe Faustja, Byron Káin címû mûvei és Vörösmarty: Csongor és

9 Tündéje. Hit és tagadás kapcsolata a mûben, a tragédia történelmi és filozófiai háttere. A mû szellemiségét befolyásoló tényezôk: Családja tragédiája: a tömeghez való viszonya ellentmondásos, általában értel-metlen, befolyásolható közegnek tartja az embereket, a tömeget. Saját tragédiája: Felesége Fráter Erzsébet könnyelmû, könnyûvérû nô volt, ezt a hajlamát különösen akkor élte ki, amikor ô börtönben sínylôdött. Szabadulása után el is váltak. Feleségének alakja föltûnik néha Éva alakjában. Történelmi körülmények: Madách a 48-as forradalom bukása után írja meg a mûvet, az Egész európai közgondolkodásban megjelent egyfajta kétely: van-e történelmi fejlôdés, célra vezetnek-e a forradalmak? Hegel dialektikája: A XIX. század elsô felének legjellemzôbb filozófusa, szerinte a történelem az eszmék megvalósulásának színtere, az egy es történelmi korok ún. tézis, antitézis és szintézis rendben követik egymást(pl.: az egyiptomi szín fôeszméje: milliók egy miatt, a rákövetkezô görög (athéni) szín gondolata: egy milliók miatt, a mûbôl teljesen hiányzik a színtézis, ez a jelentést nagyban befolyásolja. A liberalizmus: szószerint szabadelvûséget jelent, a XIX. század elsô felének egyik meghatározó politikai irányzata, filozófiai szempontból a legfonto sabb gondolata: az ember szabad, életérôl,

10 sorsáról teljesen szabadon dönt: Ádám alakjában mutatható ki a liberalizmus hatása! A pozitivizmus: a század közepének filozófiai irányzata, egyik gondolata, hogy az ember ösztönei által meghatározott, ezeknek kiszolgáltatott lény, nem is mer el semmilyen ún. magasabb emberi jelenséget (erkölcs, érzelmek, mûvészet), minden visszavezethetô a puszta létfenntartás ösztönére: Lucifer tipikusan ennek a nézetnek a képviselôje. A kispolgári szocializmus: a század elsô felének egyik politikai irányzata. Fôleg Franciaországra jellemzô, egy francia gondolkodó Fourier képzelte el az ideális társadalmat, amit falansztenek nevezett el. A mechanikus materializmus: az a nézet, mely szerint a világ anyagi eredetû, nincs benne fejlôdés, változás, egyfajta körforgás jellemzô pusztán. A nap kihülésérôl szóló elméletet egy Helmholtz nevû német fizikus hirdette ezt Madách korában, az eszkimó-színben figyelhetô meg hatása.